A Ptolemaioszok utolsó uralkodónője Kleopátra varázslatos nő volt. Szépsége talán nem volt olyan lenyűgöző, mint ahogy azt a legendákból ismerjük, de olyan tulajdonságokkal rendelkezett, amelyek még szebbnek láttatták külsejét mind amilyen valójában volt. Jó nevelést kapott, több nyelven beszélt, szellemesen társalgott (ő volt az egyetlen Ptolemaida, aki ismerte és beszélte az egyiptomi nyelvet), eszes volt és tudta milyen praktikákkal lehet meghódítani a férfiakat. Nem volt elég erős uralkodó, őt ugyanúgy meg lehetett hódítani, mint ahogy ő hódította meg az erős férfiakat.

Két híres kapcsolata közül az egyik: Julius Caesar, akit teljesen elvarázsolt személyiségével és akit követett még Rómába is, és ott is maradt vele míg meg nem gyilkolták azt.

A másik szerelme akit szinte a rabszolgájává tett, Marcus Antonius volt. Ő mellette is hűségesen kitartott, míg el nem kerülhették közös végzetüket.

CaesarAntonius-szal Alexandriában találkozott, aki ekkor Caesar kíséretéhez tartozott. Cleopátra ekkor még a római félisten hatása alatt volt, így észre sem vette annak alárandeltjét. A következő alkalommal 6 évvel később találkoztak, Kr.e. 41-ben, mikor Cleopátra 28 éves volt és már tíz éve királynő. Kitanulta minden praktikáját annak, hogyan lehet minden erkölcsi aggály nélkül megtartani a hatalmat. Marcus Antonius ekkor már 42 éves érett, markáns férfi, ünnepelt hadvezér, a Római Birodalom gazdag keleti felének kormányzója volt. Antonius meg akart bizonyosodni Cleopátra Római Birodalom iránti hűségéről, ezért maga elé kérette. Az asszony pont addig váratta meg a férfit érkezésével, amivel még nem hozott bajt a fejére. A Küdnosz folyón érkezett meg egy pompásan feldíszített bárkán. Antonius házigazdaként meghívta Cleopátrát vacsorára, de addigra a nő már - tisztelete jeléül - egy káprázatos, fényűző lakomával várta, amellyel teljesen lenyűgözte a férfit.

Ezután Antonius és Cleopátra együtt töltötték a 41-40-es év telét, miközben a férfi éppúgy megfeledkezett római feleségéről Fulviáról mint a keleti hadjáratról. Eközben felesége kivételes politikai tehetségét próbálta meg kamatoztatni Rómában férje érdekében. Cleopátra tudott a feleségről és más szenvedélyes kapcsolatokról is, ezért mindent bevetett azért, hogy Antonius elfeledje minden egykori szeretőjét. Ez sikerült is, a férfi nem gondolt senki másra. Mire tél végén el kellett mennie Alexandriából, Cleopátra már áldott állapotban volt.

37-ben Fulvia sikertelen lázadást szított Octavianus ellen, de rajtavesztett és ezért Görögországba kellett menekülnie, ahol nemsokára meg is halt. Ezután Antonius egy rövid ellenségeskedés után békét kötött Octavianussal és feleségül vette annak éppen megözvegyült húgát,Octaviát, aki nem elég, hogy szebb, műveltebb volt Cleopátránál, de még fiatalabb is.

A 37-38-as telet megint együtt töltötték Cleopátrával édes kettesben. Antoniusnak szüksége volt Cleopátra gazdag és erős birodalmára, cserébe pedig segített az asszonynak leverni a belső lázadásokat.

Kinyilvánították saját és hároméves gyermekeik istenségét, ezért Cleopátra Caesartól való fia a ranglétrán jóval lejjebb került. Mikor 36-ban Antonius újra kelet felé indult, úgy látszott hatalmuk örökkévaló és megingathatatlan, ezért Antonius elsöprő győzelemre számított. Cleopátra ekkor már harmadik közös gyermeküket várta.

