Miksz�th K�lm�n

Gavall�rok

 


 

Nemes S�ros v�rmegy�ben ismer�s vagyok. Gyakran megfordulok ott, rokonaim is vannak, bar�taim is, kis urak, nagy urak, �sszevissza, ami egy�bir�nt nem jelent k�l�nbs�get, mert S�rosban a kis urak is nagy urak �s megford�tva: a nagy urak is kis urak. S�ros a j� t�nus �s az ill�zi�k v�rmegy�je. Sokszor voltam ott b�lon vagy banketten �s mindig azt kellett hinnem, hogy sz�z Esterh�zy k�zt �l�k, pedig voltak�ppen tudtam, hogy ezek megyei �rnokok �s apr� tisztvisel�k, kik n�lk�l�znek, esetleg �heznek titokban, de ha idegen szem f�gg rajtuk, hercegi grandezz�val tudnak megv�lni az utols� �tforintosukt�l.

�ppen megford�tva van ez az Alf�ld�n, hol egy csom� r�p�kkel k�thetni ismerets�get, kik egy hatos�rt hajba kapnak, �s csak m�snap hallja az ember fel�l�k, hogy a legszeg�nyebbnek is ezer l�nc f�ldje van. Hiszen tal�n hasznosabb, �letreval�bb n�p ez az ut�bbi, de mennyivel szebb az �let odaf�nn e szeretetrem�lt� urak k�z�tt, kik el�kel�en mozognak �s besz�lnek! A "flanc" m�sodik term�szet�kk� v�lt, att�l nem t�g�tanak rogy�sig, a csillog�s, pompaszeretet �letsz�ks�g�k, mely lelkeiket bet�lti �s szellem�ket frissen tartja.

Az, hogy �k szeg�nyek, v�gre is csak egy rossz �lom, melyb�l f�l-f�lr�zz�k magukat a francia pezsg� sz�rcs�l�se k�zben, mint ahogy az alf�ldi gazdagok j� m�dja �s uras�ga csak egy sz�raz, �lettelen t�ny, mely a telekk�nyv lapjain terpeszkedik el, egym�s mell� rakott sz�mokban �s bet�kben.

De jaj, hova jutok ebben a bolondos �sszehasonl�t�sban! Mi k�ze ahhoz egy n�sznagynak, aki v�gre is nem etnogr�fus, hanem csak n�sznagy? Minek sz�ljon le egy vid�ket, mikor a lesz�lott vid�ken is lehet m�g valamikor n�sznagy? Legjobb, ha a t�ny�ll�shoz tartom magamat, hogy ti. Csapiczky Endre h�rlap�r�-t�rsam, aki Arator n�v alatt igen csinos cikkeket �s t�rc�kat �r, n�sznagynak h�tt meg a m�lt napokban.

- Teh�t �n is a becs�letes emberek sor�ba l�p? - ki�lt�m meglepetve. - Nincs m�g kor�n?

Csapiczky fess fi�, de m�g z�ld �s egy kicsit nagyon is boh�m.

Fej�t r�zta, hogy nincsen kor�n.

- Egy sz�p le�nnyal �smerkedtem meg B�rtf�n a m�lt ny�ron, bizonyos Bajn�czy Katalinnal.

- Hov� val�?

- � is S�ros megyei.

- Sz�ke, barna?

- A legszebb sz�ke a vil�gon.

- No, az der�k. A fekete l�ny m�g sz�p, de a fekete asszonyban van valami d�moni. H�t mindenesetre elfogadom a n�sznagys�got, de hol lesz az esk�v�?

- Lazs�nyban, a Katica sz�l�in�l.

- Mik a Katica sz�lei?

- A Katic�nak anyja van, aki egy nyugalmazott �rnagyhoz, Lazs�nyi Istv�nhoz ment m�sodszor n��l. Annak a h�z�n�l lesz az esk�v�.

- �s hogy lehet oda jutni?

- Eperjesig vas�ton, onnan kocsin.

- H�t van-e azt�n egy kis p�nzmag?

�gy gondoltam, erre van ink�bb sz�ks�ge Csapiczkynak �s nem asszonyra.

Boldogan mosolygott, ahogy csak egy bolond po�ta mosolyog.

- Ez az, amit a Csapiczkyak sohasem k�rdeztek a menyasszonyaikt�l - felelte b�szk�n.

- Persze - mondom -, mert m�r az ipamt�l, napamt�l el�bb megtudt�k.

Kev�lyen emelte f�l a fej�t.

- A Csapiczkyak sohasem...

Azt akarta mondani, hogy sohasem voltak p�nzszorults�gban - de ennek az ellenkez�j�re oly f�nyes bizony�t�kaim vannak (legal�bb Csapiczky Endr�re vonatkoz�lag), hogy j�nak l�tta �gy vezetni a mondatot: "sohasem n�s�ltek p�nzszorults�gb�l!"

Hm. A Csapiczkyak! Mintha csak azt mondan�: a Wittelsbachok sohasem n�s�ltek p�nzszorults�gb�l. Van valami Don Quichote-szer� ezekben a s�rosiakban! �ltal�ban igen �rdekes m�r az is, hogy ez�ttal s�rosi ifj� s�rosi le�nyt vesz el, mert a s�rosiak tudvalev�leg m�s megy�be mennek f�rjhez, ha le�nyok, �s m�s megy�be mennek h�zt�zn�zni, ha leg�nyek. Egym�st a kannib�lok se eszik. A haldokl� paraszt azt mondja a fi�nak: "Van el�g t�r�tt ablak �s faz�k az orsz�gban, azt mind r�tok hagyom." A haldokl� �r se f�sv�nyebb: van el�g j� parti a vil�gon, azt mind a gyerekeire hagyja. A s�rosiak csak �ppen sz�letni szoktak S�rosban, az �letet le�lik egyeb�tt �s igen bajos lesz �ket �t�letnapkor �sszekeresg�lni.

Csapiczky r�gebben egy �js�gn�l dolgozott velem s m�r akkor se hasonl�tott a r�gi form�j� �js�g�r�khoz, kik kitaposott nadr�gban, kig�rb�tett sark� cip�kben j�rnak, vagy kopottas kab�tban, mint b�r� Kem�ny Zsigmond, akir�l f�nnmaradt a kortes n�ta: "Ha poros is a kab�tja, De�k Ferenc a bar�tja." Csapiczky eleg�ns volt; egy Isten, egy kab�t, de az az egy kab�t mindig �gy n�zett ki, mintha most hozta volna haza a szab�. El�kel� modora miatt � volt a b�li tud�s�t�nk, az interj�vol�nk, s finom alakj�val, �rias hanghordoz�s�val m�g a nagyuraknak is impon�lt, �s mint riporter be tudott jutni minden�v�, a n�i boudoirokt�l kezdve a kir�ly pap�rkosar�ig.

A kivasalt cilinder �s a lakkos top�n elviszi az embert a maga egyszer� atmoszf�r�j�b�l m�s vil�gba, magasra vagy m�lyre. Hej, sokat �r az a becs�letes kig�rb�tett sark� top�n; biztosan j�r benne az ember, mert ami a sarokb�l hi�nyzik, kieg�sz�ti a g�r�ngy, amire l�p. A mi Csapiczkynk a l�ha dzsentribeli uracsokkal tartott, az �gynevezett "pakfon arisztokr�ci�val", �s tele volt nyegles�gekkel �s ad�ss�ggal.

Bizony r�f�rne egy j� parti.

A s�rosi svih�ks�g mellett - volt benne sok boh�m von�s. Pomp�san tudta eltakarni a szeg�nys�get (ez a s�rosi svih�k dolga), de pomp�san tudta el� is t�rni (ez a boh�m dolga). Mikor egy �zben sztr�jkoltunk a kiad� ellen s egy t�li h�napnak a huszon�t�dik�n egyszerre mindny�jan el akartuk hagyni a szerkeszt�s�get, Csapiczky f�lsz�lalt:

- Ostobas�g volna 25-�n t�vozni �s p�ld�tlan a t�rt�nelemben. V�rjunk m�g, uraim, egy hetet.

- Mi�rt? - ellenkez�nek a l�zad�k. - Egy h�t m�lva is csak ilyen rossz lesz a helyzet�nk!

- Igen de k�zbe j�n az elseje. Mi�rt csin�lta volna III. Nap�leon az �llamcs�nyt �ppen december 2-�n? Mit gondolnak az urak? Az�rt, hogy elsej�n m�g f�lvehesse az eln�ki fizet�s�t.

Ez a kis esetke az�rt jutott eszembe, mert okt�ber 3-�ra volt az esk�v� kit�zve a m�lt �sz�n. M�sodik�n teh�t megindultunk s minden viszontags�g n�lk�l jutottunk el Eperjesre. A term�szet r�gen volt olyan konf�zus, mint a tavaly; az �szt augusztusban tartotta, a nyarat okt�berben. F�ls�ges utunk volt Eperjesig, izz� ver�f�nyesen s�t�tt a nap, nevet� mosoly�val beragyogva a szel�d hegyeket, melyek csak �gy szoktat�ba ugranak el�nk, mint el�l�ll� apr�djai a messzir�l k�kl� �ri�soknak.

D�lut�n �rkezt�nk Eperjesre, s �gy volt, hogy megh�lunk a vend�gl�ben s reggel kocsin indulunk Lazs�nyba az esk�v�re. Csapiczky eg�sz d�lut�n el volt foglalva, j�rt-kelt a v�rosban, hogy csak �gy csurgott r�la az izzads�g.

Nem is l�ttam, csak a vacsor�n�l �s igen csod�lkoztam, hogy �lmos volt �s dicsekedett: "Milyen nagyot alszom �n ma."

- Alszik? Az esk�v�je el�tti �jszak�n? Sohase hallottam ilyet.

- S�t ink�bb - felelte nyugodtan -, mert az esk�v� ut�ni �jszak�n �gyse igen lehet aludni.

Reggel kor�n felk�lt�tt, hogy induljunk, h�rpintsem ki hamar a reggelimet, mert az �t nem �ppen j� Lazs�nyig, tegnapel�tt nagy z�pores� volt arra �s a vicin�lis �t tele van k�ty�val.

Az �r�j�ra tekintett.

- Teringette, legal�bbis �ton kellene lenn�nk Lazs�ny fel�; fogadni mern�k, hogy e pillanatban m�r �lt�ztetni kezdik a menyasszonyt.

- Akkor h�t menj�nk. Van m�r kocsink?

- Itt �ll a vend�gl� el�tt. �tk�zben majd hozz�nk csatlakoznak a t�bbi vend�gek. Gortv�n pedig �desap�m �s a kis h�gom.

Hirtelen kiugrottam teh�t az �gyb�l.

- Itt �lt�zzem f�l, vagy ott is lesz hely? - k�rd�m.

- Oh, hogyne! �tven �s n�h�ny szoba van a menyasszonyom �regein�l.

�tven �s n�h�ny szoba! Az �rd�gbe. Hisz ennek akkor fele se tr�fa.

M�g jobban ejtett b�mulatba a sz�p fogat a vend�gl� el�tt. N�gy nyugtalan paripa kap�lta a f�ldet a sz�jak �s cafrangok sz�vev�nyei k�zt t�relmetlen�l �s h�nyta-vetette a p�ntlik�s s�r�ny� nyak�t neg�desen.

- Ejha! Ki� ez a sz�p fogat?

- Most a mi�nk.

- Az �n�?

- Nem �ppen - h�r�t� el keserny�s mosolyg�ssal a kellemetes gyan�s�t�st -, de egyre megy �s v�gre is egy Csapiczky nem viheti k�t lovon a menyasszony�t. A Csapiczkyak n�gylovas fam�lia.

A vend�gl�i szolga f�lrakta b�r�ndjeinket, a nyalka kis magyar kocsi tele lett, azonf�l�l meg�lltunk m�g n�h�ny bolt el�tt, ahonnan csomagokat hoztak, a vir�gkeresked�sn�l egy dobozt, a takar�kp�nzt�rn�l pedig maga Csapiczky ment f�l �s kisv�rtatva egy nagy fekete tokkal j�tt vissza.

- Most m�r mehet�nk, csak m�g a keszken�ket kell megvenni a lovak kant�rjaira �s a kis bokr�t�kat az ostorokra.

S�v�r fel� vitt utunk, jobb fel�l mutatta Csapiczky az erdei lakot, Eperjes legnagyobb nevezetess�g�t, melyr�l h�rom k�lt� �rt versenypo�m�t. Itt is, ott is van valami l�tnival�. �ltal�ban sz�p megye, val�s�gos kert, park park ut�n, kast�ly kast�ly ut�n, az ember csak azt nem �rti, hogy hol vannak a dom�niumok, a kast�lyok �s angolkertek tartoz�kai?

Jobbr�l is, balr�l is, a v�lgyekben, a feh�ren k�gy�z� d�l�utakon, melyek mint az erek kapcsol�dnak be az orsz�g�tba, k�zelebb, t�volabb �ri fogatok barn�llottak. N�melyik olyan t�vol, hogy szinte egy lassan m�sz� szarvasbog�rnak l�tszott; a k�zelebbieken sz�nes naperny�k mutatt�k, hogy �ri h�lgyek �lnek rajtok.

Csapiczky mindny�j�r�l tudta, kik legyenek.

- Ezek mind a lakodalomra j�nnek - mond�.

Az ott a Nedeczkyn�, a k�t kisasszony�val. Az egyik nyoszoly�le�ny. Ahol j�n, ni, a csalitos alj�n a k�t sz�rk�n Bogozy Mikl�s b�csi. Tr�f�s, j��z� �reg�r. Lelke minden t�rsas�gnak.

- Tal�n szellemes ember?

- Nem biz az, hanem f�ls�gesen tudja ut�nozni a t�voli kutyaugat�st s �ltal�ban m�s �llatokat is, �s amikor a malacok szerelm�t el�adja, minden ember oldalnyilall�st kap a nevet�st�l.

N�mely k�zellev� fogatot bev�rtunk a keresztutakn�l. Csapiczky lesz�llott �s �ssze�lelkezett az atyafiakkal, a luther�nus vall�s�akkal pl�ne cs�kol�dzott is, n�melyik vid�m �r �tnyal�bolta, megropogtatta a derek�t: "Szervusz, te skribler, vitaj p�n brat!" Mert a S�ros megyei nyelv ilyen zagyva. R�gente is azt mondt�k: "Hajtsd ki azt a kravicsk�t arra a l�k�ra" (Hajtsd ki azt a teh�nk�t arra a r�tre), de most �jabban angol szavak is j�rultak hozz�, mi�ta, eg�sz Amerik�ig j�rnak �s visszaj�nnek.

E tal�lkoz�sokn�l engem is meg�smertetett az egyes fam�li�kkal.

- A Pruszkayak - mond�, k�t piros k�p� urat mutatva be - de genere Tass. Be tudj�k bizony�tani - tette hozz� lelkesen.

- Azt m�r nem - jegyz� meg nevetve az egyik Pruszkay de genere Tass -, de ti se nem tudn�tok zeugnisokkal bebizony�tani, hogy nem onnan sz�rmazunk.

Egy nagy �veges bat�rban, melyet n�gy fekete vont, Szlim�czkyn� �lt a le�nyaival, tem�rdek skatulya k�zt, de micsoda gy�ny�r� h�rom fruska volt, sz�p pisze orrokkal, pik�ns girbe-g�rbe �s m�gis �desen �de arcocsk�kkal.

- �zvegy Szlim�czkyn� - magyar�zta nekem a kollega -, nagy csal�d, a Kund nemzets�gb�l; c�mer�k egy h�tfel� osztott pajzs, a h�t vez�rs�gre val� eml�keztet�s.

A vez�ri ivad�kot tov�bb folytat� mama whistet j�tszott bent az �veges hint�ban a le�nyaival �s lorgnetten �t n�zte koronkint a vid�ket. Sz�val, igen el�kel� k�pet ny�jtott az eg�sz Szlim�czky csal�d.

A negyedik falun�l eg�sz k�gy�z� menett� gy�lt�nk, nagy sora a phaetonoknak, landauknak, bricsk�knak, tilburyknak. El�zk�dtek, �tkiab�ltak egym�sra, meg�ll�tott�k egym�st. Mindenkin�l volt egy konyakos�veg, vagy egy szivart�rca, ez�st c�meres, havanna-szivarokkal megrakva.

- Hopp, h�! �lljatok meg! Koccintsunk egyet! A menyasszony eg�szs�g�re!

