Kárpáthy Zoltán

Fanny nem sokkal eztán fiúgyermeket hoz a világra, amivel a hazatérő Abellino elveszíti a jogot, hogy örököljön a nábob után.

Kárpáthyné belehal a szülésbe, a lesújtott uraság
fél év múlva követi szeretett feleségét a sírba.

A kis Zoltánt Rudolf és Flóra neveli tovább,
Teréz néni odaköltözik a birtokukra,
hogy segítsen nevelt lánya gyermeke körül.
---
A nábob Abellinóra évi 100 aranyat hagy, mert nem tűrhette a gondolatot, hogy egy Kárpáthy éhezzen.
Ezt mindig János napján veheti fel személyesen,
hogy örüljön a neve napjának.
A társaság komikus alaknak tartja,
és mindenki, ha csak teheti, kineveti.

A nábob névnapja

Jancsi úr névnapja közelgett, amikor minden barátját meghívta, hogy együtt mulassanak,
s minden haragosát, hogy kibéküljenek.

Hetedhét országra szóló dínomdánom ez, ami egy hétig tart, amikor az első napon minden asszonyszemély megszökik, az utolsó napon pedig a férfiak közül, ki teljesen részegen, ki félig holtan, üres erszénnyel szállingózik haza.
---
Jancsi úr meghívta Abellinót is, hogy ne tartsanak többé haragot, és legyen a családban szent a béke.

Abellino elfogadta a meghívást, és úgy hálálta meg az öregúr gesztusát, hogy maga helyett egy koporsót küldött a névnapi ünnepségre, az oldalára ezüsttel kiírva Kárpáthy János neve.

Ezt látva Jancsi úr szélütést kapott, és helyben összeesett.
---
A megrendülésből csak nagy nehezen állt talpra. Lassú lábadozása alatt szolgái kevés kivétellel mind elpártoltak tőle, és Abellinónál várták, hogy meghaljon.

A férfiak mint leendő gazdájuk parancsba adta,
hogy nem tűri meg a magyaros bajuszt a környezetében,
erre vonakodva ugyan, de borotvát fogtak.

Jancsi úr pár nappal később mindannyiukat egy kimért hangú levélben tájékoztatta jobbulásáról
és arról, hogy akik nála jobb gazdát találtak,
azok most már maradjanak csak meg ott, ahová mentek.


Váratlan fordulat

Jancsi úr – aki már haragudott, ha így hívták – felkeresi Boltay urat, az asztalost és megkéri tőle Fanny kezét.

Nagyon jól tudja, hogy töri magát érte Abellino
és keresztül akarja húzni a terveit,
azzal, hogy először elviszi az orra elől a lányt,
majd vele új örököst nemz.

Az akkori törvények alapján ugyanis az ő birtokát sem eladni, sem családon kívül másra hagyni nem lehetett,
és Abellino lévén egyetlen élő rokona, nem lehetett volna őt az örökségből kitagadni.
---
Fanny előbb visszautasítja a vénember kérését, de később éjszaka az eszébe ötlik, hogy így közelebb kerülhet Rudolfhoz, és mégis igent mond.

Eközben Abellino beszél Fanny romlott anyjával,
és megegyeznek hatvanezer forintban, hogy eladja neki a lányát.
---
Az anya felkeresi Fannyt, és azt hazudja neki, hogy Abellino kész feleségül venni őt.

Fanny iszonyában Boltayhoz és Teréz nénihez fordul segítségért, akik értesítik Kárpáthy Jánost.
---
Fanny anyja egy estélyre szóló meghívót csempész a lánya kezéhez, ahol a megjelenésével szentesítené, hogy kész Abellino szeretője lenni.

Fanny megjelenik az estélyen: ám férjével a karján.
Abellino mindenki előtt megszégyenül.

Amikor kigúnyolják, konfrontálódik egy ismerősével.
A vita vége párbaj és gyilkosság.
Abellinónak menekülnie kell az országból.


Fanny és Rudolf

Fanny János úr mellett nagyon magányos. A nábob,
hogy a kedvére tegyen, átalakíttatja egész kastélyát
és eltüntetett minden a korábbi életmódjára utaló jelet.

Amikor látogatóba jön hozzá a szomszéd Szentirmay Flóra, úgy érzi, hogy az ég küldött számára egy barátnőt.

