A csavar fordul egyet

A t�rt�net hat�sa alatt el�gg� izgatottan �lt�nk a t�z k�r�l, de eml�kezetem szerint azt az egy mag�t�l �rtet�d� kijelent�st nem sz�m�tva, hogy hajmereszt� az eg�sz, amik�pp az kar�csony est�j�n egy �don h�zban az ilyen k�l�n�s hist�ri�khoz illik is, semmilyen megjegyz�s sem hangzott el, m�g valaki azt nem mondta, hogy most hall el�sz�r olyan esetr�l, amelyben egy gyerek esik eff�le l�tom�sok �ldozat�ul. Az eset, hadd eml�tsem meg, �ppen egy olyan r�gi �p�letben t�rt�nt, mint amilyenben most �sszegy�lt�nk: l�tom�s, riaszt� l�tom�s jelent meg egy kisfi� el�tt, aki egy szob�ban aludt az anyj�val, �s r�m�let�ben f�l is �bresztette, de az asszony nem csit�totta el a gyermek f�lelm�t, nem ringatta �jra �lomba - m�g miel�tt sor ker�lhetett volna r�, � is szembe tal�lta mag�t ugyanazzal a l�tv�nnyal, amely a gyermek lelk�t felkavarta. Ennek a megjegyz�snek hallat�ra - nem r�gt�n, hanem k�s�bb este - mondott valamit Douglas, �s most ennek �rdekes k�vetkezm�nyeire szeretn�m felh�vni a figyelm�ket. Egyik�nk belefogott egy nem k�l�n�sebben hat�sos t�rt�netbe, �s �szrevettem, hogy Douglas �gyet se vet r�. Sz�momra ez annyit jelentett, hogy neki is van valami a tarsoly�ban, csak ki kell b�jt�ln�nk. K�t napig v�rakoztunk v�g�l is; akkor azt�n este, m�g miel�tt sz�tsz�ledt�nk, el�rulta, mi nyomja a lelk�t.

- Nekem is az a v�lem�nyem, m�r ami Griffin bar�tunk szellem�t (vagy b�rmi lett l�gyen is) illeti, hogy saj�tos �zt �ppen az ad a t�rt�neteknek, hogy el�sz�r a kisfi� el�tt, egy ilyen cs�pp fi�cska el�tt jelent meg. De nem ez az egyetlen ilyen elragad� eset, amelyr�l tudok, �s amelynek gyerek a h�se. �s ha a gyerek miatt �gy �rezz�k, hogy itt most ism�t fordul egyet a csavar, mit sz�ln�nak ahhoz, ha k�t gyerek...?

- Azt - ki�ltott k�zbe valaki -, hogy akkor a csavar kett�t fordul. �s hogy hallani szeretn�nk, mi t�rt�nt a k�t gyerekkel.

L�tom, ahogy Douglas ott �ll a t�z el�tt, mert id�k�zben fel�llt, hogy megmeleg�tse a h�t�t, �s zsebre dugott k�zzel n�z a k�zbesz�l�ra.

- Mindmostanig senki sem hallotta, csak �n. T�lont�l borzalmas.

Ezt a bejelent�st term�szetesen sz�mos felki�lt�s �dv�z�lte, m�ris a legnagyobb megbecs�l�ssel �vezve a t�rt�netet, bar�tunk pedig, m�v�szi nyugalommal k�sz�tv�n el� v�gs� diadal�t, v�gighordozta szem�t a t�rsas�g tagjain, �s �gy folytatta:

- Minden k�pzeletet fel�lm�l. M�g csak hozz� foghat�t sem tudok.

Eml�kszem r�, hogy megk�rdeztem:

- Olyan sz�rny�?

Mintha azt felelte volna, hogy nem olyan egyszer� a dolog; �s hogy nem is tudja, minek nevezze pontosan. V�gigh�zta kez�t a homlok�n, egy pillanatra megr�ndult az arca.

- Olyan r�m�letes... r�m�letteljes!

- Jaj, de remek! - ki�ltott fel az egyik d�ma.

Douglas r� sem heder�tett; r�m n�zett, de mintha nem is engem, hanem azt l�tta volna, amir�l besz�lt.

- Olyan h�tborzongat�an r�t �s iszonyatos �s f�jdalmas.

- Akkor h�t - mondtam - �lj le m�ris, �s kezdd el.

A t�z fel� fordult, l�b�val arr�bb l�kte az egyik fahas�bot, �s egy m�sodpercig azt figyelte. Azt�n megint fel�nk n�zett.

- Nem tudom elkezdeni. El�bb a v�rosba kell k�ldenem valakit.

Szavait �ltal�nos felh�rd�l�s, zajos szemreh�ny�s fogadta; Douglas magyar�zkodni kezdett, a maga sz�rakozott m�dj�n.

- A t�rt�net le van �rva. Ott lapul egy lez�rt fi�kban... �vek �ta el� se vettem. Esetleg �rhatn�k az inasomnak, �s mell�kelhetn�m a lev�lhez a kulcsot; � pedig lek�ldhetn� az eg�sz paksam�t�t, �gy, amint van.

Mintha egyenesen hozz�m int�zte volna ezeket a szavakat; szinte k�rt, hogy noszogassam: ne k�slekedj�k m�r tov�bb. Sok-sok t�l hallgat�s�nak vastag jeg�t t�rte meg; oka volt ennek a hosszas hallgat�snak. A t�bbiek bosszankodtak a k�sedelem miatt, engem azonban �pp ez az agg�lyoskod�s b�v�lt el. Szav�t vettem, hogy az els� post�val �rni fog, �s mihamarabb megint ide�ll el�nk; azt�n megk�rdeztem hogy vele t�rt�nt-e meg a sz�ban forg� esem�ny. R�gt�n v�laszolt:

- H�la istennek, nem!

- �s a besz�mol�? Te jegyezted fel a dolgokat?

- Csak a hat�sukat. �s az itt van feljegyezve - mutatott a sz�v�re. - Az�ta sem felejtettem el, soha.

- Ezek szerint a k�zirat...

- R�gi, megfakult tint�val van �rva, gy�ny�r� k�z�r�ssal. - Megint t�zbe j�tt. - Egy n� �rta. H�sz �ve halott. A k�rd�ses irom�nyt k�zvetlen�l a hal�la el�tt k�ldte el nekem.

Mindenki figyelmesen hallgatott, �s term�szetesen akadt valaki, aki id�tlenkedni kezdett, vagy legal�bbis le akarta vonni a k�vetkeztet�seket. Douglas, ha nem is �ppen mosolyogva, de mindenesetre neheztel�s n�lk�l t�rt ki e k�vetkeztet�sek el�l.

- F�l�tt�bb b�jos l�ny volt, de t�z esztend�vel id�sebb n�lam. A h�gom nevel�n�je - mondta csendesen. - Sosem ismertem ilyen kellemes teremt�st az � t�rsadalmi helyzet�ben; k�l�nben is, b�rmilyen t�rsas�gban meg�llta volna a hely�t! De h�t ez r�gen volt, �s ez a kis epiz�d m�g j�val r�gebben t�rt�nt. A Trinity College-be j�rtam, �s mikor ny�ron hazaj�ttem, m�r ott volt n�lunk. Sokat tart�zkodtam otthon abban az �vben; gy�ny�r� �v volt; szabad �r�iban sokat s�t�lgattunk �s besz�lgett�nk a kertben... �s roppant megnyer�nek �s kedvesnek bizonyult a besz�lget�sek sor�n. Igen, ne mosolyogjanak: nagyon kedveltem, �s m�ig is �r�mmel t�lt el az a gondolat, hogy � hasonl�k�ppen kedvelt engem. Mert ha nem, nem mondta volna el nekem ezt a hist�ri�t. Soha, senkinek sem mondta el. Nem csup�n az�rt mondom, mert ezt �ll�totta: tudtam, hogy nem tette meg. Biztos voltam benne: l�thattam. �n�k is, ha meghallgatnak, egykett�re r� fognak j�nni, hogy mi�rt.

- Mert olyan riaszt� volt az eg�sz?

Tov�bbra sem vette le r�lam tekintet�t.

- Egykett�re l�tni fogj�k - ism�telte. - Te egykett�re r� fogsz j�nni.

�n sem vettem le r�la tekintetemet.

- �rtem. Szerelmes volt.

Most nevetett el�sz�r.

- Telibe tal�lt�l. Igen szerelmes volt. Vagyis szerelmes volt valamikor. Ez ki is der�lt... ki kellett der�lnie, nem mondhatta volna el m�sk�pp a t�rt�net�t. �szrevettem, �s � is �szrevette, hogy �szrevettem; de egyik�nk sem besz�lt r�la. Eml�kszem, hol �s mikor t�rt�nt... a gyep�gy sz�l�n, a magas b�kkf�k �rny�k�ban, egy hossz�, forr� ny�ri d�lut�non. Nem az a sz�nhely, ahol v�gig szokott futni az ember h�t�n a hideg; �s m�gis...

Ott hagyta a kandall�t, �s visszaz�kkent a sz�k�be.

- Cs�t�rt�k reggelre v�rod a csomagot? - k�rdez�sk�dtem.

- Val�sz�n�leg csak a d�lut�ni post�val.

- Rendben van; vacsora ut�n...

- Valamennyien itt lesznek? - �jra k�r�ln�zett. - Senki sem utazik el?

A hangja szinte rem�nyked� volt.

- Mindenki marad!

- Maradok... �n is maradok! - ki�ltoztak a h�lgyek, b�r az elutaz�suk id�pontja m�r ki volt t�zve.

Mrs. Griffin azonban sz�ks�gesnek tartotta, hogy tov�bbi felvil�gos�t�sokat k�rjen.

- Kibe volt szerelmes a h�lgy?

- Majd a t�rt�net el�rulja - v�llaltam magamra a v�laszad�st.

- Alig v�rom m�r a t�rt�netet!

- A t�rt�net nem fogja el�rulni - mondta Douglas -, k�z�ns�gesen, nev�n nevezve nem.

- Az m�r baj. Mert �n m�sk�nt �gyse fogom soha kital�lni.

- �s te sem fogod el�rulni, Douglas? - k�rdezte valaki.

- De igen... holnap. Na de ideje m�r lefek�dn�m. J� �jt.

Gyorsan felkapott egy gyertyatart�t, �s magunkra hagyott benn�nket. Kiss� zavarban voltunk. A hatalmas barna terem fel�nk es� v�g�n m�g hallani lehetett l�pteit a l�pcs� fel�l; azt�n Mrs. Griffin sz�lalt meg:

- No, azt ugyan nem tudom, kibe volt szerelmes a h�lgy, de azt igen, hogy kibe volt Douglas.

- T�z �vvel id�sebb volt a n� - mondta a f�rje.

- Raison de plus... abban a korban! De az igaz�n sz�p, hogy mindeddig hallgatott a dologr�l, igaz�n sz�p!

- Negyven �vig! - sz�lt k�zbe Griffin.

- �s ut�na ez a hirtelen kit�rulkoz�s...

- Ez a kit�rulkoz�s - v�laszoltam - eml�kezetess� fogja tenni sz�munkra a cs�t�rt�k est�t.

Ezzel mindenki egyet�rtett, olyannyira, hogy minden m�s ir�nt el is vesztett�k az �rdekl�d�s�nket. Meghallgattuk az utols� t�rt�netet, b�rmilyen t�k�letlen volt is, puszt�n a vele kezd�d� sorozat kedv��rt; azt�n "kezet �s gyerty�t fogtunk", mint valaki mondta, �s nyugov�ra t�rt�nk.

M�snap megtudtam, hogy a lev�l �s benne a kulcs az els� post�val �tnak indult Douglas londoni lak�s�ra; de annak ellen�re - s�t tal�n �ppen az�rt -, hogy ez a h�r v�g�l is mindenkinek a tudom�s�ra jutott, nem h�borgattuk Douglast vacsora ut�nig, vagyis az est�nek egy olyan �r�j�ig, amely a legink�bb illik ahhoz az �rzelemhez, melybe rem�nys�g�nket vetett�k. Ekkor val�ban olyan k�zl�keny lett, amilyennek csak szerett�k volna, �s t�k�letesen meg is indokolta, hogy mi�rt. Megint a kandall� el�tt �llt, ak�r csak el�z� este, amikor, enyh�n sz�lva, �mulatba ejtett benn�nket. Kider�lt ugyanis, hogy az �g�rt elbesz�l�s helyes meg�rt�s�hez val�ban sz�ks�ges n�h�ny sz�, egy kis bevezet�s. Hadd sz�gezzem le mindj�rt, hogy ne legyen t�bb gond vele: ezt az elbesz�l�st ny�jtom �t most az olvas�nak, m�gpedig egy �ltalam j�val k�s�bb k�sz�tett m�solat alapj�n. Szeg�ny Douglas a hal�la el�tt - mikor m�r minden percben sz�m�tani lehetett r� - rendelkez�semre bocs�totta azt a k�ziratot, mely a harmadik napon eljutott volt hozz�, �s amelynek felolvas�s�ba ugyanazon a helyen, rendk�v�li hat�ssal, bele is fogott eln�mult kis t�rsas�gunk el�tt a negyedik nap est�j�n. A t�vozni k�sz�l� h�lgyek, akik azt mondt�k, hogy m�gis maradnak, term�szetesen - h�la istennek - nem maradtak: nem titkolt�k, hogy csak a kor�bbi meg�llapod�sok miatt t�voznak, holott majd meghalnak a k�v�ncsis�gt�l, mert Douglas n�h�ny fut� megjegyz�se m�ris izgalomba hozott valamennyi�nket. T�voz�suk v�g�l is legfeljebb csak m�g jobban �sszeforrasztotta v�logatott kis hallgat�s�g�t, amelyet a k�z�s izgalom odasz�gezett a kandall� k�r�.

Az els� ilyen fut� megjegyz�sb�l arr�l �rtes�lt�nk, hogy a le�rt besz�mol� bizonyos �rtelemben k�s�bb veszi fel az elbesz�l�s fonal�t, mint ahonnan voltak�pp a t�rt�net elindul. Ez�rt tudnunk kell annyit, hogy ez a hajdani bar�tn�, egy szeg�ny falusi lelkip�sztor legifjabb l�nya a sok k�z�l, h�szesztend�s kor�ban, mikor el�sz�r szolg�latba �llt mint tan�t�n�, felutazott Londonba, reszketve az izgalomt�l, hogy szem�lyesen is jelentkezz�k egy hirdet�sre, melynek �gy�ben m�r v�ltott n�h�ny levelet a hirdet�s k�zz�tev�j�vel. Ez a szem�ly - aki el�tt meg kellett jelennie egy, az � szem�ben hatalmas �s csod�latos Harley Streeti h�zban -, ez a leend� munkaad� tet�t�l talpig �riember volt, n�tlen, a legszebb f�rfikorban: olyan l�ny, amilyennel ez a hampshire-i lelk�szlakb�l ideker�lt izgatott, ijedt kisl�ny legfeljebb �lm�ban vagy valamilyen r�gi reg�nyben tal�lkozhatott. A f�rfit k�nny� le�rni: szerencs�re ez a t�pus nem pusztul ki soha. J�k�p�, megnyer� �s magabiztos, k�nnyed, kedves, �s vid�m. A l�ny, mag�t�l �rtet�d�en, finomnak �s el�kel�nek �t�lte, legink�bb m�gis az vette le l�b�r�l, az adta neki a b�tors�got, amire k�s�bb sz�ks�ge is volt, hogy ez az �r �gy besz�lt az eg�sz dologr�l, mint valami sz�vess�gr�l, valami k�telezetts�gr�l, amit �r�mmel v�llal. Gazdag, de f�lelmesen k�l�nck�d�, gondolta a l�ny; a f�rfi az el�kel� divat, megnyer� k�ls�, a k�lts�ges szok�sok, a n�ket megh�d�t�, beh�zelg� modor csillog� b�vk�r�ben jelent meg a szeme el�tt. V�rosi h�za hatalmas volt, tele utaz�sai sor�n �sszegy�jt�tt eml�kt�rgyakkal �s vad�sztr�fe�kkal: most m�g is azt k�rte, hogy a l�ny halad�ktalanul utazzon tov�bb vid�ki otthon�ba, a csal�d �si f�szk�be, Essexbe.

A f�rfit ugyanis, mikor a sz�l�k Indi�ban meghaltak, gy�mul nevezt�k ki kis unoka�ccse �s unokah�ga, k�t �vvel ezel�tt elvesztett katona �ccse gyermekei mell�. Ezek a gyermekek a magafajta ember sz�m�ra - egyed�l�ll� f�rfi, a sz�ks�ges tapasztalatok teljes h�j�val, egy szemernyi t�relem n�lk�l - v�gzetesen nyomaszt� felel�ss�get jelentettek. Rengeteg bonyodalommal �s - nyilv�n az � hib�j�b�l - tengernyi mell�fog�ssal j�rt mindez, de � roppant sajn�lta szeg�ny apr�s�gokat, �s mindent megtett �rt�k, amit csak tudott, �gy p�ld�ul lek�ldte �ket vid�ki h�z�ba, hiszen az a nekik val� hely, ez csak term�szetes, ott is tartotta �ket mindj�rt kezdett�l fogva, a lehet� legjobb kezek gondjaira b�zva. M�g a saj�t szem�lyzet�t�l is megv�lt, azokat rendelte szolg�latukra, s�t, � szem�lyesen is lement, ah�nyszor csak szer�t ejthette, hogy l�ssa, mik�pp megy a soruk. Az a kellemetlen, hogy a gyerekeknek senki m�s rokonuk nincs, �s hogy neki egy�b tennival�i minden idej�t felem�sztik. �gy h�t rendelkez�s�kre bocs�totta Blyt, ezt az eg�szs�ges �s biztons�gos helyet, �s e kis l�tes�tm�ny �l�re - itt persze csak a h�ztart�s vezet�s�re gondol - egy nagyszer� asszonyt �ll�tott, bizonyos Mrs. Grose-t, megboldogult �desanyja hajdani komorn�j�t, akit bizony�ra l�togat�ja is meg fog kedvelni. Most � a h�zvezet�n�, �s ideiglenesen � �gyel f�l a kisl�nyra, akit, saj�t gyermeke nem l�v�n, szerencs�re nagyon szeret. Sz�mos seg�t�t�rsa van, de mag�t�l �rtet�d�en, mindannyiuknak az az ifj� h�lgy fog parancsolni, aki odautazik majd, nevel�n�nek. Neki kell, a sz�nid�kben, gondj�t viselni a kisfi�nak is: k�l�nben bentlak� egy koll�giumban - bizony, nagyon fiatal m�g hozz�, de h�t mi m�st lehetett volna tenni -, de mert nemsok�ra kezd�dik a sz�nid�, egyik napr�l a m�sikra hirtelen csak meg fog jelenni. Nagy szerencs�tlens�g, hogy elvesztett�k azt az ifj� h�lgyet, aki el�sz�r a gyerekek mellett volt. Csod�latosan foglalkozott vel�k - rendk�v�l megb�zhat� teremt�s volt - eg�sz a hal�la perc�ig, �s pontosan ez a k�nos hal�leset okozta, hogy a kis Miles k�nytelen volt iskol�ba menni. Az�ta, m�r ami a j� modort meg az egy�b dolgokat illeti, Mrs. Grose foglalkozik legjobb tud�sa szerint Flor�val; �s van m�g ott egy szak�cs meg szobal�ny, fej�asszony, az �reg p�nil� mell� egy �reg lov�sz, v�g�l egy �reg kert�sz, valamennyien ugyancsak t�k�letesen megb�zhat� teremt�sek.

Eddig jutott el Douglas a dolgok ecsetel�s�ben, mikor valaki k�zbesz�lt:

- �s miben halt meg az el�z� nevel�n�? Tal�n t�k�letes megb�zhat�s�g�ban?

Bar�tunk nyomban v�laszolt:

- Ki fog der�lni. Nem �rulom el a dolgokat el�re.

- Bocs�nat, de �gy hittem, �ppen azt teszi.

- Ha �n ker�ltem volna a hely�be - sz�laltam meg -, tudni �hajtottam volna, nem j�r-e az �ll�s...

- �letveszedelemmel? - fejezte be Douglas a gondolatomat. - � is tudni �hajtotta, �s meg is tudta. Holnap hallani fogj�k, mit tudott meg. Egy�bir�nt a kil�t�sait persze el�g nyomaszt�nak �t�lte. Fiatal volt, tapasztalatlan, ideges: �gy �rzete, hogy sok komoly k�telezetts�ge �s vajmi kev�s t�rsas�ga ad�dik majd, s�t, hogy eg�szen egyed�l lesz. Habozott, k�rt n�h�ny napot, hogy mindent meggondoljon �s megfontoljon. De a felaj�nlott fizets�g messze meghaladta szer�ny elk�pzel�seit, �s a m�sodik tal�lkoz�s alkalm�val �gy d�nt�tt, v�llalja a k�vetkezm�nyeket, �s beadta a derek�t.

Ekkor Douglas meg�llt egy pillanatra, �s ez arra k�sztetett engem, hogy a t�rsas�g kedv��rt k�zbesz�ljak:

- Aminek az oka term�szetesen a nagyszer� fiatalember b�vereje volt. A l�ny engedett a cs�b�t�snak.

F�l�llt, �s ak�rcsak el�z� este, odal�pett a t�zh�z, megpiszk�lta az egyik fahas�bot a l�b�val, �s egy percig �gy �llt, h�ttal nek�nk.

- Mind�ssze k�tszer l�tta.

- Igen, �s ebben a szerelemben �ppen ez a legszebb. Akadtak olyanok is - folytatta -, akik nem engedtek a cs�b�t�snak. A f�rfi becs�lettel felt�rta el�tte aggodalm�t... hogy sok jelentkez� sz�m�ra egyenesen riaszt�ak a felt�telek. Egyszer�en megijedtek valamit�l. Lehangol�dtak... k�l�n�snek �g�rkezett az eg�sz; m�r csak a f�rfi legf�bb k�vetelm�nye miatt is.

- M�gpedig?

- Hogy sohase zaklassa �t... soha, de soha: ne k�rjen, ne �rjon semmit, ne panaszkodjon; oldjon meg mindent egymaga, vegye �t a p�nzt az �gyv�dt�l, vegyen �t mindent, �s hagyja �t b�k�n. A l�ny mindezt meg is �g�rte, �s k�s�bb bevallotta nekem, hogy amikor a f�rfi megk�sz�nte ezt az �ldozatot, �s egy pillanatra, megk�nnyebb�lve, boldogan, megfogta a kez�t, m�ris �gy �rezte, hogy fejedelmien megjutalmazt�k.

- Ez volt minden jutalma? - k�rdezte az egyik h�lgy.

- Nem l�tta a f�rfit soha t�bb�.

- �! - mondta a h�lgy; �s mivel bar�tunk nyomban elt�vozott, t�bb l�nyeges sz� nem esett e t�m�val kapcsolatban eg�szen m�snap estig, mikor Douglas, a kandall� mellett, a legjobb karossz�kben �lve, kinyitotta a kopott, v�r�s fedel�, v�kony, r�gim�di, aranyszeg�lyes albumot. Maga a t�rt�net nemcsak ezt az egy �jszak�t vette ig�nybe, de az els� alkalommal ugyanaz a h�lgy ism�t f�ltett egy k�rd�st:

- Mi a c�me?

- Nem adtam neki.

- De �n igen! - mondtam.

Douglas azonban �gyet se vetett r�m, hanem olvasni kezdett, olyan vil�gosan �s tiszt�n, mintha ezzel akarta volna m�lt�k�pp tolm�csolni a f�l�nk sz�m�ra a szerz� keze �r�s�nak sz�ps�g�t.

1

�gy eml�kszem vissza mindennek a kezdet�re, mint egym�st v�ltogat� felsz�rnyal�sokra �s al�hanyatl�sokra, a j�les� �s a szorongat� sz�vdobban�sok hinta-inga-j�t�k�ra. A v�rosban, miut�n �r�mest igent mondtam aj�nlat�ra, tagadhatatlanul volt n�h�ny rossz napom: �jra tele voltam k�ts�gekkel, s�t, biztosan �reztem, hogy hib�t k�vettem el. Hossz� �r�kat t�lt�ttem ebben a lelki�llapotban egy z�ty�g�-himb�l�z� postakocsin, m�g meg nem �rkeztem arra a meg�ll�helyre, ahol a h�zb�l �rtem k�ld�tt j�rm�nek kellett v�rakoznia r�m. Meg�g�rt�k, hogy gondoskodni fognak r�la, �s val�ban, a j�niusi k�s� d�lut�non egy k�nyelmes cs�za v�rt. Ebben az �r�ban, ezen a csod�s napon, ahogy vitt a kocsi a t�jon �t, mely ny�ri pomp�j�val szinte bar�ts�gosan k�sz�nt�tt, �jj��ledt a b�tors�gom, �s mikor a h�zhoz vezet� �tra kanyarodtunk, egyenesen sz�rnyra kapott, alighanem ezzel is csak azt bizony�tva, hogy el�z�leg milyen m�lyponton volt. �gy l�tszik, olyan lehangol� l�tv�nyra k�sz�ltem fel - vagy legal�bbis ett�l f�lhettem -, hogy a h�z megpillant�sa kellemes meglepet�st okozott. Eml�kszem, milyen t�k�letesen megnyugtat� volt a sz�les, tiszta homlokzat a nyitott ablakokkal, �j f�gg�ny�kkel �s az ablakb�l kifel� n�z� szobal�nyokkal; eml�kszem a p�zsitra, a tark�ll� vir�gokra, a kerekek csikorg�s�ra a kavicson, a s�r� lombkoron�kra �s f�l�tt�k az aranyl� �gen k�r�zget� �s k�rog� varjakra. Az eg�sz olyan nagyszab�s� volt, hogy nem is eml�keztetett az �n szer�ny vid�ki otthonomra - az ajt�ban pedig, egy kisl�nyt vezetve, m�ris megjelent egy tisztelettud� asszonys�g, �s olyan m�ly meghajl�ssal �dv�z�lt, mintha a h�z �rn�je vagy valamilyen el�kel� l�togat� lenn�k. A Harley Streeten hallottak ut�n mindent kisebbnek k�pzeltem, �s most, mikor visszagondoltam a besz�lget�sre, m�g t�k�letesebb �riembernek �reztem a tulajdonost, �s ez azt sejtette, hogy m�g t�bb j�ban lesz r�szem, mint amennyit meg�g�rt.

M�snapig nem is t�rt vissza a rosszkedvem, mert a k�vetkez� �r�kat felejthetetlenn� tette az, hogy megismerkedtem kisebbik tan�tv�nyommal. A kisl�ny, aki Mrs. Grose t�rsas�g�ban jelent meg, annyira elb�v�l� volt m�r els� l�t�sra is, hogy nagy szerencs�nek tartottam, hogy vele kell majd foglalkoznom. Ilyen sz�p gyereket nem l�ttam m�g �letemben, �s k�s�bb csod�lkoztam is, mi�rt nem besz�lt t�bbet r�la a munkaad�m. Keveset aludtam azon az �jszak�n, t�lont�l izgatott voltam; �s ahogy visszagondolok r�, magam is meg�tk�ztem rajta, hogy ez a nyugtalan �rz�s megmaradt bennem, hozz�ad�dott ahhoz a j�les� �rz�shez, hogy olyan �szinte sz�v�lyess�ggel fogadtak. A t�gas, sz�p szoba, az egyik legszebb a h�zban, a hatalmas, kir�lyn�i �gy, mert val�s�ggal annak �reztem, a f�ldig �r�, mint�s f�gg�ny�k, a hossz� t�kr�k, melyekben �letemben el�sz�r tet�t�l talpig megn�zhettem magam, ezek mind, mind - m�g a r�m v�r� k�teless�g rendk�v�li vonzereje is - r�ad�snak sz�m�tottak. Az els� pillanatt�l fogva ugyan�gy r�ad�snak sz�m�tott az is, hogy Mrs. Grose-zal j�l meg fogjuk �rteni egym�st, hiszen att�l tartok, m�g az �ton, a kocsiban is, el�g sokat t�n�dtem ezen. Egyetlen olyan dolog volt akkor, a kezdet kezdet�n, ami �jra megriaszthatott volna: az a tagadhatatlan t�ny, hogy Mrs. Grose szokatlan m�don meg�r�lt az �rkez�semnek. F�l�ra alatt r�d�bbentem, hogy ez a termetes, egyszer�, ig�nytelen, tiszta, �leter�s asszony annyira �r�l, hogy m�r szeml�tom�st arra vigy�z, nehogy t�ls�gosan is el�rulja boldogs�g�t. M�r akkor elcsod�lkoztam rajta, mi�rt pal�stolja, �s ez, ha alaposabban v�giggondolom, ha gyan�t fogok, csakugyan joggal nyugtalan�thatott volna.

Ann�l vigasztal�bb tudat volt, hogy semmilyen kellemetlen �rz�s nem furakodhat k�z�m �s a kisl�ny �r�mt�l sug�rz� l�nye k�z�, hiszen - ink�bb, mint b�rmi m�s - az � angyali sz�ps�ge okozta azt a nyugtalans�got, ami m�g hajnal el�tt arra k�sztetett, hogy felkeljek, �s helyzetemen, kil�t�saimon t�n�dve fel-al� j�rk�ljak a szob�ban; hogy megcsod�ljam a ny�ri hajnal dereng�s�t a nyitott ablakb�l, szem�gyre vegyem a h�z t�bbi r�sz�t, m�r amennyit l�thattam bel�le, �s hogy figyeljek, mialatt a tovat�n� sz�rk�letben az els� madarak csiripelni kezdtek, nem ism�tl�dik-e n�h�ny olyan, kev�sb� term�szetesnek tetsz� hang, amelyet kor�bban nem is kintr�l, hanem bentr�l, az �p�letb�l v�ltem hallani. Egyszer azt �reztem, hogy a t�volban halkan egy kisgyerek s�r; azt�n pedig, m�g f�lig �ntudatlanul, �sszerezzentem, mert k�nny� l�pteket hallottam az ajt�m el�tt, a folyos�n. De ezek a k�pzelg�sek nem voltak el�g elevenek, meg is feledkeztem r�luk, �s csak m�s, k�s�bbi esem�nyek f�ny�ben - ink�bb azt kellene mondanom, hogy �rny�k�ban - jutottak most �jra eszembe. Mindenesetre a kis Flora nevel�se, gondoz�sa, "form�l�sa" sz�p �s hasznos �let rem�ny�vel kecsegtetett. Odalent meg is egyezt�nk, hogy az els� �jszaka ut�n term�szetesen velem fog lakni, kis feh�r �gy�t �t is vitt�k e c�lb�l az �n szob�mba. Teljesen magamra v�llaltam a gyerekek gondoz�s�t, �s csak az�rt maradt m�g egyszer �s utolj�ra Mrs. Grose-zal, mert figyelembe vett�k, hogy �n m�g sz�ks�gszer�en idegen vagyok neki, � pedig f�l�nk term�szet�. De f�l�nks�ge ellen�re - amit egy�bir�nt furcsa m�don roppant b�tran �s becs�letesen t�rt, �s megengedte, a tudatoss�g minden zavar� jele n�lk�l, val�ban, szinte Rafael isteni gyermekeinek m�lyr�l j�v�, �des komolys�g�val, hogy besz�lj�nk r�la, tekintettel legy�nk r�, �s hat�rozzunk fel�le - biztos voltam benne, hogy hamarosan megszeret. R�szben emiatt szerettem mag�t Mrs. Grose-t is: l�ttam, hogy gy�ny�r�s�ge telik abban, mennyire rajongok �s lelkesedem kis tan�tv�nyom�rt, mikor ott �l�nk a vacsor�n�l, n�gy sz�l gyertya mellett, �s a kisl�ny magas sz�k�r�l, kend�vel a nyak�ban vid�man n�z szembe velem a gyerty�k k�zt, a keny�r �s tej f�l�tt. Term�szetesen Flora jelenl�t�ben sz�mos dologr�l csak h�l�s �s csod�lkoz� pillant�sokat v�lthattunk, hom�lyos �s c�lozgat� szavakat.

- �s a kisfi�? Hasonl�t-e hozz�? � is ennyire figyelemre m�lt�?

Nem szabad, ezt m�r lesz�gezt�k egym�s k�z�tt, szembe dics�rni a gyereket.

- Igen, kisasszony, roppant figyelemre m�lt�. �s ha err�l itt j� v�lem�nnyel van... - Mrs. Grose csak �llt ott, t�ny�rral a kez�ben, sug�rz� arccal b�mulva kis t�rsunkra; � pedig hol egyik�nkre, hol m�sikunkra emelte �rtatlan, nyugodt �s tiszta tekintet�t, amely semmi olyasmit nem tartalmazott, ami bel�nk fojtotta volna a sz�t.

- Igen, ha j� v�lem�nnyel vagyok r�la?

- Akkor a fiatalembert�l egyenesen el lesz ragadtatva!

- Azt hiszem, �pp erre v�gyom... hogy el legyek ragadtatva. K�l�nben is att�l f�lek - eml�kszem, �gy �reztem, hozz� kell tennem ennyit -, hogy engem el�g k�nny� elragadni. M�r Londonban el voltam ragadtatva!

Most is a szemem el�tt lebeg Mrs. Grose sz�les arca, ahogy mindezt megem�szti.

- A Harley Streeten?

- A Harley Streeten.

- H�t kisasszony, nem maga az els�... �s nem is maga lesz az utols�.

- �, nem vagyok annyira bek�pzelt - siker�lt felnevetnem -, hogy azt higgyem, �n vagyok az egyetlen. Sz�, ami sz�, ha j�l �rtettem, a m�sik tan�tv�nyom holnap �rkezik.

- Nem holnap. P�nteken, kisasszony. � is, ak�rcsak maga, postakocsin j�n, a kocsis vigy�z r�, �s a meg�ll�helyen �t is v�rja majd a cs�za.

R�gt�n kijelentettem, hogy az lenne a leghelyesebb �s egyszersmind a legbar�ts�gosabb �s legkellemesebb is, ha �n v�rn�k r� a h�gocsk�j�val egy�tt a postakocsi �rkez�sekor; Mrs. Grose olyan lelkesen t�mogatta elgondol�somat, hogy magatart�s�t nyugodtan egyfajta fogadalomnak tekinthettem - �s istennek h�la, sohasem szegte meg! -, hogy minden k�rd�sben t�k�letesen egyet fogunk �rteni. Igen, ez az asszony �r�lt, hogy �n most itt vagyok.

�gy hiszem, azt, amit m�snap �reztem, m�gsem nevezhetem egyszer�en a meg�rkez�s �r�m�t k�vet� term�szetes visszahat�snak: tal�n az okozott egy kis nyomaszt� �rz�st, hogy alaposabban szem�gyre vettem, meg�rtettem �s v�giggondoltam tennival�imat, tiszt�ba j�ttem val�s�gos ar�nyaival. Olyan sok �s olyan sokf�le volt, hogy szinte k�sz�letlen�l �rt, �s s�lyuk alatt egyszerre t�lt�tt el a f�lelem �s b�szkes�g! Ebben a lelki�llapotban bizony�ra n�mi k�sedelmet szenvedtek a kisl�ny tanulnival�i; arra gondoltam, hogy els� teend�m minden �gyess�gemet latba vetve megnyerni a gyerek sz�v�t, el�rni a lehet� legfinomabb eszk�z�kkel, hogy megbar�tkozz�k velem. K�sz�l�ssal t�lt�tt�k az eg�sz napot; nagy �r�m�re �gy �llapodtunk meg, hogy � �s csakis � mutathatja meg az eg�sz h�zat. Meg is mutatta, l�p�sr�l l�p�sre, szob�r�l szob�ra �s titokr�l titokra, kedves, mulats�gos �s gyermeteg szavakkal - �s azzal az eredm�nnyel, hogy f�l�ra sem telt bele, m�ris roppant j� bar�tok lett�nk. Eg�sz k�rutunk alatt csod�lattal ad�ztam, hiszen olyan apr�cska volt m�g, maga biztoss�g�nak �s b�tors�g�nak, annak, ahogy �res szob�kban �s s�t�t folyos�kon, tekerv�nyes l�pcs�k�n, ahol meg-meg kellett �llnom, s�t m�g egy �reg, l�r�sekkel ell�tott sz�gletes torony tetej�n is, ahol sz�d�l�s fogott el, mondom, teh�t annak, ahogy ezt a sok mindent k�szs�gesen elmes�lte, �s hogy t�bbet besz�lt, mint amennyit k�rdezett; annak, ahogy gyerekhangj�nak cseng� muzsik�j�val vezetett. Nem l�ttam Blyt, ami�ta elj�ttem onn�t, �s ma, id�sebb �s tapasztaltabb szememmel, bizony�ra j�val kisebbnek l�tn�m. De mikor apr� �tikalauzom aranysz�ke haj�val �s k�k ruh�j�ban ott t�ncolt el�ttem a fordul�kban, �s tipegett v�gig a folyos�kon, �gy �reztem, mintha elvar�zsolt kast�lyban j�rn�k, amelyben egy r�zs�s ki kobold lakik, olyan helyen, ami a gyermeki l�lek �r�m�re valahogy a t�nd�rreg�kb�l, mesek�nyvekb�l nyerte a tulajdons�gait. Lehet, hogy egy mesek�nyvre borulva elaludtam, �s most �lmodom? Nem, egyszer�en egy nagy, r�gi, cs�nya, de k�nyelmes h�zban voltam, amely n�h�ny jellegzetes von�st - r�szben �t�p�tve, r�szben v�ltozatlanul felhaszn�lva - �rz�tt egy m�g r�gibb �p�letb�l, �s �gy k�pzeltem, �ppannyira elvesz�nk �s elt�n�nk benne, mint az a n�h�ny utas egy hatalmas, �sz� haj�n. De, b�rmilyen k�l�n�s volt is, �n tartottam kezemben a korm�nyt.

2

Erre akkor d�bbentem r�, amikor k�t nap m�lva Flor�val kikocsiztam, hogy fogadjuk, mint Mrs. Grose mondta, a fiatalurat; ann�l is ink�bb, mert teljesen felkavart egy v�ratlan esem�ny, amely a m�sodik este t�rt�nt. Az els� nap nagyj�b�l-eg�sz�ben, mint m�r mondtam is, megnyugtat� volt; m�gis meg kellett �rnem, hogy m�s hangnemben �rjen v�get. Azon az est�n a postazs�kban - j� k�s�n �rkezett - akadt egy lev�l az �n sz�momra is; a munkaad�m �rta, s csak p�r sorb�l �llt, de kider�lt, hogy van a bor�t�kban egy neki sz�l� lev�l is, �rintetlen pecs�ttel. "�gy l�tom, hogy ezt az iskolaigazgat� �rta, az iskolaigazgat� pedig roppant unalmas fick�. Olvassa el, k�rem; int�zze el; de nehogy azt�n besz�moljon r�la! Egyetlen sz�val sem. Elutaztam!" Nagy er�fesz�t�ssel felt�rtem a pecs�tet - olyan naggyal, hogy j� sok id�be telt, m�g egy�ltal�n r� tudtam ker�teni a sort; v�g�l is felvittem a kibontatlan �zenetet a szob�mba, �s csak k�zvetlen�l lefekv�s el�tt rohamoztam meg. Jobb lett volna, ha v�rok m�snap reggelig, mert neki k�sz�nhettem m�sodik �lmatlan �jszak�mat. M�snap azut�n nagyon le voltam t�rve, mert nem volt kihez fordulnom, �s ez az �rz�s v�gt�re is annyira elhatalmasodott rajtam, hogy r�sz�ntam magam: legal�bb Mrs. Grose-nak ki�nt�m a sz�vemet.

- Mit jelentsen ez? A gyereket elbocs�tott�k az iskol�b�l.

�szrevettem, milyen jelent�s�gteljesen n�z r�m, egy pillanatra: ut�na j�l l�that�an iparkodott �gy viselkedni, mintha egy sz�t sem �rtene az eg�szb�l.

- De h�t a t�bbit is...

- Hazak�ldik... igen. De csak a sz�netre. Miles pedig nem mehet vissza soha t�bbet.

Figyeltem, �s � b�ntudatosan elv�r�s�d�tt.

- Nem akarj�k visszavenni?

- A leghat�rozottabban megtagadj�k.

Most megint r�m emelte a szem�t, mert eddig les�t�tte; l�ttam, hogy tele van k�nnyel, igazi k�nnyekkel.

- Mit csin�lt?

Haboztam; v�g�l is �gy l�ttam legjobbnak, ha egyszer�en odaadom neki a levelet; � azonban, ahelyett, hogy elvette volna, a h�ta m�g� kapta a kez�t. Szomor�an nemet intett a fej�vel.

- Nem illet ez engem, kisasszony.

Sz�val a tan�csad�m nem tud olvasni! Megr�zk�dtam, t�lem telhet�leg iparkodtam j�v�tenni az elk�vetett hib�t, �s �jra sz�tnyitottam a levelet, hogy felolvassam; de azt�n meginogtam az elhat�roz�somban, megint csak �sszehajtottam, �s visszacs�sztattam a zsebembe.

- �s igaz�n rossz?

M�g mindig k�nnyes volt a szeme.

- Azt �rj�k r�la az urak?

- Nem bocs�tkoznak r�szletekbe. Egyszer�en csak sajn�lkoz�suknak adnak kifejez�st, hogy a tov�bbiakban nincs m�djuk foglalkozni a gyerekkel. Ez nem jelenthet m�st.

Mrs. Grose n�ma izgalommal figyelt; nem mert megk�rdezni, mit is jelenthet akkor; �n pedig mindj�rt folytattam is, hogy legyen egy kis �sszef�gg�s a dolgok k�zt, �s hogy kihaszn�ljam azt a seg�ts�get, amit puszta jelenl�te jelentett sz�momra.

- Hogy megrontja a t�bbieket.

Erre, az egyszer� emberek gyors hangulatv�ltoz�s�val, v�ratlanul felcsattant:

- Miles fiatal�r? Hogy � megrontja...

Annyi j�hiszem�s�g �radt a szavaib�l, hogy b�r m�g nem is l�ttam a gyereket, alapos f�lelmeimt�l sarkallva �r�mmel kapaszkodtam abba, milyen k�ptelen is ez a gondolat. Hogy kedv�re tegyek, csak ennyit mondtam g�nyosan:

- Szeg�ny �rtatlan kis iskolat�rsai!

