Azon a szilveszteri �jszak�n – a h�bor� el�tti �vekben – nagyon v�gan voltak a „Kir�ly”-hoz c�mzett pesti sz�llod�ban.
A poharak �sszekoccantak az asztalokn�l, �s a felhev�lt vend�gek mindenkit �ltettek, aki �ppen esz�kbe jutott.
– �ljen Ferenc J�zsef, dics� uralkod�nk, aki ezt a j� napot adta nek�nk!
– �ljen a szak�cs, aki a vacsor�t f�zte!
– �ljen a malac, az �j�vi malac!
– �ljen K�s� F�ni �rn�!
Ez ut�bbi ki�lt�ssal hangzott el egyid�ben egy tompa, szinte f�ld al�l j�tt hang:
– �ljen a h�bor�!
B�r nem volt kellemetesnek mondhat� a hang, amely a h�bor�t k�sz�nt� a vid�ms�gnak szentelt, a pestiek �ltal szab�lyszer�en megtartott szilveszteri �jszak�n – mintha egy elhagyott s�rb�l �v�lt�tt volna valaki –, a k�t egym�sba ny�l� �tterem publikuma, k�l�n�sen a nagyon j� megjelen�s� �s erre az alkalomra legjobb ruh�ikba �lt�z�tt pesti d�m�k emelgett�k pezsg�spoharaikat.
Ut�v�gre nem volt ritkas�g, hogy Ferenc J�zsefet �ltetni kellett; nem tartozott a nevezetess�gek k�z�, hogy egy-egy lakodalmi eb�d ut�n Koch urat, a „Kir�ly” sz�lloda f�szak�cs�t el�h�vt�k konyh�j�b�l, hogy vele poharat koccintsanak menyasszony �s hozz�tartoz�i; az �j malacnak sz�vb�l �ljenzett mindenki, ha tal�lkozott vele. K�s� F�ni �rn�t meg�ljenezni pedig k�nny� volt, mert sz�p, fiatal �s igen divatos pesti asszonyka volt, aki akkoriban mutatta meg a vil�gnak, hogy mit kell �ldozni az igaz szerelem�rt, gondolkoz�s n�lk�l otthagyni egy gazdag �reg f�rjet, aki a tenyer�n hordta, �s megsz�kni egy szeg�ny kis h�rlap�r�val, akinek az amb�ci�j�n k�v�l nem volt egyebe.
De a h�bor�t nem ismerte ez a nemzed�k.
Az�rt �ljenezte, amikor a sok k�z�tt erre ker�lt a sor.
Rezeda K�zm�r k�v�ncsian n�zett k�r�l, hogy ki volt az a k�l�nleges ember, aki ebben az �letvid�m, a pesti �let legragyog�bb, leggondtalanabb �jszak�j�t t�lt� t�rsas�gban a h�bor�t �ljenzi, amelyr�l annyit olvasott r�gi k�nyvekben, de �jakban is, p�ld�ul Zola Emil* k�nyv�ben, aki m�g akkor divatban volt.
A k�t �ttermet elv�laszt� ajt�k �s ablakok t�rva-nyitva voltak, hogy az �gynevezett „feh�r terem”-ben is �ppen �gy hangozz�k a cig�nybanda szakadatlan muzsik�l�sa, mint a nagy �tteremben. A „Kir�ly” sz�llod�ban bizonyos hagyom�nyos szok�sok voltak. A „feh�r termet” csak �nnep�lyes alkalmakhoz, �gy p�ld�ul lakodalmakhoz vagy �nnep�lyekhez nyitott�k ki, mintha az aranyozott feh�r falakat v�delmezt�k volna. A feh�r teremben �lhetni kit�ntet�s volt. (Rezeda K�zm�r term�szetesen a feh�r teremben foglalt helyet t�rsas�g�val.)
�s ott �lt „eg�sz Budapest” a „Kir�ly” sz�llod�ban szilveszteri �jszak�n.
Az a Budapest, amely ebben az id�ben „vezetett”, amelynek haz�ja f�lig a Lip�tv�ros, f�lig a Ter�zv�ros, de az Erzs�betv�ros is volt. Az Andr�ssy �ti palot�kb�l j�ttek a mulats�gra hangolt �jhez a felhev�lt polg�rcsal�dok, de elindultak a B�lv�ny utc�b�l is az ottani keresked�k fam�li�i. A Nagyk�r�t, amely ebben az id�ben a v�ros �t�er�nek sz�m�tott: v�n�ja jav�t a „Kir�ly” sz�llod�ba sz�ll�totta, mert az volt a legel�kel�bb hotel a K�r�ton, t�gas csarnokaival, perzsasz�nyegeivel, megk�l�nb�ztetett udvariaskod�s�val, a K�r�ton addig ismeretlen, figyelmes szem�lyzet�vel a nagyvil�got jelk�pezte. Ilyennek kellene lenni Pesten mindennek, hogy val�ban vil�gv�ros legyen, mondt�k azok az emberek, akik gondtalan �let�kben r��rtek a f�v�ros atmoszf�r�j�val �s hol boldog, hol boldogtalan �let�vel foglalkozni.
Itt, az eg�sz Budapesttel megtelt sz�llod�ban is, mint minden�tt ez id� t�jt: a n�k voltak a legfontosabbak.
Csod�latos n�kultusz volt a vil�gon a h�bor� el�tt, �s �gy volt Pesten is 1912-ben, Szilveszter �jszak�j�n, amikor szem�gyre vettek minden n�t, aki a „Kir�ly” sz�llod�ban ez est�n megjelent.
Itt volt az Andr�ssy �ti boltosn�, aki d�lid�ben szokott f�rje �zlet�ben tart�zkodni, �s ilyenform�n sok ismer�sre �s udvarl�ra tett szert, b�r rosszat a legelsz�ntabb gonosz nyelvek se mondhattak r�la. A bolti asztal mellett is �gy tudott viselkedni vev�ivel szemk�zt, mintha szalonj�ban �lne. Miut�n k�zel volt az Operah�z, tiszt�ban volt az ottani el�ad�sokkal. L�tta a leg�jabb divatokat boltja el�tt elvonulni, �s a mindennapi �tj�ba es� k�nyvkeresked�sben megv�s�rolta a leg�jabb kottaf�zetet vagy reg�nyk�nyvet, amelyr�l divat volt besz�lni. Most Szilvesztert tartott �s pezsg�spoh�r volt keze �gy�ben, hogy koccinthasson, mintha nem is volna bolt ezen a vil�gon, amelyre gondolni szokott.
Itt volt a ter�zv�rosi �gyv�dn�, aki h�tk�znap ugyancsak f�rj�nek szokott seg�teni az irod�ban, mint valami „irodakisasszony”, de �rtett ahhoz is, hogy pereket szerezzen a f�rj�nek, ha valamerre t�rsas�gban megfordult. Ezenk�v�l a „n�met kisasszony” mellett a gyermekei nevel�s�vel is t�r�d�tt, a h�ztart�s ut�n is kifutk�rozott a konyh�ba, a kliensekkel kac�rkodott, �s vas�rnaponk�nt, ha a „Kir�ly” sz�llod�ban vacsor�zott a t�rsas�g�val �s a cig�ny szerelmes n�t�t h�zott, elm�l�zott, hogy milyen lehet az az �llapot, amikor szeret�je van egy asszonynak, mert a k�zv�lem�ny szerint minden pesti asszonynak van szeret�je. Pezsg�spohar�b�l arra az ismeretlen f�rfira ivott, aki majd valamikor az � szeret�je lesz, ha ideje el�rkezik. �m eddigi dolgait azut�n se hanyagolja el, fogadta fel mag�ban a legnagyobb komolys�ggal.
Most m�r bevallhatjuk annyi esztend� ut�n, hogy ebben az id�ben nagy divat volt a pesti asszonyok k�z�tt a szeret�t�rs.
Valami j�rv�nyszer� �llapot volt ez, egyik asszony elrontotta a m�sikat. N�ha eg�sz asszonyt�rsas�g �lt egy�tt a meghitt szalonban, amely nem besz�lt m�sr�l, mint a szeret�kr�l. �gy l�tszik, hogy a f�rjeknek csak reprezentat�v �s keny�rkeres� szerep�k van ebben az �letben. Az asszonysz�v �s gondolat a szeret��, aki nem is volt m�r titkos, mint hajdan�ban, hanem megvolt a maga helye az eb�dl�asztaln�l, a k�l�n ruhafogas, bal oldala az asszony mellett, sz�ke a sz�nh�zi p�holyban �s a megfelel� d�lut�nja, amikor az asszonys�got sz�rakoztatni kell. Szinte term�szetesnek l�tszott, hogy d�lben az asszonyok a V�ci utc�ban a szeret�j�kkel s�t�lnak, vel�k j�rnak a l�versenyt�rre vagy k�rty�zni a bar�tn� zs�rjaira. Ezek a boldog�tott gentlemanek*, akik egyes f�rjes asszonyok sz�v�t b�rt�k, nem csod�lhat� �letunalommal tett�k fel a monoklijukat*, amikor egy szeg�ny le�ny szerelemmel k�zeledett fel�j�k.
Szilveszterkor a „Kir�ly” sz�llod�ban term�szetesen a szeret�k voltak a legboldogabbak, mert hiszen tudt�k, hogy az �jf�li percben megrendezett l�mpaolt�sn�l, a s�t�tben bizonyosan cs�kot kapnak kis�t�tt bajuszukra. �s a szeret�n�k tal�n odaad�bban ringatt�k a fej�ket Zerkovitz* dalaira, amelyek ebben az �desdeds�g, �nfeledkez�s, szerelem ut�n k�v�nkoz� v�rosban egy eg�sz korszakot jelentettek. Meg kell adni Budapest t�rt�net�r�j�nak, hogy „Cerk�” sok m�zre v�gyakoz� sz�vet kalap�lt �ssze a buta kis dalaival.
Ebben az atmoszf�r�ban, a l�gys�g, az odaad�s, a v�gyakoz�s szilveszteri leveg�j�ben hangzott el az a ki�lt�s, amely a h�bor�t eml�tette.
– �ljen a h�bor�! – ki�ltotta a pincebeli hang, �s a poharak �ppen �gy �sszecsend�ltek, mintha az �j esztend�t vagy a menyasszonyt �ltett�k volna.
– Ki lehetett ez az �rd�g? – k�rdezte mag�ban Rezeda K�zm�r, �s �jra v�gign�zett a „Kir�ly” t�rsas�g�n: a t�nd�kl�re rizsporozott n�i v�llakon, a fodr�szn�k hajcsod�in, a pezsg�spoharakat tart�, f�nyl� gy�r�s kezeken, az est�lyi nyakszirteken, a mosolyra ny�lt sz�jakon, a szerelmet sug�rz� n�i szemeken: Pesten, a j�l �lt�z�tt molett n�k vil�g�n.
– Val�sz�n�leg sok osztriga, kavi�r �s pezsg� fogyott el ma este, ez�rt nem f�rnek a b�r�kben az emberek, akik ehhez a t�pl�lkoz�shoz nincsenek hozz�szokva – mond hangosan Rezeda K�zm�r annak a k�t �riembernek, aki az asztaln�l helyet foglalt.
– Tengeri r�kot l�ttam vinni, persze Korompai�k t�rsas�g�hoz, miel�tt az �reg Korompait a Smaragd b�nyar�szv�nyek�rt v�gk�pp becsukn�k – felelte az egyik asztalt�rs, bizonyos Muki, az eg�sz vil�g Mukija, egy kis termet�, kor�n kopaszod� �s kor�n igen komoly hangon besz�l� h�rlap�r�; teli sz�j� besz�de miatt is arra volt teremtve, hogy el�bb-ut�bb szerkeszt� legyen, mert az igazi szerkeszt�nek sz�letni kell.
Egy Heine-k�p�, Heine-vall�s� �s Heine-ut�nzat� s�padt fiatalember volt a harmadik asztalt�rs, aki mindent �rt az �js�gba, a vez�rcikkt�l kezdve a hirdet�sekig, mert viszont azok k�z� tartozott, akit az Isten is h�rlap�r�nak teremtett. Nem lehetett volna se p�sp�k, se bank�r, csak h�rlap�r�, aki mindenhez �rtett egy kicsit, tudott �gy �rni, mint egy miniszter vagy egy „hang a n�pb�l”. Fanyar, vadalmamosoly az arc�n, ecet a besz�d�ben:
– �n mindamellett azt hiszem, a t�rsas�got tekintve, hogy titokban t�bb t�lt�tt libanyak �s di�s potyka fogyott el, mint ezek a t�ntet�leg k�r�lhordozott hom�rok. Az igazi kavi�rev�k, akik az eredeti skatuly�b�l kan�llal eszik a halikr�t, nemigen t�r�dnek az asztalnem�vel, zen�vel �s szervizzel. Nekik a maguk csemeg�je a fontos, m�g ezek a k�r�ti polg�rok ink�bb a dek�rum* miatt fogyasztanak ismeretlen �teleket. Di�val t�lt�tt potyk�t, felebar�taim, akkor nem lesz baj! – mond az ifj� Heine*, �s azzal a cinizmussal n�zte a gy�ny�r�en fel�lt�z�tt asszonyokat, mintha m�r l�tta volna valaha �ket anyasz�lt meztelenen is. Van olyan f�rfi, akinek nincs �rz�ke se a legszebb toalett, se az �nnep�lyes perc ir�nt. A pesti Heine ilyen volt.
– Nek�nk legfeljebb szanat�riumi v�gyaink vannak a j� eg�szs�gr�l, a j� em�szt�sr�l, a t�z�r�s �lomr�l, a gazdasszonyr�l, aki megkenegeti a h�tunkat, a k�nyelmes cip�r�l, amelybe beugrani lehet, �s az inggombr�l, amely sohasem v�sz el, amikor valahov� sietve �lt�zk�d�nk – sz�lt Muki, a kis kopaszod� Muki, mintha � lett volna Budapest leg�regebb embere, aki val�ban m�r csak ezekkel �s hasonl� term�szet� dolgokkal t�r�dik. – De n�zz�tek meg K�s� F�ni f�rj�t, H�velyk J�nos urat, hogyan rendezi be � mag�nak az �letet! (Semmitmond� ember volt, ezzel az er�vel lehetett volna Feh�r vagy Fekete: de K�s� volt.)
Pest Hein�je csak fogait mutatta, mintha mosolygott volna, kez�vel legyintett, mintha valami �rdektelen dologr�l volna sz�, m�g Rezeda K�zm�r a maga term�szetes �szintes�g�vel sz�lott:
– Sz�p feles�ge van!
– De mindennap megveri, ha nem jelenik meg az �js�gban valamely k�ltem�ny alatt a neve. A „Mama” azt szokta mondani, hogy � nem egy n�vtelen�l dolgoz� lap�r�hoz, egy k�z�ns�ges Zeitungschreiberhez* ment n��l…
– Pardon, elsz�k�tt vele – mond helyesb�t�leg az ifj� Heine, akinek kezdett tetszeni a t�ma. (K�s� F�ni�k ugyanis alig n�h�ny l�p�snyire �ltek �s „mulattak” a nagyteremben.)
– Nem egy szivaroz�, p�linkaiv�, �jjeli k�v�h�zban henterg� reporterrel*, hanem egy l�rikus po�t�val sz�k�tt meg, aki �ppen l�r�j�val csavarta el a fej�t. �s azzal, hogy �j nevet adott neki. Am�g els� ura, a gazdag zs�kkeresked� komoly hangon „Francisk�”-nak sz�l�totta, megbesz�lte vele �zleti �gyeit, bemutatta �zletbar�tait, addig H�velyk (K�s�) J�nos egy bizonyos F�nihoz �rta verseit, �s a versek h�sn�j�re r�fogta, hogy azonos Francisk�val.
– Ha �rnokhoz akart volna menni, mehetett volna doktor Stuxhoz, a szilenciumos* �gyv�dhez, aki darab ideig udvarl�ja volt – sz�lt Muki v�rfagyaszt� komolys�ggal elmondott el�ad�s�ba a heinei fintor, amely l�that�lag zavarni kezdte a nagyteremben �l� szilveszteri t�rsas�got, mert a g�nymosoly „Heine” arc�n pontosan el�rulta, hogy �ppen K�s� F�nir�l �s t�rsas�g�r�l van sz�.
A j�vend�beli szerkeszt� �bl�sen folytatta:
– Mi�rt lett Francisk�b�l K�s� F�ni? Ezt csak maga K�s� J�nos tudn� megmondani. Nagy gazember �m ez a H�velyk-K�s�! Nem kell �m hinni annak az �br�ndos tekintet�nek, amellyel a szivarf�stbe b�mul. Ezt tanulta valami �reg k�lt�t�l, a vak Cholnokyt�l* vagy mag�t�l Kiss J�zseft�l* a k�v�h�zban. Nem l�tj�tok, hogy neh�z p�link�t iszik, mert a „Mama” �gy olvasta valamely k�lt�i �letrajzban, hogy a k�lt�k Verlaine* �s Wilde Oszk�r* �ta arr�l nevezetesek, hogy abszintot* isznak.
– Csak t�rk�ly, ami K�s� el�tt �ll – mond a pesti Heine, �s m�g �rd�gibben mosolygott �t a t�ls� asztalra, hogy az ottani �riember, a sokat emlegetett K�s� J�nos v�gre nem �llta a tekintet�t, �s legbar�ts�gosabb mosoly�t �ltve arc�ra, felemelkedett, hogy megvizitelje a koll�g�kat.
Lass�, tekint�lyesked� l�p�sekkel, jobbra-balra k�sz�ngetve az �tteremben, k�zeledett. �gy l�tszott, sok ismer�se gy�lt itt �ssze e napon – Pest �sszes tekint�lyes f�rfiai. (Muki �r megfigyel�se szerint, mint k�s�bb mondotta, K�s� olyanoknak b�lintott n�mi leereszked�ssel, akiket nem ismert.) Ezeket a k�sz�ntget�seket a „Mama” miatt kellett elhelyezni, hogy em�gy is emelje tekint�ly�t �nagys�ga el�tt… Sok ismer�se van!
Cs�kos nadr�g �s zsakett* volt �lt�z�ke, mint �ltal�ban akkor a pestiek �lt�zk�dtek. Csak a nyakkend�j�be elhelyezett tekint�lyes antik t� (mint „Heine” megjegyezte, ezt a t�t a „Mama” m�g els� f�rj�nek vette sz�let�snapj�ra, de a becs�letes keresked� azt visszaadta a v�l�s ut�n), csak ez a hitelk�pes, kirakatba val� t�, valamint beillatos�tott, fodrozott, kem�nynek l�tsz� sz�ke haja, valamint ugyancsak fodrozva eresztett v�r�sessz�ke bajsza, k�k szem�nek �r�kk� figyel� nyugtalans�ga (mintha mindig valamely ismeretlen vesz�lyt�l tartana), az arc�t n�ha el�nt� piross�g, tekintet�nek v�ratlan elkapkod�sa az akkoriban m�g s�r�n l�that�, g�nyol�d� pesti arcokr�l: mutatja, hogy valami nincs rendben a k�zelg� �riembern�l.
– Egy makr�*, aki m�g nem tanulta meg a mesters�get – mondta a pesti „Heine”, aki a feh�r teremszoba nagy falit�kr�b�l l�tta h�tulr�l k�zelegni K�s� J�nost.
De �ppen csak befejezhette szavait, mert a k�vetkez� pillanatban K�s� h�tulr�l a v�ll�ra tette kez�t.
– Csak szidj�l, Spekt�tor*, egym�s k�z�tt vagyunk, nem t�r�d�m vele; csak az idegenek el�tt dics�rj – mondta ked�lyes, d�r�gtet� hangon, mintha m�ris pocakja n�tt volna a feles�ge vagyona mellett.
Spekt�tor – a pesti Heine egyik �r�i �lneve – a legsz�v�lyesebben nevetett:
– Lupus in fabula*, mint aty�ink mondt�k. �ppen arr�l besz�lgett�nk, hogy mi�rt sz�ntetted be a k�ltem�nyeket?
– Van az �gy n�ha, hogy elm�lnak a v�gyak – felelt K�s� J�nos, �s ugyancsak antik gombokkal kivarrott feh�r mell�ny�re vetett egy figyelmeztet� pillant�st. De nem volt m�g potrohos, ak�rhogy akarta ezt a pesti Hein�vel meg�rtetni.
Muki ezalatt szok�sos mosolytalan komolys�g�val n�zdel�d�tt, majd magyar�zatk�nt mondta:
– A h�rlap�r� klubban b�l van, az embernek nincs otthona, az�rt vet�dt�nk erre a helyre.
K�s� l�ncon f�gg� kulcscsom�t cs�rgetett zsebre dugott kez�vel, mintha a h�z �sszes kulcsait mag�val hozta volna. (Tal�n a feles�ge p�nzesszekr�ny�nek kulcsai is k�zt�k vannak – gondolta mag�ban Rezeda K�zm�r.)
– Azt hiszem, hogy ti itt h�rmasban el�bb-ut�bb megunj�tok a vil�got �s az embereket szidni, mert ez nem sokat �r. Legjobb volna, ha �t�ln�tek a mi asztalunkhoz. Vel�nk van a K�pvisel�n�, a Tejigazgat�n�, a Nagykeresked�n�, csupa irodalom ir�nt �rdekl�d� h�lgyek, akik Spekt�tornak p�ld�ul minden cikk�t elolvast�k a Szeml�ben.
– A Szemle olvas�n�i? – k�rdezte a pesti Heine hitetlen�l, de megfelel� gunyoross�ggal. – A Szeml�t csak egy �reg k�v�s olvassa a R�k�czi �ton, aki vend�g hi�ny�ban az �sszes lapokat v�gigolvassa.
�gy sz�lt a pesti Heine, �mde magaviselet�n �rezhet� volt, hogy K�s� J�nos megjegyz�se tal�lt. Spekt�tor ugyanis a Szeml�ben �rott cikkeire volt a legb�szk�bb.
De most az �bl�s hang� Muki vette �t a sz�t, a legnagyobb komolys�ggal mondv�n:
– L�tom, a Korona�gy�sz is ott teszi a sz�pet az izraelita h�lgyeknek. Nincs teteje a dolognak, hogy mi is odamenj�nk, hogy �sszetoljuk az asztalt, mert a Korona�gy�sz a legjobb cs�rd�st�ncos az orsz�gban, csak id� k�rd�se, hogy mikor r�gja ki a sz�ket maga al�l, �s t�ncba vigye az asszonyk�kat.
– Noh�t egy kis hangulat van a t�rsas�gunkban – mond K�s� J�nos.
– De legal�bb engedj�tek el Rezeda K�zm�rt, akit a feles�gem nagyon szeretne megismerni, miut�n annyit besz�ltem furcsa kalandjair�l.
– Az �n kalandjaim? – sz�lt fanyaran �s �lm�nyei ir�nt val� bizonyos megvet�ssel Rezeda (amely „nihilista modor”-t* ebben a t�rsas�gban tanulta, miut�n komolyan vette bar�tait). – Az �n kalandjaim legfeljebb arra val�k, hogy vonaton, harmadik oszt�lyon fokhagym�s kolb�sz fogyaszt�sa k�zben besz�ljen r�luk az utaz�.
– Nem �ri t�rsas�gba val� kalandok – mond a teli sz�jjal besz�l� Muki, �s hamisan villant a szeme. – �ppen ez�rt lesz siker�k – mond, �s azzal a hat�rozotts�ggal felemelkedett, amellyel megszokta t�rsas�ga tagjait mint alattval�it korm�nyozni.
– Menj�nk �t K�s��khez, m�r csak az�rt is, hogy J�noson seg�ts�nk – ind�tv�nyozta, mintha valami kollegi�lis akci�ba kezdene egy jobb sorsra �rdemes h�rlap�r� �rdek�ben. (Mindig felkarolta a bajbajutott koll�g�k dolg�t.)
…De miel�tt elindulhattak volna a Pesten szok�sos szilveszteri bar�tkoz�shoz (mikor n�ha j�kedv�kben teljesen vadidegen emberek virradtak meg egym�s mellett), az �ra �jf�lt �t�tt, �s a termek pillanat alatt els�t�tedtek. �gy rendezt�k ezt minden nyilv�nos helyen, hogy valami meglepet�s is �rje a vend�geket. Malacvis�t�s hangzott fel a pillanatra be�ll� csendben, a konyhai kukt�k futamod� n�gyl�b�akat eresztettek a k�z�ns�g k�z�. De a malacvis�t�st, emberi kacajt �s sikolyt fel�lm�lta az a f�ld alatti hang, amely �gy hangzott, mintha egy csontv�z �llna valamely sarokban, �s sz�vtelen mell�b�l poh�rk�sz�nt�t mondana:
– �ljen a h�bor�! – sz�lt �lm�ban a csontv�z.
Rezeda K�zm�r megint csak megr�zk�dott erre a balj�slat� �s szokatlan poh�rk�sz�nt�re, amely a s�t�tben hangzott el, mintha m�g az �j esztend� pillanat�ban se volna m�s �r�me az illet�nek, mint a h�bor�t k�sz�nteni.
– A fene egye meg a bolondj�t! – d�rm�gte Rezeda.
De most a pesti Heine borotv�lt arc�t �rezte az arc�hoz simulni, �s hallotta k�gy�sziszeg�s�t:
– Csak azt ne felejtsd, hogy a „Mama” m�r sok mindent tapasztalt. Nyugodtan besz�lhetsz vele.
(Rezeda K�zm�r ett�l a perct�l fogva valamely ki�br�ndul�sf�l�t �rzett, amikor a j�v�ben a pesti Hein�vel itt-ott tal�lkozott. Nincsenek ennek az �rnak n�testv�rei, hogy mindig csak rosszakat tud mondani a n�kre?)
K�zben a s�t�ts�gben megj�ttek a pillanatnyilag elakadt kedvek, �s a lassan megszokott f�lhom�lyban a „Kir�ly” sz�lloda el�kel� publikuma �gy zajongott, mint a Buzelka-f�le t�ncterem k�z�ns�ge. N�i vis�t�sok, p�rk�lt�z� f�rfinevet�sek �s k�tes h�r� helyeken szok�sos kisz�l�sok engedtettek maguknak.
Azonban hirtelen fellobbantak a villanyl�mp�k, tejfeh�ren �s pirosan, nagyvil�giasan ragyogva, minthogy Pest szerette ez id� t�jt �gi arc�t vil�g�tani.
A zsong� teremben egy h�lgy magasodott ki a t�megb�l. K�s� F�ni volt, amint egy sz�ken �llott, t�rdig felh�zott fekete selyemszokny�ban �s fekete harisny�ban, csod�latos kis cip�kben.
– A malacok, Kilenc – ki�ltotta f�rje fel� �szint�nek l�tsz� r�m�lettel. (N�gyszemk�zt a f�rj�t valamely babon�s okb�l Kilencnek sz�l�totta.)
K�s� F�ninak val�ban olyan l�bai voltak, amelyeket megirigyelhetett volna b�rmely balerina, akit a V�nusz vagy Magyar Figar� c�m� lapokba rajzoltak. Megfelel�en teltek voltak ezek a fekete harisny�s l�bak, hogy es�s id�ben, szoknyaemelint�s idej�n a nedves utc�kon a szak�rt�k ut�nuk menjenek. (Nagy divat volt Pesten a sz�p l�bak ut�n val� j�rk�l�s.) M�g K�s�n� l�btart�sa hasonl�tott a foxterrier kutya els� l�bainak �ll�s�hoz is, amint felh�zott szokny�val a sz�ken �llott, ahov� nyilv�n a l�bai k�z�tt futamod� malacok el�l menekedett.
Miel�tt a seg�ts�g�l h�vott „Kilenc” vagy b�rki int�zkedhetett volna a h�lgy „megment�s�re”, Rezeda K�zm�r utat t�rt mag�nak, �s a komoly ijedelemben l�tsz� h�lgy seg�ts�g�re sietett.
– Az igazi lovag! – d�rm�gte Spekt�tor.
– Csak hadd menjen! – felelt Muki �r, n�mileg megvetve a helyzetet, amelybe a h�lgy keveredett.
Rezeda K�zm�r val�ban mindenkit megel�zve �rkezett a h�lgy megment�s�re. K�t kez�t ny�jtotta neki, �s ny�jasan sz�lt hozz�:
– Ugorjon le, maga Fruzsina – mond tr�f�san.
K�s� F�ni m�r akkor gyeng�den megszor�totta a f�rfi mindk�t kez�t, mikor megragadta �ket. K�s�bb, f�ldre �r�sekor, m�g egyet, egy hosszadalmasabbat, kiad�sabb, felejthetetlen, szinte sorsd�nt� k�zszor�t�st alkalmazott, amikor igen finom kezeinek melege belop�zott a f�rfik�z csontjai k�z�, mint valami var�zslat.
– Nem t�rt�nt semmi. �lj�n le mell�m! – mondta turb�kol� �s m�ly hangon, amelynek hallat�ra Rezeda K�zm�r �gy �rezte, hogy valami t�rt�nik vele. Kiegyenesedett, v�llai sz�tfesz�ltek, a mell�nye sz�k lett, kakas m�don l�pett az�rt a sz�k�rt, amelyen az im�nt K�s� F�ni �llott, hogy azon foglaljon helyet.
A cig�ny persze k�zben egy akkor divatos kering�t j�tszott m�r r�ges-r�gen, amely kering�ben volt egy �des refr�n; csak ennyi:
– A szerelem…
K�s� F�ni azok k�z� a n�k k�z� tartozott, akik a k�l�nb�z� dalokb�l csak a nekik tetsz� r�szeket hangs�lyozt�k. Most is, amint a cig�nyra figyelt, szinte �nmag�ban d�dolta:
– A szerelem…
Azt�n sz�v alak� arc�t, hossz� pill�j� les�t�tt szem�t hirtelen Rezeda �r fel� ford�totta:
– Mondja, mi�rt sz�l�tott engem Fruzsin�nak? Gyermekkorom �ta nem sz�l�tott �gy senki.
Milyen volt a K�s� F�nib�l lett Fruzsina? Vannak egyes jelens�gek, amikor azt kell hinn�nk, amit a r�gi romantikus �r�k vallottak, hogy n�k �s f�rfiak megszerelmesed�s idej�n egy pillanat alatt tudnak megv�ltozni. Mintha testest�l-lelkest�l kicser�l�dtek volna, mintha egy m�sik �nj�kkel tal�lkoztak volna, amelyet eddig hi�ba kerestek.
Egy �j h�lgy �lt a r�gi K�s� F�ni hely�n, aki eleinte oly bizonytalankodva viselkedett, mintha �nmag�t nem tal�ln�. Igen hossz� pill�j� szem�t les�t�tte a t�rsas�g el�tt, hogy az �szre ne vegye a v�ltoz�st, ami vele t�rt�nt. Az arca m�g a p�der alatt is elfeh�redett, mintha n�ies rosszull�t lepte volna meg. A halov�ny ajka – mert fest�ket nem haszn�lt – n�ha megremegett, a hangj�t pedig letomp�totta az alig hallhat�s�gig, mintha valami v�ratlan h�rt kapott volna, amely visszafojtotta darab id�re a sz�ve dobog�s�t.
Tal�n kiss� szomor� is lett, ami nagyon p�sszolt el�bbeni hangos j�kedve ut�n, amikor � mulattatta egymag�ban az eg�sz t�rsas�got.
Spekt�tor az asztalhoz telepedve, Muki �rral a les�t�tt szem�, elcsendesedett asszony l�tt�ra megr�gta az asztal alatt Muki l�b�t, mintha azt mondta volna: „– Ki van vetve a h�l� a bar�tunkra.” Pedig Rezeda �r megesk�d�tt volna, hogy az asszonyon be�llott v�ltoz�s nem m�s, mint gyermekkori eml�k hat�sa, amikor v�letlen�l gyermekkori nev�n sz�l�totta.
– Maga j� bar�tja az uramnak? – k�rdezte Fruzsina. Rezeda megt�zesedett fejjel b�lintott.
– Nos, h�t akkor �g�rje meg, hogy nem mondja meg senkinek, hogy �n ebben a t�rsas�gban, ebben az eg�sz �gynevezett kir�lyi fogad�ban unatkozom. Legjobban szerettem volna otthon t�lteni a Szilvesztert, egy-k�t j� bar�t k�z�tt, vagy pedig valamely olyan kisvend�gl�ben, ahol az embert nem ismeri senki, de senki.
�s �gy folytatta, mintha m�r nagyon r�gen tartozott volna ezzel a vallom�ssal Rezeda �rnak.
– Van �bud�n, a haj��llom�s k�zel�ben egy kisvend�gl�, �gy h�vj�k, hogy Ginderle. Nincsen abban a kisvend�gl�ben semmi, csak egy �reg pinc�r �s n�h�ny vad�szk�p a falon. Itt szoktam tal�lkozni az urammal leg�nykor�ban, �s sehol olyan j�l nem �reztem magam, mint ebben a kiskocsm�ban.
– Feh�r ter�t�kes? – k�rdezte Rezeda �r, mert m�s k�rd�st nem mert feltenni a v�ratlanul elb�natosodott h�lgynek.
– Eml�kezetem szerint: feh�r ter�t�kes – felelt az m�ly, �rzelmes hangj�n, �s hossz� szempill�i al�l elgondolkoz� pillant�st vetett Rezed�ra.
Majd k�t kez�t �sszekulcsolva ejtette az �l�be, �s nagyot s�hajtott. Darab id� m�lva megint megsz�lalt azon a letomp�tott hangon, amelyet csak r�gi ismer�s�k haszn�lnak egym�s k�z�tt, amelynek �rtelm�t Rezed�n k�v�l m�s nem hallhatta.
– Tudja, m�rt foh�szkodtam most? Az�rt, hogy b�r akadna megint valaki, aki �gy szeretne, mint hajdan�ban az uram szeretett. �n nem tudok szerelem n�lk�l �lni, szeretni, mindig csak szeretni. Nem �rtem az embereket, akik j�nnek-mennek, rost�lyost esznek, kr�kognak, lefek�sznek an�lk�l, hogy szenvedn�nek vagy �r�ln�nek – nevezetesebben.
– Nevezetesebben – ism�telte Rezeda K�zm�r, �s gondolkozott, hol tanulta ezt a sz�t az asszonys�g. Tal�n m�g az els� ur�t�l maradt r� eml�kbe? Keresked�knek lehetnek ilyen kifejez�seik.
K�s� F�ni megint les�t�tte a szem�t, mert �rezte, hogy Rezeda K�zm�r pillant�sa rajta van.
„P�rizsiasan” v�r�s haja volt.
Akkoriban �ll�tottak ki a M�csarnokban �s m�s t�rlatokon ilyen �szi falev�lhaj� n�ket, akik tal�n a fest�k k�pzeletvil�g�ban �ltek addig, de amikor k�pbe megfestett�k �ket: akadtak eleven m�saik is. Nem az �budai kiskocsma pinceszaga, hanem az el�kel� nagyvil�g od�rje �ramlott err�l a hajr�l. L�tszott rajta, hogy nem futk�roz� fodr�szn�k kezei turk�lnak ebben a hajban, hanem komoly borb�lyok, akik �rtik a mesters�g�ket. Minden hajsz�l a megfelel� hely�n volt, m�g az is, amely libegni l�tszott volna. Tudta, hogy mi�rt libeg… �ntudatos volt ez a „p�rizsi sz�ke” hajkorona, mintha egy j� portr�fest� festette volna valamely k�p�re.
– Sokat utazott, nagys�gos asszony? – k�rdezte Rezeda a francia �sz hangulat�t var�zsl� haj megtekint�se ut�n.
– R�gebben… Sv�jcban… Kl�mav�ltoz�s v�gett, mert az orvosok mellbetegs�gt�l f�ltettek – felel az alt hang, �s Rezeda �gy vette �szre, hogy valamely k�nnyes �ze van a hangnak, mintha beles�rtak volna, mint valami zsebkend�be.
De am�g a hang �gy bogar�szott Rezeda f�le k�r�l, addig a szemek r�-r�t�vedtek az �riemberre, �s minden vizitj�kn�l mondtak valamit.
A sz�n�ket itt a l�mpa vil�goss�g�n�l nem lehetett hat�rozottan meg�llap�tani. N�ha s�t�tk�keknek l�tszottak, mint egy templomi �nekesn��, hangja r�v�n �ltal�ban templomi �nekesn�nek szerette volna elk�pzelni Rezeda a most megismert h�lgyet, aki zsid� n� l�t�re is a Bazilika karzat�ra j�r �nekelni az �nnepi mis�kre; k�k szem� Sz�z Any�nkra f�ggeszti a szem�t, amely az �h�tatt�l azt�n megk�k�lt. M�skor barn�nak l�tszott a szem, m�gpedig ama veszedelmes barn�nak, amely tud csalogatni, cs�b�tani, bolond�tani. �ltal�ban, ha barna szem�t „vette el�” K�s� F�ni, akkor kiss� kancsal�tott, �s mindenk�ppen egy rafin�rozott, hazug n�nek l�tszott, akinek minden szava kisz�m�tott �s nem �szinte. Barna tekintet�vel egy polg�ri ruh�ba b�jt het�r�nak, romlott n�szem�lynek, f�rfiak d�mon�nak t�nt fel K�s� F�ni. Szempill�i sepr�i al�l �gy tudott n�zni, mint egy n� �jszaka az ablakb�l, aki minden�ron szeret�t keres.
(Rezeda �r csod�latosan ezt a b�n�s, barna tekintet�t szerette meg K�s� F�ninak. Amikor morfiumm�mor �s mindenre elsz�nt kac�rs�g barn�totta a szem�t.)
– Szokott s�rni az �let v�ltoz�saiban? – k�rdezte Rezeda az �j ismerets�gt�l, mint ahogy �ltal�ban a n�kkel szokott besz�lgetni, mintha minden apr�-csepr� �gy�k ir�nt �rdekl�dn�k.
– Vajon tal�lkozott olyan n�vel, aki nem szokott s�rni? Mi, szeg�ny n�k, komoly vigasztal�st a s�r�sban tal�lunk. Ha akarja tudni, ord�tani szoktam s�r�s k�zben – mond K�s� F�ni, �s kancsal�t�, barna tekintet�t vetette Rezed�ra, mintha annak k�l�n�s �r�met akart volna okozni a vallom�s�val. – K�t napig van bedagadva a szemem egy kiad�s „b�g�s” ut�n. De nem b�nom.
Legfelt�n�bb volt a sz�ja a sz�v alak� arcocsk�nak, amely oly sz�raznak, szinte kiss� hervatagnak l�tszott, mint a szent �let� ap�c�k�, mint az es� ut�n k�v�nkoz� vir�g, amely b�nat�ban lehajtja a fej�t. (Gondolta Rezeda.) Mintha nagyon r�gen nem �zlelte volna meg senki ezt az asz� �dess� v�lott gy�m�lcs�t. Amely kicsiny volt �s szentiment�lis, mint egy m�g mindig le�ny�lmaival elfoglalt n��.
– Pedig hogy �g n�ha! – mond v�ratlanul K�s� F�ni, amikor �szrevette Rezeda tekintet�t. – Magam sem tudom, mire szomjazom. Valami igen nagy dologra, amir�l nincs sz� se a sz�npadon, se a reg�nyekben. Ha egy Isten cs�kolna meg egyszer: az volna a v�gyam.
– Fiatal g�r�g isten – vetette k�zbe Rezeda.
– Nem. Egy magam kor�. �n harminc�t esztend�s vagyok, megel�gedn�k egy harminc�t esztend�s istennel – mond v�ratlan �szintes�ggel K�s� F�ni, �s ajkait �sszeszor�totta, mintha csakugyan tartogatn� valakinek azt a cs�kot, amelyet m�g nem adott senkinek. (Rezeda �r titkon kisz�m�totta mag�ban, hogy � sem t�bb harminc�t �vesn�l, igaz, hogy n�ha olyan �regnek �rzi mag�t, mint egy aggasty�n, de tal�n ez m�g megv�ltozhat.)
– Teh�t azt mondja, hogy m�g nem cs�kol�zott �let�ben?
K�s� F�ni n�mi szemreh�ny�ssal felelt:
– Hogy lehet k�rdezni ilyesmit egy asszonyt�l, akinek k�t eleven f�rje van, mert term�szetesen az els� uram is �letben van, �s sokszor kocsik�zik a h�z el�tt, ahol lakunk… Szeg�ny J�zsi! Nem szeretem a J�zsikat. Hogyan is h�vhatnak egy f�rfit ilyen n�ies n�ven? A J�nosokat, a Mih�lyokat, az Andr�sokat gondolom f�rfiaknak. No, �s a K�zm�rokr�l az a v�lem�nyem, hogy mindig van benn�k n�mi kis sz�lh�moss�g. Egy K�zm�r v�lem�nyem szerint csak a tenyer�n hordozhat egy n�t, m�g ha n�ha megcsalja is.
Most K�zm�ron (Rezed�n) lett volna a sor, hogy a K�zm�rok nev�ben tiltakoz�st jelentsen be az asszonys�g felfog�sa ellen, de m�g ekkor el�g higgadt volt ahhoz, hogy hallgasson.
Bizonyos n�ies babon�kat �gysem lehet eloszlatni puszta sz�val.
K�s� F�ni most az orr�t ford�totta szimatolva Rezeda �r fel�, mintha csak arra lett volna k�v�ncsi, hogy mi a v�lem�nye az orr�r�l az �riembernek. Kicsit h�sos, teh�t �rz�ki orr volt, itt-ott valami gyenge szepl�k nyomai l�tszottak rajta a p�der alatt, mint le�nys�g�nak eml�kei, holott K�s� F�ni saj�t bevall�sa szerint harminc�t esztend�s volt. (Vagy tal�n l�d�tott ebben is ez a kac�r asszony? – k�rdezte mag�ban Rezeda �r, aki b�r alig tudta levenni szem�t K�s� F�ni arc�r�l, pontosan l�tta a k�l�nb�z� n�i cselfog�sokat, amelyeket az asszony fel�ll�tgatott. Tetszeni akart, �s ez �ppen el�g volt ahhoz, hogy Rezeda figyelm�t lek�sse.)
Az orra form�sabb is lehetett volna: lehetett volna olyan, mint p�ld�ul Vikt�ria cs�sz�rn��, akinek aranytall�rjai legink�bb tetszenek az �sszes eur�pai p�nznemek k�z�l Rezeda �rnak: – a cs�sz�rn�nek hossz� �s egyenes orra volt. Lehetett volna olyan, mint a pisze P�lmay Ilk��, aki�rt m�g mindig rajongtak n�h�nyan. De K�s� F�ni orra egy finom �riasszony diszkr�t orra volt, amely nem csin�lt se sz�n�szn�ies fintorg�sokat, se pedig nem �llott el�re hegyesen, mint egy nevel�n��. J�l t�pl�lt, eg�szs�ges, kiss� keleti orr volt, amely j� �telek szagaira, kellemes illatokra volt teremtve.
– Milyen parf�m�t szeret? – k�rdezte konvencion�lisan* Rezeda �r, mert a h�lgy nyiladoz�sa, kezd�d� bizalmaskod�sa ellen�re is tov�bb a mindennapos sz�rke udvarl� poz�ci�j�ban akart megmaradni. (Meg azt�n Rezeda �r f�lig-meddig �letm�v�sznek akart felcsapni �let�nek ebben a korszak�ban, mikor bizonyos okb�l kiss� aggodalom n�lk�l, igazi gondtalans�ggal �lhetett, mint majd k�s�bb kider�l, hogy mi�rt. �lvezni akarta az �let apr� �r�meit, �gy azt is, hogyan t�rt�nik az, amikor egy �riasszony akar elcs�b�tani egy f�rfit. Ezt m�g sohasem pr�b�lta.)
– Milyen parf�m�t szeret? – ism�telte a h�tk�znapi udvarl�k hangj�n.
– �n a magam, a saj�t testem illat�t szeretem legjobban. N�ha felemelem a karom vagy a l�bom, �s megszagolom. Ann�l jobb illatot nem tudok – felelte v�ratlanul K�s� F�ni. �s orrcimp�ja kiss� megremegett, asszonyos, de igen ar�nyos kebleire buktatta �ll�t, mintha a kiv�gott ruh�n �t egy szippant�st akarna �lvezni az �ntest�b�l sz�rmaz� illatb�l.
…Az asztaln�l bizonyos l�rma kerekedett, mert Spekt�tor a maga sziszeg� nyelv�n az irodalomr�l szavaztatta meg a h�lgyeket: a K�pvisel�n�t, a Tejigazgat�n�t �s a Keresked�n�t. „– Ki a kedvenc �r�juk?” – volt a k�rd�s, amib�l a pesti Heine k�vetkeztetni akart a h�lgyek m�velts�g�re.
A K�pvisel�n�, aki baracksz�n� arc�val, j�rcebegy�vel, el nem ronthat� idealizmussal ma is olyan volt, mint vid�ki l�ny kor�ban, els�nek ugrott be Spekt�tor t�rsasj�t�k�nak.
– Term�szetesen Herczeg Ferencet* olvasom legsz�vesebben. Udvarias �r�, �sszes m�vei az uram k�nyvt�r�ban vannak.
– H�t Flaubert, Balzac, Dosztojevszkij?* – k�rdezte a pesti Heine, idealiz�lva a k�lf�ldi �r�k neveit, akik�rt ez id� t�jt rajongott. De azt�n v�laszt sem v�rva fordult a Keresked�n�hez, egy kis termet�, sz�k�sbarna, igen d�s haj� �s igen �br�ndos tekintet� asszonyk�hoz, akinek apr�, v�r�ses bajuszk�ja volt, lelkes hangja, mintha gondolatban mindig egy m�sik vil�gban lett volna.
– �n a zen�t szeretem. Egy Bach-szon�t��rt* odaadn�m a vil�g minden reg�nyk�nyv�t. �gy, l�t�sb�l, az �sz fej� Br�dy S�ndor* tetszik nekem, mert van a megjelen�s�ben valami a Carmen torre�dor�b�l*. N�ha el is olvasom m�veit az �js�gokban. K�r, hogy nem lett muzsikus.
– Ak�rmilyen �sz ember, kiforratlan tehets�g. Megl�tszik rajta, hogy valamikor �gyv�di �rnok volt – mond Spekt�tor azon a f�l�nyes hangon, ahogy ebben az id�ben az irodalomr�l besz�lgettek. – Az � h�sn�i a nyolcvanas �vekben �ltek, amikor a gavall�rok pany�k�ra vetett* kab�tban, mint valami sz�rben, egy cs�rd�ssal h�d�tott�k meg �ket.
Most a Tejigazgat�n� ker�lt volna sorra, akinek felt�n�en nagy keblei voltak, mintha kebel lett volna az eg�sz asszonyka. (Igaz, hogy nyolc gyermeke volt, akit maga szoptatott.) De nem voltak �rtalm�ra keblei, mert m�g jav�ban �lnek f�rfiak, akik rajong�i a nagy kebl� n�knek. Mindig akadtak szemek, amelyek s�v�ran n�zegettek a Tejigazgat�n� keblei fel�, amelyek olyanok voltak, mint valami �sasszony�, aki a f�ldet ben�pes�tette. �s a keblek felett aranykereszt f�gg�tt, arc�n a polg�rasszonyok hideg vize �rzett, kicsit p�sz�n besz�lt:
– Kedvenc �r�m Hock J�nos* f�tisztelend� �r, aki imak�nyveket �rt mond „R�zi” (mert ez volt a bar�tn�k k�z�tt a neve). – Ezenk�v�l csak azokat a k�nyveket szeretem, amelyekben sok szerelem van. �n n� vagyok, csak szerelemr�l szeretek olvasni – folytatta R�zi term�szetes egyszer�s�ggel, mire Spekt�tor fanyaran, bizonyos �letunalommal mosolygott, de a szak�llas, igen f�rfias k�lsej� �riember, akinek olyan dohos szaga volt, mint valami r�gi t�rv�nysz�ki iratt�rnak, nem tart�ztathatta t�bb� mag�t, �s t�ncra k�rte R�zit.
Ez az �riember volt az a bizonyos �gy�sz, aki nevezetes volt arr�l, hogy mindig � kezdem�nyezte a t�ncot, mint valami vid�ki gavall�r. Ha �jf�l elm�lt, az �gy�sz m�r nem f�rt a b�r�ben.
– Ha m�r virrasztunk, legyen valami �rtelme! – mondta most is, amikor a f�lig-meddig ki�r�lt �tteremben der�kon kapta nagy tenyereivel a galamb form�j�, de f�rge l�b� Tejigazgat�n�t, aki az els� cs�rd�sl�p�sek ut�n oly mereven n�zett az �gy�sz szeme k�z�, mint valami reg�nybeli b�cskai kisasszony. Hinni se lehetett volna a nagy kebl� asszonyr�l, hogy �gy tudja a m�dj�t!
– Ez a legjobb v�lasz az irodalmi k�rd�sekre! – mond most Muki �r, mintha valamely �r�k igazs�got hirdetne ki a felhev�lt szilveszteri �jszak�ban, ahol �jf�l ut�n mindennel ink�bb lehetett t�r�dni, mint irodalommal. – Ezek az igazi reg�nyfejezetek, nem pedig azok, amelyeket Flaubert �sszefirk�lt.
A teli szak�ll�, nagy bajusz� �gy�sz t�nc k�zben helyesl�en b�lintott Muki �r fel�.
– Sose halunk meg! – ki�ltotta, m�g az aranykebl� asszonyk�t am�gy vid�kiesen megp�rgette. �s mingy�rt �nekelte is a dalt, amelyet a huncutszem� Balog K�roly cig�nypr�m�s j�tszott:
|
Amely dalocska akkoriban cs�rd�sra rezegtette a t�ncosok l�bait.
A „Kir�ly” sz�llod�ban nem volt ritka a t�nccal v�gz�d� vacsora, pl�ne Szilveszterkor, hisz Pest aranykor�t �lte, boldogabb volt, mint Van Zanten a vademberek k�z�tt. De mindenesetre megmaradt a lakoss�g kedves eml�kezet�ben, hogy ezen a Szilveszteren �ppen a kir�lyi �gy�sz kezdte meg a t�ncot, amelyet csakhamar folytattak m�s t�rsas�gok is, hogy a cig�nypr�m�s alig gy�zte kapkodni a fej�t.
R�zi csipk�s zsebkend�csk�vel legyezgette mag�t, amikor az �gy�sz a r�gi udvariass�gi szab�lyok betart�s�val karon fogva a hely�re vezette, �s meghajolt el�tte, mintegy k�sz�net�t fejezve ki az �lvezet felett, amelyet R�zi ny�jtott. Az asszony meghatottan b�lintott vissza, mint aki fel�ldozta mag�t.
– �gy t�ncol, mint M�ller Katica, az opera pr�mabalerin�ja – mond az udvarias �gy�sz, �s most a R�zi szomsz�dn�j�t, a d�s haj� Keresked�n�t vitte t�ncba. Az asszonyka alig �rt fel a szak�llas f�rfi sz�v�ig, mint mondani szokt�k, de f�rges�g�vel bizony el�g munk�t adott t�ncos�nak:
|
�nekelte a h�lgy az akkoriban divatos �br�ndot, amely szerelmet lehelt mag�b�l.
K�s� F�ni arany nyel� lorgnettet* vett el�, amelyen tagadhatatlanul j�akarattal, visszafojtott vid�ms�ggal n�zdelte bar�tn�i sz�rakoz�s�t.
– Maga mi�rt nem t�ncol, Kilenc? – fordult hirtelen az ur�hoz, aki zsebre dugott kezekkel, hossz� szivarszipk�ba dugott szivarral terpeszkedett az asztal mellett, p�link�spoh�r �llott el�tte, mint valami igen komoly f�rfi� el�tt, aki megveti az �let hi�s�gait.
Szivarja m�g�l d�rc�gtetve nevetett:
– Majd ha maga is t�ncol, kedves Fannym! – felelt, �s egy korty p�linka elfogyaszt�sa v�gett kih�zta egyik kez�t nadr�gja sz�r�b�l.
– L�ssa, ilyen az �n uram – mond f�lig tr�f�san, f�lig komolyan Rezed�hoz fordulva Kilencn�. Azt�n megint el�vette azt a m�lyebbik hangj�t, amelyen a n�k tal�n utaz� szer�jokban*, keleten vagy eur�pai v�kony fal� h�l�szob�kban szoktak besz�lni. – Ha engem k�rdez, Heine �r, hogy ki a kedvenc �r�m, haboz�s n�lk�l megmondtam volna: Senki m�s, mint maga, Rezeda.
– Aoh – felelt Rezeda ink�bb tr�f�san, mint zavartan. (Mert hisz a mondat zavarbahozatal v�gett volt elmondva.) – �n m�g sok mindennel tartozom az�rt, hogy igazi �r� lehessek. Kiss J�zsefnek, A H�t szerkeszt�j�nek sincs a legjobb v�lem�nye fel�lem, hab�r reg�nyt rendelt n�lam, amelyet �j esztend�t�l kezdve akar k�z�lni lapj�ban.
– A H�tben? Le�nykorom �ta el�fizet�je vagyok. Sehol oly cikkeket nem lehet olvasni, mint ott – felelte K�s� F�ni, �s pezsg�spohar�t Rezeda pohar�hoz �rintette. – Erre m�r iszunk egyet – sz�lt kiss� emeltebb hangon, mintha valami nagyon j� h�rt hallott volna Rezed�t�l.
Ebben a korszakban val�ban tekint�lyes hetilap volt Kiss J�zsef lapja, legink�bb fiatal �r�k emlegett�k, amely lapba �rhatni n�mi kit�ntet�ssz�mba megy. Hab�r anyagi el�ny�k�rt is k�z�lt arck�peket a bor�t�kon az �r�kk� p�nzzavarokkal k�zd� szerkeszt�, minden �r�nak �lma volt egyszer-m�sszor A H�tben megjelenhetni. L�m, Rezeda �r annyira vitte, hogy egy eg�sz reg�nyt �rhat A H�tbe.
– �ppen ezt �nnepelt�k bar�taimmal ma este, hogy �reg Kiss J�zsef teret, �rv�nyes�l�st nyitott nekem – mond Rezeda �r egyszer�en, mintha bar�tait semmik�ppen se akarn� kifelejteni a dics�s�gb�l, amely �rte.
– Maga j� fi�, de ne b�zzon annyira bar�taiban, mint �nmag�ban. A legjobb bar�tokban is lappang valamely irigys�g, ezt ne feledje.
(Ah� – gondolta Rezeda �r higgadtan, a n�k �r�k furfangja! A bar�taimt�l akar elszak�tani!)
De tett m�g t�bbet is K�s� F�ni.
Mintha csak v�letlen�l tenn�: az asztal alatt finom harisny�s l�b�val, amelyr�l a kis papucsszer� cip�t �szrev�tlen�l letolta, meg�rintette Rezeda l�b�t. Talp�nak l�gy hajl�sa �rzett az �riember bok�j�n, mintha vill�m�t�s �rte volna. A kis l�b csaknem t�rd�ig elkalandozott, hogy Rezeda �rnak visszafojt�dott a l�legzete ett�l a vakmer�s�gt�l, mintha valami lid�rc �lt volna a mell�re.
K�s� F�ni ilyen m�don is r� akarta venni, hogy ne b�zzon bar�taiban.
Rezeda m�g alig t�rt mag�hoz meglepet�s�b�l, amikor a t�rd�n is �rzett egy �rint�st, de ez m�r F�ni kez�t�l sz�rmazott… S ugyanakkor �sszeszor�tott fogakkal, mintha er�szakosan megtudni szeretne valamit, k�rdezte:
– Azt akarom tudni, hogy mi�rt nevezett engem el�sz�r Fruzsin�nak, mikor megsz�l�tott, mert �gy gyermekkorom �ta nem sz�l�tottak?… egyik uram, egyik udvarl�m se… Csak maga. Honnan vette azt a vakmer�s�get, hogy megsz�l�tson, megszor�tson, m�g sz�p, hogy meg nem �lelt itt nyilv�nosan, mint valami szak�csn�t!
Rezed�nak tetszettek ezek a szenved�lyesen, halkan elmondott szavak, �gynevezett testi �lvezetet ny�jt� szavak, amelyek megbizsergett�k a v�r�t, mert azt �rult�k el, hogy K�s� F�ni komolyan foglalkozik vele. (Hab�r m�s jelb�l is �szrevehette volna, de az �riember azok k�z� tartozott, akik a szavaknak nagy jelent�s�get tulajdon�tanak: els�sorban lelkileg akarta �lvezni n�i ismerets�geit: „– A Miaty�nkot kell nekik tudni”! – mondogatta.)
K�s� F�ni tov�bb besz�lt �sszeszor�tott fogsora m�g�l, mintha maga is �lvezn�, nyelv�vel megforgatn�, sz�z-s�ltt� a saj�t szavait:
– Le�nykoromban demi-vierge voltam. F�lsz�z, mint Marcel Pr�vost* akkor divatos reg�ny�ben �rta. Ez volt amb�ci�ja minden le�nynak az �n t�rsas�gomban, len�zt�k azt, aki nem vallotta mag�t demi-vierge-nek. Akkor is Fruzsin�nak h�vtak. Honnan tudta ezt maga?
Rezeda �r k�pzelet�ben l�tta az elk�nyeztetett v�r�s haj�, r�vid ruh�s kisasszonyt az Andr�ssy �ti le�nyiskol�b�l j�nni �s iskolat�sk�j�t l�b�lva, vakmer�en tekingetni jobbra-balra. „Demi-vierge!” � m�g akkor vid�ken �lt egy �szi h�zban, �s egy �reg korhely besz�lget�seit hallgatta a szolg�l�k, gazdasszonyok, kocsm�rosn�k furcsa tulajdons�gair�l, amikor Pesten m�r f�lsz�zek j�rtak! Be k�r az id��rt.
– Fruzsin�nak sz�l�tott a h�zitan�t�, akinek a nyak�ba �ltem vagy let�rdepeltettem az asztal alatt. Nem is lett bel�le tan�r, zongoramester valamely k�tes h�r� h�zban, �s fekete p�paszem�vel n�ha els�t�l a h�zunk el�tt – folytatta K�s� F�ni.
– De m�g egy feh�r reverend�s pap volt, akit�l katolikus im�ds�gokat tanultam, mert azt hiszem: kiss� szerelmes voltam bel�, aki ugyancsak Fruzsink�nak sz�l�tott. K�s�bb civil lett, �s egy trakt�rosn�t vett feles�g�l. �s most maga megint Fruzsin�nak sz�l�t, holott nem adtam erre jogot! – dudor�szta K�s� F�ni, �s �gy villogott els�t�t�lt szeme, mintha komolyan haragudn�k.
– Nem is gilt*, hogy mag�t m�sk�ppen nevezik, mint Fruzsina! – felelt Rezeda olyan egyszer�en, mintha egy bev�gzett t�nyt k�z�lne az asszonnyal.
