Részlet a könyvből:

Friderikusz Sándor eljött hozzám egy hétre Torontóba, s úgy éltünk, mint két vásott gimnazista.
Mivel a saját kocsimon éppen
szervátültetést kellett végrehajtani, igen furcsa kis autót béreltünk:
kinézetében átmenet volt egy hatvanas évekbeli, magyarországi rokkantkocsi, és
egy előkelő, amerikai golflabdaszedő között. Ezzel rémítettük naponta halálra
Torontó békés lakóit: néha már annyit hülyéskedtünk, hogy attól féltem,
kihívják a rendőrséget.

Három napja Sándort elkapta a bolondéria, s kanárisárga ruhában, az utca kellős közepén magyar gyerekfilmek dalait énekelte,
artikulálatlan üvöltözéssel.

Majd - egykori rádiós múltját felelevenítve - híreket mondott, Géczy Bojtár Attila huhogó stílusában, a következőképpen:
"Petőfi Rádió, tizenöt óra. Kedves Hallgatóink, híreket mondunk. Ma hajnalban a
Róbert Károly körúti kórházban Varnus Xaver orgonaművész négyes ikreknek adott életet." A járókelők eszeveszetten menekültek.

A repülőtéren - búcsúzóul - azt hazudtam a határőrnek, hogy Sándor a magyar királyi család koronahercege. A demokrácia derék határőre ennek hallatán a földig hajolt - az útlevélbe bele sem nézett - és csak ennyit bírt kivakkantani: "Ó, királyi felség, ó, ó..."




Leave a Reply.