A két ifjú nő hamar megszereti egymást,
ám mikor egy vadászaton kiderül, hogy titkos imádottja
Flóra szerető férje, Kárpáthyné ájultan zuhan le a lóról.
---
Egy estélyen Rudolf fülébe jut a pletyka, hogy Fannyt egyszer már hatvanezer forintért meg lehetett volna „venni”.

Innen kezdve elkezdi ellenezni, hogy felesége egy ilyen nővel legyen közeli barátságban.

Flóra, hogy védje Fannyt, megtagadja a társaságát – a férjétől–, mondván, hogy a nők nem gyengék,
még a férjükkel szemben sem.

Rudolf dühében elindul, hogy elcsábítsa Fannyt, és ezáltal visszanyerje a nejét.
---
Fanny rémülten veszi észre, hogy Rudolf gesztusai milyen irányt vettek felé, és teljesen összezavarodik,
könnyek között elárulva a titkát, hogy ő már sokkal régebb óta szerelmes Rudolfba, mint azt a férfiú gondolná.

Rudolf mély önkritikát gyakorol, mert játszott Fanny érzelmeivel, és hazatér nejéhez, hogy a bocsánatát kérje.

A pünkösdi király

Jancsi úr birtokán épp a hagyományos pünkösdi
királyválasztás folyik.

Hat évig Márton volt a cím birtokosa, és élvezte az ezzel járó kiváltságokat, de idén egy új csikós tűnik fel a pusztán Nádudvarról, és elragadja tőle a győzelmet.
---
Jancsi úr titokban megegyezik az új győztessel:
Kis Miskával, hogy adja ki magát tehetős földesúrnak,
járjon vele mindenűvé, ad neki pénzt, kártyázzon, verekedjen, csábítsa el a nőket, ha hagyják magukat.

Majd egy év múlva, amikor lejár a pünkösdi királyság
leveti a szép ruhát, beáll hozzá egyszerű hajdúnak,
hogy szégyenkezzen a sok nép, aki addig igyekezett
minél  közelebb kerülni hozzá.
---
Miska kezet ad rá, de végül ő szedi rá a nagyurat.

A csikósból lett kalandor egy év alatt annyi pénzt tesz félre (amit kártyán nyer), hogy nemesi címet vásárol gyűrűvel, birtokkal, címerrel, és az év végén egyenrangú felekként állnak szemben.

Jancsi úr azonban nem haragszik, maga is jót kacag a kifordított tréfán.


Egy család átka

Amikor elkezd ülésezni a diéta,
minden ismerős hazaszállingózik.
Élt akkoriban négy szép lány, akik családjuk felelőtlensége miatt léha életmódra kárhoztattak,
különböző tehetős fiatalemberek tartották ki őket, gyanús körülmények között.

Hogy az ötödik lány, a húguk, Fanny erkölcseit megmentse, egy szigorú nagynéni vette magához,
és iparkodott tiszta gondolatokat ültetni a hajadon lelkébe.

Teréz néni egy Boltay nevű asztalosmester házában bérelt szerény lakást, aki örömmel látta a szép kislányt.

Boltaynál dolgozott akkor már az a fiatalember is,
aki korábban Párizsban szembeszállt az unatkozó gentlemanekkel, a színházban.
---
Fanny még a nénjeinél is szebb volt, és titokzatos eltűnése felcsigázza iránta az érdeklődését mindazon
fiatalembereknek, akik rendszeres látogatói voltak a nővéreinek.

Köztük van Abellino is, aki mindenáron igyekszik megszerezni magának a szép lányt,
nem azért, hogy boldogítsa, hanem hogy tönkretegye.

Titokzatos jótevőnek adja ki magát,
és Teréz háta mögött elkezdi anyagilag támogatni a lányt,
hogy az éneklést tanuljon (valójában pedig azért,
hogy a lekötelezettje legyen).

Fannyt gyötri a kíváncsiság, hogy ki ez a gáláns férfi.
Egy nap az utcán meglátja Rudolfot, és fülig beleszeret
azt képzelve, hogy biztos ő az, aki után epekedik,
holott valójában semmi közük egymáshoz.

A tévedés kiderül, Fanny összeomlik, és mindent bevall nénjének.
---
Abellino sorozatos próbálkozásai, hogy megalázza Fannyt párbajhoz vezetnek, ahol az ellenfele a párizsi asztalos legény: Sándor.

