Dexter Morgan a Miami Rendőrkapitányság igazságügyi szakértője, egészen pontosan vérnyom-elemző.
Nappal igyekszik a társadalmi normák által normálisnak tartott életet élni, ám valójában hidegvérű sorozatgyilkos.
Dextert kisgyermekként egy konténerbe zárták bátyjával és halott anyjával, ahol két napig ücsörgött egy hatalmas tócsányi vérben.
A nagy traumát átélve szociopatává, empátiára és bűnbánatra képtelenné vált.
Dexter mostohaapja, Harry Morgan, látta Dexter igazi énjét és tudta, hogy egy nap szüksége lesz a gyilkolásra, hogy kielégítse erőszakos késztetéseit.
Harry megtanította Dextert kontrollálni ezeket a vágyakat és hogy csak olyanokat öljön, akik „megérdemlik” a halált, sorozatgyilkosokat.
Harry azt is megmutatta, hogyan vegyüljön el az őt körülvevő világban elrejtve igazi énjét az átlagos felszín alatt.
Szóval ijesztő ez az egész. Mert hát adott egy kedves, szimpatikus fiatalember, akinek nincs lelkiismerete, tehát szemernyi emberi érzéssel sem rendelkezik.
Szerinte teljesen normális, amit csinál. Mármint az, hogy eltakarítja a „szemetet”.
Nagyjából semmi sem tudja felizgatni. Na jó, egy igazi intellektuális kihívás talán.
És éppen ilyennel találja szemben magát, amikor a városban feltűnik egy új gyilkos.
Egy új sorozatgyilkos. Aki egyetlen csepp vért sem hagy az áldozatokban, és szinte mértani pontossággal darabolja fel őket, a testrészeket pedig előre megfontolt szándékkal helyezi el.
Eközben húga, Deborah a gyilkosságokban látja a menekülési utat az erkölcsrendészetről a gyilkosságiakhoz, s Dexter segítségét kéri ambíciói megvalósításában.
A gyilkos túl messzire megy, amikor Dexter húgát rabolja el. Merthogy a hugica az egyetlen, aki iránt Dexter bármit is érezne, ha lennének érzelmei. De nincsenek.
Van helyette valami más, amit viszont nagyon nehéz megfogalmazni. Dextert egy titokzatos belső hang – ő a „Sötét Utasként” emlegeti – készteti, aki amint Dexter illően elvégzi dolgát, jóllakottan csöndben marad mindaddig, míg a gyilkos sürgetés újra nem jelentkezik.
Nappal igyekszik a társadalmi normák által normálisnak tartott életet élni, ám valójában hidegvérű sorozatgyilkos.
Dextert kisgyermekként egy konténerbe zárták bátyjával és halott anyjával, ahol két napig ücsörgött egy hatalmas tócsányi vérben.
A nagy traumát átélve szociopatává, empátiára és bűnbánatra képtelenné vált.
Dexter mostohaapja, Harry Morgan, látta Dexter igazi énjét és tudta, hogy egy nap szüksége lesz a gyilkolásra, hogy kielégítse erőszakos késztetéseit.
Harry megtanította Dextert kontrollálni ezeket a vágyakat és hogy csak olyanokat öljön, akik „megérdemlik” a halált, sorozatgyilkosokat.
Harry azt is megmutatta, hogyan vegyüljön el az őt körülvevő világban elrejtve igazi énjét az átlagos felszín alatt.
Szóval ijesztő ez az egész. Mert hát adott egy kedves, szimpatikus fiatalember, akinek nincs lelkiismerete, tehát szemernyi emberi érzéssel sem rendelkezik.
Szerinte teljesen normális, amit csinál. Mármint az, hogy eltakarítja a „szemetet”.
Nagyjából semmi sem tudja felizgatni. Na jó, egy igazi intellektuális kihívás talán.
És éppen ilyennel találja szemben magát, amikor a városban feltűnik egy új gyilkos.
Egy új sorozatgyilkos. Aki egyetlen csepp vért sem hagy az áldozatokban, és szinte mértani pontossággal darabolja fel őket, a testrészeket pedig előre megfontolt szándékkal helyezi el.
Eközben húga, Deborah a gyilkosságokban látja a menekülési utat az erkölcsrendészetről a gyilkosságiakhoz, s Dexter segítségét kéri ambíciói megvalósításában.
A gyilkos túl messzire megy, amikor Dexter húgát rabolja el. Merthogy a hugica az egyetlen, aki iránt Dexter bármit is érezne, ha lennének érzelmei. De nincsenek.
Van helyette valami más, amit viszont nagyon nehéz megfogalmazni. Dextert egy titokzatos belső hang – ő a „Sötét Utasként” emlegeti – készteti, aki amint Dexter illően elvégzi dolgát, jóllakottan csöndben marad mindaddig, míg a gyilkos sürgetés újra nem jelentkezik.
| jeff_lindsay_dexter_duhodt_demonai.rtf |
| jeff_lindsay_-_1._-_dexter_dühödt_démonai.pdf |
RSS Feed
