Csehov: Sirály - tartalom 2

Az életben az emberek nem lövik agyon és nem akasztják fel magukat minden pillanatban, nem lesznek szerelmesek és nem mondanak örökké bölcseket. Idejük nagy részét evéssel, ivással, nők vagy férfiak utáni hajkurászással és ostoba fecsegéssel töltik.
 
A mű helyszíne Szorin vidéki birtoka (tó, fasor, virágok, krokettpálya, ebédlő, dolgozószobává alakított szalon.
 
 Az első három felvonás keretét Arkagyina és Trigorin egyhetes nyaralása (és végül elutazása) adja.
 
A (két évvel később játszódó) IV. felvonás néhány órás találkozójának apropója Szorin betegsége: miatta látogatnak le ősszel Arkagyináék a birtokra;
ekkor tér vissza (a Polina ajánlata elől elmenekült) Dorn doktor is, és egy villámlátogatásra Nyina is.
 
Nyina Trigorint választja (és majd színésznőnek szökik), elhagyott szerelmese, Trepljov pedig az írásnak szenteli magát.
 
Miközben együtt unatkoznak, pecáznak, beszélgetnek, Trepljov először lelő egy sirályt, majd öngyilkosságot kísérel meg;
 
Mása eldönti, hogy férjhez megy a tanítóhoz; Arkagyina és az író kapcsolata meginog, majd a színésznő praktikái után újra megszilárdulni látszik, de Arkagyina féltékenysége miatt végül mégis elutaznak.
 
Dorn hazatérésekor észreveszi, hogy mennyire megváltozott minden - őt kell informálni a (két felvonás közt eltelt) két év eseményeiről.
 
Źgy a záró felvonásban utalásokból értesülünk a hazulról megszökött" Nyina életének eseményeiről: kapcsolatáról Trigorinnal, gyermeke haláláról, küzdelmes vidéki színésznősködéséről.
 
Mellékesen, szó esik Trepljov íróvá válásáról is - aki éppen öngyilkosságra készül a szomszéd szobában.
Nyina első fellépése után Arkagyina bohózatos magamutogatással fiatalságát bizonygatja Másával szemben;
majd megkoreografált, hatásos, hízelgő szereplésével - Trigorin visszahódítására - mesterségbeli gyakorlatát is igazolja,
végül újra (a már színésznővé érett) Nyina kap nagyjelenet-lehetőséget: vallomásával tapasztalatait összegzi .
 
Arkagyina Maupassant-tanácsokat olvas fel arról, hogyan kell megtartani" az író-szeretőket, majd ezt a receptet követi (Trigorin meghódításakor) a kezdetben naivnak látszó Nyina előbb még ösztönös hízelgésével, később már céltudatos faggatózásával az író pályájáról, sikereiről; a lány először félt az író jelenlétében színpadra lépni, aztán szinte lerohanja;
 
A drámai szituációt a Trepljov által szeretett és a Trigorinba szerető Nyina teremti meg, mert így alakul ki az elérhetetlen, viszonzatlan, sokféle tónusú szerelmek sora: Medvegyenkó Mását, aki Trepljovot, aki Nyinát, aki Trigorint szereti,
 
aki viszont változékony, de elválaszthatatlan  kapcsolatban marad (az őt úgysem engedő) Arkagyinával.
 
A Samrajev-Polina-Dorn doktor lánc vége Arkagyina lehetne (mert a szabad, bohém orvost persze vonzza a vele is kacérkodó színésznő);
a IV. felvonásban pedig még az öreg Szorin is bevallja, hogy ő is vonzódott Nyinához.
 
Mása anyjának, Polinának ironikus-komikus reménytelen vonzalma a doktorhoz,
és érzelemmentes házassága (a nem hozzá való) Samrajevvel lánya életútjának előképe, sorspárhuzama - de Mása reménytelensége már inkább tragikus színezetű.
 
A profik" hétköznapi élete és szakmája (Arkagyina, Trigorin) már szétválaszthatatlan; ezt az utat járják majd később a pályakezdők (Trepljov, Nyina) is.
 
Mása nem dolgozik, Medvegyenkó kiszolgáltatott tanító, Szorin hosszas hivatalnokoskodás után nyugdíjazott beteg - nincs is lehetőségük a változtatásra, így még több idejük marad az önsajnálatra.
 
