
A lányok édesanyja meghalt, és a doktor ezután kérte meg Ellida kezét, aki igent mondott az ésszerű házassági ajánlatra.
Ellida, de tulajdonképpen Hilde és Bollette is sok tekintetben koruk tipikus nőalakjai, nincs szabad akaratuk.
Önálló, szabad életre vágynak, hogy ne legyenek kiszolgáltatva az őket eltartó férfiaknak.
Megengedhetnek-e vajon maguknak a nők ilyen álmokat abban a korban, amikor sem a férfiak nőkről alkotott felfogása, sem pedig a nők neveltetése nem ad lehetőséget más kilátásra ?
Ellida Wangel azért a szabadságért harcol, amit korábban már megtapasztalt, egy letűnt idő után vágyódik, amikor még nem adta el magát a házasságba, egy múlt után, mely jelképesen a tengerhez, és annak misztikus erőihez kötődik.
Valamivel fiatalabb nevelt lánya, Bollette, szintén nem szeretne „valaki felesége” lenni. Reménykedve és kissé zavarodottan küzd azért, hogy önálló ember lehessen.
* * *
Ugyanez a könyv megjelent A tenger asszonya címmel is.

tenger_vonzasa.doc |