Kvasnica ügyvéd: Sejtettem, hogy az eset talán nem egyszerű bűncselekmény, hanem titkosszolgálati játszma...Számomra az volt gyanús, hogy a támadók, akikről Hedvig pontos személyleírást adott, a támadás közben nem beszéltek egymással, mintha előre megbeszélt forgatókönyv szerint cselekedtek volna. Az arcukat sem takarták el – mintha tudták volna, hogy nincs mitől tartaniuk.

Megállapítottam, hogy az utolsó kihallgatáson már vádlottként kezelték, szándékosan stresszes állapotba hozták, és a kamerák előtt megpróbálták a saját verziójuk felé terelni – vagyis hogy kitalálta a támadást.

Hašto pszichiáter: A doktor Kvasnica által elmondottak alapján magam is arra az előzetes következtetésre jutottam, hogy Malina Hedvig nem hazudik.

A leírt pszichikai és testi tünetek, amelyekről egyelőre csak közvetve értesültem, mind arra utaltak, hogy a lány komoly megrázkódtatáson esett át.

Természetesen a pszichiáter számára kötelező gondolati fegyelem elve alapján nyitva hagytam azt a lehetőséget is, hogy a lány esetleg szimulál, rejtett személyiségzavara van, vagy netán titkos ügynök, hiszen minden szükséges információ nem volt a birtokomban, amellyel kizárhattam volna azt a feltételezést, hogy igazat mond.

Kvasnica ügyvéd: Számomra teljesen világos volt, mi a céljuk. Az, hogy én mint Hedvig jogi képviselője ne lehessek jelen a kihallgatásokon és a többi eljárásnál a vizsgálat folyamán. Az egész eljárás törvénytelen volt, ismeretlen tettes ellen indult azzal a megfogalmazással, hogy „kitalálta a támadást” – a tájékozatlan ember is láthatta, hogy ez csak Hedvig lehet.

Hedvig: Azt hittem, végre újra élhetem az életem, lefoglal a lakás berendezése és a mindennapi teendők, de tévedtem. 2006. november 21-e hétfőről keddre virradó reggel volt, Peter ébredt elsőként, és felkiáltott az emeletre, voltam-e már lent. Mondtam, hogy nem, erre szólt, hogy gyorsan jöjjek le.

Már a lépcsőn állva láttam, hogy tárva-nyitva az összes ajtó, a fiókok, a gázsütő ajtaja, úgy nézett ki a lakásunk, mint egy házkutatási helyszín. Még a bejárati ajtót is nyitva találtuk, a kulcsok a lábtörlőn voltak, pedig mi belülről zártuk be, és egyetlen ablak sem volt nyitva, sem betörve.

Az első gondolatunk az volt, hogy valamelyikünk holdkóros, és nem tud róla, a talpunkat nézegettük, tiszta-e, de tiszta volt. Ekkor ijedtünk meg, és amikor észrevettük, hogy Peter autóját is kinyitották, meg is rémültünk.

Hašto pszichiáter: Hedviggel több mint egy hónappal azután találkoztam, hogy éjszaka, amíg a párjával aludtak, ismeretlenek betörtek a lakásukba, kinyitották a szekrényeket, a fiókokat, az autójukat, és az ajtó előtt a lábtörlőre tették a kulcsot.

Még mindig nagyon feldúlt volt, attól tartott, hogy a titokzatos látogatóknak a megfélemlítésen kívül más céljuk is lehetett, drogot rejtettek el valahol vagy mérget kevertek az ételükbe. Mondta, hogy a barátjával mindent ellenőriztek, a hűtőből kidobták az összes élelmiszert, napokig nem mertek ott aludni.

Úgy gondolom, hogy a lakásukba való behatolással azt akarták a tudomására hozni: sehol sincs biztonságban, mindenhol megtalálják, mindent megtehetnek vele.

Azzal, hogy betörtek a lakásába, azt jelezték, hogy számukra nem léteznek határok – ha nem adja fel, bármeddig képesek elmenni.




Leave a Reply.