Stephen King: Christine (könyvajánló)

A ​szerelem öl, butít és nyomorba dönt – szokták mondani a sokat tapasztalt öregek,
s ilyenkor általában egy bomba jó nőre gondolnak, aki tönkretett egy szerencsétlen, jobb sorsra érdemes férfiút.
De mi van akkor, ha egy szerencsétlen, jobb sorsra érdemes férfiú – pontosabban kamasz fiú – szerelmének tárgya egy ócska, kimustrált, csupa rozsda autó?

Egy húszéves, egykor ragyogó szépségű s még mindig elbűvölő alakú 1958-as Plymouth Fury, „akit” ráadásul Christine-nek hívnak?
---
Nos, miután Arnie Cunningham libertyville-i középiskolás diák első látásra fülig beleszeret Christine-be,

s őrülten, elvakultan, a végsőkre elszántan szembefordul szüleivel, egyetlen barátjával,
sőt egyetlen barátnőjével is, hogy megszerezhesse, illetve megtarthassa „őt”,
a tétel minden kétséget kizáróan erre az esetre is igaz.
---
Bonyolítja a helyzetet, hogy egy féltékeny, vérszomjas dög, aki mindenkit elüldöz a fiú mellől.

S valóban, ahogy Arnie-nak sikerül üzemképes állapotba hoznia Christine-t, egyre-másra rejtélyes módon és bestiális kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságok bolydítják fel a kisváros békés mindennapjait.
---
Bizonyítékok hiányában tétován tapogatózik a nyomozótiszt.
Bizonytalan sejtésekkel viaskodik a jó barát, Dennis Guilder és a barátnő, Eligh Cabot is, akiket az egyre megfoghatatlanabbá váló szörnyű események magától értetődő természetességgel sodornak egymás karjaiba.

Érzéki csalódás, a képzelet játéka csupán vagy valóság az az oszladozó hulla szagára emlékeztető bűz,
amely hol halványabban, hol orrfacsaró módon Christine-ből árad?

S vajon mi okozza azt az ijesztő változást, ami Arnie megjelenésében és viselkedésében végbemegy,
attól kezdve, hogy Christine-t magáénak tudhatja?

Talány és meghatározhatatlan rettegés mesteri adagolásával tartja fogva az olvasót Stephen King, akinek már számtalan regényét izgulhattuk végig.