Szigligeti Ede
Liliomfi

Társadalmi vígjáték
(1849)

 

SZEMÉLYEK

Első szakasz: "A szomszéd úr" - történik Kolozsvárott
Szilvai Tódor, oktató
Kamilla kisasszony
Mariska, árva, növendéke
Liliomfi, Szellemfi, színészek

Második szakasz: "Két Schwartz" - történik Telegden
Kányai, fogadós
Erzsi, leánya
Gyuri, pincér
Liliomfi
Szellemfi
Schwartz Adolf, pesti fogadós fia
Szilvai Tódor
Mariska
Kányai szomszédasszonya, fiával
Uracs
Szolgáló Kányainál
Nép, táncosok

Harmadik szakasz: "Kányai uram" - történik ugyanott
Kányai
Erzsike
Liliomfi
Szilvai
Mariska
Gyuri
Schwartz, fogadós Pestről
Adolf, fia
Két perzekútor

 

 

ELSŐ FELVONÁS

(Két szoba, egyik Kamilláé, másik Liliomfié. Mindkét szobában hátul ablak, oldalajtók bejárásul.
A válaszfalon zárt ajtó. Kamillánál az ablak mellett varróasztalka, zongora.)

ELSŐ JELENET

(Kamillánál)
Szilvai, Kamilla (jőnek oldalt)

 

KAMILLAVégre színről színre tisztelhetem professzor urat.
SZILVAIÉppen most szállok le a kocsiról. A Rongyos lámpás-hoz szálltam.
KAMILLAS miért nem szállt ide? Igaz - istállónk nincs... De mit látok? Professzor úr gyászt visel kalapján? Engem nem is tudósít.
SZILVAISzemélyesen akartam meglepni ez örömhírrel.
KAMILLAÖrömhír? Talán öröklött?
SZILVAI     Meghalt feleségem,
    Satis tarde quidem,
    Oda reménységem,
    Debuisset pridem.
KAMILLAMeghalt? - mikor!
SZILVAICsak két hete.
KAMILLAEszerint többé nem kell titkolódznunk?
SZILVAINem! Nincs többé Xantippe!
KAMILLAS nem fog újraházasodni?
SZILVAIHázasodni? Hogy megijeszt! Isten mentsen! Abszolváltam a házasság iskoláját, örökös vakációt tartok. Mariskáért jövök; magammal viszem. De hol van? Képzelem, megnőtt nyolc év alatt, mióta nem láthatám. Ugyan, hívja elő.
KAMILLAPróbán van.
SZILVAIMicsoda próbán?
KAMILLAA Páduai zsarnok próbáján.
SZILVAIKi az?
KAMILLADráma, melyet eljátszanak.
SZILVAIKicsoda?
KAMILLAMariska is.
SZILVAIMariska színésznő? Dii immortales!
KAMILLACsak műkedvelő. A darab jótékony célra adatik, s Mariska Katalin szerepét vállalta el.
SZILVAIDe már abból semmi sem lesz; Mariska velem jön!
KAMILLA(jelentőséggel) Majd találkozik más, tán ügyesebb e szerepre. De professzor úr, most azon ponton állunk, hol növendékemtől válnom kell.
SZILVAIS ön nem jő velünk?
KAMILLAVannak kilátások, melyek Kolozsvárhoz láncolnak; s vannak láncok, melyek által örömest leláncoltatjuk magunkat.
SZILVAIBocsánat, nem értem.
KAMILLASzívem többé nem szabad.
SZILVAIEj! ej!
KAMILLA(lesütött szemmel) Tán... férjhez megyek.
SZILVAIMit... a kisasszony? (Pápaszemét fölteszi, megnézi) Ah, lehetetlen!
KAMILLAProfesszor úr?!
SZILVAIS ki az a szerencsés?
KAMILLASzép ifjú, nálam legfeljebb pár évvel idősebb.
SZILVAI(pápaszemét leveszi) Vagy úgy - tehát korombeli.
KAMILLAProfesszor úr?! Ő csak huszonhárom éves. (Félre) Feleségének mindig igaza volt, ez az ember szenvedhetetlen!
SZILVAI(félre) Szegény huszonhárom éves fiatalember!
KAMILLADe a dologra, professzor úr! Miután Mariskától - barátnőmtől válnom kell, tudni akarom jövendőjét. Ön nyolc éve fizet érte - ez mind szép, de gyanús.
SZILVAIKisasszony?!
KAMILLA(félre) Várj csak - én is tudok szekánt lenni! Gyanús, mert hátha az atyáskodás álarca alatt csábító lappang - szóval, uram, tudnom kell, mi köze ez árvához.
SZILVAIŐ fogadott leányom!
KAMILLADe mért titokban fogadott! Mért kelle felesége előtt rejtenie ez árvát? Mindent kell tudnom - lelkiismeretem kívánja.
SZILVAITudja meg, e leányt édesatyja bízta gyámságomra.
KAMILLAEzt be kellene bizonyítani.
SZILVAIJó; úgyis özvegy vagyok, most már mindent tudhat. Bárkai, a Mariska atyja, gyermekkori barátom volt. Midőn katedrámat elfoglalandó, Váradra utaztam, már akkor a Mariska anyja nem élt többé, s az én Bárkai barátom ismét frigyre lépett Ámorral. Új kedvese Emerencia volt. Bárkai barátom eléggé vigyázatlan volt engem Emerenciának prezentálni. Amit előre képzelhet magának, megtörtént. Emerencia látott engem, én láttam Emerenciát, s mindketten odalettünk.
KAMILLA(szemüveggel nézi, gúnyosan) Önbe szeretett? Ez hihetetlen!
SZILVAIKérem alássan, én akkor sem voltam rútabb - s akkor még a hajam szőke volt.
KAMILLAS hogy lett ily fekete?
SZILVAIMert Emerencia elhitette velem, hogy arcomhoz jobban áll a fekete paróka.
KAMILLAS mi lett Bárkaiból?
SZILVAIOh, a nagylelkű barát lemondott Emerenciáról, s én elvettem őt. Oh, bár én lettem volna az a nagylelkű! Barátom sírt, midőn lemondott, s én örültem; de nemsokára én sírtam, s ő majd kibújt örömében a bőréből. Az esküvő előtt angyali, isteni Emerencia, esküvő után valódi furibunda fúria lett. Küzdöttem ellene nemesen; de a győztes Emerencia lett s a papucskormány. Ő rajtam önté ki szeszélyeit, s én tanítványaimon - csupa terciát adtam. Eleinte nekem kelle őt féltenem, mert szép volt, s ez borzasztóan fájt; de nemsokára a kíméletlen himlő felszántotta arcát, s ekkor ő féltett engem, s ez még borzasztóbb vala. Azelőtt ő emlegetett válást, s én kétségbe estem; ezután én emlegettem válást, de ekkor már ő hallani sem akart róla.
KAMILLAÖn hűtlen barát volt, s méltán lakolt.
SZILVAIA lelkiismeret még most is furdal érte: innen magyarázható meg, hogy barátom halálos ágyánál esküvel fogadtam, hogy Mariskát sohasem hagyom el. Házamba vezettem az elhagyott szegény árva gyereket; de oh sors! - otthon Emerencia ezt mondá: vagy én, tudniillik én megyek ki a házból, vagy a gyermek, de ő semmi esetre sem. Hogy tehát saját házamban maradhassak, Mariskát titkon kelle neveltetnem. Magamat kelle meglopnom; a titkos ajándékokat eldugnom, hogy neveltethessem. No de most özvegy vagyok, Mariskát boldoggá teszem, s férjhez adom.
KAMILLAKihez?
SZILVAIUnokaöcsémhez, kire ősi javaim szállnak a törvény szerint; hogy tehát mindkettőjükre szálljanak, egy párrá kell lenniük.
KAMILLADe ha nem szeretik egymást.
SZILVAINe is szeressék; a szerelem, ahol nincs, házasság után megjő; ahol pedig van, elpárolog. Exempli gratia, itt vagyok én. Öcsémnek már írtam Pestre, ő eddig útban van - majd összeszoknak.
KAMILLADe ha nem akarnak?
SZILVAIRáijesztek a fiúra - azt mondom: ha nem kell a lány, megházasodom, gyermekeim lesznek, s az örökségtől elcseppen. De most megyek, meglátogatom Kenderesi professzor barátomat. Azalatt készítse el Mariskát az útra. (A választóajtónak megy)
KAMILLAKérem, arra nem lehet; azt a szobát kiadtam.
SZILVAIKiadta? Kinek?
KAMILLAEgy... egy színésznek.
SZILVAIHej! hej! De reménylem, azok közül való, kik az apákat játsszák.
KAMILLAOh, nem, ő szerelmes színész; hát nem hallá hírét Liliomfinak? Lángész, alig féléves színész, s máris jobb a többinél.
SZILVAIDe reménylem, ez ajtó csak zárva volt ennek a liliomszálnak?
KAMILLANe aggódjék, Liliomfi mást szeret - egészen mást!
SZILVAIS ki az a más?
KAMILLA(szemérmesen) Az a más - én vagyok.
SZILVAIAlászolgája! (Félre) Szegény liliom, neked is lesz Emerenciád! (El, Kamilla kikíséri)

MÁSODIK JELENET

(Liliomfinál)
Liliomfi, Szellemfi.
 

LILIOMFI(sietve bevezeti)
    Oh, mily nagy epedve várlak,
    Végre karjaimba zárlak,
    Szellemdús kortinahúzó.
    Hol a pénz, a proporció?
SZELLEMFINincs!
    Mindig a deficit járja,
    Semmi sincsen a pénztárba'.
LILIOMFI     S én oly nagy epedve várlak,
    De most mindjárt megcibállak -
    De ha nincsen proporció,
    Talán van anticipáció!
SZELLEMFINincs!
(Együtt)
    Mindig a deficit járja,
    Semmi sincsen a pénztárba'.
(Ismétléskor)
SZELLEMFIDe íme, két levél - fogja.
LILIOMFI(hirtelen felbontja) Tán pénz rejlik benne - adsza! (Megnézi) Hah üres! (Feltöri, olvassa) "Tisztelt Liliomfi úr! Elég soká voltam bolondja. A 17 forint 19 krajcárt mégsem küldte meg. Már most ne is küldje. (Oh, ne félj, engedelmeskedem.) Ne is küldje Egerbe! (Vagy úgy.) Mert útban vagyok Kolozsvárra. (Odavagyok.) Készítse el addig pénzemet! (Mintha én bankócsináló volnék.) Haragszom az úrra! - Gyuri, a pincér." Haragszik rám? (A másikat nézi) Hah! Ez bátyám keze! Ezt Gáspár barátom küldi Pestről. (Felbontja, belőle egy másik levélkét vesz ki, s ezt olvassa) "Pajtás, Gyula! Bátyád levelét küldöm. Itt senki sem tudja még, hol kószálsz. Hitelezőid éppen kurrentáltatni akartak, midőn bátyád levele érkezett, melyből láthatod, hogy ettől nincs mit félned, s egész bátorságban áldozhatsz Tháliának." Hohó, itt pénzről van szó; lássuk a bácsi levelét. (Szilvai modorában olvassa) "Öcsém! Fájdalmasan értesültem leveledből, hogy szabad szárnyra kelvén, tüstént adósságba verted magadat. A leckét majd itthon meghallod. Kövesdi nagykereskedőnek írtam, adósságaidat kifizeti. Tüstént ülj szekérre, és siess haza. Itthon már kijelöltem számodra jövendőbeli élettársadat, kit okvetlenül el kell venned; különben tudd meg, az örökséget veszted el, mert nehogy a Szilvai család kihaljon, magam házasodom" (Mi ez? Itt reszketett keze - alig bírta e szót leírni. De hát Emerencia?) "Emerencia meghalt. Engedelmeskedjél, semmirekellő gazember, én pedig, a te bátyád és gyámod, Szilvai Tódor, juris utrisque nec non philosophiae et artium liberalium doctor, et professor publicus ordinarius." Hazamenni? Hohó! Nem úgy, bácsi! Elég volt tíz évig csücsülnöm otthon, bezárva! Lemondjak ezen felséges életről, hol király, herceg vagyok?
SZELLEMFIS egy krajcárunk sincs.
LILIOMFIHol örökös a mulatság...
SZELLEMFIÉs a koplalás.
LILIOMFIHázasodni, mikor igazi szerelmes vagyok, s éppen azon töröm fejemet, mint szöktessem el. De igaz, előbb tudnom kell, ha szeret-e?
SZELLEMFIElszöktetés? Hárman szökünk. Itt a kezem, kompanista leszek.
LILIOMFIDe értse meg, ember: én nőül veszem őt - ha hozzám jön.
SZELLEMFIVagy úgy!
LILIOMFIDe hát ha az öreg csakugyan megházasodik? Ha fia lesz, s én elesem az örökségtől?
SZELLEMFIDe hátha nem lesz fia?
LILIOMFIIgazság! Hátha lánya lesz, vagy éppen semmije sem lesz?
SZELLEMFIFőképp, ha feleségének sem lesz.
LILIOMFIDe mit is töröm fejemet azon, ami még oly messze van, midőn a boldogságot itt közel csak egy ajtó választja el tőlem? De ez ajtónak hogy jussak kulcsához?
SZELLEMFIHozasson két zártszéket, én majd átviszem.
LILIOMFISiess, repülj: de át majd csak magam viszem.
SZELLEMFIKérem, egy karzatot is hozok a belső számára. (el)
LILIOMFI     Oh szívem öröme mért habozol,
    Régi jó kedvedtől mit távozol,
            Légy csendességben,
            Légy békességben,
    Megjőnek, megtérnek víg napjaid,
    Örömre fordulnak sok bajaid.

(Az ajtóra mutogatva.)

HARMADIK JELENET

(Kamillánál)
Kamilla, Liliomfi

 

KAMILLAIgen bátortalan; pedig szeret, bizonyosan szeret; a színpadról mindig rám nézett.
LILIOMFIHogy adjam tudtára, hogy szeretem; a színpadról gyakran néztem rá; de ő lesüté szemeit, természetesen, mert a mámi is mellette ült.
KAMILLAVajon itthon van-e? Senki sem lát. (Az ajtóhoz közeledik)
LILIOMFIMegnézem, vajon ő-e az? (Az ajtóhoz megy, mindketten egyszerre teszik szemeiket a kulcslyukhoz)
KAMILLAAh! - itthon van - átnéz! (Elugrik)
LILIOMFIFekete szem - ő az! - átnéz - ő az! Diadal! (Sóhajt)
KAMILLASóhajt! Értem sóhajt! (Sóhajt)
LILIOMFIVisszasóhajtott! Oh, ez az ajtó!
KAMILLAValami ürügy alatt megszólítom. (Kopog)
LILIOMFIKopog - ő kopog! (Visszakopog)
KAMILLALiliomfi úr!
LILIOMFI(hátrál) E hang?! A szem ugyan a Mariskáé volt - de a hang s a kéz az Ézsaué?
KAMILLA(odahajlik) Kérem, mit játszanak ma?