A Sirályban nincs főszereplő, egyformán lényeges minden alak - bármelyikük életútja egy-egy kibontható, tragikus sors.
Ismerik egymás kapcsolatait, mindenki részt vesz mindenki életében, mindenki boldogtalan, mindenki vágyakozik, mindenki szeret, és mást szeret,
 
Az öregedés ellen keservesen küzdő, a színésznők és a hiú nők negatívumait sűrítő Arkagyina közhelyes társalgó, hisztérikus túljátszó; minden szituáció egy-egy próbalehetőség számára. Felszínes egoista, csak saját sikerei érdeklik (önzésének része nevetséges fukarsága is).
 
Környezetével lekezelő vagy túlzóan kedveskedő, fiával viszont elutasító, hideg, kegyetlen. Végtelen kártyázás és iddogálás" közben könnyedén jegyzi meg, hogy nincs ideje" fia műveinek elolvasására.
 
Trigorin középszerű, de jó technikájának köszönhetően sikeres, ugyanakkor zárkózott, nehezen kommunikáló, hízelgéssel meghódítható, hiú író (csak saját művét olvasta a folyóiratban, a fiúét fel sem vágta).
 
kapcsolatait is tapasztalatszerzésnek tekinti. Erkölcstelen, gátlástalan jellem; gyengesége, kényelmessége tartja Arkagyina mellett.
 
Állandóan robotoló, anyaggyűjtő íróként örökké elégedetlen saját magával.
 
 A mindig szereplésre kész Arkagyina a színjátszást, az irodalmat keveri az élettel.
 
Trepljov állandó szeretethiánytól szenved; anyjához ambivalens a viszonya: gyűlöli és rajong érte.
 
 A két beérkezett, sikeres művész mellett kísérletező kezdő: Nem olyannak kell ábrázolni az életet, amilyen, hanem olyannak, ahogy álmainkban megjelenik,
 
 Az évek során fejlődik, művészi válságából megtalálja a kiutat, gyökeresen átalakul művészetfelfogása:  a fontos, hogy írjon az ember, ne törődjön semmiféle formával, csak írjon, mert szabadon árad lelkéből az írnivaló.
 
Magánéleti problémája viszont - a megjelenő Nyina végérvényes szakításával (aki még mindig Trigorint szereti kétségbeesettem) és a lány azonnali elutazásával - teljesen megoldhatatlan.
 
 (Nyina az első felvonásban a két férfi közül írót is választ: Trigorint csodálja, falja a műveit, Trepljov darabját nem érti, mert  nincs benne szerelem.
 
Nyina az egyetlen szereplő, aki képes változtatni sorsán; (naiv, külsőséges, átlagos kispolgáriságából indulva) küzdelem és szenvedés árán lehetőséget teremt magának az önmegvalósításra.
 
Az elutazás előtti búcsúzási jelenetükben - még kapcsolatuk moszkvai kibontakozása előtt! - Trigorin már múltként, lezárult emlékként jeleníti meg, újra jelezve a tragikumot: olyannak látom majd emlékezetemben, amilyen azon a verőfényes napon volt, egy héttel ezelőtt beszélgettünk a padon.
 
Bukásai után Nyina, már tragikus önszimbólumként, ,Sirály' néven írja alá leveleit, és zavaros-felkavaró záró monológjában is így emlegeti magát.
 
A fiú öngyilkos pisztolylövése pedig éppen akkor hallatszik a háttérből, amikor Samrajev előhozza Trigorinnak az általa kitömetett, de már rég elfeledett madarat.
 
Az egyetlen őszinte figura, Mása, nyíltan vall apjáról és Trepljov iránti szerelméről Dornnak - anyja (számára is rokonszenves) szeretőjének -, de az orvos előbb tréfálkozni próbál, majd elmenekül előle.
 
Arkagyina: Most elutazom, és nem fogom megtudni, miért akarta főbe lőni magát Konsztantyin.
 
Trepljovból még a halála előtti pillanatban is kiütközik anyakomplexusa (ez biztosan elkeserítené a mamát;
 
Arkagyina kínosan erőlködik, hogy megőrizze megjelenésének fiatalos látszatát.
 
Mása tubákolása csak lázongó gesztus - konyakozása, durva stílusa már teljes lesüllyedésének jele.
 
 Még a tisztán komikus figurák (Polina, Medvegyenko) is szánalmat ébresztenek elesettségükben, egyedül a  színházi pletykákon csámcsogó - a birtokot mellesleg pusztulásba döntő - Samrajev jószágigazgató nem kap felmentést.
 
A nők sohasem bocsátják meg a kudarcot, a nőknek csak kisebb része iszik nyíltan.