K�s� F�ni �sszeszor�tott fogai lassan engedtek, egy pillanat alatt elp�rolgott felindul�sa, �s most v�ratlanul ny�sz�rg�s, s�r�s, k�nnyes hang hallatszott sz�j�b�l:
– �s a szanat�riumban, ahol oper�ci� miatt fek�dtem, tal�lkoztam egy irgalmas n�v�rrel, aki ugyancsak Fruzsin�nak sz�l�tott. Gyermekkori bar�tn�m volt valaha, �rva lett �s szeg�ny, �s felvette az ap�c�k f�tyol�t.
Ezen azt�n majdnem els�rta mag�t a k�l�n�s asszony, mire Kilenc, azaz K�s� J�nos ind�ttatva �rezte mag�t, hogy felkeljen �nnep�lyes hely�r�l, ahonnan a k�t h�rlap�r� besz�lget�s�t hallgatta, akik a „Kir�ly” sz�llod�ban jelenlev�kr�l, a vir�gokkal d�sz�tett feh�r asztalok �s rivi�rai* villamosf�nyek, val�di perzsasz�nyegek �s j�gp�lya simas�g� parkett�k vend�geir�l, ezekr�l a szilveszteri boldogs�ggal mosolyg� vend�gekr�l egyenk�nt kis�t�tt�k, hogy a legnagyobb gazemberek �s elvetem�lt n�szem�lyek, rabl�kapit�nyok �s ringy�k. „– Ezer esztend�t ki lehetne osztani k�z�tt�k, ha m�r el nem m�lott volna a millennium”, mond a teli sz�j� Muki �r, mire a pesti Heine megjegyezte, keser� ny�llal a sz�j�ban: „– �s helyett�k Cervantesnek* �s Wilde Oszk�rnak kellett �lni.”
Kilenc �r teh�t meg�llott neje sz�ke m�g�tt, m�g mindig sz�j�ban tartva hossz� szipk�j� szivarj�t, �s megk�rdezte, hogy mi a baja �nagys�g�nak.
– El�sz�r is vegye ki a szivarj�t a sz�j�b�l, mert majd ki�gette a szemem. M�sodszor menjen vissza p�link�t inni – felelt el�bb szigor�an K�s� F�ni, majd megenyh�lve tette hozz�: – A szeg�ny Soror Ilon�r�l besz�lgett�nk, akit Rezeda �r ismert.
– Hja, a sashang� n�v�rr�l, aki engem akart gy�gy�t�s�ba venni a szanat�riumban a p�linkaiv�s miatt! – ki�ltott fel K�s� J�nos �r, mint valami vid�m eml�kre, �s visszament hely�re.
– Hal�los oper�ci�n estem t�l, �s � csak nevet – mond gyermekes duzzog�ssal „Fruzsina”.
– Milyen oper�ci� volt? – k�rdezte Rezeda, hogy gy�ng�debbnek mutatkozzon Kilencn�l, ami az udvarl�k r�gi rossz szok�sa.
– Ritka vakb�l-oper�ci� volt. Herzl professzor azt mondta, hogy esztend�k �ta nem fordult ilyesmi el�. De a metsz�s nyoma oly l�thatatlanul beforrott, mintha ak�r a fejemen, a hajam k�z�tt v�gtak volna – mond K�s� F�ni bizonyos kih�v� szemess�ggel. – N�ha �n magam sem tal�lom meg a v�g�s hely�t.
S r�b�zta Rezed�ra, hogy gondoljon, amit akar.
Az asztal v�g�n K�s� J�nos �ppen hahot�zva besz�lt a h�rlap�r�knak Soror Ilon�r�l, aki a p�linkaiv�sr�l akarta leszoktatni, holott az eg�sz modern magyar irodalom „brandtwein”-t* iszik, mi�ta Moln�r Ferenc* divatba hozta.
– Mit tudja azt egy ilyen ap�ca, hogy mi van egy poh�r „broneff”-ben, amit az ember ny�ri hajnalon az Andr�ssy �ton, a „Millennium” k�v�h�z el�tt iszik meg, �s m�r hozz�k a friss reggeli lapokat! – ki�ltotta lelkesen Kilenc, mert hat�rozottan tudta �lvezni a b�kebeli �js�g�r��let hangulatait. – Egy ilyen hajnalt nem adn�k oda egy f�isp�ns�g�rt.
A Verb�czy-szak�ll�* �gy�sz m�r a K�pvisel�n�t is megp�rgette. A cseresznyebef�tt arc� asszonyka vid�kiesen, Anna-b�li hangulattal rakta a t�ncot, �s n�ha kend�csk�j�t meglobogtatta.
– B�rl� volt az apja a Fels�-Tisza ment�n – mond Spekt�tor, aki mindent tudott. – A nagys�gos asszony maga is birk�t ny�rt kisasszony kor�ban, mert birkany�r�s idej�n dadai Weiszn�l mindenkinek dolgozni kellett. T�zezer peng�be ker�lt a magyar nemess�ge, ezt a csal�d tagjainak is be kellett hozni.
De v�gre a K�pvisel�n�, sz�letett dadai Weisz S�ri is kif�radt, de nem �gy a rettenthetetlen �gy�sz, aki a „Kir�ly” sz�llod�ban azt akarta l�tsz�lag bebizony�tani, hogy nemcsak kiv�l� k�zjog�sz, hanem mint t�ncos is meg�lln� a hely�t.
K�s� F�nit k�rte fel t�ncra. Mondv�n:
– Nem akartam eddig a nagys�gos asszonyt zavarni, mert l�ttam, hogy nagyban diskur�l a szerkeszt� �rral. Most m�r azt hiszem, megbesz�lt�k a feminista* k�rd�seket.
(Az �gy�sz valamely okb�l azt hitte, hogy a n�k csak feminista k�rd�sekr�l szoktak besz�lni a f�rfiakkal.)
– Nem, nem akarok feminista lenni, csak n� akarok maradni – felelt, s szeretetre m�lt� ellenkez�ssel �s egy bocs�natk�r� pillant�st vetve Rezeda �rra: t�ncba indult a csupa szak�ll �gy�sszel K�s� F�ni. (Mint k�s�bb bevallotta, eg�sz id� alatt att�l f�lt, hogy hozz��r a szak�ll�val.)
Teh�t t�ncolt K�s� F�ni. �s Rezeda �r nem lett volna erre a vil�gra val� ember, ha �szre nem veszi, hogy F�ni (illet�leg Fruzsina) neki t�ncol, mint Salome Her�desnek*.
– Az iskol�j�t! De m�r ezt megn�zz�k! – mond Kilenc, �s h�tat ford�tott az asztalnak. Hangja ugyan tr�f�san hangzott, de n�mi m�lab� volt benne. Tal�n egyetlen f�rj sem szereti, ha a feles�ge m�s f�rfival t�ncol, gondolta mag�ban Rezeda. Pl�ne, az ilyen hamis asszonyk�ra vigy�zni kell, mint a cs�kra.*
�s azon vette mag�t �szre, hogy n�mi f�lt�kenys�get �rez az �gy�sz ir�nt. Alig v�rta az alkalmat, hogy Kilenc pohar�hoz ny�ljon, borospohar�t meg�rt� bar�ts�ggal hozz�koccintotta. „– Nincsen abban semmi virtus – Verje meg a J�zus Krisztus!” – id�zett a r�gi versb�l, �s szok�sa ellen�re g�nyos mosollyal n�zte az �gy�sz toporz�kol�s�t.
Hogy t�ncolt K�s� F�ni? El�bb andalogva, mintha most l�pett volna ki az �t eddig fogva tart� szerelem b�vk�r�b�l; �gy igyekezett t�rt�nelmi csarnokb�l val� szak�llas t�ncosa karj�n elhelyezkedni, hogy mindig l�thassa a mag�ra hagyott Rezeda urat. Szempill�it �lmodozva f�lig lehunyta, mintha a t�nc alatt is mindig csak arra az egyre, a szerelemre gondolt volna. Tal�n m�g feh�rebb volt az arca �s m�g szenved�lyesebb, mint el�bb. Kis l�bain a lakktop�nok alig l�tszottak �rinteni a parkettet, nem maradt meg a helye, mint a t�nd�reknek se, ahol t�ncolt. H�trah�zta derek�t, kifesz�tette Ceres g�r�g istenasszonyhoz* m�lt� mellecsk�it a kormos tekintet� Plut�* karjai k�z�tt. Sz�zies mozdulatai, �rtatlan andalg�sai szinte l�nyosak voltak (legal�bbis ilyeneknek l�tta �ket Rezeda �r), mintha t�nc k�zben, idegen f�rfi karj�n minden elt�nt volna bel�le amaz asszonyi kac�rs�gb�l, amellyel az im�nt Rezeda urat babon�zta. Rezeda �rnak r� kellett eszm�lni, hogy a cs�b�t�s, a kedvesked�s, a tetsz�snyilv�n�t�s a t�rsas�gb�l egyed�l �t illette meg. L�m, a viharosan lejt� �gy�sznek nem jutott m�r bel�le semmi. M�g csak egy kancsal�t� mosoly sem.
�gy t�ncoltak az Anyeginben Tatj�n��k* – gondolta vagy mondta mag�ban Rezeda �r az �rtatlan t�nct�l elragadtatva.
De az ill�zi� �ppen �gy eliramlik, mint az �let.
Az andalg�s, amelyet t�n a „Cserebog�r, s�rga cserebog�r” mag�ban d�dolgatott dallam�ra j�rt S�ba kir�lyn� (b�rmit muzsik�lt a cig�ny), apr�nk�nt elandalgott, mint egy r�gi-r�gi szerelem, �s Rezeda egyszerre csak azon vette mag�t �szre, hogy kir�lyn�je a k�t v�ll�ra fesz�ti k�t karj�t t�ncos�nak, �s j�l belen�z az �gy�sz bozontos arc�ba. T�bb se kellett a kipr�b�lt t�ncosnak. Meg�rzi az ilyen r�gi maj�lisrendez�, hogy mikor j�n el a pillanat, amikor istenigaz�ban t�ncoltatni kell a gondjaira b�zott h�lgyet. Mint a v�n csatal�nak a trombitasz�, olyan a r�gi t�ncosnak egy n�i szempillant�s. Elkezd�d�tt h�t a kopog�s!… Az a der�krisz�l�, kebelhev�t�, sz�vgyullaszt�, orc�t l�ngba bor�t� cs�rd�s, amilyent t�n Tam�si �s Blaha Lujza* j�rtak valamikor a sz�npadon. (Az �gy�sz k�s�bbi �nvallom�s�b�l.) Most mutatta meg K�s� F�ni, hogy kell t�ncolni, mintha minden percben az �gbe akarna r�ppenni. K�nny� lett, mintha sz�ve minden gondj�t elfelejtette volna. �letvesz�lyes volt, ahogy megp�rd�lt, �s egy�tt �nekelte a cig�nymuzsik�val:
|
Azt�n hirtelen eleresztette a f�radoz� �gy�szt, �s r�ki�ltott az ur�ra – Talpra, gazduram. Zabba, mentek a lovak.
Kilenc �r a zsakettben �s az antik gombos mell�nyben bizony gyorsan felugrott, hogy szolg�lat�ra legyen a feles�g�nek. Cs�rd�st mindenki tud t�ncolni, �gy tudott Kilenc is, de mi volt az � t�nca a feles�ge t�nc�hoz m�rve! Hamar el is eresztette �t K�s� F�ni, �s Rezeda �r v�ll�ra csapott, a r�gi n�psz�nh�zi st�lusban sz�lt r�:
– Adj' isten. Nem reszket az �rnak a l�ba?
– No, pup�k! – d�rc�gtette ked�lyesen K�s� J�nos, amikor tudom�sul vette feles�ge �j v�llalkoz�s�t.
Rezeda �r fel�llott… �ppen csak a sz�v�ig �rt a t�ncosn�je, de od�ig azt�n k�ts�gtelen�l el�rt.
Rezeda �r a f�ld alatti mulat�helyen, az „Olimpi�”-ban tanult meg valaha t�ncolni; tudom�ny�nak, annak a leveg�be val� emelget�ssel egy�tt j�r�, h�lgy el�tt n�ha let�rdepel�, m�skor a h�lgyet szinte leteper� t�nctudom�nynak, ahogy a f�ld alatti mulat�helyen tan�tott�k a t�ncot, �ppen haszn�t akarta venni, amikor a m�r ismert, m�sok �ltal nem hallhat� alt hang megsz�lalt:
– Csak �gy �br�ndozva, kedves. Ne siettess�k a perceket, am�g egy�tt lehet�nk. Tudja, hogy �n holnap is gondolni fogok mag�ra. Abb�l tudom meg, hogy maga is gondol r�m, ha Cs�sz�r Fruzsina n�ven poste restante* levelet �r a f�post�ra.
– Mi�rt Cs�sz�r?
– Mert ezt a h�zat „Kir�ly”-nak h�vj�k, ahol megismerkedt�nk – mond a sz�vig hat� hang.
De egy titokzatos hang megint ki�ltott valahol, valamerre:
– �ljen a h�bor�!
Rezeda �r az est tov�bbi folyam�n nem tehetett egyebet, mint le�lt Kilenc mell�, �s seg�tett neki p�link�t inni.
J� az n�ha hajnalban, mint Kilenc �j�lag kifejtette. Mindj�rt hozz�k a reggeli lapokat.
Cs�sz�r Fruzsina �gy n�zett fel Rezeda �rra a Stef�nia �ton, mint egy g�r�gkeleti templombeli szentk�p az �gre.
Megbesz�lt tal�lka volt, �s Cs�sz�r Fruzsina m�gis elhozta mag�val a t�rsalkod�n�j�t, egy Gr�te nev�, kis termet� h�lgyet, aki ink�bb n�met volt, mint francia, de Fruzsina mindig franci�ul sz�lt hozz�.
Kora tavasz volt, mint ebben az id�ben mondt�k: szerelemre ny�l� tavasz, amikor a v�rosbeli �ri n�peknek illett n�h�nyszor v�gigmenni a Stef�ni�n, mintha Budapest hagyom�nyaihoz tartozott volna ez a szok�s. Itt s�t�lt karra vetett sz�rke fel�lt�vel L�nczy Le�, a d�li �r�kban erre v�gtatott Krausz Simon.
A d�li �r�k a v�rosligeti villanegyed lak�i� voltak, akik ide lass� l�p�sben elballagtak, mintha a saj�t kertj�kbe mentek volna ki a h�zb�l. Bank�rok �s gyermekek, nyugalomba vonult keresked�k �s gyermekkert�szn�k n�pes�tett�k be a Stef�nia �tnak azt a r�sz�t, amely k�zel volt a sz�k�k�thoz. Pest r��rt tavaszonk�nt a term�szettel bar�tkozni, feleslegesen, minden k�l�n�sebb haszon n�lk�l, csak �gy r�gi szok�sb�l s�t�lgatni, nem kellett eg�sz nap keny�r ut�n futkosni. Ki lett volna olyan ostoba, hogy ne �lvezze az id�nyek gy�ny�reit?
Teh�t ezen az el�kel� t�jon, el�kel� �r�ban, mikor m�g h�re se volt az �gynevezett „vas�rnapi publikum”-nak, amely d�lut�ni �r�ban t�lti meg a Stef�ni�t, a k�v�h�zi kerteket �s tejcsarnokokat, s�t�lt t�rsalkod�n�j�val Cs�sz�r Fruzsina, mint a francia reg�nyekben (gondolta Rezeda).
Igen v�laszt�kos volt s�taruh�ja, lehetett volna benne Nagy J�nos utcai bank�rn� vagy Andr�ssy �ti h�ztulajdonosn� (ameddig Rezeda fant�zi�ja terjedt a vagyonos h�lgyekr�l), de semmi esetre se K�s� J�nos „szerkeszt�” feles�ge. A szerkeszt�k feles�gei ebben az id�ben, mint Rezeda tudta, mosdatlan gyermekeket nevelnek, �s ebben az �r�ban lompos slafrokkban* j�rnak a konyh�jukon Bud�n.
�m K�s� J�nos�k, persze az asszony k�v�ns�g�ra, a Bulyovszky utc�ban b�reltek lak�st, m�gpedig erk�llyel, mert az egykori nagykeresked�n� nem akart „lejjebb cs�szni”, b�r egy k�lt�h�z ment n��l. �gy a francia t�rsalkod�n�hoz is ragaszkodott (hab�r K�s� J�nos az � f�lig tr�f�s, f�lig komoly, de leereszked� modor�ban n�ha c�lz�st tett arra, hogy m�g Arany J�nosn�nak se volt t�rsalkod�n�ja, s ez�rt a t�rsalkod�n��rt egykor m�g felfalj�k sz�r�st�l-b�r�st�l az irigy koll�g�k. Mire Fruzsina azt felelte, hogy csak t�r�dj�n a maga dolg�val, �r�lj�n neki, hogy kiszabad�totta az elz�ll�sb�l, az �jjeli k�v�h�zakb�l �s mocskos hajnali kocsm�kb�l, ahol a „lap�r�k” �s lapszed�k egy�tt isznak).
Gr�te, ez a k�v�rk�s, mindig kicsit n�th�s �s bolondos kedv� l�ny m�r ismerte Rezeda urat, amikor az egyszer komoly vizitet tett a h�zn�l – „st�tsz-vizitet”, mint ezt Fruzsina tan�csolta –, ugyanaz�rt figyelmeztette �rn�j�t:
– Der Herr von Rezeda.*
– Der Herr von Rezeda – ki�ltott fel teh�t m�lab�s s�t�j�b�l mag�hoz t�rve Cs�sz�r Fruzsina, mintha csak most vette volna �szre a k�rd�ses urat, pedig hamar�bb l�tta mindenkin�l a Stef�nia �ton.
– Hogyan? – k�rd� ezut�n, miut�n megengedte, hogy Rezeda �r megcs�kolja tenyer�n azt a helyet, amelyet nem f�d�tt kir�lyn�i keszty�je. – A kisasszony m�g mindig annyit tud magyarul, mint legut�bb tapasztalhatta. Semmi fog�konys�ga nincs nyelv�nkh�z. Az�rt besz�lhetsz nyugodtan – mond gyorsan, halkan, szenved�lyesen, tegez�re v�ve a sz�t (pedig m�g csak meg se cs�kolta addig Rezeda).
K�l�n�s var�zsa van annak, ha egy el�kel� �riasszony, egy ilyen p�rizsi sz�ke, egy ilyen finom, v�laszt�kos �lett�l, kult�r�t�l �s ruhanem�ekt�l kirafin�l�dott h�lgy tegezni kezdi a f�rfit, mintha Isten tudn�, mi�ta a szeret�je volna. Ez a var�zs Rezeda �rra is hatott, ugyanez�rt darab ideig megmerevedett t�rdekkel, visszafojtott l�legzettel „mint Essex gr�f Erzs�bet kir�lyn� mellett” – haladt Cs�sz�r Fruzsina oldal�n.
A h�lgy f�loldalra ford�tott fejjel, a tavalyr�l itt maradt faleveleket n�zegetve l�bain�l (mintha Szikszay, a p�rizsi fest� ecsetje al�l, amely akkor divatban volt, sz�rmazott volna ide a Stef�ni�ra), l�pegetett foxterrier* k�nnyeds�g� �s �ll�s� l�bain. Nem volt f�tyol az arc�n, amilyent a szerelmi vallom�sok �tv�tel�hez szoktak feltenni, csak egy furcsa, bolondos kalapka figyelt fej�r�l. A kalap rozsdabarna volt, mintha az �sz �s a tavasz sz�neib�l volna �sszerakva. De Rezeda �r nem �lt vissza az engedelemmel, a Stef�nia �t j� szagait kezdte dics�rni, mint valami kezd� udvarl�, holott a h�lgy bizalmass�ga r�v�n: m�r messzibb kellett volna tartania.
– �ltal�ban Budapest minden ker�let�nek, tal�n minden utc�j�nak m�s �s m�s szaga van – folytatta. – P�rizsban j�rt finom emberek szagl�si eml�keikben a „Metro-szagot”, a metropolisillatot* hozz�k magukkal, �s err�l �br�ndoznak. V�lem�nyem szerint a Budapesten megfordul� el�kel� idegenek legink�bb az Andr�ssy �t szag�ra eml�keznek. Arra a k�tr�nyos, parkettos szagra, amely k�l�n�sen az Operah�z k�rny�k�n jellemzi ezt a v�rost. �n legal�bb, ha valamikor elker�ln�k Pestr�l: mindig ezt a szag�t �rezn�m a v�rosnak. Felbontj�k a fakock�kat �s bek�tr�nyozz�k – mond Rezeda �r egy idegenvezet� �kessz�l�s�val.
De Fruzsin�t�l v�laszt nem kapott.
– Persze, az Andr�ssy �t mell�kutc�i, amelyek tagadhatatlanul a f�v�rost jelentik, eg�szen m�s szag�ak. A sz�p nev� Vasv�ri P�l utca, a titokzatos Szerecsen utca, m�sik oldalon a boldogtalan n�k � utc�ja nem arraval� szag�ak, hogy eml�kbe eltegye �ket, aki Pestr�l valamely okb�l messzire bujdosott. P�ld�ul boldogtalan, nem viszonzott szerelem miatt.
A v�r�sbegysz�n� kalapka felfigyelt, valahol messze az �tt�l megreccsent, k�rog� hangot adott egy �reg fa, mint a v�nek szokt�k, amikor tavaszkor a nedvkering�s �jb�l megindul benn�k: oh�, boldogtalan szerelem! – mondt�k. – H�nyszor hangzott el m�r ez a mond�s ezen az �ton.
Rezeda �r b�lcs �nm�rs�klet�re vall, hogy nem vette figyelembe a mad�rka m�dj�ra felfigyel� kalapk�t, sem az �gyletbe beleavatkoz� v�n f�t, szok�sos hangj�n folytatta tov�bb.
– Persze, nem az Andr�ssy �t minden mell�kutc�ja ereszt mag�b�l sv�bbogarakat, patk�nyokat, amelyek a lak�k t�lzs�folts�ga miatt a h�zakban m�r nem kapnak helyet. A K�r�nd�n t�l, ahol a f�ld alatti villamos �r�l, de ann�l t�bben �lnek az omnibusz imperi�lj�n*, ahol a Nagy J�nos, Kis J�nos, Bencz�r Gyuszi utc�k kezd�dnek, ahol Lendvay, a sz�n�sz j�r �jszaka Lendvay-k�penyben a vir�gz� h�rsak alatt: ahol Bulyovszky Gyula, ez a hajdani vers�r� �s Bulyovszky Lilla, a gazdag Lilla f�rje �ldeg�lt feles�ge j�volt�b�l, am�g a p�linka meg�lte: ott megint m�s vil�g van. Kertek, pasztellk�pek, a nagy Pestt�l mer�ben idegen v�rosr�sz illatait hozza el mag�val az ide vet�d�tt idegen. Sohasem �ntenek ki semmit a h�zak el�, csak krist�lykors�b�l csord�tj�k halkan a vizet az idet�vedt vadn�v�nyekre is. H�t m�g a Bulyovszkyakra, akik itt �gy �lnek, mint a l�gyev� n�v�nyek a kertben, v�rj�k az aranylegyet, amelyet elnyelhessenek. Mindenki j�kat �lmodik ebben az utc�ban. A szeg�nyszag� koldus�lmok nem tal�lnak ide. Csak a j� szag… Cs�sz�r Fruzsina most v�ratlanul felemelte a fej�t, �s olyan mosollyal n�zett Rezeda �rra, mint egy nagyvil�gi kokott*: p�v�n, ostob�n, kifejez�stelen�l („mint egy fel�lt�ztetett viaszb�bu a konfekci�s �zlet kirakat�b�l”, gondolta k�s�bb Rezeda).
– A mi s�taid�nk letelt, kedves uram, haza kell menn�nk, el kell v�lnunk a kellemes s�tapartnert�l. Arevo�.* A viszontl�t�sra.
�gy sz�lt Cs�sz�r Fruzsina („mint valami maszkab�lon, ahol � a hercegn�, �n a csavarg�”, gondolta ugyancsak Rezeda). �s a k�t h�lgy meggyors�tott l�ptekkel hagyta ott a Stef�nia �ti lovagot, aki egy padra �lve elgondolkozott, hogy milyen ostobas�gokat is besz�lt.
De d�lut�n m�r a h�rlap�r�k klubj�nak a telefonj�hoz h�vta a tr�f�s klubfi� a szok�sos gamin* modor�ban:
– Egy kapuc�nerbarna n�i hang a telefonhoz k�reti Rezeda szerkeszt� urat.
Telefonon �t tudott csak j�tszani hangj�val istenigaz�ban Cs�sz�r Fruzsina.
Olyan volt a hangja, mint a r�gi Mum-pezsg�nek az �ze, kicsit fanyar, kicsit szomor�, kicsit lemond�.
– Nem hittem volna, hogy ilyen hamar elvesz�tem mag�t. Hiszen m�g j�form�n meg sem ismerhettem. V�rtam, hogy ut�nam j�n ma d�lben. Az �n �ltal eml�tett Lendvay utca sark�n a t�rsalkod�n�mmal sok�ig �lldog�ltunk egy villa el�tt, amelyre az volt r��rva, elad�. Mintha venni akarn�k valamit, holott minden gondolatom ott maradt mag�n�l a Stef�ni�n. Mondja, bizonyos benne, hogy nem hallgat�zik valaki a telefonban? Gyan�s recseg�st hallottam.
– Magam vagyok a f�lk�ben.
– Igen, de bekapcsolnak mindenf�le t�relmetlen n�ket, mert ott a klubban sok f�rfi van. Az�rt nem is besz�lek tov�bb, pedig sok mondanival�m lenne. Mit csin�l ma d�lut�n? Van valami programja? Tal�n bar�taival?…
– Bar�taim elfoglalt emberek. Nekem pedig soha sincs programom, mert �gyse volna id�m megtartani.
– �rdekes, hogy �gy �l valaki program n�lk�l – d�dolt a hang, mintha valamely rendk�v�lis�get hallana.
– Sajnos, nem vagyok m�r olyan naiv, hogy hinni tudn�k az el�re beosztott id�ben.
– Mondja ink�bb �gy, hogy nem el�g �reg m�g ahhoz, hogy az idej�t beosztan�. Mindenre r��r, �s ha nincs kedve, semmire se �r r�. Volna kedve felj�nni hozz�m d�lut�n egy kis n�gyszemk�z�tti magyar�zkod�sra?
– Tess�k velem rendelkezni – felelt hirtelen a r�gi olvad�konys�ggal Rezeda (holott reg�nyfolytat�st kellett volna �rni Kiss J�zsefnek, de � is azon az �ll�sponton volt, hogy a reg�nyeket nem �rni, hanem csin�lni kell).
– Ne �gy feleljen, mint valami kalaposn�nak… Azt mondd meg, hogy elj�ssz d�lut�n hozz�m, mikor egyed�l vagyok idehaza?
Rezeda �r a durc�s, nagyon m�ly �s nagyon sz�vb�l j�v� hangra megint csak a t�rd�ben, a nyakszirtj�ben, a h�t�ban �rezte azt a merevs�get, amelyet a n�i var�zslat szokott n�la el�id�zni. �sszeszorult torokkal k�rdezte:
– Mikor?
– Egy f�l�ra m�lva! – hangzott a v�lasz, �s a kagyl�t letett�k, hi�ba hallgat�zott tov�bb Rezeda �r.
Nem mindennapi f�szereket �rzett a sz�j�ban.
– Milyen nap van? – k�rdezett egy fiatal h�rlap�r�t az el�csarnokban, aki P�rizsba k�sz�l�d�tt, �s m�r franci�ul gondolkozott:
– Cs�t�rt�que! – felelt az ifj�.
– Pedig ez nem is volt eddig szerencs�s napom. Ink�bb a p�ntekek �s szerd�k tettek ki maguk�rt.
Hat�rozottan k�bult volt. Nem is ment vissza a nagyterembe, ahol a h�rlap�r�k k�rty�ztak, hanem az olvas�szob�nak ir�ny�totta l�pteit, ahol �gysem tal�lt senkit, csak S�ntha b�csit, egy nyugalmazott sz�n�szt, aki flastromokat* ragasztgatott a nyak�ra.
… Nem gondolt arra, hogy ilyen rak�taszer�en „menjen a dolog”. Azt gondolta, m�g el kell b�bel�dni az el�g rafin�lt asszonyk�val egy-k�t h�tig. Ugyanez�rt esz�be se jutott r�gebbi ismerets�geit feladni. �ppen tegnap t�lt�tt kedves perceket Musyn�l, a B�lv�ny utcai �gyv�d feles�g�n�l, aki mindig zsebkend�t k�t az ablakra, ha a d�li �r�kban egyed�l van az irod�ban. Rezeda �r pillanatok alatt odafent terem a m�sodik emeleten. Musy h�zias ruh�ban v�rakozik az ajt� m�g�tt; az irod�ban egy cs�k, egy �lel�s, egy felejthetetlen perc… „Szeretsz?” „Szeretlek.” Musy kis termet�, k�v�rk�s asszonyka, de nagyon tud �lelni, b�r az arca olyan polg�ri, mint egy �gyv�dn� arca, akinek n�gy gyermeke van a harmadik szob�ban. �s Rezeda �r m�r megy is a titkos tal�lkoz�r�l, hogy az utc�n, t�rsas�gban, sz�nh�zban vagy a Kir�ly �tteremben csak szemtekintettel �dv�z�lj�k messzir�l egym�st, ha v�letlen�l tal�lkoznak.
Ez a j� szeret�! – gondolta n�ha Rezeda, amikor a B�lv�ny utcai kapun kifordult, an�lk�l hogy b�rkivel is tal�lkozott volna. – Senki, senki, se bar�t, se bar�tn� nem sejthet semmit. A j� Isten adta �t nekem, nem vehetik el.
Val�s�ggal lelkendezett az ilyen p�r percnyi tal�lkoz�sok ut�n. Musy visszavette a zsebkend�t az ablakb�l, �s � is d�dolgatva kezdett �lt�zk�dni a d�lut�ni vizitjeihez.
– De ez most komolyabb dolog – mond Rezeda, miut�n S�ntha b�csi felragasztotta a flastromokat, �s egyed�l maradt. Ez az asszony nem olyan f�b�l van, aki megel�gedne egy lopott, titkos cs�kkal.
Kora tavaszi d�lut�n volt, amikor legjobb volna egy kormos, fekete mozdonyon a k�k Velence fel� utazni �s sz�ml�lni az �llom�sokat, amelyek m�g t�le elv�lasztanak.
De nekem Pesten kell lenni, p�nztelens�g �s szerelem miatt – gondolta mag�ban Rezeda, �s besz�llott a h�rlap�r�k klubj�nak k�tfogat� fi�ker�be, amelynek privil�giuma* volt, hogy a klubh�z el�tt �llhasson, a Doh�ny utc�ban, �s a klub tagjait olcs� p�nzen fuvarozta.
– Lajos b�csi, a Lendvay utca sark�ra megy�nk, ahol egy elad� h�z van. Tal�n megveszem – mondta Rezeda a kocsiban helyet foglalva, mert az okos embernek mindig kell gondoskodni alibir�l, ha valamely ritka vesz�lyes �tra indul.
A ny�ron vadsz�l�vel befuttatott, szinte l�thatatlan fal� lugass� v�lt Lendvay utca most olyan kop�rnak l�tszott, mint b�rmely pesti utca. A lombos kertek elsz�ktek az utc�b�l, a n�i nem�ek elt�ntek az erk�lyekr�l, egy b�rkab�tos h�zmester seperte a havat az udvaron, �s k�t �reg�r s�t�lt az utc�ban. Az egyik Weisz F�l�p volt, a nagy bank igazgat�ja, �s kert�sz m�dj�ra n�zegetett be az udvarokba, hol kezdt�k el a kerti munk�t.
Miut�n Lajos b�csi elhajtott, Rezeda �r nem sok�ig id�z�tt a Lendvay utc�ban, ahol semmi keresnival�ja nem volt, �tment az Andr�ssy �ton, �ppen akkor hajtott erre Freyst�dtler fekete lovaival, mint F�l�p spanyol kir�ly, aki pr�batemet�st rendezett az igazi temet�s el�tt. Az aranyozott fekete hint� m�g�tt l�pett �t az �ton Rezeda. �s m�r a j� szag� Bulyovszky utc�ban volt, megnyomta egy emeletes h�z kertj�nek kapuj�t. A kilincs engedett, holott m�skor z�rva szokott lenni a kapu. (Rezeda �nk�ntelen�l Musyra gondolt, aki ugyancsak ily k�r�ltekint�ssel v�gzi el dolgait a randev�k el�tt.)
K�s��k az emeleten laktak, m�g a f�ldszinten egy gazdag harisnyakeresked� csal�dja, �s az ablakn�l egy hegyes orr� n�met nevel�n� nagyon csod�lkozott, hogy az idegen �r csenget�s n�lk�l j�tt be az udvarra, �s m�r ment is fel a l�pcs�n, ahelyett hogy a harisny�shoz j�tt volna. (Az ilyen kertes h�zakban kora tavaszi d�lut�nokon nagyon unatkoznak a n�k.)
Az ajt� megint csak engedett, Rezeda az ismert �ton, a neszfog� sz�nyegeken eg�sz a szalonig jutott el�re. („Bet�r�?”)
A szalon k�zep�n szokott vidors�ggal, amelyr�l Rezeda �r �lete v�g�ig nem tudhatta meg, hogy �l vagy val�di, �llott Cs�sz�r Fruzsina.
– J�l megv�rakoztatott.
– Egy f�l�r�t mondott.
– A f�l�r�kat nem kell komolyan venni. Mif�le n�kkel volt mag�nak eddig dolga?
Rezeda �r csak most jutott hozz�, hogy k�t oldalr�l, k�zfejen �s teny�ren megcs�kolja Fruzsina kez�t.
– Olyan n�kkel volt dolgom, akik mag�nak a cip�sark�ig sem �rnek fel. Amilyenek egy szeg�ny h�rlap�r� �tj�ba ker�lhetnek.
– De ha megengedi, m�giscsak k�v�ncsi voln�k egyes dolgokra �lett�rt�net�b�l. Miel�tt a sz�vemet odaadn�m… – tette hozz� vidoran, mintha valami sz�ndarabot id�zne (ami szok�sa volt, mert j� mem�ri�val �s ut�nz�k�pess�ggel rendelkezett).
Helyet mutatott Rezed�nak a szalonban, mint egy �rn�. A r�gi szalonja volt ez, amelyet m�g az els� h�zass�g�ba vitt hozom�nyba, �s val�sz�n�leg �gy ismerte minden b�tordarabj�t, mint a gondos h�ziasszonyok szokt�k. Rezed�t egy tekint�lyes, aranyozott fotelbe �ltette, ahov� bizony�ra a legkiv�l�bb vend�geit szokta. � maga szembe helyezkedett el, egy �gynevezett puffon, �s keresztbe tett l�bbal figyelt.
– H�t hogyan parancsolja ezt az eg�sz dolgot, nagys�gos asszony?
– Te! Ha m�g egyszer nagys�gos asszonynak nevezel, pofon �tlek, �gy seg�ljen az…
De vall�sos n� l�t�re ilyen apr�-csepr� dologban nem mert Istenre hivatkozni.
– Arra vagyok k�v�ncsi, hogy ki a kedvese, a bab�ja, a h�ziasszonya, a l�nya, aki az ing�t mossa, aki a nyakkend�j�t megk�ti, aki a cip�j�t leh�zza.
Rezeda kiss� felhev�ltebben, fant�zi�sabban gondolkozott, mint �ltal�ban az ut�bbi id�ben mindig, amikor ezzel az asszonnyal egy�tt volt. M�skor t�n tagadott volna – egyszer�en. De err�l a teliv�r, minden n�i j� �s rossz tulajdons�ggal rendelkez� asszonyr�l azt hitte, hogy t�bbet kib�r, mint a t�bbi.
– Igen, J�noska val�ban leh�zza a cip�met, ha r�szeg vagyok. �s �gy l�d�t az �gyba, a fal mell�.
– J�noska?
– No, eredetileg Johanna, de nem szereti ezt a nevet, amelyen m�r annyi f�rfi sz�l�totta. Legink�bb azt kedveli, ha Maminak nevezik, mert azt hiszi mag�r�l, hogy � a „sajt� �reganyja”.
– J� kis foglalkoz�s. A lap�r�k �reganyj�nak lenni.
– �n term�szetesen nem sz�l�tom Maminak, r�szint, mert az �desany�m �l, r�szint mert �letkorom se engedi meg az ilyen tr�f�lkoz�st. De a fiatalabb gener�ci� megtartja a szok�st, nem fizet r� senki, aki a Mamival j�ban van.
– Micsoda boszork�ny lehet! – ki�ltott fel Cs�sz�r Fruzsina, �s val�ban �gy l�tszott, mintha bizonyos felindul�s vett volna rajta er�t, amikor a „sajt� �reganyj�”-r�l hallott. („Tal�n az �n Kilencemnek is � az �reganyja?”)
– Nem boszork�ny eg�szen, de rokons�gban van a boszork�nyokkal – sz�lt h�trad�lve Rezeda �r, k�nyelmesen k�r�ln�zve a j� polg�ri vizitszob�ban, ahol csupa olyan b�torok �lltak, amelyeket valaha alapos csal�di tan�cskoz�s v�lasztott ki a f�rjhez menend� l�nynak. Hetekig j�rt�k �regasszonyok, �regurak a b�torkeresked�seket, am�g „�sszehozt�k”, kiv�logatt�k a b�tordarabokat. A j�kora perzsasz�nyeg t�n egy v�nkisasszony� volt, aki t�bb� nem sz�nd�kozott f�rjhez menni.
Ebben a csal�di atmoszf�r�ban besz�lni J�nosk�r�l val�ban az �nyenc Rezed�hoz val� �lvezet volt, meg is mondta mindj�rt, hogy mi�rt.
– Mert J�noska tulajdonk�ppen le�nykeresked�n�, �s m�r esztend�k �ta szerelmes bel�m, n�la is lakom.
– Mondja, ne mondja – felelt hitetlenkedve, vidoran Cs�sz�r Fruzsina. – Tal�n ki is van valahol �rva a c�gt�bla: „J�noska �s T�rsa le�nykeresked�k.” Maga term�szetesen: a T�rs.
– B�r �t esztendeje tart ismerets�g�nk, annyira m�g nem vittem, hogy �zleti �gyeibe is beleavatott volna. Annyi bizonyos, hogy a m. kir. �llamrend�rs�g enged�ly�vel t�rt�nik minden, nincs t�rv�nyelleness�g. „Bar�ts�gos H�z”, ez a neve.
– Olyan teli sz�jjal besz�l, mint lap�r� bar�tja, a Muki – mond Cs�sz�r Fruzsina. – Milyen fontosnak tartj�k ezek a h�rlap�r�k a maguk mesters�g�t, pedig alig hoz valamit a konyh�ra. A legf�bb szerkeszt�k is tele vannak ad�s�ggal, mint akkoriban hallottam, mikor m�g bankigazgat�k is megfordultak n�lunk. �ppen abban a sz�kben �lt mindig Max Falk*, aki az ap�mnak bar�tja volt.
Rezeda �r megragadta az alkalmat, hogy a sz�kb�l felugorjon.
– Nem vagyok m�lt�, hogy Falk Miksa hely�re �ljek – ki�ltotta, �s let�rdepelt Cs�sz�r Fruzsina el� a sz�nyegre.
– Azt hallottam, hogy maga egy csodat�v�. Meg tudja v�ltani az embereket lelki nyomor�s�gukb�l. Ha valakire r�f�rne a megv�lt�s, az �n vagyok.
B�rmilyen gyakorlatra tesznek szert a n�k az �let k�l�nb�z� k�r�lm�nyei k�z�tt a f�rfiakkal val� b�n�sm�dban, tal�n m�g maga Bulyovszky Lilla, aki ebben a h�zban lakott, aki el�tt „f�l Magyarorsz�g” t�rdepelt, zavarba j�tt, ha egy-egy f�rfi t�rdre vetette mag�t el�tte. Pedig ez akkor divat volt, az illemk�nyvek �rt�k el�. Korunkban azonban legfeljebb a sz�npadon, hat�svad�sz� jelenetekn�l szok�sos a t�rdepl�s. L�m, Rezeda �r m�gis e r�gim�di m�dszerhez folyamodott.
– Bocs�sson meg nekem, hogy arr�l a n�r�l besz�ltem mag�nak, aki liliomfeh�rs�gben az el�rhetetlen v�gyak cs�cs�n �ll el�ttem �jjel �s nappal. Aki�rt s�rni �s dalolni szoktam, ha egyed�l vagyok. Sokkal szerelmesebb vagyok mag�ba, mint id�ig hittem. Megr�zott, megv�ltoztatott, �rz�kenny�, �rzelg�ss� tett. Egy olyan peri�dus�ba ker�ltem �letemnek, amelyet eddig nem ismertem. Szerelmes vagyok. Csak meg ne tudja senki.
Mit mondjunk Cs�sz�r Fruzsin�r�l, milyen volt, mikor ezt a vallom�st �tvette? �sszeszor�totta t�n fog�t, mint olyankor, mikor szenved�lyes szavakat mondott? Vagy megk�nnyebb�lt, mint egy sz�m�t� n�, aki el�rte c�lj�t? Milyen egy Bulyovszky utcai d�ma, amikor szerelmet vallanak neki, m�gpedig nem a korszak r�vidre fogott, k�t-h�rom tag� szavaival, amely szavak kurtas�gukban is �gy hangzanak el, mintha sz�gyellni kellene �ket, hanem �gy vallanak szerelmet, r�gim�diasan, a hatvanas �vek szok�sai szerint… milyen akkor egy d�ma?*
Cs�sz�r Fruzsina szomor� lett a vallom�s ut�n.
Megindultan n�zett a r�gi vidors�g helyett Rezeda �rra, mintha csak azt akarta volna mondani a szem�vel: „Nem el�g az, hogy �n vesz�tettem el a sz�vemet, hanem m�g �n is elvesz�tette?”
– Ha Van Zanten sziget�n �ln�k a vademberek k�z�tt, arra kellene �nt k�rnem, hogy v�gja el nyomban a torkomat, miel�tt tov�bb tart ez a dolog – mondta hangosan. („Van Zanten” akkor divatos olvasm�ny volt, �ppen a kultur�lt h�lgyek irigyelt�k a vadembereket.)
– De Pesten lakunk, �s nem k�rhetem m�sra, mint csak arra, hogy hagyjon magamra, im�dkozni szeretn�k.
Mikor Rezeda �r �sszeszedte mag�t, b�cs�zni kezdett. Cs�sz�r Fruzsina keze az el�szoba kulcs�n, amellyel majd bez�rja a lak�st, valamivel jobb hangulatba j�tt Fruzsina, �s f�lig m�g s�r�s, de m�r k�zelg� vidors�ggal k�rdezte:
– K�t imak�nyvem van, egy zsid� meg egy katolikus. Melyiket vegyem el�, ha im�dkozni tal�ln�k mag��rt is?
– Ha csak egyet s�hajt �rtem, v�lem�nyem szerint az is megteszi a mag��t az �gbeli hatalomn�l – felelt udvariasan, kiss� bor�san, kiss� csal�dottan Rezeda. – M�giscsak �tra kell menni ebb�l a v�rosb�l.
– Nem addig, am�g holnap a szokott id�ben a Stef�ni�n nem tal�lkoztunk – mond Fruzsina, �s bez�rta az ajt�t.
A „szokott id�ben”, mondta, pedig m�g csak egyszer tal�lkozott abban az id�ben Rezed�val.
A hegyes orr� nevel�n� m�g mindig a f�ldszinti ablakn�l �llt. Rezeda �r, hogy kiengesztelje, oly m�lyen k�sz�nt neki, mintha a h�ziasszonynak n�zn�. Ment az utc�n, de ahelyett, hogy „kedves �regem”-nek sz�longatta volna mag�t, mint a n�ies tal�lkoz�sok ut�n szokta, �s dics�rn� mag�t az�rt, mert nem fogadott �r�k h�s�get, nem esk�d�tt meg, sz�val nem k�vetett el semmi becs�letbe, lelkiismeretbe v�g� dolgot a tal�lkoz�n: bor�ss�ga nemhogy muladozott volna, hanem ink�bb n�vekedett. Mindig t�rdepelve l�tta mag�t a sz�nyegen Fruzsina riadt tekintete el�tt, mintha megijedt volna valamit�l… Bek�vetkezett az, amire nem sz�m�tott, a f�rfi szerelemre gy�lt ir�nta.
Lehet, hogy nem akarta. Mert akkor v�ge a j�t�knak, amit egy j� kuty�val eddig �z�tt – gondolkozott Rezeda �r, �s a s�tabotj�t utcagyerek m�dj�ra h�zogatta a villaker�t�seken, boldog, eg�szs�ges, gazdag emberek lakhely�n, akik bizony�ra a szerelmet is m�s szempontb�l fogj�k fel, mint az olyan el�tkozottak, mint Rezeda. Csak a p�nztelen ember b�z mindent a sz�v�re, hogy az az �sszes elmulasztott �letjavakat megszerezze neki, p�ld�ul egy szerelem, egy j� kiad�san viszonzott szerelem alakj�ban, mert egyebe �gysincs a szeg�nynek. De gazdag ember? N�zegetheti a k�peket a k�pt�r�ban; h�vathat doktort, aki f�jdalomcsillap�t� cseppeket ad neki; mindig tal�l bar�tot, akinek elmondhatja a dolgait, kik�rheti tan�csait, megbesz�lheti vele a legutols� esem�nyeket… Az kell, hogy valakivel besz�ljen az ember. „De kivel besz�lhetn�k �n az �n furcsa titkaimr�l… J�nosk�t m�g csak el� tudtam adni valahogy Fruzsin�nak. De kinek mondjam meg Fruzsin�t, aki be�lt a sz�vem kell�s k�zep�be?”
�gy mendeg�lt Rezeda K�zm�r, de m�snap pontosan ott volt a tal�lkoz�n, mint egy �js�greg�nybeli ember, akinek nincs m�s dolga, mint az olvas�k �rdekl�d�s�t kiszolg�lni.
Pedig p�nz ut�n kellene j�rnom. Mi�ta J�nosk�t megcsalom, nem sz�vesen fogadom el t�le a mindennapi �t forintocsk�t, amelyet a mell�nyem zseb�be cs�sztat, illet�leg k�lcs�nad indul�skor, amelyet t�n sohanapj�n se tudok visszafizetni, ha mindig csak �gy �lek – mond mag�ban Rezeda �r, amikor e korszakban szok�sos h�d�t� f�rfil�ptekkel (ak�r a t�ls� oldalon a v�laszt�kosan eleg�ns L�nczy Le�) befordult a Stef�nia �tra.
Z�zmara volt az �jjel, a f�k m�g �jf�li k�s�rtetk�nt �lldog�ltak hely�k�n d�lben is. Csak a h�zi munka el�l menekv�, kimustr�lt csel�dek tologatt�k piros orr� utask�val b�lelt gyermekkocsijaikat, az ifjabb csel�ds�g otthon maradt a f�t�tt szob�ban, r�gen foltoz�sra v�r� holmikat megjav�tani. Mintha visszat�rt volna a t�l.
Cs�sz�r Fruzsin�ra nem sok�ig kellett v�rakozni. Sarkig �r�, igen testhez�ll� perzsabund�ban �s ugyanolyan sapk�ban j�tt, karcs�n, finoman, mintha egy nagyon el�kel� divatlapban s�t�lna, „t�len a ligetben”, �s ami nem mindennapi volt, hatalmas karmanty�ja (muffja)* is volt ugyancsak fekete perzs�b�l, amely karmanty�ban a zsebkend�n k�v�l sok minden elf�rhetett. „M�g imak�nyv is, amelyet az �rd�g fej�hez lehet v�gni, ha az alkalmatlankodik valamely sz�k utc�ban.”
Igen feh�r arc�val egy m�sodpercig tragikus jelens�gnek t�nt fel a fagyos �ton, feh�r f�k alatt. Meztelen kez�vel nagyon megszor�totta Rezeda kez�t, de megcs�kolni nem engedte.
– Fiam, mag�nak nagyon meg kell v�ltozni – kezdte any�skod�, agg�d� hangon, melyre nyilv�n el�re k�sz�lt, miut�n az indulatokat lek�zdte mag�ban. – Az uramat kivallattam, �s megtudtam, hogy sz�r�l sz�ra igaz, amit tegnap nekem mondott. De tal�n m�g t�bb is. Nem hunytam le a szemem �jszaka, mert azt hiszem, hogy �n m�r elveszett ember, akin nem lehet seg�teni.
A „Bar�ts�gos H�z”-nak t�bbf�le neve volt; kinek-kinek az egy�ni gusztusa szerint.
Az Andr�ssy �t egyik mell�kutc�j�ban, nem messzire a m. kir. Operah�zt�l �llott a h�z, amelyet mondottak a „Felejt�s lak�”-nak, a „Meg�rt�s h�z�”-nak, a „A j� n�v�rek otthon�”-nak, „Johanna-nyaral�”-nak, mert a pesti nyelv telve volt �lcel�d�ssel, a legkomolyabb �s a legkomolytalanabb dolgokat egyar�nt kics�folta. K�l�nben is t�bbnyire �jjeli h�rlap�r�k fordultak meg a h�zn�l, akiknek a mesters�g�kh�z tartozott, hogy mindent a tr�fa szempontj�b�l vegyenek szem�gyre, m�g �nmagukat is, nemhogy a k�ls� vil�got.
A „Bar�ts�gos H�z”-nak n�ha t�bb �lland� lak�ja volt.
�gy p�ld�ul az „Esperes”, aki a R.-f�le lexikon egyik szerkeszt�je, papos k�lsej�, �s megszokta, hogy az �ll�i �ton, ahol a hivatala volt, kezet cs�koljanak neki az iskol�ba men� le�nyk�k. Szorgalmasan ell�tta hivatal�t mindaddig, am�g valamely vid�ki �r�ks�ghez jutott, amelyt�l f�gg�v� tette �let�t; megtanul perzs�ul, m�gpedig a helysz�nen, Perzsi�ban, ha majd �r�ks�g �ti a mark�t.
Mit tett azonban a f�tisztelend� k�lsej�, egy�bk�nt kifog�stalan �riember, amikor a perzsiai id�pont bek�vetkezett?
Mindenesetre annyi szabads�got vett ig�nybe, amennyi elegend� lett volna a Sah birodalm�ba val� utaz�shoz, de a vonatn�l gondolt egyet. „Tal�n megbolondultam, hogy f�rads�gos utaz�ssal t�rjem magam, amikor m�dos ember lettem! Gyerekeknek val� az.” Sz�lt, �s egy hajnalban, vid�man t�lt�tt �jszaka ut�n, h�rlap�r� bar�taival be�ll�tott a „Bar�ts�gos H�z”-ba, ahol a h�rlap�r�k a t�rsas�gba val� felv�tel�t k�relmezt�k az �rn�t�l.
– Egy eg�sz klastromot* �r�k�lt az Esperes – mond Kov�cs Arnold, a legr�gibb pesti �jjeli reporter, aki egyik aj�nl�ja volt az �j tagnak.
– Az�rt vonul teh�t ap�caz�rd�ba! – felelt a „Bar�ts�gos H�z” �rn�je, �s szob�t rendezett az Esperesnek.
A nevezett �r azonban nem ment el m�snap, se d�lben, se este, amikor az itt tany�t vert h�rlap�r�k szoktak, ellenben ott maradt harmadnap is. Az els� napokban csak aludt, evett-ivott az �gyban, mintha nagy h�tral�kot kellene behozni. Majd mikor eg�szs�gileg n�mileg rendbe j�tt, b� sz�r� als�nadr�gban (azaz magyar gaty�ban) �s papucsban kisebb s�t�kat tett a h�zban. Ben�zett a konyh�ba, hogy mit f�znek eb�dre, frissen csapolt s�rt hozatott a vend�gl�b�l, �s a h�zfel�gyel�vel elmondatta �lett�rt�net�t, ny�ri est�ken kik�ny�k�lt az ablakba, �s az � utcai vil�got n�zegette.
– J�, hogy a csibukj�t nem l�gatja ki az utc�ra – mond a h�z �rn�je a h�rlap�r�knak, akik hajnalban megint „tisztelet�ket tett�k”, �s az Esperes ut�n tudakoz�dtak.
– V�rja �n�ket, majd meghal egy kis k�rty�z�s�rt – felelt a h�ziasszony, �s az Esperes val�ban felp�colt p�rn�kon �lt az �gyban, �s k�rtyapaklit kevergetett.
Mit meg nem tenne a j�sz�v� h�rlap�r� bar�tj��rt?
Hajnalonk�nt az �jjeli k�v�h�zakb�l eg�sz karav�nok indultak el az Esperes mulattat�s�ra, aki k�l�nb�z� �vegeket is tartogatott az �gy alatt, amellett a huszonegyes bankot adta. Megtelt a kis szoba �jjeli h�rlap�r�kkal, akik mindenk�ppen seg�ts�g�re voltak az Esperesnek az id� agyon�t�s�ben. (Mert mindig csak err�l volt sz�.)
(Johanna ugyan d�lt-f�lt m�rg�ben, hogy az Esperes eg�sz kaszin�t csin�lt a h�z�b�l, ahol m�g n�ha d�lig is �bren kellett lenni, de a „sajt�” ellen m�g Johanna sem sz�lhatott. Johanna igaz�ban v�ve eg�szen m�sk�pp szerette az �letet, mint majd kider�l.)
A domin�z�k, sakkoz�k, k�rty�z�k az �gyon foglaltak helyet. (Az Esperes mindenf�le j�t�kot j�tszott az unalom ellen.) M�g az �gynevezett t�rsalkod�k, a „boh�mek”, l�d�kon, asztalokon, zs�molyokon �ltek, �s kell� f�st�t csin�ltak. Ha Murger* r�gen meg nem �rta volna ezeket a dolgokat: azt lehetne hinni, hogy �k tal�lt�k ki a sz�ps�ges boh�m�letet (amelynek pesti figur�it egy bizonyos jelenlev� szobr�szm�v�sz, L�nyi Tibi nyomban agyagban is megmint�zta, m�g Major Sicu* ugyancsak karikat�r�ban lerajzolta. Oh�! Ifj�s�g!).
Az Esperes n�ha abbahagyta a j�t�kot, a homlok�ra tolta a p�paszem�t, �s egy fekete palackot vett el� az �gy al�l, amellyel a kaszin� tagjaival koccintott. Nem v�lasztott�k meg hivatalosan eln�kk�, de r�szben �gyban fekv�se, r�szben v�ltozatlan p�nz�gyi �llapota r�v�n � volt a legtekint�lyesebb tag a t�rsas�gban.
– Az is lehet, hegy eg�sz k�ptalant* �r�k�lt – mond Kov�cs Arnold, aki „kopka” j�t�kra tan�totta meg az Esperest.
Cholnoky Viktor*, aki Don Kih�te form�j�val �s S�gival, az �jjeli korrektorral* be�ll�tott – Viktor maga is korrektor volt azel�tt, �s bar�ts�g�n nem v�ltoztatott –, f�tyolos, mindig �rz�kenys�get vibr�l� hangon megk�rdezte:
– Tulajdonk�ppen mi bajod is van neked, Esperes? �n legal�bb tiszt�ban vagyok hal�los betegs�geimmel, de te, kult�rember l�tedre, azt sem tudod…
– Nem akarom tudni, majd megmondj�k a k�rh�zban, amelyet az ad�inkb�l tartanak fenn – felelt bizonyos elbizakodotts�ggal az Esperes, mint aki nem f�l voltak�ppen a betegs�gekt�l.
Jerzsabinka volt a kedvenc itala Cholnoky Viktornak, amely mindig akadt a h�zban, amelynek elfogyaszt�sa mellett egy sarokban kifejthette �ll�spontj�t Esperes helyzet�r�l. Sehogy sem tetszett neki, hogy Esperes szolid* ember lett, aki sohase j�r el az �jjeli k�v�h�zba. „Ha az ember szak�t megszokott �letm�dj�val, a hal�l karj�ba d�l. Az �jjeli�r�k is nappal halnak meg.” S�gi mindenben helyeselt f�n�k�nek, m�r csak az�rt is, mert valamikor kispap volt Zircen, �s megszokta az el�lj�r�knak kij�r� engedelmess�get.
Meg�rkezett az ifj� Moln�r Ferenc t�rsas�g�val, amelyet �gy h�zott maga ut�n, mint egy szipork�z� szellemmozdony a vas�ti kocsikat. Nemigen lehetett �t egyed�l l�tni, f�nyl� monoklija a v�ros legk�l�nb�z�bb �jjeli k�v�h�zaib�l kin�zegette h�veit, mintha valami t�vcs�v�n �t vizsg�ln� �ket. A Belv�rosb�l elindult a k�t Feiks fi�, az Andr�ssy �ti szerkeszt�s�gb�l Lakatos L�szl�*, L�z�r Mikl�s*, a J�zsef k�r�ti Haz�m k�v�h�zb�l Zolt�n Jen�, a Lip�tv�rosb�l Jacobi Viktor, a Sybill k�s�bbi zeneszerz�je, a professzorok Centr�l k�v�h�z�b�l dr. Moln�r G�za, a zeneelm�let tan�ra. Csoportosan j�rt�k be a v�ros k�l�nb�z� mulat�helyeit, kik�t�ttek a New York �gynevezett n�i szalonj�ban, ahol a „kis irodalmukat” (szelet szal�mikat, parizereket, sonk�kat) fogyasztott�k, Latzk� Andor*, a belv�rosi �kszer�sz fia �ppen �gy, mintha nem volna otthon ennival�ja; a Helv�cia k�v�h�zban, ahol az „irodalommal”, azaz a szeg�ny �jjeli h�rlap�r�kkal ismer�s h�lgyek telepedtek asztalukhoz, �s egy Grammatika nev� h�lgy felolvasta verseit; az egykori Casino de Parisban, ahol Lantos, „Budapest mulattat�ja” reg�lte el a leg�jabb pesti gamins�gokat, valamint Geiger (akit Moln�r Ferenc „Zsezs�”-nek nevezett el), a t�ncmester bemutatta a leg�jabb p�rizsi t�ncokat, amelyeket a Nyugatr�l a Kelet fel� vonul� v�ndormad�r h�lgyekt�l tanult. (M�r r�gen elm�lott az az id�, amikor a „nyugati” kult�ra �s romlotts�g v�g�llom�sa B�cs volt a kontinensbeli v�rosok k�z�l, ak�r Bukarestig meg se �lltak, �s Pesten, a R�vay utc�ban k�l�n kis hotelj�k volt a nemzetk�zi m�v�szeknek, ahol �ppen �gy akadt jap�n zsongl�r, mint n�ger t�ncosn�.)
