Blog Archives - LILLA CARSON

Sas Ede: Hősök hőse (könyvajánló)

3/3/2022

Sas Ede: Rin tin tin és az ő kis gazdája (könyvajánló)

3/3/2022

Sas Ede: Rin-tin-tin (könyvajánló)

3/3/2022

Gogol: Az orr

3/3/2022

Szereplők:
Ivan Jakovlevics, borbély
Praszkovja Oszipovna, Ivan Jakovlevics felesége
Platon Kuzmics Kovaljov, törvényszéki ülnök

Csehtarjova, államtanácsosné
Jarizskin, szenátusi irodafőnök
Pelageja Grigorjevna Podtocsina, törzstisztné

Ivan, Kovaljov inasa
Filipp Ivanovics Potáncsikov, tisztviselő
Junker, üzlettulajdonos

Helyszín: Szentpétervár

Ivan Jakovlevics borbély egyik reggel arra ébred, hogy a reggelire felszolgált cipóban egyik kuncsaftja, Platon Kuzmics Kovaljov orrát találja.

Megpróbál megszabadulni tőle, és a folyóba dobja, ám a rendőrfőnök meglátja és behívatja.
---
Kovaljov reggel arra ébred, hogy orra helyén egy lapos folt éktelenkedik.

A hivatalnok elindul, hogy megkeresse orrát, amikor is egy kocsiból díszesen öltözve kiszállt a saját orra, és Kovaljov hiába szólította meg, az orr ügyet sem vetett rá.
---
Ezután Kovaljov hirdetést próbál meg feladni az orra részére, de a hírlapigazgató ezt nem engedélyezi.

A tisztviselő kétségbeesetten a rendőrfőnökhöz fordul, ám az nem hajlandó fogadni, így reményvesztetten hazatér, ahol később felkeresi egy fiatal rendőr, aki visszaszolgáltatja az orrát.

Kovaljov a helyi orvoshoz fordul segítségért,
ám az nem hajlandó visszavarrni a testrészt.

Egyik reggel aztán Kovaljov újra arra ébred,
hogy orra a helyén van.

gogol_az_orr.pdf
File Size:	9112 kb
File Type:	pdf

Gogol: Az orr (könyvajánló)

3/3/2022

Szereplők:

Ivan Jakovlevics, borbély
Praszkovja Oszipovna, Ivan Jakovlevics felesége
Platon Kuzmics Kovaljov, törvényszéki ülnök

Csehtarjova, államtanácsosné
Jarizskin, szenátusi irodafőnök
Pelageja Grigorjevna Podtocsina, törzstisztné

Ivan, Kovaljov inasa
Filipp Ivanovics Potáncsikov, tisztviselő
Junker, üzlettulajdonos

Történet:

1
Március 25-én Ivan Jakovlevics borbély meglehetősen korán ébredt pétervári lakásán.
Feleségétől reggelire friss kenyeret kért hagymával, ám igencsak meglepődött, mikor a cipó közepében egy emberi orrot talált.

Rövid töprengés után rájött, hogy ez egyik kuncsaftjáé, Kovaljov törvényszéki ülnöké.

Fogta az orrot, sétára indult, s közben mindegyre azt kutatta, hol veszejthetné el nem mindennapi zsákmányát.
Végül nemes egyszerűséggel a folyóba ejtette, de erre sajnos felfigyelt a rendőrfelügyelő, s magához rendelte.
---
2
Ivan Jakovlevics meglepetésénél csak Kovaljové volt nagyobb. Reggel, amikor a tükörben megvizsgálta magát, orra helyén csak egy lapos foltot talált. Felöltözködött, s még mindig kábán saját testrésze keresésére indult.

Nem sokáig kellett kutatnia, ugyanis szembetalálkozott egy kocsival, melyből egy díszes egyenruhás úr szállt ki, akiben a saját orrára ismert!

Ezután az orr a székesegyházba hajtatott, ahol Kovaljov meg is szólította, de az szóra sem méltatta.
---
A rendőrfőnököt nem találta otthon, ezért kétségbeesésében a kiadóhivatalba ment, ahol megpróbált egy hirdetést feladni elveszett orra után,
de a hírlapigazgató ezt megtagadta.

Délután újból felkereste a rendőrfőnököt, de az nem óhajtott vele munkaidején kívül beszélni. Végül kénytelen volt eredménytelenül hazatérni.

