A történet: Malina Hedvig magyar egyetemista lányt megverték Szlovákiában.
részletek a könyvből
Hedvig: Az egyetemista létet nagyon élveztem... Amikor odamentem, még nem beszéltem jól szlovákul... A piszkálódást, amely időnként a szlovák évfolyamtársak részéről ért a német szakon, ha nem ment olyan könnyen a fordítás, mint nekik, könnyen viseltem.
Teljesen nyugodtan indultam az egyetemre. Ezért is bántott annyira, amikor azt állították, hogy a vizsgát akartam megúszni, azért találtam ki az egészet. Én soha nem mentem felkészületlenül egyetlen vizsgára sem.
Azt mondták, hogy megvannak a tettesek, azonosítanom kellene őket, ezért elvisznek Nyitrára a rendőrparancsnokságra. Nagyon megkönnyebbültem, azt hittem, ezzel vége az egész rémségnek.
Azt ígérték, húsz perc alatt végzünk... Útközben még kérdezgettem a rendőröket, hogy találkoznom kell-e a támadókkal, fognak-e ők látni engem, de kitérő válaszokat adtak.
Még az sem volt gyanús, hogy bent a parancsnokságon a vizsgálatot vezető nyomozó, Peter Horák nagyon gondterhelt arccal méregetett. Azt gondoltam, azért ilyen rosszkedvű, mert szombat van, és be kellett jönnie.
Többen kábelekkel és kamerákkal futkároztak körülöttem, aztán egyedül maradtam Horákkal, aki mélyen a szemembe nézett, és azt mondta, hogy nagyon rosszul áll a szénám.
Doktor Kvasnica még ekkor is csak annyit mondott, hogy szerinte lelkileg annyira megviseltek a történtek, hogy szükségem lenne pszichiáterre, és jó lenne, ha az is szlovák lenne, hogy ne lehessen belekötni.
Feltétel nélkül bíztam benne, hogy hamarosan vége lesz az egésznek. Azt hittem, csak ki kell várnom, míg mindenki számára egyértelművé válik, mi az igazság, és akkor majd megkövet a szlovákiai sajtó, a belügyminiszter meg mindenki, aki bántott.
| hedvig.txt |
RSS Feed