Moln�r Ferenc �s legk�zelebbi h�vei ugyan fel-felhajtogattak egy-k�t poh�rral, de a t�rsas�g legnagyobb r�sze nem volt hajlamos az �jszak�z�son k�v�l az eg�szs�gtelen italoz�sra is. Ugyanez�rt B�ttasz�ki h�rlap�r�, aki olyan n�pszer� volt az �jszak�z�k k�z�tt, hogy a sz�l�smond�s szerint este m�g nem tudta, hogy mit �s hol vacsor�zik, reggelre hazamenve azonban megem�sztetlen francia pezsg�t �r�tett ki mag�b�l: B�ttasz�ki Lui, az �ji kegyenc �s b�lkir�ly a „c�gos cip�s gavall�rok t�rsas�g�”-nak nevezte el a j�zan t�rsas�got.
�s amint l�tjuk, n�ha a „Bar�ts�gos H�z”-ba is bevet�dtek �k, �s a h�rhedtt� v�lt Esperes �llapota ut�n tudakoz�dtak, aki egy eg�sz egyh�zmegy�t �r�k�lt.
A „H�rom Holl�”-b�l, miut�n az Opera el�tti szfinxen kilovagolta mag�t: meg�rkezett Ady Endre a lelki bar�ttal, R�v�sz B�l�val*. Egy utaz�l�d�n foglaltak helyet. (Ady n�ha k�l�nszob�ba vonult, �s verset �rt, ha arra s�rg�sen sz�ks�g volt a m�snapi �js�gba.)
Kritikus mosollyal l�pett be Mikes Lajos*, mindig csomagsz�mra hordott angol k�nyvvel a h�na alatt, �s megk�rdezte, hogy nem �t�tte m�g meg a guta Esperest, aki a legbotr�nyosabb �letm�dot folytatja a v�rosban. De �gyis bez�rj�k a v�g�n.
– A b�rt�nben fog elrothadni, m�gpedig vasketrecbe z�rva, amelyben se lefek�dni, se fel�llni nem lehet, csak guggolva v�rni a hal�lt – ism�telte Mikes Lajos, akit „rejt�lyes doktor”-nak is neveztek, mert mindig olyan egykedv� volt, mintha az �rd�ggel tartana fenn bar�ts�got.
– Vagy pedig r�gi szerz�kkel, akik m�r r�gen meg�rt�k m�veiket, �s t�bb� nem �reznek – mond B�nyai Elem�r, aki „Zuboly” n�v alatt egyik sokat �g�r� tagja volt az akkori irodalomnak. S ugyancsak az Esperes megtekint�s�re �rkezett.
B�r Mikes doktor (k�s�bb maga is lexikonszerkeszt�) nem k�telkedett eg�szen az Esperes tudom�ny�ban, amellyel egy lexikonszerkeszt�nek rendelkeznie kell, de �letm�dja miatt ut�bb ezt is k�ts�gbe vonta.
– Minden id�knek megvoltak a maguk tud�s korhelyei – mond a l�d�ra telepedve �s R�v�sz B�l�hoz besz�lve (aki persze v�laszt nem adhatott) –, csak figyelemmel kell olvasni az angol reg�nyeket. M�g maga Johnson doktor se volt az italnak megvet�je, de bizonyos id�ben hazament a Gower Streetre, �s folytatta nagy sz�t�r�t. De ez az �gyban fetreng� sert�s itt eg�szen megfeledkezett a c�dul�ir�l, amelyek irod�j�ban feldolgoz�sra v�rnak. Hogy lehet abbahagyni egy lexikonszerkeszt�st? A f�ldkereks�g legizgalmasabb munk�ja, mert mindig �jabb �s �jabb k�tetekkel, az �jabb tudom�nyokkal �s emberekkel lehet b�v�teni. �n m�g a reg�nyford�t�st sem tudom abbahagyni, ugyanez�rt a Miksa utcai szerkeszt�s�gben lakom egy rossz b�rd�v�non, hogy minden percben k�szen legyek munk�m folytat�s�ra.
Az Esperes �gya k�r�l jav�ban folyt a kopkaj�t�k, m�r meg�rkeztek a legk�s�bbi vend�gek is, �gy T�bori („Soma”), aki m�g lapz�rta ut�n is riportokra j�rt; a kis Rad�, a n�met �js�g�r� a „Budapester Spatzierg�nge”* �r�ja, aki a v�rosr�szeket �gy osztotta be a f�v�rosban, hol kapni k�l�nb�z� p�link�kat; de megj�tt felhev�lten, rendszerint valamely �ji kisasszonyt�l elkunyor�lt vir�ggal mell�n („a h�lgy sz�neiben”) vagy a h�lgy zsebkend�j�vel szivarzseb�ben B�tta Lajos is, „miut�n mindent szem�gyre vett a v�rosban, ami el�adhatta mag�t”.
– Te B�tta, te – k�rdezte Johanna az el�szob�ban, miut�n a bizalmasabb urakat tegezte. – Ha m�r annyifel� csavarogt�l, nem l�ttad valahol a „gazd�”-t?
– Ilyenkor vagy a B�csi s�rh�zban verekedik Blau b�csi t�rsas�g�ban a vend�gekkel…
– A minap is egy meztelen husz�rkarddal j�tt haza!
– Vagy a V�rosligetben iszik a fi�keresekkel.
– Igen, a Stern �rp�d, az a 28-as szokta elcsalni a Drusk�hoz.
– Vagy Feh�rn�n�l, ann�l a k�v�r asszonyn�l udvarol, itt, a szomsz�dban, aki olyan �reg, hogy csak a legs�t�tebb �jszaka mer az utc�ra l�pni.
– Hallottam m�r err�l is – mond a h�z �rn�je, mintha k�z�mb�sen venn� a dolgot. – De ha m�r a te tolvajszemed se l�tta a „gazd�”-t, akkor igaz�n nem tudom, hol lehet.
A „B�tt�”-nak nevezett �riember meg�llott, mert �rz�kenyen �rintette �t a szemeire tett c�lz�s, m�ltatlankodva v�laszolt:
– �n szeg�ny vagyok, de becs�letes.
– M�gis l�gtorn�sz leszel, mint a t�bbi, ha kicsapong� �letet folytatsz. Egy szeg �s egy k�t�lhinta, ez a v�ge. �n esztend�k �ta nem voltam k�v�h�zban, legfeljebb tejcsarnokban a k�ls� Andr�ssy �ton, ahol �jf�lkor a gazd�val szoktunk leveg�z�s v�gett s�t�lni.
– Ez a j�m�d� emberek szok�sa. �n m�r csak megmaradok szabad lovagnak – felelt „B�ti” (mint n�melyek nevezt�k) –, m�g gerelyt is vetn�k egy n��rt, ha �ppen kedvemre van, de c�ltalanul s�t�lgatni nincs id�m. Lajos lovag maradok.
– Lajos, de Lajos-aranyak n�lk�l – felelt a „Bar�ts�gos H�z” �rn�je. Mire Lajos lovag sz�nakoz�, torz mosolyt v�gott:
– M�g aranyaim is legyenek, asszonyom? Esperes legyek magam is? Ki j�rn� �jszaka fogcsikorgatva �s mindent, mindenkit megvetve a v�rost, ha m�r �n is felcsapn�k h�zi�rnak? Kell, hogy egy szeg�ny ember mindig legyen mustr�ban Budapesten. Ezt az �ll�st most �n t�lt�m be.
Ki tudja, meddig besz�lt volna m�g Lajos lovag a maga igaza mellett, de Johanna v�get vetett a t�rsalg�snak:
– �gyse hiszem el egyetlen szavadat se, k�r er�lk�dni. A Paradicsom kabar�ban, ahol konfer�lsz az �ll�i �ti pasas�roknak, k�k frakkodban, hazudozhatsz eleget. �nekelheted az „Egy szerb asszony, k�t szerb asszony” c�m� n�t�t…
– Pardon, ez a sz�m nem az eny�m. Tarj�n m�v�sz �r�.
Reggeledett. A kis szob�ban f�stt� v�ltak b�torok �s emberek, el�cipelt zs�molyok, konyh�b�l val� sz�kek �s h�rlap�r�k, akik az ajt� megny�l�s�ra kisompolyogtak, �s nyomtalanul elt�ntek, mintha visszamenn�nek az �lomba, ahonnan j�ttek.
Elbandukolt Ady olyan l�ptekkel, mintha egy holt gyermek�t vinn� a karjai k�z�tt, szomor�bb akkor se lehetett volna, de szerencs�re volt m�g egy st�ci�ja*, a k�v�r Kov�csn�l, a Nagymez� utc�ban, ahov� a cig�nyzen�szek j�rtak, kik id�ig a v�ros k�l�nb�z� r�szeiben muzsik�ltak. Itt n�gyszemk�zt �lt R�v�sz B�l�val, aki mindenk�ppen a szocialista tanok alapos ismeret�re akarta kitan�tani. N�ha d�li versre sz�lalt meg a harang a Szent Ter�z torny�ban, a tan�t�s tartott.
Bizonyosan �jabb tudom�nyos meg�llap�t�sokkal, �j emberismeretekkel t�vozott Mikes doktor, hab�r az embereket Shakespeare-en k�v�l senki meg nem ismerhette. (� volt az egyetlen ember a f�ld�n, akinek olyan szeme volt, mint az Istennek, mindent l�tott.)
– Milyen marha vagyok, hogy �ppen �gy �bren t�lt�ttem az �jszak�t, mint a t�bbi bolond. Igaza van L�ndor Tivadar* szerkeszt�nek, mindenki kicsit elmebajos a v�rosban. Minek ez az �jszak�z�s napr�l napra? Az ideggy�nge emberek nem f�rnek a b�r�kben, csukass�k be magukat az �r�ltek h�z�ba, de ne az utc�kon j�rjanak �jszaka. Ahelyett, hogy a „Szenved�lyes bar�tok” befejez� r�sz�t ford�tottam volna, az Esperest n�ztem, ebben a diszn��lban – mond elmen�ben a h�z �rn�j�hez, aki egy zs�molyon �lt az el�szob�ban, �s egyik H�lgy cigarett�t a m�sik ut�n sz�vta.
– Csak azt�n meg ne sz�ktesd a nevelt le�nyomat, Kisfuvaros R�zsit, mint ahogy a k�v�h�zban meg�g�rted neki! – mond egyet ny�jt�zkodva Johanna, mintha ez volna neki a legfontosabb az eg�sz vil�gon.
– Doktor Johnsonra mondom, hogy ez meglep�. Az�rt �lt itt az el�szob�ban eg�sz id� alatt?
– Az�rt is. Mert az a l�ny m�r napok �ta csomagol.
– Felesleges az �r�ll�s. Ha �n megsz�ktetem, akkor is a k�m�nyen �t sz�ktetem, mint a r�gi Angli�ban a ladyket.*
„A rejt�lyes doktor” h�na alatt k�nyveivel �s ford�t�saival oly fanyaran ment v�gig a v�roson, mintha kor�n reggel a kedv�t akarn� elvenni mindenkinek az �let folytat�s�t�l. Val�ban neki�lt a m�g �jszak�t�l poshadt szerkeszt�s�gi helyis�gben, egy imm�r let�nt nap k�ziratai, k�nyomatosai, eml�kei k�z�, hogy a „Szenved�lyes bar�tok” ford�t�s�t folytassa.
– Ford�t� szab� volt az ap�m Kispesten! – d�dolgatta mag�ban, ha f�radozott. – Sohase panaszkodott az �cska nadr�gokra, ak�rmennyit hoztak hozz�. Az egyiknek a zseb�ben m�g egy forintos bank�t is tal�lt, hal�l�ig besz�lt r�la.
Moln�r Ferenc �s t�rsas�ga szok�s szerint r�videsen t�voztak, miut�n „–o–”, mint akkoriban cikkeit al��rta, kiosztott n�h�ny viccet a h�rlap�r�k k�z�tt, amelyekkel azok m�snap bej�rj�k a v�rost, hogy azok v�g�l tipikus budapesti viccekk� v�ljanak, miut�n szerz�j�ket elfeledt�k, Cholnoky Viktornak (�s term�szetesen S�ginak is) esz�be jutott a m�ltatlanul elhanyagolt Ferencv�ros, m�gpedig a Kinizsi utca, ahol Viktor esztend�kig lakott, �s a polg�rokat az �rd�g�z�sre, az aranycsin�l�s titkaira �s az eur�pai Expressz-vonatok menetrendj�re tan�totta, miut�n mindig el akart utazni hanyatl� eg�szs�ge k�r�l�s�ra. De helyette t�bbnyire Kiss J�zsef (akinek seg�dszerkeszt�je volt) vagy Sur�nyi J�zsef, aki f�n�ke volt, �s minden h�ten megmutatta neki k�pt�r�t, amilyent egy lelkes vaskeresked� (�s f�szerkeszt�) tud �sszev�s�rolni: utazott el az Expresszel, amely �jf�l el�tt �rt Pestre.
– Ez Magyarorsz�g szempontj�b�l a legostob�bb menetrend, huszon�t�t �rdemelne az a vas�ttitk�r vagy ilyesf�le, aki a nemzetk�zi vonatok menetrendj�vel foglalkozik. �ppen ellenkez�leg: nappal kellene a k�lf�ldr�l j�v� �s k�lf�ldre men� vonatoknak Magyarorsz�gon �thaladni, hogy az utaz�k l�thass�k ezt az orsz�got.
– Nagyk�r�st? Nagymarost? – k�rdezte S�gi, am�g a Ferencv�ros fel� l�pegettek a legk�l�nb�z�bb mell�kutc�kon �t, egy-egy kor�n nyit� „ost�ri�”-ba vagy „spelunk�”-ba (mindennap m�s neve volt t�rsalg�sukban az elker�lhetetlen, b�nbe sodr� kocsm�knak), betekingettek.
– A magyar Alf�ldet, Esztergomot, a maga m�kincseivel, tornyaival kell megmutatni, ahol az idegennek ki kellene sz�llni – felelt Viktor, mert reggel mindig a legk�l�nb�z�bb probl�m�kon t�rte a fej�t, hogy valahogy ne gondoljon arra, mi v�rja otthon�ban: gy�szjelent�s vagy az ajt�ra szegezett �rver�si hirdetm�ny.
– Az Esperes elutazhatott volna az Expresszel, volt neki el�g p�nze hozz� – mond S�gi megn�th�sodva, v�kony fel�lt�j�ben �s t�d�bajos hangj�n.
Cholnoky meg�llott a J�zsef k�r�ton, ahol egy val�di olasz oszt�ri�s ismer�se volt, titokzatosan megfogta S�gi karj�t:
– Bevallok neked valamit. �n se utaztam volna el, ha annyi p�nzem volna, mint az Esperesnek. Az � szempontj�b�l az a legjobb teend�, amit v�lasztott. M�r az �letben megpr�b�lni, hogyan fekszik majd az ember a s�rban, �jf�lkor fel�bredni �s k�s�rtet m�dj�ra k�rty�zni.
Az Esperes k�r�l d�l� kopkacsat�ban term�szetesen r�szt vett a megfelel� k�r�lm�nyek k�z�tt k�n�lkoz� �lvezetekb�l soha ki nem maradhat� „B�ti” �r is, mivel alkalmat adott a t�rsas�gnak annak meg�llap�t�s�hoz, hogy m�g mindig t�bb szerencs�je van a szerelemben, mint a j�t�kban.
– Kergesd el a Strimplit, �gyis l�pten-nyomon megcsal – mond a „Noldi” n�v alatt ismert h�rlap�r� �s lapvev�.
– Mindenki csak a maga dolg�val t�r�dj�n – felelt a szok�sos izzad�, meggy�t�rt, �gynevezett dunsztos �llapotban B�ti, amikor rendszerint az utols� krajc�rj�t is elvesz�tette. – Mindig m�snak van szerencs�je. M�s� az ekvip�zs*.
– De a n�k! – sz�lt az �jjelt�l berekedt hangon az Esperes, amikor m�r mindenki elt�vozott, �s kettesben maradt a let�rt lovaggal, aki mindenk�ppen meg akarja �rtetni az „orsz�g egyetlen vagyonos ember�”-vel, hogy p�nz n�lk�l nem lehet elindulni a nagyvil�gba:
– Ezek a szerencse fiai ilyenkor elmennek a frissen kis�p�rt, tejillat� k�v�h�zba habosk�v�t inni kal�ccsal. M�sok korcsoly�zni, g�zf�rd�zni, ty�kszemet v�gatni, borotv�lkozni, �j ruh�t pr�b�lni a szab�hoz veszik l�pteiket. S�t�lnak is t�n egyet a Stef�ni�n – mond a vid�ms�got m�mel� lovag az utaz�l�d�n �lve. – Senkinek sincs semmi baja, mert mind okos, tehets�ges „fiatal” – fejezte be az utols� vend�g, �s a korszak divatja szerint kiny�jtott tenyer�vel intett, �nmag�nak �s az elmenteknek.
– De a n�k! – felelt az Esperes majdnem f�l�lomban. – Eg�sz �letedben az volt a h�red, hogy a n�k bolondulnak ut�nad, nem lehetett olyan k�v�h�zba menni, ahol a kenyeresl�ny legal�bbis a menyasszonyod ne volna.
– Persze, az rosszulesik az ilyen nadr�gsz�jas, k�v�r embernek – felelt hirtelen B�ti. De meg is b�nta nyomban.
– Mondhatsz, amit akarsz – sz�lt most halkan, de elhat�rozottan az Esperes –, m�g goromb�skodhatsz is, de k�lcs�nt nem adok. A kassza z�rva van.
(Val�ban B�ti j�l l�tta, hogy nagy, gy�m�lcs�skof��hoz hasonl� ersz�ny�t az Esperes a matrac al� s�llyesztette.)
– K�lcs�nr�l sz� sincs, nagyon tisztelt bar�tom. Lehetek a v�ros szeg�nye, de megv�logatom azokat, akikt�l k�lcs�nk�rek.
(„A v�n gazember ahelyett, hogy megs�rt�d�tt volna, helyesl�en b�lintott” – �llap�totta meg k�s�bb a k�zd�t�ren maradt lovag, mikor kalandj�ra visszagondolt.)
– K�l�nben is rendes ember, akinek �n is akarok sz�m�tani – folytatta a l�d�n �l� lovag –, a d�li �s d�lel�tti �r�kban j�r hitel�gyletei lebonyol�t�s�ra, amikor a bankigazgat�k a hely�k�n vannak. Nem mondom, hogy engem v�r, de a hely�n van Madarassy-Beck Gyula, aki iskolat�rsam volt, irod�j�ban �l a b�csi Rothschild, m�g t�n Frid�nyi is, akir�l „Frid�nyi bankja” c�mmel reg�nyt �rt egy r�gi magyar �r�, �bray vagy �br�nyi. A r�gi magyar �r�kat nem ismerem annyira, mint a franci�kat. Eredetiben, az els� kiad�sban volt szerencs�m olvasni Balzacnak azt a novell�j�t, amelyben az afrikai katona egy barlangban szerelm�vel h�d�tja meg a n�st�ny oroszl�nt.
(„A v�n sz�lh�mos, aki kiadja mag�t gazdag embernek, erre az el�ad�sra is csak a fal fel� igyekezett fordulni”, �llap�totta meg k�s�bb a szorong� helyzetben lev� mesemond�.)
– Mindig a n�k j�rnak az eszedben, m�g az oroszl�nok k�z�l is – felelt a behamuzott, gy�r�tt takar� al�l az Esperes.
– Term�szetesen nem lehet mindenki olyan t�r�k basa, mint �n, f�tisztelend� aty�m, a magunkfajta szeg�ny leg�nyek bizony t�rik a nyakukat, ha valamely kellemes percet akarnak el�rni az �letben – �g�lt az ostroml� az alv�st szimul�l� felett. – �n ing� �s ingatlan javaival, l�bas �s l�batlan j�sz�gaival bek�lt�z�tt egyszer�en egy h�rembe, ahol naponta tal�n �tven n� is megfordul, �s kiv�lasztja mag�nak a legszebbet, amikor uzsonna t�j�n �s �jszaka becsengetnek a „Bar�ts�gos H�z”-ba. K�nny� meg�t�lni a vil�got papucsb�l, h�l�ingb�l �s korcos gaty�b�l. Teli bugyell�rissal a p�rna alatt. De tess�k kint j�rni, mint Rembrandt* „�jjeli �rs�ge” a kapuk el�tt.
– A k�pz�m�v�szet Lyka K�roly* reszortj�ba tartozik n�lunk, tedd az �r�asztal�ra – felelt az Esperes kiss� t�relm�t vesz�tve, pedig b�r�nyszel�d lelk� volt. – Mit akarsz k�gy�b�v�l�seiddel?
– „M�g egy sz�t, kir�lyn�, miel�tt fejem porba hullana”, ha eml�kszel az „Essex”-b�l? Egy vallom�ssal tartozom neked, ma reggel, 1912. m�rcius 20-�n – mond a lovag a d�tumra k�l�n�sen s�lyt helyezve. – Bevallom neked, hogy engem nem is szeretnek a n�k… hanem ut�lnak.
Esperes az igen �nnep�lyesen el�adott vallom�sra nem fordult eg�szen a fal fel�, hanem csak „sr�gen”* (mint a jelenlev� k�s�bb meg�llap�totta).
– A legpokolibban ut�lnak, tisztelt h�ziasszonyodt�l kezdve az �ltalad eml�tett kenyeresl�nyig. Ezen nem lehet v�ltoztatni. A J�zsef k�r�tr�l a Lip�t k�r�tra, az Andr�ssy �tr�l a budai korz�ra menek�lnek el�lem, nem el�gszenek meg annyival, hogy az utca egyik oldal�r�l a m�sik oldalra menjenek.
– Nagyon sz�ks�ged lehet a p�nzre, hogy ilyeneket vallasz – mond el�sz�r b�lcs ember m�dj�ra az Esperes. De a b�lcsess�gt�l csak egy mezsgy�nyire esik az ostobas�g, amit az �gy felett �g�l� lovag igen j�l tudott. Az�rt �t�tte tov�bb a vasat:
– Ha legal�bb �ll�som volna… Egy �ll�sban lev� embert mindig lehet szeretni, ha m�s�rt nem, az �ll�s��rt. Ha valami v�rhat� �r�ks�gem volna: tal�n m�g el is v�rn�m, hogy szeressenek. �gy azonban el kell hinnem, hogy val�ban nem tudok t�ncolni, �s m�gis mindig t�ncolni akarok.
– Bel�tod? – k�rdezte szem�veg�t igaz�tva az Esperes.
– M�g t�bbet is bel�tok. Nem tudom m�r mulattatni a n�ket a mai kor divatja szerint. �reg bolondjuk leszek maholnap, akivel csak a p�nz�rt besz�lnek.
Az Esperes hat�rozott mozdulatot tett. Tudniillik kisz�llt az �gyb�l a falusi pl�b�noshoz vagy m�gis ink�bb magyar ruh�s tiszteleteshez ill� l�bbeliben, �s felh�vta a k�sei lovagot: seg�tsen az ersz�ny�t megtal�lni a matracok k�z�tt.
A felsz�l�tott seg�tett, enn�lfogva az eldugott ersz�ny hamarosan megker�lt.
– Ma, 1912. m�rcius 20-�n adok neked eml�kbe t�z koron�t. Mikor fizeted vissza?
– Term�szetesen tavasz napj�n, m�rcius 21-�n, azaz huszonn�gy �ra alatt, mint a kaszin�ban szok�s.
– Ezt nem v�rom t�led – felelt az Esperes, mert mint mondottuk, j� ember volt.
…Ugyanezen j�s�g�nak k�sz�nhette, hogy k�r�lbel�l hatheti „k�r�z�s” ut�n (ameddig egy szab�lyszer� f�rd�k�ra tart) az egyh�zmegye, illet�leg az �r�ks�g fogyatkozni kezdett, hogy mindent elmondjunk az Esperes t�rt�net�b�l, aki darab id�re megzavarta az �jszakai �letet Pesten, holott ki se mozdult �gy�b�l. Mint minden �r�ks�g: az Esperes �r�ks�ge sem tarthat �r�kk�. Kezdett c�lz�sokat tenni, m�gpedig �jszak�nk�nt a saj�t „kaszin�j�ban”, hogy tal�n m�giscsak igaza lesz doktor Johnsonnak, azaz a rejt�lyes „doktor”-nak, aki a lexikoni c�dul�k gy�jt�s�t mondja a vil�g legels� �lvezet�nek. Csak a h� B�ti volt m�s v�lem�nyen: „Ha az �letemr�l akarok valamit tudni: �gyse a lexikont n�zem. M�rpedig �n �nz� vagyok, engem csak a saj�t �letem �rdekel!”
Majd egy�b lelkiismeretbeli furdal�sai t�madtak az Esperesnek. „Tal�n m�gsem eg�szen ill� egy magam korabeli embernek fiatal n�k h�l�j�ba keveredni?” – k�rdezte Pesta Frigyes h�rlap�r�t, akit valamely okb�l „fogh�zlelk�sz”-nek neveztek a h�rlap�r�k. (T�n mert mindenre tal�lt vigasztal�d�st.)
A filoz�fus egykedv�en felelt:
– �n feloldozlak. A pech* er�s�ti az embert – tette hozz� szok�sos mond�s�t. – Nyilv�n peched volt a n�kkel.
K�s�bb eg�szen �jfajta aggodalmai kerekedtek az Esperesnek, amelyeket csak Johann�val k�z�lt:
– A minap, hogy eg�szen ki ne menjek a gyakorlatb�l, megpr�b�ltam felh�zni a hat h�t el�tt levetett nadr�gomat. Legnagyobb megr�k�ny�d�semre, nem ment �ssze a nadr�g a hasamon.
Az eddig el�adott bajok k�z�l Johanna n�zete szerint ez volt a legkomolyabb. Mert hogyan menjen el a „Bar�ts�gos H�z”-b�l az Esperes nadr�g hi�ny�ban? Ilyen pohos ember r�sz�re nem is tal�lni egyk�nnyen nadr�got a szomsz�dokn�l, ismer�s�kn�l. „Ha B�tit�l k�rem k�lcs�n a nadr�gj�t, meg�l, mert m�gse eg�szen olyan k�v�r ember, mint az Esperes” – gondolkozott Johanna. V�gigfuttatta eml�kezet�t �sszes k�v�r ember ismer�sein, de az Espereshez hasonl�t nem tal�lt. „Nincs m�s megold�s, mint nadr�got kell varratni” – mond ki az utols� sz�t Johanna, �s az Esperes v�gre �gy t�vozott a h�zb�l, hogy visszat�rjen hivat�s�hoz, a lexikon szerkeszt�s�hez. A legk�zelebbi hajnalon hi�ba j�ttek a kaszin�tagok a szok�sos l�togat�sra. Az Esperesnek nyoma veszett, �s kalandja ut�n sok�ig nem mutatkozott. Mondj�k, a lecke megjav�totta, megn�s�lt, �s �r�kre lemondott a boh�m �letr�l. T�voz�s�nak �vfordul�j�n Johanna hord�r �tj�n k�ldem�nyt kapott, amely nem volt m�s, mint az Esperes nadr�gja, amelyet az el�szob�ban a fogasra akasztott. Vajon kap-e a nadr�ghoz val� embert valaha?
Teh�t ebben a „Bar�ts�gos H�z”-ban lakott Rezeda is, de term�szetesen egy m�sik szob�ban, ahov� a kaszin�i �let vihara akkor se hallatszott, amikor az a legzajosabb volt.
Rezeda �r, „a gazda” n�ven emlegetett �riember, titkolt vend�ge volt a h�znak, Johann�n k�v�l senki se l�phetett a szob�j�ba, hogy az �lm�b�l felserken� urat igen zs�rosan, kiad�san f�z�tt h�slevessel �s benne f�tt marhah�ssal megk�n�lja.
S lehet, hogy vannak aj�nlatosabb �telek is a vil�gon, mert a mindennapos marhah�s, m�rs�kelt �g�v�nk alatt, tal�n nem mindig teszi meg a mag��t.
De Rezeda �r, ak�r �rzelmess�gb�l, ak�r gyakorlatiass�gb�l, �gy kezelte az itt t�lt�tt esztend�ket, mint olyan esztend�ket, amelyeket viharos ifj�s�ga ut�n ki�rdemelt mag�nak, mint valami nyugd�jat. B�r m�g csak harminc�t esztend�s volt, de n�ha �gy �rezte, hogy annyit �lt, mint t�z m�s, norm�lis ember. Nagyon kor�n kezdte „a vitorl�z�st az �let vizein”, csaknem h�sz esztend� viszontags�gai �lltak m�g�tte az �gy fej�n�l, amelynek l�b�n�l J�noska foglalt helyet mindig bizonyos elsz�nts�ggal, megvet�ssel, len�z� mosollyal vagy komoly tekintettel, mert m�r kezdetben kitapasztalta, hogy ez a modor haszn�l az �riembernek. A m�sok b�tors�ga er�s�ti a gyeng�ket, J�noska v�lem�nye szerint pedig Rezeda �r gyenge volt, mint a legt�bb f�rfi. (�s az �gy fej�n�l, mint valami szentk�p: J�kai M�r legszel�debb arck�pe vigy�zott, megnagyobb�tott fotogr�fia alakj�ban. Ebben a h�zban becs�let�k volt az �r�knak.)
– Csak soha semmi szemreh�ny�st ne t�gy magadnak, hogy megint �tlumpoltad vagy �tk�rty�ztad az eg�sz �jszak�t. Semmireval� ember az, aki megb�n valamit – mond J�noska, H�lgy cigarett�j�t sz�vogatva, de k�zben gondja volt r�, hogy a jobb falatokra felh�vja a h�l�ingben eb�del� Rezeda figyelm�t.
– Tudom, hogy aludni szeretn�l, de abb�l semmi se lesz addig, am�g azt a vel�s koncot meg nem etted. N�zd, milyen falusi kenyeret szereztem neked. �ppen olyant, amilyent otthon, Szerencsen s�t�ttek a v�n sz�cs h�z�n�l. (J�noska szerencsi sz�let�s� volt, �s egy zsid� vall�s� magyar sz�cs volt az apja. Erre a magyar sz�csre mindig b�szke volt J�noska; szerette volna, ha Rezeda is k�dm�nben j�r n�hanapj�n.)
Rezeda val�ban �gy ette eb�dj�t, mint egy nyugd�jas.
A leves hossz� t�szt�j�t olyan meg�rt�ssel, lassan h�rp�lgette, mintha a t�szta hossz�s�g�t�l f�ggen�nek azoknak az �veknek hosszai, amelyeket a j�l meg�rdemelt nyugalomban elt�ltend.
Nem kapkodott a levesben �sz� z�lds�gek ut�n. A f�l karal�b�nak vagy a tavaszi �z� s�rgar�p�nak, a gyeng�d zellernek vagy a „Bar�ts�gos H�z”-ban szinte �rthetetlen petrezselyemnek (amelyet az itt megfordul� n�k m�g sohasem �rultak), a kanal�ra kellett kapaszkodni, ha azt akarta, hogy elfogyasztass�k a k�nyelmes �riember �ltal.
– Mondja, J�noska, nem akadna egy kis z�ldpaprika a levesbe, amilyent egyszer tavaly ett�nk?
J�nosk�nak �rz�ketlen arc�n valamely �rdekl�d�s mutatkozott:
– Eml�kszem. Kutyakom�dia volt – sz�lt, �s egy hasonl� paprika feltal�l�s�ra indult. Maga is szerette a paprik�s, borsos, sz�val f�rfias �teleket. Kis fej�, egy harap�sra val� v�r�shagym�r�l p�ld�ul mindig gondoskodott a levesben f�tt h�s mell�, amely rendszerint f�lk�v�r �s csontos volt, s�val volt meghintve.
A h�slevesbe belef�z�tt egy-k�t krumplit �s egy nyers k�posztagerezdet is. De ehhez nem ny�lt Rezeda, ak�rmilyen gusztus�ra lett volna. Ezek Johann�t illett�k, mint ahogy a b�s�ges eb�d marad�kaival az �gy l�b�n�l �l� Johann�t k�n�lta meg. (Ak�rmilyen viszonyban volt Rezed�val, ezt a hely�t az eb�del�s �r�j�ban elfoglalta. „�lt, mint egy kutya a gazd�ja l�bain�l.” „Ugyancsak harminc�t esztend�s volt, �s id�ig megtanulta a rendet”, gondolta mag�ban Rezeda, amikor a t�lt�l megv�lt, �s Johann�nak ny�jtotta. – J�noska! – sz�lt hozz� ilyenkor szel�den.)
– Tudom, hogy nem vagyok a feles�ge. Ann�l t�bb vagy kevesebb, mert feles�g sohasem akarok lenni. Egy f�l�r�ig egy pinc�r volt a f�rjem, am�g megesk�dt�nk, azt�n nyomban elv�ltunk. El�g volt a h�zas�letb�l. Teh�t nem is tehetek szemreh�ny�st az �letm�dja miatt, mert annak semmi �rtelme nem volna – mond J�noska, a csontokat, igen, a csontokat, azokat a marhacsontokat megropogtatva fogaival, ami nagy testi er�r�l tett tan�bizonys�got. (N�ha az �l�ben vitte Rezed�t az �gyba, ha kiss� t�bbet ivott a kellet�n�l.) – De egyszer m�r megj�hetne az esze.
– Ha megj�n az eszem, az mind a kett�nkre csak rossz lehet – felelt Rezeda a plafon fel� f�jdog�lva a f�st�t. – Most, hogy nem haszn�lom a rendes eszemet, nagyon j� ez az �letm�d. Estig aludni, legfeljebb f�l�lomban hallani az �letet, �s azt komolyan nem venni, mint ahogy az ember nem veszi komolyan, ami �lm�ban t�rt�nik vele. Behunyt szemmel, holdk�rosk�nt, semmi veszedelemt�l meg nem ijedve j�rogatni… A fal mellett menni… �jf�lkor a k�ls� Andr�ssy �ton s�t�lni, �s a v�rosligeti t� partj�ra, egy padra letelepedni mag�val, J�noska: ez legyen minden teend�m.
Az ut�bbi mondat nem hangzott el ugyan minden hat�s n�lk�l, de J�noska m�gis kem�ny arccal folytatta:
– Most m�r j� darab id� �ta ismer, tudja, hogy a maga p�nz�vel nem t�r�d�m. Az asszonynak kell a f�rfi mell� �llni. Mindig �gy gondoltam az egy�tt�l�st. De ha egyszer hazaj�nne, �s hozna egy sz�l vir�got… Nesze, te asszony… Let�rne a keze?
Rezeda nagyot f�jt a plafon fel�:
– Csak ilyen bolond udvariass�gi dolgokat ne k�v�njon t�lem J�noska, mert akkor r�videsen ott leszek megint, ahol voltam, belezuhanok az �letbe, ha formas�gaihoz hozz�ny�lok. �n kimenek�ltem az �letb�l, amikor ebbe a h�zba bek�lt�ztem.
– �n h�vtam – mond J�noska (nehogy t�n ez�rt is �letmegr�vid�t� szemreh�ny�st tegyen mag�nak az �vatos f�rfi�).
– Kimentem az �letb�l, annak minden kedvez�sei �s kedvez�tlens�gei el�l, mintha valaki otthagyja a j�t�ktermet vagy a piacot, ahol az �let�rt j�tszanak, alkudnak. Gondoltam, el�g volt a szerencse forgand�s�gaib�l, helyezkedj�nk arra az �ll�spontra, hogy velem t�bb� nem t�rt�nhetik semmi, se szerelem, se b�nat, se f�nyerem�ny, se vagyoni elpusztul�s. Ebb�l a kisszob�b�l hallgatom d�lut�n a zongoraverklis j�t�k�t �s �nek�t, el�g ennyi a vil�gb�l. Est�re majd k�r�ln�zek a v�rosban, mint egy idegen, aki most �rkezett a vas�tt�l. Nem irigyelek senkit, mert senkit se ismerek. De gondolom, hogy tov�bb �lek, mint az utc�n mellettem elhalad� rohan�k, v�gtat�k, felhev�lten, akik mind valami c�l ut�n szaladnak. El�rik a c�lt, de j�n b�rmely percben a hal�l. Mi �rdeke volna velem a hal�lnak, mikor semmi c�lom nincs, senkinek nem vagyok �tj�ban?
– Nem akarom elkezdeni az �letet, mert az lesz bel�le, hogy gyermekkocsit tologatok a V�rosligetben, ha megint belemelegszem az �letbe – mond Rezeda, �s a fal fel� fordult, ami minden nyelven azt jelenti, hogy a t�rsalkod�snak v�ge van. J�noska leeresztette a f�gg�nyt, �s Rezeda �r l�b�hoz fek�dt. Ilyenkor tudott aludni istenigaz�ban � is.
Vannak bizonyos dolgok, amelyeken nem szabad v�ltoztatni, b�rmily rossz szok�son alapuljanak. Rezeda m�r nem r�vehet�, hogy valaha vir�got vigyen egy n�nek! – gondolta mag�ban.
…K�r�lbel�l �gy mondta el a „Bar�ts�gos H�z” t�rt�net�t Rezeda �r, amikor a Stef�ni�n az �letm�dj��rt felel�ss�gre vonta �t Cs�sz�r Fruzsina.
– Ez�rt voln�k elveszett ember? Akin m�r nem lehet seg�teni? M�g mindig nagyon messze vagyok a rabl�gyilkoss�gt�l!
Cs�sz�r Fruzsina – b�r el�g mulats�gos volt a t�rt�net, amelyet Rezeda a „Bar�ts�gos H�z”-r�l el�adott – egyetlen arcizm�val se �rult el k�l�n�sebb �rdekl�d�st. Rezeda megfigyelhette, hogy a n�k, m�g a legmozg�konyabb arc�ak is, milyen m�rv�nyarcot tudnak �lteni, ha bizonyos dolgok a sz�v�ket �rintik. (Tal�n ugyanilyen arcot �lt�tt volna J�noska is, ha Cs�sz�r Fruzsin�r�l mer�szelt volna el�tte sz�lani.)
K�r�lbel�l a M�csarnokig mentek ily sz�tlanul, amelyet nem �rdemelt meg m�g a z�zmar�s id� sem, „hiszen csak egyetlen esem�ny van az �letben, ez pedig nem m�s, mint a hal�l”, de b�rmik�nt b�tor�totta mag�t filoz�fus gondolatokkal Rezeda �r, nem ker�lhette el, hogy Fruzsina nyomott hangulat�b�l ne ereszkedjen az � fej�re is egy fekete sz�rny, amelynek hi�ba mondta volna: „Hess, te ostobas�g!” M�r sokkal jobban hatalm�ban volt ennek a p�rizsi sz�ke asszonynak, mintsem mentes�teni tudta volna mag�t az � �rz�sei al�l.
A M�csarnokn�l �tment a h�don Cs�sz�r Fruzsina, �s l�that�lag a liget olyan r�sz�t kereste, amelyet kev�sb� l�togat a publikum.
A N�vtelen Jegyz� szobr�n�l merev magatart�ssal �lt egy s�padt arc�, gy�trelmes tekintet�, �nmaga �rz�seibe mer�lt �reges �riember. A szemk�zti padon r�t bajusz� �pol�ja. (Rezeda �r mintha saj�t mag�t l�tta volna, ha majd egyszer lelki beteg lesz � is.)
A fel�gyelet alatt lev� id�sebb �r rosszall� tekintetet vetett Cs�sz�r Fruzsin�ra, aki a liget elhagyott r�szei fel� kereste az utat. Feld�lt idegeivel bizonyosan meg�rezte, hogy ez a n� valamiben t�ri a fej�t, de nem �gy Rezeda �r, aki legubbasztott f�vel ballagott a h�lgy mellett.
– Azt mondta, estig alszik – mond hirtelen a h�lgy, mintha az el�tte lev� feh�r gyept�l k�rdezte volna. – Hogy van az, hogy �n m�gis mindig nappal l�tom?
– Mert az illet� nem tud aludni nyugodtan �s szokott k�bulat�ban est�lig, mi�ta �nt megismerte – felelt Rezeda �r ugyancsak tompa hangon. – Kezdi �rdekelni az �let… A gyermekkocsi.
Cs�sz�r Fruzsina most val�ban a ligetnek olyan r�sz�be vezette Rezed�t, ahol alig l�thatta �ket valaki, az idegbeteg �reg�r a t�volban szok�sos �lmodoz�s�ba m�lyedt.
Meg�llott egy fat�rzsn�l, amelynek nekivetette a h�t�t, mint valami b�sty�nak, �s �gy n�zett fel t�nd�kl�, cs�b�t�, m�g az elk�rhoz�st is boldogan �g�r� arc�val, sepr�s szemeivel, megnedves�tett ajkaival, el�l fesz�tett mell�vel �s foxterrier l�baival Rezed�ra (mert val�ban, a nagyon finom cip�be b�jtatott l�bak is n�ztek).
– Teh�t m�gis siker�lt valamit el�rnem, hogy v�ltoztassak az �leteden, te, egyetlen szerelmem – mondta, mintha gy�nna. – Most cs�kolj meg.
Tal�n m�g mondani akart valamit, de moh�n kapott Rezeda lehajl� sz�ja fel�.
Olyan cs�k volt (�gy is volt sz�nva), amelyet sohasem lehet elfelejteni. Egy n� tette fel az �let�t ebben a cs�kban, ak�r a pokol, ak�r a mennyorsz�g k�vetkezzen a j�v� percben.
A desztill�lt* v�gy cs�kja volt, amely m�r szinte elker�lhetetlen�l k�vetkezett be, mint a vir�g ny�l�sa vagy a bomba robban�sa.
Nem j�tt egy perccel sem kor�bban, se k�s�bben. K�t szerelmes ember kapta meg a pillanatot, amelyben megismerhetik egym�st.
Nem is volt nagyon csod�lkozni val�, amikor Fruzsina megint rendbe szedte mag�t, karmanty�j�ba ny�lt, �s hitvesi hangon �gy sz�lt:
– Adok neked ezer koron�t, hogy azzal a n�vel szemben lev� dolgaidat rendezzed. M�g ma elk�lt�z�l onnan. Legjobb volna, ha valamely sz�llod�ba menn�l lakni, ahol a f�ggetlen �riemberek �lnek. Most m�r ne besz�lj�nk err�l a dologr�l t�bbet. Csak azt engedd meg, hogy a karodba kapaszkodjam a h�dig. M�gis, ha l�tott volna valamit valaki a f�k k�z�tt, gondolja, hogy f�rj �s feles�g vagy jegyesp�r vagyunk, �n egyetlenem. Egy lovaggal kevesebb lesz a „Bar�ts�gos H�z”-ban.
Rezeda olyanform�n viselkedett, mintha oda sem figyelt volna az asszony szavaira, az ezerkoron�sra �s a j�vend� perspekt�v�j�ra, mintha val�ban olyan m�ly �rz�s� ember lett volna, akit bizonyos �br�ndjaib�l neh�z kiz�kkentem a pr�zai szavakkal.
(Lehet, lehets�ges, hogy csakugyan ilyen m�ly �rz�s� ember volt, akinek n�ha egy gondolatt�l is fizikailag f�jni kezdett a sz�ve. F�jt, mint egy s�r�lt sz�v… Vagy tal�n t�bb adag szentimentalizmus szorult bel�, mint kort�rsaiba.)
A cs�kon gondolkozott, �s �sszevetette azt Cs�sz�r Fruzsin�nak megismerked�seik napj�n mondott szavaival. (Szentimentalizmusra vall, hogy nem felejtett el mindj�rt elr�ppent n�i szavakat.)
Akkor azt mondta Fruzsina, hogy egy Isten cs�kj�ra v�gyakozik… Mondta ezt a forr�s�gt�l tikkadt ajakkal, szinte hervadozva a v�gyt�l, mintha nem tal�lta volna meg azt, akit igaz�n megcs�koljon. (A k�tf�rj� asszony!)
�s vajon olyan volt a cs�kja, amely az �rzelmek (vagy �rz�kek) legm�ly�r�l j�n, hogy vads�gukkal, moh�s�gukkal meglepjenek m�g egy olyan f�rfit is, aki m�r „pr�b�lt egyet-m�st a vil�gban”? (gondolta ugyancsak Rezeda).
�s amint lehajtott fejjel bandukolt a mindink�bb fel�l�nk�l�, s�t szenved�ly�t alig f�kez� Fruzsina mellett, m�g egy gondolat el�j�tt valahonnan az agyrendszer�b�l.
– Vajon hogyan tudta meg J�nosk�t oly pontosan Fruzsina, hogy m�r p�nzzel felszerelve j�tt ellene?
Az asszony gyorsan felelt a k�rd�sre:
– Az uram �llati v�gyait kellett kiel�g�teni, azt�n vallott, mint a karikacsap�s. Ez az elm�lt �jszaka volt, �s eg�sz �jszaka nem aludtam. (Rezeda �sszeharapta az ajk�t. Mif�le v�gyai lehettek annak a semmitmond� sz�ke embernek? T�n megkorb�csolta Fruzsin�t?) Reggel a bankba rohantam a p�nz�rt, amely a maga megment�s�re sz�ks�ges.
– Igen, eml�kszem r�, a nagybecs� f�rje valamikor a kaszin� idej�ben ugyancsak megfordult a „Bar�ts�gos H�z”-n�l, mint a legt�bb �jjeli bagoly. Azonban ez h�zass�gk�t�se el�tt volt.
– Rem�nylem… Nem szerettem volna, ha att�l a h�lgyt�l hozz�m l�togat.
Rezeda �rnak m�r a sz�ja ny�lott, m�r a nyelv�n volt a sz�, amellyel �r�kre elvesz�tette volna ezt a n�t. Azt akarta mondani:
– Kir�lyn�, azt hiszi, hogy p�nz�rt kaphat� az a n�, aki engem �t esztendeig szeretett? K�nnyebb egy k�be faragott szent asszonyt megvesztegetni az ujj�r�l levont gy�m�ntgy�r�j�vel, mint ezt a n�t, aki a l�bamat mosta, az �l�ben hordott, farkaskutyak�nt vigy�zott az �lmomra… �s amikor f�l�lomban kinyitottam a szemem, k�r�lbel�l olyannak l�ttam a rajtam f�gg� tekintet�t, mint Nagyboldogasszony reggel�t. Ez a n� gazdagabb mindkett�nkn�l, mert olyan sz�ve �s lelke van, amely �rul�sra sohase volna k�pes. Mi pedig itt ketten valakiket el�rulunk.
„M�lt sz�zadbeli besz�d, amelynek m�r a karzaton se volna hat�sa a »Szeg�ny ifj� t�rt�net�«-ben, mond mag�ban Rezeda, mid�n k�s�bb bennrekedt besz�d�re visszagondolt.”
B�r a f�v�ros felsz�ne, az els� pillant�sra l�that� panor�m�ja m�g nem mutatta, de a h�bor� el�tt egy-k�t esztend�vel Pest m�r szeg�nyedett.
Muladoz�ban volt az a lend�let, amelyet igaz�ban a millenn�ris esztend�, Magyarorsz�g fenn�ll�s�nak ezeresztend�s �vfordul�ja hozott meg, amely lend�letet ki is haszn�lt minden talpon lev� ember a maga tehets�ge szerint. A millenn�ris id�k �ta lass�bb temp�t vett az orsz�g �s f�v�ros sz�rnyal�sa, h�tk�znapok k�vetkeztek, amikor lassabban j�rtak a vonatok, �s az ezeresztend�s Magyarorsz�g p�nzb�s�ge fogyadoz�ban volt. �m ekkor a politik�ban t�rt�ntek nagy esem�nyek, hogy a kis magyar vil�g �jra pezsg�sbe j�jj�n. Kossuth Ferenc* gy�z az orsz�gban a Tisz�k �s a hatvanhetes, elavult Magyarorsz�g felett, egy j�l fel�p�tett vil�got d�nt romba a v�gzet �ltal hazavez�relt Kossuth fi�. �jra lend�letbe j�n az orsz�g sz�rnyal�sa, frissebb motorok �llnak be a r�giek hely�re, hogy megint buzogjon az �let.
De a h�bor� el�tt m�r a nagy esem�nyek utols� k�rty�i is kij�tsz�dtak, bizonyos lomposs�g �s b�gyadts�g jelentkezik az �let menetel�ben, �gy a f�v�rosban, mint a vid�ken. A j�l j�vedelmez� nagy �zletek, a gondtalan �ll�sok �s �letpoz�ci�k nem hullanak le az �gb�l. Az �gyn�k�knek – Kossuth Ferenc �ta mindenki az – ugyancsak szorgalmasan kell utazgatni, hogy a r�gi �letstandardot* fenntarts�k. De fenntartott�k, mert a M�V vonatai kit�n�ek voltak, �s az energia, a sz�p, j�, finom �let el�r�se ir�nt val� energia vitte az embereket. Nehezebb volt a mindenre j� p�nz megszerz�se – de megszerezt�k.
Rezeda �r teh�t a „Meteor”-hoz c�mzett sz�llod�ba k�lt�z�tt.
(Nem finoman berendezett garsz�nlak�sba*, mint tette volna n�h�ny �v el�tt, ha el�bb j�n meg ereje �letm�dj�val szak�tani, aminthogy n�h�ny �v el�tt egy rem�nyteljes fiatalembernek m�g k�nny� volt ilyenre szert tenni. A hitel, a bizalom, a keresked�k �zleti v�gyakoz�sa az utc�n j�rt az emberek sark�ban, mindent k�n�l� �gyn�k�k k�ny�r�gve vitt�k a port�k�t azokhoz, akik m�g nem voltak csal�rd buk�s miatt becsukva. Rezeda �r l�tta bar�tai leg�nylak�s�t, ahol m�g eredeti festm�nyek is d�sz�tett�k a falakat, az �r�asztal egy m�remek volt, a garsz�n �r �gy �lt, mint a „K�k �reg Isten Bajororsz�gban”, mint abban az id�ben mondt�k.)
Rezeda �r az �tmenetis�get jelent� sz�llod�ba k�lt�z�tt, mert nem tudta, hogy mikor unja meg ezt az �letm�dot is.
Az ismer�s hord�r – Johanna hord�rja, aki piros sapk�j�ban a „Bar�ts�gos H�z”-n�l am�gy is f�lig-meddig komornyikja volt – minden d�lben be�ll�tott az eb�ddel, mint valami tiszthez a kutyamos�, �s hapt�kban v�rta be, am�g a meleget tart� ed�nyekb�l Rezeda �r az eb�det kikanalazza.
– �zenni nem tetszik a nagys�gos asszonynak?
– Tisztelem – felelt eleinte n�mi lelkiismeret-furdal�ssal Rezeda, k�s�bb mind k�z�mb�sebben.
A „Meteor” sz�lloda a K�r�ton volt, tal�n �ppen a K�r�t legforgalmasabb pontj�n, ahol a nagyon zajos, de m�sodrend� pesti mindennap p�f�g, mint a rot�ci�s*.
A negyedik emeleten lakott, de erk�ly�r�l �s „messzel�t�” szem�vel j�l l�thatta azokat az embereket, akik az Erzs�bet k�r�ton v�gigmentek, hov�, merre, milyen k�l�n-k�l�n c�lzattal ir�ny�tott�k l�pteiket az aszfalton. F�l Budapest elment naponta az erk�lye alatt, ugyanez�rt az els� napok ut�n megunta a n�zel�d�st.
„– Pesten senki se n�z a magasba, mindenki az aszfaltot n�zi, hogy ott keresse az aranyat, ugyanez�rt nem �dv�z�lhettem senkit se erk�lyemr�l” – mondta k�s�bb �lete e korszak�r�l.
A sz�lloda f�ldszintj�n lev� helyis�geket, a k�v�h�zakat artist�k �s m�s �jjeli n�pek frekvent�lt�k*, a negyedik emeleten Rezeda b�relte szob�j�t. Egyik oldal�n lakott egy rangjavesztett husz�r f�hadnagy, aki �lland�an a p�rn�ja alatt tartogatta a szolg�lati forg�pisztoly�t, hogy agyonl�vi mag�t. Eg�sz nap fel �s al� j�rt a szob�j�ban, de nem t�ls�gosan zajongva, hanem kim�rten, mintha bizonyos l�p�seket akarna elv�gezni, amelyeket elmulasztott.
– Most elmegyek rokonomhoz, Csics alt�bornagyhoz, hogy �gyemben seg�ts�gemre legyen – mond, �s ki nem mozdulva a szob�j�b�l, ment, mendeg�lt Csics alt�bornagyhoz.
Rezed�nak val� szomsz�ds�g volt.
A m�sik szomsz�dja egy �reg k�rty�s, bizonyos G�ly Lajos volt, aki �lete romjain �ldeg�lt itt, �s v�nemberes, hosszadalmas k�h�g�seket rendezett, ha el nem ker�lhette. Pedig egy�bk�nt nagyvil�gi, pall�rozott modor�, tekint�lyes �riember volt, aki Eur�pa minden kaszin�j�ban k�rty�zott fiatal kor�ban (am�g a tags�got b�rta fizetni), a Jockey Club* tagja, k�s�bb a p�rizsi �s f�ldk�zi-tengerparti k�rtyah�zak lovagja. Igen sok �rvet tudott felhozni maga mellett, amikor a folyos�n n�ha tal�lkozott Rezed�val, de �nz� volt, mint minden �reg k�s�rtet, kik�h�gte mag�t („erre a kis id�re, ami h�tra van”), ha �sszed�lt a h�z is.
– Hazaj�ttem Pestre, miut�n abban a k�poln�ban, amely Monte-Carlo �s Nizza k�z�tt �ll az orsz�g�ton, ahol m�r sok j� tan�csot kaptam: azt s�gt�k meg nekem, hogy negyven esztend� alatt, am�g k�lf�ld�n j�rtam, tanulhattam m�r annyit, hogy elb�njak a pestiekkel. Hazaj�ttem, miut�n elv�geztem az �let iskol�j�t. Nos, azt tapasztalom, hogy el�lr�l kell mindent kezdeni, �n vagyok a balek – sz�lt a tekint�lyes �reg�r, �s hamis fogsorait csikorgatta.
J� p�r ezer holdja volt valamikor, Fortuna* azonban, akit eg�sz �let�ben �ld�z�tt, h�t�t mutatta neki, ebbe nem tudott belenyugodni.
– Ha nem volna valamely kis k�vetel�sem az egyiptomi Khediv�t�l, akivel ecart�zni* volt valaha szerencs�m, a hotelsz�ml�t se tudn�m kifizetni – mond.
A r�gi Magyarorsz�g, ahol lakom – gondolta Rezeda �r, valah�nyszor a negyedik emeletre �rt.
De j�tt Hubert, a pinc�r, �s jelentette, hogy a „Lady” h�vja Rezeda urat a telefonhoz, mire Rezeda �r abbahagyta r�gim�di �j ismer�sei felett val� gondolkod�s�t.
Ez a „Lady” nem volt m�s, mint Cs�sz�r Fruzsina, aki nagyvil�gi n� l�t�re tudta azt a n�h�ny angol sz�t, amelyet a „szem�lyzettel” szemben kell haszn�lni; ugyanez�rt Huberttel mindig angolul besz�lt. (Mert Hubert Anglia egy vid�ki v�rosk�j�ban, ahol a Pickwickek* szoktak a londoni postakocsir�l lesz�llni, tanulta a pinc�r mesters�get: ugyanez�rt m�s volt, mint Rezeda �rnak b�rmely pinc�r ismer�se. Esquire-oknak* nevezte vend�geit, az �reg G�ly Lajost pedig legal�bbis egy lord m�sodsz�l�tt fi�nak, akire m�g nagy �r�ks�g v�r. Ugyanis, r�vid id� el�tt hagyta el Anglia „vir�goskertj�t”, m�g nem volt ismer�s a pesti viszonyokkal.)
– A kedves Lady, aki mindig oly ny�jasan sz�l hozz�m… Hubert �r, k�rem unokatestv�remet, Rezeda Esq.-t a telefonhoz h�vni – jelentette Hubert lelkendezve, mintha val�ban � is megh�dolt volna Cs�sz�r Fruzsina hangj�nak, amely �gy hangzott a kagyl�b�l, mintha elb�jol� szalonja kell�s k�zep�n besz�lgetne.
�, ebben az id�ben, amikor a pesti n�k igaz�ban megtanultak a telefonnal b�nni, azon �t h�d�tgatni, sz�rakozni, felel�ss�g n�lk�l kac�rkodni: Fruzsina tal�n legjobban tudta �rzelmeit kifejezni az Edison-szerkezeten �t.
Egy korszakbeli pesti d�ma lak�sa nem is k�pzelhet� el telefon n�lk�l (amelyen �t „t�rsadalmi �letet” is folytathat), de Fruzsina szerelm�nek �pol�s�hoz oly sz�ks�ge volt a mindennapi telefonbesz�lget�sre, mint a vir�gnak a kert�sz kann�j�ra.
A hajdani �rn�k levelez�sei – a csod�latos oldalakra terjed� szerelmes levelei – helyett j�tt a telefon, amely mindazt elint�zte, amit n�h�ny �v el�tt m�g levelekben kellett meg�rni.
Fruzsina cs�kol�zni tudott telefonon.
Azon a bizonyos alt hangj�n, amelyet Rezeda �r hol ahhoz a n�i hanghoz hasonl�tott, amelyet egyszer, r�gi p�nk�sdkor a veszpr�mi p�sp�ks�gi templom k�rus�r�l hallott, amely hangba �vekig beleszeretett, b�r tulajdonos�t sohase ismerhette meg, hol meg egyszer�en „mell�nynyitogat�”-hangnak mondott – ezen a hangon kezdte Fruzsina.
– M�r h�rom napja annak a cs�knak, amelynek az �ze folyton a sz�jamban van… �gy m�g nem cs�kolt meg senki az �letben, se az any�m, se az uram. (Vajon melyikre gondolt a kett� k�z�l?) J�rok fel �s al� a szob�imban, ki�l�k az erk�lyre, pr�b�lok olvasni vagy Gr�t�vel besz�lgetni, de nem tudok m�sra gondolni, mint arra a percre, amikor v�gre az ajkadat az ajkamra tetted, meg�zleltem valami olyasmit, amir�l eddig fogalmam sem volt. Bizonyosan valami nagyon j� cselekedetet vittem v�ghez �nk�ntelen�l, hogy m�r itt a f�ld�n alkalmam volt megismerkedni a mennyorsz�g �dv�vel. V�g�l �n m�gis csak egy szeg�ny asszony vagyok, egy �rva n�, akinek egyetlen vigasztal�ja a f�ldi �letben, hogy szerelemmel szeretik. Azt hiszem, annak a cs�knak a pillanat�ban igaz�n sz�vb�l szerett�l.
– Mindig r�d gondolok – felelt Rezeda nem kev�sb� �rzelmesen, mert, mint m�r eml�tett�k, gy�nge ember volt, akire r�ragadt a n� �rzelmess�ge. (Kilencven-egyn�h�ny kil� tests�ly� �s 189 centim�ter magass�g� volt akkor, m�gis olyan k�nny� volt, mint egy pehely a n�i s�hajt�ssal szemben.) Ugyanez�rt nem lehet csod�lni, hogy nyomban kiegyenesedett, megfesz�lt a sz�k telefonf�lk�ben, amikor a dr�t m�sik v�g�n azt ind�tv�nyozta Cs�sz�r Fruzsina, hogy azt a bizonyos cs�kot meg kellene ism�telni ma d�lben.