Antonius azonban elszámította magát és a visszavonulás után kénytelen volt Szíriában tölteni a telet Cleopátrával és a gyerekekkel. A kudarc miatt az asszonyt is felelőssé tette.

Eközben az új feleség Octavia, Rómában nagy tiszteletet váltott ki gyermekei tisztességes nevelésével, és a csalfa férjet keleti szeretőjével valamiféle lelkiismeretlen, kéjsóvár férfinak tartották. Octavianus egyre nagyobb megbecsülésnek örvendett a nyugati tartományok kemény kézzel való kormányzásáért.

Róma bosszúját Antonius ellen többek között a katonai kudarcok, a tiszteletre méltó életet élő feleségével szembeni bánásmódja, római férfihoz méltatlan keleti fényűzése váltotta ki. De a legnagyobb bűne az volt, hogy római provinciákat merészelt ajándékozni egy idegen királynőnek!

Cleopátra, bár római jog szerint soha nem házasodhatott össze Antoniussal, mégis egy életre összekötötte vele sorsát. Szüntelenül vele volt, éppúgy a haditanácsban, mint a kevéssé hivatalos alkalmakkor. Ellátta a férfit hadihajókkal, harci fegyverekkel és részt vett Octavianus támadásának kivédésére való felkészülésben.

Agrippa volt az, aki Róma bosszúját végrehajtotta. Kivárt a támadással, húzta az időt, hadd fásuljanak bele Antonius katonái és hajósai az egész télan át tartó szűntelen várakozásba. Mikor a harc megkezdődött, látszott, hogy Antoniusék sokkal nagyobb erővel áll szemben szárazföldön és tengeren egyaránt, mint ahogy azt gondolták volna, ezért nem maradt más lehetőségük, mint meglépni. De mire fényes bevonulással visszaérkeztek Alexandriába, az ötszáz hadihajóból mindössze csak 60 maradt, szárazföldi hadseregük katonái pedig vagy megszöktek, vagy fogságba kerültek. Utolsó telük minden erőfeszítésük ellenére nyomorúságban telt el.

A győzelmekbe Octavianus is belerokkant anyagilag, minden vagyonra szüksége volt, így tehát a gazdag Alexandriára is. Újra támadást indított a 30-as év tavaszán és nyarán, ami olyan elsöprő lendületű és erejű volt, hogy nem lehetett megállítani. Augusztusban elfoglalta a várost és ünneplésképpen felvette az Augustus Caesar nevet.

AntoniusA bevonulás után Antoniust úgy tájékoztatták, hogy Cleopátra öngyilkos lett. És miközben az ellenség megrohamozta palotáját, szerelme halálának tudatában igaz rómaihoz illően kardjába dőlt. Cleopátra azonnal rejtekhelyére, a mauzóleumába vitette a haldokló férfit, aki nem sokkal később a karjában halt meg. A mauzóleumba betörő katonák foglyul ejtették a királynőt, de még megengedték neki, hogy eltemethesse szerelmét.

Octavianus sem mártírt nem akart csinálni a királynőből azzal, hogy kivégezteti, sem szánalmas látványosságot nem akart római diadalmenetéhez. Egyszerűen csak rövid úton meg akart tőle szabadulni. Tudta, hogy keleti nő révén Cleopátra semmitől sem félt jobban, minthogy keresztül vonszolják egy harci szekér után kötve Róma főterén.

Közvetítők útján meggyőzte az asszonyt, hogy csak a méreg lehet számára az egyetlen kiút. Ezt belátta Cleopátra, ezért ha nem is áspiskígyóval, de megmérgezte magát. Octavianus állta a szavát és méltón eltemettette, akarata szerint Antonius mellé.

Ezután válhatott Egyiptom a Római Birodalom szerves részévé.

forrás:
http://achimenes.irasai.hu/cikkek/antonius-es-kleopatra-tortenete-8632/




Leave a Reply.