Nagyhatalm� s�ndiszn�cska

M�ra Ferenc

Kerek erd� k�zep�ben, jegenyefa tetej�ben vidoran munk�lkodott a piros sapk�s Hark�ly mester. Kis balt�csk�j�val sorra megkopogtatta a herny�h�zacsk�k ajtaj�t.

- Gyertek ki egy kicsit a friss leveg�re, herny�csk�k. Fogadom, vissza sem mentek t�bbet, ha egyszer az orrocsk�tokat kidugj�tok.

S amilyen j�akar�juk Hark�ly mester a herny�csk�knak, m�g most is k�lt�getn� �ket, ha f�l nem d�rm�g hozz� valaki a fa t�v�b�l:

- Hallod-e, te erdei �cs, ki az �r az erd�ben?

Hark�ly mester m�skor erre a k�rd�sre mindig leugrott a legals� �gra, sz�rnya al� dugta a piros sapk�j�t, s azt felelte al�zatosan: "T�ny�rtalp�, lompos fark�, tipe-topa Mack�!"

Most azonban meg se billentette a sapk�t. Csak �gy f�lv�llr�l vetette oda a fahegyr�l:

- Hogy ki az �r az erd�ben? H�t a nagyhatalm� S�ndiszn�cska!

Mack� �r akkor�t �t�tt a f�ra t�ny�rtalp�val, hogy a herny�csk�k egyszerre begub�dztak ijedt�kben.

- Dar�zsd�rda, m�hszurony! Kit�l hallottad ezt az �js�got?

- Mag�t�l a nagyhatalm� S�ndiszn�csk�t�l - hunyorgott le az erdei �csmester a bozontos fej� nagy �rra.

De akkor�t horkantott az haragj�ban, hogy Hark�ly mester leejtette ijedt�ben a kisbalt�j�t. Nem is tal�lta meg az�ta se, az�rt keresi m�ig is nagy panaszkodva:

- Hovďż˝ lett, hovďż˝ lett?

Mack� �r pedig d�lva-f�lva v�gott neki az erd�nek, t�rve-z�zva a bokrokat, amik el�je ker�ltek. S a bokrok azt recsegt�k, a szell� azt dudor�szta, m�g a saj�t tipe-topa l�p�sei is azt csoszogt�k a harmatos f�ben:

- Nagy-ha-tal-m� S�n-disz-n�cska!

- No, majd kipr�b�ljuk a hatalm�t annak a h�res S�ndiszn�csk�nak! - morogta Mack� �r, s egyenesen annak a t�lgyf�nak tartott, amelyiknek a t�v�ben a S�ndiszn�cska nyaralni szokott. �ppen a k�sz�b�n s�tk�rezett az �rtatlan, s egy bogl�rkavir�got tartott a k�rmei k�z�tt. Annak a t�kr�b�l pedergette hegyesre a bajusz�t friss ny�rfabalzsammal. De ahogy Mack� urat megl�tta, �gy elfogta a reszket�s, hogy menten lekonyult a bajusza.

- Al�zatos szolga! - ny�sz�r�gte ijedten, s nagy zavarodottan Mack� urat k�n�lta meg ny�rfabalzsammal.

- Parancsoljon, uramb�ty�m, egy kis bajuszpedr�t!

No hiszen, egy�b se kellett Mack� �rnak! Vil�g�let�ben mindig azt sz�gyenlette legjobban, hogy neki m�g v�ns�g�re se n�tt ki a bajusza. M�g a foga is csattogott, ahogy r�f�rmedt S�ndiszn�csk�ra:

- Oh�, kis �cs�m, a nagy hatalmadat mutogasd ink�bb! De sebesen �m, mert mindj�rt befel� ford�tom t�sk�ivel a bund�dat!

S�ndiszn�cska ravaszul hunyor�tott a ragyog� fekete szem�vel.

- Ami igaz, igaz! �nel�lem mindenki elszalad ijedt�ben erd�n-mez�n.