NEGYEDIK JELENET

Mariska (jő, Kamillánál), előbbiek
 

LILIOMFI(haragosan) Ma? A hét közül a legrútabb lesz.
KAMILLAOh, úgy én is ott leszek!
MARISKANénike, igazán elmegyünk? Oh, mi boldogság!
KAMILLA(hirtelen méltóságos állásba teszi magát) Ah! Tehát megérkeztél már? Vége a próbának? Remélem, az ifjakat kellő korlátban tartottad?
MARISKAEj, kellenek is nekem, hiszen oly rosszul, de oly rosszul játszanak, nénike!
LILIOMFIEz ő - itthon van.
KAMILLAFontos közlendőm van.
MARISKA(az ablakhoz ül) Hallom, nénikém!
KAMILLAMit akarsz?
MARISKAVarráshoz látok.
KAMILLAMost figyelned kell.
MARISKAígy is figyelhetek. (Félre) Bárcsak kinézne, mint tegnap.
LILIOMFIBárcsak az ablakhoz ülne. (Az ablakhoz megy, kinéz)
MARISKATehát jól figyelj!
MARISKANagyon figyelek. (Kitekint az ablakon)
LILIOMFI(köszönti) Angyal!
MARISKA(köszön, de fejét visszakapja, félre) Csakhogy kinézett.
KAMILLAKinek köszöntél?
MARISKAKinek?... Hát...
KAMILLA(az ablakhoz fut, félre) Tán ő. (Kinéz, Liliomfi visszakapja fejét) Hisz itt senki sincs!
MARISKAHát - annak a lakatosinasnak.
KAMILLAMár mondtam, az afféléknek elég fejedet biccentened. Mire az a rendkívüli nyájasság? De a dologra! Tudd meg, válnunk kell!
MARISKAVálnunk?
LILIOMFITudom már, szerepet tanulok. (Szerepet vesz)
KAMILLAÁrva vagy, szülőidet gyermekkorodban elvesztéd; de atyád barátja, kit ma megismersz... (Liliomfi szavát hallván, elhallgat)
LILIOMFI(szaval) Marim, szeretlek, megszabadítlak, bár az a vén boszorkány árgus szemekkel őrizzen; elszöktetlek, s utol nem érhet ő, bár pemetén és seprőn lovagol utánunk - Mari, te az enyém vagy!
MARISKA(félre) A vigyázatlan! Kedves néni, végre szabad jótevőmet ismernem, hálámat elmondanom...
KAMILLACsitt, csitt ne háborgassuk Liliomfi urat, szerepét tanulja, s ha belesül ma este... (Félre) Mily elmés ötlet, oh, ő lángész!
MARISKA(félre) A gonosz így adja tudtomra...
LILIOMFI(szaval) Oh, ha szeretsz, Mari, adj jelt, tudasd velem... Oh, hát hiába várok? Meg akarsz ölni? Kétségbeessem? Oh, úgy Isten veled örökre - örökre!
KAMILLA(félre) Nagy ég! Mint adjak jelt? Elküldjem Mariskát?
MARISKA(félre) Mint adjak jelt? Tán a zongorán?
    Azt szokták szememre vetni,
    Kicsiny vagyok még szeretni,
    De tudom őket nevetni,
    Hiszen a kis csupor
    Még hamarább felforr,
    Nem hiszik, hogy a kislányt
    Szintúgy tüzeli Ámor...
LILIOMFI(ezalatt levélpapírra írt valamit)
    Nézz ki, rózsám ablakodon,
    Most megyek ki a kapudon,
    Oh, vess felém egy pillantást,
    Mert csak így láthatják egymást
                                          Igazán.
DUÓ    Cserebogár, sárga cserebogár...
KAMILLA(félre) Ablakhoz? Mily szorult, nehéz itt a levegő! (Ablakhoz megy) Mi az? Hiszen nem néz ki. (Eljő)
MARISKANem ám, mert nem én nézek ki. De hát folytassa, édes néni - el kell válnunk. (Az ablakhoz visszaül)
KAMILLAHiszen már mindent elmondtam. (Félre) Hogy küldjem el? (Fenn) Hoztál-e pamutot?
MARISKAA zongorán van.
LILIOMFI(az ívet mutatja, rajta felül lángoló szív, s alá e szók írva: "Ha szeretsz, ints igent") Most eldől a kocka. (Az ablakhoz megy)
KAMILLA(félre) Semmi ürügy nem jut eszembe...
LILIOMFI(kifelé) Ah, szervusz, barátom. Nem jössz fel? Nem? Sajnálom!
MARISKA(kinéz)
LILIOMFI(az ívet kitárja) De hát felelj kérdésemre.
MARISKA(igent int, fejét visszakapja)
LILIOMFIŐ szeret - oh, boldogság! Hogy menjek által? Hol is késik a zártszékekkel?
KAMILLA(félre) Ah, megvan! Mari! Ez a szerep bizonyosan rosszul van írva, Katalin nem mondhatja Rodolfónak: szeretlek! per te s tu - az nem lehet!
MARISKADe úgy van, néni - per te s tu!
KAMILLATisztes, férjes nő "per te s tu" férjén kívül mással nem lehet!
MARISKAÉppen ellenkezőleg! Katalin a férjét mindig magázza - mert nem szereti.
KAMILLAEz képtelenség...
MARISKAA franciában is úgy van.
KAMILLAS én fogadni mernék... de hiszen legjobban tudja Liliomfi úr; áthívom, tőle megkérdezhetjük.
MARISKAIgen, most jut eszembe, csakugyan Rodolfót is magázza, azaz, nem tudom bizonyosan, de Liliomfi úr megmondhatná!
KAMILLAUgye okvetlenül szükséges áthívatnunk?
MARISKATermészetesen!
KAMILLA(átszól) Liliomfi úr, itthon van?
LILIOMFIParancsol valamit?
KAMILLAHa szíveskednék átjőni, tanácsára lenne szükségünk.
LILIOMFITiszta szívvel! Ezen az ajtón parancsolja? Én már kinyitottam...
KAMILLAMinek kerülne? Méltóztassék! (Az ajtót szinte kinyitja)
MARISKA(félre) Ő jön - bizonyosan olyan vagyok, mint a pipacs!

ÖTÖDIK JELENET

Szellemfi (Liliomfinál), előbbiek
 

SZELLEMFIItt a két zártszék.
LILIOMFI(kissé igazgatja öltözetét, haját) Nem kell többé zártszék, mert ím, nyitott ajtó van. (Átmegy)
SZELLEMFIMár kapituláltak? Csak kíváncsi vagyok. (Hallgatózik)
LILIOMFIKívántam alázatos tiszteletemet tenni...
KAMILLAKérettük. Mari rögtön elutazván...
LILIOMFIElutazik? Lehetetlen! S hová? (félre) Követem a világ végére is!
KAMILLANagyváradra.
LILIOMFINagyváradra? (Félre) De már oda nem! Majd adna a nagybátyám!
KAMILLAA műkedvelők előadásában én vállalom majd el Mariska helyett Bragadini Katalint.
LILIOMFINagysád?
MARISKAA néni?!
SZELLEMFIA mámi Katalin? Oh, Sára!
KAMILLAA szerep nő már - mit vél, nem leszek-e igen fiatal hozzá?
LILIOMFINéhány ráncot méltóztassék festeni arcára...
KAMILLADe nem tudok kiokosodni belőle; Rodolfónak azt mondja-e: szeretlek vagy szeretem?!
LILIOMFI(szemei Mariskán) Ó mindenesetre, előbb szeretem, aztán szeretlek, aztán szeretjük egymást! Ugye, kisasszony?
KAMILLAIgen, igen, mindenesetre: szeretlek!
LILIOMFIS mit vél Mari kisasszony?
MARISKAIgen, szeretlek!
KAMILLAKedves Liliomfi úr, én ellenállhatatlan szenvedélyt érzek a színészethez...
LILIOMFIÉs Mari kisasszony?
MARISKAOh én is.
KAMILLAA kisasszonyt senki sem kérdezte. Őt más hivatás várja. Már rég színésznő lettem volna, de hölgynek egyedül, oltalom nélkül, igen veszélyes ez a pálya, főképp ha szép s fiatal.
LILIOMFIOh, a nagysád erényei assecurálva vannak. Eszerint nagysád nincs előítélettel irántunk?
KAMILLAÉn? Ah, dehogy!
LILIOMFIHa nagysád megegyeznék, egy javaslatom volna. Állítsunk társaságot.
KAMILLAOh én kész vagyok.
LILIOMFIMari kisasszony játszaná a fiatal szerelmeseket - velem.
KAMILLAMár mondám: Mari nem jöhet velünk.
LILIOMFINem? Ej, ej! Pedig nagysád a vénasszonyokat oly jól játszaná, még ráncokat sem kellene festenie.
KAMILLAUram!?
LILIOMFIEgy szó mint száz, nagysád, én őszinte fickó vagyok. Mari kisasszonyból felséges színésznő válnék, s én ezennel jobbjáért könyörgök - adja ránk anyai áldását!
KAMILLAAnyai áldásomat! S ön bátorkodik?
LILIOMFIHa Mari kisasszony... ?
KAMILLAEgy színész, hahaha!
LILIOMFIHiszen csak az imént...
KAMILLAMondám, hogy nem szenvedhetem a színészeket. De hogy mert ide jőni? Mily impertinencia!
LILIOMFIHiszen maga hívott...
KAMILLAÉn! Én?! Mariska, hallod? Én!
MARISKAIgen... a nénike...
LILIOMFIIgen... a nénike...
LILIOMFIHát azt hiszi, nagysád, nem vettem észre, hányat ütött az óra? Rococo! Mari kisasszony, én szeretem önt, s ön szeret engem; meglátom, ki áll utunkban!
KAMILLAMég ma ki fog költözködni szobámból...
LILIOMFIEgy tapodtat sem elsőig, Mari nőm lesz, ha ez ajtó vasból volna is.
KAMILLAMeglátjuk! Mariska el fog utazni.
LILIOMFIUtána utazom! Mariskám, mondd, szeretsz-e? Hadd tudja meg az egész világ.
MARISKA(lesüti szemeit)
LILIOMFINem felelsz?
    Szeress engem, édes rózsám,
        Én is szeretlek,
    Azt is tudod, hogy én téged
        Régen kedvellek -
    Lássad hát már adj választ
        Szegény fejemnek,
    Ne adj mérget, kész halált
        Igaz szívemnek,
DUÓ     Nem szeretlek egyebedért
    Csak a fekete szemedért,
    Enyém olyan, mint a tiéd,
    Összekacsint mind a négy.
KAMILLA(az ablakon látja) Jó, éppen ott siet Szilvai professzor úr, majd rendre igazítja ő.
LILIOMFIKicsoda siet ott?
KAMILLAMariska pártfogója.
LILIOMFISzilvai a Mari pártfogója?
KAMILLAMár az előszobában van...
LILIOMFIŐ ide jő?
KAMILLAHogy önt rendre igazítsa.
LILIOMFIAz ajtó nyílik. A viszontlátásig! (El a választóajtón)
KAMILLAAha, megszeppent a monsieur!
SZELLEMFINo mi baj?
LILIOMFIMi baj? A nagybátyám! - pusztulnunk kell.

HATODIK JELENET

Szilvai, voltak
 

SZILVAIMicsoda lárma van itt?
KAMILLAAh, éppen jókor, professzor úr! Képzelje! Irtóztató! Alig szólhatok! Mariska szerelmes - és kibe?
SZILVAISzerelmes? Megmondtam, hogy az lesz a komédia vége.
KAMILLAEltalálta - színészbe szerelmes.
SZILVAISzínészbe?! Igaz ez?
MARISKAMi joggal kérdi ezt, uram?
SZILVAIMi joggal? Hát nem mondta meg neki a kisasszony?
KAMILLAVolt is időm!
SZILVAIHát így őrzötte?
KAMILLALehet is leányt őrzeni; főképp ha a szomszéd szobában...
SZILVAIMit? Liliomfi?
KAMILLAIgen - Liliomfi!
SZILVAIEnnek a kisasszony az oka - egyedül ön!
KAMILLAÉn?
SZILVAIMert a jó példával előrement. Ezért felelettel tartozik.
KAMILLAMicsoda? - Mari tud franciául, táncol, varr, zongoráz, énekel. Mit akar többet? Mert mást szeret? Én feleljek? Mért nem szebb, fiatalabb ön? Akkor majd önt szeretné, drága professzor úr! Csak tessék elvinni. Én leveszem róla kezeimet! Őrizze, vegye feleségül, adja feleségül, ahhoz semmi közöm. De engem feleletre vonni?! Egy óra múlva, reménylem, nem találom itt, drága szerelmes gerlicepár! Adieu. (El)
LILIOMFIMit hallok! Tehát a nagybátyám neveltette? Titokban? Éspedig magának?
SZILVAIOh, fúria! Oh, Emerencia! Midőn ajánlották, azt mondák, istenfélő, nevelt, a világról lemondott vénkisasszony! S ím! Mariska, gyermekem! Jer közelebb! Hát nem ismersz? Én vagyok a Szilvai professzor. Én neveltettelek - boldoggá akartalak tenni. De hát, Mariskám, az isten szerelmire kérdelek, hát csakugyan szerelmes vagy?
MARISKAUram, a hála - tisztelem önt, de szívem...
SZILVAIOh, a szív - ne higgy annak. Mondj le arról a jöttmentről, én... én foglak boldoggá tenni!
MARISKAMindent megteszek, csak ezt ne kívánja...
LILIOMFI(kacag) Az öregúr kosarat kapott!
SZILVAIKi kacag itt? Ah, az a jómadár! Tehát itthon van! Mariska, még egyszer kérdelek, lemondasz te erről a liliomról?
MARISKAInkább életemről!
LILIOMFIÍgy vagyunk. Urambátyám házasodni akar, engem az örökségtől elütni, s éppen kedvesem által - hohó!
SZILVAITehát nem? Most tehát parancsolom, érted, parancsolom. Velem kell utaznod.
MARISKAInkább színésznő leszek.
SZILVAISzínésznő?! Dii immortales! - színésznő! De szólnom kell azon mákvirággal. Majd ráijesztek én auctoritásommal!
LILIOMFIIde akar jőni. Csak ez volna hátra!
SZILVAI(kopogtat) Uram! Itthon van ön?
LILIOMFIMost mit tegyek? Ah, megvan? Szellemfi, te fogadod el Liliomfi képében, s mondj le a lányról - érted?
SZELLEMFICsak rám kell bízni...
LILIOMFIBocsásd be; én azalatt Mariskához lopózkodom!
SZILVAI(félre) Ahá! Megszeppent a fickó. Uram, nem hallja, nyissa ki!
LILIOMFICsak magát bocsásd be. Fiú, ügyes légy! (El oldalt)
SZELLEMFI(ajtót nyit) Kicsoda ön?
SZILVAI(haraggal) Szilvai professzor!
SZELLEMFITessék.
SZILVAITudja meg, én haragomban rettentő vagyok.
SZELLEMFI(az ajtót becsukja)
SZILVAI(félre, megszeppen) Ha valami desperatus... Uram, mért zárja be az ajtót?
SZELLEMFI(danol) Reszkess, Bizantió... (Trillázik)
SZILVAICsodálatos.
SZELLEMFIKiontom vérét! Az áruló halni fog!
SZILVAIAlázatos szolgája! (Igen udvariasan) Bocsánat! Liliomfi úrhoz van szerencsém?
SZELLEMFIVan szerencséje!
SZILVAI(mindinkább bámulva nézi őt) Liliomfi úrhoz?
SZELLEMFIDe eadem.
SZILVAIAz úr Liliomfi?! Az úr?
SZELLEMFINo, hát ki volnék más?
SZILVAIAz úr Liliomfi?
SZELLEMFI(félre, szintén megszeppen) Csak nem ismer tán? No igen, ha megengedi...
SZILVAI(félre) Ez a figura?! Mit tudnak ezen szeretni a lányok! Termet - járás - tartás? (Szemüvegét fölteszi) Lássuk közelről. (Közel megy hozzá)
SZELLEMFI(félre) Bizonyosan ismer! (Büszkén) No, de ki ne ismerné Szellemfit!?
SZILVAIEz a pofa? Hiszen ennél Emerencia is szebb volt - pedig asszony vala.
SZELLEMFIDe hát mit bámul, domine clarissime?
SZILVAIS az urat szereti Mariska?
SZELLEMFIS vajon miért ne szeretne?
SZILVAIUram, este is így szokott kinézni?
SZELLEMFIIgen, különösen sötétben.
SZILVAINem! Ezt a pofát Raphael sem festheti szebbre.
SZELLEMFIEz az ember vak!
MARISKAIstenem, minő kezekbe juték? Ennek a vén professzornak felesége legyek! Csupa hálából?
SZILVAIEgy propozícióm volna.
SZELLEMFIHallgatom!
SZILVAITudja meg, önt nem szeretheti Mariska igazán; s ezt így demonstrálom: Ha az ön orrára néz - azon a borvirágot látja, s ez nem a szerelem rózsája, ergo önt semmi esetre sem szeretheti. Probo majorem: nézzen a tükörbe; probo minorem: a veres orr rendesen a részegség jele, részeges ember pedig nem szeretetre méltó - ergo, mihelyt egyszer részegen látja önt Mariska, vége az illúziónak, vége a szerelemnek: ergo mondjon le.
SZELLEMFIS én azt mondom az úrnak: a bor és szerelem elválhatatlan két testvér; mert már Báthori Máriá-ban is azt éneklik: éljen a bor, szerelem! De a Zampá-ban is: igyál, igyál, igyál! Sőt a Fra Diavoló-ban is: Bort pohárba töltsünk! Ergo - az én veres orrom szeretetre méltó!
SZILVAIKérem, tagadom a majort, a minort átengedem, a consequentiát negálom - s ön nem fog szerettetni, édes Liliomfi úr!
SZELLEMFIEj, uram! Nem az orromért szeretnek engem! Nézze ezt az állást, ezt a mosolyt, ezt a kacsintást - s dictum factum, elszöktetem Mariskát.
SZILVAIBorzasztó ember! De Mariska nem fogja követni?
SZELLEMFIDe én nagylelkű leszek; ha ön zsebébe nyúl, Mariskát önnek engedem.
SZILVAILemond? Ily könnyen?
SZELLEMFINo... vagy elszöktessem?
SZILVAIEllenkezőleg...
SZELLEMFIKeresek más szeretőt.
SZILVAIS bizonyosan talál, ily szeretetre méltó ifjú, ily Alcibiades!
SZELLEMFIIgen, de veres orrom miatt mégis némi aggodalmaim...
SZILVAIVeres orra? Hiszen a veres szín a legszebb; a rózsa is veres; s a rózsa a szerelem színe; ergo az úr veres orra szeretetre méltó. Aztán az úr orra valódi antik: mert a pisze orr régibb a rómainál, quod sic demonstro: a fehérek is a szerecsen fajból lettek, tudniillik különféle vegyület által a feketéből előbb réz, aztán sárga, aztán fehérebb, végre egészen fehér emberek lettek, s a szerecsenek rendesen piszék, ergo a pisze orr a legantikabb, s az antik orr a legszebb.
SZELLEMFITudja mit? Fizessen útiköltségül ötven pengőt, aztán adja ki filozófiai rendszerét előfizetés mellett, s én ígérem, hogy el nem olvasom.
SZILVAIDe lemond Mariskáról?
SZELLEMFIÖrökre.
SZILVAIÍrásban?
SZELLEMFIAkár nyomtatásban.
SZILVAIÜljön le s írjon!
SZELLEMFIÍrok, de kérem az útiköltséget.
SZILVAI(zsugorogva) Az útiköltséget? Pénzt? Igen?
SZELLEMFIVagy alászolgája!
SZILVAIKérem, kérem! (székre nyomja) No, ha másképp nem lehet. (Sóhajtva pénzt ad, Szellemfi írja, mit Szilvai mond)

