Uraim, ha a pokolban egyszer az a gondolatjuk t�madna az �rd�g�knek, hogy v�rost �p�tsenek, az bizonyosan olyan lenne, mint Selmecb�nya.

Bocs�ssa meg az ottani �rdemes magisztr�tus ezt a becsm�rl�st, nem akar lenni sem s�rt�s, sem g�ny, k�l�n�sen az �l�kre vonatkoz�lag, kik bizony�ra nem tehetnek r�la, hogy az �seik olyan bolondos helyre �p�tkeztek. Ny�jas olvas�, ki m�g nem j�rt�l e g�rbe orsz�gban, k�pzelj magadnak h�romezer hegycs�csot, ugyanannyi v�lgykatlant, egy tucat szikl�t, mely s�r�n be van �p�tve mindenf�le alak� h�zakkal, melyeknek el�r�sze sokszor h�romemeletes, m�g ellenben a h�ta szer�nyen odalapul a hegyhez.

Ha v�gigj�rod e maga a term�szet �ltal kik�vezett v�rost, sz�ved csordultig megtelik humanisztikus �rzelmekkel, s el�rz�keny�lten s�hajtasz f�l: "H�t m�g itt is emberek laknak?"

A vid�k kietlen, r�t, az id�j�r�s mostoha.

A zimank�s "Szitnya", a "felh�k szeret�je" er�vel aszott kebl�re h�zza le szeret�it, ak�rmerre tartanak.

Ha felh�je nincs, mint a mell�z�tt v�nle�ny, duzzog, f�lf�jja mag�t. Ha teh�t es� nem esik, sz�l siv�t v�gig a zegzugos utc�kon, a sik�torokon. Szomor� v�ros ez! A leveg�je m�reg a b�ny�k kip�rolg�s�t�l, viz�t�l "golyva" n� a halv�ny arc� le�nyok �s id�tlen f�rfin�p nyak�n. A harmad�vi �joncoz�sn�l hatsz�z katonak�telezett ifj� k�z�l n�gy v�lt be "cs�sz�r emberinek". (Szinte sz�gyenlem meg�rni.)

Bizony�ra egyike a legszebb dolgoknak ez �rny�kvil�gon a h�zass�g. Isten ments, hogy ezt eldisput�ljam az ut�nam k�vetkez� nemzed�kt�l; mert ha m�r mi ittunk a suvikszos palackb�l, az adomabeli cig�ny logik�ja szerint, hadd igyanak �k is.

Ha teh�t nem k�rhoztatom a j�v� marad�kra n�zve, nincs okom a m�ltakba visszatekintve sem megr�ni el�deink k�zt ak�r Lupp�n Demeter lovagot, ak�r Csutk�s tan�r urat, ami�rt abba a meleg f�rd�be v�gyakoz�nak, amelyb�l, mikor benne van, nyomban kik�v�nkozik az ember.

Nagyobb baj, hogy ugyanazon egy f�rd�k�d fel� vonta hajlamuk �ket, kik annyi �v �ta a lehet� legnagyobb bar�tok.

Nem is csoda ez, k�rem, olyan emberekn�l, kik szakadatlanul egy�tt vannak, k�lcs�n�s tisztelet, egyet�rt�s uralkodik k�zt�k, term�szet�k, hajlamuk, gondolkod�sm�djuk bizonyos egy�ntet�s�get nyer, s addig-addig dics�rgetik, b�mulj�k k�z�sen egy harmadik hasonl� lelki-testi bar�tjuk, Csemez Istv�n chemia-professor Krisztink�j�t, m�g hal�losan beleszeretnek.

�n legal�bb nagyon term�szetesnek tartom, hogy ennek �gy �s nem m�sk�pp kelle t�rt�nnie. Egyszerre s�t�tt ki sz�veikben a "v�nek nyara", s egyugyanazon vir�g fogamzott meg a sz�raz talajban.

Ha valamin, csak azon b�mulok, hogy maga Csemez Istv�n �r nem lett szerelmes valakibe, mert hiszen egy l�lek voltak �k h�rom testben, azt�n soha a vil�g eleje �ta nem mer�lt f�l k�zt�k semminem� vit�s k�rd�s vagy n�zetk�l�nbs�g, kiv�v�n a burn�t �lvezet�ben.

Ezen az egyetlen t�ren �n�ll� kapacit�s volt mind a h�rom �r.

Lupp�n lovag ugyanis azt �ll�totta, hogy a burn�tot olyanform�n kell f�lsz�ni, mint mikor a m�gnespatk� vagy a megd�rzs�lt spanyolviasz messzir�l felh�zza a t�t vagy a ny�rott pap�rszeleteket; a vil�g�rt sem szabad a burn�tot eg�szen odavinni az orrlyukakhoz s ez�ltal devalv�lni a mennyei k�jt, mely ezen met�dus szerint �rj�t� fokra h�g.

De m�r ezt Csutk�s tan�r �r nem engedheti. � sem a szemeten szedte tudom�ny�t, hogy holmi fel�letes �s ferde... ferde �s egy�ni... egy�ni �s rossz szok�s �ltal megd�nteni engedje ama sarkalatos princ�piumot, miszerint az orrlyukak egyenesen arra val�k, hogy azok tub�kkal t�messenek be. M�gpedig j�l t�messenek be. - A lyuk fogalma m�r mag�t�l valamely hi�ny fogalm�t ny�jtja. Ha egy�b hi�nyt nem, testfolytonoss�gi hi�nyt mindenesetre. A hi�ny p�tland�! s vajon mivel lehetne p�tland� egy�bbel, mint burn�ttal?

Csakhogy ezt n�mi cs�nnal �s �zl�ssel kell tenni. A szelenc�t azalatt m�g az orrt lakm�roztatjuk, sz�pen al� kell tartani, a mutat�- �s a mell�kujj k�z� szor�tva, hogy a lehull� burn�t k�rbaveszt�nek tudata ne h�bor�tsa meg a gy�ny�rt. E pontn�l, ti. a szelence al�tart�s�n�l, t�bb gr�ci�t fejthet ki egy f�rfi, mint amennyi el�g, hogy minden asszony fej�t elbolond�tsa.

�rdemes koll�g�ja n�zet�t vallja Csemez �r is, de azon l�nyeges elt�r�ssel, hogy a szelence al�tart�sa tiszta ostobas�g; egy a t�k�ly magasabb fok�n �ll� tub�kol� bizony�ra nem is fog vetemedni e primit�v f�lfog�sra, egy igazi szakember, m�g a f�l�sleges burn�t al�hull, a nyelv�t ny�jtja ki, s azzal fogja f�l a veszend� r�szeket. Ez az egyed�li helyes rendszer Csemez �r szerint, melyet k�teless�g�nek tart az emberi nem f�lvil�gos�t�sa c�lj�b�l mindannyiszor megv�delmezni, ah�nyszor sz�ks�ges.

E r�szletesen k�rvonalazott v�lem�nyk�l�nbs�gen k�v�l csak a m�ly emberismer� tal�lhat m�g n�mi el�t� tulajdonokat k�zt�k, kiknek id�j�rt�val m�g alakjuk, arcuk is majdnem egyforma lett, s�t az�ta, hogy Lupp�n lovag par�k�t visel, a hajuk is. Mindamellett nem tartunk f�l�slegesnek n�h�ny sz�t elvesztegetni az �rdemes f�rfiak b�vebb megismertet�s�re, legal�bb Csutk�s �s Lupp�n urakat mutatva be.

Csemez professzor �r k�zb�l esik, �s a kett�nek ar�nyos vegy�l�ke; minden okos ember eligazodhatik rajta l�tatlanban is.

Csutk�s �r szem�lyleirata sz�r�l sz�ra lem�solva a tavalyi �tlev�lr�l, a k�vetkez�:

Vall�sa: luther�nus.
Sz�let�shelye: Podzemcsok, Trencs�n megye.
�letkora: negyvennyolc �ves.
Arca: hossz�k�s.
Orra: rendes.
Szeme: k�k.
Haja: sz�ke, �szbe borul�.
K�l�n�s ismertet�jelei: orra v�r�s.