Nemsokára egy fiatal rendőrtiszt jelentkezett nála, és jelentette, hogy megtalálták az orrát, melyet rögtön vissza is szolgáltatott.
---
Kovaljov rögtön elhívta orvosát, de az közölte, nem vállalja a visszaragasztást.
Ezt hallva levelet küldött Podtocsina törzstisztnének, s megfenyegette orra ellen elkövetett boszorkányságáért.

A válaszlevél hangvételéből azonban meggyőződhetett róla, hogy az asszony (aki lányának már éppen megkérni készült a kezét), nem tud semmiről.

Eddigre az eset már közszájon forgott, olyan szóbeszéd járta, hogy Kovaljov orra Pétervár utcáin sétál, noha valójában soha senki nem látta.

3
Április 7-én aztán nem várt öröm köszöntött Kovaljovra. Reggel orrát újból a helyén találta. Hogy történt? Senki sem tudja.

Kicsivel később Ivan Jakovlevics jelentkezett félénken a törvényszéki ülnöknél, hogy megborotválhassa.
Mikor Kovaljov orrát a helyén találta, ő is felettébb meglepődött. Az ülnök viszont nyíltan megtiltotta, hogy akár csak egy ujjal is érintse eme testrészét.

A kissé furcsa történetet az író költői kérdése zárja: hogyan is választhat egy szerző egy ilyen témát műve számára.

Gogol: A köpönyeg (könyvajánló)

3/3/2022

Szereplők:

Akakij Akakijevics Basmacskin, címzetes tanácsos
Grigorij Petrovics, szabómester
Ivan Abramovics, tekintélyes személy
Sztyepan Varlamovics, tekintélyes személy

Történet:

Basmacskin egy pétervári ügyosztályon hivatalnok, pontosabban címzetes tanácsos. Feladata nem más, minthogy naphosszat iratokat másoljon.

Jól tudja (tapasztalta), ennél nagyobb kihívásokra nem alkalmas, de jelenlegi helyzetével elégedett, feladatait pontosan, hiba nélkül hajtja végre.

Egy alkalommal munkába menet vállán és hátán erősen érezte az orosz tél keménységét. Megvizsgálta rongyos hacukáját, s csalódottan látta, hogy annak anyaga itt-ott rendkívül elvékonyodott, csoda, hogy eddig még nem mállott szét.

Elvitte a ruhát barátjához, Petrovics szabómesterhez, aki azonban közölte vele, hogy azt megfoltozni már nem lehet, újat kell varrni helyette,
amit ő szívesen meg is tesz.

Szegény Basmacskin hosszú hónapokon át spórolt és koplalt, hogy előteremtsen 80 rubelt az új köpönyegre.
---
Mikor azonban a ruha elkészült, feledte a korábbi nélkülözést, és büszkén mutatta munkatársainak kincsét.
Azok gratuláltak neki, és meghívták egy névnapi összejövetelre, ahol illendően felköszönthetik majd. Így is történt.

Az esti partiról Basmacskin éjfélkor távozott, de hazafelé szörnyű dolog történt. Útközben, egy sötét, kihalt téren útonállók elrabolták köpönyegét.

Másnap ugyan feljelentést tett a rendőr-főkapitányságon, de igazából nem remélhette, hogy visszakapja tulajdonát.
---
Barátai tanácsára ezért egy tekintélyes személyhez, egy tábornokhoz fordult. Az ő közbenjárásától remélte, hogy viszontlátja még köpönyegét.
Azonban mikor előadta panaszát, a dölyfös tábornok úgy lehordta, hogy kis híján ájultan esett össze.

Hazatért, de a kabát nélküli járkálás megtette hatását: ágynak esett, belázasodott.
Jó háziasszonya ápolgatta, de mindhiába, néhány nap múlva eltávozott az élők sorából. Életében se foglalkozott senki vele, halála sem érdekelt senkit.

Munkahelyére másnap már új hivatalnokot vettek fel. Azonban mégis sikerült elérnie, hogy az emberek egy ideig még róla beszéljenek.
Városszerte az a hír járta ugyanis, hogy egy halott kísértete járja Pétervár utcáit, s az emberekről lerángatja a kabátokat, köpönyegeket.

Ez mindaddig így folyt, mígnem egyszer a kísértet találkozott azzal a tábornokkal, aki úgy elkergette hivatalából Basmacskint.
A szellem elvette a tábornok köpönyegét, és örökre eltávozott az emberek közül.
Bár itt-ott még jelezték felbukkanását, valójában soha többé nem látta senki.