HETEDIK JELENET

Liliomfi, voltak (Mariskánál)
 

LILIOMFI(kopog az ablakon) Én vagyok!
MARISKA(odasiet) Ah, ő az!
LILIOMFIBe nem mehetek; a nevelőné az első szobában duzzog. De tudd meg, édes Marim, az öregúr nem gyámod, hanem férjed akar lenni. De kövesd őt Váradra, én megszabadítlak, mihelyt pénzem lesz, mert pénz nélkül szökni nem lehet. Fogsz-e követni? Természetesen előbb összeesküszünk - mint illik.
MARISKAIgen, igen! Szabadíts meg!
LILIOMFI(kezeit csókolja) Váradon látjuk egymást! Isten veled! (El)
MARISKAIsten veled!
SZILVAI(olvassa) "Alulírt nyilvánítom, hogy Bárkai Marit nem szerettem, csak bolonddá akartam tenni, s feleségül venni eszem ágában sem volt." Szörnyű ortographia!
SZELLEMFIAdjon még tíz pengőt, azt is odaírom, hogy házas vagyok - mert tudja meg, uram, én házas vagyok, ház és feleség nélkül.
SZILVAIÍrja oda, itt a tíz pengő. (Félre) Ez bizonyosan használni fog.
SZELLEMFIMindjárt kész leszek...
SZILVAIS rögtön utazni fog és nem Várad felé?
SZELLEMFIEgyenesen Konstantinápolyba; a szultántól úgyis meghívást kaptam, néhány vendégszerepre. (Az iratot átadja)
SZILVAIHogyan? Ez hihetetlen!
SZELLEMFIAz olasz operához.
SZILVAIAh, tehát...
SZELLEMFIStatisztavezetőnek. Alászolgája.
SZILVAIAlászolgája! (átmegy) Itt van, itt van, Mariska! Olvasd és pirulj! De hogy is tudtad szeretni? Hova tetted szemeidet? Ismerd meg a hálátlant.

NYOLCADIK JELENET

(Liliomfinál)
Liliomfi (jő), előbbiek

 

LILIOMFIRuhatáramat bemálháztad?
SZELLEMFI(egy zsebkendőbe kötött holmit hóna alá vesz) Hónom alatt van. S itt van útiköltségül...
LILIOMFIMicsoda?
SZELLEMFINagybátyja adta a lemondásért Liliomfinak...
LILIOMFITehát nekem?
SZELLEMFIKérem alássan - és nekem!
LILIOMFITehát mindkettőnknek! De lássuk, mi történik odaát.
MARISKA(a levelet elolvasván.) Nem, ez lehetetlen!
SZILVAIPedig úgy van!
MARISKAEz a levél hamis, ezt nem írhatta ő!
SZILVAIHát hazudom én?
MARISKAEzt nem ő írta, én nem hiszek ennek, s nem fogom önt követni.
SZILVAIHát ha szemedbe mondja?
MARISKAMást fog szemembe mondani!
SZILVAIMindjárt meglátod! (Az ajtóhoz megy, kopogtat) Liliomfi úr!
LILIOMFIEzer mennykő!
SZELLEMFINos, melyikünk feleljen?
LILIOMFIMindenesetre te!
SZELLEMFI(fennszóval) Mit akar ön?
MARISKA(félre) Ez nem az ő hangja!
SZILVAITessék átjőni. Mariska nem hiszi, amit írt - mondja meg szemébe.
SZELLEMFIIngyen? - nem járja.
SZILVAIAdok tíz pengőt.
LILIOMFISiess - de eszeden légy!
MARISKA(félre) Hiszen ez Szellemfi - ah, most értem!
SZILVAIMondja szemébe.
SZELLEMFI(lenézve Mariskát, előtte végigsétál)
    A kisasszony kompromittált,
    Mit szeretnék én magán?
    Mit is képzel - hisz magánál,
    Sokkal szebb a szobaleány!

(Állás: Szellemfi - Mariska; Szilvai - Liliomfi)
 

SZELLEMFI,
MARISKA,
LILIOMFI
    Őt imádom tüzem hevével,
    Életem ő boldogítja,
    Lelkem őt, ah csak őt óhajtja,
    Mert szívem csupán, csupán csak érte ver.
SZILVAIHallod-e ezt boldogtalan?
MARISKAÖn írta e levelet?
SZELLEMFIÜhüm!
MIND     Hahahaha!
    Ugyan kérem, miért nevet?

(Állás: Szellemfi, Mariska, Szilvai, Liliomfi)

    E levélnek az íróját
    Nem szerettem én soha
szerette ő
    Mit is képzel,   önt szeretném,  
őt szeretné,  
    Nevetséges figura?!

(Liliomfi átnyúl, megfogja Mariska kezét)

LILIOMFI(midőn Liliomfi Mariskát megcsókolja)
    Egy szem búza, egy szem rozs,
    Csókoljon meg, most, most, most!
    Ha most nem, sohasem.
    Ha maga nem, senki sem!
SZILVAIEz cuppanás volt.
SZELLEMFIAz úr bolond! (átmegy)
SZILVAIEzért meglakol. (Az ajtónak megy)
SZELLEMFI,
LILIOMFI
(tartják az ajtót) Még meglasnyakol.
MIND     Most már valóban úgy tegyünk,
    Innen tovább hogy elmegyünk,
    Mert ha tovább itt maradunk,
    Úgy nem messzire haladunk,
    Távol innen messzire,
    Tizenhat mértföldnyire,
    Elsietve innen el,
            El, el, el.
 

MÁSODIK FELVONÁS

(Ivószoba Kányai fogadójában, hátul bormérő ketreccel)

ELSŐ JELENET

Mindenféle vendégek. Gyuri (szolgál), uracs, legény (mindjárt) Erzsi
 

tánc, aztán KAR     Éljen aki most megissza a borát a poharából,
    Éljen aki nem vonja ki magát a barátságból,
        Éljen minden jóban járó,
        Akár szegény, akár báró.
        Éljen minden víg mulatság
        Éljen a barátság!
ERZSI(gazdaasszonyosan öltözve, kulcsokkal, fehér köténnyel stb.; jő jobbról)
LEGÉNYMegállj, cigány!... Eszem a szemét, Erzsike, beh szép maga!... Hadd forgassam meg amúgy magyarmiskásan! (Át akarja karolni)
ERZSI(negédesen) Bocsásson, nincs kedvem a port nyelni.
KAR     Sikolt, rikolt a sarkantyú,
    Csókot kér a barna fattyú,
    Adjon neki a lányasszony,
    Ne kívánja olyan nagyon.
LEGÉNYHm, beh kényes no!... Magam is nemeslegény volnék, vagy mi; van is mit aprítanom a tejbe... De semmi no!... Hejh fiúk, menjünk a Bárányba... Ott nem néznek ránk ily görbe szemmel... Előre, no!... Húzd rá! (Dúdolva)
(KAR) Húzzad cigány reggelig
A nagy utcán mindvégig -
Hadd hallja meg az a híres dáma
Aki nem az, ne vegye magára.
(A cigányokkal és pajtásival el középen)
ERZSIJobb is. Arra az út, merre a kerékvágás. Úgyis több üveget törnek össze, mint kiisznak. Gyuri!
URACSErzsike, jöjjön csak ide.
ERZSIMi tetszik?
URACSSzeretnék... igen szeretnék - számolni.
ERZSI(kezét elvonja) Tessék a pincérrel.
URACSDe én csak magácskával akartam számolni.
ERZSI(haragot színlelve) Gyuri, ugyan jöjjön hát, ne hívassa annyit magát. Ide hozzám!
GYURIMi tetszik, leányasszony?
ERZSI(halkan) Jó reggelt! Hogy aludtál?
GYURI(lassan) Nem aludtam, csak sóhajtoztam.
ERZSITe bohó. (Fenn) A numero egybe két személyre kell teríteni, érti? (Halkan) Miért nem jöttél a konyhába jó reggelt mondani, he?
GYURIApád a tornácon pipázott! (Fenn) Értem, négy személyre a numero négybe.
ERZSI(halkan) Mit beszélsz? a numero egybe, két személyre.

MÁSODIK JELENET

Szolgáló (az egyik ajtón bedugja a fejét), előbbiek
 

SZOLGÁLÓ(jobbról) Leányasszony, a rántás mindjárt megég. (El)
ERZSIMindjárt no! Az ember nem is rendelkezhetik. Két icce érmellékit is kell vinni. (Halkan) Édesapám tegnap este azt mondá: Leány, készülj! Férjhez kell menned. De kihez? Mondá: Majd megtudod. S most félek, nem azt tudom meg, amit szeretnék. Tudod, ő mindig és mindenben titkolózik.
URACSPincér, bort!
GYURIMindjárt. (Halkan) De én is gondoskodtam ám. Zsebemben van. Csak tőled függ.
SZOLGÁLÓ(bedugja a fejét) Leányasszony, minden összeég!
ERZSIEjnye, megyek már!
URACSBort, pincér, bort!
GYURIMindjárt, mindjárt!

HARMADIK JELENET

Kányai (kalappal, pálcával), előbbiek
 

KÁNYAI(balról) Ezer hordó és kulacs! (A szolgálóhoz) Mit leskelődöl itt? Majd adok a legények után ólálkodni!
GYURI(elugrik, mohón szolgál)
SZOLGÁLÓA rántás...
KÁNYAIMajd berántalak én! Lódulj! Erzsike, sipirc a konyhába. Nézze meg az ember! Itt semmi kereseted.
ERZSICsak a numero egybe...
KÁNYAIArra semmi gondod. Konyhába! (Erzsi el; szemeit Gyurin legelteti) Ez aztán pincér a talpán! Mintha száz keze volna! Gyuri szolgám jöszte. Én megyek a vásárra. A búzámat árulják, azután borjúkat is kell venni. Azalatt, fiam, menj le a pincébe, az ötödik hordót csapra ütöd, vásárra az is jó. Ha nyolckrajcárost kérnek, abból adsz.
GYURIS ha tizenkét krajcárost?
KÁNYAIAkkor is abból adsz.
GYURIS ha tizenhatost?
KÁNYAIAkkor is abból adsz - értetődik -, az idegen birkáknak.
GYURIIgen, de...
KÁNYAIGyuri fiam, te szorgalmas, becsületes, okos, ügyes, derék pincér vagy, de nem értesz a dologhoz, nem tudod, mi az a mismás. Most pedig menj a numero egybe; szolgálj, de úgy, hogy egyik lábad ott, a másik itt legyen. Ha itt lesz dolgod, hadd azokat ott kiabálni: ha pedig ott lesz dolgod, hadd ezeket kiabálni. (Megsimogatja) Te vagy egyetlen pincérem... Itt úgyis ritkul a vendég. Egy, kettő... aztán le a pincébe.
GYURI(félre) Csak szólni mernék! (El balra)
KÁNYAIJeles fiú, jobb pincért Párizsból sem kaptam volna. S ami a legfőbb, egy krajcárig sem csal meg. Vigyáztam rá! (Menni akar)

NEGYEDIK JELENET

Szomszédasszony, előbbiek
 

SZOMSZÉDASSZONYSzomszéd, egy szóra!
KÁNYAINo, szomszédasszony?
SZOMSZÉDASSZONYHát csak nem adta fiamnak Erzsikét?
KÁNYAINem biz' én!
SZOMSZÉDASSZONYHát csak különb legény az a pincér? Persze, az ily jöttment mindig kedvesebb, kapósabb!
KÁNYAIMi baja a pincérrel?
SZOMSZÉDASSZONYHát csak neki adja Erzsikét?
KÁNYAIMi köze Erzsikének a pincérhez?
SZOMSZÉDASSZONYHát nem tudja?... Hát csak értik egymást.
KÁNYAIMicsoda?
SZOMSZÉDASSZONYTegnap a kertben voltam. Kakasom átrepült a szomszéd kertjébe; átnézek a palánk hasadékán... mit kelle látnom?
KÁNYAISzomszédasszony, csak annyit mondok, ha hírbe keveri Erzsikémet...
SZOMSZÉDASSZONYCsak magát ne keverje hírbe; mert nem szenvedhetem a pletykát. Én a jó erkölcs és szomszéd úr iránti barátságból szólok, s amit láttam, arra csak nem hunyhatok szemet!... Oh, bár tehetném, bár tehetném!
KÁNYAICsak ki vele...
SZOMSZÉDASSZONYA képem még most is ég a szégyen miatt... Képzelje, a pincér és Erzsike éppen akkor csókolták meg egymást, éspedig kétszer.
KÁNYAIEzer hordó és kulacs! Hah! Erzsike, Gyuri!
SZOMSZÉDASSZONYÉn nem akarok pletykába keveredni. Adjon isten! (El)
KÁNYAIHeh, Erzsi, Gyuri! De hiszen mindjárt végire járok én a dolognak. Éppen jókor!

ÖTÖDIK JELENET

Erzsi, Gyuri (ellenkező oldalról jőnek), előbbiek
 

KÁNYAIIde csak, tubicám. (Félre) Mindjárt megtudom én az igazat! (Igen nyájasan suttogva) Igaz-e az, gyermekeim, galambocskáim, hogy ti egymást szeretitek? No, csak ki vele! De hát mi is van abban?
GYURI, ERZSI(lesütik szemeiket, aztán egymásra néznek kérdőleg, s újra lesütik szemeiket)
KÁNYAINo csak ki vele; néma gyermeknek anyja sem érti szavát.
ERZSISzóljon Gyuri!
KÁNYAI(saját állát végigsimítja) Hm! Fülig elpirulsz... No, fiú, édes fiacskám, mondj igazat!
GYURI     Minap a kert felé mentem,
    Nagy rózsaszagot éreztem,
    Kendtekhez bementem,
    Majd megrepedt a szívem
    Azért a kendtek lányáért.
KÁNYAIUgyan úgy?... S te naplopó, semmirekellő, te jöttment pernahajder - te még Erzsikéig - érted-e, Erzsikéig merted szemeidet emelni? Tudod-e ki ő - s ki vagy te?
ERZSIKEÉdesapám, ő a legjobb, legbecsületesebb...
KÁNYAIÉn nemesember vagyok!
GYURIÉn is nemesember vagyok; ámbár jó pénzért eladnám szívesen, ha megvennék. No bizony!
KÁNYAIS te még velem szembe mersz szállani?... De... mit vesztegetem rád a szót. Köszönd, hogy országos vásár van a városban, különben standi pede elcsapnálak. A vásár alatt szükségem van rád; de ha a konyha felé mersz nézni, annál inkább menni...
GYURIDe ha ételért kell mennem?
KÁNYAIAz más! Tudd meg - Erzsike már másé... a híres pesti fogadósnak Schwartz úrnak reménydús fia még ma, vagy néhány nap múlva megérkezik. Ő Bécsben volt Domayernél nevelőben. Apja azt írá, most már elvégezte a kurzust. Tehát értsd meg, leány: ő lesz a férjed. S te tudd meg, nekik Pesten oly fogadójuk van, hol te még kályhafűtő sem lehetnél. Kétszáz vendégszoba van ott, érted, Erzsi? Az mind a tiéd! Ez oly szent igaz, mint hogy ma péntek van! S most a konyhába! A pincébe. (El)
ERZSI(kifelé indul; Kányai el)
GYURINo, nekem ugyan megesett. Azt hivém, a lányt kapom, hát kitették a szűrömet.
ERZSI(apja elmenetét lesve) Gyuri!
GYURIS én sehonnai, én?... ki diák voltam, s csak azért lettem pincér, mert kicsaptak!
ERZSIMost mit tegyünk?
GYURIÉn semmirekellő, ki a vendégeknek legfeljebb húsz krajcárral számolok fel többet! Én csaló? De hiszen ha mindjárt annyi vizet töltöttem volna a borba, mint őkelme akarta!... De semmi, most már nem kímélem e zsarnok apát! Erzsike, szeretsz-e igazán?
ERZSITiszta szívből.
GYURIKit szeretsz jobban, engem vagy apádat?
ERZSIMindkettőtöket.
GYURI(ünnepélyesen) Itt választanod kell: a gyermeki kötelesség és a szerelem rózsája közt.
ERZSIÍgérem szentül, hogy Schwartz felesége nem leszek.
GYURIS tudod-e, ki az a Schwartz?
ERZSIHiszen sohasem láttam.
GYURIKétszínű krokodil, ki ha feleségül vesz, megver, ki csak pénzed után ásítozik; ki megcsal, elárul, ki kártyás, részeges, ki rút, élhetetlen, valódi kannibál.
ERZSIHát ismered?
GYURIIsmerni nem ismerem.
ERZSIHát kitől tudod?
GYURISenkitől - de gondolom, mert téged akar elvenni.
ERZSIDe ha fogadom, hogy tiéd leszek, vagy kifutok a világból...
GYURIOh, fuss hát velem - oh, fussunk együtt!
ERZSINem értelek!
GYURIVan-e erőd az apai akarattal dacolni?
ERZSIEngem hiába erőltetnek.
    Megesküdtem az egekre,
    Mind a három istenekre,
    Atya, fiú, szentlélekre,
    Tiéd maradok örökre.
DUETT     Szeretlek, szeretlek is amíg élek,
        Gyöngy lélek,
    Szívem érted dobog, míg doboghat,
    Vérem érted buzog, míg buzoghat.
ERZSINo, hiszel már most?
GYURIMihelyt követsz, s velem titkon egybekelsz.
ERZSITitkon?
GYURIMikor nyilván nem lehet. Ládd felettünk szerencsétlen csillagzat uralkodik. Én ismerem a világot. Egerben láttam sok darabot, azokban az apák éppen úgy ellenkeztek, mint a te zsarnok apád: mi történt? Az okos leány elszökött a szeretőjével. Itt sem lehet másképp; szökjünk! Zsebemben van az engedelem - titkon kivettem keresztleveledet. Esküdjünk össze, ha feleségem lettél, aztán ütheti apád bottal a nyomát.
ERZSIFeltehetsz rólam ilyesmit? Heh, tudd meg te is, én becsületes leány vagyok, s apámat nem csalom meg! Hogyisne!
GYURITudom már, az a pesti uracs, az motoz a fejedben!
ERZSIGyuri! azt mondom!... (El)
GYURIMert nem szeretsz igazán, csak orromnál fogva hurcolsz. Mármost mit tegyek? A leány nem akar szökni. Ennek Telegd városa az oka! Így van ez, ha nem jár színházba a leány, semmi regényes, semmi költőiség nincs benne. Annyi vígjátékot láttam Egerben - mert a fogadóban játszottak -, s most egy becsületes cselszövény sem jut eszembe. Valami grófnak kellene magamat kiadnom - igen, de ezek a falusi tuskók nem hiszik el.