A Lupp�n lovag szem�lyleirat�val is azonnal k�szen vagyunk, ha megeml�tj�k, hogy az � �tlevel�ben az illet� rovatok bet�lt�s�n�l csak k�t helyen t�rt�nik n�mi el�goz�s, arca: "toj�sdad", k�l�n�s ismertet�jelei: "orra s�t�tk�k".

Bezzeg, mennyivel t�gabb mez�t ny�jt az elm�lked�snek a k�t f�rfi� szellemi vil�ga.

Csutk�s tan�r �r egy rajong� pedag�gus, egy val�s�gos Pestalozzi, ki a legmodernebb elvekb�l indulva ki, jutalm�t ebben leli, s ezzel dicsekszik eg�sz az unalomig. Keveset besz�l, csendesen, elm�lyedve �l est�nk�nt k�t bar�tja k�zt, csak n�ha veti f�l szemeit, egyet szippant ismert met�dusa szerint a burn�tszelenc�j�b�l, �s halkan d�rm�gi:

"Cs�ggnek rajtam..."

Azt�n behunyja szemeit, bar�tait l�tszik hallgatni, h�mm�g k�zbe, �s addig b�lingat, bizonyoz neki fej�vel, m�g minden percben elszunnyad, meg f�l�bred, mint a csirke, ha hint�zz�k.

- Igen, igen... cs�ggnek... - riad f�l e szavakkal, bamb�n n�zve sz�t maga k�r�l.

Bar�tai, kik m�r tudj�k, hogy ez alatt a tan�tv�nyai szeretet�t �rti, annyira megszokt�k �vek �ta e koronkinti felki�lt�st, hogy csakis annyiba veszik, mint a "h�m" vagy "hja" gondolatp�tl� szavakat, �s eg�szen term�szetesnek tal�lj�k.

Csutk�s tan�r �r tekint�lyes f�rfi, s hab�r m�ltj�ban nincs annyi f�nyes �s szomor� eml�k, mint amin�kkel Lupp�n lovag dicsekedhetik, mindamellett meg kell eml�tenem, hogy igenis t�rt�nt vele egy csod�latos esem�ny, mely f�lig-meddig �t is az irodalomt�rt�net k�zvetlen k�zels�g�be helyezi.

� volt Pet�fi poezis professzora!

Hallj�tok, uraim, a Pet�fi�! H�t nevelt m�g enn�l valaki k�l�nb embert a nemzetnek? - � (Csutk�s tan�r �r) adta neki az alapot. Nos, ki mondhatja, hogy az alap nem volt j�? Senki. A t�nyek besz�lnek, mindig a t�nyek... val�ban csak a t�nyek.

A rossz nyelvek ugyan azt suttogj�k, mintha Petrovics S�ndor (Csutk�s �r e n�ven emlegeti) �r�la �rta volna: "m�gis szekund�ba p�n�lt sok szam�r professorom - a poezisb�l is abba estem", de minthogy a t�nyek besz�lnek, mindig �s minden�tt, a t�nyek azt besz�lik, hogy ez nem igaz, ott van a hiteles classificati� m�g a mai napig is az iskolai arch�vumban, abb�l kivil�glik, hogy Pet�fi t�le j� "kalkulust" kapott. - Mert h�t f�lismerte � nyomban, kiben mi lakik.

Van m�g err�l a Pet�fir�l egy reg�nyes legenda Selmecen, melyr�l mindenki tud valamit, de eg�szen nem tudja senki, csak Csutk�s tan�r �r.

Nemzed�k nemzed�ket v�lt f�l a nagy, s�rg�ra meszelt l�ceumban, de a Pet�fi-legend�b�l nem vesz el morzs�nyi sem. H�ven adj�k �t az el�d�k az ut�dok eml�kezet�nek, s az eml�kezet gonddal virraszt f�l�tte, s �gy �rzi, mint a k�t szeme vil�g�t. �r�kk�n-�r�kk� �lni fog az ott am�gy csonk�n, h�zagosan is - amin�nek azt a k�lt� ottl�te ut�n egy negyedsz�zad �v m�lva tal�ltam.

Ha Csutk�s �r akarna sz�lni!... � tudja! Neki tudnia kell, mert vele �ll �sszek�ttet�sben a legenda.

Azaz, Csutk�s tan�r �r nem azon ember, aki csukva tartsa a sz�j�t ilyenekben, nem is az itt a baj, mintha nem akarn� elmondani, sz�vesen t�lti kedv�t bar�tjainak �s ismer�seinek, Csutk�s �r val�s�gos "j� ember", aki semmit sem k�pes megtagadni t�l�k, azok pedig eleget k�rik, faggatj�k, de mi haszna, mikor megvan az a tulajdons�ga, hogy a "praelecti�n" k�v�l, a burn�toz�s elm�let�t kiv�ve, nem k�pes semmir�l hosszasabban besz�lni. Harminc�ves tan�ri p�ly�j�nak egyhang�s�ga �s saj�ts�gos term�szete lehetetlenn� tett sz�m�ra a betanultakon k�v�l b�rminem� el�ad�st.

Csak a bor k�pes feloldani a nyelv�t, ami nem lehetne ugyan akad�ly a legenda elmond�s�ra, mert Csutk�s �r igen gyakran iszik bort, s ily alkalomkor �vek �ta mindig sz�nyegre ker�l a Pet�fi m�ltj�nak ezen kalandos �s hom�lyos r�sze, bele is kezd az �rdemes f�rfi�, mindannyiszor elmondv�n, hogy a boglyas Petrovics ott lakott a l�ceum f�l�tti hegyen az �reg Muszurn�l, a kamarai hajd�n�l, akinek nemr�g j�tt meg a fia Olaszorsz�gb�l, a l�gi�t�l, honnan kit�ntet�s�l vizitk�rty�ra ragasztva egy darab t�p�st hozott abb�l a rongyb�l, mellyel a megsebes�lt Garibaldi v�res l�b�t borogatt�k. Micsoda? H�t lehet enn�l k�l�nb �rdemrend? Vagy van-e Garibaldin�l nagyobb h�s ak�r az �-, ak�r az �jvil�g t�rt�net�ben? Nincs, ki mondja, hogy van? Senki sem meri mondani. De nem is tan�csoln� Csutk�s �r, mert annak �vele, az � argumentumaival gy�ln�k meg a baja. Mert az argumentumok nagy fegyver, kimondhatatlanul nagy fegyver. Aki nem hiszi, annak ezt be is bizony�tja. N�zz�k pl. Katalin c�rn� egy eset�t...

Egysz�val Csutk�s tan�r �r ilyenkor mindig oly messze t�vozik el az alapgondolatt�l, melyb�l kiindult, hogy mire oda visszat�rne, addig el�lmosodik, feje b�gyadtan lekonyul az asztalra, s azt makogja f�l�beren, f�l�lomban: "Cs�ggnek rajtam"... �s elalszik.

M�r Lupp�n lovag eg�szen m�s ember! Csupa besz�d, a megtestes�lt ny�lts�g. Eml�keit nem tartja z�r alatt. M�g olyan dolgokat is elmond, amin�k sohasem t�rt�ntek meg vele, amikr�l csak � k�pzeli, hogy �t�lte, �tszenvedte.

Szomor� eml�kek, mik f�j� rezg�sbe hozz�k sz�v�t, mikor besz�li, el�rz�keny�tik, k�nnyeket facsarnak szemeib�l, �s m�gis mindig besz�li, mert j�lesik n�ki ez a kegyeletes b�nat.

Arca �tszellem�l, hangja szel�d, hajl�konny� lesz, mid�n a meghatotts�g leg�szint�bb jeleivel elmondja boldogult neje hal�l�t, amint a szeg�ny asszony napokig fek�dt ott beteg�gy�n a megsemmis�l�ssel viaskodva; milyen aggodalommal virrasztott � �jjel-nappal a haldokl� anya f�l�tt, ki mid�n ut�szor kebl�re z�rta kicsi gyermekeit, �gy sz�lt hozz�juk b�gyadt mosollyal: "ne s�rjatok, el fogok j�nni �rtetek; magammal viszlek".

