Blog Archives - LILLA CARSON

Rokonok - tartalom 3e

17/10/2021

Otthon Lina még ébren volt, Pista elmondta a napját.
Másnap a polgármesternél referált. Nagy sikert aratott az a megfigyelése, hogy az elhízott miniszter punktrollert használ.
Kardics bácsi is hangosan nevetett ezen,
amikor harmadikként bekapcsolódott a beszélgetésbe.

Aztán azt ajánlotta, hogy mindannyian menjenek ki a villatelepre, ott lesz az alispán is, megmutatják Pistának a házat, hátha megtetszik neki.

Pista mondta, hogy a feleségével szeretné megnézni,
de a férfiak lebeszélték róla: nem kell mindenbe
az asszonyoknak beleszólni.
---
Már sötétedett, amikor kiértek az autóval.
Hátulról mentek be a várkastélyhoz hasonlító épületbe. Magdaléna és az anyja várták őket.

A szoba, ahova beléptek, tele volt festményekkel. Magdaléna beszélgetésbe kezdett Pistával, mire ő úgy érezte, hogy megtört a varázs.
Az asszony határozott volt és öntudatos, mint egy festmény: már nem tartott tőle.

A villa hatalmas volt, és pazarul rendezték be: itt már nyugodtan visszaadhatják a vizitet Kardics bácsinak.
A fehér izzólámpával megvilágított kertben megnézték a rózsákat.

Kardics bácsi aláíratta vele a szerződést, hihetetlenül alacsony át volt megszabva. A papírt majd másnap elintézik a Takarékban, mondta Kardics.
---
Lina a cseléddel veszekedett, durván kiabált rá valami semmiségért. Pista nem mert így beszélni senkivel.
Behívta az asszonyt a szobába, és elmondta, hogy megvette a házat.

Ecsetelte, hogy milyen előnyös az ajánlat, de a felesége nélkül nem akart dönteni, így a szerződés még csak ideiglenes.

Lina kérte a papírt, hogy megnézze. Ekkor döbbent rá, hogy az Kardics bácsinál maradt.
- Hát akkor nincs szerződése – mondta Lina, és ebben volt valami.

Nagyon fel volt sülve, és megértette, hogy itt valami olyan dologba csöppent, ami nincs rendben.
---
Makróczy teljesen természetesen fűttetett a város fájával, mások teljesen természetesen közlekedtek városi autóval.
Ezek szokásjogok, ilyen pókháló szövi át az egész életet, de beálljon-e póknak, s szíjjon, mint a többi, vagy az ő vérét szívják ki a végén…

Albert levelét vette észre az asztalon, még felbontatlan volt.
Albert a Budapesti Banknak volt tőzsdei diszponense, de a levélből az derült ki, hogy tavasszal felmondták az állását, el van adósodva,
egyszobás nyomortelepi lakásban élnek, mint a patkányok: a felesége varrásból tartja el őket…
nem kér ő semmit, de lehet, hogy öngyilkos lesz,
csak a hattagú család tartja vissza…

Kiejtette kezéből a levelet. Vette a kalapját, és szólt a feleségének, hogy a kaszinóba megy, a polgármesterrel találkozik.
- Már ezután kártyázni is fog? – kérdezte Lina.
Az újabb döfés rosszulesett neki.
---
A zsebében volt még tíz pengő, azt feladta postán Albertnek. Arra gondolt, hogy olyan ő, mint egy vontatógőzös, egy csomó slepp van hozzákötve,
s neki húznia kell, amíg bírja, be kell vontatnia őket a révbe.

A kaszinóban kevesen voltak, Martiny doktor, az ellenzék vezére azonnal helyet csinált neki a kártyaasztalnál.
Römiztek, ebben Pista elég erős volt, az első bulit megnyerte.

Martiny doktor a nagy kölcsönről kérdezte, amit befektetésre kapna a város.
Elmondta, hogy csak jövedelmező befektetésre van pénz, a csatornázás, az iskola renoválása pedig nem az.

Martiny belemelegedett a politizálásba, az államról beszélt, meg a népről, akin élősködnek.
---
Pistának zúgott a feje, mire hazaért. Várták a vacsorával, pedig már késő volt. Nem akartak a ház ura nélkül enni.

Az asztal felett égett a nagy csillár, de annak csak a legalsó körtéje. Nagyon olcsón vették,
de most Pistának a Boronkay-villa pompás csillárjai jutottak eszébe.

Lina elmondta a gyerekeknek, hogy az apjuk házat vett. Aztán Albert leveléről kérdezte, amit nem bontott fel, de Pista azt hazudta, hogy már kidobta.

Lina ekkor magyarázni kezdett, elmondta, hogy mitől fél. Eddig szerényen éltek, ő ehhez van szokva.
De most hirtelen magasabb körökbe kerültek,
ahol mások a szokások, mások az erkölcsök.

Kardicsék vacsoráján is csak azon igyekezett, hogy értelmesen hallgasson.

A Boronkay-villa szép, de miből fognak szakácsnét, kertészt, szobalányt tartani? mert a vizitet viszonozni kell, és ilyen uzsonnákra nekik nem telik.

Ha lesz is pénzük, az ugyanonnan lesz, ahonnan a többieknek van: panamákból.
Pista okos ember, vigyázni fog, hogy ne sározódjon be, de az egész szegény rokonságát nem cipelheti magával, mindenkinek nem biztosíthat olyan pozíciót, mint magának.

Róza néni is írt Nagykárolyból. Foltozásból tartják fenn magukat, ruhákat kér. Nem küldhet kopott göncöket, amikor Lajos bácsi ferencjóskát kapott…

Rokonok - tartalom 3d

17/10/2021

Közben kiért a Villasorra. Kíváncsian vizsgálgatta a villákat. Hirtelen földbe gyökerezett a lába. Magas, egyenes, karcsú nő ment előtte… Jaj, Szentkálnay Magdaléna. Csakugyan, hiszen itt laknak Boronkay Ferivel.

De hogy lehet, hogy egy ilyen nőt nem szeret az ura? S ő az urát?...

