�szi versenyek

[1922]

1.

Elm�ltak az �szi versenyek, �s Ben, az elcsapott zsok�, ett�l kezdve egy feh�r fejk�t�s, t�p�r�d�tt �reg asszonyk�ra kezdett gondolni, aki eg�sz �let�ben r�gni val� doh�nyt csomagolt Sidney �s Monkey urak �zlet�ben egy londoni magazin verejt�kes, g�zl�ngos m�lys�g�ben. �s Ben, az elcsapott zsok�, k�t�f�ket dugott a zseb�be, amelyre majd felhurkolja mag�t ak�r a Stef�nia �ti v�ztoronyn�l, a k�v�r M�ller Karcsi vend�gl�j�nek k�zel�ben egy elhagyott ker�t�sre (�s utols� percig hallja a pohos, mad�rfej� Grinzinger b�csi zenekar�nak j�t�k�t a vend�gl�b�l, ahol reggelenk�nt m�moros gavall�rok, �rhatn�m fi�keresek* �s �jjeli l�nyok t�ncolnak), ak�r egyszer�en kis�t�l egy alkonyattal Ben a v�rosligeti versenyp�lya k�zel�be, a m�sodoszt�ly� hely v�g�re, ahol elv�gz�dik a korl�t, �s letaposott, ingyenes n�z�k�z�ns�gt�l let�rdelt gally� f�k k�z�tt (ahol a versenyp�ly�r�l kitiltottak szoktak a f�ben hever�szni, �s a pal�nkon �t fogad�saikat lebonyol�tani, �s ahol az elcsapott zsok�t, Bent a haz�rd h�zmesterek, fac�r* pinc�rek, t�nkrement j�t�kosok �jtatosan hallgatn�k), �lmos novemberi �g alatt majdcsak tal�l egy helyet, ahov� a k�t�f�ket meger�s�theti… az emberhangtalan, elhagyott versenyp�ly�n a feh�r p�zn�k k�z�tt felejtettek egy messzire feket�ll� sz�mot, az 5-�t, amely sz�ma volt Capt. Redgrey lov�nak, Rizibizinek, amelynek h�t�n egykor Ben a Nagy ny�ri handicapet* megnyer�…

Ben, az elcsapott zsok�, k�r�lbel�l m�sodik esztendeje tengett-lengett foglalkoz�s n�lk�l Budapesten. K�t esztend�: az hat verseny-meeting*; tavasszal a minden�ket felvett zsok�k �s tr�nerek sz�m�ra futnak a lovak, ny�ron a publikumnak, �sszel v�g�l azoknak, akik eg�sz esztend�ben jegyezgettek, megfigyeltek, sz�mon tartott�k a lovak fut�s�t, mint csillag�szok a csillagok j�r�s�t, akik aj�nd�kkal lept�k meg a zsok�k szeret�it, kijav�tott�k az idom�rok fogsor�t, cip�t varrtak az abrakmesternek, �s futottak azoknak a parip�k, akik a hossz�, munk�tlan telet egy angliai vid�ki v�rosban a rokonaikn�l �hajtott�k elt�lteni vagy egy b�csi Pr�ter k�r�ti k�v�h�z bili�rdasztala mellett… Bennek m�r a hatodik meetingen nem futottak a lovak, nem csod�lhat�, hogy Ben �jjel-nappal mag�n�l hordta a k�t�f�ket.