... S elvitte nemsok�ra mindkett�t.

A kis Lacika r� egy f�l �vre meghalt t�d�gyullad�sban. Istenem, Istenem, milyen okos, kedves gyermek volt! Lupp�n �r ezer meg ezer dolgot tudna a kis Lacir�l �s a k�s�bb elhalt gyermekr�l, Eszterk�r�l, ha szavait el nem nyomn� fuldokl� zokog�sa...

... Pedig h�t az eg�sz dologb�l egyetlen sz� sem t�rt�nt meg, Lupp�n lovag m�ltj�t, gyermeks�g�t�l kezdve eg�sz mai napig, minden selmeci ember ismeri, �s bizony�ra nagyon j�l tudja, hogy sohasem volt feles�ge, k�vetkez�sk�ppen gyermeke sem.

De ha tudj�k is az ellenkez�t, nem mondanak neki ellent, mert � maga szent�l hiszi, �s hiszi, an�lk�l hogy elmeh�borodott lenne. Nem, nem, a "b�nyagr�f"-nak (Selmecen az atya titulus�t a fi� is �r�kli) nem hi�nyzik egyetlen kereke sem. Okos, der�k �s becs�letes ember az aggleg�nys�g �sszes jellemz� tulajdonaival, de ebben az egyetlen dologban nagyon saj�ts�gos, nagyon k�l�n�s.

A legt�bben arra vezetik vissza e dolgot, hogy Lupp�n lovag egy fiatal, sz�p le�nyba volt szerelmes valaha, akit sz�lei nem akartak hozz�adni. A le�ny emiatt annyira elb�sult, hogy m�rget vett be, s sz�rny� k�nok k�zt meghalt. Lupp�n �r t�l �rz�keny ked�ly�re (val�ban t�l �rz�kenynek mondj�k emiatt a selmeciek) nagyon hatott ez az esem�ny, s maga is forr�l�zba esett, melyb�l alig b�rt kigy�gyulni.

E k�t h�napig tart� betegs�ge alatt folyt le alkalmasint sokat emlegetett csal�di �lete, ez alatt sz�letett, n�tt fel s halt meg szeme f�nye, a kis Laci �s a sz�ke, angyalarc� Eszterke...

Lehet benne valami, de nek�nk elv�gre is semmi k�z�nk hozz�, s bemutatv�n �g�ret�nk szerint a k�t der�k �riembert, nyugodt lelkiismerettel t�rhet�nk �t elbesz�l�s�nk m�sodik fejezet�hez, mely, �nnep�lyesen �g�rem, nem lesz olyan unalmas, mint az - els�.

Lupp�n lovag �s Csutk�s �r, mint a kis Krisztina m�r a bevezet�sben eml�t�, ma d�lut�n Csemez �r vend�gei voltak egy kis kalabri�sra. F�lv�ltva szokott folyni e nemes mulats�g majd az egyikn�l, majd a m�sikn�l. Ma az "aranycsin�l�n" volt a sor. Csemez urat �gy nevezt�k azon tulajdons�gai�rt, hogy �r�kk� aranyk�sz�t�sen t�rte a fej�t, s minden fogalmat arannyal fejezett ki. A m�jusi es� f�l�rt neki egy m�zsa arannyal, ha valakit megdics�rt tan�tv�nyai k�z�l, azt mondta r�, hogy aranyat �r az esze �s szorgalma, ha valakinek j�t k�v�nt, azt is aranyban fejezte ki: "aranny� v�lj�k minden haja sz�la!" stb. Ez m�r gyeng�je volt, �s sok j� tulajdons�gai mellett b�zv�st el lehetett neki n�zni.

Teh�t kalabri�soztak, m�gpedig a kerti sz�l�lugasban. A selmeci talajba er�szakolt venyige bizony v�kony testnek �t�tt ki a bord�kul szolg�l� l�cezetre, s a nap akad�lytalanul s�t�tt be a h�rom kopaszod� kopony�ra, kegyetlen izzads�gcs�ppeket sajtolva ki a der�k �riszem�lyekb�l. J� szerencse, hogy a sz�p Krisztina fels�bb meghagy�s folyt�n minduntalan gondoskodott h�s�t� s�rr�l, mely folytonosan �bren �s �l�nks�gben tart� �ket a lankaszt� melegben. Krisztina maga is ott �lt az apja mellett, szeml�lgetv�n annak k�rty�j�t, mely igen j� lehetett, mert m�r t�bb �zben ki�ltott fel: "aranyk�rty�m j�r!"

Lupp�n lovag �s Csutk�s tan�r �r ellenben val�s�gos "balekok" ma, m�g a "tercb�la" sem szuper�l nekik, nyakra-f�re buknak mindenre, �s oly t�relemmel, mosolyogva fogadj�k a sors nyakukba szakad� csap�sait, hogy Csemez �r hely�n l�tja csod�lkoz�s�nak adni kifejez�st.

Mirkovszki Mikl�s egyike azon alakoknak, kikr�l a n�k azt mondj�k, hogy "�rdekesek". Nagy, besz�l� k�k szemei voltak, d�s sz�ke haja, d�lceg termete �s �gyes modora. Mind�ssze f�l �v �ta ker�lt haza, hogy itthoni jogi tanulm�nyait kieg�sz�tse a b�ny�szakad�mi�n, s ha a j� szerencse kedvez, nekiindulhasson az �letnek azon rem�nnyel, hogy valaha m�g b�nyatan�csos is lehet bel�le. El�rheti; el�g tehets�ge van hozz�, azt�n az �lethez is tudja mag�t alkalmazni. Mint mondtuk, m�g csak f�l �v �ta van Selmecen, s m�ris � a "t�ng�ber" nemcsak az ifj�s�gi gy�lhelyeken, az "Arany M�cses"-ben �s az "Eleven kalap�cs"-n�l, hanem a n�i szalonokban is, mert nem ilyen �gyetlen �m, mint most, amint ott �ll n�m�n, meredten, f�ldbe gy�kerezve Krisztina el�tt, kez�vel �nk�ntelen�l feje f�l� kapkodva az ak�cfa levelei ut�n, melyekt�l, mid�n sz�rakozottan morzsolgatja ujjai k�zt, szinte kedve t�mad megk�rdezni: "Szeret-e?... Nem szeret-e?"

Sehogy sem foghatja meg, ha szereti Krisztina, mi�rt s�rt, mi�rt eresztette el kez�t oly hirtelen, mid�n viszontszerelemr�l k�rdez�sk�d�tt, s mi�rt lett elm�l�z� �s szomor�...

Isteni hom�ly a n�i sz�vben, szent miszt�rium tele k�lt�szettel, b�b�jos �rny�ka a f�ltett val�s�gnak.

�, az els� vallom�s nagy k�lt�i sz�.

A f�vek �lmodozva s�hajtj�k a sz�p le�nynak: "Ide l�pj, taposs meg: �d�bb, z�ldebb leszek..."

A napsug�r lesz�l az ifj�hoz: "Neked is egy vil�god van, nagyobb az enyimn�l: nagyobb is meg szebb is..."

A k�zelg� alkony s�rg�s h�rt k�ld h�tra az �jhez: "Ne j�jj el, maradj el... itt olyan sor esett, hogy l�tt�ra te sem maradhatn�l s�t�t."

�s akik ezeket a nagy szavakat mondt�k, kiket a mindens�g megd�bbent� �h�tattal hallgat, a szerelmes ifj� �s a vakmer� le�nyka, m�g mindig ott �llnak n�m�n, �gyetlen�l, �s f�l�nken dobog� sz�vvel v�rj�k, mikor fog r�jok szakadni a mennybolt.

- �, Istenem, mit tettem... mit tettem! - rebegi Krisztina, s �gy �rzi, hogy a vil�g kezd egy nagy, g�mb�ly� gyurm�v� �sszeszorulni, �s �d�z sebess�ggel forog k�r�l�tte egyre sz�kebbre. Lankadtan ereszti le a fej�t �s kezeit, mint a haldokl� mad�r a sz�rnyakat, s Bohusk�hoz t�molyogva, odat�maszkodik a v�llaira.

