Gyárfás Endre: Viziló a vidámparkban

Nem szégyellem, nem sajnálom
víziló a jó barátom
Mindig velem akar lenni,
ünnep nap sem hagy pihenni.

Tegnap fülem rágta megint,
ne vegyétek már szó szerint
S egyre csak azt hajtogatta,
gyerünk el a vidámparkba.

Jól van mondom, megyünk máris,
odavisz a vicinális.
A pénztárnál váltunk jegyet,
neki kilenc ember helyett

Belépünk, és szabad az út,
közel már a hullámvasút.
Komám nyomban belefészkel,
persze külön szerelvény kell

Zúg dohog a motor egyre,
nem megy fel a hullámhegyre.
Átszállunk a kisautókra,
csak nyolc esett darabokra
Vízilovunk súlya alatt,
tizenkettő épen maradt.

Majd pecázik jó horoggal,
s horgán akad egy bádog hal.
Táncra perdül örömébe,
s belelép a medencébe.

Víz kifröccsen, hal belapul,
horgász bácsi csepül, szapul.
Előttünk a pompás remek,
elvarázsolt kastély mered.

Míg én félek, ő nem gyáva,
belép, s mozgószőnyeg várja.
Csúszik botlik, tükröt tör be,
orral bukik egy gödörbe.

Hát a forgó óriás hordó?
Bebújt oda is a golyhó.
Nem gondolta hogy majd szédül,
s traktor húzta csak ki végül.

Ilyen az én jó barátom,
nem szégyellem, nem sajnálom
De akár hogy könyöröghet,
vidámparkba nem megy többet.




Leave a Reply.