HATODIK JELENET

Liliomfi, Szellemfi, előbbi
 

LILIOMFIPincér!
GYURI(megy) Az ember nem is tervelhet.
LILIOMFIPincér!
GYURIEh, mindjárt. (El)
LILIOMFISzellemfi, hozd vissza fülinél fogva; hozzon tüstént öt adag rostélyost!
SZELLEMFIKi fizeti meg? Az ötven pengőt az első állomáson elkártyázta.
LILIOMFISzellemfi, ez szörnyű prózai kérdés; a mi dolgunk enni, a pincéré megvenni az árát.
SZELLEMFIDe a nem fizetőket kidobják.
LILIOMFIÚgyis tovább kell mennünk.
SZELLEMFIDe hátha útravalót adnák?
LILIOMFIAnnál jobb.
SZELLEMFIDe ha ekképpen? (Ütleget mutat)
LILIOMFISzellemfi, micsoda akció ez? Cédula-, szék- és asztalhordó, világosító, kortinahúzó, garderobszabó s komornyik, a latere! Te nem értesz ahhoz: ha az ember nem tud fizetni, értsd meg jól, csődöt hirdet és kap.
SZELLEMFIDe csődhöz jószág is kell!
LILIOMFISzellemfi, te nem vagy törvénytudó! Mikor már csődöt hirdetünk, akkor már semmink sincs. S nincs-e nekem jószágom? Nincs-e ruhatáram?
SZELLEMFI(hóna alatt egy kis motyóra mutat) Ez itt?
LILIOMFIAz, ruhatáram. Nincs-e abban egy szőke paróka, egy pár ritterkesztyű, cipő és pordupé, mely ha arany volna, testvérek közt is megérne száz pengőt. Egy tükör, s tudod-e, Szellemfi, hogy a hollandok egy darab tükörért gyakran nagyobb darab földet vettek meg, mint egész Bihar vármegye? S nincs-e egy pár harisnyám? S tudod-e, szellemdús kortinahúzó, hogy voltak királyok, kiknek, midőn követséget fogadtak el, a harisnyát külön kellett vinniök: tehát nem vagyok-e én gazdagabb királyoknál. S elfeledted-e feledékeny világosító, hogy a legközelebbi vígjátékban egy milliót örököltem Indiából?
SZELLEMFIMár az egészen más! Tehát együnk; ha meg akarnak verni, én legyőzöm őket; hiszen az utolsó darabban az egész ármádia belőlem állott.
LILIOMFIBravó, fiú! Látom, rád bátran támaszkodhatni. Ha szaglásom nem csal, a konyha erre van. Dugd ki fejedet az ajtón, de méltóságosan, mint gróf titoknokához illik - mert itt gróf Liliomfi lesz a nevem; és mondd, fiú, equipage-om hátramaradt, s magunk csupa passzióból gyalog előresétáltunk.
SZELLEMFIDe hát mit mondjak a konyhában?
LILIOMFINe mondj semmit, hanem hozd, amit adnak. (Erzsi jő) Leány! szerencsém meg van alapítva.

HETEDIK JELENET

Erzsi (jobbról), voltak
 

ERZSI(félre) Azt hittem, bocsánatot jövend kérni - ah dehogy!
LILIOMFIJó reggelt, angyalkám. A papucskormány által uralkodik-e e fogadóban, mint szende nő? Vagy talán az atyai hatalom végrehajtója a háznál? Vagy tán szerződött tagja a nemes konyhaművészetnek?
ERZSI(félre) Bolond ez?
SZELLEMFINagyságos gróf úr! Mit méltóztatik reggelizni?
ERZSIGróf? Bizony nem néz ki belőle.
LILIOMFIAh, John! Igen jól emlékeztetsz.
ERZSIHát szobát parancsol nagysád?
LILIOMFIAh nem, itt is megjárja. Kocsim eltört a szomszéd falu alatt, most csinálják; előrejöttem, hallván hírét, hogy e fogadóban gyönyörű szép fogadósné van.
ERZSIFogadósné? Az nincs.
LILIOMFIVagyis hogy e fogadóban a legangyalibb pincérnő van egész Kőrösvölgyén.
ERZSIPincérnő? Az sincs itt.
LILIOMFIMily szórakozott vagyok... Hogy a fogadósnak gyönyörű szép, bájos lánya van.
ERZSIAz én vagyok. (Félre) Ennek a grófnak csakugyan van ám esze.
LILIOMFIKedves angyal, ha tudná utazásunk célját...
SZELLEMFINagysád, a reggeli...
LILIOMFIKi gondol most reggelire, midőn angyalt lát, midőn nektárt, ambróziát nyújt maga Hebe?!
ERZSIMiféle étel az, nem értem.
LILIOMFIA nektár, édes angyalkám, franciául két icce bor; az ambrózia két adag rostélyos, egyik vereshagymával, a másik burgonyával, a Hebe pedig ön, édesem, mert:
    Nem vagyok én olyan, mint más,
    Kedves étkem a foghagymás,
    Eszem, iszom a korcsmába'
    Itt, a Fehér Báránykába'.

NYOLCADIK JELENET

Gyuri (jő), előbbiek
 

ERZSIKérem, a nevem Erzsi.
LILIOMFIAzaz franciául Hebe! Tehát kedves Elisabeth, mihelyt megláttalak (kezét megfogja), szívem hangos dobbanása azt mondá...
GYURI(közbelép) Méltóztatik parancsolni?
LILIOMFI(ijedve elfordul) Jaj, ez Georges! Kinek 17 forint 19 krajcárral maradtam adósa váltóban.
ERZSIGyuri, két icce bort gróf őnagyságának.
GYURI(titkon) Hm! Úgy tetszik, kezet is fogtál a gróf úrral.
ERZSIEh, már ismét! Még úgyis van a rováson, édes úrfi! (El)
GYURIMost még ő haragszik.
LILIOMFIJohn! Tán megérkezett equipage-om, menjünk.
SZELLEMFIEgy tapodtat sem én. Felingerlette az alvó oroszlánt, most már ennem kell.
LILIOMFISzerencsétlen, ez ő!
SZELLEMFIKi ő!
LILIOMFIEgyik hitelezőm.
SZELLEMFIVagy úgy? Ah, éppen hallom az equipage robogását. Ha tetszik, Sir.
GYURI(aki szemügyre vette; útját elállja, Liliomfi elfordul) Ez a frakk - mellény - kalap - nem ismeretlen előttem. Szemüveg nyakában - haja, szeme. Bocsánat, Sir - nem nézne velem farkasszemet?
LILIOMFINon capisco!     Most jöttem Aradrul.
    Nem tudok magyarul,
    Hej, édes teremtésem,
    Taníts meg magyarul.
GYURIHa jól emlékszem, Egerben még tudott a Sir magyarul.
LILIOMFIEgér?... Queszta? John, Egér-Egér?
GYURISemmi Egér, hanem Egerben (elébe ugrik) igen jól ismertük egymást, Liliomfi úr...
LILIOMFI(félre) Hah! El vagyok árulva! Liliomfi? Nincs szerencsém. Ön bizonyosan téved. Tán a hasonlat csalja. Két arc hasonlatossága - ön tán ismerni A két alakút?
GYURIAz úr mindenesetre egyalakú, a Liliomfi alakja, ki minden este nálunk ebédelt és vacsorált Egerben; s miután mindenét elpezsgőzte...
LILIOMFIAh, emlékszem! Ez a színész nekem is panaszkodott, hogy francia pezsgő helyett mindég magyart adott bizonyos Georges pincér. Tán ön volt az?
GYURIAz nem vagyok, hanem azon Georges vagyok, kinek Liliomfi úr 17 forint 19 krajcárral adósa maradt váltóban, s kinek ezen Liliomfi megígérte, hogy Debrecenből megküldi a pénzt, de nem küldötte meg.
LILIOMFIMikor jött el ön Egerből?
GYURIKét hete.
LILIOMFIAh, az más. Tehát tudja meg ön, én vagyok az a bizonyos Liliomfi, ki ezelőtt egy héttel megküldötte ergo franco recepisse a 17 forint 19 krajcárt váltóban. Hogy ön nem kapta kézhez, vádolja a sorsot, a csillagzatot, amelyek onnan egy héttel előbb elvezették önt.
GYURIDe miután szerencsénk van...
LILIOMFI(természetes hangon) Hadd el, édes Gyurim, egy batkám sincs nekem. Hanem ott a ruhatár, sequestráld, s ami felülmarad a licitáció után, küldd utánam.
GYURILássa, én jó fiú vagyok; de nem szép ám a szegény legénynek meg nem fizetni.
LILIOMFIOh, édes Gyurikám, a sors üldöz engem. Látod, én gyakran játszom hercegeket, s ilyenkor csak nem ihatom mást, mint pezsgőt? Most pedig hitelezz nekem reggelit százhúsz procentre, mert sietek.
GYURIHát hova utaz?
LILIOMFIMiskolcra.
GYURIMiskolcra?
LILIOMFIIgen. Egy leányt kellett volna Kolozsvártól az első állomáson elszöktetnem, de lefőztek, egy krajcár nélkül maradtam, s most Miskolcon vendégszerepeket adok, s ha pénzem lesz, visszatérek Váradra, s kedves Mariskámat elszöktetem.
GYURIElszökteti? Ah...
LILIOMFIPincér, te is sóhajtasz?... te is szeretsz?
    Kerted alatt foly a Körös,
    A vize bő, elég hűvös.
    Egy kis leány hord belőle,
    S te megrészegednél tőle.
    Körös vize nem zavaros,
    A te rózsád szép takaros,
    Nem adnád a félvilágért
    Sem senkinek birtokáért.
GYURI     Kertünk alatt foly a Kőrös,
    A vize bő, elég hűvös.
    Egy kis leány hord belőle,
    S te megrészegednél tőle.
    Körös vize nem zavaros,
    A te rózsád szép takaros,
    Nem adnád a félvilágért
    Sem senkinek birtokáért.
Egerből jöttem - ide beszálltam, láttam őt, s mindjárt beálltam pincérnek.
LILIOMFIÉs szeretnéd elszöktetni?
GYURIIgen, ha lehetne.
LILIOMFISzólj, fiú - itt vagyok én, elszöktetem én a tiedet is.
SZELLEMFIVagy majd elszöktetem én!
GYURIKöszönöm! De az enyém nem akar ám szökni.
LILIOMFITehát reménytelen szerelem?
GYURIŐ szeret.
LILIOMFIS nem akar szökni? Csodálatos! S ki e kőszívű?
GYURIItt a háznál.
LILIOMFIGazdád leánya?
GYURIHát honnan tudja?
LILIOMFIFiú, több leány is van a háznál?
GYURICsak egy leánya van, s azt is valami Schwartz kapja Pestről, ki Bécsben Domayernél volt pincér s kinek apja...
LILIOMFIPesten az Arany Sárkány fogadót bírja. Ki ne ismerné őt, ki Pesten volt?
GYURISchwartz jő, elviszi a leányt, s én megbolondulok!
LILIOMFILassan, fú, itt tenni kell. Hozd a rostélyost. Én segítek rajtad. Apropos, ismeri gazdád az ifjú Schwartzot?
GYURIÚgy vettem észre, nem.
LILIOMFIDicső! Így minden rendén van. Menj, fú, hozz két icce bort. Pezsgőt, ha van. Először is, mi nem ismerjük egymást, érted?... előbb az ifjú Schwartzot kiugratjuk az apa és leány szívéből, aztán téged segítünk be. Szellemfi, e perctől fogva te sem ismersz. Vonulj egyik szegletbe, s vigyázz a jelszóra! Ah, éppen jő. Igaz, hogy hívják a fogadóst?
GYURIKányai!
LILIOMFIKányai - jó.

KILENCEDIK JELENET

Erzsi (két adag rostélyossal), előbbiek
 

LILIOMFI(szemtelen, hányaveti, fitymáló jellemet vált) Ne mondja? Ez a Herr von Kányai fogadója? Ez? Ez a piszkos csárda az én jövendő apósom fogadója? S talán bizony ez az én jövendő menyasszonyom? Hahaha!
ERZSIMenyasszonya? Én a grófnak!
LILIOMFIGróf? Vajon s magácskának a gróf megtetszett? No az szép! Maga szép hűségtelen kreatúra, érti?
ERZSIÉn kreatúra?! Hohó!
LILIOMFIA szívét akartam próbára tenni - inkognitó akartam kispionírozni. Kiadtam magamat grófnak, s csak azt mondtam, hogy maga szép, gyönyörű, s maga majd kibújt a bőréből. Maga még a kezét is meg hagyta fognom.
GYURIMicsoda? A kezét?
LILIOMFIHát ön kicsoda? Kicsoda kend? A kend neve Hallgass! S maga tudja meg, csapodár leányzó, én nem gróf, én Schwartz vagyok Pestről.
ERZSISchwartz?
LILIOMFIIgen, az ifjú Schwartz vagyok. Apám ide adresszált, hogy magát feleségül vegyem. Én jöttem inkognitó, s maga elárulta magát, hogy a grófi pasasiroktól nem éppen vonakodik.
ERZSITudja meg, az nem igaz.
LILIOMFIMagának csak velem kellett volna szerelmeskedni; de maga ezenfelül a pincért is szereti.
ERZSI(habozva) Az... az... igaz!
LILIOMFIUgye igaz? A gróf mindent kispionírozott. Érti, maga a Georges-ot szereti.
ERZSIHa nem tetszik, tegyen róla. Úgy! Legalább tud mindent, úgyis megmondtam volna.
LILIOMFIS maga, kis ártatlanság, maga tán azt is elhitte, hogy szép, gyönyörű? Ah, maga szép?! Kis szeme, nagy szája, görbe orra, keskeny homloka - s a termete? Hiszen maga kemence!
ERZSIÉn kemence! Gyuri, s te mindezt tűröd?
LILIOMFIEz a maga lovagja? Ez?
GYURIUram! Az úr is csak pincér, én is az vagyok!
LILIOMFIMaga pincér? De én kellner vagyok, érti? S ez oly különbség, mint krágli és vatermörder! S az én apám engem ide essofiroz egy libáért!
ERZSIÉn liba? Nem, tovább nem tűröm! Én liba? Jöjjön csak haza apám; ha satisfactiót nem ad... Én liba?