Ekkor Magdaléna megállt, és bement az egyik villába.
Pista továbbhaladt, egészen a kiserdőig ment, majd visszafordult, hogy a túloldalról is szemügyre vegye a villát. Más világ ez, mint ahol ő él…

Lehet itt találkozni? Nem, ezt meg kell ostromolni, ide be kell törni.
---
Lehajtott fővel ment az utcán, amikor egy ismeretlen köszönt rá. Állítólag iskolatársak voltak, és az idegen belefogott az élete történetébe,

Pistának egészen a Piactérig hallgatnia kellett.
Ott gyorsan betért a kaszinóba, ahová a másiknak nyílván nem volt bejárása.

A szokásos törzsvendégek voltak odabenn, s a főügyészt rögtön karon ragadta egy másik volt iskolatársa, egy őrnagy.
Kedélyes előadása után gratulált az új villához.
Már azt is tudta, amit Pista még nem, hogy a kiszemelt ház a Boronkay-villa, mert Boronkay Feri bemegy államtitkárnak a földművelésügyibe.

Az alispán árulta el neki, az meg Kardics bácsitól tudja.
A Sertéstenyésztő ügye adósságba sodorta Boronkayt,
de így talán megússza.
Ebben is Makróczy a bűnös, hogy beleugratta…
---
Pista feje zsongott a sok új információtól. Kifordult a kaszinóból.
Beszaladt a hivatalba, és kifaggatta Péterfi doktort a Sertéstenyésztőről. Megtudta, hogy a Boronkay-villát
annak a hulladékából építették.

Nem értette ő sem egészen, már hazakívánkozott.
De hogy fogja Linát megbékíteni?

Odament hozzá, és hátulról megcsókolta a nyakát.
Aztán próbálta tréfával elütni a dolgot,
és újabb csókokkal engesztelte az asszonyt.
Végre Lina a vállára borult, és elsírta magát.
---
A sírása azonban kacagásba fordult, és beküldte az urát a szobába, ahol egy rokon várta.
Kati néni volt az, sovány öregasszony, mégis azt mondta, segíteni akar, és elkél a segítség, ha nagy házat akar vinni.

Aztán András bácsiról beszélt, aki a Rimavölgyön él a családjával, hat fia van. Kati néni eddig náluk lakott.
Kérte Pistát, hogyha tud, segítsen András bácsi fiain.

Végül Pista apjáról kezdett olyan dolgokat elmondani, amikről Pista nem tudott korábban.

Nagy természete volt Kopjáss Istvánnak, nem volt elég neki egy asszony. Koltaynéba volt szerelmes, de nem lett hűtlen a feleségéhez.

Épp olyan volt, mint most Pista. Ezt már nem tudta tovább hallgatni a férfi, és kirohant a konyhába.
---
A hivatalban végigvizsgálta a Sertéstenyésztő aktáit.
Olyan volt az egész, mint egy labirintus.
Egy Kaiser nevű bérlő kibérelt Szentkálnaynak egy tízholdas területet.
Sertéseket és kukoricát vásárolt nagy tömegben,
hatalmas hiteleket vett fel, majd megszökött Amerikába.

Szentkálnay kezén maradt tehát egy amerikai rendszerű, nagyszerűen felépített sertéstelep, aminek a fejlesztésébe belevonták a várost, a főispánt, az alispánt, nagybirtokosokat, kisgazdákat.

Ekkor indultak az igazán nagyszabású építkezések,
ennek a hulladékaiból került ki a Boronkayék villája.
és beütött a krach, a sertés ára lement, a kukoricáé föl. Makróczy belebukott..

Pista újragondolta a koncepciót. Csodálattal követte a mérleghamisítások, ravasz elszámolások bonyolult rendszerét,
napokon keresztül számolt, hogy megértse az egészet.
---
Egy délelőtt megtudta a polgármestertől, hogy másnap kilencre Budapestre kell mennie a miniszterhez.
Megkapta az instrukciókat, és az éjjeli vonattal elindult. Útitársa is akadt a külön fülkében, az alispán.

Pista kényelmetlenül érezte magát a zsúfolt vonaton, hiszen nem utazott még fenntartott helyen.
Menyhértet még álmából verte fel a Ferencvárosban, és előadta neki az Alföldi Múzeum tervét.
---
A miniszteri audiencia körülményesen alakult, végül csak hatkor fogadták.
A kilenc órai gyorson megint az alispánnal utazott, aki hosszan fejtegette neki a parlament működésének gyakorlati tudnivalóit.

Pista az ország állapotáról gondolkodott, hatalomról, befolyásról, összefonódásokról. Megváltoztathatatlan az egész.
De neki most az a dolga, hogy anyagilag biztosítsa a sorsát.

Az étkezőkocsiban az alispánnak is megemlítette Menyhért öccsét, mire az alispán Makróczy sógoráról beszélt,
elmondta, hogy a volt főügyész jelöltje esélytelen az igazgatói tisztre. A polgármester különösen szereti Pistát, és ez sokat jelent.

Rokonok - tartalom 3c

17/10/2021

Kardics bácsi személyesen jött elébük. Izgatottak voltak, nem ismerték ennek a világnak a szabályait.
Ott volt a város minden hatalmassága: a tankerületi igazgató, a prelátus…Pista egyszer csak azt hallotta:
- Magdalénára várunk?

Erre nem is gondolt. Pedig gondolhatta volna,
hogy Boronkay Feriék is itt lesznek. Mi lesz,
ha a felesége jelenlétében találkozik Magdalénával?
De egész este nem látta sehol.
---
Az asztalnál szembe kerültek a feleségével.
Lina szégyellte a háztartási munkában kipirosodott kezét.
Vacsora után Pista odalépett az asszonyhoz, Kardics bácsi éppen akkor csapott le rá, amikor megcsókolta.

Incselkedett egy kicsit Linával, majd azt ajánlotta Pistának, hogy áron alul vegyen meg egy villát a villasoron.
Az álláshoz is elkéne, és jobb most, mint később.