A pisztolypárbajban Sándor győzött, golyója Abellino füle mellett süvített el örök életére nagyothallásra kárhoztatva a piperkőcöt.

A regény 1822-ben kezdődik az éjszakai a magyar pusztán szakadó esőben. A kietlen sársivatag közepén áll nemes Bús Péter kocsmája.

A kellemetlen időben két vendéget is kap, az egyikük egy különc magyar nemes úr,
az egyik leggazdagabb régi család sarja, valóságos bibliai Nábob,
aki azonban cigányokkal, parasztlányokkal és hajdúkkal vigad méltatlan körülmények között.
A vidék csak Jancsi úrnak ismeri.

A másik egy párizsi divat szerint öltözött, teljesen eladósodott, nagyszájú aranyifjú,
aki azért érkezett, hogy felvegye az örökségét, ami valami őrült vén magyar úr után maradt rá.

Csak lassan derül ki, hogy a fiatal Abellino és Jancsi úr valójában rokonok, s az előbbi pont azért érkezett, mert az utóbbinak a halálhírét keltették.
---
Az ifjú rokon kényeskedő, nagyképű, érzéketlen és kicsapongó ficsúr, aki alig várja, hogy megörökölhesse a vagyont.

Az öreg Jancsi önfejű, makacs és konzervatív. Életre szóló sértéseket vágnak egymás fejéhez,
mire az öregember a gutaütés határán a kíséretével elhagyja a kocsmát, de előtte megvásárolja az egész épületet (az értéke többszöröséért), és parancsot ad a kocsmárosnak, hogy gyújtsa fel.

Így az örököse kénytelen kint éjszakázni az esőben, ahol bosszút fogad.
---
Abellinónak a továbbiakban Párizs egyik leggazdagabb pénzembere hitelez;
a pénzt, és a nem csekély összegű kamatot a megállapodás értelmében a kapott örökségből óhajtja
majd visszafizetni.

Abban az időben számos magyar arisztokrata hagyta el a hazáját, mert barbárnak tartották a nyugati viszonyokhoz képest.

Tanúi lehetünk, hogyan mulatnak, és élik fel családjuk örökségét külföldön, és újra találkozunk Abellinóval is.

Velük tölti az idejét a fiatal, de máris teljesen életunt Rudolf gróf.
Ő egy tűzeset kapcsán találkozik a híres indiai divatszépséggel, Chataquélával, aki az akkori világ rajongásának tárgya.

Az indiai nőkről tudni érdemes, hogy egyrészt férjüket sosem csalják meg, de elválni tőlük szinte pillanat műve, másrészt, ha férjük meghal, ők is követik a halálba őt.

Az aranyifjak ez utóbbi „legendát” kétségbe vonják a híres szépség kapcsán,
Rudolf pedig – aki a tűzeset napján már érzelmileg elég közel került Chataquélához – fogad Abellinóval,
hogy elcsábítja a nőt – aki jelenleg Byron, a költő felesége, –

elveszi Chataquélát, ő maga meghal, és bebizonyítja, hogy a nő utána megy a halálba.

Amennyiben ez tényleg megtörténik, Abellino tartozik öngyilkosságot elkövetni
(vagy bárki, aki a fogadást hallotta bárhol és bármikor lelőheti a férfit).


A színházi csata

Eközben zajlik két híres énekes-színésznő rivalizálása.
A magyar származású Mainvillné, Jozefina sikereit megunták a fiatalemberek, ezért eldöntik, hogy megbuktatják egy másik énekesnő javára.

A másik – Catalani – nem volt sem tehetségesebb, sem fiatalabb, de megvolt az az erénye, hogy nem hordta magával a férjét.
---
Fizetett embereket ültetnek a nézőtérre, akik majd kifütyülik Jozefinát, és virág helyett hagymafejeket dobálnak a színpadra, de a tervüket keresztülhúzza egy szintén magyar származású asztaloslegény, a művésznő nagy tisztelője.

Barátaival szabályosan összecsapnak a színház folyosóin a finnyás úriemberekkel, és alaposan ellátják a bajukat.

Rudolfot hidegen hagyják ezek az események, de mikor találkozik a színházban az üde Flórával, a lány bája felrázza apátiájából.

Egy csodálatos véletlen megmenti a meggondolatlan fogadása következményei alól (Chataquéla meghal),
ő maga pedig Flóra útitársaként hazatér Magyarhonba.