– Ott, a „szokott hely�nk�n”, a mi kis mad�rf�szk�nk�n, a t�lgyfa alatt.
– �gyis kev�s t�lgyfa van a ligetben – mond Rezeda, mert m�s nem jutott hirtelen esz�be.
– Sz�p az id�, �s csak r�vid muszkabund�mat* kapom magamra – �g�rte Fruzsina.
De miel�tt letette volna a kagyl�t, m�g mondott valamely hev�t�t:
– Bevallom neked, hogy az�ta is voltam a ligetben, de csak az idegbajos �regurat l�ttam. Teh�t egy negyed�ra m�lva a „szokott kis f�szekben”, dr�g�m – mond Fruzsina, mintha Isten tudn�, milyen nagyszab�s� kalandr�l volna sz�, pedig csak egy r�pke cs�k volt a programba felv�ve, holott Rezeda �r eg�szs�ges f�rfi l�t�re m�r tov�bb is szeretett volna eljutni a szerelemben.
– A szerelem… – d�dolgatta mag�ban, amint kocsiba �lt, �s a v�rosligeti t� h�dj�ig vitette mag�t. A konfert�blisnak* beleegyez� mosolyg�s ter�lt el fak� bajsz�n. � tudta, hogy mi�rt vitetik magukat a pasas�rok a v�rosligeti t�hoz.
Rezeda elhaladt a „szok�sos �ton” (m�sodszor j�rt erre �let�ben), a N�vtelen Jegyz� szobr�n�l megint ott �ld�g�lt a merev �r, olyan mozdulatlanul, mint egy halott p�pa. Bizonyos aszk�ta szigor�s�g volt arc�ra �rva, mint aki mindenr�l lemondott, mert mindent megpr�b�lt, �s rossz �z�nek tal�lt. Lehetett volna t�n t�le f�lni is, amint ki�gett, �res tekintet�vel b�mult a semmibe, mint akinek megakadt valahol a gondolata, �s az akad�ly olyan, hogy nem tud el�bbre jutni. Tal�n �ppen �l�halottnak k�pzelte mag�t, �s ett�l az eszm�t�l nem tudott elmozdulni? „Meghaltam”, mondja �s azt hiszi, hogy nincs m�s tennival�ja, mint a l�thatatlan arc� N�vtelen Jegyz� mellett �lni, mintha egy�tt voln�nak a semmis�gben. Nincs t�bb� feljegyeznival�juk.
A r�kabajsz� �pol� r�vid pip�j�t sz�vogatta a szemk�zti padon, �s bizonyosan m�sra gondolt, mint a beteg �reg�r, mint az �pol�knak ez m�r r�gi szok�suk.
Rezeda tov�bbhaladt, amint a t�volb�l megmutatkozott el�tte a „kis f�szek”, a nagy t�lgyfa, ahol embereket l�tott. K�telek l�gtak a fa�gr�l, �s l�tra volt t�masztva a fader�khoz, mintha akaszt�shoz k�sz�l�dn�nek.
K�zelebb �rve, persze kit�nt, hogy fav�g� munk�sok vett�k c�lba a nagy f�t, mint ahogy a ligeti kert�szeknek ez szok�suk minden tavasszal.
Mi lesz Fruzsin�val? Mi lesz a cs�kkal? – k�rdezte mag�ban a szerelemt�l szinte megb�nulva Rezeda. (Am�g m�s f�rfiak t�bbnyire tal�l�konyak lesznek a szerelem eset�n, ez a k�l�nben el�g okosnak mondhat� �riember a szerelem j�tt�vel meggy�vult, mintha valami k�l�n�s veszedelembe keveredett volna.)
– Milyen j� dolga van a beteges �riembernek, �t persze nem zavarja senki szokott hely�n – v�lekedett Rezeda, am�g t�prengve fel �s al� j�rt a fa k�rny�k�n.
Pontosan, mint a messzi d�li harangsz�, h�z�dik �t a lombtalan f�k k�z�tt, mintha az angyalok sz�rny�n j�nne, �rkezett Cs�sz�r Fruzsina, vid�ki f�ldbirtokosn�hoz hasonl�, sz�nes vir�gokkal kivarrott k�dm�nk�j�ben, r�vid „trott�rszokny�j�ban”, lapos sark� cip�iben, s�rga b�rkalapj�ban, hogy az m�r maga l�tv�nyoss�g volt.
– Nem divatos, de praktikus – felelt Fruzsina odavet�leg Rezeda dics�r� szavaira. – Pesten kevesen �lt�zk�dnek �gy, mert nem praktikuss�g szempontj�b�l varratj�k a ruh�kat. – Azt�n az „akaszt�f�ra” n�zett, de b�lcs asszony m�dj�ra vidoran felki�ltott:
– Ez hi�nyzik a bibli�b�l, hogy a paradicsomi kert�szek b�ntet�sb�l kiv�gj�k �va f�j�t.
Mintha m�r elfelejtette volna ama v�gyteljes szavakat, amelyeket a „kis mad�rf�szek”-r�l mondott, m�g a f�rfi belsej�ben zsongtak, mint a habok, a dr�gal�tos szavak.
�ltal�ban j�kedv�nek l�tszott Cs�sz�r Fruzsina a falusias viseletben, mintha valami olyan t�rt�nt volna vele, ami nem mindennapi.
– Majd tal�lsz m�g alkalmat, hogy ma megcs�kolhass�l. �g�rem… Most pedig �lj�nk le a szomsz�d padra a v�n bolondhoz, ott, a N�vtelen szobra mellett.
Nagyon j� napja volt Fruzsin�nak, �tt�rt r�gi kedve az �ji holdvil�g �ltal h�trahagyott �br�ndos felh�k�n, mint reggel a napsugarak. Bok�ig �r� szokny�j�ban gumilabda m�dj�ra ment el�re a nedves �ton. Rezeda n�ha meg�llott, hogy h�tulr�l is gy�ny�rk�dj�n benne.
– Olyan, mint egy l�ny.
– V�nkisasszony. Mert val�ban olyannak �reztem magam eddigi f�rjeim mellett.
A „halott p�pa” nagyot n�zett, amikor a s�t�l� p�r v�ratlanul meg�llapodott, �s a szomsz�d padon foglalt helyet. Az ilyen, magukkal hal�losan elfoglalt urak minden k�r�l�tt�k t�rt�nt esem�nynek jelent�s�get tulajdon�tanak. Nyugtalanul forgatta a semmis�gbe merev�lt fej�t jobbra-balra, hol a sz�talan szoborra, hol a k�zel�ben �l� „p�rocsk�ra” pillantva, mire a r�t bajsz� �pol� fel�llott a szemk�zti padon, pip�j�t h�tradugta kez�vel, �s a fel�l�nk�lt beteghez k�zeledett. De az v�ratlanul r�ki�ltott:
– Maradni akarok. Felt�ve, hogy nem �znek bel�lem g�nyt a tisztelt jelenlev�k.
– Nem! – felelt bar�ts�gosan, egy ap�ca szel�d hangj�n Cs�sz�r Fruzsina, mintha k�teless�g�nek tartotta volna, hogy az �pol�val szemben v�delm�be vegye a beteges �riembert.
Ez a k�zbesz�l�s l�that�lag megnyugtatta az �riembert, az �pol� vissza�lt a hely�re, �s a pip�t agyar�ra nyomta, Rezeda pedig csod�lkozott Fruzsina l�lekjelenl�t�n.
Most m�r k�zelebbr�l is szem�gyre lehetett venni a beteges �riembert. Sz�rke ny�lsz�r kalapja volt, amelyet nyilv�n m�g az elm�lt ny�ron tett fej�re, miel�tt az �pol� gondjaiba ker�lt volna. Ruh�zata �gy, angol szab�s�, hossz� sz�rke kab�tja, gombos cip�je, cs�kos nadr�gja, sz�rke nyakkend�je, amely ruh�zat�b�l l�tszott, egy valamikor jobb napokat l�tott �riember� volt. De minden olyan gy�r�tt �s gondozatlan volt alakj�n, mint akivel tulajdonk�ppen senki se t�r�dik, legkev�sb� �nmaga. Az �r�ltek ilyenek (ha nem �lt�znek viszont boh�c m�dj�ra). �s m�g egy jel volt a beteges �riemberen, amely szemet sz�rt: ez a nadr�gja �s magas sz�r� cip�je k�z�l kis�rg�ll� harisny�ja volt, amelynek olyan s�rga sz�ne volt, mint a betegs�gnek, k�rh�znak… K�l�nben az eddigi r�m�let (amely bizony�ra betegs�ge folyom�nya volt) muladozott arc�r�l, amikor a r�t �pol�val szemben Fruzsina v�delm�re kelt.
�tvenesztend�s forma lehetett, de valamikor a mutat�sabb f�rfiak k�z� tartozhatott, mindig kiv�lott alakja a b�li forgatagb�l, hogy a n�i szemek megl�thass�k.
– Azt hiszi, uram, hogy lehet a m�lt eml�keib�l meg�lni? – k�rdezte hirtelen el�g kellemes, csak alig f�tyolozott hangj�n a beteges �riember, amikor �szrevette Rezeda vizsg�l�d�s�t. (Mintha eltal�lta volna a gondolat�t.)
– �n p�ld�ul �gy vagyok vele, de bizonyosan m�sok is a megrend�lt eg�szs�gi �llapot�ak k�z�l, hogy a m�ltb�l csak a kellemetlen, f�j� eml�kek l�togatnak meg, hogy az embernek kedve volna a fej�t a p�rn�ba gy�m�sz�lni �s s�rni. Az „int�zetben” az orvosok, m�g kev�sb� az �pol�k, nem �rtik, hogy mi�rt s�r egy �regember, akinek megvan a kv�rt�lya*, kosztja… Mikor annyian j�rnak a vil�gban en�lk�l!
Az �pol�nak a szemk�zt lev� padon ezalatt csaknem a tork�ra ment a pipacsutora. Ennyit h�napok �ta nem hallotta besz�lni a beteges �riembert. Bizonyosan az a r�szv�tteljes asszonys�g biztatta fel, aki most is megsz�lalt bar�ts�gos hangj�n:
– Mi�rt s�r?
– S�rok, de fenntartom magam, b�r semmiv� v�lt minden k�r�l�ttem – mond most fel�l�nk�lve a beteges �riember, mintha itt volna az id�, hogy igazolja mag�t. – Fenntartom magam minden k�njaim k�z�tt, pedig az ember csak egy labda a betegs�gek k�zepette. Az �ce�nm�lys�g� s�r�sokb�l is el� tudok j�nni, ha kimondom azt a var�zssz�t, amelyet Dickensben olvastam egyszer: „Istenem, ne vedd el a tiszta eszemet.” H�napokig nem b�rtam ezt kimondani, �s akkor szenvedtem a pokol k�njait. Minden b�n�m�rt, tal�n m�g a hozz�m tartoz�k b�nei�rt is megvezekeltem, mert az �r�lts�g ama betegs�gek k�z� tartozik, amely f�j. A legf�jdalmasabb minden f�jdalom k�z�tt. Most m�r tudom, mert megpr�b�ltam, hogy mi�rt �v�ltenek az �r�ltek. Nem eszeveszetts�g�kben, hanem f�jdalmukban.
Cs�sz�r Fruzsina k�zelebb h�z�dott a beteges �riemberhez, mert meglep�nek tal�lta, amit �j ismer�s�k meglehet�s nyugodt hangon mondott el.
– Megn�zhetnek, �n vagyok az, aki visszaj�ttem az �r�ltek vil�g�b�l, a pokolb�l, ahol h�rom h�napot k�l�nb�z� okokb�l, val�sz�n�leg a sors akarat�b�l elt�lt�ttem. Itt vagyok. A l�bomra helyezett kov�cs�ll�k al�l, e j� ember m�ve – intett az �pol� fel� –, vizes leped�k �s pokr�cok k�z�l, j�ggel t�m�tt fejzacsk�k, az �r�ltekkel elk�vethet� embertelens�gek k�z�l j�ttem, a legvadabb gondolaterd�b�l, ahol nincs �t, nincs nyom, nincs �gi t�j�k. Csak egy s�hajt�s van: Istenem, add vissza a tiszta eszemet. Visszaadta.
– Hogy lehet meg�r�lni egy intelligens embernek? – k�rdezte Rezeda �r, ama jav�thatatlan rossz szok�sa szerint, hogy akkor is sz�lt, amikor arra nem volt sz�ks�g. („A t�rsalg�s folyamatoss�ga” v�gett, mint a r�gi Illemk�nyvek el��rt�k.)
– Szerelem �s alkohol – felelt nem sz�vesen a beteges �riember, mintha csak sz�rakozotts�gb�l adna v�laszt a f�rfi�nak. – Feles�ge vagy menyasszonya mag�nak a h�lgy? – k�rdezte hirtelen a m�svil�giak vakmer�s�g�vel.
– Egyik se! Valami m�s! – felelt Rezeda helyett most Cs�sz�r Fruzsina, mintha ezt csak neki lehetne megmondani.
– No l�ssa – sz�lt bizonyos el�gedetts�ggel a beteges �riember. – �gy szokott kezd�dni. De ha majd �jra elj�nnek, a folytat�st is elmondom. Most eb�delni kell menni K�peczki b�csinak. Menj�nk, K�peczki b�csi.
A r�kasz�n� ember zsebre dugta a pip�j�t, megigaz�totta fej�n sportsapk�j�t, amelyet �gy hordott, mint valami jelv�nyt, a „Pesti Erd�h�z” c�mzett szanat�rium jelv�ny�t.
Az egykori lordkab�t a beteges �riemberen mind messzebb sz�rk�lt a f�k k�z�l.
– Olyan ismer�s az arca, mintha valahol m�r l�ttam volna – t�n�d�tt Rezeda.
– Felveszem �t szeg�nyeim k�z� – felelt Fruzsina. – M�skor is megl�togatjuk.
– M�r l�ttam valahol ezt az urat, f�nyk�pen vagy gondolatban, mint ahogy ismeretlen ismer�seinket szoktuk l�tni. Akkor cig�nyosan g�nd�r haja �s bajsza, szak�lla volt; szemtekintete, mint a tizenkilencedik sz�zadbeli sz�pnek mondott f�rfiaknak: kicsit �br�ndos, ha n�re n�zett, szilaj, ha paripa ker�lt al�, vit�z, ha ellens�ggel ker�lt szembe. Mint gr�f Andr�ssy Gyula*, az id�sebb, volt valamikor a legdali�sabb magyarok egyike. �j ismer�s�nk�n csak a ragy�i maradtak meg.
– De el�kel� ember lehetett – felelt Fruzsina.
Am�g �gy dics�rn�k a t�volod� ny�lsz�r kalapot, a beteges �riember �gy sz�lt �pol�j�hoz:
– Ezen az �ton se j�v�nk t�bbet. Hogy majd lesbe �lljanak r�m ezek az emberek, mint az �hes sak�lok a k�rh�zban legyeng�lt parasztra.
…Hol v�ltott�k cs�kjukat Rezeda �s Fruzsina, mert a megbesz�lt szertart�shoz mindketten ragaszkodtak. Egy templomban, a Damjanich utc�ban… Persze, olyan is volt a cs�kv�lt�s, amelybe a templombeli szentek minden m�sodpercben beleavatkozhattak. N�melyik szent tal�n fel is �rta mag�nak a dolgot, az�rt nem akartak err�l a cs�kr�l hosszadalmasabban besz�lni, mint egy nem siker�lt dologr�l se szok�s sok�ig tan�cskozni. Nem volt meg hozz� az id�, se hangulat… Fruzsin�nak szinte sz�raz maradt az ajka, �s egyetlen eml�kezetes �z se maradt nyelv�n. M�g Rezeda meg�llap�totta mag�ban, hogy r�gi gyan�ja nem alaptalan, Fruzsina ajka fel�l borotv�val tiszt�tja el azokat a barnas�gokat, amelyek minden d�sabb hajzat� n�n�l e helyen ki�tk�znek. A templomban vil�gosan �rezte �ket a gyeng�d ajak felett.
– Holnap �reg bolondunkn�l! – s�gta Fruzsina, mikor elv�ltak egy utcasarkon, hogy m�g a leveg� se hallja a nagy titkot.
Rezeda urat a sz�llodai folyos�n ama bizonyos hord�r v�rta az eb�ddel.
– Hol m�lt�ztatott ennyi ideig?
– A s�hivatalban – felelte kurt�n, korabelien Rezeda.
– Nem tudok a n�knek nem engedelmeskedni, ak�r kir�lyn�, ak�r szolg�l� int�zkedhetik velem; meddig lesz ez �gy? – korholta mag�t Rezeda, amikor m�snap megint csak pontosan elindult a randev�ra, mintha ez volna egyetlen hivatala a v�rosban.
Pedig az �jszaka nem is sokat aludhatott, mert az �reg k�rty�snak jutott esz�be v�grendelkezni, amely aktushoz nemcsak a sz�llodai szem�lyzetet, de az ismer�s vend�geket is ig�nybe vette.
– Nem mintha hal�lomat �rezn�m k�zeledni, csak a rend miatt – mond az �gyban fekv�, �veges tekintet�, s�padt hajnalra eml�keztet� arc� G�ly Lajos, �s angolul is megmagyar�zta Hubertnek, hogy ezt �gy tapasztalta mindig a gentleman vil�gban, amikor egy csal�dtalan ember az �tvenedik �v�t is bet�lt�tte. (Legal�bb hetvenesztend�s volt az �reg.)
Miut�n az id�s gavall�r ragaszkodott a sz�beli v�grendelkez�shez – �rni m�r csak a j�t�kt�bl�kra tudott reszket� kez�vel �s f�l szem�re csapott monoklij�n �t n�zdel�dve – a „Meteor” sz�lloda t�rzsk�z�ns�g�nek �jf�lkor �ssze kellett gy�lekeznie a felpolcozott p�rn�kon fekv� v�grendelkez� k�r�l. Ott volt Cs. f�hadnagy (aki olyan �rv�nak �rezte mag�t, hogy a nev�b�l csak a Cs� bet�t mondta ki �rthet�en, a t�bbivel nem akarta terhelni embert�rsait); a m�r eml�tett Hubert, meglehet�s lelkesed�ssel, mert ifj� �let�ben akkor vett r�szt el�sz�r a v�grendelkez�s �nnep�lyes aktus�n�l; a sz�lloda hossz� bajsz� port�sa, Sasv�ri, aki akkor magyaros�totta nev�t, mikor az „Arany Sas”-ban kezdte p�ly�j�t, de most b�lcs �regs�g�re a „Meteor”-ba ker�lt, semmi esem�ny se tudta t�bb� kihozni a flegm�b�l*, m�g G�ly Lajos k�l�n�s �jszak�ja sem. „Majd elutazik a vend�g!” – mondta, �s a h�zban, a h�z el�tt mindig kez�ben hordta sipk�j�t, csak egyetlen helyen nyomta ezt fej�be, a port�si f�lk�ben, mint valami hivatalos jelv�nyt. „�r�l�k, hogy f�lig-meddig egy hat�s�gi szem�ly is jelen van, mert amint tudja, Sasv�ri, Oroszorsz�gban a port�sok hat�s�gi szem�lyeknek sz�m�tanak”, mond G�ly Lajos. Egy darabig jelen volt az aktusn�l Samu b�csi, egy jobb napokat l�tott b�rszolga, de G�ly Lajos levetett cip�i – mindig c�gos lakkcip�ben �s kapc�ban j�rt a vil�gutaz� – nem hagyt�k nyugodni, �s a cip�vel kiosont a folyos�ra.
Ezalatt az �lemedett gentleman elmondta, hogy vagyoni javai fel�l akar int�zkedni, mert nem lehet tudni, hogy mi t�rt�nik az emberrel.
– Maguknak a sz�vess�geit t�bbsz�r ig�nybe vettem, nem szeretn�m, ha v�ratlan hal�lom ut�n a legkisebb zavart hagyn�m magam ut�n.
Hubert lelkesen, de r�szv�tteljesen b�longatott a tiszteletre m�lt� �reg tiszteletre m�lt� szavaira, m�g a hossz� bajsz� Sasv�ri az �lettapasztalatain�l fogva, meglehet�s egykedv�s�ggel fogadta a G�ly �r szavait.
– Nem lesz semmi zavar!
– K�nny� volt addig �gy besz�lni, am�g az utols� Bourbon �lt, aki B�cs k�rny�ki kast�ly�b�l pontosan k�ldte a tartoz�s�ra val� t�rleszt�seket. De az utols� t�rv�nyes tr�nig�nyl� a francia respublika* �r�m�re �hen halt, miut�n k�t h�napig a doktorok egyetlen falat t�pl�l�kot nem tudtak a szervezet�be juttatni, az �zvegye pedig, egy golyv�s* tiroli gr�fn�, sehogy se akarja meg�rteni, hogy vannak bizonyos gavall�rad�ss�gok, amelyeket a f�rj hal�la ut�n is rendezni kell. Most az �gyv�dem magyar�zza neki a dolgot. Davidovics Elek urat, �gyv�demet, lehet d�lut�n tal�lni az Andr�ssy �ti Secessi� k�v�h�zban. Vegye jegyz�kbe.
Sasv�ri nem valami nagy buzgalommal ugyan, de eleget tett a komor �regember k�v�ns�g�nak.
– Monte-Carl�ban �tadtam egy sziszt�m�t gr�f Hanaunak, egy porosz tisztnek, aki ottani kiutas�t�som ut�n – ez minden �riemberrel megt�rt�nhetik a janu�ri szezonban, amikor csapatostul k�ldik �tra Carl�b�l a feleslegess� v�lt vend�geket –, elt�voz�som ut�n sziszt�m�immal csinos nyeres�gre tett szert. Persze, nem jelentkezett gr�f Hanau, az �gyet ugyancsak �tadtam Davidovics Elek jogtan�csos �rnak, akinek c�mlet�t volt szerencs�m az el�bb jegyz�kbe v�tetni.
– �s az egyiptomi Khedive �fens�ge, aki m�r ide a „Meteor”-ba is utalv�nyozott bizonyos �sszeget m�lt�s�god sz�m�ra? – k�rdezte Hubert, mert figyelmes szolga l�t�re eml�keztetni akarta a tarka h�l�inges �regurat kintlev�s�geire.
– A Khediv�t egyel�re megtartom magamnak, mint ahogy boldogult ap�m is mag�nak tartotta fent a Kisf�s-tany�t, miut�n javait sz�tosztotta gyermekei k�z�tt. Kis bihari tanya volt, de mindig akadt benne asszony. Azt eleget sajn�ltam, hogy az ap�m term�szet�t nem �r�k�ltem az asszonyok dolg�ban.
– A Kisf�s-tanya teh�t? – k�rdezte a k�t bet�b�l �ll� f�hadnagy, mert term�szetesen a szem�lyzet p�rtj�n volt.
– Az udvari vonatok, a vez�rkari tisztek, a t�bornokok kalpagjai �s a koler�s halottak egyform�n z�ldek voltak Magyarorsz�gon. Tess�k megv�rni, m�g �n is ilyen vez�rkari z�ld leszek – felelt bizonyos m�ltatlankod�ssal G�ly Lajos, mint aki r�eszm�lt arra, hogy hi�ba k�vetett el j� cselekedeteket, az emberek telhetetlenek.
A v�grendelkez�si aktus ezzel v�get �rt, a kakasok valahol kukor�koltak, m�gpedig a szemk�zti New York k�v�h�zban, ahol egy Borosty�n nev� v�ndorsz�n�sz, aki kiskuty�val �s r�szeg �llapotban mer�szelt csak bel�pni a k�v�h�zba, kit�n�en ut�nozta a kakaskukor�kol�st.
… Ennek az �jnek eml�k�vel szaladt a tal�lkoz�ra Rezeda.
A N�vtelen Jegyz� szobra k�r�l m�r ott s�t�lt Cs�sz�r Fruzsina �s n�mi bossz�s�g l�tszott az arc�n. Ugyanis egy csukly�s fekete k�p�nyeg�t, amilyent a negyvenes �vekben viseltek a reg�nyh�s�k, �lt�tte mag�ra a szemezget� es� miatt, �s mind ez ideig nem volt senki, aki a postakocsik idej�b�l val�, de b�jos divatot m�lt�nyolta volna. M�g a beteges �riember se �rkezett meg �pol�j�val, a kez�ben tartott eserny�t nem a legnagyobb biztons�ggal fogta Fruzsina, idegess�g�ben mintha elejteni akarta volna.
De hely�n volt Rezeda, aki nem engedett egyetlen bossz�s szavacsk�t se elhangzani a dr�ga ajkakr�l, mert v�lem�nye szerint m�ltatlanok lenn�nek �nmagukhoz ez ajkak, ha nem mindig csak im�dkozva rebegn�nek kedves, sz�p szavakat, mert a n�i sz�n�l nincs nagyobb hatalom ezen a vil�gon.
– Egy ifj�kori �br�ndk�p jutott eszembe, amikor mag�t messzir�l megpillantottam, Fruzsina – kezdte Rezeda, tal�n hev�ltebben, mint m�skor. – Egy reg�ny h�sn�je, aki a legszebb �lmaimba k�lt�z�tt. Maga Roselli Gemma a Tavaszi hull�mokb�l.
Cs�sz�r Fruzsina mindenesetre elhallgatott, mert nem jutott esz�be hirtelen az eml�tett reg�ny, „hiszen annyi sok mindent kell olvasni az embernek, hogy el ne maradjon kor�t�l”, de Rezeda m�r az els� eml�kbillenty� megnyom�s�ra meg�rezte azt a halhatatlan mel�di�j�t a boldog �s boldogtalan szerelemnek, amely Turgenyev* k�nyv�b�l �radt.
– Roselli Gemma j�tt ily csukly�s k�penyegben a frankfurti bankba, ahol Dimitri v�rta, ahol igaz�ban megszerett�k egym�st… Eml�kszik, �ppen olyan volt a cukr�szle�nyka, mint most maga, Fruzsina – lelkes�lt tov�bb Rezeda.
(�ltal�ban, a h�bor� el�tt az �rzelmesebb olvas�k sok �r�mre akadtak a muszkareg�nyekben. Mikor n�h�ny nap m�lva Rezeda �r �tadta a tavaszi hull�mokat Fruzsin�nak, a nem minden okoss�g n�lk�l val� asszony a reg�ny elolvas�sa ut�n: ink�bb a cs�b�t� Poloszovn�val tal�lta mag�t egy atyafis�gban, de Rezed�nak ezt sohasem mondta meg, Gemm�nak, az �br�ndok l�ny�nak akart megmaradni k�pzelet�ben.)
– Ha az ember sokat olvas, mint �n valamikor: a gondolatai megtelnek mindenf�le reg�nyalakokkal, amelyeket viszontl�tni szeretne az �letben – folytatta Rezeda, a h�lgy m�g�tt menv�n egy f�l l�p�ssel, hogy annak posztillonkab�tj�ban, a sz�kre szabott der�kban, a romantikus r�ncolatokban kigy�ny�rk�dje mag�t. – Az ifj� kor kereste Puskin Tatj�n�j�t �s Olg�j�t, Ibsen* N�r�j�t, a nyolcvanas �vekben a Kam�li�s h�lgyet* �ppen �gy, mint az „�bermensch”-et*. Nagy ritkas�g, hogy tal�lkozhatni egy eleven reg�nyh�sn�vel.
– Engem m�r mondtak sz�ke Carmennek is – felelt sz�gyenl�sen Fruzsina. – Mert nem voltam mindig ilyen szel�d, mint az�ta, mi�ta mag�t ismerem.
Azt�n, mintha nem akarna a szem�ly�t k�zvetlen�l �rint� t�m�n�l sok�ig id�zni, k�nnyed�n fels�hajtott:
– �gy kell vennie, amilyen vagyok, mag�nak kell az okosabbnak lenni, mint ahogy a f�rfiaknak ez az �letk�teless�g�k. �n nem vagyok sz�frazsett*, se feminista, nem is akarok �n�ll� n� lenni, aki a kuty�ja illetlens�ge miatt maga veszekszik a rend�rrel az Andr�ssy �t kell�s k�zep�n. M�g J�noska, azaz Johanna se tudn�k lenni, aki mag�t karbantartsa �s cipelje, pedig tal�n maga az els� igazi szerelmem.
Cs�sz�r Fruzsin�nak ez a fordulatos besz�de nem hangzott el minden hat�s n�lk�l. A programbesz�det v�gighallgat� Rezeda �ppen le akarta hajtani a fej�t, hogy a sz�p szavakon �s azok �rtelm�n darab ideig elt�n�dj�n, szok�sos �lmodoz�s�ba mer�lve, de Fruzsina el�be v�gott minden melank�li�nak:
– Hol vannak ma bar�taink, a boldogtalan �reg�r �s �pol�ja?…
– Tudja, ki az a boldogtalan �reg�r? Az �jjel eszembe jutott, hol l�ttam valaha arck�p�t, de �t mag�t is, m�g dalia kor�ban: �rd�gh Korn�l � (a n�v k�lt�tt: a szerz�), aki valamikor a F�v�rosi Lapokn�l t�lt�tte be az arany koszor�s f�munkat�rs szerep�t, majd maga is szerkeszt�je lett egy nagy napilapnak, h�res �r�, publicista n�h�ny �v el�tt, m�g kir�lys�rt�s�rt lez�rt�k.
– Az �reg �rd�gh, aki elevenen a pokolba jutott – mond d�ngics�l� nevet�ssel Fruzsina, miut�n bizonyos dolgokat nem tudott elhallgatni. – Sohasem hallottam az uramt�l a nev�t, az �js�gban sem l�ttam a divatos �r�k k�z�tt – folytatta Fruzsina, mint h�rlap�r�n�hoz illik, akinek tiszt�ban kell lenni bizonyos dolgokkal.
– Pedig h�res asszonybolond�t� ember volt a maga kor�ban. A Ferenciek ter�n a borb�lym�hely c�mer�be arck�pe volt festve. Most a borb�ly is, � is egy mell�kutc�ba ker�lt a dr�ga boltb�r miatt. Vajon mi t�rt�nt vele, hogy id�ig jutott?
�s mintha var�zssz�ra t�rt�nne: a v�rosligeti h�don most felt�nt az emlegetett „�reg szoknyavad�sz” alakja a micisapk�s �pol� t�rsas�g�ban.
Mintha tegnap �ta – bizonyosan a hossz� ideje nem hallott „n�ies hangt�l”, mint k�s�bb mondta – felfriss�lt volna �rnyalakja. Azt lehetne mondani, hogy v�llainak tart�sa, kifesz�tett melle, l�bainak rakosgat�sa a MAC klub valamely �reg tagj�ra eml�keztetett volna.
– Hm. Ez az �riember lett volna becsukva? – k�rdezte hitetlenkedve Fruzsina, mert mint keresked�h�zb�l sz�rmazott n� el�tt, tulajdonk�ppen csak ez a sz�ps�ghiba sz�m�tott.
– M�gpedig V�cott, az �llamfogh�zba, hat h�napig. N�i l�togat�ival szerda �s szombat d�lut�nokon olyan botr�nyos jeleneteket rendezett, hogy �rd�gh Korn�l n�i l�togat�it a fogh�zigazgat� kitiltotta, �t mag�t pedig a „szerelem m�v�sz�nek” nevezt�k el a t�rzsk�nyvben, amit a foglyok magaviselet�r�l vezetnek.
|
Olyan korszakban �lt�nk, amikor a „Szerelem m�v�sze” meghat�roz�s tal�n m�g ann�l is magasabb rangot jelentett, mint a kir�lyi tan�csoss�g vagy m�s eff�le b�kebeli rang, amely�rt t�rt�k magukat az �riemberek.
Rezeda tagadhatatlanul a legjobb jelz�t haszn�lta a tegnap �ta v�ltoz�son �tment, beteges �riember bemutat�s�hoz. Fruzsina m�r keresg�lt is st�lszer� kis post�st�sk�j�ban (a posztillonk�peny* kieg�sz�t�j�ben) lorgnettje ut�n, amellyel az �riembert majd k�zelebbr�l szem�gyre veszi, de Rezed�nak m�g volt valami mondanival�ja az �gy �rdek�ben:
– Ne �reztess�k vele, hogy tudjuk kil�t�t. Elbetegesedett �llapot�ban t�n inkognit�ban* akar maradni. Tisztelj�k ezt a sz�nd�k�t.
– Majd megmondja maga is – sz�lt Cs�sz�r Fruzsina, mert n�mely dologban, �gy a f�rfiakkal val� b�n�sm�dban b�zott �nmag�ban. – Most mindenesetre menj�nk el innen, hogy szeg�ny beteg�nk a megszokott hely�t elfoglalhassa. T�gas a liget. N�zz�k meg, mit csin�ltak nibelungi* t�lgyf�nkkal.
– A j�mbor szeret�k f�j�val, akik megel�gszenek egy lopott cs�kkal – jegyezte meg Rezeda nem minden c�lz�s n�lk�l.
– Csak v�rj. V�rj. Mindennek elj�n az ideje – felelt Fruzsina. – Ha m�r a „Hull�mok” l�ny�hoz hasonl�tott�l, legyen t�relmed v�rni, am�g a le�ny elveszti a fej�t. Miut�n sz�v�t �gyis elvesztette m�r.
Ilyen (�s hasonl�) szavak voltak azok, amelyek Rezeda �r eml�kezet�be �gy bef�szkel�dtek, hogy napokig eml�kezett r�juk… Cs�cs�rgetve ism�telte �ket fejp�rn�j�nak, amelyet m�s hi�ny�ban �t�lelt. �s Fruzsina bolyhos nyakszirtj�t k�pzelte hely�re.
– V�rj, am�g megj�n a b�tors�gom hozz�. Akkor eleget csod�lkozhatsz, ha megl�tod, kit kapt�l bennem. �n minden idegsz�lamban �lek, ha szeretek. Egy ismeretlen vil�gbeli l�ny leszek, aki maga se ismer �nmag�ra. �s jegyezd meg j�l: m�g nem szerettem senkit �gy, mint t�ged. B�r k�tszer mentem f�rjhez szerencs�tlen fejemre. �s mind a k�tszer szerelemb�l. Mi a te szenved�sed az �n szenved�semhez m�rten, mikor elhib�zott �letemre visszatekintek! Vajon k�rp�tol sz�vemnek ez az �j, ismeretlen �rz�se minden�rt, amit az �let eddig nem adott meg? Megismerem valaha a boldogs�got? Lehetsz-e mindenem, nem vesznek el t�lem kezek, amelyek l�thatatlanul avatkoztak eddigi balsorsos �letembe?
– Kik lehetn�nek azok? – t�n�d�tt Rezeda �r, mert val�ban nem l�tott semmi veszedelmet.
– Majd a sors, a v�letlen k�ld valakit, aki elvesz t�lem – mond babon�san Cs�sz�r Fruzsina. – Ahogy ezt a nagy f�t is elvette t�l�nk a kisz�m�thatatlan v�gzet.
Rezeda �r ugyan gyermekes gondolatainak v�lem�nyezte, de m�gse tudott megfelel� szavakat Fruzsina vigasztal�s�ra tal�lni, amikor szerelmes cs�kjuknak egyetlen eml�kez� tan�j�t, a nagy t�lgyf�t kiv�gva l�tta maga el�tt a r�t tavaszi mez�n. �sszel �s tavasszal halnak meg a f�k. Az � szerelm�k mindj�rt egy hal�lesettel kezd�dik.
– Tal�n a f�t b�ntett�k meg helyett�nk – mond Fruzsina a t�v�ben elf�r�szelt, f�ld�n fekv� �ri�s k�r�l j�rogatva. – Mennyi ideig szolg�lt b�kess�ggel?
– Azt mondja a botanika, hogy a gy�r�ib�l meg lehet �llap�tani �letkor�t – mond tudom�nyosan Rezeda. – �n nem tudom annyira a term�szeti titkokat, de elhinn�m, ha mondan�k, hogy ez a fa l�tta az ifj� Podmaniczky Frigyest*, amikor a negyvenes �vek pasztellsz�n� frakkj�ban �s struflis pantall�ban* itt s�t�lt, �s a liget �s az Andr�ssy �t szab�lyoz�s�n t�rte fej�t. Sajnos, az �reg b�r� a ty�kszemei miatt m�r nem tud kis�t�lni a ligetbe, k�l�nben nem engedte volna kiv�gatni a f�t.
– Azonk�v�l elhal�lozott is a kegyelmes �r – mond most a h�tuk m�g�tt egy f�jdalmas, bizonytalan hang.
A beteges �riember volt, aki valami �ton-m�don r�vette �pol�j�t, hogy a N�vtelen Jegyz� szobr�n t�l is elk�s�rje mindennapos s�t�j�ban, s �gy ker�lt a tegnapi ismer�s�k m�g�.
Majd kifog�stalanul, mintha a V�ci utca kell�s k�zep�n volna: megemelte ny�lsz�r kalapj�t �s azzal a bizalmass�ggal, amelyet Fruzsina tudott maga k�r�l �rasztani, akivel csak egyetlen sz�t v�ltott, �gy folytatta a beteges �riember:
– Mi most m�g s�t�lunk, mert a liget a bor�s id� miatt n�ptelen, azt�n vissza�l�nk az Anonymus szobr�hoz, �s besz�lget�nk. (Sohase v�ltott egyetlen sz�t sem �pol�j�val.)
Az �j ismer�s el�terjesztv�n cs�b�t� programj�t, megint m�lyen k�sz�nt csak Fruzsin�nak, �s �pol�j�val tov�bbment. Az �pol� pip�ja a kab�t alatt �gy f�st�lg�tt, mintha az eg�sz ember �gett volna.
Rezeda �r �gy sz�lt:
– N�mely n�kh�z odaj�nnek t�rleszkedni az �sszes k�rny�kbeli macsk�k, ha valahol letelepednek, mag�hoz, Fruzsina, a beteges �riemberek, mint ak�r �n magam, ak�r leg�jabb akviz�ci�nk*, �rd�gh Korn�l �r.
– Vigy�zzon, ki ne ejtse a nev�t, mert meg tal�l sz�kni.
– Nem sz�kik meg. Hallgat�k kellenek neki, mert valami elmondanival�ja van. Gyanakszom erre a megmerev�ltnek, szinte hangjavesztettnek l�tsz� �riemberre, hogy legal�bbis annyi mondanival�ja volna, mint egy unatkoz� utasnak a m�sodik oszt�lyon. Nagy betegs�gek ut�n szokott �gy lenni, amikor a beteg mindenf�le t�csk�t-bogarat �sszegondol, de nincs senkije, akinek elmondhatn�. A saj�t �pol�j�val ut�v�gre nem besz�lhet, azzal k�lcs�n�s gy�l�lk�d�sben szok�s egy�tt �lni. �, hogy szeretn� bar�tunk is a pipasz�rat az �pol� tork�ra verni!
Val�ban a t�voli v�rosligeti �ton �gy mendeg�lt az �polt �s �pol�ja, mint egy h�zasp�r, amely az im�nt veszett �ssze a legmesszebbmen� gy�l�lettel. (Csak a h�zasp�rok tudj�k sz�vb�l gy�l�lni egym�st, az �let adott pillanataiban.)
Az �pol�nak nyilv�n nem tetszett a beteges �riember �j ismerets�ge, mert ezzel hatalm�t �rezte csorbulni. Hogyan �rk�dhessen � most tov�bb az imm�r harmadik h�napja �rz�tt �riemberen? F�lt�keny lett, mint egy csel�dsorb�l el�l�ptetett asszony… Szem�be h�zott sportsapk�ja al�l egy h�zmester d�h�vel n�zegette az Anonymus szobra k�r�l nem fizet� �j lak�kat.
De a beteges �riember ann�l nagyvil�gibb k�nnyeds�ggel ereszkedett szokott hely�re, �s m�g valamelyes lappang� kedv is l�tszott a magatart�s�ban. L�m, nem menek�lnek el�le az emberek, mint eddig, „�r�lt kor�ban”.
Pofaszak�lla volt, amelynek sz�n�t teljes bizonyoss�ggal nem lehetett meg�llap�tani. Hol sz�rke, hol v�r�sbe j�tsz� volt, mint egy nyugalmazott cs�sz�ri hivatalnok�, aki legfeljebb elsej�n foglalkozik b�vebben a szak�ll�val, amikor a nyugd�j��rt megy.
Sok�ig n�zett f�ldre szegezett tekintettel maga el�, mintha a gy�vas�g ellen k�zdene. Azt�n olyan hangon, mint egy hamis heged�hang, v�ratlanul megsz�lalt:
– Az �n id�mben az emberek eszm�kr�l ismert�k meg egym�st. �s ezt nagyon helyes m�dszernek lehet mondani, mert az emberi sz� a leghatalmasabb. Mindent ki lehet vele fejezni – mondta a hamis heged�hang, de v�gre eltal�lta a maga h�rj�t, b�r voltak�ppen senkihez se int�zte szavait.
– Ha szabad volna, elmondan�m n�zeteimet.
– Mi mindny�jan al�rendelt, szolgas�gban �l� emberek vagyunk.
– Els�sorban szolg�ljuk a m�lt id�ket, k�s�rt� �seinket, hagyom�nyainkat, mintha a m�lt id�k tudata, a h�tunk megett val� t�mogat� �ll�sa n�lk�l nem tudn�nk egy l�p�st sem tenni a j�v� fel�. K�l�n�sen var�zslatos, szinte �letfenntart� ereje van a m�lt id�nek Magyarorsz�gon, mert m�g legmodernebb napjainkban is bel�le t�pl�lkozunk. Mindent a m�lt id�t�l vesz�nk, t�rv�nyt, szok�st, erk�lcs�t, vil�gn�zetet �s politikai meggy�z�d�st. Az ap�nk, nagyap�nk isteni magaslaton �ll m�g t�ved�seivel is. Nem merj�k nem k�vetni �ket, �gy �nk�ntelen�l nem vagyunk m�sok, mint folytat�sai a r�gi id�nek, a l�bnyomok tov�bbmennek ugyanazon az �ton, j� szem kell hozz�, hogy megl�thassa valaki, hol v�gz�dik az egyik nemzed�k l�bnyoma, �s hol folytat�dik az �j nemzed�k�. A v�lasztott �t kanyarulatair�l ismerni fel, hol adta az egyik nemzed�k a m�siknak a helyet.
– M�sodsorban szolg�i vagyunk a jelen id�nek, amely ugyancsak j�kora terhet jelent egy emberre n�zve, aki nem tud Nietzsche, Dosztojevszkij vagy Tolsztoj* m�dj�ra egy�nileg gondolkozni.
– Mit jelent a jelen id� szolg�lata? Jelenti a fiatalok szenved�seit, amelyek testi vagy lelki �hs�gb�l fakadnak. Jelenti az elviselhet� amb�ci�-betegs�geket, amelyek megnyomor�tj�k a fiatalember �let�t. Vannak, akik k�l�nbek akarnak lenni �seikn�l, de legal�bbis ugyanazok, mint p�ld�ul gr�f Andr�ssy Gyula*, Tisza Istv�n*, az egyetemi tan�rok �s bankigazgat�k fiai p�ld�j�b�l l�tjuk. A m�rhetetlen amb�ci�k, amelyek egyszeriben az �regek hely�re akarn�k ragadni a fiatalokat: megkeser�t�i �ppen a legszebb �veknek. Mintha senki se tudn� az �let titk�t a fiatalok k�z�l, nem tudja �lvezni az �let�t a folytonos t�rekv�sei miatt. M�g csak k�r�ln�zni se �r r� a legt�bb a vil�gban, m�r benne akar �lni a nyeregben. Pedig fiatal szemmel tekintve legszebb a vil�g, amikor m�g �ps�gben vannak az ill�zi�k.
– M�sodik �tka az ifj�kornak, a jelen id�nek a szerelem, amelyt�l csaknem ugyanannyit lehet szenvedni, mint az amb�ci�t�l. A boldogtalan szerelem, amely a legt�bb fiatalembernek a sorsa, m�g ink�bb meggy�tri az �r�mre val� �letet. Elveszi �z�t, m�mor�t, �tv�gy�t az eg�sz �letnek; s�t gyakran hal�loss� is v�lik. Pl�ne, ha egy olyan asszony kez�be ker�l a fiatalember, akinek lelkiismerete csak �nmag�ig �r; nem tud gondolkozni, csak a maga fej�vel; a sz�ve egy�ni v�gyat, azaz �nz�st ismer csup�n az �sszes emberi �rz�sekb�l; csak a maga k�t szem�vel l�tja a vil�got; akiben nincs lemond�s, a szenved�sre val� �r�m�s k�szs�g �s �nfel�ldoz�s. Mindig � akar az els� �s egyetlen lenni a fiatalember gondolatvil�g�ban, ak�r h�vj�k Bovaryn�nak*, ak�r Nikolajevna M�ri�nak, akik �nz�s�kben voltak�ppen �leteket rontottak meg. �s ut�nuk is �letet ront meg minden asszony, aki fiatalembert szeret, �s elvonja az �lett�l.
– Harmadiknak j�n a legnagyobb baj, ez pedig nem m�s, mint a csal�dalap�t�s. Nem mondom, hogy mindenben igaza van Rousseau-nak* a szabads�g hirdet�s�ben, a Mag�nyos v�ndor �lmodoz�saiban, de minden fiatalembernek el kell olvasni, miel�tt csal�dalap�t�sra hat�rozn� el mag�t. Azt se tartom a leghelyesebbnek, hogy t�l�rad� pi�t�sb�l*, mint az �reg Tolsztoj, minden v�n csal�dapa megsz�kj�k a csal�dj�t�l. De valami szabads�gnak m�gis kellene maradni az ember �let�ben, nem pedig mindent fel�ldozni a csal�dalap�t�snak. Egy csal�dos ember nem tudhatja az �letet! Ha a k�k hegyekben akarna gy�ny�rk�dni, a feles�ge jut esz�be. Ha vir�gos mez�re t�ved, a gyermekei jelennek meg el�tte. Ha az �let �dv�ss�geit k�stolgatn�, nyomban arra gondol, hogyan oszthatn� meg ezt csal�dj�val. A legszerencs�tlenebb dolog fiatalkorban csal�dot alap�tani; az ilyen csal�dalap�t� elveszett az emberi k�z�ss�g, a magasabb eszm�k, az igazi kult�ra, a halad�s jav�ra, mert a gyermekpal�nt�k miatt nem tud gondolkozni.
Mid�n a beteges �riember id�ig �rt folyamatos el�ad�s�ban, megint reccsent az �raszerkezetben valami, mintha az �r�ban rejl� kakukk leveg� h�j�n nem tudn� elkakukkolni a tov�bbiakat. Az �riember zavart mosollyal n�zett k�r�l:
– �s b�rmit mondanak az orvosok – holott nem is mondj�k! –, a csal�di �letet a tisztas�g szempontj�b�l se lehet ide�lisnak nevezni. Egy csal�dos f�rfi nem f�rd�zhetik kedv�re. Egy sokgyerekes asszonynak a gyerekei tisztas�g�t kell szem�gyre venni, nem a mag��t. Az any�k nem �rnek r� a test�k �pol�s�ra. Pedig sok emberi testnek, kig�z�lg�snek, s�t betegs�gnek kell egy helyen egy�tt lenni. Csak egy mag�nyos ember �lhet val�ban a tisztas�g kultusz�nak. A csal�dap�nak munk�ba kell sietnie, hajtja az asszony szemreh�ny� tekintete, a gyerekek korg� gyomra �s az a k�l�n�s �rzet, amit ebben a K�z�p-Eur�p�ban mesters�gesen beleneveltek az emberekbe, term�szetesen t�bbnyire a zsid�k, hogy a csal�dap�nak dolgozni, verejt�kezni, esetleg csalni �s lopni is kell, hogy teljes legyen a kutyakom�dia, amelyet m�g azonfel�l �lvez, hogy szabads�g�t mind�r�kre elvesztette. Nem mosakodhatik rendesen, kedve szerint nem s�t�lhat meztelen�l, ann�l „p�ld�sabb”, min�l kopottabb, pedig a kopott ruha gy�jt�je a tetveknek, f�rgeknek. A munk�j�ban mindig a csal�don j�r az esze, teh�t f�l munk�t v�gez. Irigys�ggel telik meg embert�rsai ir�nt, akiknek jobban megy a soruk, mint neki. A j�vedelm�t hazahordja, an�lk�l hogy neki tetsz� dolgokra k�lten� el. S�t, a szak�ll�t is maga nyesi, ami azt�n a legutols� dolog. L�lekben idegen k�lyk�kkel kell veszk�dni eg�sz �let�ben, mert m�g ap�nak �s fi�nak sincs azonos lelk�k, mint �ppen J�zus Krisztus p�ld�ja mutatta az �reg �ristennel, aki tudom�s szerint sohase tette ki mag�t felesleges szenved�seknek az emberis�g megv�lt�s��rt. A csal�dapa pedig mindennap meg akarja v�ltani a csal�dj�t, a test�t�l teljesen k�l�nb�z� test� asszonyt �s a lelk�vel nem azonos gyermekeket. Ezek�rt �l rabszolgai �letet… �s n�melyik, ez a lelki eltorzul�s jele, m�g boldog is a szolgas�gban.
…A beteges �riembernek ilyen �s hasonl� n�zetei voltak a k�r�l�tte lev� vil�gr�l, amely n�zeteket apr�nk�nt elmondogatta a N�vtelen Jegyz� szobr�n�l �ld�g�lve.
– �s a legnagyobb szolgas�g, amelyet az embernek v�gig kell csin�lni, a megseg�thetetlen bajok: el�sz�r a bujdos�s �nmaga, az �nmag�ra val� r�ismer�s el�l, mint ahogy nagyon kev�s ember van, aki sz�vesen venn�, ha �nmag�t l�tn� az utc�n szemk�zt j�nni vagy �jszak�nk�nt az �gy sz�l�re telepedve l�tni, amint �szint�n besz�lne vele. M�sodik szolgas�g az emberek, az �szintes�g, a bizalom el�l val� bujdos�s, mert olyan ember nincs, aki m�g az orvos�hoz is �szinte lenne. A harmadik szolgas�g a szabads�gveszt�s vagy annak lehet�s�ge, ami rettent� f�k a lelkeken. A legnagyobb szolgas�g ellenben a hal�l, amelynek biztosan el kell k�vetkezni. Nem akarok itt b�vebben besz�lni a hal�lr�l, mert m�g itt van a szomsz�domban, az im�nt v�ltam el t�le darab id�re, mintha csak az�rt engedett volna el, mint a macska az egeret, hogy l�ssa, mit csin�lok tov�bb. De err�l majd m�skor.
A beteges �riember lassan felemelkedett a feh�rre festett padr�l. Ez a gondolkoz�s, talpra�ll�s, amely �tven �s hatvan �v k�r�l l�togatja meg a f�rfiakat, amikor rendszerint bizonyos csavarok kopni kezdenek, az illet� megismerkedik a benne rejl� szervekkel, m�jjal, ves�vel, gyomorral, amelyeket addig csak a lexikonnak „Ember” c�m� �br�ib�l ismert. Ez a talpra �ll�s, az eligazod�s az indul�shoz, a j�l �szrevehet� f�lelem az els� l�p�sekt�l, tal�n minden n�t ki�br�nd�tottak volna a „dali�s” �s professzoros besz�d� lovagb�l. M�g l�ptei is �gy rogyadoztak eleinte, mint az egyetemi tan�rok�, ny�lsz�r kalapja mell� emelt tenyere (katon�s szalut�l�sa) ink�bb g�nyol�d�snak l�tszott a vil�g �s �nmaga felett, mint val�di k�sz�nt�snek. Hangja pl�ne k�l�nb�z�tt el�bbeni el�ad�s�nak folyamatos hangj�t�l: „– K�peczkinek m�r elharangozt�k a delet!” �s Fruzsina m�gis t�ntet�, s�t k�sz�netes k�zad�ssal r�zta meg a beteges �riember kez�t. Mintha legal�bbis helyeselne az ecetes el�ad�nak.
– Igaza van, mindny�jan a hal�l szolgas�g�t ny�gj�k – mond bizonyos lelkess�ggel. (Rezeda gyanakodni kezdett, hogy az eg�sz el�ad�sb�l mind�ssze az utols� szavak maradtak meg Fruzsina eml�kezet�ben. De h�t nem is olyan dolgokr�l besz�lt a beteges �riember, hogy azokra egy fiatal n�nek felt�tlen�l eml�keznie k�ne.)
– �n nemsok�ra meghalok – mond bocs�natk�r�leg, de egy�ttal igazol�sul a beteges �riember, amikor Fruzsina kez�t megfogta. Olyan grandezz�val*, �ri komolys�ggal, de m�gse t�ls�gos pontoss�ggal k�z�lte hal�lh�r�t Fruzsin�val, hogy nem is illett volna sajn�lkozni a dolog felett.
– De, am�g �lek, erre a kis id�re rendelkez�s�re �llok, Madame. Ne vegye ezt a megsz�l�t�st esetleg kisasszony l�t�re se udvariatlans�gnak, a Lajos kir�lyok alatt a francia kir�lykisasszonyokat is Madame-nak sz�l�tott�k. Teh�t �nre�m sz�m�that. Madame! – sz�lt most v�ratlan meghajl�ssal, amely ut�n kiegyenesedett, mintha r�gi f�rfias pomp�j�ban akarn� mag�t bemutatni. �ppen csak annyi p�z volt benne, mint minden tizenkilencedik sz�zadbeli magyar �riemberben, aki f�lig a t�nciskol�ban, f�lig a k�z�letben tanulta a manière-okat*.
Rezed�nak lovagiasan, tisztelegve intett, mint ellenfel�nek a v�v�, azt�n „dali�san” a h�d fel� vonult a mellette szinte elt�rp�l� �pol� t�rsas�g�ban.
– H�t ezt a bolondot j�l kifogtuk! – mond Rezeda �r. – Ez m�g a fatet�re is ut�nunk m�szik, ha elb�jni akarn�nk el�le.
– Ne felejtse, hogy mi kerest�k fel – intette igazs�gos komolys�ggal Fruzsina.
– Igen, igen… De ezt el�re m�gse lehetett l�tni. Hab�r mag�n�l nincs lehetetlens�g, Fruzsina. T�n a bolondot is meggy�gy�tja.
– Szeg�ny! – felelt Fruzsina. – Egy Madame kellene mell�.
Bizonyos dolgok m�sodik �let�v� v�lnak az embernek, an�lk�l hogy �szrevenn�… Pl�ne oly id�szakban, amelyet h�seink is �ppen �t�ltek, a szerelem id�szak�ban. Ilyenkor fontos, hogy az utc�n mindig az az �reg koldus sz�l�tsa meg az embert, akinek babonas�gb�l m�r egyszer adom�nyozott, �s a dolgok j� ir�nyba mentek tov�bb. Fontos, hogy feh�r ruh�s val�di menyasszonyt l�sson az ember a templom l�pcs�j�n (de nem baj, ha kocsiban), fontos, hogy ne tal�lkozzon m�lt id�b�l val�, r�szegesked�sre cs�b�t� cimbor�val, akivel nem lehet meg�rtetni, hogy nincs most id� „csak egy poh�r s�rre” a legk�zelebbi vend�gl�be bet�rni �s elbesz�lgetni a m�lt id�k�n… Ugyanilyen fontos volt Rezeda �let�ben, hogy az �r�kk� randev�kra j�r� „kuty�s n�vel” tal�lkozzon a V�rosliget t�j�n, aki mindig �letre-hal�lra felhev�lten, �jszakai b�g�st�l bedagadt szemmel j�rta tal�lk�it, �s f�rje, biztons�ga �rdek�ben a legm�rgesebb farkaskuty�t a v�rosban v�s�rolta meg �rz�s�re, amelyet azt�n az elh�z�sra hajl� udvarl� p�r�zon vezetett, mert a v�kony asszonyk�nak mindig k�v�rk�s udvarl�i voltak. Meghat� volt a sz�jkosaras eb az �riember kez�n, am�g az asszonyka �lland�an kez�vel gesztikul�lt*, hogy igazolja mag�t valami ball�p�s��rt.
Ugyanilyen jelent�s�get kapott az id� kellemes elt�lt�s�hez a beteges �riember k�t nap alatt… Az�rt mondunk csak k�t napot, mert ilyen id�szakban am�gy se tudja senki a pontos id�sz�m�t�st, se a beteg, se a szerelmes. Itt volt az �regember a maga sok besz�d�vel, �don udvariaskod�s�val �s ny�lsz�r kalapj�ban a N�vtelen Jegyz� padj�n, meg kellett teh�t �t l�togatni, mint valamely programsz�mot, amely am�gy se zavarja a szerelmesek �ltal �ll�tott mag�nyt, az egyed�ll�tet. Nem kellett r� okvetlen�l figyelni, mert szavaira nem v�rt v�laszt, mint ahogy a ruhafogas se v�r k�sz�netet az�rt, mert darab ideig a kab�tot tartotta.
– �n most kezdem szeretni a term�szetet, amikor igaz�ndiban n� n�lk�l mutatkozik � el�ttem. Azel�tt el se tudtam k�pzelni egy f�rfit a szabadban Ninon vagy Lizet n�lk�l, mint a r�gi francia vers is mondja:
|
– kezdte a beteges �riember aznapon, mikor verssel is felszerelve j�tt el az � „tal�lkoz�j�ra”. (Val�sz�n�leg a r�gi divathoz tartozott az is, hogy egy-k�t str�f�t betanult az ember, miel�tt tal�lk�ra ment volna.)
– Manaps�g a term�szetet �nmag��rt szeretem, mert �me, ez a tavaszi �vszak se bizony�t egyebet, mint azt, hogy voltak�ppen sohase halunk meg. M�g eml�kszem a t�lre, amikor erre kezdt�nk j�rni valaha, �rd�g�k h�zt�k a hajamat a pokol fel�, �s mindennap az�rt im�dkoztam, ha ugyan tudtam im�dkozni, hogy meghaljak a testi k�nok �s gy�trelmek, az �r�lt gondolatok el�l. M�g eml�kszem, hogy mely f�kat szemeltem ki magamnak abb�l a c�lb�l, hogy az els� mag�nos s�t�n oda felk�ssem magamat, miut�n az �sszek�t� vas�ti h�dig, ahonnan a v�zbe akartam dobni magamat, nem volt j�rt�nyi er�m elmenni.