A választ nem várta meg, hagyta, hadd birkózzon meg magában a nagy gondolattal. Kocsival mentek haza is.
---
Otthon nagyot hallgattak, a felkavart izgalmak annyira örvénylettek bennük, hogy nem bírtak beszélni.
- Rokonok – mondta Pista, ahogy levetkezett, s befeküdt az ágyába.
A felesége arra gondolt, hogy a vizitet viszonozni is kell majd, de ebbe a lakásba nem hívhatják a vendégeket.

Pista elmondta, mit ajánlott neki Kardics.
- - Attól félek, hogy nagyon hamar a markába ne kerítsen ez a vén gazember…nagyon vigyázni kell…Elfogadni is nehéz, nem elfogadni is nehéz…

Most a Takarék szíveskedik, mert Kardics bácsi nem szerzett meg ingyen rokonnak: neki szüksége van rám.
Lina nem felelt, már aludt.
---
Másnap reggel morózusan ébredtek. Pista úgy érezte, hogy a vonatja be van állva valami új vágányra, s az most már megy valami ismeretlen világ felé.

A hivatalban váratlan öröm érte, az első szerződés,
és az első ötven pengő a szerződésért.

A polgármester apróra kifaggatta a vacsorán történtekről,
ő pedig megkérdezte, mit tegyen a villa ügyben.
Azt a tanácsot kapta, hogy kövesse vakon Kardicsot.

Pistát már nem kellett figyelmeztetni, hogy a másikat egyszerűen Béla bátyámnak szólítsa.
---
Otthon kényelmetlennek érezte a lakást, törte a fejét az átrendezésen, de nem ment sehogy sem.

A levelek között ráismert a húga írására.
Adélkával már tíz éve nem érintkeztek a házassága miatt.

Szörnyű levél volt, áradt belőle a panasz és az őszinteség. Azt írta, hogy nem bírja tovább az életét, segítséget kér.
A férje lelkéből áradnak a rossz tulajdonságok, két év óta munkanélküli, betevő falatjuk sincs, nem tud mit adni ebédre az öt gyerekének…

Az ura szoknya után szalad, nem tud ebben a pokolban élni, a gyereket már nem tudja iskolába íratni…Ha Pesten jár, látogassa meg…
Pista előre látta ezt a végromlást.
---
Lina kissé másképp fogta fel a levél tartalmát.
Szerinte Rába Guszti mihasznasága miatt Adélka is felelős, nem kell készpénznek venni amit ír, egyszer hopp. máskor kopp.

Bezzeg amikor ő nem tudta megadni nekik a kölcsönt,
nem volt könyörületes. Pista már elfelejtette az esetet. Valami elmosódott emlék élt benne a húgáról.
---
Ebédhez ültek, a gyerekek tréfálkoztak, zajongtak,
és Pista képtelen volt enni.

Odaintette Berci fiát, és rábízta az aznap keresett ötven pengőt, hogy adja postára. Úgy érezte, hogy ezzel az ötven pengővel megváltotta magát.

Amikor Lina észrevette a postai cédulát, kérdőre vonta a férjét. Vajon most már fel akarja szedni az összes rokonát, belőle fog élősködni az egész poloskafaj?
- Magának a Kopjássok poloskafaj? Énvelem így lehet beszélni? Maga adta nekem azt az ötven pengőt?
A Szentkálnay vagyonból van az az ötven pengő?
Abból élek én tizenhat éve, hogy az apád egy nyulat küld, meg egy kosár rohadt almát?

Érezte, hogy elszaladt a szája, mert nem szerette ugyan az apósát, de az öregúr ügyelt arra, hogy gavallér legyen.
De már nem lehetett visszaszívni.

Elmérgesedett a veszekedés. Pista vértolulást kapott, válaszolni sem bírt.
Lina azt vágta a fejéhez, hogy a pénzt bizonyára lopta. Megkötötte a nyakkendőjét, és talán életében először, csók nélkül ment el otthonról.
---
Rohant kifelé a városból. Nem bírt volna emberekkel találkozni.

Még most is a feleségével veszekedett magában. „Méghogy ő poloskafaj. Hiszen ez a nő lesz a partnere, neki már más nővé kell átalakulnia, karrierépítő nővé… De nincs neki senkije, szövetségesre van szüksége.
Menyhértet kéne valahogy idevenni vagy Albertet.
Lina persze ki nem állhatja Menyhértet.”

Kopjáss Menyhért a háború alatt hazahordott műtárgyakra akarta üzletét alapozni, de az állam nem engedte.
Kölcsönöket kért Linától, amit nem tudott visszafizetni.

Őt akarta Pista behozni Zsarátnokra múzeumigazgatónak, hiszen Menyhért kitűnő szakember volt.
Azonnal írni akart neki, hogy gyűjtsön ajánlókat,
és adja be a pályázatát.

Rokonok - tartalom 3b

17/10/2021

Végül megint a csütörtöki vacsora került szóba, ahol a város ügyei eldőlnek, mert pénteken van a városházán gyűlés.

Aztán még negyedórát beszélgettek az aktuális problémákról, és jöhetett az újságíró.

Egy órakor az ellenzék vezérével, Martiny doktorral találkozott. Vele volt két másik ember, Csordás András és Veres Gáspár néven mutatta be őket.
A kisbérlők nevében kértek támogatást a főügyésztől.

- Az a fő, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon, igaz? – mondta nekik, és hunyorított hozzá.
Erre azok is nevettek, örültek, hogy a főügyész az ő pártjukon áll. Rövid eligazítást tartott a jogügyi osztályon, majd hazament.
---
A gyerekek ujjongtak, és elmondták, hogy az egész iskola tud a zs. v. ügyről, a felesége pedig valódi babkávéból főzött neki feketét.

Másnap már otthonosan ment a hivatalába. Eszébe jutott, hogy nem korrigálta a hírlapíró cikkét, ahogy a polgármester kérte, de nem is talált a riportban semmi veszélyeset.

Míg ezen tűnődött, egy bankalkalmazott jelent meg,
aláírást akart egy iratra, de nem adta meg neki, mert nem volt tájékozva a Takarék és a város közötti peres ügyről.

