Pet�fi S�ndor

J�nos Vit�z

 


 

1

T�zesen s�t le a ny�ri nap sug�ra
Az �g tetej�r�l a juh�szbojt�rra.
F�l�sleges dolog s�tnie oly nagyon,
A juh�sznak �gyis nagy melege vagyon.

Szerelem t�ze �g fiatal sziv�ben,
Ugy legelteti a ny�jt a faluv�gen.
Faluv�gen ny�ja mig szerte legel�sz,
� addig sub�j�n a f�ben hever�sz.

Tenger vir�g ny�lik tark�n k�r�l�tte,
De � a vir�gra szem�t nem vetette;
Egy k�hajt�snyira foly t�le a patak,
B�mul� szemei odatapadtanak.

De nem �m a patak csill�ml� habj�ra,
Hanem a patakban egy sz�ke kisly�nyra,
A sz�ke kisly�nynak karcsu termet�re,
Sz�p hossz� haj�ra, g�mb�ly� kebl�re.

Kisle�ny szokny�ja t�rdig f�l van hajtva,
Mivelhogy ruh�kat mos a fris patakba';
Kil�tszik a v�zb�l k�t sz�p t�rdecsk�je
Kukoricza Jancsi gy�ny�r�s�g�re.

Mert a p�zsit f�l�tt hever�sz� juh�sz
Kukoricza Jancsi, ki is lehetne m�s?
Ki pedig a v�zben a ruh�t tiszt�zza,
Iluska az, Jancsi sziv�nek gy�ngyh�za.

"Szivemnek gy�ngyh�za, lelkem Ilusk�ja!"
Kukoricza Jancsi �gy sz�lott hozz�ja:
"Pillants ide, hiszen ezen a vil�gon
Csak te vagy �nnekem minden mulats�gom.

Vesd re�m sugar�t k�k�nyszemeidnek,
Gyere ki a v�zb�l, hadd �leljelek meg;
Gyere ki a partra csak egy pillanatra,
R�cs�kolom lelkem piros ajakadra!"

"Tudod, Jancsi szivem, �r�mest kimenn�k,
Ha a mos�ssal oly igen nem sietn�k;
Sietek, mert m�sk�pp velem rosszul b�nnak,
Mostoha gyermeke vagyok �n any�mnak."

Ezeket mondotta sz�ke sz�p Iluska,
S a ruh�kat egyre nagy ser�nyen mosta.
De a juh�szbojt�r f�lkel sub�j�r�l,
K�zelebb megy hozz�, s csalogatva �gy sz�l:

"Gyere ki, galambom! gyere ki, gerlic�m!
A cs�kot, �lel�st mindj�rt elv�gzem �n;
Azt�n a mostoh�d sincs itt a k�zelben,
Ne hagyd, hogy szeret�d hal�lra epedjen."

Kicsalta a le�nyt �des besz�d�vel,
�tfogta derek�t mind a k�t kez�vel,
Megcs�kolta sz�j�t nem egyszer sem sz�zszor,
Ki mindeneket tud: az tudja csak, h�nyszor.


2

Az id� ak�zben haladott sietve,
A patak habjain piroslott az este.
D�lt-f�lt Ilusk�nak gonosz mostoh�ja;
Hol marad, hol lehet oly sok� le�nya?

A rosz v�n mostoha ekk�pp gondolkodott;
K�vett�k ezek a sz�k a gondolatot:
(S nem mondhatni, hogy j�kedvvel ejtette ki.)
"Megn�zem, mit csin�l? ha heny�l: jaj neki!"

Jaj neked Iluska, szeg�ny �rva kisly�ny!
H�tad m�g�tt van m�r a d�h�s boszork�ny;
Nagy sz�ja megny�lik, t�deje kit�gul,
S ily m�don riaszt f�l szerelem �lm�bul:

"Becstelen teremt�s! gyal�zatos p�ra!
Ilyet mersz te tenni vil�gnak cs�fj�ra?
Lopod a napot, �s istentelenkedel...
N�zze meg az ember... hogy t�st�nt vigyen el -"

"Hanem most m�r el�g, hallja-e kend, anyjuk?
Fogja be a sz�j�t, vagy majd betapasztjuk.
Ugy merje kend Ilust egy sz�val b�ntani,
Hogy kihullanak m�g meglev� fogai."

Reszket� kedvese v�delmez�s�re
Ekk�p fakadt ki a ny�j b�tor �rz�je;
Azut�n haragos szemmel fenyegetve
Az elmondottakhoz e szavakat tette:

"Ha nem akarja, hogy felgyujtsam a h�z�t,
Meg ne illesse kend ezt a szeg�ny �rv�t.
�gyis t�ri mag�t, dolgozik eleget,
�s m�gsem kap sz�raz keny�rn�l egyebet.

Most eredj Ilusk�m. Megvan m�g a nyelved,
Hogy elpanaszold, ha rosz�l b�nik veled. -
S kend ne akadjon f�nn azon, mit m�s csin�l,
Hisz kend sem volt jobb a de�kn� v�szn�n�l."

Kukoricza Jancsi f�lkapta sub�j�t,
S sebes l�p�sekkel ment keresni ny�j�t,
Nagy megszeppen�ssel most vette csak �szre,
Hogy imitt-amott van egy-kett� bel�le.


3

A nap akkor m�r a f�ldet �rintette,
Mikor Jancsi a ny�jt f�lig �sszeszedte;
Nem tudja, hol lehet annak m�sik fele:
Tolvaj-e vagy farkas, ami elment vele?

Ak�rhov� lett az, csakhogy m�r odavan;
B�sul�s, keres�s, minden haszontalan.
Most h�t mihez fogjon? nekisz�nva mag�t,
Hazafel� hajtja a megmaradt falk�t.

"Majd lesz neked Jancsi... no hiszen lesz neked!"
Szomor�n kullogva gondolta ezeket,
"Gazduramnak ugyis rossz a csillagzatja,
H�t m�g... de legyen meg isten akaratja."

Ezt gondolta, t�bbet nem is gondolhatott;
Mert ekkor a ny�jjal el�rte a kaput.
Kapu el�tt �llt az indulatos gazda,
Szok�s szerint a ny�jt olvasni akarta.

"Sose olvassa biz azt kelmed, gazduram!
Mi tagad�s benne? igen nagy h�ja van;
Sz�nom, b�nom, de m�r nem tehetek r�la,"
Kukoricza Jancsi e szavakat sz�lta.

Gazd�ja meg ezt a feleletet adta,
S megkapta bajsz�t, �s egyet p�dr�tt rajta:
"Ne bolondozz Jancsi, a tr�f�t nem �rtem;
Am�g j�l van dolgod, f�l ne gerjeszd m�rgem."

Kis�lt, hogy kor�ntsem tr�fas�g a besz�d,
Jancsi gazd�j�nak majd elvette esz�t;
Jancsi gazd�ja b�g, mint aki megb�sz�lt:
"Vasvill�t, vasvill�t!... hadd sz�rjam kereszt�l!

Jaj, a zsiv�ny! jaj, az akasztani val�!
Hogy �ssa ki mind a k�t szem�t a holl�!...
Ez�rt tartottalak? ez�rt etettelek?
Sohase ker�ld ki a h�h�rk�telet.

Elpusztulj el�lem, t�bb� ne l�ssalak!"
Jancsi gazd�j�b�l �gy d�ltek a szavak;
F�lkapott hirtelen egy petrenc�s rudat,
A petrenc�s r�ddal Jancsi ut�n szaladt.

Kukoricza Jancsi elfutott el�le,
De kor�nsem az�rt, mintha tal�n f�lne,
Markos gyerek volt �, husz leg�nyen kitett,
Noha nem �rte meg m�g husszor a telet.

Csak az�rt futott, mert vil�gosan l�tta,
Hogy m�lt�n haragszik oly nagyon gazd�ja;
S ha �tlegre ker�l a dolog, azt verje,
Ki f�lig apja volt, ki �t f�lnevelte?

Futott, m�g a szuszb�l gazd�ja kifogyott;
Azut�n ballagott, meg�llt, meg ballagott
Jobbra is, balra is; s mindevvel mit akar?
Nem tudta, mert nagy volt fej�ben a zavar.


4

Mikorra a patak vize t�k�rr� lett,
Melybe ezer csillag ragyog�sa n�zett:
Jancsi Ilusk��k kertje alatt vala;
Maga sem tudta, hogy mik�p jutott oda.

Meg�llt, el�vette kedves furuly�j�t,
Kezdte rajta f�jni legb�sabb n�t�j�t;
A harmat, mely ekkor ellepett f�t, bokort,
T�n a sz�nakoz� csillagok k�nnye volt.

Iluska m�r aludt. A pitvar eleje
Volt ny�r idej�ben rendes fekv�helye.
Fekv�hely�r�l a j�l ismert n�t�ra
F�lkelt, lesietett Jancsi l�t�s�ra.

Jancsinak l�t�sa nem esett kedv�re,
Mert megijedt t�le, s ily sz�t csalt nyelv�re:
"Jancsi lelkem, mi lelt? m�rt vagy oly halov�ny,
Mint az elfogy� hold b�s �szi �jszak�n?"

"Hej, Ilusk�m! hogyne voln�k �n halov�ny,
Mikor sz�p orc�dat ut�szor l�tom t�n..."
"Jancsik�m, l�t�sod ugyis megr�m�tett:
Hagyd el az isten�rt az ilyen besz�det!"

"Ut�szor l�tlak �n, szivem sz�p tavasza!
Ut�szor sz�lt itten furuly�m panasza;
Ut�szor �lellek, ut�szor cs�kollak,
�r�kre elmegyek, �r�kre itt hagylak!"

Most a boldogtalan mindent elbesz�le,
R�bor�lt zokog� kedvese kebl�re,
R�bor�lt, �lelte, de k�ppel elfordult:
Ne l�ssa a le�ny, hogy k�nnye kicsordult.

"Most h�t, sz�p Ilusk�m! Most h�t, �des r�zs�m!
Az isten �ldjon meg, gondolj n�ha re�m.
Ha l�tsz sz�raz k�r�t sz�lv�szt�l kergetve,
Bujdos� szeret�d jusson majd eszedbe."

"Most h�t, Jancsi lelkem, eredj, ha menned kell!
A j�isten legyen minden l�p�seddel.
Ha l�tsz t�rt vir�got �tk�zepre vetve,
Hervad� szeret�d jusson majd eszedbe."

Elv�ltak egym�st�l, mint �gt�l a lev�l;
Mindkettej�k szive lett puszta, hideg t�l.
K�nnyeit Iluska hullatta nagy sz�mmal,
Jancsi let�r�lte inge b� ujj�val.

Indult; nem n�zte egy szemmel sem, hol az ut?
Neki �gyis mindegy volt, ak�rhova jut.
F�ty�r�sztek p�sztorgyermekek mellette,
Kolompolt a gulya... � �szre sem vette.

A falu messzire volt m�r h�ta megett,
Nem l�tta lobogni a p�sztort�zeket;
Mikor ut�j�ra meg�llt s visszan�zett,
A torony b�mult r�, mint s�t�t kis�rtet.