Vid�mak, gondtalanok �s megennival� kedvesek voltak ezek az urak. Mind, mind. �gy meg tudtak meleg�teni mindj�rt az els� percben, mintha �r�kk� k�zt�k �ltem volna.

- Ej no, Mikl�s (mert Mikl�s a nevem), de der�k dolog, hogy elj�tt�l ebbe a mienk krajin�ba. Isten hozott k�z�nk, bruder Danzinger, nem gy�jtasz r� egy f�stszivarra?

Egyforintos havann�val k�n�lt. �s m�g azt mondta r� fitym�lva, hogy f�stszivar. Kutya teremtette! Ezek �lnek m�g csak nagyl�bon!

Ha az els� kocsi meg�llt, mindny�junknak meg kellett �llapodni, ilyenkor azt�n rendre lesz�lltunk s keringtek a konyakos palackok. Bogozynak r�gt�n ott produk�lni kellett a kutyaugat�st, eleinte szab�dott, de mihelyt azt mondt�k, hogy �n szeretn�m hallani, nem k�rette mag�t, legott ugatni kezdett az �reg �s oly �leth�ven, hogy a Nedeczkyn� mopszlija, akit minden�tt mag�val hordott, felelgetett neki.

Minthogy az egyetlen idegen voltam, mindenki nekem kedvezett, m�g Szlim�czkyn� is egy cukedlit k�ld�tt az egyik Pruszkay �ltal, aki oda�llt volt a hintaj�hoz egy kicsit tr�cselni.

- Menj�nk, menj�nk, uraim - kiab�lta Csapiczky.

- Oh�, t�relmetlen m�r a v�leg�ny.

- Pedig messze van m�g az este.

- No, m�g egy kortyot.

Balr�l a t�lgyek �s fenyvesek k�z�tt egy veres fedel� kast�lynak ez egyik sz�glete feh�rlett ki, az �ton pedig el�t�nt egy lovas.

- Hurr�! - ki�lt�k. - A Domor�czy Pista! V�rjuk be Domor�czyt.

- Helyes, v�rjuk.

- Van-e m�g konyak?

- Majd hoz a Pista.

Teh�t megv�rtuk Domor�czyt, akinek a neve csod�latos var�zzsal b�rt. M�g a h�lgyek is lesz�lltak a hint�kb�l s val�s�gos cercle-t tartottak az �ton, mintha csak egy nagy szalon lenne eg�sz S�ros v�rmegye.

A k�zeli ny�rjesben egy csom� f�c�n r�ppent f�l �s t�nt el; az egyik Keviczky egy perc alatt el�szedte pusk�j�t a kocsir�l �s nekem ny�jtotta.

- Nem akarsz r�juk l�ni, amicenko?

- Nem, k�sz�n�m.

- Akkor �n v�gzek vel�k.

Odaszaladt, f�lverte �s elejtett egyet, hozta azt�n nagy triumfussal.

A Szlim�czky kisasszonyok eltakart�k az arcukat, s�rva fakadtak a v�rz� mad�r l�tt�n, maga a mama is �sszeszidta Keviczkyt:

- Menjen maga, kegyetlen tigris! Ida, vond vissza a m�sodik n�gyest, amit Keviczkyvel t�ncolt�l volna.

- Visszavonom - sz�lt Ida al�zatosan.

Keviczky m�lab�san hajtotta meg mag�t, mint egy k�z�pkori lovag, akit egy kir�lyn� sz�m�z�tt.

�ppen kap�ra j�tt arra egy cig�ny, a k�t rajk�j�val.

- Nesze, fogjad - mond� a cig�nynak, odany�jtv�n neki a f�c�nt.

A cig�ny vigyorgott, megszagolta �s mert frissnek tal�lta, csod�lkozva n�zett Keviczkyre.

- A tied. Vidd el!

Ezalatt az egyik Pruszkay �s, gondolom, Vidah�zy, mert nem eml�kszem j�l a nevekre, hogy az id� ne vesszen k�rba, p�runp�rt j�tszottak t�zes bank�kban. A szeries-sz�m utols� sz�m�t kellett eltal�lni. Mosolyg�s arccal vesztettek, nyertek, mintha k�t Rothschild j�tszana, nem is a p�nz v�gett, hanem csak tr�f�b�l, k�v�ncsis�gb�l, hogy melyiknek lesz t�bb szerencs�je. Bizony j� veszteni, mert a nagy pechet k�nnyen kip�tolhatja ma a gondvisel�s az asszonyokban!

V�gre meg�rkezett Domor�czy, csinos, dali�s sz�ke fi�, csupa mosoly, csupa �let. Amint �szrevette, hogy v�rj�k, megsarkanty�zta a t�zes pejt (anyja, azt mondj�k, Blackston volt, a Metternich herceg h�res kanc�ja) s ott termett csakhamar.

Nagy csatar�val, zsibong�ssal fogadt�k. L�tszott, hogy kedvelik. A le�nyok is pertu sz�l�tott�k. Mindenkinek volt valami mondanival�ja, majd sz�tszedt�k.

De � is, mint mindny�jan e kedves s�rosiak, engem az idegent vett �szre legel�bb �s sietett mag�t bemutatni.

- Domor�czy Istv�n.

- T�h�t�m vez�r ivad�ka - toldotta meg a mellettem �ll� Bogozy.

�n is elmorogtam a nevemet.

- Hagyd el - sz�lt nevetve -, t�ged m�r ismerlek az arck�ped ut�n �s sok�rt nem adom, hogy most elevenen is l�thatlak.

V�gre megindulhattunk Gortva fel�, ahol a Csapiczky apja lakott, �tk�zben azonban nem b�rtam magam visszatart�ztatni n�mi cs�p�ss�gekt�l.

- Ez m�r sok egy kicsit - jegyz�m meg Csapiczkynak. - �gy l�tszik, az �rp�ddal bej�tt t�bbi nemesek mind magtalanok maradtak �s csak a vez�rek nejei sz�ltek fiakat.

- �gy l�tszik - felelte Csapiczky b�gyadtan, azt�n elhallgatott, de k�s�bb, mintha az otthoni leveg�ben a g�g�s nemesi �szj�r�s m�gis elnyomn� benne a lateinert, egyszerre fel�m fordult szemreh�ny�n: - �n j� ember, egy hangy�t sajn�l agyon�tni, tudom, de ha egy szent hagyom�nyt eltaposhat egy rossz �tlet kedv��rt, h�t megteszi.

Gortv�n megint ki kellett sz�llnunk, a Csapiczky apj��rt �s h�g��rt. A helys�g oldalt fek�dt az orsz�g�tt�l vagy m�sf�l kilom�ternyire, s�r� f�k k�z�tt, csak a kast�lyok tornyai l�tszottak ki. N�melyek nem akart�k megtenni a ker�l�t, de v�gre kital�lta Domor�czy, hogy a Polyovk�ban - ez a foly�nak a neve - (mert S�rosban bizonyosan nagyz�ssal pataknak nevezik az eret, folyamnak a patakot) nincsen most v�z, �t lehet rajta kelni s akkor a hegyen �t egy f�l�r�val hamar�bb ott vagyunk Lazs�nyban.

Nosza, f�lkerekedett az eg�sz raj, v�gighajtattunk a sz�p tiszta falun, melyet t�t parasztok laknak, csinos le�nyk�k �llottak ki k�v�ncsian a kis paraszth�zak el�tti kertecsk�kbe, karcs�k, magasak, lenhaj�ak, k�kszem�ek.

A kertekben m�r csak egy p�r �szir�zsa himb�l�zott �s a napraforg�k. Imitt-amott kir�lyi kev�lys�ggel l�tszott elny�jt�zkodni egy-egy uras�gi porta, nagy jegenyef�k vezettek oda, azt�n j�tt egy feny�kkel �s t�lgyekkel csinosan gruppirozott park, s m�lyen bent, mintegy elrejtve parasztszemek el�l, �llott a kast�ly. Eff�le kast�ly volt vagy t�z a faluban, minden�tt a sztereotip odavezet� jegenyef�kkal, melyek �gy �llottak k�t oldalt, mint a kir�lyhoz vezet� gar�dicsokon a gr�n�tosok. A parkok s�r� lombozata k�z�l, ha az ember figyelmesebben megn�zte, k�t f�nyl� szem villogott el� - lehet, hogy csak k�pzel�d�s, de �n minden�tt l�tni v�ltem k�t szemet. Gub� legyek, ha ez nem az �gynevezett "s�rosi �rszem"-nek a szeme, ki arra vigy�z a park sz�l�n, hogy befordul-e a jegenyef�k periferi�j�ba vend�g, amely esetben beki�ltja a kast�ly n�p�nek "Chlapci do liberiji!" (lib�ri�ba, gyerekek) s egy szempillanat alatt finoman kiborotv�lt komornyikk� v�ltozik az �reg b�res, ki m�g az im�nt tr�gy�t hordott, s feh�r szak�csk�ban �s sapk�ban habot ver az ambituson mint kukta a mindenes, aki el�bb m�g f�t v�gott.

Az �reg Csapiczky el�nk szaladt hajadon fejjel, de nem volt az m�g �reg. Ruganyos fiatal ember, szegf�vel a kab�tja gomblyuk�ban, kifent bajusszal, fiatalos gesztusokkal, mintha testv�re lenne a fi�nak.

- Isten hozta, uraim �s h�lgyeim! Nagy kit�ntet�s ez r�m n�zve. (D�rzs�lte kezeit �s ragyogott az arca az �r�mt�l.) De h�t csak le m�lt�ztattok sz�llni �s megtisztelni a szeg�ny h�zamat? Istenem, ennyi f�nyes n�v! (V�gigtekintett a hint�k sor�n s megtelt a sz�ve csordultig kev�lys�ggel.) Mennyi n�v, mennyi n�v... - Ezalatt mi is oda�rt�nk Endr�vel; egy cs�ppet se �rzelgett, mikor a fi�t megl�tta, �ppen csak �gy fogott vele kezet, mint az idegenekkel, malacfarkszer� g�rb�letben ny�jtv�n azt oda a leg�jabb dzsentriszok�s szerint.

- J� napot mag�nak - sz�lt ked�lyesen -, mi �js�g in politicis?

- Semmit se tudok.

- Ah, ti mennyd�rg�s �js�g�r�k, sohase tudtok semmit, de az�rt mindennap hazudtok h�sz has�bot. Nos, �n az�rt m�gis szeretlek benneteket - mik�zben engem is �t�lelt bar�ts�gosan �s megropogtatta a derekamat (persze miut�n el�bb a fia bemutatott). - Mert ha nem szeretn�lek, nem adtam volna oda a fiamat. Az egyetlen fiamat. Oh, ha az anyja �lne. A g�g�s anyja! Egy Motesiczky le�ny. Aki tudja, mi az, egy Motesiczky le�ny! (Sz�tn�zett, hogy ki nem tudja.) Nem, nem, � nem engedte volna, de �n demokrata vagyok. Az els� demokrata a Csapiczkyakb�l. Becs�letemre mondom, az els�. �n odaadtam a fi�t, pedig minden lehetne, minden, minden. (Hangj�t meglass�totta.) Ilyen rokons�g! Tess�k ezt megn�zni. H�t hogyne lehetne az ember egy ilyen rokons�ggal minden. Teringette, m�g n�dorisp�n is, ha nem volna a n�dorisp�ns�g elt�r�lve. Hallom, most megint vissza akarj�k �ll�tani. Mi van ebben?

- Semmi.

- K�r - felelte hanyagul. - De �n v�gre is nem b�nom m�r. �n magam semmi se akarok lenni, a fi�t pedig m�r odaadtam. Sz�nd�kosan adtam, mert p�ld�t akarok statu�lni... Amelyik orsz�g kiadja a kereskedelmet �s a sajt�t a kez�b�l idegeneknek, az elv�sz, mint Lengyelorsz�g. Abcug Dugovics Titusz! Most nem az a nemzeti teend� t�bb�: a z�szl�t kicsavarni a t�r�k kez�b�l, hanem az �r�tollat kicsavarni a zsid�gyerekek kez�b�l. Hm. Tudom �n, mit csin�lok. No, de sz�lljatok le, urak... ne okoskodjatok, k�rlek falatozzunk valamit, azt�n nem b�nom, induljunk.

A h�lgyek kocsij�hoz szaladt, azokat sorba kiemelgette udvariasan, az �regebbeknek kezet cs�kolt, a bakfisekt�l egy-egy cs�kot lopott az �regurak pajz�ns�g�val, azut�n karj�t ny�jtotta Szlim�czkyn�nak �s a tulip�nf�kkal be�ltetett udvaron kereszt�l vezette a lak�sba.

�tk�zben m�g mindig folytatta a kedvenc t�m�j�t az �js�g�r�kr�l, jobbra-balra besz�lve, n�ha h�trafordult, hogy a h�tulj�v�k is hallj�k. �gy l�tszik, restellte, hogy a fia csak �js�g�r�.

- Azt mondj�k r�luk, hogy hazudnak. De ez nem igaz. Csak olvasni kell tudni. �n minden lapb�l kiveszem az igazat, mert le tudom sz�m�tani, amit az �js�g�r� hozz�tett a p�rt�ll�sa kedv��rt. Az �reg De�k azt mondta, hogy csak egy paragrafusb�l �lljon a sajt�t�rv�ny: "hazudni nem szabad." No iszen, megadta neki. H�t van valami a term�szetben, ami nem hazugs�g? Csal minden �s mindenki. Csalnak a f�rfiak, csalnak az asszonyok...

Szlim�czkyn� les�t�tte a szemeit.

- Csapiczky, maga egy rossznyelv� r�galmaz�!

De Csapiczky m�r jobban bele volt b�sz�lve a t�m�j�ba, mintsem f�l b�rta volna venni a k�nnyebb t�rsalg�si hangot.

- De �ppen abban van a vicc - folytat� -, hogy az ember le tudja sz�m�tani a f�l�sleget. Kivon�s, sokszoroz�s �s �sszead�s dolga minden. Ha azt, amit az emberek valakir�l tartanak, lesz�m�tom abb�l, amit � tart mag�r�l, kij�n az illet�nek az igazi �rt�ke. Tess�k ezt a krumplit megn�zni (�ppen a konyha kert mellett haladtak el), kicsir�zott, kin�tt �s most a k�s�i melegek �ltal f�lrevezettetve kivir�gzott.

Csakugyan volt ott egy p�r burgonyabokor. A ny�ron kiszedett f�szkekben visszamaradt gum�kb�l, a r�zsasz�nnel �rnyalt feh�r vir�gf�rt�k buj�n hajladoztak, cs�kol�ztak egym�ssal a v�kony sz�rakon.

- Ah, de csinosak! - ki�lt� tapsolva a k�z�ps� Szlim�czky kisasszony, lehajolt, let�pett egyet �s a haj�ba t�zte.

S minthogy a k�z�ps� Szlim�czky kisasszony, Erzsike, volt a legszebb a t�rsas�gban, a krumplivir�g egyszerre a divat magaslat�ra emelkedett.

A gavall�rok legott r�rohantak a krumplibokrokra, egy perc alatt let�pdelt�k, f�lbokr�t�zt�k a gomblyukakat, �gyszint�n a t�bbi kisasszonyok - egy bolond sz�zat csin�l. A szeg�ny Id�nak m�r nem is jutott, a Keviczky�t kellet elk�rni - teljes b�nbocs�nat fej�ben.

Csapiczky azonban rend�letlen�l folytat� a t�m�j�t.

- H�t mit �rnek nekem a lapok igazs�gai? Semmit. �ppen a hazugs�gaikba vagyok szerelmes. Becs�letemre mondom. Vegy�k p�ld�ul a moh�csi csat�t, ahol, mell�kesen legyen mondva, r�szt vett Csapiczky P�l is a h�rom fi�val. Milyen �rdekes volna, ha m�r akkor is j�r vala a Pesti H�rlap �s besz�li a dolgokat napr�l napra, ahogy a riporterek kiszagolt�k, meghallott�k. Egy nap ezt, m�s nap azt, Tomory v�llalja a vez�rs�get, Tomory nem v�llalja a vez�rs�get. A kir�ly haragszik. Tomory duzzog. Az Egyet�rt�s ma meginterj�volta Tomoryt. Az eg�sz interj�, mint a Bud. Corr. jelenti, l�gb�l kapott koholm�ny. Az Egyet�rt�s, �gy l�tszik, csak a Tomory egyik apr�dj�val besz�lt �s a t�bbi meg a t�bbi. Istenem uram, h�t nem �ppen ezekben a hazugs�gokban volna most bent a vil�goss�g! Mennyit �rn�nek most ezek a hazugs�gok! Micsoda �r�m volna eff�le �jdons�gokat olvasni! "M�g mindig tartja mag�t a h�r, hogy a p�pai k�vet azt �rta a Vatik�nba, hogy »rex non habet calceas« (a kir�lynak nincs csizm�ja). Z�polya uramat ez annyira felb�sz�tette, tud�s�t�nk biztos �rtes�l�se szerint, hogy saj�t k�lts�g�n k�t p�r kordov�ncsizm�t varratott �fels�g�nek."