Kardics üzenetben nehezményezte, hogy semmiféle pénzügyben nem fordult még a Takarékhoz, a könyvben nincs is benne a neve.
Mondta, hogy majd beszél az igazgatóval.
---
Hívatta a polgármester. Kiderült, hogy ő mindig megkapja a cikkeket korrektúrázásra, így a riporthoz is hozzányúlt.

Kár volt az igazságot emlegetni az újságban.
A polgármester neheztelt, rossz hangulatban volt.
Akkor enyhült meg egy kicsit, amikor a vadászat került szóba. Kiderült, hogy Kopjáss is szokott a Szentkálnay birtokon nyulakra vadászni.

Aztán a polgármester rákérdezett, hogy miért tagadta meg az aláírást a Takaréknak.
Ezen elgondolkodott, furcsa volt,
hogy Kardics ilyen gyorsan telefonált a városházára.

Behívatta Péterfit, és referáltatta a négy éve húzódó ügyről.

Arról volt szó, hogy az egyik kisbérleten, amit a Takarék továbbadott egy Macskási nevű embernek, elmulasztották erdőirtás után a telepítést.

Most csak egy dátumot kellett igazolni egy ügyiraton,
ezt Kopjáss nem tagadta meg.
---
Pár nap múlva megjött a belügyminiszter megerősítése, majd fel kellett utaznia Pestre tisztelgő látogatásra.

Lina ruhája szerdára készült el. A feleségével jól kijöttek,
az asszony okosabb volt nála, kritikával tudta nézni,
amit ő elhamarkodott.

Két gyermekük volt, mindkettő gimnáziumba járt.
Ezért nagyobb lakás kellett.
---
Lina nagyon várta a csütörtök estét. A férje jelentős ember lett, akivel a Takarék elnökének is érdeke jóban lenni.
Márpedig akkor vele, Szentkálnay Linával is ez a helyzet.

Sokat gondolt Magdalénára is. Az unokanővérének
rossz híre volt a tisztességes asszonyok között.
Őmiatta építették a nagy fasori villát.

Aztán egyfajta felsőbbrendűséggel gondolt arra,
hogy Magdalénának nincs gyereke, terméketlen.
---
Szerdán délután becsapott a mennykő, megérkezett Berci bácsi. Falusi fiskális volt, Lina már tudta, hogy amint kilép
a szobából, rögtön pénzt fog kérni, így hát maradt benn, amíg tehette.

Amikor mégis kiment, Berci bácsi egy darab szenet vett elő a zsebéből.
- Öcsém, bányatulajdonos lettem.

Azzal elmondta, hogy egy kovácsmestertől, aki ügyvédi tanácsért fordult hozzá, megszerezte a Borsod megyében levő Kalácsbányát, és családi részvénytársaságot kell alapítani.

Húsz százalék részesedést ajánlott, csak azt kérte,
hogy Pista vizsgáltassa meg a széndarabot,
esetleg a város tegyen próbarendelést.
---
Amikor elment, és Lina megtudta, hogy miről volt szó, igencsak kételkedett Berci bácsiban.
Óvta a férjét, nehogy beleártsa magát az ügybe: ki tudja, hogy az öreg melyik vasútállomáson találta azt a darab szenet?

A napok különben kezdtek rendes kerékvágásba jönni. Nem bukkant semmiféle panamára, Makróczy vagy nagyon ügyesen csinálta, vagy nem csinált semmit.
---
Szerdán délben találkozott Vadasival, a képviselővel.
Kicsit meglepte, hogy kormánypárti létére hogy leszólta a miniszterelnököt.

Otthon nagy izgalom volt, Lina a ruháját próbálta. Pompásan állt rajta, csak az ebéddel késett el miatta.
Ettől ideges lett, és elkezdett veszekedni a varrónővel, hogy hónaljban vág, vállban keskeny.

Estére belázasodott a kisebbik fiuk, s mindennek a tetejébe beállított Lajos bácsi.
Végre kocsit hozattak, a sárban nem mehetett az asszony ezüsttel díszített antilopcipőben.

Rokonok - tartalom 3a

17/10/2021

Kopjáss István elégedetten nyújtózott az ágyában.
Lina a szomszéd szobában telefonált, azt tudakolta,
hogyan kell a nyulat elkészíteni.
Milyen jóleső érzés…A felesége ágyba hozta a reggelit…

Tegnap ünnepelték, hogy megválasztották főügyésznek Zsarátnok városában.
Markóczyt ütötte ki a nyeregből, mert a vén szamár a gyűlés előtt elszólta magát: zs.v.
Ez azt is jelentette, hogy Zsarátnok Városa,
de azt is, hogy „ zsebre váglak”.

De ez az elbizakodottság nem tetszett az embereknek, mindenki irigyelte Markóczytól, hogy ő legyen az alföldi dózse. Inkább kihúzták a szavazócéduláról.
---
Pedig ilyen erőszakos gazembernek gyűjtötték össze ezt a nagy határt a török korban. A máig titkos iratokon csupa Markóczy név áll.

Kopjáss feleségét azonban jobban érdekelte, hogy hova lett az ura húsz pengője az Arany Fácánban elköltött vacsora után. Hát az elment pezsgőre, cigányra…

Erről eszébe jutott Boronkay Feri, meg a Sertéstenyésztő ügye, amit ki kell majd vizsgálni…

És eszébe jutott Magdaléna, Boronkayné Szentkálnay Magdaléna…
Hétéves emlék, de ha nem tud kijózanodni, baj lesz.
Évente ha egyszer jut eszébe Magdaléna,
de isten őrizzen attól, hogy szembe találkozzék vele.

Kedvelte Linát, természetes, egyszerű teremtés: Magdaléna inkább egzotikus virág.

És most mindezt a Boronkay tegnap esti felbukkanása eszébe juttatta.
---
Aztán a várható fizetéséről beszélgettek. Nem kell ahhoz panamistának lenni, hogy csorduljon-cseppenjen.

Megnézte a leveleit: Lina rossz szokása szerint mindegyiket felbontotta már.
A napi postában ott volt már Lajos bácsi levele,
amiben az egész Kopjáss család nevében gratulált,
meg a szegénységét emlegette, hogy nincs egy ruhája, amiben tiszteletét tehetné.