- No, azt magam is szeretn�m l�tni! - kacagott Mack� �r akkor�t, hogy S�ndiszn�csk�nak �ssze�t�dtek t�le a szuronyai.

- �llom a szavam - mosolygott S�ndiszn�cska a bajusza alatt. - Mindenkit megszalajtok, akivel tal�lkozunk. Ha nem hiszed, gyere ut�nam.

Azzal elkezdett gurulni S�ndiszn�cska, mint a gombolyag, a sark�ban nagy d�rrel-durral Mack� �r, recsegtetve a gallyakat jobbra-balra.

- Fusson, akinek az �lete kedves! - sik�tott S�ndiszn�cska, ahogy a tork�n kif�rt, s lett olyan fut�s az erd�ben, hogy szem nem l�tta m�s�t! A sok erdei eg�r mind elhagyta ijedt�ben a csizm�j�t.

- Ez semmi - f�jt nagyokat d�h�ben Mack� �r -, azt a szarvast ijeszd meg, amelyik a patakban n�zegeti mag�t.

- Fusson, akinek az �lete kedves! - vis�tott S�ndiszn�cska, s a szarvas ijedten kapta f�l a fej�t a v�zb�l, s �gy eliramodott, mint a ny�l, ahogy Mack� urat megl�tta.

"Ej, de der�k fick� ez a S�ndiszn�cska - mondogatta mag�ban. - Ha f�l nem riaszt, bizony cs�ff� tesz Mack� �r."

Mack� �r pedig csud�lkozva cs�v�lta meg a k�cos �st�k�t.

- Ez m�r valami volt, S�ndiszn�cska. De az�rt akkora hatalmad m�g sincs, hogy az erd�ker�l�t meg tudn�d ijeszteni.

Az erd�ker�l� pedig �ppen szembej�tt vel�k: Ordas mester, a farkas. �gy l�tszik, hi�ba ker�lte az erd�t, mert �gy villogott a szeme az �hs�gt�l, mint a par�zs.

- Fusson, akinek az �lete kedves! - f�ttyentett S�ndiszn�cska, s Ordas mester m�r kit�totta r� a sz�j�t, mikor Mack� urat megpillantotta. De el is szelelt onnan, mint a nap el�l a k�d.

"Ejnye, most megszabta volna Mackďż˝ ďż˝r a bundďż˝m, ha Sďż˝ndisznďż˝cska nem figyelmeztet ‑ gondolta magďż˝ban. - No, de meg is hďż˝lďż˝lom neki. Nem eszem sďż˝ndisznďż˝pecsenyďż˝t egy hďż˝tig."

Mack� �r pedig �gy r�zta a fej�t b�mult�ban, mint sz�l a m�kot.

- No, ilyet m�g �lmomban se �rtem - motyogta kelletlen�l. - Hanem ha csakugyan te vagy az �r az erd�ben, ijeszd meg azt a p�sztort, aki az erd�sz�lben legeltet.

Azzal Mack� �r kidugta orm�tlan nagy fej�t a bokrok k�z�l, S�ndiszn�cska pedig olyat sikoltott, hogy majd beleszakadt a t�deje:

- Fusson, akinek az �lete kedves!

No, de lett is foganatja, mert odatekintett a p�sztor, s ahogy a Mack� �r fej�t megl�tta, �gy elszaladt, hogy m�g ma se �llt meg.

S�ndiszn�cska pedig b�szk�n tekintett h�tra.

- No, uramb�ty�m, hiszi-e m�r a nagy hatalmam?

H�t h�re-hamva se volt m�r ott Mack� �rnak. �gy elkullogott onnan, mint akit orron vertek. Megijedt a S�ndiszn�cska nagy hatalm�t�l, �s sose k�rdezte t�bbet senkit�l, ki az �r az erd�ben.

S�ndiszn�cska pedig az�ta m�g k�tszer olyan hegyesre p�dri a bajusz�t, mint azel�tt.