2 részlet a tartalomból:

Világosiékhoz egyszercsak betoppan két régi emberük, Marci és Mihály.
Azt állítják magukról, hogy nazerénusok lettek,
mivel meggyűlölték a keresztény papokat,
akik azt tanítják, hogy mindig engedelmeskedni kell
a hatalomnak.

A nazarénusok egymás testvérei, nincs saját vagyonuk, nem veszekednek.

Marci ilyen formában akarja megkérni Böske kezét.
Ám a nazarénusoknál nem a pap adja össze az embereket, hanem a pátriárka (ez Mihály),
és a nőknek, férfiaknak is több házastársuk lehet.

Böske ezen nagyon felháborodik,
még pofon is vágja Mihályt, amit az nyugodtan visel.

Malvina továbbra is rá akarja beszélni Ilonkát,
hogy menjen férjhez Ferihez,
ő még hozományt is adna neki a saját pénzéből,
Lemming pedig jó álláshoz juttatná Ferit.

Ilonka azonban változatlanul hajthatatlan.
---
Malvina megemlíti neki, hogy Elemér hazajött Pestre.
Ilonka eddig mindig titkolta az érzéseit,
de most megremeg, ezzel elárulja magát.

Amikor a vívólecke kezdődik, Ilonka megdöbbenésére Malvina éles karokkal akar párbajozni.
Bevallja, hogy ő is Elemért szereti,
ezért valamelyiküknek meg kell halni.

Ilonka ebbe nem megy bele, távozni készül, ekkor azonban Malvina sértő megjegyzést tesz az anyjára, Világosinéra. Erre megdühödik Ilonka, kardoznak.

Ilonka kezd lenyugodni. Malvina viszont egyre hevesebb, végül megsebesíti Ilonkát.
A kiömlő vér láttán azonban rosszul lesz, elájul.

Ilonka nem árulja el, mi történt,
mindenkinek azt mondja, baleset volt.


tartalom folytatása:
https://azolvasaskalandja.blog.hu/2020/06/20/szerelem_bolondjai

Az elbeszélő arra próbálja ösztökélni őket, hogy adják el a kőszenet a nagyvilágban, akkor gazdagok lehetnek.

A Capitano hevesen ellenkezik: a gazdag ember belebonyolódik az élet ezer szövevényébe, körbeveszi a korrupció, folytonosan zaklatják a kéregetők és zsarolók.

A nemzet sem jelent számára semmit, hiszen mi a nemzet? Háború más országokkal, örökös belharc,
a különböző érdekek, vallási felekezetek,
társadalmi rétegek véget nem érő csatározása.
---
Bekövetkezik azonban, amit az elbeszélő jósolt: valamelyik másik szigetről külső ellenség, kannibál törzs érkezik.

A Capitano azonban nem használja ellenük a fegyvereket, hiába az elbeszélő rábeszélése: a hajón keresztülhaladó forró vízzel locsolja le őket.

Ez már sok az elbeszélőnek, elege van már ebből a békés paradicsomból, ő csak akkor érzi magát embernek,
ha van nemzete, ha kardot köthet az oldalára,
és ha ágyúdörgést hall.

Meg is hallja: éppen ekkor érkezett vissza a hajója,
hogy felvegye a visszaúton. Örül, hogy otthagyja a szigetet, talán nem is volt az egész más, csak egy álom.   

forrás:
https://azolvasaskalandja.blog.hu/2020/09/20/ahol_a_penz_nem_isten

Következik a szüret, betakarítják a termést,
esténként tábortűz mellett beszélgetnek.
Ruffo megkéri Cava kezét Negrito számára.

Ruffo, amikor véget ér a szüreti időszak, megmutatja az elbeszélőnek a mocsarat, ahol a tőzeget szerzik a tűzhöz. Ez az ő birodalma a szigeten, itt lakik egy tőzegkunyhóban.

Nemigen tetszik neki a birodalma, hiszen tele van bogarakkal, szúnyogokkal. Az elbeszélő rájön, hogy ha
a mocsár és a tenger közötti sziklát felrobbantanák,
le lehetne csapolni a vizet,
és virágzó mezővé változtathatnánk a mocsarat.

Ehhez lőpor kell, ami van is a Capitanonak,
de nem akar belőle adni, mert nem szeretné, hogy a gyilkos, pokoli por hatalmát megismerjék a gyermekei.