- De h�t sz�rny�s�g - sop�nkodott Mrs. Grose - ilyen borzalmas dolgokat mondani. Hiszen alig t�zesztend�s.

- Igen, hogyne; ez egyszer�en hihetetlen.

Szemmel l�that�an h�l�s volt ez�rt a kijelent�s�rt.

- El�sz�r n�zze csak meg mag�nak, kisasszony, azt�n higgye el!

M�ris �jra elfogott a t�relmetlens�g, hogy l�ssam: �s ez m�g csak a kezdete volt annak a k�v�ncsis�gnak, mely a k�vetkez� �r�kban csaknem f�jdalomm� er�s�d�tt. Mrs. Grose tiszt�ban volt azzal, �szrevettem, hogy milyen hat�st gyakoroltak r�m a szavai, �s igyekezett a helyzetet er�lyesen kihaszn�lni.

- Ennyi f�rads�ggal m�g a kisasszonyk�r�l is ezt hihetn�. A dr�ga... - tette hozz� a k�vetkez� pillanatban - vessen m�r r� egy pillant�st!

Megfordultam, �s l�ttam, hogy Flora, akit t�z perccel ezel�tt egy �rkus pap�r, egy ceruza �s lem�solni val� "sz�p kerek O bet�k" t�rsas�g�ban hagytam a tanul�szob�ban, megjelenik a nyitott ajt�ban. Ezzel �rulta el, a maga m�dj�n, mennyire tart�zkodik minden kellemetlen k�teless�gt�l, m�gis akkora gyermeki rajong�ssal sug�rzott r�m, mintha az eg�sz csak az �n szem�lyem ir�nt �rzett ragaszkod�s k�vetkezm�nye volna, mintha emiatt �rezn� felt�tlen�l sz�ks�gesnek, hogy ut�nam j�jj�n. Nem is volt t�bbre sz�ks�gem, hogy �tl�ssam Mrs. Grose hasonlat�nak igazs�g�t, felkaptam v�dencemet, el�rasztottam cs�kjaimmal, bel�j�k rejtve megk�nnyebb�lt zokog�som.

A nap tov�bbi r�sz�ben m�gis kerestem az alkalmat, hogy �jra k�zel f�rk�zhessek t�rsn�mh�z, k�l�n�sen estefel�, mikor az az �rz�sem t�madt, hogy val�s�ggal ker�l engem. Eml�kszem, utol�rtem a l�pcs�n; egy�tt ment�nk le, �s a l�pcs� alj�n meg�ll�tottam, megfogtam a karj�t.

- Amit d�lben mondott, �gy tekintem, mint valami nyilatkozatot, hogy a maga tudom�sa szerint a gyerek sosem volt rossz.

H�travetette a fej�t; mostanra m�r szeml�tom�st �s igaz�n becs�letesen kialak�totta a maga �ll�spontj�t.

- Jaj, hogy tudom�som szerint... Nem, ezt nem mondhatom!

Ez megint felkavart.

- Sz�val, tud arr�l, hogy...?

- Igen, kisasszony, istennek legyen h�la!

Gondolkodtam egy kicsit rajta, �s belet�r�dtem.

- Vagyis �gy �rti, hogy az a fi�, aki sosem...

- Azt �n nem is veszem fi�sz�mba!

Egyre ink�bb sarokba szor�tottam.

- Szereti, ha van benn�k annyi elevens�g, hogy ak�r rosszak is legyenek? - azt�n, meg sem v�rva a v�lasz�t, moh�n kimondtam: - �n is! De nem addig a m�rt�kig, hogy megfert�zz�n...

- Hogy megfert�zz�n?

A nagy sz�, amit haszn�ltam, zavarba ejtette. Megmagyar�ztam.

- Hogy megrontson...

Nagyot n�zett, mikor v�gre felfogta a sz� �rtelm�t; de csak valami furcsa kacag�s szakadt ki bel�le.

- Att�l f�l, hogy megrontja mag�t?

Olyan mer�szen, olyan j� humorral tette fel a k�rd�st, hogy elnevettem magam, b�r nevet�sem az �v� mellett aligha hatott term�szetesnek, �s azt se b�ntam, ha egy pillanatra nevets�gesnek l�tszom.

M�snap, mikor m�r k�zeledett a kocsi indul�s�nak az ideje, megint el�hozakodtam a t�m�val, de m�s oldalr�l.

- Milyen volt az a h�lgy, aki el�ttem volt itt?

- A nevel�n�? � is fiatal volt �s csinos... majdnem olyan fiatal �s majdnem olyan csinos, mint a kisasszony.

- Rem�lem, hogy haszn�t is vette a fiatals�g�nak �s sz�ps�g�nek! - vetettem oda. - �gy l�tszik, � szereti, ha csinosak �s fiatalok vagyunk!

- Szerette bizony - helyeselt Mrs. Grose -, m�r � mindenkit csak �gy szeretett. - Alig mondta ki ezt, m�r sz�vta volna is vissza. - �gy �rtem, hogy �gy szereti �... a gazda.

Meglep�dtem.

- De h�t kir�l besz�lt az el�bb?

�rtetlen�l n�zett r�m, de elv�r�s�d�tt.

- H�t r�la.

- A gazd�r�l?

- Ki m�sr�l?

Nyilv�nval�an nem lehetett m�sr�l sz�, �s a k�vetkez� pillanatban m�r nyoma sem volt annak a kor�bbi �rz�semnek, hogy Mrs. Grose v�letlen�l t�bbet �rult el, mint amennyit akart; ez�rt csak az ut�n k�rdez�sk�dtem, amit val�ban meg akartam tudni.

- Nem vett �szre a m�sik kisasszony valami olyat a fi�csk�n�l, ami...?

- Ami nem volt rendj�n? Sosem mondott ilyesf�l�t.

K�telkedtem benne, de azt�n er�t vettem magamon.

- �s el�g k�r�ltekint� volt... el�g gondos?

Mrs. Grose megpr�b�lt lelkiismeretesen v�laszolni.

- Bizonyos dolgokban... igen.

- De nem mindenben?

Megint elgondolkozott.

- H�t, kisasszony... � m�r elment. Nem fogok pletyk�lkodni.

- T�k�letesen meg�rtem mag�t - feleltem sietve, de egy pillanatnyi sz�net ut�n m�giscsak �gy �reztem, hogy jogom van tov�bb faggat�zni: - Itt halt meg?

- Nem... elment.

Volt valami Mrs. Grose kurta v�lasz�ban, ami valahogy k�t�rtelm�en hatott.

- Elment meghalni?

Mrs. Grose mereven kin�zett az ablakon, de �n �gy �reztem, hogy legal�bbis elm�letben, jogom van megtudni, mi szokott a Blyban szolg�l� fiatal l�nyokkal t�rt�nni.

- �gy �rti, hogy megbetegedett �s hazament?

- M�r amennyire meg lehet �t�lni, nem lett � itt, ebben a h�zban beteg. Az �v v�g�n elt�vozott, azt mondta, hogy hazamegy egy kis szabads�gra, ez pedig annyi id� ut�n j�rt is neki. Akkor felvett�nk egy fiatalasszonyt... egy dajk�t, aki azt�n tov�bb is itt maradt: �gyes �s rendes l�ny volt; erre a sz�netre azt�n � v�llalta a gyerekeket. De a mi kisasszonyunk csak nem j�tt vissza, �s amikor m�r nagyon v�rtuk, �zente a gazda, hogy meghalt.

Tov�bb k�nyszer�tettem.

- De miben?

- Azt nem mondta meg! De ha megengedi, kisasszony - mondta Mrs. Grose -, most m�r menn�k a dolgom ut�n.

3

Az a t�ny, hogy gondjaim k�zepette �gy h�tat ford�tott nekem, szerencs�re nem sz�m�tott olyan nyers visszautas�t�snak, amely hat�rt szabhatott volna egym�s ir�nti k�lcs�n�s megbecs�l�s�nk elm�ly�l�s�nek. �mulatom �s elk�ped�sem, mikor hazahoztam a kis Milest, m�g k�zelebb hozott benn�nket egym�shoz: annyira felh�bor�t�nak �t�ltem, hogy egy ilyen gyermeket, mint aki az im�nt el�m ker�lt, val�s�ggal ki�tkozzanak. Kiss� k�sve �rkeztem az �llom�sra, �s mihelyt megpillantottam a kocsma el�tt �lldog�lva - mert ott sz�llt le a postakocsir�l -, amint s�v�rogva keres engem a szem�vel, azonnal l�ttam, hogy � is, mint a h�ga, t�r�keny, tiszta, teste-lelke sug�rz�an �rtatlan. Hihetetlen�l sz�p gyerek volt - �s Mrs. Grose telibe tal�lt, mikor azt mondta, hogy nem is lehet m�st �rezni ir�nta csak valamif�le gyeng�ds�gi rohamot. Megvolt benne egyfajta, szavakkal alig kifejezhet� isteni tulajdons�g, mellyel, ilyen t�k�letes fokon, egyetlen gyermekn�l sem tal�lkoztam, �s ami miatt m�r akkor �s ott r�gt�n a sz�vembe z�rtam: az �radt bel�le, hogy semmit sem ismer a vil�gon, csak a szeretetet. Rossz h�rnevet enn�l t�bb �des �rtatlans�ggal aligha lehet viselni; �gyhogy mire visszat�rt�nk Blyba, a szob�mban egy fi�k m�ly�n hever� sz�rny� lev�l gondolata m�r puszt�n valamilyen d�bbent megr�k�ny�d�st - ha ugyan nem felh�borod�st - v�ltott ki bel�lem. Mihelyt n�h�ny sz�t v�lthattam n�gyszemk�zt Mrs. Grose-zal, megmondtam neki, hogy nevets�gesnek tartom az eg�szet.

R�gt�n meg�rtett.

- Arra a f�rtelmes v�dra gondol?

- Egy pillanatra sem hiszek benne. Kedvesem, vessen csak r� egy pillant�st!

Mosolyogva vette tudom�sul, hogy felfedeztem, milyen kedves ez a gyermek.

- Nem is teszek egyebet, kisasszony, efel�l biztos�thatom! �s mit fog ezek ut�n v�laszolni? - tette hozz� r�gt�n.

- Hogy mit v�laszolok a lev�lre? - M�r d�nt�ttem. - Semmit.

- �s a nagyb�tyj�nak?

Hat�rozott voltam.

- Semmit.

- �s a fi�csk�nak?

Csod�latos voltam.

- Semmit.

Gondosan megt�r�lte a sz�j�t a k�t�ny�vel.

- Akkor �n mag�val tartok. Kib�rjuk mi ezt is.

- Kib�rjuk mi ezt is! - visszhangoztam buzg�n, �s hogy fogadalmunkat megpecs�telj�k, megszor�tottam a kez�t.

Mrs. Grose egy pillanatig nem ereszt el, azt�n a szabad kez�vel megint gyorsan a sz�j�hoz kapta a k�t�ny�t.

- Nem venn� tolakod�snak, kisasszony, ha...

- Ha megcs�kolna? Dehogy! - vontam magamhoz ezt a der�k teremt�st, �s miut�n meg�lelt�k egym�st, mint j� testv�rekhez illik, m�g er�sebbnek �rezt�k magunkat �s felh�borod�sunkat.

Egyel�re ez t�rt�nt teh�t; de ezek a napok annyira zs�foltak voltak, hogy mikor most fel akarom id�zni �ket, minden m�v�szetemre sz�ks�g van, hogy meg tudjam k�l�nb�ztetni �ket egym�st�l. Amire legink�bb d�bbenten n�zek vissza, az a t�ny, hogy belenyugodtam ebbe a helyzetbe. V�llaltam t�rsammal egy�tt, hogy "kib�rjuk mi ezt is", �s nyilv�nval�an valamilyen var�zslat tartott ig�zet�ben, ami elterelte figyelmem az eff�le pr�b�lkoz�s neh�zs�geir�l, messzire �gaz� �s bonyolult sz�vev�nyeir�l. H�t�ra emelt a rajong�s �s a sz�nalom hatalmas hull�ma. Tudatlans�gomban, zavaromban, tal�n �nmagamat is becsapva, egyszer� feladatnak �reztem azt, hogy boldoguljak ezzel a fi�csk�val, akinek a nevel�se tulajdonk�pp csak most veszi kezdet�t. Ma m�r arra sem tudok visszaeml�kezni, milyen terveket kov�csoltam a sz�net ut�nra, Miles tanulm�nyainak folytat�s�ra. Abban valamennyien egyet�rtett�nk, hogy ezen a gy�ny�r� ny�ron �n fogom majd tan�tani: de ahogy visszagondolok r�, heteken kereszt�l ink�bb �n tanultam. Megtanultam valamit - legal�bbis eleinte -, amire addig sz�k korl�tok k�z� szor�tott �letemben nem volt lehet�s�gem: megtanultam, hogy vid�mnak kell lenni, s�t mulats�gosnak, �s nem szabad a holnappal t�r�dni. Ekkor �reztem el�sz�r egy bizonyos �rtelemben, hogy megismerkedtem a szabads�ggal, a nagy t�vlatokkal, a szabad leveg�vel, a ny�r muzsik�j�val, �s a term�szet titkaival. �s itt �n voltam a nagy tekint�ly - �s ez a nagy tekint�ly �des �rz�s volt. Igen, csapda volt - nem gonoszul kitervelt, de m�ly -, csapda a k�pzeletem, az �rz�kenys�gem, tal�n m�g a hi�s�gom sz�m�ra is; minden tulajdons�gom sz�m�ra, amit egy�ltal�n izgalomba lehetett hozni. A legjobb hasonlat, amit mondhatok r�: nem �lltam r�sen. A gyerekek alig okoztak gondot nekem, szel�ds�g�k egyenesen elk�peszt� volt. N�ha elt�n�dtem azon - de ilyenkor is csak hom�lyosan �s �sszef�gg�stelen�l -, hogy mit is tartogat sz�mukra a kegyetlen j�v� (mert minden j�v� kegyetlen!), �s hogy tal�n m�g meg is sebzi �ket. A gyerekek majd kicsattantak a boldogs�gt�l �s eg�szs�gt�l; �n m�gis �gy �reztem, mintha k�t kis m�gn�st, k�t kir�lyi v�rb�l sz�rmaz� herceget gondozn�k, akik sz�m�ra mindent, hogy helyes legyen, k�r�l kell hat�rolni, v�ltozatlanul meg kell tartani, �gy h�t a kett�j�k j�v�j�nek sz�momra �vek m�lt�n is egyetlen elk�pzelhet� k�ls� kerete ugyanez a kert, ugyanez a park volt, legf�ljebb romantikusan, val�ban kir�lyi m�don felnagy�tva. Persze, az sem lehetetlen, hogy a k�s�bb bek�vetkez� dolgok adt�k meg ezeknek a korai pillanatoknak a nyugalom var�zs�t - a n�ma csend�t, amelyben k�sz�l�dik vagy lesben �ll valami. �s a v�ltoz�s val�ban �gy t�rt r�nk, mint egy fenevad.

Az els� hetekben hossz�ak voltak a nappalok; gyakran a legszebb napokon, megkaptam t�l�k valamit, amit "az �n �r�mnak" h�vtam, azt az �r�t, amikor tan�tv�nyaim megitt�k az esti te�jukat �s lefek�dtek, �s nekem volt m�g egy kis id�m, miel�tt nyugov�ra t�rtem, �nmagam sz�m�ra. B�rmennyire szerettem is t�rsaimat, az eg�sz napb�l m�gis ez az �ra volt a legkellemesebb; kiv�lt olyankor, mikor halv�nyulni kezdett a napvil�g - ink�bb tal�n azt mondhatn�m, mikor a nap m�r �ppen hogy csak fenn volt, �s a v�r�s �gboltr�l, a v�n f�k k�z�l az utols� madarak utols� ki�lt�sait lehetett hallani -, �s �n kis�t�lhattam a parkba, �s szinte a tulajdonos �rz�s�vel, ami mulattatott is, h�zelgett is nekem, �lvezhettem a birtok sz�ps�g�t �s m�lt�s�g�t. �r�m�mre szolg�lt, hogy ezekben a percekben azt �reztem: nyugodt vagyok, �s helyesen cselekedtem; tal�n arra is gondoltam, hogy tapintatommal, nyugodt, j�zan eszemmel �s felt�tlen megb�zhat�s�gommal �r�m�t okozhatok - ha ugyan valaha gondolt erre! - annak a f�rfinak is, akinek a kedv��rt hajland� voltam mindenre. Hogy azt teszem, amit � buzg�n rem�lt, s�t, egyenesen k�rt is t�lem, �s hogy v�g�l is k�pes vagyok r�, hogy megtegyem, m�g nagyobb �r�m�t jelentett, mint amilyet v�rtam. R�viden azt mondhatn�m, hogy tetszelegtem magamnak a figyelemre m�lt� fiatal n� szerep�ben, �s az a meggy�z�d�s vigasztalt, hogy kit�n� tulajdons�gaim m�g ny�ltabban is meg fognak mutatkozni. Nos, val�ban sz�ks�gem is volt erre a "figyelemrem�lt�s�gra", hogy szembe tudjak n�zni azokkal a figyelemre m�lt� dolgokkal, melyek m�ris h�rt adtak l�tez�s�kr�l.

Egy d�lut�n t�rt�nt, "az �n �r�m" kell�s k�zep�n: a gyerekeket m�r �gyba b�jtattuk, �n pedig kij�ttem egy kis s�t�ra. K�borl�saim sor�n mindig arra gondoltam, �s most sem rettenek vissza att�l, hogy megeml�tsem: milyen sz�p lenne, ak�r egy sz�p mese, ha hirtelen tal�lkozn�k valakivel. Valaki felbukkanna az egyik �sv�ny kanyarulat�ban, ott �llna el�ttem, �s mosolyogva �s helyesl�en b�logatna. Nem is k�rtem t�bbet, csak ennyit - csak azt, hogy tudjon r�la; �s egyetlen dolog igazolhatta, hogy t�nyleg tud is r�la: ha l�tom is ezt, ennek a kedves t�kr�z�d�s�t az � csinos arc�n. �ppen ez lebegett el�ttem - term�szetesen az arc�ra gondolok - az egyik els� ilyen alkalommal, egy hossz� j�niusi nap v�g�n, mikor kil�ptem a f�k k�z�l, �s hirtelen meg kellett torpannom: megl�ttam a h�zat. A l�bam a f�ldbe gy�kerezett - nagyobb izgalmat okozott nekem, mint b�rmilyen m�s l�tv�ny -, mert r�d�bbentem, hogy egy szempillant�s alatt val�s�gg� v�ltozott, amir�l �br�ndoztam. Ott �llt - de messzire t�lem, t�l a p�zsiton, annak a toronynak a tetej�n, amelyikre az els� d�lel�tt�n a kis Flora vezetett fel. K�t torony volt - n�gysz�gletes �p�tm�nyek, k�ptelen, csipk�s oromzattal -, �s b�r alig l�ttam k�zt�k k�l�nbs�get, m�gis, ki tudja mi�rt, �reg toronynak �s �j toronynak h�vt�k �ket. A h�z k�t v�g�n magasodtak, �s �p�t�szeti k�ptelens�g�ket bizonyos m�rt�kig val�sz�n�leg az enyh�tette, hogy az�rt nem teljesen szervetlen�l illeszkedtek az �p�lethez, nem voltak t�l r�tartian magasak, talmi r�giess�g�k pedig a ma m�r tiszteletre m�lt� m�ltnak sz�m�t� romantikus korb�l sz�rmazott. Mindig megb�multam �ket, �s k�pzel�dtem r�luk, mert a csipk�s oromzat pomp�j�ban valamennyien sz�vesen gy�ny�rk�dt�nk, kiv�ltk�pp a sz�rk�let dereng�s�ben; de a f�rfi, akit el�z�leg oly gyakran megid�ztem, valahogy m�gsem volt a hely�n ott, abban a magass�gban.

Mikor megpillantottam a tiszta alkonyi f�nyben, eml�kszem, hogy k�tszer is elakadt a l�legzetem: gyors egym�sut�nban �s j�l megk�l�nb�ztethet�en k�t meglepet�s �rt. A m�sodik k�m�letlen�l r�d�bbentett arra, hogy az el�bb t�vedtem: a f�rfi, aki most a szemembe n�z, nem az, akinek hittem. �gy megriadtam ett�l a l�tv�nyt�l, hogy ennyi �v ut�n sincs semmi, ami feledtetni tudn�. Ismeretlen f�rfi elhagyatott helyen - mag�nyosan feln�tt l�ny joggal ijed meg t�le; �s a velem szemben �ll� alak - n�h�ny m�sodperc alatt megbizonyosodtam r�la - nem az volt, akinek k�pe lelkemben �lt; nem is ismertem. Nem l�ttam a Harley Streeten, nem l�ttam sehol �s semmikor. �s hihetetlen�l furcsa: a hely egyetlen pillanat alatt, �s �ppen annak eredm�nyek�ppen, hogy ez az alak megjelent, teljesen elhagyatott� v�lt. Most, mikor olyan megfontoltan sz�molok be mindenr�l, mint m�g soha, �jra �t�rzem, amit abban a pillanatban �reztem. Mik�zben tudom�sul vettem, amit tudom�sul kellett vennem, mintha minden �let meg�llott volna azon a k�rny�ken. �jra hallom most, �r�s k�zben, azt a hal�los n�mas�got, melybe az esti hangok belef�ltak. Nem k�rogtak m�r a varjak az aranyl� �gen, �s a bar�ts�gos alkonyi �ra egy - elmondhatatlanul iszony� - percre elvesztette minden hangj�t. Semmi m�s v�ltoz�st nem vettem �szre, hacsak azt nem, hogy hallatlanul �lesen l�ttam mindent. Az arany f�ny m�g ott ragyogott az �gen, a leveg� tiszta volt, �s a f�rfit, aki az oromd�szek f�l�tt r�m vetette tekintet�t, olyan vil�gosan l�ttam, mint valami bekeretezett k�pet. Hihetetlen gyorsas�ggal v�giggondoltam, ki mindenki lehetne �, de egyik�k sem volt. El�g sok� n�zt�nk farkasszemet ilyen t�vols�gb�l ahhoz, hogy k�zben k�ts�gbeesetten t�rhessem a fejem: m�gis ki lehet - �s amikor l�ttam, hogy nem tudom megmondani, elfogott a d�bbenet, �s ez az �rz�s n�h�ny pillanat alatt igazi k�ts�gbees�ss� er�s�d�tt.

�gy ut�lag, figyelembe v�ve bizonyos dolgokat, tudom, az a nagy k�rd�s, vagy legal�bbis az egyik nagy k�rd�s, hogy mennyi ideig tartott ez a n�h�ny pillanat. Nos, ez az �n esetem, b�rmit gondoljanak is r�la, tartott annyi ideig, am�g vagy egy tucat magyar�zattal pr�b�lkoztam, b�r egyik sem bizonyult haszn�lhat�nak: mondjuk, hogy van valaki a h�zban - de vajon mi�ta? -, akinek a l�tez�s�r�l nem tudok. Tartott annyi ideig, hogy meg is s�rt�djem egy kicsit, hiszen az effajta tudatlans�g, egy ilyen ember l�tez�se sehogy sem f�rt �ssze bizalmi �ll�sommal. Tartott annyi ideig, hogy a l�togat�, aki valamilyen furcsa szabadoss�ggal, szinte csal�diasan, eml�kszem, m�g kalapot sem viselt, ugyanolyan k�rd�en, ugyanolyan k�v�ncsian m�regessen engem a gyeng�l� f�nyben, mint jelenl�t�t�l ingerelve �n is �t. T�l messze voltunk ahhoz, hogy odasz�ljunk egym�snak, de volt egy olyan pillanat, amikor, ha k�zelebb vagyunk, a k�lcs�n�s, leplezetlen b�m�szkod�s ut�n valamilyen sz�val megt�rt�k volna a csendet. A f�rfi ott �llt a h�zt�l t�volabb es� sarokban, sz�lfa egyenesen, �s ahogy l�ttam, mindk�t kez�vel a p�rk�nyzatra t�maszkodva. Olyan tiszt�n l�ttam �t, mint most a bet�ket e pap�ron; azt�n egy perc m�lva, pontosabban �gy, mintha ez is szervesen hozz�tartozna a jelenethez, lassan helyet v�ltoztatott, �tment a m�sik sarokba, �s k�zben szakadatlanul rajtam tartotta a szem�t. Igen, vil�gosan �reztem, hogy �tja sor�n egyetlen pillanatra se vette le r�lam a szem�t, �s most is l�tom, hogyan v�ndorol a keze ek�zben egyik k�csipk�r�l a m�sikra. A t�ls� sarokban is meg�llt, de m�r nem olyan hossz� id�re, �s amikor elt�vozott, m�g akkor is szeml�tom�st engem figyelt. Elt�vozott; ez volt minden, amit tudtam.

4

Nem mintha nem v�rtam volna tov�bb is, hiszen a l�tv�ny nemcsak felkavart, hanem val�s�ggal oda is c�vekelt a f�ldh�z. Csak nem lappang valamilyen "titok" Blyban: valamilyen rejt�lyes Udolpho vagy egy esz�t vesztett, titkon idez�rt rokon? Nem tudn�m megmondani, mennyi ideig t�rtem ilyesf�l�ken a fejem, hogy mennyi ideig maradtam a k�v�ncsis�gt�l �s f�lelemt�l zavartan tal�lkoz�sunk hely�n; csak arra eml�kszem, hogy mikor visszat�rtem a h�zba, m�r majdnem s�t�t volt. K�zben bizony�ra szor�t�sban tartott �s hajszolt az izgalom, mert legal�bb h�rom m�rf�ldet gyalogoltam a h�z k�r�l, de k�s�bb annyival s�lyosabb csap�sok �rtek, hogy riadalmamnak ez a puszta kezdete m�g csak egyfajta elviselhet� borzong�st jelentett. A legk�l�n�sebb az volt az eg�szben - mert hiszen k�l�n�s volt az eg�sz -, amire bent a h�zban Mrs. Grose-zal val� tal�lkoz�somkor d�bbentem r�. A k�p a megszokott sorrendben sz�letik most �jj� bennem, ahogy akkor visszat�rve l�ttam a fabor�t�s�, t�gas, feh�r termet, a l�mpaf�ny ragyog�s�ban, az arck�pekkel �s a v�r�s sz�nyeggel, no �s bar�tn�m j�indulat� �s csod�lkoz� arckifejez�s�t, mely r�gt�n el�rulta, mennyire hi�nyoztam m�r neki. Mihelyt l�ttam ezt a j�mbor �r�m�t, ezt a leplezetlen megk�nnyebb�l�st, �reztem, hogy semmit sem tud arr�l, amit elmondhatn�k neki. Nem gyan�tottam, hogy ez a megnyugtat� arc voltak�pp k�rd�re von, �s sz�momra az jelezte a l�tottak fontoss�g�t, hogy haboztam besz�lni r�la. Az eg�sz t�rt�net leg�rz�kenyebb pontja �ppen az volt, hogy f�lelmem t�nyleges kezdete �gysz�lv�n egybeesett azzal az �szt�n�s sz�nd�kkal, hogy k�m�lni akartam a t�rsamat. Ott, a pomp�s el�csarnokban, Mrs. Grose r�m szegez�d� tekintete alatt, egy akkor m�g meg sem fogalmazhat� kiv�lt� ok val�s�gos bels� forrong�st ind�tott meg bennem - valamilyen hom�lyos magyar�zatot adtam k�sei visszat�rtemre �s az �jszaka sz�ps�g�t, a s�r� harmatot �s �tnedvesedett l�bbelimet emlegetve, a lehet� leggyorsabban szob�mba siettem.

Szob�mban m�r eg�sz m�sf�lek�pp l�ttam a dolgokat: itt, napok m�lva, m�r nagyon is k�l�n�s t�rt�netnek tartottam. Mindennap voltak olyan �r�k - vagy legal�bbis percek, sz�ks�g eset�n a k�teless�g el�l ellopott percek -, amikor be kellett z�rk�znom, hogy gondolkozzam. Nem mondhatn�m, hogy annyira ideges voltam, hogy m�r nem is tudtam elviselni, ink�bb csak f�ltem, nagyon f�ltem att�l, hogy az leszek; mert, t�m�ren �s vil�gosan fogalmazva, tudom�sul kellett vennem azt a t�nyt, hogy semmilyen magyar�zat sem illik arra a l�togat�ra, akivel oly megmagyar�zhatatlanul, de m�gis �gy �reztem, oly meghitten foglalkoztam gondolataimban. R�vid id� alatt r�j�ttem, hogy ki lehet puhatolni, minden k�rdez�sk�d�s �s izg�gas�g n�lk�l is, vajon valamilyen h�zi bonyodalomr�l van-e sz�. Az elszenvedett megr�zk�dtat�s mintha m�g �lesebb� tette volna az �rz�keimet: h�rom nap m�lva, h�la k�r�ltekint� figyelmemnek, m�r biztos voltam abban, hogy nem a csel�dek szedtek r�, nem valamilyen "m�ka" �ldozata vagyok. B�rmi volt is az, amir�l tudtam, a k�rnyezetemben lev�k semmit sem tudtak r�la. Ezek ut�n egyetlen �rtelmes magyar�zat k�n�lkozott: valaki t�l mer�sz l�p�sre ragadtatta mag�t. Ezt ism�telgettem minduntalan, valah�nyszor beosontam a szob�mba, �s magamra z�rtam az ajt�t. Mindny�jan egy kellemetlen, tolakod� fick� �ldozatai vagyunk: valamilyen g�tl�stalan utaz� lehetett, aki �szrev�tlen�l belop�zott ide, mert �rdeklik az �don h�zak, gy�ny�rk�d�tt egy kicsit a l�tv�nyban, m�gpedig a legjobb helyr�l, �s azt�n, �gy ahogy j�tt, el is t�nt. Az, hogy olyan nyugodtan �s hosszasan megb�mult, nos, az is csak tapintatlans�g�t bizony�tja. Egy sz�, mint sz�z, az a j� benne, hogy bizony�ra nem fogjuk l�tni soha t�bb�.

El kell ismernem, annyira j� dolog m�gsem volt, hogy ne �reztem volna vil�gosan: l�nyeg�ben m�giscsak a munk�m, nagyon kellemes munk�m fontos egyed�l nekem a vil�gon. Ez az elragad� munka egyszer�en az �letemet jelentette, Milesszal �s Flor�val egy�tt, �s �ppen az tette olyan elragad�v�, hogy baj eset�n val�s�ggal belevethettem magam, minden b�natom elfeledni. K�nny� feladatom cs�b�t� volta �lland� �r�met okozott, �s �jra meg �jra csod�lkoznom kellett hajdani f�lelmeim h�vs�g�n, hiszen eleinte azt gondoltam, hogy munk�m sz�rke �s pr�zai lesz, �s j� el�re val�s�gos undort �reztem ir�nta. De l�tni lehetett, hogy sz� sincs itt semmif�le sz�rkes�gr�l �s pr�zais�gr�l, semmif�le l�lek�l� robotr�l. Term�szetes, hogy kellemesnek �rezz�k azt a munk�t, ami mindennap �j gy�ny�r�s�get jelent. Tele volt a gyerekszoba reg�nyess�g�vel, a tanterem po�zis�vel. Persze, ezzel nem akarom azt mondani, hogy csak reg�nyeket �s verseket tanultunk; de nem tudok m�s kifejez�st arra az �rdekl�d�sre, amit tan�tv�nyaim ir�nt �reztem. Nem tudok m�st mondani, csak a k�vetkez�t: ahelyett, hogy egyszer�en megszoktam volna �ket - pedig csod�latos �rz�s ez a nevel�n� sz�m�ra: a kedvesn�v�rek tan�s�thatj�k! -, �lland�an �j meg �j felfedez�seket tettem. Egyetlen olyan ter�let volt, k�ts�gtelen, ahol nem k�n�lkozott �t �s m�d semmif�le felfedez�sre: tov�bbra is s�r� hom�ly bor�totta a kisfi�nak az iskol�ban viselt dolgait. De r�d�bbentem, valahogy megadatott nekem, hogy gy�tr� k�v�ncsis�g n�lk�l szeml�ljem ezt a rejt�lyt. Tal�n k�zelebb j�rok az igazs�ghoz, ha azt mondom, hogy maga a gyermek tiszt�zta az eg�szet, m�ghozz� egyetlen sz� n�lk�l. Nevets�gess� tette az eg�sz v�dat. V�gs� k�vetkeztet�seim igazs�got szolg�ltattak r�zs�ll� �rtatlans�g�nak: t�l kedves �s t�l ny�ltsz�v� volt a kisszer�, undor�t�, szennyes iskolai �lethez, �s meg is adta �rte az �r�t. Gondosan kielemeztem, hogy az ilyen jellembeli f�l�ny, a kiv�teles egy�nis�g sug�rz�sa kiv�tel n�lk�l minden esetben bossz�v�gyat t�maszt a t�bbiekben - �s ezek k�z� sz�m�tottam egyes ostoba �s hitv�ny igazgat�kat is.

Mindk�t gyerek olyan szel�d volt (ez volt az egyetlen hib�juk, de ez sem tette Milest �gyefogyott�), hogy - hogyan is fejezzem ki? - szinte teljesen szem�lytelenn� �s v�gk�pp megb�ntethetetlenn� v�ltak t�le. Olyanok voltak, mint a mesebeli angyalk�k, akiken - legal�bbis mor�lisan - nincs mit elfenekelni! Eml�kszem, k�l�n�sen Milesszal kapcsolatban mindig az volt az �rz�sem, hogy egyszer�en nincs is m�ltja, t�rt�nete. Am�gy is "el��let" gyan�nt csak valami hi�nyos kuszas�got v�rhatunk egy ilyen kisgyerekt�l, de ebben a gy�ny�r� fi�csk�ban volt valami k�l�nlegesen �rz�keny �s m�gis k�l�nlegesen boldog von�s, amir�l �gy �reztem (ink�bb, mint b�rmelyik hozz� hasonl� kor� ismer�s�mn�l), hogy mindennap �jrasz�letik. Egyetlen m�sodpercig sem szenvedett. Ez az �n szememben vil�gosan bizony�totta, hogy sosem feny�tett�k meg. Ha gonosz lett volna, megkapta volna a mag��t, k�vetkez�sk�ppen �n is megkaptam volna a magam�t: �n is �szrevettem volna, megtal�ltam volna a nyomait, meg�reztem volna a becstelen gyal�zatot. De semmire sem siker�lt r�j�nn�m, vagyis nem lehetett m�s, csak angyal. Sosem besz�lt az iskol�r�l, egyetlen iskolat�rs vagy tan�r nev�t sem eml�tette; �s ami engem illet, t�l er�sen dolgozott m�g bennem az undor, semhogy c�lz�st tettem volna r�. Term�szetes, hogy �n is valamilyen b�b�j hat�sa al� ker�ltem, de �ppen az volt a sz�p benne, hogy teljesen tiszt�ban is voltam ezzel. �tadtam magam ennek az �rz�snek: orvoss�got jelentett minden f�jdalomra, �s azokban a napokban bizony sok f�jdalom �rt. Nyugtalan�t� leveleket kaptam hazulr�l: otthon nagyon rosszul �lltak a dolgok. De h�t mit sz�m�t nekem a vil�g, mikor itt vannak a gyerekeim? Ezt a k�rd�st tettem fel �jra meg �jra magamnak, mikor visszah�z�dtam a szob�mba. Teljesen elk�pr�ztatott, mennyire szeretetre m�lt�ak.

Egy vas�rnap azt�n - hogy tov�bb sz�jem mondanival�mat - annyi ideig �s olyan er�vel zuhogott az es�, hogy nem vonulhattunk ki m�g a templomba sem; �ppen ez�rt meg is �llapodtam Mrs. Grose-zal, hogy ha est�re megjavul az id�, elmegy�nk egy�tt a k�sei istentiszteletre. Szerencs�re el is �llt az es�, �s �n m�r k�sz�l�dtem a s�t�hoz, ami vagy h�sz percig tart, v�gig a parkon �s a faluba vezet� �ton. Mikor lementem az el�csarnokba, hogy t�rsn�mmel tal�lkozzam, eszembe jutott, hogy megfeledkeztem a keszty�mr�l, ami egy kis jav�t�sra szorult, �s amit a d�lut�n folyam�n val�ban meg is jav�tottam - nem valami sz�p t�lem, de nyilv�noss�g el�tt -, mik�zben a gyerekek vas�rnapi te�jukat iszogatt�k, a szok�st�l elt�r�en a "feln�tt" eb�dl�ben, a s�rgar�z �s a mahag�nifa h�v�s �s tiszta szent�ly�ben. Itt felejtettem a keszty�ket, �s most vissza kellett mennem �rt�k. M�r sz�rk�lt, de az�rt m�g el�g vil�gos volt, �s mihelyt a k�sz�bre tettem a l�bam, m�ris megpillantottam a keresett t�rgyat egy sz�kben, a becsukott nagy ablak mellett, s�t azt is �szrevettem, hogy valaki �ll az ablak t�ls� oldal�n, �s mer�n n�z befel�. Egy l�p�st tettem el�re, befel� a szob�ba; a l�tom�s csak n�h�ny pillanatig tartott, de tiszt�n l�thattam. A mer�n befel� b�mul� f�rfi ugyanaz volt, aki m�r egyszer megjelent el�ttem. �jra magam el�tt l�ttam teh�t, s b�r nem mondhatn�m, hogy m�g tiszt�bban, mint el�sz�r, hiszen az lehetetlen, de olyan k�zelr�l, hogy ez valamik�pp szorosabbra fonta kapcsolatunkat. Elakadt a l�legzetem, �s megfagyott a v�r az ereimben. � volt az - igen, �, �s most is, mint a m�ltkor, csak der�kt�l f�lfel� l�ttam, mert b�r az eb�dl� is a f�ldszinten van, az ablak nem �r le a f�ldig, a teraszig, ahol � �llt. Arca k�zel volt az �veghez, de ez a k�zeli k�p furcsa m�don ink�bb csak  arra volt j�, hogy igazolja, milyen tiszt�n l�ttam �t m�ltkor, messzir�l. Csak n�h�ny pillanatig �llt ott, de ez is el�g volt ahhoz, hogy meggy�zz�n: � is l�tott, � is felismert engem; �s az volt az �rz�sem, hogy m�r �vek �ta n�zem, �s �r�k id�kt�l fogva ismerem. M�gis �szrevettem valamit, amit az el�z� alkalomkor nem �szleltem; most is ugyanolyan m�lyen �s hat�rozottan n�zett a szemembe az �vegen �s a szob�n kereszt�l, mint akkor, de azt�n elford�totta r�lam a tekintet�t, �n pedig k�vettem a szem�t, �s l�ttam, hogyan n�z v�gig sorra mindent. Azonnal �tj�rt valami �j bizonys�g�rz�s: nem miattam j�tt ide. M�svalaki�rt j�tt. Ez a szikr�nyi felismer�s - mert hiszen felismer�s volt ez a f�lelem kell�s k�zep�n - eg�szen rendk�v�li hat�ssal volt r�m, v�ratlanul fel�bresztette k�teless�g�rzetemet �s b�tors�gomat. B�tors�got mondok, mert k�ts�gtelen�l valami ilyesf�le ragadott mag�val. R�gt�n kisz�ktem az ajt�n, oda, a h�z ajtaj�hoz, egy szempillant�s m�lva kint voltam a felhajt�n, majd v�gig a teraszon, amilyen gyorsan csak b�rta a l�bam, ut�na befordultam a sarkon, �s m�ris ott voltam a l�tom�s hely�n. De most m�r nem l�ttam semmit - l�togat�m elt�nt. Meg�lltam, szinte �sszeroskadtam a megk�nnyebb�l�st�l, de azt�n v�giggondoltam az eg�szet �jra - sz�val id�t adtam arra, hogy �jra megjelenhessen. Id�r�l besz�lek, de hogy mennyi id� is lehetett? Ma m�r nem tudom meg�llap�tani. Elhagyott az id��rz�kem: nem tarthattak ezek a pillanatok olyan sok�ig, mint ahogy �reztem. A terasz, az eg�sz hely, a p�zsit �s m�g�tte a kert, minden, amit csak a parkb�l l�ttam, valami nagy �ress�get �rasztott. Voltak ott cserj�sek, vastag t�rzs� f�k is, de eml�kszem, milyen tiszta bizonyoss�ggal �reztem, hogy egyik�k sem rejti el el�lem. Vagy ott volt, vagy nem; de ha nem l�ttam, akkor nem. Ezt meg�rtettem, azt�n �szt�n�sen, ahelyett, hogy visszamentem volna a h�zba, odal�ptem az ablakhoz. Az az �rz�s munk�lkodott bennem zavarosan, hogy nekem is oda kell �llnom, ahol � �llt. Meg is tettem; odahajtottam a fejem az ablakt�bl�hoz, �s ben�ztem, ak�rcsak �, a szob�ba. Ugyanebben a percben Mrs. Grose, mint az el�bb �n, bel�pett a szob�ba az el�csarnokb�l - �gy l�thattam, milyennek l�tta az a f�rfi az eg�szet. Pontosan megism�tl�d�tt az, ami az el�bb t�rt�nt. Mrs. Grose megpillantott, ak�rcsak a l�togat�mat �n; megtorpant, ahogy �n; �t�rzett valamit abb�l a megrend�l�sb�l, amit �n �t�ltem. Elfeh�redett, �s arra kellett gondolnom, vajon �n is ennyire els�padtam-e. R�vidre fogva: r�m meresztette a szem�t, �s mint �n az el�bb, kiszaladt a szob�b�l; tudtam, hogy kij�n, megker�li a h�zat, �s hamarosan ott lesz el�ttem. Ott maradtam, ahol voltam, �s a v�rakoz�s m�sodpercei k�zben sok gondolat megfordult a fejemben. De csak egyet eml�ten�k meg. K�v�ncsi voltam, vajon neki, neki mi oka lehetett a f�lelemre.

5

Hamarosan tudtomra adta.

- Az isten szerelm�re, mi baj van? - k�rdezte, mihelyt el�bukkant elf�l� l�legzettel �s kiv�r�s�dve a h�z sarka m�g�l.

Egy sz�t se sz�ltam, m�g oda nem �rt hozz�m.

- Velem? Csak nem l�tszik rajtam valami?

Csod�lkoz� arcot v�ghattam.

- Olyan feh�r, mint a fal. Rossz mag�ra n�zni.