�s Mikl�snak nincs egyetlen szava sem felelet�l, vigasztal�sul, tompa f�sults�g vesz er�t rajta, s cs�r�j�ban legy�ri benne a sz�letend� gondolatot. Sz�v�nek olyan nagy l�k�st adott e v�ratlan esem�ny, hogy mint a t�lhajtott �rainga, a v�gtelenben csapong. S a v�gtelen saj�tszer� k�pekkel van ben�pes�tve sz�z meg sz�z meg�jul� v�ltozatban, aszerint, amint Krisztina szemeiben, hangj�ban, mozdulataiban a megb�n�st, a vonakod�st, a k�z�nyt, a cs�gged�st, a b�natot vagy szerelmet v�li l�tni kifejezve.

V�gre is Bohuska jut legel�bb l�lekjelenl�thez, �s szokott elevens�g�vel mondja:

- De most m�r, gyerekek, el�g volt ebb�l ennyi, igaz�n menj�nk valamerre. A s�ta j�t fog neked tenni, kedvesem. Ny�jtsd a karodat, Mikl�s.

Mikl�snak m�g maradt annyi esze, hogy a karj�t legal�bb nem Bohusk�nak, hanem Krisztin�nak ny�jtotta.

Az megrezzent �s �sszer�zk�dott, mint mikor alv�t �rint idegen k�z.

- Istenem, Istenem! nem �rtem �nt... - sz�lt Mikl�s fojtott hangon, �s kez�t, melyet a le�nyka elfogadni vonakodott, forr� homlok�ra tapaszt�.

- �n? engem? Mondtam valamit?

S �lm�lkodva tekintett Mikl�sra nagy, besz�l� szemeivel.

- Ne tegyen �r�ltt�. Ne nyissa meg el�ttem az eget csak az�rt, hogy megvakuljak a f�nyt�l, �s hogy azt�n bez�rja azt el�ttem. Hogy lehet olyan nagyon kegyetlen!

- No, bizony! - pajkoskod�k Bohuska - egy kis tr�fa volt, semmi egy�b.

- Tr�fa? - fakadt ki Mikl�s keser�en, s p�r bor�t� el arc�t. - Azt mondani, "szeretlek", azt�n azt mondani, "nem szeretlek", ez mind tr�fa? Az sz� csak, s a sz� �res leveg� csak! De a leveg�ben m�reg lehet, kedves kisasszony! Vagy igaz, igaz... hiszen egy sz�vet meg�lni, az is csak tr�fa.

Amint Bohuska b�tyja d�lt arc�ba n�zett, egyszerre s�r�sra pityeredtek cs�kra termett, pici piros ajkai. Term�szetes ijedts�ggel s b�jos naivs�ggal borult Krisztina nyak�ba.

- L�tod, l�tod - sz�lt, �s k�nnyeit t�r�lgette -, m�r most csakugyan nincs egy�b h�tra...

Krisztina t�tov�z� pillant�sa k�rd� jelleget �lt�tt.

- ... Mint hogy szeresd ezt a bolondos Mikl�s fi�t. L�tod, milyen szomor�...

Macskah�zelg�ssel simogatta meg Krisztina �llacsk�j�t, lecs�gg� fej�t mind a k�t kez�vel felemelte, s ny�jas, r�besz�l� hangon mond�:

- No, szeresd h�t m�r! - Azt�n t�relmetlen�l tette hozz�: - Hirtelen szeresd... no, szeresd! M�g valamit tesz mag�nak. Mindig olyan makacs, �nfej� volt...

Krisztina dacosan vetette h�tra fej�t.

- Nem lehet - mond� lassan -, nem tehetem, �n m�st szeretek... Azt hiszem... �gy gondolom...

- �n m�st szeret! - ki�lt� Mikl�s, �s szemei �k�lnagys�g�ra t�gultak. - Az lehetetlen! Gondolja meg jobban, mondja, hogy csak tr�f�l!

A nap els�t�t�lt, k�zelg� vihar rezegtette meg az ak�cfaleveleket, a h�s�g eg�sz a t�rhetetlens�gig n�vekedett. Az ifj� n�h�ny l�p�st tett, hogy t�vozz�k, de csakhamar er�tlen�l rogyott le egy fat�rzs mell�, �s eltakarta s�padt arc�t.

- �n nagy f�jdalmat okozott sz�vemnek - mond� szel�den, s szemreh�ny� tekintet�t, melyet k�nnycseppek hom�lyos�tottak el, �va ford�totta el Krisztin�t�l: ne f�jjon az annak, akit olyan nagyon szeret.

De Krisztin�nak m�gis f�jt az. Mikl�shoz l�pett t�ntorogva, s k�t kis kez�t fej�re bocs�t�.

- Mikl�s, mi lelte �nt? Neheztel r�m, mert �szinte voltam �nnel szemben? Istenem, ne hagyjon el, maradjon j� hozz�m, fogadjon el a maga... �, Istenem, hogyan mondjam ki?... a maga feles�g�nek.

Mikl�s hirtelen felugrott, szemeiben felsz�radtak a k�nnyek, s arca szokatlanul b�szk�v� v�ltozott.

- Legyen nyugodt. M�r �n sem epekedem �n�rt - sz�lt tomp�n, kim�rten -, de nem fogom elhagyni sem. A szerelem halhatatlan! A szerelem nem v�sz el, mint a letiport herny�, csak alakot �lt. Szeresse �n azt, akit akar, de legyen az �n n�m.

Azt�n eg�sz magass�g�ban f�legyenesedett, �s szemei szikr�ztak. Krisztina meglepetve h�tr�lt el�le egy l�p�st, �s �gy sz�lt ny�jasan, de szomor�an:

- Igen, Mikl�s; �n neje akarok lenni, hogy megvigasztaljon odaad� szerelm�vel, hogy seg�tsen elviselni az �letet, hogy...

Oml� k�nnyz�por bor�t� el sz�p arc�t.

�, ezt nem n�zhette Mikl�s tov�bb. A d�h d�mona er�t vett rajta, v�gignyargalt az erein, �s kivillogott a szemeib�l. �ntudatlanul s bizony durvas�ggal ragad� meg a le�ny karj�t, s fenyeget�, szilaj hangja reszketett.

- Nem, nem, Krisztina! Soha nem... Soha semmit... Meg fogunk halni! Te is, �n is. Nem engedem, �s ha a mennybolt megszakad, leomlik, sem hagyom... Nem hagyom egyetlen hajsz�ladat sem, egyetlen hajsz�ladnak a falra vetett t�n� �rny�k�t... Meg fogsz halni! - ki�lt�, s hangja mennyd�rg�s lett - ha meg nem mondod azt az embert, akit szeretsz!

Krisztina mosolyogni pr�b�lt, apr� feh�r fogaival ajkaiba harapott, hogy elfojthassa k�nnyeit.

- Hogy kit szeretek? Senkit, Mikl�s! Senkit, senkit...

A visszhang a "Szitnya" hegy�r�l k�tszer visszamondta: "senkit..."

Mikl�s nem ereszt� el, hanem m�g hevesen eltasz�totta egyik kez�vel, oly er�sen szor�t� karj�t a m�sikkal, hogy a szeg�nyke f�lszisszent az �les f�jdalomt�l. Nem ember volt m�r, hanem f�lt�keny vad�llat. Egy sz�rny, aki nem gondolkodik, hanem az indulatai ragadj�k.

- Nem igaz, Krisztina! Te megcsalsz engem! Tudnom kell... akarom!

- J�l van teh�t; �n nem szeretlek t�ged, de m�st sem szeretek, legal�bb nem olyat, akit megnevezhetn�k; �n olyan f�rfir�l �lmodom, aki sz�p legyen, mint Don Alvira a "Fekete n�" c�m� reg�nyben, �s olyan vit�z legyen, olyan k�nnyelm� term�szet�, mint Athos a "H�rom test�r"-ben, �gy tudjon szeretni, oly k�l�n�sen, mint Gaston a "H�t arany hajsz�l"-ban, aki annyit tudjon, mint Berend Iv�n a "Fekete gy�m�ntok"-ban.

