Első felvonás
A Szerebrjakov kúriában a teraszon teához készülődnek, délután három óra, Marina, elhízott, nehezen mozgó öregasszony a szamovár mellett ül, harisnyát köt Asztrov fel-le jár.

Marina vodkával kínálja az orvost, de az nem fogadja el, s azon mereng, hogy mennyire megöregedett az utóbbi tizenegy év alatt. Reggeltől-éjszakáig talpal, nem ismeri a nyugalmat, ráadásul rengeteg unalmas ember veszi körül. A dadust nagyon szereti, mert az ő régi dajkájára emlékezteti.

Nagyböjt idején egész nap tífuszosokat látogatott és gyógyított, aztán este felfektette egyik betegét a műtőasztalra, s kloroformmal készült elaltatni, de aközben meghalt, azóta se tudja megbocsátani magának ezt az esetet.

Azon töpreng, hogy az egy-két száz év múlva születő nemzedék mit fog gondolni róluk.

Megjön Vojnyickij, és arról panaszkodik, hogy felborult az életük, amióta a professzor és fiatal felesége megérkezett.

Azóta ő is henyél, lustálkodik, pedig azelőtt Szonyával egy perc szabadidejük sem volt.

Marina is egyetért, a professzor egész nap alszik, éjjel olvas, ír, s ilyenkor kettőkor szól a csengő.

A kert mélyéből jönnek: Szerebrjakov, Jelena Andrejevna, Szonya és Tyelegin.

Szerebrjakov a dolgozószobájába rendeli a teáját.
Vojnyickij elgyönyörködik a professzor feleségében,
s Asztrov arról mesél, hogy minden a régi, Iván Petrovics anyja még mindig a női emancipációról papol.




Leave a Reply.