Részletek a könyvből:

Faludy mulatságos történetet mesélt el Karinthy Frigyesről. Karinthy második feleségét, Arankát az első világháború idején ismerte meg, kinek férje orvosként a fronton harcolt, ám 1918-ban nem érkezett haza.

Egy év múlva a magyar parlament a férjet holtnak nyilvánította, így nem volt akadálya, hogy az író feleségül vegye a nőt. Mit tesz Isten, a férj egy évre rá, Japánon keresztül, fél lábát elveszítve hazaérkezett a szibériai hadifogságból.

A kellemetlen helyzetben roppant gáláns módon viselkedett, ugyanis lemondott Karinthy javára Arankáról. Ennek ellenére Karinthy roppant módon szégyellte a
történteket, és éveken keresztül kerülte az orvos társaságát.

Ám egyszer a végzet mégis karjaiba sodorta: már belépett a New York Kávéház egyirányú forgóajtajába, amikor észrevette, hogy az orvos odakint vár rá. A nyomorék férfi mankóját eldobva átkarolta, megölelte, megcsókolta, és hálásan ezt rebegte a fülébe: "Fricikém, drágám, a másik lábamról is lemondtam volna, hogy megszabadulhassak Arankától!"

Aranka házasságuk során meglehetősen bővérű teremtésnek mutatkozott.
Kedvencei a bolti segédek, festőlegények és cselédlányainak szeretői voltak - akkortájt éppen egy nyakigláb, s szinte még kamasz szépség.

Karinthy csupán annyit kért tőlük, hogy maradék jó hírét ne tegyék kockára, s akármit is csinálnak, diszkréten csinálják. Ezt mindketten megígérték néki, s ennek szellemében minden délután három órakor felszálltak a 4-es villamosra az Oktogonnál, amelynek hátsó, nyitott peronján - amely olyan volt, mint egy mozgó terasz - egészen a Margitszigetig csókolóztak.

Bemenvén a szigetre, kiválasztották a leggyérebb lombozatú bokrot, ott hemperegtek, és még pont sötétedés előtt, nehogy a természetes világítás elhalványuljon, visszaszálltak a mozgó teraszra,
már ott belekezdve a búcsúcsókokba.
Karinthy fortyogva tűrte a gyalázatot.




Leave a Reply.