– M�g t�l volt, �s �vatlan pillanatban a h�m�r�t szerettem volna lenyelni, a nadr�gtart�mmal megfojtani magam, az �ngyilkoss�gnak azt a nem�t is elk�vetni, amikor az ember er�sen akar meghalni az energi�ja folyt�n. T�l volt, �s betegs�gemnek neve delirium tremens* volt, de �n tudom, hogy m�s bajom volt, tudniillik az, hogy pontosan le�ltem azt az id�t, amely ki volt sz�momra szabva. Az utols� percig le�ltem. Az t�k�letesen mindegy volt, hogy mik�ppen h�vj�k majd azt a betegs�get, amelyben elpusztulok. Az ablakon ugrom ki, mint ahogy akartam, vagy az �pol�k fojtanak meg, mint ahogy ugyancsak terveztem.
– Ez volt a t�l �letemben, �s most j�tt a tavasz.
– Nem tudom, hogy �n�k hogy vannak vele, de �n magam nem l�tom t�bb� arcomon azt a hal�los gondolatot, amely �jjel-nappal k�s�rtett, mi�ta utolj�ra t�k�rbe n�ztem. (M�g �sszel.) Nem akarok m�r arr�l az arcr�l besz�lni: amelyet gy�l�ltem �s rettegtem, mint valami r�met, zil�lt hajzat�val, a viharfelh�k m�g�tt bujdos� hold s�padts�g�val, a pokol torn�c�n �s a panoptikumokban* tal�lhat� szemeivel. �r�l�k, hogy Madame nem l�tott ilyen arccal, mert bizony�ra sohase tudna nekem megbocs�tani. Megvetend� ember az, akinek a gonoszs�g, a l�lek aljass�ga, a szenved�ly �s a b�n ki�l az arc�ra, mint valami kirakatba, mert nem tud t�bb� mag�n uralkodni.
– De j�tt a tavasz, �s ez az arc elment a kiismerhetetlen semmis�gbe, a k�r�l�tt�nk lev� megfejthetetlen titkok vil�g�ba, ahonnan felmer�lt. A mostani arcommal m�r l�tni kezdem a csod�latos term�szetet, bej�tt a „Pesti Erd�h�z” c�mzett szanat�rium kertj�be, azt�n ide a ligetbe is a tavasz, amelyr�l sejtelmem se volt od�ig.
– Madame, higgye el nekem, hogy �n ebben az esztend�ben, a legboldogtalanabb �v�ben �letemnek ismertem meg a tavaszt. Most vettem �szre el�lr�l az �j r�gyeket, az apr� levelecsk�ket, amelyekb�l egyik napr�l a m�sikra koszor�k lettek a bokrokon. Tal�lkoztam elrejtett helyeken a gy�ngyvir�ggal, mintha �n fedeztem volna fel el�sz�r az emberis�g t�rt�net�ben a gy�ngyvir�got �s a f�l�nk vadr�zs�t. Mindennap �j csod�kat l�ttam. Feh�r h�val behintett almaf�kat �s cseresznyef�kat… El�sz�r n�ztem a tavasz titokzatos �tj�t. B�r tal�n t�bb id�t t�lt�ttem valaha a tavaszi erd�ben Ninonnal vagy Lizettel, mint m�sok.
– �s csak most volt szerencs�m a tavaszhoz, Madame, hogy megbocs�ssa nekem az Isten.
Ezen a napon, mikor a beteges �riembert�l elv�ltak, Cs�sz�r Fruzsina �gy sz�lt Rezed�hoz:
– Nem lopjuk el t�bb� a beteg �reg�r tavasz�t, amelyre szenved�seivel r�szolg�lt, mert csak az tud ilyen �nfeledkez�ssel �r�lni a tavasznak, akinek semmije se volt az �letben. Hagyjuk neki az eg�sz tavaszt itt a ligetben, mert ez tal�n gy�gyul�sa szempontj�b�l is jobb. Hadd �lvezze n� n�lk�l a tavaszt.
– Ninon �s Lizet n�lk�l – mond Rezeda, miut�n nem felejtette el a verset, amelyet �rd�gh Korn�l mondott.
– �pol�j�val, aki ritka er�s r�k�nak l�tszik – felelt Fruzsina, aki nyilv�n megs�rt�d�tt a beteg �reg�r ama k�v�ns�g�n, hogy n� n�lk�l akarja �lvezni a term�szetet. – Mi majd m�sfel� megy�nk, ahol nincsenek del�rium tremens�kb�l alig gy�gyult urak. Egyszer… Egy napon a Kamaraerd�be megy�nk, ahol senki se j�r – mondta most halkan, nagyon szem�rmesen, szinte bocs�natk�r�leg Fruzsina. – Ut�v�gre n� vagyok.
A k�lt�k k�l�nb�z� m�dszerek szerint zengik a diadalmas szerelem himnusz�t, �nnep�ly�re megsz�laltatnak minden hangszert, amelyhez kicsinyt is �rtenek. Dobok pufognak, m�ly b�g�k zengenek, vagy furuly�k vis�tanak. A k�lt�i k�pzelem l�ngra lobban, �s az oroszl�nokkal is szembesz�llna, ha a diadalmas szerelem bek�sz�nt, ne csod�lkozzatok, ha megbolondul kiss� minden ember a perct�l, amely v�gre el�rkezett.
Rezeda �r ugyancsak sok�ig ment az utc�kon Fruzsina �g�rete ut�n. Valami kertben tal�lta mag�t, amolyan hitv�ny v�rosi parkban, ahol az eb�did�t sokan koplalva t�ltik.
Ilyenek azok az asszonyok, akikr�l a t�bbit meg�t�lik a f�rfiak – mond mag�ban. – Pedig csak alig n�h�ny asszony van a v�rosban, aki nem riad meg a h�zass�gt�r�st�l, a legt�bbje m�giscsak f�l, �s f�lelemb�l tisztess�ges marad. Ezek a minden�tt felt�n�, mindig figyelemre m�lt�, mindig szokatlan szag� eleganci�val �lt�z�tt asszonyok, akik a cs�b�t�s fog�saival l�ncolj�k magukhoz a f�rfiakat, ezek az asszonyok sz�m�tanak a t�bbi helyett is. Rajtuk kereszt�l �t�lik meg a v�ros t�bbi n�it, mert �k vannak �r�kk� divatban, akik a f�rfiakat v�ltogatj�k…
Meddig t�prengett Rezeda a tegnap m�g �dv�ss�gnek l�tsz� szerelmi diadal k�sz�b�n? Nem, sehogy se tartozott a szerencs�s emberek k�z�!
K�s� d�lut�n volt, amikor v�gre felemelkedett a park padj�r�l, ahol a k�r�, al�zatos szem� d�li embereket lassan felv�ltott�k a hangoskod� k�rny�k lakosaib�l val� l�togat�k, akik nem t�rt�k a fej�ket sem �hez�si, se szerelmi probl�m�kon.
Tal�n m�gis az �regnek lesz igaza, aki „n� n�lk�l szereti a term�szetet” – gondolta mag�ban, �s sokkal b�sabban mendeg�lt, mint b�rmikor �let�ben. Mintha egy �lm�t vesz�tette volna el.
Cs�sz�r Fruzsina a kamaraerdei kir�ndul�shoz oly meghat� kalapot tett fel, hogy Rezeda darab ideig sz�lni se tudott. Lehajt�s, nagy karim�j� kerti kalap volt, amilyent Turgenyev reg�nyh�sn�i �ta nem viselnek, legfeljebb a K�pes Csal�di Lapokban. Mint a f�ldre sz�llott romantika vagy erdei sz�z kalapja, amelyt�l meg kell illet�dni a legelvetemedettebb f�rfinak is: �rtatlans�got, szel�ds�get, csaknem Szinyei Maj�lis�nak* �jra megval�s�t�s�t �g�rte ez a kalap.
– Elem�zsi�s kosarat csak az�rt nem hoztam magammal, mert a k�zelben van �gyis a „Kutya-villa”, ahol uzsonn�zhatunk – mond Cs�sz�r Fruzsina, amint egy falusi n�t j�tsz� sz�n�szn� kedv�vel, m�jusi kir�ndul� kedv�vel �s el�re kisz�nezett �br�ndk�peivel lelk�ben �lt be a fi�ker felhajtott erny�je al� a Bulyovszky utca k�zel�ben, ahol Rezeda a megbesz�l�s szerint v�rakozott. (J� sz�n�szn� lett volna Fruzsina, ha akart volna.)
Nem, nem lehet ily szent bizalommal, szinte minden rossz sz�nd�kot nem ismer�, kerti kalapos h�lgyh�z ny�lni, legfeljebb csak al�zatos k�zcs�kkal. De alig mentek �t a Ferenc J�zsef h�don, az erny� alatt m�r leh�zta igen finom keszty�j�t Fruzsina.
– Nesze – mondta a meztelen kez�t ny�jtva.
– Nesze – sz�lt a Feh�rv�ri �t v�ge fel�, amikor fest�k, rizspor �s f�tyol n�lk�li arc�t term�szetes mozdulattal felk�n�lta Rezed�nak.
Mire a h�zak elmaradoztak, az ajk�t ford�totta a f�rfi fel�.
Egyetlen cs�k volt az �t a Kamaraerd�ig, t�bbet aligha lehet mondani err�l az utaz�sr�l. Olyan cs�k, amelyet eddig t�n egyik�k sem ismert ez ideig – Rezeda semmi esetre sem –, narkotiz�l�, az eg�sz elm�lt �let�rt, nyomtalanul elrep�lt �vek�rt k�rp�tol� cs�k. Fel�lm�lta t�n az els� cs�k var�zs�t is ott, a ligeti v�n fa alatt, mert a kocsi erny�je alatt nem kellett tartani kandi tekintetekt�l. Az �reg kocsisnak csak mozdulatlan h�ta l�tszott, aki am�gy is megszokta a hasonl� fuvarokat. Rezeda n�ha felnyitotta cs�k k�zben a szem�t, a d�ma hossz� szempill�it l�tta a saj�t szempill�ival �sszevegy�lve, mintha a hajsz�lak is cs�kol�zn�nak. De ugyan�gy cs�kol�zott az orruk, az �lluk, a homlokuk, a kiny�jtott nyelv�k �s a foguk. Azok k�z�l a cs�kok k�z�l val� volt, amelynek l�trej�tt�r�l nem lehet sz�mot adni, mint egy �nfeledkez�sr�l sem. Cs�k, amely ut�n m�r nem sok j�het az �letben – gondoln� a Rezed�hoz hasonl� lelki�llapot� egy�nis�g. Cs�k, amely kezdet�t jelenti az �letnek – gondolhatn� m�s.
Rezeda �r ezen a cs�kon k�v�l semmit se l�tott az utaz�sb�l, mint a n�szutasok sem jegyzik meg az �llom�sokat. Csak ha nagyon lehunyta a szem�t, hogy a cs�knak az �dess�g�t analiz�lja mag�ban, a lehunyt szem s�t�ts�g�ben l�tott tollbokr�t�s, fegyvert�l z�rg�, l�ndzs�jukra t�maszkodott k�z�pkori lovagokat, akik valaha ilyen cs�k�rt a Szentf�ldre indultak.
Az erd� sz�l�n meg�llott a kocsi, mintha tudta volna gyakorlatb�l Lajos b�csi, hogy odabent a f�k k�z�tt am�gy sincs re� sz�ks�g.
Az utasok val�ban sz�tlanul kisz�llottak, �s egym�s mellett az erdei �tnak indultak. Bal fel� t�rtek be az erd�be, miut�n arra l�tszott s�r�bbnek. Itt ugyanis m�r m�jus volt, szerelmetes m�jus… F�k lombosodtak, amelyeknek nev�t nem tudt�k, de ki ismern� �ket, amikor hirtelen megjelennek a f�ld�n, ahol nemr�gen kop�rs�g volt? Bizonytalan sz�nek, f�k�nt lila sz�nek �s k�k p�r�zatok bujdostak a f� felett, mint az elj�vend� vir�gok lelkei, akik v�rj�k, m�g a vir�gok testecsk�i megn�vekednek, hogy benn�k helyet foglalhassanak.
Rezeda �r m�g sohase volt erdei kir�ndul�son, legal�bbis nem eml�kezett r�, teh�t csak fogta Fruzsina kez�t, aki meglehet�s elsz�nts�ggal, s�t biztons�ggal haladt az erd�ben, m�g az a legnagyobb csendess�gben, szinte �lomba mer�lten hallgatott. Tal�n m�g sz�raz gally se roppant l�buk alatt, f�ltek, mint a mesebeli gyermekek…
M�g egy kis tiszt�son meg�llott Fruzsina.
– Esk�dj meg, hogy sohase mondod el senkinek, hogy a tied lettem – sz�lt valamely olyan hangon, amelyre Rezeda a Fruzsin�t�l hallott hangsk�l�k k�z�tt nem eml�kezett. Tal�n a le�nyos szalmakalap, a s�t�tk�k szalaggal Fruzsina v�kony, sz�ziesnek l�tsz� nyaka �s igen f�l�nk, szinte �zik�re eml�keztet� testtart�sa is hozz�j�rult ahhoz, hogy Rezeda nem tudott felelni. Minden n�k k�r�li tapasztalata annyit se �rt ebben a pillanatban, mint a cigarett�ja hamva. Egy di�k f�l�nyesebben viselkedett volna, hogy Nekolnir�l ne is besz�lj�nk. Mert a kalandos �s mennyorsz�ginak sz�m�t� percben valamely megfejthetetlen rejt�ly r�v�n, az �vek �ta nem l�tott Nekolni, a f�ld alatti Olimpia mulat� �letunt karmestere jutott esz�be, aki par�k�s fej�vel, sz�k�re festett bajsz�val f�sultan fogadta a sz�n�szn�k h�zelked�seit, akik sz�l�sz�mokat k�rtek t�le. Nekolni nem tette volna azt, a mire Rezeda v�llalkozott. T�rdre vetette mag�t Fruzsina el�tt az erdei avar k�z�l kizsend�l� f�v�n…
– Esk�dj meg!
(�s m�g �vek m�lt�n sem, amikor erre a jelenetre Rezeda visszagondolt, nem tal�lt abban semmi sz�npadiass�got, ellenben ann�l t�bb term�szetess�get, ahogyan egy kerti kalapos, �rtatlan n� v�delmezi h�rnev�t legal�bb, miut�n �rz�sein t�bb� uralkodni nem tud.)
�m a szerelmi jelenetb�l nem maradtak meg olyan eml�kek, amelyek megcukros�tani tudn�k a k�vetkez� id�ket. „Nimf�nak �s Faunnak* kell lenni annak, aki a szabadban val� szeretkez�st kell�k�ppen �lvezi. Ezek az erdei istenek megszokt�k az avart, a f�vet, a lehull� falevelet �s a hangy�kat, amelyek v�ratlanul el�j�nnek, de mi, k�nyes b�r� emberek, nem tudunk t�n m�g a sz�n�nak se �r�lni”, – gondolta mag�ban Rezeda. De Fruzsina boldognak l�tszott, hogy v�g�l teljes�tette szerelmese k�v�ns�g�t. Szel�den adta meg mag�t (holott v�rm�rs�klete m�s volt), �s szel�den l�pdelt Rezeda mellett, mint valamely �ldozat ut�n.
„Ugyanaz a b�k�s szel�ds�g sug�rzott arc�n, mint egy vil�gh�r� festm�ny M�ri�j��n, amikor tizen�t esztend�s kor�ban az isteni gondvisel�st�l megtudja, hogy anya lesz.” (A fest� neve nem jutott Rezeda esz�be.)
„Harminc�t esztend�s, k�t f�rje volt, s olyan, mint egy erdei sz�z, aki eddig nem ismerte a szerelem miszt�riumait”, – gondolta ugyancsak a f�rfi, amikor az asszony ut�n l�pkedett, mint egy kor�ntsem megnyugodott szarvasg�m a nyugodt szarvasteh�n ut�n. (Erd�ben voltak, m�s nem jutott esz�be Rezed�nak.)
„Bizonyosan m�r r�gebben elmondta, j� el�re a b�nbeesettek foh�sz�t az imak�nyveib�l, hogy m�g azoknak az asszonyoknak a lelkiismeret-furdal�sa sem tapasztalhat�, akik ahhoz vannak szokva, hogy mindennap megcsalj�k a f�rj�ket”, – gondolta tov�bb Rezeda.
De gondolatai nem v�ltoztattak Fruzsina szinte m�svil�gias szel�ds�g�n, amelyet eg�sz id� alatt megtartott, mint valami f�tyolt az arc�n a f�rfi kutat�, k�rd�, kedvesked� vagy �jabb szerelmi �dv�ket k�v�n� tekintete el�l. Semmi m�s nem volt, mint szel�d… Mint aki nem is tudja, hogy mi t�rt�nt vele.
Ilyen maradt a hint�ban, ahol f�lig lehunyt szemmel, �lmodozva engedte, hogy Rezeda kez�t vagy arc�t megcs�kolhassa. Egy n�, aki megadta mag�t sors�nak.
Ilyen maradt a „Kutya-vill�”-ban, ahov� uzsonn�zni bet�rtek, mint kir�ndul�khoz illik. Mint a tavasz gy�ngyvir�gait, m�g semleges illat� iboly�it gy�jt�get� kir�ndul�k, akik a k�k �gboltozatb�l, f�k ifj� lombjaib�l, a f�vekb�l termettek el�, mint ahogy az els� kir�ndul�k meg�rkeznek a „Kutya-vill�”-ba, ahol voltak�ppen m�g senki se v�rja �rkez�s�ket.
Igaz, hogy t�len, amikor m�teres h� bor�tja a t�jat, a kocsm�ros �gy �l, mintha az �szaki-sarkon lakna: megfordulnak itt k�l�nlegess�get kedvel� vend�gek, akik �ppen a cs�rda elhagyatotts�ga miatt j�rnak ide. �gy Br�dy S�ndor, a h�rneves �r� el�g gyakorta j�n mindenf�le gyan�s n�szem�lyekkel, akik mindenf�le h�res m�v�szn�k nev�t �rj�k be a vend�gk�nyvbe, ha �rni tudnak.
– Itt jobb, mint Ginderl�n�l – mond Fruzsina egy r�gi besz�lget�sre visszaeml�kezve. – Igaz, hogy akkor m�g nem voltam a szeret�d.
Szinte �gi malaszttal, egy fels�bb akarat el�tt megal�zkodva, gondolatban t�n let�rdepelve ejtette ki ezeket a szavakat Fruzsina.
– Jaj, de sz�p ez az asztal! – mond az udvaron f�ldbe �sott l�b�, bety�rosan g�rbedt asztalra mutatva, amelyre ez �vben el�sz�r h�zott piros abroszt a vend�gl�s. (Egy beteges amb�ci�j� ember, aki divatvend�gl�t akart csin�lni a „Kutya-vill�”-b�l.)
– Mi kaphat�? – k�rdezte Rezeda.
– Frissen f�tt hal�szl�, ami a vas�ti �tkez�kocsikban sem kaphat� – felelt a vend�gl�s, mert nyilv�n a Lits-t* tartotta legf�bb konkurrens�nek.
Fruzsina al�zatos szem�t Rezed�ra vetette, mint egy n�sz�ton lev� fiatalasszony ur�ra �s parancsol�j�ra, �s rejt�lyes szel�ds�ggel �gy sz�lt hozz�:
– Azt hiszem, hogy nem futja az id�nk a hal�szl� bev�r�s�ra. Valami t�r�- vagy sajtf�le van a h�zn�l? �n meg�heztem a „kir�ndul�sban” – mond, �s az utols� sz�n�l m�g szel�debb szem�remmel n�zett Rezed�ra.
– Kir�ntunk egy halat! – ki�ltott fel a vend�gl�s.
Cs�sz�r Fruzsina megint csak „p�rj�hoz” int�zte a sz�t:
– Az il padrone* nagyon kedves, de nek�nk este, ugye, t�rsas�gba kell menn�nk?
A vend�gl�s nem akarta k�nnyed�n elbocs�tani tavaszi vend�geit. Hevesen ostromolta Rezed�t, hogy a Duna-parton kik�t�tt deregly�ben megtekinthet�k az eleven halak, amelyek k�z�l v�laszthat.
A dereglye val�ban ott ringott a sz�ke Dun�n �tl�p�snyire, Rezeda nem is tudott a cs�b�t�snak ellen�llni.
– J�jj�n, Fruzsina, maga v�lasszon.
Az asszony, b�r nem sz�vesen, de m�gis szel�d odaad�ssal emelkedett fel. A dereglye haltart�j�b�l mindenk�ppen a legkisebb halat akarta kiv�lasztani, v�g�l is Rezeda d�nt�tt egy meglehet�sen k�v�r potyka mellett.
A vend�gl�s m�r vitte is a konyh�ba:
– �t perc. Tess�k a t�j�kban gy�ny�rk�dni addig – ki�ltotta felvid�modva, hogy m�giscsak kedve szerint szolg�lhatja ki vend�geit, akik m�skor is idej�nnek, �s �j vend�geket hoznak magukkal. Tele lesz vel�k az eg�sz udvar…
A halev�sn�l Fruzsina a legjobb falatokat, �gy a farkat is Rezeda t�ny�rj�ra tolta, mag�nak csak a fejet (ezt az alig �lvezhet� j�s�got), valamint a gerincet tartotta meg, amelyet gondos h�ziasszony m�dj�ra leszopogatott, nehogy b�rmi is maradjon a kocsm�rosnak.
Rezeda �r �gy evett, mint egy gavall�r. K�l�nb�z� halmaradv�nyokat, �gy ikr�s r�szeket is hagyv�n a t�ny�rj�n, amelyeket azt�n Fruzsina a legnagyobb szel�ds�ggel elvont el�le, mintha rossz fi�t tan�tgatn� egy �desanya az �tel megbecs�l�s�re.
Mikor megint a kocsiba �ltek, az els� cs�k ut�n �gy sz�lt Fruzsina:
– Ezent�l vigy�zni akarok r�d. A p�nzedre is, amit r�m k�ltesz. Legk�zelebb gyalog r�ndulunk ki ide.
– Nagy botokkal, mint a turist�k – felelt Rezeda.
…M�snap azonban hi�ba j�rta a Stef�nia utat �s a ligetet, hogy szinte esz�t vesz�tette. Hi�ba v�rta Huberttel egy�tt a megv�lt� telefont, az nem akart megsz�lalni.
Cs�sz�r Fruzsina b�cs� n�lk�l elt�nt a v�rosb�l.
Csak legal�bb azt a meghat� kalapot ne viselte volna az utols� tal�lkoz�skor, amely kalapban Rezeda �jjel-nappal maga el�tt l�tta!
Most k�vetkeztek azok a napok Rezeda �r �let�ben, amikor sz�vesen cser�lt volna �rz�ktelen lelket ak�r az �reg G�lyval, szomsz�dj�val; �r�lt agyvel�t ak�r a beteges �riemberrel is, hogy b�nat�t feledje.
– Mi�rt horgasztja le �gy az orr�t, �cs�m, Esquire Rezeda, mintha bizony cs�d�t mondott volna a sziszt�m�ja? A sziszt�m�t nem lehet �gy felvenni, mint a csizm�t. Ki kell pr�b�lni minden oldalr�l. K�nyesebb j�sz�g az egy asszonyn�l is. N�ha csak hossz� id� alatt v�lik be a sziszt�ma. Tan�csom, hogy m�g ne v�ljon meg t�le – mond a Meteor sz�lloda folyos�j�n az �reg k�rty�s, ahol gondolkozva s�t�lgatni szokott, mert valami testmozg�sra m�g neki is sz�ks�ge volt.
Az �reg k�rty�s gyanakodott, hogy voltak�ppen mindenkinek sziszt�m�ja van az �letben, amely szerint ny�ltan vagy titokban igazgatja a maga dolgait, ak�r a j�t�kban, ak�r az �let ezerf�le tennival�i k�z�tt. („A nagyv�radi p�sp�k sem �lhet meg sziszt�ma n�lk�l, pedig az el�g �r volna ahhoz, hogy ezt mag�nak megengedje.”)
A beteges �riember nagy szemeket meresztett, amikor Rezed�t egyed�l l�tta kisz�llni azokon a helyeken, ahol azel�tt egy v�gtelen�l finom kis l�b igazodott a l�p�se mell�. Vannak emberp�rok, akik nagyszer�en tudnak egy�tt j�rni, hogy szinte zen�s �temnek l�tszik minden l�p�s�k, amelyet egym�s mellett megtesznek. �gy tanult �ssze Rezeda �s Fruzsina is, a beteges �riember v�lem�nye szerint. Egyed�l j�rni se tudtak, csak t�tov�ztak. „Mint valami c�ltalan csavarg�”, mondta mag�ban, mikor messzir�l megpillantotta a kullog� Rezed�t a beteges �riember, mert az ut�bbi id�ben nagyon belej�tt a besz�lget�sekbe. �m „�r�lts�ge” mellett is el�g tapintatos volt, hogy ne ki�ltson r� messzir�l Rezed�ra, hogy hov� tette bar�tn�j�t. Hagyta menni a megszokott �ton, ny�lsz�r kalapja al�l n�zegetett ut�na, de k�l�nben semmi jelt sem adott, mintha l�thatatlann� igyekezett volna mag�t tenni.
De k�t napn�l tov�bb nem b�rta a sz�tlans�got (amelyet h�napok ut�n megszak�tott). Kez�vel bar�ts�gos p�rtfog�ssal intett Rezed�nak, �s mikor az letelepedett, nyomban besz�lni kezdett:
– Az emberi szolgas�g alapos v�grehajt�s�hoz tal�lt�k ki az angyalokat �s �rd�g�ket – sz�lt a beteges �riember, mintha valami besz�lget�st folytatna, amelyet r�vid id�re abbahagyott. – �s �n magam is hittem a j� angyalokban �s a rossz �rd�g�kben, akik betegs�gem idej�n minden este kardot csattogtattak �rtem, amint a lelkem�rt v�vtak. �r�k hosszat elhallgattam az �gyban, hogyan mennek �jra �s �jra egym�snak az angyalok �s �rd�g�k.
– Vajon melyik p�rt gy�z a lelkem�rt? Amint kezdtem �letben maradozni, szinte rosszulesett megtudni, hogy a f�ldszinten a szanat�rium tornaterme van, ahol a fiatal doktorok gyakorolj�k magukat a v�v�sban… De �gy vagyunk az �letben is az angyalokkal �s az �rd�g�kkel, akiknek folytonos rabszolg�i vagyunk, mert nem tudhatjuk soha, hogy melyik p�rtnak tesz�nk kedv�re…
– Tetszeni fog az angyaloknak, amit tesz�nk, vagy �ppen az �rd�ggel cimbor�skodunk, amikor valamit cseleksz�nk? K�t oldalunkon haladnak �k mellett�nk, �s minden tett�nkre vigy�znak, hogy egy pillanatig se �rezhess�k, hogy szabadok vagyunk. A legnagyobb mag�nyban ott l�pdel mellett�nk az angyal �s az �rd�g, �s v�rja, mit tesz�nk egyed�ll�t�nkben.
– �n felgy�gyul�som ut�n, amelyet m�giscsak annak a k�r�lm�nynek k�sz�nhetek, hogy a v�v�teremben megvert�k az angyalok az �rd�g�ket, t�bbnyire az angyaloknak akartam szolg�latot tenni a tetteimmel. No, nem eg�szen �gy gondoltam, hogy majd felm�szok a p�dovai templom tetej�re, �s onnan Lisszabonba rep�l�k. Vannak kisebb cselekm�nyek is (amely rep�l�s szint�n nem nagy cselekm�ny volna Bl�riot* r�sz�re). Kisebb teljes�tm�nyekkel is lehet az angyalokat szolg�lni. P�ld�ul a bal kezemmel a jobb kezemet megfogva: �r�k fogadalmat tettem magamban, hogy az emberek v�lem�ny�vel t�bb� nem t�r�d�m, ellenben mindig azt fogom cselekedni, amit az angyal tan�csol nekem…
– �s mikor letettem a fogadalmat: nem is sejtettem, hogy mily hallatlan feladatot v�llaltam, szolg�bb lettem a szolg�n�l. Nem mehettem el t�bbet a gondolataimban abba a vil�gba, ahol p�ld�ul a b�n�s v�gy �s a b�n�s asszony lakik. �vakodnom kellett a ler�szeged�st�l, mert az angyal (vagy a lelkiismeret) mindig megfogta a kezem. Nem n�zhetek k�nnyelm� emberi cselekedeteket, az �let piros lov�n val� bolond nyargal�sz�sokat, szerelmesek turb�kol�s�t, a kakasnak a szem�tdombra val� fel�ll�s�t �s onnan val� kukor�kol�s�t: hogy valamely keser� szomor�s�g ne lepje meg a sz�vemet. El�gedetlen vagyok a vil�ggal, nem b�zom magamban, m�g kev�sb� az emberekben, mi�ta az angyalok rabszolg�ja vagyok. Nem j� j�nak lenni annak, aki tudna oly gonosz is lenni, hogy valamely bossz�ja kiel�g�t�s�re felgy�jtsa a rab oroszl�nok ketrec�t vagy a fogoly emberek b�rt�n�t. �n t�n ilyen is voln�k az angyalok n�lk�l.
…Megint ama bizonyos inga�rabeli reccsen�s hallatszott… Nem verte ki az �ra a tizenkett�t, a beteges �riember finom m�v� szelenc�t vett el� zseb�b�l.
– Miut�n h�lgy nincs a t�rsas�gban, par�zn�lkodhatunk – mond burn�ttal (tub�kkal)* k�n�lva meg Rezed�t. (Rezeda nem �lt vele.)
– Mi�ta az angyalok parancsa szerint �lek, a testhez�ll�, l�bikr�s �s izmot mutat� sz�k nadr�gok viselet�r�l lemondtam, a n�ket csak templomi lobog�kon l�tom, a bort csak isz�kos emberek lehelet�n �rzem, term�szetesen az �letunts�got szerz� doh�nyz�ssal is szak�tottam. Legal�bb egy b�d�ss�get elvesztek az emberi b�d�ss�gek k�z�l, nem leszek f�stszag�, mint egy k�m�nykotr�. Burn�tot szippantok, mint egy ap�t �r, akinek rendben van a lelkiismerete. Az eny�m pl�ne, mi�ta megvezekeltem minden b�n�m�rt a betegs�gemmel.
M�lt sz�zadbeli, manaps�g senkinek se kell�, nagy tarka zsebkend�t k�sz�tett el�, mintha e zsebkend�viselettel is dokument�lni akarn�, hogy szak�tott a divatos vil�ggal.
– De m�gis rabja vagyok m�g mindig valamely vil�gi szok�snak, amelyet nem nevezhetek m�sk�nt, mint az ostoba meghatotts�gnak.
– Tudom, hogy azt mondj�k a v�rosban, hogy mit akar a maga meghatotts�g�val egy ilyen r�gi „gal�rista”*, mint �n voln�k! Pedig minden rabszolgas�gom k�z�l t�n a meghatotts�gomt�l szenvedem legink�bb a szolg�k szomor� sors�t.
– Nekem a meghatotts�gom parancsol a legt�bbsz�r, de olyan k�rlelhetetlen�l, hogy eszembe se juthat nem engedelmeskedni. J�l im�dkozzon mindenki, hogy a meghatotts�ggal meg ne ismerkedj�k, mert elveszett ember. J�l im�dkozzon, hogy csak a testi �rz�sek, az �hs�g, szomj�s�g, j�llakotts�g, �lmoss�g, lustas�g, f�radts�g �s vakar�z�s �rz�seivel legyen bar�ts�gban.
– A meghatotts�g �l igaz�n az ember nyak�ra minden szolgas�g k�z�l. Megjelen�se nincs id�h�z k�tve. Elj�het egy p�r gazd�tlan n�i keszty� l�tt�ra, mint p�ld�ul n�lam is a napokban. Bek�sz�nt�tt, mint valami k�s�rtet, hogy megint �r�kig �ltem az �gy sz�l�n, a k�nnyeim folytak, an�lk�l hogy �szrevettem volna, a p�r feh�r keszty� pedig ott fek�dt asztalomon egym�sba borulva, mint egy im�dkoz� n�i k�zp�r… amely k�zp�r egym�shoz illesztett ujjhegyekkel �s az ujjhegyek az ajakhoz �rintve: �rtem rebegtek foh�szokat az olt�rok el�tt. Csak �ltem megg�rnyedve an�lk�l, hogy egy mozdulatot is tudtam volna tenni a meghatotts�g var�zsa ellen. V�g�l eltakartam az arcomat a k�t tenyeremmel, mint az �n Szanyinja a Tavaszi hull�mokban, �s nem tudtam, hogy mi t�rt�nik velem meghatotts�gomban. N�i k�z j�s�gos simogat�s�t �reztem a fejemen, de ez a j�s�goss�g mindenn�l jobban f�jt. Le�nyka magas sz�r� cip�be b�jtatott l�bait l�ttam iskol�s, minden kac�rs�g n�lk�li l�ptekkel v�gighaladni az �letemen. Hang sz�lt hozz�m, amelyet nem �rtettem meg, mert olyan messzis�gb�l sz�lott. Tal�n nem a t�lvil�gr�l, de semmi esetre se az �n vil�gomb�l. Csak gy�ng�ds�ge jutott el hozz�m a hangnak, hogy hangos zokog�sra fakadtam, �s a feh�r keszty�ket a sz�vemhez szor�tottam. Minek ez? Minek ez? – k�rdezgettem magamban, de felelni nem tudtam r�, mert a meghatotts�g szolgas�g�ban szenvedtem. Egy teljes �jszak�nak kellett elm�lni, am�g magamhoz t�rtem meghatotts�gomb�l.
�s most nem hagyott ki az a bizonyos kakukkos �ra egyetlen �ra�t�st sem, mert a beteges �riembernek nem volt kedve tov�bb besz�lni, mintha nagyobb „szolgas�gr�l”, mint a meghatotts�g szolg�lat�ban lenni: nem tudna t�bbet ezen a vil�gon. Elkomorulva, gy�l�lettel n�zett maga el�, mintha az eg�sz f�ldkereks�gen �nmag�t gy�l�ln� a legjobban.
Rezeda tov�bbment, �s mag�ban meg�llap�totta, hogy a beteges �riemberrel nem volt k�r tal�lkozni, mert ha egyszer r�ker�lne a sor, Fruzsina el�tt a beteges �riember fogja igazolni, hogy ugyanazt az �letm�dot folytatta tov�bb Rezeda Fruzsina t�voll�t�ben, amelyet � jelenl�t�vel annyiszor helybenhagyott; s�t�lt a Stef�ni�n, �s a beteges �riembert hallgatta. Ez ellen nem lehet Fruzsin�nak kifog�sa…
– A meghatotts�g sodr�ba ker�ltem volna �n is, az eg�szs�ges ember? Ak�rcsak a v�n pernahajder*, ott, a N�vtelen Jegyz� mellett, aki eddig „�bermensch”-nek adta ki mag�t, �s felbukott egy p�r n�i keszty�n? – ki�ltott fel, amikor azon kapta mag�t, hogy arc�t kez�vel eltakarva �ld�g�l egy elhagyott padon.
Mikor hazat�rt sz�llod�j�ba, Hubert �r�m�s arccal (val�ban tiszta sz�vb�l tudott �r�lni ez az Angli�ban n�vekedett fiatalember) �s egy kis csomaggal fogadta:
– Azt hiszem, h�mzett zsebkend�t k�ld�tt benne a dr�ga Lady – mondta a csomag megtapint�s�val.
Val�ban n�ies �r�s volt a bor�t�kon �s egy f�v�roshoz k�zel es� nyaral�hely postab�lyegz�je.
Rezeda szob�j�ba sietett a csomaggal, �s ott bez�rk�zva, nagy gonddal nyitotta fel. Selyempapirosba burkolt, igen finom feh�r n�i ing hullott ki a csomagb�l. Egy c�dul�cska volt mell�kelve:
„Tedd a fejed al�, �s r�lam �lmodj.”
Ennyi volt az �r�s, amelyet most l�tott el�sz�r Rezeda.
Meglehet�s heveny�ben �sszevetett bet�kb�l volt �sszerakva az �r�s, mint egy elk�nyeztetett n��, akinek minden sor�t am�gy is h�l�s k�sz�nettel fogadj�k.
Rendes, tizenkilencedik sz�zadbeli �r�s volt, mint azok� a n�k�, akik fels�bb le�nyiskol�t j�rtak, az utols� vizsga el�tt mentek f�rjhez, �s azut�n m�r csak akkor gyakorolt�k magukat az �r�sban, amikor az imak�nyv�k bels� lapj�ra r��rt�k gyermekeik sz�let�s�nek napj�t �s �r�j�t. De Fruzsina m�g ezt sem tette. A feminist�kkal egy�tt az �r� n�ket is megvetette.
Rezeda sok�ig n�zegette az �r�st, de t�bbet nem tudott bel�le kibogar�szni.
Az inggel m�r b�vebben tudott foglalkozni. Megsz�ml�lta a mell t�j�k�n lev� horgolt lyukacsk�kat, szem�gyre vette a sz�v t�j�k�ra h�mzett monogramnak – „Fanny” volt ott – minden bet�j�t, megszagolgatta a kelm�t, s meg�llap�totta az ing gy�r�d�tts�g�b�l, hogy az inget m�r viselte Fruzsinka. Tal�n �ppen azon a napon, amikor a Kamaraerd�ben voltak. Mert k�l�nben mi�rt k�ldte volna ezt az eml�ket?
Szekr�ny�be z�rta az inget, a lev�lk�t sz�ve f�l� behelyezte a lev�lt�rc�j�ba. Kincsei birtok�ban a szob�j�ban vacsor�zott hideg felv�gottat, �s sokat hevert elgondolkozva a d�v�non.
Vajon s�rok �n is valaha az ing l�tt�ra, mint az „�bermensch” a feh�r n�i keszty� felett? – k�rdezgette mag�ban.
�mde �jf�ln�l tov�bb nem b�rta ki a mag�nyos �br�ndoz�st, akkor felkelt, �s K�s� J�nos – akit mag�ban � is Kilencnek nevezett a feles�ge m�dj�ra – felkeres�s�re indult.
Kilenc term�szetesen homlok�ba l�g� hajjal, kibontott nyakkend�vel, meglehet�sen elnehez�lt szempill�kkal �ld�g�lt az �jjeli k�v�h�zban, a kasz�rn�* tr�nusa mellett, ahov� az �jjeli h�rlap �r�i szoktak letelepedni.
A rendesn�l nagyobb p�link�spoh�r �llott el�tte, �s ked�lyesen a v�ll�ra veregetett Rezed�nak:
– Tudod, hov� k�ne menni ma �jszaka? Fel kellene n�zni Johann�hoz; vajon ki fekszik az Esperes �gy�ban?
Majd Rezeda �jabb k�rd� tekintet�re hozz�f�zte:
– A feles�gem Le�nyfalura r�ndult, egy Szilvia nev� nagyn�nj�hez, mert ez az �reg asszonys�g a legbizalmasabb bar�tn�je. Ennek szokott elmondani mindent, amit nekem se mond el.
Rezed�nak valamely sejt�se kezdett lenni arr�l, hogy Fruzsina a vele val� titk�t ment megbesz�lni Szilvia n�nivel, mert bizonyos dolgokat a n�k nem tarthatnak magukban. Meg kell mondani a szerelmet… �s azt is gondolta, hogy �ppen a m�lt sz�zadbeli, teh�t �rzelmesen gondolkod� Szilvia nagyn�ni tan�cs�ra k�ldte el furcsa aj�nd�k�t, mert egy mai korabeli asszonynak ilyesmi esz�be sem juthat.
– Csak v�rd meg a reggeli lapokat, �n f�radt vagyok – mond Kilencnek, amikor a k�v�h�zb�l kil�pdelt a tavaszi �jbe, �s csillagsug�rral f�r�szt�tte forr� homlok�t.
– Szilvia… Fruzsina… – mondt�k kopog� l�ptei a mell�kutc�k csendj�ben, ahov� szerelmes gondolataival elvonult, mint egy bujk�l�.
Sietett hazafel�, hogy n�gyszemk�zt lehessen a h�sz�n� inggel, amelyet val�ban olyan szent szerelemmel tett a feje al�, mint valamely csodatev� holmit.
Gyorsan elszender�lt, �s f�l�lm�ban egy eg�szen ismeretlen n�i arc jelent meg el�tte, holott minden�ron Fruzsin�t akarta el�h�vni a s�t�ts�gb�l. De minden h�v�sra a k�z�pen elv�lasztott, lesim�tott haj�, barna n� j�tt el�, cig�nyos, m�konyos tekintet�vel �s kr�tafeh�r arc�val, mint valami �r�k t�nem�ny, amely igaz�ban Rezeda bens�j�ben lakott, �s csak darab id�re adott helyet a p�rizsi sz�ke Fruzsin�nak, mint valami �j divatnak, amely �gyis rohamosan elm�lik.
Megford�totta az inget, suttogva besz�lt hozz�, fel-fellobbantotta a villamosl�ngot az �jjeliszekr�nyen, de amint lehunyta a szem�t, megint csak az ismeretlen szenved�lyes arc j�tt el�. �s reggeli �lm�ban m�r kit�rta fel�je karjait.
Tal�n Szilvia, akit m�g nem ismerek? – gondolta mag�ban Rezeda, mert tapasztalatb�l tudta, hogy a j� bar�tn�k milyen k�l�n�s vonzalommal szoktak �rdekl�dni egym�s szerelmei ut�n… Tal�n ott, a le�nyfalusi nyaral�ban �ppen r�la besz�lgetnek. �gy m�lt az �j k�l�nb�z� „meghatotts�gok” k�z�tt a babon�s ing megj�tt�vel.
M�snap „K�rtya B�csi”-val (amint egy b�csi b�rszolga elnevez�se folyt�n a sz�llod�ban G�ly Lajost �ltal�ban h�vt�k) tal�lkozott a folyos�n:
– �cs�m, nagyon s�padtnak l�tszik. P�ld�t vehetne r�lam, aki a hal�l tork�b�l j�ttem vissza – mond az �reg lovag, �s kasz�l� k�zmozdulatokkal, mintha t�tjeit sepern� be a j�t�kasztalon, k�rkedett visszat�r� eg�szs�g�vel.
– M�g egy coup-t* tartogat sz�momra az �let, ezt kell bev�rnom. De h�ny coup-ja lehet m�g mag�nak, amelyet meg kell j�tszania! – mond K�rtya B�csi, �s a port�sn�l arr�l tudakoz�dott, hogy �ll a b�csi t�zsd�n a „magyar hitel”, merthogy belpolitikai v�ltoz�sok v�rhat�k.
Mindenki �lt, csak Rezeda �br�ndozott.
Fruzsina csak egy h�t m�lva �rkezett vissza a f�v�rosba, legal�bbis csak ekkor adott mag�r�l �letjelt.
(„Isten tudja, mit akar velem ez az asszony, akit m�g nem is szerethettem kedvem szerint?” – t�n�d�tt Rezeda a mag�nos helyeken vagy szob�ja n�gy fala k�z�tt, ahol „b�ntet�si idej�t” t�lt�tte, mintha vezekelne. Csak azzal vigasztalta mag�t, hogy minden�rt meg kell szenvedni, az �letben semmit se adnak ingyen. „Pl�ne egy ilyen pomp�s asszonyt, aki egyes�ti mag�ban a n�k �sszes er�ny�t �s b�n�t!”)
A Matsk�si-f�le �ll�i �ti �tterembe j�rt, ahol ismer�ssel, azaz „�letrajz-�r�”-val, mint mag�ban nevezte a h�rlap�r�kat, nem tal�lkozhatott. Kedv�re volt a j�zsefv�rosi egyszer�s�g, a n�k tiszta szeme, a f�rfiak nyugodt, komoly �br�zata, a koszt h�ziass�ga, a kis ig�ny� �letkedv, amely Matsk�si kisp�rk�ltjeiben �s „tr�f�”-nak nevezett fr�ccseiben nyilv�nult, �gy �l egy sz�m�z�tt, aki a Bulyovszky utc�t elhagyja.
Fruzsina egy d�lut�n adott mag�r�l �letjelt, amikor Rezeda nem is v�rta.
– A Lady! – rebegte Hubert, amint egy futamod�ssal a negyedik emeleten termett.
Val�ban Fruzsina felelt a telefonba, amikor Rezeda a kagyl�t felvette. Term�szetesen szemreh�ny�ssal kezdte, hogy m�r t�bbsz�r kereste, mert m�giscsak tudni akarta, hogy mi t�rt�nt tov�bb azzal az �riemberrel, aki �t sz� n�lk�l, mint egy utcai ismerets�get szok�s: elhagyta.
– Kir�lyn� – v�dekezett Rezeda –, tal�n nem is �n vagyok az oka mindennek.
– Tal�n Pityi Palk�? – k�rdezte Fruzsina. – Pityi Palk�val voltam az erd�ben?
Majd el�adta, hogy Szilvia r�v�n megismerkedett egy le�nyfalusi �rral, aki t�len is a zordon d�ledez� nyaral�j�ban t�lti napjait, �s egyetlen tennival�ja a vaddiszn�vad�szat, amelyet a kir�lyi vad�szter�leten �z, s ezt megengedik neki, mert r�gebben udvari szolg�latban volt. „Walter Scott* reg�nyeiben voltak ilyen f�rfiak” – mondta Szilvia… De � bizony nem szereti a mindig vad�szcsizm�ban j�r� urakat. � a maga r�sz�r�l k�l�nben is �gy vette �szre, hogy Szentimrei (ez volt az illet� �riember neve) nagyfok� �letunalomban – „szpl�n”-ben – szenved, �s csak Szilvia szomsz�ds�ga tartja benne a lelket.
(Ennek a Szentimreinek a dolga kicsit „meghatotta” Rezed�t. Teh�t nem �gy t�rt�nt Le�nyfalun az eg�sz dolog, ahogy � mag�ban kisz�m�totta. A k�t bar�tn� nem r�la (Rezed�r�l) besz�lt �jjel-nappal, hanem egy vadkanfej� sk�t �j�sz �lm�nyeit hallgatta, aki puskaporos arc�val �gy hazudott, mint ahogy vad�szok �ltal�ban szoktak.)
– Mag�r�l is volt sz�, m�gpedig annyiban, hogy kuty�b�l sohasem lesz szalonna, amikor h�r�t vett�k Pestr�l, hogy �jjeli k�v�h�zakban t�lti idej�t, �s r�gi bar�tn�je kib�k�t�s�n f�radozik. Ehhez csak szerencs�t lehet k�v�nni – volt Szilvia v�lem�nye.
(A maga v�lem�ny�t elhallgatta Fruzsina… De ebben a percben mindegy volt, mert Rezeda �gyse �llott volna a meghatotts�g szolg�lat�ba. Volt annyi s�tnival�ja, hogy r�j�jj�n, merr�l f�j a sz�l. Kilenc �rulkodott, miut�n haza�rkezte ut�n „�llati v�gyainak” Fruzsina eleget tett, �s kik�rdezte a pesti esem�nyekr�l. Rezeda sz�razat nyelt, �s nem v�dekezett. Tal�n �ppen ez volt a „szerencs�je”, mert Fruzsina bizonyos hallgat�s ut�n, amely a telefonban kisz�m�thatatlanul hossz�nak tetszik: Fruzsina �jra megsz�lalt, de most m�r eg�szen m�s hangon: a r�gi cs�b�t�, dudor�sz�, „mell�ny al�” ny�lk�l� hangon, amelynek m�lys�ge mindig megtette a kell� hat�st Rezeda �rra.)
– De m�g m�st is besz�lt�nk Szilvi�val… – kezdte az ismeretlen h�lgyet el�t�rbe tolva.
Fruzsina el�ad�s�b�l kit�nt, hogy a le�nyfalusi �jszak�k hossz�ak, sok mindennek a megt�rgyal�s�ra jut id�. �gy Szilvia felvetette azt a k�rd�st, hogy mi�rt nincs nekik egy „kis f�szk�k”, mint abban az id�ben a szerelmeseknek szoktak lenni, ahol zavartalanul tal�lkozhatnak. Ilyen kis, intim, kapu al�l ny�l�, csendes utc�ban fekv�, minden felt�n�s n�lk�li „f�szek” n�lk�l el sem k�pzelhet� a szerelem k�t olyan ember k�z�tt, akinek vigy�znia kell mag�ra.
– Egy kis szoba, mint Musset-�*, ahol azzal a f�rfiruh�s �r�n�vel tal�lkozott, �s hol verseit �rta – esengett Fruzsina a telefonba.
…Budapest ifj� volt, �s vir�gzott benne a szerelem, a tekint�lytisztel�, hagyom�nyokban mag�t ki�l� tizenkilencedik sz�zad ut�n, amikor mindig az t�rt�nt, amit az �regek akartak. A hossz� �s vastag als�ruh�k divatja ut�n j�tt a leng�bb korszak, ahol az �regeket csendre intett�k, a magyar nadr�got m�r csak Szent Istv�n napj�n viselt�k, nem voltak ritkas�gok az inges vagy bugyog�s sz�n�szn�k a sz�npadon, egy k�nnyed �s m�gis �lszentiment�lis �let kezd�d�tt. A „titkos szerelem” akkor tal�lta ki Pesten azokat a kapu al�l ny�l� szob�csk�kat, ahol a tal�lkoz�kat lebonyol�tott�k urak �s h�lgyek, akiknek egy�bk�nt a k�ls� �letben nem volt k�z�k egym�shoz. „Kisszob�cska”, „kisf�szek”, „szerelm�nk tan�ja”, „boldogs�gunk kis tany�ja” �s hasonl� kifejez�sek h�nyszor szerepelnek e korszak kifejez�sei k�z�tt. Csak a m�dos emberek engedhett�k meg maguknak, hogy idegen v�rosokban, f�rd�helyeken vagy vas�ti utaz�s k�zben tal�lkozzanak titkos szerelmeikkel, a legt�bb rejtett szerelemnek meg kellett el�gedni egy kapu al�l ny�l� szob�csk�val, ahov� oly felhev�lten nyitottak be az asszonyok, mintha varr�n�j�kh�z menn�nek. Ilyen �lombeli „kisf�szekr�l” �lmodoztak a h�lgyek a le�nyfalusi tavaszi �jszak�ban.
– Nos, �s mit tan�csolt Szilvia, hol legyen a „f�szek”, miut�n magam is egy sz�llodai „f�szekben” lakom? – k�rdezte Rezeda �r, �s most nem �rzett semmif�le „meghatotts�got”, mintha egy m�sik h�lgy belekevered�se az � legintimebb dolg�ba ink�bb csiklandozta, mint l�gy�totta volna �rzelmeit.
– A maga sz�llod�ja egy h�rhedt b�nbarlang, ahov� tisztess�ges n� nem teheti be a l�b�t! – felelt Fruzsina.
(Vajon Kilenc inform�lta ism�t? – k�rdezte mag�ban Rezeda.)
– Szilvia, miel�tt f�rj�vel megesk�d�tt volna, amely h�zass�g�t sz�lei ellenezt�k, v�leg�ny�vel a „V�laszt� Herceghez” c�mzett f�rd�-sz�llod�ban szokott tal�lkozni. De semmi rosszra nem szabad gondolnia. Szilvia ma is egy szent n�.
(A „V�laszt� Herceghez” c�mzett f�rd�hely Bud�n volt, �s nevezetes volt r�gis�g�r�l, valamint egykor h�res Anna-b�ljair�l. R�gen a biedermeier* romantika f�tyola al�l s�rg�llott el� a mostani vil�gba a sz�zesztend�s �p�let, amelyet szerzetesek vezettek, mint valami kolostort.)
Rezeda kijelentette, hogy nem gondol semmi rosszra, sem Szilvi�t, sem a „V�laszt� Herceg”-et illet�en.
– Ha lehetne m�r ma d�lut�n – esengett most v�ratlanul Fruzsina a telefonba. – Nagyon hossz� volt a h�t, amelyet n�lk�led t�lt�ttem. (Tal�n megcsalt, ha m�ssal nem, a f�rj�vel bizonyosan – gondolta hirtelen Rezeda, amikor a h�lgy al�zatos hangj�t mag�ban vizsg�lgatta az els� pillanatban. – A lelkiismeret-furdal�s� n�k szoktak ilyen „meghatottak” lenni, gondolta tov�bb, miut�n m�g nem felejtette el az „�bermensch” meghatotts�g�t.)
– Kir�lyn�, az eg�sz Szentf�ldet megh�d�tan�m a kedved�rt, nemcsak egy bar�tklastromot.
– Teh�t ma d�lut�n…
– Csak Rezeda, vid�ki gazdatiszt nev�t k�rdezze a port�st�l.
Rezeda �r ezent�l hosszas tan�cskoz�sba kezdett bizalmas�val, Huberttel, hogyan lehetne a „V�laszt� Herceg” dolg�t elint�zni, hogy ott semmi fennakad�s ne t�rt�njen.
– Mi sem k�nnyebb ann�l – felelt a csod�latos Hubert. – Az ottani port�s Angli�ban tanult velem, mikor a Pickwick Club alkalmazottai voltunk. Neve Schmidt. Nyomban elint�zek mindent.
Hubert val�ban r�videsen jelentette is, hogy egy f�ldszintes, udvari szoba, amely a „V�laszt� Herceg” kertj�re ny�lik (mert �riember csak kertre ny�l� szob�ba sz�llhat), rendelkez�s�re �ll Rezeda �rnak. A szoba sz�ma, hogy az egyk�nnyen ne legyen elfelejthet�, numero 100, jegesv�d�rben friss�t�, az egyik sarokban gy�m�lcs (term�szetesen �szibarack, mert az most a legritk�bb), szendvics �s egy francia but�lia* v�r a nagy�rdem� uras�gokra, mint ez a Pickwick Club tagjain�l szok�sban volt.
(Rezeda �r ak�r lordnak vagy gazdag gyapotkeresked�nek is �rezhette mag�t, amikor Hubert szavait hallgatta.)
– Hogy teljesen az angol weekend* szab�lyaihoz tartsuk magunkat – folytatta Hubert –, a l�ncs�t legjobb volna a „V�laszt� Herceg”-n�l elfogyasztani. D�lre elk�sz�lnek a szok�sos marhaszeletek, amelyeket veresr�pa-f�zel�kkel szolg�lnak, de tudtommal n�h�ny kappant is forgatnak ny�rson a konyh�n. A fejes sal�ta receptj�t tudj�k a „V�laszt�”-n�l.
Ilyen alapos ember volt Hubert, ha valamivel megb�zt�k. Ha a legdr�gal�tosabb Lady �gy�ben j�rt el, a Lady�ben, aki hangj�val a telefonon �t megb�v�lte.
Rezed�b�l k�nnyen lehetett volna olyan �riember, ha megfelel� k�r�lm�nyek k�z�tt j�n a vil�gra, aki helyett mindig m�sok gondolkoztak volna. Ez a legk�nyelmesebb r�sze az �gynevezett �ri �letnek, h� szolg�kkal �s j� kuty�kkal k�r�lv�tetni magunkat, akik gondolkoznak is az uras�g helyett… Pl�ne, ha az uras�g m�s gondolkoznival�val, �gy szerelemmel van elfoglalva.
Schmidt, a „V�laszt� Herceg” port�sa, m�sf�le ember volt, mint Hubert. Nem mag�nyos, szesz�lyes, d�rm�g� urak kiszolg�l�s�ra termett, hanem mindig n�szutasokat v�rt f�lk�j�ben. Akkor volt elem�ben, ha �riemberrel �rkezett h�lgyet kiszolg�lhatott, megmutathatta, hogy ismeri az angol gentleman szok�sokat, szinte lovagja lett nyomban minden h�lgynek, aki a „V�laszt� Herceg”-n�l megsz�llott, ak�r �regnek, ak�r fiatalnak.
Mialatt Rezeda eb�dj�t rendelte a k�r alak�, sz�zesztend�s f�kkal be�ltetett udvaron, ahol nyaranta a „Herceg” vend�gei �tkeztek, �s olyan r�gi porcel�nokb�l �s antik ev�eszk�z�kkel ettek, amelyeknek meg�rz�s�hez legal�bbis egy kolostor �r�kk�val�s�ga sz�ks�ges (hogy �tven esztendeig is szolg�latban lehessenek ugyanazok az ed�nyek, abroszok, kanalak, mint ak�r a templomi szertart�shoz sz�ks�ges dolgok, amelyek akkor sz�pek, ha min�l r�gibbek), teh�t eb�del�s k�zben az igen v�laszt�kos modor� port�s tisztelet�t tette az �j vend�gn�l.
– A f�tisztelend� szuperior �r (aki alatt Schmidt nyilv�n a kolostorf�n�k�t �rtette) s�lyt helyez arra, hogy n�lunk minden vend�g j�l �rezze mag�t. Van valamely k�l�n�sebb k�v�ns�ga uras�godnak, amelyet a f�tisztelend� �r el� terjeszthetek?
– Semmi k�l�n�sebb k�v�ns�gom nincs, mint a csend �s nyugalom. L�togat�im a legel�kel�bb k�r�kb�l val�k, ugyancsak el�z�keny elb�n�st k�rek a r�sz�kre is.
– Urak vagy h�lgyek a l�togat�k?
– Urak is, h�lgyek is, mert �sszek�ttet�seim el�gaz�k – felelt Rezeda �vatosan. – M�ra p�ld�ul Lady Tudor l�togat�s�t v�rom.
(Nem jutott esz�be m�s n�v, mint e r�gi angol kir�lyi csal�d neve.)
– A h�lgyek tisztelete k�l�n�s kiv�lts�ga a kolostornak, amelynek lak�i innen a Duna-partr�l m�r sz�zadok el�tt a margitszigeti ap�c�kat is v�delmezt�k: mint a kolostor hist�ri�ja �rja. Nagy kit�ntet�snek vessz�k, ha uras�god meg lesz vel�nk el�gedve, mert hiszen Mr. Hubert aj�nlotta �nt – mond a fiatal port�s olyan szertart�soss�ggal, amilyent csak angol klubokban lehet tanulni �s j�lelk� papok kolostor�ban gyakorolni.
Id�k�zben szerv�rozt�k a ny�rson s�lt kappant a vend�gnek, mire Schmidt �r egyetlen pillant�st vetve a kappanra, kijelentette, hogy azonnal sz�l a konyh�n a v�ltozatosabb komp�tk�r�t�s ir�nt.
„No, m�g ilyen p�rtfog�m se volt, mint Hubert, akinek ennyi protekci�ja volna” – gondolta Rezeda n�gyszemk�zt maradv�n a kappannal.
K�r�lbel�l ez volt az el�zm�nye annak a fogadtat�snak, amely k�r�lbel�l d�lut�n �t �ra t�jban „vill�mcsap�sk�nt” �rte „Lady Tudor”-t, aki minden nagyobb felt�n�s�g n�lk�l, mint szerelmi randev�ra Bud�ra �rkezett pesti asszonyk�hoz illik: akart besurranni a „V�laszt� Herceg”-hez c�mzett f�rd�helyre.
Szinte mag�nk�v�l az izgalomt�l nyitott be a 100-asba, ahol Rezeda abban a pillanatban m�r latinul im�dkozott Fruzsina meg�rkez�s��rt.