Gondolkoztam; most m�r mindenf�le �rtatlans�ggal nyugodtan szembe tudtam n�zni. �szrev�tlen�l elsz�llt a v�llamr�l az a nyomaszt� �rz�s, hogy k�m�lnem kell Mrs. Grose �rtatlans�g�t, �s ha egy pillanatra haboztam is, annak m�r m�s oka volt, mint ami�rt eddig hallgattam. Kiny�jtottam fel� a kezem, �s � meg is fogta; magamhoz szor�tottam egy kicsit, mert j�lesett a k�zels�ge. Meglepett �s sz�gyenl�s piheg�s�ben valamilyen t�mogat�sf�l�t �reztem.

- Az�rt j�tt, ugye, hogy induljunk a templomba; de �n nem mehetek.

- Csak nem t�rt�nt valami?

- Igen. Most m�r meg kell tudnia. Nagyon furcsa voltam?

- Itt az ablakon kereszt�l? Ijeszt�!

- Igen - mondtam. - Nagyon megr�m�tett valami.

Mrs. Grose szem�ben vil�gosan t�kr�z�d�tt, hogy � egy cseppet sem akar megr�m�lni, de l�ttam azt is, hogy t�k�letesen tiszt�ban van a helyzet�vel, �s k�sz minden kellemetlens�get megosztani velem. Igen, most m�r nyilv�nval� volt, hogy meg is kell osztania!

- Hasonl� dolog t�rt�nt velem, mint amit maga l�tott egy perccel ezel�tt az eb�dl�b�l. De amit �n l�ttam, �ppen el�tte, m�g sokkal rosszabb volt.

Er�sebben szor�tott a kez�vel.

- Mi volt az?

- Egy k�l�n�s figura. Befel� n�zett.

- Milyen k�l�n�s figura?

- Fogalmam sincs r�la. Egy f�rfi.

Mrs. Grose k�r�ln�zett, de hi�ba.

- �s hova t�nt?

- Azt m�g�gy se tudom.

- L�tta m�r kor�bban is?

- Igen... egyszer. Az �reg torony tetej�n.

M�g szigor�bb arccal b�mult r�m.

- Csak nem mondja azt, hogy idegen volt?

- De m�g mennyire!

- �s m�gsem sz�lt r�la?

- Nem... okom volt r�. De most, hogy kital�lta...

Mrs. Grose t�gra ny�lt szemmel vette tudom�sul ezt a v�dat.

- �, dehogy tal�ltam ki! - mondta azt�n egyszer�en. - Honnan tudjam, hogy nem k�pzel�d�s-e az eg�sz?

- A legkev�sb� sem k�pzel�d�s.

- �s nem l�tta sehol m�sutt, csak a toronyban?

- �s itt, �ppen az el�bb.

Mrs. Grose megint k�r�ln�zett.

- �s mit csin�lt az az ember ott a toronyban?

- Csak �llt, �s n�zett r�m lefel�.

Gondolkozott egy percig.

- �riember volt?

Nekem nem kellett gondolkoznom.

- Nem.

M�g jobban el�mult.

- Nem.

- �s nem is a k�rny�kr�l val�? Nem a falub�l?

- �, nem. Nem besz�ltem mag�nak a dologr�l, de megbizonyosodtam r�la.

Most mintha kiss� megk�nnyebb�lve s�hajtott volna fel: ezt ugyanis furcsa m�don k�sz nyeres�gnek k�nyvelte el. De nem sokra ment vele.

- �s ha nem �riember...

- Hogy akkor micsoda? Sz�rnyeteg.

- Sz�rnyeteg?

- Igen, egy... istenemre, fogalmam sincs r�la, hogy mi lehet!

Mrs. Grose m�g egyszer k�r�ln�zett; a k�d�s messzes�gbe meresztette tekintet�t, azt�n �sszeszedte mag�t, �s nyers k�vetkezetlens�ggel �gy sz�lt:

- M�r a templomban kellene lenn�nk.

- Pedig �n most nem tudok templomba menni!

- Nem tenne j�t mag�nak?

- Nem tenne j�t nekik! - intettem a h�z fel�.

- A gyerekeknek?

- Nem hagyhatom �ket magukra.

- Csak nem f�l?

Ny�ltan megmondtam:

- Att�l a f�rfit�l? F�lek.

Mrs. Grose sz�les �br�zat�n most villant �t els� �zben valamilyen felismer�sf�les�g t�voli �s bizonytalan f�nye: meg�reztem bel�le, hogy most k�sve sz�letik meg a fej�ben valamilyen elk�pzel�s, amit nem is �n sugalltam neki, �s ami egyel�re teljesen �rthetetlen az �n sz�momra. Eml�kszem, nyomban elhat�roztam, hogy ki fogom csikarni bel�le ezt a valamit; �s �gy �reztem, ez az elk�pzel�s az oka, Mrs. Grose hirtelen t�madt v�gy�nak, hogy min�l t�bbet tudjon meg.

- Mikor is t�rt�nt az... a torony tetej�n?

- A h�nap k�zepe t�j�n. K�r�lbel�l ebben az �r�ban.

- Vagyis majdnem s�t�tben - mondta Mrs. Grose.

- Sz� se r�la. Olyan tiszt�n l�ttam, mint most mag�t.

- De h�t hogy ker�lhetett ide?

- �s hogy ker�lhetett ki inn�t? - nevettem fel. - Nem volt m�domban megk�rdezni t�le. Ma este pedig, l�tja - folytattam -, nem is tudott bej�nni.

- �s csak kukucsk�l?

- Rem�lem, hogy nem is tesz egyebet!

Eleresztette a kezemet; elfordult egy kicsit. V�rtam n�h�ny pillanatig, azt�n megsz�laltam:

- Menjen csak el a templomba. Isten vele. �n majd vigy�zok.

Lassan megint fel�m fordult.

- �miattuk f�l?

Hosszasan egym�sra n�zt�nk megint.

- Mi�rt, maga nem?

V�lasz helyett k�zelebb l�pett az ablakhoz, �s egy pillanatra odanyomta arc�t az �veghez.

- �gy, most l�thatja, hogyan is n�zett befel� - folytattam k�zben.

Nem mozdult.

- Mennyi ideig �llt itt?

- Am�g ki nem j�ttem. Mert kij�ttem, hogy szembesz�lljak vele.

Mrs. Grose v�gre megfordult, �s arca most m�g t�bbet �rult el.

- �n nem lettem volna k�pes r�, hogy kij�jjek.

- �n sem! - nevettem fel �jra. - De megtettem. Tudom, mi a k�teless�gem.

- �n is! - felelte, majd hozz�tette: - �s milyen is volt az a f�rfi?

- Az �letem is odaadn�m, ha meg tudn�m mondani. De nem hasonl�t senkire.

- Senkire? - visszhangozta.

- Nincs rajta kalap.

L�ttam az arc�n, hogy - n�vekv� k�ts�gbees�s�re - m�r ennyib�l is sejt valamit, �s gyorsan sorolni kezdtem egyik von�st a m�sik ut�n.

- V�r�s a haja, nagyon v�r�s, s�r� �s g�nd�r, az arca s�padt, hossz�k�s, arcvon�sai szab�lyosak, rendesek. Furcsa, r�vid, pofaszak�lla van, �ppolyan v�r�s, mit a haja. A szem�ld�ke viszont s�t�tebb: nagyon �velt, �s mintha folyton mozogna. A szeme sz�r�s �s furcsa, ijeszt�en furcsa: csak azt tudom r�la, hogy kicsi �s roppant merev. Hossz�, v�kony sz�ja van, �s nem sz�m�tva azt a kis pofaszak�llat, sim�ra borotv�lt arca. Valahogy az az �rz�sem r�la, hogy sz�n�sz.

- Sz�n�sz!

Mrs. Grose ebben a m�sodpercben mindenre eml�keztetett, csak sz�n�szre nem.

- M�g sosem l�ttam sz�n�szt, de �ppen ilyennek k�pzelem. Magas, mozg�kony, sz�legyenes - folytattam -, de nem �riember... nem, semmik�ppen sem az!

T�rsn�m arca, ahogy besz�ltem, egyre s�padtabb lett; kerek szeme kidagadt, szel�d sz�j�t elt�totta.

- �riember? - h�ledezett zavarodottan �s el�mulva. - M�g hogy �riember... �?

- H�t ismeri?

�rezhet�en iparkodott uralkodni mag�n.

- De az�rt csinos?

L�ttam, mivel seg�thetek neki.

- Felt�n�en!

- �s a ruh�ja?

- Valaki m�s�. Nagyon eleg�ns ruha, de nem az �v�.

K�ts�gbeesve, de egyet�rt�en ny�g�tt fel.

- A gazda ruh�i!

K�zbev�gtam:

- Sz�val ismeri?

Csak egy pillanatig habozott.

- Quint! - ki�ltotta.

- Quint?

- Peter Quint... az � embere, az inasa, mikor m�g itt volt!

- Mikor a gazda itt volt?

M�g mindig kiss� a csod�lkoz�st�l bamb�n, de �szint�n sorakoztatta fel a t�nyeket.

- A gazda kalapj�t sosem vette fel, de hordta a... p�ld�ul n�h�ny mell�ny hi�nyzott! Mind a ketten itt voltak... tavaly. Azt�n a gazda elment, �s Quint itt maradt egyed�l.

K�vettem a gondolatmenet�t, de most meg�lltam egy kicsit.

- Egyed�l?

- Egyed�l, vel�nk egy�tt - mondta, azt�n m�g egy sz� t�rt fel a lelke legm�ly�b�l. - Fel�gyelni.

- �s mi lett vele?

- � is elment - b�kte ki v�g�l.

- Hova ment?

Megd�bbent� volt az arckifejez�se.

- Isten a megmondhat�ja! Meghalt.

- Meghalt? - csaknem felsikoltottam.

Iparkodott t�maszt keresni, biztosabban megvetni a l�b�t, hogy kimondhassa a legmegd�bbent�bbet:

- Igen. Mr. Quint halott.

6

Term�szetesen valami m�sra is sz�ks�g volt, nemcsak erre a k�l�n�s jelenetre, hogy egym�s mell� �llva szemben�zz�nk e t�nyekkel, melyekkel most m�r egy�tt kell �ln�nk, ahogy lehet - az �n imm�r eleven p�ld�val is igazolt fog�konys�gomra az ilyen benyom�sok ir�nt, �s Mrs. Grose tudom�s�ra, f�lig �lm�lkod� �s f�lig r�szvev� tudom�s�ra err�l a hajlamomr�l. Azon az est�n e hihetetlen jelen�s ut�n - amely egy �r�ra val�s�ggal megsemmis�tett -, azon az est�n egyik�nk sem jutott el a templomba im�dkozni, hanem mintegy betet�zve eddigi sorozatos k�r�seinket �s fogadalmainkat, egym�snak s�rtunk �s fogadkoztunk, foh�szkodtunk �s esk�d�zt�nk, ut�na pedig sietve beh�z�dtunk a tanul�szob�ba, �s bez�rk�ztunk, hogy mindent elmondhassunk egym�snak. Ez a mindent elmond�s annyit jelentett, hogy a v�gs�kig men� szigorral alkot� elemeire bontva tiszt�zzuk a helyzet�nket. Mrs. Grose nem l�tott semmit, m�g csak egy �rny�k �rny�k�t sem; a h�zban senki, csakis �s egyesegyed�l a nevel�n� volt ebben a szorongatott �llapotban; a j� asszony m�gsem vonta k�ts�gbe �pelm�j�s�gemet, elfogadta a t�nyeket �gy, amint elmondtam neki, �s a v�g�n olyan riadt ny�jass�got tan�s�tott ir�ntam, olyan odaad�ssal ad�zott t�bb mint k�tes �rt�k� kiv�telezett helyzetemnek, hogy m�ig is �rz�m e ny�jass�g eml�k�t, mint az emberi j�s�g egyik leg�desebb �s leg�kesebb p�ld�j�t.

Aznap este v�g�l is arra az eredm�nyre jutottunk, hogy egy�tt tal�n szembe tudunk n�zni a dolgokkal; �s �n m�g abban sem voltam biztos, hogy t�rsamnak jutott a k�nnyebb feladat, m�g ha a l�tom�sok megk�m�lt�k is. �gy �rzem, akkor m�r tudtam, mi mindenre vagyok k�pes, hogy megv�djem tan�tv�nyaimat; de m�g egy kis id�be ker�lt, am�g teljesen megbizonyosodtam r�la, hogy h� sz�vets�gesem is k�sz szerz�d�s�nk szent terheit v�llalni. K�l�n�s t�rsas�got jelenthettem sz�m�ra, �s k�l�n�s t�rsas�got kaptam �n is cser�be; de ha v�giggondolom, mi mindenen ment�nk kereszt�l, l�tom, hogy k�z�s nevez�re tal�ltunk abban az egyetlen gondolatban, amely szerencs�s k�r�lm�nyek k�zt m�g csak n�velhette volna �llhatatoss�gunkat. Ez a gondolat, ez a m�sodik ind�t�s volt az, ami - hogy �gy mondjam - kivezetett engem f�lelmemnek ebb�l a rejtek�b�l. �gy legal�bb kimehettem leveg�zni az udvarra, �s Mrs. Grose is csatlakozhatott hozz�m. T�k�letesen fel tudom id�zni azt a furcsa �rz�st, ahogy visszat�rt a lelkier�m, m�g miel�tt elb�cs�ztunk volna �jszak�ra. �jra �s �jra �tvett�k l�tom�som legapr�bb r�szleteit.

- Azt mondja, hogy valaki m�st keresett... Valaki m�st, nem mag�t?

- A kis Milest kereste - sz�llt meg valamilyen balj�s tiszt�nl�t�s. - Igen, �t keresi.

- De honnan tudja?

- Tudom, tudom, tudom! - n�tt bennem az izgalom. - �s ezt maga is tudja, dr�g�m!

Nem is tagadta, de nekem �rz�sem szerint ennyi �rul� jelre sem volt sz�ks�gem. Egy pillanat m�lva �gy folytatta:

- �s mi lenne, ha megl�tn�?

- A kis Milest? �ppen ezt akarja!

Megint roppant riadtnak l�tszott.

- A gyerek?

- Isten �rizz! A f�rfi. Meg akar jelenni nekik.

Borzalmas �rz�s volt, hogy ilyesmi megt�rt�nhet, m�gis valahogy uralkodni tudtam rajta; �s ezt, ahogy tov�bb is ott id�zt�nk, gyakorlatilag is siker�lt bebizony�tanom. T�k�letesen biztos voltam abban, hogy �jra l�tni fogom, amit m�r l�ttam, de valamilyen bels� hang azt mondta, hogy ha b�tran fel�ldozom magam, egyed�l magam, ennek a riaszt� �lm�nynek, ha befogadom, megid�zem �s legy�r�m, akkor ezzel az engesztel� �nfel�ldoz�ssal meg tudom �rizni a h�z t�bbi lak�j�nak lelki nyugalm�t. Els�sorban a gyerekeket lehet �gy megoltalmazni, szinte megv�ltani. Eml�kszem, hogy akkor �jjel, a besz�lget�s v�g�n, ezt mondtam Mrs. Grose-nak:

- Furcs�llom, hogy a tan�tv�nyaim sosem besz�ltek...

Szigor�an n�zett r�m, mikor t�n�dve meg�lltam.

- Arr�l, hogy � itt �lt, �s hogy egy ideig egy�tt voltak vele?

- Igen, hogy egy ideig egy�tt voltak vele; de legal�bbis a nev�r�l, az �let�r�l, t�rt�net�r�l. Egy sz�val sem eml�tett�k.

- �, a kisasszonyka nem is eml�kszik r�. Nem is hallott, nem is tud r�la.

- M�r hogy a hal�l�nak k�r�lm�nyeir�l? - gondolkoztam fesz�lten. - Meglehet. De Milesnak eml�keznie kell... Milesnak tudnia kell r�la.

- Jaj, nehogy faggatni kezdje - szakadt ki a sz� Mrs. Grose-b�l.

Ugyanolyan tekintettel n�ztem vissza r�, mint ahogy az el�bb � �nr�m.

- Ne f�ljen. De m�giscsak k�l�n�s - t�rtem tov�bb a fejem.

- Hogy sosem besz�lt r�la?

- M�g a legkisebb c�lz�st sem tette. Pedig maga azt mondja, hogy s�lve-f�ve egy�tt voltak.

- De nem a gyerek kezdte! - jelentette ki Mrs. Grose nyomat�kosan. - Ez Quint sz�rakoz�sa volt. �gy �rtem, hogy j�tsszon vele... hogy elrontsa.

Egy pillanatra meg�llt, azt�n hozz�tette:

- Quint t�l sokat engedett meg mag�nak.

M�ris felr�mlett el�ttem a f�rfi arca - az az arc! -, �s hirtelen elfogott az undor.

- T�l sokat engedett meg mag�nak... Az �n kis Milesommal?

- Mindenkivel!

Egyel�re �vakodtam att�l, hogy t�zetesebben v�gigelemezzem ezt a jellemz�st, annyit azonban m�gis meg�llap�tottam, hogy ez a "mindenki" a csel�ds�g sz�mos tagj�ra vonatkozhat, legal�bb f�l tucat olyan l�nyra �s f�rfira, akik most is tagjai a mi kis k�z�ss�g�nknek. M�gis sokat sz�m�tott az a szerencs�s t�ny, hogy ehhez a kedves �reg helyhez semmilyen k�nos t�rt�net, semmilyen csel�dperpatvar eml�ke sem tapadt az emberek eml�kezet�ben. Blynak nem volt sem rossz neve, sem rossz h�re, Mrs. Grose egyetlen v�gya pedig szemmel l�that�lag az volt, hogy tov�bbra is hozz�m tartozzon, �s n�m�n reszkessen f�lelm�ben. V�gezet�l �t is pr�b�ra tettem. Akkor t�rt�nt, amikor �jf�lt�jban a tanul�szoba kilincs�re tette a kez�t, hogy elb�cs�zzon.

- Vagyis maga azt �ll�tja - mert ez nagyon fontos -, hogy Quint k�ztudom�s�an �s egy�rtelm�en rossz volt?

- �, nem k�ztudom�s�an. �n tudtam... de a gazda nem.

- Nem is mondta el neki?

- A gazda nem nagyon szerette a pletyk�lkod�st, a panaszkod�st pedig egyenesen gy�l�lte. Kurt�n-furcs�n v�gzett az eff�l�vel, �s ha neki megfelelt valaki...

- Akkor semmi m�s nem �rdekelte?

Mindez el�g j�l egybev�gott r�la alkotott elk�pzel�seimmel: �r volt, nem szerette a kellemetlens�geket, �s tal�n a k�rnyezet�t, t�rsas�g�t sem v�logatta meg el�g k�r�ltekint�en. Mindegy, tov�bb gy�t�rtem t�rsamat.

- Szavamra, �n bizony megmondtam volna!

�rezte, hogy j�zanul �t�lem meg a helyzetet.

- Nem volt igazam, bel�tom. De f�ltem is... komolyan.

- F�lt? Mit�l?

- Jaj, az az ember sok mindenre k�pes lett volna. Quint roppant �gyes volt... �s roppant ravasz.

Alighanem jobban meg�rtettem, mint amennyire �reztettem vele.

- M�st�l nem f�lt? Mondjuk, att�l a hat�st�l...

- Att�l a hat�st�l? - ism�telte, �s m�g �n keresg�ltem a szavakat, szorong� arccal v�rt.

- ...amit Quint az ilyen �rtatlan kis lelkekre gyakorolt. Hiszen a maga gondjaira voltak b�zva.

- Nem, nem az eny�mre! - mondta hat�rozottan �s eg�szen les�jtva. - A gazda megb�zott benne, �s az�rt k�ldte ide, mert el�g rossz b�rben volt, �s azt rem�lte, j�t tesz majd neki a falusi leveg�. Att�l kezdve � d�nt�tt itt mindenben. Igen - mondta ki v�g�l -, m�g vel�k kapcsolatban is.

- Vel�k kapcsolatban... az a fick�? - er�t kellett vennem magamon, hogy fel ne �v�ltsek. - �s maga ezt el tudta viselni!

- Nem. Nem tudtam... �s most sem tudom.

�s a szeg�ny asszony s�rni kezdett.

M�snapt�l, mint m�r mondtam, szigor�an ellen�rizt�k a gyermekeket; m�gis, egy h�ten �t h�nyszor �s milyen szenved�lyesen t�rt�nk vissza erre a t�m�ra! B�rmennyit besz�lt�nk is r�la vas�rnap este, engem egyre csak az gy�t�rt az ut�nak�vetkez� �r�k alatt - mert el lehet k�pzelni, mennyit aludtam -, hogy van m�g valami, amit Mrs. Grose nem mondott el nekem. �n semmit sem hallgattam el, de � egyvalamit igen. Reggelre m�r biztos voltam abban, hogy ez nem az �szintes�g hi�nya: mindny�junkat mindenfel�l k�r�lvett a f�lelem. Most, elej�t�l v�gig �jra �tgondolva a dolgot, az az �rz�sem, hogy mire reggel felragyogott a nap, az el�tt�nk �ll� t�nyeket t�relmetlens�gemben m�r csaknem mindazzal a jelent�ssel felruh�ztam, amit a k�s�bbi, m�g kegyetlenebb esem�nyek k�lcs�n�ztek nekik. Mindenekel�tt ennek a s�t�t embernek �l� alakja lebegett a szemem el�tt - most nyugodtan t�vol lehetett a halott! -, �s azok a h�napok, amelyeket megszak�t�s n�lk�l Blyban t�lt�tt: nem is kev�s id�, ha j�l meggondoljuk. �s ennek a balj�s id�szaknak csak az vetett v�get, amikor egy t�li nap hajnal�n Peter Quintet egy kor�n munk�ba igyekv� napsz�mos a falub�l errefel� vezet� �ton holtan tal�lta; a fej�n l�that� seb - legal�bbis els� l�t�sra - megmagyar�zta, mi t�rt�nt: k�nny�szerrel okozhatta - �s mint a v�gs� tan�bizonys�g igazolta, okozta is - valamilyen v�gzetes es�s, utat t�vesztve a s�t�tben a kocsm�b�l j�vet azon a meredek jeges lejt�n, amelynek t�v�ben v�g�l is r�bukkantak. A jeges lejt�, az �jszaka �s ital hat�s�ra elt�vesztett �t sok mindent �rthet�v� tett, s�t v�g�l, vizsg�lat �s t�m�rdek s�g�s-b�g�s ut�n, gyakorlatilag mindent; de olyan dolgok is akadtak ennek az embernek az �let�ben - furcsa �s balj�s r�szletek, titkolt zavarok, v�tkeknek t�bb, mint puszta gyan�ja -, melyek m�g sokkal t�bbet is �rthet�v� tehettek volna.

Nem is tudom, mik�pp fogalmazzam meg a mondanival�mat, hogy hiteles k�pet rajzoljak lelki�llapotomr�l; de ezekben a napokban �szinte �r�met jelentett sz�momra az a rendk�v�li h�siess�g, melyet helyzetem megk�vetelt. Most l�ttam, milyen csod�latos �s neh�z munk�ra k�rtek fel; �s milyen nagy sz� lesz, ha majd l�tni fogj�k - igen, ott, azon a bizonyos helyen! -, hogy �n meg�llom a helyem ott is, ahol pedig sok m�s l�ny cs�d�t mondana. Hallatlanul nagy seg�ts�gemre volt - �gy ut�lag, bevallom, val�s�ggal tapsolok magamnak! -, hogy ennyire er�sen, ennyire tiszt�n �lt bennem hivat�som tudata. Az�rt voltam itt, hogy megv�djem �s megoltalmazzam a vil�g legaranyosabb �s leg�rv�bb teremt�seit, akiknek kiszolg�ltatotts�ga egyszerre a napn�l is vil�gosabb lett el�ttem, �s szakadatlan kegyetlen sz�vf�jdalmat okozott. Igen, el voltunk v�gva a vil�gt�l, de mindannyian; �s a k�z�s vesz�ly egyes�tett minket. Nem volt senkij�k, csak �n, nekem pedig... nekem pedig csak �k. R�vidre fogva: ez volt a nagy lehet�s�g. �s ez a lehet�s�g roppant k�zzelfoghat� alakban jelent meg el�ttem. �gy �reztem, olyan vagyok, mint a spanyolfal - ott kell �llnom el�tt�k. Menn�l t�bbet l�tok �n, ann�l kevesebbet l�tnak �k. Fojtott fesz�lts�ggel figyeltem �ket, pal�stolt izgalommal, amely, ha sok�ig tart, k�nny�szerrel �r�letbe torkollik. Ma m�r �gy l�tom, az mentett meg, hogy hirtelen m�s arcot �lt�tt az eg�sz dolog. Nem maradt meg fesz�lt izgalomnak - borzalmas bizonyoss�g v�ltotta fel. Igen, bizonyoss�g, att�l a pillanatt�l fogva, hogy val�ban meg�rtettem mindent.

Ezt a pillanatot egy d�lut�ni �ra hozta el, melyet kisebbik tan�tv�nyommal kettesben a parkban t�lt�ttem. Milest ott hagytuk egy ablakf�lk�ben lev� �l�s v�r�s p�rn�j�n kuporogva; be szeretett volna fejezni egy k�nyvet, �s �n az � eset�ben �r�mmel p�rtfogoltam ezt a dics�retes buzgalmat, hiszen azt tartottam egyetlen hib�j�nak, hogy egy kiss� t�relmetlen, szertelen. Flora ann�l ink�bb ki akart j�nni velem: k�sz�ltunk is vagy egy f�l�r�ig, lehet�leg az �rny�kban, mert a nap m�g magasan j�rt, �s szokatlanul nagy volt a meleg. �jra felt�nt nekem s�ta k�zben, hogy � is, ak�rcsak a b�tyja - �s ez mindkett�j�knek roppant vonz� tulajdons�ga volt - magamra tud hagyni, an�lk�l, hogy megfeledkezne r�lam, �s velem tud maradni, an�lk�l, hogy teher lenne sz�momra. Egyik�k sem volt figyelmetlen, sem tolakod�. Fel�gyel�i tisztem mind�ssze annyit jelentett, hogy hagytam, hadd mulassanak pomp�san n�lk�lem: mindig nagy buzgalommal k�sz�tett�k el� ezt a sz�rakoz�st, s nekem csak annyi szerepem volt, hogy csod�ljam �ket. Benne �ltem a k�pzelet�k vil�g�ban - nem volt sz�ks�g arra, hogy az �n k�pzeletemet is seg�ts�g�l h�vj�k; azzal t�lt�ttem az id�met, hogy az alkalomhoz igazodva valamilyen fontos szem�ly vagy t�rgy szerep�t j�tszottam, �s ez, h�la a fennk�lt �s fels�bbrend� szem�lyis�gemnek, kellemes, felett�bb megtisztel� �s k�nyelmes munka volt. Nem tudom, milyen szerepet j�tszottam �ppen akkor, csak arra eml�kszem, hogy valami roppant l�nyeges �s nyugalmas dolog voltam, �s hogy Flora nagyon elmer�lten j�tszott. A t� sz�l�n voltunk, �s mert �ppen akkor kezdt�nk bele a f�ldrajztanul�sba, ez a t� volt az Azovi-tenger.

Egyszerre csak �szrevettem j�t�k k�zben, hogy az Azovi-tenger t�ls� partj�r�l valaki �rdekl�dve figyel benn�nket. A vil�g legk�l�n�sebb �rz�se volt, ahogy ez a felismer�s kialakult - csak az volt m�g sokkal k�l�n�sebb, amiv� r�gt�n �tv�ltozott. A medence melletti k�padon �ltem, valamilyen k�zimunk�val a kezemben, mert olyasmit j�tszottam, ami �lhet; s ekkor hirtelen egyre nagyobb bizonyoss�ggal t�rt r�m az �rz�s, hogy a t�volban egy harmadik szem�ly is jelen van, an�lk�l, hogy l�tn�m. A v�n f�k, a s�r� s�v�ny j�les� �rny�kot adtak, de a csendes, forr� nap f�nye m�gis mindenhov� beragyogott. Minden teljesen tiszta volt el�ttem; az a meggy�z�d�s is, ami hirtelen �rr� lett rajtam, �s el�rulta, mit fogok magam el�tt l�tni a t� t�ls� oldal�n, ha a tekintetemet felemelem. Egyel�re azonban siker�lt mereven a k�zimunk�mra n�znem, mert �ppen azzal foglalkoztam, �s most �jra �rzem azt a g�rcs�s er�fesz�t�st, amit akkor, hogy ne is n�zzek f�l mindaddig, am�g el�g er�snek nem �rzem magam, hogy el tudjam d�nteni: mit tegyek. Valamilyen idegen dolog volt ott a v�z mellett: egy alak; �s �n r�gt�n �s szenved�lyesen azt �ll�tottam, hogy nincs ott semmi keresnival�ja. Eml�kszem, gondosan sz�mba vettem minden lehet�s�get, �s m�g azt is elmagyar�ztam magamnak, hogy nincs ebben semmi k�l�n�s: mi�rt ne tart�zkodhatna ott p�ld�ul valamelyik f�rficsel�d, vagy ak�r a falub�l valamilyen k�ld�nc, lev�lhord� vagy kifut�fi�. Ez a magyar�zat nem v�ltoztatta meg a meggy�z�d�semet: tudtam - m�g mindig fel sem pillantva -, hogy nem v�ltoztatja meg l�togat�m szem�ly�t �s c�ljait sem. Mi sem lett volna term�szetesebb, mint hogy valaki m�s legyen, nem � - m�gis � volt.

Mihelyt b�tors�gom kis �ram�ve a megfelel� pillanatot jelzi, meg fogok gy�z�dni r�la, hogy ki is ez a jelen�s; addig is, �s ez is �pp el�g komoly er�fesz�t�s volt, a kis Flor�ra sz�geztem a szemem, aki abban a pillanatban alig t�z m�ternyire lehetett t�lem. A sz�vdobog�som is el�llt, mikor el�bb m�g megk�rdeztem magamt�l, csod�lkozva �s r�m�lten, hogy vajon � is l�tja-e; visszafojtottam a l�legzetem, v�rtam, hogy valamilyen ki�lt�s, valamilyen v�ratlan �s �rtatlan jel, ak�r izgatott, ak�r ijedt, el�rulja. V�rtam, de semmi sem t�rt�nt; akkor v�gre elsz�ntam magam, hogy r�n�zzek, els�sorban az�rt - �s �gy �rzem, ebben t�bb iszonyat van, mint b�rmi m�sban, amit elmondhatok -, mert �reztem, hogy egy perce m�r sz�netel �nfeledt csacsog�sa; m�sodsorban pedig az�rt, mert �reztem, hogy j�t�k k�zben e pillanatban h�tat ford�t a v�znek. �gy is volt, l�ttam, mikor v�gre r�vetettem a szemem - abban a szent meggy�z�d�sben, hogy tov�bbra is mindkett�nket figyelnek. A kisl�ny �ppen felemelt egy lapos kis fadarabot, �szrevette, hogy lyukas a k�zepe, �s az a gondolata t�madt, hogy egy m�sik p�lcik�t belet�zz�n: az lett az �rboc, a kett� egy�tt pedig a haj�. N�ztem, ahogy nagyon gondosan �s alaposan bele pr�b�lja szor�tani a m�sodik darabk�t a hely�be. L�ttam, mit csin�l, �s ez annyira er�ss� tette a lelkem, hogy n�h�ny m�sodperc m�lva �gy �reztem, m�g t�bbet is el tudok viselni. Megint felemeltem a szemem - �s szemben�ztem azzal, amivel szembe kellett n�znem.

7

Amilyen hamar csak tudtam, elkaptam Mrs. Grose-t; �s nem is tudom �rtelmes magyar�zat�t adni, hogyan b�rtam ki addig. Arra azonban m�g most is eml�kszem, hogy zokogva vetettem magam a karjaiba.

- Tudj�k... sz�rny�, elviselhetetlen: tudj�k, tudj�k!

- �s mi az �rd�g�t?

�reztem, ott a karja k�zt, hogy nem hisz nekem.

- Mindazt, amit mi tudunk... �s Isten a megmondhat�ja, mennyi mindent m�g!

Azt�n, mikor elengedett, megmondtam neki: s�t lehet, hogy magamnak is csak most fogalmaztam meg el�g vil�gosan.

- K�t �r�val ezel�tt a kertben - alig tudtam eldadogni - Flora l�tta!

Mrs. Grose-t val�s�ggal fejbe k�lintotta ez a h�r.

- �s ezt � mondta? - lihegte.

- Egy sz�val sem... ez a borzalmas. Titokban tartotta! Egy nyolc�ves gyerek, egy ilyen kisgyerek!

M�g mindig nem tudtam elrebegni, milyen d�bbenetes sz�momra az eg�sz.

Mrs. Grose term�szetesen ann�l jobban �mult-b�mult.

- Akkor honnan tudja?

- Ott voltam... a saj�t k�t szememmel l�ttam: igenis tiszt�ban van vele, hogy ott van.

- �gy �rti, hogy az a f�rfi?

- Nem... egy n�.

Egyre ink�bb �reztem, hogy csod�s dolgok ezek, mert hat�suk lassan t�rsam k�p�n is t�kr�z�dni kezdett.

- Ez�ttal... egy m�sik alak... de �ppolyan gonosz �s iszonyatos: egy fekete ruh�s n�, s�padt, riaszt�... az arca �s az eg�sz megjelen�se... a t� t�ls� oldal�n. Ott voltam a gyerekkel... egy �ra hosszat, nyugodtan... �s azt�n egyszerre csak megjelent.

- Megjelent... de honnan?

- Ahonnan az ilyenek szoktak! Egyszerre csak megjelent, �s ott �llt... csak nem olyan k�zel.

- �s nem is j�tt k�zelebb?

- �gy is annyira nyomaszt� �rz�s volt, mintha nem lett volna t�volabb t�lem, mint maga!

Bar�tn�m, ellen�llhatatlan k�nyszernek engedve, gyorsan h�tral�pett.

- M�g sohasem l�tta?

- M�g soha. De a gyerek igen. S�t... maga is.

�s hogy l�ssa, hogy mindenre r�j�ttem:

- Az el�d�m... az, aki meghalt.

- Miss Jessel?

- Miss Jessel. Nem hiszi el? - t�madtam neki.

Jobbra-balra csavargatta a nyak�t k�ts�gbees�s�ben.

- Honnan tudja ilyen biztosan?

Annyira fel voltak zaklatva az idegeim, hogy t�relmetlen�l felcsattantam.

- K�rdezze csak meg Flor�t... � azt�n igaz�n tudja! - De alig mondtam ki, m�ris visszavontam. - Nem, az isten szerelm�re, meg ne k�rdezze! Azt fogja mondani, hogy nem is � az... hazudni fog!

Mrs. Grose nem j�tt annyira zavarba, hogy �szt�n�sen ne tiltakozott volna: - Hogyan mondhat m�r ilyeneket?

- Mert igazam van. Flora nem akarja, hogy �n is tudjam.

- De csak az�rt, hogy k�m�lje mag�t.

- Nem, nem... Ezeknek a dolgoknak m�lys�gei, szakad�kai vannak! Min�l t�bbet gondolkozom, ann�l t�bb mindent l�tok, �s min�l t�bbet l�tok, ann�l jobban f�lek. Nem is tudom, van-e olyasmi, amit nem l�tok... amit�l nem f�lek!

Mrs. Grose iparkodott nyomon k�vetni a gondolataimat.

- Sz�val att�l tart, hogy megint l�tni fogja?

- Nem, dehogy; az m�r semmi! - Meg is magyar�ztam. - Att�l f�lek, hogy nem fogom l�tni.

Mrs. Grose kifejez�stelen arccal b�mult maga el�.

- Nem �rtem �n mag�t.

- Att�l f�lek, hogy a gyerek �jra l�tni fogja... �s igenis fogja l�tni... �s eltitkolja el�lem.

Ez a gondolat, ez a lehet�s�g egy pillanatra megt�rte Mrs. Grose-t, de hirtelen megint �sszeszedte mag�t, mintha �rezn�, hogyha itt ak�r csak egy ujjnyit is enged, soha t�bb� nem tud majd ellen�llni.

- Aranyosk�m, aranyosk�m... ne vesz�ts�k el a fej�nket! �s azt�n, ha a gyerek nem b�nja... - m�g egy balj�s tr�f�val is megpr�b�lkozott: - tal�n m�g �lvezi is!

- Ilyen dolgokat... az a cs�pp gyerek!

- Ez is csak az � �ldott �rtatlans�g�t bizony�tan�! - v�gta ki bar�tn�m h�siesen.

Egy pillanatra majdnem siker�lt meggy�znie.

- Igen, ebben kell b�znunk... ebbe kell kapaszkodnunk! Mert ha nem azt bizony�tan�, amit maga mond, akkor... akkor isten tudja, mit is bizony�t! Mert az az asszony a borzalmak borzalma.

Mrs. Grose egy pillanatra les�t�tte a szem�t; ut�na megint felvetette, �s �gy sz�lt: - Mondja meg, honnan tudja!

- Sz�val elismeri, hogy �gy van? - ki�ltottam.

- Mondja meg, hogy honnan tudja? - Ism�telte meg bar�tn�m egyszer�en.

- Honnan? H�t l�ttam! Ahogy n�zett!

- Mag�ra, �gy �rti? Gonosz szemmel?

- Ugyan... azt el tudtam volna viselni. R�m se pillantott. Csak a gyereket b�multa.

Mrs. Grose megpr�b�lta maga el� k�pzelni.

- B�multa?

- De m�g milyen sz�rny� szemmel!

Mereven r�m n�zett, mintha tekintetemb�l k�vetkeztethetne az asszony�ra.

- Arra gondol, hogy haragosan?

- Uram irgalmazz, dehogy. Valami sokkal rosszabbra.

- Rosszabbra m�g a haragn�l is? - ez hallatlanul megd�bbentette.

- Valamilyen le�rhatatlan elsz�nts�ggal... valamilyen t�bolyult sz�nd�kkal.

Els�padt.

- Sz�nd�kkal?

- Hogy megkaparintsa...

Mrs. Grose - m�g mindig rajtam tartotta tekintet�t - megr�zk�dott, �s az ablakhoz ment; mik�zben ott �llt kifel� b�mulva, befejeztem a mondatomat.

- ... �s ez az, amit Flora is tud.

Kisv�rtatva megfordult.

- Azt mondja, hogy feket�ben volt a n�?

- Gy�szban... szeg�nyes, szinte kopott gy�szruh�ban. De... igen, nagyon sz�p volt.

L�ttam, hogy lassan-lassan siker�lt meggy�zni �ldozatomat, mert �szrevehet�en elgondolkozott szavaimon.

- Igen... nagyon, nagyon csinos - er�sk�dtem. - Csod�latosan sz�p. De becstelen.

Lassan visszaj�tt hozz�m.

- Miss Jessel csakugyan... becstelen volt.

Megint megfogta a kezem, j� szorosan, mintha er�t akarna �nteni bel�m a titok el�rul�s�t k�vet� �s egyre n�vekv� nyugtalans�g ellen.

- Mind a ketten becstelenek voltak - mondta v�g�l.

Egy kis id�re teh�t megint egym�s kez�t fogva n�zt�nk szembe a t�nyekkel; �s �n hat�rozott k�nnyebbs�gnek �reztem, hogy ennyire vil�gosan l�tok.

- Higgye el, m�lt�nyolom azt a tapintatot - mondtam -, hogy mindeddig nem besz�lt r�la; de most azt�n el�rkezett a pillanat, amikor meg kell tudnom mindent.

L�tszott rajta, hogy egyet�rt velem, de m�g mindig hallgatott.

Erre �gy folytattam: - �s most kell megtudnom. Hogyan halt meg? Mondja csak, hiszen tudom, hogy volt valami kett�j�k k�zt.

- Volt ott minden.

- B�rmennyire k�l�nb�z�...

- ...volt is a helyzet�k, a rangjuk - b�kte ki gy�szosan. - Mert a kisasszony �rih�lgy volt.

Gondolkoztam egy kicsit; megint ott l�ttam, magam el�tt.

- Igen... �rih�lgy volt.

- A f�rfi pedig roppant alantas - mondta Mrs. Grose.

�reztem, hogy az � t�rsas�g�ban nem szabad k�l�n�sebben firtatnom, milyen helyet foglal el a ranglist�n egy csel�d; de semmi sem g�tolhatott meg abban, hogy k�telkedjem Mrs. Grose szavaiban el�d�m lez�ll�s�nek m�rt�k�t illet�en. Egyetlen m�don lehetett elk�nyvelni a dolgot, �s �gy is k�nyveltem el; ann�l is ink�bb, mert magam is ilyennek l�ttam munkaad�nk hajdani �gyes �s j�k�p� "ember�t": arc�tlannak, magabiztosnak, romlottnak �s erk�lcstelennek.

- Utols� gazember volt az a fick�.

Mrs. Grose elgondolkozott, mintha finom �rnyalatok meg�t�l�s�r�l lenne sz�.

- Soha �letemben nem l�ttam ilyen embert. Ak�rmit akart, meg is tette.

- A kisasszonnyal?

- Mindenkivel.

Bar�tn�m szem�ben most mintha megjelent volna Miss Jessel. Ak�rhogy volt is, egy pillanatra ugyanolyan tiszt�n l�ttam, mint akkor a t�n�l; �s hat�rozottan kijelentettem:

- Biztos a kisasszony sem akart m�st.

Mrs. Grose arca el�rulta, hogy ez �gy igaz, de r�gt�n ki is mondta: - Szeg�ny teremt�s... meg is fizetett �rte!

- Sz�val maga tudja, hogyan halt meg? - k�rdeztem.

- Nem... nem tudok semmit. Nem is akartam megtudni; �r�l�k, hogy nem is tudtam meg; �s h�l�t adtam az �gnek, hogy Miss Jessel sz�pszerivel elhagyta a h�zat!

- De m�giscsak volt valamilyen elk�pzel�se...

- Hogy igaz�b�l mi�rt ment el? �, arr�l azt�n volt! Mert egyszer�en nem maradhatott. Gondolja csak el... hogy egy nevel�n�! Arr�l azt�n volt elk�pzel�sem... s�t m�g most is van... �s sz�rny�s�g az, amit elk�pzelek.

- Nem olyan sz�rny�, mint amit �n - feleltem.

