Irma minden ok nélkül: Édes, szép pilóta.
Sipos: Ki a pilóta?
Irma: Sipos úr.
Sipos: Én bútorasztalos vagyok.
Irma: Nekem pilóta. Mindenki pilóta, aki ideális.
Sipos: Én ideális vagyok?
Irma: Az én lelkemnek ideális. Ideál pilóta, a felhőkből száll alá a virágos mezőre, hogy eljöjjön a menyasszonyáért.

Sipos: Micsoda badarságokat beszélsz te össze?
Irma: Most minden éjjel azt álmodom, hogy pilóta volt a vőlegényem és felrepült a felhőkbe és leesett a tengerbe.
És minden álmomban Sipos úrhoz hasonlít a pilóta.
Sipos: És beleesik a tengerbe.
Irma: Bele.
Sipos: Köszönöm. És te mit csinálsz?

Irma: Én fel-alá bolyongok a tengerparton, fehér lepelben, ki van bontva a hajam, és kinyújtom karjaimat a tenger felé, és a viharban eszelősen énekelek. Olyan szép.
Sipos: Mikor eszelősen énekelsz?
Irma: Nem. Hanem az egész. Oly szép fájdalom és oly ideális. És a Sipos úr mindig benne van.
Sipos: A tengerben.
Irma: Az édes álomban.

Sipos: Neked jó huszonötöt kéne verni a fenekedre, édes fiam. Te nagyon kezdesz mozgolódni. Ha apád volnék, leszoktatnálak az ábrándozásról.




Leave a Reply.