A kilencesztendős Ványka, akit inasnak adtak Aljahin csizmadiához, karácsonytájt egy éjszaka levelet írt nagyapjának. Ebben a levélben megírta minden bánatát, szomorú életét, s kérte nagyapót: „a Krisztus nevében kérlek, vigyél el innen engem. Essék meg szíved rajtam, boldogtalan árván…” Megcímezte a levelet nagyapónak, falura.
Ványka szomorú történetével szemben mulatságos az az elbeszélés, melyben egy hadviselt öreg tábornoknak óriási fogfájása van, s szolgája tudja, ki a legjobb fogorvos a környéken, de csak arra emlékszik, hogy az illetőnek valami „lóneve” van.
A szomorkás és mulatságos, emberi szeretettel teli elbeszélések mellett Csehov legszebb állatmeséi is helyt kaptak a kötetben. Ki ne emlékeznék Kastankára, a gazdájához hűséges, sok kalandot megélt cirkuszi kutyusra?
Tartalom:
Gyerekek
A szökevény
Ványka
A lónevű hóka
Kostanka
| csehov_gyerekek.rtf |
RSS Feed
