Marja Vasziljevna is megérkezik, s egy vitairatot szorongat a kezében, Vojnyickij leinti, hogy inkább teázzon, mint a kedvenc témájáról, az emancipációról regéljen.

Marja azon kesereg, hogy megváltozott a fia. Ványa bácsi neki is kiönti a keserűségét. Úgy érzi, értelmetlenül eltékozolta az életét. Az anyja szerint alkotni kellene, Ványa erre epésen jegyzi meg, hogy nem mindenki képes írkáló perpetuum mobilévé változni, mint a professzor.

Szonya próbálja csillapítani a kedélyeket, Jelena pedig más témát vet fel, megállapítja, hogy milyen szép napjuk van, de Ványa gúnyosan hozzáteszi, hogy ideális az idő, hogy felkösse magát.

A doktort elhívják a gyárba, Szonya arra biztatja, hogy jöjjön majd vissza.

Az orvos meghívja Jelenát Szonyával együtt a birtokára, szeretné megmutatnia mintakertészetét és a faiskoláját.

Jelena szerint egyhangú lehet az erdő, Szonya azonban lelkesedve mesél a fák szépségéről.

Vojnyickij megtöri az emelkedett hangulatot megjegyzésével, ő továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy fával fütsön.

Asztrov keserűen védi az erdőt, azzal, hogy fát ültet, hozzájárul az elkövetkező századokban élők boldogságához.
Bevallja, hogy tudja, őt csodabogárnak tartják mások, s el is ismeri ezt. Jelena és Ványa bácsi kettesben maradnak, a többiek elmennek.

A fiatalaszszony szemrehányást tesz Vojnyickijnek,
hogy miért kötekedik mindenkivel, erre a férfi bevallja,
hogy mennyire szerelmes Jelena Andrejevnába,
tudja, hogy érzései reménytelenek, de arra kéri,
hogy legalább engedje őt erről beszélni.




Leave a Reply.