Az elbeszélő figyelmezteti, hogy ha egy villám egyszer belecsap a hajóba, a puskapor felrobbanhat,
ezért jobb, ha Capitano inkább odaadja neki.

Capitano azonban egy üvegekkel körbefalazott, villámbiztos helységben tartja a port.
Az elbeszélő erre Mariát veszi rá, hogy lopjon neki a porból egy üveggel.
Amikor erre a Capitano rájön, végül maga ad puskaport az elbeszélőnek.
---
Az elbeszélő el is megy Ruffoval a sziklához,
hogy az üregbe helyezze a puskaport.
A járatot azonban egy óriási, szörnyeteg teknősbéka torlaszolja el, amivel meg kell küzdeniük,
Ábel az, aki hősiesen megöli az állatot.
A sziklát ezután felrobbantják.

A teknősbéka páncélját csónaknak használják,
a húsát feldolgozzák, a tojásaiból adnak Capitanoéknak is.

Kadét irigykedik, hogy ilyen pompás állatot vadásztak le, nem is igen érti, hogy lehettek ilyen merészek.

Pedig ő is ejthetne ilyen trófeákat, hiszen Capitanonak egy rakás lőfegyvere van a hajón, amiről a fiú azt sem tudja, mik azok.

Capitano nem is akarja felvilágosítani, ő ugyanis gyűlöli az öldöklést.
---
Az elbeszélő megpróbálja rávenni Capitanot, hogy mutassa meg a fiúnak a pisztolyokat,
hiszen bármikor szükségük lehet azokra, ki tudja, nem támadják-e meg egyszer őket a szomszéd szigetekről.

Capitano azonban hajthatatlan, neki nincs sem nemzete, sem hazája, amit védelmezni akarna, nem sokra tartja ezeket a fogalmakat.

Az elbeszélő megpróbálja kideríteni, kik lehettek azelőtt Capitanoék, melyik országhoz tartoztak, de nem jár sikerrel.
---
Negrito megmutatja az elbeszélőnek a föld alatti, vízzel teli barlangrendszert, ahol az opál található.

Ám nem csak opált, hanem kénkövet is találnak, amiből puskapor készíthető, illetve nagy adag kőszénre bukkannak az opált tartalmazó üreggel szomszédos szomszéd járatokban.

Az opálkövek közt egy ősi állat elopálosodott koponyájára lelnek, amit az elbeszélő elhoz, és Capitanonak ad ajándékba.

A Capitano nagyon megörül annak, hogy szén is van a föld alatt, el is határozza, hogy ki fognak bányászni belőle annyit, amennyi nekik kell.

Így már nincs szükségük a tőzegre, a mocsarat le lehet csapolni, a területet termővé tenni, és cukornádat ültetni a helyére.

A meg nem nevezett elbeszélő a Magellán nevű hajón dolgozik, amely magyar lisztet szállít Rio de Janeiróból
egy ugyancsak meg nem nevezett dél-amerikai országba.

A tengerre sűrű köd ereszkedik, eltévednek, és mikor a köd szertefoszlik, egy kis szigetet pillantanak meg maguk előtt.

Az aprócska szárazföld szélén egy hatalmas kúp emelkedik, amely valaha tűzhányó volt, de most már vizet lövell ki magából.

A hegy tetején egy hajó látható, amit egy vihar lökött fel oda.
---
Az elbeszélő valóságos kis paradicsomot fedez fel
maga körül: a kúpot csodálatos korallzátonyok veszik körül,
a megalvadt lávába vájt teraszokon egzotikus növények garmadája burjánzik.

Egy Negrito nevű fiatalember jön eléjük csónakkal,
akinek a rassza neve a személyneve. Kis lánybarátja Cava.

A sziget lakosainak mindenük megvan, nincs szükségük semmire, nem ismerik a pénz fogalmát sem.

Negritonak nincs lőfegyvere; megmutatja a kését,
ami egy gyönyörű opáldarab.
Megígéri az elbeszélőnek, hogy elkalauzolja a barlangba, ahol bőségesen találhat ilyen anyagot.
---
A szigetlakók vezére egy Capitano nevű ember,
aki a kormányosával, Padronéval tizenkét évvel ezelőtt vetődött a szigetre.

Akkor tört ki a vulkán, és ragadta magával a hajójukat,
akkor halt meg Negritoék családja is,
a fiatal gyerekeket Capitanoék vették magukhoz.

