Részletek a könyvből:

Ide kívánkozik a századelő egyik legendás tenoristájáról szóló történet. Az említett művész remekül énekelt, ám ennek egyetlen előfeltétele volt: izgalmát néhány pohár konyakkal kellett eloszlatnia, amelyből viszont következett, hogy a rendezők által előírt színpadi koreográfiát nem tudta
betartani.

Egy ízben Wagner Lohengrinjének álomszerepét, a lovagot alakította,
ki a cselekmény helyszínéről - köztudomásúlag - egy hattyún távozik.
A húszas évek színházi technikájával ezt úgy valósították meg, hogy a hatalmas, fából
készített hattyúnak kerekei voltak, s benne ülés, amelyen a tenorista elhelyezkedhetett ű volna.

Ő azonban részegségében elvétette a lépést, amit a színpad szélén az ügyelő nem vett észre, s elkezdte befelé vonatni a
drótkötélre fűzött madarat. Hősünk egy ideig csetlett-botlott a hattyú után,
majd hasra esve egy díszletben felnézett,
s a döbbent csöndben fölkiáltott:
"Hé, ügyelő úr, mikor indul a következő hattyú?"
xxx
Mondják: a házat, amelyben Szendrő József lakása volt a Klauzál téren, Budapest
ostromakor földig bombázták.

A háború után két esztendővel a legendás színész apróhirdetést adott fel a budapesti lapokban: "Klauzál téri, ötödik emeleti,
négyszobás, nappalis, cselédszobás, telefonos lakásomat eladom. A lakás
megtekinthető a földszinten."




Leave a Reply.