Ebb�l meg kellett l�tnia - �s �n teljesen tiszt�ban voltam vele -, hogy nyomorultul veres�get szenvedtem. Ez megint mozg�s�totta minden ir�ntam �rzett rokonszenv�t, �s j�sz�v�s�g�nek �jabb megnyilatkoz�sa megt�rte ellen�ll�er�met. Kiszakadt bel�lem - mint a m�ltkor az �n szavaim hat�s�ra �bel�le - a zokog�s; anyai kebl�re vont, �n meg k�ts�gbeesetten s�rtam, jajvesz�keltem:

- Hi�ba, nem megy! Nem tudom megv�deni, megoltalmazni �ket! Rosszabb ez a legborzalmasabb �lomn�l is... Elvesztek!

8

Sok igazs�g volt abban, amit Mrs. Grose-nak mondtam: olyan m�lys�gei �s rejt�lyei voltak a tudom�s�ra hozott dolgoknak, melyeket nem is nagyon mertem bolygatni; �s mikor m�g egyszer visszat�rt�nk az eg�szre, egyet�rtett�nk abban, hogy k�teless�g�nk hat�rt szabni a t�lzott k�pzel�d�snek. Ha minden m�st elvesz�t�nk is, a fej�nket nem szabad elvesz�ten�nk - �s ez �pp el�g neh�z feladat volt, ha figyelembe vessz�k, mennyi teljesen vitathatatlan t�ny akadt csod�s tapasztal�sainkban. K�s� este, mikor m�r mindenki aludt, �jra �ssze�lt�nk a szob�mban, �s � l�p�sr�l l�pesre mindent ellen�rz�tt, hogy megbizonyosodjon, val�ban helyesen l�ttam-e. Hogy teljesen meggy�zzem, egyszer�en csak annyit kellett k�rdeznem, hogyan tudtam volna, ha csak "kital�l�s" az eg�sz, ennyire pontos, a legapr�bb r�szletekig, ismertet�jegyekig helyt�ll� k�pet rajzolni mindenkir�l, aki megjelent el�ttem - olyannyira pontos k�pet, hogy � r�gt�n fel is ismerte �s n�ven nevezte valamennyit. Persze sz�vesen vette volna - �s nem is lehet k�rhoztatni �rte! -, ha f�tylat bor�tunk az eg�szre: mindj�rt megnyugtattam, hogy nekem sincs h�bb v�gyam, mint megtal�lni a m�dj�t, mik�pp lehetne t�l�k megszabadulni. Egyet�rtett�nk abban, hogy �n a sok ism�tl�d�s j�volt�b�l - mert biztosra vett�k, hogy a jelen�sek tov�bbra is ism�tl�dni fognak - hozz� fogok szokni ehhez a veszedelemhez; �s �n hat�rozottan �ll�thattam, hogy most m�r az nyugtalan�t a legkev�sb�, hogy �n vagyok e l�tom�sok �ldozata, �jabb gyan�mat elviselhetetlennek �reztem; de a nap k�s�i �r�i egy kis enyh�l�st hoztak erre a bonyodalomra is.

Mikor els� s�r�g�rcs�m ut�n otthagytam Mrs. Grose-t, mag�t�l �rtet�d�en tan�tv�nyaimhoz siettem, az � kedvess�g�kben keresve orvosl�st f�jdalmaimra; m�r eddig is sokszor �s tudatosan �gy tettem, �s ez a gy�gym�d m�g soha nem mondott cs�d�t. Egyszer�en belevetettem magam Flora k�l�nleges t�rsas�g�ba, �s r�d�bbentem, hogy a gyermek par�nyi kez�vel - val�s�gos �ld�s! - r�gt�n r� tud tapintani arra a pontra, ahol f�j. Kedvesen �sszer�ncolt homlokkal m�rt v�gig, azt�n v�dl� hangon a szemembe mondta, hogy s�rtam. Azt hittem, hogy ezeket a cs�f �rul� jeleket m�r siker�lt elt�vol�tanom, de ott �s akkor, l�tva ezt a m�rhetetlen gy�ng�ds�get, val�s�ggal ujjongani kezdtem, hogy m�gsem t�ntek el eg�szen. Belen�zni a gyermek m�lyk�k szem�be, �s azt �ll�tani, hogy kedvess�ge valamilyen kora�rett ravaszs�gb�l sz�rmazik, nos, ez olyan gonosz cinizmus lett volna, hogy ink�bb megfeledkeztem j�zan �t�l�k�pess�gemr�l �s - amennyire tudtam - zaklatott lelkemr�l is. Nem egyszer�en az�rt feledkeztem meg, mert ez volt a sz�nd�kom, hanem, ahogy Mrs. Grose-nak szoktam mondogatni - �s meg is tettem, �jra meg �jra, r��r� �r�imban -, ha hallottam a hangjukat, ha odab�jtak a mellemre, ha �de arcukat az arcomhoz szor�tott�k, nem lehetett m�st �rezni, csak azt, hogy k�ptelenek minden rosszra, �s hogy gy�ny�r�ek. Nagy k�r volt, hogy - mert egyszer s mindenkorra le akartam sz�molni vele - ugyan�gy �jra fel kellett sorakoztatnom a ravaszs�g minden megnyilatkoz�sait, melyek azon a d�lut�n, ott a t�n�l, alkalmat adtak csod�s �nuralmam bizony�t�s�ra. Nagy k�r volt, hogy �jra fel kellet id�znem azt a percet, azt a d�bbenetet, hogy ami sz�momra megfoghatatlan kapcsolat, a m�sik kett� sz�m�ra teljesen term�szetes dolog. Nagy k�r volt, hogy megint el kellett rebegnem az okokat, mi�rt nem k�rdeztem k�bulatomban legal�bb annyit a kisl�nyt�l, hogy l�tta-e a l�togat�nkat egy�ltal�n, mint mondjuk �n Mrs. Grose-t, hiszen a gyerek az�rt tett �gy, mintha nem l�tott volna semmit, mert ki akarta puhatolni - an�lk�l, hogy b�rmit is el�rulna -, vajon �n l�ttam-e! Nagy k�r volt, hogy m�g egyszer magam el� kellett k�pzelnem azt a fontoskod� igyekezetet, amivel el akarta terelni a figyelmem: �l�nk mozg�s�val, j�tszadoz�s�val, d�dolgat�s�val, csacska locsog�s�val, hanc�roz�sra cs�b�t� szavaival.

De ha nem id�ztem volna fel �gy a m�ltat, igazolni, hogy ebb�l a szempontb�l nem volt benne semmi, nem vettem volna �szre azt a k�t-h�rom hat�rozatlan von�st sem, ami m�gis megnyugtatott egy kiss�. P�ld�ul azt sem tudtam volna bebizony�tani bar�tn�mnek, hogy biztos vagyok benne - �s ez is egy kis j�t jelentett -, hogy a legkev�sb� sem �rultam el magam. Meg sem tudtam volna k�s�relni, hogy a sz�ks�gt�l, a k�ts�gbees�st�l hajtva - nem is tudom, minek nevezzem -, szab�lyosan a sarokba szor�tsam t�rsn�met, �s �gy csikarjak ki bel�le tov�bbi �rtes�l�seket. A k�nyszer hat�s�ra sok mindent elmondott nekem lassank�nt; de volt valami tiszt�zatlan pont a dolgok fon�kj�n, amit�l m�g mindig �gnek borzol�dott a hajam, mintha denev�r sz�rnya legyintette volna meg; �s eml�kszem, hogy akkor v�gre meg�reztem - �s ebben az alv� h�z nyugalma, a k�z�s vesz�ly �s �ber �rk�d�s tudata is seg�tett -, mennyire fontos teljesen sz�th�zni a f�gg�nyt.

- El sem tudok hinni ilyen sz�rny�s�geket - mondtam -, nem, sz�gezz�k le hat�rozottan, nem hiszem el. De tudja, ha elhinn�m, akkor m�g valamit, �s most ez egyszer mag�t sem k�m�lve (mert nem csek�lys�gr�l van sz�!), meg kell tudnom. Mi j�rt az esz�ben, mikor a kis Miles hazaj�vetele el�tt a miatt a lev�l miatt keseregt�nk, �s maga az �n er�sk�d�semre azt felelte: nem mondhatja, hogy a kisfi� sosem volt "rossz"? Mert ezekben a hetekben, m�r ami�ta vele vagyok �s figyelemmel k�s�rem, igaz�n sosem volt az; � a sz�vder�t� �s szeretetre m�lt� j�s�g eleven kis szobra. �ppen ez�rt maga nem �ll�thatott volna r�la ilyesmit, ha nem tud valamilyen kiv�telr�l, amit figyelembe kellett vennie. Mi volt ez a kiv�tel, mit tapasztalt n�la?

K�m�letlen �szintes�ggel szegeztem mell�nek a k�rd�st, de ebben a dologban nem ismertem tr�f�t, �s m�g miel�tt a sz�rk�let v�l�sra sz�l�tott fel benn�nket, meg is kaptam a v�laszt. Nagyon is idetartozott az, ami annak idej�n a bar�tn�m esz�be j�rt. Nem t�bb �s nem kevesebb, mint hogy Quint �s a fi�cska h�napokon kereszt�l s�lve-f�ve egy�tt volt. Mrs. Grose, igen helyesen, k�ts�gbe merte vonni ennek a dolognak az �dv�s volt�t, c�lozni mer�szelt ennek a t�ls�gosan is meghitt kapcsolatnak a k�ptelens�g�re, s�t olyan messzire ment, hogy ny�ltan sz�v� is tette Miss Jesselnek. Miss Jessel a lehet� legkurt�bban megk�rte, hogy t�r�dj�n csak a saj�t dolg�val, mire a der�k asszony egyenesen a kis Mileshoz fordult. Nem hagytam b�k�n, m�g ki nem ny�gte, hogy a k�vetkez�ket mondta: nem szereti, ha a fiatalurak megfeledkeznek a rangjukr�l. Most persze ezen a ponton gy�t�rtem tov�bb.

- Megmondta neki, hogy Quint csak egy alantas csel�d?

- Meg bizony. �s az is, amit erre v�laszolt, az is helytelen volt.

- Mondjon m�g egy p�ld�t! - folytattam. - El�rulta Quintnek, hogy maga mit mondott?

- Nem, azt nem. Azt sose tenn� meg! - mondta nagy meggy�z�d�ssel. - Legal�bbis �n biztos vagyok benne, hogy nem tette meg - folytatta. - De bizonyos dolgokat letagadott.

- Milyen dolgokat?

- Amikor �gy csin�ltak, mintha Quint lenne a kisfi� nevel�je, m�gpedig nagy tekint�ly� nevel�je, Miss Jessel pedig csak a kisl�ny�. P�ld�ul mikor elmentek kettesben ezzel a fick�val, �s �r�kig egy�tt voltak.

- �s mikor maga megk�rdezte, nem adott r� egyenes v�laszt... azt mondta, hogy nem is �gy volt.

Mrs. Grose annyira egyet�rtett velem, hogy egy perc m�lva m�r ezt is hozz�tettem:

- �rtem. Hazudott.

- �! - motyogta Mrs. Grose, ezzel is jelezve, hogy semmit sem sz�m�t az eg�sz; s�t egy �jabb megjegyz�ssel m�g jobban megvil�g�totta a t�rt�nteket: - Tudja, v�gt�re is Miss Jessel nem b�nta. Nem tiltotta meg.

Elgondolkoztam.

- Ezzel v�dekezett Miles?

Most megint halkabbra fogta a hangj�t.

- Nem, sose besz�lt r�la.

- Sose eml�tette Miss Jesselt Quinttel kapcsolatban?

Elv�r�s�d�tt, mert meg�rtette, mire c�lzok.

- Nem, k�rem, Miles nem �rult el semmit, csak tagadta - ism�telgette. - Csak tagadta.

Istenem, milyen kegyetlen�l faggattam!

- Vagyis maga l�tta, hogy a gyerek tud arr�l, milyen kapcsolat van a k�t nyomorult k�z�tt?

- Nem tudom... nem tudom! - h�r�gte szeg�ny asszony.

- Dehogynem tudja, kedvesem - feleltem -, csak mag�ban nincs annyi rettenthetetlen erk�lcsi b�tors�g, mint bennem, �s f�l�nks�gb�l �s tapintatb�l �s szer�nyked�sb�l m�g arr�l a dologr�l is hallgat, ami val�s�ggal szerencs�tlenn� tette, hiszen akkor m�g egyed�l kellett k�szk�dnie, nem voltam itt, hogy seg�tsek. De majd �n kiszedem mag�b�l! Volt valami a fi� viselked�s�ben folytattam -, amib�l maga arra k�vetkeztetett, hogy Miles titokban tartja, s�t takargatja az � kapcsolatukat.

- De hiszen nem tudta megakad�lyozni...

- Hogy maga r� ne j�jj�n az igazs�gra? Meghiszem azt! De az �g szerelm�re - viharzott �t rajtam a felismer�s -, �ppen ez mutatja, mennyire siker�lt megrontaniuk.

- Most m�r minden rendben van - �rvelt Mrs. Grose gy�szosan.

- Nem csoda - er�sk�dtem tov�bb -, hogy furcs�n n�zett r�m, mikor eml�t�st tettem arr�l az iskol�b�l j�tt lev�lr�l!

- Nem tudom, hogy furcs�bban n�ztem-e, mint maga - v�gott vissza keresetlen egyszer�s�ggel. - �s ha Miles csakugyan olyan rossz volt, mint ahogy gondolja, hogyhogy most m�gis olyan, mint egy angyal?

- Igen, ez igaz... De ott az iskol�ban gonosz volt! Hogyan lehet ez? Nos - mondtam k�nomban -, mondja csak el sz�p sorj�ban nekem m�g egyszer az eg�szet, b�r n�h�ny napig nem leszek k�pes v�laszolni r�. De az�rt csak mondja el m�g egyszer! - ki�ltottam, de �gy, hogy bar�tn�mnek kerekre ny�lt a szeme. - Vannak olyan vonatkoz�sai ennek a dolognak, amelyekkel most nem tudok foglalkozni. - K�zben visszat�rtem Mrs. Grose els� p�ld�j�ra, amelyre �pp az im�nt utalt, tudniillik, hogy a fi� n�ha m�g a botl�sra is hajlamos. - Mikor maga annak idej�n tiltakozott, �s azt mondta Milesnak, hogy Quint csak egy alantas csel�d, azt hiszem, a gyerek azt mondta mag�nak, hogy maga is az. - L�ttam, hogy igazam van, �s ez�rt �gy folytattam: - Megbocs�totta neki?

- Maga tal�n nem tenn� meg?

- Dehogynem!

A hirtelen t�madt csendben v�ratlanul - felett�bb furcsam�d - egym�sra kuncogtunk. Azt�n �gy sz�ltam:

- Ak�rhogy is, mikor a kisfi� egy�tt volt ezzel a f�rfival...

- Flora kisasszony egy�tt volt a n�vel.

Nagyon is megfelelt ez �gy nekik.

Nekem, �gy �reztem, m�g jobban megfelelt: azt �rtem ezen, hogy t�k�letesen megegyezett azzal a v�gzetes elk�pzel�ssel, amelyben semmi �ron sem akartam hinni. M�gis siker�lt meg�llnom, hogy ne tegyek ny�ltan eml�t�st r�la, �s most is legfeljebb annyira vagyok hajland� megvil�g�tani, amennyire ez Mrs. Grose-nak odavetett utols� megjegyz�semb�l kider�l.

- Jobb magyar�zatot szerettem volna hallani arr�l, miben nyilv�nul meg Miles rejtett rosszas�ga, mint puszt�n azt, hogy hazudott �s arc�tlan volt. De ennyi is el�g - t�n�dtem -, mert most m�gis vil�gosabban �rzem, mint valaha, hogy mennyire vigy�znom kell.

A k�vetkez� pillanatban elpirultam, mert �szrevettem bar�tn�m arc�n, hogy � mennyivel k�szs�gesebben hajland� volt megbocs�tani, mint �n, akit ez a gyeng�ds�gemre sz�m�t� t�rt�net is alig ind�tott arra, hogy hozz� hasonl�an cselekedjem. Mindez akkor der�lt ki, mikor a tanul�szoba ajtaj�ban b�cs�t vett�nk.

- Csak nem akarja azzal v�dolni, hogy...

- Hogy kapcsolatot tartott fenn vele, �s letagadja? Nem, tov�bbi bizonyoss�gig nem v�dolok �n senkit.

Azt�n, miel�tt �tj�ra eresztette volna, ki a folyos�ra, ennyit mondtam v�gezet�l:

- M�g v�rnom kell.

9

V�rtam �s v�rtam, �s ahogy tovat�ntek a napok, d�bbenetem is enyh�lt valamicsk�t. Egyn�h�ny nap, melyet �jabb sz�rny�s�gek n�lk�l, sz�ntelen�l tan�tv�nyaimon tartva a szemem t�lthettem el, val�s�ggal elmosta gy�szos k�pzelg�seimet, s�t gy�l�letes eml�keimet is. M�r besz�ltem arr�l, hogy k�pes voltam tudatosan �tengedni magam csod�latos gyermeki var�zsuknak, �s elk�pzelhetetlennek �retem, hogy ne forduljak most is ehhez a forr�shoz, b�rmilyen vigaszt ny�jtson is. Nem is tudom elmondani, mennyire neh�z volt felvenni a harcot ezek ellen a friss �rtes�l�sek ellen! De k�ts�gtelen�l m�g sokkal nagyobb fesz�lts�get jelentett volna, ha ez a harc nem j�r szinte �lland� sikerrel. Elt�n�dtem azon, nem sejtik-e kis v�denceim, milyen k�l�n�s dolgokat gondolok r�luk, �s az a t�ny, hogy a gyerekek �ppen ezekt�l a dolgokt�l lettek olyan �rdekesek, aligha tette k�nnyebb� sz�momra titokban tart�sukat. Reszkettem, nehogy �szrevegy�k, hogy val�ban milyen rettent� �rdekesek. De ha elk�sz�ltem a legrosszabbra - �s t�preng�seim sor�n ez sokszor megesett -, r�j�ttem, hogy ha �rtatlans�guk elhom�lyosul�s�r�l van sz�, v�llalni kell minden kock�zatot, hiszen mindketten feddhetetlenek voltak, b�r megjel�lte homlokukat a v�gzet. N�h�nyszor ellen�llhatatlan v�gy fogott el, fel kellet kapnom, a sz�vemhez kellett szor�tanom �ket. De mihelyt megtettem, r�gt�n meg kellett k�rdeznem magamt�l: "Mit fognak gondolni r�la? Nem �rul el az ilyesmi t�l sokat?" K�nny� lett volna izgatottan �s vadul belebonyol�dni annak sz�m�tgat�s�ba, mennyit �rulhattam el nekik; de �gy �rzem, ezeknek az utols�, b�kess�gben elt�lt�tt �r�knak alapvet� jelleg�t az adta meg, hogy t�rsaim k�zvetlen kedvess�ge m�g akkor is b�v�s er�vel hatott r�m, ha be�rny�kolta a gyan�, hogy tettet�s az eg�sz. Mert nemcsak az jutott eszembe, hogy szenved�lyes kit�rulkoz�saim fel�breszthetik gyanakv�sukat, hanem az is, eml�kszem, hogy az � szemmel l�that�an egyre gyakoribb megnyilatkoz�saikban nincs-e valami aggaszt� furcsas�g.

Ebben az id�szakban hihetetlen�l, szinte term�szetellenesen rajongtak �rtem: de ez, v�gt�re is, mondhattam magamban, puszt�n az �r�k�sen d�delgetett �s ajn�rozott gyerekek kedves viszont�rz�se. B�s�gesen �rad� h�dolatuk val�ban j� hat�ssal volt az idegeimre, egy-egy percre meg is feledkeztem arr�l, hogy mondhatni ugr�sra k�szen �llok, hogy valamilyen furcsa rejtett gondolaton rajtakapjam �ket. Azt hiszem, sosem akartak ennyire sok mindent megtenni szeg�ny v�delmez�j�k�rt; abban az �rtelemben gondolom - mert persze napr�l napra jobban v�gezt�k el feladataikat, �s term�szetesen ennek volt a legnagyobb hat�sa -, hogy sz�rakoztatt�k, mulattatt�k, elterelt�k a figyelm�t; felolvastak neki, mes�ket mondtak, kital�l�sdit j�tszottak, �l�lt�zetbe burkol�zva, t�rt�nelmi figur�k vagy �llatok jelmez�be rejt�zve r�vetett�k magukat, legf�k�pp pedig titokban bemagolt �s v�gel�thatatlanul szavalt "darabokkal" lept�k meg. Sosem jutn�k a v�g�re annak a sok �s titkos magyar�zatnak, �s m�g t�bb �s m�g titkosabb helyesb�t�snek, mellyel ezekben a napokban minden perc�ket perg�t�z al� vettem. Kezdett�l fogva k�nnyen fogtak fel mindent, �s ez a k�pess�g�k l�tv�nyos eredm�nyekkel j�rt, valah�nyszor belefogtak valamibe. �r�mmel fogadt�k kis feladataikat, �s megengedhett�k maguknak, hogy az eml�kez�tehets�g �nk�ntes kis csodat�teleivel sz�rakozzanak, olyan b�s�gesen megvolt benn�k a term�szetnek ez az adom�nya. Nemcsak tigrisek meg r�maiak, hanem Shakespeare-figur�k, csillag�szok �s haj�skapit�nyok jelmez�ben t�rtek n�ha r�m. Alighanem ez a sok kit�n� k�pess�g volt az oka egy olyan t�nynek, melyet ma sem tudok m�ssal megmagyar�zni: arra gondolok, milyen szokatlan nyugalmat tan�s�tottam Miles esetleges �j iskol�j�nak k�rd�s�vel kapcsolatban. Eml�kszem, abba is belet�r�dtem, hogy egy ideig ne bolygassuk az eg�szet - �s az�rt t�r�dtem bele, mert �lland�an �reznem kellett az � �jra meg �jra megnyilatkoz� eszess�g�t. T�l eszes volt ahhoz, hogy egy rossz nevel�n�, egy falusi pap le�nya el tudja rontani; �s a legk�l�n�sebb, ha nem a legragyog�bb sz�l a gondolatok eme sz�ttes�ben, melyr�l az im�nt besz�ltem - ha ugyan v�gig mertem volna k�vetni az �tj�t -, az a meggy�z�d�sem volt, hogy a fi� �rtelmi vil�g�ban valamilyen �lland� befoly�s, valamilyen vesz�lyes ajz�szer m�k�dik.

K�nny� volt �gy hat�rozni, hogy egy ilyen eszes fi� nyugodtan mehet k�s�bb is iskol�ba, de ann�l nehezebb volt meg�rteni, val�s�gos kibogozhatatlan rejt�ly, mi�rt "r�gott ki" egy ilyen eszes fi�t az iskolaigazgat�. Azt is meg kell eml�tenem, hogy a gyerekek t�rsas�g�ban - nagyon �gyeltem arra, hogy sz�net n�lk�l vel�k legyek - egyetlen nyomot sem tudtam el�g kitart�an k�vetni. B�v�letben �lt�nk, a zene, a szeretet, a sz�nh�zasdi �s a siker b�vk�r�ben. A gyerekek zenei �rz�ke is hihetetlen�l j� volt, kiv�ltk�pp az id�sebbik tudta b�mulatosan megjegyezni �s elism�telni a dallamokat. A tanul�szob�ban �ll� zongor�n �gy h�t a legk�l�nf�l�bb r�mes zenesz�mok csend�ltek fel; �s ha ebbe belef�radtak, �sszes�gtak a sarokban, majd egyik�k a lehet� legvidorabban kivonult, hogy nemsok�ra mint valami eg�szen �j figura "j�jj�n vissza". Nekem is voltak fi�testv�reim, �s tudtam, milyen rabszolgaal�zattal szoktak a l�nyok a fi�kon cs�ggeni. Itt m�g az is tet�zte ezt az �rz�st, hogy Miles a lehet� legfigyelmesebben �s legkedvesebben viselkedett Flor�val, a "gyeng�bb nemmel", a kisebbel �s tanulatlanabbal szemben. T�k�letesen meg�rtett�k egym�st, �s ha csak annyit mondan�k r�luk, hogy sosem veszekedtek, sosem panaszkodtak egym�sra, akkor vajmi ridegen nyilatkozn�k hihetetlen kedvess�g�kr�l. Ha n�hanapj�n csakugyan rideg tal�ltam lenni hozz�juk, valamilyen meg�llapod�sf�le nyomait vettem �szre a viselked�s�kben: az egyik iparkodott sz�val tartani engem, hogy k�zben a m�sik elinalhasson. Azt hiszem, minden diplom�ci�ban van egy adag naivit�s; de abban, ahogy a tan�tv�nyaim �zt�k, a lehet� legkevesebb volt a k�z�ns�gess�g. Mert a k�z�ns�gess�g, n�mi sz�net ut�n, valahol eg�szen m�sutt bukkant el�.

�gy �rzem, hogy sz�nd�kosan k�slekedem; de most m�r bele kell v�gnom. Mikor folytatni akarom besz�mol�mat Bly sz�rny�s�geir�l, nemcsak a legelfogulatlanabb bizalomra van sz�ks�gem - amire egy�bk�nt nem sokat adok -, hanem, �s ez eg�szen m�s, �jra fel kell id�znem, mennyit szenvedtem, megint v�gig kell �lnem gy�trelmeimet. Hirtelen elj�tt az �ra, amely ut�n, ahogy most visszan�zek, m�r minden csak k�nszenved�s volt sz�momra; de ezzel legal�bb m�r benne vagyok a legk�zep�ben, �s akkor jutok ki innen a leghamarabb, ha a m�r megkezdett �ton haladok el�re. Egy este - minden el�zm�ny, minden bevezet�s n�lk�l - megint el�vett az az �rz�s, ami meg�rkez�sem napj�n dermesztett meg, �s amire mint m�r mondtam is, alig eml�keztem volna, ha tov�bbi ott-tart�zkod�som kevesebb izgalommal j�r. M�g nem t�rtem nyugov�ra; gyertyavil�gn�l �ld�g�ltem �s olvastam. Blyban a r�gi k�nyvek egy eg�sz termet megt�lt�ttek; k�z�tt�k m�lt sz�zadi reg�nyek, melyek k�z�l n�h�nynak, sajnos, csak a gondosan k�rhoztatott h�re-neve (de egyetlen �rva p�ld�nya sem) csendes csal�di otthonomba is eljutott, �s titokban felkeltette ifjonti k�v�ncsis�gomat. Eml�kszem, hogy �ppen Fielding Ameli�-ja volt a kezemben; �s arra is, hogy nagyon is �beren voltam. Fel tudom id�zni, mennyire tiszt�ban voltam azzal, hogy roppant k�s� lehet m�r, �s mennyire nem mertem az �r�mra pillantani. �s tudom, hogy az akkori szok�s szerint a kis�gy fej�n�l �sszeh�zott feh�r f�gg�ny m�g�tt, mint err�l m�r kor�bban meg is gy�z�dtem, Flora t�k�letes gyermeki b�kess�gben alszik. R�vidre fogva: eml�kszem, hogy b�r a reg�ny nagyon �rdekelt, egyszer csak, mikor �pp lapoztam, hirtelen megt�rt a var�zs, feln�ztem a k�nyvb�l, egyenesen a szob�m ajtaj�ra. Egy pillanatig figyeltem, halv�nyan visszaeml�kezve az els� �jszak�ra, arra az �rz�sre, hogy valami meghat�rozhatatlan j�v�s-men�s van a h�zban, �s �szrevettem, hogy a nyitott ablakn�l alig l�that�an meg-megmozdul a f�lig leeresztett v�szonred�ny. Ekkor hihetetlen elsz�nts�ggal - ha l�tta volna valaki, bizton megcsod�lja - letettem a k�nyvet, fel�lltam, egy sz�l gyerty�val a kezemben kimentem a gyertyavil�gban is hom�lyos folyos�ra, nesztelen�l becsuktam �s kulcsra z�rtam magam m�g�tt az ajt�t.

Nem tudom m�r megmondani, milyen �szt�n dolgozott bennem, mi vez�relt, de magasra emelt gyerty�val v�gigmentem az el�csarnokon, eg�szen am�g meg nem pillantottam a l�pcs� nagy kanyarod�ja f�l�tti hossz� ablakot. �s ekkor hirtelen h�rom dologra lettem figyelmes. Gyakorlatilag mindh�rom ugyanabban a pillanatban t�rt�nt, m�gis mintha villan�sszer�en k�vett�k volna egym�st. Gyerty�m hirtelen nagyot lobbant �s kialudt, �n pedig a lef�gg�ny�zetlen ablakra tekintve �szrevettem, hogy nincs is r� sz�ks�g, mert a hajnal lassan derengeni kezd. A k�vetkez� pillanatban gyertya n�lk�l is l�ttam hogy valaki van a l�pcs�n. Egym�sut�nr�l besz�lek, de egyetlen m�sodpercre sem volt sz�ks�g ahhoz, hogy �sszeszedjem magam, �s harmadszor is szemben�zzek Quinttel. A jelen�s el�rte a pihen�t a l�pcs�fordul�ban, ott volt k�zvetlen�l az ablak mellett, mikor megpillantott: megtorpant �s ugyan�gy meredt r�m, mint kor�bban a toronyr�l �s a kertb�l. J�l ismert�k m�r egym�st, k�lcs�n�s elsz�nts�ggal n�zt�nk megint farkasszemet a h�v�s hajnali dereng�sben, mely egy par�nyi f�nyt vetett a magas ablakt�bl�ra �s a f�nyezett t�lgyfa l�pcs�re. Most eleven, gy�l�letes, vesz�lyes l�nynek l�tszott. De nem ez volt a legnagyobb csoda, ezt a kifejez�st valami eg�szen m�s �rz�sre tartogatom: arra, hogy minden f�lelmem elsz�llt, �s k�pes voltam szembesz�llni �s megm�rk�zni vele.

E rendk�v�li m�sodperc ut�n heves f�jdalmat �reztem, de - Istennek h�la - nem r�m�letet. �s ezt � is tudta - egy pillanat m�lva pedig �n is csod�san tiszt�ban voltam vele. �reztem, szil�rd �s t�rhetetlen �nbizalommal �reztem, hogyha m�g egy percig helyt tudok �llni, nem kell - legal�bbis egyel�re - tov�bb izgatnom magam miatta; �s ez alatt a perc alatt is csak olyan volt az eg�sz, mint egy igazi szem�lyes tal�lkoz�s: ocsm�ny �s emberi; �pp az�rt ocsm�ny, mert emberi, mintha csak �jszaka, mikor mindenki alszik a h�zban, szembetal�lkozn�k valamilyen ellens�ggel, kalandorral, b�n�z�vel. Csak az a halotti n�mas�g, amellyel k�zvetlen k�zelr�l egym�sra meredt�nk, tette valahogy term�szetelleness� ezt a borzalmas jelenetet - mert az volt. Ha ott �s akkor, mondjuk, egy gyilkossal tal�lkozom, m�gis legal�bb megsz�laltunk volna. Valami m�gis megt�rte volna a csendet; �s ha nem, legal�bb megmozdul egyik�nk. Olyan hossz� volt ez a perc, hogyha csak egy kicsit is tov�bb tart, azt sem tudtam volna, �letben vagyok-e egy�ltal�n. K�ptelen vagyok szavakba �nteni, mi t�rt�nt, csak annyit mondhatok, hogy - �s ez is az �n er�met bizony�totta - maga a csend volt az a k�zeg, amelyben az alak elt�nt a szemem el�l; mert hat�rozottan l�ttam, ahogy h�tat ford�t nekem, mint ahogy az a nyomorult fick� is, aki hajdan �let�ben volt, megfordult valamilyen parancs hallat�ra - igen, a semmilyen p�ppal ocsm�nyabban el nem torz�that� h�t�t ford�tja fel�m, �s elindul lefel� a l�pcs�n, egyenesen lefel� a s�t�ts�gbe, melybe a k�vetkez� l�pcs�fordul� beleveszett.

10

Egy darabig m�g ott �lltam a l�pcs� tetej�n, majd hirtelen meg�rtettem, hogy mikor im�nt a l�togat� elment, val�ban elment; �gy h�t visszat�rtem szob�mba. Az els�, amit az �gve maradt gyertya vil�g�n�l azonnal �szrevettem, az volt, hogy Flora kis�gya �res; �s ett�l annyira elfogott a r�m�let, melynek �t perccel ezel�tt m�g ellen tudtam �llni, hogy elakadt a l�legzetem. Odaugrottam az �gyhoz, melynek f�gg�nyeit (mert a kis selyem �gytakar� �s a leped�k �sszevissza voltak hajig�lva) valaki ravaszul �sszeh�zta; azt�n le�rhatatlan megk�nnyebb�l�semre valamilyen neszt hallottam: megr�zk�dott a v�szonred�ny, �s a kisl�ny, aki ott gubbasztott, r�zs�s arccal b�jt el� a t�ls� oldalr�l. Ott �llt el�ttem, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, kicsi h�l�ing�ben, meztelen r�zsasz�n l�bacsk�kkal �s aranyragyog�s� f�rt�kkel. Roppant komolyan n�zett r�m, �s �n vil�gosan �reztem, hogy odavan az addigi f�l�nyem (pedig ennek az izgalma volt olyan csod�latos az im�nt), mikor szemreh�ny� hangon megsz�lalt: - Haszontalan vagy; hol volt�l? - Ahelyett, hogy �sszeszidtam volna gonoszkod�s��rt, m�g �n kezdtem v�dekezni �s magyar�zkodni. Teljes j�sz�nd�kkal �s kedves egyszer�s�ggel mondta el, mit is tett. Az �gyban fekve hirtelen r�eszm�lt, hogy �n kimentem a szob�b�l, �s erre kiugrott az �gyb�l, megn�zni, mi van velem. �r�m�mben, hogy megker�lt, leroskadtam a sz�kre - �s akkor, de csakis akkor fogott el egy kis rosszull�t, � pedig egyenesen odatipegett hozz�m, a t�rdemre pattant, �s ahogy az �lemben tartottam, a gyertya f�nye beragyogta gy�ny�r�, az alv�st�l m�g mindig kipirult kis arc�t. Eml�kszem, egy pillanatra sz�nd�kosan behunytam a szemem az � k�k szem�b�l sug�rz� csod�latos sz�ps�gt�l lefegyverezve.

- Engem kerest�l az ablakb�l? - k�rdeztem. - Azt hitted, hogy kint s�t�lok a kertben?

- Igen, azt gondoltam, hogy van ott valaki. - �s m�g el sem s�padt, mikor ezt mosolyogva a szemembe mondta.

Jaj, milyen tekintettel meredtem r�!

- �s l�tt�l is valakit?

- �, nem! - v�laszolta gyerekes k�vetkezetlens�ggel, csaknem neheztel� hangon, m�gis tem�rdek b�jt vesztegetve erre az elny�jtott tagad�sra.

Abban az ideg�llapotban r�gt�n biztos voltam benne, hogy hazudik; �s ha megint becsuktam a szemem, az�rt tettem, mert elvak�tott a h�rom-n�gyf�le magyar�zat lehet�s�g�nek f�nye. Egyik�k oly roppant er�sen megk�s�rtett, hogy csak egyf�lek�ppen tudtam ellen�llni: g�rcs�sen megszor�tottam a kisl�nyt, �s � csod�k csod�j�ra egyetlen zoksz�, az ijedts�g minden jele n�lk�l t�rte ezt. Igen, a legjobb lenne r�gt�n r�kiab�lni, �s egykett�re t�l lenni az eg�szen - egyenesen a szem�be v�gni, a gy�ny�r�, ragyog� sz�p szem�be! "Hiszen tudod te j�l, hogy mit teszel, �s m�r azt is gyan�tod, hogy �n is hiszek az eg�szben; mi�rt nem vallod h�t be �szint�n, hogy legal�bb egy�tt szenvedhess�nk, �s tal�n sorsunk k�l�n�s �tj�n azt is megtudjuk, hol vagyunk, �s mire val� mindez?" Sajnos, ez a k�rdezniv�gy�s, �gy, amint j�tt, el is m�lt, pedig ha nyomban engedtem volna neki, elker�lhettem volna... nos, l�tni fogj�k, mit. Ahelyett, hogy engedtem volna a k�vetel�snek, felpattantam, az �gy�ra pillantottam, �s tehetetlens�gemben megint a k�z�putat v�lasztottam:

- Mi�rt h�ztad �ssze az �gyon a f�gg�nyt? Hogy azt higgyem, m�g mindig ott vagy?

Flora szeml�tom�st t�rte a fej�t: azt�n szokott angyali mosoly�val �gy sz�lt:

- Mert nem akartalak megijeszteni!

- De ha azt hitted, hogy kimentem...

Egy�ltal�n nem j�tt zavarba; belen�zett a gyertya l�ngj�ba, mintha a k�rd�s �ppolyan jelent�ktelen vagy ide nem ill� volna, mint mondjuk az, hogy mennyi kilencszer kilenc, vagy �ppens�ggel valamilyen tal�l�s k�rd�s.

- H�t, tudod, az�rt, mert k�zben esetleg vissza is j�hett�l volna - v�gta ki mag�t -, mint ahogy vissza is j�tt�l, te aranyos!

�s azt�n, mikor visszab�jt az �gy�ba, hossz� ideig ott �ltem mellette, �s fogtam a kez�t, ezzel is bizony�tva, hogy bel�tom, milyen helyes volt visszaj�nn�m.

El lehet k�pzelni, milyenek voltak az �jszak�im ett�l a perct�l fogva. Rendszeresen fennmaradtam, isten tudja, meddig; kilestem a perceket, mikor h�l�t�rsam biztosan aludt, kilop�ztam, nesztelen�l v�gigj�rtam a folyos�t, s�t od�ig is elmer�szkedtem, ahol utolj�ra Quinttel tal�lkoztam. De nem l�ttam ott soha t�bbet; �s mindj�rt azt is megmondhatom, hogy egyetlen alkalommal sem l�ttam ezek ut�n a h�zban. De az�rt t�rt�nt velem valami a l�pcs�k�n. A l�pcs� tetej�r�l lefel� n�zve �szrevettem, hogy az egyik als� l�pcs�fokon egy n�i alak �l, h�ttal nekem, el�reg�rnyedve, gy�szos mozdulattal a kez�be rejtve az arc�t. Csak egy pillanatig �lltam ott, �s a jelen�s - an�lk�l, hogy r�m n�zett volna - elt�nt. M�gis pontosan tudtam, milyen sz�rny�s�ges arcot rejtettek el azok a kezek; �s arra gondoltam, ha nem fent, hanem lent �llok, fel mertem volna-e menni, ugyanolyan lelkier�r�l t�ve tan�bizonys�got, mint a m�ltkor Quint eset�ben. De a k�s�bbiek sor�n is akadt alkalom lelkier�m pr�b�ra t�tel�re. A tizenegyedik �jszak�n - mert a f�rfival val� utols� tal�lkoz�s �ta sz�mon tartottam valamennyit - olyan riadalomban volt r�szem, amely nagyon megviselt, �s m�r csaknem teljesen v�ratlan volta miatt is a leghevesebb megr�zk�dtat�st jelentette sz�momra. �ppen ez volt az els� �jszaka, amikor kimer�lten a sok virraszt�st�l, �gy hat�roztam, hogy minden lelkiismeret-furdal�s n�lk�l le fogok fek�dni a megszokott �r�ban. Azonnal elaludtam, �s - mint k�s�bb megtudtam - aludtam eg�sz �jjel egyig; de mikor fel�bredtem, r�gt�n olyan �beren �ltem fel, mintha valamilyen ismeretlen k�z r�zott volna meg. Este �gve hagytam egy gyerty�t, de most m�r nem �gett, �s �n azonnal meg�reztem, hogy Flora oltotta el. Azon nyomban felugrottam, �s a s�t�tben egyenesen az �gy�hoz szaladtam; �res volt. Mikor az ablakra pillantottam, m�r t�bbet tudtam, �s mikor gyuf�t gy�jtottam, meg�rtettem mindent.

A gyerek megint felkelt - ez�ttal a gyerty�t  is elf�jta -, megint beh�z�dott a v�szonred�ny m�g�, hogy figyeljen, s tal�n v�laszt is v�rjon, �s n�zett-n�zett kifel� az �jszak�ba. Most l�tott is valamit - mert az el�z� alkalommal nem l�tott, err�l megbizonyosodtam -, �s ezt az a t�ny is igazolta, hogy nem t�r�d�tt vele, mikor �jra meggy�jtottam a gyerty�t, �s sietve beb�jtam papucsomba �s h�l�k�penyembe. Elrejt�zve, biztons�gban, a vil�gr�l megfeledkezve �lhetett ott az ablakp�rk�nyon - az ablaksz�rnyak kifel� ny�ltak -, �s ezzel el�rulta mag�t. Csendesen s�t�tt a telihold, hogy tiszt�bban lehessen l�tni, �s ennek szerepe volt az �n gyors elhat�roz�somban is. A kisl�ny most szemt�l szembe l�tta azt a k�s�rtetet, amellyel a t� partj�n tal�lkoztunk, s�t, most sz�t is v�lthatott vele, nem �gy, mint akkor. �n is minden�ron egy ugyanilyen ir�nyba n�z� ablakot akartam keresni, de a folyos�n, nehogy Flor�t megzavarjam. El is jutottam az ajt�ig, an�lk�l, hogy meghallott volna: kisurrantam, beh�ztam az ajt�t magam m�g�tt, �s hallgat�ztam, nem hallok-e valamilyen �rul� hangot bentr�l a szob�b�l. Ahogy kinn �lltam a folyos�n, b�tyja szob�j�nak alig t�z l�p�snyire lev� ajtaj�ra esett a tekintetem, �s megmagyar�zhatatlanul �jra er�t vett rajtam az a furcsa �rz�s, amelyet az el�bb k�s�rt�snek neveztem. Mi lenne, ha egyenesen bemenn�k hozz�, �s oda�lln�k az � ablak�ba? Mi lenne, ha megkock�ztatn�m, ha v�llaln�m, hogy elk�pzelhet�en a fi�cska legnagyobb megd�bben�s�re, leleplezn�m el�tte titkos ind�t�kaimat, ha kiengedn�m kezemb�l a korm�nyt, ha megel�geln�m azt a sz�v�s helyt�ll�st, melyet e rejt�lyes �gyben mindeddig tan�s�tottam?