A küldönc még várt a konyhában. Becsomagolt néhány kopott holmit egy öreg bőröndbe, és odaadta.
---
Fél tizenegy volt, sietve elindult otthonról. Az udvaron folyó szennyvízről eszébe jutott a csatornázási ügy, azon bukott ki a másik jelölt, Wagner.

Aztán arról elmélkedett, hogy el kell innen költözniük, talán egy négyszobásba…
---
Az utcán Kardics, a takarékpénztár igazgatója köszönt rá.
- Te, Pista, azt mondja a feleségem, hogy az ő anyja Kopjáss-lány volt, tudsz te erről?

Lassan eszébe jutott Kopjáss Ferdinánd, a vármegye egykori nagybirtokosa. A családban nem emlegették,
mert a hagyomány szerint ő vágta zsebre az ő örökrészüket.

- Szóval sógorok vagyunk – mondta Kardics, és belekarolt.
Rögtön meg is hívta csütörtökre, amikor estélyt tartanak.
---
Mindenki széles kalaplendítéssel köszöntötte: ez már a főügyészi hivatalnak szólt, és két hajdú is vigyázzba vágta magát, amikor a városházához ért.
Ott egy szemfüles újságíró akart vele riportot készíteni, de a polgármester már várta. Azaz csak üzent érte, de jó alaposan megvárakoztatta.

- Ezer bocsánat, méltóságos uram – mondta a polgármesternek, amikor az hellyel kínálta -, de Kardics bátyám elfogott az utcán. A sógorom egy kissé…
- Hát az neked sógorod?
Ennek a polgármester láthatóan megörült. Azt mondta, hogy először a programot kell leadni az újságnak, mert az újság az fontos.

Nemigen volt tájékozott a városi ügyekben, így amikor a polgármester a terveiről kérdezte, csak találgatott.
- A csatornázás…
- Igen, az jó…kellene, csak sok az ellenzék…kőccsíg…

Aztán a csütörtöki vacsorát említette, aminek a másik megörült. A polgármester azt kérdezte ekkor, hogy melyik családhoz tartozik a felesége.
Mondta, hogy Szentkálnay. A polgármester óvta attól, hogy a jogügyi osztályon nagy személyi változásokat tervezzen.

Az amerikai kölcsön is szóba került, hogy hova kéne befektetni.
- A Sertéstenyésztőre roppant szüksége van a városnak.
- Erre nem gondoltam…Ez nagyon jó – felelte a polgármester.

Érezte, hogy most rátapintott a legnagyobb bajra. A Sertéstenyésztő azért ment csődbe, mert Boronkay a tőkéjéből építette föl a villáját.
Megint eszébe jutott Magdaléna…
- És rendet csinálni a kisbérletek dolgában…- javasolta.
- Ez veszélyes pont, ezt kell igen jól meggondolni.

A város tízezer kisbérlete kényes ügy volt. A terményárak miatt a bérlők nyomorogtak, de a város nem engedhetett a költségvetés miatt.

- Hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon
– tette hozzá, hogy enyhítse előbbi szavait.
Az üres frázisnak váratlan hatása volt. A polgármester arca felderült. Hiszen ezzel a fiúval nem lesz semmi baj, olyan, mint a többi.

Móricz Zsigmond: Rokonok - tartalom 2

17/10/2021

Kopjáss István egy nap arra ébred, hogy megválasztották Zsarátnok főügyészének.

Kultúrtanácsnokként – más szóval utolsó senkiként – dolgozott addig a városházán, s most, hogy a jó szerencséje és a forgandó véletlen ilyen magas pozícióba juttatta, minden szebbnek tetszik körülötte:

egyszeriben a felesége is vonzó szépasszonnyá válik,
a városban mindenki előre köszön és gratulál neki,

s kínban született frázisát – hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon – mélyenszántó bölcsességként ismételgeti boldog- boldogtalan.
---
Kopjáss, ez a se okos, se buta, de a maga módján tisztességes és idealista gondolkodású ember nagy reményekkel vág neki új munkájának:

a törvényesség őre lesz a városban, s kitartó munkával – ha a polgároknak mindig elmondják, mire költik a pénzüket – talán még azt is el lehet érni, hogy a magyar ember szívesen fizesse az adót, s önzetlen örömmel szemlélje a köz boldogulását.
---
A hatalom édességét azonban hamarosan megkeserítik az innen-onnan előbukkanó rokonok,
akik most mind Kopjáss pénzét s befolyását lesik, s még inkább az új főügyész előtt lassanként feltáruló igazság: a kéz-kezet-mos panamázások kibogozhatatlan szövedéke.

Két választás Magyarországon - tartalom 2

17/10/2021

A második választás története

A körtvélyesi csíny

Katánghyné körbeutazta az egész kerületet, és elpanaszolta a borontói asszonyoknak, hogy a képviselői élet a férjét lumppá tette, elfordította a családjától: rimánkodott, hogy ne válasszák meg a férjét.
Így a következő választáson Borontóban egy örményt választottak meg képviselőnek.

De Katánghy Menyhértet is megválasztották,
csak száz mérfölddel odébb, Körtvélyesen.
---
Katánghy, amikor értesült róla, hogy nincsenek Borontón esélyei, nekiindult. A vonaton összejött régi iskolatársával, egy Brand Károly nevű bécsi gyárossal. , Bárkány Samu riporter nyomozta ki a körtvélyesi történetet.

Körtvélyes városka a Kemese vizének bal partján fekszik, igénytelen kis város apró házakkal, de királyi város, megilleti a jog. Tiszteletre méltó, de ósdi nézetekkel.

Afféle se hús, se hal polgárság, mely mindig a legutolsó argumentumnak ad igazat.
A lakosság kivétel nélkül ellenzéki, nem volt kétes a szabadelvű párt győzelme, csak a jelölt volt bizonytalan.

A polgármester, Röszkey Pál oldotta meg a kérdést, miután kérő állított be a házához, neki pedig négy hajadon leányzója volt.