- Hisz akkor te val�s�gos kis bolond vagy! - kacagott fel Bohuska ked�lyesen. - Csak te azokra a felleng�s po�t�kra hallgass!

- � Istenem, magam sem tudom igaz�n, hogy milyennek kell lennie... Csak azt �rzem, hogy nem eg�szen olyannak, mint Mikl�s... Jaj, a fejem majd megszakad! Egy kicsit, nagyon kicsit lenne csak m�s a Mikl�s, akkor igaz�n szeretn�m... de most... most...

Mikl�s m�g szorosabban fogta a karj�t.

- ... Most csak az�rt akarok a maga feles�ge lenni, mert maga sz�p... eg�szen csinos fi�, �s a Csutk�s b�csi meg a Lupp�n feles�g�l k�rtek meg az ap�mt�l a lugasban.

Ijedt tekintettel fordult a kertnek.

S val�ban, a ribizlibokrokkal szeg�lyezett gyalog�ton a h�rom �riember l�pegetett fel�j�k.

Lupp�n lovag �r �rt legels�nek az ifjakhoz. M�zesm�zos ny�jass�ggal ragyogott az �br�zata.

- Nini, nini - ki�lt� ked�lyesen -, maga bizony s�r, Krisztina! Ki r�katta meg? Aha! �tkozott v�n fick�... De csitt! itt j�... M�g meg tal�lja hallani.

Lupp�n �r f�rk�sz�leg tekintett h�tra.

- Igen, igen, �tkozott v�n fick�, aki m�g ezenfel�l nevets�ges is. Igen, igen, ki merem mondani az eg�sz vil�g el�tt...

H�si mozdulattal fordult meg k�r�ltekinteni, ha vajon messze van-e m�g Csutk�s, azt�n halkan folytat�:

- De mert igen ep�s ember... nem szeretn�m, ha a f�l�be jutna, eg�szs�g�nek �rt az epe. Val�ban, kisasszony, �n j�l tette, hogy elfutott. Helyeslem, sz�p Krisztin�m! �n semmivel sem t�ntethetett ki jobban az "�reg"-gel szemben. Ez vallom�s volt, Krisztina. Finom, de �rthet�; �n meg�rtettem.

- �, �, Lupp�n b�csi - sz�lt k�zbe Krisztina ravaszk�s mosollyal.

A n�k �rtenek hozz� ugyanazon pillanatban s�rni, gy�l�lni, haragudni, szeretni, �br�ndozni �s mosolyogni. Egy id�ben naiv egy�gy�ek �s rafin�rozott diplomat�k.

Lupp�n lovag meg�t�d�tt a "b�csi" megsz�l�t�son.

- Ne te ne, kecskeb�ka, le�nyocska! N�zze meg az ember, hogy megtr�f�l. H�m, Krisztina... Azt hiszem, �n nem k�ti mag�t er�sen a "b�csi" sz�hoz, s k�sz lesz azt egy helyesebbel felcser�lni. Helyesebbel, mondtam, Krisztina, de mondhattam volna tal�n azt is, hogy �desebbel?...

Mikl�s nyugtalanul izgett-mozgott, s ha a Bohuska k�rlel� tekintete nem csillap�tja, Isten a megmondhat�ja, milyen hevesen megs�rtheti a b�nyagr�fot.

- Lupp�n b�csi tr�f�l - sz�lt Krisztina, s kartonk�t�nyk�j�t kecses d�vajs�ggal emelte f�lfel� �gy, hogy az eg�sz elf�dje Lupp�n �r el�l arc�t s azon egy neg�des grimaszt, mely Bohusk�t, ki oldalv�st l�tta, csintalan kacajra fakaszt�.

- M�r megint? - sz�lt Lupp�n panaszos hangon. - H�t �gy n�zek �n ki, mint aki tr�f�l? Nem �gy, Krisztina! Egy komoly f�rfi szava, olyan f�rfi�, mint �n, annyi, mintha nyomtatva lenne. Azt�n l�ssa, �n eg�szen arra val� vagyok, hogy szeressenek. Minden �zem arra val�. Pr�b�lt, tapasztalt egy�nis�gnek mondhatom magam, s nem valami sihedernek, kinek be nem n�tt a feje l�gya, ki csak �gy h�belebal�zs megy neki az �let Szahara puszt�j�nak.

Lupp�n �r nagy l�legzetet vett ez �kes kifejez�ssel, szerette volna l�tni a hat�st, amit vele Krisztina arc�n el�id�zett, min�lfogva �nk�nytelen�l odakapott a k�t�nyke fel�, hogy azt szeretetrem�lt� pajkoss�ggal elr�ntsa.

- Nem, nem, nem - sikoltott Krisztina, n�h�ny l�p�st futva Mikl�s fel�.

A v�n szerelmes ut�na iramodik, s a fut� angyalt, ki egy, az udvaron hever� v�ly�ban megbotlott, gy�ng�den megfogta a derek�n�l. �, hogy dobogott a sz�ve!...

- Hol is hagytam csak el?... Iz�, iz�... - hebeg� zavartan, szikr�z� szemekkel.

- A Szahara puszt�ban - figyelmeztet� Bohuska.

- Igen, igen. Azt mondtam, hogy �n m�r tapasztalt ember vagyok, �lveztem a h�zas�let gy�ny�reit, benne voltam e szent k�tel�kben, �n m�r eltemettem egy asszonyt. �, �n m�r eltemettem, �s tudni fogok egy m�sikat is.

Az el�rz�keny�l�s, mint ilyenkor mindig, egy percre megakad�lyozta a besz�dben, s a gy�ny�rt�l mintegy kimer�lten ereszt� el Krisztina karcs� derek�t, melynek �rint�s�t�l csod�latos, izgat� forr�s�g sz�k�tt ereibe, �s l�ktetve nyargalt kereszt�l lankadt tagjain.

- Eltemetni, �gy van, eltemetni... Azazhogy m�gsem �gy van!... Hova besz�lek? E sz�t k�v�ntam haszn�lni: boldog�tani. - Hallja, Krisztina, boldog�tani! �n m�lt� arra, hogy a feles�gem legyen.

E pillanatban azonban, mid�n Lupp�n �r m�r eg�szen a helyzet magaslat�n �llott, egyszerre odal�pett Csutk�s �r, �s vaskos, sz�r�s kez�t, mely most �ns�llyal b�rt - v�ll�ra helyez�:

- Ember! - mond�, �s a m�sik kez�t is odanyomta. - Ne �zetlenkedj! Nem l�tod, hogy � idegen r�d n�zve, mint el�ttem a szankszrit bet�? Val�ban egy bet� a le�nysz�v, nemde, Csemez? Bet�, mely n�ma, m�gis besz�l; �n �smerem e bet�t, Lupp�n, �s el b�rom olvasni. � cs�gg rajtam...

- Bar�taim! - sz�lt k�zbe Csemez �r, komoly arcot v�gva, kez�vel arany �ral�nc�t babr�lva - a dolog, melyet ti feszegettek, k�nyes mag�n�gy, a t�rgy, mely a mai kalabri�st megr�vid�t�, csal�di dolog, �s m�g egyr�szt nem �rdemel annyi sz�t, amennyit ily jeles der�k f�rfiak re� pazarolnak, m�sr�szt vegy�tek tekintetbe azt is, hogy le�nyomnak fiatal vend�gei vannak jelen, a kis Bohuska �s Mikl�s, kiknek m�g kor�n van az ilyen �gynevezett "jeleneteket" v�gighallgatni...

Csutk�s �r igent b�lintott. Mikl�s azonban el�l�pett, s b�szk�n f�lemelve sz�p fej�t, hat�rozott, cseng� hangon mond�:

- Engedje meg, b�ty�m, de a jelenet ellen nincs kifog�som; �n magam is szerepelni akarok abban; �n is szeretem Krisztin�t, �n is kez�t k�rem �nt�l...