Ha ekkor mellette lett volna valaki,
Hallotta volna �t nagyot s�hajtani;
A leveg�eget daruk has�tott�k,
Magasan r�p�ltek, azok sem hallott�k.

Ballagott, ballagott a halk �jszak�ban,
Csak neh�z sub�ja suhogott nyak�ban;
� ugyan sub�j�t gondolta neh�znek,
Pedig a szive volt oly neh�z szeg�nynek.


5

Mikor a nap f�lkelt, s a holdat elk�ldte,
A puszta, mint tenger, fek�dt k�r�l�tte;
A nap f�lkelt�t�l a nap eny�szt�ig
Egyenes r�nas�g nyujt�zkodott v�gig.

Nem volt vir�g, nem volt fa, nem volt bokor ott,
A harmat apr� gy�r f�veken csillogott;
Oldalv�st a napnak els� sugar�ra
F�lpiroslott egy t�; k�rny�kezte k�ka.

A t�nak sz�l�n�l a k�ka k�zepett
Egy hossz� nyak� g�m eledelt keresett,
�s a t� k�zep�n gyors hal�szmadarak
Hossz� sz�rnyaikkal le s f�l sz�llongtanak.

Jancsi csak ballagott s�t�t �rny�k�val
S elm�j�nek s�t�t gondolkoz�s�val;
Az eg�sz puszt�ban sz�jjel s�t�tt a nap,
De az � sziv�ben �jek �je maradt.

Mikor a nap el�rt az �g tetej�re,
Esz�be jutott, hogy falatozni k�ne,
Tennap ilyen t�jban evett ut�j�ra,
Meg alig is b�rta m�r lankad� l�ba.

Letelep�lt, el�vette tariszny�j�t,
Megette marad�k kev�s szalonn�j�t.
N�zte �t a k�k �g, a f�nyes nap... al�bb
Ragyog� szem�vel a t�nd�r d�lib�b.

A kis eb�d neki j��z�en esett,
Megszomjazott r�, a t�hoz k�zeledett,
Kalapj�nak belem�rt� karim�j�t,
Ekk�p enyh�tette �g� szomjus�g�t.

A t�nak partj�r�l nem t�vozott messze:
Az �lom szem�nek pill�j�t ellepte;
Vakondoktur�sra bocs�totta fej�t,
Hogy visszanyerhesse elfogyott erej�t.

Az �lom �t odavitte, ahonnan j�tt,
Ilusk�ja pihent h� karjai k�z�tt,
Mikor a kisle�nyt cs�kolni akarta,
Hatalmas mennyd�rg�s �lm�t elzavarta.

Sz�tn�zett a puszta hossz�ban, sz�lt�ben;
Nagy �gih�bor� volt keletkez�ben.
Oly hamar t�madott az �gih�bor�,
Mily hamar Jancsinak sorsa lett szomor�.

A vil�g s�t�tbe �lt�zk�d�tt vala,
Sz�rnyen zengett az �g, hullt az istennyila;
V�gt�re megny�lt a felh�k csatorn�ja,
S a t� vize s�r� bubor�kot h�nya.

J� hossz� botj�ra Jancsi t�maszkodott,
Lekony�totta a karim�s kalapot,
Nagysz�r� sub�j�t meg kiford�totta,
�gy tekintett bele a vad zivatarba.

De a vihar ami hamar keletkezett,
Oly hamar is hagyta el megint az eget.
Megindult a felh� k�nny� sz�lnek sz�rny�n,
Ragyogott keleten a tarka sziv�rv�ny.

Sub�j�r�l Jancsi ler�zta a vizet,
Miut�n ler�zta, ujra utnak eredt.
Mikor a nap lesz�llt pihenni �gy�ba,
Kukoricza Jancsit m�g vitte k�t l�ba.

Vitte �t k�t l�ba erd� k�zep�be,
S�r� z�ld erd�nek s�t�t k�zep�be;
Ott �t k�sz�nt�tte holl� k�rog�sa,
Mely �pen egy esett vadnak szem�t �sta.

Sem erd�, sem holl� �t nem h�borgatv�n,
Kukoricza Jancsi ment a maga utj�n;
Erd� k�zep�ben s�t�t �sv�ny�re
Lek�ldte vil�g�t a hold s�rga f�nye.


6

Az id� j�r�sa �jf�l lehetett m�r,
Mikor szem�be t�nt egy pislog� sug�r.
Amint k�zelebb �rt, l�tta, hogy ez a f�ny
Ablakb�l vil�g�t az erd� legm�ly�n.

Jancsi e l�tv�nyra ekk�p okoskod�k:
"Ez a vil�g aligha cs�rd�ban nem �g;
Bizony�ra ugy lesz - h�l' a j�istennek!
Bemegyek az �jre, benne megpihenek."

Csalatkozott Jancsi, mert az nem volt cs�rda,
Hanem volt tizenk�t zsiv�nynak tany�ja.
Nem �llott �resen a h�z, a zsiv�nyok
Mind a tizenketten odabenn val�nak.

�jszaka, zsiv�nyok, cs�k�nyok, pisztolyok...
Ha j�l megfontoljuk, ez nem tr�fadolog;
De az �n Jancsimnak hely�n �llt a sz�ve,
Az�rt is k�z�j�k nagy b�tran bel�pe.

"Adjon az �risten szerencs�s j� est�t!"
Mondott nekik Jancsi ilyen megk�sz�nt�st:
Erre a zsiv�nyok fegyverhez kap�nak,
Jancsinak rohantak, s sz�lt a kapit�nyok:

"Szerencs�tlens�gnek embere, ki vagy te?
Hogy l�badat mered tenni e k�sz�bre.
Vannak-e sz�leid? van-e feles�ged?
Ak�rmid van, nem fog t�bb� l�tni t�ged."

Jancsinak sem sz�ve nem vert sebesebben
E sz�kra, sem nem lett halov�nyabb sz�nben;
A zsiv�nykapit�ny fenyeget�sire
Meg nem ijedt hangon ily m�don felele:

"Akinek �let�t van mi�rt f�lteni,
Ha e t�jt ker�li, nagyon b�lcsen teszi.
Nekem nem kedves az �let, h�t k�z�tek,
B�rkik vagytok, eg�sz b�tors�ggal l�pek.

Az�rt, ha �gy tetszik, hagyjatok �letben,
Hagyjatok ez �jjel itten megpihennem;
Ha nem akarj�tok ezt: �ssetek agyon,
Hitv�ny �letemet v�deni nem fogom."

Ezt mondta, nyugodtan a j�vend�t v�rva,
A tizenk�t zsiv�ny csod�lkoz�s�ra.
A kapit�ny ilyen sz�kat v�ltott v�le:
"Egyet mondok, �cs�m, kett� lesz bel�le;

Te der�k leg�ny vagy, azt a b�tor szented!
T�ged az isten is zsiv�nynak teremtett.
�ltedet megveted, a hal�lt nem f�led...
Te kellesz minek�nk... kezet csapunk v�led!

Rabl�s, fosztogat�s, �l�s nek�nk tr�fa,
E der�k tr�f�nak d�ja gazdag pr�da.
Ez a hord� ez�st, ez meg arany, l�tod?...
Nos h�t elfogadod a cimboras�got?"

Furcsa dolgok j�rtak Jancsi elm�j�ben,
S tettetett j�kedvvel sz�lt ilyet�nk�pen:
"Cimbor�tok vagyok, itt a kezem r�ja!
R�t �letemnek ez a legszebb �r�ja."

"No, hogy m�g szebb legyen," felelt a kapit�ny,
"L�ssunk, embereim, az �ldom�s ut�n;
Papok pinc�j�b�l van j� borunk el�g,
N�zz�k meg a kancs�k m�lys�ges fenek�t!"

S a kancs�k m�lys�ges fenek�re n�ztek,
S lett eltemet�se fej�kben az �sznek;
Maga volt csak Jancsi, ki m�rt�ket tartott,
Kin�lgatt�k, de � apr�kat kortyantott.

�lmot hozott a bor latrok pill�j�ra...
Jancsinak sem kellett t�bb, � csak ezt v�rta.
Mikor a zsiv�nyok jobbra, balra d�ltek,
Jancsi a besz�det ilyform�n kezd� meg:

"J� �jszak�t!... nem kelt f�l titeket sem m�s,
Majd csak az it�letnapi trombit�l�s!
�lete gyerty�j�t soknak elolt�tok,
K�ld�k �n �r�k�s �jszak�t re�tok.

Most a kincses k�dhoz! Megt�lt�m tariszny�m,
Hazaviszem neked, szerelmes Ilusk�m!
Cudar mostoh�dnak nem l�sz t�bb� rabja,
Feles�g�l veszlek... isten is akarja.

H�zat �p�ttetek a falu k�zep�n,
�kes menyecsk�nek odavezetlek �n;
Ottan �ldeg�l�nk mi ketten boldogan,
Mint �d�m �s �va a paradicsomban...

Istenem teremt�m! mit besz�lek �n itt?
Zsiv�nyoknak vigyem el �tkozott p�nzit?
T�n minden darabhoz v�rfoltok ragadtak.
S �n ilyen kincsekkel legyek boldog, gazdag?

Hozz�jok sem ny�lok... azt �n nem tehetem,
Nincs elromolva a lelkiismeretem. -
�des sz�p Ilusk�m, csak viseld terhedet,
B�zd a j�istenre �rva �letedet!"

Mikor elv�gezte Jancsi a besz�det,
Az �g� gyerty�val a h�zb�l kil�pett,
Meggyujt� f�del�t mind a n�gy sz�gleten,
Elharap�zott a m�rges l�ng sebesen.

Egy l�ng lett a f�d�l szempillant�s alatt,
A l�ng piros nyelve az �g fel� szaladt,
Feket�v� v�lt a tisztak�k �gi bolt,
Elhalov�nyodott a teljes f�ny� hold.

A szokatlan vil�g amint elterjedett,
F�lriasztotta a baglyot, b�regeret;
Kiterjesztett sz�rnyak sebes susog�sa
A falombozatok nyugalm�t f�lr�zta.

A f�lt�mad� nap legels� sug�ra
Les�t�tt a h�znak f�st�lg� romj�ra,
Pusztult ablak�n �t ben�zett a h�zba,
Ott a haramj�knak csontv�zait l�tta.


7

Jancsi m�r hetedh�t orsz�gon t�l j�ra,
Nem is igen gondolt a zsiv�nytany�ra;
Egyszerre valami csill�mlott el�tte,
H�t sugar�t a nap fegyverekre l�tte.

Katon�k j�v�nek, gy�ny�r� husz�rok,
A nap f�nye ezek fegyver�n csill�mlott;
Alattok a lovak tomboltak, pr�ssz�gtek,
K�nyesen r�zt�k sz�p s�r�nyes fej�ket.

Mikor �ket Jancsi k�zeledni l�tta,
Alig f�rt meg sz�ve a bal oldal�ba'
Mert �gy gondolkodott: "Ha befogadn�nak,
Be �r�mest menn�k �n is katon�nak!"

Amint a katon�k k�zel�be �rtek,
Ily szav�t hallotta Jancsi a vez�rnek:
"Vigy�zz, f�ldi! bizony r�l�psz a fejedre...
Mi �rd�g�rt vagy �gy a b�nak eredve?"

