Aztán azt hiszi, hogy a nőnek csak ürügy volt ez a kérdés,
és szenvedélyesen megcsókolja, találkára hívja másnap az erdészházba, s ekkor toppan be Ványa bácsi a békítő rózsacsokrával.

Jelena azt mondja Vojnyickijnak, hogy neki még ma távoznia kell.

Tyelegin, Szonya, Marina és Szerebrjakov lép be. A professzor nagy körülményesen kezd bele a mondandójába, hogy miért rendelte oda a családot.

Szonya izgatottan kérdezi Jelenát, hogy szereti-e a doktor, de az int, hogy nem.

Szerebrjakov élénken ecseteli, hogy képtelen vidéken élni, de a városban nem tud a jövedelméből megélni, ezért azt javasolja, hogy adják el a birtokot, az így nyert pénzösszeget kamatozó papírokba fektessék, négy-öt százalékos kamatot lehet kapni rá, s Finnországban szeretne egy kis nyaralót venni.

Ványa bácsi teljesen felháborodik ezen a javaslaton, felszakadnak azok a sebei, amelyek már évek óta kínozzák a lelkét, és keményen beolvas a professzornak.

Felháborítónak találja az egészet, mivel senki másnak a sorsa nem foglalkoztatja Szerebrjakovot, csakis a magáé,
nem érdekli, mi lesz Szonyával és az anyósával.

Ő huszonöt évig keményen dolgozott, hogy a birtokon lévő adósságot kifizesse, a jövedelmét a professzornak küldte, jelképes fizetésért vállalta az ügyek intézését, csakis abban a hiszemben, hogy a birtok egyszer Szonyáé lesz.




Leave a Reply.