�nnep�lyes csend k�vetkezett.

Csutk�s �r zsebkend�j�vel megt�rl� egyre izzad� homlok�t, s alig hallhat�lag d�rm�g�: "Vakmer� ifjonc!" - Lupp�n lovag ajkaiba harapott, �s az �gre emelte kezeit, mintha panaszkodn�k a boldogultaknak ott f�nn: "L�tod, kedvesem, l�tod, Eszterk�m, Lacik�m, megint milyen malheur!"

Csup�n Csemez �r tart� meg hidegs�g�t, s miut�n tet�t�l talpig v�gigm�rte a kipirult arc� ifj�t, egyet szippantott el�lj�r� besz�d gyan�nt a szelenc�j�b�l, s oly nyomat�kos csattan�ssal ereszt� le annak fedel�t, hogy el�re l�that� volt ama rendk�v�li esem�ny, mellyel a k�vetkez� perc m�he terhes.

Ezen rendk�v�li esem�ny pedig Csemez �r nyilatkozata volt.

- Hehehe! A helyzet bonyol�dik. Igazi gordiuszi csom�!... Eddig is k�nyes volt a helyzet, egy sz�l sz�vev�nnyel t�bb vagy kevesebb, egyre vezet... Nos, �cs�m, nagyon j�l van, hehehe! Te is soromp�ba l�pt�l! Mi�rt ne? �smerem az ap�dat. Der�k, becs�letes ember �s j� bar�tom... H�t csak v�rakozz egy kicsit, majd mindj�rt kett�v�gom �n az eg�sz gordiuszi csom�t valamivel. Hehehe.

- Aty�m! - sz�lt Krisztina, apja kez�t megragadva - meg kell mondanom �nnek, hogy...

- Csitt! Semmit sem kell megmondanod. Egy elabor�tumot k�sz�tettem fejemben v�laszul kedves bar�taim nyilatkozat�ra, �s ezen elabor�tum semmi v�ltoz�st sem szenved e harmadik nyilatkozat folyt�n �pp �gy, mint nem szenvedhetne a te szavaid k�vetkezt�ben. Szil�rd az, mint Sion. Az igazi szerelem olyan, mint a h�rompr�b�s arany, de az igazi f�rfi szava is olyan, mint a h�rompr�b�s arany. Csemez Istv�n pedig igazi f�rfi.

Csutk�s �r �s Lupp�n lovag az er�teljes szavakra hely�n l�tt�k odaj�rulni az "igazi f�rfi�hoz", �s melegen megr�zni a kez�t.

- K�sz�n�m - sz�lt -, de itt �tkozott h�s�g van. Hol a s�r, Krisztina? Hozasd el a kancs�kat ut�nunk a szob�ba. Igen, urak, menj�nk a szob�ba, mert, mert...

Megakadt, nem b�rta megtal�lni a mondat befejez�s�hez a logikai indokl�st.

- Mert mivel a kancs�k is ott lesznek. Te is siess, Krisztina. Te is hallani fogod. Csemez Istv�n nem titkol�dzik, amit mond, az meg van mondva. Ha k�l�n�set gondol, neki ahhoz is joga van, ha bolondot mond, ahhoz is, ki-ki ura a saj�t gondolatainak.

E tudom�nyos fejteget�s ut�n �ntelt arccal n�zett a festett pitvarba, honnan dolgoz�szob�j�ba lehetett nyitni.

Ez azt�n igaz�n olyan szoba volt, mely r�gt�n r�vallott a tud�sra. Nemcsak hogy tavaly s�p�rtek benne utolj�ra, nemcsak hogy padl�n, sz�ken, alm�riomtet�n szanasz�t hevertek a vastag, pen�szes f�li�nsok, k�l�nb�z� lombikok, �st�k, g�rebek �s g�pek, hanem a falakon is csupa tal�ros �s meztelen nyak� tud�s f�rfiak, vil�gh�r� aranycsin�l�k arck�pei f�ggtek. Pedig bizony valamennyinek a tudom�nya nem �rt egy j� pipadoh�nyt sem, s ha igazi "aranycsin�l�" von�saiban akart gy�ny�rk�dni Csemez, b�zv�st kiakaszthatta volna a Luka Zeelig nev� zsid� uzsor�s k�p�t, aki a tan�r urak fizet�si �veire szokott hitelezni "jut�nyos" kamatok mellett.

M�g a s�rt be nem hozt�k, nyomott hangulat uralkod�k a szob�ban, a s�r azonban lenyomta a nyomott hangulatot, s Csemez �r, mindenkinek helyet csin�lva azon figyelmeztet�ssel, hogy semmihez hozz� ne ny�ljanak, n�mi torokk�sz�r�l�s ut�n a k�vetkez�leg kezd� az elabor�tumot:

- Igen meg vagyok tisztelve ... Igaz�n mondom. S hogy Krisztina is meg van tisztelve, azt is igaz�n mondom... Becs�letszavamat adom r�. A dolog azonban �gy �ll, hogy nekem elveim vannak; �n nem adom a le�nyt nekem a le�ny kell. Azt mondj�tok, hogy � sz�p, vir�t� �s kedves, �s az�rt akarj�tok, de �n is �ppen az�rt akarom. Nekem is a sz�p �s kedves kell. Viruljon � nekem! Mert vegy�k az ellenkez�t, ha nem volna sz�p, sem kedves, sem vir�t�, ti nem akarn�tok, de nekem akkor is akarnom kellene �t. Ebb�l vil�gos, hogy ez h�tr�ny volna r�m, min�l fogva meg�rdemlem, hogy el�ny�m is legyen. Az �reg Csemez makacs fej� ember, s nincs r� hatalom, hogy azt a fej�b�l kiverje valaki, amit � oda be�ltet: �n a le�nyomat csak olyan embernek adom...

Hossz� l�legzetet vett, s behunyta a szemeit, �s h�travetette a fej�t.

- Csak olyan embernek, csak olyannak...

R�vid sz�netet tartott, s mind a k�t mark�t �sszeszor�tva, a karj�t kiny�jt�.

- Ki egy akkora darab aranyat hoz nekem, mint Krisztina.

N�ma csend, csak Bohuska mosolyog.

- Akkora darab val�s�gos sz�naranyat �rtek. Ha csak egy lattal lesz is kevesebb, annyi mintha semmi sem volna. Esk�sz�m, mintha semmi sem volna...

Lupp�n lovag �l�nken ki�ltott k�zbe:

- �br�nd! Ez �br�nd, Stevo!

Csemez �r megbotr�nkozva tekintett a k�zbesz�l�ra, s m�lt�s�gos, lass� hangon felel�:

- Itt az atya besz�l, uraim, nem a j� bar�t! A komoly, az �rett atya. Adj�k meg �n�k a tiszteletet! Az eszme reg�nyes, de nem bolond. Amit mondtam, megmondtam. Ne besz�lj�nk t�bbet e t�rgyr�l. Add ide azt a kancs�t, fiam, Krisztina!

Lupp�n �r erre a sz�ra vette a kalapj�t, �s �gy sz�lt az ajt�b�l:

- Isten veled, Stevo! Sohasem hittem volna ezt! Ez az elj�r�s annyi, mint a szeg�nys�g kig�nyol�sa. J�l van, Stevo! Azt mondom, hogy j�l van, Stevo! Igen, azt mondom...

Azzal becsapta maga ut�n az ajt�t, �s lecsatolt eserny�j�vel mer�sz v�g�sokat int�zv�n a leveg�ben, d�nny�gve t�vozott.

Mikl�s gondolkozva �lt egy percig n�v�re mellett, ki a Csemez szavai ut�n, melyek semmi tov�bbi rem�nyt nem hagytak f�nn, b�tor�t�lag szor�t� meg b�tyja kez�t; de e b�tor�t�sra t�n nem is volt sz�ks�g; a pillanatnyi borulat, mely homlok�n l�tszott, t�n csak egy vaj�d�, mer�sz gondolatnak odavetett t�n� �rny�ka.

Nyugalommal kelt f�l, s l�pett Csemez el�.

