Adél. Igenis, elveszel.

Sipos. Nem kell kiabálni, éppen azt mondom, hogyha nagyon kívánod, elveszlek.

Adél. Mert kutyakötelességed.

Sipos. Nézd, én nyugodtan beszélek, te ne mérgesíts engem, hagyj engem nyugodtan beszélni.

Adél. Kutyakötelességed.

Sipos. Nézd, ne izgass engem, én konstatálom, hogy higgadtan tárgyalok, és te direkt ilyen kifejezést használsz.
Én nem vagyok kutya, és nekem nincs kutyakötelességem,
én egy szabad ember vagyok, és azt csinálom, ami nekem tetszik. Értetted?

Adél. El fogsz venni.

Sipos. Ki akarsz hozni a sodromból? Mit akarsz tőlem?
Mit ismételed ezt mindig?

Adél. Mert el fogsz venni.

Sipos. Te, hagyd abba!

Adél. El fogsz venni, és most azért vagy mérges, mert érzed, hogy most meg vagy fogva, egészen sápadt vagy a dühtől, nézd meg magad a tükörben, szégyelld magad.

Sipos. Én türtőztetem magam Adél, amíg bírom. De figyelmeztetlek, hogy ha a végletekig viszed, valami nagy meglepetés talál téged érni.

Adél. Nem hiszem. Tőled csak egy meglepetés érhetne, hogy úri módon viselkedel. De ez a meglepetés engem nem fog érni.




Leave a Reply.