TIZEDIK JELENET

Kányai (jő, kezében csirkék), előbbiek
 

KÁNYAINo mi ez? Micsoda lárma ez? Mit sírsz, Erzsi? Nesze, fogd a csirkéket.
ERZSIAh, jöjjön, édesapám... Azt mondta, hogy liba vagyok.
KÁNYAIKicsoda?
ERZSIEz itt ni, az ifjú Schwartz.
KÁNYAIAz ifjú Schwartz? Isten hozta, kedves öcsémuram! Szakasztott az apja! (Ölelni akarja)
LILIOMFI(büszkén elhárítja magától) Micsoda?... Mit akar?
KÁNYAIHiszen én vagyok Kányai de eadem - hát nem tudja? Hanem azt megmondom - nevét Feketére kell változtatnia.
LILIOMFIMit, én Fekete? Mit akar maga?
KÁNYAIMit? Megölelni, megcsókolni, rossz fiú!
LILIOMFICsókolni? Engem?
KÁNYAISzaporán, Erzsi, Gyuri, reggelit Fekete úrnak, mert már én így hívom - szoknia kell hozzá.
LILIOMFIMicsoda reggelit? Tud-e maga nekem adni kaviárt, osztrigát, van-e champagner? - én azzal szoktam élni.
KÁNYAIAzzal nem szolgálhatok, de tej, vaj, kávé, rostélyos...
LILIOMFIJaj, jaj, az igen parasztos...
KÁNYAIHm - be kényes gyomra van!
LILIOMFIRichtig - az apám azt mondta, hogy magának sok pénze van. No jó, ha ez igaz, elveszem a lányát, pedig nem szép.
KÁNYAINem szép? Bolondgombát ettél, öcsém?
LILIOMFIElveszem, mert sokat vesztettem a coeur dámán. Hát mennyi pénzt ád a leánnyal, he?
KÁNYAIPénzt?
LILIOMFINo persze; van-e 50-60 ezer conventions münze?
KÁNYAISemmi kommenció; amit kap, annyit kap.
LILIOMFIAh, nem úgy, édes Kánya úr!
KÁNYAIKérem, becsületes nevem kányai Kányay Zsigmond.
LILIOMFITehát, Herr von Kánya.
KÁNYAIKérem - és Y.
LILIOMFITehát Y. Csak hamar, addig nem alkuszom. Aztán ez a ház tulajdona-e vagy árenda?
KÁNYAIEh, mit vallat az úr? Most már torkig kezdek lenni. Azt mondom!
LILIOMFIHát nem ad semmit vele?
KÁNYAIEstafirungot, mást semmit. Ha meghalok...
LILIOMFIHát mikor gondolja, hogy meghal?
KÁNYAINo már ez mégis sok! Azt mondta-e az apja, hogy gorombáskodjék velünk, vagy mi?
LILIOMFIEh! Ha maga csak egypár ezert ad, az kevés, azt egy blattra is felteszem.
KÁNYAIDe hallja, édes uracskám, a blattra semmit sem fog tenni.
LILIOMFIAzt is megmondom, hogy nekem Bécsben három s Pesten hét szeretőm van. Az így szokás, az a bon ton - s az én feleségemnek nem szabad eiferozni, sem engem zsenírozni.
ERZSIS apám megtűri őt házában?
KÁNYAIDe most már vége legyen! Hallja az úrfi, Herr von Schwartz, az én pénzemet nem blattozza el, sem szeretőkre nem estafirozza - érti maga, goromba fráter?!
LILIOMFIEz bántás - ezért duellumra hívom.
KÁNYAIDe nem fog itt duellálni, hanem hordja el magát, s mondja meg édesapjának, kit én nagyra becsülök, ha csak ily fiút tudott nevelni, jobb lett volna meg sem házasodnia.
ERZSIAh, édesapám, csak folytassa, minden szava aranyat ér.
LILIOMFICsak apám equipage-ját ne küldtem volna vissza!
KÁNYAISohase búsuljon, majd elsegítjük, hogy a lába sem éri a földet.
ERZSIOh kedves, édes, okos, jó apám!
KÁNYAIMost tehát alászolgája!
LILIOMFIKorschoma!
KÁNYAIOtt az ajtó, kívül tágasabb!
LILIOMFI(félrevonja kalapját) Mit? Fogadó ez, korcsmáros?
KÁNYAINo?
LILIOMFIÉn utas vagyok! Hamar szobát kell nyitni. Azért is itt maradok.
KÁNYAIVelem egy fedél alatt ugyan nem!
LILIOMFIEz fogadó, s én fizetek, mindent fizetek.
KÁNYAIGyuri, szobát ez úrnak. Szolgája!
LILIOMFICsak ne csináljon sok ceremóniát, azt nem szeretem.
KÁNYAIGyuri, vezesd ez urat.
GYURIKivessem?
KÁNYAINyiss szobát neki.
LILIOMFIMajd ha nekem tetszeni fog.
KÁNYAIUram, ha tüstént nem lódul!
LILIOMFI(az asztalhoz ül, enni kezd) Halbseitel!
KÁNYAIVigyen el az ördög! Erzsi, azt mondom, rá ne nézz. Mindennek vége. Megírom az apjának.
ERZSIMindig mondtam én, hogy csupán Gyuri jó és becsületes...
KÁNYAIFogd be a szádat. Sem Gyuri, sem Schwartz, érted!

TIZENEGYEDIK JELENET

Adolf, előbbiek
 

ADOLF(kezében kis útitáska) Jó reggelt! Kérem, ez a Kányai uram fogadója?
KÁNYAIIgen ez.
ADOLFHol találom Kányai urat?
KÁNYAIMi tetszik?
ADOLFHát először is apám ezerszer tiszteli, s itt vagyok én, hogy helyette megöleljem. (Ölelni akarja)
KÁNYAINono, csak lassan, ki az úr?
ADOLFHát nem találja el?... No, de addig nem szólok. Hol van a kedves Erzsike?
KÁNYAIErzsike itt áll. De mi köze hozzá?
ADOLFEz?... Szép! Apámnak igaza volt. Kedves Erzsike, hát az ön szívecskéje sem sugallja, hogy ki vagyok? Nem dobog-e sebesebben?
ERZSINem uram, éppen nem!
ADOLFPedig dobognia kellene, mégpedig galoppban.
KÁNYAIDe hát kihez van szerencsénk?
ADOLFDe várjon csak kissé, édes Erzsikém; ily porosan, útiasan nemigen tetszhetem, mert éppen most szálltam le a gyorskocsiról: de mindjárt ruhát váltok... aztán jobban rám fognak ismerni; addig inkognitó maradok.
KÁNYAIValóban, édes úr, ha bőrét változtatja, sem fogjuk jobban ismerni, mint most.
ADOLFÖleljen hát meg, öregúr: én vagyok az ifjú Schwartz!
MINDSchwartz? (Valami ensemble)
LILIOMFI(félre) Benne vagyok a krédóban.
KÁNYAI(szemeit mindkettőn jártatva) Micsoda?... az úr Schwartz?
ADOLFÚgy van; hát ki is volnék más?
LILIOMFI(ölelni akarja) Ah, szervusz kamerád! Kedves barátom!
ADOLFMicsoda kamerád? Ki az úr?
LILIOMFIMár miféle ördög bújt megint beléd, hogy magadat helyettem adod ki? ismét valami maliciózus intriga, valami komédia!
ADOLFKi az úr? Ismer engem? Mi?
LILIOMFIKi nem ismerne téged, jó madár? Te vagy a híres actor Liliomfi, kivel én tegnap együtt champagníroztam. Hát hol hagytad kísérődet, azt a bolondos Szellemfit?
SZELLEMFI(előáll a motyóval) Itt vagyok, Herr von Schwartz.
ADOLFHát ez kicsoda?
SZELLEMFI(hozzá) Jaj, bocsánat, tisztelt principális úr, bizony bakot lőttem; itt van ni, az egész tervet elárultam.
ADOLFDe hát mi ez?
LILIOMFIA hamis, milyen jól játssza szerepét. Tehát tudja meg maga, fogadós, tegnap együtt mulattunk - aztán kiplanizáltuk, hogy jegyesemet próbára tesszük.
KÁNYAIŐ nem az úr jegyese többé, érti?
LILIOMFINo hát a volt jegyes szívecskéjét tesszük próbára. Ez az úr igen jó színész, s mi egymás közt elvégeztük, hogy ő az én alakomban, mint az ifjú Schwartz fog itt megjelenni, s ha a maga Erzsikéje őt megszereti, hát fuccs, akkor nekem nem kell... Ezt csináltuk ki tegnap; de ma nekem jobb gondolatom volt, s én mint gróf adtam ki magamat, s én megtudtam itt, hogy Erzsike a pincért szereti, s azért Schwartznak nem kell Erzsi, mert a pincért szereti, s az én pajtásom elkésett kissé a tréfával.
KÁNYAIAz én leányom nem szereti a pincért.
LILIOMFIDe igen, szereti, azt már én megtudtam.
ADOLFHa merem kérdeni, kicsoda az úr?
LILIOMFIHát nem tudja, elfeledte már? Ej, ej, én vagyok az ifjú Schwartz.
ADOLFAz úr lehet ifjú is, Schwartz is, de az igazi Schwartz én vagyok.
LILIOMFIAh, mit tréfálsz, hiszen te Liliomfi vagy, az a híres színész!
ADOLFÉn Liliomfi?
LILIOMFIHiában tagadod.
ADOLFAz hazugság, nem igaz.
LILIOMFISapperlot, az úr a tréfát messze űzi, már vége a komédiának; itt már tudják, hogy én vagyok az ifjú Schwartz.
ADOLFAz úr csaló!
LILIOMFIS én bebizonyítom, hogy te vagy csaló.
KÁNYAIMármost okoskodjék ki az ember!
LILIOMFI(kézen fogja Adolfot, félhalkan) Tegnap azt mondtad, hogy Egerben egy pincérnek adós maradtál, Liliomfi barátom - 17 forint 19 krajcárral Schein... Vigyázz, a pincér itt van - Georges itt van.
GYURI(rámutat) Nini! Hiszen ez itt Liliomfi!... Csak most ismerek rá. No uram, a 17 forint 19 krajcár váltót megfizeti vagy sem?
ADOLFÉn? Hát kicsoda ez? Én adósa?
GYURIHogy tetteti magát. Nem itta-e, mint gödény az úr a pezsgőt nálunk Egerben! Hiszen gazduramnak is elpanaszoltam, hogy adósom maradt... Ugye gazduram?
KÁNYAIIgaz, panaszoltad. Tehát ez az a jómadár?
GYURIEz, ez Liliomfi.
KÁNYAISzégyellje magát az úr, egy szegény pincért így megkárosítani akarni! Most tüstént fizesse meg adósságát, ha becsületes ember!
ADOLFBolondokházába jutottam én vagy mi?
LILIOMFIMondhatom, jól játssza szerepét! Hát te (Szellemfit megragadja), jómadár, mered-e tagadni, hogy ez nem a te principálisod, Liliomfi?
SZELLEMFIBocsásson, mindent kivallok. (Adolfhoz) Principális uram, vége a komédiának, itt hiában tettetjük magunkat, felsültünk, itt mindent tudnak. Ne ellenkedjék soká, mert végre még engem is megdöngetnek, szegény szolgáját, kortinahúzóját, garderobszabóját...
ADOLFAz urak vagy bolondok, vagy részegek.
KÁNYAITehát az úr afféle diátrista?
LILIOMFIHát nem látja rajta? (Szellemfi motyóját elkapja) Hiszen nézze csak, itt van ni, trikó, festék, ritterkesztyű, pordupé, paróka... No, pajtás, nem kell tréfálni, nincs rá szükség, a leány úgysem kell nekem, mert (hangnyomattal) a pincért - Georges-ot szereti!
ADOLFAz hazugság, az úr csaló, nem hiszek.
LILIOMFIMost már elég!
ADOLFMicsoda? Ez már sok!
SZELLEMFI(rángatja) Menjünk, principális uram, mert bizony kidobnak.
ADOLFTürelmemnek vége, az urak mindnyájan részegek vagy bolondok.
KÁNYAIMicsoda, én részeg? - én bolond?
LILIOMFIAh; ez már mégis szemtelenség!
ADOLFBelőlem bolondot űznek!
KÁNYAIBolond az úr maga! Itt nem fog bolondítani, komédiázni, édes diátrista uram.
SZELLEMFI(vonja) Menjünk; principális uram, mindjárt kidobnak.
ADOLFVigyen el az ördög! Kitéped a karomat!
LILIOMFIKi vele, ki vele!
GYURIAdja meg a 17 forint 19 krajcáromat váltóban.
ADOLFNo hiszen gyere, majd fizetek!
KÁNYAITakarodjék innen, itt nem kell szemfényvesztés! (Adolfot kidobják, Szellemfi vele el)
KÁNYAIÍgy!
LILIOMFIÍgy!
GYURITudom, miért titkolá becsületes nevét, nehogy a 17 forint 19 krajcárt meg kelljen fizetnie.
ERZSIÉdesapám, ugyan kérem folytassa csak tovább, dobja ki ráadásul ezt az igazi Schwartzot is. (El)
LILIOMFIHohó, mamzel, én vendég vagyok!
KÁNYAIMegyek hazulról, mert ha ezt az embert látom... Uram, ha visszatérve itt lelem, úgy jár, mint Liliomfi. (El)
LILIOMFIMindenesetre úgy járok!
GYURIOh, mily boldoggá tett, hogy köszönjem?
LILIOMFIVárj fiú, még ezentúl jő a java, fejem tele tervekkel, de gyomrom üres. (Asztalhoz ül) Azért folytassuk.
GYURIA terveket?
LILIOMFINem, a reggelit.(Kívül kocsizörgés)
SZILVAI(szava kívül) Fogadós!
LILIOMFI(felugrik).
    Jaj ez ő - remegés áll szívembe,
    Vad szeme mint forog. Elfutok.
(Futni akar)
MARISKAFogadós!
LILIOMFIAh, ez ő, a mátkám, martalékom,
    Nem futok már innen.
    Ah, nem futok már innen.
(A szőke parókát felteszi rövid zene alatt)
GYURIEz mit jelent?
LILIOMFI(helyére ülteti mint pincér)
    Ülj le szépen a helyemre,
    Itt a pincér én vagyok,
    Ah, Herr von Schwartz, mit parancsol,
    Mindennel szolgálhatok?
    Van leves barátfülével,
    Assetlinek bornyúfő.
    Ami tetszik szemnek, szájnak,
    Minden frissen sül és fő.
    Böf á la mód frikándóval.
    Van egy szörnyű indián,
    Van osztriga, van piliszka,
    Azaz reisz meridián.

TIZENKETTEDIK JELENET

(Ezalatt jő) Szilvai, Mariska; előbbiek
 

SZILVAIÖn a pincér?
LILIOMFI     Úgy van, uram!
    Itt a pincér én vagyok,
    S a kisasszony mit parancsol?
    Mindennel szolgálhatok.
SZILVAIVan-e itten extra szoba?
LILIOMFIEj, extra szobát kíván?!
SZILVAIKettő legyen egymás mellett.
LILIOMFI(Gyurihoz) A kulcsokat.
SZILVAISzaporán!
MARISKA     Ah, hol késik az imádó,
    Várad még csak egy állomás,
    Hogyha innen el nem szöktet
    Nincsen többé szabadulás.
LILIOMFI     El nem késik az imádó,
    Várad még csak egy állomás,
    Még ma innen velem szökhet,
    Közel van a szabadulás.
GYURI     Én boldogtalan imádó,
    Várad már csak egy állomás,
    Még ma Schwartz úr visszajöhet,
    Nincsen többé szabadulás.
SZILVAI     Már elkésett az imádó,
    Várad már csak egy állomás.
    Körmeimből el nem szökhet,
    Nincsen többé szabadulás.
LILIOMFI     Megjött végre a szeretőm, itt várom,
    Általhozták vagy tizenkét határon,
    Hol vizeken, hol patakon, hol sáron,
    El sem hagyom, míg élek a világon.
MARISKA     Akkor szép az erdő, hogyha zöld,
    Hogyha a vadgalamb benne költ -
    A vadgalamb olyan, mint a lány,
    Fáj szíve a párja után.
MARISKA,
LILIOMFI
    Boldog ez a pillantás,
    Melyben megláttuk egymást.
    Boldog az az óra is,
    Melyben rád gondolok is.
    Hátha veled élhetnék,
    Holtig boldog lehetnék!
SZILVAIMit jelent ez?
MARISKA     Azt kérdezte:
    Melyik szobát nyissa ki?
LILIOMFI(Gyurihoz) Melyik szobát nyissam ki?
GYURIA legelsőt nyissa ki.
LILIOMFI,
MARISKA
    El nem késen az imádó,
    Várad még egy állomás.
    Még ma innen együtt szökünk,
    Közel a szabadulás.