A férfiakat elkísérték a tengeri útra a feleségeik is.
A pároknak azóta gyerekeik is születtek,
Capitano felesége Donna, a fiuk Kadét,
Padrone felesége Manola, a fiuk Ruffo, a lányuk Mestiza.
---
A vulkán, miután kitört, a mélyébe ömlő tengervíztől kialudt, már nem tűz, hanem víz tör fel belőle,
méghozzá nem is egy, hanem öt forrást formálva,
ezek keresztülhaladnak a hajótesten.

Az egyiknek forró a vize, ez melegíti a hajótestet,
és még főtt halakat is hoz magával.

A vulkánon túl jó termő földek terülnek el,
valamint egy mocsár, ahonnan a tőzeget szerzik.

Állatok is élnek a szigeten, amik közül a legfontosabb
a láma, kicsit a ló szerepét tölti be.

A lakók imádkozni is szoktak, de az imák szövegeit, illetve
a 10 parancsolatot átalakították a saját igényeik szerint.
---
A névtelen elbeszélő elhatározza, hogy odahívja a telepesekhez a hajó papját, hogy megkeresztelje őket. Csakhogy közben a társak tovább indultak, az elbeszélőt otthagyták a szigeten.

Sebaj, ha már elhatározták, hogy megtartják a keresztelőt, akkor végigviszik ők maguk a szertartást.

A Capitano ugyanis rendelkezik egy saját kis könyvtárral, ahol az egyik teológiai jellegű kötetben az olvasható, hogy ha nincs pap, akkor bárki keresztelhet.

A fiatalok tehát új nevet kapnak. Negrito lesz Ábel,
Cara Mária, Cadét Juan.
---
Cava azonban nemigen lelkesedik az ötletért,
és amikor arról esik szó, hogy ellentmond-e az ördögnek, csak nevet az egészen.

Cava egyébként gyönyörű bennszülött lány,
az elbeszélő azt sem tudja, hova legyen a csodálkozástól,
amikor meglátja, alig talál szavakat, hogy leírja Cava bűverejét.

Cava viccből kitalálja, hogy kereszteljék meg a fókát is,
amit a telepesek háziállatként tartanak.

Csakhogy ekkor a fóka megharapja a kezét. Néhány nappal később a sebbe egy fonálféreg furakszik bele,
ami borzasztó fájdalmat okoz a lánynak.

Ruffo kitalálja, hogy mivel a féreg imádja a sajtot, csalogassák ki azzal a sebből. Tehát egy sajtot raknak a sebre, így sikerül is megszabadulni az élősködőtől.

Ezt az eseményt úgy értelmezik, hogy magát az ördögöt űzték ki a lányból. Cava megtér, keresztény neve Azma lesz, innentől kezdve ájtatos lélekké válik, és beleszeret Ruffoba, amiért az elbeszélő kicsit féltékeny a fiúra.

Athalie a törvényszék elé kerül, de nem tudnak
rábizonyítani semmit, hiszen nincs bűnjel.

Amikor Timéa és Kacsuka az esküvői jókívánságokat olvassák, megtalálják Dódi levelét.

Kacsuka rögtön a rejtekajtóhoz megy, ami mögött ott van Athalie véres leple.

A bíróságon meg kell jelennie Timéának is a bizonyítékkal együtt.

Timéa mindennek ellenére menteni próbálja Athaliet,
ám amikor a leplet bemutatják a bíróságon,
Athalie gonoszul felkiált: a rejtekajtóról rajta kívül
egyedül Timár tudott! Timár tehát él!
---
Negyven év telt el. Athalie még mindig a börtönben ül, halálra ítélték, de kegyelmet kapott.

El kellett különíteni, mert még a társaira is veszélyes.

Timéa nem lett boldog: örökké szenvedett a tudattól,
hogy a férje még él.
Kacsukától egyetlen fia született,
aki elpazarolta Mihály hatalmas vagyonát.

Mikor Timéa érezte, hogy közel a halál, megkereste azt a helyet a Duna mentén, ahol az apja holttestét temethették a vízbe, és azt kérte, őt is ott helyezzék örök nyugalomra.

Ami Timárt illeti, ő boldog életet élt, gyönyörűen kiépítette a szigetet, ahol most is virágzó gazdaság működik.       

forrás:
http://azolvasaskalandja.blog.hu/2017/02/11/az_aranyember_121