- Bolond vagy te, apusk�m - sz�lott k�zbe Endre, nagyot nevetve az �reg zavaros filozof�l�s�n.

Az �reg is nevetett, kacagott, hogy a k�nnyei csurogtak, �s az egyik k�nnycsepp, miut�n v�gigszaladt volna a szak�ll�n, feket�n cs�ppent le a h�feh�r mell�nyre. Az �rd�g tudja, hogy lehet az! A legkisebbik Szlim�czky kisasszony is csod�lkozott �s gy�ng�n megl�kte id�sebb n�v�r�t, Id�t: "Nini, a b�csika tint�t s�r."

Az udvaron egy gar�zda csik� futott most kereszt�l, �ppen el�tt�nk, ugyancsak megriasztva a h�lgyeket, akik sikoltozva ugrottak f�lre. Sz�p v�kony l�b�, ny�l�nk, nemes fej� �llat volt, s a cifra cs�ngetty�s sz�j a nyak�n, melyet bizonyosan ma tettek r� el�sz�r, szokatlan z�rej�vel m�g csak ijesztgette, mer�szebb fick�ndoz�sra �s ugr�sokra �szt�k�lte - menek�lni v�gyv�n a sz�jt�l �s cs�r�mp�l�st�l. (Hej, kis csik�! Pedig ez m�g csak el�k�stol�ja, amit majd viselned kell, a - h�mnak.)

- Ejnye, de gy�ny�r� j�sz�g! - ki�ltott f�l elragadtatva Domor�czy. - Mennyi id�s?

- Bizony nem tudom, �des �cs�m - felelte Csapiczky habozva. - Ha j�l n�zem nem is az eny�m, csak �gy ideszabadult valahogy. H�, fick� - sz�lt oda d�lyf�sen egy a torn�choz t�maszkod� kamasznak -, ugye nem a mienk ez a kis gebe?

- De bizony a mienk - bizonykodott a csel�d t�tul. - Hogyne volna a mienk?

- H�t m�gis az eny�m - hagyta r� a h�zi�r f�radtan, kiss� r�stelkedve, hogy rossz gazda h�r�be tal�l keveredni.

Hanem engem �ppen ezzel k�pr�ztatott meg. Mekkora �r lehet, aki szerit-sz�m�t nem tudva, nem �smeri a lovait!

A torn�c legfels� gar�dics�n a kis Mari kisasszony v�rta a vend�geket. Csinos fesl� bimb�, olyan fekete szemekkel, mint a gy�k�; kurta r�zsasz�n szokny�ban. Mellette �llott a nevel�n�, egy l�p�ssel h�tr�bb, eg�szen szertart�sosan, mint a f�hercegi kisasszonyok m�g�tt a palotah�lgy. A nevel�n� egy j�k�p� �reg n�nike, madame Wrana - de �gy kellett kiejteni a Csapiczky h�zban (persze a flanc v�gett), madame Wraneau, igazs�g szerint azonban csak pani Wrana volt, egy elszeg�nyedett szepess�gi t�t-n�met rokon, aki, mi�ta Csapiczkyn� (a Motesiczky le�ny) meghalt, a h�ztart�st vitte �s nevelte a kisle�nyt.

A kis Mari kedves kis pukedlit csin�lt.

Az �reg Csapiczky szeretetteljesen mutatta be azoknak, akik m�g nem ismert�k.

- Mari le�nyom, y-nal Mary... miss Mary.

Miss Mary kezet cs�kolt az id�sebb d�m�knak, azt�n irulva-pirulva kezet fogott az urakkal, m�g ellenben a b�tyj�nak arisztokratikusan odany�jtotta a k�t ujj�t.

- Bon jour mon frère.

Annyi "r" bet�t vegy�tett hangj�ba, amennyi csak kif�rt pici szam�capiros sz�j�n.

- Tess�k, tess�k urakok! - ked�lyeskedett Csapiczky.

A vend�gek betuszkoltattak a nagy eb�dl�be, hol L-re ter�tett asztal v�rt r�jok, hatalmas vir�gbokr�t�kkal d�sz�tve.

- M�lt�ztassanak le�lni, m�lt�ztassanak. - Egy kis el�eb�det kutyafutt�ban... Csak egy-k�t falatot, mert az eb�d k�s�n lesz Lazs�nyban... Csak ak�rhova, k�rem, mintha vend�gl�ben voln�nak... Mennyi n�v! Istenem, mennyi n�v!

S ism�t �s ism�t kedvtelve n�zett v�gig a leteleped� vend�gseregen.

Szolg�k eg�sz raja l�pett be t�lakkal, valamennyi livr�e-ben. De milyen k�l�nb�z� ruh�ik voltak. Strimpflis komornyik volt az egyik, spenceres tigris a m�sik. M�ria Ter�zia-korabeli husz�rruh�ban a harmadik, r�gi pand�rjelmezt viselt a negyedik - persze valamennyij�k�n rosszul �llt, mert nem r�juk volt szabva.

A gazda �sszevont szem�ld�kkel n�zett a nevel�n�re, ki az asztal k�r�l szorgoskodott.

- Madame Wraneau, mif�le tarka papag�jokkal hordatja �n f�l az �teleket?

Madame Wraneau menteget�z�tt.

- �n szokta mondani, uram, hogy szereti a m�ltakat, hogy szeret eml�kezni amaz �r�kra, amikor m�g az apja, nagyapja asztal�n�l szolg�ltak f�l a csel�dek.

- H�t igen, Enfin, igaza van - sz�lt szemmel l�that�lag lecsillapodva. - Val�ban kedvtel�ssel mer�l�k el a m�ltakba, s e k�l�nb�z� korbeli ruh�k, �gy v�lem, felette alkalmasok a nemesek asztalaihoz, hogy az �s�k �zl�s�t, szok�sait mintegy �sszek�ttet�sbe hozz�k a jelen nemzed�k�vel.

- �n mester ezekben, Csapiczky - dics�rte meg Szlim�czkyn�, mialatt a lorgnette-j�n n�zegette a csel�deket.

V�letlen volt-e, vagy hogy szok�sa szerint az orr�t mozgatta g�nyosan Szlim�czkyn�, a lorgnette lefordult r�la �s szerencs�tlen�l beesett a leveses t�ny�rj�ba.

- Bah! Milyen �gyetlen vagyok!

- Semmi az. No bizony. He, Jean, egy t�ny�rt! Csi pocsujes ti szom�r? (Hallod-e te szam�r?) No, mit b�m�szkodol? - fakadt ki �ktelen d�hvel Csapiczky. - H�t nem mondtam m�r, hogy te vagy a Jean?

Szeg�ny Jan� majd a f�ld al� s�llyedt, dac�ra a sz�p strimpflis uniformis�nak, zavar�ban, sz�gyenlet�ben.

Az incidens szerencs�sen elsimult, az �telek kit�n�ek voltak, a borok pedig �ppen f�ls�gesek, s a h�zigazda annyit tudott mondani mindenikr�l, kinek pinc�j�b�l val�, melyik �vb�l, hogy val�s�gos gusztust csin�lt; ez a kir�ly kedvenc v�r�s bora, a v�g�jhelyi pr�postt�l kapta; - ut�na valami �des bort hoztak.

- No, ez konty al� val� - k�n�lgatta a h�lgyeket -, isteni ajkakra m�lt� nekt�r. Ennek a neve "szirup�ka", az eg�sz vil�gon csak egy hord� van m�g bel�le s az is n�lam van. Hol termett? Isten tudja. Csak az bizonyos, hogy m�sa nincs most. A t�rt�nete egy�bir�nt a k�vetkez�: 1827-ben a v�ci p�sp�k borait licit�lt�k, persze a hal�la ut�n, a pinc�ben tal�ltak egy beomlott �gat, egy eg�sz utc�t hord�kb�l. Ezek k�zt volt a szirup�ka egy hord�ban. Hogy mikor omlott be a pince - semmi annale nincsen r�la. De hol is hagytam el? H�t igen, egy kocsm�ros megvette potom �ron a szirup�k�t, ap�m v�letlen�l r�bukkant �s megszerezte a csal�dnak. De persze ebb�l csak akkor iszunk, ha valaki sz�letik, megn�s�l, vagy f�rjhez megy a Csapiczkyak k�z�l.

A vend�gek mind t�lt�ttek a szirup�k�b�l �s �l�nken koccintgattak:

- Hagyjatok meg valamit miss Mary lakodalm�ra is - kacagott az �reg, de ak�zben egyre t�lt�gette a szirup�k�t.

Miss Mary pedig haragosan szegezte le kis fejecsk�j�t �s a kend�j�t harapd�lta zavar�ban.

- Ugyan, papa, papa!...

Az �telek ezalatt egyre v�ltakoztak: �jak, meglep�k, mindenik egy-egy furfanggal kieszelt szak�csremek, pecseny�k, k�zbe sz�rp�k, megint pecseny�k, tort�k, nyal�nks�gok. Lucullus asztala se lehetett k�l�nb.

Az asszonyok nem gy�ztek csod�lkozni.

- Ejnye, h�t ez mi? Ki csin�lta ezt? Ugye a cukr�szt�l val� Eperjesr�l?

- Nem, nem - felelgette Csapiczky szer�nyen -, minden csak aff�le "doma robiensis". (Felvid�ki nyelven azt jelenti, hogy "otthon csin�lt".) Szeg�nyek vagyunk, �gy �l�nk k�z�ns�gesen �s v�gre is azt eszik az ember, amije van. Nem szeretem a flancot. �gyis azt fogj�k r�nk, szeg�ny s�rosiakra, hogy nagyzolunk. Az ember r� se mer m�r gy�jtani egy j�raval� szivarra.

Ek�zben pedig m�g egyre v�ltogatt�k a t�ny�rokat �s hordt�k az �teleket. A vend�gek m�r l�zadozni kezdtek.

- Ez m�r sok! M�g mindig hoznak valamit! Istenem, meddig fog ez tartani? Itt �regsz�nk meg, uraim.

Csapiczky v�gre is megsz�nta �ket �s �gy sz�lt a szolg�khoz fejedelmi prosopope�val, mintha kegyelmet adna az �sszegy�lt sokas�gnak:

- Nos, fick�k, legyen h�t v�ge! Senki se pr�b�ljon t�bb� semmi kotyval�kot behozni, mert lel�v�m. Hagyj�tok kinn a t�bbit.

Erre a parancssz�ra nesztelen�l kotr�dtak ki a hajd�k, husz�rok �s lak�jok; az �n k�pzeletembe pedig �gy v�s�d�tt be az eg�sz dolog, hogy m�g tal�n egy nap, egy �jjel szakadatlanul hordt�k volna be a legpomp�sabb �teleket, ha a v�gtelen fonalat az el�z�keny Csapiczky el nem metszi.

Az �veges ajt�ban, mely nyitva volt, hogy a szivarf�st kimenjen, csakhamar megjelent egy izmos n�szem�ly. Meg lehetett ismerni, hogy ez a szak�csn�. Oh�, ez bizonyosan veszekedni j�tt a nyak�n maradt �telek�rt.

Csapiczky bosszankodva ugrott f�l, megijedve, hogy mit akar a szak�csn�. S minthogy �ppen az ajt�n�l �ltem, j�l hallottam, amint mondta, b�r halkan besz�lt:

- Mit adjak a kocsisoknak enni?

- Semmit - felelte Csapiczky m�rgesen.

- De az nem lehet... azoknak innival� is kell.

- Vajon? - d�rm�gte g�nyorosan.

- Mert higgye meg a nagys�gos �r, ha n�gy gr�f hal meg �hen, nincs akkora l�rma, mintha egy kocsis j�l nem lakik.

- Hm, ez igaz lehet - sz�lt elgondolkozva. - Adjon nekik, lelkem Makal�n�, mindent, amit csak megk�v�nnak.

A j� borok megtett�k a hat�st, az urak ott felejtett�k magukat; kiv�lt az �tkozott t�sztok okozt�k: egyik is, m�sik is felk�sz�nt�tte a v�leg�nyt, a menyasszonyt, az �r�map�t, h�t erre azt�n felelni kellett, sz�bul sz� lesz, n�melyik sz� bele�gazik egy m�sik mez�be �s f�lsz�lal�sra provok�l �j sz�nokot. Sz�val, csak a bacilusok k�lykeznek olyan szapor�n, mint a t�sztok. Az �rd�g vigye azokat a t�sztokat.

- Uraim, uraim, ne feledj�k, hogy �tk�zben vagyunk �s hogy nagy f�ladat k�sz�b�n �llunk.

- Ej, j� helyen vagyunk.

- Bolonds�g! A f�ladat nem a mienk, csak az Endr��.

Be�llott az �gynevezett amabilis konf�zi�, mindenki besz�lt egyszerre; a fiatalemberek odah�zt�k a sz�keiket a kisasszonyokhoz s ott egy csoportot k�pezve udvaroltak; k�l�n�sen az egyik Nedeczky le�nyt, a Vilm�t, dongt�k most k�r�l, mint a darazsak a vir�got, mert az mester volt a t�rsalg�sban, csak �gy d�ltek bel�le a szipork�k. S milyen szabadon, fesztelen�l diskur�l: kutya jukkerasszony lesz bel�le, ha f�k�t�h�z jut.

A le�nyok is pomp�san �rezt�k h�t magokat, s�t a mam�k se unatkoz�nak, mert a j� nevel�s� s�rosi ifjak az elef�nts�gra is ki vannak k�pezve.

- Halljuk Bogozy b�csit. Halljuk a malacok szerelm�t, halljuk, halljuk!

- Ne okoskodjatok!

- Ej, mit! Lazs�nyban �gyse lehet, mert ott �nnep�ly lesz, de most itt magunkban vagyunk. Egy lumpol� t�rsas�g, melyet nem k�t az etikett.

Endre k�ts�gbeesve tekingetett az �r�j�ra.

- De hisz ez borzaszt�, elk�s�nk. Mit gondolnak fel�lem Lazs�nyi�k �s Katica? Apuska, sz�lj, k�rlek, vend�geidnek.

- Mit sz�ljak?

- Hogy menj�nk.

Az �reg Csapiczky a fej�t r�zta �s r�mordult megbotr�nkozva:

- Az nem lehet. Mit gondolsz? Soha m�g Csapiczky nem mondta a vend�geinek, hogy menjenek. Ink�bb a nyelvemet v�gatn�m ki.

- No, h�t akkor majd megmondom �n.

S ezzel sz�l�sra emelkedett, de a komp�nia benne volt m�r a k�teked�sben, tudt�k, mit akar mondani, h�t csupa pajkoss�gb�l bedugt�k a f�leiket mind, mind, m�g a kisasszonyok is.

Nevettek, kiab�ltak, lez�gt�k.

- Abcug, abcug! Nem akarjuk hallani! El�ll!

Endre is nevetett, de hogy viszonozza a tr�f�t, miut�n megl�tott egy kr�t�t a poh�rsz�ken, odaintette a Matyk� inast �s f�l�rta a k�kposzt� dolm�nya h�t�ra csinos g�mb�ly� bet�ivel: "Menj�nk, uraim, mert kikapok".

Azt�n megparancsolta Matyk�nak, hogy j�rja k�r�l az asztalt, de �gy, hogy a h�ta legyen a vend�gek fel� ford�tva, mert � most plak�t �s nem inas.

Ezen a "szam�r �tleten" meg�tk�z�tt Pruszkay Stefi �s f�lfortyant. (Nem csoda, mert a tizen�t�dik poh�rn�l tart.)

- Kik�rem a s�rt�st - r�gta ki maga al�l a sz�ket izgatottan -, nekem ne ford�tson h�tat egy inas. Az ilyen vicceket a zsurnaliszta �r otthon, Budapesten hagyhatta volna...

F�lugrott �s kifel� rohant.

T�zen is el�llt�k az �tj�t.

- Fogatok - h�r�gte -, r�gt�n fogatok... Eresszetek!

- Stefi, legyen eszed - csillap�tgatt�k. - H�t megbolondult�l? Ej, ej, cimbus, cimborka (simogatt�k, cir�gatt�k). Hiszen senki se s�rtett meg.