– Nem el�g, hogy egy �reg, k�k ruh�s sekresty�s fogadott a kapun�l, mint ak�r Heged�s a Carmen oper�ban, hanem a port�s csaknem az ajt�ig k�s�rt, hogy vissza se fordulhattam, ami sz�nd�kom volt. Maga akar �riasszony szeret�t, akinek a h�rnev�re nem tud vigy�zni? – k�rdezte Fruzsina olyan feld�lt tekintettel, mintha legal�bbis meg�lni akarn� Rezed�t. Rezed�n er�t vett az „az �tkozott meghatotts�g”, alig ismert a hangj�ra, amikor felelt:
– Itt mindenki mindent t�lzott udvariass�gb�l cselekszik, mert b�szk�k a sz�llod�jukra. Azt hiszik, hogy nincs p�rjuk a vil�gon ezeknek a v�zp�r�s folyos�knak, ahov� a f�rd�szob�k ny�lnak, �s l�legzetet alig lehet venni a forr�sv�z p�rolg�s�t�l. Nincs p�rjuk ezeknek a lak�szob�knak, ahol a m�lt sz�zad negyvenes �veiben lakott utolj�ra egy vid�ki csal�d. A csizmah�z� m�g itt van, �s rezg�s fej� kalapt�t tal�ltam a d�v�n g�rbe h�t�ba sz�rva. Amilyent t�n fejk�t�h�z viseltek.
– T�voznom kell innen – felelt m�g mindig a legnagyobb szemreh�ny�ssal. – Maga vid�ki ember, Rezeda, nem tudja a nagyv�rosi n�k �rz�kenys�g�t. Vid�ki, mint ak�r Szilvia, aki ezt a sz�llod�t aj�nlotta. Maguknak, falusiaknak, tetszenek a port�sok hajlong�sai, de mi, nagyvil�gi n�k, hozz� vagyunk szokva az ilyesmihez. Maga nem �rdemel meg engem, Rezeda! Istenem, mily �zl�stelens�g! Csaknem t�zij�t�kot rendez a legtitkosabb dolgokhoz.
K�nnyek sz�ktek a szem�be, mintha lelke leg�rz�kenyebb pontj�n volna megs�rtve.
– Duna-�nnep�lyt rendez, holott senkinek se volna szabad tudni, hogy m�g csak ismerj�k is egym�st. Nem vagyunk egym�shoz val�k. Soha sem �rti meg egy �riasszony lelkivil�g�t, aki olyan k�rben nevelkedett, mint �n.
Hov� lett r�gi holdszel�ds�ged, Fruzsina? – k�rdezte mag�ban Rezeda.
– Ez lealacsony�t�sa, megbecstelen�t�se minden szent �rzelemnek. �gy egy kalaposn�val se szok�s b�nni. Meg�rem, hogy v�g�l felpofoz – folytatta Fruzsina mindink�bb nekikeseredve, amint tov�bb gondolkozott. – Itt az n�z be az ablakon, akinek �ppen esz�be jut. Tal�n nevetnek is rajtunk valahol a szobal�nyok, amint �gy egy�tt l�tnak benn�nket…
Rezeda a horgolt ter�t�vel fedett z�ld ripszkanap�n �lt, megmozdulni sem tudott a felindults�gt�l, csak azt �rezte „meghatott ember” l�t�re, hogy Fruzsin�nak mindenben igaza van. Nem lehet pelleng�rre �ll�tani egy �riasszonyt, m�g Lady Tudor n�v alatt sem! De az ablakra vonatkoz�lag az�rt int�zkedett. Gy�ngyh�zgombos tavaszikab�tj�t az ablakra akasztotta.
– Hogy harminc l�p�sr�l l�ssa mindenki, hogy melyik szob�ban tart�zkodunk! – v�lekedett az elkeseredett asszony. – K�rem, k�s�rjen el nyomban innen.
– H�t merne velem egy sz�lloda kapuj�n f�nyes nappal kil�pni? – k�rdezte Rezeda.
– Ink�bb, mint itt maradni… �n m�sk�pp k�pzeltem ezt az eg�sz dolgot. Egy polg�ri szob�csk�t, ahol a b�toroknak levendulaillatuk van, �s a falon h�mzett h�zi�ld�s f�gg. Olyan sz�nyegek a padl�n, amilyent azok a feh�r nadr�gos erd�lyiek �rulnak, �s kom�t �llna az egyik sarokban, amelyen r�gi porcel�n ibrikek voln�nak. Cukorporos, ecettel t�lt�tt, g�mb�ly� �vegb�l val� l�gyfog� az asztalon, k�r�l�tte csal�di sz�kek. Megfert�z�se szerelm�nknek ez a mindennapos sz�llodai szoba, ahol tegnap t�n egy l�csisz�r k�pk�d�tt.
Rezeda �r „meghatotts�ga” muladozni kezdett, most m�r mindegy, gondolta mag�ban, �s nagy b�tran megsz�lalt, mint kritikus id�ben, nem hagyta cserben a l�lekjelenl�te:
– L�csisz�r ugyan nem k�pk�d�tt itt, de az utols� vend�gek k�l�n�s n�szutasok voltak, mint a port�st�l hallottam – kezdte. – Egy nyugalomba vonult erd�m�rn�k (az �llamvasutak st�tus�ban) kedvet kapott a megh�zasod�shoz. M�g mindig v�r�s volt a bajsza, m�g mindig pik�ns f�nyk�peket hordott a zseb�ben, amelyeket a n�knek megmutogatott, hatsz�z forint volt a nyugd�ja, kapott is teh�t feles�get, egy elv�lt budai asszony szem�ly�ben. Az esk�v�t megtartott�k az anyak�nyvvezet�n�l, de egyh�zilag nem akart esk�dni az erd�m�rn�k, mert az � foglalkoz�s�nak semmi k�ze sincs az egyh�zhoz. Esk�v� ut�n eb�dhez gy�ltek, az asszony �s k�t bar�tn�je a sv�bhegyi sz�llod�ban, akikkel (a bar�tn�kkel) a m�rn�k sok d�vajs�got k�vetett el. Megmutatta, s�t meg is magyar�zta nekik a zseb�ben hordott f�nyk�peket, amelyeken a becs�pett asszonyok nagyokat nevettek. M�g t�ncoltak is a teraszon, hogy eml�kezetes maradjon az esk�v� napja. Est�re az �j h�zasp�r a v�rosligeti cirkuszba ment, ahol ugyancsak nagyokat mulattak a boh�cokon, mert esk�v�je napj�n a legt�bb embernek j�kedve van. A „V�laszt� Herceg”-n�l el�re meg volt rendelve a szob�juk, �ppen ez a 100-as sz�m� szoba, ahol most mi tart�zkodunk.
– �jf�lkor j�ttek a sz�llod�ba, miut�n el�bb m�g vacsor�ztak. �s elfoglalv�n szob�jukat, a fiatalasszony v�ratlanul pongyol�t �lt�tt, �s bejelentette, hogy valahov� mennie kell. A piros bajsz� erd�m�rn�k a karossz�kb�l, ahov� f�radts�g�ban, az eg�sz napi hercehurc�ban kimer�lve letelepedett, azt felelte, hogy csak menjen. �s nyomban elszund�tott.
– Meddig szundik�lt a m�rn�k a karossz�kben? – ezt nem lehet pontosan meg�llap�tani. Fel�bredt, k�r�ln�zett, �s ak�rhogy meresztgette a szem�t: az asszonyt nem tal�lta meg a szob�ban. Gyertyatart�t vett a kez�be, �s a s�t�t folyos�n az asszony keres�s�re indult, el�bb csak papucsban csoszogva, majd, mikor nem tal�lta a menyecsk�t: mindink�bb d�rm�gve. V�g�l az ajt�kat csapdosva �s hangosan k�romkodva, ahogyan csak egy erd�m�rn�k tud, aki eg�sz �let�ben f�t v�gott.
– A „V�laszt� Herceg”-n�l nincsenek szokva a l�rm�s vend�gekhez, nem karav�ni szer�j* ez, ugyanez�rt a port�s elhagyta �rhely�t a kapun�l, �s a d�h�ng� vend�ghez sietett. „– Hov� tett�k a feles�gemet?” – ord�tott az. Mire a port�s kijelentette, hogy � senkit sem eresztett ki a kapun. „– Akkor itt kell lenni a h�zban, mert egy sz�l pendelyn�l t�bb nem volt rajta!” – ord�tott ugyancsak az erd�m�rn�k, mintha eg�sz �let�ben s�ket emberekkel lett volna dolga. „– Tess�k csak le�lni, majd megkeresem �nagys�g�t!” – biztatta a port�s a n�szutaz�t, mert nem engedhette, hogy tarka ingben �s mez�tl�b s�t�lgasson a folyos�n, miut�n d�h�ben id�k�zben levetk�z�tt.
– Itt van az anyak�nyvvezet� �r�sa, hozza vissza azt a n�t! – pattogott az �regember.
A port�s pedig elment megkeresni az asszonys�got…
– Megtal�lta a port�s az asszonys�got?… Ez a dolog csak egy esztend� m�lva der�lt ki a port�s lovagiass�ga folyt�n. Megtal�lta a menyecsk�t, m�gpedig r�gi udvarl�j�nak a szob�j�ban, amely k�zvetlen�l a 100-as mellett volt, azaz a 99-es volt. Itt nyittatott mag�nak szob�t a r�gi udvarl� (mint a port�s mondja: „egy h�zass�gra m�g kor�ntsem �rett fiatalember”), �s a 99-esbe l�pett be az asszonys�g, hogy kell�k�ppen elb�cs�zz�k a r�gi szerelemt�l a h�zas�let kezdete el�tt. �gy a fiatalember, mint az asszonyka addig k�ny�r�gtek a lovagias port�snak, am�g az meg�g�rte, hogy nem �rulja el �ket. A port�s megtartotta �g�ret�t, a piros bajsz� erd�m�rn�k fel�lt�zk�d�tt, �sszepakolta holmij�t, �s m�g �jszaka elk�lt�z�tt a „V�laszt� Herceg”-b�l r�gi leg�nylak�s�ra. �gy f�jta a sz�l a bajsz�t, mintha az csak oda lett volna ragasztva, vagy a holtember bajsza volna. H�t ilyen a „szem�lyzet” ebben a h�zban, amelyet maga, Fruzsina, nem tart megb�zhat�nak!
A v�ltozatos t�rt�netnek vagy Rezeda el�ad�si m�dszer�nek volt hat�sa Fruzsin�ra?
Le�lt f�loldalt egy dombor� h�t� z�ld sz�kre, �s azt mondta:
– Legal�bb az ajt�t csukja be, ha m�r itt vagyok.
Rezeda teljes�tette a parancsot.
– Itt nem kell meglepet�st�l tartanunk – �s let�rdepelt Fruzsina el�, hogy cip�it leh�zza, mert ezt tartotta legels� teend�j�nek. Hadd �rezze az �rn�, hogy rabszolg�ra tett szert.
– Nem akarom egyed�l hagyni, hogy mag�r�l is besz�ljenek, mint az erd�m�rn�kr�l – mond Fruzsina suttog� hangon, �s ezent�l, amit mondott, mindent suttogva mondott. Megszel�d�lt az erd�m�rn�k hist�ri�j�t�l, �tadta mag�t egy „idegen f�rfi” k�nye-kedv�nek. Cs�kot cs�kkal viszonzott, �lel�st �lel�ssel, ism�telt k�nnyet k�nnyel jutalmazott, nevet�sb�l s�r�sba, boldog zokog�sba, mint a szerelem hetedik, legboldogabb pokl�ba egy�tt sz�llott le a f�rfival, hogy sz�rnyaival megoltalmazza a rep�l�s k�zben. – „Cs�kolj meg, kisuram!” – rebegte, mikor a f�rfiszem n�ha arc�ba m�lyedt, ebbe a havas, nagyon feh�r rejtelembe, amelyre m�r a nap huny� sugarai is gl�ri�t raktak, mert esteledett.
Akkor vette �szre Rezeda azt a kis aranykeresztet v�konyka l�ncon az asszony nyak�n, amely eddig figyelm�t elker�lte:
– Azt akarom, hogy a hitem is ugyanaz legyen, mint a tied – mond s�r�s boldogs�ggal Fruzsina. – Egy �ll�i �ti ap�caz�rd�ban voltam ma vall�s�r�n.
A kis kereszt tov�bb csillogott:
– A templomot az „�r�kim�d�s templom�”-nak h�vj�k, a kolostori teend�ket a Notre Dame de Sion sz�zei v�gzik, �s Mater Margithoz, a f�n�kasszonyhoz k�ldik a jezsuit�k a megt�rni k�v�n� n�i lelkeket. Kis tart�f�lk�kre van osztva a f�ldszint, minden f�lk�ben m�s testv�r tan�t. Engem maga Margit anya vett gondjaiba. De ezt m�g az uram se tudja, csup�n te.
– Vajon meg�rdemlem, hogy hitedet elhagyd miattam? – t�n�d�tt Rezeda, mintha valami nagy felel�ss�g�rzet lepte volna meg hirtelen a l�lek�rt, aki �me a legnagyobb bizalommal r�b�zza mag�t, mintha az m�sk�nt nem is lehetne.
Hubert, mint rendes emberhez illik, �gy int�zkedett, hogy a „V�laszt� Herceg”-beli szoba egy h�napig �lljon Rezeda �r rendelkez�s�re, mert a budai nyaral�snak k�r�lbel�l addig kell tartani, am�g a f�rd�vend�g j�llakik a forr�svizekkel, a nagy plat�nokkal, a k�l�nb�z� f�rd�vend�gekkel megismerkedik, vel�k kedv�re val� s�t�kat tesz a Duna-parton vagy a budai utc�kon, majd sz�ml�lgatja az id�t, hogy meddig tartanak m�g az aranjuezi sz�p napok*.
Rezeda �r term�szetesen v�rosi lak�s�t is fenntartotta, �s �gy k�tlaki �letet �lt, hol Bud�n, hol Pesten, mint egy �riemberhez illik, aki a tavaszi �vszakot kell�en ki�lvezni akarja. Bud�ra j�rt f�rdeni �s egy�b boldogs�gos teend�ket elint�zni, m�g a pesti sz�llod�ban „�zleti �gyeivel” foglalkozott, azaz reg�nyt �rt Kiss J�zsef hetilapj�ba.
Ennek a reg�nynek n�mi sikere volt, legal�bbis �gy mondta valaki, aki ebben az id�ben Rezeda �lett�rt�net�ben v�ratlanul megjelent, hogy ak�r k�l�n fejezetet lehetett volna �rni, ha nem voln�nk benne am�gy is nyakig a szerelmes dolgokban.
Ez a valaki Szilvia volt, aki v�ratlanul elhagyta le�nyfalusi nyaral�j�t, megjelent a f�v�rosban, �s term�szetesen hossz� l�togat�sokat tett legjobb bar�tn�j�n�l, Fruzsin�n�l. A f�v�rosba val� k�lt�z�s oka „Hickory �r” volt (amint Szilvia f�rj�t k�z�ns�gesen nevezt�k), aki azok k�z�l a ritka emberek k�z�l val� volt, aki amerikai �zleteit hagyta ott a Magyarorsz�gon val� lakhat�s kedv��rt. Nem b�rta az amerikai �letet, betege lett az �zletnek, doll�rnak, a kosztnak. „– Csak a paszulylevest* szereti, amit �n f�z�k neki”, mond nem minden b�szkes�g n�lk�l Hickoryn�, azaz Szilvia. Mint minden amerikai embernek, Hickorynak is a fogaival volt baja. „– Elfuser�lt�k odakint a doktorok.” Most egy j� pesti fogorvost kell keresni, aki Hickory fogait rendbe hozza. „– Tudok is mindj�rt egyet itt, az Andr�ssy �t sark�n!” – felelt Fruzsina, aki doktorok dolg�ban �ppen olyan j�l inform�lt volt, mint minden pesti d�ma. (Tudniillik az �jm�di pesti �lettel egy�tt j�rtak k�l�nb�z� betegs�gek a t�rsas�gbeli d�m�k vil�g�ban. Idegorvosok, n�gy�gy�szok �s fogorvosok c�meivel voltak megrakodva a j�l f�s�lt fejek. A doktor karonfogva j�r a kult�r�val, amelyben b�s�ges r�sze volt Pestnek.)
Hickory �r platina- �s aranyfogai okozt�k, hogy Rezeda megismerkedett Szilvi�val, �s egy k�l�n�s kalandban lett r�sze (amelyet val�ban �lete v�g�ig nem felejthetett el sem Rezeda �r, sem a kaland t�bbi szerepl�i). Ez pedig �gy t�rt�nt.
Hickory�k pesti mulatoz�sai idej�n Kilenc elhat�rozta a le�nyfalusi nyaral�s viszontszolg�lat�t, �s nagyp�holyt vett a m. kir. Opera egyik el�ad�s�hoz.
– Szeretn�m, ha frakkban j�nn�l, hadd l�ss�k ezek az amerikaiak, hogy �lt�zk�dnek Magyarorsz�gon – mond a dudor�sz� hang a telefonba, hogy Rezeda megifjod�st �rezhetett. Egy esztendeje nem volt m�r akkor rajta frakk, miut�n mint az �letb�l „kivonult” embernek nem volt sz�ks�ge ilyen semmis�gre. Ugyanez�rt bizonyos izgalmat �rzett, amikor r�gim�diasan varratott (az Anyegin h�seihez szabott) csipk�s, fodros k�zel�s ing�t felvette, a hozz� val� z�ld karneol* gombokkal, valamint sz�rk�sz�ld selyemmell�ny�t. A frakkot egy katonaszab� varrta valaha, aki „lelk�t �nt�tte” bele, mert hiszen egy j�l szabott frakk ebben az id�ben nemcsak visel�j�nek, de szab�j�nak is dics�s�get szerzett. Puha, de selyemszeg�ly�, �gynevezett est�lyi kalap �s ujjatlan, sz�rnyas, t�rdig �r� k�peny eg�sz�tette ki az �lt�z�ket, amelyben Pesten ez id� t�jt az �riemberek pomp�ztak, ak�r gr�fok, ak�r makr�k*.
Az Oper�ban ez est�n az �r�k Carmen volt m�soron, amellyel nem tudott betelni a publikum, de k�zben a zenekar elj�tszotta a Sz�ktet�s a szer�jb�l* val� indul�t is. F�nyess�g �s megel�gedetts�g, �ld�s �s b�kess�g, m�v�szetbe �s eleven emberekbe val� szerelem h�mpor�val behintve minden arc. Tal�n m�g a lelkek is m�sok voltak egy operai el�ad�son, mint m�s napokon. Ifj�s�g �s esti p�r az �br�zatokon. Minden ill�zi� val�s�gg� v�lik az �nek �s j�t�k �s a zenekar var�zslat�ban. Ki hitte volna el, hogy a kulissz�k m�g�tt a legfontosabbak a k�p�cs�sz�k, amelyeket az �nekesn�k �s �nekesek egyforma buzgalommal haszn�lnak?
Egy j�l megtermett, kiss� p�sze besz�d�, de ann�l teltebb hang� �s kebl�, fekete haj� �s cig�nyos, keleties tekintet� �nekesn� j�tszotta Carment, �s az eg�sz n�z�t�r csak keresztnev�n, Aranka n�ven emlegette �t, mintha mindenki kicsit szerelmes lett volna a galambtelis�g� h�lgybe, itt, Pesten, ahol m�g kor�ntsem volt divat a sov�nys�g. Mindenki �gy h�zott, ahogy akart.
Rezeda �r megjelen�se a p�holyban olyanform�n hatott n�mely jelenlev� h�lgyre, mintha a boldog szerelem illat�t hozta volna mag�val, de legal�bbis ak�cfavir�g, h�rsfa vir�gos illat�t, �s szilvafa vir�g�nak a sz�n�t hozta volna mag�val a K�r�tr�l, pedig csak egy cs�pp angol illatszert lopott a ruh�j�ra a figyelmes Hubert, amikor kocsiig elk�s�rte. (A sz�llodai „szem�lyzet” nagyon szeret kocsiig k�s�rni, mintha ezzel az � tekint�lye is n�vekedn�k.)
– M�r ismerem – mond Szilvia olyan hangon, amelyet Rezed�n k�v�l m�s nem hallhatott, �s k�zcs�kra k�ldte a kez�t.
Rezeda �szint�n csod�lkozott Szilvi�n. Eddig a r�la hallott besz�dekben t�bbnyire nagyn�ninek emlegett�k, aki bizony�ra nem k�l�nb�zik a szok�sos nagyn�nikt�l. �s a val�s�gban egy t�zes tekintet�, kreolk�p�, kicsit g�nd�rk�sen fekete haj� (a nagyon feh�r nyak�n g�nd�r�tett f�rt�csk�kkel, teh�t r�gebbi divat szerint f�s�lten), f�rfiasan szoros ruh�ba �lt�z�tt, igen szemreval� �rn�, aki alig lehetett negyvenesztend�sn�l t�bb, foglalt helyet a p�holyban, nem messzire egy v�rmes k�p�, gorillatart�s�, sz�tlan �s beretv�lt arc�, de nagy, sz�rke pofaszak�llt visel� �riembert�l. (Term�szetesen a f�l�nyes magaviselet� Kilenc �s a kicsit meghatott Fruzsina t�rsas�g�ban.)
Rezed�nak k�z�pen, a k�t h�lgy k�z�tt jel�ltek helyet a p�holyban, Fruzsina balra, m�g a vend�gasszonys�g jobbra esett.
– Csakhogy elj�tt�l! M�r azt hittem, nem j�ssz – mond f�lhangosan Fruzsina, hogy ak�r a mellette �l� Kilenc is hallhatta volna szavait, ha az nincs elm�lyedve l�t�cs�v�n �t a n�z�t�r szeml�l�s�vel, de Szilvia bizonyosan hallotta a szavakat, mert ugyancsak olyanform�n mutatta aggodalm�t az Ezeregy�jszak�b�l val� tekintet�vel, mint Fruzsina. �s most � sz�lalt meg, hab�r a majomszak�ll� �s igen komoly Hickory �r �gy tett, mintha figyelne minden sz�ra. („Ezek az asszonyok j�l ismerik a f�rjeiket!”)
– Hallottam, hogy Harun Al Rasid* m�dj�ra mesemond�sokkal trakt�lja a h�lgyeket. Magam is j�t nevettem a j�mbor erd�sz t�rt�net�n.
A jobb sz�len �l� Kilenc most felki�ltott:
– No v�gre. A k�v�r B�ldinek, az operai kritikusnak siker�lt meg�llapodnia Braun b�csival, hol vacsor�znak ma este, mert minden operai el�ad�son ez a k�rd�s furdalja legink�bb a k�t nagyehet� �riembert.
Szilvia, nyilv�n csak az�rt, hogy Rezed�t foglalkoztassa, feltette a k�rd�st:
– Vajon kik voln�nak azok a nagyehet� urak?
Rezeda tudom�sa szerint felelt:
– B�ldi �r doktor �s h�rlap�r�, Braun �r t�zsdebizom�nyos �s habit��*, akik �tv�gycsin�l�s szempontj�b�l minden operai el�ad�st v�gign�znek – mond, �s legnagyobb meglepet�s�re ugyancsak olyan l�ncocsk�t �s keresztecsk�t vett �szre Szilvia nyak�n is, mint a minap Fruzsina nyak�n. Tal�n olyan j� bar�tn�k voln�nak, hogy k�z�s �kszereket hordanak?
Nem, ezt m�gsem tudta Rezeda elhinni, mert ilyesmit m�g nem tapasztalt az �letben. Innen m�r csak egy l�p�s volna a k�z�s f�rjig, a k�z�s p�nzt�rc�ig �s a k�z�s szeret�ig… Rezeda �r megcs�pte a tenyer�t, mint olyankor, mikor nagyon bolondokat gondolt mag�ban.
A sz�npadr�l a sz�vekbe markol� nagy �ria hangzott, �s Rezeda mind nagyobb „meghatotts�ggal” �lt a cs�sz�ri pirossal �s kir�lyi arannyal b�lelt sz�nh�z p�holy�ban a k�t h�lgy k�z�tt, mert most m�r �rezni kezdte a veszedelmet, amibe ker�lt. Szilvia mind b�rsonyosabb �s hosszasabb pillant�sokkal viszonozta a Rezeda tekintet�t (amelyr�l egyszer azt mondta Johanna, hogy minden n�re �gy n�z, mintha az m�r a szeret�je vagy j�vend�beli szeret�je volna, holott �ppen ezt szerette volna elker�lni Rezeda, mert nem tartotta �rias magatart�snak). M�g Fruzsina megad� szel�ds�g�b�l, amellyel viselkedett, valami b�natoss�g fejl�d�tt ki, mintha a sz�ndarab szomor�totta volna. Halkakat s�hajtott, hosszant, mintha b�cs�zna, megszor�totta a p�holy mellv�dje alatt Rezeda kez�t, de nem n�zett r�, hanem lorgnettj�n �t a sz�npadi esem�nyeket figyelte, pedig m�r sokszor l�tta Carment ugyanazzal a m�v�szn�vel.
Kilenc, aki felt�n�en f�l�nyesen viselkedett a sz�npadi esem�nyekkel szemben – „r�gi h�rlap�r� m�dj�ra” hallott m�r el�g ripacs el�ad�st –, arr�l t�rgyalt Hickory �rral, hol kellene vacsor�zni, mik�zben a f�v�ros valamennyi nevezetesebb �tterm�t el�sorolta – a n�k miatt.
– Ahol kellemesen fejezhetj�k be az est�t!
Fruzsin�t is megk�rdezte, mire az a legnagyobb lemond�ssal felelt:
– Fiam, maga tudja j�l, hogy �n csak Ginderl�ben �rezn�m j�l magam, ha minden a r�giben volna.
– Ebben a ruh�ban! – ki�ltott fel m�ltatlankodva Kilenc. – Oda turistaszokny�ban �s tiroli kalapban szok�s menni.
Val�ban, Fruzsina erre az est�re tal�n a legszebb ruh�j�t vette fel. Pezsg�sz�n� selyemb�l volt az, ami p�rizsi sz�kes�g�hez nagyon illett, m�g fej�re gy�ngy�s, �kk�ves turb�nt tett… Nagyvil�gi d�ma, aki az Operab�lon is tetsz�st aratott volna toalettj�vel.
V�gre Rezed�hoz fordult Kilenc a fontos k�rd�ssel, de miel�tt az felelhetett volna, a k�rdez� megjegyezte:
– Tudom, hogy te �gyis a „Kir�ly” sz�llod�t mondod, mert rem�nyled ott tal�lni bar�tainkat, Spekt�tor �s Muki urakat, h�t menj�nk a Kir�lyba.
Fruzsin�nak az arca kiss� megremegett, mert �rzelmes n� l�t�re tiszteletben tartotta a „Kir�ly” sz�lloda eml�k�t, ahol megismerkedett Rezed�val, de azt�n egy gyors pillant�st vetett Szilvi�ra, mintha irigyeln� ett�l az asszonyt�l azt a sz�llod�t �s az esetleg megism�tl�d� hangulatot. �s hirtelen �gy sz�lt:
– Es�re �llt az id�, mikor elindultunk. Lehet, hogy meg�zn�nk �tk�zben.
– Van kocsi – felelte Kilenc, aki ragaszkodott kedvenc terv�hez, f�leg az esetleges asztalt�rsak (Spekt�tor �s Muki) �s az ottan ivott p�linka eml�ke miatt.
– K�l�nben megn�zem a b�f�b�l, hogy milyen az id�, hogy t�j�koz�djunk.
Kilenc felkelt, �s a legnagyobb �nekl�s k�zben kivonult a p�holyb�l, mint akinek fontosabb feladata van a sz�nh�zi el�ad�sok hallgat�s�n�l. Fruzsina most Szilvia f�rj�t, Hickory urat igyekezett a p�rtj�ra h�d�tani:
– Ne menj�nk a „Kir�ly” sz�ll�ba. Az igazgat� ott kedv�ben akar j�rni az uramnak, �s a legr�gibb p�link�kat hozza fel a pinc�b�l. A minap is kiss� becs�pett.
– Becs�pni minden�tt lehet – felelte az Amerik�t megunt �riember, �s ugyancsak tan�bizonys�got tett, hogy nem nagy zenebar�t, elment a b�f�be az id�j�r�st megvizsg�lni.
Fruzsina m�g mindig a sz�npadra szegezte komoly, szomork�s tekintet�t, de ezalatt is fogta Rezeda kez�t, mintha egy percre se engedn� el mag�t�l. Rezeda viszont a nyak�n �rezte Szilvia tekintet�t, �s mintha egyszer-k�tszer hallotta volna s�hajt�s�t is. Mintha mondani akarna valamit…
A felvon�s k�zben felgyulladtak a l�mp�k.
– L�tott m�r fotografi�t a sz�vr�l? – k�rdezte v�ratlanul Szilvia. – Amerikai tal�lm�ny, m�g ott fotograf�ltattam le a sz�vemet, mikor ez a tal�lm�ny divatba j�tt. Elektrokardiographi�nak* nevezik a tud�sok. Tal�n Eur�p�ban m�g nem ismerik – mond Szilvia.
Lapos aranyszelenc�t vett el� a karj�n tartott fekete selyemzacsk�b�l. A szelenc�ben egy pap�rlap volt, mint egy filmszalagnak r�szlete. Rezeda k�l�n�s �rdekl�d�ssel ny�lt a ritkas�g ut�n.
Szilvia, ha ez volt a c�lja, el�rte, hogy Rezeda �rdekl�d�se a sz�vfotografi�ra terel�dj�n. M�g sohasem l�tott ilyent, �s komolyan k�rdezgette a h�lgyet a k�pen l�that� kis sz�k�kutak �s hull�mz�sok fel�l.
– �gy j�r a v�r a sz�v�nkben. Edison ezt is megfejtette, mint annyi m�st, a term�szet titkait – mond Szilvia tengerent�li b�szkes�ggel (hab�r csak r�vid id�t t�lt�tt Amerik�ban).
– N�lunk m�sk�nt k�pzelj�k el a sz�vet. Ahogyan k�lt�ink meg�rt�k – sz�lalt meg Rezeda, miut�n Fruzsina is egyetlen pillant�st vetett a k�pecsk�re.
– M�zeskal�csb�l van, �s husz�r lovagol benne – mond Szilvia.
– Nem. A sz�v jelenti az eg�sz vil�got. Mindent, amit l�tunk, amit hallunk, amit �rz�nk. A sz�vnek nincs fotografi�ja. L�thatatlan, mint a szeretet… – kezdte Rezeda �r, de nem folytathatta, mert Fruzsina hirtelen fel�llott, mintha k�nny� rosszull�t vett volna rajta er�t. A p�holy el�tt val� el�csarnokba vonult vissza, �s zsebkend�j�t kereste el�. Az ut�na siet� Rezed�nak szinte nyersen v�laszolt aggodalm�ra:
– Csak menjen vissza. Mindig �gy vagyok, ha a Carment j�tssz�k.
Rezeda a k�l�n�s Szilvia h�ta m�g� �llott, �s Fruzsina k�nny� rosszull�t�r�l kezdett besz�lni, mire Szilvia hirtelen �gy sz�lt, ajka el� tartva legyez�j�t:
– Mindent tudok a 100-as szob�r�l. �n is ott laktam valaha.
– Megpr�b�lhatja �jra – felelt Rezeda, �s hal�la napj�ig nem tudta meg�rteni ezeket a szavakat.
– Holnap d�lut�n! – felelt Szilvia, �s Fruzsina �pol�s�ra sietett.
…Az urak k�l�nb�z� csomagokkal �s nagyon j�kedv�en t�rtek vissza.
– A legjobb vend�gl� a Bulyovszky utc�ban van. Ott fogunk vacsor�zni, ahol senki sem zavar – ki�ltotta Kilenc, aki m�g feles�ge rosszull�t�nek is �r�lni l�tszott, hogy eld�lt a vacsora k�rd�se.
…Rezeda �r, b�r komolyan szabadkozott a megh�v�sra, miut�n csal�di egy�ttl�tet nem akar megzavarni (Szilvi��k is Kilenc�kn�l laktak pesti tart�zkod�suk alatt), v�gre engedett, mikor szinte hangosan �gy sz�lt Fruzsina:
– J�nn�d kell, mert beteg vagyok.
Rezeda �r elb�mult, hogy rajta k�v�l senki sem hallotta ezeket a szavakat. Az urak �lt�zk�dtek, Szilvia nagy Rembrandt-kalapj�t pr�b�lgatta a p�holy el�csarnok�nak t�kr�ben, mik�zben h�naljai s�t�tlettek, mint az �j.
A t�k�rb�l egyenesen, mint a k�s, Rezed�ra n�zett, aki lovagk�nt �llott Fruzsina mellett. Mintha m�g tetszett is volna ez a h�s�g a kreol sz�ps�gnek, csak felt�n�en keskeny ajkait szor�totta �ssze, hogy ne mosolyogjon, ne sz�ljon.
Fruzsin�nak j�val duzzadtabb, �szint�bb, f�jdalmasabb, n�iesebb ajkai voltak, „mint egy j� kis bocinak”, gondolta mag�ban Rezeda, mert az �tkozott „meghatotts�g” vett rajta er�t, amikor a k�t n�t �sszehasonl�tgatta.
�s a keskeny ajkak val�ban elj�ttek m�snap a „V�laszt� Herceg” sz�llod�j�ba.
Rezeda, miut�n m�g nem ismerte el�gg� Szilvi�t: nem tudta mag�ban meg�llap�tani, hogy mely hull�mz�soknak kellett t�rt�nni a sz�vben, amelynek fotografi�ja tegnap kez�ben volt.
Nyilv�n megkett�z�dtek a sz�k�kutacsk�k a v�rfolyam am�gy se eg�szen sima menet�ben. T�zh�ny�k, mint a tenger alatt az �j Vez�vok: t�rtek fel a v�r m�ly�b�l. �s a v�r maga is �gy futamodott eddigi menetsebess�ge helyett, mint valami megbolondult expresszvonat… (Nem ment ki gondolataib�l a Szilvia sz�vfotografi�ja, amilyent tegnap l�tott el�sz�r.)
Ez a felkorb�csolt v�rfolyam �s benne a megszaporodott t�zh�ny�csk�k okozt�k, hogy a „V�laszt� Herceg” 100-as sz�m� szob�j�t Szilvia haboz�s n�lk�l felnyitotta d�lut�n �t �rakor, �s bel�pett olyan nyugalommal, mintha hazaj�tt volna.
– Nagyon hi�nyzik nekem Hickory szerelme! – mondta egyszer�en, helyet foglalva a z�ld ripszkanap� k�zep�n.
Term�szetesen f�tyol volt az arc�n, mint a r�gi tal�lk�kra men� h�lgyek arc�n. Nyilv�n egy olyan ruh�j�t is vette fel, amelyet ritk�n viselt, hogy ruh�j�b�l nyomban fel ne ismerhess�k. (Borv�r�s, ink�bb t�lies sz�vetminta volt, v�r�sbarna kalapf�tyollal. Ha majd egyszer tal�lkozunk ezzel a ruh�val, el ne �ruljuk, hogy l�ttuk �t a „V�laszt� Herceg” 100-as sz�m� szob�j�ban.)
– Hickory (mint mindig: most is vezet�knev�n emlegetve f�rj�t) a p�link�t szereti �s nem a n�ket. Ez nagy baj. – De mikor itt laktam, �s v�leg�nyem volt, akkor mindig vir�gcsokorral �ll�tott be – mond Szilvia az ajt�ra n�zve, mintha felid�zn� mag�ban az akkori Hickoryt, aki a k�sz�b�n buk�t�val nyomakodott be.
– Az �gy is m�s helyen volt, nem a szoba k�zep�n, mint valami szob�ban, amelyet csak �gy miatt haszn�lnak, hanem le�nyosan, tisztess�gesen az ablak mellett, ahonnan be�ramlott a j� leveg�, �s m�g lefekv�skor lehetett hallani a Don Miguel gyalogezred zenekar�nak hangverseny�t, persze a z�r�indul�t, amelyet az udvaron el�adtak. Tal�n most nincs is katonazene a „V�laszt� Herceg” udvar�n?
Eddig igen komolyan, mint egy k�z�mb�s l�togat� besz�lt Szilvia a kanap� k�zep�r�l, egyujjnyit se igaz�tott f�tyol�n, Rezeda hi�ba kereste volna szavaiban az �desded sikaml�ss�gokat, amelyek az �gynevezett p�sztor�r�k kell�kei, mint a g�r�gt�z a sz�npadon. (Hacsak Hickory p�linkaiv�s�t nem sz�m�tjuk sikaml�ss�gnak!)
De most f�loldalra ford�totta a fej�t a l�togat�, kit�nt s�t�t hajf�rtjei al�l nyakszirtje, hogy Rezeda t�bb� meg nem �llhatta, hogy n�h�ny cs�kot elhelyezzen e nyakszirten, amelyet Hickory m�ltatlanul elhanyagolt. Forr� �ramlat volt a cs�kokra a v�lasz, amely a borv�r�s ruha minden r�nc�b�l �ramlani kezdett.
– Honnan tudta?… – k�rdezte �nfeledkezve Szilvia, mintha azt akarta volna k�rdezni Rezed�t�l, honnan tudta, hogy nyakszirtje a leg�rz�kenyebb pontja, mint a legt�bb asszonynak van bizonyos testi porcik�ja, ahol k�zpontosulnak az �rz�kek. (Fruzsin�nak „j� kis boci”-�hoz hasonl� ajkaiban �lt a szerelmi szenved�ly; m�g Szilvia tal�n �ppen nyak�ban rejtegette azt.)
Szilvia lehajtotta a fej�t, s�t k�t piros gombocsk�t felpattintott, �llig z�rt (titkos tal�lk�ra v�lasztott) ruh�j�n, hogy b�vebb legyen a ruha nyaka, amelynek ny�l�s�n �t Rezeda h�t�t is megsimogathatja. �s a nyakszirt, ez a kedves dombocska megfelel� szeretetteljes elj�r�sban r�szes�lhessen.
– Sz�p a nyakam?
– Mint egy szobor�.
– Az�rt viselek mindig magas ruh�kat – felelt egyszer� term�szetess�ggel Hickoryn�.
– Mint a kir�lyn�k…
Darab id� m�lva Szilvia a k�vetkez� k�rd�st adta fel:
– Mondja, el�rulna valaha, hogy ebben a szob�ban �ltem, �s szavait hallgattam? Lehetne olyan helyzet, hogy ak�r F�ninak is bevallan� a dolgot? (Fruzsin�t �lland�an F�ninak nevezte.)
Rezeda tudta a mag��t, hogy mit feleljen.
– H�t akkor h�zza le a cip�met, mint a F�ni�t.
K�s�bb m�g egy meglep� k�v�ns�ga volt Szilvi�nak.
– Tudom, hogy F�ni egy ing�t aj�nd�kozta �nnek. Szeretn�m, hogy ha azt az inget el�adn�, hogy megmutassam, semmivel se vagyok testesebb F�nin�l.
Rezeda a szekr�nyhez ny�lt, kis �tib�r�ndj�b�l kivette az inget, �s �tny�jtotta Szilvi�nak.
– De akkor maga hal meg, ha el�rul! – tette hozz� csendes figyelmeztet�ssel.
Szilvia elfordult, mik�zben az inget, n�mi er�lk�d�ssel fej�n �t mag�ra vonta. Megfesz�lt rajta az ing, de ez csak idomainak szoborsz�ps�geit emelte. Azok k�z�l a meggyhez hasonl�, ropog�s asszonyok k�z�l val� volt, akik nem puhulnak el (mint a sz�k�k), hanem saj�ts�gosan mindig meg�rzik bizonyos frissess�g�ket, mint a j�l elhelyezett gy�m�lcs. Val�sz�n�leg valamely sportot �z�tt, mert l�bikr�i �s karjai kem�nyebbek voltak, mint m�s korabeli asszonynak, haja sz�ne fiatalosan �de, egy k�ssz�r�s feh�r nyoma a sz�ve t�j�n.
– R�gen volt. Meg akartak �lni! – mond egyszer�en, de t�bbet nem besz�lt a dologr�l, �s megsimogatta kem�ny kebleit, amelyek szinte le�nyosan duzzadtak, mint ak�r az els� szerelem idej�n.
Egyszer� �s term�szetes volt minden cselekedet�ben Szilvia, mikor idegei kiss� megnyugodtak. S�t a „F�ny” monogrammal ell�tott inget is levetette, mintha valami megb�n�st �rezne cselekedet�n.
– Ha m�g egyszer odaadja ezt az inget valakinek, el�bb n�zze meg, hogy az tiszta n� legyen, mint �n, vagy ak�r bar�tn�m.
A kis kereszt a nyak�n, mint egy szent asszony egyed�li �lt�zete, megcsillant a hom�lyban.
�s Szilvia nem engedett gyerty�t gy�jtani, mert mint mond�, nem akarja, hogy esz�be jussanak ebben a szob�ban elt�lt�tt �lmatlan �jszak�i, amikor egy pakli gyerty�t is elhaszn�lt reggelig.
Egyszerre csak fel�lt�zve �llott a szoba k�zep�n, frissen, ropog�san, asszonyvid�ms�ggal, mintha ebben a percben �rkezett volna. Mosolyogva n�zett Rezed�ra, �s ekkor kit�nt, hogy a keskeny, semmitmond�nak l�tsz� ajkak mily j�s�gosan tudnak mosolyogni:
– Van egy le�nyk�m az els� h�zass�gomb�l. Ha j�l viseli mag�t az �letben, mag�hoz adom feles�g�l.
Rezeda nem eml�kezett, hogy valaha ily aj�nlattal meglept�k volna.
– Igyekszem j�l viselni magamat – felelt nem sok meggy�z�d�ssel.
De Szilvia meleg hangon folytatta:
– Tinim most az �rsek utcai tan�t�n�k�pz�nek a n�vend�ke, a rokonain�l lakik, mindennap elmegy az ablaka alatt.
– Bud�n?
– Pesten, ahol az erk�lyen szokott �lldog�lni d�li id�ben.
Bizony�ra m�s hat�ssal lettek volna ezek a szavak (�s a hozz�juk f�z�tt gondolatok) Rezeda �rra, ha valamely k�ls� esem�ny nem zavarja meg az �h�tatos perceket.
Valaki lenyomta a bez�rt ajt� kilincs�t, azt�n halkan, majd er�sebben kopogtatott, �s egy m�ly n�i hang, amely szenved�lyt�l remegett, megsz�lalt:
– Eresszen be. �n vagyok.
Fruzsina volt.
Rezeda val�sz�n�leg hal�ls�padt lett, mint a f�rfiak rendesen elvesztik a fej�ket ilyen helyzetben. De Szilvia az elcsendesedett, eln�ptelenedett udvarra, a „V�laszt� Herceg” egykor Anna-b�los, katonazen�s, ev�st�l �s mulatoz�st�l hangos udvar�ra vetett egy pillant�st. Azt�n gyorsan rendbe hozta az �gyat, mintha ez volna a legfontosabb teend�je. Alig hallhat�an kinyitotta az ablakot, �s olyan k�nnyed�n, mint egy akrobatan�, kiugrott az ablakon. M�g ahhoz is volt ideje, hogy ujj�t ajk�ra t�ve halkan sz�ljon:
– Ha van esze, nem nyit ajt�t. Majd elmegy mag�t�l.
N�h�ny perc m�lva Rezeda is kiugrott az ablakon, de persze sokkal �gyetlenebb�l, mint a hossz� szokny�s h�lgy.
Az udvarr�l a Duna-part fel� vitt egy �t. Rezeda gall�rj�ba h�zva fej�t osont a r�gi s�rga fal mellett. Csak min�l messzibb lenni err�l a t�jr�l. Mit nem adott volna, ha pesti lak�s�n �lhetne, ahov� benyitna Hubert:
– A dr�gal�tos Lady a telefonhoz h�vja.
A Bulyovszky utcai h�z h�lgyei n�h�ny napig az �gyat �rizt�k.
(B�r Szilvia vesz�ly perc�ben �gy viselkedett, mint egy ide�lis n�h�z illik, semmi sz�npadi vagy kellemetlen jelenetet nem rendezett: ut�lag megviselte �t az izgalom. Tal�n m�gse volt olyan rendben minden azon a sz�v fotografi�n, amelyet szelenc�j�ben viselt? A sz�v is �rzett.)
Hogy Fruzsina az �gynak d�lt az esem�ny ut�n: az term�szetes volt. Kisebb dolgok�rt is orvost h�vattak az akkori asszonyok, mint hasonl� lelki felindults�g ut�n.
Rezeda �r messzir�l l�tta Kilenc �s Hickory urakat az �jjeli k�v�h�zban �ld�g�lni, sz�tlanul, de elsz�ntan iddog�lni, de Rezeda lelkiismerete nem engedte meg, hogy a k�zel�kbe menjen. M�g sok nyugtalan sz�vdobog�snak (�s nyitott szemmel t�lt�tt �jszakai �r�nak) kell elm�lni addig, am�g bizonyos esem�nyeken csendesen mosolyogni tudunk egy poh�r borocska t�rsas�g�ban.
Rezeda szerencs�tlen ember m�dj�ra bujdosott.
Elismerj�k, hogy bizonyos lelki�llapotok, ezek a forg�szelek, amelyek Faust* �ta megl�togatj�k a f�rfiakat, �pol�st ig�nyelnek, de Rezeda �r t�lz�sba vitte betegs�g�nek �pol�s�t, amikor �rasz�mra �ld�g�lt egymag�ban a „V�laszt� Herceg” szob�j�ban, v�gig�br�ndozta a m�ltat, s oly vil�gosan hallotta kis cip�k k�zeled�s�t a folyos�n, hogy talpra ugrott… Csak azt nem tudta, hogy Fruzsina vagy Szilvia sz�nja r� mag�t arra, hogy mag�ny�ban megvigasztalja? (Az eml�tett h�lgyek azonban egym�st �polt�k.)
Egyheti mag�nykeres�s ut�n, mik�zben �rzelg�s ember l�t�re m�r arra is gondolt Rezeda, hogy �ngyilkoss�got k�vet el, amely cselekedet�vel minden probl�m�nak v�get vet, lev�lk�t ny�jtott �t a „V�laszt� Herceg” port�sa. Lev�lk�t, amelyet a vil�g fenn�ll�sa �ta kell� id�ben k�ldenek a n�k azoknak, akiknek �let��rt agg�dnak.
Az �r�s, b�r n�ies volt, ismeretlennek l�tszott Rezeda el�tt.
�ll� �s g�mb�ly� bet�kb�l �llott az �r�s, mint az iskol�s l�nyok �rj�k feladv�nyaikat a m�rges tan�t�knak. Rezeda az al��r�sra pillantott. Egy T. bet� volt. „Ki lehet?” A lev�lke tartalma azonban sokat megmagyar�zott.
„�n egy �rakor j�v�k ki az �rsek utc�b�l, v�rjon meg valamely nap a Ter�z-templommal szemben, azon az utcasarkon, ahol divat�ru-keresked�s van. Besz�lnival�m van �nnel. T.”
T.: Tini, ki�ltott fel mag�ban Rezeda, amikor esz�be jutott a z�rzavaros perc, amikor Tinir�l hallott el�sz�r �let�ben. „Nem kisle�nynak val� perc volt!” – d�rm�gte Rezeda. „Vajon mit akar szeg�nyke?” S oda�llott a kell� helyre, a Kir�ly utcai boltkirakat el�, amelynek ablak�b�l tarka f�rfiingek n�zegettek r�.
Tini �sszesz�jazott iskolak�nyvekkel, rajzalbummal, rajzt�bl�val j�tt, megrakodva, mint egy kis teve, amely az iskola sivatag�ban haj�zik. Annyi mindenf�le holmi volt n�la, hogy a megismerked�shez sem tudta kez�t ny�jtani. (Rezeda, mint az ut�bbi id�ben v�gleg el�rz�keny�lt f�rfi�: megint csak „meghatotts�got” �rzett. Hab�r Tini annyiban hasonl�tott anyj�hoz, hogy m�g megtermett le�nynak l�tszott, aki bizony�ra j�l torn�zik. R�vid iskolaszokny�ja al�l el�bukkan� l�bai, mint az atl�t�k�, akiknek szil�rdan kell �llani: a l�p�sn�l kiss� t�vol estek egym�st�l. „K�temberes” l�ptekkel ment ez a tizen�t-tizenhat esztend�s iskol�s le�ny. De az arca, ez a tiszta �s szent arc, nem hasonl�tott anyj��hoz. Barna volt ugyan, de csak mint Sz�z M�ria a katolikus h�zak gyermekszob�iba akasztott k�pein. Ha szem�r�l nyomban nyilatkozni kellett volna Rezed�nak, nem mondhatott volna m�st, hogy legink�bb egy kis szarvasteh�n�hez hasonl�tott, aki gyan�tlanul legel�sz valahol az erd�sz�len. J�s�g �s szenved�s volt ebben a szemben, mint azoknak a le�nygyermekeknek a szem�ben, akik anya n�lk�l n�nek fel. �s Szilvia keskeny ajkai helyett egy furcsa kis sz�jjal tal�lkozott Rezeda. Ez ajkak felett m�g nem m�ltak el a hossz�, keserves, gyermekkori s�r�sok eml�kei, mintha minden percben visszat�rhettek volna. Azonk�v�l sz�lesek is voltak az ajkak, mint a j� emberek�, a sz�v�kkel is gondolkoz�k� szokott lenni. Nagy hajkontya volt, amely kibontva t�n t�rdig �rhetett. Egy�bk�nt haja h�trasim�tva. �s a szarvasteh�nhez val� hasonlatoss�g�t m�g az a k�r�lm�ny is bizony�tani l�tszott Rezeda el�tt, hogy a f�lei kiss� nagyobbak voltak, de tal�n ink�bb meg�rdemelt�k volna j� szavaknak a hallgat�s�t, mint sok-sok m�s n�i f�lkagyl�, amely am�gy sem �rti meg a szavakat, amelyeket hozz� int�znek.)
– H�t maga az a Tini? – k�rdezte Rezeda, er�t v�ve „meghatotts�g�n” �s a feln�tt, szabad, f�l�nyes f�rfiak hangj�t ut�nozva, hab�r feld�lt lelki�llapot�n�l fogva igaz�n nem tartozott azok k�z�, akiket ut�nzott. – �s honnan ismer engem?
– A mi oszt�lyunkban nagyon sok le�ny van, aki irodalmi dolgokat olvas, �gy t�bbek k�z�tt Kiss J�zsef lapj�t is �s benne reg�ny�t. Egy le�ny egyszer elhozta az arck�p�t, amely ebben a lapban jelent meg, az�ta ismerj�k – felelt a legnagyobb term�szetess�ggel Tini, mintha az iskol�ban felelne. – Mily boldog lehet egy �r�!
(Ne feledj�k, hogy az id�kr�nik�sok 1914-et �rtak, amikor m�g hasonl� szavak nemcsak az Erzs�betv�ros mell�kutc�in, amelyen ismer�seink mendeg�ltek, de m�sfel� is elhangzottak.)
– Maga tan�t�n� lesz? – k�rdezte Rezeda, akinek sok emberi hib�ja mellett egyetlen er�nye volt, hogy sohasem akart az �r� kakastollas v�r�s kalapj�ban felt�n�s�get kelteni, hanem ink�bb, mint ember (mint f�rfi) meg�llni a hely�t; ugyanez�rt az irodalomr�l, szakm�j�r�l a legritk�bban besz�lt, pl�ne laikusokkal nem.
– Istenem, h�t igen – felelt egy kicsit elgondolkozva, de meglehet�s hars�ny hangon, bizonyos di�kos kedvvel Tini. – Tand�jmentes vagyok, szeretek tanulni, rajzolni, �s m�r n�ha tan�tok is. Maga nem is tudja, Rezeda �r, hogy milyen �n�ll� lesz az ember, ha megszokja, hogy m�sokat tan�tson. �n hatesztend�s korom �ta, mikor ap�mat „elvesztettem”, mindig �n�ll� vagyok. Akkor kezdtem ugyanis tan�tani az �cs�met.
– No, h�t engem is megtan�thatna valamire – mond Rezeda �r fel�l�nk�lve a friss le�nyka mellett, aki n�ha olyan hars�ny hangon besz�lt vele, mint valami n�vend�kkel. – Erre az �nbizalmas b�tors�gra.
– Egyed�l kell lenni, Rezeda �r, hogy megtanuljunk magunkban b�zni. Ha Hickory �rra hallgatok, akkor kalaposn� lettem volna, mert Hickory �r szerint az a legjobb p�lya, kalapot mindig hordanak. De �n magamban voltam, �s �gy ink�bb tan�t�n� leszek. M�g egy esztend�m van h�tra.
A le�nyka olyan hangosan besz�lt, hogy az utc�n ak�rki meghallhatta szavait. L�tszott, hogy nincsenek m�g titkai, amelyekr�l halkan kellene besz�lgetni.
– De h�t mit akart nekem mondani, kis „prepa”*? – k�rdezte Rezeda, miut�n a R�k�czi �thoz k�zelegtek.
– Tegnap megl�togatott az any�m a rokonokn�l, ahol �n lakom, �s a lelkemre k�t�tte, hogy besz�ljek �nnel. Azt �zeni, hogy nincs semmi baj, a Duna nem �nt�tt ki, a mennyb�li szenteknek nincs egy�b dolguk, mint arra �gyelni, hogy Rezeda K�zm�r nev� pesti h�rlap�r�nak egy hajsz�la se g�rb�lj�n meg. � most Le�nyfalura utazik, de majd csak visszaj�n. Addig is ezt a kis keresztet a l�nccal k�ldi mag�nak, hogy a nyak�ban viselje.
Rezeda megn�zte az eml�ket. Ugyanaz volt az, amilyent Fruzsina �s Szilvia nyak�ban l�tott. �s hirtelen m�ly, sz�vb�l j�v� „meghatotts�g” fogta el az �rtatlan tan�t�le�nyka l�tt�ra, aki anyja szerelmi eml�kt�rgyait a legnagyobb engedelmess�ggel k�zvet�ti, an�lk�l hogy gyan�tana valamit. Mi lesz, ha egyszer ez a gyermek v�letlen�l megtudja a val�s�got?
Az eml�kt�rgyat zseb�be rejtette. �tk�s�rte a R�k�czi �t forgatag�ban a le�nyk�t a t�ls� oldalra: – Melyik utc�ban laknak a rokonai?
– A h�res kritikus, Gyulai P�l* utc�j�ban.
„Annak volna csak j� v�lem�nye r�lam, aki a legtiszt�bb szemmel l�tott ebben az orsz�gban, a f�ld alatti orsz�gban a vakondok”, – gondolta Rezeda �r.
– Mondan�k valamit, „kis prepa” – kezdte Rezeda �r az els� utcasarkon. – �n, hitemre n�zve vall�stalan ember vagyok, nem tartok meg semmi �nnepet, nem hiszek az amulettekben*, hogy mi�rt nem: az �n dolgom. Szeretn�m, ha t�lem, �rtse meg, t�lem elfogadn� ezt az aj�nd�kot, �s a sz�ve felett viseln�, a tal�lkoz�sunk eml�k�re.
Tini most tette az els� zavart mozdulatot az egy�tt t�lt�tt id� alatt.
– A mama dolgaihoz nekem semmi k�z�m: �gy neveltek.
– K�l�nben is �n�ll� vagyok – folytatta Rezeda nem nagy sikerrel ut�nozva Tini di�kl�nyos, b�tor hangj�t.
– Igen – felelt Tini. – �n �gy veszem az �letet, amint van. K�teless�geim vannak. Senkire se sz�m�thatok, csak �nmagamra.
– �s ezent�l �nr�m, ha besz�lgetni akar valakivel – mond Rezeda �r. – De csak akkor, ha ezt a kis eml�ket elfogadja �s viseli. Sohase adtam eml�ket senkinek, maga az els�. Tudom is �n, mi�rt? Tal�n az�rt, mert olyan fiatal, �s a sz�ve t�l�li mindny�junk sz�v�t. Akkor gondoljon egy b�csira, aki az iskol�b�l hazak�s�rte. Akinek f�jt a sz�ve, de maga megvigasztalta.
Miut�n Tininek mind a k�t keze telve volt iskol�s holmikkal, nem v�dekezhetett, mikor a selyempapirosba burkolt t�rgyacsk�t Rezeda k�k kab�tj�nak k�ls� zseb�be, a zsebkend� al� cs�sztatta.
– Az a legkevesebb, hogy felpofoz a mama, de majd �nmagammal hogy leszek: az a legnagyobb k�rd�s. Nem viseltem m�g �kszert.
Rezeda csendesen b�lintott:
– Mindenesetre jobb helyen van mag�n�l, mint n�lam.
– Mert �nrajtam, az �n sz�vem felett senki se l�thatja – felelt a r�gi vid�m hangon a le�nyka, �s elsietett Rezeda �r mell�l, miut�n k�zel�be �rtek annak a h�znak, ahol lakott.
Szab�lyosan, szinte katon�san ment az utc�n, mint egy fi�. Egyforma l�ptein, b�tor fejtart�s�n, sz�zies nyugalm�n a k�teless�gteljes�t�s �n�rzete. Elv�gezte iskolai teend�it, elv�gezte azt a teend�t, amit az anyja b�zott r�. Mi t�rt�nhetik tov�bb a vil�gon? Nagy er�t ad a fiatal embereknek a k�teless�gek pontos elv�gz�se, „a kis prepa” pedig tanrend szerint �l.
Ezek meggondol�sa ut�n: tov�bb akart menni Rezeda �r, de valami visszaford�totta a fej�t. A h�z negyedik emelet�nek erk�ly�n feh�r zubbonyk�ban �llott Tini, �s egy gy�r�tt zsebkend�vel intett b�cs�t. Mintha valami tragikust l�tott volna Rezeda a le�ny mozdulat�ban… „Itt vagyok egyed�l �s �n�ll�an; senkinek se mondhatom meg, hogy mir�l gondolkozom.” Mondta tal�n a gy�r�tt iskolazsebkend�… Rezeda �r nem mert m�g egyszer visszan�zni. „Tini!” – mondta mag�ban. „M�g ilyen nev� ismer�s�m se volt. Vajon mi van meg�rva fel�le a csillagokban?”
Elhat�rozta mag�ban, hogyha nem marad egyetlen h�lgyismer�se a mostaniak k�z�l, Tinit mindv�gig megtartja mag�nak, akivel az Erzs�betv�ros mell�kutc�in, iskol�b�l j�vet majd mindig lehet besz�lgetni.
– Tini! – mondta m�g hangosan a Matsk�si-f�le pincehelyis�gben, ahov� b�natos kor�ban eb�delgetni j�rt. J�zsefv�rosi �tlap volt itt, nagy C bet�vel �rt�k a karmen�dlit*, �s Zsid�-puszt�n termett karcos bort m�rtek. Olyan kem�ny, t�lgyf�b�l val� fogpiszk�l� �llott az asztalon, hogy k�l�n �r�met okozott.
