Részlet a könyvből:
Bár nem tartozom Mindszenty rajongói közé, el kell ismernem, hogy az öreg
bíboros hihetetlenül következetes volt a maga kemény és puritán életében, és
önmagával szemben éppen olyan magas, ha nem magasabb követelményeket
támasztott, mint beosztottaival szemben.
Végtelenül visszahúzódó és szerényen bölcs volt.
Rekedt Rudi a Balassagyarmatról Torontóba kivándorolt cigányprímás mesélte a
haláláig - kizárólag megbízhatóaknak - lehalkított hangon:
"A nép egyszerűen elállta az utat, a Bíboros úrnak ki kellett szállnia az
autóból, és be kellett jönnie a lakodalomba. A banda kezet csókolt néki, de
nékem nem engedte: "Miért csókolna kezet az egyik prímás a másiknak?" -
kérdezte mosolyogva, majd megáldotta a házasságot, s meghallgatott két magyar
nótát is.
Emlékszem az egyik ez volt: Rácsos kapu, rácsos ablak, a másik pedig
a Jaj de, jaj de messze mentem. A Bíboros utána hosszan, s szomorúan nézett
rám: "Te most jósoltál, vagy csak muzsikáltál nékem, fiam?" 1947 volt, és nem
értettem, miért beszélt olyan furcsán."
| isten_majd_megbocsajt__az_a_mestersege.txt |
RSS Feed