Gogol: A revizor (könyvajánló)

3/3/2022

A revizor érkezésének híre az urak között riadalmat kelt.
Nem csoda, hiszen például a bírósági előszobában libákat őriznek, a bíró iratszekrényén kutyakorbácsot tart,
a postamester rendre felbontja a leveleket, a kórházban a betegek „úgy gyógyulnak, mint a legyek”, az orvos pedig egy szót sem tud oroszul.
---
A városka fogadójában időző pétervári tisztviselő, Hlesztakov teljesen kifogyott pénzéből, a számláit sem tudja kifizetni, ettől aztán gyanússá válik: inkognitóban érkezett revizornak nézik.

A polgármester felkeresi és miután félelmében elhiteti magával, hogy valóban Hlesztakov a – magát ügyesen álcázó – revizor, nem hagyja magát „becsapni”: kifizeti annak számláit, pénzt ad kölcsön, majd a házában kínál neki kényelmesebb és ingyen szállást.
---
A polgármester neje és lánya olvadoznak a gyönyörűségtől, a helyi urak pedig egymás után járulnak Hlesztakov elé, hogy megkörnyékezzék,
hogy pénzt „kölcsönözhessenek” neki, vagy hogy vetélytársaikat bevádolhassák.

Hlesztakov lassan átlátja a helyzetet és örömmel belemegy a játékba.
Néha már maga is azonosul a rá kiosztott szereppel, nemcsak elhiteti, hanem el is hiszi magáról, mennyire fontos személy.
---
Nagylelkűen szemet huny az általa nem is ismert visszásságok fölött, elfogadja, hogy pénzzel tömik zsebeit, csapja a szelet a polgármester nejének,
a következő percben már eljegyzi a lányát is.

Sunyi, de éles eszű szolgája, Oszip azonban érzi a veszélyt és indulásra noszogatja gazdáját, aki nyomban kocsira is ül és – „csak egy napra”,
„nagyon öreg és nagyon gazdag nagybátyjához” – távozik.

Ahogy korábban Hlesztakovot, az urak most a „revizor” rokonává emelkedett, részint lenézett, részint rettegett polgármestert rajongják körül,
de annak dicsősége nem tart sokáig. A postamester érkezik Hlesztakov felbontott levelével és leleplezi a csalót.
---
A félreértés, amely kezdetben a bonyodalmat okozta, az ál-revizor lelepleződésével tehát tisztázódott.
Ezzel azonban semmi nem változott, csak az álarcok hullottak le, meg a városi urak zsebei ürültek ki.

Az író furfangja, hogy az urakkal egymás kezéből kikapkodva olvastatja fel az elfogott levelet: saját, metszően gúnyos jellemzésüket.
Ebben a helyzetben veti oda a dühöngő polgármester a híressé vált mondatokat: „Mit röhögtök? Magatokon röhögtök!”

Az elképedés és felháborodás közepette robban – a szerző által gondosan időzített – bomba: „Megérkezett Pétervárról a revizor úr.
Kéreti a tekintetes urakat a fogadóba!” A hírre az urak megmerevednek, ezzel a némajelenettel ér véget a darab.

Gogol: Holt lelkek (könyvajánló)

3/3/2022

1. fejezet. Csicsikov inasa és kocsisa kíséretében megérkezik a városba és a fogadóban száll meg.
Végiglátogatja a város magas rangú személyeit, hivatalnokait és kellemes modorával könnyen a bizalmukba férkőzik.

Meghívást kap a kormányzó báljára, itt ismerkedik meg a két földesúrral, Manyilovval és Szobakeviccsel is.
Őket indul felkeresni, de útközben a sor három személlyel, Korobocskával, Nozdrjovval és Pljuskinnal egészül majd ki.
---
2. fejezet. Először az ábrándozó, hiszékeny, „cukorédes tekintetű” Manyilovot keresi fel, akinek már háza tája is lustaságra és csupa félbemaradt tervre utal.
Manyilovot meghökkenti, hogy valaki a halott jobbágyaiért pénzt kínál és baráti szívességként inkább odaajándékozza őket Csicsikovnak.
---
3. fejezet. Hősünk Szobakevicshez indul, de részeges kocsisa eltéveszti az utat, és a viharos éjszakán Korobocska udvarházába érkeznek.