- Seg�deket ide! Seg�deket! - s ajkszegletei remegtek az indulatt�l. - V�rt akarok inni, v�rt, v�rt!

Bogozy b�csi f�lkapott az asztalr�l egy poh�r v�r�sbort �s �nnep�lyes p�tosszal mondta (� tudta, hogy kell Pruszkayval besz�lni, ha egy kicsit kapatos):

- Tass vez�r unok�ja, igy�l ink�bb egy kis v�r�sbort!

A sok k�z k�z�l, mely a d�h�ng�t tartotta v�ll�n�l, nyak�n�l, derek�n�l fogva, egyszerre �szt�nszer�leg kiny�lt egy a poh�r ut�n �s az �ppen a Tass vez�r unok�j�� volt.

- Bandi, gyere, koccints vele!

Endre, ki restellte a jelenetet, odament, koccintott vele, azt�n �ssze�lelkeztek �s v�ge volt a haragnak, elm�lt, mint a szappanbubor�k. De az�rt a mulats�g m�r megromlott. Pruszkay elkezdett �rz�kenykedni �s vallom�sokat tett, hogy � milyen gonosz, hitv�ny ember, aki nem �rdemli meg az �letet, mikor a legkedvesebb bar�tj�t megb�ntja �s kellemetlen perceket szerez neki a legboldogabb napj�n. Amin�t csak egyet adnak az istenek a k�z�ns�ges haland�knak. (�neki egy�bir�nt kett�t adtak �s a harmadikat keresi, mert �ppen most v�lik a m�sodik feles�g�t�l.) Sz�val, Pruszkay Stefi m�r el volt k�sz�lve - �t imm�r csak mint tiszteletbeli m�lh�t sz�ll�tj�k Lazs�nyba, lehet azonban, hogy a leveg� kif�jja egy kicsit a m�mort a fej�b�l.

A k�nos incidens teh�t asztalt bontott, s most m�r a vend�gek csakugyan f�lkerekedtek, hogy meg se �lljanak Lazs�nyig.

Az els� kocsin mi indultunk, Endr�vel; a v�leg�ny �rjen oda legel�bb; legutolj�ra maradt az �reg Csapiczky a kis Marival, s mikor �tkelve a Polyovka-patakon, f�lkapaszkodtunk a lazs�nyi dombra, melyet az �n szel�d kedvenceim a ny�rf�k, val�s�gos mesebeli ez�st erd�v� var�zsoltak, gy�ny�r�s�g volt h�tran�zni a t�m�rdek n�gyes fogatra. A kocsisok, egy kicsit pity�kosan, nem sajn�lt�k az ostort; szinte r�p�lni l�tszottak alant a fogatok egy nagy aranyfelh�ben, mert az �t f�lvert por�t a ver�f�ny a maga k�p�re �tfestette.

- Az �regem n�gyes�t nem l�tom - mondta Endre bosszankodva.

- Hol lehet?

- Bizonyosan visszamaradt elrakosgatni egyet-m�st.

- H�ny �rakor lesz az esk�v�?

- F�l egyre kell lennie. De az �reget v�gre is be kell v�rni, mert � az �r�mapa, Mari h�gom pedig az egyik koszor�l�ny.

- Lazs�ny m�g messze van?

- Egy j� negyed�ra. Nini, m�r l�tszik is a templom b�dogtornya.

Csakhamar ott voltunk Lazs�nyban. Egy veszekedett nagy kast�ly l�tszott, f�lig rom, a falu innens� r�sz�n. Az ablakok n�melyike kit�rve, nemcsak �veg nincsen benne, de r�ma se. A nagy park egykori k�ker�t�se is h�zagos, n�hol �sszeomlott �s a k�vek szertesz�t hevernek, csak imitt-amott �p m�g, �s a mohhal ben�tt zsindely is rajta van.

- Ez a Katic��k h�za; egy kicsit elhanyagolt �llapotban van. V�gre is csak a f�ldszint egy r�sz�t lakj�k. Az �reg m�lt�s�gos �r (a Katica mostohaapja) mint aff�le katona, ink�bb a rombol�st szereti, mint a jav�t�st. Oh, ezek a jav�thatatlan katon�k!

- Mi�rt "m�lt�s�gos" az �n ap�sa, ha szabad k�rdenem. �rnagyot nem illeti meg ez a c�m.

- Persze! De � cs�sz�ri �s kir�lyi kamar�s is.

- Ah! az m�s.

Csak k�s�bb tudtam meg, hogy az �rnagyot Uhlariknak h�tt�k valamikor, �s a Lazs�nyi nevet csak n�h�ny �v el�tt vette f�l a birtok neve ut�n, melyet az eperjesi p�sp�kt�l b�relt.

Apja s�tiszt volt az aerariumn�l �s nem volt nemesember. De h�t akkor hogy lehetett a fia kamar�s? H�t azt mondj�k, rendk�v�li m�don. Uhlarik Pista eperjesi di�k kor�ban be�llt katon�nak �s oly t�k�lyre vitte p�r �v alatt a husz�rmesters�get, hogy a f�herceget, mostani kir�lyunkat, � tan�totta lovagolni, mint a legjobb lovasok egyike a leg�nys�g k�zt. A f�herceg h�l�s volt tan�t�ja ir�nt �s amikor cs�sz�r lett, kinevezte hadnagynak. Uhlarik �r lett, elker�lt B�csb�l, tudja isten, milyen ezredhez, s lassan-lassan cs�szott f�lfel� a rangl�tr�n eg�sz a kapit�nys�gig. Sok tarkabarka �vtized lefutott: �reg kapit�ny lett az egykori nyalka husz�rgyerekb�l s a cs�sz�rb�l lett �reg kir�ly; sohase tal�lkoztak azut�n. A kir�ly t�n el is felejtette mester�t, mikor egyszer csak egy erd�lyi hadgyakorlatn�l, amint ellovagol a hadtest el�tt, hirtelen szem�be �t�dik egy ismer�s arc a sorb�l, egy sokszor l�tott tekintet; megr�ntja a lova kant�rj�t s meg�ll az �mul�-b�mul� kapit�ny el�tt.

- �n Uhlarik?

- Igen, f�ls�g.

A kir�ly szeme ny�jasan siklik el a kapit�ny alakj�n s lelk�t l�gy�tja, rezegteti sok el�buggyan� eml�k.

- K�v�njon �n valamit.

Ritkas�g. Egy v�n t�bornok besz�lte nekem, hogy az uralkod� eg�sz �let�ben ezzel az esettel egy�tt is csak k�tszer tan�s�tott ilyen kegyet. K�v�njon �n valamit! Ez azt jelenti, hogy mindent k�rhet az illet�, amit a szeme, sz�ve megk�v�n, m�g egy uradalmat is.

Uhlarik kapit�ny sz�d�lt a boldogs�gt�l: esze egy szempillanatig v�gignyargalt mindazon dolgok k�z�tt a nagy mindens�gben, melyekre az emberek v�gynak �s t�rekszenek, melyeket a hi�s�g, kapzsis�g, okoss�g kiturk�lhat egy korona al�l �s moh�n, de zavartan dadogta:

- Kamar�s szeretn�k lenni, f�ls�g.

A kir�ly elmosolyodott, mintha mondan�: "�n boh� egy fick�, Uhlarik" s egy szemint�ssel b�cs�t v�ve, od�bb nyargalt.

Mondj�k, hogy a kir�ly, aki term�szetesen megadta neki a kamar�ss�got, elengedv�n az �s�ket, t�bbsz�r fejezte ki csod�lkoz�s�t m�g azt�n is az eset f�l�tt. Pedig olyan term�szetes. S�rosi sz�let�s� ember nem k�rhetett m�st.

Egy�bir�nt bocs�nat e kit�r�s�rt a m�ltakba, ann�l is ink�bb, mert a jelen is el�g le�rnival�t ny�jt. Mikor a kapuhoz �rt�nk, egy mozs�r d�rd�lt el, azt�n pukk! m�g egy m�sik, a "hang�szok" pedig (mert S�rosban szeretik a j� r�gi magyar szavakat n�metekkel vagy latinokkal f�lcser�lni, de a rossz �j szavakat f�lkapni a sikkhez tartozik) - r�h�zt�k a R�k�czi-t. A nagy, sz�les udvar tele volt m�r kocsikkal �s kocsisokkal, kik k�l�nb�z� livrèe-kben, hatalmas strucctollakkal lebzseltek, nevetg�ltek, az urakat sz�lt�k s pajz�nul incselked�nek a ker�t�sen bekandik�l� helybeli v�szonn�ppel. A helys�g h�res volt sz�p asszonyair�l. Mondj�k, hogy egy �vig fek�dtek itt egykor a Th�k�ly Imre gr�n�tosai.

Alig tudtunk a sok kocsi k�zt behajtani; az �sszegy�lt vend�gek: Div�ky�k, a somhegyi Garz�k, a b�n�jfalusi Nagyok, a b�r� Kramlyak, a koronkai Csath�k, a Bal�nszkyak, a l�tai L�t�ssyak, de tudn� az �rd�g elsz�molni mind, kiszaladtak el�nkbe a verand�ra �s nagy �ljenz�ssel fogadtak.

Az �rnagy maga is el�s�ntik�lt f�nyes katonai egyenruh�j�ban, kardosan, cs�k�san, �s m�g miel�tt lesz�lltunk volna, mennyd�rg�s hangon r�ki�ltott Endr�re:

- Visszafordulhatsz m�r, fr�ter, elk�st�l. Odaadtuk m�r a le�nyt m�snak.

Endre szinte bel�halv�nyodott, m�g tr�f�nak is rettenetes szavak; de az �rnagyot nyomban elfogta a kacag�s, mert egy cs�ppet se f�lelmetes alak, piros borvir�gos arc�, pocakos ember, nagy agyagsz�n� bajusszal, melynek egy r�sze a szak�llb�l van k�lcs�nv�ve.

- Hol a pokolba k�stetek ennyi ideig? No, de most m�r egy, kett�, h�rom, �lt�zk�djetek hamar, hogy mehess�nk.

- Katica hol van?

- Azzal m�r nem besz�lsz t�bb�, bruder, le�nykor�ban. A komornyik majd megmutatja a szob�tokat.

Azt�n sorba j�ttek a t�bbi hint�k, mindenkin�l kit�rt a zsibong�s, a fogadtat�s meleg elevens�ge. Az �reg �rnagynak nem sok tekint�lye volt (hi�ba, a sz�rmaz�st sohase lehet eg�szen kiheverni), de az�rt szerett�k, s hallani lehetett a szob�mb�l, ahol �lt�zk�dtem, amint sorba �dv�z�lt�k az �rkez�k vid�man, bar�ts�gosan. "J� napot, K�niggr�tz ap�. Szervusz, �reg K�niggr�tz. Hogy van, �des K�niggr�tz ap�?" (A m�lt�s�gos kamar�s �rnak ez volt a haute crème-ben a neve, vonatkoz�ssal bizonyos hadi sikerekre.)

Egy j� negyed�ra m�lva ki�lt�zk�dve gy�lekezt�nk a nagy t�rsalg�szob�ban; n�h�nyan magyar d�szruh�ban, ment�sen, k�csagos forg�s kalpagokban. A kordov�n csizm�k v�gan csikorogtak, a kardok kev�lyen cs�r�gtek, a n�k�n a selyemruh�k rejt�lyesen suhogtak, �mb�r a h�lgyek nagy r�sze ink�bb a menyasszony szob�j�ban tart�zkodott.

A t�rsalg�szob�ban egyszer�ek, majdnem szeg�nyesek voltak a b�torok. K�niggr�tz ap� mondotta is egyp�rszor magyar�zatul:

- Katona l�temre szeretem az egyszer�s�get. (�nmag�val megel�gedve d�rzs�lgette a kezeit.) Teringette, im�dom az egyszer�s�get... s �gy ragaszkodom e hitv�ny b�torokhoz, mintha a mannschaftom volna... Az asszony persze szeretn� kihajig�lni, de nem engedem. Teringette, nem engedem.

A hatalomnak ez a szertelen m�rt�ke szinte megr�szeg�tette egy percre K�niggr�tz ap�t s sz�les, tok�s arca f�lf�v�dott az �n�rzett�l, mint egy spanyol nagyk�vet�.

A falakon h�res gener�lisok arck�pei l�gtak. Azokr�l mind sokat tudott besz�lni, egy-egy adom�t k�zbesz�ve, amelynek azonban a point-j�t nem tudta soha kihozni, mert olyan asztmatikus k�h�g�s fogta el a nevet�st�l ott, ahol a nevetni val� r�sz k�vetkezett, hogy abba kellett hagynia. Az egyik asztal tele volt partec�dul�kkal - ezek az udvart�l k�ld�tt halotti jelent�sek; minden kamar�snak megk�ldi az udvarmester.

A h�zhoz j�ratosak m�r �smert�k az �reg�r gy�ng�j�t, hogy sz�vesen flancol e part�kkal, de az �j vend�geket meglepte a sok fekete szeg�lyes nyomtatv�ny, egym�s mell� kiter�tve.

- Mif�le hal�lesetek ezek?

- Az udvar - felelte Lazs�nyi k�z�mb�sen. (Sok ravasz griffet eltanult m�r a nemess�gt�l.)

- Ah, az udvar?

- Oh, igen - folytat� elszomorodva -, igaz�n unheimlich mindennap egy ilyen c�dul�t kapni... Mintha egy s�ri �rny l�pne be mindennap a szob�mba.

Sz�tn�zett r�vedez� szemekkel a t�gas teremben, mintha itt az � szalonj�ban libbenn�nek l�thatatlanul a fens�ges �s nagym�lt�s�g� szellemek mindny�jan.

Azt�n egy partec�dul�t vett f�l az asztalr�l a jobb kez�vel, b�r m�r rajta volt a feh�r szarvasb�r keszty�.

- Ez a legfrissebb - mond� -, a szeg�ny Larisch-Moenich gr�fn�. Istenem, istenem, hogy ez is meghalt - s hangja reszketegg� v�lt, szempill�i rezegni kezdtek.

- H�ny �ves volt?

- Nem is tudom. Ah, itt van. Meghalt 79 �ves kor�ban. Szeg�ny Larisch-Moennich!

- �smerte, K�niggr�tz ap�? - k�rdezte b�r� Kramly.

- Nem, fiam, nem �smertem.

- H�t akkor m�rt sajn�lkozik?

K�nnigr�tz ap� f�lpattant, s�rga szemei szikr�t sz�rtak.

- M�rt, m�rt? Teringette, m�rt! H�t mert �rdekl�d�m az udvar ir�nt. Ki �rdekl�dj�k, ha mi kamar�sok nem? Teringette, ki �rdekl�dj�k?

Kramly b�r�t, ki tizen�t �v el�tt j�tt be Csehorsz�gb�l, egy kis birtokot v�s�rolva Bert�nyh�z�n, a partec�dul�k eszmet�rs�t�s �tj�n egy kev�ly megjegyz�sbe cs�b�tott�k be (a s�rosi leveg�n lassankint � is hasonl� lett a bennsz�l�ttekhez).

- Tavaszra �n is egy csal�di kript�t sz�nd�kozom �p�ttetni Bert�nyh�z�n. A k�veket m�r faragj�k hozz� a zsarn�ci k�m�vesek.

A b�r� negyven�t �ves f�rfi volt �s n�tlen, csal�dtalan, a kripta teh�t �ltal�nos csod�lkoz�st keltett.

- Sacrebleu! Mit teszel bele? - k�rd� a gunyoros Div�ky Vince.

- Bah. H�t �s�ket. Hozatom Csehorsz�gb�l.

Kramly b�r�r�l az volt a k�ztudat, hogy az apja mint katonai lifer�ns kapta a b�r�s�got, k�s�bb azt�n elveszt� nagy t�k�j�t, s a fi� ide menek�lt a marad�kkal.

Finom, alig �szrevehet� g�nymosoly j�tszadozott az ajkakon.

- �gy? - mond� ny�jasan Div�ky - �s hogy veszed, k�rlek, a csontok fontj�t?

Ezen azt�n nagyot nevettek, maga Kramly is nevetett, az �rnagyot pedig majd megfullasztotta az asztma, nyak�ba esv�n Div�kynek: "Oh, te grobian, te grobian!"

