A cseresznyéskert jelenlegi tulajdonosa Ljubov Andrejevna, most érkezett Párizsból leányával, Ányával. Öt évet töltöttek távol otthonuktól. Az asszony elmenekült birtokáról, mert férjét és kis fiát rövid időn belül elvesztette, s úgy érezte, hogy képtelen bánatát ezen a helyen feldolgozni.
Az itthoniak szeretettel várják őket, de a boldog viszontlátás mögött felsejlik valami rémisztő gond, Varja a mostohalány és Lopahin, a kereskedő fenyegető anyagi csődről beszél.
Beszélgetésük során egyre többször bukkan fel a cseresznyéskert, ami Ljubov Andrejevnának felhőtlen fiatalkorát, s a többieknek is valami földöntúli szépséget jelent. De volt idő, amikor a kert nemcsak szemet, szívet gyönyörködtetett, hanem jelentős anyagi hasznot is hozott a gazdaságba.
Lopahin többször is nekigyürkőzik, hogy tervét elfogadtassa Ljubov Andrejevnánál, de az egyre elhessegeti a problémát, nem hajlandó tudomást venni anyagi nehézségeiről, pontosabban a fenyegető árverésről.
Lopahin a modern idők gyermeke, tudatlan, tanulatlan, műveletlen, de a pénzről valamit tudhat, mert nincstelen parasztként ismerték még néhány éve, és most dúsgazdag ember.
---
Ljubov Andrejevna testvérbátyja is kerüli az anyagi csőddel való szembesülést, erről jellegzetes szokása is tanúskodik. Bármiről is van szó, ő csak biliárdozik. Magában játssza a játékmeneteket, félhangosan kommentálva az állásokat.
Valamiféle álomvilágban élnek húgával. Hozzájuk próbál hasonulni inasuk, Jasa, aki Párizsban is velük volt, s mióta megjött, mérhetetlen gőggel beszél mindenkivel, úgy érzi, hogy vissza kell térnie Párizsba, mert itt már nem tud élni.
A valóságról a nevelőnő sem vesz tudomást, valaha cirkuszi mutatványos volt, most bűvésztrükkökkel kápráztatja el szerény közönségét.
Ánya, a ragyogó fiatal lány az itthon maradt házitanító szerelmében reménykedik, de az még arra is lusta, hogy átélje az érzést, vagy hogy érzékelje a lány vonzódását. Külsejét elhanyagolja, az egyetemet képtelen befejezni, és bölcsnek tartott butaságot szajkózik.
---
Jepihodov két balkezes könyvelő, szánalmas, jövőtlen figura, Varja, a neveltlány az egyetlen, akibe némi realizmus szorult, ő Lopahinban, a kereskedőben látná megmentőjét, de az nem veszi észre a lányban rejlő értéket, lelki nemességet.
Meg egyébként is, Varja szegény lány, Lopahinnak meg már régen csak egy istene van, a pénz. Csupa-csupa élhetetlen alak, már nem is sóhajtoznak, vakon rohannak vesztükbe.
Lopahin terve az, hogy Ljubov Andrejevnáéknak ki kell parcellázni, és el kell adni a cseresznyéskertet, hogy ki tudják fizetni az adósságukat.
Ők természetesen hallani sem akarnak a tervről, de más megoldásuk nincs, illetve egy csekély összegű rokoni kölcsönben bíznak.
Mindennapjaikat azonban nem változtatják meg, sőt, tragikus ostobaságként még nagy vendégséget, táncmulatságot is rendeznek.
---
Ennek időpontja egybeesik a birtok elárverezésével, ami a család tehetetlensége miatt mégis bekövetkezik.
Ljubov Andrejevna szorongva várja a híreket, késve ugyan, de megérkezik Lopahin, arcán boldog vigyorral, némileg ittasan. Ő vette meg a birtokot.
Tervét így végrehajthatja: fakivágás, parcellázás,
s a nyaralótelkek értékesítése óriási haszonnal.
A családtagoknak el kell hagyniuk a házat, szomorú csomagolás, készülődés következik. Ljubov Andrejevna ismét Párizsba készül, semmit nem tanult eddigi kudarcaiból, szélhámos szeretőjét fogja a továbbiakban is pénzelni, amíg van miből.
A szélrózsa minden irányába szélednek szét a többiek is, csak az öreg cselédről feledkeznek meg.
Firsz a kórházból hazakerülve csak zárt ajtókat talál, így hát lefekszik az ajtó elé, és várja a véget.
A készülődés és a távozás közben pedig felhangzanak az első fejszecsapások: vágják a gyönyörű gyümölcsös fáit. Irtják a szépséget.
| csehov_cseresznyéskert.htm |
RSS Feed