(A többi, mint előbb)

HARMADIK FELVONÁS

(Vendégszoba. Hátul két ajtó, egyik kijárásul, másik mellékszobába vezet.
Ez ajtóval szemközt a mellékszobában még egy másik ajtó is van)

ELSŐ JELENET

Liliomfi, Gyuri
 

LILIOMFIEz ajtó az előszobába vezet. S ez? (Kinyitja a mellékszoba ajtaját)
GYURIAz oldalszobába.
LILIOMFI(a belső szobafenék ajtajára mutat) S amaz ajtó ott?
GYURISzinte a folyosóra vezet.
LILIOMFITehát érts meg jól. A pincér én leszek e szobában, vagyis a pincér ezen vendégekre nézve én leszek. Két kijárás van, a róka szerepéhez éppen alkalmas. Azon ajtónak, ott benn, hol a kulcsa?
GYURIAz egyik kulcslyukban.
LILIOMFIMit, másik is van?
GYURINálunk minden ajtónak két kulcsa van, ha takarítani kell...
LILIOMFIÉrtem, fiú. Ide a másik kulcsot.
GYURI(átadja) Itt van. De hát az én szerelmem...
LILIOMFIAz első személy én vagyok; előbb én, aztán te. Jőnek. Lódulj ez ajtón. Az étkeket az előszobába hordod, de itt én szolgálok fel. Vigyázz, előttük ne mutatkozzál. A többiről majd értekezünk koronként. (A mellékszobába tolja) Éppen jókor.

MÁSODIK JELENET

Mariska, Szilvai (jőnek), előbbi
 

SZILVAIPincér!
LILIOMFI(változtatott hangon, selypítve) Parancsol?
SZILVAITedd le a kalapodat, Mariskám. Ez lesz a szobánk? Nekem kettő kell.
LILIOMFIEz a ténsúré; az a kisasszonyé.
SZILVAIJó. Kész az ebéd?
LILIOMFIKész. (Terít) A ténsúr nagy utat méltóztatott tenni. A kocsis azt mondá, Kolozsvárról méltóztatott érkezni. Oh, az én szeretőm szintén Kolozsvárt lakott. Ah, gyönyörű leány az! Ha méltóztatnék ismerni!? éppen oly idős lehet, mint a kisasszony; sőt szintén barna haja van - s no, a termete!
SZILVAIHeh, fiú, hogy hívnak?
LILIOMFIGeorges.
SZILVAIEzentúl a te neved Silentium!
LILIOMFIOh, én hallgatok, csak a ténsurat meg a kisasszonyt akartam mulattatni. Oh, ha a ténsúr Kolozsvárra méltóztatott volna menni. Én is oda igyekeztem, hogy kedvesemet megláthassam. Oh, ténsúr nem is képzelheti, mennyire imádom e leányt.
MARISKA(félre) A gonosz!
LILIOMFIS mi gyönyörű neve van - Mariska!
MARISKAFurcsa, engem is Mariskának neveznek.
LILIOMFIAh, lehetetlen! Mariska! A kisasszony is Kolozsvárt lakott? Bizonyosan ismeri őt... hogyne ismerné!
    Piac utcán jártam én,
    Barna kislányt láttam én,
    Mihelyt őtet megláttam,
    Mindjárt magamnak szántam.
MARISKAA mi utcánkban? Ah, most már emlékszem, varróleány, ugye? Oh, gyakran eljött hozzánk, igen jól ismerem e leányt.
SZILVAIA levest, fiú! S tudod-e, mi az a nyakleves? Az afféle confidentiát kikérem.
LILIOMFIÉrtem. (Félre) De hiszen a leányt mégis elszöktetem, vén sárkány! (El)
SZILVAIMit diskurálsz ezzel a haszontalan pincérrel!?
MARISKADe ha kérdez, az illendőség...

HARMADIK JELENET

Liliomfi (levest hoz), előbbiek
 

LILIOMFIA leves.
SZILVAIÜljünk le, Mariskám. (Leülnek)
LILIOMFIUgyan, édes kisasszony, nem emlegetett-e engem az én kedves Marisom?
MARISKAMindig - szüntelen.
LILIOMFIIgazán? Tehát még most is szeret?
MARISKAMondhatatlanul!
SZILVAI(türelmetlenül) A húst!
LILIOMFIHiszen még a levest sem méltóztatott...
SZILVAIFiú, most utolszor mondom, befogd a szád. Egyáltalában nem szeretem, ha a cseléd diskurál. A húst! Borsot is!
LILIOMFI(félre) De hiszen borsot török még ma orrod alá. (El)
SZILVAIS te is, hogy mondtad azt a mondhatatlant?! Alkalmasint megint azt hitted, annak a lomfinak mondod?
MARISKABácsi folyvást pirongat, még szólni sem szabad. Ily bánásmódhoz nem szoktam!
SZILVAIMost meg pityereg. Ne sírj, no. Még meglátja, hogy sírsz!
MARISKAS mit fog mondani, vagy gondolni...
SZILVAINa, beszélj hát, ha nem állhatod meg. Oh, asszonyok, asszonyok! Még enni sem tudnak, hacsak szájuk nem jár. Ahol ni, jő - Mariskám, lelkecském, ne sírj; ne kompromittálj.
MARISKANo most az egyszer hát nem sírok.

NEGYEDIK JELENET

Liliomfi (húst hoz), előbbiek
 

LILIOMFIA hús.
SZILVAIMiféle mártás?
LILIOMFIEz - Liliomfi-mártás.
SZILVAILiliomfi-mártás.
LILIOMFIOh, ténsúr, ez valódi história. Én ezt Liliomfi-mártásnak kereszteltem, s nemsokára még a londoni, párizsi hotelekben is így nevezik.
SZILVAIHm... S kicsoda ez a Liliomfi?
LILIOMFIAz egy igen híres színész. De hát nem ismeri a ténsúr?
SZILVAIÉn?... nem... nem...
LILIOMFIAh! Lehet-e civilizált ember, ki őt nem ismeri?! Oh, én ismerem! Víg, derék fiú, szeretetre méltó, jószívű, becsületes, nem részeges, nem kártyás... Oh, ő maga a megtestesült szelídség!
SZILVAIMicsoda? Liliomfi gazember, semmirekellő, veres orrú, részeges, kártyás, csapodár...
LILIOMFIHát ismeri?
SZILVAIIgen, ismerem.
LILIOMFIHiszen az imént nem ismerte.
SZILVAIAzaz, hogy az más.
MARISKAÚgy van, az bizonyosan más.
SZILVAIÉs nem tudod, hol van most ez a Liliomfi?
LILIOMFIMelyik? Az a másik, vagy az az egyik?
SZILVAIAz a másik?
LILIOMFI(bánatos hangon). Oh, az mindig a tormát ette - szegény jó lélek! Reggel mézzel a mellfájás ellen - délben ecettel, este böfalamóddal - azért neveztem én a tormát Liliomfi-mártásnak.
MARISKAValami baja történt?
LILIOMFIAh! Oh!... Mindjárt, csak ételt hozok. (Sóhajtva el)
SZILVAI(félre) Ha Debrecenbe vagy Váradra ment? S tán éppen itt volt szállva? Meg kell tudnom.

ÖTÖDIK JELENET

Liliomfi (rostélyost hoz), előbbiek
 

LILIOMFIMéltóztassék.
SZILVAIHát hol van most az a Liliomfi?
LILIOMFIAh, messze-messze!
SZILVAIMessze? Csak nem Váradon?
LILIOMFIOh, az szomorú történet! Egy szép angyali kisasszonyba lett Kolozsvárt szerelmes.
SZILVAIAz nem igaz.
LILIOMFIHonnan tudja?
SZILVAIS hol van most?
LILIOMFIDe a kisasszonyt nagybátyja, gyámapja vagy mije elvitte onnan. Mert ez a nagybátyja valódi szörnyeteg.
SZILVAIAz nem igaz, a nagybátyja nem szörnyeteg.
LILIOMFIHát ismeri? Ugyan kérem, nem mondaná meg a nevét?
SZILVAISzilvai Szilvai Tódor - érted-e?!
LILIOMFIAz lehetetlen! Ah, újra házasodni akar a vén filiszter.
SZILVAIHázasodni?! Hogyisne!
LILIOMFIDe Liliomfi nem ijed meg az árnyékától, a kisasszonyt elszökteti, feleségül veszi.
SZILVAINo, édes Mariskám, mit gondolsz? Elszöknék-e azzal a kalandorral az a bizonyos kisasszony?
LILIOMFIIgen, igen, mit gondol a kisasszony?
SZILVAICsitt! Ki kérdez téged?
LILIOMFIHiszen a ténsúr kérdezé a kisasszonyt, s ő tartozik engedelmeskedni bácsikájának.
MARISKA(lesütött szemmel) Azt hiszem, akit szeretünk, azért szeretjük, hogy felesége legyünk.
SZILVAIÚgy, no hiszen majd elejét vesszük a dolognak.
LILIOMFI(félre) Követni fog.
SZILVAIKelmed hordja el magát - küldje a fogadós leányát.
LILIOMFINem ér rá.
SZILVAIDe ha kéretem.
LILIOMFIAz lehetetlen.
SZILVAINo majd úgy magam megyek utána.
LILIOMFIAzaz majd megkérdem. (Félre) Vajon mit akar? (El)
SZILVAI(feláll) Kedves egészségedre! (Gúnyolódva) Akit szeretünk, azért szeretjük, hogy felesége legyünk. (Félre)
MARISKAHasonlóképpen.
SZILVAIHiszen majd szemmel tartalak én! (Ásít) Kissé elkésett az a jó madár; most lenyugszom, de nem hagyom a kisasszonyt társaság nélkül - nehogy megunja magát.
MARISKA(félre). Ütött a szabadság órája; ő szokása szerint délutáni álmát alussza, s mi menekülhetünk.

HATODIK JELENET

Liliomfi, előbbiek
 

LILIOMFIA leányasszony mindjárt jön.
SZILVAIJól van, kelmed elkotródhatik.
LILIOMFIAmint parancsolja. (A mellékszobába megy)
SZILVAIHová?
LILIOMFITegnap két tányért itt felejtettem. (El)
SZILVAIA kisasszony e szobát el ne hagyja.
MARISKAMentsen isten!

HETEDIK JELENET

Erzsi, előbbiek
 

ERZSIA pincér mondá, hogy nagysád hívat.
SZILVAIKéretem, édes leányasszony. Maradjon itt húgommal, míg kissé leheveredem. Ha ráér.
ERZSITiszta szívből.
SZILVAI(félrevonja) Ígérje meg azt, s gazdagon megajándékozom. Tudja, néha húgomnál nincsenek otthon. Beteges - ki ne bocsássa, ha ki akar menni, költsön fel.
ERZSITalán eszelős, pedig nem látszik rajta.
SZILVAICsak rá-rájő néha a bolondság. Ígéri?
ERZSITiszta szívből. Ha kell, majd felköltöm a ténsurat.
SZILVAIA leányasszony megígérte, hogy addig mulattatni fog. (Ásít) A szokás szokás! Jó mulatságot! (El a mellékszobába, az ajtót félig nyitva hagyja)
MARISKAKérem, mit suttogott önnel az öregúr?
ERZSISemmit, édes kisasszony, éppen semmit.
MARISKADe hiszen félrevonta önt?
ERZSIAzt mondá, hogy a kávé forró legyen.
MARISKAHiszen sohasem iszik kávét...
ERZSIMeg hogy a kisasszonnyal konverzáljak.
MARISKAUgyan kérem, hány pincér van itt?
ERZSICsak egy.
MARISKAÉs hogy hívják?
ERZSIMi Gyurinak hívjuk, azelőtt Georges volt.
MARISKAAz a szőke?
ERZSISzőke? Ő barna.
MARISKAIgaz, hiszen paróka. Bizonyosan az előszobában rakosgatta fel. Tudta, hogy erre jövünk. Tehát több pincér nincs, csak aki nekünk felszolgált?
ERZSINincs, édes kisasszony. (Félre) Csakugyan eszelős. Szegény leány! De hát miért kérdezi?
MARISKAMiért?... Hát hogy viseli magát? Igaz-e, hogy csapodár?
ERZSICsapodár? Oh, dehogy! Ő igen jó, hű fiú, másképp nem is tűrnénk a háznál.
MARISKA((megfogja a kezét)) Igazán?
ERZSI(félénken visszavonja kezét) Igen... igen...
MARISKAÖn úgy tesz, mintha félne tőlem.
ERZSIOh, dehogy.
MARISKATehát a pincér csakugyan oly jó?
ERZSIOh, igen-igen jó!
MARISKANem mondta-e soha, hogy szerelmes?
ERZSIOh, igen...
MARISKAMondta? A leányasszony tudja...
ERZSIMit?
MARISKAHogy ő valakibe szerelmes.
ERZSIHát ismeri a kisasszony? Ugye szép legény?
MARISKAIgen jól, igen jól ismerem, ő szerelmes valakibe.
ERZSITehát mondta a kisasszonynak?
MARISKAIgen, hogy szeret és szerettetik.
ERZSITehát a kisasszony előtt nincs mit titkolóznunk.
MARISKACsitt, csendesen, az öregúr meg ne hallja.
ERZSIHiszen hortyog... Tehát a kisasszony tudja titkunkat... de hiszen az már nem titok.
MARISKANem titok?
ERZSIMár az apám is tudja. Oh, bár ne tudná.
MARISKAHogyan? Ő is tudja?
ERZSIMa reggel megmondtuk neki.
MARISKASzerencsétlen, ha elárultatik...
ERZSIDe apám nem akar hozzá adni.
MARISKAHozzá adni...
ERZSIIgen, ő máshoz akar adni.
MARISKAÖnt hozzá adni?
ERZSIIgen, pedig mi szeretjük egymást.
MARISKASzeretik egymást?
ERZSIŐ el akart szöktetni, de én nem akartam...
MARISKAEl akarta szöktetni? Mást elszöktetni!
ERZSIDe mondom, én nem akarok szökni!
MARISKAElszöktetni? Mást szeret?
ERZSI(félre) Most már csakugyan rájött a bolondság! Én bizony nem istrázsálom.
MARISKATehát szeretik egymást? Oh, szép, igen szép! Nem szégyelli magát? Elszöktetni!
ERZSI(kihátrál) Mindjárt jövök! Apám hí - mindjárt itt termek. De hisz várhatsz! (El)
MARISKA(egyedül) S én ez embernek hittem? Erre bíztam volna boldogságomat! Mást is szeret... E fölfedezés éppen jókor érkezett! Tehát nem értem, nem, hanem egy szép pincérnő kedvéért pincérkedik itt? S én kába szinte elhittem, hogy ez nem véletlen találkozás... Megcsalta azt is - engem is! De merjen szemem elé kerülni!

NYOLCADIK JELENET

Liliomfi, előbbi
 

LILIOMFI(félre) Valahára egyedül van. Most dologra!
MARISKA(félre) Ah, ő itt - éppen jókor.
LILIOMFIKedves Marim, végre ütött a boldog óra...
MARISKAMit akar itt, uram?
LILIOMFI(suttogva) Csendesen, az öregúr fel talál ébredni. Ah, annyi mondandóm van... Szeretsz-e még, édes Marim?
MARISKAS meri azt tőlem kérdeni?
LILIOMFICsendesen...
MARISKAÖn áruló! Hitetlen!
LILIOMFIMi történt itt?
MARISKAMi? Leálarcoztuk önt, uram, ismerjük jól!
LILIOMFIAz ég szent szerelmére kérem, Mari...

KILENCEDIK JELENET

Szilvai (az ajtónál leskelődve), előbbiek
 

MARISKAHiába tetteti magát, végre igazi alakjában mutatkozott.
LILIOMFIDe hát hallgasson meg...
SZILVAI(félre). Ördög, pokol, ez a Gyula hangja. (Felteszi szemüvegét)
MARISKATagadhatja-e? Ide becsempészi magát álarc és álruha és álnév alatt...
SZILVAIÚgy vagyunk?
LILIOMFIDe édes istenem, ön fellármázza az öregurat.
MARISKAIgen, azt akarom, tudjon meg mindent.
LILIOMFIDe ön félreismer; itt félreértés van - megmagyarázom -
MARISKAÉn az urat nem szenvedhetem, ki nem állhatom - tudja meg...
LILIOMFI     Szárad a bokor a tetőn,
    Haragszik rám a szeretőm.
    Verje meg az én istenem,
    Ki áskálódik ellenem.

    Megégett a körösvölgyi csárda,
    Szaladj rózsám, mert megcsap a lángja.
    Nem félek én annak a lángjától,
    Inkább félek rózsám haragjától.

    Mondd meg rózsám, mondd meg mán,
    Szeretsz-e még igazán?
    Ha nem szeretsz igazán,
    Ne járass magad után.