- Meghallgattam �nt - mond� -, �s szav�n fogom: �n meghozom �nnek azt a darab aranyat.

- Ah, ah! - ki�lt� Csemez �r meglepetve. - Te meghozod?

- Nem ma, sem holnap, Isten tudja, mikor: de meghozom, vagy meghalok.

Krisztina szemeiben csod�latos t�z gyulladt ki, mely mint �g� gyertya, hossz�, v�kony l�ngnyelveket l�tszott ereszteni az ifj� fel�, ki az �get� sugarak b�v�s befoly�sa alatt les�t� lelkes arc�t.

- �, Mikl�s - suttog� a le�ny boldogan -, ez sz�p, reg�nyes sz� volt �nt�l. Ilyen nagyon szeressen. �gy �rzem most, mintha �n is szeretn�m, �n is olyan nagyon szeretn�m.

Csutk�s �r bamb�n n�zett sz�t a csoportozaton, majd szomor�an lehajt� fej�t, s egym�s ut�n ny�jtogatta ki becsukott mark�nak megn�vesztett k�r�magancsait, mintha sz�molna vagy magyar�zna seg�ts�g�kkel valamit �nlelk�nek. Egy-egy h�rg� s�hajt�s emelkedett f�l koronkint mell�b�l, v�gre behunyta szemeit, hossz�, torzonborz szem�ld�kei r�jok h�z�dtak, sz�les tenyer�t pedig elind�t� a has�ra, megtapogatni sorban a di�nyi ez�stgombokat a mell�ny�n, mintha tal�lgatn� rajtuk: "pap... katona... kutyapec�r..." Azt�n nagyot csuklott k�tszer-h�romszor, �s halkan motyogta.

- No nem baj... nem baj! �k cs�ggnek rajtam.

A selmeci erd�sz- �s b�ny�sztanul�k nagyon eredeti fi�k. Nagy kedv�k telik abban, hogy ujjat h�znak a vil�ggal, a divattal, a t�rsadalommal, a tan�raikkal �s a koreszm�kkel, mely elsorolt csek�ly dolgokat �k mindezen gy�jt�n�v al� fogj�k: "Wurst", �s nem t�r�dnek vel�k.

Egy kis, k�l�n �llam az akad�miai ifj�s�g, a n�met "Burschenschaft"-ok mint�j�ra, mely sorban karikat�r�ja a mai t�rsadalomnak, de sok tekintetben jellemz� saj�toss�gokkal b�r. A test�leti szellem val�s�gos testv�ri l�ncc� forr itt �ssze, csakhogy saj�ts�gos kin�v�sei vannak. Ha egy tanul�t befognak valami b�nt�ny�rt, a t�bbi k�sz �let�t fel�ldozni kiszabad�t�s��rt: t�megesen ostromolj�k a b�ntet�b�r�s�g �p�let�t, m�g az meghajlik a viharosan nyilv�nul� k�zakarat el�tt az igazs�g rov�s�ra, mert az igazs�gnak elv�gre is sem torka nincs, amivel ord�thasson, sem �kle, amivel fenyegethessen, sem pedig semmif�le telekkel, h�zzal vagy b�rminem� ingatlannal s k�vetkez�sk�pp befoly�ssal nem b�r Selmecb�ny�n. Ha valamely tanul�nak a kocsm�ros vagy k�v�s nem hitelez, az mindj�rt "casus belli", s annak a szerencs�tlennek nem lehet tov�bb marad�sa az aranyterm� v�ros �don falai k�zt; �zlet�t becsukhatja menten, s kulcs�t dobhatja ak�r a k�t m�lys�ges fenek�re, mert amire a "gyakornokok" azt mondj�k, hogy "abzug", az meg van halva �r�kre. Feje az eredeti societ�snak az, aki a legt�bb s�rt b�rja meginni egy �lt� hely�ben, �s ezen c�met viseli: s�rkir�ly. A s�rkir�ly nagy �r, majdnem korl�tlan hatalommal, melyet csak a k�t legnagyobb boriv�b�l alakult �llamtan�cs szab�lyoz valamennyire. Az ad�fizet� jobb�gyok, a "fuchsok", az els��vesek, kik az �regebbekhez szolg�kul osztatnak be, s vak engedelmess�ggel tartoznak ki-ki a maga "veter�n"-j�nak, ami�rt azt�n annak p�rtfog�s�ban r�szes�l, valamint azon kegyben, hogy a havi p�nz�b�l nagy kegyelmesen megvend�geltetni engedi mag�t a nagy tekint�ly� negyed�ves, kinek m�r minden szabad e gyarl� vil�gon, ki ront, z�z, kereszt�l-kasul megy b�ntetlen�l mindenkin, vil�gi t�rv�ny nem fogja, emberi er� nem akad�lyozza, az isteni t�rv�nnyel nem t�r�dik, ki csak egyetlenegy sz�t respekt�l m�g minden f�ldi hatalomt�l.

Ez az egyetlen szďż˝ a "tempus".

Ha a selmeci b�ny�szgyakornok egy sz�zas bank�ra azt �rn� fel, hogy "tempus", �s azt�n eldobn� az utc�n, tal�n napokig se venn� fel senki, mert az a sz� annyit tesz: "Ne ny�lj hozz�!" s jaj annak a haland�nak, aki m�gis hozz�ny�l. Ha a veter�n a fuchsra azt mondja: "tempus a fuchsomnak", att�l a perct�l kezdve val�s�gos szent �s s�rthetetlen szem�lly� v�lik; - ha a kab�tb�l�sre fel van tint�val �rva a "tempus", m�g a tolvaj sem meri elvinni, vagy ha elviszi, remegve csemp�szi vissza m�snap. Amin nincs rajta a "tempus", az "res nullius": ha ellopja valaki, j�l j�rt vele, azt nincs joga keresni senkinek.

De mindez igen terjedelmes �s nem is valami mulattat� dolog, azonfel�l nem is tartozn�k besz�ly�nkh�z, ha nem kellene megmagyar�znom, mi�rt volt kiv�sve azon a gy�r�n a "tempus" sz�, melyet Mirkovszki Mikl�s h�zott m�snap a Krisztina ujj�ra.

D�lut�n j�tt oda, �s egyed�l tal�lta Krisztin�t. Halv�nyabb volt, mint m�skor, a tegnapi esem�nyek ut�n �tvirrasztott �j nyomai megl�tszottak sz�p arc�n, m�s sz�val �rdekesebb� tett�k.

- B�cs�zni j�ttem, Krisztina.

Krisztina letette kezeib�l a vizeskann�t, melyb�l vir�gait �nt�zgette, �s b�mulva vetette Mikl�sra nagy fekete szemeit.

- Hov� megy �n? - k�rd� lassan.

- Kaliforni�ba, San Francisc�ba, vagy mit tudom �n, hova... Olyan helyre, ahol aranyat �snak az emberek...

- Ne bolondozzon!

- Azt m�g tegnap hat�roztam el. Ez m�r nem k�rd�s t�bb�; �n megyek, Krisztina, mert kimondhatatlanul szeretem, most csak az a k�rd�s m�r, h�ny...

- Hogy h�ny fontot nyomok, ugye? - mond� Krisztina mosolyogva, de mosolya er�ltetett volt �s sz�ntelen.

- Igen, ezt mindenekel�tt tudnom kell, Krisztina - felelte Mikl�s komolyan.

- Nyolcvanegy font vagyok... A m�lt h�ten �ltem a m�zs�n a s�nta m�sz�ros�kn�l.

- Sok, nagyon sok! - s�hajtott Mikl�s, azut�n lassan k�zeledett Krisztin�hoz, megfogta kis kez�t, �s hozz�tette el�bbi szavaihoz: - de mindegy... Egy-k�t font ide-oda.

Majd egy ez�stkarik�t vont el� a mell�nyzseb�b�l, melybe maga grav�rozta be az �jjel a "tempus" sz�t, �s a le�ny ujj�ra h�zta.

- Itt van, Krisztina, ez a gy�r�! Aranyat nem adhatok, nem szabad vesztegetnem az aranyat, de el�g j� az �gy is a c�lnak. �n az �n jegyesem e perct�l. Igaz, �gy van-e?