Jancsi pedig sz�lott foh�szkodva nagyot:
"�n a kerek vil�g bujdos�ja vagyok;
Ha kegyelmetekkel egy sorba lehetn�k,
A ragyog� nappal farkasszemet n�zn�k."

Sz�lt megint a vez�r: "J�l meggondold, f�ldi!
Nem mulatni megy�nk, megy�nk �ld�k�lni.
R�rontott a t�r�k a francia n�pre;
Franci�knak megy�nk mi segedelm�re."

"H�t hisz akkor �n meg m�g jobban szeretn�m,
Ha magamat l�ra, nyeregbe vethetn�m;
Mert ha �n nem �l�k, engem �l meg a b� -
Nagyon kiv�nt dolog nekem a h�bor�.

Igaz, hogy eddig csak szamarat ism�rtem,
Mivelhogy juh�szs�g volt a mesters�gem.
De magyar vagyok, s a magyar l�ra termett,
Magyarnak teremt az isten lovat, nyerget."

Sokat mondott Jancsi megeredt nyelv�vel,
De m�g t�bbet mondott sug�rz� szem�vel;
Nagyon term�szetes h�t, hogy a vez�rnek
Megtetszett, �s be is vette k�zleg�nynek.

Cifra besz�d k�ne azt el�sorolni,
A v�r�s nadr�gban mit �rezett Jancsi,
Mit �rezett, mikor a ment�t f�lkapta,
S villog� kardj�t a napnak megmutatta.

Csillagokat r�gott szilaj parip�ja,
Mikor Jancsi mag�t f�lvetette r�ja,
De � kem�nyen �lt rajta, mint a c�vek,
A f�ldindul�s sem r�zhatta volna meg.

B�mul�i lettek katonapajt�si,
Nem gy�zt�k sz�ps�g�t, erej�t csod�lni,
�s amerre mentek, s besz�ll�soz�nak,
Indul�skor gyakran s�rtak a le�nyok.

Ly�nyokra n�zve ami Jancsit illeti,
Egyetlenegy le�ny sem tetszett �neki,
Az igaz, hogy noha sok f�ldet bej�ra,
Sehol sem akadt � Iluska p�rj�ra.


8

Nos h�t ment a sereg, csak ment, csak mendeg�lt,
Tat�rorsz�gnak m�r el�rte k�zep�t;
De itten re�ja nagy veszedelem v�rt:
L�tott �rkezni sok kutyafej� tat�rt.

Kutyafej� tat�r n�pek fejedelme
A magyar sereget ekk�p idvezelte:
"Hogy mik�p mertek ti szembesz�llni v�l�nk?
Tudj�tok-e, hogy mi emberh�ssal �l�nk?"

Nagy volt ijedts�ge szeg�ny magyaroknak,
Minthogy a tat�rok ezerannyin voltak;
J�, hogy akkor azon a vid�ken j�ra
Szerecsenorsz�gnak j�sz�v� kir�lya.

Ez a magyaroknak mindj�rt p�rtj�t fogta,
Mert Magyarorsz�got egyszer beutazta,
S ekkor Magyarorsz�g j�mbor lelk� n�pe
Igen becs�letes m�don b�nt �v�le.

El sem feledte ezt a szerecsen kir�ly:
Az�rt a magyarok v�delm�re ki�ll,
S a tat�r cs�sz�rral, kivel j�bar�t volt,
Kiengesztel�s�l ily szavakat v�ltott:

"Kedves j�bar�tom, ne b�ntsd e sereget,
Legkisebbet sem fog ez �rtani neked,
Igen j�l ismerem �n a magyar n�pet,
Kedvem�rt bocs�sd �t orsz�godon �ket."

"A kedved�rt, pajt�s, h�t csak m�r megteszem."
Sz�lt kib�k�lve a tat�r fejedelem,
De m�g meg is �rta az �ti levelet,
Hogy senki se b�ntsa a magyar sereget.

Az igaz, hogy nem is lett semmi b�nt�sa,
De m�gis �r�lt, hogy el�rt a hat�rra,
Hogyne �r�lt volna? ez a szeg�ny vid�k
Egyebet se' terem: medveh�st meg f�g�t.


9

Tat�rorsz�g hegyes-v�lgyes tartom�nya
Messzir�l n�zett a seregnek ut�na,
Mert j�l bent vala m�r nagy Talj�norsz�gban,
Rozmar�nfa-erd�k s�t�t �rny�k�ban.

Itt semmi k�l�n�s nem t�rt�nt n�p�nkkel,
Csakhogy k�szk�dnie kellett a hideggel,
Mert Talj�norsz�gban �r�k�s t�l vagyon;
Mentek katon�ink csupa havon, fagyon.

No de a magyars�g er�s term�szete,
B�rmi nagy hideg volt, megbirk�zott vele;
Azt�n meg, ha f�ztak, h�t kapt�k magokat,
Lesz�lltak s h�tokra vett�k a lovokat.


10

Ekk�pen jutottak �t Lengyelorsz�gba,
Lengyelek f�ld�r�l pedig Indi�ba;
Franciaorsz�g �s India hat�ros,
De k�zt�k az �t nem nagyon mulats�gos.

India k�zep�n m�g csak dombok vannak,
De azt�n a dombok mindig magasabbak,
S mikor a k�t orsz�g hat�r�t el�rik,
M�r akkor a hegyek f�lny�lnak az �gig.

Tudni val�, hogy itt a sereg izzadott,
Le is h�nyt mag�r�l dolm�nyt, nyakraval�t...
Hogyne az isten�rt? a nap fej�k felett
Valami egy �ra-j�r�sra lehetett.

Enni nem ettek m�st, mint leveg�eget;
Ez olyan s�r� ott, hogy harapni lehet.
Hanem m�g italhoz is furcs�n jutottak:
Ha szomjaztak, vizet felh�b�l facsartak.

El�rt�k v�gt�re tetej�t a hegynek;
Itt m�r oly meleg volt, hogy csak �jjel mentek.
Lassacsk�n mehettek; nagy akad�ly volt ott:
H�t a csillagokban a l� meg-megbotlott.

Amint ballagtak a csillagok k�zepett,
Kukoricza Jancsi ekk�p elm�lkedett:
"Azt mondj�k, ah�nyszor egy csillag leszalad,
A f�ld�n egy ember �lete megszakad.

Ezer a szerencs�d, te gonosz mostoha,
Hogy nem tudom, melyik kinek a csillaga;
Nem k�nzan�d tov�bb az �n galambomat -
Mert lehaj�tan�m mostan csillagodat."

Ezt�n nem sok�ra lejt�sen haladtak,
Alacsonyodtak m�r a hegyek alattok,
A sz�rny� forr�s�g szinte sz�nni kezdett,
Ment�l beljebb �rt�k a francia f�ldet.


11

A franci�k f�ldje gy�ny�r� tartom�ny,
Eg�sz paradicsom, eg�sz kis K�na�n,
Az�rt is v�sott r� a t�r�k�k foga,
Pusztit� sz�nd�kkal az�rt t�rtek oda.

Mikor a magyars�g be�rt az orsz�gba,
A t�r�k�k ott m�r raboltak jav�ba';
Kirabolt�k a sok gazdag templom kincs�t,
�s �resen hagytak minden borospinc�t.

L�tni lehetett sok �g� v�ros l�ngj�t,
Kivel szemk�zt j�ttek, azt kardjokra h�nyt�k,
Mag�t a kir�lyt is ki�zt�k v�r�b�l,
S megfosztott�k kedves egyetlen ly�ny�t�l.

�gy tal�lta n�p�nk a francia kir�lyt,
Sz�les orsz�g�ban f�l s le bujdosva j�rt;
Amint �t megl�tt�k a magyar husz�rok,
Sors�n sz�nakoz� k�nnyet hullat�nak.

A bujdos� kir�ly ily sz�kat hallatott:
"Ugye, bar�tim, hogy keserves �llapot?
Kincsem vet�lkedett D�rius kincs�vel,
S most k�szk�dn�m kell a legnagyobb �ns�ggel."

A vez�r azt mond� vigasztal�s�ra:
"Ne bus�lj, franci�k f�ls�ges kir�lya!
Megt�ncoltatjuk mi ezt a gonosz n�pet,
Ki ily m�ltatlanul mert b�nni tev�led.

Ez �jjelen �ltal kipihenj�k magunk,
Mert hossz� volt az �t, kiss� elf�radtunk.
De holnap azut�n, mihelyt f�lkel a nap,
Visszafoglaljuk mi vesztett orsz�godat."

"H�t szeg�ny le�nyom, h�t �des le�nyom?"
Jajdult f�l a kir�ly, "�tet hol tal�lom?
Elrabolta t�lem t�r�k�k vez�re...
Aki visszahozza, sz�molhat kez�re."

Nagy buzdit�s volt ez a magyar seregnek;
Minden ember sziv�t rem�nys�g sz�llta meg.
Ez volt mindenkinek fej�ben f�lt�ve:
"Vagy visszaker�tem, vagy meghalok �rte."

Kukoricza Jancsi t�n egymaga volt csak
Meg nem hall�ja az elmondott dolognak;
Jancsinak az esze m�s egyeben j�ra:
Visszaeml�kezett sz�p Ilusk�j�ra.


12

M�snap reggel a nap szok�s szerint f�lkelt,
De nem l�t �s nem hall olyat minden reggel,
Mint amilyet hallott, mint amilyet l�tott
Mindj�rt, mihelyest a f�ld sz�l�re h�gott.

Megsz�lalt a sereg hars�ny trombit�ja,
Minden leg�ny talpon termett sz�zat�ra;
J�l kik�sz�r�lt�k ac�lszably�ikat,
Azut�n nyergelt�k gyorsan a lovakat.

A kir�ly er�nek erej�vel rajt volt,
Hogy � is elmegy, s a t�bbiekkel harcol;
Hanem a husz�rok b�lcs esz� vez�re
A kir�lyhoz ilyen tan�csot int�ze:

"Nem, kegyelmes kir�ly! csak maradj te h�tra,
A te karjaid m�r gy�ng�k a csat�ra;
Tudom, meghagyta az id� b�tors�god,
De mi haszna? hogyha er�d vele sz�llott.

B�zd az isten ut�n mire�nk �gyedet;
Fogad�st tesz�nk, hogy mire a nap lemegy,
Orsz�godb�l tova �zz�k ellens�ged,
S elfoglalhatd �jra a kir�lyi sz�ket."

Erre a magyars�g l�ra kerekedett,
S keresni indult a rabl� t�r�k�ket;
Nem sok� kereste, mindj�rt r�jok akadt,
�s egy k�vet �ltal izent nekik hadat.

Visszaj�tt a k�vet, harsog a trombita,
R�ms�ges zug�ssal kezd�dik a csata;
Ac�lok cseng�se, torkok kurjant�sa
Volt a magyarokn�l harci jel ad�sa.

A sarkanty�t v�gt�k lovak oldal�ba,
Dobogott a f�ld�n lovak patk�s l�ba,
Vagy tal�n a f�ldnek dobbant meg a sz�ve,
E v�szt j�vend�l� zajra megijedve.