A szomszéd vármegyében lakó Kovinyi János volt a kérő, meglehetősen elszegényedett tót nemes, szeretett volna szerencsét csinálni.
Megismerkedett a legidősebb Röszkey kisasszonnyal, Minkával, és megkérte.

A polgármester kérdésére elmondta, hogy a birtokaiból akarnak élni. Elég mostoha a föld, de jó évben kétezer forintot is hoz. Rossz évben meg háromezret, mert ő az adományokat kiosztó bizottság elnöke.

Meg is lett az eljegyzés, Röszkey pedig beajánlotta a főispánnál képviselőjelöltnek.
A lutheránus kántor még transzparenst is készített:
Vinum vini, Vivat Kovini!

Röszkeyék Bécsben vették meg a kelengyét, visszafelé jövet a vonaton bemutatták nekik Brand Károly bécsi gyárost, egy eleven milliomost.

A csinos férfi rögtön elkezdett Minka körül forgolódni,
és útját megszakítva azonnal Körtvélyesen maradt vendégeskedni.

Röszkey arra gondolt, hogy Minkának vannak húgai is,
de Ámor nem hagyta a szövetjét szétfejteni,
Brand a vacsoránál megkérte Minka kezét.
Próbálták lebeszélni róla, de sikertelenül.

Másnap pedig megjött a bécsi sógor távirata: „ Az illető igen derék és nagyon gazdag ember, értéke másfél millió.”

Minka szíve is a bécsi gyáros felé hajlott. „Kovinyinak meg úgyis jut egy mandátum” – mondták.
---
Ezt követően találkozott a vonaton Brand
régi iskolapajtásával, Katánghy Menyhérttel,
és mindent elmesélt neki.

Katánghy így kombinált: a menyasszonnyal járt
a mandátum, a menyasszonyt elvitte Brand,
miért ne vihetném el én a mandátumot?

A fővárosban két napig ácsorgott a miniszterelnök előszobájában, mire bejutott.
Előadta, hogy őt a felesége kibuktatta Borontón,
de a körtvélyesi kerületet megszerezné magának,
ha kapna egy-két támogató szót.

Erre a miniszterelnök fölhívatta a főispánt meg a polgármestert audienciára. A klubban találkoztak.
Már csak hat nap volt a választásig.

Kovinyi zászlói, kortesplakátjai már kinn függtek a városkában, de Katánghy zseniális tervvel állt elő.
---
A polgármester ravaszul húzta be a fejét a lapockái közé.
A főispán is, Röszkey is a miniszterelnökre néztek.
Ő a polgármester vállára ejtette a kezét, és azt mondta:
- Nem bánom, ha meg lehet csinálni.

De ez a Katánghynak nem volt elég. Addig kérlelte a miniszterelnököt, amíg azt nem mondta:
- Szeretném, ha megcsinálnák.
- Meglesz – mondá a polgármester, felvillanyozva
a vállán nyugvó kéztől.

Először is sürgöny érkezett Körtvélyesre a főjegyzőnek: „ Sürgősen falragaszok nyomtatandók, melyeken holnap négy órára nagy értekezletre hívd össze a város polgárait.
– Röszkey.”

Amikor a polgármester megérkezett, elmondta a főjegyzőnek, hogy ő megy föl az országgyűlésre,
mert a miniszterelnök így kívánja:
Kovinyi zászlóit leszedetik, maradjon otthon:
az új polgármester pedig majd a főjegyző lesz.

Az értekezleten ugyanezt színesebben mondta el Röszkey, a Kemese hajózhatóvá tételéről beszélt, és arról, hogy az országgyűlésbe olyan meghatározó személy kell, mint ő maga. Senki nem mert ellenkezni a körtvélyesi diktátorral.

Kovinyi csak késve érkezett, a polgároktól tudta meg,
hogy a kikosarazás után a mandátumát is elvesztette.
Másnap megérkezett a főispán.

A lutheránus kántor lecserélte a transzparens erre:
Voluntas Dei: Vivat Röszkey!

- Miféle ostobaság történt itt? – kérdé egy Röszkey zászlóra mutatva.
Elmondták neki a történteket, mire újabb értekezletet rendelt el. Azt mondta, hogy neki is szüksége van a polgármesterre, nem hagyja elmenni.

Hamarosan Kovinyi jelentkezett nála, elégtételt követelt.
A főispán megígérte neki, hogy Röszkey nem kap mandátumot, de cserébe támogassa
a polgármesterrel szemben az új jelöltet.

Kovinyi nem értette, miféle új jelöltet,
amire őméltósága egy bölcsességgel felelt:
„ A levesfőzéshez könnyebb új fazekat elővenni,
mint a réginek az összetört cserepeit ragasztgatni.
Az idő igen rövid ahhoz.”

Kovinyi lehorgasztotta a fejét, de mindenáron ki akarta ütni Röszkeyt a nyeregből.
---
A főispán megtanácskozta bizalmas embereivel, hogy mi történjék az értekezleten. Röszkey nem lehet jelölt,
Kovinyi tegnap óta úton-útfélen gazemberezi a polgármestert, ő sem lehet, nincsen sansza.
Ekkor ajánlotta az összegyűlteknek Katánghy Menyhértet mint kitűnő politikust.

A név nem mondott senkinek semmit, a gyógyszerész
föl is jegyezte gyorsan, egy kis üres helyet keresve
valami recepten.
És most már a szöveg egymás után olvasva így festett: „ Katánghy Menyhért. Borban vagy ostyában beveendő.”
---
A főispán pedig táviratozott Katánghynak: „ Az esti vonattal jöhetsz, zászlókkal és egyebekkel.” Az értekezleten Kozsehuba Flóris szónoklata hangzott el,
és az egybegyűltek őszinte kérésétől meghatva
Röszkey visszalépett.

A gyógyszerész Katánghy Menyhértet javasolta helyette, akit egyhangúlag el is fogadtak.

Kovinyinak még sikerült Katánghy megérkezése előtt a maga pártjára csábítani a csizmadiákat és a pékeket.
A programbeszédet ezek ki is fütyülték volna,
ha Katánghynak nem jut eszébe mentő ötlet.

