Kívülről hegedűszó hallatszik be, Andrej, a lányok bátyja játszik. Benne van minden reményük, hogy újra Moszkvába költöznek, mert valószínűleg egyetemi tanár lesz.

Aztán azt is elmesélik, hogy egy rossz ízlésű helybeli lánynak, Natasának udvarol. Mása úgy tudja, hogy egyébként is ezt a lányt Protopopov veszi el, az elöljáró.

Aztán Andrej is abbahagyja a hegedülést. Elmeséli, hogy apja halála óta hízott meg ennyire, mert mintha egy nyomás alól szabadult volna meg.

Az apja jóvoltából a lányok tudnak franciául, németül, angolul, Irina pedig olaszul. Mása keserűen állapítja meg, hogy milyen hiábavaló ebben a városban három nyelvet tudni.

Versinyin véli, hogy az ilyen okos embereknek kell példát mutatniuk a tudatlanoknak. Két-három évszázad múltán az élet bámulatosan szép lesz, s nem szabad arra panaszkodni, hogy felesleges a tudás.

Tuzenbach még hozzá-fűzi, hogy dolgozni kell. Majd leszögezi, hogy ő a neve ellenére nem német, az apja pravoszláv.
Versinyin mintha nem is hallaná a bárót, tovább elmélkedik, hogy ha újrakezdhetné az életét, akkor nem nősülne meg.




Leave a Reply.