T�r�k�k vez�re h�tl�fark� basa,
�tak�s hord�nak el�g volna hasa;
A sok boritalt�l piroslik az orra,
Azt hinn� az ember, hogy �rett uborka.

A t�r�k csapatnak nagy has� vez�re
Rendbe szedte n�p�t a harcnak jel�re;
A rendbe szedett n�p ugyancsak meg�llott,
Amint megrohant�k a magyar husz�rok.

De nem volt gyereks�g ez a megrohan�s,
Lett is nemsok�ra sz�rny� rendzavar�s;
Izzadott a t�r�k v�res ver�t�ket,
T�le a z�ld mez� v�r�s tengerr� lett.

Hej csin�lom-adta! meleg egy nap volt ez,
Heggy� emelkedett m�r a t�r�k holttest.
De a basa m�g �l mennyk� nagy has�val,
S Kukoricza Jancsit c�lozza vas�val.

Kukoricza Jancsi nem veszi tr�f�nak;
S ily sz�val megy neki a t�r�k bas�nak:
"Atyafi! te �gyis sok vagy egy leg�nynek;
Meg�llj, �n majd kett�t csin�lok bel�led."

S akk�nt cselekedett, amint megfogadta,
Szeg�ny t�r�k bas�t kett�has�totta,
Jobbra-balra hullott izzad� lov�r�l,
Igy m�lt ki �kelme ebb�l a vil�gb�l.

Mikor ezt l�tta a gy�va t�r�k sereg,
Uccu! h�tat ford�t �s fut�snak ered,
Futott, futott s tal�n mostans�g is futna,
Hogyha a husz�rok el nem �rt�k volna.

De bezzeg el�rt�k, le is kaszabolt�k;
Hullottak a fejek el�tt�k, mint a m�k.
Egyetlenegy nyargal m�g l�hal�l�ba',
Ennek Kukoricza Jancsi ment nyom�ba.

H�t a t�r�k basa fia v�gtatott ott,
�l�ben valami feh�rf�le l�tszott.
A feh�rs�g volt a francia kir�lyly�ny;
Nem tudott mag�r�l semmit, el�julv�n.

Sok� nyargalt Jancsi, am�g utol�rte,
"Meg�llj, a hitedet!" ki�ltott fel�je,
"�llj meg, vagy testeden mindj�rt nyitok kaput,
Melyen �ltal hitv�ny lelked pokolba fut."

De a basa fia meg nem �llott volna,
Ha a l� alatta �ssze nem omolna.
�sszeomlott, ki is f�jta ott p�r�j�t,
Basa fia ilyen sz�ra nyit� sz�j�t:

"Kegyelem, kegyelem, nemes lelk� vit�z!
Ha semmi m�sra nem: ifjus�gomra n�zz;
Ifj� vagyok m�g, az �letet szeretem...
Vedd el mindenemet, csak hagyd meg �letem!"

"Tartsd meg mindenedet, gy�va �lhetetlen!
Kezem �ltal halni vagy te �rdemetlen.
Hordd el magad innen, vidd h�r�l haz�dnak,
Haramja fiai hogy �s mik�p j�rtak."

Lesz�llott lov�r�l, kir�lyly�nyhoz l�pe,
�s beletekintett gy�ny�r� szem�be,
Melyet a kir�lyly�ny �pen most nyita ki,
Mialatt ily sz�kat mondanak ajaki:

"Kedves szabad�t�m! nem k�rdezem, ki vagy?
Csak annyit mondok, hogy h�l�m ir�ntad nagy.
H�ladatoss�gb�l �n mindent megteszek,
Hogyha kedved tartja, feles�ged leszek."

Jancsi ereiben nem folyt v�z v�r helyett,
Sz�v�ben hatalmas tusa keletkezett;
De lecsillap�t� sz�ve nagy tus�j�t,
Eml�kezet�be hozv�n Ilusk�j�t.

Ny�jasdadon �gy sz�lt a sz�p kir�lyly�nyhoz:
"Menj�nk, r�zs�m, el�bb az �desaty�dhoz.
Ott majd k�zelebbr�l vizsg�ljuk a dolgot."
S l� el�tt a ly�nnyal lassacsk�n ballagott.


13

Kukoricza Jancsi meg a kir�lyle�ny
Csatahelyre �rtek a nap alkonyat�n.
A le�ldoz� nap ut�s� sug�ra
V�r�s szemmel n�zett a siralmas t�jra.

Nem l�tott egyebet, csak a v�res hal�lt,
S holl�sereget, mely a halottakra sz�llt;
Nemigen telt benne nagy gy�ny�r�s�ge,
Le is ereszkedett tenger m�lys�g�be.

A csatahely mellett volt egy j�kora t�,
Tiszta sz�ke vizet mag�ba foglal�.
De piros volt az most, mert a magyar sereg
T�r�k v�rt�l mag�t viz�ben mosta meg.

Miut�n megmosdott az eg�sz leg�nys�g,
A francia kir�lyt v�r�ba kis�rt�k;
A csatamez�t�l az nem messzire �llt...
Idekis�rt�k h�t a francia kir�lyt.

Alighogy bevonult a v�rba a sereg,
Kukoricza Jancsi szinte meg�rkezett.
Olyan volt mellette az �kes kir�lyly�ny,
Mint felh� mellett a t�nd�kl� sziv�rv�ny.

Hogy az �reg kir�ly le�ny�t megl�tta,
Reszket� �r�mmel borult a nyak�ba,
S csak azut�n mondta a k�vetkez�ket,
Mikor a ly�ny ajk�n t�le sok cs�k �gett:

"Most m�r �r�m�mnek nincsen semmi h�ja;
Szaladjon valaki, s a szak�csot h�ja,
K�sz�tsen, ami j�, mindent vacsor�ra,
Az �n gy�zedelmes vit�zim sz�m�ra."

"Kir�ly uram! nem kell h�ni a szak�csot,"
A kir�ly mellett egy hang ekk�p rik�csolt,
"Elk�sz�tettem m�r mindent hamarj�ban,
F�l is van t�lalva a szomsz�d szob�ban."

A szak�cs szavai kedvesen hangzottak
F�leiben a j� magyar husz�roknak;
Nemigen sok�ig h�vatt�k magokat,
K�r�l�lt�k a megterhelt asztalokat.

Amily kegyetlen�l b�ntak a t�r�kkel,
Csak �gy b�ntak �k most a j� �telekkel;
Nem is csoda biz az, mert meg�hez�nek
A nagy �ld�kl�sben a der�k vit�zek.

J�rta m�r a kancs� isten igaz�ba',
Ekkor a kir�lynak ily sz� j�tt sz�j�ba:
"Figyelmezzetek r�m, ti nemes vit�zek,
Mert nagy fontoss�gu, amit majd besz�lek."

S a magyar husz�rok mind figyelmez�nek,
F�lfogni �rtelm�t kir�ly besz�d�nek,
Aki egyet ivott, azut�n k�hhentett,
S v�gre ily szavakkal t�rte meg a csendet:

"Mindenekel�tt is mondd meg a nevedet,
B�tor vit�z, aki ly�nyom megmentetted."
"Kukoricza Jancsi becs�letes nevem:
Egy kicsit parasztos, de �n nem sz�gyenlem."

Kukoricza Jancsi ekk�pen felele,
Azut�n a kir�ly ily sz�t v�ltott vele:
"�n a te nevedet m�snak keresztelem,
M�t�l fogva neved J�nos vit�z legyen.

Der�k J�nos vit�z halld most besz�demet:
Minthogy megmentetted kedves gyermekemet,
Vedd el feles�g�l, legyen � a tied,
�s vele foglald el kir�lyi sz�kemet.

A kir�lyi sz�ken �n sok�ig �ltem,
Rajta megv�n�ltem, rajta meg�sz�ltem.
Nehezek nekem m�r a kir�lyi gondok,
Annakok��rt �n azokr�l lemondok.

Homlokodra teszem a f�nyes koron�t,
F�nyes koron�m�rt nem is k�v�nok m�st,
Csak hogy e v�rban egy szob�t rendelj n�kem,
Melyben h�tralev� napjaimat �ljem."

A kir�ly szavai �m ezek val�nak,
Nagy csod�lkoz�ssal hall�k a husz�rok.
J�nos vit�z pedig e sz�ves besz�det
Al�zatos hangon ekk�p k�sz�n� meg:

"K�sz�n�m sz�pen a kelmed j�'karatj�t,
Amely re�m n�zve nem �rdemlett j�s�g;
Egyszersmind azt is ki kell nyilatkoztatnom,
Hogy �n e j�s�got el nem fogadhatom.

Hossz� hist�ri�t k�ne elbesz�lnem,
Mi�rt e j�s�ggal lehetetlen �lnem;
De att�l tartok, hogy megunn�k kelmetek;
S �n m�snak terh�re lenni nem szeretek."

"De csak besz�lj, fiam, meghallgatjuk biz azt;
Hi�baval�s�g, ami t�ged aggaszt."
Igy biztatta �t a j� francia kir�ly,
S J�nos vit�z besz�lt, amint itt �rva �ll:


14

"Hogy is kezdjem csak h�t?... Mindennek el�tte
Hogyan tettem szert a Kukoricza n�vre?
Kukorica k�z�tt tal�ltak engemet,
Ugy ruh�zt�k r�m a Kukoricza nevet.

Egy gazdaember j�lelk� feles�ge
- Amint � nekem ezt sokszor elmes�lte -
Egyszer kin�zett a kukoricaf�ldre,
S ott egy bar�zd�ban lelt engem heverve.

Sz�rnyen sik�tottam, sorsomat megsz�nta,
Nem hagyott a f�ld�n, felvett a karj�ra,
�s hazafel� ezt gondolta mentiben:
"F�lnevelem szeg�nyt, hisz ugy sincs gyermekem."

Hanem volt �m neki haragos vad f�rje,
Akinek �n sehogy sem voltam �ny�re.
Hej, amikor engem az ottan megl�tott,
Ugyancsak j�rt�k a cifra k�roml�sok.

Engesztelte a j� asszony ily szavakkal:
"Hagyjon kend f�l, apjok, azzal a haraggal.
Hiszen ott kinn csak nem hagyhattam veszt�re,
Tarthatn�k-e sz�mot isten kegyelm�re?

Azt�n nem lesz ez a h�zn�l haszontalan,
Kednek gazdas�ga, �kre �s juha van,
Ha felcsuporodik a kis istenadta,
Nem kell kednek b�rest, juh�szt fogadnia."

Valahogy, valahogy csakugyan engedett;
De az�rt r�m soha j� szemet nem vetett.
Hogyha nem ment a dolgom maga rendiben,
Meg-meghus�ngolt � amugy istenesen.

Munka s �tleg k�z�tt ekk�p nevelkedtem,
R�szes�ltem nagyon kev�s �r�mekben;
Az eg�sz �r�mem csak annyib�l �llott,
Hogy a faluban egy sz�p kis sz�ke ly�ny volt.

Ennek �desanyja j�kor a s�r� lett,
�desapja pedig vett m�s feles�get;
Hanem az apja is elhalt nemsok�ra,
�gy jutott egyed�l mostohaanyj�ra.