– Tini! – ism�telte ev�s k�zben Rezeda, �s lassan felvid�modott, mintha az eddigi balszerencs�s nevek mellett egy j� n�v jutott volna az esz�be.
Miut�n kimulatta mag�t vid�kies kalandjaival a Matsk�si-pinc�ben, megszagolgatta a szomsz�d asztalokn�l elfogyasztott t�lt�tt k�poszt�kat �s az eg�sz helyis�get el�raszt� fokhagym�s rost�lyosokat, igen �rett sajtokat, amelyeket tal�n k�l�n k�sz�tettek Matsk�sinak, kil�pett az utc�ra, ahol m�r az �ll�i �t sark�n (amelyet a r�gebbi pestiek „�llei”-nek mondanak) a nagyvil�gias kor�t �l� Budapest fogadta. �js�g�rusok ki�ltoz�sa t�lt�tte be az utcasarkokat, ahol nemr�gen a j�zsefv�rosi gavall�r v�rt h�lgy�re.
Ezek a p�rizsi mint�ra sz�letett camelot-k* akkor �lt�k f�nykorukat, mert �jak, frissek voltak a pesti utc�kon (mint ak�r a k�nyvkeresked�, aki a leg�jabb reg�nyekkel j�rja be nappal �s f�leg �jjel a pesti k�v�h�zakat, mulat�helyeket, hogy mindenkinek legyen elalv�s el�tti olvasm�nya. A legjobban bev�lt pesti reg�ny volt ez id� t�jt A v�r�s postakocsi, amelyet gavall�rjaikkal megv�s�roltattak a h�lgyek, de megv�s�rolt�k maguk az urak is, mert az a h�re j�rta, hogy az akkoriban tragikus sorsot �lt, a sok besz�dre alkalmat ad� M�gn�s Elza, a gazdasszonya �s annak szeret�je, Nick Guszti �ltal meggyilkolt kurtiz�n t�rt�nete foglaltatik benne. Ezzel a sz�p aj�nlattal k�n�lt�k �jszak�nk�nt a reg�nyt a v�ndor k�nyvkeresked�k, �s nem fizettek r�).
De a camelot-k pesti ut�nz�i, az �gynevezett rikkancsok (amint Sipulusz, a humorista tal�l�an nevet adott nekik) hat�konyabb eszk�z�kkel dolgoztak, hogy az utcai publikum �rdekl�d�s�t felkelts�k h�nuk alatt hordott lapjaik ir�nt.
A rikkancs sokban hozz�j�rult ahhoz, hogy Pestnek ez id� t�jt m�r vil�gv�rosi hangulata volt, mintha valamely „metr�”-ban j�rn� az utc�kat ak�r idegen, ak�r bennsz�l�tt.
M�g orr�ban volt Rezed�nak a b�s�ges fokhagym�val k�sz�tett rost�lyos falusias szaga, m�r n�h�ny l�p�s ut�n r�k�sz�nt�tt a vil�gv�ros. „– Gyilkoss�g a Kir�ly utc�ban!” „– Egy gazdag bank�r megsz�k�tt!” „– A mos�n� f�nyerem�nye!” „– A h�h�r l�nya f�rjhez ment!” hangzottak az utcasarki ki�ltoz�sok, mint a f�zetes r�mreg�nyek c�mei. Teli torokb�l ki�ltott�k a kis k�tfill�res h�rlapok c�meit, tartalm�t, �s a h�rlapkiad�k megbecs�lt�k azokat a rikkancsokat, akiknek hangja egy eg�sz v�rosnegyed nyugalm�t felzavarta. Egy j� rikkancsnak nem volt lehetetlens�g b�rmely kez�be adott nyomtatv�nyt a publikumnak eladni. Bementek a boltokba, h�zakba, s�t a lak�sokba is, felugr�ltak a villamoskocsikra �s omnibuszokra, r�d�rrentettek a s�tatereken mereng� p�rokra, lakodalmi menetekbe furakodtak, r�z�rgettek az alv�kra.
– �j H�rek! – �v�lt�tt�k, mintha valamely j� post�t hozn�nak a szomorkod�knak.
– Magyar Estilap! – rontottak r� a polg�rra, akinek m�g a has�ra s�t�tt a d�li nap.
V�gtatnak az Esti �js�ggal, amelynek az volt a h�re, hogy R�kosi Jen� �rja vez�rcikkeit, „riportjait” pedig Barna Izidor, a korszak k�t nevezetes pesti h�rlap�r�ja.
M�g nem �t�tt egyet az �ra, amikor L�z�r Mikl�s �js�gj�t, a D�li H�reket kezdt�k sk�l�zni, amelynek eleinte m�v�szi plak�tjai a h�res V�rtes fest�m�v�sz ecsetj�b�l keltettek el�sz�r felt�n�st a f�v�ros utc�in – h�rom pesti angyal tavaszi ruh�j�ban, mint az �r�kk� ifj� �let – majd a D�li H�rek b�tor hangja is olvas�kat vonzott, akik a nyomdafest�kt�l m�g szagos �js�got vett�k.
– A Nap! – durrant �s d�li vill�ml�sk�nt k�pr�ztatott a pesti nappali �r�kban egy �js�g c�me, amely csaknem �vtizedig legjobb mulattat�ja �s h�rmond�ja volt a pesti utc�nak. A Nap n�lk�l nem volt teljes a nap se Pesten, se Magyarorsz�gon. Mozg�st, tal�n �r�k�s rohamot jelentett ez az �js�g az unalom ellen, hogy az soha el ne terpeszkedhessen a vil�gv�rosban. Olyan elnyomhatatlan hanggal j�tt, mint ak�r a nagyv�rosi l�rma.
– A Nap! – ki�ltott�k kipirult �reg �rusok, harsogt�k ifj� rikkancsok, gyermek�ket h�tukra k�t�tt asszonyok �s apr� gyermekek, akiket „lapterjeszt�k” neve alatt szedett �ssze a v�ros munka n�lk�li lakosai k�z�l Braun S�ndor, A Nap alap�t�ja, aki amerikai st�lust (sok �zl�st �s sok �zl�stelens�get) teremtett az �js�gkiad�s ter�n. De visszatekintve az �gynevezett b�ke �veire, be kell vallanunk, hogy A Nap a n�vekv� vil�gv�rosnak oly sz�ks�ges volt, mint a leveg�.
– Mintha mindenki �js�got �rna �s �rulna Pesten – mond Rezeda �r, amint a sarkon �s a j�rd�n, a kocsi�ton �s a h�zak kapui el�tt higanycseppek m�dj�ra nyugtalankod� rikkancsok k�z�tt Matsk�si fels�lpecseny�j�vel begy�ben ballagott. – Az�rt olyan sov�nyak Pesten az emberek, mert az �js�gok miatt nincs idej�k kell�k�ppen megem�szteni az eb�dj�ket. Holott az volna a rend, hogy hetenk�nt egyszer kellene olvasni �js�got, mint ap�ink cselekedt�k.
Ekkor mintha feh�r galambok raja r�ppent volna fel a v�ros minden utc�j�n ugyanabban a pillanatban.
A Nyugati p�lyaudvarn�l �s a D�li vas�tn�l, a R�zsadombra kanyarg�, t�r�k id�kb�l maradt sik�torban �s a kir�ly �fels�ge v�rpalot�ja el�tt, a Belv�ros kell�s k�zep�n, a v�g�h�dn�l �s az �budai Fl�ri�n t�ren, a legnagyobb t�vols�gokban �s szomsz�dos utcasarkokon mintha val�ban postagalambok vitt�k volna percek alatt szerte a v�rosba – megjelent Az Est. Egy minden visszhangn�l ezerszerte kiad�sabb visszhang ver�d�tt vissza a h�zak falair�l, amikor Az Est sz�laltatta meg k�rtjeleit a v�rosban. Eddig ismeretlen, sohasem hallott �nekkar zend�tett r� egy �j mel�di�ra, amelyet tal�n k�l�n karnagyok tan�tottak eleinte a h�rlap iskol�j�ban, am�g azt a rikkancsok megtanult�k. Egy ezertag� dal�rda f�jta szopr�n �s basszus �s tenor hangj�n a v�ros k�l�nb�z� r�szein ugyanazt a sz�veget, amelyet majdnem huszonn�gy �ra alatt tanultak meg a pesti hall�szervek.
– „Estazest!” – k�r�lbel�l �gy hangzott a hars�ny trombitajel, amellyel a friss �s az els� napt�l fogva nagyon �rdekes utcai h�rlap a vil�gra j�tt, mint mikor a n�gy �s f�l kil�s fi�gyermek elki�ltja mag�t, hogy m�g a szomsz�d h�zban is meghallj�k a gyermekki�lt�st.
– Valami �j kis csoda ki�lt a Miksa utc�ban – mondogatt�k a hall�k. – Tal�n egy h�t m�lva m�r csak az � hangj�t lehet hallani, mert t�lki�ltja valamennyit. Kicsalogatja a lakoss�got h�zaib�l, �s meg�ll�tja az orsz�g�ton futamod� kocsikat. Minden utcasarkon sz�noki emelv�nyt emel mag�nak, ahov� d�lut�nonk�nt felkapaszkodik, hogy hangj�val t�lharsogja a mindennapias, m�r unatkoz� �letpatakoknak a cs�rg�s�t.
– Estazest! – hangoztatt�k �j �nektehets�gek a pesti utc�kon, m�g az �j lap szerkeszt�s�ge szinte �jjel-nappal egy�tt �lt, hogy a Miksa utc�ban vagy a Berger k�v�h�zban, de sohase hi�nyosan vagy elv�lva egym�st�l, azon tanakodjon, hogyan lehetne m�g �rdekesebb� tenni az �js�g tartalm�t, amely �js�gsz�veg am�gy is olyanform�n hatott az olvas�ra, mintha od�ig m�g nem olvasott volna hasonl�t. Igaz, hogy az akkori Budapest legjobb h�rlap�r�i �lltak �ssze sz�vets�gbe, hogy valami olyasmit produk�ljanak, amelynek nem volt m�g �se, de tal�n m�g sz�l�je se a r�gi h�rlap�r�sban. A legtal�l�konyabb elm�k gondolkoztak mindennap, hogy eltal�lj�k, mi az a k�rd�s, amely aznap �rdekli a budapesti olvas�t. (Am�g majd az esem�nyek am�gy is j�nnek az id� mindennap sz�l� m�h�b�l, amely esem�nyeket csup�n higgadtan, igazs�gosan, megb�zhat�an kell feljegyezni, hogy mindenki hitelt adjon a k�tkrajc�ros �js�gnak, mint ak�r a bibli�nak. �ppen ez a megb�zhat�s�ga v�lt k�s�bb legnagyobb er�ny�v� az utcasarkok pr�dik�tor�nak.)
De mindamellett ennek az �j lapnak a megsz�let�s�hez a fiatals�gnak az a halhatatlan bizalma kellett, amely bizalom nem ismeri a lehetetlens�geket.
– Estazest! – ki�ltott�k a b�tor hangok szinte a tornyokig �r� hangokkal, t�lharsogva a vonatok d�b�rg�s�t, a villamosok csenget�s�t, szinte meg�ll�tva egy darab id�re az egyhang� utcai forgalmat, mintha mindennap a legnagyobb esem�ny volna Az Est megjelen�se.
(�s ennek a sz�let�si t�rt�netnek mindj�rt el is mondjuk egyik tragikus, szinte g�r�g trag�di�ba ill� csattan�j�t. Az Estnek az az alap�t�ja, aki a f�v�ros �s az orsz�g h�tk�znapjait egy �j, harsog� hanggal gyarap�totta, egy �j �letet zengve a r�gi �letek elunalmasodott kardal�ba, Sebesty�n Arnold, Az Est egyik megalap�t�ja arra az id�re, amikor m�r a h�ztet�k�n �s a b�ny�k m�ly�ben, az expresszvonatokon �s a f�ldet �rint� rep�l�g�pekben olvast�k lapj�t: elvesz�tette hangj�t, suttog�s�t tal�n csak b�lcs szem�nek tekintet�vel tudta kifejezni, eln�mult, aki a budapesti utc�t az �let leghangosabb hangj�ra tan�totta.)
…Merre vette volna �tj�t az �ll�i �t sark�r�l Rezeda �r (miut�n egy hirdet�si oszlopnak �rny�k�ban �tfutotta lapj�t, �s megtudta bel�le, hogy semmi nagyobb baj nincs Magyarorsz�gon, a kir�ly �fels�ge az idei nyarat is Ischlben t�lti, gr�f Tisza Istv�n kem�ny k�zzel fogja a gyepl�t, a sz�nh�zban Moln�r Ferenc �rd�g�t j�tssz�k, a l�versenyek elkezd�dtek, �s Schwarz Johanna gyilkosait megfogt�k…) Merre vette volna �tj�t a m�l�kony percek �s r�ppen� �r�k hangulataiban �ldeg�l� h�s�nk, ha nem a Gyulai P�l utc�nak?
A vil�g v�gezet�ig bels� t�rv�nyek igazgatj�k az �rz�keny lelk�let� emberek j�r�s-kel�s�t. H�t m�g e tavaszon, amikor Rezeda �r oly fiatalnak (�s b�lcsnek) �rezte mag�t, hogy az iskolaillat�, „kis prep�”-t el�be, s�t f�l�be helyezte minden eddigi n�i ismerets�g�nek.
Ez a l�nyka tisztas�g�val �s tudatlans�g�val, bizakod�s�val �s hit�vel fog megv�delmezni a r�m v�r� bajok el�l – gondolta mag�ban valami babon�s �rz�ssel, amelynek keletkez�s�re mindj�rt magyar�zatot is tal�lt egy k�pecske alakj�ban, amely lelk�ben felvet�d�tt. N�ha h�rom vonat is elmegy egym�s mellett a p�lyaudvarok s�njein. �s m�gse t�rt�nik egyikkel se k�l�n�sebb baj, mert a v�lt��r vigy�z a maga hely�n.
– Kis v�lt��r, kis prep�m! – ism�telte mag�ban ell�gyulva Rezeda, �s bet�rt egy mell�kutc�ba, ahonnan a Gyulai P�l utc�t v�ges-v�gig megk�zel�theti.
Eml�kezett a h�zra �s erk�lyre, ahol a „kis prep�”-t l�tta, ugyanez�rt a t�ls� oldalra kanyarodott, ahonnan mindent j�l szem�gyre vehet.
Az erk�lyen r�zsasz�n� ruh�ban, mint a tavasznak egy t�nem�nye, val�ban ott �llott valaki, aki figyelmesen n�zett az utc�ra a negyedik emelet magass�g�b�l… Tini volt. Ugyan ki is lehetett volna m�s, aki itt nyugodtan, ifj� sz�v�vel Rezeda urat v�rja, mint egy jelen�st? Tini volt, mint ak�r egy m�jus elseje a zord napok ut�n.
�s „m�jus elseje” tavaszi ruh�j�ban, �zikeszem�vel, elpittyesztett ajkaival val�ban intett a hossz�, v�v�mesteri l�ptekkel k�zelg� Rezeda �rnak a magasb�l, az angyalok hon�b�l, ahogyan a f�ld�n nem merte volna. Az erk�lyr�l a kez�t kiny�jtotta, amikor Rezeda kalaplev�ve meg�llott, �s �gyesen egy kis csomagocsk�t ejtett Rezeda kalapj�ba. A k�vetkez� pillanatban elt�nt a r�zsasz�n� gy�m�lcsfavir�g a szemhat�rr�l.
A kis l�ncra akasztott kereszt volt, amelyet �gy juttatott vissza Rezed�hoz jogos birtokos�hoz, ahogy egy le�nyka gondolhatja ki a dolgot.
�, te kis szarvasteh�n! – gondolta mag�ban Rezeda.
Kibontotta a csomagocsk�t, egy irkadarabk�ra �ll� bet�s, tan�t�n� �r�ssal ez volt feljegyezve: „Nincs jogom hozz�. Mert �n ap�m vall�s�t k�vetem, aki zsid� volt.”
Csak egy preparandist�nak juthat ilyesmi az esz�be – v�lekedett Rezeda. De hi�ba �llongott a h�z k�zel�ben, a r�zsasz�n� jelens�g nem mutatkozott t�bb�.
�gy hozta az els� b�natot Tini, eddig mindig �r�met �g�rt; �r�met, v�ltoz�st, �j �letet, mint a j� le�nyok, akik mindenf�le csod�latos, m�svil�gi er�kkel vannak felszerelve. �s Rezeda m�g haragudni se tudott, mert valami hang azt mondta benne, hogy �gy kellett cselekednie Tininek, hogy tov�bb is „Tini” maradhasson Rezeda �let�ben.
A „Meteor” sz�llod�ban lelkendezve v�rta Hubert, mintha a f�nyerem�ny h�r�t akarn� vele k�z�lni.
– Lady �excellenci�ja minden percben felh�vhatja. M�r k�tszer hi�ba sz�laltatta meg a telefont.
(Hubert, mid�n a Ladyr�l besz�lt, mindig k�l�n szavakat v�logatott az esem�nyekhez.)
Rezeda le�lt a sz�lloda el�csarnok�ban, mint egy igazi lovaghoz illik, aki egy pillanatig sem sz�nd�kozik a h�lgyszolg�lat szab�lyai ir�nt v�teni.
Lehet, hogy m�r nem sokszor cselekszem hasonl�k�ppen… Most is ink�bb a Hubert kedv��rt, akinek lek�telezettje vagyok. Mi�rt szaladg�lna szeg�ny a negyedik emeletre? – borongtak Rezeda gondolatai, �s zseb�ben az amulettet fogta kez�vel, amelynek �gy is szerencs�t kell hozni, miut�n darab ideig Tini birtok�ban volt. „Tal�n fel is pr�b�lta nyak�ra a kis prepa?”
A sz�lloda el�csarnok�t most is olyan emberek lept�k el, akik akkoriban Pesten a f�ld al�l is �zleteket akartak k�tni. A legrejt�lyesebb emberek, akik mindent vettek, b�r p�nz�k nem volt, mindent eladtak, b�r eladnival�juk nem volt. J�ttek �s mentek. A legk�l�nb�z�bb mondanival�kat k�z�lt�k egym�ssal.
Egy sapk�s �gyn�kforma p�ld�ul azt mondta egy n�dfonat� sz�kben �ld�g�l�, hossz� szak�ll� vend�gnek:
– Ak�rmit besz�lnek, h�bor� van a leveg�ben. Az orosz ezredek m�r a hat�ron vannak. Hadgyakorlat c�m�n.
– H�t legyen h�bor� – felelt a szak�llas keresked�. – Legfeljebb a „buchhaltereknek”, a k�nyvel�knek lesz bajuk, akik Lichtmann�l Debrecenben �nk�ntesi vizsg�t tettek, �s minden�ron tartal�kos tisztek akartak lenni.
Ilyenform�n gondolkoztak m�sok is az esetleges h�bor�r�l. Nem f�l itt senki annyira se a h�bor�t�l, mint egy n�i eserny�t�l.
A telefonf�lk�b�l csenget�s hallatszott, Rezeda sz�ve megremegett. Ez �… Hubert val�ban �nnep�lyesen t�rta ki a f�lke ajtaj�t.
– Okvetlen�l l�tni akarlak m�g ma – hangzott Fruzsina s�r�st�l rekedt hangja a t�volb�l.
– A „V�laszt�”-n�l?
– Igen. Nyomban. Egy negyed�ra m�lva. T�z perc m�lva. �n m�r indulok. K�rlek, ne hagyd, hogy megel�zzelek. M�giscsak n� vagyok.
– Igaza van – felelt m�lyet szippantva a tavaszi leveg�b�l Rezeda, amikor felhev�lve, mint mindig, ha Fruzsina hangj�t hallotta, kocsiba ugrott. B�nta is �, hogy esti lapot k�n�lgattak a K�r�ton. „– H�bor�s mozgalmak a Balk�non!” – ki�ltotta a rikkancs.
Fruzsina term�szetesen hol szentiment�lis, hol m�ltatlankod�, hol meg v�rig s�rtett „jeleneteket r�gt�nz�tt” a „V�laszt� Herceg”-n�l, mint ezt m�r Rezeda el�re sz�vdobogva elgondolta, de mik�zben a meggondolt vagy meggondolatlan szavak egym�s nyom�ban peregtek a dr�ga ajkakr�l, Rezeda csak ilyenf�le v�laszokat adott:
– Azt k�sz�n�m Istennek, hogy m�g sz�l hozz�m, hogy m�g a hangj�t hallhatom elhib�zott �letemben, amellyel nem is tudn�k mit kezdeni maga n�lk�l.
Majd:
– Ha megharapna egyszer, azt se b�nn�m. Bel�tom, hogy nem vagyok m�lt� azokra az �ldozatokra, amelyeket szerelm�nk�rt hoz. Nem tudok a l�ba nyom�ba se l�pni az �n szerelmemmel.
Ism�t:
– Tudom sorsomat. Egy napon nem fogadja a k�sz�nt�semet se.
Fruzsina mondanival�inak �rv�nyl�s�ben azonban m�gse vett �szre a gyan�s�t�son k�v�l egy�b „pozit�vumot” Rezeda. Az asszony sejtett valamit a m�sik asszonyr�l, a j� bar�tn�r�l, de az v�kony, hideg ajkaival (Szilvia) ravaszabbnak bizonyult, mint ez a j� asszony, aki a „sz�v�t az ajk�n hordta”.
Vannak n�k, akik, ha szerelmesek, val�ban nem tudnak hazudni annak a f�rfinak, akit szerelm�kkel kit�ntettek. Ezek k�z�l val� volt Fruzsina. Mint egy gyermek mondta el a gondolatait �s �rz�seit, �lmatlan �jszak�it (amikor azzal sem t�r�d�tt, hogy Kilenc megint lump* �letet kezdett, �s mindenf�le �r�gyek alatt elmaradt a vacsor�r�l), valamint nappaljait, amikor megzavarodotts�g�ban hol a Doh�ny utcai zsinag�g�t l�togatta (mintha a r�gi Istennel is j�ban akarna maradni), hol meg a Notre Dame de Sion ap�c�it hallgatta: vajon mikor ker�l az els� gy�n�sra a sor az „�r�kim�d�s” pl�b�nos�n�l, akinek hivat�sa meghallgatni az itt kikeresztelkedett n�ket?
Fruzsina mindent bevallott elm�lt napjair�l, m�g azt is, hogy egyszer a Nemzeti Sz�nh�zban j�rv�n: el�ad�s ut�n hosszant feltekintett Rezeda sz�llodabeli ablak�ra, amely m�g�tt vil�goss�g sz�remlett ki a s�rga f�gg�ny�n �t. �s azon t�rte a fej�t, hogyan lehetne megl�togatni Rezed�t, mialatt az bizonyosan nem gondolt r�… „Verg�d� asszonyszerelem, k�l�nb, mint a szok�sosak a v�rosban” – gondolta Rezeda.
– Most m�r meg kell vallanom azt is, hogy mindig tudom, h�ny �rakor ment�l el hazulr�l, mikor j�tt�l vissza, �s �gy l�tom, hogy nagyon sok id�d van arra, hogy idegen helyeken megfordulj�l. N�ha m�r d�lel�tt elm�gy, �s csak este ker�lsz el�… Hol j�rsz?
– A beteges �riembert is felkeresem n�ha…
– � m�r nagyon r�gen nem l�tott – felelt nyomban Fruzsina.
– A H�rlap�r� Klubban is meg kell n�ha fordulni, ha m�r az ember ezen a nyomorult p�ly�n van.
– Nagyon r�gen nem volt�l a H�rlap�r� Klubban. �ltal�ban nem tudom, hol vagy, merre k�sz�lsz… Pedig �n azt szeretn�m, ha mindig mellettem voln�l, hogy soha, soha el ne vesz�thesselek. T�bbet voln�l velem, mint a f�rjem, mindig velem voln�l, d�lel�tt �s d�lut�n �s este is. Nem l�tom be, hogy mi�rt ne vacsor�zhatn�l n�lunk est�nk�nt, amikor t�bbnyire csak ketten vagyunk. Kilenc az egyik sarokban gondolkozik elm�lt ifj�s�g�n, amelyr�l �gy szokott besz�lni, mintha a Compagnie Internationale des Wagons Lits* kocsijain utazott volna a vil�gban, holott csak rossz szag� �jjeli k�v�h�zakban tany�zott. �n a szob�kat j�rom, �s a te l�bnyomaidat keresem a sz�nyegeken. �gy telik el az este, egyik a m�sik ut�n. Maholnap k�rty�zni fogunk kettecsk�n, mint az �reg h�zasp�rok. Milyen m�s volna, ha ott �lhetn�l. Kilenc vigy�zna mag�ra, mint f�rfiak f�rfiak k�z�tt, akikben mindig van egy kis katonatisztes temp�… Az �let eliramlik, am�g az �ra t�zet �t, �s a csel�ds�g aludni t�r. �s azt kell hallanom lefekv�skor Kilenct�l, hogy mennyivel jobb �gya volt az „Eur�pa” c�m� hotelgarniban*. Mi�rt is nem vagy mindig vel�nk, hogy ilyen szavakat ne hallhassak?
Rezeda figyelt a suttogva �s �rzelmesen elmondott szavakra. Be kellett vallani mag�nak, hogy Fruzsina nem j�rt el minden szimat n�lk�l, mikor v�ratlanul �j rendszab�lyokat, �j szerelmi t�rv�nyeket, a mindig egy�ttl�tet hozta javaslatba. A vizsl�nak kit�n� szagl�sa van, de egy szerelmes asszonynak (aki mag�ban „utols�” igaz szerelm�nek v�li a meglev�t) sz�zszorta jobb a szimata. Mi�rt? Hiszen Rezeda �ppen �gy szerette �t, mint azel�tt. „Fekete ruh�j�ban, amelyben ma megjelent, tal�n el�kel�bb �s finomabb volt, mint valaha.” De ez a fekete ruha, a hozz� ill� b�rsonykalap �s magas sz�r� cip�, amelynek lass� bontogat�sa ink�bb illett Fruzsina komoly, �nfel�ldoz� szerelm�hez, mint az eddigi papucsszer� f�lcip�k leveg�be dob�l�sa: ez a fekete ruha m�r egy olyan asszonyt jelentett, aki nem a pillanat kedv��rt akar szeretni, hanem tov�bb is, holnap, holnaput�n, mert szerelm�t az �let elfoglalts�g�nak �rezte. Most m�r lesz mindig tennival�ja, b�rmily �res legyen napja, mint a gondtalanul �l� pesti asszonyok� �ltal�ban: lesz tennival�ja, ez pedig nem m�s, mint szerelem, amely csordultig megt�lt�tte sz�v�t. Ez a fekete ruha egy komoly asszony� volt, aki komolyan szeret.
– Ha m�r nem megyek f�rjhez harmadszor, legyen valakim, akit jobban szeretek mindenkin�l! – mondta Fruzsina, amikor Rezeda fej�t k�t karja k�z� vette, �s hosszasan eln�zegette. – Csak te maradj meg nekem, az elm�lt �letemet nem sajn�lom. Soha ilyen boldog �s boldogtalan nem voltam. �lek… S ezt neked k�sz�nhetem.
A dr�gal�tos hang, a mindent megvall� ajkak m�g�l tov�bb j�tszotta a csell�k mel�di�j�t:
– Szeress, mert meg�rdemlem. Soha ilyen rabszolg�ja nem voltam f�rfinak. Mindig �k t�rdepeltek el�ttem, �s nem �n el�tt�k. Nem tudod, hogy mennyire megv�ltoztam, mert azel�tt nem ismert�l.
…�gy telt-m�lt az id� a „V�laszt� Herceg” 100-as sz�m� szob�j�ban. Fruzsina a jelent �s j�v�t sz�nezgette, mert minden egy�tt t�lt�tt percnek ki�lvezni akarta sz�n�t, h�mpor�t, illat�t, mintha egy nagy kertben j�rna, ahol nem akart egyetlen vir�gt�l (pillanatt�l) sem b�cs�t venni an�lk�l, hogy azt meg ne cs�kolta, meg ne szagolta volna. Abban a n�i korban volt, amikor minden negyed�ra a szerelem olt�r�n�l t�ltve a legdr�gas�gosabb, mert ki tudja, hogy visszaj�n-e valaha? „Utols� szerelem”, �rta Ohnet Gy�rgy*, akinek piros k�t�ses reg�nyeit ebben az id�ben sz�lt�ben olvast�k Magyarorsz�gon, �s sz�vb�l megsiratt�k. A n�olvas�k romantikusak s egyben �lvhajh�sz�k voltak. A k�nyvekben al�h�zt�k ceruz�val a f�lre�rthet�bb szavakat, de viszont elv�rt�k �gy a reg�ny k�nyvt�l, mint az �lett�l, hogy az a lehetetlens�gig �rzelmes legyen. K�j: szomor�s�ggal keverve! volt a jelsz� a n�pszer�s�gre p�ly�z� reg�ny�r�k �s az �let reg�nycsin�l�i k�z�tt.
S �gy Fruzsina is, a szerelmi bacchan�lia* ut�n, �gy �br�ndozott az �letr�l, szerelemr�l, mint egy v�r�rn�, aki m�g csak akkor l�tott f�rfit, amikor elhalt jegyes�t temett�k, �s a temet�si menetet megnyit� gy�szfekete l�ra egy leeresztett sisakrost�ly�, a c�merek p�nc�lj�ba �lt�ztetett csatl�st �ltettek. Egy ilyen l�thatatlan arc� �s test� csatl�sba volt szerelmes igaz�ban Fruzsina is… Nem akarta k�zelr�l, a maga pr�zai val�s�g�ban megismerni Rezed�t, az�rt csodatetteket v�rt t�le.
– H�t vedd tudom�sul, hogy a mai napt�l kezdve t�bb� nem v�lunk el egym�st�l. Mindig-mindig egy�tt lesz�nk. �s a hossz� est�ken is, amikor nem tudok mihez kezdeni otthonomban, mert folyton te j�rsz az eszemben. T�rsas�gba, sz�nh�zba, b�lba nem k�v�nkozom. Vajon kit tal�ln�k ott, aki fel�rne veled? Teh�t majd �gy rendezem, hogy est�nk�nt n�lunk t�lthessed az id�det.
– Kilenc? – k�rdezte Rezeda.
Fruzsina k�nnyed�n s�hajtott:
– Kilencet el kell viselni neked is, �ppen olyan eln�z�ssel, mint �n. Mostan�ban azt szokta meg, hogy m�ltj�r�l, ifj�s�gr�l, szerinte �lete aranykor�r�l mes�lget, �s mindenf�le �reg h�rlap�r�kat, Slapajokat, Szvobod�kat, Reviczkyeket, Fafikat, Som�kat sz�zsz�mra kever az el�ad�s�ba, akik mind h�sei voltak valamely t�rt�netnek. Meg�rem, hogy a r�gi „redakci�k” �s „nyomd�k” kalandjai mellett egyszer csak Johanna, a te J�nosk�d irod�j�r�l is el�ad�st fog tartani. Mindez az�rt, mert azt akarja, hogy tiszteljem, mint az ap�mat. Slapaj miatt… De n�ha el�vesz a szekr�nyb�l pen�szes k�nyveket, �s r�gi k�lt�k verseit felolvassa. Bizonyos Vars�nyi Gyul��t* kedveli legjobban, akin�l hosszabb verseket senki se �rt… Ezt el kell viselned, egyetlenem. Tudom, nem szeretsz irodalomr�l besz�lgetni, csak gonosz emberekkel, akik mindenkit s�rba r�ntanak, de mi m�r Kilenccel csak ilyen naiv emberek vagyunk – mond a szavak v�g�n bizonyos meghat�dotts�ggal Fruzsina, mintha lelkiismeret-furdal�st �rezne az�rt, mert Kilencet el�rulta.
– Slapaj! – mondta Rezeda, �s furcs�n nevetett. – A sleppje* volt a h�rlap�r�nak, az�rt lett neve Slapaj.
– Lehet, sz�vem, lehet – mond gyorsan ijedt kismad�r m�dj�ra Fruzsina. – De nehogy azt hidd, hogy mindig Slapaj lesz a t�rsas�god, ha id�det velem t�lt�d. Vannak �m nekem szellemes, kedves, eszes �s nem mindennapi bar�tn�im is, akikkel b�rmely pillanatban megkezdhetem a r�gi j� bar�ts�got, amelyet f�leg m�sodik h�zass�gom miatt bontottam fel, amelyet �k nem helyeseltek… De nem a bar�tn�kh�z megyek f�rjhez, gondoltam magamban, �s kedvem szerint cselekedtem. Nem kell att�l f�lned, hogy mindig Kilencet kell hallgatnod, aki el�ad�sai k�zben megmutatja azt a s�rga b�rrel bevont vasbotot is, amellyel a r�gi h�rlap�r�k j�rtak Pesten, �s n�n�mnek, Szilvi�nak is kiadom az �tj�t, mert b�r nem rossz sz�v� teremt�s, m�giscsak k�z�ns�ges teremt�s. Az ura szerezhetett vagyont Amerik�ban, de m�velts�get nem. D�lut�nonk�nt majd egy�tt l�togatjuk a r�gi bar�tn�imet, elrendezem, hogy megh�v�t kapj�l a zs�rjaikra, az uzsonn�ikra, a d�lut�ni �sszej�veteleikre. Majd megl�tod, hogy szeretnek engem azokban a k�r�kben, amelyeknek semmi k�z�k sincs az �gynevezett „sajt�hoz”. �rin�k �s �riemberek k�z� fogunk j�rni, �des szentem, mi ketten, Kilenc csak s�t�ljon tov�bb a reporterbottal.
�gy �s hasonl�k�ppen �br�ndozott Fruzsina azon a d�lut�non, amikor legtitkosabb gondolatait elmondogatta Rezed�nak, amilyen gondolatai egy mag�ban �l� asszonynak lehetnek.
– Nos �s mi lesz a jogc�mem arra n�zve, hogy ezekben az �ri k�r�kben megjelenhessek?
– Az lesz a jogc�med, hogy a szeret�m vagy – felelt Fruzsina, olyanform�n ejtv�n ki a szeret� sz�t, mint a h�bor� el�tt szok�sban volt, mint ak�r egy isten nev�t, akin�l t�bb nincs a vil�gon. „– A szeret�m vagy!” – mondta, �s a sz�t�l csaknem megbolondulva: mag�hoz szor�totta Rezeda urat.
…Miut�n beesteledett: Fruzsina a keszty�j�t gombolgatta:
– Most egyenesen hazamegy�nk, n�lunk t�lt�d az est�t.
A budai Duna-parton, b�r e ny�r eleji holdas est�n legkev�sb� volt elhagyatott, karj�t Rezeda karj�ba �lt�tte, mintha ez volna a legterm�szetesebb dolog a vil�gon.
Kilenc term�szetesen meg�r�lt a vend�gnek, akivel Fruzsina „v�letlen�l” tal�lkozott a budai Duna-parton, ahol egy bar�tn�je l�togat�s�ra volt:
– K�pzelje Rezeda urat, egy n�vel ment karonfogva a budai korz�n! – ki�ltotta a legnagyobb vid�ms�ggal Fruzsina. – Mentek, mendeg�ltek, andalogtak, �n sz�pen m�g�tt�k az �br�ndoz�knak, m�g a h�lgynek egy kapu alatt akadt dolga, val�sz�n�leg foszlott harisnyak�t�j�nek megigaz�t�sa szempontj�b�l. �n felhaszn�ltam a kedvez� percet, �s Rezeda �r karj�ba f�ztem a kezem. �s � gyan�tlanul j�tt tov�bb velem, mintha a r�gi h�lgy�vel folytatn� a s�t�t. M�g randev�t is adott a „V�laszt� Herceg”-n�l… Csak az Andr�ssy �t �vl�mp�sai alatt vette �szre a bar�tod, hogy idegen n� l�g a karj�n. �gy ker�lt ide ma este.
Kilenc, mert �ltal�ban tisztess�gesen gondolkoz� ember volt, rosszall�an cs�v�lta a fej�t:
– Ezt nem j�l tette, Fanny. Az elhagyott h�lgy bizony�ra t�v� tette a Duna-partot.
– Legfeljebb nem megy el a randev�ra! A „V�laszt� Herceg”-hez! – hangs�lyozta Fruzsina, �s olyan j� kedve volt, hogy kereszt�lugrott egy sz�ket.
Rezeda hol feh�rre v�ltott arccal, hol pipacspirosan hallgatta a sz�vh�lgy vakmer�s�g�t… Mintha az lett volna a c�lja, hogy valamely form�ban k�z�lje f�rj�vel a „V�laszt� Herceg” c�m�t.
– Mindig ilyen szeles ez az asszony. Lazac �s �jburgonya lesz vacsor�ra – mondta Kilenc kiengesztel�leg, Rezeda fel� fordulva.
De Fruzsina m�r nem sokat t�r�d�tt a tov�bbi esem�nyekkel. Megfelel� form�ban k�z�lte ur�val �s parancsol�j�val (ha az v�letlen�l megtudn�), hogy mi�rt ment karonfogva Rezed�val a budai parton. Most m�r a t�bbi feladat elint�z�s�hez l�tott, amely bizonyos telefonbesz�lget�sek ut�n siker�lt is neki. A kerti szob�b�l, ahol a telefon v�rta a r�b�zand� titkokat, kiss� b�gyadtan, n�mi kedvetlens�ggel arc�n t�rt vissza, s �gy sz�lt Kilenchez:
– V�gre megcs�pett R�zi. Nem tudtam el�le megmenek�lni. Holnap d�lut�n uzsonna lesz n�la, el kell menni. De…
Kilenc gyanakodva n�zett:
– De?
– Az a k�r�se, hogy a t�rsas�g kedv��rt j�jj�n el maga is, uram – mond al�zatosan Fruzsina, mintha egy nagyon neh�z k�r�st terjesztene el�.
Kilencnek bizonyos m�ltatlankod�s �lt arc�ra, de miel�tt felelhetett volna, Fruzsina tov�bb folytatta:
– S�t azt rem�nyli R�zi, hogy a t�rsas�g tark�t�sa c�lj�b�l mag�val hozhatn� bar�tait is.
S ekkor Rezeda �rra mutatott. Azt�n Rezed�hoz int�zte a szav�t, r�besz�l�en �s tr�f�san:
– Nem kell megijednie valami n�ies uzsonn�t�l. A k�v�n�nik�kt�l, akik a r�gi vil�gban voltak divatban. R�zi h�res az uzsonn�ir�l, sonk�t, mint � mondja: s�dart egy darabban tesznek az asztalra, mell� tepert�s pog�cs�t, �s akinek kedve van, finom bort is ihat sz�dav�zzel, amelyet ugyancsak otthon k�sz�t a h�res gazdasszony. – �gy Fruzsina.
– Igaz, hogy R�zi nagys�gos asszony uzsonn�i ut�n m�r nem szok�s vacsor�zni, csak az egy �gy�sz nem felejti a maga Esterh�zy-rost�lyos�t, mert mi�ta az �t�dik, ezt ki nem hagyja a napi men�j�b�l. Koplaljanak az al�gy�szek!
– De nekem holnap a „Berzser�j”-ban (a Berger k�v�h�z) kell lennem, hogy Sebesty�n igazgat�val egyet-m�st megbesz�ljek.
– Mindenki ezzel a Sebesty�nnel akar besz�lni Pesten! – felelt duzzogva Fruzsina. – De maga, Rezeda, pl�ne a mai gy�nge koszt ut�n, amellyel mi k�n�lhatjuk, nem mulasztja el R�zi h�res uzsonn�j�t. Czenner f�tisztelend� �r, az erzs�betv�rosi k�pl�n �s a „czenneri�d�k” szerz�je is meg�g�rte r�szv�tel�t. Verseket mond az �telekre.
Rezeda v�lasz�ra senki se volt k�v�ncsi. Term�szetes, hogy ilyen l�ha fr�ter nem marad el onnan, ahol „s�darral”, borral �s viccekkel trakt�lj�k.
Kilencnek vacsora ut�n j�kedve kerekedett, bemutatta (a nagy detekt�v bottal �s felgy�rt kab�tgall�rban), hogyan j�rt „report ut�n” Slapajjal, aki darab ideig kez�re volt b�zva. Mikor a mutatv�ny�n�l egy szekr�nybe kellett beb�jni az esetleg odarejtett holttest felt�r�sa v�gett, Fruzsina Rezeda v�ll�ra tette a kez�t, mintha meg�leln�.
– Szeret�m! – sz�lt f�lhangosan.
R�zit, a Tejigazgat�n�t ama szilveszteri este �ta nem l�tta Rezeda, legfeljebb sz�nh�zi p�holyban, ahonnan a kiv�gott ruh�b�l keblei �gy kidagadtak, hogy a sov�ny kar�nekesek a sz�npadr�l mind hozz� int�zt�k dalaikat.
R�zi val�ban kit�n� h�ziasszony volt, feh�r pettyes piros pongyol�j�ban, amit erre az alkalomra mag�ra �lt�tt, hogy senki �ssze ne t�vessze a h�ziasszonyt a t�bbi ki�lt�zk�d�tt d�m�val (Fruzsina egy f�z�ld l�togat�ruh�ban jelent meg). Vend�gl�t�shoz ill� nagy lak�sa volt a F�v�rosi �lelmiszerek R�szv�nyt�rsas�g h�z�ban, amelynek nyitott kapuin �jjel-nappal j�ttek-mentek a kocsik, hogy a f�v�ros lakoss�g�t ennival�val ell�ss�k. A legjobb falatok persze a h�zban maradtak. M�g a m�lt sz�zadban is ritkas�gosan megter�tett asztal v�rta a vend�geket, akiknek holmijaival, fel�lt�ivel �gy megtelt az el�szoba, mint egy ruhat�r, mert �jszaka el�tt senki se szokott innen t�vozni. Ez�stfoganty�s s�tap�lc�k �s boteserny�k, amilyent csak rendes emberek hordanak, f�ggtek az �vek �ta szolg�l� fel�lt�k mellett. A f�rfikalapok alig voltak zs�rosak. Polg�ri �sszej�veteleir�l adott el�zetes h�rt a ruhat�r.
– A legvend�gszeret�bb h�z Pesten – mondta Rezeda szomsz�dja, egy hegyes orr�, minden asztalra rakott �telt �s asztal mellett �l� f�rfit lapos, r�veteg szempillant�sokkal vizsg�l�d� asszonyka, akinek az volt a h�re (mint Rezeda k�s�bb megtudta), hogy meleg bar�ts�got (�gynevezett „viszonyt”) akart kezdeni minden ismeretlen f�rfival, akit a t�rsas�gban bemutattak. „Ilonk�”-nak h�vta mindenki, feltett sz�nd�ka volt, hogy jobban ki�lvezi az �letet, mint bar�tn�i, mert azokhoz m�rten szeg�ny sorban volt, �s m�g testi �polts�g�ra, ruh�i kifog�stalans�g�ra sem fektethetett annyi gondot. „De a szerelmet nem vehetitek t�lem el”, mondta a hegyes orrocska, amint t�rd�t Rezeda t�rd�hez �rintette az asztal alatt.
A h�ziasszony (miut�n a bar�tn�k j�l ismert�k egym�st) m�dot tal�lt, hogy Rezed�t maga mell� �ltesse, mintha egy fontos k�rd�sr�l akarna vele tan�cskozni. Val�ban meg is k�rdezte, hogy t�lti napjait, volt-e t�ncos mulats�gban r�sze Szilveszter �ta a „Kir�ly” sz�llod�ban?… K�zben antik gy�r�kkel megrakott, el�g form�s, de kicsit r�ncos, fonnyadt kez�t, amely k�lsej�vel azt is el�rulta, hogy tulajdonosa nem ijedezik a h�zimunk�t�l, olyanform�n vezette, hogy meg�rinthesse Rezeda kez�t, amelybe egy r�d ny�ri szal�mit dugott, r�b�zv�n Rezeda �zl�s�re, hogy tetszik-e neki �gy enni a szal�mit, mint a kir�ndul�sokon szok�s. A legt�bb f�rfinak tetszik az ilyesmi.
R�zi �ltal�ban �gy b�nt Rezed�val, mint egy v�rva v�rt vend�ggel szok�s. Mindazok az er�nyek fel�bredtek benne, amelyek egy m�lt sz�zadbeli nagyasszonyt jelk�peztek. Lehet�leg maga szolg�lta ki Rezed�t, b�r a feh�r k�t�nyes �s b�bit�s szobal�nynak bizonyosan utas�t�st adott, hogy az �j vend�get figyelmesen kezelje. Mint egy vid�ki b�rl�vel, akit�l olcs�bban veszik a diszn�t, vagy egy szegedi paprikamoln�rral, hogy a legjav�b�l sz�ll�tson: �gy b�nt R�zi Rezed�val, �llap�tott�k meg az asztaln�l a t�bbi vend�gek. (Fruzsina k�t r�gen l�tott bar�tn�j�vel volt besz�lget�sbe elmer�lve, de f�l szemmel, mintha v�letlen�l tenn�, figyelt Rezed�ra.) R�zi el�vette mindazt a tudom�ny�t, amit nagyanyj�t�l tanult, aki vid�ki b�rl� feles�ge volt, �s egyform�n tudott b�nni: bety�rral, pand�rral, fin�nccal �s uras�ggal.
Megmutatta neki a poh�rsz�ket, amely val�ban legal�bb h�szesztend�s volt, �s m�g poharak voltak benne Kossuth �s Garibaldi* k�p�vel.
– A nagysz�leim j� hazafiak voltak.
Egy sarokban cifra faragv�nyos, magyaros d�sz�t�s�, nagy l�bas kulacs �llott egy asztalk�n.
– Egy bakonyi bety�r hagyta n�lunk eml�kben.
F�b�l faragott poharakat mutatott, amelyek nem �lltak meg g�mb�ly� talpukon.
– A nagysz�leim poharai. Kisk�r�s�n volt sz�l�j�k, ahol Esterh�zynak*. H�t a sp�jzomra nem k�v�ncsi? – k�rdezte.
(R�zi nagys�gos asszony �ll�t�lag minden �j vend�g�nek meg szokta mutatni a kamr�j�t.)
Val�ban tekint�lyes, a f�v�rosban szokatlan sp�jza volt R�zinek, falusias illatok lebegtek benne, feh�r pettyes piros pongyol�j�ban bef�ttes�vegnek l�tszott a kis termet� asszony is.
Miel�tt a vend�gek k�z� visszat�rtek volna, R�zi m�g egy szob�t mutatott meg Rezed�nak. H�v�s, bez�rt spalett�j� szoba volt, benne levendulaillat. Egy ablakdeszk�t f�lig kinyitott R�zi. A h�l�szoba mutatkozott, a maga dupla francia �gy�val, f�b�l val� �gy�val, mert ez volt az igazi. A falon k�pek, csal�di olajfestm�nyek.
– A sz�leim – mutatott r� R�zi k�t egym�s mellett f�gg� arck�pre.
Hanem Rezeda nem a k�pekre n�zett a f�lhom�lyban, hanem R�zi arc�ba. Hamvasbarna, kontyba t�z�tt haja volt, amelyet nyilv�n maga f�s�lt, �s a kolmiz�vassal* ell�tta apr� frufrukkal. F�rfias form�j� orra volt, nyilv�n az egy�bk�nt arc�n �l� er�lyt�l. Simogatni val�an g�mb�ly� nyaka �s �lla felett ajkak, amelyek furcs�n, titkosan mosolyogtak, �s el�g duzzadtak voltak, hogy meg lehessen �ket cs�kolni.
A R�zi szeme azonban mindenn�l besz�desebb volt. Ilyen v�rakoz�, biztat�, szinte h�vogat� n�i tekintetet r�gen l�tott Rezeda. Mint k�t vallom�sa a bels� v�gynak f�nylett R�zi szeme a n�ma h�l�szob�ban a k�t �regember olajfestm�ny� arck�pe alatt.
R�zi kiss� p�sz�n, gyermekes selyp�t�ssel sz�lott:
– Ne. Most ne.
De kez�vel megfogta Rezeda kez�t, �s sz�v�hez szor�totta.
– Maga �gyis nagyon j�ban van K�s� J�nosn�val. El�rulna… �s most nem is lehet – s�hajtott elt�volodva egy l�p�snyire. – Majd k�t-h�rom nap m�lva, ha eg�szs�gem helyre�ll.
A szoba k�zep�n �llott R�zi, h�ziasan k�sz�lt, �r�k�lt vagy v�s�rolt, hozom�nyb�l vagy k�z�s keresm�nyb�l szerzett sz�nyegeken, b�torok k�z�tt, aminthogy a szolidan gondolkoz� polg�rok mindig k�l�nbs�get szoktak tenni vagyoni t�rgyak k�z�tt. Ha t�k�rb�l (vagy k�nyvb�l) l�tn� valaki ezt az asszonys�got itt f�rj�vel k�z�s h�l�szob�j�ban, r�gen meghalt sz�lei arck�pei alatt, b�szk�n viselt piros pongyol�j�ban, valamint kamrakulcsaival, hamvasbarna haj�val �s j� asszonyos kezeivel, semmi esetre se gondolhatna azokra a szavakra, amelyeket ezek az ajkak kimondani tudtak, csak az�rt, mert Rezeda �r csinos ember, amilyen van annyi, mint a tarka kutya Magyarorsz�gon a j�l megtermett, sz�p fajt�j� magyar f�rfiak k�z�tt.
De m�g egy pillanatra megint gazdasszony lett R�zi, miel�tt „v�gleg elveszten� fej�t”.
– Megmutatom mag�nak a feh�rnem�s szekr�nyemet! – mondta, mintegy menekv�st l�tv�n a gy�nge pillanata el�l az �j tennival�ban.
Nagy, val�ban �divat� szekr�ny �llott a szoba sark�ban, mint egy asszonyv�r. A kulcscsom�b�l nyomban kiv�lasztotta a megfelel� kulcsot R�zi, �s b�szk�n t�rta ki a szekr�ny k�t ajtaj�t. Nagymos�skor van olyan szaga a h�znak, amelyet ez a szekr�ny �rasztott mag�b�l.
– Vannak ingeim, amelyeket m�g a nagyany�m viselt, �s az any�m als�szokny�i is mind – sz�lt R�zi nem minden b�szkes�g n�lk�l.
– A nagymama ing�t mutassa! – sz�lt bizalmasan Rezeda, mik�zben megint megsimogatta R�zi nyakszirtj�t.
S�rgult v�szoning ker�lt el�, mint valami r�gi misemond�ruha a k�ptalani sekresty�ben. Csakhogy ehhez a sarkig �r�, magyaros csipk�vel d�sz�tett ruhadarabhoz az el�adottak nyom�n egy csendbiztos kifent bajsz�t k�pzelte Rezeda, nem pedig valami szent �let� asszonys�got gondolt bele az ingbe, mint kellett volna.
– �s a maga feh�rnem�je, R�zike?
Az asszony bez�rta a szekr�nyt.
– Majd m�skor. P�r nap m�lva – felelt selyp�tve.
Rezeda �r nem �llhatta meg, hogy egy cs�kot ne adjon a der�k gazdasszonynak. R�zi el�bb az arc�t, m�gpedig arca bal fel�t k�n�lta, majd vonakodva odaadta az ajk�t. (Rezeda �gy �rezte, hogy az asszony �gy kapaszkodik bele, mint egy fuldokl�.)
– M�g sohase cs�kolta meg senki a sz�mat az uramon k�v�l – rebegte R�zi (de lehet, hogy ezt m�r t�bbsz�r mondta az �letben, mert a szavak szokatlan folyamatoss�ggal j�ttek ajk�r�l).
– Tudja, hol tal�lkozunk? – k�rdezte m�g Rezeda.
– A „V�laszt� Herceg”-n�l, de Fanny bar�tn�mnek soha-soha nem szabad megtudni.
Be kell vallani, hogy Rezeda megsz�d�lt erre a sz�ra.
– Honnan tudja a „V�laszt�”-t?
– Meg�lmodtam – nevetett R�zi. – �n hiszek az �lmaimban. Sok mindent meg�lmodok el�re.
Az ajt�hoz l�pett…
– Azt mondja, hogy a pinc�t �s padl�st is megmutattam, hadd nevessenek ki az asszonyok – intette R�zi Rezed�t, miel�tt a szob�t elhagyt�k volna.
– �n meg arra k�rem, hogy nevezzen engem Gazsinak, mint a f�rj�t szokta, hogy �lm�ban ne �ruljon el – sz�lt Rezeda, miut�n m�g egy pillant�st vetett a „csal�di” �gyra.
A vend�gek m�r jav�ban k�rty�ztak, m�gpedig ramslij�t�kot*, egy k�v�r, �reg asszonys�g vez�nylete alatt, akit legjobb k�rty�snak ismertek el. M�sok m�g ettek-ittak, a k�t egym�sba ny�l� szoba valamelyik�ben besz�lgettek, mindenki otthon �rezte mag�t R�zi uzsonn�j�n, mintha legal�bbis a rokonai lettek volna egyt�l egyig.
Rezeda, mikor az ajt�n bel�pett, Fruzsina tekintet�vel tal�lta mag�t szembe; k�nnyes volt ez a tekintet, a lorgnette �vege alig tudta eltakarni a szemlencs�t megt�lt� vizet. K�r, hogy Rezeda �r er�ltette a vid�ms�got, amellyel a l�tnival�kr�l besz�lt, amelyeket a pinc�t�l a padl�sig a legvend�gszeret�bb h�zban l�tott. (Mindenki ismerte m�r ezeket a dolgokat a t�rsas�gb�l.)
– H�t a vend�gk�nyvbe bele�rta nev�t? – k�rdezte Fruzsina.
– A vend�gk�nyvet nem l�ttam.
Fruzsina lorgnette-j�n tov�bb diskur�lt bar�tn�ivel, egy kis termet�, heged�h�z hasonl�, igen �br�ndos szem�, igen dallamos hang� �s nagy orr� h�lggyel, akinek bolondos fejecsk�j�hez azonban kedves moletts�g� testalkat tartozott, mint �ltal�ban Pesten a n�i testalkat, amely a statisztika szerint is kilencven sz�zal�kban ez id� t�jt meg�lel�sre termett; D�rinak nevezt�k, mert igazi nev�n tal�n Dorottya volt, ha k�t-h�rom sz�t mondott, ut�na nyomban halkan, de �rzelmesen s�hajtott, mintha m�sfel� j�rn�nak a gondolatai, tal�n valaki ut�n, aki nem j�tt el R�zi uzsonn�j�ra; ugyanez�rt ink�bb Fruzsina tartotta sz�val.
(„Magatart�s�n�l fogva lehetne rajztan�rn� is egy polg�ri iskol�ban”, v�lekedett Rezeda, amint �szrevette, hogy D�ri tet�t�l talpig v�gign�zi, mintha legal�bbis lerajzolni akarn�. Pedig egy gazdag l�keresked� feles�ge volt, aki maga is r�szt vett az irodai munk�ban.)
– Ugyeb�r, igazam van, hogy csak a sz�vtelen, �rz�s n�lk�li, �nz� emberek �lhetnek hossz� �letkort, akik mindig csak a saj�t becses szem�ly�kkel t�r�dnek. Ugyanez�rt egyszer� t�ved�s az, hogy az emberek tisztelik a patriark�kat* – kezdte a l�keresked�n�.
Fruzsina m�sik bar�tn�je J�lia nev� volt, s k�lsej�ben val�ban olyanforma, mintha egy r�gi olasz k�pt�rb�l sz�llott volna ki, amikor a fest�k a n�k olajbarna szemeibe, d�li arcvon�saiba, hajukba �s fejtart�sukba mindent bele akartak festeni (lehelni), ami a renesz�nsz kor�b�l �rdemes az eml�kezetre. �s ugyanilyen sz�tlan is volt, mint egy kedves, dr�gal�tos festm�ny, amely ugyan mindig a hely�n van, de se j�, se rossz tan�csot nem tud mondani. Csak titokzatosan mosolyog, j� id�ben �s rossz id�ben egyar�nt, hogy az ember meg�r�lhet sz�ps�g�t�l �s hallgatags�g�t�l.
(„Vajon nem volt ez a n� modell el�bb, mikor megtanulta a piktorok m�termeiben a megfelel� mozdulatlans�got?” – k�rdezte mag�ban Rezeda, �s nagyon csod�lkozott, amikor k�s�bb kider�lt, hogy a renesz�nsz d�ma egy pap�rkeresked�nek a feles�ge, aki a rot�ci�s pap�rt sz�ll�tja az �js�gnyomd�knak. „Legt�bb papiros L�gr�dy�knak kell, mintha enn�k a papirost, szokta mondani az uram” – mondta a r�gi olasz hercegn� k�lsej� h�lgy, amikor arra ker�lt a sor, hogy � megsz�laljon.)
A bar�tn�k val�ban olyanoknak l�tszottak, akikt�l m�g a leggyanakv�bb f�lt�kenys�ggel sem kellett �vni Fruzsin�t, ezekt�l a j�m�d� keresked�kt�l rosszat nem tanulhat. L�tsz�lag a f�v�rosi lakoss�g ama kasztj�hoz tartoztak, akik �let�k nagy r�sz�t j�l bez�rt �s j�l berendezett lak�sokban t�ltik, a vil�g esem�nyeir�l legfeljebb az �js�gb�l vagy az eb�did�n�l, f�rj�k elejtett szavaib�l vesznek tudom�st, de nem is nagyon �rdekl�dnek se esem�nyek, se emberek ir�nt. Nevel�n�, h�zi varr�n�, szak�csn�, h�ziorvos, k�r�mv�g�n� k�r�l oszlik meg az �rdekl�d�s�k, mint a h�remh�lgyek�. A sz�nh�zi rovatot n�zegetik, �s a bar�tn�j�kt�l hallj�k, mely sz�ndarabot kell megn�zni. A sz�nh�zb�l csendes, bizserg� izgalommal mennek haza, egy-k�t napig rajtakapj�k magukat, hogy a divatos sz�n�szn� mozdulatait, hanglejt�seit ut�nozz�k, m�g azt�n a nevel�n� szemtelens�ge vagy egy gyermek megbeteged�se m�sfel� tereli figyelm�ket.
Rezeda �r hat�rozottan bizonyos tisztul�si folyamatot �rzett mag�ban, amikor e szolid, de vagyonos, ig�nyeiket is gondolkoz�s n�lk�l kiel�g�t�, �gynevezett tiszta �rn�k k�z� telepedett, akik nagym�rt�kben emelt�k el�tte Fruzsina �rt�k�t. Akinek ilyen bar�tn�i vannak, az maga sem lehet �rt�ktelen asszony. (Igaz – mondta egy h�ts� gondolat Rezeda gondolatai k�z�tt –, ezek a bar�tn�k m�g Fruzsina els� h�zass�g�nak idej�b�l val�k, amikor p�ld�ul az � r�sz�re am�gy is megk�zel�thetetlen lett volna az egykori vagyonos keresked�n�.)