Mind nagyobb lett a t�rsas�g, k�vetkez�sk�ppen sz�kebb a terem. V�gre megjelent fel�lt�zve a v�leg�ny is, ugyancsak kics�pte mag�t. Nagy hurr�-ki�lt�sokkal fogadt�k. Azut�n meg�rkezett az �reg Csapiczky, le�ny�val, Mari kisasszonnyal, �gyszint�n Koltay Miska Szalk�nyb�l, l�h�ton; csupa tajt�k volt a paripa. M�r odak�nn kezdte a panaszkod�st Miska, hogy �rd�g vigyen el minden szeles embert; otthon felejtette a p�nz�t a m�sik kab�tj�ban, �s csak a fele�ton vette �szre.

A bennsz�l�ttek �sszen�ztek, de senki se mosolygott, egyszerre t�zen is ny�jtott�k a t�rc�jokat, mintha vez�nyeln�k �ket.

- Parancsolsz, amicenko?

Koltay hanyagul, de m�gis elutas�t�lag intett a kez�vel, mint egy rest angol lord.

- Ugyan hagyj�tok, unom az eff�l�t. V�gre is a k�r�lm�nyekt�l f�gg. Lesz egy kis par�zs ferbli, K�niggr�tz? Besz�lj, K�niggr�tz.

- Lesz, lesz - hagyta r� K�niggr�tz ap�, ki a k�szv�nyes l�ba dac�ra �gy irgett-forgott, mint a karika, majd itt volt, majd ott volt, tett, vett, igaz�tott �s parancsokat osztogatott.

- Ah, no. Most m�r mind egy�tt vagyunk. Csak m�g az asszonyok �lt�zk�dnek. Teringette, az a sok limlom, az a sok m�sli, toldal�k... Oh, az a sok toldal�k...

Az asszonyok val�ban m�g sok�ig piszmogtak a toilette-jeikkel, de hisz az�rt asszonyok. A szobal�ny �s a szolg�l�k �r�lten futkostak fi�kr�l fi�kra, majd egy hajt� kellett, majd egy cip�h�z�; �s m�g isten tudja, mi. V�gre azonban m�gis elk�sz�ltek.

- Ah! - r�ppent el minden ajkon.

Kiny�lt a mell�kszoba ajtaja �s bel�pett a menyasszony. S�ri cs�nd t�madt, melyet csak az a halk tengermormog�s-f�le zaj zavart, mely a meglepet�st jelzi.

- Charmante!

- Meiner Seele! Gy�ny�r�.

De sz�p is volt. Magas n�v�s�, sug�r alak, szinte t�r�keny. Nagyban emelte az egyszer� feh�r ruha. Sz�ke haj�ra f�ls�gesen illik a koszor�, s nyak�ra a t�nd�kl� �kszer. Uramfia, mekkora smaragdok �s zaf�rok! (Amilyen pr�zai l�lek vagyok, mindj�rt azon kezdtem t�n�dni, mennyit kap r� Endre a z�logh�zban.)

A menyasszony m�g�tt a mama j�tt gr�n�tsz�n selyemruh�ban.

Lazs�nyin� m�g el�g csinos asszony, kiss� hervadt m�r, az igaz, de a hervad�sban is van k�lt�szet; zsebkend�j�vel kis�rt szemeit t�r�lgeti, de hasztalan, csak egyre el�veszi a fuldokl� zokog�s.

- Nem szeretn�k anya lenni - mondja egy mellettem �ll� �sz haj� aggasty�n, n�v szerint valami Sipeky M�rton, akinek annyira tetszik ez a mond�s, hogy sorba j�rja a f�rfivend�geket megel�gedett, vigyorg� arc�val �s mindenki el�tt ism�tli: Nem szeretn�k anya lenni. H�t te szeretn�l anya lenni, h�?

A menyasszony szemei is ki vannak s�rva (pedig sz�p k�k szemei lehettek m�g tegnap), az arca is halov�ny, gy�r�tt, l�tszik, hogy nem aludt az �jjel; gy�r�tt, de �gy is sz�p arc, ov�lis, finom metszet�, melyet m�g csak jobban kiemel a csod�latos �des hajl�s� orrocska, hogy m�r az�rt is �rdemes volna n��l venni.

De hol van Endre? Nini, hiszen �ppen ott �ll m�r el�tte, megfogja a kez�t �s megcs�kolja; a kis k�z remegni l�tszik az �v�ben.

- F�l, Katica?

- Nem, nem, csak sz�gyenlem magamat - suttogja s szinte szeretne valahogy elb�jni Endre m�g�, hogy kiker�lje a sok k�v�ncsi tekintetet.

K�v�ncsi tekintetek - enyhe sz�. Val�s�gos szents�gt�r� szemsugarak azok, melyek egy menyasszonyra l�vellnek ilyenkor a cs�f f�rfiszemkarik�kb�l. Ah, istenem. Nem is hogy n�zik, de hogy mit gondolnak hozz�... Pedig hogyan n�zik a n�v�s�t, form�it, idomait, mint a csik��t a v�s�ron. A l�t�sukat megtoldj�k a sejt�ssel. Azok a t�r�keny, finom okos l�nyek �rzik e b�nt� szemeket, mik�nt m�szk�lnak a ruh�n kereszt�l sz�zies test�k�n.

A vend�gek mind odaj�rultak szerencs�t k�v�nni a menyasszonynak, a mam�nak. �n is t�lestem a sz�ks�ges bemutat�son, mire K�niggr�tz ap� elki�ltotta mag�t �l�nken:

- De m�r most egy, kett�, h�rom, menj�nk, h�lgyeim �s uraim. Jobbra �t!

Nekem a markomba nyomt�k a bokr�t�s n�szbotot �s �ppen meg akartunk indulni, mikor egy livrèe-s szolga szembe nyitja a k�ls� ajt�t s nagy szuszogva cipel egy fersl�got, mely a post�n j�tt.

- Milyen pech! - ki�lt f�l k�ts�gbeesve Lazs�nyin�. - �ppen most hozz�k. (Azt�n magyar�z�lag fordult a h�lgyek fel�.) A ruh�k P�rizsb�l, �deseim, az �n ruh�im �s Katica menyasszonyi ruh�ja. Chatelott�l, rue Boulogne 24. Onnan szoktam hozatni. �s m�g sohase f�z�tt le ez az �tkozott Chatelot; mindig pontos volt, csak most, most, �ppen most. K�pzelhetik, milyen bossz�s�g volt ez r�m n�zve. Azt hiszem, ha ebbe bele nem haltam, matuzs�lemi kort fogok �rni. Stefi, ne vigyorogj olyan g�nyosan, mert azt nem t�r�m. Persze, te szeretn�d, hogy meghaljak. Tegnapel�tt kellett volna megj�nnie a ruh�knak, melyek mint gyors�ru lettek f�ladva, �s nem j�n semmi, semmi. Azt hittem, meg�r�l�k. V�gre is, mit tehettem egyebet, itthon �t�tt�nk �ssze egy ruh�t a Katic�nak... egy ak�rmilyet. Szent �g, ha r�gondolok, hogy mik�nt vagy �lt�zve, Katica sz�vem, most is azt hiszem, hogy menten meg�t a guta.

- Nem szeretn�k anya lenni - sz�l k�zbe kenetteljesen a v�ltig locsog� Sipeky.

A h�lgyek �s a f�rfiak mind tiltakoztak, mennyre-f�ldre esk�d�zv�n, hogy Katica f�ls�gesen van �lt�zve, �s hogy nincs az a szab� a vil�gon, aki az � sz�ps�g�b�l elvenni vagy ahhoz hozz�adni tudna; de a m�lt�s�gos asszony makacsul r�zta a fej�t, mialatt fejd�sz�n jobbra-balra r�pk�dtek a rozsdaveres strucctollak.

- Hi�ba besz�ltek, hi�ba, hi�ba. Ami nem anst�ndig, h�t nem anst�ndig. �s kedvem volna f�lbontani a kisztnit �s... Was sagst du dazu, alter Stefi?

K�niggr�tz ap� sietett tiltakozni.

- Ozaj dusa moja! (Ugyan, lelkem.) Hova gondolsz? Hiszen az anyak�nyvvezet� �s a pap m�r egy �r�ja v�rnak. Hiszen a p�rizsi ruha m�r itt van, �s �n szeretn�m is, ha rajtatok volna... ha m�r egyszer kifizettem. De v�gre is a csal�dban vagyunk, ruha, ruha. Um Gottes Willen, most csak nem kezdtek levetk�zni �s �jra fel�lt�zni. Daj, pokoj, Annuska! (Hagyj b�k�t, Annuska.) Te pedig, P�ter, vidd be azt a p�rizsi dobozt a m�lt�s�gos asszony szob�j�ba, hogy ne legyen itt az �tban.

A megsz�l�tott P�ter f�lkapta a sz�kre helyezett deszkadobozt, hogy elvigye.

- Ah, a br�sszeli csipk�im - sz�lt egy lemond� s�hajjal Lazs�nyin�, a szolga vagyis ink�bb a doboz ut�n n�zve.

De nekem meg a szolga t�nt fel, vagyis hogy a szolga h�ta. A dolm�ny�n ugyanis f�lig let�r�lve, de az�rt m�g olvashat�an ott �llt f�l�rva kr�t�val: "Menj�nk uraim, mert kikapok".

Hopp h�! Mif�le rejt�ly ez. Hiszen ez a gortvai dolm�ny f�lirata. A szolga nem az, de a dolm�ny ugyanaz. H�t ez hogy lehet? No, az csak �gy lehet, hogy a dolm�nyt idehozt�k �s elfelejtett�k r�la lekef�lni a f�liratot. Lassankint m�g egyn�h�nyat �smertem f�l ezen a nyomon a gortvai egyenruh�kb�l. Az �rd�gbe is, ezek a v�ndorl� livrèe-k k�l�n�sek egy kicsit!

De m�r nem volt id�m elm�lkedni. A lakodalmi marsall, Szlim�czkyn�, a rendezkez�shez kezdett, eligaz�tv�n mindny�junkat.

�n mentem el�l a bokr�t�s bottal.

Ut�nam a menyasszonyt vezette Domor�czy Pista.

Azut�n a v�leg�ny k�vetkezett Nedeczky Vilm�val.

A Deli Csath� Ferenc karj�n j�tt a kis Csapiczky Mari.

�s �gy tov�bb, eg�sz hossz� sorba, - de hogy milyen rendben, nem figyeltem meg, mert egyetlenegyszer n�ztem csak h�tra, mikor az anyak�nyvvezet�t�l j�vet a templom fel� tartottunk. (Egy�bir�nt mind a jegyz�i lak, mind a templom csak n�h�ny l�p�snyire volt az �don, romladoz� kast�lyt�l.) Ugyanis a tegnapi es�t�l egy kis pocsolya k�pz�d�tt az �tban, mely m�g teljesen f�l nem szikkadt, nem nagyobb darabon, mint egy bivalyb�r, de egyfel�l a pl�b�nos kertker�t�se �s az �t m�sik oldal�n vesztegl� fazekasszek�r miatt �ppens�ggel nem lehetett kiker�lni; biz abba bele kell l�pnie feh�r atlasztop�nk�ival a menyasszonynak is. Hi�ba j�r a lelke a hetedik �gben, a l�bacsk�ja m�giscsak itt tipeg-topog a sz�rke s�rgoly�n.

�n egyszer�en �tugrottam a hossz� l�baimmal �s eszembe se jutott a t�bbiek�rt agg�dni.

- Brav�, Domor�czy - hallatszott e percben a h�tam m�g�tt. T�zen is ki�ltott�k: Brav�! Brav�!

Erre fordultam azt�n h�tra, hogy mi az. H�t Domor�czy lekapcsolta a meggysz�n b�rsonyment�j�t �s v�gigter�tette a s�rfolton. A b�jos menyasszony mosolyogva l�pegetett rajta. Ez volt tal�n az els� mosolya a koszor� alatt.

Azt�n, �gy tudom, ott hagyta a ment�t mindaddig, m�g mind �t nem keltek a d�m�k. (K�pzelem, hogy benyomta a nagy Szlim�czkyn� �s a sz�z kil�ra becs�lt Csath� L�szl�n�.) V�g�l egy szolga hazavitte megsz�r�tani �s megkef�lni.

Mit mondjak a templomi cerem�ni�r�l? Nem t�rt�nt semmi k�l�n�s. A sablonok, a k�z�ns�ges kitaposott �t az "egy keny�rhez �s s�hoz", - hogy a m�zet nem is mondjam, mert az csak az elej�n van. M�g kev�sb� untatom az olvas�t az eb�d apr�-csepr� r�szleteivel, hiszen mindenki volt m�r lakodalomban �s m�g senki sem halt meg ott �hen. Mind, mind kihagyom az olyan dolgokat, amik csak a jelen lev�ket �rdekelt�k, zavar� incidenseket, a f�lszolg�l� inasok kezeib�l hogyan potyogtak ki a t�ny�rok �s cs�sz�k, mint �nt�tte le az egyik sz�sszal �ppen a m�lt�s�gos h�ziasszony gr�n�tsz�n ruh�j�t, mire az f�lki�ltott: "Szent Isten, milyen szerencse, hogy nem a p�rizsi ruha van rajtam!" (A gondvisel�s denique ilyen lelem�nyesen v�ltoztatja �t a legnagyobb szerencs�tlens�geket szerencs�kk�.) Mell�z�m a t�m�rdek bon mot-t �s aper�ut, melyek egyugyanazon pillanatban sz�letnek �s elm�lnak, mint �ltal�ban a r�vid �let� szikr�k, �gyszint�n a t�sztokat, melyek �r�kk� �lnek, mint a bolyg� zsid�, �s lakodalomr�l lakodalomra v�ndorolnak; m�g a saj�t n�sznagyi mond�k�mat is agyonhallgatom. (Ha hallani akarj�k, h�vjanak meg n�sznagynak.)

Mondjam-e, hogy se a menyasszonynak, se a v�leg�nynek nem volt �tv�gya, de hisz ez term�szetes. �mor okos kis isten, legy�ri az �tv�gyat, ezt a gonosz, k�vetel� fick�t, mert sokat �rthatna, ha n�melykor elki�ltan� mag�t, hogy a h�zass�ghoz speiz is kell.

Zavartan, elfog�dva �ltek egym�s mellett, sokszor n�ztek egym�sra, de ha az egyik n�zett, a m�sik elkapta a szem�t; mosolyogtak a hozz�juk int�zett k�rd�sekre �s igen sz�rakozottan feleltek. L�tszott, hogy terh�kre vagyunk. Endre n�h�nyszor el�h�zta az �r�j�t. Katica is t�bbsz�r k�rdezte:

- Mennyi az id�?

- M�g csak �t �ra.

- H�nykor indul a vonat?

- Tizenegykor.

- Bizonyosan tudja?

- Bizonyosan.

Amikor besz�ltek, nem egym�sra n�ztek, egyik a t�ny�rj�ra, m�sik a gy�r�j�re.

- �s h�nykor indulunk innen?

- Kilenc ut�n.

- Nem lesz nagyon s�t�t?

- Att�l f�gg, lesz-e holdvil�g?

- Mama, nem tudod, lesz-e ma holdvil�g?

- Ah, istenem, honnan vegyek �n nektek holdvil�got?

K�niggr�tz ap� r�sz�lt feles�g�re ked�lyesen:

- Mit tudod te m�g, mi�rt k�rdik: hogy kell-e nekik vagy nem kell? Mert a holdvil�g csak szerelmeseknek becses. Hm. Az �j h�zasok m�r nem szorulnak az �gitestekre. Hm. H�t kell-e az a holdvil�g, gyerekek, vagy nem kell?

Katica piros lett, mint a pipacs; Endre sietett felelni:

- Kell, kell.

- Hadd l�m, melyitek f�l a s�t�tt�l, hm - �vel�d�tt a v�n katona.

- � - felelte Endre.

- �? Mif�le �? H�t �gy kell azt mondani? Ejnye, mordizom adta, mondod mindj�rt, hogy: a feles�gem.

Katica ijedten tekintett Endr�re.

- Ne, ne! - rebegi halkan, tiltakoz�n. - Ennyi ember el�tt! Jaj, ne!

Kit�r a hahota s az eg�sz t�rsas�g azon diplomatiz�l, hogy Katic�b�l is kiszor�tsa a "f�rjem" sz�t, de nem mondan� a vil�g�rt. Lelke nevet bel�l, m�g a fej�t r�zza.

