Ahogy most visszaemlékezem, az az esztendő volt Károly Róbert királyunk országlásának legszebb éve.

Mit is mondjak? A nyár nyár volt, mégsem aszályos, a tél tél volt, de sosem kegyetlen, a földek dúsan teremtek, a nyájak kövérre híztak, az erdők vaddal, a folyók hallal teli voltak.

A béke és a bőség ideje közelgett, így aztán az emberek szívében is megkondult valami kis harang, virágos jókedvük kerekedett, egyszeriben mindenki nyájas és mosolygós lett.

Bizony mondom, a gazdag kalmár vagy a védtelen nő is magányosan járhatta az ország útjait, soha senkitől bántódása nem esett.




Leave a Reply.