Ez a kis le�nyz� volt az �n �r�mem,
Az egyetlen r�zsa t�sk�s �letemen.
Be tudtam is �t szeretni, csod�lni!
Ugy h�tak minket, hogy: a falu �rv�i.

M�r gyerekkoromban hogyha �t l�thattam,
Egy tur�s lep�ny�rt l�t�s�t nem adtam;
�r�ltem is, mikor a vas�rnap elj�tt,
�s vele j�tszhattam a gyerekek k�z�tt.

H�t mikor m�g azt�n sihederr� lettem,
S izegni-mozogni elkezdett a sz�vem!
Csak �gyis voltam �m, mikor megcs�koltam,
Hogy a vil�g �sszed�lhetett miattam.

Sokszor megb�ntotta gonosz mostoh�ja...
Isten neki azt soha meg ne bocs�ssa!
�s ki tudja, m�g mit el nem k�vet rajta,
Ha fenyeget�sem zabol�n nem tartja.

Magamnak is ugyan kuty�ul lett dolga,
Belefektett�k a j� asszonyt a s�rba,
Aki engem tal�lt, �s aki, mondhatom,
Mint tulajdon any�m, �gy viselte gondom.

Kem�ny az �n sz�vem, teljes �letemben
Nem sokszor esett meg, hogy k�nnyet ejtettem,
De nevel�any�m s�rj�nak halm�ra
Hullottak k�nnyeim z�pornak m�dj�ra.

Iluska is, az a sz�p kis sz�ke le�ny,
Nem tettetett b�t�l fakadt s�rva halm�n;
Hogyne? az istenben boldogult j� l�lek'
Kedvezett, amiben lehetett, szeg�nynek.

Nem egyszer mondta, hogy: "v�rakozzatok csak!
�n m�g benneteket �sszeh�zas�tlak;
Olyan p�r v�lik is �m tibel�letek,
Hogy m�g!... v�rjatok csak, v�rjatok, gyerekek!"

H�t hiszen v�rtunk is egyre keservesen;
Meg is tette volna, hiszem az egy istent,
(Mert szav�nak �llott � minden id�be')
Ha le nem sz�llt volna a f�ld m�lys�g�be.

Azut�n h�t azt�n, hogy meghal�lozott,
A mi rem�nys�g�nk v�gk�pp megszakadott:
Mindazon�ltal a rem�nytelens�gbe'
Ugy szerett�k egym�st, mint annakel�tte.

De az �ristennek m�s volt akaratja,
Sz�v�nknek ezt a b�s �r�met sem hagyta.
Egyszer �n valahogy ny�jam elszalaszt�m,
Annak k�vetkezt�n elcsapott a gazd�m.

B�csut mondtam az �n �des Ilusk�mnak,
Keser� �rz�ssel mentem a vil�gnak.
Bujdosva j�rtam a vil�got sz�lt�re,
M�gnem katon�nak csaptam f�l v�gt�re.

Nem mondtam �n neki, az �n Ilusk�mnak,
Hogy ne adja sziv�t soha senki m�snak,
� sem mondta nekem, hogy h�s�ges legyek -
Tudtuk, hogy h�s�g�nk ugysem szegj�k mi meg.

Az�rt sz�p kir�lyly�ny ne tarts re�m sz�mot;
Mert ha nem b�rhatom kedves Ilusk�mat:
Nem is fogok b�rni senkit e vil�gon,
Ha elfelejtkezik is r�lam hal�lom."


15

J�nos vit�z ekk�p v�gz� t�rt�net�t,
Nem hagyta hidegen a hallgat�k sziv�t;
A kir�lyly�ny arc�t mosta k�nnyhullat�s,
Melynek k�tfeje volt b�nat s sz�nakoz�s.

A kir�ly e sz�kat int�zte hozz�ja:
"Nem er�tetlek h�t, fiam, h�zass�gra;
Hanem amit nyujtok h�l�mnak fej�ben,
Elfogad�s�t nem tagadod meg t�lem."

Erre kinyitotta kincst�r�t a kir�ly:
Parancsolatj�ra egy leg�ny el��ll,
S arannyal t�lti meg a legnagyobb zs�kot,
J�nos ennyi kincset m�g csak nem is l�tott.

"Nos h�t J�nos vit�z, ly�nyom megment�je,"
Besz�lt a kir�ly, "ez legyen tetted b�re.
Vidd el mindenest�l ezt a teli zs�kot,
�s boldog�tsd vele magadat s m�tk�dat.

Tart�ztatn�lak, de tudom, nem maradn�l,
Kiv�nkozol lenni m�ris galambodn�l,
Eredj teh�t - hanem t�rsid maradjanak;
�ljenek itt n�h�ny mulats�gos napnak."

Ugy volt biz az, amint mondotta a kir�ly,
J�nos vit�z kiv�nt lenni galambj�n�l.
B�csuzott a kir�lyly�nyt�l �rz�keny�l;
Azt�n a tengerhez ment �s g�ly�ra �lt.

A kir�ly s a sereg elkis�rte oda.
T�l�k sok "szerencs�s j� utat" hallhata,
S szemeikkel n�ztek mindaddig ut�na,
M�g a nagy messzes�g k�d�t nem vont r�ja.


16

Ment J�nos vit�zzel a megindult g�lya,
Sz�lbe kapaszkodott sz�les vitorl�ja,
De sebesebben ment J�nos gondolatja,
Utj�ban semmi sem akad�lyozhatta.

J�nos gondolatja ilyenforma vala:
"Hej Ilusk�m, lelkem sz�ps�ges angyala!
Sejted-e te mostan, milyen �r�m v�r r�d?
Hogy hazatart kinccsel b�velked� m�tk�d.

Hazatartok �n, hogy v�gre valah�ra
Sok k�szk�d�s ut�n legy�nk egym�s p�rja.
Egym�s p�rja lesz�nk, boldogok, gazdagok;
Senki fi�ra is t�bb� nem szorulok.

Gazduram ugyan nem legszebben b�nt velem;
Hanem �n �neki mindazt elengedem.
S igazs�g szerint � oka szerencs�mnek:
Meg is jutalmazom, mihelyt haza�rek."

Ezt gondolta J�nos s t�bb �zben gondolta,
Mialatt a g�lya ment sebes haladva;
De j� messze volt m�g sz�p Magyarorsz�gt�l,
Mert Franciaorsz�g esik t�le t�vol.

Egyszer J�nos vit�z a haj�f�d�len
S�t�lt f�l s al� az est sz�rk�let�ben.
A korm�nyos ekk�p sz�lt leg�nyeihez:
"Piros az �g alja: aligha sz�l nem lesz."

Hanem J�nos vit�z nem figyelt a sz�ra,
Feje f�l�tt rep�lt egy nagy sereg g�lya;
�szre j�rt az id�: ezek a madarak
Bizonyosan sz�l�f�ld�r�l sz�lltanak.

Szel�d eped�ssel tekintett ut�nok,
Mintha azok neki j� h�rt mondan�nak,
J� h�rt Ilusk�r�l, sz�p Ilusk�j�r�l,
S oly r�gen nem l�tott kedves haz�j�r�l.


17

M�snap, amint az �g alja j�vend�lte,
Csakugyan sz�l t�madt, m�gpedig nem gy�nge.
Zokogott a tenger h�nykod� hull�ma
A zug� fergeteg korb�csol�s�ra.

Volt a haj� n�pe nagy megijed�sben,
Amint szokott lenni olyan vad sz�lv�szben.
Hi�ba volt minden er�megfesz�t�s,
Nem l�tszott sehonnan �rkezni menekv�s.

S�t�t felh� is j�n; a vil�g elbor�l,
Egyszerre megd�rd�l az �gih�bor�,
Vill�mok cik�znak, hullnak szanaszerte;
Egy vill�m a haj�t izr�l porr� t�rte.

L�tszik a haj�nak diribje-darabja,
A holttesteket a tenger elsodorja.
H�t J�nos vit�znek milyet�n sors jutott?
�t is elsodort�k a lelketlen habok?

Hej biz a hal�lt�l � sem volt m�r messze,
De ment� kez�t az �g kiterjesztette,
S csod�latos m�don szabad�totta meg,
Hogy kopors�ja a habok ne legyenek.

Ragadta �t a v�z magasra, magasra,
Hogy tetej�t �rte m�r a felh� rojtja;
Ekkor J�nos vit�z nagy hirtelens�ggel
Megkapta a felh�t mind a k�t kez�vel.

Belekapaszkodott, el sem szalasztotta,
S nagy er�lk�d�ssel addig f�gg�tt rajta,
M�gnem a felh� a tengerparthoz �re,
Itten r�l�pett egy szikla tetej�re.

El�sz�r is h�l�t adott az istennek,
Hogy �let�t ekk�p szabad�totta meg;
Nem gondolt vele, hogy kincs�t elvesztette,
Csakhogy el nem veszett a kinccsel �lete.

Azut�n a szikla tetej�n sz�tn�zett,
Nem l�tott m�st, csup�n egy grifmad�r-f�szket.
A grifmad�r �pen fiait etette,
J�nosnak valami jutott az esz�be.

Odalop�zkodott a f�szekhez lassan
�s a grifmad�rra hirtelen r�pattan,
Oldal�ba v�gja hegyes sarkanty�j�t,
S furcsa parip�ja hegyen-v�lgy�n t�lsz�llt.

H�nyta volna le a mad�r nyakra-f�re,
Leh�nyta volna �m, ha b�rt volna v�le,
Csakhogy J�nos vit�z nem engedte mag�t.
J�l �tszor�totta derek�t �s nyak�t.

Ment, tudj' az isten h�ny orsz�gon kereszt�l;
Egyszer, hogy �pen a nap az �gre ker�l:
H�t a viradatnak legels� sug�ra
R�s�t�tt egyenest faluja torny�ra.

Szent isten! hogy �r�lt ennek J�nos vit�z,
Az �r�m szem�be k�nnycseppeket id�z;
A mad�r is, mivel sz�rnyen elf�radt m�r,
Vele a f�ld fel� mindink�bb k�zel j�r.

Le is sz�llott v�gre egy halom tetej�n,
Alig tudott venni l�lekzetet szeg�ny,
J�nos lesz�llt r�la �s mag�ra hagyta,
�s ment, elmer�lve m�ly gondolatokba.

"Nem hozok aranyat, nem hozok kincseket,
De meghozom r�gi h�s�ges sz�vemet,
�s ez el�g neked, dr�ga sz�p Ilusk�m!
Tudom, hogy nehezen v�rsz te is m�r re�m."

Ily gondolatokkal �rt a faluv�gre,
�rintette f�l�t kocsiknak z�rg�se,
Kocsiknak z�rg�se, hord�knak kong�sa;
Sz�retre k�sz�lt a falu lakoss�ga.

Nem figyelmezett � sz�retre men�kre,
Azok sem ismertek a meg�rkez�re;
A falu hossz�ban ekk�pen haladott
A h�z fel�, ahol Ilusk�ja lakott.

A pitvarajt�n�l be reszketett keze,
S mell�ben csakhogy el nem �llt l�lekzete;
Benyitott v�gt�re - de Iluska helyett
L�tott a pitvarban idegen n�peket.