Boh� kis dolgok, mi le�rni val� van rajtok? Engem hidegen hagynak. Egy orvos el�tt a nagy l�z is csak egy szimpt�ma, a lass� �rver�s is. Egy n�sznagy el�tt a lakodalom csak egy pillanatnyi st�dium a fejl�d� �letben. Egy tapasztalt n�sznagy nagy r�ka �s hidegen �rinti a mutatkoz� po�zis. Minden a fejl�d�st�l f�gg. A legr�szegebb ember is kiz�r�lag tejjel �lt egy id�ben (szop�s gyerek kor�ban). L�ttam m�r szem�rmes menyasszonyokat, gy�nge, t�r�keny liliomokat a leszak�t�s el�tt - �s mikor m�sodszor l�ttam �ket, m�r akkor t�ny�rokat vagdaltak a f�rjeik fej�hez.

Csak �ljetek �desen, elandalodva egym�s mellett, szeg�ny gyerekek, megittasodva az elm�lt percek esem�nyeit�l, k�v�ncsian a j�v� percek esem�nyeire, �s ne n�zzetek sehova, csak egym�sra; - mert ha egyeb�v� n�zn�tek, meg tal�ln�tok l�tni, hogy a pr�za m�r leskel�dik r�tok valahol egy sz�gletben, vagy tal�n minden sz�gletben, mint a lecsap�sra k�sz�l� v�rcse.

�s j�n is m�r, de most m�g tetszet�s �lt�zetben. Kedves m�g, meleg m�g �s ny�jas. De majd megl�ss�tok, hogy elhagyogatja apr�nkint sz�p ruh�it �s egyszer csak meg�ll el�ttetek durv�n, meztelen�l.

Most m�g csak az �rnagy kezdi el�tologatni, mert �gy illik, �gy k�v�nja a sikk.

- Csin�ljunk egy kis tr�f�t - ki�ltott f�l K�niggr�tz ap� vid�man, mikor m�r emelkedni kezdett a k�zhangulat. - Adjatok egy �v papirost �s egy oll�t.

Papirost hamar tal�ltak, de oll�t sehol sem.

Az �rnagy maga ugrott f�l keresni.

Egy �gynevezett "sz�z fi�k�" szekr�ny �llott a nagy eb�dl�terem egyik sark�ban, annak az egyik fi�kj�t nyitotta ki, �s onnan kotor�szott el� egy oll�t �s egy kulcsot. A fi�k ezenk�v�l tele volt emberi hajjal; jobban megn�zve l�ttam, hogy k�l�nb�z� par�k�k, �lszak�llak �s bajuszok.

- Szent Isten, mit tart ott az �rnagy? - k�rdem a szomsz�domhoz hajolva. A szomsz�dom volt Sipeky M�rton, aki a f�lembe s�gta:

- A Dienerschaftot.

- Mit? Nem �rtem.

A mulats�gos aggasty�n hamisk�san kacsintott s mert a bor m�r b�besz�d�v� tette, piciny bepillant�st engedett a s�rosi miszt�riumokba.

- Az eff�le szak�llak �s bajuszok seg�ts�g�vel tetsz�s szerint alak�thatja az ember a Dienerschaftj�t; csin�lhat ugyanazon emberb�l torzonborz kapust, sima francia komornyikot �s cotelettes angol lov�szt.

- Ah�!

Az �rnagy visszatipegett az asztalhoz; az egy �v pap�rt f�lnyirk�lta kock�kra, azt�n egy ceruz�t vett �s sorba j�rta a vend�geket: "Mikor sz�lett�l, bruderk�m? He hepci�skodj, br�t moj slatki. Igazat mondj, nem t�rik be a fejed." A d�m�kkal gy�lt meg a baja legjobban, azok er�sen vonakodtak. Micsoda �j bolonds�g ez K�niggr�tz ap�t�l? De az ap� vid�man d�rzs�lte a kezeit. "Majd megl�tj�k, megl�tj�k", s k�tszer is figyelmeztette, k�l�n�sen az �regebbj�t: "Igaz �vsz�mot tess�k mondani, mert megb�nj�k."

Mikor azt�n minden pap�rra r��rta a nevet �s az illet� vend�g sz�let�si �vsz�m�t, az �reg�r elt�nt az asztalt�l. �szre se vett�k; s�t mindj�rt el is felejtett�k az eg�sz �ssze�r�st. Hisz �gy r�pk�dtek a v�ltozatos t�m�k, mint sz�nes pillang�k a r�teken. T�szt, disputa, incselked�sek v�ltogatt�k egym�st. S mindez bizonyos k�nnyeds�ggel, nagyvil�gi f�l�letess�ggel, �gysz�lv�n csak a hangulat kedv��rt. Mert a s�rosi fiatalember nem h�zasodik S�rosb�l, teh�t nem is szeret bele s�rosi le�nyba, legf�llebb s�rosi le�nyokon tanulja meg az udvarl�st, s viszont a s�rosi kisasszony s�rosi fiatalembereken a kac�rkod�st. Mindez csak egy f�pr�ba, nem megy igazi v�rbe, csak maszk�rozza az igazi ostromokat. A sz�npadi csat�k v�gre is kellemesebbek az igaziakn�l. A nagy szenved�ly �s a nagy �rdek elnyomja, ami finom, ami lezs�r �s ami pik�ns az emberben. Ah istenem, semmi se lehet t�k�letesebb a vil�gon, mint az oly emberek, akiknek nincsen semmi v�gyuk, csak szeretetre m�lt�knak �s el�kel�knek l�tszani, �s nincs egy�b t�rekv�s�k, csak hogy a szomsz�djuk vagy a vis-à-vis-juk min�l pomp�sabban �rezze mag�t...

Tal�n egy f�l�ra is elm�lt, lehet, hogy t�bb, mire �jra visszat�rt K�niggr�tz ap� diadalt�l ragyog� arccal, maga el�tt eresztve egy k�t�nyes szolg�t, ki nagy kosarat cipelt.

- Nos, uraim - kezd� az ap� �s a szemei csillogtak �s h�ztak a csod�lkoz� arcokon -, csin�ljuk meg magunknak azt a j� tr�f�t, hogy mindenki k�stolja meg Tokaj term�s�t abb�l az esztend�b�l, amikor � sz�letett. (Egyet csettintett a nyelv�vel.) Teringette, szeg�nyek vagyunk, de j�l �l�nk.

S ezzel kezdte kirakni a kos�rb�l a kis h�romdecis �vegeket, telit�ltve azzal az olvasztott arannyal, amit tokaji eszenci�nak nevez�nk, mindenik el� oda t�ve a maga �vegj�t a r�ragasztott n�vvel �s sz�let�si �vsz�mmal.

- No, ez igaz�n fejedelmi gondolat! - ki�ltottam f�l, eg�szen belemelegedve e k�pr�ztat� f�ldi j�l�tbe �s az �tletnek kedvess�g�be.

- Csak az k�r - jegyz� meg az �reg, f�rg�n szaladg�lva az asztal k�r�l -, hogy m�r lefel� nem sok�ig tr�f�lhatok �gy. Egy-k�t �v m�lva m�r olyan vend�geim is lehetnek, akiknek nem tudok adni. Eredjetek, �cs�m, a filox�r�hoz! F�lfel� azonban j�l �llunk. (ism�t csettentett a nyelv�vel) �s sok�rt nem adn�m, ha sz�z �ven fel�li vend�geim lenn�nek... Teringette, visszafiatal�tan�m �ket... Ah, r�gebben kellett volna sz�letnetek, amici.

Majd vissza�lt hely�re, megt�lt� pohar�t az 1825-iki term�sb�l (ebben az �vben j�tt a vil�gra Eperjesen) �s �gy sz�lt a be�llott m�ly cs�ndben �nnep�lyesen:

- Ezt a poharat pedig �r�tem az �n kedves mostohale�nyom, Bajn�czy Katalin eg�szs�g�re, akit �n �gy szeretek, mintha a le�nyom volna; k�v�nom, hogy a h�zass�gi k�tel�kben boldog legyen. �s hiszem is, hogy az lesz, mivelhogy az els� f�lt�tel, a szeretet �des kapcsa, megvan k�ztetek, �des gyermekeim. De ez m�g nem el�g. A fiatals�g nem sok� tart - itt vagyunk mi a p�lda, �n �s any�tok.

- Stefi, ne szemtelenkedj - sz�lt k�zbe Lazs�nyin�.

- A f�rfi csak egyszer hal meg - folytat� K�niggr�tz ap� zavartalanul -, az asszony ellenben k�tszer. Amikor meg�regszik �s amikor t�nyleg kileheli a lelk�t. Becs�letemre mondom, hogy csak az els� hal�l neh�z neki, a m�sikat m�r j�l ki�llja (Zajos der�lts�g.) Az�rt teh�t �n azt mondom, hogy a fiatals�got p�tolni kell.

- Mint a bajuszt a szak�llb�l - v�gott k�zbe pajz�nul Keviczky �d�n, nem minden alapos c�lz�s n�lk�l.

A sz�nok maga is elnevette mag�t, a nevet�st�l el�fogta szok�s szerint az asztmatikus k�h�g�s, annak a v�g�t be kellett v�rni.

- �gy, �gy. Pravdu mas pan brat. (Igazad van, testv�r.) Mint a bajuszt a szak�llb�l, �gy kell a sz�ps�get p�tolni, de nem a patik�b�l, hanem a sz�v j�s�g�b�l. Ez a fundamentoma a j� h�zass�goknak. �des le�nyom, Katalin! Egy-k�t �ra csak �s el fogod hagyni a sz�lei hajl�kot, tal�n �r�kre, hogy �j f�szket �p�ts magadnak; fogadd az �tra, sz�vecsk�m, ezt a tan�csomat.

Lazs�nyin� el�rz�kenyedve �s s�rva borult az asztalra.

- Nem szeretn�k anya lenni - morogta a v�n Sipeky.

Maga K�niggr�tz ap� is ell�gyult s valamit morzsolgatott a szemei k�zt, de azut�n folytatta:

- De m�g ez nem el�g, �rzem, hogy k�teless�geim ezzel nem �rtek v�get. Volt nekem egy der�k ezredesem, bizonyos gr�f Kozsebrovszky, szeg�ny lengyel f�nemes, aki �gy szokott sz�lani, k�l�n�sen a h�napok v�g�n: "Ha m�g egyszer sz�letn�k, Stefi, k�r�ln�zn�k a szob�ban, hogy van-e bent Wertheim-szekr�ny, �s ha nem volna, h�t (hogy is mondjam csak?) nem sz�letn�k meg". H�t igen, a Wertheim kassza. A p�nz, a p�nz, mely a h�bor�visel�s fundamentoma, p�nz n�lk�l nem lehet h�bor�. De ezt m�r Montecuculi mondta. Hi�ba, minden okosat a katon�k mondanak. Mert �n azt mondom, hogy p�nz n�lk�l nem lehet b�ke se, legal�bb csal�di b�ke. Az�rt teh�t, ami t�lem telik... amennyi telik...

De m�r itt nem b�rta folytatni, becs�letes, v�r�s arc�t el�nt�tt�k a k�nnyek, s bal kez�vel (a jobbal a poharat tartotta) idegesen r�ngatott ki a waffenrokkja ny�l�s�b�l egy iratot.

- Itt van egy k�telezv�ny - dadogta szaggatottan - ...�tvenezer forintr�l... �des fiam...

Odament Endr�hez �s �tny�jtotta.

- Tedd el... majd legk�zelebb... legk�zelebb.

A t�rsas�g tagjai f�l�lltak �s lelkesedve �ljeneztek, tapsoltak. Sokan hozz� j�rultak �s kezeit szorongatt�k. Maga Endre lehajolt, kezet cs�kolt neki, mire � meg�lelte Endr�t �s sok�ig tartotta a fej�t sz�v�hez szor�tva... Endre vissza akarta adni a k�telezv�nyt.

- Nem, nem! - ki�lt� egy elutas�t� mozdulattal. - Ne okozz nekem keser�s�get... F�jna, ha �res k�zzel ereszten�lek el. Nem, nem! Tudom �n, mi a k�teless�g.

Ez azt�n csakugyan m�lt� volt a tokaji eszenci�hoz. A f�lvillanyozott t�rsas�g koccintott �s f�lhajtotta az isteni nedvet.

Mindenki magasztalta az �rnagyot: De iszen, der�k ember az! Ha nem sz�rmazik is nagy �s�kt�l, de igazi gavall�r-sz�v dobog benne.

- Ha m�g a tulajdon l�nya lenne - v�leked�nek m�sok -, de egy mostohale�ny! M�giscsak gy�ny�r� dolog.

- Kiv�lt ebben a fin de siècle korban.

- �ljen K�niggr�tz ap�! �ljen! �ljen!

Magamat is meghatott az �rdekes incidens �s m�g n�mi aggodalommal is elt�lt�tt, hogy Endre bar�tunk tal�n nem marad meg p�ly�j�n, ahol imm�r sz�pen kezd a neve emelkedni s az �tvenezer forintos hozom�ny elvonja, legal�bb egy id�re, ahova �gyis tasz�tj�k a vele sz�letett hajlamok, a hegyes orr� cip�k perif�ri�j�ba, a dzsentri-kaszin�ba.

Odamentem hozz� �s a f�l�be s�gtam:

- Gratul�lok, n�bob �r, de az�rt a tollat m�gse kell �m lecsapni. J� szersz�m az.

R�m n�zett �s szel�den, de m�gis bizonyos f�l�nnyel mosolygott, mintha mondan�: "Ugyan, k�rem, ne legyen olyan naiv".

Az �reg Csapiczky t�k�n �lt, kiv�r�s�d�tt a jelenet alatt; feszengett, izgatottan forgatta ujjaival nyak�n a medve-rendet, mert � is, mint �ltal�ban n�h�ny id�sebb �r, ezt viselte. (Az anhalti herceg, kinek S�rosban birtoka van, minden �vben id�zik a megy�ben egyp�r hetet s ilyenkor mindig elpotyogtat medve-rendj�b�l egyp�r p�ld�nyt.) Egyszer f�l is �llt sz�l�sra, de mintha meggondoln�, egy kukkot se mondott, csak egy inasnak s�gott valamit, aki elvezette a bal oldali ajt�n.

�szre se vett�k, m�r visszaj�tt, egy pap�r�vet tartva kez�ben; fej�t kev�lyen vetette h�trafel�, szeme szokatlanul f�nylett a cvikkeren kereszt�l, melyet az orr�n felejtett. Egyenest a menyasszony fel� tartott s meg�llt el�tte, nem mint egy szeret� ap�s, de mint Lancelot lovag.

- Kedves menyem! - sz�lt �nnep�lyesen s oly h�v�s volt minden szava, mint egy fejedelem� - a Csapiczkyak nem szeretnek bizonyos k�rd�seket el�t�rbe hozni, de bizonyos k�rd�sek m�gis el�j�nnek, r�szint magukt�l, r�szint hajukn�l fogva el�r�ntva. De ez mindegy. (V�gtelen keser�s�g �ml�tt el arc�n.) A f� az, hogy a f�lvetett k�rd�ssel foglalkozni kell. Az orsz�g �sszes csataterein hevernek a Csapiczkyak csontjai; nek�nk nem volt sz�ks�g�nk csal�di kript�ra. Csak a n�k r�sz�re. (G�nyosan pislogott az �tellenben �l� b�r� Kramlyra.) Igen, a mi csontjaink a csatatereken hevernek, kedvesem, �s meg vagyok gy�z�dve, minden csont megmozdulna, ha egy Csapiczky nem azt tenn�, ami k�teless�ge egy Csapiczkynak. �me, le�nyom, vegye t�lem j� sz�vvel n�mi t�p�nz�l e hatvanezer forintr�l sz�l� k�tv�nyt.

A szeg�ny Katica azt se tudta, mit besz�lnek, csak �tvette az �r�st �s ott tartotta, morzsolgatta kez�ben a keszken�vel egy�tt.

A t�rsas�g pedig tombolt, ujjongott.

- Igazi gavall�r - ki�lt� Garz� P�l -, az is lesz, m�g csak egy foszl�ny van bel�le.

- �r az �r pokolban is - jegyz� meg Pruszkay Gy�rgy de genere Tass.

Sokan f�lugr�ltak �s rohantak gratul�lni a v�leg�nynek. Magam is megv�ltoztattan n�zetemet a j�v�j�r�l.

- Most m�r �n is azt mondom: le a tollal!

- �n is azt mondja - mereszt� r�m a tekintet�t bizonytalanul. �gy r�mlett nekem, hogy mondani akar valamit, de azt�n m�gis lek�zdi �s csak annyit k�rd: - Mi�rt mondja?

