Turay Ida élete 01

Ida hatszobás, műtermes rákospalotai házban nőtt fel.
Anyai nagyapja mindhárom lányának hozományként házat vásárolt. Először a Rózsadombra gondoltak, de édesapja Thurmayer Sándor festőművész műteremhez ragaszkodott. Megvették hát Perlmutter Izsák rákospalotai festőművész otthonát, hatalmas műteremmel.

Ida édesanyja, Szabadkai Lilla jómódú családból származott. Ida apai nagyapja orosházi vasúti tiszt.
Szülei egy Műcsarnok-beli kiállításon találkoztak, hamarosan összeházasodtak.

Anyai nagyszülők kivánságára polgári állást szerzett Ida édesapja (gimnáziumi rajztanár), cserében műtermet biztosítottak neki, ahol kedvére festhetett.

Képeit kiállították több országban (Budapest, Bécs, München, Milánó). A legtöbb képén megfestette felesége arcát, hajviseletét, mozdulatait. Hat-hét évig tartott harmonikus házasságuk, jött az első világháború, a férjet behívták katonának.

Ida ekkor 6 éves volt, 1908. szeptember 28-án született.
Létezik egy másik elterjedt születési ideje. Amikor Ida 15 évesen jelentkezett a színiakadémiára, idősebbnek hazudta magát, hogy felvegyék.
---
A golyó a gyáva embert találja el – mondogatták abban az időben, Ida ezért hitte, hogy az ő apja mindenkinél bátrabb, nincs az a golyó, ami eltalálja.

Szabadkai Lilla másként vélekedett a háborúról, a férjéért történő állandó rettegés nagyon megviselte. Aztán jött a hír: férje olasz fogságba került. Ida kishúga, Magduska ekkor karonülő, Lilla meg terhes Klárikával.

Klárika születésekor a férj hadifogolytáborban raboskodott, a 16 éves cselédlány, Erzsike szaladt orvost keríteni. Az orvos csak Klárika életét tudta megmenteni.

A későbbiekben színészetben, táncművészetben, festészetben egyaránt tehetséges Klárika egy életen át cipelte a terhet, édesanyjuk az ő szülésébe halt bele.

Lilla 25 évet élt. Átmenetileg Ida apai nagyanyja viselte gondját a három gyermeknek. 1916 őszén hazatért Ida édesapja.
---
Újra együtt volt a család néhány napig, ám mivel Klárika éhezett, anyai nagyanyjuk magához vette a három lányt.

Ida anyai nagyapja, Szabadkai György Hertelendifalván körjegyző volt. Igen jómódú, még emléktábla is őrizte a nevét a második világháborúig.
---
Ida nagyszülei összevesztek azon, hol nevelkedjenek a gyerekek. Az egyezség úgy szólt, hogy Magduska és Klárika a Thurmayer nagymamánál lakik Rákospalotán, Ida Hertelendifalván a Szabadkai nagymamánál.

Lilla (Ida édesanyja) halála után, Thurmayer nagymama kijárta, hogy a Vöröskereszt üdültetési akciójában Magduska és Klárika részt vehessen. A lányok Brüsszelbe utaztak, ahol meleg otthonnal és bőséges étkezéssel várták.

Egy év múlva jöttek haza, megerősödve, rengeteg ruhát hoztak. Nagymama átalakított, amit kellett, Idának is jutott.
---
Dúlt még az első világháború, ám Hertelendifalván és környékén béke volt. Ida napsütésben hintóval járt a márványlépcsős, pancsovai elemi iskolába.

Ha esett és sár volt, gyalog kellett mennie iskolába. Nagyapja híres mondása volt: Lovam kevés van, unokám sok.
Ilyenkor rendszeresen felkéredzkedett parasztszekerekre.
---
Amikor Bánátot Szerbiához csatolták, Ida búcsút vett nagyapja házától, az ebédlő ember nagyságú festményétől, amely Szabadkai Ignácot (dédnagyapját) ábrázolta talpig díszmagyarban.
---
Ida édesapja öröme leírhatatlan volt. Ida is rendkívül örült családjának. Átnézte apja munkáit, festmény festmény hátán, a legtöbbjéről édesanyja tekintett rá. Apja megőrizte színekben felesége szellemét, lányos üdeségét.