"T�n rosz helyen j�rok" gondolta mag�ban,
�s a kilincs megint volt m�r a mark�ban...
"Kit keres kegyelmed?" ny�jasan k�rdezte
J�nos vit�zt egy kis takaros menyecske.

Elmondotta J�nos, hogy kit �s mit keres...
"Jaj, eszem a sz�v�t, a napt�l oly veres!
Bizony-bizony alighogy re�ism�rtem,"
Sz�lott a menyecske meglepet�s�ben.

"J�j�n be m�r no, hogy az isten �ldja meg,
Odabenn majd azt�n t�bbet is besz�lek."
Bevezette J�nost, karsz�kbe �ltette,
S �gy folytatta ism�t besz�d�t mellette:

"Ismer-e m�g engem? nem is ismer tal�n?
Tudja, �n vagyok az a kis szomsz�dl�ny,
Itt Ilusk��kn�l gyakran megford�ltam..."
"Hanem h�t besz�ljen csak: Iluska hol van?"

Szavaiba v�gott k�rdez�leg J�nos,
A menyecske szeme k�nnyt�l lett hom�lyos.
"Hol van Iluska, hol?" felelt a menyecske,
"Szeg�ny Jancsi b�csi!... h�t el van temetve."

J�, hogy nem �llt J�nos, hanem �lt a sz�ken,
Mert lerogyott volna k�nos �rz�s�ben;
Nem tudott m�st tenni, a sz�v�hez kapott,
Mintha ki akarn� t�pni a b�natot.

Igy �lt egy darabig n�m�n merevedve,
Azut�n sz�lt, mintha �lm�b�l �bredne:
"Mondjatok igazat, ugye hogy f�rjhez ment?
Ink�bb legyen f�rjn�l, mintsem hogy odalent.

Akkor legal�bb m�g egyszer megl�thatom,
S �des lesz nekem e keser� jutalom."
De a menyecsk�nek orc�j�n l�thatta,
Hogy nem volt hazugs�g el�bbi sz�zata.


18

J�nos re�borult az asztal sark�ra,
S megeredt k�nny�nek b�s�ges forr�sa,
Amit mondott, csak �gy t�redezve mondta,
El-elakadt a nagy f�jdalomt�l hangja:

"Mi�rt nem estem el h�bor� zaj�ban?
Mi�rt a tengerben s�rom nem tal�ltam?
Mi�rt, mi�rt lettem e vil�gra, mi�rt?
Ha ily mennyk�csap�s, ilyen gy�trelem �rt!"

Kif�radt v�gre �t k�nozni f�jdalma,
Mintha munk�j�ban elszender�lt volna,
"Hogy halt meg galambom? mi baj lett hal�la?"
K�rd�, s a menyecske ezt felelte r�ja:

"Sok baja volt biz a szeg�ny teremt�snek;
Kiv�lt mostoh�ja kinz�sa t�r� meg.
De meg is lakolt �m �rte a rosz p�ra,
Mert jutott ins�ges koldusok botj�ra.

Azt�n meg mag�t is sz�rnyen emlegette,
Jancsi b�csi; ez volt v�gs� lehellete:
Jancsik�m, Jancsik�m, az isten �ldjon meg.
M�svil�gon, ha m�g szeretsz, tied leszek.

Ezek ut�n kimult az �rny�kvil�gb�l;
A temet�helye nincsen innen t�vol.
A falu n�ps�ge nagy sz�mmal kis�rte;
Minden kis�r�je k�nnyet ejtett �rte."

K�relemszav�ra a sz�ves menyecske
J�nost Ilusk�ja s�rj�hoz vezette;
Ottan vezet�je �t mag�ra hagyta,
Lankadtan bor�lt a kedves s�rhalomra.

V�giggondolta a r�gi sz�p id�ket,
Mikor m�g Iluska tiszta szive �gett,
Sz�ve �s orc�ja - s most a hideg f�ldben
Hervadtan, hidegen vannak mind a ketten.

Le�ldozott a nap piros ver�f�nye,
Halov�ny hold l�pett a napnak hely�be,
Szomor�n n�zett ki az �szi hom�lyb�l,
J�nos elt�ntorgott kedvese hantj�t�l.

M�g egyszer visszat�rt. A s�rhalom felett
Egyszer� kis r�zsabokor nevelkedett.
Leszak�totta a vir�gsz�lat r�la,
Elindult s ment�ben mag�ban �gy sz�la:

"Ki por�b�l n�tt�l, �rva kis vir�gsz�l,
L�gy h�s�ges t�rsam v�ndorl�saimn�l;
V�ndorlok, v�ndorlok, a vil�g v�geig,
M�g kiv�nt hal�lom napja meg�rkezik."


19

J�nos vit�znek volt utj�ban k�t t�rsa:
Egyik a b�b�nat, amely sz�v�t r�gta,
M�sik a kardja volt, bedugva h�velybe,
Ezt a t�r�k v�rt�l rozsda em�sztette.

Bizonytalan �ton ezekkel v�ndorolt.
M�r sokszor telt s fogyott a v�ltoz�kony hold,
S v�ltott a t�li f�ld sz�p tavaszi ruh�t,
Mikor �gy sz�l�t� meg sz�ve b�nat�t:

"Mikor unod m�r meg �r�k�s munk�dat,
Te a k�noz�sban telhetetlen b�nat!
Ha nem tudsz meg�lni, ne gy�t�rj hi�ba;
Eredj m�shova, t�n akadsz jobb tany�ra.

L�tom, nem te vagy az, ki nekem hal�lt hoz,
L�tom, a hal�l�rt kell fordulnom m�shoz.
M�shoz fordulok h�t; ti viszontags�gok!
Ohajtott hal�lom t�n ti meghozz�tok."

Ezeket gondolta s elhagyta b�nat�t.
Ez sz�v�hez vissza most m�r csak n�ha sz�llt,
Hanem ism�t elt�nt; (mert be volt az z�rva,
S csak egy k�nnycseppet tett szeme pill�j�ra.)

Ut�bb a k�nnyel is v�gk�p sz�mot vetett,
Csup�n mag�t vitte a megunt �letet,
Vitte, vitte, vitte egy s�t�t erd�be,
Ott szekeret l�tott, amint belel�pe.

Fazekas� volt a szek�r, melyet l�tott;
Kereke tengelyig a nagy s�rba v�gott;
�t�tte lovait a fazekas, szeg�ny,
A szek�r azt mondta: nem mozdulok biz �n.

"Adj' isten j� napot" sz�lott J�nos vit�z;
A fazekas r�tul a szeme k�z� n�z,
S nagy bosszankod�ssal im ezeket mondja:
"Nem nekem... van biz az �rd�gnek j� napja."

"Be rosz kedvben vagyunk" felelt neki J�nos.
"Hogyne? mikor ez az �t olyan posv�nyos.
N�gatom lovamat m�r reggelt�l kezdve;
De csak ugy van, mintha le volna enyvezve."

"Seg�thet�nk azon... de mondja meg kend csak,
Ezen az �ton itt vajjon hova jutnak?"
K�rd� J�nos vit�z egy �tra mutatva,
Mely az erd�t jobbra v�gighas�totta.

"Ezen az �ton itt? dejsz erre ne menjen,
Nem mondok egyebet;... odavesz k�l�nben.
�ri�sok lakj�k ott azt a vid�ket,
Nem j�tt ki m�g onnan, aki odal�pett."

Felelt J�nos vit�z: "B�zza kend azt csak r�m.
Mostan a szek�rhez l�ssunk egym�s ut�n."
�gy sz�lott, azt�n a r�d v�g�t megkapta,
S csak tr�fam�dra a s�rb�l kiragadta.

Volt a fazekasnak j� nagy szeme, sz�ja,
De m�gis kicsiny volt az �lm�lkod�sra;
Amire f�leszm�lt, hogy k�sz�nj�n sz�pen,
J�nos vit�z m�r j�l benn j�rt az erd�ben.

J�nos vit�z ment �s el�rt nemsok�ra
Az �ri�sf�ldnek f�lelmes t�j�ra.
Egy v�gtat� patak folyt a hat�r mellett:
Hanem foly�nak is j�form�n beillett.

A patakn�l �llt az �ri�sf�ld cs�sze;
Mikor J�nos vit�z a szem�be n�ze,
Oly magasra kellett emelnie fej�t,
Mintha n�zn� holmi toronynak tetej�t.

�ri�sok cs�sze �t �rkezni l�tta.
S mintha mennyk� volna, igy d�rg�tt re�ja:
"Ha j�l l�tom, ott a f�ben ember mozog; -
Talpam �gyis viszket, v�rj, majd r�d g�zolok."

De az �ri�s amint r�l�pett volna,
J�nos feje f�l�tt kardj�t f�ltartotta,
Belel�pett a nagy kamasz �s elb�d�lt,
S hogy l�b�t felkapta: a patakba sz�d�lt.

"�ppen �gy esett ez, amint csak kiv�ntam."
J�nos vit�znek ez j�rt gondolat�ban;
Amint ezt gondolta, szaladni is kezdett,
S az �ri�s felett �tmente a vizet.

Az �ri�s m�g f�l nem t�p�szkodhatott,
Amint J�nos vit�z a t�lpartra jutott,
�tjutott �s nekisuhintva szably�j�t,
V�gigmetszette a cs�sz nyaka csig�j�t.

Nem kelt f�l t�bb� az �ri�sok cs�sze,
Hogy a r�bizott t�jt �rz� szemmel n�zze;
Napfogyatkoz�s j�tt szeme vil�g�ra,
Melynek elmul�s�t hasztalanul v�rta.

Kereszt�lfutott a patak vize test�n;
Veres lett hull�ma v�rt�l befestetv�n. -
H�t J�nost mi �rte, szerencse vagy ins�g?
Majd meghalljuk azt is, v�rjunk csak kicsinny�g.


20

J�nos az erd�ben mindig beljebb haladt;
Sokszor meg-meg�llt a csod�lkoz�s miatt,
Mert nem l�tott minden l�pt�ben-nyom�ban
Olyat, amit l�tott �ri�sorsz�gban.

Volt ennek a t�jnak sok akkora f�ja,
Hogy a tetej�ket J�nos nem is l�tta.
Azt�n olyan sz�les volt a f�k levele,
Hogy sz�rnek is untig el�g volna fele.

A szunyogok itten akkor�kra n�ttek,
Hogy �kr�k gyan�nt is m�shol elkeln�nek.
Volt is mit apr�tni J�nos szably�j�nak;
Minthogy fel�je nagy mennyis�gben sz�lltak.

H�t m�g meg a varj�k!... h�, azok voltak �m!
L�tott egyet �lni egyik fa sudar�n,
Lehetett valami k�t m�rf�ldre t�le,
M�gis akkora volt, hogy felh�nek v�lte.

�gy ballagott J�nos b�mulva m�d n�lk�l.
Egyszerre el�tte valami s�t�t�l.
Az �ri�s kir�ly nagy fekete v�ra
Volt, ami s�t�ten szeme el�tt �lla.

Nem hazudok, de volt akkora kapuja,
Hogy, hogy... biz �n nem is tudom, hogy mekkora,
Csakhogy nagy volt biz az, k�pzelni is lehet;
Az �ri�s kir�ly kicsit nem �p�ttet.