- Mert �tvenezer forint m�g semmi, de sz�zt�zezer forint m�r valami. �s v�gre is k�nyelmesebb �js�got olvasni, mint �rni.

K�niggr�tz ap� majd a gyerekekhez rohant nagy lelkendez�ssel: "Most m�r el vagytok l�tva derekasan - saperlott, derekasan", majd az �reg Csapiczkyt �lelte meg nagy szeretettel: "Lef�zt�l, kedves bruderk�m, �tkozottul lef�zt�l" �s ism�t hulldog�ltak a k�nnyei. Csapiczky fitym�lva vonogatta a v�ll�t:

- Majd akkor l�tn�d, K�niggr�tz, ha m�g megvoln�nak a Csapiczky-dom�niumok. �gy �rtem - tette hozz� �vatosan -, ha m�g mind megvoln�nak.

Olyanform�n j�tt ki, mintha m�g vagy �t-hat dom�nium most is megvolna.

Ezalatt beesteledett. Egyszerre hozt�k be a gyerty�kat nagy ez�st girandole-okban �s a feketek�v�t. Kezd�d�tt az asztalbont�s. A menyasszony �s v�leg�ny elhagyta az asztalt, meg a tekint�lyesebb h�lgyek �s urak, de a fiatals�g, a jelesebb iv�k, l�rm�san k�vetelt�k, hogy �k itt ihass�k k�v�jukat, minthogy a post caffanumnak kell k�vetkezni, amikor, elhullv�n a f�rgese, mint a kalitk�b�l kieresztett mad�r, csapongva bontja ki sz�rnyait a j�kedv.

Egy r�sz �talakul k�rtyakomp�ni�kk�. Az �regebb h�lgyek �ssze�lnek egy-egy sz�gletbe a kanap�ra, a zs�lly�kbe �s pik�ns l�ben t�rgyalj�k a mai nap �lm�nyeit. Hallani a suttog�sokat:

- Csinos hozom�nyt kapott.

Halk, elfojtott nevetg�l�s has�tja sz�t a szaggatott f�lszavakat. Azt�n megint besz�lnek, azt�n megint nevetnek.

A h�ziasszony nincs bent, mert a menyasszonnyal m�g sok a baj. Az �sszes m�lh�kat �ssze kell csomagolni �s el�re kik�ldeni ig�s kocsin a vas�ti �llom�sra. A menyasszony f�lkeresi m�g egyszer, tal�n utolj�ra, sz�zi kamr�csk�j�t, leveszi a koszor�t fej�r�l, a h�feh�r ruh�t (melyr�l annyiszor lesz m�g sz� egy hossz� �let alatt), lekapcsolja nyak�r�l a smaragdos �kszert, amit v�leg�nye hozott, beteszi gondosan a tokba, azt�n kiszedi toilette-jeib�l az �ti ruh�t, a m�ksz�n�t, a legasszonyosabbat: ne �smerj�k meg a vas�ton, hogy mi j�ratban van. A kalapok k�z�l szint�n a legalkalmasabbat v�logatja. "Add ide, mam�m, azt a feket�t a bog�nccsal." "Ugyan, ne okoskodj, olyan �reget mutat." "�ppen az�rt, mam�m."

M�g a menyasszony �s a v�leg�ny �t�lt�znek, a szolg�k kihordj�k az eb�dl� b�torzat�t, azaz ki kellene hordaniok, de a post caffanum-p�rt nem engedi. Nekik nem parancsol a gazda; vigye el a h�z�t, ha tudja, de �k itt maradnak �s nem engedik a k�nyelmes hely�ket a t�ncol�knak.

- H�t semmi; secko jedno - hagyta r� K�niggr�tz ap�. - A korhelyeknek igazuk van, azoknak a J�zus is kit�r. Hordj�tok ki a t�rsalg�szoba b�torait; ott lesz a t�nc.

Meg is kezdte azt�n maga K�niggr�tz ap�, �regesen apr�zva Szlim�czkyn�val, �n magam az id�k�zben �ti ruh�ban visszaj�tt menyasszonyt forgattam meg a cs�rd�sban; f�radt volt szeg�nyke a nap izgalmait�l pihegett. Azonk�v�l l�ttam, hogy Endre is el�ker�lt �s keresi, h�t odavittem hozz�:

- Itt a menyecske; a mag��, �tadom.

Endre f�lreh�zott az ablakm�lyed�sbe.

- Egy lepecs�telt csomagot teszek le a szob�j�ba. Nagy sz�vess�get tesz nekem, ha beviszi Eperjesre �s holnap �tadja a takar�kp�nzt�ri igazgat�nak, Kub�nyi S�muel �rnak, �s visszak�ri a n�la l�v� t�r�tm�nyemet. Megteszi?

- Term�szetesen.

- A dolog olyan term�szet� - jegyz� meg -, hogy csak biztos kezekbe adhatom.

- Nyugodt lehet.

�r�lt sebesen rohant az id�. �szre se vett�k, mikor csak el�toppant a leg�rz�kenyebb szc�na ideje. A nagy kakukk-�ra kilencet kakukkolt, a n�gylovas �veges hint� el��llott az udvaron. �mb�r iszen l�tni nem lehetett, csak hallani a lovak kap�l�z�s�t, a h�m cs�rg�s�t; szuroks�t�ts�g uralgott k�nn, hold nem vil�g�tott, csillagok nem pisl�koltak, terhes barna felh�k j�rtak szanasz�t, kereszt�l-kasul az �gbolton, mint mikor barna fest�kek folynak �ssze.

A k�rtyaszob�ban, a korhelyek asztal�n�l minden�tt h�re futott:

- Az �j p�r utazik.

Az egyik imposztor (persze a korhelyek k�z�l) csettentett a nyelv�vel �s elkezdte a tork�t gargariz�lni a k�vetkez� kezdet� opera-�ri�val: "Oh, �j, te megtudod..."

Vigyorogtak, nevettek, de az�rt abbahagyt�k az iv�st, k�rty�z�st, mind bet�dultak a t�rsalg�ba, hogy megl�ss�k m�g egyszer �s elb�cs�zzanak.

K�niggr�tz ap� �ppen akkor adta ki a parancsokat, hogy tekintve a nagy s�t�ts�get, egy lovas ember l�mp�val a hint� el�tt lovagoljon, Krivday (eperjesi professzor, a fizika tan�ra), aki az im�nt h�zott be egy nagy "zsin�rt" �s k�zl�keny lett, azt fejtegette, hogy a l�mp�n�l, amit a lovas visz, csak a lovas lova fog l�tni, de a hint� kocsisa nem, pedig ezen gyakorlati c�l el�r�se kontempl�ltatik; n�zete szerint teh�t a lovas lov�nak a fark�ra volna k�tend� a l�mpa.

A k�r�l�ll�k nevettek, de K�niggr�tz ap� t�rt�ztette mag�t �s gy�ng�den mond�:

- Kivihetetlen lenne, Krivday �r, bizony�ra kivihetetlen.

A tan�gyi b�csi f�lfortyant:

- �n�knek nincsen �rz�k�k a tudom�ny ir�nt, uraim. Ki kellene sz�m�taniok a f�ny erej�t, hat�s�t, s mindj�rt l�thatn�k, hogy a l� fark�n van a l�mp�snak a helye.

- Ugyan, ugyan, Krivday �r! De h�tha a l� elkezdi mag�t legyezgetni a fark�val, mi lesz akkor a l�mp�ssal?

Krivday megvet�leg morgott valamit a tudom�nyok mell�ztet�s�r�l az �gynevezett k�z�poszt�lyn�l, azt�n � is odasomford�lt, ahol a legnagyobb volt a tolong�s, ahol a menyasszony b�cs�zott �rz�kenyen a mam�j�t�l, g�rcs�sen �tfogv�n a nyak�t; cs�kolta, amerre �rte: arc�t, szemeit, ajak�t. Ejnye, no. Hol van a v�n Sipeky? Most mondan�, hogy nem szeretne anya lenni.

Csak a platin�t lehet m�g jobban ny�jtani, mint egy lakodalom le�r�s�t. De miut�n az �j h�zasok elutaztak, nem �rdemes t�bb�.

A mulats�g m�g folyt, az ifj�s�g t�ncolt, a komolyabbik elem ferblizett, a szolg�k folyton hordt�k a feketek�v�kat, lik�r�ket, quaterk�kat, �jf�l ut�n pedig korhelylevest, pir�t�s kenyeret, limon�d�t s mindenf�le csillap�t� �s stimul�l� szereket. A h�ziasszony a feketek�v� mell� egy ibrik csokol�d�t is szerv�roztatott, mindenkit r�besz�lve, hogy egy kan�lnyit tegyen a findzs�j�ba a k�v� k�z�.

- Majd megl�ssa, milyen kellemes �zt ad neki. �n eleinte nem akartam hinni a Stefinek, ki �gy itta az anhalti hercegn�l. De val�ban f�ls�gess� teszi. Ah, a hercegek! Tudj�k �m ezek, mit�l d�glik a l�gy.

Sohase l�ttam olyan eleg�ns nagylelk� ferblit, mint itt. �gy b�ntak a p�nzel, mintha mindegyiknek egy bank�pr�se volna otthon. Ha valaki beh�zott egy nagy zsin�rt, val�s�gos gy�ny�r�s�ggel szeml�lt�k a j�t�kos t�rsai, mintha sz�vb�l �r�ln�nek a siker�nek. "Hurr�! der�k egy h�z�s volt, de nem b�rtad el�gg� kiakn�zni a k�rty�dat, m�g vissza kellett volna v�gnod", csak aki nyert, s�p�rte be a bank�it mogorv�n, kedvetlen�l, mintha restelln�, hogy a szerencse olyan ut�latosan seg�ti. N�ha elfogyott valamelyiknek a p�nze s be�llt a "hozom, viszem", de milyen el�kel� volt e k�rben "Hozom" �r is. Egyeb�tt a j�t�kosok r�me, itt azonban "Hozom �r" grand-seigneur volt. M�g ott �ltem mellett�k, Bogozy b�csinak fogyott ki a p�nze, harminc forinttal volt megterhelve a kassz�ban, melyet Keviczky h�zott be, de genere Kund.

Bogozy b�csi kivette a t�rc�j�t.

- Tudsz v�ltani, fr�ter, egy ezrest?

- Dehogy - felelte Keviczky kelletlen�l. - Magunknak is kell az apr�p�nz.

Senki se tudott v�ltani egy ezrest, ami val�s�gos d�hbe hozta Bogozyt.

- Koldus kuty�k vagytok - morogta -, a szerencs�hez kell fordulnom - s addig hozomozott, hogy mire �jra visszat�rtem az asztalhoz, m�r egy garmada p�nz hevert el�tte.

A t�bbi asztalokn�l tarokk folyt, sokkal kisebb p�nzben, mint a ferbli. Itt h�t szabad volt minden unform, diplomatiz�l�s, ravaszkod�s, mert itt nem a nyeres�gv�gy j�tssza a szerepet, hanem a "virtus". A gavall�r �rzi az ilyen finom distinkci�kat. Kifecsegtek mindent, persze in Blumen. A "r�vid", aki kiadott, fejvakarva dohogta: "Melyik v�zben f�ljak meg?" (Ez annyit jelentett, hogy nincs szenglije.) "V�gan dud�l a portug�l", azt teszi, hogy j� sz�n van h�va. Ha a "hossz�" partner valamelyik sz�n kiad�s�n�l azt jegyzi meg: "Csapatosan j�r a varj�", nyilv�nval�, hogy sokadmag�val van a kiadott sz�n. Ha ellenben azt hajtogatja: "Mein Herz, was willst du noch mehr?" a bolond is kital�lhatja, hogy herzet kell visszah�vni. De minthogy ezt a tarokk-"tolvajnyelvet" maga a f�lvev� is csak olyan j�l �rti, mint az ellens�ges partnerek, a fecseg�s nem k�pez a k�rtyak�dexek szerint inkorrekts�get, mert egyform�n �rt �s haszn�l mindenkinek. �rdekes megjegyezni val�, pszichol�giai szempontb�l, hogy kritikus helyzetekben egyszerre t�tra ford�tj�k �t a diskurzust, ami megint nem "dolus", csak a vel�k sz�letett �szt�n, mert mind a n�gyen tudnak t�tul.

Folyt h�t a t�nc, a j�t�k, az iv�s eg�sz a kakasok megsz�lal�s�ig. Akkor kezdt�nk azt�n egyszerre haza k�szm�l�dni; �mb�r K�niggr�tz ap� �s neje akkor is rim�nkodott, hogy ne rontsuk a t�rsas�got.

- De hiszen mindj�rt virrad.

- Dehogy, dehogy.

K�niggr�tz ap� minden �r�t meg�ll�tatott, hogy ne konfund�lj�k a vend�geit.

- De hiszen sz�lnak m�r a kakasok.

- Nem a reggelt ki�ltj�k azok, bruderk�m, de sir�nkoznak; sok elpusztult itt ma a nemzets�g�kb�l.

Mindegy; a t�meges �s hat�rozott f�ll�p�snek sikere lett; hajnal el�tt v�gre megpuhult az �rnagy s nagy rim�nkod�sunkra megadta a placetet az uk�zhoz, hogy a kocsisok fogjanak be. Nem sz�vesen tett�k, mert mind j�l helyben volt hagyva.

Nagy lassan el��lltak sorba a pomp�s sallangos, cifrah�mos n�gyesek. Gy�ny�r�s�g volt v�gign�zni rajtok, amint szersz�mozt�k az udvaron. Futkostak a hom�lyban a l�mp�sok, mint a bolyg� t�zek. Egy-egy l� f�lnyer�tett, egy-egy kocsis elk�romkodta mag�t; nem tal�lta meg vagy a kant�rt, vagy az ostort.

- H�t engem ki visz el Eperjesre? Mert az �n gazd�m m�r messze j�r.

- �n, �n, �n.

Egyszerre hatan is aj�nlkoztak. De minthogy a Bogozy fogata �llt el� els�nek, annak a kocsij�ra vitettem a b�r�nd�met.

Csak amikor m�r fel�lt�nk, jutott eszembe.

- Ejnye, hiszen te nem m�gy Eperjesig.

- De oda megyek.

- Hogyhogy! Ha j�l tudom, tegnap S�v�ron t�l csatlakozt�l hozz�nk, valamelyik k�zbenes� falub�l.

- Az igaz, de m�gis Eperjesre megyek: bent kell lennem kilencre a hivatalban.

- �gy? Te hivatalnok vagy?

- Sajnos - felelte Bogozy s�t�ten.

- �s hol?

- A t�rv�nysz�kn�l - mond� kelletlen�l.

- A t�rv�nysz�ki eln�k?

F�lkacagott ked�lyesen �s h�tba �t�tt.

- Iktat� vagyok a telekk�nyvn�l... ha �ppen tudni akarod.

- Ne bolondozz! Engem f�l nem �ltetsz. A telekk�nyvi iktat�k nem j�rnak n�gy lovon.

Bogozyt a bor besz�dess� tette �s �szint�v�.

- Adj egy kis t�zet - mondta �s r�gy�jtott egy szivarra.

Cs�ndes volt az �j �s koroms�t�t; egy csepp szell� se f�jt, a gyufa sz�pen �gett, mint a szob�ban. Balr�l a lazs�nyi erd� suhogott szel�den, rejtelmesen, h�tunk m�g�tt t�z-tizenk�t n�gyes fogatnak a d�b�rg�se verte f�l a m�lyen pihen� term�szetet, hogy szinte vonaglani l�tszott a lovak dobaj�t�l a f�ld s a szersz�mok cs�rg�s�t�l, a cs�ngetty�k csilingel�s�t�l �bredezett az erd�.

- A n�gyes fogat! - t�rt vissza a t�m�ra Bogozy. - No persze, a n�gyes fogat. Festve van, bruder. Mondhatom neked, hogy csak festve van �s csak a l�mp�kn�l l�tszik. De te m�g "z�ld" vagy, aty�mfia. Becs�letemre, z�ld vagy, cimbor�m. �h no, majd megl�tod a virradatn�l, hogy mik�pp olvadnak le a n�gyesek. Hehehe. Mondhatom neked, hogy kapit�lis gyerek vagy. Mindamellett adj m�g egy gyuf�t. Hallott�l-e m�r valamit, amice, a Hatvani professzorr�l?

- Hogyne!