Váratlanul így folytatta:
- Mikor én a száműzetés kenyerét ettem… - erre csönd lett -, Párizsba érkezett egy nénénk, Kossuth Lajos dicső hazánkfiának egy rokona. A batyujából kigurult egy fél kifli, egy magyar kifli. Én még olyan jót, édeset nem ettem… - az összes pék könnyezett -, aztán a cipőiről, e drága cipőkről csókoltuk le a haza szent porát… - , sírtak a csizmadiák is,
a játszma meg volt nyerve.

Harmadnapra egyhangúlag megválasztották.

Két választás Magyarországon - tartalom 2

17/10/2021

Az első választás története 2/2.

Minden a tervnek megfelelően történt. Katánghy Menyhért a főispánnal, aki Kassán iskolatársa volt, március 12-én beállított a székelyek nábobjához, Fekete Gergely uramhoz.

A bútorokat kipakolták az udvarra, hogy a sok vendég elférjen. Az első szobában olyan garmadában álltak a szürke farkasprém bundák, hogy a gerendát érte.

A másodikban lépni nem lehetett a nagy sereg embertől. Itt volt János király is, de olyan szúrós szemekkel nézett Menyhértre, hogy nem merte megszólítani.

A harmadik szobában a kártyázók ültek, folyt a ferbli.
Ott volt gróf Tenky Albert is, a vetélytársa a választáson. Csak néhány tízes bankó volt a zsebében, de leült közéjük.
---
Éjfélkor töltött káposzta, sült malac és tósztok következtek. Aztán folytatódott a kártya. Az ünnepség háromnapos ezen a vidéken,
a negyedik nap a bundaválogatás, mert beletelik a nap, mire az egyforma bundák közt mindenki megleli a magáét.

Menyhért azt tapasztalta, hogy János királynak nincs valami jó híre a kerületben. Meg azt is tapasztalta, hogy az ő tekintélye növekszik.

A szabadelvű párt elnöke úgy beszélt róla, mint aki máris választási követ. Nem értette, mit csinálhatott ez a János király, ha itt annyira nem szeretik.

Nem tett az egyebet, csak elfecsegte, hogy az ispán valamit akar ezzel a Katánghyval. Képviselőnek akarja varrni a borontóiak nyakába. De azt ő nem engedi. Macska legyen, ha engedi.

Erre már csak virtusból is kiálltak az urak Menyhért mellett. Otthon parancsoljon a Király úr!
---
Olyan sikeresen folytatta az aknamunkáját, hogy lassan mindenki Katánghy oldalán állt. Már csak az üthette volna ki a nyeregből, ha Tenky gróf föllép.

Menyhért sokallta már a vendégséget, elhatározta, hogy megszökik. De a szolgálólányok figyeltek ám a vendégszökésre, nem akartak szekeret fogadni.

Akadt mégis egy, Borbála, aki hajlandó lett volna rá, ha Katánghy elvinne két levelet, egyet a királynak, egyet a püspöknek.

Borbála ugyanis férjnél volt, de a férje meghalt.
Mégsem mehet újra férjhez, mert a férje feltámadt. Menyhért ebből ráismert az inasára, Varga Mihályra.

Ha a király azt válaszolja, hogy aki meghalt, az már nem jobbágya, vagy ha a püspök azt feleli, hogy az ember addig él, amíg a lelke el nem száll, akkor semmi baj,
mert újból férjhez mehet.
---
Katánghy megígérte, hogy eljár Borbála ügyében, ezért a lány előkerítette a bundáját, és jelzésképpen bevitte a szivartárcáját.

A harmadik napon már mindenkinek elfogyott a szivarja. Olyan nagy kincs birtokába jutott Katánghy, hogy mindenki sóvárogva pillantott két megmaradt britannikájára.

Ő gáláns mozdulattal átnyújtotta az egyiket Tenky grófnak. Az elégedetten nagyokat szippantott belőle.
A főispán kérdésére, hogy elindul-e a választáson,
azt felelte:
- Ah, üres beszéd! Egy pillanatig talán gondoltam, hogy föllépek, ha más nem akad, de már úgy nézem, akadt – és Katánghyra hunyorított. A britannia leteperte.
---
A kártyán egyfolytában nyert. Aztán hallotta, hogy megkoccantják az ablakot. Átadta lapjait egy kibicnek, és csöndesen kiment.

Három óra múlva már Brassóban volt. Három hónap múlva egyhangúan megválasztatott Borontó országgyűlési képviselőjének.

Két választás Magyarországon - tartalom 2

17/10/2021

Az első választás története 2/1.

Nagyságos Katánghy Menyhért képviselő úr viszontagságos élete, kalandjai, szerencsétlensége és szerencséje.

Katánghy János dzsentri elhatározta, hogy taníttatni fogja fiait. A dzsentrik Magyarországon az 1867 után birtokukat vesztett, gyakran hivatali, értelmiségi pályát választó nemesek voltak.
---
Károlyt mérnöki pályára adta, de elkésett vele, mert mire a diploma a kezébe került, befejezték a tagosítást, minden határ fel volt méricskélve.

Pál ezért jogásznak tanult, de akkorra meg a jogi pálya változott meg, tisztségből mesterség lett. Megszűntek a hosszú pörök, nem győzték a vármegyék.

A harmadik fiúból, Menyhértből ezért lett orvos, hiszen az könnyű tudomány, mert ha meggyógyítja a beteget, az hálás, ha pedig nem gyógyítja meg, akkor örökre elnémul.
---
Menyus az egyetemi előadásokra járt is, nem is. Az egész ötéves kurzus alatt egyetlen szereplésére emlékeztek a társai.
Operációt imitáltak egy halott boncolásánál, és neki kellett a „beteget” biztatni, bátorítani. Odalépett a tetem fejéhez és rákezdte:
- Ne hagyja el magát, barátom! Szorítsa össze a fogait!