Ez a gondolat el�g volt ahhoz, hogy odal�pjek Miles ajtaj�hoz, de mindj�rt meg is �lljak. Szinte term�szetf�l�tti er�vel hallgat�ztam; elk�pzeltem magamban, mi minden  t�rt�nhetik odabent; t�n�dtem, vajon �res-e az � �gya is, nem figyel-e � is titokban kifel�. Hossz�, n�ma perc volt, s a v�g�re elfogyott a b�tors�gom. Miles csendben van; tal�n �rtatlan is; sz�rny�s�g ennyit kock�ra tenni; megfordultam teh�t. Mert egy alak k�sz�l a kertben - �s ez az alak, akivel Flora foglalkozik, az�rt j�r fel �s al�, hogy m�g jobban, m�g t�bbet l�sson; de nem az �n kis Milesom miatt j�r ide. Megint megtorpantam, de m�s okok miatt, �s csak pillanatokra: azt�n hat�roztam. Blyban �res szob�k is voltak, csak ki kellett v�lasztani a megfelel�t. Eszembe �tl�tt, hogy �ppen j� lesz az als� szoba - ez is magasan a kert f�l�tt volt -, a h�znak abban a v�g�ben, melyet �reg toronynak neveznek. Nagy, n�gyzet alak� szoba volt, megfelel�en b�torozva �s h�l�szob�nak berendezve, de szokatlan m�retei annyira k�nyelmetlenn� tett�k, hogy b�r Mrs. Grose p�ld�s rendben tartotta, �vek �ta nem haszn�lta senki. Sokszor megcsod�ltam m�r, �s most is tudtam, mit kell tennem; ha egy pillanatra megriaszt is a terem fagyos ridegs�ge, m�gis oda kell menni az ablakhoz, �s amilyen halkan csak lehet, ki kell nyitni az egyik ablakt�bl�t. �tv�gtam a szob�n, zaj n�lk�l kinyitottam a fat�bl�t, �s mikor az �veghez szor�tottam az arcom, l�ttam, hogy odakint sokkal vil�gosabb van, mint idebent, �s hogy a helyes ir�nyt v�lasztottam. Azt�n valami m�st is �szrevettem. A holdf�nyes �jszak�ban messzire lehetett l�tni, �s a t�volban a f�v�n ott �llt egy par�nyi alak, mozdulatlanul �s megsz�llottan b�mult felfel�, �nfel�m - s�t, nem is annyira engem n�zett, hanem valaki m�st, a fejem f�l�tt. Valaki volt ott a fejem f�l�tt, fent a torony tetej�n; �s a par�nyi alak nem az volt, akinek k�pzeltem, akivel elsz�ntan farkasszemet akartam n�zni. Az a par�nyi alak ott a f�v�n - rosszull�t k�rny�kezett, mikor felismertem - szeg�ny kis Miles volt.

11

Csak m�snap k�s�n tudtam Mrs. Grose-zal besz�lni; k�vetkezetess�gem, hogy tan�tv�nyaim mindig ott legyenek a szemem el�tt, gyakran akad�lyozta bizalmas egy�ttl�t�nket, ann�l is ink�bb, mert mindketten �rezt�k, mennyire kell vigy�zni - mind a csel�ds�g, mind a gyermekek miatt -, nehogy b�rki is megneszeljen valamilyen nyugtalan�t� rejt�lyt, kipletyk�zni val� titkot. Mrs. Grose nyugodt �br�zata nagy biztons�g�rzetet k�lcs�nz�tt nekem. Sima arc�n egyetlen apr� jel sem �rulkodott arr�l, milyen rettenetes titkokat osztottam meg vele. Biztos voltam benne, hogy mindent elhisz nekem; nem is tudom, mi lett volna velem n�lk�le, hiszen egyed�l nem b�rtam volna elviselni ezt a fesz�lts�get. Eleven bizony�t�ka volt annak, milyen �ld�s lehet a k�pzel�tehets�g hi�nya: kis v�denceinkben csak a sz�ps�get �s j�s�got, csak az �szt �s kedvess�get l�tta, �s nem tudta k�zvetlen�l �rz�kelni gy�tr�d�sem okait. Ha l�tni lehetett volna rajtam, mennyire roskadozik �s inog minden a lelkemben, bizony�ra kinyomozza a kiv�lt� okokat, bizony�ra elsz�ntan szemben�z vel�k; �s most, hogy �gy �lltak a dolgok, s � hatalmas, feh�r karjait �sszefonva, szok�sos der�s nyugalm�val vette mindezt szem�gyre, �reztem, hogy �r� - h�la az �gnek - akkor is lehetne sz�m�tani, ha az eg�sz vil�g �sszeomlana k�r�l�tt�nk. Az � lelk�ben a k�pzelet  csapong� l�ngja helyett szel�d, egyenletes t�z lobogott, �s ahogy er�s�d�tt bennem az a meggy�z�d�s, hogy v�gt�re is - ha ezut�n sem t�rt�nik semmif�le katasztr�fa - a kicsinyek m�r tudnak vigy�zni magukra, kezdtem azt is meg�rteni, mik�pp igyekszik � a legnagyobb k�r�ltekint�ssel enyh�teni a kicsinyek gy�mhelyettes�nek szomor� helyzet�n. �s ez sokkal egyszer�bb� tette a dolgokat az �n sz�momra: arr�l tudtam gondoskodni, hogy arcomr�l a k�rnyezet semmit le ne olvashasson, de jelen k�r�lm�nyeim k�zt roppant idegfesz�lts�get okozott volna, ha m�g az � arckifejez�se miatt is agg�dnom kell.

Az eml�tett �r�ban, mikor csatlakozott hozz�m a teraszon (b�r nem �nsz�nt�b�l), m�r eg�szen kellemes volt a d�lut�ni nap: v�ge fel� j�rt a ny�r; ott �lt�nk egym�s mellett, a gyerekek pedig t�volabb, de m�g hall�t�vols�gon bel�l s�t�ltak fel �s al�, engedelmesen �s sz�fogad�an. Lassan mendeg�ltek, nagy egyet�rt�sben, �s a fi� valamilyen mes�sk�nyvb�l olvasott fel, karj�val �tfogva a l�ny derek�t, hogy min�l k�zelebb �rezze mag�hoz. Mrs. Grose nyugodtan �s szel�den n�zte �ket; azt�n val�s�ggal hallani v�ltem azt az elfojtott hangot, amellyel megfordult, hogy kiolvassa tekintetemb�l, milyennek l�tom �n az �rem m�sik oldal�t. B�rmilyen k�s�rteties dolgokat hoztam a tudom�s�ra, furcsam�don m�gis mindig elismerte fels�bbs�gemet - k�pess�geimet �s a rangomat -, azzal is, hogy t�relmesen osztozott szenved�seimben. Meghallgatta vallom�saimat: hiszen ha boszork�nyitalt f�ztem volna, �s ha el�g magabiztosan k�n�lom meg vele, biztosan tartja nekem a cs�br�t. Pontosan ilyen magatart�st tan�s�tott, mikor az elm�lt �jszak�r�l sz�l� besz�mol�mban eljutottam od�ig, mit mondott Miles, mikor megpillantottam �t �jnek �vadj�n, majdnem ugyanazon a helyen, ahol most k�sz�l, �s kimentem �rte; mert semmik�pp sem akartam felverni a h�zat, �s ink�bb ezt a m�dszert v�lasztottam, mint valamilyen hangosabb megold�st. Nem hagytam afel�l sok k�ts�get, hogy minden �szinte egy�tt�rz�se ellen�re aligha siker�l meg�rtetnem vele, milyen f�lelmetes teljes�tm�nynek �rzem, ahogy a fi� megfelelt, szinte valamilyen sugallat hat�s�ra, v�gs� �s hat�rozott szemreh�ny�saimra, mikor visszat�rt�nk a h�zba. Mihelyt a holds�t�tte teraszon megpillantott, r�gt�n odaj�tt hozz�m: sz�tlanul k�zen fogtam, v�gigvezettem a s�t�t h�zon, fel a l�pcs�n, ahol Quint olyan moh�n lesett r�, v�gig az el�csarnokon, ahol el�z�leg �n hallgat�ztam reszketve, majd pedig be �resen hagyott szob�j�ba.

�tk�zben egyetlen hang sem hagyta el az ajkunkat, �s �n azon t�n�dtem - �s milyen k�ts�gbeesve t�n�dtem -, vajon milyen elfogadhat�, nem t�l nevets�ges magyar�zatot kov�csolgat most kis kopony�j�ban. Ez j�csk�n  pr�b�ra teszi majd a lelem�nyess�g�t! A gyerek zavarodotts�g�t �rezve, valami furcsa, diadalittas izgalom fogott el. Csapd�ba ejtettem azt, aki eddig sikerrel �zte kisded j�t�kait! Most m�r nem adhatja az �rtatlant, nem gar�zd�lkodhat tov�bb; hogy az �rd�gbe fog kim�szni ebb�l a cs�v�b�l? De nemcsak ez a k�rd�s dobogtatta meg hevesen a sz�vem, hanem egy m�sik, ugyanilyen kimondatlan �rz�s is; hogy az �rd�gbe fogok �n ebb�l a kutyaszor�t�b�l szabadulni? Annyi id� ut�n v�gre-valah�ra szembe kell n�znem minden kock�zattal, amivel m�g most is j�r e borzalmas dolgok n�ven nevez�se. Eml�kszem arra is, mikor bel�pt�nk a szob�j�ba, ahol ott �llt az �rintetlen �gy, az elf�gg�ny�zetlen ablakon beragyog� hold m�g azt is f�l�slegess� tette, hogy gyuf�t gy�jtsak -, nos, eml�kszem, hirtelen le kellett �ln�m, val�s�ggal leroskadnom az �gy sz�l�re, olyan er�vel t�rt r�m a gondolat, hogy a gyerek nyilv�n nagyon j�l tudja, mennyire a "mark�ban vagyok", mint mondani szokt�k. Azt csin�lja velem, amit csak akar, minden esz�t �s erej�t ellenem ford�thatja - �n pedig egyre csak azt az igazs�got hajtogatom, hogy minden tan�t� b�n�s, aki f�lelemre �s babon�ra nevel! Val�ban a mark�ban tartott; alaposan benne voltam a p�cban: mert ugyan ki oldozna fel engem, ki engedne futni b�ntetlen�l, ha �ppen �n tenn�m t�nkre mindeddig t�k�letes kapcsolatunkat ilyen alantas eszk�z�k alkalmaz�s�val, mindj�rt az els�, a legenyh�bb rezd�l�sre? Nem, nem: hi�baval� pr�b�lkoz�s volt, hogy Mrs. Grose meg�rtse ezt, �s majdnem ugyanilyen rem�nytelen volt megsejtetni vele, milyen �mulatot v�ltott ki bel�lem Miles  n�h�ny szava r�vid �s k�nyszer� sz�v�lt�sunk sor�n, a s�t�tben. Term�szetes, hogy �n roppant kedves �s eln�z� voltam; soha, de soha nem tettem m�g ilyen gy�ng�den a v�ll�ra a kezem, mint akkor az �gy sz�l�n, mikor faggatni kezdtem. Nem volt m�s v�laszt�som, legal�bb forma szerint fel kellett sz�l�tanom:

- Most el kell mondanod mindent... a teljes igazs�got. Mi�rt ment�l ki? Mit csin�lt�l odakint?

M�g mindig l�tom csod�latos mosoly�t, a hom�lyban r�m ragyog�, gy�ny�r� szem�t, kivillan� h�feh�r fogait.

- Ha elmondom, meg is fogod �rteni?

A sz�vem a torkomban dobogott. Val�ban meg fogja mondani? Meg sem tudtam sz�lalni, csak valami fintorral, hat�rozatlan b�lint�ssal v�laszoltam. Miles maga volt a megtestes�lt ny�jass�g, �gy �llt el�ttem, mint a mesebeli herceg, mikor siker�lt igent intenem a fejemmel. Ez a tiszta der� megnyugtatott egy pillanatra. De akkor is ezt fogom-e �rezni, ha val�ban elmond mindent?

- H�t - mondta v�g�l -, �ppen az�rt csin�ltam, hogy te is ezt csin�ljad.

- Mit csin�ljak?

- Hogy azt hidd r�lam egyszer, hogy rossz vagyok!

Sosem felejtem el, milyen kedvesen �s vid�man ejtette ki sz�j�n ezt a sz�t, ut�na pedig nyomban hozz�m hajolt �s megcs�kolt. Gyakorlatilag most m�r mindennek v�ge volt. �n is megcs�koltam, �s ahogy egy pillanatra a karomba z�rtam, minden er�met �ssze kellett szednem, hogy el ne s�rjam magam. Azt az egyetlen v�laszt adta, ami m�g� nem lehetett bel�tni, �s csak akkor tudtam �jra megsz�lalni, mikor belet�r�dtem ebbe. K�r�ln�ztem a szob�ban.

- Sz�val le sem vetk�zt�l?

Val�s�ggal t�nd�k�lt a s�t�ts�gben.

- Nem �n. Fennmaradtam �s olvastam.

- �s mikor ment�l le?

- �jf�lkor. Mert mikor rossz vagyok, nagyon rossz vagyok!

- Persze, persze... nagyon kedves... De honnan tudtad, hogy ezt �n �szre is fogom venni?

- Megbesz�ltem Flor�val - felelte haboz�s n�lk�l. - Hogy � majd sz�pen felkel, s kin�z az ablakon.

- �s ezt meg is tette.

Vagyis �n estem a csapd�ba!

- Sz�val � felzavart t�ged, �s hogy l�ssad, mit b�mul Flora, te is kin�zt�l... �s l�tt�l.

- Te pedig - folytattam - hal�lra fagyt�l abban a h�v�s �jszak�ban!

Ett�l a h�stett�l annyira kivirult, hogy sug�rz� j�kedvvel m�g r�m is hagyta szavaimat.

- Persze, k�l�nben nem lettem volna el�g rossz - mondta.

M�g egy �lel�s, azt�n v�ge is volt az eg�sz jelentetnek �s a mi besz�lget�s�nknek: arra az�rt figyelmeztettem, hogy ez ut�n a tr�fa ut�n most m�r szedje �ssze minden marad�k j�s�g�t.

12

M�g egyszer meg kell ism�telnem, hogy ezt a csod�latos �rz�st nem tudtam t�k�letesen meg�rtetni Mrs. Grose-zal, b�r m�g azt a megjegyz�st is id�ztem neki, amit Miles k�zvetlen�l elv�l�sunk el�tt tett.

- Mind�ssze hat sz� az eg�sz - mondtam -, �s ezen a hat sz�n fordul meg minden. "Most m�r l�thatod, mire vagyok k�pes!" Ezt az�rt vetette oda, hogy megmutassa, mennyire j�. T�k�letesen tiszt�ban van azzal, mi mindenre k�pes. Abb�l adott �zel�t�t nekik is, ott az iskol�ban.

- Uramisten, maga azt�n alaposan megv�ltozott! - ki�ltotta bar�tn�m.

- Nem v�ltoztam meg... csak �ppen meg�rtettem az eg�szet. Azok n�gyen, higgye el nekem, rendszeresen tal�lkoznak. Maga is �rten� ezt, ha mostan�ban csak egyetlen �jszak�t is valamelyik gyerekkel t�lt�tt volna. Menn�l tov�bb v�rok �s figyelek, ann�l tiszt�bbam �rzem, hogy ha m�s nem is, de ez a tervszer� hallgat�s mindent igazol. Soha, m�g v�letlen�l sem tesznek c�lz�st r�gi ismer�seikre, mint ahogy Miles sem besz�l a kicsapat�s�r�l. �, igen, mi csak �l�nk itt, �s b�muljuk �ket, �k pedig alakoskodhatnak nek�nk �t�letnapig; mert m�g akkor is, mikor �gy tesznek, mintha a mes�k vil�g�ban andalogn�nak, m�g akkor is ott l�tj�k maguk el�tt ezeket az �jj��ledt halottakat. Miles nem mes�t olvas Flor�nak - nyilatkoztattam ki -, r�luk  besz�lnek... sz�rny�s�gekr�l, k�s�rtetekr�l besz�lnek! Tudom, olyan vagyok, mint a bolond; �s csoda is, hogy nem bolondultam meg. Maga megbolondult volna att�l, amit �n l�ttam; �n viszont egyre tiszt�bban l�tok t�le, egyre t�bb dolgot �rtek meg vil�gosan.

Tiszt�nl�t�som sz�rny�s�ge el�l t�rsn�m valahogy a k�t kis dr�ga �ldozatba kapaszkodva keresett oltalmat; �reztem, milyen vadul kapaszkodik bel�j�k, ahogy egym�st �desen �t�lelve s�t�lgattak ott - sz�ntelen�l k�s�rte �ket tekintet�vel, �s az �n fullaszt� szenved�lyem vihar�t�l m�g a szempill�ja se rezd�lt.

- �s m�gis, mif�le dolgokat �rtett meg?

- Azt, ami mindig gy�ny�rk�dtetett, elb�v�lt, �s furcsa m�don m�gis zavarba ejtett �s felkavart: a gyerekek nem is f�ldi sz�ps�g�t, egy�ltal�n nem is term�szetes j�s�g�t. Mindez csak j�t�k - folytatta -, tettet�s �s csal�s!

- Hogy ezek a kis aranyosk�k...

- Akik olyan kedves cs�pps�geknek l�tszanak? Igen, tudom, ez tiszta �r�let!

Az, hogy volt er�m kimondani, seg�tett abban is, hogy meg tudjam magyar�zni, �zekre szedjem �s �sszerakjam az eg�szet.

- Nem voltak �k j�k... egyszer�en nem is voltak itt k�zt�nk. K�nny� vel�k egy�tt �lni, hiszen a saj�t �let�ket �lik. Nem hozz�m, nem hozz�nk tartoznak... hanem �hozz�juk!

- Quinthez �s ahhoz a n�h�z?

- Quinthez �s ahhoz a n�h�z. �s el is akarnak jutni hozz�juk.

Jaj, hogyan b�multa, vizsg�lta �ket most szeg�ny Mrs. Grose!

- De mi�rt?

- Mert szeretik a rosszat... amit hajdan, a sz�rny� napokban, azok ketten �ltettek a sz�v�kbe. �s az�rt j�rnak most is vissza, hogy folytatni tudj�k a gonosz l�lek munk�j�t, hogy m�g t�bb rosszra tan�ts�k �ket.

- Uramisten - mormogta  bar�tn�m a foga k�zt.

A megjegyz�s �nk�ntelen�l szaladt ki a sz�j�n, de el�rulta, mennyi joggal felt�telezem, hogy azokban a r�gi, rossz id�kben borzalmas dolgok t�rt�ntek itt - mert volt itt rosszabb id� m�g a mostanin�l is! �s minden m�sn�l jobban igazolt az, hogy Mrs. Grose szem�lyes tapasztalatai meger�s�tett�k a k�t nyomorult hihetetlen aljass�g�r�l alkotott elk�pzel�seimet. Egy perc m�lva, nyilv�n eml�keinek hat�sa alatt, megint megsz�lalt:

- Bizony, gazemberek voltak! De mit tehetn�nek most?

- Mit? - visszhangoztam olyan �lesen, hogy Miles �s Flora meg�lltak s�ta k�zben, �s odapillantottak r�nk. - H�t nem el�g az, amit tesznek? - k�rdeztem halkabban, mik�zben a gyerekek r�nk mosolyogtak, integettek, k�sz�ntek is, majd tov�bb folytatt�k �tjukat.

Egy kis id�re mindkett�nket rabul ejtett a l�tv�ny var�zsa; azt�n csak ennyit mondtam:

- El tudj�k veszejteni �ket!

T�rsn�m most m�r fel�m fordult, de csak sz�tlanul, n�m�n k�rte, hogy fejtsem ki ezt vil�gosabban.

- M�g nem tudj�k, hogyan; de nagyon elsz�ntan pr�b�lkoznak. Egyel�re csak valamin kereszt�l, valamin t�lr�l n�znek ide... Furcsa helyekr�l �s magas pontokr�l, torony tetej�r�l, h�ztet�r�l, az ablak t�ls� fel�r�l, a t� m�sik oldal�r�l; de mindk�t f�l arra t�rekszik, hogy cs�kkentse a t�vols�got, hogy f�lres�p�rje az akad�lyokat; �s a k�s�rt�k el�bb-ut�bb diadalt aratnak, csak id� k�rd�se. Csak tov�bbra is ragaszkodniuk kell vesz�lyes aj�nlataikhoz.

- Hogy a gyerekek megpr�b�ljanak odamenni hozz�juk?

- �s elpusztuljanak ek�zben!

Mrs. Grose lassan f�lemelkedett, �n pedig agg�lyoskodva folytattam:

- Hacsak mi meg nem tudjuk akad�lyozni!

�lve maradtam, � pedig ott �llt el�ttem, �s nyilv�n a teend�ket m�rlegelte.

- A b�csik�juknak kell ezt megakad�lyozni. El kell vinni �ket innen.

- �s ki fogja r�venni erre?

Mrs. Grose eddig a messzes�gbe r�vedt, de most hirtelen r�m n�zett ostoba arccal.

- Maga, kisasszony.

- �rjam meg neki, hogy a h�z leveg�je meg van m�rgezve, hogy az unoka�ccs�nek �s unokah�g�nak elment az esze?

- De ha �gy van, kisasszony...

- Azt hiszi, hogy az �n eszem is elment? Sz�p kis meglepet�s lenne ez az � sz�m�ra, m�ghozz� pont att�l a nevel�n�t�l, akit az�rt vett fel, hogy megk�m�lje mag�t a gondokt�l.

Mrs. Grose megint a gyerekeket k�vette tekintet�vel, �s t�prengett.

- Igen, gy�l�li a kellemetlens�get. �ppen ez volt az oka...

- Hogy azok a gonosz lelkek annyi ideig f�lre tudt�k vezetni? Biztosan �gy volt, b�r akkor is borzaszt� ez a k�z�mb�ss�g. Nos, �n nem vagyok gonosz l�lek, nem szabad f�lrevezetnem.

T�rsn�m egy pillanat m�lva �s v�lasz helyett megint le�lt, �s megragadta a karom.

- Legal�bb arra vegye r�, hogy j�jj�n el ide, mag�hoz.

- Hozz�m? - �muldoztam; egyszerre f�lni kezdtem att�l, mi minden telik ki m�g t�le. - Hogy �, �nhozz�m?

- Itt kellene lennie... hogy seg�tsen.

Felpattantam, �s furcs�bban n�ztem r�, legal�bbis azt hiszem, mint eddig b�rmikor.

- Azt k�pzeli, hogy ideh�vom l�togat�ba?

Nem, ezt nem hihette, hiszen l�tta az arcomat, vagyis ink�bb azt l�tta - m�r ahogy egyik asszony olvas a m�sik arc�b�l -, amit �n is: gazd�m tekintet�t, ahogy g�nyosan, lekicsinyl�en, el�gedetten n�zi, hogyan omlik �ssze bennem az a hat�rozotts�g, mellyel mag�nyos sorsomat v�llaltam, hogyan hozom m�k�d�sbe azt a bonyolult g�pezetet, mellyel ravaszul magamra akarom vonni a figyelm�t. Ez a der�k asszony nem tudta - senki sem tudta -, milyen b�szke vagyok arra, hogy �t szolg�lhatom, �s mennyire tartom magam meg�llapod�sainkhoz; k�vetkez� figyelmeztet�semet azonban, azt hiszem, m�gis vil�gosan meg�rtette.

- Ha elveszten� a fej�t, �s ideh�vn� a gazd�j�t...

Most val�ban meg volt ijedve.

- Igen, kisasszony...

- R�gt�n itt hagyn�m �t is �s mag�t is.

13

Nagyon j�lesett megint csatlakozni a gyerekekhez, de most is, mint kor�bban, er�met meghalad� feladatnak bizonyult besz�lgetni vel�k - ugyanolyan megoldhatatlan neh�zs�geket jelentett, mint azel�tt. Egy h�napig tartott ez �gy, egyre t�bb bossz�s�ggal, egyre furcs�bb hangok, els�sorban tan�tv�nyaim egyre g�nyosabb, sokatmond� szavainak k�s�ret�ben. Mindez, most is meg vagyok gy�z�dve r�la, ak�rcsak akkor, nem puszt�n az �n pokoli k�pzeletem j�t�ka volt: t�k�letesen l�tni lehetett, hogy tiszt�ban vannak az �n neh�z helyzetemmel, �s egy�ttl�t�nk alaphangulat�t hossz� id�re valahogyan ez a k�l�n�s kapcsolat hat�rozta meg. Nem mintha k�t�l�, k�nos c�lz�sokat vagy b�rmi k�z�ns�geset tettek volna - ilyesmit�l az � eset�kben nem kellett tartani; ink�bb �gy �rtem, hogy egyre t�bb �s t�bb dolog volt k�zt�nk, amir�l tapintatosan hallgattunk, amit nem bolygattunk, �s csak valamilyen hallgat�lagos megegyez�s birtok�ban lehetett ennyi k�nyes pontot sikeresen elker�lni. Gyakorta t�madt olyan �rz�s�nk, mintha olyan dolgokat pillantan�nk meg minduntalan, melyek el�tt meg kell torpannunk: hirtelen vissza kellett fordulnunk olyan �sv�nyekr�l, melyek sehov� sem vezettek, be kellett csapnunk azokat az ajt�kat, melyeket tapintatlanul kit�rtunk - be kellett csapnunk akkora zajjal, hogy �nk�ntelen�l is �sszen�zt�nk, mert, mint minden ilyen zaj, ez is hangosabb volt a kellet�n�l. Minden �t R�m�ba vezet; mi is sokszor r�d�bbent�nk, hogy szinte minden lecke, minden besz�dt�ma, tiltott ter�letre vez�rel. Tiltott ter�let volt �ltal�ban a halottak visszat�r�se, �s k�l�n�sen az, ami kisgyermekek eml�kezet�ben �l elvesz�tett bar�taikr�l. Voltak olyan napok, mikor meg mertem volna esk�dni, hogy egyik gyerek �szrev�tlen oldalbab�ki a m�sikat, �s odas�gja: - Azt hiszi, hogy most meg tudja tenni... pedig nem! - "Meg tudja tenni": ez, mondjuk annyi jelentett, hogy kiv�telesen megengedek magamnak valamilyen ny�lt megjegyz�st azzal a h�lggyel kapcsolatban, aki el�ttem foglalkozott vel�k. Csod�latos �s kiel�g�thetetlen �tv�ggyal hallgatt�k v�gig �letem minden apr� r�szlet�t, amellyel �jra meg �jra j�llakattam �ket: pontosan tudtak mindent, ami valaha t�rt�nt velem, ismert�k a magam, a testv�reim, s�t a kuty�nk �s a macsk�nk legkisebb kalandj�t is, ap�m k�l�nc term�szet�t, h�zunk berendez�s�t �s b�torait, m�g a falusi v�nasszonyok pletyk�it is. Mindent �sszev�ve el�g sok dologr�l lehetett csevegni, ha istenigaz�b�l nekil�dult az ember, �s �szt�n�sen tudta, hol kell visszafordulnia. A gyerekek saj�tos tehets�ggel j�tszottak eml�kezetem �s tal�l�konys�gom h�rjain; mikor ut�bb visszagondoltam ezekre a jelenetekre, igen, tal�n ilyenkor �reztem legvil�gosabban, hogy titokban figyelnek. Csak az �n �letem, az �n m�ltam, az �n bar�taim ny�jtottak egy kis biztons�got; s�t n�ha, teljesen alkalomszer�en, �ppen ez v�ltotta ki leg�l�nkebb �rdekl�d�s�ket. L�tsz�lag minden �sszef�gg�s n�lk�l megk�rtek arra, hogy ism�teljem el Goody Gosling h�res mond�s�t, vagy er�s�tsem meg a paplak p�nij�nak eddig is oly sokszor ecsetelt j� h�r�t.

Ahogy k�r�lm�nyeim megv�ltoztak, r�szben �pp ezeken a pontokon, r�szben teljesen m�sutt v�lt igaz�n �rz�kelhet�v� az �n "neh�z helyzetem", mint az im�nt elkereszteltem volt. Az a t�ny, hogy napjaim �jabb jelen�sek n�lk�l teltek, csillap�t�lag hathatott volna idegeimre. A m�sodik �jszaka �ta, teh�t mi�ta a l�pcs� tetej�r�l megpillantottam az alj�n kuporg� asszonyt, sem a h�zban, sem a h�zon k�v�l nem tal�lkoztam olyasf�l�vel, amivel jobb lett volna nem tal�lkoznom. Pedig sokszor sz�m�tottam arra, hogy a k�vetkez� kanyarod�ban ott �ll Quint, sok balj�s pillanat fenyegetett Miss Jessel megjelen�s�vel. Elj�tt �s tovat�nt a ny�r; azt�n lesz�llt Blyra az �sz �s vele a sz�rkes�g. Olyan volt az eg�sz hely az �lmos �ggel, hervadt vir�gokkal, a csupasz t�jjal �s a lehullott levelekkel, mint valami sz�nh�zel�ad�s ut�n, �sszegy�rt m�sorf�zetekkel telesz�rva. Az id�, a hangok �s a csendess�g v�ltakoz�sa, az ilyesfajta percek meg sem fogalmazhat� hangulata egy-egy pillanatra felid�zt�k - el�g hossz� ideig ahhoz, hogy �szre lehessen venni - annak a j�niusi est�nek a leveg�j�t, amikor el�sz�r tal�lkoztam kint a kertben Quinttel, m�skor meg azt, amikor megpillantottam az ablakon kereszt�l, �s ut�na hi�ba kerestem a cserj�k k�z�tt. Felismertem a jeleket, a csod�s jeleket - felismertem a helyet, a pillanatot. De nem jelent meg senki �s semmi, �s �n mentes maradtam minden zaklat�st�l, ha ugyan illik ez a kifejez�s egy olyan fiatal n�re, akinek �rz�kenys�ge felett�bb furcsa m�don nem cs�kkent, hanem ink�bb fokoz�dott. Mikor annak idej�n Mrs. Grose-nak elmes�ltem azt a borzalmas jelenetet Flor�val a t� partj�n - �s v�gk�pp �sszezavartam vele szeg�nyt -, azt mondtam, hogy e perct�l kezdve nagyobb csap�s lenne elvesz�teni, mint megtartani l�tnoki k�pess�geim. Azt mondtam ki, ami oly nagyon nyomta a lelkemet: hogy ak�r l�ttak valamit a gyerekek, ak�r nem - mert ezt akkor m�g nem lehetett pontosan tudni -, sz�vesen v�llalom, mert egyfajta biztos�t�knak �rzem, hogy egyed�l csak �n legyek kit�ve e l�tom�soknak. K�sz voltam megismerni a legrosszabbat, amit ember egy�ltal�n megismerhet. Mert akkor egyetlen borzaszt� pillanatra �tl�ttam: nem lehetetlen, hogy az �n szemem vak, s az �v�k l�t tiszt�n. Igen, e percben �gy tetszett, hogy az �n szemem igenis vak, olyan �ld�s volt ez, ami�rt h�l�t nem adni istenk�roml�s lett volna. De az volt a baj, hogy �n csak akkor adtam volna h�l�t ez�rt teljes sz�vemb�l, ha nem vagyok v�gk�pp meggy�z�dve tan�tv�nyaim rettenetes titk�r�l.

Hogyan is j�rtam v�gig �jra megsz�llotts�gom k�l�n�s �llom�sait? Voltak egy�ttl�t�nknek olyan pillanatai, amikor hajland� lettem volna megesk�dni r�, hogy az �n jelenl�temben, ha nem is a szemem l�tt�ra, l�togat�k j�rnak n�lunk, j�l ismert �s sz�vesen l�tott l�togat�k. Ilyenkor, ha nem tart vissza annak lehet�s�ge, hogy sokkal s�lyosabb k�rt okozhatok, mint amilyet elh�r�tan�k, legsz�vesebben hangot adtam volna diadal�rzetemnek. "Itt vannak, itt vannak - ki�ltottam volna -, most azt�n nem tagadhatj�tok, nyomorult kis f�rgek!" A nyomorult kis f�rgek azonban kedvess�g�kkel �s gy�ng�ds�g�kkel v�ltig tagadt�k ezt, �s �ppen ebb�l a krist�lyos m�lys�gb�l villant ki - mint a halak csillog�sa a habok k�z�l - g�nyos f�l�ny�k. A val�s�gban m�g m�lyebbre hatolt bel�m a k�ts�gbees�s, mint ahogy azon az �jszak�n �reztem, amikor a csillagf�nyben Quint vagy Miss Jessel alakja helyett a gondjaimra b�zott kisfi�t pillantottam meg, �s � r�gt�n r�m vetette sz�p szem�t, mellyel az el�bb m�g a fejem felett magasod� torony tetej�r�l Quint r�malakja kac�rkodott. Ha e k�ts�gbees�st a r�m�let sz�lte, nos, amit akkor l�ttam, minden m�sn�l jobban megr�m�tett, �s �ppen r�m�letemben vontam le a k�vetkeztet�seimet. Sokszor annyira megk�noztak, hogy egy-egy percre be kellett z�rk�znom, �s hangosan elj�tszanom - egyszerre hihetetlen megk�nnyebb�l�s, �s meg�jul� k�ts�gbees�s -, milyen lesz, mikor sor ker�l a v�gs� lesz�mol�sra. Hol �gy k�zeledtem hozz�, hol �gy, de ezek a g�rcs�s jelenetek ott a szob�mban mindig azzal v�gz�dtek, hogy kikiab�ltam a sz�rny� neveket. Mihelyt elhaltak az ajkamon, azt mondtam magamban, hogy sz�vesen venn�m, ha valami ocsm�nyat jelenten�nek, hiszen kimond�sukkal er�szakot teszek azon az �szt�n�s finoms�gon, melyhez hasonl�t aligha l�tott m�g tanul�szoba. Mikor azt mondtam magamban: "�k olyan j� modor�ak, hogy hallgatnak, te pedig, te bizalomra m�lt� h�ress�g, olyan k�z�ns�ges vagy, hogy besz�lsz!" - �reztem, hogy elv�r�s�d�m �s kezembe temettem az arcom. Az ilyen titkolt jelenetek ut�n, ha lehet, m�g t�bbet fecsegtem, m�g b�besz�d�bb voltam, eg�sz am�g megint nem lehetett azt a csod�s, k�zzel tapinthat� csendess�get �rezni - nem tudom m�sk�pp nevezni -, azt a k�l�n�s, sz�d�t� lebeg�st vagy �sz�st (keresgetem r� a szavakat!), minden �let pillanatnyi sz�netel�s�t, amely sz�m�ra mindegy volt, mennyi zajt csapunk �ppen abban a m�sodpercben, �s amelyet tiszt�n hallottam, minden hars�ny �r�mki�lt�son, perg� nyelv� szavalaton, m�g a zongora hangjain kereszt�l is. Ilyenkor voltak ott �k, a betolakod�k. B�r nem voltak angyalok, m�gis ott suhantak kereszt�l, ahogy a franci�k mondj�k, �s jelenl�t�k pillanataiban reszkettem a f�lelemt�l, hogy kis �ldozataiknak m�g elevenebb k�pet �ltenek, m�g pokolibb gondolatokat sugallnak, mint amilyenekkel engem megtiszteltek.

Att�l a k�nz� elk�pzel�st�l tudtam legnehezebben megszabadulni, hogy b�rmit l�tok is, Flora �s Miles m�g t�bbet l�t - borzalmas �s nem is sejtett dolgokat, melyek hajdani kapcsolatuk sz�rny�s�ges eml�keib�l t�pl�lkoznak. Ez az �rz�s egy id�re valamilyen felsz�nes borzong�st okozott, b�r mi nagy hangon tagadtuk, hogy ilyesf�l�t �rz�nk, �s oly pomp�san hozz�edz�dt�nk ehhez lassank�nt mind a h�rman, hogy szinte g�piesen ugyanazokkal a gesztusokkal jelezt�k egy-egy ilyen jelenet v�g�t, minden egyes esetben. D�bbenetes volt, hogy a gyerekek ilyenkor mindig megcs�koltak, b�rmennyire sz�ks�gtelen volt ez abban a pillanatban, �s valamelyik�k mindig feltette azt  hasznos k�rd�st, mely m�r sok neh�z percen kereszt�lseg�tett benn�nket: "Vajon mikor fog elj�nni? Nem kellene �rni neki?" Tapasztalatb�l tudtuk, hogy az eff�le k�rd�sek minden m�sn�l t�bbet �rnek, �s v�get vetnek a k�nos helyzeteknek. Term�szetesen a Harley Street-i nagyb�csir�l volt sz�, �s azzal az elk�pzel�ssel kecsegtett�k magunkat, hogy egyszer csak hirtelen be fog �ll�tani, �s itt marad vel�nk. Pedig � azt�n semmi olyat nem tett, ami eff�le elm�letek fel�ll�t�s�ra b�tor�thatott volna, de ha nincs ez az elm�let, ez a t�masz, nem bizony�thattuk volna minduntalan nemes �rzelmeinket. Mert � m�g csak nem is �rt nekik - �s ez tal�n �nz�snek l�tszik, pedig mind�ssze azt igazolta j�les�en, mennyire megb�zik bennem; mert f�rfi semmi m�ssal nem adhatja k�zzelfoghat�bb tan�jel�t egy n� ir�nti nagyrabecs�l�s�nek, mint azzal, hogy �nn�n k�nyelme szent t�rv�nyeinek �ldoz; �s �gy �reztem, v�llalt k�telezetts�geim szellem�ben cselekszem, mikor meg�rtetem v�denceimmel, hogy leveleiket csup�n b�jos stilisztikai gyakorlatnak tekintem. T�l sz�pek voltak ahhoz, hogy elk�ldjem �ket; megtartottam valamennyit: �s most is birtokomban vannak. �ppen ett�l lett olyan megh�kkent� �s mulats�gos a gyerekek kitart� er�sk�d�se, hogy nagyb�tyjuk b�rmelyik pillanatban betoppanhat. Mintha bizony kis bar�taim tudt�k volna, hogy sz�momra ez lenne a lehet� legk�nosabb. �gy visszatekintve csod�lkozni tudok csak azon, hogy minden diadaluk �s minden idegesked�sem ellen�re egyetlen pillanatra sem vesztettem el a t�relmemet. Val�ban im�datra m�lt� gyerekek lehettek, ha m�g ezekben a napokban sem gy�l�ltem meg �ket! Vajon ha nem j�n valamif�le megk�nnyebb�l�s, m�gis er�t vett volna rajtam az elkesered�s? Nagyj�b�l egyre megy, hiszen elj�tt. Megk�nnyebb�l�snek nevezem, b�r ink�bb olyan �rz�s volt, mint mikor elpattan a megfesz�tett h�r, mikor fojtogat�, forr� napon kit�r az �gih�bor�. M�gis: v�ltoz�st jelentett, hirtelen j�tt, �s v�ratlanul �rt.

14

Templomba ment�nk egy vas�rnap reggel�n, Miles �nvelem, k�zvetlen�l el�tt�nk pedig Flora Mrs. Grose-zal. Cs�p�s, tiszta reggel volt, az els� ebben az �vben; az �jszaka m�g egy kis fagyot is hozott, �s a der�s �szi id�be szinte vid�man kondultak bele a templom harangjai. Furcsa m�don �ppen ekkor jutott eszembe, milyen j�les� �rz�s, hogy kis v�denceim ennyire engedelmesek. Mi�rt nem tiltakoznak �r�k�s �s terhes t�rsas�gom ellen? Nem tudom, mi okozhatta, de most hirtelen meg�reztem, mennyire odak�t�z�m a fi�t a szokny�m sz�l�hez, �s mennyire el�rulja az is, ahogy t�rsaink ott mas�roznak kettesben, n�h�ny l�p�snyire el�tt�nk, hogy valamilyen k�sz�l�d� l�zad�s ellen v�dekezem. Olyan voltam, mint a b�rt�n�r, aki �r�k�sen meglepet�sekt�l, sz�k�si k�s�rletekt�l retteg. Mindez egy�tt - csod�latos �nfel�ldoz�sukra gondolok - m�gis pontosan beleilleszkedett a dolgok oly v�gzetes �s �sszebonyol�dott fonad�k�ba. A nagyb�csi szab�ja (aki teljesen szabad kezet kapott, ismerte a remekbe k�sz�lt mell�nyek titk�t �s a gyerek pomp�s kis egy�nis�g�t) ugyancsak kics�pte Milest vas�rnapra, �s a fi�csk�b�l annyira sug�rzott nem�nek �s rangj�nak minden el�joga, f�ggetlens�g�nek tudata, hogy ha hirtelen a szabads�got v�lasztja �s nekil�dul a vil�gnak, egy sz�t se tudtam volna sz�lni. K�l�n�s v�letlen, de �ppen azon gondolkoztam, mik�pp sz�llhatn�k szembe vele, mikor a forradalom pillanata el�rkezett. Forradalomnak nevezem, mert most m�r tiszt�n l�tom, hogy az � v�gzetes szavaira t�rult sz�t a f�gg�ny sz�rny� trag�di�m utols� felvon�sa el�tt, e szavak siettett�k a v�gzet beteljesed�s�t.

- L�gy sz�ves, te aranyos - mondta kedvesen -, �ruld el, mikor mehetek v�gre vissza az iskol�ba?

�gy le�rva el�g �rtalmatlannak l�tszik az eg�sz, k�l�n�sen ha hozz�sz�m�tjuk Miles kedves �s k�zvetlen v�kony hangj�t, amellyel �gy vetette oda megjegyz�seit mindenkinek, kiv�ltk�pp �llad�an sark�ban lev� nevel�n�j�nek, mintha r�zs�kat sz�rna. Volt benne valami, ami r�gt�n megragadta az embert, �s engem ez�ttal �gy megragadott, hogy val�s�ggal a f�ldbe gy�kerezett a l�bam, mintha a park valamelyik f�ja el�nk zuhanva eltorlaszolta volna az utat. M�ris ott volt valamilyen �j elem a leveg�ben, �s Miles vil�gosan tudta, hogy ezt �n is azonnal �szrevettem; egy szemernyit sem kellett kev�sb� szel�den �s kedvesen viselkednie ehhez. Azt is meg�reztem, hogy nyomban felfogta, milyen el�ny�s helyzetben van velem szemben, hiszen l�tta, hogy hirtelenj�ben nem tudok mit v�laszolni. Nem jutott eszembe semmi, � pedig egy perc m�lva r��r�sen, megnyer�, ha nem is meggy�z� mosollyal �gy folytathatta:

- Tudod, te aranyos, hogy ha egy fi� folyton csak n�k t�rsas�g�ban van...