A le�ny csendesen b�lintott igent sz�p fej�vel.

- De meg fog-e v�rni? Ha t�n �vekig nem j�nn�k vissza, ha h�rem sem hallan�, levelet nem �rhatn�k, v�rni fog-e r�m m�gis? Mert, ha nem, akkor... akkor, ha a sz�vem megszakad, dobja el azt a gy�r�t.

Krisztina, ahelyett hogy eldobta volna, odaemelte ajkaihoz, �s megcs�kolta.

- K�sz�n�m neked... - suttog�. - K�sz�n�m. Most m�r er�s leszek, most m�r c�lt �rek. Ennek a percnek eml�ke el fog k�s�rni, velem lesz mindig, �s seg�teni fog. Avagy megsz�nt volna m�r csod�kat m�velni az igazi szerelem? �rzem, hogy nem, isten veled �des... �des Krisztina!

- Nem, nem Mikl�s... Csak nem t�vozik ily gyorsan? Meg�lljon! Besz�lni fogok aty�mmal, neki le kell t�rnie e k�l�n�s gondolatr�l. Nem lehet az, hogy �n elmenjen, lehetetlen az.

Mikl�s a fej�t r�zta.

- �smerem �desapj�t, Krisztina, �hozz� hi�ba fordulna, � a legmakacsabb ember a vil�gon. Isten �nnel m�g egyszer! �rizze meg �n szerelm�t sz�momra, �nr�l gondoskodtam... �nt meg�rzi nekem az a kis karikagy�r�...

A le�nyka �nk�ntelen�l megragadta a Mikl�s karj�t, �s nem ereszt� el sok�ig, m�gnem �szrevette, hogy ez t�n illetlen is, �s elpirulva rebeg�:

- �, tegye h�t azt, amit j�nak l�t; �n szeretni fogom mindig, �s v�rni fogom �r�kk�... Isten a tan�m r�...

Mikl�s szem�be k�nnycseppek gy�ltek, hirtelen elford�t� arc�t, �s egy mer�sz, �gyes �s hirtelen mozdulattal lehajolt Krisztin�hoz, megcs�kolta korallpiros ajk�t, �s rohant ki az ajt�n, mint az eszeveszett.

Krisztina szobork�nt megk�v�lten, mozdulatlanul, meredt szemekkel n�zett ut�na, majd a sz�v�re szor�t� kez�t, s �gy �rz�, hogy hangja el�ll, s �letereje rohamosan fogy, mint a lehelet a k�s peng�j�n.

- Elment... - gondol� ink�bb, mint mond�, �s kis sz�ve elfacsarodott - ... elment, elment! - ki�lt� azt�n hangosan.

Zokogva rogyott le egy sz�kre.

- Istenem, csak most tudom, mennyire szeretem. Hiszen olyan �, mint a reg�nyek h�sei...

Mirkovszki Mikl�st azon napt�l kezdve senki sem l�tta t�bb� Selmecen. Elment nyomtalanul, elhagyva sz�leit, n�v�r�t. Egy �ll� �vig m�g csak h�re sem j�tt, hova t�nt, merre ment, a sz�les vil�g melyik r�sz�be hajtotta szenved�lye? �l-e, hal-e?

V�gre azt�n egy lev�l �rkezett San Francisc�-i postab�lyeggel Krisztin�hoz: ez volt sz�r�l sz�ra a tartalma:

"Kedves Krisztinďż˝m! ďż˝lek. Tizenhďż˝t font aranyam van, mďż˝r csak hatvannďż˝gy hiďż˝nyzik. Azon tudat, hogy ďż˝n vďż˝gre is enyďż˝m lesz, ďż˝ltet ďż˝s boldoggďż˝ tesz. Vďż˝laszďż˝t intďż˝zze San Franciscďż˝ba, az »Aranyďż˝sďż˝k szďż˝llodďż˝jďż˝ba«. Ott fogom keresni, Miklďż˝s."

Krisztina r�gt�n v�laszolt:

"Kedves Mikl�s! M�g mindig v�rom! Aty�m hajthatatlan, de a dolgon m�gis seg�tettem valamit. Az�ta, amint �n elment, csak annyit eszem, hogy �hen ne haljak. Istenem, olyan j�lesik �n�rt koplalni! Ma megm�rettem magam, s k�pzelje, tizenn�gy fontot sov�nyodtam egy �v alatt. Ha �gy megy, �nnek esztend�re nem lesz neh�z �sszehozni a sz�ks�ges s�lyt. Jaj, csak igaz�n �sszehozn�. Krisztina."

K�r�lbel�l t�z �v m�lt el, de Krisztina level�re nem j�tt v�lasz. Az�ta az �reg Csemez is meghalt, s a sz�p Krisztina kifejlett hajadonn� lett, aki m�r egy kicsit sz�gyenli is, hogy p�rt�ban van. De hiszen mindenki tudja, mi�rt nem megy f�rjhez! T�voli orsz�gban, t�l a tengeren �ssa a homokb�l jegyese az aranyat, �s minden kapav�g�sn�l egyet s�hajt ut�na. M�g a n�pdal is �gy �r�k�tette meg:

�ssa az aranyat
Hej, minek is �ssa!...
Csemez Tini arc�n
Mindenik f�v�nyszem
Egy r�zsa hull�sa.

Mind�ssze egy, az �perenci�r�l hazaker�lt csavarg� hozott n�mi �rtes�t�st r�la annyi id� alatt; ez azt besz�li, hogy Braz�li�ban tal�lkozott Mirkovszki Mikl�ssal mintegy h�rom �v el�tt, �s m�r akkor egy f�l m�zsa aranya volt.

Istenem, ha meg lehetne �zenni neki, hogy m�r nem kell semmi, csak � maga j�jj�n, sebesen rep�lj�n.

Csutk�s �r �s Lupp�n lovag mindennapos vend�gek Krisztin�n�l; annyira megszokt�k a h�zat, hogy az �reg hal�la ut�n is mindig ott j�nnek �ssze besz�lgetni �s burn�tozni. H�zass�gra, szerelemre m�r egyik sem gondol, de hi�ba is volna, mert ott a gy�r� a Krisztina ujj�n, hogy "Tempus a menyasszonyomra!"

Akire ki van mondva, hogy "tempus", azt nem meri t�bb� az �letben n��l k�rni senki. Krisztina majd t�n�, majd �led� rem�nnyel v�rt egyik napr�l a m�sikra.

A bizonytalans�gnak valami f�j� �s m�gis �des k�lt�szete van.

Ha a kapuajt� csikorog vagy valami z�rren, tal�n a Mikl�s az, most teszi a kez�t a kilincsre, ha a kis kutya felmordul, az is a Mikl�s j�vetel�t jelentheti, ha az oll� kiesik kez�b�l, s hegy�vel a padl�ba f�r�dik, kedves ember �rkez�se v�rhat� a h�zhoz; ma j�n meg Mikl�s. Ha Csutk�s �rral, kinek most m�g kevesebb a szava, v�letlen�l egyszerre ejtenek ki valami azonos sz�t, k�t szerelmes tal�lkoz�sa l�szen akkor, "Istenem, h�tha csakugyan itt terem..."

Csutk�s �r ilyenkor rendesen egyet szippant a saj�t rendszere szerint, �s �gy sz�l:

- Nem lehetetlen! De m�gis, m�gis, Krisztina, ha nem voln�k ilyen �reg... elmenn�k, Krisztina... igen, elmenn�k, s f�l�n fogva hozn�m �t ide. Hallod-e, Lupp�n, �n az az ember vagyok, hogy felkeresn�m. Hallod, felkeresn�m! Lehet, hogy meg is teszem, Lupp�n.

Lehajtja fej�t, �s elgy�ng�lt szemeib�l a k�nnyeket t�r�lgeti.

- De nem, nem! Nem mehetek, Krisztina, nem hagyhatom itt �ket... a fi�kat... a tan�tv�nyaimat, mert cs�ggnek... igen, igen, cs�ggnek rajtam.