H�t oda�rt J�nos s ekk�p elm�lked�k:
"A k�lsej�t l�tom, megn�zem belsej�t;"
S nem t�r�dve azon, hogy majd megugratj�k,
Megnyitotta a nagy palota ajtaj�t.

No hanem, hisz ugyan volt is mit l�tnia!
Eb�delt a kir�ly s tudj' isten h�ny fia.
Hanem mit eb�delt, ki nem tal�lj�tok;
Gondoln�tok-e, mit? csupa k�szikl�kat.

Mikor J�nos vit�z a h�zba bel�pett,
Nemigen kiv�nta meg ezt az eb�det;
De az �ri�sok j�sziv� kir�lya
Az eb�ddel �t ily sz�pen megkin�lta:

"Ha m�r itt vagy, j�szte �s eb�delj vel�nk,
Ha nem nyelsz k�szikl�t, mi majd t�ged nyel�nk;
Fogadd el, k�l�nben sz�raz eb�d�nket
�zr�l porr� morzsolt testeddel s�zzuk meg."

Az �ri�s kir�ly ezt nem �gy mondotta,
Hogy J�nos tr�f�ra gondolhatta volna;
H�t eg�sz k�szs�ggel ilyen sz�kkal felelt:
"Megvallom, nem szoktam m�g meg ez eledelt;

De ha kiv�nj�tok, megteszem, mi�rt ne?
T�rsas�gotokba be�llok eb�dre,
Csup�n egyre k�rlek, s azt megtehetitek,
Sz�momra el�bb kis darabot t�rjetek."

Let�rt a szikl�b�l valami �t fontot
A kir�ly, s amellett ily szavakat mondott:
"Nesze, galusk�nak el�g lesz e darab,
Azt�n gomb�cot kapsz, hanem �sszeharapd."

"Harapod bizony te, a k�nos napodat!
De fogadom, bele is t�rik a fogad!"
Ki�ltott fel J�nos haragos besz�ddel,
S megl�d�totta a k�vet jobb kez�vel.

A k� �gy a kir�ly homlok�hoz koppant,
Hogy az agyveleje azonnal kiloccsant.
"Igy h�j meg m�skor is k�szikla-eb�dre,"
Sz�lt s kacagott J�nos "r�forrt a g�g�dre!"

�s az �ri�sok elszomorod�nak
Keserves hal�l�n a szeg�ny kir�lynak,
S szomor�s�gokban elfakadtak s�rva...
Minden csepp k�nny�k egy d�zsa v�z lett volna.

A leg�regebbik sz�lt J�nos vit�zhez:
"Urunk �s kir�lyunk, kegyelmezz, kegyelmezz!
Mert mi t�ged ime kir�lynak fogadunk,
Csak ne b�nts minket is, jobb�gyaid vagyunk!"

"Amit b�ty�nk mondott, k�z�s akaratunk,
Csak ne b�nts minket is, jobb�gyaid vagyunk!"
A t�bbi �ri�s ekk�pen esengett,
"Fogadj el �r�k�s jobb�gyid�l minket."

Felelt J�nos vit�z: "Elfogadom teh�t
Egy kik�t�ssel a kendtek aj�nlat�t.
�n itt nem maradok, mert tov�bb kell mennem,
Itt hagyok valakit kir�lynak helyettem.

M�r ak�rki lesz is, az mindegy �nnekem.
Kendtekt�l csup�n ez egyet k�vetelem:
Amid�n a sz�ks�g �gy hozza mag�val,
N�lam teremjenek kendtek teljes sz�mmal."

"Vidd, kegyelmes urunk, magaddal e s�pot,
S ott lesz�nk, mihelyest jobb�gyidat h�vod."
Az �reg �ri�s ezeket mondotta,
S J�nos vit�znek a s�pot �ltaladta.

J�nos bedugta a s�pot tarsoly�ba,
Kev�lyen gondolva nagy diadalm�ra,
�s sz�mos szerencse-kiv�n�sok k�z�tt
Az �ri�sokt�l azt�n elk�lt�z�tt.


21

Nem bizonyos, mennyi ideig haladott,
De annyi bizonyos, menn�l tov�bb jutott,
Ann�l s�t�tebb lett el�tte a vil�g,
S egyszerre csak annyit vesz �szre, hogy nem l�t.

"�j van-e vagy szemem vil�ga veszett ki?"
J�nos vit�z ekk�p kezdett gondolkodni.
Nem volt �j, nem veszett ki szeme vil�ga,
Hanem hogy ez volt a s�t�ts�g orsz�ga.

Nem s�t�tt az �gen itt sem nap, sem csillag;
J�nos vit�z csak �gy tapogatva ballag,
N�ha feje f�l�tt elreppent valami,
Sz�rnysuhog�s-form�t lehetett hallani.

Nem sz�rnysuhog�s volt az tulajdonk�pen,
Boszork�nyok sz�lltak arra sepr�ny�len.
Boszork�nyoknak a s�t�ts�g orsz�ga
R�g ideje a, hogy birtoka, tany�ja.

Orsz�g gy�l�s�t �kelm�k itt tartanak,
�jf�l idej�ben idelovaglanak.
Most is gy�lekeznek orsz�g gy�l�s�re
A s�t�t tartom�ny kell� k�zep�re.

Egy m�lys�ges barlang fogadta be �ket,
A barlang k�zep�n �st alatt t�z �gett.
Ajt� nyil�sakor megl�tta a t�zet
J�nos vit�z s annak ir�ny�n sietett.

Mikor J�nos vit�z oda�rt: val�nak
Egybegy�lekezve mind a boszork�nyok.
Halkan l�bujjhegyen a kulcslyukhoz mene,
Furcsa dolgokon is akadt meg a szeme.

A sok v�n szipirty� benn csak ugy hemzsegett.
H�nytak a nagy �stbe b�k�t, patk�nyfejet,
Akaszt�fa t�v�n n�tt f�vet, vir�got,
Macskafarkat, kigy�t, emberkopony�kat.

De ki tudn� sorra mind el�sz�ml�lni?
Csakhogy J�nos mindj�rt �t kezdette l�tni,
Hogy a barlang nem m�s, mint boszork�nytanya.
Erre egy gondolat agy�n �tvillana.

Tarsoly�hoz ny�lt, hogy s�pj�t el�vegye,
Az �ri�soknak hogy j�j�n serege,
Hanem megakadt a keze valamiben,
K�zelebb vizsg�lta s l�tta, hogy mi legyen.

A sepr�k voltak ott egym�s mell� rakva,
Miken a boszork�ny-n�p odalovagla.
F�lnyal�bolta �s messzire elhord�,
Hogy a boszork�nyok ne akadjanak r�.

Ekkor visszat�rt �s s�pj�val f�ttyentett
�s az �ri�sok r�gt�n megjelentek.
"Rajta, t�rjetek be szapor�n, leg�nyek!"
Parancsol� J�nos, s azok bet�r�nek.

No hisz keletkezett cifra zenebona;
A boszork�nysereg gyorsan kirohana;
Kerest�k a sepr�t k�ts�gbees�ssel,
De nem tal�lt�k, s �gy nem rep�lhettek el.

Az �ri�sok sem pihentek azalatt,
Mindenik�k egy-egy boszork�nyt megragadt,
S ugy v�gta a f�ldh�z d�h�s haragj�ba',
Hogy sz�jjellapultak lep�nyek m�dj�ra.

Legnevezetesebb a dologban az volt,
Hogy valah�nyszor egy-egy boszork�ny megholt,
Mindannyiszor oszlott az �gnek hom�lya,
S der�lt lassank�nt a s�t�ts�g orsz�ga.

M�r csaknem eg�szen nap volt a vid�ken,
Az utols� banya volt a soron �pen...
Kire ismert J�nos ebbe' a bany�ba'?
H�t Ilusk�j�nak mostohaanyj�ra.

"De, ki�ltott J�nos, ezt magam d�ngetem."
S �ri�s kez�b�l kivette hirtelen,
Hanem a boszork�ny kicsusszant mark�b�l,
Uccu! szaladni kezd, �s volt m�r j� t�vol.

"A keserves volt�t, rugaszkodj ut�na!"
Ki�ltott most J�nos egyik �ri�sra.
Sz�t fogadott ez, �s a bany�t elkapta,
�s a leveg�be magasra hajtotta.

Igy tal�lt�k meg az utols� boszork�nyt
Halva, J�nos vit�z faluja hat�r�n;
S minthogy minden ember gy�l�lte, ut�lta,
M�gcsak a varju sem k�rogott ut�na.

S�t�ts�g orsz�ga kider�lt v�gk�pen,
�r�k�s hom�lynak napf�ny lett hely�ben,
J�nos vit�z pedig rakatott nagy t�zet,
A t�z minden sepr�t hamuv� �getett.

Az �ri�sokt�l azut�n bucs�t vett,
Sziv�kre k�tv�n a jobb�gyi h�s�get.
Ezek ig�rt�k, hogy h�s�gesek lesznek,
S J�nos vit�z jobbra �s �k balra mentek...


22

V�ndorolgatott az �n J�nos vit�zem,
Meggy�gyult m�r szive a b�t�l eg�szen,
Mert mikor kebl�n a r�zsasz�lra n�zett,
Nem volt az t�bb� b�, amit akkor �rzett.

Ott �llott a r�zsa mell�re akasztva,
Melyet Ilusk�ja s�rj�r�l szakaszta,
Valami �dess�g volt �rez�s�ben,
Ha J�nos elmer�lt annak n�z�s�ben.

Igy ballagott egyszer. A nap lehanyatlott,
Hagyva maga ut�n piros alkonyatot;
A piros alkony is elt�nt a vil�gr�l,
K�vetve fogy� hold s�rga vil�g�t�l.

J�nos m�g ballagott; amint a hold lesz�llt,
� f�radottan a s�t�ts�gben meg�llt,
S valami halomra fej�t lehajtotta,
Hogy f�radalm�t az �jben kinyugodja.

Led�lt, el is aludt, �szre nem is v�ve,
Hogy nem nyugszik m�shol, hanem temet�be';
Temet�hely volt ez, �cska temet�hely,
Harcoltak hantjai a ront� id�vel.

Mikor az �jf�lnek j�tt r�mes �r�ja,
A sz�j�t mindenik s�rhalom felt�tja,
S feh�r leped�ben halv�ny kis�rtetek
A s�rok tork�b�l kiemelkedtenek.

T�ncot �s �neket kezdettek meg legott,
L�bok alatt a f�ld reszketve dobogott;
Hanem J�nos vit�z �lmai k�zepett
Sem �neksz�ra, sem t�ncra nem �bredett.

Amint egy kis�rtet �t megpillantotta,
"Ember, �l� ember!" e sz�t ki�ltotta,
"Kapjuk fel, vigy�k el! m�rt olyan vakmer�,
Tartom�nyunkba bel�pni mik�p mer �?"

�s odasuhantak mind a kis�rtetek,
�s k�r�l�tte m�r kar�jt k�peztenek,
�s nyultak ut�na, de a kakas sz�lal,
S a kis�rtet mind elt�nt a kakassz�val.

J�nos is fel�bredt a kakas szav�ra,
Test�t a hidegt�l borzad�s �tj�rta;
Csip�s sz�l lengette a s�ri f�veket,
L�bra szedte mag�t s utra kerekedett.