Mindig �gy sz�l�tott, hogy "te aranyos"; e megsz�l�t�s gyeng�d bizalmass�ga pontosan t�kr�zte, milyen �rzelmekkel k�v�ntam elt�lteni �s korm�nyozni tan�tv�nyaimat. K�nnyed volt, de nem tiszteletlen.

Akkor bezzeg milyen neh�zkesen kapkodtam a megfelel� szavak ut�n! Hogy id�t nyerjek, eml�kszem, m�g nevetni is megpr�b�ltam, �s gy�ny�r� szem�ben l�tni v�ltem, milyen cs�f �s furcsa �br�zattal meredek r�.

- �s r�ad�sul mindig ugyanannak a n�nek a t�rsas�g�ban? - feleltem v�gre.

Nem s�padt el, a szeme se rebbent. Pedig tulajdonk�pp m�r minden elszabadult k�r�l�tt�nk.

- Persze, nagyon kedves n�, igazi h�lgy; de �n m�giscsak fi� vagyok, nem igaz?... M�r eg�sz nagyfi�.

Egy pillanatra v�gtelen gy�ng�ds�get �reztem.

- Igen... m�r eg�sz nagyfi� vagy.

De jaj, mennyire �gyefogyott voltam!

M�ig is k�noz az a sz�vszor�t� �rz�s, hogy � tudta ezt, �s j�tszott velem.

- �s te sem mondhatsz m�st, csak azt, hogy nagyon is j� voltam.

A v�ll�ra tettem a kezem; tudtam, hogy jobb lenne folytatni az utunkat, de egyszer�en nem volt hozz� er�m.

- Nem is mondok m�st, Miles.

- Kiv�ve azt az egy �jszak�t, eml�kszel!

- Azt az egy �jszak�t?

De nem tudtam olyan �rtatlan k�pet v�gni hozz�, mint �.

- Igen, amikor lementem... amikor kimentem a parkba.

- Persze, persze. De m�r nem is tudom, mi�rt tetted.

- Nem tudod? - mondta csod�lkoz�, gyermeki neheztel�ssel. - H�t hogy megmutassam, hogy k�pes vagyok r�!

- Igen, k�pes vagy r�.

- �s k�pes lehetn�k r� m�g egyszer.

�gy �reztem, tal�n m�gis siker�lt meg�rizni �p eszemet.

- Bizony�ra. De nem fogod megtenni.

- Nem, ezt t�nyleg nem. De h�t nem volt komoly az eg�sz.

- Nem volt komoly - mondtam. - De most m�r menn�nk kell.

Megindult velem egy�tt, �s bel�m karolt.

- Sz�val mikor megyek vissza?

A lehet� legkomolyabban fontol�ra vettem a szavait.

- Nagyon j�l �rezted magad az iskol�ban?

Csak egy pillanatig v�rt a v�lasszal.

- �n mindenhol j�l �rzem magam!

Megremegtem.

- H�tha itt is olyan j�l �rzed magad!

- Igen, de ez nem el�g! Persze te nagyon sok mindent tudsz...

- Csak nem akarod azt mondani, hogy te is tudsz annyit - kock�ztattam meg, mikor elhallgatott.

- Feleannyit se, mint amennyit szeretn�k - vallotta be �szint�n. - De nem err�l van sz�.

- Hanem mir�l?

- H�t... szeretn�k t�bbet l�tni az �letb�l.

- �rtem, �rtem.

M�r megpillantottuk a templomot, s eg�sz sereg embert k�r�l�tte, k�z�tt�k sok ismer�st Blyb�l, akik szint�n arrafel� tartottak, vagy az ajt� k�r�l szorongtak, hogy l�ss�k, amikor bemegy�nk. Meggyors�tottam l�pteimet, oda akartam �rni, miel�tt m�g ny�ltabban k�rd�re von; azon t�n�dtem, milyen j�, hogy most t�bb mint egy �ra hosszat csendben kell majd lennie; s�v�rogva gondoltam a hom�lyba vesz� templomi padra, a t�rdepl�b�l fel�m sug�rz� lelki vigasztal�sra. Val�s�ggal versenyt futottam, hogy legy�zzem azt a fenyeget� zavart, melybe bele akar tasz�tani, de �rzetem, hogy vesztettem, mikor - m�g a templomkertbe sem �rve - hirtelen odav�gta:

- Nekem az kell, aki olyan, mint �n!

Val�s�ggal �sszeg�rnyedtem a k�nt�l.

- Nem sok olyan van, mint te - pr�b�ltam nevetni. - Tal�n csak a dr�ga kis Flora!

- Csak nem akarsz egy olyan cs�pp kisl�nnyal �sszehasonl�tani?

M�r alig �lltam a l�bamon.

- Mi�rt, h�t nem szereted a mi kis Flor�nkat?

- H�t hogyha nem szeretn�m... �s t�ged is... h�t hogyha nem szeretn�m...!

�gy ism�telgette a szavait, mintha valamilyen ugr�sra k�sz�l�dne; de nem mondta ki v�gig, amit gondolt, �s mikor a ker�t�shez �rt�nk, szorongatni kezdte a karom, val�s�ggal k�nyszer�tett r�, hogy meg�lljak. Mrs. Grose �s Flora m�r elt�ntek a templomban, k�vett�k �ket a h�vek is, �s mi egy percre kettesben maradtunk a sok r�gi s�r k�zt. Egy hossz�k�s, alacsony asztalra eml�keztet� s�rk� mellett �lltunk, a ker�t�st�l befel� viv� �ton.

- Hogyha nem szeretn�d?...

Haboztam, � meg a s�rokat n�zegette k�zben.

- Akkor meg tudn�m mutatni!

Nem mozdult, de hirtelen valami olyat mondott, amit�l leroskadtam a s�rk�re, mintha meg kellene pihennem.

- A b�csik�m is �gy gondolkozik err�l, mint te?

Jelent�s�gteljesen �lve maradtam.

- Honnan tudod, hogy �n mit gondolok?

- H�t nem tudom, persze; mert sohasem mondod meg. De vajon � tudja-e?

- Mit, Miles?

- Hogy mi lesz velem.

Hamar �tl�ttam, hogy erre a k�rd�sre csak valami olyasf�le v�laszt adhatok, ami csorb�t ejt munkaad�m tekint�ly�n. M�gis �gy v�ltem, ennyit nyugodtan megtehetek, hiszen mi magunk is �pp el�g �ldozatot hozunk itt Blyban.

- Nem hiszem, hogy a nagyb�ty�d sokat t�r�dne ezzel.

Miles most m�r r�m n�zett.

- Nem gondolod, hogy m�gis r� lehetne b�rni?

- De hogyan �s mikor?

- H�t amikor lej�n.

- �s ki fogja r�venni arra, hogy lej�jj�n?

- Majd �n! - mondta a gyerek ny�ltan �s �n�rzetesen.

M�g egy pillant�st vetett r�m, m�g egy ny�lt �s �n�rzetes pillant�st, azt�n bement a templomba egyed�l.

15

A dolognak gyakorlatilag v�ge is volt, att�l a pillanatt�l fogva, hogy nem mentem ut�na. Sz�nalmas m�don engedtem nyugtalans�gomnak, �s valahogy az sem adott most el�g er�t �sszeszedni magam, hogy tudat�ban voltam mindennek. Csak �ltem ott a s�ron, �s lassan-lassan felfogtam kis bar�tom el�z� szavainak teljes �rtelm�t; mire ez megt�rt�nt, arra is r�j�ttem, hogy jobb kint maradni: sz�gyenkeznem kellene tan�tv�nyaim �s a t�bbi hiv� el�tt, ha �gy megk�sn�k. Mindenekel�tt azt �llap�tottam meg magamban, hogy Miles kiszedett bel�lem valamit, �s ezt az � szem�ben �ppen mostani gy�szos �sszeoml�som fogja bizony�tani. Kiszedte bel�lem, hogy van valami, amit�l nagyon f�lek, �s val�sz�n�leg f�lelmemet �nn�n c�ljaira fogja felhaszn�lni: hogy nagyobb szabads�got harcoljon ki mag�nak. Az�rt f�ltem, mert most megint foglalkoznom kell majd azzal az elviselhetetlen k�rd�ssel, mi�rt z�rt�k ki az iskol�b�l, vagyis val�j�ban azzal, milyen borzalmak rejt�znek  em�g�tt. Most m�r, az igazat megvallva, egyenesen k�v�natos lett volna az a megold�s, hogy a nagyb�csi be�ll�t, �s megbesz�li velem ezeket a dogokat; de olyannyira nem volt er�m szemben�zni e visszatasz�t� �s gy�trelmes jelenettel, hogy ink�bb halogattam mindent, teng�dtem egyik napr�l a m�sikra. R�ad�sul - �s ez roppant nyugtalan�tott - a fi�nak teljesen igaza volt, teljes joggal ezt mondhatta volna: "Vagy tiszt�zod gy�mommal, mi�rt kellett ilyen rejt�lyesen megszak�tani a tanulm�nyaimat, vagy nyugodtan hagyj fel azzal a rem�nnyel, hogy tov�bb folytathatjuk ezt a fi�hoz v�gk�pp nem ill� �letm�dot." A gondjaimra b�zott fi�hoz pedig v�gk�pp nem illett az a tudatoss�g, az a tervszer�s�g, melyet most hirtelen felfedeztem.

Igen, ez volt, ami v�g�l is er�t vett rajtam, ami lehetetlenn� tette, hogy bemenjek ut�nuk. Ott s�t�ltam a templom k�r�l, �s t�n�dtem, t�rtem a fejem; �gy �reztem, hogy gy�gy�thatatlan sebet �t�tt rajtam m�ris. Emiatt nem hunyhattam szemet a dolgok f�l�tt, emiatt nem v�llalkozhattam arra az emberfeletti er�fesz�t�sre, hogy bepr�seljem magam a padba, �mell�; biztosabb lehettem volna benne, mit valaha, hogy bel�m karolna, �s egy �r�n kereszt�l ott �lhetn�k vele, meghitt n�mas�gban, �rezve, mit gondol besz�lget�s�nkr�l. Meg�rkez�se �ta most els� �zben szerettem volna szabadulni t�le. Mikor meg�lltam a keletre n�z� magas ablak alatt, �s hallottam az istentisztelet kisz�r�d� hangjait, hatalm�ba ker�tett egy gondolat, �s �reztem - teljes meggy�z�d�ssel -, ha csak egy pillanatra is engedek neki, k�nnyen �s v�gleg kiszabad�t neh�z helyzetemb�l. Itt volt az alkalom; senki �s semmi nem tarthatott f�l; most megadhatom magam - h�tat ford�thatok az eg�sznek, megfutamodhatok. Csak annyi kellett volna hozz�, hogy gyorsan visszamenjek k�sz�l�dni-csomagolni a h�zba, amely gyakorlatilag �resen maradt, hiszen a csel�ds�g szinte mind egy sz�lig ott volt az istentiszteleten. �s senki, igen, senki sem k�rhoztathatott volna, ha most k�ts�gbees�semben elmegyek innen. Mert ha csak vacsor�ig maradok t�vol, nem sokat �r az eg�sz. N�h�ny �r�t nyern�k mind�ssze, s ut�na kis tan�tv�nyaim  - m�r el�re j�l l�ttam - �rtatlan csod�lkoz�ssal k�rdezgetik majd, mi�rt nem siettem ut�nuk.

"Mit csin�lt�l, te cs�nya, te haszontalan? Mi�rt ijesztett�l meg minket ennyire - azt se tudtuk hirtelen, mit gondoljunk -, mi�rt hagyt�l ott benn�nket, �pp az ajt�ban?" Nem tudtam volna elviselni ezeket a k�rd�seket, sem a k�rdez�ket, a k�rdez� dr�ga, de hazug szemeket; annyira j�l sejtettem, mi v�r r�m, hogy mikor kil�t�saim �lesen k�rvonalaz�dtak el�ttem, r�sz�ntam magam a sz�k�sre.

Siker�lt is elmennem, legal�bbis ami az els� pillanatot illeti; gyorsan kij�ttem a templomkertb�l, �s t�preng�sbe mer�lve siettem visszafel� a parkon �t. Mire a h�zhoz �rtem, �gy �reztem, v�gleges m�r cinikus elhat�roz�som: meg fogok sz�kni. A h�znak �s k�rny�k�nek vas�rnapi cs�ndess�ge izgalomba hozott: itt az alkalom. Ha gyorsan t�vozom, most mindj�rt, k�nos jelenet, egyetlen sz� n�lk�l siker�l t�voznom. Mindenesetre gyorsan kell cselekednem, �s valahogy azt is ki kell tal�lnom, milyen k�zleked�si eszk�zt v�lasszak. Eml�kszem, az akad�lyokt�l �s neh�zs�gekt�l gy�t�rtetve az el�csarnokban leroskadtam a l�pcs� alj�n - val�s�ggal odazuhantam a legals� fokra, �s azt�n, v�ratlanul, eszembe jutott, hogy ugyanitt l�ttam, t�bb mint egy h�nappal ezel�tt az �j s�t�tj�ben, gonosz gy�trelmekt�l g�rnyedezve, a legsz�rny�s�gesebb asszony alakj�t. Erre m�r �ssze tudtam szedni magamat; f�lmentem a l�pcs�n; idegess�gemben a tanul�szoba fel� siettem, hiszen sok olyan holmim volt ott, amit magammal szeretem volna vinni. Mikor kinyitottam az ajt�t, lehullott a h�lyog a szememr�l, hirtelen �jra l�ttam. �s az, amit l�ttam, �jra visszaadta r�gi elsz�nts�gomat.

Egy alakot pillantottam meg a d�li ver�f�nyben, asztalomn�l �lve; els� pillant�sra - ha nem rendelkezem m�r bizonyos tapasztalatokkal - valamilyen szolg�l�nak v�lhettem volna, aki otthon maradt, hogy vigy�zzon a h�zra, �s most, felhaszn�lva a ritka alkalmat, hogy nem l�tja senki, �s ott van el�tte a tanul�asztal, a toll, tinta �s papiros, neki�l �s nagy igyekezettel levelet k�rm�l a kedves�nek. L�tni lehetett a nagy igyekezetet, mert k�ny�ke az asztalon nyugodott, fej�t pedig f�radtan a tenyer�be t�masztotta; �s mihelyt ezt �szrevettem, r�d�bbentem arra is, hogy betolakod�som ellen�re sem mozdul, csak �l mereven. Ut�na - �s �ppen ezzel leplezve le mag�t el�ttem - megmozdult, �s m�ris tudtam, kicsoda. Fel�llt, nem mintha meghallotta volna l�pteimet, nem, ink�bb valami le�rhatatlan, lehangol� szenvtelens�ggel �s k�z�nnyel, �s ott �llt el�ttem, alig h�rom-n�gy m�ternyire: � volt, gonosz el�d�m. Ott �llt el�ttem, tragikusan �s megbecstelen�tve; azt�n elt�nt a szemem el�tt, pedig r�meredtem, agyamba akartam v�sni sz�rny� alakj�t. Komor volt, mint az �jf�l, fekete ruh�j�ban, hervadt sz�ps�g�vel �s kifejezhetetlen b�nat�val, �s hosszan n�zett engem, mintha azt mondan�, hogy ugyanannyi joggal �l le az �n asztalomhoz, mint �n az �v�hez. Ezekben a pillanatokban hihetetlen borzong�s j�rt �t, az volt az �rz�sem, hogy �n vagyok a betolakod�. Vadul tiltakoztam ez ellen, r� is ki�ltottam - "Te f�rtelmes, te nyomorult teremt�s!" -, �s hallottam a t�rva maradt ajt� mellett, ahogy hangomat a hossz� folyos� �s az �res h�z visszaveri. R�m n�zett, mintha hallan�, de addigra m�r magamhoz t�rtem, �s mindent tiszt�ztam. A k�vetkez� pillanatban semmi m�s nem volt a szob�ban, csak a napf�ny, �s az a tudat, hogy maradnom kell.

16

Annyira biztos voltam abban, hogy tan�tv�nyaim hazat�r�s�kkor val�s�gos nagyjelenetet fognak rendezni, hogy eg�szen felkavart, mikor �szre kellett vennem: egyetlen sz�val sem eml�keznek meg t�volmarad�somr�l. Nem szidtak �ssze kedvesen, nem d�delgettek - m�g csak nem is c�loztak r�, hogy hi�nyoztam nekik, s �gy h�t nem tehettem egyebet, Mrs. Grose k�l�n�s �br�zat�t tanulm�nyoztam, l�tva, hogy � sem sz�l semmit. Igen, ezt tettem, m�ghozz� olyan alaposan, hogy megbizonyosodtam r�la: valamilyen m�dom megv�s�rolt�k a hallgat�s�t; de tudtam j�l, hogy ennek a hallgat�snak az els� adand� alkalommal fel fogom t�rni a pecs�tj�t. Te�z�s el�tt ad�dott is r� alkalom; �t percnyire siker�lt elcs�pnem a frissen s�lt keny�r szag�r�l �rulkod�, de gondosan kitakar�tott �s rendbe rakott h�zvezet�n�i szob�ban - ott �lt a sz�rk�letben, szomor�an, de nyugodtan a t�z el�tt. Most is ilyennek l�tom, �ppen ilyennek: b�mulja a l�ngokat, egyenes h�t� sz�k�ben �lve, hom�lyos, de ragyog�an tiszta szob�j�ban, mely eleven p�ld�ja volt annak, amire azt mondjuk: "rend a lelke mindennek" - pihen�nek j�, de kor�ntsem megnyugtat� hely a gondosan becsukott, kulcsra z�rt fi�kjaival.

- Igen, megk�rtek arra, hogy ne sz�ljak semmit; �s hogy a kedv�kbe j�rjak, r� is �lltam, m�r am�g �k is itt voltak. De mi t�rt�nt?

- �n csak a s�ta kedv��rt tartottam magukkal. - mondtam. - Azt�n visszaj�ttem ide, hogy tal�lkozzam egy bar�tommal.

L�tszott rajta, hogy meglep�dik.

- Egy bar�tj�val... maga?

- Persze, van nekem bar�tom, nem is egy - nevettem fel. - �s megmondt�k a gyerekek azt is, mi�rt k�rik erre?

- Hogy ne c�lozgassak a maga t�voll�t�re? Igen; azt mondt�k, hogy mag�nak ez �gy jobban esik. Val�ban jobban esik?

Elszomorodott, mikor l�tta az arckifejez�sem.

- Nem, sokkal rosszabb �gy! - De egy pillanat m�lva hozz�tettem: - Megmondt�k, mi�rt esik nekem �gy jobban?

- Nem, Miles fiatal�r mind�ssze ennyit mondott: "Csak olyat szabad tenni, ami j�lesik neki!"

- B�r val�ban eszerint is viselkedne! �s mit mondott Flora?

- Flora kisasszony is roppant kedves volt. Azt mondta: "�, persze, �, persze!", �s ugyanezt mondtam �n is.

Egy percig t�n�dtem.

- Maga is roppant kedves volt. El tudom k�pzelni az eg�sz jelenetet. De hi�ba; Miles �s k�ztem m�r minden tiszt�z�dott.

- Minden tiszt�z�dott? - b�mult r�m bar�tn�m. - De mi, kisasszony?

- Minden. Nem sz�m�t. M�r hat�roztam. Az�rt j�ttem haza, kedvesem - folytattam -, hogy egy kicsit elbesz�lgessek Miss Jessellel.

Mostanra m�r megtanultam, hogyan lehet Mrs. Grose-t besz�lget�s k�zben szinte sz� szerint a markomban tartani, m�g miel�tt a hangom mindent el�rul; �gy h�t most is, mikor szavaim hallat�ra mer�szen megpr�b�lt hamis nyomra terelni, nem gyeng�lt a szor�t�som.

- Besz�lgetni? Azt mondja, hogy � sz�lt mag�hoz?

- Igen, ez t�rt�nt. Mikor visszaj�ttem, itt volt a tanul�szob�ban.

- �s mit mondott?

M�g most is hallom a der�k asszony hangj�t, �rzem �szinte megd�bben�s�t.

- Hogy k�nok gy�trik...

Az igazs�gnak ett�l a t�red�k�t�l, ahogy gondolatban kieg�sz�tette, elakadt a szava.

- Azt mondja - sz�lt v�gre elcsukl� hangon -, hogy az elk�rhozottak k�njai?

- Az elk�rhozottak k�njai. Az �r�k t�zre tasz�tottak k�njai. �s �ppen az�rt, hogy m�sokat is... - a r�m�lett�l az �n hangom is elcsuklott.

T�rsn�m, akinek kevesebb volt a k�pzel�ereje, tov�bb er�sk�d�tt.

- Hogy m�sokat is...?

- �ppen az�rt kell neki Flora.

Mrs. Grose, ha nem sz�m�tottam volna r� el�re, most k�nnyen fak�pn�l hagyhatott volna. De nem eresztettem, hadd l�ssa, hogy erre is sz�m�tottam.

- Mondtam m�r, hogy nem sz�m�t az eg�sz.

- Mert m�r hat�rozott? De mir�l?

- Mindenr�l.

- Hogyhogy mindenr�l?

- �gy, hogy �rok a b�csik�juknak.

- �rjon kisasszony, az �g is meg�ldja  - t�rt ki bar�tn�m.

- Igen, meg fogom tenni, meg kell tennem. Ez az egyetlen lehet�s�g. �s ami "tiszt�z�dott", ha m�r �gy neveztem, annyi, hogy Miles azt hiszi, hogy �n f�lek, �s arr�l �br�ndozik, mi mindent nyerhet ezzel, de majd megl�tja, mekkor�t t�vedett. Igen, igen; megmondom a nagyb�tyj�nak itt, ezen a szent helyen (s�t, ha sz�ks�ges, a gyerek jelenl�t�ben), hogy ha szemreh�ny�st �rdemlek, ami�rt semmit sem tettem a gyerek iskol�ba menetele �rdek�ben...

- Igen, kisasszony... - s�rgetett t�rsn�m.

- Akkor annak megvan a maga sz�rny� oka.

De szeg�ny Mrs. Grose m�r annyi sz�rny�s�gr�l hallott, hogy �rthet� m�don azt se tudta, melyiket v�lassza.

- Igen... a maga... de melyik?

- H�t a lev�l a r�gi iskol�b�l.

- Megmutatja a gazd�nak?

- R�gt�n meg kellett volna mutatnom.

- De nem! - mondta Mrs. Grose hat�rozottan.

- Meg fogom mondani neki - folytattam k�rlelhetetlen�l -, hogy nem foglalkozhattam ezzel a k�rd�ssel, hiszen olyan gyerekr�l van sz�, akit elt�vol�tottak az iskol�b�l, m�ghozz�...

- M�ghozz� fogalmunk sincs r�la, mi miatt! - jelentette ki Mrs. Grose.

- A gonoszs�ga miatt. Ugyan mi m�s miatt, mikor olyan eszes, olyan sz�p �s t�k�letes? Tal�n bizony ostoba? Vagy rendetlen? Vagy beteges? Vagy rossz a term�szete? Nem, � szinte hib�tlan - csak az  lehetett az oka; �s ez mindent mindj�rt vil�goss� tesz. V�gt�re is - mondtam - ez a b�csik�juk hib�ja. Ha egyszer ilyen embereket hagyott itt!

- Fogalma sem volt r�la, milyenek. Az �n hib�m.

Eg�szen els�padt.

- De emiatt ne gy�t�rje mag�t - feleltem.

- Csak a gyerekek ne gy�tr�djenek! - v�laszolta nyomat�kosan.

Egy darabig hallgattam; egym�sra meredt�nk.

- Akkor mit mondjak neki?

- Nem kell vele f�radnia. Majd megmondom neki �n.

Fontol�ra vettem a szavait.

- Sz�val �rni fog... - kezdtem, de eszembe jutott, hogy �r�studatlan, �s meg�lltam. - Hogyan fogja tudom�s�ra hozni?

- Megk�rem a j�sz�gigazgat�t. Majd � le�rja.

- �s �r�lne annak, ha � v�gighallgatn� �s meg�rn� a mi t�rt�net�nket?

K�rd�semben, r�szben akaratom ellen�re, annyi g�ny volt, hogy Mrs. Grose n�h�ny pillanat m�lva v�ratlanul �sszeroppant. Megint tele volt a szeme k�nnyel.

- Jaj, kisasszony, m�gis �rjon maga!

- J�... ma este - mondtam v�g�l; ezzel azt�n b�cs�t is vett�nk egym�st�l.

17

Aznap este el is jutottam addig, hogy belefogjak. Az id� rosszabbra fordult, er�s sz�l kerekedett, �s �n hossz� ideig ott �ltem szob�mban a l�mpa �s a b�k�sen alv� Flora mellett, egy �rkus �res papirossal, a zuhog� es�re, a h�borg� sz�lre figyelve. V�g�l gyerty�t fogtam �s kimentem; kereszt�ls�t�ltam a folyos�n, �s egy percig Miles ajtaj�n�l hallgat�ztam. Gy�gy�thatatlan szorong�som k�nyszer�tett r�, hogy leselkedjek, h�tha �bren van, �s el�rulja mag�t valamivel; ez meg is t�rt�nt, ha nem is �gy, ahogy v�rtam. Egyszer csak felcsend�lt a hangja:

- Hallod-e... gyere csak be.

Ez a hang volt az �r�mben az �r�m!

Be is mentem gyerty�st�l, �s l�ttam, hogy roppant �bren �s roppant nyugodtan fekszik az �gyban.

- Mi�rt vagy f�nt? - k�rdezte olyan kedvesen �s bar�ts�gosan, hogy r�gt�n eszembe jutott: ha Mrs. Grose itt lenne, hi�ba keresn� a bizony�t�kokat arra, hogy valami "kipattant".

Oda�lltam mell�, gyerty�val a kezemben.

- Honnan tudtad, hogy itt vagyok?

- H�t hallottalak. Azt hiszed, hogy nem �tsz zajt? �gy j�rsz-kelsz, mint egy csapat dragonyos! - nevetett ut�nozhatatlanul kedvesen.

- Sz�val nem aludt�l?

- Nem �n! Csak fek�dtem �s gondolkoztam.

Gondosan kisz�m�tva egy kicsit t�volabb raktam le a gyerty�t, �s mikor Miles fel�m ny�jtotta bar�ti kis kez�t, le�ltem az �gya sz�l�re.

- �s mir�l gondolkozt�l? - k�rdeztem.

- Mi m�sr�l, mint r�lad, te aranyos?

- �, ennyire igaz�n nem kell becs�ln�d engem! Sz�vesebben vettem volna, ha ink�bb alszol.

- �s m�g, tudod, err�l a mi furcsa �gy�nkr�l.

�reztem, milyen h�v�s az a nyugodt kis keze.

- Milyen furcsa �gyr�l, Miles?

- H�t arr�l, ahogy tan�tasz. Meg a t�bbir�l!

Egy percre visszafojtottam a l�legzetem, de m�g a gyertya gyenge f�ny�n�l is tiszt�n l�ttam, hogyan mosolyog r�m a p�rn�j�r�l.

- Mit �rtesz a t�bbi alatt?

- Tudod te azt, j�l tudod!

Egy percig nem is jutottam sz�hoz, pedig �reztem, mik�zben fogtam a kez�t, �s a szem�be n�ztem, hogy ezzel a hallgat�ssal szinte beismerem b�n�ss�gemet, �s hogy semmi sem olyan mes�be ill� e pillanatban az eg�sz vil�gon, mint a mi kett�nk kapcsolata.

- Persze, hogy vissza fogsz menni az iskol�ba - mondtam -, ha ez b�nt olyan nagyon. De nem a r�gi helyre... m�sikat, jobbat fogunk keresni helyette. Honnan tudhattam volna, hogy ez b�nt, ez a k�rd�s foglalkoztat, ha sohasem �rultad el, sohasem besz�lt�l r�la?

Figyel�, �rtelmes kis arca ebbe a sima feh�r keretbe �gyazva olyan meghat� volt, mint valamilyen s�v�r kis beteg� a gyermekk�rh�zban; �s mikor erre r�eszm�ltem, �reztem, hogy minden kincsem odaadn�m �rte, ha �n lehetn�k az �pol�n�, az irgalmas n�v�r mellette, ha seg�thetn�k meggy�gy�tani. De tal�n m�g �gy is seg�thetek valamit!

-  Tudod, hogy egyetlen sz�t se sz�lt�l az iskol�r�l... m�rmint a r�gi iskol�dr�l; hogy semmit sem mondt�l el r�la?

Mintha csod�lkozott volna; de v�ltozatlan kedvess�ggel mosolygott r�m. J�l l�that�an id�t akart nyerni; valamilyen jelz�sre, �tmutat�sra v�rt.

- T�nyleg nem?

Nem t�lem v�rta, hogy seg�tsek rajta - azokt�l, akikkel tal�lkoztam!

Mikor meghallottam ezt, a hangj�t�l, az arckifejez�s�t�l �gy �sszefacsarodott a sz�vem, mint m�g soha; olyan kimondhatatlanul megind�t� volt l�tni, ahogy l�zasan gondolkozik, t�ri kis fej�t, azt az igyekezetet, hogy a r�nehezed� var�zs hat�sa alatt megpr�b�lja k�vetkezetesen �s �rtatlanul j�tszani a szerep�t.

- Nem, sohasem... sohasem, mi�ta csak megj�tt�l. Nem besz�lt�l a tan�raidr�l, a pajt�saidr�l, sem arr�l, mi minden t�rt�nt veled az iskol�ban. Egy sz�t sem. Soha, de soha m�g csak nem is c�lozt�l r�, dr�ga kis Miles, mi t�rt�nhetett ott veled. Elk�pzelheted, hogy teljesen a s�t�tben tapogat�zom. Tal�lkoz�sunk perc�t�l ma reggelig, mikor v�gre kimondt�l valamit, j�form�n nem is besz�lt�l eddigi �letedr�l. Annyira csak a m�ban, a m�ban �lt�l.

D�bbenetes volt, hogy titkos kora�retts�g�be (hogyan is kereszteljem el annak a m�rgez� hat�snak k�vetkezm�nyeit, melyet f�lig sem mertem megfogalmazni), igen, titkos kora�retts�g�be vetett szil�rd meggy�z�d�sem miatt, rejtett zavar�nak minden enyhe tan�jele ellen�re is �ppen �gy besz�ltem vele, mint egy feln�ttel - mint egy velem szinte azonos szellemi sz�nvonalon �ll� l�nnyel.

- Azt hittem, �gy akarsz �lni ezut�n is, mint eddig.

�szrevettem, hogy erre egy kicsit elpirult. Mindenesetre, ak�rcsak egy kiss� f�radt beteg, b�gyadtan megr�zta a fej�t.

- Nem... nem �n. El akarok menni innen.

- Meguntad Blyt?

- Nem, nagyon is szeretem.

- Noh�t akkor?

- �, tudod te j�l, mi kell egy fi�nak!

�gy �reztem, kor�ntsem tudom olyan j�l, mint Miles, �s egy pillanatra valamilyen kib�v�t kerestem.

- A b�csik�dhoz akarsz menni?

Erre megint megism�telte az el�bbi mozdulatot, ott a p�rn�n, kedvesen g�nyos arccal.

- �, nem �szhatod meg ilyen olcs�n!

Egy ideig hallgattam �s ez�ttal, gondolom, �n pirultam el.

- Dr�g�m, �n nem akarom olcs�n meg�szni!

- Nem is tudod, m�g ha akarn�d is. Nem tudod, nem tudod! - mondta fekve, elragad�an t�gra nyitott szemmel. - A nagyb�csinak ide kell j�nnie, �s mindent el kell int�znetek rendesen.

- De ha megtessz�k - mondtam egy kicsit �l�nkebben -, biztos lehetsz benne, az lesz a v�ge, hogy elvisz mag�val.

- H�t nem l�tod, hogy �ppen ezt akarom? El kell mondanod neki... hogy mi�rt nem t�r�dt�l az eg�sszel; j� sok mindent el kell mondanod neki!

Olyan �r�mmel jelentette ki mindezt, hogy erre m�r �n is k�nnyebb sz�vvel v�gtam vissza.

- �s mennyi mindent kell majd neked elmondanod, Miles! Mert sok �rdekes dolgot fog k�rdezni t�led!

T�prengett egy kicsit.

- K�nnyen lehet. De milyen dolgokat?

- Olyan dolgokat, amikr�l velem sohasem besz�lt�l. Hogy el tudja d�nteni, mit is tegyen veled. Mert nem k�ldhet vissza...

- Nem is akarok visszamenni! - szak�tott f�lbe. - �j helyet akarok.

Csod�latra m�lt� der�vel, vitathatatlan, �rezhet� �r�mmel mondta ki ezt; �s k�ts�gtelen�l ez a hang juttatta eszembe, milyen megrend�t� jelenet, milyen term�szetellenes gyermektrag�dia lesz, mikor h�rom h�nap m�lva val�sz�n�leg �jra vissza fog ker�lni ide, nem kev�sb� b�tran, de m�g becstelenebb�l. El�nt�tt az az �rz�s, hogy ezt sohasem leszek k�pes elviselni, �s nem tudtam tov�bb t�rt�ztetni magamat. R�borultam, sz�nakoz�som minden gy�ng�ds�g�vel �t�leltem.

- Dr�ga kis Miles, dr�ga kis Miles...

Arcom odasimult az �v�hez, �s � megengedte, der�sen t�rte, hogy megcs�koljam.

- Mi baj van, n�n�masszony?

- Nem akarsz... nem akarsz semmit sem mondani nekem?

Elfordult egy kicsit, a fal fel� ford�totta az arc�t, f�lemelte a kez�t, �s �ppen �gy n�zett, ahogy a beteg gyerekek szoktak.

- M�r megmondtam... reggel m�r megmondtam.

�, mennyire sz�ntam szeg�nyt!

- Hogy ne zavarjalak szakadatlanul?

Most fel�m fordult, szinte elismer� pillant�st vetett r�m, hogy meg�rtettem �t; azt�n roppant szel�den csak ennyit mondott:

- Hogy hagyj magamra.

Volt ebben a mond�sban valami furcsa kis m�lt�s�g, �gy, hogy eleresztettem, de mikor fel�lltam, m�gis ott maradtam mellette. Isten a megmondhat�ja, sohasem akartam zaklatni, de most vil�gosan �gy �reztem, hogy h�tat ford�tani neki annyit jelentene, mint sors�ra hagyni, vagy m�g pontosabban fogalmazva: elvesz�teni �t.

- �pp most fogtam bele egy lev�lbe. A b�csik�dnak - mondtam.

- Rajta, fejezd be!

V�rtam egy percig.

- Mondd, mi t�rt�nt azel�tt?

Megint �lm�lkodva n�zett r�m.

- Mi el�tt?

- Miel�tt hazaj�tt�l. �s m�g miel�tt elment�l.

Egy kis ideig csendben volt, de tov�bbra is farkasszemet n�zett velem.

- Mi t�rt�nt?

T�rdre estem, �gy hatott r�m ez a mondat, melyben most els� �zben �rezni v�ltem valamif�le b�ntudat, beismer�s gyenge remeg�s�t - igen, t�rdre estem az �gy mellett, �s m�g egyszer megpr�b�ltam, hogy magam fel� ford�tsam a lelk�t.

- Dr�ga kis Miles, dr�ga kis Miles, ha tudn�d, mennyire szeretn�k seg�teni rajtad! Seg�teni akarok, semmi m�st, csak seg�teni, mert ink�bb meghaln�k, mint hogy f�jdalmat okozzak vagy rosszat tegyek neked... ink�bb meghaln�k, mint hogy a hajad sz�l�t megg�rb�tsem. Dr�ga kis Miles - igen, kimondtam, m�g akkor is, ha t�ll�v�k vele a c�lon -, azt szeretn�m, ha seg�ten�l nekem, hogy megmenthesselek!

A k�vetkez� pillanatban m�r tudtam, hogy t�ll�ttem a c�lon. R�gt�n v�lasz is j�tt a felh�v�somra, h�v�s sz�lroham, vad, fagyos fuvalom, mely �gy kavarta fel a szob�t, mintha az ork�n bet�rte volna az ablakt�bl�kat. A fi� hangosan, �lesen felki�ltott, �s ez a sikoly, beleveszve a t�bbi hang kavarg�s�ba, egyk�nt jelenthetett �r�met �s riadalmat - nem tudtam meg�t�lni, pedig ott voltam mellette. �jra felugrottam, �s r�eszm�ltem, hogy s�t�t van. Egy percig �gy maradtunk; vadul tekingettem k�r�l, �s l�ttam, hogy az �sszeh�zott f�gg�ny�k meg sem rezd�lnek, hogy az ablak s�rtetlen.

- Jaj, elaludt a gyertya! - ki�ltottam.

- �n f�jtam el, te aranyos! - mondta Miles.

18

M�snap a leck�k ut�n Mrs. Grose kileste az alkalmas pillanatot, hogy csendben odas�gja:

- Meg�rta kisasszony?

- Igen... meg�rtam.

De nem tettem hozz� - legal�bbis akkor nem -, hogy a lev�l, megc�mezve �s lepecs�telve, m�g mindig ott lapul a zsebemben. B�ven van m�g r� id�, hogy elk�ldjem, miel�tt a k�ld�nc �tnak indul a faluba. Tan�tv�nyaim viszont ezenk�zben a legragyog�bb, legp�ld�sabb d�lel�ttel �rvendeztettek meg. �gy tetszett, mintha mindketten azon f�radoztak volna, hogy f�tylat bor�tsanak az ut�bbi id�k minden kis egyenetlenked�s�re. A legsz�d�t�bb sz�mtani mutatv�nyokkal k�pr�ztattak el, szinte t�lsz�rnyalva a magam nem valami f�nyes k�pess�geit, �s a lehet� legvir�gosabb kedvvel f�ldrajzi �s t�rt�nelmi tal�l�s k�rd�seket adtak fel egym�snak. Term�szetesen �szre lehetett venni, els�sorban Milesn�l, hogy �reztetni k�v�nja, milyen k�nny�szerrel tud az orromn�l fogva vezetni. Ez a gyermek most is a sz�ps�g �s a nyomor�s�g semmilyen sz�val meg nem fogalmazhat� keret�be foglalva �l eml�kezetemben; minden megnyilatkoz�s�ban akadt valami saj�tos, egy�ni �z; ez a kis teremt�s az avatatlan szem sz�m�ra csupa ny�lts�g �s k�zvetlens�g volt, val�j�ban pedig a legeszesebb �s legfurcs�bb kis �riember. Mindegyre k�szk�dn�m kellett az �lm�lkod� t�preng�s ellen, melyre az �n avatott szemem csal�rdul r�vett engem; figyeltem c�ltalan tekintet�t, cs�ggedt s�hajtoz�s�t, �lland�an �s egyszerre felismerni v�ltem �s tagadni k�v�ntam azt a rejt�lyt, hogy mit k�vethetett el ez a kis �riember, ami ilyen b�ntet�st �rdemelt. �gy azt�n, ha a borzalmas csod�k r�v�n tudtam is, hogy minden gonoszs�g igenis felt�rult a k�pzelete el�tt, igazs�g�rzetem m�gis azt k�v�nta, hogy mindezekb�l a lehet�s�gekb�l sohase legyen tett.

Olyan t�k�letes kis �riember mindenesetre sosem volt m�g, mint ezen a borzalomteljes napon, mikor korai esteb�d�nk ut�n odaj�tt hozz�m, �s megk�rdezte, nem b�nn�m-e, ha egy f�l�r�ig j�tszana nekem. D�vid sem ragadhatta meg az alkalmat finomabb �rz�kkel, mikor Saul kir�lynak muzsik�lt. A tapintat, a nagylelk�s�g csod�latos megnyilatkoz�sa volt ez, �pp annyi, mintha ny�ltan kimondta volna: "Az igazi lovagok, akikr�l olyan sz�vesen olvasunk, sohasem �lnek vissza a lehet�s�gekkel. Tudom, mit gondolsz most: azt, hogy - mert egyed�l akarsz maradni, h�bor�tatlanul - nem fogsz nyugtalankodni, k�mkedni ut�nam, nem fogsz a szokott r�vid p�r�zon tartani, szabadon hagysz j�nni-menni. L�sd, �n ide is j�ttem - �s nem megyek el! Arra m�g b�s�gesen lesz id�. Nagyon j�l �rzem magam a t�rsas�godban, csak azt akartam megmutatni, hogy egy eszm��rt harcolok." Elgondolhat�, hogy nem �lltam ellen ennek a cs�b�t�snak, �s k�zen fogva megint a tanul�szob�ba fel� ment�nk. Le�lt a v�n zongora mell�, �s �gy j�tszott, mint m�g soha - �s ha valaki azt gondolja, hogy jobban tette volna, ha ehelyett a labd�t r�gja, nos, akkor csak annyit mondhatn�k, hogy teljes sz�vemb�l egyet�rtek vele. Mert egy id� m�lva - a muzsika hat�sa alatt nem is figyeltem, hogy mennyi id� m�lva - hirtelen �sszerezzentem, �gy �reztem, mintha elaludtam volna a posztomon. �tkez�s ut�n voltunk, a kandall� parazsa mellett, de �n m�gsem aludtam el, egyetlen pillanatra sem; m�g ann�l is rosszabbat tettem: elfeledkeztem mindenr�l. Mert hol volt ez alatt az id� alatt Flora? Mikor megk�rdeztem Milest�l, egy percig m�g zongor�zott v�lasz helyett, azt�n pedig egyszer�en csak ennyit mondott: - Honnan tudn�m �n azt, te aranyos? - azt�n vid�man felkacagott, nem is hagyta abba, �rtelmetlen�l �s furcs�n trill�zott tov�bb, mintha ezzel kellene a zongor�t k�s�rni.