– R�zi – k�rdezte Fruzsina a h�ziasszonyt, mintha j� bar�tn� m�dj�ra figyelmeztetni akarn� valamire R�zit –, mi�rt nem �rattad be h�res vend�gk�nyvedbe Rezeda urat? Nem v�lik sz�gyen�re az albumnak.
– Elfelejtettem! H�l' istennek, annyian vagyunk – felelt R�zi. – De a hib�t mindj�rt j�v� tessz�k.
�s Rezeda karj�ba akasztva kez�t, �tvezette �t az �gynevezett „irod�ba”, ahol az aranymetszet� album �llott, sok-sok dics� n�vvel megrakva, mint boldog lakom�k r�sztvev�ivel.
Am�g Rezeda a k�nyv fel� hajolt, �gy k�rdezte:
– J� lesz cs�t�rt�k�n d�lut�n �t �rakor?
– Ma vas�rnap van…
– Akkor szerd�n.
– Szerda szerencs�s napom – felelt R�zi selyp�tve, �s keble val�ban emelkedett, arca kipirosodott, mert izgalom fogta el.
Tal�n az�rt, hogy ilyen gyorsan t�rt�nt minden.
Rezeda be�rta nev�t az eml�kk�nyvbe, �s ezt jelentette Fruzsin�nak.
Estefel� azt�n Rezeda �r megtudta azt is, hogy milyen meglepet�sr�l gondoskodott R�zi vend�geinek, mert h�rnev�re, dics�s�g�re �gyel� h�ziasszony m�dj�ra minden hivatalos uzsonn�j�t valamely meglepet�ssel k�t�tte �ssze, amelyr�l azt�n „besz�ltek a v�rosban”.
Meg�rkezett Zsezs� (Geiger), az ismert pesti t�ncmester, m�gpedig azzal a bejelent�ssel, hogy a leg�jabb t�ncokat mutatja be. A magas termet� t�ncmester, a „p�rizsi mulat�b�l” a frakkja alatt hozott egy kis termet�, de ann�l mosolyg�sabb szem� karmestert is, aki mindig olyan �h�tatos kifejez�ssel arc�n j�tszotta a k�nk�nszer� t�ncdarabokat az �jjeli h�lgyek l�ba al�, mintha mennyb�li angyaloknak zongor�zna. Le� n�ven ismerte a t�ncosvil�g, �s m�lt� volt a „mosolyg� emberek” tri�j�ba, Lantos �s Geiger mell� harmadiknak, akik a b�kebeli Pestet j�kedvre tan�tott�k.
„Zsezs�”-nek szok�sos foglalkoz�sa volt, hogy az �rih�lgyeket (akik m�g akkor nem t�ncoltak a mulat�helyek parkettj�n, versenyre kelve a hivat�sos t�ncosn�kkel) otthon, a saj�t szalonjukban tan�tgassa a divatos t�ncl�p�sekre. A „simi”, a „foxtrott” �s m�s modern t�ncok idej�n Zsezs�nek minden d�lut�nra esett elfoglalts�ga. Cig�nyos arca, l�c l�bsz�ra, merev tart�sa, professzoros leereszked�se ismert volt a pesti el�kel� szalonokban, ahol a h�lgyek nem akartak „elmaradni a vil�gt�l”.
�gy a renesz�nsz k�p� J�li�r�l der�lt ki legel�sz�r, hogy m�r t�bbsz�r pr�b�lgatta k�l�nb�z� n�i �sszej�veteleken a „simit”, �s a mester val�ban �el�tte hajolt meg, hogy mint „legjobb n�vend�kei egyik�vel” bemutassa a t�ncot a m�sodik szob�ban, amelynek sz�nyegeit l�thatatlan kezek a m�v�szek meg�rkezt�re nyomban felszedt�k.
Az angyalmosoly� karnagy a klav�rhoz* �lt, �s a t�nc nyomban megkezd�d�tt (mert Zsezs�nek �s k�s�r�j�nek bizony�ra m�g m�s helyekre is el kellett l�togatni).
A h�lgyek nevettek, �s tanul�konyan k�vett�k a mester utas�t�sait. (Pl�ne, miut�n J�lia letette a vizsg�t.)
Igen hamar megtanulta az �j t�ncot Fruzsina, aki val�ban sz�letett t�nctehets�gnek bizonyult az els� bizonytalan l�p�sek ut�n.
– Hogyan is kell? – k�rdezgette a mestert, de a m�sodik k�rn�l m�r jobban tudott mindent, mint ak�r Zsezs�.
D�ri ugyancsak megpr�b�lkozott, s�hajt�sait visszafojtotta, de nyilv�n nem jobban �rdekelte �t az �j t�nc, mint egy divatos szoknyar�nc. Felhaszn�lja mindennapi �let�ben, mert divat.
De k�l�n�sen kitett mag��rt „Ilonka”, ama hegyes orr� asszonyka, aki, mint mindig, most is minden perc�t ki�lvezni akarta az �sszej�vetelnek, az uzsonn�nak, az alkalomnak. Addig pr�b�lgatta az �j t�ncot Zsezs�vel, am�g annak homlok�r�l vastag verejt�kcseppek folytak… De „Ilonka” a t�ncot megtanulta.
– L�m, �n bele se melegedtem – mond „Ilonka”, �s kez�t ny�jtotta Rezed�nak, amellyel azt�n hosszant, jelent�s�gteljesen megszor�totta a f�rfi kez�t.
– Maga nagyon h�tlen f�rfi lehet, mert nyomban elp�rtolt t�lem. De feh�r az �n m�jam is, ne f�ljen! – sz�lott, mintha m�r r�ges-r�gen ismerets�ge („viszonya”) lenne Rezed�val.
Bizonytalan tisztas�g� arc�val, alattomos tekintet�vel vakmer�en n�zett �s nevetett, hogy egyenetlen fogsora megmutatkozott.
– Nem �r semmit az a lovag, aki egyetlen n� szokny�j�hoz van odavarrva, mint valami pertli. Maga p�ld�ul nem is tudja r�lam, hogy k�lt�n� vagyok, �s az eg�sz t�rsas�gb�l �n �rten�m meg igaz�n. Ezeknek a civil n�knek csak tal�lkoz�kon j�r az esz�k, amelyek elveszik a f�rfiak idej�t. Rabszolg�t szeretn�nek maguk k�r�l. Ha nihilist�t* akar l�tni, n�zzen meg engem. �n m�g sohase mondtam f�rfinak, hogy v�rjon meg itt vagy ott. M�g a sz�nh�zb�l is magam szoktam hazaj�rni. Soha gondot, fejt�r�st nem okozok senkinek.
– Szeretn�m a verseit ismerni.
– Holnap gy�nni megyek a jezsuit�khoz. A S�ndor t�ren v�rhat d�lut�n �t �rakor.
– Rezseda! – selyp�tett a szomsz�d szob�b�l a k�rty�sok k�z�l a h�ziasszony. – Legyen sz�ves, vegye �t darab id�re a k�rty�imat.
Tudniillik az �gy�sz �lt R�zi mellett, aki nem tudott k�rty�zni, ellenben ann�l t�bbet d�rm�g�tt arr�l, hogy a mai emberek m�r cig�nymuzsika n�lk�l is t�ncra kerekednek.
Az itt k�vetkez� dolgokat r�szben Fruzsina �szinte el�ad�s�b�l ismeri Rezeda, mert az asszony az ut�bbi id�ben, szinte �rthetetlen (de m�gis �rthet�) ny�ltsz�v�s�ggel minden apr�-csepr� titk�t megmondta neki, hogy e kis bizalmas k�zlem�nyek r�v�n is mag�hoz l�ncolja; r�szben pedig kital�lgatta a dolgokat, miut�n az asszonyokkal javar�szt megismerkedett.
…Amint a sz�nyegeket a h�z polg�ri szok�sa szerint nyomban visszateregett�k a t�ncszob�ba, miut�n Zsezs� �s Le� urak a h�ziasszonyt�l az el�szob�ba k�s�rve elv�ltak (ahol a ramslij�t�k nyeres�g�t �tvett�k), a jelenlev� h�lgyek nagy r�sze a f�rfiak t�voll�t�ben elhagyta eddigi, szalonias magatart�s�t, �s a vastag sz�nyegekre telepedett le. Szok�s volt ez Pesten a bar�tn�k k�z�tt, hogy a sz�nyegen �ljenek, mint az urak klubjaik foteljeiben. Ezek voltak a bizalmas �s hazug d�lut�nok, amikor a bar�tn�k felt�lalt�k egym�snak bajaikat, el�gedetlens�geiket, k�l�nb�z� szenved�seiket.
(„Igen j� dolguk volt ezeknek az asszonyoknak, az�rt nem f�rtek a b�r�kben. Alkalmat kellett keresni�k a s�r�sra, hogy megnyugtass�k az idegeiket. Egy t�lf�t�tt korszak, amelyben minden �gynevezett �riasszony kir�lyn�i ig�nyekkel l�pett fel. El�g ok volt a boldogtalans�ghoz, egy nem siker�lt ruha. „Nem tudt�k m�g, hogy mi az igaz b�nat.” Mondta egy kort�rs, aki sok id�t t�lt�tt asszonyok k�z�tt.)
Fruzsina �s r�gen l�tott bar�tn�je, J�lia, egy k�l�n kis sarokba �ltek, �s halkan elmondogatt�k egym�snak titkaikat.
Hogy Fruzsina mely titkokat vallott be, azokat �gyis sejthette Rezeda, mikor az �jf�li utc�n hazafel� k�s�rte Fruzsin�t, �s az a legnagyobb term�szetess�ggel simult mell�, karj�t karj�ba �lt�tte, mintha ez m�r nem lehetne m�sk�nt. A Bulyovszky utca nem esett messzire az Ar�na �tt�l, ahol ama bizonyos j� gazdasszony, R�zi �ppen a szaftos rost�lyosokkal kezdte trakt�lni vend�geit (f�k�nt persze az �gy�szt), ugyanez�rt Rezeda �s Fruzsina lass� temp�ban mendeg�ltek, hogy alkalmuk legyen „egym�snak �lni”.
Ugyanekkor mes�lte el Fruzsina j� bar�tn�je, J�lia titk�t, amely a k�vetkez�k�ppen maradt meg Rezeda eml�kezet�ben:
�lm�ban J�lia gyakran l�tta mag�t oly v�r�s haj�, v�zsz�n� szem� �s f�lig mez�telen asszonys�gnak, mint a k�p�r�k Borgia Lukr�ci�t* �br�zolj�k. (J�lia pontosan ismerte Borgia Lukr�cia t�rt�net�t, Frankfurtban n�sz�tja alkalm�val ismerkedett meg �letrajz�val �s arck�p�vel, �s az�ta k�r�lbel�l minden harmadik h�napban visszat�rt az �lmokban a k�gy�hajf�rt�, �tsz�z esztend�s asszony. �tv�ltozott J�li�v�, „kicser�lte” mag�t J�li�val, pedig csak annyi k�z�k volt egym�shoz, hogy J�lia volt a legszem�rmesebb asszony, m�g Borgia Lukr�cia a legszem�rmetlenebb. De az�rt �lom az �lom, hogy a v�gletek tal�lkozzanak.)
Borgia Lukr�cia kor�ban (�lm�ban) J�lia is olyan dolgokat k�vetett el, amelyek csaknem a sz�vver�s�t �ll�tott�k meg m�snap, amikor esz�be jutottak. Ezek az �lomeml�kek rontott�k meg az �let�t. Elmondani �gysem lehetett �ket senkinek, mert mindenki kinevette volna. T�pel�dni rajtuk csak annyit �rt volna, mint az es�s id�j�r�son. �s az �lom m�gse t�g�tott mell�le.
Egyszer Borgia Lukr�cia kor�ban a k�vetkez� dolgon ment �t.
�gy mutatta az �lom, hogy Szam�ri b�csi, aki nagyb�tyja volt a val�s�gban is J�li�nak: nagybeteg lett, �s mint vagyonos �riembert, a lak�s�r�l egy v�rosligeti fasorban lev� szanat�riumba sz�ll�tott�k. A szanat�riumban minden nagyon feh�r volt, szinte m�svil�giasan feh�r, hogy aki ide bel�pett: az nyomban tudhatta, hogy egy olyan helyre ker�lt, amelynek a val�s�gos, eleven �lethez nincs k�ze; betegs�gek, szenved�sek �s �letb�l val� elm�l�sok laknak a h�zban, amelyekhez illik a feh�r sz�n, mint a feh�r ruha a halottra.
A szanat�rium nagyon feh�r folyos�j�n v�rakozott �t vagy hat rokons�ggal egy�tt J�lia is Szam�ri b�csi hal�l�ra. Mindny�jan fekete ruh�ban voltak az asszonyok, kalapban �s vizithez �lt�zve, csak J�lia �llott f�lmeztelen�l a csoportban. �s abban a sz�nes, a mai �zl�snek meg nem felel� sz�n� ruh�zatban, amelyben Borgia Lukr�cia kor�ban szokott j�rni. Piri – egy asszony a rokons�gb�l – felbiggyesztette ajk�t. Magdi olyan messze h�z�dott t�le, mintha nem ismern�k egym�st; Aranka az ablakon n�zett az udvarra… J�lia f�lmeztelen�l �llott, �s a folyos� k�zep�r�l nem mozdulhatott. A feh�r ajt� m�g�tt fekv� Szam�ri b�csi ragasztotta �t hely�hez. Minden�ron egy�tt kellett maradni a gy�szol�k, a szenved�k, a s�r�shoz k�sz�l�d� asszonyok ny�j�val, mert m�shov� nem mehetett.
Am�g �gy k�nl�dva �lldog�lt mag�ban a haldokl� feh�r ajtaja el�tt, a j�v�-men� p�rge �pol�n�k, m�rn�ki unalommal m�szk�l� orvosok k�z�tt, a folyos� v�g�n felt�nt egy fiatalember alakja. Ismer�s fiatalember volt, nev�t az�rt nem lehet megmondani. � is �gy k�zelgett, mintha Szam�ri b�csi l�togat�s�ra j�nne.
– Mit sz�l ehhez a szerencs�tlens�ghez? – k�rdezte Piri, a fiatalember kez�t megragadva.
– Tegnapel�tt m�g m�jgomb�clevest evett n�lunk, �s k�tszer vett a t�lb�l – s�rdog�lt Magdi.
Aranka, aki a csal�d esze volt, felki�ltott:
– Sohasem akart v�grendeletet csin�lni, �gy majd most minden J�li�ra marad.
�s mindny�jan gy�l�lk�d� szemmel n�ztek J�li�ra.
– �n �ppen a v�grendelet miatt j�ttem el – felelt a fiatalember, �s m�ly hangon, mint egy k�ntor, �nekelni kezdett.
Az �neksz�ra kiny�lott a nagyon feh�r ajt�, �s Szam�ri b�csi halottnak �lt�zve megjelent. Sorban kezet fogott mindenkivel. M�g egy �reg boltiszolg�val is, aki valahonnan el�ker�lt.
– Ilyen az �let! – hangoztatta t�bbsz�r, mint ak�r �let�ben is szok�sa volt, mert ebben a mondatban tal�lta meg a mindennel kib�k�t� b�lcsess�get.
– Ilyen az �let! – mondta Szam�ri b�csi J�li�nak is, szellemkez�vel kezet fogott vele, �s ugyanezt ism�telte ugyanazoknak a rokonoknak, csupa asszonynak, akik most m�r fekete ruh�ikban v�ges-v�gig megt�lt�tt�k a folyos�t, mint egy csal�di �nnep�lyen, �s hangosan s�rtak, vagy n�m�n a szem�ket t�r�lgett�k.
– �cs�im! – ki�ltotta m�g egyszer Szam�ri b�csi halottasruh�j�ban, kis, feh�r kecskeszak�ll�val, gyermekk�znyire zsugorodott kis kezeivel �s bojtos h�zisapk�ja al�l a sok asszonynak. – Ilyen az �let.
Ebben a pillanatban vissza is t�rt kloroformszag� szob�j�ba, de a kloroform* szaga megcsapta az ajt�hoz legk�zelebb �ll� J�lia arc�t.
M�s k�r�lm�nyek k�z�tt bizony�ra undorodott volna ett�l a szagt�l, de pillanatnyilag j�lesett ez a kellemetlens�g, mint valami v�rtan�nak az els� b�nat. Tudniillik J�lia (az �lombeli) nem tudott s�rni, se komolyan b�slakodni Szam�ri b�csi elm�l�s�n, pl�ne miut�n az �reg�r kijelentette, hogy „Ilyen az �let”. Valami kellemetlens�get, valami „rosszat kellett” teh�t keresnie, hogy igaz�n nekiadhassa mag�t a b�nk�d�snak, mint a t�bbiek, akik nagy k�ld�tts�gben �llottak a hal�l folyos�j�n. A kloroformszag j� volt az els� kellemetlens�g meg�r�s�hez, de hogyan keresse tov�bb a bajokat, a k�nnyfakaszt� b�natokat, hogy komolyan s�rni tudjon Szam�ri b�csi hal�l�n.
(Szam�ri b�csi az �gyon fek�dt, �s eg�sz term�szetesnek v�lte, hogy ennyien gy�lekeztek �ssze a tisztelet�re, esze �g�ban sem volt arra gondolni, hogy � most voltak�ppen haldoklik, s ez�rt van a n�pgy�l�s. A haldokl�t�l teh�t nem nyerhetett „inspir�ci�t” a b�nk�d�shoz J�lia. Mit tal�lt ki teh�t?)
A m�r eml�tett fiatalember, aki Szam�ri b�csin k�v�l egyetlen f�rfi volt, karj�t ny�jtotta J�li�nak, mintha �ppen a b�natb�l akarn� elvezetni, el, valamely temet�si menetb�l, ahol mindenki sz�vfacsar� m�don szenved.
A fiatalember leng� l�ptekkel ment, leng� l�ptekkel J�lia, mert valamely ismeretlen szerelmi v�gy �bredt fel benne a haldokl� k�zels�g�ben. Valamely sohasem �rzett forrong�s ment v�gbe a sark�t�l a konty�ig, mintha esz�t kezden� veszteni. Bel�lr�l szidalmazta mag�t v�ratlan megszerelmesed�s��rt, de mikor legjobban pr�dik�lna mag�nak, valahonnan �thallatszik – t�n a t�lvil�gr�l – Szam�ri b�csi szava:
– Ilyen az �let!
Az egyik �let elm�lik, a m�sik j�n, an�lk�l hogy ezt tulajdonk�ppen �rdemes volna megjegyezni, ugyanez�rt mindenki rosszul teszi, ha az �let�vel takar�koskodik. Minden percet ki kell haszn�lni, nem lehet eltenni holnapra semmit, mert ki tudja, lesz id�nk annak elfogyaszt�s�hoz?
Szerelemre gerjeszt�bb szavak m�g nem hangzottak el J�lia hallat�ra, mint a haldokl�nak azok a szavai: „– Ilyen az �let!” Ebben bennfoglaltatott az utas�t�s, hogy szerelmesnek kell lenni, �s a szerelemnek gondolkoz�s n�lk�l �ldozni. B�nre cs�b�t� szavak voltak ezek egy bakkecskeszak�ll� v�nember r�sz�r�l, aki m�giscsak l�tott egyet-m�st az �letben. �gyis elj�n a haldokl�s ideje, addig teh�t szeress�nk. Ez a haldokl� igazi v�grendelete, amelyet J�lia meg�rtett, ha a t�bbiek nem is k�vett�k p�ld�j�t.
A fiatalemberrel egy kis folyos�ra ment, mintha l�bai nem is �rintett�k volna a f�ldet, �s itt meghallgatta a fiatalember k�r�s�t. �ppen olyan feh�r v�szonpamlag volt a folyos�n, ahol a rokonok a feh�r haldokl�sokat szokt�k m�skor v�rni.
�s itt a kis folyos�n tal�lta meg a b�natot is nyomban J�lia a szerelmi perc ut�n. Olyan b�nat szakadt egyszerre a sz�v�re, amelyhez hasonl�t m�g nem is �rzett. Nem lehetett tudni, hogy mi volt az �desebb, a szerelem vagy a nyom�ban k�vetkez� b�nat?… Tal�n mind a kett� egy�tt volt kellemes. M�z �s ecet, cs�k �s ver�s, lelki k�n �s testi k�j: egy�tt. Ki tudn�?
Annyi bizonyos, hogy J�li�nak megeredtek v�rva v�rt k�nnyei. Most m�r tudta kell�en m�lt�nyolni, hogy mit jelentenek Szam�ri b�csi szavai:
– Ilyen az �let! – �s t�bb� nem sz�gyellte Borgia Lukr�ci�hoz hasonl� meztelens�g�t.
– �lm�ban? – k�rdezte Rezeda �r, amikor ezeket a dolgokat Fruzsin�t�l meghallgatta.
– Term�szetesen… De m�g ma is s�r, hogyha ez az �lma esz�be jut, mint s�rt akkor, mid�n fel�bredt, mert v�lem�nye szerint: m�g �lmodni se volna szabad ilyesmit egy rendes asszonynak. Furcsa kis �lomszusz�k ez a szentk�p arc� J�lia – gondolta mag�ban Rezeda. – Ha amerikai m�don �tkoz�dn�m, azt mondhatn�m, hogy nyomban akasszanak fel, ha nincs valamely igazs�g is ebben a t�rt�netben. Legal�bbis Szam�ri b�csi.
De Fruzsina, mintha gondolat�t tal�lta volna ki Rezed�nak, k�zbesz�lt:
– Szam�ri b�csi ma is �l, �s Gotteser �s T�rsa n�v alatt irod�ja van a cityben*.
– Akkor csak az �budai k�rtyavet�n� adhat tan�csot – felelt Rezeda.
(�ltal�ban e korszakban szok�s volt, hogy bizonyos k�rd�sek megold�s�t �bud�ra vitt�k, mint a korabeli h�lgyek tan�skodhatnak ebben az �gyben. Igen felvil�gosodott, a k�l�nb�z� babon�kt�l csak kicsit f�l� �s vid�m ked�ly� �rih�lgyek keltek �tra a hidakon �t (j� volt a L�nch�don menni), hogy egy k�rtyavet�n�t meghallgassanak, aki a V�r�sv�ri �t egy mell�kutc�j�ban lakott. Egyik asszonys�g a m�siknak szolg�lt az illet� c�mmel, mindenf�le �lmok, boldogtalan �rz�sek �s lelki betegs�gek ellen j� volt a k�rtyavet�n�. Elj�rtak ugyan a h�bor� el�tti h�lgyek a k�l�nb�z� nevezetesebb templomokba is gy�nni, de a k�rtyavet�n�h�z is elmentek, ha valami nem volt eg�szen rendben az �llapotukban. A lelkeknek a fesz�lts�g�t ugyan enyh�tette a gy�n�s, amennyire az ilyen enyh�l�s egy �lvall�sos korszakban lehets�ges, amelyb�l azt�n a vil�gh�bor� fakadt: de a babon�kat, a mindenkiben rejt�z� babon�kat m�giscsak az �budai asszonys�ghoz vitt�k. Pl�ne, szerelmi �gyekben mindig merev �ll�sponton tart�zkodtak a gy�ntat�aty�k, m�g az �budai asszony k�nnyebben adott �tbaigaz�t�st a legtitkosabb szerelmi �gyekben is. Csak eml�kezzenek kiss� a ma m�r tiszteletre m�lt� �letkort �lt h�lgyeink, h�nyszor szaladtak �t a h�don a k�rtyavet�n�h�z, amikor nem tudtak m�s megold�st tal�lnia.)
Fruzsina �tk�zben a l�ba el� n�zett, mintha valami felett nagyon gondolkozn�k.
– Ez a J�lia egy szent asszony. Ennek az asszonynak m�g sohase volt egyetlen rossz gondolata sem. Sz�vemb�l szeretem, az�rt szeretn�k rajta seg�teni. V�llalkozna maga, Rezeda, hogy elk�s�rje J�li�t a k�rtyavet�n�h�z, de �gy, hogy azt senki meg ne tudja? Ezzel az asszonnyal nagyon k�nyesen kell b�nni. Nem b�r mag�val, mi�ta azt hiszi, hogy �lm�ban v�tkezett, megejtette egy fiatalember, akit v�letlen�l ismer. M�r �ngyilkoss�gra is gondolt…
– �n mindenre v�llalkozom, hogy egy j�raval� lelket megmentsek az elpusztul�st�l – felelt Rezeda, amint nem is felelhetett m�sk�ppen.
– Ha engem szeret, seg�ts�g�re lesz J�li�nak – ism�telte a j�s�gos Fruzsina, aki a J�li�val meg�j�tott bar�ts�g kedv��rt elment a meghatotts�g v�g�ig: �tengedi Rezeda �r szolg�lat�t m�snak. Igaz, hogy j� bar�tn�j�nek. Azt�n Rezed�nak se v�lhatik h�tr�ny�ra, ha apr� szolg�latokat tesz a t�rsas�gbeli h�lgyeknek, legal�bb megkedvelik �s sz�vesen l�tj�k Fruzsin�val egy�tt.
Vajon �gy gondolkozott Fruzsina, amikor egy-k�t nap m�lva elint�zte, hogy J�lia v�gk�pp lesz�llott az antik aranyr�m�k k�z�l, �s egy d�lut�n lesz�llott egy villamosr�l a Fl�ri�n t�ren, ahol Rezeda v�rta.
V�rta, mint egy kisv�rosi gavall�r, akit gyomorg�rcs, nyakmerev�l�s, ty�kszemf�j�s, k�h�g�si inger lep meg az izgalomt�l, am�g a h�lgyre v�rakozik a tarkabarka, vid�kies boltokkal cifr�zott, idegen k�p�, alig f�v�rosi arculat� emberek j�v�s�vel-men�s�vel mozgalmas Fl�ri�n t�ren. Mint egy vid�ki randev�, t�vol a f�v�rost�l, az esetleges meglepet�sekt�l, csak egy kisv�ros k�peivel k�r�lvett randev�: �gy t�nik fel az eset Rezeda el�tt. Mintha magyar�zat�t sem tudn�, hogyan ker�lt erre a helyre; igaza van a mond�snak, amely az ember �let�t a v�letlenek j�t�k�hoz hasonl�tja. „�bud�n, a Fl�ri�n t�ren!” – d�rm�gte mag�ban Rezeda, megcs�pte a tenyer�t, � volt szem�lyesen, �s egy h�lgyre v�rt.
A renesz�nsz korb�l visszat�rt d�ma tal�lta meg hamarabb a helyzetet, mint az �lm�lt* �riember.
– A Sz�l�skert utca 7. sz�m al� kell menn�nk – sz�lt sokkal b�trabban, mint az Venezia Bartol� egy h�res festm�ny�t�l (a Borgia Lukr�cia arck�p�t�l) v�rhat� lett volna. Igaz, hogy J�li�nak nem is volt oka zavarban lehetni, mert bizony�ra semmi gyan�sat nem forgatott a fej�ben, mikor �bud�ra elindult. Szent asszony volt. Csak betegs�g�v� v�lott k�nz� �lm�t�l akart megszabadulni, mint n�mely asszonyok az epeg�rcs�kt�l vagy a f�f�j�sokt�l.
�s k�s�bben is hi�ba csavarogtak k�r�l�tte azok az �budai k�vezetlen utc�k, amelyek cs�kra, �lel�sre cs�b�tj�k az itt megfordul� kir�ndul� p�rokat, mert a gyalogj�r� igen keskenyre van szabva, k�t ember csak szorosan egym�shoz simulva mehet tov�bb. Hi�ba b�jtak ki a kapuk al�l azok az ijeszt�, s�ntik�l� �regasszonyok, akik minden l�p�s�kkel Pirit �s P�csot mondanak, �s a fiatal �vek felhaszn�l�s�ra intenek b�s�t� v�ns�g�kkel. Hi�ba ment, mendeg�lt Rezeda, hol jobbr�l, hol balr�l, hol m�g�tte, hol el�tte a k�k ruh�s szent asszonynak, az csak l�pkedett, mint egy zar�ndok, akinek valami j�v�tennival�ja van. Ha egy b�cs�z�szl�t visznek el�tte, akkor se lehetett volna �h�tatosabb, al�zatosabb, b�nk�d�bb. „Komolyan vette az �budai vizitet”, – gondolta Rezeda.
�s val�ban mindenf�le var�zslat lepattant a szent asszonyr�l, a kis utc�kon k�v�l a mag�nos terecske var�zsa is, ahol csak egy kecske mekegett mag�ban, �riz�i messzire elmentek, a kecske el�tt teh�t lehetett volna n�h�ny melegebb sz�t is v�ltani. Nem volt hat�ssal r� a kapubej�rat f�l� f�b�l kifaragott v�zimalom se, amelyben a v�zimoln�r �r�kk� kedves�t v�rja (Rezeda megfigyel�se szerint.) Nem ind�tott�k a sz�l�f�rt�s kiskocsm�k, ahov� a kir�ndul�shoz m�lt� uzsonn�ra, piros ter�t�kes udvarba, gesztenyef�k al� invit�lta Rezeda az �gb�l ider�ppent asszonyt, aki �ri tart�zkod�s�val „kipar�rozta” a legcs�b�t�bb aj�nlatokat is.
– Van itt egy r�gi h�res temet�! – pr�b�lkozott Rezeda �r, amely t�nymeg�llap�t�s r�gebben n�h�ny romantikus pesti d�m�n�l sikerrel j�rt.
De J�lia, a szent asszony, a Fl�ri�n t�rt�l kezdve egyenletesen t�rekedett c�lja, a k�rtyavet�n� h�zik�ja fel�. B�r n�h�ny sz�l vir�g volt k�k kab�tja hajt�k�j�ra t�zve, er�lyesnek bizonyult.
A f�lig f�ldbe s�ppedt, az aranjuezi sz�p napokat, ifj�s�got, kacajt, szerelmet r�gen elfelejtett h�zik� z�ld kapuja elnyelte J�lia kedves, al�zatos alakj�t.
– Majd �n magam besz�lek az asszonnyal, nehogy valami f�lre�rt�s legyen a dologb�l – mond, �s Rezeda e szavakkal eml�kezet�ben s�t�lgatott a mesebeli h�zik� el�tt.
A h�zik�n nem jelezte semmi, hogy itt csod�k t�rt�nnek. Egy macska se mutatkozott, J�lia m�gis egy f�l�r�t t�lt�tt a h�zban. Lehajtott f�vel l�pett �t a k�sz�b�n.
– Nos, mit mondott J�ger Mari? – k�rdezte tr�f�san Rezeda, a korszak egyik m�regkever� asszony�ra c�lozva.
– Azt mondta, hogy gyermekem lesz – felelt a szent asszony. – �s K�zm�r lesz a neve.
– K�zm�r? – k�rdezte teljes biztons�g ok�b�l. – „Kazimir” – felelt �.
Rezeda K�zm�rnak val�ban nem volt m�s tennival�ja, mint a bealkonyodott utc�n J�lia karj�t karja al� venni, amit az nem is ellenzett. �ppen �gy viselkedett, mint Szam�ri b�csi k�r�l val� �lm�ban, tehetetlens�g, sz�tlans�g, megad�s lepte meg, mint valami var�zslat. Mint egy b�r�nyk�t, vezette Rezeda a „V�laszt� Herceg”-be, ahol azt�n kider�lt, hogy huszonk�t esztend�s, h�rom esztendeje van f�rjn�l, de � m�sk�nt k�pzelte a h�zas�letet. Kis babakocsit tologatva alkonyattal a szob�ban, vagy az �gyb�l l�b�val ringatni egy b�lcs�t. Ak�rhogy: csak �gy nem. Nem sz�gyellte ruh�tlans�g�t, mint Borgia Lukr�cia se, aki meztelen mellel festtette le mag�t a Venezia nev� v�ndorfest�vel, aki bizony�ra nem �lt tisztess�gesebb �letet, mint az 1500-ik �v k�r�li fest�k. Akik rabl�ssal is foglalkoztak.
A „szent asszony megh�d�t�sa” fordul�pontot jelentett Rezeda �let�ben, mintha val�ban birtok�ban lett volna J�lia ama m�svil�gias tulajdons�goknak, amelyeket k�lseje el�rult.
M�g ajk�n az illatszeres cs�knak �ze (amely �zhez a szerelemben gyakorlatlan J�lia bizony�ra k�l�nb�z� sz�jvizek haszn�lata r�v�n jutott), m�g kez�ben �rezte a J�lia feh�rnem�j�nek a tapint�s�t, amely feh�rnem� kor�ntsem k�sz�lt oly gondoss�ggal, hogy azt m�g valaha szerelmi tal�lkoz�n is haszn�lja tulajdonosn�je (mint a t�bbi korabeli asszonyk�k t�bbnyire k�l�n feh�rnem�vel rendelkeztek a kedves�kkel t�lt�tt id�re), m�g eml�kben a k�nny�szerrel el�rt, szinte �l�be pottyant kalandnak minden r�szlete: Rezeda m�ris �gy �rezte mag�t, mint akit valamely k�zelg� b�nat, betegs�g fenyeget. Nagy lelki �s testi gy�nges�g vett rajta er�t, amely �rz�s el�l nincs menekv�s se a mag�nyban, se a t�rsas�gban. Mintha valamit elvesz�tett volna – ami hi�nyzott –, de egyel�re maga sem tudta, hogy mit vesz�tett el.
De n�h�ny nap m�lva r�eszm�lt, hogy az �letkedv�t vesz�tette el.
Mintha egy billenty�t a sz�v�b�l (a fl�t�j�r�l*, amellyel eddig s�polt a vil�gnak), mintha egy hangot az �let himnusz�b�l (vagy verklij�b�l*, amelyet nyak�ba akasztva k�nny�kez� n�k aj�nd�kait gy�jt�gette, h�zr�l h�zra j�rv�n), mintha az �rd�gt�l eredett, de a boldog k�nnyelm�s�get jelent� sz�csk�t (vagy egy hat�kony kakaskukor�kol�st vagy kand�rdorombol�st) vesz�tett volna el, amikor a „szent asszonyt” is meg�rintette tiszt�talan sz�j�val, holott az ereklye volt, elef�ntcsontb�l, alab�stromb�l, aranyb�l, amelyhez nem lett volna szabad ny�lnia. Egy kis templom volt, ahov� a Rezed�hoz hasonl� embereknek nem lett volna szabad bemennie, mint ahogy az �rd�g�knek sincs jussuk bizonyos h�zakba bel�pni. Egy titokba avatkozott, amely titokhoz nem volt semmi k�ze… Megb�ntott egy szentet, megfert�z�tt egy kegyhelyet, megcs�folt egy j�s�got �s �rtatlans�got…
�s ez�rt b�nh�d�tt Rezeda, amikor a szent asszonnyal val� tal�lkoz�st k�vet� napokon nem tal�lta hely�t, mint akit a lelkiismeret furdal. Sohase �rzett b�gyadts�g, �letunalom �s kedvtelens�g �ltette �r�kig a szob�ja sark�ba, amikor gondolattalanul, �res l�lekkel, szinte ki�gett sz�vvel, let�rten, f�sultan, p�posan valamely n�vtelen gondt�l �s megroggyanva egy sohase hallott lelkiismereti hangt�l b�m�szkodott maga el�.
– K�r volt – ism�telgette mag�ban, de nem tudta volna megmondani, hogy mi�rt volt k�r a megt�rt�ntek�rt.
– J� kis katzenjammerre* tett szert, �cs�m – mond G�ly Lajos, az �les szem� �reg k�rty�s a negyedik emeleti folyos�n, ahol kihallgat�sait rendezte, mintha a v�grendelkez�s ut�n t�bb� nem lett volna egy�b dolga, mint „kihallgat�sokat” tartani.
– Az �letm�v�szek is let�rnek n�ha, Paganini* se tudott mindig j�tszani, �s a technika csod�j�nak, a monte-carl�i („a monti”) banknak is vannak n�ha rossz napjai. Legjobb ilyenkor darab id�re abbahagyni a j�t�kot, legfeljebb sakkozni egy p�nztelen orosz emigr�nssal. Fogadja meg tan�csomat, nincs �dv�sebb, mint a sakkj�t�k az �let bajai ellen. N�ha m�g az �gynevezett nyeres�gn�l is t�bbet �r egy j�tszma a sakkfigur�kkal.
Rezeda b�gyadozva hallgatta a v�n k�rty�s tan�csait. Megint csak a mag�nyt kereste, mint aki rossz f�t tett a t�zre.
– Ha nem J�li�r�l volna sz�, azt kellene hinnem, hogy ez az asszony ellopott t�lem valamit – mondogatta mag�ban.
Mintha valami t�voli �tra indulna, vette nagy nehezen a kalapj�t �s boteserny�j�t (Fruzsina aj�nd�k�t), hogy a beteges �riembert felkeresse, akit�l minden bizonnyal szomor� hangulat�hoz szomor� dolgokat hallhat.
Mily nagy volt a meglepet�se, amikor a N�vtelen Jegyz� szobr�n�l egy igen v�rmes arc�, gy�szfeket�re festett, csend�rbajszos, igen r�vidre ny�rt haj� �riembert pillantott meg a r�gi roskatags�g helyett. „�gy l�tszik, mindenki eg�szs�ges lett a v�rosban, mi�ta �n beteg vagyok”, – gondolta mag�ban �nz�en Rezeda �r.
Csak k�zelebbi vizsg�lat ut�n lehetett meg�llap�tani, hogy a beteges �riember kifestetts�g�ben ink�bb hasonl�t egy holt emberhez, aki m�g a kopors�ban is sz�p akar lenni, mint egy eleven beteghez. Nem „halott p�pa” volt t�bb�, hanem v�n magyar svih�k*, aki holl�sz�n�re festett bajsz�val valamely huncuts�got akarna elk�vetni, miel�tt meghalna. Tal�n �ppen egy gazdag h�zass�got forgat a fej�ben… Ugyanez�rt vasaltatta ki sz�rke gavall�rruh�j�t, amely eleg�nsabbnak l�tszott most az elhanyagolt Rezed��n�l. Borosty�n szivarszipk�b�l trabuk� szivart sz�vott, �s olyan zavaros volt a szeme, mintha kiss� ivott volna.
(A m�skor v�r�sl� bajsz� �pol� egy t�rpe, kopasz �regember lett mellette.)
– M�g egy-k�t nap, �s b�cs�t mondok a „Pesti Erd�”-h�z c�mzett k�jlaknak, Varga doktor �r foghat mag�nak �j klienseket, akikre r�er�szakolhatja az �r�ltek k�nyszerzubbony�t! – ki�ltotta m�r messzir�l a beteges �riember. – Kiad� a szob�m, az �gyam, az �pol�m. Tess�k csak nyugodtan jelentkezni, mindenkire r�f�r egy kis pihen�s a „Pesti Erd�”-ben.
(Rezeda �rnak esz�be jutott egy r�gi gondolata, amely most �jra el�t�rbe tolakodott, amely gondolat azt mondotta, hogy egykor majd � �ld�g�l a sz�vbajos �s t�n gerincsorvad�sos �reg �letbolond hely�n. �s mikor k�r�ln�zett: megd�bben�s�re azt vette �szre, hogy a „beteges �riember” hely�n �l, ahol az r�gebben �ld�g�lni szokott. Az �riember ugyanis koromfekete bajsz�val kitelepedett a m�sik padra, k�zelebb a s�ta�thoz.)
– M�r voltam b�tor eml�tem, hogy az elm�lt id�kben �gy �reztem magam, mint aki minden�rt, ami hib�t k�vetett el az �letben: megszenvedett a f�ldi purgat�riumban, azaz a „Pesti Erd�” szanat�riumban. Hatalmas b�ntet�s volt, egy �zsiai isten, mondjuk, Buddha se tal�lhat ki k�l�nbet a h�vei r�sz�re. Majdnem annyit kellett v�ndorolnom, mint a tibeti kolostorf�n�knek, akir�l Rudyard Kipling* reg�ny�ben olvastam. Voltak mindenf�le n�ies term�szet� dolgok az �letemben, amelyek nagym�rt�kben hozz�j�rultak ahhoz, hogy a betegs�gemet megszereztem. Most m�r bevallhatom, hogy legt�bbsz�r az�rt akartam a fejemet a falon sz�tz�zni, mert mindenf�le eml�kek jutottak eszembe. �n magamon tapasztaltam, hogy a k�lt�knek bizonyos tekintetben igazuk van, amikor m�veikben azt bizonygatj�k, hogy vannak bizonyos, meghat�rozhatatlan, �let�nkben tal�n nem is a legnagyobb szerepet j�tsz� n�knek, egy r�vid ismerets�gnek, egy elr�ppent �lm�nynek, egy n�i var�zslatnak olyan k�vetkezm�nyei, amelyek esztend�k m�lt�val bukkannak fel, mint a szirtek a tengerben. �n magamon tapasztaltam, hogy vannak ig�zetek, amelyeknek �vek lefoly�sa ut�n j�n meg a foganatjuk, m�gpedig rendszerint borzaszt� k�nok alakj�ban. Vannak n�ies percek, amelyek oly m�ly nyomot v�gnak a lelk�nk m�rv�ny�ban, mint az �rd�g l�bnyoma bizonyos hegytet�k�n. Vannak n�ies term�szet� sebes�l�sek, amelyek t�z �v m�lt�val kezdenek f�jni igaz�n, mint a puskagoly�, amelyet a fej�ben hord valaki, �s amely egyszer csuszaml�s�ban el�ri az agyvel�t. �n magamon tapasztaltam, hogy vannak titkok, amelyek belef�r�dnak az idegrendszerbe, �s �vek m�lt�val kergetn�k �ngyilkoss�gba az embert… Pedig a legnagyobb rabszolgas�g egy eml�k miatt meghalni! – ki�ltott fel a v�rmes arc� �s zavaros szem� �riember, amely ki�lt�sa kiss� hasonl�tott a r�gi „gondolatsz�netekre” el�ad�s�ban.
– Ha megharagszom, m�g meg is h�zasodom, annyira megtisztultam a Jord�n viz�ben. Azaz a szenved�sekben. Ut�v�gre nem �lhetek mindv�gig egy�tt K�peczki �rral!
A r�kafej� �pol� olyan cs�ggedten b�mult maga el�, mint aki jav�ban megunta m�r az �let�t a beteges �riember mellett. �gy l�tszik, az a ritka eset t�rt�nt, hogy a beteg „ette meg” az �pol�t, nem pedig megford�tva.
– Ha megharagszom, haza se megyek �jszak�ra; van nekem hov� menni Pesten! Most m�r minden�tt sz�vesen l�tn�nak, mert tudj�k az emberek, hogy minden ad�ss�gomat megfizettem, amely�rt az �letnek tartoztam. K�peczki egy aranysz�r� pip�t kap a tork�ba, amelyet magam verek bele.
Ki tudja, meddig k�rkedett volna a „beteges �riember”, ha az �ton fel nem t�nik Fruzsina fekete ruh�s alakja, nagyon elfeh�redett arca �s b�natot jelent�, k�t elszomorodott szeme.
A „beteges �riember” Fruzsina l�tt�ra a r�gi „szeg�ny beteg” lett, mintha sz�gyellte volna megfestett bajsz�t a h�lgy el�tt, akinek annyi j�s�g�ban volt r�sze (tudniillik „kibesz�lhette” nyavaly�it el�tte).
– Nem… k�rem… nem teszek semmi bolondot, ha m�r eddig kib�rtam. Megmaradok tov�bb is csendes, az �lett�l elvonult emberk�nt, mert vajon mi �rtelme volna annak, hogy oda visszat�rn�k, ahonn�t elmenek�ltem? Mit tal�ln�k, mivel t�lten�m az id�met, mi tudna m�g engem �rdekelni, amikor semmi sem �rdekel m�r?…
A magass�gba n�zett, a f�ldre n�zett, csak Fruzsina kis�rt tekintet�t ker�lte. Megszeppent, mikor egy val�s�gos asszony ker�lt el�be.
De ugyanilyen szepeg� hangulatban k�vette Rezeda is Fruzsin�t a v�rosligeti �ton. Olyan rettenetes f�radtnak �rezte mag�t a „beteges �riemberrel” val� besz�lget�s ut�n, mintha � lett volna �pol�ja…
Fruzsina megigaz�totta a f�tyolt arc�n. Ez elf�dte ugyan k�nnyez� szem�t, de nem csillap�totta zokog�s�t.
– H�t meghalt, szeg�ny… K�t-h�rom napig szenvedett sz�tlanul, mint egy v�rtan�. Senkinek se panaszkodott, az orvosok sem tudt�k baj�t. Csak elm�lott err�l a vil�gr�l, ma reggel a fasori szanat�riumban, amint Szam�ri b�csir�l meg�lmodta.
– J�lia? – k�rdezte Rezeda, mintha nem is csod�lkozott volna k�l�n�s lelki�llapot�ban a megrend�t� h�ren.
– Ahogyan meg�lmodta… Ott voltunk valamennyien, rokonok �s bar�tn�k a betegszoba el�tt, de � egyetlenegyszer se nyitotta fel a szem�t. „– Hagyjatok…”, mondta csendesen, �s sz�gyenkezve elfordult a fal fel�. „– Hagyj�l meghalni!”, mondta az ur�nak is.
– Kinek? – k�rdezte Rezeda, mintha valami m�lys�ges m�lys�gben volna, ahonnan nem �rti a f�ldi esem�nyeket.
– Bart�nak mondta.
– Bart�nak h�vt�k az ur�t, a szeg�ny embert? – k�rdezte Rezeda, �s a m�lys�g fenek�re �rt, ahonnan nincs t�bb� visszat�r�s.
Fruzsina a k�nnyein �t, elfojtott zokog�sai k�zben n�ha Rezed�ra pillantott. De Rezeda v�ltig csak azt hangs�lyozta, hogy eddig nem is tudta, hogy J�li�t voltak�ppen Bart�n�nak h�vt�k.
– R�gi pap�rkeresked� c�g a f�v�rosban – mond Fruzsina k�nnyei k�zepette.
Azt�n m�g valamit k�rdezett Rezeda �r, aminek �rtelm�t csak nehezen �rtette meg a feld�lt lelk� Fruzsina.
– Igen, azt mondta, hogy „– Hagyjatok…”, mikor a fal fel� fordult.
– Nem azt k�rdeztem. Az nem jut eszembe, hogy Szam�ri b�csi mit mondott �lm�ban. Mikor Szam�ri b�csi �lmodott, vagy Bart�n� �lmodott, vagy �n �lmodtam… Akkor.
– Szam�ri b�csi azt mondta, hogy: „– Ilyen az �let!” – felelt Fruzsina kiss� h�v�sen, �s a legk�zelebbi �tfordul�n�l elv�lt Rezed�t�l, m�g az s�b�lv�nny� meredve n�zett ut�na.
Ilyen az �let, mondta Szam�ri b�csi – ism�telgette mag�ban, �s csak nagy nehezen �s vigy�zatoss�ggal tudta hazavinni mag�t, mint egy zsebkend�be k�t�tt madarat, amely az im�nt sz�k�tt meg kalitk�j�b�l. Az erk�lyajt�t, ahonnan az utc�ra lehetett volna kil�pni a negyedik emeletr�l, nyomban bez�rta kulccsal, �s a kulcsot a folyos�ra dobta.
A folyos�n �ppen az ismer�s piros sapka �llott a Johanna eb�dk�ldem�ny�vel hapt�kban, mint egy katonaviselt emberhez illik.
– Mondd meg az asszonyodnak, hogy est�re j�jj�n �rtem, vissza akarok k�lt�zni: mert beteg vagyok.
A b�rszolga szalut�lt. Mindig olyan „n�pek” k�r�l v�gezte tennival�it, akik szeretik a katon�s, f�rfias magatart�st.
Ezen a d�lut�n, amelyet �gyban t�lt�tt Rezeda, m�g egy k�ldem�ny �rkezett a „Meteor”-ba. Szepl�s arc� vir�g�rus le�nyka hozta a sz�z �g� piros r�zs�t.
„Hiszen tudod, hogy szeretlek”… – �rta egy ismer�s k�z a r�zs�k mell�.
M�skor t�n a f�ldre borult volna �r�m�ben Rezeda. Most a fal fel� fordult.
– Hagyjatok… – id�zett egy hangot, a szent asszony hangj�t.
– No, mit tanult odakint az �letben, ahov� elszaladt t�lem? – k�rdezte egy csillagsug�ros ny�ri �jszak�n J�noska (Johanna) Rezeda urat a v�rosligeti t� partj�n, ahol hosszabb s�ta ut�n letelepedtek egy padra, hogy napokig tart� hallgat�s ut�n besz�lgessenek is egym�ssal. – �rdemes volt gyerekkocsit tologatni?
J�liusi �j volt, a t� aludni k�ldte m�r az �sszes fac�r* mesterleg�nyeket �s egy�b pesti gavall�rjait, akik h�lgyeik t�rsas�g�ban mulatozni szoktak t�kr�n, amikor a nagyh�d �s a kishidak alatt oly �rzelmekkel eveznek, mint ak�r a velencei n�szutasok. A v�rosligeti t�nak voltak rajong�i, �lmodoz�i, s�t h�sei, mint ak�r a Balatonnak vagy egy�b tavaknak. L�m, Johanna is, aki annyi mindent l�tott a vil�gon, �lmodozva s�t�lni az ifj�kori v�rosligeti t� partj�ra t�rt vissza. �s ha itt megtelepedhetett: nem adta volna hely�t egy orfeumi* p�holy�rt, pedig az orfeumi p�holyban �lni se volt utols� mulats�g.
De csillaghull�st vagy holdvil�got m�giscsak a v�rosligeti t� partj�r�l szeretett n�zni. K�l�n elm�letei voltak mindkett�r�l; a csillaghull�st a rossz emberek, �rdemtelen n�k pusztul�s�nak k�pzelte; mindig egy ellens�g�vel lett kevesebbje, amikor a csillag az �gr�l lefutott. A holdvil�gba pedig szerelmes volt, mint minden szentiment�lis n�, aki csak a holdf�nyn�l szeretne �lni…
– Megkergett�k, mint egy v�rosba t�vedt falusi kuty�t, amely ott hagyta a szeker�t! – mond J�noska, miut�n nem kapott mindj�rt v�laszt Rezed�t�l, aki k�l�nben se nagyon szeretett se a sikereir�l, se a kudarcair�l besz�lgetni J�nosk�nak. Ezzel bizonyos m�rt�kben impon�lt* a sok f�rfihenceg�st �s legal�bbis ugyanannyi f�rfik�nnyet l�tott asszonynak. Se a „h�ssz�j�”, se a „mosogat�ronggy� v�lott” f�rfiakra nem adott sokat. Mert az �reg Weisznak, a szerencsi magyar sz�csnek volt a le�nya, akit a legnagyobb embernek tartott a vil�gon. Pedig bizonyosan volt n�la nagyobb ember is. De Rezed�nak nem volt kedve vitatkozni emberi nagys�gon �s kicsinys�gen. Nagyon egyed�l �rezte mag�t sok �j ismer�se k�z�tt, mintha egy idegen szigetre ker�lt volna, amelynek sem nyelv�t, sem szok�sait nem �rtette…
– Ha �n tudtam volna, hogy mit kell csin�lni odak�nn a vil�gban, bizonyosan nem kergettek volna – felelt darab id� m�lva Rezeda a t�parton, a csillagok sugarai alatt, mintha valami nagyon messzi vil�gr�szb�l t�rt volna vissza, �s m�g mindig nem t�rt mag�hoz az ottani l�tnival�kt�l. (Egy h�tig fek�dt kalandjai ut�n az �gyban, �s �gy viselkedett, mint egy beteg, hogy Johanna j�indulat�t megnyerje.)
Johanna t�n oda sem hallgatott Rezeda szavaira. Folyton csak a tavat n�zte, mintha ott kereste volna a gondolatokat, amelyeket ki kell mondani.
– Pedig mag�nak m�giscsak vissza kell menni a vil�gba, b�rmennyire nem is �rti annak dolgait – kezdte Johanna, mintha sokkal nehezebben ejten� ki a szavakat ezen az �jszak�n, mint m�skor.
Rezeda ijedt mozdulatot tett.
– Mindenki ellenem sz�vetkezett. Maga is? H�t nem �rti, hogy nem tudom annak a titk�t, hogyan kell viselkedni? Mit kell mondani? Hogyan kell boldogulni? R�eszm�ltem, hogy annyit se �rtek az �lethez, mint egy gyerek. �rtsen meg, J�noska, �n nem sz�lettem se nagy utaz�sokra, se harcokra, m�g csak nagyobb er�fesz�t�sekre sem. Egy k�rh�zban vagy egy kertben kellene �ln�m, mint ismer�s�mnek, a „beteges �riembernek”, �s csak tervezni, mindig csak tervezni. Mert amint cselekedetekre ker�l a sor: elhib�zom a dolgot. Mell� �t�k a szegnek.
Johann�nak volt olyan hajland�s�ga, hogy az ilyenf�le hasonlatokat nyomban meg�rtse.
– Mire �jra visszamegy a vil�gba, nem �t mell� a szegnek. Eltal�lja a dolgokat, mert maga �gyes, kedves, �rtelmes ember, akinek boldogulni sokkal k�nnyebb lesz, mint a legt�bb embernek. Maga �letreval�nak sz�letett, �s m�g �ldani fog, hogy ezt megmondtam mag�nak.
Johanna mind komolyabbam besz�lt, karjait �sszefonva mell�n, mintha t�vol akarna tartani sz�v�t�l mindenf�le el�rz�kenyed�st.
– Sokat gondolkoztam �n maga felett mag�nos �jszak�imon, Rezeda, mert b�r elhagyott, egy napig sem tudtam haragudni. Mindig tudtam, hogy ez el�bb-ut�bb bek�vetkezik, mert nem azok k�z�l a f�rfiak k�z�l val�, akik �let�k v�g�ig megel�gednek egy kis szob�val, egy j�sz�v�, de m�veletlen asszonnyal, egy eb�ddel, egy hever�ssel az �gyban. Ha ilyen f�rfi lett volna, t�n nem is szerettem volna sohasem. Nem a n�k bar�tj�nak, vagy magyar�n mondva, nem stricinek sz�letett. Ez az, amit sohase felejtettem el, amit mag�nak se szabad soha elfelejteni…
– Igaz, mindig dolgozni szerettem volna, mint valami elmeh�borodott, m�r kora ifj�s�gomban �r�ltem a garasnak, amit magam kerestem meg. De alapj�ban v�ve ez a legnagyobb ostobas�g. Mert az �let nem munk�ra val� – felelt Rezeda �r, mintha egy pillanatra mag�hoz t�rt volna, �s ugyanazon a r�gi hangon akart besz�lni Johann�val, amely hangon hajdan�ban el�ad�sokat tartott neki az �jjeli s�t�kn�l.
– Azt maga csak valami �jjeli k�v�h�zban vagy lump cimbor�kt�l hallotta, hogy az �let nem munk�ra val� – felelt Johanna. – Az �n ap�m hetven esztend�s, de m�g mindig k�dm�nt varr, mert a gyerekeit�l nem fogad el semmit.
(Rezeda hallgatott. Az �reg sz�cs mesterrel nem mert szembesz�llni.) Johanna a tavat n�zte megint, �s tal�n apj�ra, tal�n egy�bre val� eml�kez�ssel foglalkozott, mert sokkal l�gyabb hangon sz�lalt meg, mint eddig:
– �n nem vagyok az a n�, aki ne tudn� a mag��t. �n tudom, hogy nem k�thetem magam �nh�z, kedves K�zm�r. Vannak bizonyos dolgok, amelyeket nem lehet j�v�tenni, se elfelejteni. �n elpusk�ztam az �letemet, mag�nak nem szabad ugyanebbe a hib�ba esni. Vissza kell t�rni az �letbe, �s m�sk�ppen megfogni a boldogul�st, mint eddig… Az �gynevezett n�ket �ppen megel�gelhette.
Rezeda csak v�llat vont, mintha valami nagyon k�z�mb�s dologr�l hallana.
– �n nem hinn�m…
– �n hiszem, hogy m�g nagyon sokan akadnak �tj�ba, mintha v�letlen�l t�rt�nne, mert a f�rfiak ennek ki vannak szolg�ltatva – folytatta Johanna. – De nem f�ltem mag�t, mert �nhozz�m am�gy is mindig visszat�reget, mert az m�r �gy szokott lenni. A legk�l�nf�l�bb n�k mellett se felejtse el, hogy a n�knek maga tesz sz�vess�get, amikor foglalkozik vel�k, nem pedig a n�k ereszkednek le mag�hoz. Minden szerelemben a f�rfi az �ldozat, mert r�szakad minden b�nata, baja a szerelemnek, m�g ha egy kir�lyn� hagyn� el tr�nus�t �rte. A f�rfi akkor is nagyobb �ldozatot hoz.
Miut�n Rezeda m�g mindig lehajtott fejjel hallgatott, Johanna hirtelen a v�ll�ra tette a kez�t:
– Ezek a kis kalandok, amelyekbe belebetegedett, kedves bar�tom, pedig nem sz�m�tanak semmit. Holnap n�zzen k�r�l a v�rosban. Mintha senki se ismern�. Egy bizonyos asszonys�g Olaszorsz�gba utazott, akit�l f�lnival�d lehetett volna.
Johanna felemelkedett a v�rosligeti t� partj�n. Megint csak a tavat n�zte…
– Isten veled! Sohase lesz t�bb� olyan kedvesem, akivel itt cs�nak�zhatn�k.
Lassan indultak a v�ros fel�, mintha �rezn�k, hogy sok�ig nem tal�lkoznak ilyen bar�ts�gos hangulatban. Egym�s mellett mentek, a j�l megtermett asszonys�g, a hajlott fej� f�rfi, de �tjaik mintha m�ris sz�tv�ltak volna. Rezeda pr�b�lta megfogni Johanna karj�t, mint r�gente a „Lovasok r�sz�re” fenntartott �rny�kos �ton, az Andr�ssy �ton. De p�r l�p�s ut�n �gy �rezte, hogy ez nem eg�szen illik a helyzethez. „– Vissza kell t�rni a vil�gba.” J�noska mondta, aki id�ig mindig dugdosta a vil�g el�l… M�g nem �rtek a K�r�ndh�z, amikor meghallott�k azt a tompa z�g�st, f�ldreng�s morajl�s�t, amely ezen az est�n Budapestet talpra �ll�totta:
– �ljen a h�bor�!
B�g�tt az eggy�olvadt sz�zezer hang a v�rosb�l. J�lius v�g�n j�rt az id�.
– No, l�tod, �gyis visszamenn�l az �letbe! – sz�lt Johanna megszor�tva Rezeda karj�t.
– H�bor�! – ism�telgette Rezeda.
– H�bor�ba kell menned, kisfiam! – ki�ltotta Johanna. �s �gy sz�jon cs�kolta �r�m�ben Rezed�t, mint egy markot�nyosn�.