tartalom 4:
Ez a sokalakos színmű mutatja be először teljes formájában azt a vidéki orosz udvarházat, amelyben reménytelen szentimentalizmus, szenvelgés, nagyképűsködés, elvágyódás és megnyomorított emberek igaz drámája ad találkozót.
A címszereplő Ványa bácsi ugyancsak ellentétes póluson áll sógorával, Szerebjakov professzorral szemben. Arra áldozza életét, hogy gondtalan, fényűző környezetet biztosítson Szerebjakovnak, a „nagy tudósnak”.
Kiderül azonban, hogy a professzor tehetségtelen, önző és szívtelen. Ványa bácsi egész élete értelmét veszti ettől a felismeréstől.
Egy felindult pillanatában rálő Szerebjakovra. A lövés nem talál, a professzor és felesége rövidesen elutazik, látszólag minden marad a régiben.
| vanya_bacsi.htm |
tartalom 5:
Ványa bácsi reménytelenül ostromolja szerelmével a fiatalasszonyt, de õ Asztrov doktor közeledését fogadja el.
Bonyolítja az összekuszálódott emberi kapcsolatokat, hogy a csúnyácska Szonya az orvosba szerelmes, s épp Jelenát kéri fel, hogy segítse vágyai megvalósulását.
Ványa bácsi kiábrándul addig „istenített” sógorából, rádöbben, hogy hosszú idõn át egy tudatlan, hitvány áltudóst szolgált, aki huszonöt esztendõn keresztül elõadott és írt a mûvészetrõl, „pedig annyit ért hozzá, mint tyúk az ábécéhez”.
Keserûen tudatosodik benne, hogy értelmetlenül és ostobán élt, elfecsérelte idejét, megöregedett, s most már semmi reménye sem lehet.
S mikor a professzor túl akar adni a birtokon,
mert képtelen megszokni a vidéki életet, egy heves veszekedés során Vojnyickij kétszer is rálõ sógorára, de mindkétszer célt téveszt.
Kibékülnek ugyan késõbb, s a házaspár Harkovba költözik. Megmarad a birtok, Szonya és Ványa bácsi pedig ugyanúgy folytatják elrontott életüket, mint addig, s várják a sír megbékéltetõ nyugalmát.
A darab valamennyi alakja fura különc, de Asztrov doktor véleménye szerint „az ember normális állapota a különcködés”, s eszerint mindnyájan „normális” emberek.
RSS Feed
