Versinyin Marija Ivanovnát keresi, el akar búcsúzni.
Ismét üres filozofálásba kezd, amikor Mása bejön a kertből. Aztán sírva fakadnak.

Kuligin megbocsát a feleségének, mert nagyon szereti,
s engedi, hogy elköszönjenek egymástól Mása és Versinyin.

Miután a férfi elmegy, “A tengerparton áll a tölgyfa..." kezdetű dalt kezdi el dudorászni. A távolból tompa pisztolylövés hallatszik, Irina bejön.

Natasa kiosztja a házban a teendőket, Irina szobájába majd Andrej költözik, ott nyugodtan hegedülhet.

Natasa fellélegzik, hogy végre egyedül marad a házban.
Kívülről katonabanda szól, mindnyájan hallgatják.

Csebutikin érkezik a rossz hírrel: “A bárót az előbb párbajban agyonlőtték." Irina sírva fakad, a nővérek egymáshoz simulnak.

Irina abban reménykedik, hogy talán eljön az az idő, amikor mindnyájan megtudják, hogy miért kellett ilyen sokat szenvedniük. “Addig azonban élnünk kell és dolgoznunk. "




Leave a Reply.