"Állatszelídítő voltam. Tizenkét orangutánnal mutattam be a számomat; nagyszerű példányok voltak.
Most én vagyok az ő ketrecükben, több cirkuszi artistával egyetemben.
Nem szabad igazságtalannak lennem. A majmok jól bánnak velünk, és bőségesen adnak enni. Kicserélik fekvőhelyünkön a szalmát, ha már nagyon piszkos.
Nem rosszindulatúak; csak azokat fenyítik meg közöttünk, akik gonoszkodnak, és nem akarják megcsinálni azokat a mutatványokat, melyekről ők fejükbe vették, hogy megtanítanak rájuk.
Mit érnek az ellenkezéssel? Én vita nélkül alávetem magam szeszélyeiknek. Négykézláb mászom, szökdécselek. Velem kedvesek is.
Nem is érzem magam szerencsétlennek. Nincs többé semmi gondom, nincs rajtam felelősség.
Legtöbben közülünk hozzászoktak ehhez a rendhez. Ezúttal hosszú szünetet tartott a nő, közben Cornélius zavarba ejtőn bámult rám. Tökéletesen megértettem gondolatait. Egy ennyire elsatnyult emberi faj, mely oly könnyen megadta magát, nem töltötte-e ki valóban a maga idejét itt a bolygón, s nem kellett-e helyét egy nemesebb fajnak átadnia."
| a_majmok_bolygója.pdf |
RSS Feed