MARISKA     Elmehetsz drága madár,
    Nem kell nekem csapodár.
    Feloldozom szívemet,
    Másnak adom kezemet.
LILIOMFI     Jegenyefa tetejében
    Két holló ül feketében,
    Gyászruhája engem illet,
    Mert engemet már nem szeret
    Az én kedves rózsabimbóm, galambom.
DUETT     Nézz, rózsám, a szemembe!
    Mit olvasol szívembe'?
    Ugye azt mondja:
    Te vagy az angyalom,
    Ragyogó csillagom.
MARISKA(sírva)
    Nézz rózsám a szemembe!
    Mit olvasol szívembe'?
    Ugye azt mondja:
    Te voltál angyalom,
    Ragyogó csillagom!
SZILVAIPincér! Kávét!
LILIOMFIAhol ni, most mindennek vége.
SZILVAI(félre) Csakugyan ő az! Jó, hogy itt vagy, fiú; kávét! (Félre) A hátulsó ajtót bezárom. (Teszi) Többé nem menekszel, jómadár.
LILIOMFI(titkon) Mari, az istenért, mi történt? E változás?
MARISKAMi? Hogy fölfedezem gyámatyámnak. Reszkessen haragjától. Ön megcsalt. Nem szereti a fogadós leányát?
LILIOMFIÉn? Mari itt félreértés van...
MARISKAMindent tudok...
SZILVAI(jő) No, fiú, számoljunk.
LILIOMFIParancsára. (Félre) Kérem, Mari.
MARISKANem hiszek többé.
SZILVAINo, csak ízibe - pincér.
LILIOMFI(szeme folyvást Mariskán) Tehát: két szoba - két napra...
SZILVAIMicsoda?
LILIOMFIIgen, a szoba öt forint. Leves három krajcár, hús... (Félre) Vajon mi baja?
SZILVAIA hús? No?
LILIOMFIA hús - mi volt? Igen, rostélyos...
SZILVAIRicandó hilumiluval.
LILIOMFIIgen, hilumilufilu - összesen három forint.
SZILVAIPincér úr, kissé zavarodott.
LILIOMFICsuda-e, édes ténsúr, itt tévedés van - kettő meg három - az kilenc.
SZILVAICsudálatos számvetés...
LILIOMFINémely gyámapák is így szoktak...
SZILVAIHm!... Ugyan menj csak - a szelencémet, a másik szobában feledtem!
LILIOMFIAzonnal! (Be a mellékszobába)
SZILVAIMindjárt befejezzük a gyámapai számadást... (Rázárja az ajtót) No, gaz kölyök, most kezemben vagy.
LILIOMFIMi az? Mit csinál az úr?
SZILVAIIsmerlek, jómadár. Tehát pincér vagy, te, he?
LILIOMFIUram, bocsásson, a gazda hív.
MARISKATehát tudja ön?
SZILVAIMindent tudok. Innen ugyan meg nem szabadulsz.
LILIOMFIHiába erőlködik, újra elszököm.
SZILVAIEl? De majd teszünk róla. Teszünk róla, édes úrfi!
MARISKAÚgy, úgy, fenyítse meg.
SZILVAIPéldásan - csakhogy zár alatt van.
LILIOMFIUram, nincs joga velem így bánni - protestálok -, hacsak vasra nem veret, tüstint elszököm.
SZILVAIMariska! Hívd hamar a fogadóst!
MARISKAMondja meg neki: gyűlölöm; hogy soha, sohase merjen szemeim elé kerülni...
SZILVAI(halkan) Hallgass, szerencsétlen. Látnod kell, látni fogod, vele utazol...
MARISKASoha, soha! Ő csapodár, hívtelen, csaló!
SZILVAICsitt - küldd a fogadóst!
MARISKADe én nem akarom többé látni, míg itt lesz, be sem jövök, a kocsiba ülök - ki nem állhatom, nem szenvedhetem. (El)
LILIOMFIMit erőlködik? Nem félek többé haragjától.
SZILVAITeszünk róla, édes úrfi. Nem szabadulsz többé, velem jössz Váradra!
LILIOMFIDe nem megyek!
SZILVAIDe jössz! Erőszakkal vitetlek el.
LILIOMFIJobbkor kellett volna fölkelnie.
SZILVAINem vagy-e gyámfiam?
LILIOMFIHa az is, de zsarnokom nem lesz. Én nem leszek sem koncipista, sem kancellista, ingrosszista, exhibista, inhibista, én teátrista leszek; s meglátom, ki akadályoz.
SZILVAIÉn, én per zsup vitetlek haza - érted? -, vason, per zsup!
LILIOMFIHahaha!

TIZEDIK JELENET

Kányai, előbbi
 

KÁNYAIMi tetszik, uram?
SZILVAIJöjjön, jöjjön, édes fogadós úr, csak egy pincérje van?
KÁNYAICsak egy.
SZILVAITehát tudja meg, ő nem pincér, ő az én átöltözködött kalandos, kóricáló gyámfiam és unokaöcsém.
KÁNYAIMicsoda az én pincérem?
SZILVAIÚgy van, unokaöcsém; egy régi nemes család ivadéka.
KÁNYAIAh, most értek mindent! Ő az én leányomért állott be pincérnek, hogy elcsábítsa - úgy van, hiszen ez kézzelfogható!
SZILVAISzerencsétlen apa! Oh, ez kitelik tőle.
KÁNYAIS én oly szamár voltam, hogy mindjárt rá nem ismertem. Soha még csak egy krajcárig sem csalt meg, sem engem, sem vendégeimet. Hiszen az arcából is kilátszott, hogy úrnak született. Aztán sohasem akart a bor közé vizet vegyíteni; oh én gyanítottam, hogy ő nem természetes pincér!
SZILVAIÚgy van, ő nem az; de én rajtakaptam. Képzelje átöltözött, előttem szőke parókával járt, változtatott hangon beszélt, hogy rá ne ismerjek...
KÁNYAISzőke parókát tett fejére? Most már arra is emlékszem; valami diatrista volt itt, annak hánytuk szét holmiját az ivószobában, bizonyosan ott kaparította kézre. No nézze az ember! Bennünket bolonddá tenni!
SZILVAIDe én kézre kerítettem; ide a mellékszobába zártam. S most arra kérem kelmedet, szegény megcsalatott atya, kinek leányát el akarta csábítani, őrizze itt - érti? Én megyek, törvényes asszisztenciát kérek - elfogatom, vasra veretem -, mert képzelje, szökni akar tőlem, megint szökni! Teátrista akar lenni!
KÁNYAIUram irgalmazz! Teátrista!
SZILVAIHol lakik a szolgabíró vagy esküdt?
KÁNYAIA hetes majd oda vezeti.
SZILVAIKöszönöm.
KÁNYAIKérem, gazdag-e az úrfi? Van-e mit a tejbe aprítania?
SZILVAIŐsi javaimat ő örökli.
KÁNYAIMennyi jövedelemmel?
SZILVAINégy-ötezer pengőre megy. De miért kérdi azt?
KÁNYAIAz már szokásom. De siessen a ténsúr, mert soká nem őrizhetem.
SZILVAICsak őrizze - meg nem bánja. Várj, rossz fiú! Érezni fogod haragomat! (Elmegy)
KÁNYAI(egyedül) Ő tehát úrfi, nagy úrfi, gazdag úrfi, földes úrfi? Furcsa! S ő el akarta csábítani Erzsikémet, hm! - de azt is mondta, feleségül veszi.

TIZENEGYEDIK JELENET

Erzsi (jő), előbbiek
 

ERZSIÉdes atyus, mi lárma van itt? Tán a kisasszonyra megint rájött a bolondság?
KÁNYAIErzsi te!
ERZSIMi baj, atyus?
KÁNYAIHát nem érted?
ERZSIMit?...
KÁNYAIOh, te szerencsétlen liba! Hát csakugyan szereted a pincért? he?
ERZSIInkább vénleány leszek, mint ahhoz a Schwartzhoz menjek.
KÁNYAIEh, Schwartznak vége; az a goromba kölyök sohasem lesz vőm, soha, soha!
ERZSIÉdes lelkem atyus!
KÁNYAIDe te... tehát nem élhetsz a pincér nélkül, egyáltalában nem - kész vagy inkább a kútba ugrani? Ugye kész, édes tubicám?
ERZSINo igen, talán, ha atyus ellenkezik - hát beleugrom.
KÁNYAIUgye minden bizonnyal beleugranál?
ERZSINo isten neki, hát beleugrom. (Félre) Ez tán segít, üssük a vasat! Igen, atyus, most már fogadom, ha a pincérnek nem ad, holnap nem isznak a kútból!
KÁNYAIÍgy már atyai kötelesség, leányomat, szegény egyetlen gyermekemet meg kell mentenem! Ez atyai kötelesség! Keblemre, édes jó leányom - tehát a pincér a tiéd!
ERZSIOh, édes, jó atyus! Mint szeretem édes atyust!
KÁNYAIJó, jó, csak menj - vele kell végeznem! Menj az előszobába. Ha szólítalak, jöjj. Siess, az idő múlik.
ERZSIAmint parancsolja.
KÁNYAIDe vajon akar-e ő is?
ERZSIHiszen azt mondá, szökjem vele.
KÁNYAISzerencsétlen! Elcsábított volna!
ERZSIAh, dehogy; azt mondá, az engedelem a zsebében van, s előbb összeesküszünk s aztán szökünk.
KÁNYAIZsebében? Annál jobb. Oh, leányom, ha tudnád, ki ez a pincér! De nem szólok. Várj az előszobában. (El)
ERZSIVárok az előszobában. (El)
KÁNYAI(egyedül) Most tapogassunk az úrfi szívére. Az öregnek azt fogom mondani, tudtom és akaratom nélkül esküdtek össze, s ha egyszer megtörtént, ütheti a nyomát. Aztán ha a gyermekek szeretik egymást, kinek mi köze hozzá? (Az ajtót megnyitja) Gyurikám! lelkem Gyuricám, egy szóra! (Félre) Mintha semmit sem tudnék.

TIZENKETTEDIK JELENET

Gyuri (fején a szőke paróka), előbbi
 

GYURIMit parancsol, gazduram?
KÁNYAI(félre) A szőke paróka is fején. Gonosz csont, az ijedéstől feledte fején. Hát úrfi, mire való ez a főn? Mit jelent ez?
GYURI(lekapja) Oh, ha tudná, gazduram!
KÁNYAICsitt! Én mit sem tudok, mit sem akarok tudni. Az úrfit ide bezárták; s az a dühös ember megesküdött, hogy vason per zsup viteti el, pandúrok által. Érted-e, per zsup! A szégyen, a gyalázat!
GYURIOh, rettenetes!
KÁNYAIRám bízta, hogy őrizzelek, mint szemem világát.
GYURIDe mit parancsol ő nekem?
KÁNYAIDe igen, szerencsétlen ifjú, ő parancsol, ő a törvényhez folyamodik, a szökevényeket pedig a törvény elfogja és per zsup hazaviteti.
GYURINekem sem apám, sem anyám.
KÁNYAITudom, gyermekem, éppen ez a baj, hogy árva vagy, s a törvény a gyámapa körmei közé adott. Hogy hívnak, édes fiam?
GYURIHogy hívnak? Már hogy engem hogy hívnak?
KÁNYAIIgaz neveden!
GYURIHát nem mondta az öregúr?
KÁNYAIAzt nem.
GYURIHát Kis György a nevem, hiszen tudja, gazduram.
KÁNYAIKiss... az régi - igen régi - ősi família.
GYURIOh, igen régi! Úgy hiszem egyenesen a nagy Kisektől származom le!
KÁNYAINemes família!
GYURIAz, az - keresztlevelemből is látható.
KÁNYAIS Biharban születtél?
GYURINem voltam jelen, s bizonyosan nem tudhatom.
KÁNYAIDe jószágaid itt vannak?
GYURIIgen, jószágaim mind itt vannak. (Félre) Mindenem rajtam van.
KÁNYAIDe tudja-e, fiatalember, én megesküdtem, hogy nem hagyom elszökni. Okát tudni fogja. Uram, a megbántott atyától reszkessen!
GYURIÉn bántottam meg?
KÁNYAINem akarta-e leányomat, szegény Erzsikémet, egyetlen gyermekemet elcsábítani?
GYURIElcsábítani? Dehogy - feleségül akartam venni.
KÁNYAIDe hát mért nem volt hozzám bizalma, fiatalember?
GYURIHát nem mondtam ma reggel?
KÁNYAIIgen, de nem az igazi hangon. Erőltetnie kellett volna a dolgot - erőszakolnia! S mindent meg kellett volna mondania! Érti? Mindent!
GYURIDe most, midőn mindent tud...
KÁNYAIIgen, most már mindent tudok.
GYURIHát ellenkezik most is?
KÁNYAIS nem fél az öregúrtól?
GYURIEgy cseppet sem.
KÁNYAIVolna-e ereje vele dacolni?
GYURIIgen, van erőm - ő nekem egy cseppet sem parancsol.
KÁNYAIMilyen szép, ha az ember bátor! De ha el akarná leányomtól választani?
GYURIAzt majd meglátjuk! Ha egyszer feleségem lesz...
KÁNYAIS akarja-e, hogy az legyen?
GYURI     Rongyos a ked háza vége,
    Fejér a ked lánya képe,
    Adja ked nekem a lányát,
    Megcsinálom a ked házát.
KÁNYAIDe ennek igen-igen gyorsan kellene megesni.
GYURITehát siessünk.
KÁNYAIIgen - de az engedelem...
GYURIItt van. Tudtuk nélkül kikértem az Erzsike keresztlevelét is.
KÁNYAI(a levelez nézi) Nemes Kiss György. Igen jól van. Heh, Erzsike! Erzsike!

TIZENHARMADIK JELENET

Erzsi, előbbiek
 

ERZSIKedves atyus!
KÁNYAIJertek ide. Menjetek a lelkészhez, kérjétek nevemben, hogy eskessen össze rögtön... Nagy-nagy ok van rá!... (Gyurihoz titkon) Gyurikám, mondj oly okot, milyet akarsz. De esküvés nélkül vissza ne térjetek, azt mondom, különben mindennek vége. Áldásom rátok! S most siessetek.
GYURICsak rám kell bízni.

TIZENNEGYEDIK JELENET

Liliomfi (jő), előbbiek
 

LILIOMFI(mint Schwartz) Hát ez mi?... Semmi szolgálat? Hol a kellner?... Én aluszom, szobámban...
KÁNYAIKissé későn kelt fel, édes Schwartz úr! Hogy is mondja? - ifjú Schwartz.
LILIOMFIAh, itt a kellner!
KÁNYAIKellner?... Alászolgája! Ifjú Schwartz, a lánytól - orrod tőlem fokhagymás!
LILIOMFIMást gondoltam - a leányt elveszem...
KÁNYAIKéső, amice!... hahaha! Siessetek, gyermekek!
ERZSIDe hát atyus nem jő?
KÁNYAIHisz nekem nem szabad. Ne kérdezz, mert mindent elrontasz.
LILIOMFIÉn protestálok!... Hozzám kell jönnie.
ERZSINo, úgy csak siessünk, Gyuri. Elmennek
KÁNYAIDe hiszen protestálhatsz már most akár ítéletnapig.