Egyenesen a szob�mba mentem, de nem tal�ltam ott a kisl�nyt; azt�n miel�tt lementem volna, m�g egy csom� szob�ba ben�ztem. Sehol se l�ttam; bizony�ra Mrs. Grose-zal lesz valahol, gondoltam, �s er�t mer�tve ebb�l a felt�telez�sb�l, most m�r �t kezdtem keresni. R� is akadtam, ott, ahol el�z� este, de s�rget� k�rd�semre csod�lkoz�, �rtetlen tekintettel v�laszolt. Azt hihette, hogy �tkez�s ut�n magammal vittem mindk�t gyereket; �s teljes joggal hitte ezt, mert a mostani volt az els� eset, hogy a kisl�nyt minden fel�gyelet n�lk�l hagytam, szem el�l t�vesztettem. Term�szetesen valamelyik l�nnyal is lehetett, az volt teh�t a teend�nk, hogy minden k�l�n�sebb nyugtalankod�s n�lk�l tov�bb kutakodjunk. Ebben r�gt�n meg is �llapodtunk; de mikor t�z perc m�lva, meg�llapod�sunkhoz h�ven, �sszetal�lkoztunk az el�csarnokban, k�lcs�n�sen csak annyit tudtunk mondani egym�snak, hogy minden gondos k�rdez�sk�d�s�nk ellen�re sem siker�lt a kisl�ny nyom�ra akadnunk. Egy percig ott �lltunk egym�sra meredve, n�m�n kicser�lt�k riadt gondolatainkat, �s �reztem, milyen hallatlan izgalommal viszonozza bar�tn�m mindazt, amit az els� pillanatt�l fogva sugalltam neki.

- Fent lesz valahol - mondta hirtelen -, valamelyik szob�ban, ahol nem kereste.

- Nem; messzebbre van - d�nt�ttem el. - Kiment a parkba.

- De hisz kalapot se vett - �lm�lkodott Mrs. Grose.

Sokatmond�an n�ztem r�.

- Az a n� is mindig kalap n�lk�l j�rt!

- Csak nem �vele van?

- De igen, �vele van! - jelentettem ki. - Meg kell keresn�nk �ket.

A karj�ra tettem a kezem, de bar�tn�m ez�ttal nem engedelmeskedett felsz�l�t�somnak, annyira megd�bbentette ny�lt, vil�gos besz�dem. Helyette nyugtalanul k�rdez�sk�dni kezdett.

- �s hol van Miles fiatal�r?

- Quinttel van. A tanul�szob�ban.

- Az isten�rt, kisasszony!

Tiszt�ban voltam vele, hogy m�g sosem viselkedtem ilyen nyugodtan �s hat�rozottan; �s gondolom, a hangom err�l tan�skodott.

- �gyes fog�s volt - folytattam -, �s bev�lt a sz�m�t�suk. Miles megtal�lta a legistenibb m�dszert, hogy lek�sse a figyelmemet, m�g a kisl�ny kisz�kik.

- Legistenibb? - visszhangozta Mrs. Grose k�ts�gbeesetten.

- Legyen h�t leg�rd�gibb - v�laszoltam szinte der�s hangon. - �s a saj�t c�ljair�l sem feledkezett meg. No j�jj�n m�r!

Seg�lyk�r�n n�zett fel az emeletre.

- H�t ott hagyn�?

- Milest Quinttel?  Igen... Az most nem is �rdekel.

Ilyen esetekben v�g�l is mindig megragadta a kezem, hogy valamik�pp visszatartson. De most v�ratlan belet�r�d�semt�l egy pillanatra zavarba j�tt, �s izgatottan �gy sz�lt:

- A lev�l az oka?

Feleletk�ppen gyorsan a levelemhez kaptam, el�vettem, meglobogtattam, �s azt�n, kiszabad�tva a kezem, odamentem a nagy asztalhoz, �s a tetej�re tettem.

- Luke majd elviszi - mondtam, �s megfordultam.

Odal�ptem a kij�rati ajt�hoz, kinyitottam, �s m�ris kinn voltam a l�pcs�n. T�rsam m�g mindig k�slekedett; az �jszakai �s hajnali vihar r�g el�lt m�r, de nyirkos �s bor�s volt a d�lut�n is. Lesiettem az �tra, � pedig ott �llt a k�sz�b�n.

- �gy megy, semmit se vesz mag�ra?

- T�r�d�m is �n azzal, mikor a gyereken sincs semmi? Nem vesztegethetem az id�t �lt�zk�d�ssel - ki�ltottam -, �s ha maga most �lt�zk�dni kezd, itt hagyom! Akkor n�zzen k�r�l odaf�nt, egyed�l.

- M�g hogy �n, vel�k?

Erre a gondolatra nyomban az �n t�rsas�gomat v�lasztotta.

19

Egyenesen a t�hoz ment�nk, mert Blyban ennek nevezt�k, �gy hiszem, nem is alaptalanul, b�r most m�r az az �rz�sem, hogy csak az �n keveset tapasztalt szememben l�tszott olyan nagynak ez a v�z. Nem sok �ll�vizet l�ttam �letemben, �s valah�nyszor - nagyon ritk�n - tan�tv�nyaim v�delme alatt kimer�szkedtem erre a t�ra a rendelkez�s�nkre �ll� �sdi, lapos fenek� cs�nakban, mindig meglepett, milyen nagy kiterjed�s� �s milyen nyugtalan. A cs�nak a h�zt�l j� f�l m�rf�ldnyire volt kik�tve, nekem valami bels� hang m�gis azt s�gta, hogy Flora semmik�pp sem lehet otthonunk k�zel�ben. Nem ak�rmilyen kis kaland kedv��rt hagyott fak�pn�l, �s az igazi nagy kaland pillanata �ta, melyet egy�tt �lt�nk �t a t� partj�n, tudtam, hogy a park melyik r�sz�hez vonz�dik legink�bb. Ez�rt is ir�ny�tottam a magam �s Mrs. Grose l�pteit olyan hat�rozottan ebbe az ir�nyba; mikor azt�n Mrs. Grose r�eszm�lt, merre is megy�nk, vonakodni kezdett, ezzel is jelezve, mennyire meg van d�bbenve.

- Csak nem a v�zhez megy, kisasszony? Azt hiszi, hogy ott van... hogy bele...?

- Meglehet, b�r, �gy eml�kszem, a v�z minden�tt el�g sek�ly. Legval�sz�n�bbnek m�gis azt tartom, hogy ott tal�ljuk, ahol a m�ltkor egy�tt l�ttuk... tudja, mit, hiszen elmondtam.

- Mikor �gy csin�lt, mintha nem is l�tn�?

- M�ghozz� elk�peszt� �nuralommal! Az�ta biztos vagyok benne, hogy vissza akar menni oda egyed�l. �s ezt a b�tyja most lehet�v� tette sz�m�ra.

Mrs. Grose m�g mindig ott �llt, ahol az el�bb.

- T�nyleg azt hiszi, hogy r�luk szoktak besz�lgetni?

Ezt nyugodtan meger�s�thetem.

- Olyan dolgokat mondanak, hogy leesne az �llunk, ha hallan�nk.

- �s ha a kisl�ny ott van?

- Akkor?

- Akkor Miss Jessel is vele van?

- De m�g mennyire! Mindj�rt megl�tja.

- M�g csak az k�ne! - ki�ltott fel bar�tn�m, �s nem mozdult, �llt, mint a c�vek, �gyhogy jobbnak l�ttam, ha n�lk�le megyek tov�bb.

Mikor a t�hoz �rtem, m�gis ott volt m�g�ttem, �s tudtam, hogy b�r nyugtalan�tja, mi minden t�rt�nhetik velem, m�g mindig az �n t�rsas�gomat tartja a kisebbik bajnak. Megk�nnyebb�lten s�hajtott fel, mikor v�gre megpillantottuk a v�zt�k�r nagyobbik fel�t, s a gyereket nem l�ttuk sehol. Flor�nak nyoma sem volt az innens� parton, ahol annak idej�n olyan d�bbenetes l�tv�nyban volt r�szem, s�t a t�ls� parton sem, ahol csak egy h�szm�teres s�vot hagyva szabadon, s�r� cserj�s szeg�lyezte a vizet. A t�glalap alak� t� ar�nytalanul keskeny volt, v�geit azonban l�tni se lehetett - nyugodtan valamilyen foly�csk�nak v�lhette az ember. Az �res s�vot n�zt�k, mikor meg�reztem bar�tn�m tekintet�b�l, hogy esz�be jutott valami. Azt is tudtam, hogy mi, �s tagad�lag r�ztam meg a fejem.

- Nem, nem, csak v�rjunk! Hiszen elk�t�tte a cs�nakot.

T�rsn�m az �res kik�t�helyre b�mult, majd megint a t� t�ls� oldal�ra.

- De hova vihette?

- Hogy nem l�tjuk, �ppen az a legd�nt�bb bizony�t�k. �tevezett, �s �gyesen elrejtette.

- Egyed�l... az a cs�pp gyerek?

- El�sz�r is nincs egyed�l; �s ilyenkor nem cs�pp gyerek �, hanem v�n, tapasztalt �regasszony.

Ameddig csak szemem ell�tott, v�gigf�rk�sztem a partot, mik�zben Mrs. Grose, ez�ttal is engedelmesen, tudom�sul vette k�l�n�s okoskod�somat; ut�na felh�vtam a figyelm�t arra, hogy  cs�nak alighanem ott lapul a t� egyik kis �bl�nek rejtek�ben, mert ezt a besz�gell�st az innens� oldal fel�l eltakarja a kiugr� partszakasz �s a v�z ment�n n�v� facsoport.

- J�, a cs�nak ott van, de hol a csod�ba a gyerek? - k�rdezte t�rsn�m agg�d� hangon.

- �ppen azt akarjuk kider�teni.

M�ris tov�bbindultam.

- Meg akarjuk ker�lni a tavat?

- B�rmilyen hosszadalmas legyen is, nincs m�s �t. T�z perc az eg�sz, de, l�tja ez is el�g volt ahhoz, hogy a gyerek ink�bb a cs�nakot v�lassza. Egyenesen �tevezett.

- Uramisten! - ki�ltotta bar�tn�m.

Sebezhetetlen logik�mnak ez�ttal sem tudott ellen�llni. Ez k�nyszer�tette �t most is, hogy a nyomomba l�pjen; �s mikor m�r a fele utat megtett�k - tekerv�nyes, f�raszt� t�ra volt, hepehup�s, gazzal ben�tt �sv�nyen -, meg�lltam, hogy kif�jhassa mag�t. �tfogtam a karommal, �s elmondtam, milyen h�l�s vagyok neki, �s milyen nagy seg�ts�get jelent az �n sz�momra; ett�l �j er�re kaptunk, �s n�h�ny perc m�lva el�rt�nk arra a pontra, ahol a cs�nak rejtek�t sejtettem, egy�bir�nt teljes joggal. Sz�nd�kosan �gy hagyt�k ott, hogy ne nagyon lehessen l�tni, a ker�t�s egyik kar�j�hoz k�tve, mely itt eg�sz a partszeg�lyig h�z�dott, �s a kisz�ll�sn�l is seg�ts�g�re volt az embernek. Azonnal r�j�ttem, mikor a k�t, gondosan biztons�gba helyezett r�vid, vastag evez�lap�tot megpillantottam, hogy ezt a b�mulatos tettet a kisl�ny nem vihette v�gbe; de h�t akkor m�r nagyon r�g�ta �ltem csod�latos dolgok k�zepette, �s sokszor dobogott m�r torkomban a sz�vem. A ker�t�sen kapu is volt; kinyitottuk, �s csakhamar szabadabb r�szre �rkezt�nk.

- Ott van! - ki�ltottunk fel egyszerre.

Flora val�ban ott �llt, nem messze a f�ben, �s mosolygott, mintha meg lenne el�gedve azzal, amit tett. Azt�n hirtelen lehajolt, �s leszak�tott - mintha csakis ez�rt j�tt volna ide - egy cs�f, hervadt p�fr�nyt. R�gt�n sejtettem, hogy most j�tt ki a cserj�sb�l. V�rt r�nk, nem tett egyetlen l�p�st sem fel�nk, �s �reztem, hogy mi milyen szokatlanul �nnep�lyesen k�zel�t�nk fel�je. Csak mosolygott �s mosolygott; azt�n oda�rt�nk; de mindez csendben, egyre riaszt�bb, balj�slat� csendben ment v�gbe. Mrs. Grose t�rte  meg a var�zst els�nek: t�rdre borult, mag�hoz h�zta a gyereket, mag�hoz vonta, �s hosszan a kebl�re szor�totta az engedelmes, t�r�keny kis testet. Csak n�ztem �s n�ztem az eg�sz g�rcs�s, sz�tlan jelenetet - ann�l is ink�bb, mert l�ttam, hogy Flora t�rsn�nk v�lla f�l�tt fel�m kukucsk�l. Most komoly volt az arca, m�r nem mosolygott; de ez is csak fokozta azt a f�jdalmas irigys�get, melyet Mrs. Grose ir�nt �reztem: milyen egyszer� volt a kett�j�k kapcsolata! M�s nem is t�rt�nt, hacsak az nem, hogy Flora ledobta a f�ldre azt az ostoba p�fr�nyt. De szavak n�lk�l is elmondtuk egym�snak, hogy itt m�r nem haszn�l a tettet�s. Mikor Mrs. Grose v�gre felt�p�szkodott, akkor sem eresztette el a gyerek kez�t; ott �lltak el�ttem mind a ketten; �s sz�tlan �s szoros kapcsolatunkat csak m�g jelent�s�gteljesebb� tette az a ny�lt tekintet, melyet Flora r�m vetett. "Akasszanak fel, ha valamit is el�rulok!" - mondta ez a tekintet.

M�gis Flora volt az els�, aki szel�d �lm�lkod�ssal v�ve szem�gyre benn�nket, v�g�l is megsz�lalt. Meglepte, hogy mindketten hajadonf�tt vagyunk.

- Hov� tett�tek a holmitokat?

- Ahov� te a tiedet, dr�g�m! - v�gtam vissza haboz�s n�lk�l.

Mostanra m�r visszanyerte vid�ms�g�t, �s �gy l�tszott, hogy ez a v�lasz k�v�ncsis�g�t t�k�letesen kiel�g�ti.

- �s hol van Miles? - folytatta.

Volt valami ebben a b�tor kis mondatban,  ami megadta nekem a kegyelemd�f�st: ez a n�gy sz�, hirtelen, mint a meztelen penge villan�sa, megreszkettette a kezem �s benne azt a sz�n�ltig telt kelyhet, melyet hetek �s hetek �ta szorongattam, �s amely most, m�g az els� kimond�sa el�tt kicsordult, ki�radt.

- Megmondom, ha te is megmondod nekem, kicsik�m...

Hallottam a saj�t hangom; �s azt is, ahogy remegve elhallgatok.

- J�, de mit?

Mrs. Grose-b�l csak �gy sug�rzott fel�m a visszafojtott izgalom; de m�r k�s� volt, mert kereken kimondtam:

- Hogy hol van, angyalk�m, Miss Jessel!

20

�ppen �gy, mint a templomkertben Milesszal, itt is minden elszabadult k�r�l�tt�nk. Mindig nagyon �gyeltem arra, hogy a gyerekkel folytatott besz�lget�sekben v�letlen�l se szerepeljen ez a n�v, �s Flora most hirtelen olyan sebzett tekintettel fogadta k�rd�semet, mintha nemcsak a csendet t�rtem volna meg, hanem egy ablakt�bl�t v�gtam volna be. Ugyanebben a pillanatban Mrs. Grose is felki�ltott er�szakoss�gom l�tt�n, szinte el akarta h�r�tani vele a csap�st, a megriadt, s�t ink�bb a megsebes�tett �llat sikoly�val, melyet azt�n n�h�ny pillanat m�lva az �n felh�rd�l�sem k�vetett. Megragadtam t�rsn�m karj�t.

- Ott van, ott van!

Miss Jessel ott �llt el�tt�nk a t�ls� parton, �ppen �gy, mint utolj�ra, �s eml�kszem, furcsam�d valami boldog izgalmat �reztem legel�sz�r, hogy �me itt a bizony�t�k. Miss Jessel ott �llt, �s ezzel igazs�got szolg�ltatott nekem; igenis, ott �llt, �n teh�t nem vagyok sem kegyetlen, sem �r�lt. Most l�thatja h�t v�gre a szeg�ny, riadt Mrs. Grose �s mindenekel�tt a kis Flora; �s sz�rny�s�ges napjaim egyetlen perce sem volt olyan roppant k�l�n�s, mint �ppen ez, amikor - tudva, hogy ez a s�padt �s ki�hezett r�malak meg�rzi �s meg�rti sz�nd�komat - kimondatlanul, b�r de tudatosan biztos�tottam h�l�mr�l. Ott �llt mereven, azon a helyen, ahol az el�bb bar�tn�m meg �n, �s gonosz k�v�ns�gainak legpar�nyibb sugara is c�lba tal�lt. Ez az els� eleven l�tom�s �s benyom�s csak n�h�ny pillanatig tartott, �s ek�zben Mrs. Grose d�bbent tekintettel k�vette az ujjamat, f�nyesen bizony�tva, hogy v�gre � is l�t, az �n tekintetem pedig v�ratlanul a kisl�nyra esett. Val�ban nagyon meglepett az a m�d, ahogy Flora �rz�sei megnyilatkoztak, sokkal jobban, mintha egyszer�en csak izgatott lett volna, hiszen igazi megd�bben�sre nem sz�m�thattam. Szakadatlan nyomoz�sunk �berr� �s felk�sz�ltt� tette, bizony�ra el akar fojtani teh�t minden �rul� jelet; �s �ppen ez�rt mindj�rt a kezdet kezdet�n m�lyen megind�tott az els� jel, melyre egy�ltal�n nem sz�m�tottam. L�tni, hogy r�zsasz�n kis arcocsk�ja meg se r�ndul, hogy egyetlen pillant�st sem vet a sz�rny fel�, akit megmutattam neki, hanem helyette engem n�z, csendesen, szigor�an �s komolyan, sz�momra mindeddig ismeretlen �s teljesen �j arckifejez�ssel, mely mintha olvasna a lelkemben, v�dolna �s �t�lkezne - ett�l a csap�st�l szinte maga a kisl�ny v�ltozott �t azz� a jelen�ss�, amelyt�l elsz�llt az er�m. Elsz�llt az er�m h�v�s k�z�nye l�tt�n, pedig ha valamikor, h�t most igaz�n biztos voltam abban, hogy Flora sohasem l�tott m�g olyan tiszt�n, mint �ppen most; sz�ks�g�t �reztem, hogy v�dekezzem, �s ebbe a bizonyoss�gba kapaszkodva szenved�lyes hangon sz�ltam r� a kisl�nyra:

- Ott van, te kis boldogtalan... ott, ott, ott, te is �ppolyan j�l l�tod, mint �n!

Nem sokkal ezel�tt mondtam Flor�r�l Mrs. Grose-nak, hogy ilyenkor nem gyerek, hanem v�n, tapasztalt �regasszony, �s ennek a meg�llap�t�snak helyess�g�t semmi sem igazolhatta csattan�sabban, mint az, hogy Flora felelet helyett egyszer�en, semmit be nem vallva, semmit el nem ismerve, egyre �s egyre szigor�bb, v�ratlanul hat�rozott rosszall�ssal n�zett r�m. Ebben a pillanatban - ha ugyan egy�ltal�n �ssze tudom rakni a dolgokat - jobban elk�pesztett a - nevezz�k tal�n �gy - modora, mint b�rmi m�s; pedig ugyanakkor azt is �szrevettem, hogy Mrs. Grose ellenkez�s�vel is, m�ghozz� komolyan, sz�molnom kell. Id�sebb t�rsam ugyanis egy m�sodperc m�lva mindenr�l megfeledkezve, v�r�s arccal, szinte kiab�lva, eg�szen megbotr�nkozva tiltakozni kezdett:

- Szavamra, ez m�r sz�rny�s�g, kisasszony! Hol az �rd�gbe l�t itt b�rkit is?

Most m�g indulatosabban megragadtam, mert mik�zben besz�lt, a f�rtelmes sz�rnyalak tov�bbra is ott �llt el�tt�nk, j�l kivehet�en �s mozdulatlanul. M�r vagy egy perce l�ttuk, �s l�ttuk m�g akkor is, mikor vasmarokkal megszor�tva t�rsn�met, val�s�ggal odak�nyszer�tettem szembe vele, �s megmutattam �t a sz�rnynek, �s egyre csak mutattam, mutattam a sz�rnyet �neki:

- H�t nem l�tja ugyanolyan tiszt�n, mint mi? Azt akarja mondani, hogy nem l�tja... most, most? Hisz olyan, mint valami t�zoszlop! N�zze csak, j�asszony, n�zze h�t!

Odan�zett, ak�rcsak �n, �s tagad�, elutas�t�, egy�tt�rz� felh�rd�l�se - a sajn�lkoz�s keveredett benne annak �r�m�vel, hogy � nem l�t semmit - m�g akkor is azt az �rz�st keltette bennem, hogy sz�vesen seg�tene rajtam, ha tudna. Erre nagy sz�ks�gem is lett volna, mert �reztem, att�l a sz�rny� csap�st�l, hogy t�rsn�m v�g�rv�nyesen nem l�t semmit, helyzetem roppant ingatagg� v�lt, �reztem - l�ttam -, hogyan akarja a hal�ls�padt el�d�m minden�ron kik�nyszer�teni a veres�gemet, �s mindenn�l jobban tiszt�ban voltam azzal, mivel kell e pillanatt�l fogva Flora megd�bbent� magatart�sa miatt szemben�znem. Mrs. Grose is r�gt�n �s er�szakosan r�szt k�rt mag�nak ebb�l a z�rzavarb�l, �s - mik�zben veres�gem tudat�n �tragyogott valamilyen megmagyar�zhatatlan egy�ni diadal sugara - l�lekszakadva kezdte ontani a biztat� szavakat:

- Nincs ott bizony, kis kisasszony, �s nincs is ott senki... �s soha nem is l�tott maga semmit, dr�ga aranyom! Hogyan is lehetne szeg�ny Miss Jessel... hiszen szeg�ny Miss Jessel meghalt, �s el van temetve! Mi tudjuk, angyalk�m, nem igaz? - �s hebehurgy�n egyenesen ezt mondta a gyereknek: - T�ved�s, szam�rs�g, tr�fa az eg�sz... most pedig sz�pen hazamegy�nk, amilyen gyorsan csak tudunk.

Kis t�rsas�gunk erre furcs�n �s gyorsan v�laszolt valamit, kim�rten, er�ltetett nyugalommal, �s mikor Mrs. Grose �jra felemelkedett, ott �lltak egym�s mellett, �gysz�lv�n s�rtetten, szembeszeg�lve �nvelem. Flora tov�bbra is engem n�zett ellens�ges kis �br�zattal, �n pedig ugyanebben a pillanatban Istenhez foh�szkodtam, bocs�sson meg nekem, de mintha �gy l�tn�m, hogy Flora semmihez sem hasonl�that� gyermeki sz�ps�ge, ahogy ott �ll, bar�tn�m ruh�j�ba kapaszkodva, hirtelen megfogyatkozik, s�t teljesen elt�nik. M�r mondtam: sz� szerint �s sz�rny�s�gesen szigor� volt az arckifejez�se; k�z�ns�ges lett, szinte cs�nya.

- Nem tudom, mit akarsz. Senkit se l�tok. Semmit se l�tok. Soha nem is l�ttam. Gonosz vagy. Nem szeretlek!

Ez ut�n a kijelent�s ut�n, mely egy sz�jaskod� kis utcagyereknek is dics�s�g�re v�lhatott volna, m�g szorosabban mag�hoz szor�totta Mrs. Grose-t, �s rettenetes kis arc�t az asszony szokny�j�ba temette. E fedez�kb�l jajvesz�kelt, szinte �rj�ngve:

- Vigy�l el, vigy�l el, jaj, vigy�l el t�le!

- T�lem? - lihegtem.

- T�led... igen, t�led! - zokogta.

M�g maga Mrs. Grose is elk�pedve n�zett r�m, �n pedig nem tehettem m�st, megint megkerestem azt az alakot, aki mozdulatlanul, mereven, mintha a t�vols�g ellen�re is hallan� a szavainkat, ott �llt a t�ls� parton, �s csakis a vesztemet akarta, �s seg�ts�gemre nem sietett.

A nyomorult gyerek �pp�gy besz�lt, mintha valamilyen seg�t�t�rs s�gta volna oda neki minden egyes kegyetlen kis szav�t, �n pedig k�ts�gbeesve l�ttam, mi v�r r�m, �s csak szomor�an megr�ztam a fejem.

- Ha valaha k�telkedtem volna is, most m�r eloszlott minden k�telyem. Sz�rny� igazs�g �rny�k�ban �ltem, �s most minden bez�rult k�r�l�ttem. T�ged, term�szetesen elvesz�tettelek: megpr�b�ltam k�zbel�pni, de te... az � seg�ts�g�vel - �s most megint odamutattam a t� t�ls� oldal�ra, besz�lget�s�nk �rd�gi tan�j�ra - megtal�ltad a visszautas�t�s k�nny� �s t�k�letes m�dj�t. Mindent megtettem, m�gis elvesz�tettelek. Isten veled.

Mrs. Grose-nak csak annyit ki�ltottam oda parancsol�an, majdnem d�h�dten, hogy menjen m�r, �s � szavaim hallat�ra v�gtelen�l cs�ggedten, a gyerekkel az oldal�n, vaks�ga ellen�re is abban a szent meggy�z�d�sben, hogy valami sz�rny�s�g t�rt�nt, valamilyen v�gzet s�jtott le r�nk, megindult visszafel� azon az �ton, amelyen j�tt�nk, olyan gyorsan, ahogy csak b�rta a l�ba.

Arra m�r nem eml�kszem, mi t�rt�nt, mikor egyed�l maradtam. Csak azt tudom, hogy mondjuk egy negyed�ra m�lva r��bredtem arra, most m�r keserveim k�zepette is meg�rezve a g�r�ngy�ket, a dohos �s dermeszt� nyirkoss�got, hogy bizony�ra arcra vetettem magam a f�ld�n, �s �tengedtem magam a gy�sznak, a k�ts�gbees�snek. Sok� fekhettem ott s�rva �s zokogva, mert mikor f�lemeltem a fejemet, m�r majdnem v�ge volt a napnak. F�l�lltam, egy pillant�st vetettem m�g a sz�rke t�ra, �res, k�s�rtetj�rta partj�ra a hom�lyban, azt�n megindultam neh�z �s siv�r utamra, visszafel�. Mikor a ker�t�s kapuj�hoz �rtem, meglepetve l�ttam, hogy nyoma sincs a cs�naknak, �s �jb�l �rezhettem, milyen t�k�letesen ura a helyzetnek a kis Flora. Az �jszak�t hallgat�lagos �s mondhatn�m - ha nem lenne a kifejez�snek valamilyen k�nosan hamis hangz�sa - szerencs�s meg�llapod�s alapj�n Mrs. Grose-zal t�lt�tte a kisl�ny. Egyik�kkel sem tal�lkoztam, miut�n hazat�rtem, de k�tes k�rp�tl�sul ann�l t�bbet l�ttam Milesb�l. �gy �reztem, t�bbet l�tok bel�le - nem tudom helyesebben kifejezni magam -, mint amennyit addig �sszesen l�ttam. Egyetlen Blyban t�lt�tt est�m sem volt ilyen sz�rny�; �s ennek ellen�re - �s a d�bbenet, a l�bam el�tt t�tong� m�lys�gesen m�ly szakad�ka ellen�re - volt ebben az egyre val�szer�tlenebb �rz�sben valami hihetetlen�l j�les� szomor�s�g. Mikor visszat�rtem a h�zba, eszembe se jutott megkeresni a kisfi�t; egyenesen a szob�mba mentem �t�lt�zni - �s egyetlen szempillant�ssal felm�rni Flora t�voz�s�nak oly sok l�that� bizony�t�k�t. Minden kis holmij�t kivitt�k. Mikor k�s�bb, a tanterem kandall�ja el�tt, a l�ny szok�s szerint felszolg�lta a te�t, egy�ltal�n nem k�rdez�sk�dtem m�sik tan�tv�nyom fel�l. Kiharcolta mag�nak a szabads�got - haszn�lja csak, ameddig j�lesik! Igen, kiharcolta; �s arra haszn�lta - legal�bbis r�szben -, hogy este nyolc �ra t�jban bej�tt hozz�m, �s ott �lt csendben velem. Mert mikor kivitt�k az ed�nyeket, elf�jtam a gyerty�kat, �s k�zelebb h�z�dtam a kandall�hoz: hal�los fagy j�rt �t, azt �reztem, t�bb� sohase tudok �tmelegedni. Mikor Miles megjelent, ott �ltem, gondolataimba veszve, a zsar�tnok f�ny�ben. Meg�llt egy percre az ajt�n�l, j�l megn�zett mag�nak; azt�n - mintha meg akarn� osztani gondolataimat - odaj�tt a kandall� m�sik oldal�ra, �s egy sz�kbe vetette mag�t. Teljes n�mas�gba burkol�zva �lt�nk, m�gis �reztem, hogy ott akar lenni, velem.

21

M�g nem is virradt meg, mikor m�snap arra �bredtem, hogy Mrs. Grose ott �ll szob�mban az �gy mellett, �s rossz h�reket hoz. Flora annyira l�zas volt, hogy betegs�gt�l kellett tartanunk; roppant nyugtalanul t�lt�tte az �jszak�t, �s ezt az �jszak�t a f�lelem tette nyugtalann�, nem a kor�bbi, hanem csakis a mostani nevel�n�je ir�nt �rzett f�lelem. Nem az ellen tiltakozott, hogy �jra l�ssa Miss. Jesselt, hanem elsz�ntan �s szenved�lyesen csakis �nellenem. R�gt�n talpon voltam, �s most valami nagyon nagy dolgot kellett k�rnem; ann�l is ink�bb, mert bar�tn�m �szrevehet�en iparkodott �sszeszedni mag�t, hogy �jfent a seg�ts�gemre lehessen. Mihelyt megk�rdeztem t�le, hogy melyik�nknek hisz, a gyermeknek-e vagy nekem, meg�reztem ezt.

- Flora tov�bbra is azt �ll�tja, hogy nem l�tott, hogy sohasem l�tott semmit?

L�togat�m val�ban k�nos helyzetben volt.

- Jaj, kisasszony, m�gsem k�nozhatom ilyen k�rd�sekkel! B�r meg kell mondanom, nem kellene sok�ig k�nozni. �reg lett ett�l az eg�szt�l minden porcik�ja, tet�t�l talpig.

- �, igen, teljesen tiszt�ban vagyok vele. B�rmilyen kicsi is, megs�rt�dik, mint valamilyen fontos szem�lyis�g, hogy k�ts�gbe merik vonni a szavahihet�s�g�t, s�t, �gysz�lv�n a tiszteletre m�lt� volt�t. "M�g hogy Miss Jesselt... �!" Mondhatom, igaz�n tiszteletre m�lt� - a kis b�ka! Az a hat�s, amelyet tegnap gyakorolt r�m, �ll�thatom, a lehet� legk�l�n�sebb volt; t�lsz�rnyalt minden kor�bbit. Val�ban nagy szam�rs�got csin�ltam! Soha t�bb� nem fog sz�ba �llni velem.

Cs�nya �s zavaros volt az eg�sz, �gyhogy Mrs. Grose el is hallgatott egy pillanatra; azt�n olyan �szint�n ismerte el az igazamat, hogy �reztem, em�g�tt bujk�l valami.

- Bizony, �n is azt gondolom, kisasszony, hogy sohase fog. A viselked�se ebben a dologban rendk�v�l hat�rozott.

- �s tulajdonk�pp ez a viselked�s az � baja most! - foglaltam �ssze.

Igen, ez a viselked�s, l�ttam l�togat�m arc�n, �s semmi de semmi m�s!

- Szinte percenk�nt megk�rdezi, nem j�n-e be maga hozz�.

- �rtem... �rtem.

Ennyit �n egymagam is k�nnyen ki tudtam k�vetkeztetni.

- Mondott mag�nak - azonk�v�l, hogy tagadja, hogy b�rmi k�ze is lenne ilyen sz�rny� dolgokhoz - tegnap �ta egyetlen sz�t is Miss Jesselr�l?

- Egyetlen sz�t sem, kisasszony. �s persze - tette hozz� bar�tn�m - a t�n�l el is hittem neki, hogy legal�bb ott �s �ppen akkor nem l�tott senkit.

- De m�g mennyire! �s m�g most is elhiszi, term�szetesen.

- Nem akarok ellentmondani neki. Ugyan mi m�st tehetn�k?

- Semmit az �gvil�gon! Mag�nak a lehet� legszebb kisgyermekkel van dolga. Mert azok - a bar�taikra gondolok - m�g eszesebb� tett�k �ket, mint amilyennek Isten megteremtette; ilyen csod�latos mat�ri�val �rdemes is foglalkozni! Flor�t most s�relem �rte, �s ezt ki is fogja haszn�lni, elej�t�l v�gig.

- Igen, kisasszony, de mi lesz a v�ge?

- El fog b�nni velem, be fog panaszolni a nagyb�tyj�n�l. El fogja hitetni vele, hogy �n vagyok a legaljasabb teremt�s a vil�gon!

�sszeborzadtam, mert Mrs. Grose arc�r�l k�nnyen el lehetett k�pzelni az eg�sz elj�vend� jelenetet; egy pillanatra �gy meredt maga el�, mintha m�ris tiszt�n �s vil�gosan l�tn�, mi fog t�rt�nni akkor.

- De hiszen a gazda olyan j� v�lem�nnyel van mag�r�l!

- Furcsa m�dj�t v�lasztotta (most jut eszembe) - nevettem fel -, hogy bebizony�tsa! De ez nem sz�m�t. Mert Flora c�lja term�szetesen az, hogy megszabaduljon t�lem.

T�rsn�m buzg�n helyeselt.

- M�g csak l�tni sem akarja mag�t.

- �gyhogy maga tulajdonk�pp az�rt j�tt - mondtam -, hogy utamra bocs�sson. - M�g miel�tt v�laszolhatott volna, hirtelen meg�ll�tottam. - Jobbat gondoltam ki... sok t�preng�s ut�n. Azt hogy �n elmenjek, kezdetben j� megold�snak l�tszott, �s vas�rnap nagyon k�zel voltam hozz�, hogy szedjem a s�torf�mat. De m�gsem ez a j� megold�s. Mag�nak kell elmennie. �s el kell vinnie Flor�t.

L�togat�m erre gondolkod�ba esett.

- De hova is vihetn�m?

- El innen. El azokt�l. �s el, mert most ez a legfontosabb, el �nt�lem. Egyenesen a nagyb�tyj�hoz.

- M�g hogy be�rulja mag�t!

- Semmi "m�g hogy"! Itt kell hagyniuk engem bajaim orvoss�g�val.

M�g mindig habozott.

- �s mi a maga orvoss�ga?

- El�sz�r is a maga h�s�ge. Ut�na pedig Miles�.

Szigor�an n�zett r�m.

- Azt hiszi, hogy �...?

- Hogy � nem fog ellenem fordulni, ha alkalma lesz r�? Igen, el tudom k�pzelni. De legal�bb meg kell pr�b�lni. Vigye el Flor�t, amilyen hamar csak lehet, �s hagyjon itt minket kettesben.

Magam is csod�lkoztam azon, hogy m�g mindig maradt ennyi lelkier�m, �s �ppen emiatt tal�n m�g jobban meglepett, hogy Mrs. Grose az el�bbi sz�p p�lda ellen�re most habozik.

- Egy dologra persze vigy�zni kell - folytattam: - Nem szabad, hogy ak�r egy m�sodpercre is tal�lkozzanak, miel�tt Flora elmegy innen. - Azt�n eszembe jutott, hogy tal�n m�r minden k�s�, b�r Flor�t a t� partj�r�l hazaj�vet alighanem azonnal teljesen elk�l�n�tett�k; agg�dva k�rdeztem: - Csak nem azt akarja mondani, hogy tal�lkoztak?

Erre a f�le t�v�ig elv�r�s�d�tt.

- Jaj, kisasszony, nem vagyok �n olyan ostoba! Ha k�nytelen voltam h�romszor-n�gyszer mag�ra is hagyni, mindig vele volt valamelyik l�ny, �s most, mert egyed�l van, biztons�g kedv��rt r�z�rtam az ajt�t. De m�gis... de m�gis!

Ez m�r t�l sok volt.

- De m�gis?

- H�t, maga is ennyire b�zik abban, hogy a fiatal�r...?

- Semmiben nem b�zom, csak mag�ban. De tegnap este �ta valami �j rem�nys�g k�lt�z�tt bel�m. Azt hiszem, hogy Miles szeretne valamilyen megold�st keresni sz�momra. Azt gondolom, hogy - szeg�ny, dr�ga kis lelkem! - mondani akar valamit. Tegnap este k�t �ra hosszat �lt velem a t�z mellett, csendben, mintha a k�vetkez� pillanatban mindj�rt sort ker�tene r�, hogy elmondja, ami a lelk�t nyomja.

Mrs. Grose merev tekintettel n�zett kifel� az ablakon, a sz�rke, kora reggeli f�nybe.

- �s sor ker�lt r�?

- Nem, pedig v�rtam, �s v�rtam, de be kell vallanom, nem ker�lt sor r�, �s egyetlen sz�val sem t�rt�k meg a csendet, a leghalv�nyabb c�lz�st sem tett�k h�g�nak az �llapot�ra vagy t�voll�t�re, m�g a v�g�n azt�n megcs�koltuk egym�st b�cs�z�ul. Ak�rhogy legyen is - folytattam -, nem engedhetem meg, ha nagyb�tyja tal�lkozik Flor�val, hogy Milesszal is tal�lkozzon, miel�tt nem adok a fi�nak - ann�l is ink�bb, mert a dolgok ilyen rosszra fordultak - m�g egy kis id�t.

Bar�tn�m annyira h�z�dozott ett�l, hogy egyszer�en nem is �rtettem.

- Mi az, hogy m�g egy kis id�t?

- Egy nap vagy kett�... hogy t�nyleg kib�kje a dolgot. Akkor azt�n m�r az �n p�rtomon lesz... �s ennek fontoss�g�val maga is tiszt�ban van. Ha nem ker�lne sor semmire, nos, akkor legf�ljebb kudarcot vallottam, �s maga a legrosszabb esetben azzal seg�tett nekem, hogy a v�rosba �rve mindent megtett, amit csak megtehetett. - E szavakkal pr�b�ltam tudt�ra adni, mit akarok, de � tov�bbra is olyan �rthetetlen�l zavart volt, hogy �jra a seg�ts�g�re kellett sietnem. - Hacsak - fejeztem be - nem maradnak sz�vesebben.

L�ttam, hogy v�gre felder�l az arca; fel�m ny�jtotta a kez�t, szinte fogadalomra emelve.

- Igen, elmegyek. M�g ma reggel elmegyek.

Nagyon m�lt�nyos akartam lenni.

- Ha sz�vesebben v�rna m�g egy kicsit, szavamat adom, hogy nem fogok tal�lkozni a gyerekkel.

- Nem, nem; baj van az eg�sz h�zzal: jobb, ha elmegy. - Egy pillanatra f�radt szemmel m�regetett engem, majd kimondta, ami m�g a lelk�t nyomta. - Mag�nak van igaza. Ami pedig engem illet, kisasszony...

- Igen?

- Nem vagyok k�pes itt maradni.

A tekintete l�tt�n hirtelen tal�lgatni kezdtem.

- �gy �rti, hogy tegnap �ta l�tott?

M�lt�s�gteljesen r�zta meg a fej�t.

- Hallottam!

- Hallott?

- A gyerek sz�j�b�l... F�rtelmes dolgokat! Jaj, igen! - s�hajtott fel szomor�an, megk�nnyebb�lve. - Becs�letemre, kisasszony, olyan dolgokat mond!

De az eml�kek felid�z�s�t�l elp�rolgott minden ereje; hirtelen felzokogott, �s leroskadt a d�v�nyra, �s mint m�r t�bbsz�r is tette, �tengedte mag�t a k�ts�gbees�snek. �n a magam r�sz�r�l eg�szen m�s m�don engedtem szabad foly�st �rzelmeimnek.

- �, h�la istennek!

Mrs. Grose hirtelen �jra felpattant, �s ny�sz�r�gve t�r�lgette a szem�t.

- H�la istennek?

- Mert engem igazol!

- Mag�t igazolja, kisasszony!

Igaz�n nem is k�v�nhattam volna buzg�bb helyesl�st, m�gis t�tov�ztam egy kicsit.

- Olyan sz�rny� dolgokat mondott?

L�ttam, hogy t�rsn�m azt se tudja, hogyan fejezze ki mag�t.

- Teljess�ggel megbotr�nkoztat� dolgokat.

- �s �nr�lam?

- Mag�r�l, kisasszony... De h�t el kell viselnie. Minden k�pzeletet fel�lm�l, hogy egy ilyen kisl�ny... �s m�g elk�pzelni sem tudom, hol tanulhatta...

- Azokat a d�bbenetes szavakat, amiket r�m sz�r? �n bezzeg tudom! - v�gtam k�zbe, �s nevet�sem bizony�ra sok mindent el�rult.

Bar�tn�m azonban csak m�g komolyabb lett t�le.

- H�t lehet, hogy nekem is illene tudni... mert �n is hallottam ilyesf�l�t kor�bban! M�gsem vagyok k�pes elviselni - folytatta szeg�ny asszony, �s k�zben gyorsan odapillantott az �lt�z�asztalomra, az �r�mra. - De most m�r vissza kell mennem.

�n azonban visszatartottam.

- �, ha nem tudja elviselni!...

- Hogyan maradhattam m�gis mellette, azt k�rdi? Bizony, csakis az�rt: m�rmint, hogy elvigyem innen. Ha messze ker�l ett�l a h�zt�l - folytatta -, messze t�l�k...

- Akkor megv�ltozhat? Megszabadulhat? - ragadtam meg bar�tn�m karj�t, val�s�ggal felujjongva. - Vagyis a tegnap t�rt�ntek ellen�re is hisz...

- Ilyen dolgokban? - Ez az egyszer� kinyilatkoztat�s is el�g volt, l�tva Mrs. Grose arckifejez�s�t, s � olyan kend�zetlen�l besz�lt, most az eg�sz dologr�l, mint m�g soha. - Hiszek.

Igen, ez volt az igazi �r�m: m�g mindig v�llvetve n�zt�nk szembe minden veszedelemmel; �s ha ebben tov�bbra is biztos lehetn�k, nem is nagyon t�r�dn�k m�ssal. Ugyanolyan t�mogat�sra sz�m�thatn�k most, a szerencs�tlens�g pillanataiban, mint annak idej�n, fogyat�kos �nbizalmam napjaiban, �s ha bar�tn�m kezeskedik az �n becs�letem�rt, �n sz�vesen kezeskedem minden m�s�rt. Most, az elv�l�s perc�ben, m�gis bizonyos m�rt�kig zavarban voltam.