Hangos nevetés közepette folytatta:
- Higgye meg, katonadolog az egész, hunyja be a szemét…

A nevetés megfagyott az ajkakon. A halott behunyta a szemét. Ilyen hatása még Cicero vagy Kossuth beszédeinek se volt, hogy a halott feltámadjon.
A tetszhalott Varga Mihály aztán később Katánghy inasává szegődött.
---
Hanem az egyetem elvégzése után nem élt meg a diplomájával, hiszen a parasztember nem ér rá betegeskedni, Menyhért úrnak nem volt páciense.

Mikor az öreg Katánghy János meghalt, csak három-háromezer forint maradt a fiaira.

Menyhért előbb Kassára költözött, de mivel páciensei ott se voltak, elutazott egy német városkába, Prixdorfba fürdőorvosnak: talán ott akadnak gazdag betegek.

Csakhogy ott már praktizált vagy egy tucat orvos,
Menyhért úrnak tehát cselhez kellett folyamodnia.
Állandóan a kocsijában mutatta magát, és zsebóráját figyelte, mintha beteghez sietne. Mutatta, mennyire elfoglalt. Még éjjel is hallani lehetett a kocsija zörgését.
---
Jó ideig semmi eredmény nem mutatkozott, egy napon azonban mégis beállított az első beteg, Klára kisasszony, Blandi bárónő lánya.
Kissé köhécselt, időnként láza volt. A doktor megvizsgálta, a fiatal leány arca teljesen lángra lobbant, amikor le kellett vetkőznie.

Felírt a lázra valami port, és gyógyvizet rendelt. A gyógykezelés alatt a leány hálás szemekkel figyelte a doktort, de csak az anyjának árulta el, hogy több is rejlik benne, mint hála.
---
Katánghy egy idő után már rá volt szorulva a honoráriumra. Sokra ugyan nem számított, de gyógyultnak nyilvánította Klára kisasszonyt.

Nagy volt a meglepetése, amikor megkapta a száz Napóleon-aranyat. Ilyen magas összeg még talán soha nem fordult elő a városkában.

Hirtelen más színben tűnt fel neki a lány néhány elejtett megjegyzése. Sietett Blandiék villájához.
Szerencséjére egy elszabadult papagáj alkalmat adott a találkozásra, és este a lány boldogan újságolta anyjának, hogy Katánghy feleségül veszi.
---
Két hétre rá az esküvő is meglett. Az esküvőre megérkezett János király is, becsületes nevén Király János, egy eldugott székely kisváros,
Szentandrás polgármestere, aki domíniumot ígért az ifjú férjnek, amikor meghallotta beszélőtehetségét.

Menyhért testvérei azt tudakolták, nagy-e a hozomány. Rövidesen kiderült, hogy Klárinak semmi hozománya nincs, utolsó száz aranyát áldozta fel a férjfogáshoz.

A János király által ígért domínium pedig választási kerület, ahol az öreg korteskedett.
- Svindlerek kezébe kerültem! – összegezte a fiatal doktor.

Aztán persze Klárin volt a csodálkozás sora, amikor kiderült, hogy Katánghynak nem voltak betegei, neki sincs jól menő praxisa.
- Összekerültünk, feleség. Úgy kell nekünk.
---
Eleinte egy Vas megyei városkában telepedtek meg, ahol mindjárt kezdetben akadt egy beteg, Montvich Károly János Mária herceg, huszárhadnagy.

Gyakran járt Katánghyékhoz, nyáron Prixdorfba is utánuk utazott, amikor meg Nagyváradra helyezték, a doktorék költöztek utána.

Végül mindhárman Budapestre kerültek. A rossz nyelvek szerint: szép orvosné…hercegi hadnagy…szegény férj…világos diagnózis.
---
Egy farsangon betoppant János király,
kinézett Katánghynak egy választókerületet, Borontót.
Komoly befolyással ugyan nem rendelkezett ott,
de praktika is van a világon. Előadta a tervét:
Katánghy először is lépjen be a szabadelvű klubba,
majd jelentse be, hogy a borontói kerületben akar indulni
a választáson.

Oda fogják adni, mert ott egy erős ellenzéki, Báró Belendy Péter ül. Aztán hívassa meg magát a vármegye nábobjának névnapi ünnepségére, de ott tegyen úgy, mint aki
nem ismeri őt.

Sipsirica - tartalom 2c

17/10/2021

A zsámi ügyből parlamenti interpelláció kerekedett. Az egész „Páva”-beli asztaltársaság jelen volt a karzaton, amikor a miniszter megadta az interpellációra a választ:

- A zsámi kastély ügyét illetően: Kopál ügyvédtől ezt egy Catherina Maylingen nevű, poroszországi illetőségű koros úrhölgy bérelte.
Hogy őt a gróf egyszer meglátogatta, ez nem olyan este, tisztelt Ház, mely egy miniszterre bárminemű intézkedés és közbelépés szükségét hárítaná
(derültség és helyeslés a jobboldalon.)

Világos tehát, hogy minden híresztelés, amely egy bizonyos budai polgárlányról szól, ki eközben Krakkóban tartózkodott, csupán egy bomlott, lázas agy terméke: ezért a szóban forgó tanárt ennek megfelelően elmebetegként ápolják a megfelelő helyen.

A Ház a választ tudomásul vette, csak egy rekedtes hang jegyezte meg a karzaton, amikor az ülésnek vége lett, hogy:
- Meg mernék rá esküdni, hogy igaz, amit Druzsba állít!
A robosztus alakot senki sem ismerte meg, csak a „Páva” törzsvendégei. Manusek Vince volt az.
---
Szép csöndes májusi nap volt, s a képviselő urak egy része úgy döntött, hogy a budai kiskocsma teraszán költi el a vacsoráját.
Nagy sürgés-forgás volt a „Pává”-ban. A sipsirica is segített kiszplgálni. Mliniczky sajnálkozva jegyezte meg:
- A leányka sokat szenvedte meg, mióta hazakerült Krakkóból. Szégyenli az ügyet, ami persze hogy nem igaz. Hiszen Jahodovska imádja. Dehogy adta el! Hanem hát szegény Druzsba bolondult meg…Hej, sipsirica, lelkecském, hozza nekem is egy fröccset!

FORRÁS
http://jazsoli.blogspot.com/2013/12/mikszath-kalman-sipsirica.html