TIZENÖTÖDIK JELENET

Schwartz, Adolf; előbbiek
 

SCHWARTZCsakhogy itt talállak, lelkem barátom!
LILIOMFI(félre) Jaj, ez az öreg Schwartz - emlékszem, kétszer hasítottam fel a biliárdját!
KÁNYAIKedves barátom, sajnálom, tiszta szívből sajnálom, de hogy fiad magának tulajdonítsa - én nem tehetek róla.
SCHWARTZFiam magának tulajdonítja? Mindenről felvilágosítást kérek.
KÁNYAI(Liliomfihoz) No, édes úrfi, majd lefestem most apja előtt. No, ugyan szép nevelést adtál fiadnak!
SCHWARTZSzép nevelést?
KÁNYAISoha neveletlenebb bolondot nem láttam!
SCHWARTZAz én fiam bolond?
ADOLFÉn?!
KÁNYAIKi szól az úrhoz? Fiad faragatlan tuskó, goromba pokróc.
SCHWARTZEh, az én fiam a legneveltebb ifjú - de te, te hova tetted eszedet, fiammal úgy bánni!
KÁNYAIBarátom, ne gorombáskodjál, azt mondom!
SCHWARTZÉn gorombáskodom?
KÁNYAITe és fiad.
SCHWARTZMég te neheztelsz? Hát úgy kellett a fiamat fogadnod? Ő, a jó lélek alig várhatta, hogy lássa menyasszonyát, a gyorskocsin előresiet, s uramfia, itt - itt kidobják!...
KÁNYAIMi dobtuk ki? Mi? Mi ölelő karokkal fogadtuk!
SCHWARTZÖlelő karokkal, még a frakkját is összetéptétek. Tudja a manó, mit fognak rá, s kilökdösik; s most meg azt mondják: ölelő karokkal fogadták?!
KÁNYAIIgen, ölelő karokkal, de ő durváskodik, fitymál, lányomat libának nevezi; pénzemet kérdi...
SCHWARTZAzt fiam nem tehette!
LILIOMFIS ha azt cselekedte?
SCHWARTZKi kérdi az urat?
KÁNYAIÚgy, úgy, csak mosd meg a fejét.
ADOLFÉn gorombáskodtam? Én?
KÁNYAIKi kérdi az urat? Mit keres itt megint? Azt várja, hogy újra kivessük?
SCHWARTZItt van ni, megint kivetéssel fenyegetőzik! S még azt mondja: tárt karokkal fogadták!
KÁNYAIAztán hiszen maga is lemondott fiad a leányról...
ADOLFÉn mondtam le?
KÁNYAIKi kérdi az urat?... Most takarodjék, azt mondom.
SCHWARTZHát tagadhatod-e még most is, hogy illetlenül bántál fiammal? Hogy nem dobtad ki?
KÁNYAIEz mégis rettenetes! Én nem dobtam ki fiadat, hiszen ő itt nagy hetykén utasnak adta ki magát - szobát nyittatott...
ADOLFÉn nyittattam szobát?
KÁNYAIEh, fogja be az úr a száját!
SCHWARTZItt van ni - ez a jó fogadás! Így kell becsületes, művelt emberrel bánni?
KÁNYAIAmilyen a mosdó, olyan a törülköző. Ő Schwartznak adta ki magát, egy rossz komédiás?
SCHWARTZKomédiás? Az én fiam komédiás?
KÁNYAIIgen, a fiad is komédiás, mert oly bolondosul viseli magát, mint afféle szeleburdi.
SCHWARTZAz én szolíd fiam szeleburdi?
ADOLFNem mondtam-e? S ezt eltűrjük?
SCHWARTZKidobni - s ő, a szegény lélek kénytelen rossz fakó szekérre ülni -, szerencsére az úton megismerte kocsimat...
KÁNYAIMegőrült ez az ember?
SCHWARTZÉn örült? Ez sok!
KÁNYAINo, persze, hiszen fiad ki sem mozdult a fogadóból.
SCHWARTZEz az ember megőrült!
KÁNYAIŐrült vagy magad!
SCHWARTZMost már vége a barátságnak! Jöszte, fiam, kapsz te másutt is leányt!
KÁNYAIAz én leányom kapott is már mást!
SCHWARTZAnnál jobb.
KÁNYAIS édes lomfi vagy micsoda fi, szintén hordja el rögtön magát!
LILIOMFIIgen, édes Liliomfi úr, csak kotródjék!
KÁNYAIDe édes ifjú Schwartz, kotródjék kelmed is.
SCHWARTZHát ezt az urat is Schwartnak hívják?
KÁNYAIEhol ni, most már ismerni sem akarja. Barátom, megőrültél? Most már igazán kérdem. Hát nem fiad ez? Vagy mi?
SCHWARTZFiam? Hiszen fiam ez itt!
KÁNYAILiliomfi, a komédiás? Hahaha! Csakugyan megőrült!
ADOLFÉn Liliomfi? Igaz, akkor is e nevet fogták rám, s a lábam sem érte a földet...
KÁNYAIÖreg barátom, hiszen fiad ez itt.
SCHWARTZEz? Kicsoda, micsoda ez?
LILIOMFIHát nem csinál tiktakot atyai szíved? Atyám! Oh, jó atyám! (Ölelni akarja)
SCHWARTZAz ördögnek vagy fia!
KÁNYAIVagy úgy, tagadd meg, mert érdemtelen becsületes nevedre.
SCHWARTZHiszen csak tudom, melyik a fiam. Ezt itt nincs szerencsém ismerni.
KÁNYAIDe már itt eláll az eszem.
SCHWARTZÚgy, úgy, csak bámulj. Tudd meg, meg vagy csalva, mert fiam, Adolfom ez itt.
LILIOMFINe tagadja meg a vérség köteleit, táti!
SCHWARTZMég gúnyolódik is... Meri-e az úr állítani, hogy az én fiam?
LILIOMFIHát az úr meri-e állítani, hogy nem apám?
SCHWARTZEjnye, miféle izgága ember ez?
LILIOMFITehát megtagadja, táti, a természet szent jogát? Kitagad engem? Vérző szívvel ugyan, lemondok az atyai szeretetről!... Isten veletek, ifjú álmaim! Menj tehát, zsarnok apa, mert én is a sötét Hekatéra, s a jós csillagzatok titokzatára esküszöm, ez ember itt nem apám, s én nem vagyok fia! Keressen magának fiat a vadállatok közt, de én nem leszek többé!
KÁNYAI(bámulva) Tehát az úr nem fia - nem Schwartz?
LILIOMFIMondottam. (Schwartzhoz) Hát az úr meri-e állítani, hogy ez itt fia?
SCHWARTZIgen bátorkodom.
LILIOMFITehát bátorkodjék megölelni. Jól van. Hagyja rá birtokát, kávéházát, biliárdját, én lemondottam.
KÁNYAIPüh!... Rosszat gyanítok. Hát hogy merte az úr azt hazudni, hogy Schwartz?
LILIOMFIÉn hazudok? Soha. (Zsebeit kifordítja)
    Zsebem ugyan elég van,
    De benne pénz nincsen,
    Ha pénzemet megszámlálom,
    Egy polturám sincsen.
Igen, Schwartz vagyok, mégpedig ifjú, alig huszonkét éves.
KÁNYAIDe azt mondta, hogy a kávés fia.
LILIOMFINéha az is vagyok.
KÁNYAICsak néha...
LILIOMFINéha méregkeverő is - gyakran király, herceg, gróf.
KÁNYAIHohó!
LILIOMFINéha paraszt is.
KÁNYAIIgen gyakran, igen gyakran. És neve?
LILIOMFILiliomfi, kegyes engedelmével, diátrista!
KÁNYAIÖrdög mennykő, rosszat gyanítok!
LILIOMFINem tehetek róla, gyanítani szabad.
SCHWARTZS most, miután tisztába jöttünk, hol van Erzsike? Tudtam, hogy félreértés...
KÁNYAIErzsike? Erzsike máshoz ment.
SCHWARTZSzerencsétlen, elhitted, hogy Schwartz, s neki adtad.
KÁNYAIBocsáss meg, engem is rászedtek; én azt hittem, ez itt fiad, s ő lemondott Erzsikéről.
LILIOMFIÖrökre.
KÁNYAIDe ördög mennykő, itt aligha pórul nem jártam. Hallja az úr, s talán az az öregúr is?... Irtóztató volna! Ha rászedtek? Az igazi Schwartzot kilökték, ha mindnyájan komédiáznak. Uram, most mindjárt elfut a pulykaméreg. Mondja ki, mit tud a dologból!
SCHWARTZNo, barátom, magadnak tulajdonítsd.
LILIOMFIDe hát mi lelte az urat?
KÁNYAI(kérőleg) Nem űztek-e belőlem bolondot? Kérem, vallja meg, nem lesz bántása, bizony isten, csak az igazat vallja meg!
LILIOMFITehát tudja meg, azon öregúr hasonlóképpen diátrista; a leány is diátristáné, a kocsis is, még a lovak sem igaziak; csak azén jöttek ide, hogy a pincért leányához segítsék, s kiadták magukat mindenféléknek.
KÁNYAIÁjulás környékez. Széket!
LILIOMFITessék. De nem én vagyok a főbűnös; az egész komplottot az az öreg úr, vagyis az az átöltözött öreg úr, mert az a fekete haj sem igazi, hanem paróka - csak őt vegye az úr kérdőre, mindennek ő az oka.
KÁNYAI(felugrik) Igen, azt - csak azt. Az nem menekszik!
LILIOMFIÉppen jő. Csak vonja kérdőre. Ha tagadja, csak hivatkozzék rám, én addig elbúvok; ő persze tagadni fogja, de nem kell tágítani. (El a mellékszobába)

TIZENHATODIK JELENET

Szilvai, Mariska, pandúrok
 

SZILVAINo, kedves öregem, itt van? Megőrzötte?
KÁNYAI(elébe áll) S az úr vissza mert jönni?!
SZILVAINo, no, mi lelte?
KÁNYAIMi lelt? (Sírva) Ismerlek, jómadár... egy szegény apát tettetek bolonddá!
SZILVAITüzes mennykő, ne bolondozzék az úr!
KÁNYAIDe az úr, az úr ne bolondozzék! Vallja meg, ön megcsalt, ellenem összeesküdött!
SZILVAIElsikkasztotta az úr? Akkor reszkessen!
KÁNYAIReszkess te!
SZILVAIHol van a fiú?
KÁNYAIMinden kisült. Liliomfi nem Schwartz, hanem Liliomfi - értjük?
SZILVAINem értjük; de majd érthetővé tesszük.
MARISKALiliomfi? Hiszen éppen ő az, kit a bácsi becsukott.
SZILVAINo már te is félrebeszélsz, hiszen ő az én gyámfiam.
KÁNYAIGyámfia? Tán a pincér is, a kocsis is gyámfia? Sok gyámfia van még az úrnak? (Haját megfogja)
SZILVAINe bántsa az úr a hajamat - akarom mondani, a parókámat.
KÁNYAITehát önként megvallja?
SZILVAIMit vallok meg?
KÁNYAIHogy parókát visel.
SZILVAIEjnye, szemtelen ember - most azt mondom...
MARISKATehát akit ide becsukott, a gyámfia?
SZILVAIIgen az!
MARISKALiliomfi a gyámfia!
KÁNYAIEh, az az én pincérem, ha csakugyan pincér és nem diátrista.
SZILVAIIgen, az úr pincére...
KÁNYAIHála istennek, legalább nem diátrista!
MARISKAIgen, az úr pincére, Liliomfi. A hűtelen! Most akadály sem volna!
KÁNYAIHallgasson a leányasszony! Nem szégyenli, ily ifjonta, s már komplottba áll? Tudjuk, a leányasszony is a bandába tartozik.
SZILVAIMit? Az én húgom bandába?
KÁNYAIIgen éppen oly komédiásné, mint az úr komédiás.
SZILVAIÉn komédiás?...
SCHWARTZMit beszélsz, barátom Kányai, hiszen ez tekintetes Szilvai professzor úr!?
KÁNYAI(növekedő örömmel). Micsoda? Ez Szilvai - tekintetes Szilvai Szilvay Tódor úr -, a gazdag Szilvay? S az, akit ide zárt a tekintetes úr?
SZILVAIAz én korhely gyámfiam, ki pincérnek adta ki magát, hihetőleg leányáért.
KÁNYAI(tombol örömében) Hahaha! Hahaha!... Mégsem csalódtam!
SZILVAIMit nem csalódott kelmed?
KÁNYAIKedvem volna táncolni, ugrálni, a bőrömből kibújni!... S én bolond, annak a Liliomfinak újra hittem!... Oh, én bolond!... Én hittem... Hahaha!
SZILVAIAdja ide a kulcsot. Legények, most vigyázzatok!
KÁNYAIA kulcsot... Micsoda kulcsot?... Ő már nincs ott.
SZILVAINincs ott?
KÁNYAINincs.
SZILVAIAz úr elbocsátotta?
KÁNYAI(félre) Mit hazudjam? Igen, mert én azt hittem, hogy nem az úr gyámfia; ő bebizonyította, hogy nem az úr gyámfia, igaz-e, vagy sem? - azt nem tudom, de nekem bebizonyította. Aztán kitört az ajtón, s minthogy bebizonyította, hogy csak közönséges pincér; s minthogy a gyermekek szeretik egymást...
MARISKASzeretik egymást?! Oh, ég!
KÁNYAIIgen, minthogy szeretik egymást, s leányomat feleségül akarta venni, azt gondolám, mit Isten összeadott, az ember ne válassza el - megegyeztem: de kényszerítve is voltam -, ők eddig férj és feleség!... Én nem tehetek róla - tulajdonítsák a félreértésnek.
MARISKAÖsszeesküdtek!... Oh, menjünk innen!...
SZILVAIAz a házasság érvénytelen, az akaratom ellen történt; én, gyámapja, felbontom!
KÁNYAIDe nem bontja, egyáltalában nem bontják. Ő elvette az én leányomat, kinek mi köze ahhoz? Mi köze az apáknak - annál kevésbé a gyámapáknak?... Az úr az oka? Mért bánt vele rosszul - szegény fiú kénytelen volt elszökni. Én megegyeztem, megáldottam, pedig az igazi apa e részben én, csupán csak én vagyok - az úr csak afféle gyámapa.
SZILVAINo, hiszen majd meglátjuk!
KÁNYAIPerelünk - az úr perelhet extra dominium, mint mondani szokás. Mi a birtokban vagyunk. Én is nemesember vagyok, ármálista. S kikérek minden megtámadást - úr vagyok házamban?...
SZILVAIEz itt fogadó, ez a szoba az enyim - én fizetek érte, tehát itt csak nekem van jogom gorombáskodni, érti az úr?... Én e házasságot nullifikálom, s az urat konvinkáltatom, mint olyat, ki a fidei commissumot ledálta - érti?... Az én gyámfiam húgomat veszi el, s ezzel punktum!
KÁNYAIS én opponálok; őket csak ásó-kapa választja el. Ah, éppen jókor.

TIZENHETEDIK JELENET

Erzsi, Gyuri, előbbiek
 

KÁNYAIMegtörtént?
GYURIMeg.
KÁNYAIHála istennek! (Közé és Szilvai közé veti magát) Uram, ne zsarnokoskodjék; én közbevetem magamat, és semmiképp nem engedem, hogy kezeit ráemelje - én védeni fogom, mint kölykeit védi nőstény oroszlán! Itt nincs egyéb hátra, mint hogy az úr is áldja meg, ha akarja...
SZILVAIDe hiszen majd megáldom én!
KÁNYAIUram, le a kézzel!
SZILVAI(Erzsikéhez) S maga bátorkodott vele összekelni?
ERZSIAtyus parancsolta.
KÁNYAISemmi gorombaság! - Jobb lesz az egész dolgot békés úton eligazítani. Jertek, gyermekeim, könyörögjetek ti is. Jer, fiam, ugye tenjószántadból vetted el leányomat? Ugye csak vele lész boldog? Ugye csak ásó-kapa választ el? Kérd kedves aranyos gyámapádat, hogy bocsásson meg!
SZILVAIMicsoda? Mit bocsássak meg e fiúnak? Hát ki ez?
KÁNYAIKi? Hát gyámfa, a pincér.
SZILVAIPincér lehet, de nem gyámfiam. Nem ismerem; vagy megbolondultak mindnyájan?
MARISKAJól hallok-e? Hát ehhez adta kelmed Erzsikét? Hahaha!
KÁNYAIMit nevet a kisasszony?
MARISKAEhhez, hahaha!
KÁNYAIEzen úrnak gyámfiához.
SZILVAIKelmedet lóvá tették - ez nem az én gyámfiam!
KÁNYAIMicsoda? Hát te semmirekellő, nem vagy ez úrnak gyámfia?
GYURIHát mondtam azt? Én Kiss György vagyok.
KÁNYAIS az úr gyámfiának neve?
SZILVAISzilvai Gyula.
KÁNYAIOdavagyok! Most már igazán odavagyok.
MARISKA(öleli) Kedves Erzsike! mint szeretem magát! Örvendek - gratulálok!
ERZSIKE(félénken) Kérem! kérem! (Gyurihoz) Ismét rájött a bolondság!
KÁNYAIA fejem szédül - meg fogok őrülni!
MARISKAKedves bácsikám, tehát tudja meg, hogy Liliomfi...
SZILVAIKi ne merd e szót ejteni, különben nem tekintek semmit!
MARISKAHiszen Liliomfi nem más, mint a bácsika gyámfia.
SZILVAIGyámfiam? S te őt szereted?
MARISKAIgen, s ő engemet.
SZILVAIS ki itt pincérkedett?
MARISKAHa az, ki pincérkedett, gyámfia, úgy az egyszersmind Liliomfi is.

TIZENNYOLCADIK JELENET

Liliomfi, előbbiek
 

LILIOMFIIgen, Liliomfi én vagyok, s ha gyámatyus Mariskát nekem adja, ismét Szilvai Gyula leszek.
SZILVAIKarjaimba, te rossz fiú! Vegyétek áldásomat!
KÁNYAIDe én nem áldom meg. Ez a házasság nem érvényes... el, el, egymástól!
LILIOMFIHohó, gazduram, maga adta össze őket, megegyezett, megáldotta, mi mindnyájan tanúk vagyunk.
SCHWARTZBarátom, itt nincs mit tenni, mint hallgatni. Sajnálom, de ha leányod a pincért szereti... Hja!
ADOLFÉn lemondok. Jobb előre tudnom, hogy a pincért szereti, mint azután.
KÁNYAIDe engem rászedtek.
LILIOMFIHát az úr nem akarta rászedni gyámapámat?... Mi rászedtük az urat, az úr pedig magát, tehát kvittek vagyunk.
KÁNYAINo, hát isten neki!