23

J�nos vit�z egy nagy hegy tetej�n j�ra,
Hogy a kel� hajnal r�s�t�tt arc�ra.
Gy�ny�r�s�ges volt, amit ekkor l�tott,
Meg is �llt, hogy k�r�ln�zze a vil�got.

Haldokl�f�lben volt a hajnali csillag,
Halov�ny sug�ra m�r csak alig csillog,
Mint gyorsan kir�ppent foh�sz, elt�nt v�gre,
Mikor a f�nyes nap f�ll�pett az �gre.

F�ll�pett aranyos szekeren ragyogva,
Ny�jasan n�zett a s�k tengerhabokra,
Mik, ugy tetszett, mintha m�g szenderegn�nek,
Elfoglalva t�r�t a v�gtelens�gnek.

Nem mozdult a tenger, de fick�ndoztanak
Sima h�t�n n�ha apr� tarka halak,
S ha napsug�r �rte pikkelyes test�ket,
T�nd�kl� gy�m�ntnak f�nyek�nt reszketett.

A tengerparton kis hal�szkunyh� �lla;
�reg volt a hal�sz, t�rdig �rt szak�lla,
�pen mostan akart h�l�t vetni v�zbe,
J�nos odament �s t�le ezt k�rdezte:

"Ha sz�pen megk�rem kendet, �reg b�tya,
�tsz�ll�t-e engem tenger m�s partj�ra?
�r�mest fizetn�k, hanem nincsen p�nzem,
Tegye meg kend ingyen, k�sz�nettel v�szem."

"Fiam, ha volna, sem k�ne p�nzed n�kem,"
Felelt a j� �reg ny�jasan, szel�den.
"Megtermi mindenkor a tenger m�lys�ge,
Ami kev�sre van �ltemnek sz�ks�ge.

De micsoda j�rat vetett t�ged ide?
Az �perenci�s tenger ez, tudod-e?
Az�rt semmi �ron �ltal nem vihetlek,
Se v�ge, se hossza ennek a tengernek."

"Az �perenci�s?" ki�ltott fel J�nos,
"Ann�l ink�bb vagyok h�t kiv�ncsis�gos;
De m�r igy �tmegyek, ak�rhov� jutok.
Van m�g egy m�d h�tra... a s�pomba fuvok."

�s megf�jta s�pj�t. A s�pnak szav�ra
Egy �ri�s mindj�rt el�tte is �lla.
"�t tudsz-e g�zolni ezen a tengeren?"
K�rdi J�nos vit�z "g�zolj �ltal velem."

"�t tudok-e?" sz�l az �ri�s �s nevet,
"Meghiszem azt; foglalj a v�llamon helyet.
�gy ni, most kapaszkodj meg j�l a hajamba."
�s m�r meg is indult, amint ezt kimondta.


24

Vitte az �ri�s J�nos vit�z�nket;
Nagy l�ba egyszerre f�l m�rf�ldet l�pett,
H�rom h�tig vitte sz�rny� sebess�ggel,
De a tuls� partot csak nem �rhett�k el.

Egyszer a t�vols�g k�kell� k�d�ben,
J�nosnak valami akad meg szem�ben.
"Nini, ott m�r a part!" sz�lt meg�rvendezve.
"Biz az csak egy sziget," felelt, aki vitte.

J�nos ezt k�rdezte: "�s micsoda sziget?"
"T�nd�rorsz�g, r�la hallhatt�l eleget.
T�nd�rorsz�g; ott van a vil�gnak v�ge,
A tenger azon t�l t�nik semmis�gbe."

"Vigy oda h�t engem, h�s�ges jobb�gyom,
Mert �n azt megl�tni f�l�tte kiv�nom."
"Elvihetlek," felelt az �ri�s neki,
"De ott �letedet vesz�ly fenyegeti.

Nem olyan k�nny� �m a bej�r�s oda,
�rizi kapuj�t sok iszony� csoda..."
"Ne gondolj te azzal, csak vigy el od�ig;
Hogy bemehetek-e vagy nem, majd elv�lik."

Sz�fogad�sra igy int� az �ri�st,
Aki tov�bb nem is tett semmi kifog�st,
Hanem vitte �tet �s a partra tette,
�s azut�n utj�t visszafel� vette.


25

T�nd�rorsz�g els� kapuj�t �rz�tte
F�lr�f�s k�rm�kkel h�rom szilaj medve.
De f�rads�gosan J�nos keze �ltal
Mind a h�rom medve egy lett a hal�llal.

"Ez el�g lesz m�ra," J�nos ezt gondolta,
Nagy munk�ja ut�n egy padon nyugodva.
"Ma ezen a helyen kiss� megpihenek,
Holnap egy kapuval ism�t beljebb megyek."

�s amint gondolta, akk�p cselekedett,
M�sodik kapuhoz m�snap k�zeledett.
De m�r itt kem�nyebb munka v�rt �m r�ja,
Itt �rz�nek h�rom vad oroszl�n �lla.

H�t nekigy�rk�zik; a fenevadakra
R�ront hatalmasan, kardj�t villogtatva;
V�delmezt�k azok csuny�ul magokat,
De csak mind a h�rom �lete megszakadt.

Igen felt�zelte ez a gy�zedelem,
Az�rt, mint tennap, most m�g csak meg sem pihen,
De let�r�lve a s�r� ver�t�ket,
A harmadik kapu k�zel�be l�pett.

Uram ne hagyj el! itt volt �m sz�rny� str�zsa;
V�rt j�gg� fagyaszt� volt r�mes l�t�sa.
Egy nagy s�rk�nyk�gy� �ll itt a kapuban;
Elnyelne hat �kr�t, akkora sz�ja van.

B�tors�g dolg�ban hely�n �llott J�nos,
Tal�l�s �sz sem volt �n�la hi�nyos,
L�tta, hogy kardj�val nem boldog�l itten,
M�s m�dot keresett h�t, hogy bemehessen.

A s�rk�nyk�gy� nagy sz�j�t felt�totta,
Hogy J�nost egyszerre szertesz�t harapja;
S mit tesz ez, a dolog ilyen �ll�s�ba'?
Hirtelen beugrik a s�rk�ny tork�ba.

S�rk�ny derek�ban kereste a sz�vet,
R�akadt �s bele kardvasat mer�tett.
A s�rk�ny azonnal sz�jjelterpeszkedett,
S kiny�gte mag�b�l a megt�rt �letet.

Hej J�nos vit�znek ker�lt sok baj�ba,
M�g lyukat f�rhatott s�rk�ny oldal�ba.
V�gt�re kifurta, bel�le kim�szott,
Kaput nyit, �s l�tja sz�p T�nd�rorsz�got.


26

T�nd�rorsz�gban csak h�re sincs a t�lnek,
Ott �r�k�s tavasz pomp�j�ban �lnek;
S nincsen ott nap kelte, nap lenyugov�sa,
�r�k�s hajnalnak j�tszik piross�ga.

Benne t�nd�rfiak �s t�nd�rle�nyok
Hal�lt nem ismerve �lnek boldogs�gnak;
Nem sz�ks�ges nekik sem �tel, sem ital,
�lnek a szerelem �des cs�kjaival.

Nem s�r ott a b�nat, de a nagy �r�mt�l
Gyakran a t�nd�rek szem�b�l k�nny g�rd�l;
Lesziv�rog a k�nny a f�ld m�lys�g�be,
�s ennek m�h�ben gy�m�nt lesz bel�le.

Sz�ke t�nd�rly�nyok s�rga hajaikat
Sz�lank�nt kereszt�lh�zz�k a f�ld alatt;
E sz�lakb�l v�lik az aranynak �rce,
Kincsles� emberek nem kis �r�m�re.

A t�nd�rgyerekek ott sziv�rv�nyt fonnak
Szemsugar�b�l a t�nd�rle�nyoknak;
Mikor a sziv�rv�nyt j� hossz�ra font�k,
�kes�tik vele a felh�s �g boltj�t.

Van a t�nd�reknek vir�gnyoszoly�ja,
�r�mt�l ittasan hever�sznek r�ja;
Illatterhes szell�k lanyha fuvallatja
�ket a nyoszoly�n �lomba ringatja.

�s amely vil�got �lmaikban l�tnak,
T�nd�rorsz�g m�g csak �rnya e vil�gnak.
Ha a f�ldi ember el�sz�r ly�nyt �lel,
Ennek az �lomnak gy�ny�re t�lti el.


27

Hogy bel�pett J�nos vit�z ez orsz�gba,
Mindent, amit l�tott, csod�lkozva l�ta.
A r�zsasz�n f�nyt�l k�pr�ztak szemei,
Alighogy mer�szelt k�r�ltekinteni.

Meg nem futamodtak t�le a t�nd�rek,
Gyermekszel�ds�ggel hozz� k�zelg�nek,
Illet�k �t ny�jas enyelg� besz�ddel,
�s a szigetbe �t m�lyen vezett�k el.

Amint J�nos vit�z mindent megszeml�le,
S v�gt�re �lm�b�l mintegy f�leszm�le:
K�ts�gbees�s sz�llt sziv�nek t�j�ra,
Mert esz�be jutott kedves Ilusk�ja.

"Itt h�t, hol orsz�ga van a szerelemnek,
Az �leten �ltal �n egyed�l menjek?
Amerre tekintek, azt mutassa minden,
Hogy boldogs�g csak az �n szivemben nincsen?"

T�nd�rorsz�gnak egy t� �llott k�zep�n,
J�nos vit�z b�san annak partj�ra m�n,
S a r�zs�t, mely s�rj�n termett kedves�nek,
Levette kebl�r�l, s ekk�p sz�l�t� meg:

"Te egyetlen kincsem! hamva kedvesemnek!
Mutasd meg az utat, �n is majd k�vetlek."
S bevet� a r�zs�t a t�nak habj�ba;
Nem sok h�ja volt, hogy � is ment ut�na...

De csod�k csod�ja! mit l�tott, mit l�tott!
L�tta Ilusk�v� v�lni a vir�got.
Eszeveszetts�ggel rohant a habokba,
S a f�lt�madt le�nyt kiszabad�totta.

H�t az �let vize volt ez a t� itten,
Mindent f�lt�maszt�, ahova csak cseppen.
Iluska por�b�l n�tt ki az a r�zsa,
Igy halottaib�l �t f�lt�masztotta.

Mindent el tudn�k �n besz�lni �kesen,
Csak J�nos vit�znek akkori kedv�t nem,
Mikor Ilusk�j�t a vizb�l kihozta,
S r�g szomjas ajak�n �gett els� cs�kja.

Be sz�p volt Iluska! a t�nd�rle�nyok
Gy�ny�rk�d� szemmel mind r�b�mul�nak;
�t kir�lyn�joknak meg is v�lasztott�k,
A t�nd�rfiak meg J�nost kir�lyokk�.

A t�nd�rnemzets�g gy�ny�r� k�r�ben
S kedves Ilusk�ja szeret� �l�ben
Mai napig J�nos vit�z �kegyelme
Sz�p T�nd�rorsz�gnak boldog fejedelme.

(Pest, 1844, november-december)