A jobbágyait is árgus szemekkel figyelő, korlátolt, gyanakvó öregasszonynak nem könnyű a bizalmába férkőzni.
Csicsikov „tiszta keresztényi emberszeretetből” hajlandó „segíteni”, így ha nehezen is, de olcsón hozzájut a „holt lelkek”-hez.
---
4. fejezet. A vendégfogadóban véletlenül összetalálkozik egy harsány és féktelen, botrányokat kedvelő nemesúrral, Nozdrjovval, akit a városban már futólag megismert.

Az újabb lehetőség csábításának Csicsikov nem bír ellenállni, engedi elcipeltetni magát Nozdrjovval, akinek birtoka a rendetlenség, a teljes széthullás állapotában van.

A jobbágyokat azonban nem tudja megvásárolni, sőt az ugyancsak szélhámos Nozdrjov őt akarja megkopasztani.
Csicsikovot a megveréstől csak egy újabb véletlen, a rendőrkapitány megjelenése menti meg.
---
5. fejezet. Szelifan, a részeges kocsis útközben belehajt egy szembejövő fogatba, melynek két hölgyutasa van.
Egyikük, egy fiatal lány megtetszik Csicsikovnak, akiről az olvasó csak később tudja meg, hogy a kormányzó lánya.

Csicsikovval végre megérkezünk Szobakevicshez. Vendéglátója hatalmas étvágyú alak, „valóságos medve”.
Mindenkivel elégedetlen, mindenkit lenéz, ám amikor megérti Csicsikov ajánlatát, dicsérni kezdi régen meghalt jobbágyait, hogy belőlük is pénzt csináljon.

Ő tesz említést a közelben élő földesúrról, Pljuskinról, akinek zsugorisága miatt egymás után halnak meg jobbágyai.
Csicsikov elhatározza, hogy őt is megkörnyékezi.
---
6. fejezet. Pljuskin birtoka valóban lepusztult, mindent átjár a rothadás és a piszok. Maga a „Foltozott”, a vén házigazda rongyokban jár, bár raktára tele van.

Ő az egyetlen földesúr, akinek múltjáról többet is megtudunk: valaha jó gazda volt, de felesége meghalt, lánya megszökött,
mára szinte emberi formáját is elvesztette.
Egyetlen szenvedélye maradt, a szerzésvágy, kuporgatás.

Amikor megérti, hogy a halott jobbágyok átíratásával adóit csökkentheti, azonnal elfogadja az ajánlatot, sőt még szökött jobbágyait is eladja.
---
7–10. fejezet. Csicsikov több száz fiktív jobbágy birtokosaként érkezik vissza a városba.
A fogadó szobájában a listákat olvassa, amikor képzeletben váratlanul „életre kelnek” a megvásárolt jobbágyok, elképzelt sorsok és élettörténetek.

Az átíratáshoz megérkezik Manyilov és Szobakevics, ám a bizalmatlan Korobocska is a városba kocsizik, hogy megtudja, milyen áron adják-veszik jelenleg a holt lelkeket.
---
Mint az első fejezetben, most is egy bálon látjuk viszont a városi előkelőségeket, Csicsikovot a hölgyek körülrajongják, őt pedig a kormányzó lánya bűvöli el.

Megjelenik az erőszakos Nozdrjov is, jelenléte hozzájárul Csicsikov lelepleződéséhez.
---
Találgatások kezdődnek Csicsikov személyéről: talán pénzhamisító, vagy a kormányzó lányát készült megszöktetni, esetleg az újonnan kinevezett főkormányzó embere.

A postamester Csicsikovot egyenesen Kopejkin kapitánynak véli, akinek történetét a szerző beleszövi regényébe.

Váratlanul azonban meghal az ügyész, és míg a város a temetéssel van elfoglalva, Csicsikov a felelősségre vonás elől elutazik.
---
11. fejezet. Hősünk csézájában útnak indul, és csak ekkor ismerhetjük meg élettörténetét.
Végre Csicsikov vásárlásainak értelmére is fény derül: minél több jobbággyal, „lélekkel” rendelkezik, annál több kölcsönt vehet majd fel a banktól.

Igaz ugyan, hogy a jobbágyok már rég meghaltak, de ez majd a következő revíziónál, csak évekkel később derülhet ki,
addigra pedig ő a pénzzel már messze jár.

A könyv a száguldó trojka képével fejeződik be, mely az utolsó bekezdésben váratlanul egész Oroszország költői képévé növekszik.

Török Rezső: Dolgozó nők clubja (könyvajánló)

2/3/2022

Török Rezső: Vannak még férfiak (könyvajánló) 02

2/3/2022