- Nem szabad elfeledkezn�nk - most jut eszembe - m�g valamir�l. Levelem, mely m�r jelezte a vesz�lyt, meg fogja el�zni magukat.

Most m�g tiszt�bban l�thattam, hogyan k�nt�rfalazott eddig Mrs. Grose, �s hogy mennyire kimer�lt t�le.

- A levele nem fog oda�rni. A levele el se ment.

- Mi t�rt�nt vele?

- Tudja �g! Miles fiatal�r...

- Azt akarja mondani, hogy � elvette? - kapkodtam a leveg� ut�n.

Habozott, de azt�n legy�rte vonakod�s�t.

- Azt akarom mondani, hogy tegnap, mikor hazaj�ttem Flora kisasszonnyal, l�ttam, hogy nincs ott a lev�l, ahova maga tette. K�s�bb este siker�lt kik�rdeznem Luke-ot, � pedig azt mondta, hogy nem tud r�la, � hozz� se ny�lt.

Szok�sunkhoz h�ven n�m�n f�rk�szt�k mindketten gondolataink m�lys�g�t, �s a m�r��nt Mrs. Grose h�zta fel els�nek, szinte diadalittasan ki�ltva fel:

- Na l�tja!

- Igen, l�tom. Teh�t Miles vette el a levelet, akkor bizony�ra el is olvasta �s megsemmis�tette.

- M�st nem l�t?

Szomor� mosollyal n�ztem r� egy pillanatig.

- Azt hiszem, hogy a maga szeme most m�r tiszt�bban l�t, mint az eny�m.

Ez be is igazol�dott, de a der�k asszony m�g mindig elpirult, szinte az�rt, hogy ezzel is bizony�tson.

- R�j�ttem, hogy mit csin�lhatott az iskol�ban. - �s az � egyszer�, de hat�rozott modor�val, majdnem vid�man �s ki�br�ndultan biccentett r�. - Lopott!

Gondolkoztam egy kicsit, �s megpr�b�ltam igazs�gosabban �t�lkezni.

- Igen... tal�n...

Olyan szemmel n�zett r�m, mintha meglep�en nyugodtnak tartana.

- Leveleket lopott.

Nem tudhatta, mi�rt van okom ennyi - ha nem is �ppen rend�thetetlen - nyugalomra; �gy h�t, amennyire tellett t�lem, felvil�gos�tottam.

- Rem�lem az iskol�ban t�bb �rtelme volt ennek, mint most! Legal�bbis azzal a lev�llel, amelyet tegnap ideraktam az asztalra - folytattam -, nem sokra mehetett (hiszen puszt�n annyi volt benne, hogy szeretn�k tal�lkozni a gazd�val), �s  most m�r val�s�ggal sz�gyelli, hogy ilyen kev�s eredm�ny�rt ilyen komoly l�p�sre ragadtatta mag�t, ann�l is ink�bb, mert tegnap este �pp az nyomta a lelk�t, hogy m�g be kell vallania bizonyos dolgokat. - E pillanatban �gy �reztem, hogy ura vagyok a helyzetnek, hogy mindent meg�rtettem. - Menjen csak, menjen - mondtam, m�r az ajt�ban, kitess�kelve l�togat�mat. - Majd �n kiszedem bel�le. Ha szembe tal�lja mag�t velem, be fogja vallani. Ha bevallja, megmenek�lt. �s ha megmenek�lt...

- Akkor maga is megmenek�l?

A dr�ga asszony megcs�kolt, �n pedig elb�cs�ztam t�le.

- Megmentem �n mag�t n�lk�le is! - mondta s�rva �s elment.

22

M�gis, mikor Mrs. Grose elment - �s nekem r�gt�n hi�nyzott is -, igen, akkor j�tt el az igazi megpr�b�ltat�sok ideje. Ha eddig gondolkoztam is, milyen �rz�s lesz egyed�l maradni Milesszal, most egyszeriben meg�rtettem, hogy rendk�v�l tanuls�gos lesz kettesben lenni vele. Ittl�tem egyetlen �r�ja sem volt annyira telve balsejtelemmel, mint amikor lej�ttem, �s meghallottam, hogy a kocsi Mrs. Grose-zal  �s ifjabbik tan�tv�nyommal m�r kig�rd�lt a h�z kapuj�n. Most, mondtam magamban, most val�ban ki vagyok szolg�ltatva a veszedelmeknek, �s a nap h�tralev� r�sz�ben, mik�zben gyenges�gem ellen hadakoztam, bizony azt �reztem, hogy roppant meggondolatlanul cselekedtem. Szorultabb helyzetbe ker�ltem ann�l, mint amilyenben eddig forgol�dtam; annyival is ink�bb, mert most el�sz�r l�ttam a t�bbiek arc�n a v�ls�g jeleinek t�kr�z�d�s�t. Mag�t�l �rtet�d�en el�multak azon, ami t�rt�nt; mondhattunk ak�rmit, rengeteg magyar�zattal maradtunk ad�sak t�rsn�m hirtelen elutaz�s�val kapcsolatban. A szolg�l�k �s az emberek tekintete kifejez�stelen volt; ez eleinte nyomaszt�lag hatott az idegeimre, de azt�n r�d�bbentem, hogy nyugodtan t�mogat�snak is �rezhetem. R�vidre fogva: az utols� pillanatban megragadtam a korm�nyt, �s siker�lt elker�ln�m a v�gs� pusztul�st; s�t m�g azt is hozz� mern�m tenni, hogy ezen a reggelen - hogy egy�ltal�n el tudjam viselni a dolgokat - nagyon el�kel� �s nagyon kim�rt magatart�st vettem fel. �r�mmel t�lt�tt el a bizonyoss�g, hogy sok a tennival�m, �s mindenkivel meg�rtettem, hogy �gy, magamra maradva is, rendk�v�l hat�rozott vagyok. A k�vetkez� egy-k�t �r�ban eszerint viselkedtem, �s j�rtam be az eg�sz h�zat, �s j�l tudom, lehetett l�tni rajtam, hogy minden eshet�s�gre k�szen �llok. Szomor� sz�vvel szeml�ltem meg mindent, azoknak a megnyugtat�s�ra, akiket aggasztottak a dolgok.

Az, aki, �gy l�tszik, legkev�sb� agg�dott eg�szen a vacsor�ig, mint kider�lt, a kis Miles volt. K�rutam sor�n ugyanis egy pillanatra sem l�ttam, �s ez m�g csak nyilv�nval�bb� tette mindenki szem�ben kapcsolatunk �talakul�s�t, mely akkor kezd�d�tt, mikor Miles zongor�z�s�val el�z� nap annyira becsapott �s bolondd� tett Flora kedv��rt. A dologr�l mindenki tudott, hiszen vil�gosan mutatta ezt Flora elk�l�n�t�se, majd t�voz�sa, kapcsolatunk �talakul�s�t pedig az jelezte, hogy nem tartottuk be a tanteremben t�lt�tt �r�k szok�sos rendj�t. Mikor lefel� mentem �s benyitottam a szob�j�ba, m�r csak h�lt hely�t tal�ltam, le�rve pedig megtudtam, hogy m�r meg is reggelizett - n�h�ny szolg�l� jelenl�t�ben - Mrs. Grose-zal �s Flor�val egy�tt. Ut�na elment, mint mondta, egy kicsit s�t�lni; semmi sem fejezhette volna ki vil�gosabban gondoltam magamban, hivatalom gyors �s gy�keres �talakul�s�r�l vallott meggy�z�d�s�t. Hogy ez a hivatal milyen jogokkal j�r majd a j�v�ben, mit enged�lyez majd Miles, m�g nem tudtam: mindenesetre valami furcsa megk�nnyebb�l�st jelentett - �gy gondolom, k�l�n�sen az �n sz�momra -, hogy egyfajta ig�nyr�l le kellett mondanom. Ha m�r oly sok minden felsz�nre bukkant, aligha t�lzok, mikor azt �ll�tom, hogy a legszembesz�k�bb k�z�l�k az volt, hogy k�ptelens�g tov�bbra is fenntartani azt a l�tszatot, mintha b�rmit is tan�thatn�k ennek a fi�nak. El�gg� nyilv�nval� volt, hogy ravaszul, fort�lyosan, ilyen-olyan fog�sok seg�ts�g�vel - ezekben � m�g n�lam is nagyobb gonddal �gyelt m�lt�s�gomra -, hozz� kellett fordulnom, hogy ett�l a fesz�lts�gt�l mentes�ljek, �s igazi k�pess�geinek megfelel� sz�nvonalon ker�lhessek kapcsolatba vele. Mindenesetre kiv�vta mag�nak a teljes szabads�got; soha t�bb� nem fogom korl�tozni semmiben; mint ahogy ezt f�nyesen igazoltam is, mikor el�z� este odaj�tt hozz�m a tanterembe, �s �n nem c�loztam, nem is utaltam egyetlen sz�val sem a most v�get �rt id�szak esem�nyeire. E perct�l fogva ugyanis t�lzottan elfoglaltak m�sfajta gondolataim. M�gis, mikor Miles v�gre-valah�ra meg�rkezett, a gy�ny�r� kisgyermek l�tt�n, akin mindeddig l�tsz�lag nem ejtettek foltot, �s akire nem vetettek �rny�kot az eddig t�rt�ntek, r�gt�n meg�rtettem, milyen neh�z lesz elk�pzel�seimet a val�s�gba �t�ltetni, mennyire megsokasodtak a megold�sra v�r� k�rd�sek.

Hogy az eg�sz h�z l�thassa, milyen magasak a k�vetelm�nyeim, elrendeltem, hogy a kisfi�nak �s nekem, ahogy mi mondtuk, a f�ldszinten t�laljanak; itt v�rtam �t teh�t, e nagy �s pomp�zatos szob�ban, melynek ablaka el�tt azon az els� riaszt� vas�rnapon Mrs. Grose el�sz�r gy�jtott ki az agyamban valami olyasf�l�t, amit aligha nevezhetn�k vil�goss�gnak. Itt most megint meg�reztem - mert �jra �s �jra �reztem -, mennyire att�l f�gg a lelki egyens�lyom, hogy siker�l-e szil�rdan �rv�nyt szereznem elhat�roz�saimnak, annak az elhat�roz�somnak, hogy minden�ron szemet hunyjak az igazs�g f�l�tt, hiszen az, amivel viaskodnom kell, �gbeki�lt�an term�szetellenes. Csak �gy tudtam boldogulni, hogy bizalmamba fogadtam, sz�m�t�sba vettem a "term�szetet", �gy tekintettem eg�sz sz�rny� megpr�b�ltat�somra, mint valamilyen kellemetlen �s persze szokatlan fordulatot vett helyzetre, mely mindenekel�tt becs�letes helyt�ll�st k�vetel, egyszer� emberi er�nyeket, hogy forduljon a csavar, ha csak egyet is. M�gis, egyetlen ilyen v�llalkoz�s sem k�vetelhet t�bb tapintatot, mint �ppen ez az igyekezet, hogy az ember �nmag�b�l p�tolja az eg�sz term�szetet. Hogyan k�nyszer�thetn�k bele csak egy csipetnyit is ebb�l az anyagb�l mondjuk abba, hogy nem teszek megjegyz�st a t�rt�ntekre? �s ugyanakkor, hogyan tehetn�k b�rmilyen megjegyz�st an�lk�l, hogy �jra bele ne zuhanjak a hom�ly sz�rny�s�geibe? Nos, egy kis id� m�lva m�gis siker�lt egyfajta v�laszt tal�lni erre, �s ezt az is meger�s�tette, hogy tagadhatatlanul valami olyan �szt�nz� l�tv�nnyal ker�ltem szembe, ami kis t�rsamn�l felett�bb ritka volt. �gy l�tszott, mintha m�g most is tal�lt volna - mint m�r oly sokszor tanul�s k�zben - valamilyen �j, tapintatos m�dszert, hogy a bajokr�l elterelje a figyelmemet. Vajon nem volt-e el�g vil�goss�g abban a t�nyben, amely  (mik�zben megosztottuk egym�ssal mag�nyunkat) oly tetszet�s csillog�ssal h�vta fel mag�ra a figyelmet, amilyet eddig soha el nem �rult - abban a t�nyben, hogy (az alkalom is seg�tett, a kedvez� alkalom, mely most �rkezett el) felh�bor�t� volna, ha egy ilyen tehets�ggel meg�ldott fi� eset�ben az ember lemondana arr�l a seg�ts�gr�l, melyet a ragyog� szellemi k�pess�gekb�l lehet kicsiholni? Mi�rt adatott neki ennyi �sz, ha nem az�rt, hogy megmentse �t? Nem tudna-e az ember utat tal�lni a lelk�hez oly m�don, hogy megpr�b�lja f�lszegen v�d� sz�rnyai al� venni e kiv�teles egy�nis�get? Mikor magunkra maradtunk az eb�dl�ben, Miles mintha m�g azt is pontosan megmutatta volna, mi a m�dja mindennek. Az �r�pecsenye ott volt az asztalon, �n pedig m�r a szem�lyzet seg�ts�ge n�lk�l is boldogultam. Miles, miel�tt le�lt, egy percig m�g ott �llt zsebre v�gott k�zzel, �s n�zte a pecseny�t, mintha valami tr�f�s megjegyz�st akarna tenni r�. Ehelyett hirtelen �gy sz�lt:

- Mondd, te aranyos, csakugyan olyan nagyon beteg?

- A kis Flora? Nem olyan nagyon, �s nemsok�ra jobban is lesz. London haszn�lni fog neki. Bly nem tett j�t Flor�nak. De most gyere. Tess�k, itt a h�sod!

�ber figyelemmel engedelmeskedett, �vatosan a hely�re vitte a t�ny�rt, �s mikor letelepedett, tov�bb folytatta:

- �s Bly csak �gy egyik pillanatr�l a m�sikra nem tett j�t neki?

- Nem is olyan hirtelen, mint gondoln�d. L�tni lehetett, hogy ez lesz a v�ge.

- Akkor mi�rt nem k�ldted el hamarabb?

- Min�l hamarabb?

- Miel�tt t�l beteg nem lett az utaz�shoz.

R�gt�n k�sz voltam a v�lasszal.

- Nem t�l beteg � ahhoz, hogy utazzon, de ha tov�bb marad, m�g azt is meg�rhett�k volna. Ez volt az a pillanat, amit meg kellett ragadni. Az utaz�s majd t�nkreteszi a k�ros befoly�sokat - jaj, milyen nagyszer�en viselkedtem! -, �s messzire �zi.

- �rtem, �rtem.

Ebben az �gyben Miles is nagyszer�en viselkedett. Azzal a kedves "asztali j� modorral" �lt a vacsor�ja mellett, amely meg�rkez�s�nk pillanat�t�l fogva f�l�slegess� tett minden otromba figyelmeztet� sz�t r�szemr�l. B�rmi miatt t�vol�tott�k is el az iskol�b�l, nem az�rt tett�k, mert cs�ny�n evett. Ma is, mint mindig, feddhetetlen volt; de szemmel l�that�an most m�g jobban vigy�zott is mint �ltal�ban. �szrevehet�en t�bb dolgot tartott term�szetesnek, mint amennyivel seg�ts�g n�lk�l boldogulhatott volna; �s mikor meg�rezte, mi a helyzet, b�k�sen elhallgatott. �tkez�s�nk a lehet� legr�videbb volt - az eny�m puszta �r�gy, �s r�gt�n el is vitettem mindent az asztalr�l. M�g ez megt�rt�nt, Miles megint zsebre dugta a kez�t, �s h�tat ford�tott nekem - csak �llt, �s n�zett kifel� a nagy ablakon, amelyen �t azon a kor�bbi napon olyasmit l�ttam, hogy f�ldbe gy�kerezett a l�bam. Tov�bbra is csendben voltunk, m�g a l�ny bent tart�zkodott - olyan csendben, jutott eszembe furcsa m�don, mint valamilyen ifj� p�r, akik a n�sz�tjukon a fogad�ban sz�gyellik magukat a felszolg�l� el�tt. Miles csak akkor fordult meg, mikor a szolg�l� magunkra hagyott benn�nket.

- Na... sz�val egyed�l vagyunk!

23

- Igen, t�bb�-kev�sb� - mondtam, b�r �reztem, hogy a mosolyg�som er�tlen. - De nem teljesen. Azt nem is szeretn�nk! - folytattam.

- Nem... azt hiszem, nem szeretn�nk. Persze, itt vannak a t�bbiek.

- Itt vannak a t�bbiek... csakugyan, itt vannak - helyeseltem.

- De ha itt vannak is - felelte, m�g mindig zsebre v�gott k�zzel �lldog�lva el�ttem -, nem sokat sz�m�tanak, nem igaz?

Igyekeztem j� k�pet v�gni a dologhoz, de tudtam, hogy s�padt vagyok.

- Att�l f�gg, mit �rt�nk azon, hogy "sok"!

- Igen - mondta a lehet� legk�szs�gesebben -, minden att�l f�gg.

Ezzel megint az ablak fel� fordult, �s hat�rozatlan, t�veteg, nyugtalan l�ptekkel oda is ment. Egy darabig ott �llt, homlok�val az �veghez t�maszkodva, �s a j�l ismert ostoba cserj�ket, az unalmas novemberi l�tnival�kat n�zegette. Most is mint mindig, volt n�lam valamilyen k�zimunka, �s e k�pmutat�st felhaszn�lva, helyet foglaltam a d�v�nyon. Miut�n letelepedtem, mint m�r oly sokszor azokban a gy�trelmes percekben, melyekben, amik�pp le is �rtam, tiszt�ban voltam vele, hogy a gyerekek �rz�kelnek valamit, ami sz�momra hozz�f�rhetetlen, szok�somhoz h�ven most is el voltam k�sz�lve a legrosszabbra. De valamilyen rendk�v�li �rz�s fogott el, mikor meg�rtettem, mi�rt ford�tja fel�m a h�t�t Miles olyan zavarodottan - az az �rz�s, hogy ez a valami ez�ttal nem az �n sz�momra hozz�f�rhetetlen. K�vetkeztet�semb�l n�h�ny perc alatt teljes bizonyoss�g lett, hiszen k�zvetlen k�zelr�l �rz�kelhettem, hogy ez�ttal tagadhatatlanul az � sz�m�ra hozz�f�rhetetlen. A nagy ablak t�ml�i �s keretei valamilyen furcsa k�pp� �lltak �ssze a szem�ben, valamilyen kudarc furcsa k�p�v�. Legal�bbis, mikor r�n�ztem, �reztem, hogy bel�l vagy k�v�l rekedt. Csod�latra m�lt� volt, de nyugtalan; egy kis szorong� rem�nys�ggel vettem ezt tudom�sul. Vajon nem valami olyasmit n�z-e a k�s�rtetj�rta ablakon kereszt�l, amit nem l�t? Vajon nem most fordul-e el� az eg�sz eset folyam�n el�sz�r, hogy ilyen kudarc �ri? El�sz�r, legel�sz�r; csod�latos jelnek �reztem. Miles nyugtalan volt, b�r iparkodott uralkodni mag�n; nyugtalan volt eg�sz nap, �s m�g akkor is, amikor ott �lt az asztaln�l, szokott kedvess�g�vel �s j� modor�val m�g akkor is minden furcsa kis tehets�g�re sz�ks�ge volt, hogy pal�stolni tudja nyugtalans�g�t. Mikor v�gre megfordult, hogy szemben�zzen velem, szinte az volt az �rz�sem, hogy ez�ttal cs�d�t mondott ez a tehets�ge.

- M�g szerencse, hogy nekem j�t tesz Bly!

- Ebben a huszonn�gy �r�ban alighanem sokkal t�bbet l�tt�l bel�le, mint az elm�lt id�kben b�rmikor. Rem�lem - folytattam vit�z�l -, hogy j�l sz�rakozt�l.

- Igen, ilyen messze m�g nem is voltam; mindenfel� k�r�s-k�r�l... m�rf�ldekre innen. Sosem voltam m�g ennyire szabad.

Val�ban egy�ni m�dszerrel dolgozott, �s �n nem tehettem m�st, pr�b�ltam l�p�st tartani vele.

- Na �s szereted?

Mosolyogva �llt ott; azt�n ebbe a k�t sz�ba: - �s te? - t�bb j�zan �t�l�k�pess�get zs�folt bele, mint amennyit k�t sz�ba foglalva valaha is hallottam. Miel�tt v�laszolhattam volna, hirtelen folytatta, mintha �rezn�, hogy ezt az arc�tlans�got valahogyan enyh�teni kell.

- Mert te a lehet� legkedvesebben veszed tudom�sul, hiszen ha mi ketten vagyunk itt egyed�l, akkor te vagy legink�bb egyed�l. De rem�lem - vetette oda -, hogy nem nagyon b�nod!

- Hogy veled kell lennem? - k�rdeztem. - Hogyan is b�nhatn�m, dr�ga gyermekem? Mert ha le kell is mondanom a t�rsas�godr�l - annyira t�ln�tt�l m�r rajtam -, az�rt m�gis nagyon �lvezem. Mi m�s�rt maradn�k k�l�nben?

Most m�g k�zvetlenebb�l n�zett r�m, �s �gy �reztem, sohasem l�ttam m�g ilyen elragad�nak, b�r az arckifejez�se nagyon komoly volt.

- H�t csak ez�rt maradsz itt?

- Term�szetesen. Itt maradok, mint a bar�tod, �s itt maradok a miatt a hihetetlen �rdekl�d�s miatt, amit ir�ntad �rzek... am�g csak nem tudunk valami okosabbat tenni az �rdekedben. �s ez ne lepjen meg. - A hangom reszketett, �s nem is tudtam pal�stolni a remeg�sem. - Nem eml�kszel arra, hogy azt mondtam neked, mikor egy sz�rny� �jszak�n le�ltem az �gyad sz�l�re: nincs olyan dolog a vil�gon, amit meg ne tenn�k �rted?

- De igen, igen!

Miles is szeml�tom�st egyre idegesebb lett, de uralkodni akart a hangj�n; �s ez jobban siker�lt neki, mint nekem, mert komolys�g�t legy�zve m�g nevetni is tudott; egyszer�en �gy tett, mintha csak ked�lyesen tr�f�lkozn�nk.

- De azt hiszem ink�bb azt akartad, hogy �n tegyek meg valamit neked!

- R�szben tal�n azt, hogy tegy�l meg valamit - vallottam be. - De tudod, hogy nem tetted meg.

- �, persze - mondta �l�nk �s felsz�nes lelkesed�ssel -, azt akartad, hogy mondjak el neked valamit.

- Ez az. Mondd ki ny�ltan. Tudod, azt, hogy mi nyomja a lelkedet.

- �gy, sz�val m�gis ez�rt maradt�l?

Vid�man besz�lt, de m�gis �rezni lehetett szavai m�g�tt a s�rtett indulat finom remeg�s�t, de k�ptelen vagyok elmondani, milyen hat�st gyakorolt r�m m�g az ilyen par�nyi, burkolt megad�s is. Olyan volt, mintha mindaz, ami�rt s�v�rogtam, hirtelen, legnagyobb �mulatomra, megval�sult volna.

- J�l van, igen... hadd k�nny�tsek a lelkiismeretemen. Pontosan ez�rt maradtam.

Olyan hossz� ideig hallgatott, hogy �gy �reztem, arra val� az eg�sz, hogy el�t�lje a sz�nlel�st, amelyen eg�sz magatart�som alapult; de a v�g�n csak ennyit mondott:

- Gondolod, hogy most... itt?

- El sem lehet k�pzelni alkalmasabb helyet �s id�t.

Nyugtalanul tekingetett maga k�r�l, engem pedig az a ritka - igen, az a k�l�n�s - �rz�s ker�tett hatalm�ba, hogy most veszem �szre el�sz�r rajta a fenyeget�en k�zel�t� f�lelem els� jeleit. Mintha v�ratlanul f�lni kezdene t�lem - �s �gy gondoltam, tal�n felhaszn�lhatn�m ezt arra, hogy egy kis nyom�st gyakoroljak r�. De a pr�b�lkoz�s gy�trelm�ben hi�baval�nak �reztem, hogy szigor� hangot �ssek meg, �s a k�vetkez� pillanatban m�r hallottam is, hogy szinte nevets�gesen gy�ng�d a hangom.

- Annyira szeretn�l megint egy kis s�t�ra menni?

- Rettenetesen!

H�siesen r�m mosolygott, �s ezt a megind�t� kis b�tors�got csak fokozta az is, hogy k�nj�ban elpirult. Felkapta a kalapj�t, melyet mag�val hozott, forgatta a kez�ben, �s engem m�g most is amikor m�r-m�r c�lhoz �rtem, elfogott a borzong�s, l�tva, mit teszek. Mert ezt tenni, b�rmilyen m�don, nem m�s, mint er�szakot tenni - nem m�s mint a b�n, a gonoszs�g gondolat�val gy�t�rni egy v�dtelen kis teremtm�nyt, aki hajdan a legcsod�latosabb emberi kapcsolat lehet�s�g�t k�n�lta sz�momra. Nem aljas dolog-e ilyen gy�tr�en k�nos helyzetbe sodorni egy ennyire t�lfinomult l�nyt? Azt hiszem, olyan tiszt�nl�t�st vet�tek most vissza hajdani �llapotunkra, ami szinte elk�pzelhetetlen, de �gy �rzem, hogy szeg�ny szem�nkre valamilyen f�nysugarat vetett m�r az elk�vetkez� szorong�s el��rzet�nek szikr�ja. �gy j�rtunk teh�t k�rbe-k�rbe, k�tkedve �s riadtan, mint a v�v�k, mikor nem mernek �sszecsapni. De mi egym�s miatt �rezt�k ezt a retteg�st! �s ez m�g egy par�nyi ideig meg�vott a sebekt�l.

- Mindent elmondok neked - sz�lalt meg Miles -, �gy �rtem, b�rmit, amit hallani akarsz. Te itt maradsz velem, mi mind a ketten remek�l fogjuk �rezni magunkat, �s �n el fogom mondani... igen, el fogom. De nem most.

- Mi�rt nem most?

K�vetkezetess�gem l�tt�ra megint h�tat ford�tott nekem, �s olyan cs�ndben �llt oda �jra az ablakj�hoz, hogy m�g a leghalkabb s�hajt�st is hallani lehetett volna. Azt�n megint fel�m fordult,  �s �gy tett, mintha valamilyen fontos szem�lyis�g v�rna r� odakint.

- Besz�lnem kell Luke-kal.

K�l�nbnek tartottam ann�l, mint hogy ilyen olcs� kis hazugs�gokhoz kellene folyamodnia, �gy h�t rettenetesen sz�gyelltem magam. De, b�rmilyen sz�rny� is ilyet mondani, �ppen az � hazugs�gai jelentett�k az �n igazs�gomat. Elgondolkozva k�t�ttem m�g n�h�ny szemet a k�zimunk�mon.

- Rendben van, menj �s besz�lj Luke-kal, �n pedig v�rok arra, amit �g�rt�l. De ennek fej�ben teljes�tsd, miel�tt m�g elm�sz, egy sokkal szer�nyebb k�r�semet.

�gy n�zett r�m, mintha azt gondoln�, hogy el�g �gyesen viselkedett ahhoz, hogy alkudozhasson egy kicsit.

- Sokkal szer�nyebb?...

- Igen, a nagy k�r�snek csak egy par�nyi t�red�k�t. Mondd meg azt - �, a k�zimunka lek�t�tte a figyelmemet, �s �gy fesztelen�l ki tudtam mondani -, hogy tegnap d�lut�n az el�csarnok asztal�r�l nem vetted-e el v�letlen�l a levelemet?

24

Nem tudom, mit sz�lt a k�rd�semhez, mert megzavart valami, nem is mondhatok r�la m�st, mint hogy hirtelen egyfajta t�r�s �llt be a figyelmemben - �s ett�l a csap�st�l az els� pillanatban, mikor felugrottam, nem is voltam k�pes m�sra, mint vakon megragadni a gyereket, magamhoz h�zni, �s a legk�zelebbi b�torhoz t�maszkodva, �szt�n�sen h�ttal ford�tani az ablak fel�. Megint r�nk telepedett teljes s�ly�val az a jelen�s, amellyel m�r ugyanezen a helyen szembe kellett n�znem: Peter Quint jelent meg odakint, mint �rszem a b�rt�n el�tt. A k�vetkez�, amit l�ttam, az volt, hogy k�v�lr�l odal�pett az ablakhoz, �s tudtam, hogy az �veghez tapadva befel� b�mul, megint a szoba fel� ford�tja k�rhozott feh�r arc�t. Ha durv�n meg akarn�m fogalmazni, mi ment v�gbe bennem a l�tom�s pillanat�ban, azt mondhatn�m, hogy egyetlen m�sodperc alatt meg�reztem, mi a teend�; �s azt hiszem, sohasem szerezte vissza ennyire megrend�lt asszony ilyen hamar a cselekv�si k�pess�g�t. R�gt�n a jelen�s pillanat�nak borzalm�ban felfogtam, mit kell tennem: l�ttam, �s szemben�ztem azzal, amit l�ttam, most pedig, szemben�zve vele, �gy kell viselkednem, hogy a gyerek semmit se vegyen �szre. Igazi sugallat volt - nem tudok r� m�s nevet -, mert �reztem, hogy �nk�ntes �ldozatom, magasrend� szellemem seg�ts�g�vel ez siker�lhet is. �gy �reztem, mintha egy d�monnal hadakozn�k egy emberi l�lek�rt, �s mikor ezt nagyj�b�l meg�rtettem, l�ttam azt is, hogy ennek az emberi l�leknek - ott tartottam, remeg� kezem k�zt, karny�jt�snyira t�lem - sz�p gyermekhomlok�ra ki�t a verejt�k. Arca, oly k�zel az eny�mhez, ugyanolyan feh�r volt, mint az a m�sik arc az ablakn�l, �s egyszerre csak a hangj�t is meghallottam, se nem halk, se nem gy�nge, de nagyon t�voli hangj�t, melyet �gy sz�vtam magamba, mint valami illatfelh�t.

- Igen... �n vettem el.

�r�m�mben feljajdultam, �t�leltem a gyereket, �s magamhoz szor�tottam; �s mik�zben odasimult a mellemre, �s kis test�nek l�zas hev�b�l meg�reztem, milyen vadul ver a sz�ve, sz�ntelen�l az ablakn�l l�that� l�tom�sra sz�geztem a szemem, l�ttam, hogy megmozdul, hogy v�ltoztatja a hely�t. Az el�bb �rszemhez hasonl�tottam, de lass� mozg�sa egy pillanatra ink�bb egy zavarba ejtett vad�llat �l�lkod�s�ra eml�keztetett. De hirtelen t�madt b�tors�gom olyan nagy volt, hogy lobog�s�t ink�bb �gysz�lv�n takargatnom kellett, mint �reztetnem. K�zben az az arc �jra megjelent az ablakn�l, a nyomorult csak n�zett, mintha v�rna �s figyelne. B�ztam benne, hogy most siker�l legy�zn�m, �s tudtam, hogy a gyermek ez�ttal semmir�l sem tud. �gy h�t volt er�m folytatni:

- Mi�rt vetted el?

- Hogy l�ssam, mit �rsz r�lam.

- Ki is nyitottad a levelet?

- Kinyitottam.

Egy kiss� t�volabbra tartottam magamt�l Milest, �s szememet most az � arc�ra sz�geztem: elt�nt r�la az el�bbi sz�nlel� kifejez�s, el�rulva, mekkora puszt�t�st vitt v�gbe lelk�ben ez a zavaros �rz�s. Mert most v�gre, csod�s m�don, h�la az �n �gyess�gemnek, az � �rz�kei voltak megb�nulva, �s az � k�zvetlen �sszek�ttet�se sz�netelt: tudta, hogy jelen van valami, de nem tudta, mi az, �s m�g kev�sb� tudta, hogy �n is �rz�kelem, s�t felismerem ezt a jelen�st. De mit sz�m�tott ez a fesz�lts�g, mikor �jra az ablakra emeltem a szemem, �s l�ttam, hogy ism�t tiszta a leveg�, hogy - �s ez az �n diadalom! - megt�rt a var�zs? Senki sem volt ott. �reztem, hogy a helyzet ura vagyok, �s most mindent el tudok �s el is fogok �rni.

- �s nem tal�lt�l benne semmit! - ujjongtam f�l.

Roppant gy�szosan, t�preng� arccal megr�zta a fej�t.

- Semmit.

- Semmit, semmit! - val�s�ggal ki�ltoztam a boldogs�gt�l.

- Semmit, semmit - ism�telte Miles szomor�an.

Megcs�koltam a homlok�t; csuromvizes volt.

- �s mit csin�lt�l vele?

- El�gettem.

- El�getted? - Most vagy soha, �reztem. - Ezt tetted az iskol�ban is?

Jaj, mi mindent id�ztem f�l ezzel!

- Az iskol�ban?

- Ott is elvett�l a leveleket? Vagy m�svalamit?

- M�svalamit?

�gy l�tszott, hogy valami nagyon t�vol es� dologra gondol, ami csak a nyomaszt� aggodalom hat�s�ra jut el a tudat�ig. De m�gis eljutott.

- Loptam?

�reztem, hogy a f�lem t�v�ig elpirulok, �s azon �lm�lkodtam-elm�lkedtem, hogy vajon mi k�l�n�sebb: ilyen k�rd�ssel t�madni r� egy kis �rra, vagy pedig l�tni, hogyan veszi tudom�sul, ezzel is jelezve, milyen m�lyre zuhant e vil�gban.

- Emiatt nem szabad visszamenned?

Legf�ljebb egy kis szomor� meglepet�st �rult el.

- H�t tudtad, hogy nem mehetek vissza?

- Mindent tudok.

Hosszabban �s furcs�bban n�zett r�m, mint valaha.

- Mindent?

- Mindent. Sz�val, mondd meg, csakugyan...

De nem voltam k�pes �jra kimondani.

Miles k�pes volt, igen egyszer�en.

- Nem. Nem loptam.

Az arcom biztosan el�rulta, hogy hiszek neki, felt�tlen�l; de a k�t kezem - b�r mer� gy�ng�ds�gb�l - megr�zta, mintha meg akarn� k�rdezni, mi�rt k�nzott engem h�napokon kereszt�l - teljesen hi�ba.

- Hanem mit tett�l?

F�jdalmasan �s hat�rozatlanul n�zett k�r�s-k�r�l, felfel� a szoba mennyezet�re, �s k�tszer-h�romszor is nagy l�legzetet vett, szinte akadozva. Mintha a tenger fenek�n �llt volna, felfel� ford�tva szem�t, valami enyhe z�ld dereng�s fel�.

- H�t... mondtam bizonyos dolgokat.

- Ennyi volt az eg�sz?

- Azt mondt�k, hogy ez is el�g!

- Ahhoz, hogy kidobjanak?

"Kidobott" ember sohasem magyar�zkodott m�g ennyire keveset, mint ez a kis ember! Szemmel l�that�lag m�rlegelte a k�rd�semet, de teljesen szenvtelen�l �s majdnem tehetetlen�l.

- H�t, azt hiszem, m�gse kellett volna.

- �s kinek mondtad ezeket a dolgokat?

L�tszott, hogy megpr�b�l visszaeml�kezni, de hi�ba - nem jut esz�be.

- Nem tudom!

Val�s�ggal r�m mosolygott vigasztalan veres�g�ben, mely most m�r annyira v�gleges volt, hogy jobb lett volna nem bolygatni tov�bb. De meg voltam r�szeg�lve, a diadal elvak�tott, pedig a gyerek ekkor m�r ink�bb t�volabb ker�lt t�lem, mint k�zelebb hozz�m.

- Mindenkinek?

- Nem: csak... - szomor�an r�zta meg a fej�t. - Nem eml�kszem a nev�kre.

- Olyan sokan voltak?

- Nem... alig n�h�nyan. Akiket szerettem.

Akiket szeretett? Semmi sem lett vil�gosabb k�r�l�ttem, s�t, mintha egyre s�r�bb hom�ly fogott volna k�r�l, �s sajn�lkoz�somb�l egyik percr�l a m�sikra megsz�letett az a d�bbenetesen riaszt� �rz�s, hogy h�tha �rtatlan a gyerek. Zavaros �s kif�rk�szhetetlen �rz�s volt, hiszen ha a gyerek �rtatlan, ugyan mi vagyok �n? Megb�n�tott a lehet�s�g puszta pillanatnyi lehelete is, eleresztettem a gyereket, � pedig nagyot s�hajtva �jra h�tat ford�tott nekem; �s mikor az �res ablak fel� fordult, val�s�ggal szenvedtem, mert nem volt ott senki, akit�l megoltalmazhattam volna.

- �s �k tal�n tov�bbmondt�k, amit elmondt�l nekik? - k�rdeztem egy perc m�lva.

Gyorsan messzire elh�z�dott t�lem, m�g mindig lihegve, megint olyan arccal - b�r ez�ttal minden harag n�lk�l -, mint akit akarata ellen�re fogva tartanak. Megint, ak�rcsak kor�bban is, kib�mult a s�padt napvil�gra, mintha mindabb�l, ami eddig �letben tartotta, csup�n valami kimondhatatlan szorong�s maradt volna.

- Igen - v�laszolta m�gis -, biztosan tov�bbmondt�k. Azoknak, akiket �k szerettek - tette hozz�.

Ez kevesebb volt, mint amire sz�m�tottam; de az�rt fontolgatni kezdtem.

- �s az eg�sz eljutott...

- A tan�rok f�l�be? Persze - mondta egyszer�en. - De nem tudtam, hogy �k is el fogj�k mondani.

- A tan�rok? Nem mondt�k el... Sohase mondt�k. Az�rt k�rdezlek t�ged.

Megint fel�m ford�totta gy�ny�r�, l�zban �g� kis arc�t.

- Igen, az nagyon cs�nya lehetett.

- Nagyon cs�nya?

- �gy gondolom, az, amit n�ha mondtam. Hogy meg�rt�k haza.

El sem tudom mondani, milyen megind�t� volt az ellent�t e besz�d �s a besz�l� k�z�tt; csak azt tudom, hogy a k�vetkez� pillanatban nyersen odavetettem:

- Buta besz�d!

De el�g szigor� lehetett a hangom ut�na is:

- �s milyen dolgokat mondt�l?

Minden szigor�s�gom csakis a b�r�j�nak, a h�h�r�nak sz�lt; � m�gis �jra elfordult t�lem, �s �n ekkor, egyetlen ugr�ssal, vissza nem fojthat� �v�lt�ssel r�vetettem magam. Mert ott volt megint az ablakn�l, hogy megrontsa a gyermek vallom�s�t, megakad�lyozza v�lasz�t, minden nyomor�s�gunk f�rtelmes okoz�ja: a k�rhozott feh�r arc. Furcsa sz�d�l�st �reztem diadalom veszte, k�zdelmeim ki�jul�sa l�tt�n, �s val�s�gos felsz�kell�sem k�ts�gbeesett nagys�ga mindent el�rult. E mozdulat k�zben is �reztem, hogy a gyerek megsejti, mir�l van sz�, �s mikor felfogtam, hogy most is csak tal�lgat, pedig ott van az  ablak a szeme el�tt, ellen�llhatatlan v�gy lett �rr� rajtam, hogy keserves csal�d�s�t megszabadul�s�nak bizony�t�s�ra haszn�ljam fel.

- El�g volt, el�g volt! - sikoltoztam, �s megpr�b�ltam a gyereket magamhoz szor�tva, arccal l�togat�nk fel� ford�tani.

- Itt van a kisasszony? - pihegte Miles, mikor l�t�sra k�ptelen szem�vel is meg�rezte, mire c�loztak a szavaim.

Megd�bbentem a furcsa "kisasszony" hallat�ra, lihegve megism�teltem a sz�t, � pedig hirtelen t�madt d�hvel ki�ltozni kezdett:

- Miss Jessel! Miss Jessel!

K�bultan �rtettem meg, mit sejt: valamilyen folytat�s�t annak, amit Flor�val tett�nk, de most m�g ink�bb meg akartam mutatni neki, hogy nem, nem az, hanem valami jobb ann�l.

- Nem Miss Jessel! De ott van az ablakn�l... �ppen el�tt�nk. Ott van... a gy�va, ocsm�ny alak, ott van, most utolj�ra!

�gy mozgatta a fej�t, mint a szimatol� kutya a nyomon, azt�n k�ts�gbeesve megr�zta, hogy leveg�t kapjon, hogy l�sson, majd megint fel�m fordult, feh�ren izz� haraggal, hasztalanul n�zve maga k�r�l, semmit �szre nem v�ve - b�r az �n sz�momra �gy bet�lt�tte a szob�t, mint a m�reg szaga - a mindent el�raszt� jelen�sb�l.

- � lenne az?

Annyira el voltam sz�nva, hogy megszerzem a v�gs� bizony�t�kokat, hogy olyan lettem, mint a j�g: ki akartam csikarni bel�le.

- Kit �rtesz "�" alatt?

- Peter Quintet... te �rd�g! - Megint k�ny�rg�, elk�nzott tekintettel n�zett k�r�l a szob�ban. - Hol van?

M�g mindig itt cseng a f�lemben ez a megad�ssal kiszolg�ltatott n�v, ez az �nfel�ldoz�somnak kij�r� tiszteletad�s.

- Mit sz�m�t � m�r, �n dr�gas�gom? Mit sz�m�t � m�r ezek ut�n? Az eny�m vagy - v�gtam oda a leselked� vadnak -, �s � elvesz�tett �r�kre! Ott van, n�zd, ott! - mondtam azt�n Milesnak, hogy tettemet igazoljam.

� azonban m�r sarkon fordult, n�zett, b�mult megint, �s nem l�tott m�st, csak a csendes napvil�got. K�ts�gbeesett a vesztes�gt�l, melyre �n olyan nagyon b�szke voltam, riadtan felki�ltott, mint egy szakad�kba tasz�tott eleven l�ny - �s �n �gy ny�ltam ki �rte, �gy szor�tottam, mintha zuhan�s�ban kaptam volna el. Igen, elkaptam, a karomban tartottam, el lehet k�pzelni, mekkora szenved�llyel; de egy perc m�lva �rezni kezdtem, mit tartok a karomban val�j�ban. Egyed�l voltunk a csendes napvil�ggal, �s az � kis sz�ve, megszabad�tott kis sz�ve m�r nem dobogott.