- H�t azt tudod-e, mikor egy nagy lakom�r�l hazasz�ll�ttatta a vend�geit, mindenkit pomp�s cs�rg�s sz�non, n�gylovason. Reggel azt�n otthon tal�lt�k magukat a k�sz�b el�tt �s a nadr�gjuk nagyon el volt kopva, mert �gy h�zta �ket az �rd�g a l�bukn�l fogva a k�vezeten - m�r amennyiben van Debrecenben k�vezet...

- Err�l csakugyan olvastam.

- No h�t, l�tod, ilyen �rd�g�nk van nek�nk S�rosban, �s majd n�zz meg minket reggel, ha megvirrad. �n k�l�nben m�r a szomsz�d faluban kezdek vedleni. Majd megl�tod. H�, J�nos - r�zta meg a bakon b�biskol� inast -, messze van m�g V�ndok?

- Egy j� f�l�r�nyira.

- Bolond vagy, itt kell lennie.

- J�l ismerem a falumat, nagys�gos uram, meg a vid�ket. V�ndok m�g messze van.

- H�t akkor micsoda falu van itt a k�zelben?

- Nincs itt semmi.

Hatalmas kutyaugat�s hangzott f�l erre vagy ezer l�p�s t�volr�l. Nem is egy kutya ugatott, de �t-hat felelgetett egym�snak kisebb-nagyobb distanci�kr�l, ki v�knyabban, ki vastagabban.

J�nos a szemeit d�rzs�lte.

- Gub� legyek, ha m�gis nem itt a falu - �s csod�lkozva meresztgette szemeit a sz�rk�l� �jszak�ba.

Bogozy vid�man l�k�tt meg oldalba:

- Ezt ugyan bolondd� tettem az ugat�ssal - s�gta (mert hasb�l tudott ilyen nagy m�v�szettel ugatni), azt�n megint vakkantott egyet-kett�t, mindig k�zelebb-k�zelebb, de a falu csak m�gse akart el�j�nni, ami m�g nagyobb �mulatba ejt� J�nost, aki most m�r egyenesen a k�s�rtetekre fogta r� a szemf�nyveszt�st, s vacog� fogakkal kapaszkodott a bak�l�s vassoromp�j�ba.

Nagysok�ra m�gis meg�rkezt�nk V�ndokra; egy �tablakos cserepes h�z el�tt meg�llott a kocsi. J�nos inas leugrott a bakr�l, lekapcsolta az els� k�t lovat �s nyugodalmas j� �jszak�t k�v�nv�n, elvezette a csikorogva nyiladoz� kapun.

- Tiszteltetem Weisz urat �s k�sz�n�m - ki�lt� ut�na Bogozy, azt�n engem figyelmeztetett: - H�t l�tod-e, mik�pp kezd�dik a vedl�s? Az inas �s a k�t l� m�r elolvadt.

- Ah� - hebegtem f�lrezzenve �s a l�l�ptek ir�ny�ba tekintve -, de mi az a feh�r mellett�k?

- H�t az, bar�tocsk�m, a J�nos ingben �s gaty�ban, mert az inasi g�ny�j�t levetette, itt hagyta; nem az �v�. Itt semmi sem �gy van, amint l�tod.

- �gy? A ruha a tied.

- Az se nem - d�nny�gte -, az is k�lcs�n van k�rve.

Ilyenkor ha elhagyta mag�t �s nem vigy�zott, igen rosszul besz�lt magyarul, de ha �sszeszedte az esz�t, alig ejtett jelent�keny hib�t. Feje lehanyatlott mell�re, � se volt vasb�l, egy-egy hortyant�s jelezte, hogy egy boldogabb l�tben k�borog, ny�la v�gigcsurgott a szak�ll�n, haja kusz�ltan cs�ng�tt le homlok�ra; csak a z�kken�sekn�l t�rt vissza az �lmok orsz�g�b�l S�rosba; f�lpislantott, de ism�t behunyta szemeit. A k�t l� pedig v�gan kocogott tov�bb a poros �ton. Most m�r s�r�n j�ttek a falvak, Gortv�n hallottam a b�cs�kurjongat�sokat, melyek nyilv�n az �reg Csapiczkynak sz�ltak, de eszem �g�ban sem volt meg�ll�tani a kocsit. Hajnalodott. Mindjobban ki lehetett venni az utat, a mez�ket, melyeken csak a kukoricasz�rak �s a m�kok meredeztek hellyel-hellyel, mintha egy sz�zad pangan�tos katona �llna ott hapt�kban. Az �g pirkadni kezdett keletr�l, s cs�p�s hajnali sz�l z�r�gette az �tsz�li f�k gallyait; szeml�tom�st feh�redett a term�szet, de ez a feh�rs�g rosszabb volt a feketes�gn�l; k�d volt, mely el�nt�tte a falusi h�zakat (mintha tejben legyek �szk�ln�nak), bebor�totta a Simonka hegygerinc�t �s eltakarta az ut�nuk j�v�ket. Semmit se lehetett l�tni, csak a kocsist, a hortyog� telekk�nyvi iktat�t �s a lovak h�tuls� lapock�j�t.

A S�v�rra vezet� keskeny �ton valami bolondos �tbahajl� gally megcsapta a Bogozy arc�t; f�lserkent.

- Mif�le szemtelens�g ez! Ejnye!

Kit�r�lte szem�b�l az �lmot �s sz�tn�zett. Most m�r eg�szen vil�gos volt, a k�d is foszladozott, Eperjes tornyait l�tni lehetett.

- Mi az �rd�g! H�t m�r itt vagyunk? Bastrancia! J�l mennek ezek a lovacsk�k. Hanem itt j� lesz meg�llni, v�rjuk be a korcsm�n�l a t�bbieket. Egy kis t�rk�lyp�linka val�s�gos balzsam lesz most. H�, Pali, meg�llasz a korcsm�n�l!

A s�v�ri korcsma, melyet egy lefityeg� bor�ka�g �kes�tett, m�g z�rva volt.

- Ugorj le, Pali, �s r�gd be az ajt�t.

Pali kocsis leugrott �s elkezdett d�r�mb�zni, mire nagy nehezen kiny�lott az ajt� �s el�csoszogott papucsban, pongyol�ban egy nagyszak�ll� zsid�. Megpillantv�n az �rias phaetont, levett sapk�val k�zeledett �s bemutatta mag�t:

- �n Kohn vagyok.

- �n nem vagyok - viszonozta Bogozy a bemutat�st arisztokratikus g�ggel. - Hozzon egy meszely t�rk�lyp�link�t.

Nemsok�ra csakugyan kibontakoztak az ut�nunk j�v�k. De szent �g! Hova lettek a f�nyes, nyalka ekvip�zsok? Csak vagy n�gy kocsi j�tt, de mind k�tlovas s azokon hatan-heten �ltek, �sszegy�m�sz�lve, mint az arat� t�tok. A hetyke, ragyog� nev� urak, a Keviczkyek, Pruskayak, Nedeczkyek, Niczkyek, akik mind k�l�n fogatokon mentek tegnap, s �gy indultak vissza ma. H�t csakugyan valami gonosz dzsinn nyelte el a pr�szk�l�, t�zes lovaikat, tarsolyos, cifra husz�rjaikat �tk�zben, mint ahogy Bogozy mes�lte. A kocsik mellett Domor�czy Pista lovagolt, hanyagul eleresztve a Blackston kant�rj�t. Maga a h�rhedt Blackston se l�tszott nekem most a Metternich ist�ll�j�b�l val�nak (tegnap a f�lcsig�zott ill�zi� ma a sz�tfoszl� ill�zi� szem�veg�n �t n�zegettem). A feje se sz�p; f�z�tt l�bsz�ra van, a bok�ja nem el�g sz�les, a cs�dje nagyon meredek: sz�val k�z�ns�ges olcs� l�.

Az utols� kocsiban �ltek a legt�bben. J�zus M�ria, kik lehetnek? Nini, a cig�nyok, az eperjesi banda, h�tul a cimbalom odak�t�zve a saragly�hoz, el�l a br�g�, mint egy nagy k�rt�.

A korcsma el�tt sz�v�lyes volt a tal�lkoz�s.

- J� reggelt, fi�k, j� reggelt! - A gavall�rok leugr�ltak, �de mosollyal, kifogyhatatlan ked�llyel, csillog� l�lekkel, de az orc�ik, ruh�ik gy�r�ttek voltak, az inggal�rok piszkosak. Nem tett�k r�m t�bb� azt a v�gtelen�l el�kel� benyom�st, amit tegnap.

- Holl�, korcsm�ros, t�rk�lyp�link�t! (Hm, tegnap m�g a Prunelle Naltet se volt nekik el�g j�.)

J�ttek az �vegek sorba. Kohn nem gy�zte hordani: Kohnn� is kib�jt a vack�b�l �s seg�dkezett. Domor�czy nagy kedvre szottyant:

- Hej, more, el� azokat a szersz�mokat! Hamar valami szomor� n�t�t! A legszomor�bbat.

Egy pillanat nem sok �s k�zben volt heged�, br�csa, fuvola, minden. Babaj, a pr�m�s, ravaszul mosolygott, azt�n r�r�ntotta a Gott erhaltet (mivelhogy ez volna a legszomor�bb n�ta.)

Az urak kacagtak a Babaj tr�f�j�n, szinte a hasukat fogt�k, de a lovaikra nagy hat�ssal volt; egyszerre csak elkezdt�k �temre mozgatni a nyakukat �s a l�baikat, a Domor�czy parip�ja pedig nekiiramodott ezekre a hangokra az exerc�roz�snak, megszegte a nyak�t a sz�gyibe �s olyan szab�lyos pirouetteket v�gott ki, hogy egy gener�lis is megb�mulhatta volna.

- Mi lelte ezeket? - k�rd�m csod�lkozva.

Bogozy a f�lembe s�gta:

- H�t nem l�tod? Csupa honv�dlovak; az aerariumt�l kik�lcs�n�zve.

Nagy h�lyogot r�ntott le a szememr�l. Egyszerre megteltem mindenf�le gyan�val, s amint �jra felcihel�dt�nk a kocsikra, az Eperjesig tart� r�vid �ton keresztk�rd�sekbe fogtam Bogozy uramat.

- H�t ezek az urak hova mennek? Hiszen ezek mind a falukr�l j�ttek tegnap.

- Mert m�g tegnapel�tt oda mentek ki, �sszek�sz�l�dni a lagzihoz, de voltak�ppen egyszersmind eperjesi hivatalnokok.

- A Pruszkayak is?

- Azok a katasztern�l vannak.

- Lehetetlen! - �s Domor�czy?

- � �rnok a megy�n�l.

- H�t Keviczky?

- Ellen�r az ad�hivataln�l.

- Sz�nj meg, �reg �r�ltt� teszel.

Bogozy a v�ll�t vonogatta �s a szemem k�z� f�jta a szivarf�st�t.

- H�t azok a n�gyesek - ki�lt�m -, az a pompa, a f�ny, a ragyog�s, a havanna-szivarok �s minden, minden?

- F�st �s p�ra. A n�gyesek ki voltak k�lcs�n�zve. Innen a szersz�m, onnan az els� k�t l�, amonnan a h�tuls� k�t l�, egy negyedik helyr�l a tilbury vagy a sandlaufer.

- De hisz ez val�s�gos csal�s!

- Paperlapap! - v�gott k�zbe Bogozy hevesen. - Ugyan kit csaln�nak meg? Hiszen mindenki tudja a m�sikr�l, hogy nincs n�gy lova. E j� fi�k mind�ssze a form�kat tartj�k meg velem egy�tt... a sz�p �si form�kat. Hisz ez olyan kedves. Mi rosszat lelhetsz ebben?

- Csak nem akarod azt mondani, hogy az �rnagy �tvenezer forintja...

- Nos igen, az is csak egy forma.

- Mit? A k�telezv�ny...

- Nem �r �t garast. K�niggr�tznek egyebe sincs e kerek f�ld�n, csak egy kis nyugd�ja. El�g c�meres szam�r volt, hogy nem valami okosabbat k�rt a kir�lyt�l, mint a kamar�ss�got; megkapta volna. De h�t a szeg�ny �rd�g olyan hi�, mint egy v�n hofd�ma...

Izzads�g csurgott a homlokomr�l, szemeim t�gra dagadtak a csod�lkoz�st�l.

- No ez sz�p egy hist�ria. De az �reg Csapiczky k�telezv�ny�vel csak nem �gy van?

- Oh jaj - nevetett Bogozy, olyan j��z�en, mint egy zuhatag -, m�g �gyabban! Csapiczkynak id�ig �r az ad�ss�ga.

�s mutat�ujj�val az �d�mcsutk�j�t birizg�lta.

- De �gy lef�zni szeg�ny �j h�zasokat! - t�n�dtem, �jra �s �jra visszat�rve e csod�latos szemf�nyveszt�shez, �s v�giggondolva az esem�nyeket.

- Ostobas�g! Az �j h�zasok igen j�l tudt�k, hogy azok a k�telezv�nyek nem �rnek egy haj�t�f�t sem, de nekik is tetszett, �ket is gy�ny�rk�dtette a forma el�kel�s�ge.

- �s a vend�gek?

- No, azok is mind tudt�k.

- �s m�gis ujjongtak, lelkesedtek.

- Term�szetesen. Mert mi, s�rosiak, nem �r�nk r� a szeg�nys�g�nkre gondolni, ahelyett �r�kk� abb�l tartunk f�pr�b�kat, hogyan csin�ln�nk, ha gazdagok lenn�nk. �s ha siker�l az el�ad�s, �r�l�nk neki, tapsolunk magunknak, s ha l�tjuk, hogy val�s�gnak tartja az idegen, tudjuk abb�l, hogy hiba n�lk�l j�tszottunk.

- Meg�llj csak - ki�lt�m, a kez�t megragadva -, eszerint a P�rizsb�l j�tt fersl�gban... nem a Chatelot ruh�i voltak...

- Dehogy. Nincs is ott Chatelot nev� szab�. Egy j� �tletke az eg�sz. Mind�ssze annyi igaz, hogy az a fersl�g val�s�gosan egy fersl�g volt. De v�gre is - sz�lt �s most egyszerre v�ratlanul kev�lyen f�lemelte a fej�t - ez itt szok�s min�lunk �s a szok�sok mindenesetre tiszteletre m�lt�k, �des bruderk�m. Ami pedig a dolog �rdem�t illeti, h�t ha nem is egyik�, m�sik�, vagy az�, akin�l l�tod, de okvetlen�l valaki�; a f�ny, a pompa, a ragyog�s, az elevens�g, a finoms�g, fesztelens�g, �s ked�lyess�g, az �ri allure-�k, a lovak, az ez�stnem�, a griffek, a t�nus nemess�ge a mienk mindny�junk�. Csak sz�t van osztva �s ha azt bizonyos alkalmakkor mesters�gesen egy rak�sra hordjuk, kinek mi k�ze hozz�? Igaz-e vagy nem? De m�r itt vagyunk. Hov� parancsolod, hogy letegyelek?

*

A tegnapi vend�gl�be sz�lltam be, s miel�tt d�lben hazautaztam volna, d�lel�tt f�lkerestem Kub�nyi S�muel igazgat� urat a takar�kp�nzt�r helyis�geiben, hogy �tadjam neki az Endre �ltal r�m b�zott csomagot.

Apr� p�pos emberke volt, ny�jasan mosolygott, mikor bemutattam magamat. Hogy megk�n�ljon, kivette szivart�rc�j�t a zseb�b�l, melyen egy m�h, a takar�koss�g szimb�luma volt emailokkal kirakva. Olyan furcsa volt a sok c�meres t�rca ut�n, melyeken griffek, sasok, zerg�k �s oroszl�nok �gaskodnak, ez a m�h... Egy m�h? S�rosban? Mit szemtelenkedik itt egy m�h?

�tadtam a csomagot, mondv�n, hogy ifjabb Csapiczky �r k�ldi.

�tvette, lefejtette r�la a pap�rt; egy �kszertok volt; f�lnyitv�n, fut�lag belepillantott.

- A smaragd�kszer - �s a kezeit d�rzs�lte. - A smaragd�kszer - ism�tl� �s �tadta egy hivatalnoknak, aki a soromp�kon bel�l �lt.

�n a t�ritv�nyt k�rtem vissza.

- Igen, igen, igen - sz�lt �nekl� hangon. - Keresse meg a t�r�tv�nyt, domine Br�nyik, az �kszert pedig csak hagyja k�nn... mert d�lut�n megint elviszik. (�jra a kezeit d�rzs�lte �s j��z�en szippantott egy szint�n m�hvel d�sz�tett burn�t-szelenc�b�l.) Egy Vink�czy kisasszony esk�szik holnap L�sztov�n.