Ben n�ha egyetlen krajc�r n�lk�l l�pett ki abb�l a hotel garnib�l*, ahol olykor hajnalig kellett besz�lgetni a v�r�s bajusz� port�ssal, am�g meg�r�lt az emeleten egy szoba, amelyet az este �rkezett szerelmes p�r eg�sz �jszak�ra el�re kifizetett. Samu, a port�s ekkor�ra m�r eleget hallott Ben-t�l a r�gi sz�p id�r�l, az egykori gavall�rokr�l, versenyparip�kr�l, ist�ll�tulajdonosokr�l, fogad�sokr�l �s svindlikr�l*. Bent teh�t felvezette az im�nt meg�r�lt szob�ba, �s ingyen sz�ll�ssal ell�tta. A zsok� dideregve vetette mag�t az alig kih�lt �gyba, �s igyekezett a legszebb dolgokr�l �lmodni. Egyszer-m�sszor meggondolt�k magukat a szerelmesek, visszat�rtek a hajnali utc�r�l, mintha a szob�ban felejtettek volna valamit. Bennek ilyenkor j� darab ideig kellett az ajt� el�tt v�rakoznia, am�g a szerelmesek megtal�lt�k azt, amit kerestek. �mb�r ez ritk�n fordult el�, a hotel garni �jjeli vend�gei t�bbnyire �r�ltek, ha k�v�l voltak a kapun, a n�k unottan, �rzelemtelen�l igaz�tott�k meg kalapjukat a sz�lloda el�csarnok�nak t�kr�ben, a f�rfiak k�p�l�d�t kerestek, sietve mentek sz�t a p�rok, de Ben a hideg �jszak�kon elalv�s el�tt nem mulasztott el felfoh�szkodni, b�r hagyn�k nyugodtan aludni reggelig, eb�d el�ttig, d�lig, �s nem jutna esz�be egyetlen pocakos, aranyszem�veges, pofaszak�llas, l�dtalp�, izzadt tenyer� �riembernek sem a v�rosban d�lel�tt kalandra menni a hotel garniba. �m ezek a nagyon tisztess�ges, nagyon szolid, szigor� tekintet� f�rfiak nem mondtak le Ben kedv�re d�lel�tti sz�rakoz�sukr�l, �s Ben m�r t�z �rakor az utc�n tal�lta mag�t, mert egy budai professzor �r szabad d�lel�ttj�n Pestre t�vedt, �s engedett egy Nagymez� utcai kisasszony kacsint�s�nak.

Ben egy krajc�r n�lk�l k�dorgott Pesten, �s d�lel�ttjeit rendesen a Stef�nia �ton �s k�rny�k�n t�lt�tte, ahol sz�p id�ben a v�ros dologtalanjai tal�lkoznak. Tavasszal �s kora �sszel, amikor a mell�kutak padjain veres karik�s szem�, �jszak�z�, sz�gyenl�s hontalanok tany�znak, a napsug�rban mosdatlan kez�ket n�zegetik azok az emberek, akik eg�sz �let�k�n �t valamely k�l�n�s okb�l csavarognak a N�pligett�l a Gell�rt-hegyig kereszt�l-kasul a v�roson, szem�gyre veszik a Kerepesi �ti kirakatokat, hosszan �lldog�lnak a s�rvk�t�s bolti ablak el�tt, n�zegetik a fogatokat a Stef�nia �ton �s a z�ldell� vagy �szt�l pirosl� f�kat az Iparcsarnok k�rny�k�n. Ben szem�rmesen h�z�dott meg azon a mell�k�ton, amely a ligetb�l az Erzs�bet kir�lyn� �tj�ra ny�lik. Itt volt egy rendes padja, ahol a d�lel�tt�ket gondolkoz�ssal t�lt�tte. Mikor a fasorb�l id�ig hangzott a d�li harangsz�, elindult, mintha valahol v�rn�k. Elny�hetetlen es�kab�tj�ban, barna kem�nykalapj�ban �s f�z�s cip�j�ben, amely holmikra m�g abban az id�ben tett szert, amikor igyekezett �gy �lt�zk�dni, mint a lovaregyleti tagok: Ben nem tartozott a legrongyosabb csavarg�k k�z�. Igaz, hogy a bok�ig �r� es�kab�t alatt fogyat�kos ruh�zat rejt�z�tt. �gy p�ld�ul: t�b�l hi�nyzott kab�tj�nak egyik ujja, �s nadr�gj�t h�tulr�l nem nagyon lehetett volna mutogatni a Derby* napj�n. �m sz�rke es�k�p�nyeg�ben bizonyos gavall�ros k�lseje volt Bennek, mint azoknak az embereknek, akikr�l azt szok�s mondani, hogy jobb id�ket l�ttak.

Egy napon Ben a „harminckrajc�ros helyen”, ahogyan mag�ban a ligeti padj�t nevezte: egy sz�rakozott szerelmes p�rt tal�lt. Ben nem sokat �gyelt az �ld�g�l�kre, a ligetben megszokott l�tv�ny ez tavaszkor �s �sszel, �j padot keresett mag�nak, �s megint csak gondolkodott. Arra figyelt fel, hogy a „� padj�n” �ld�g�l� f�rfi� az orr�t f�jja �s a szem�t t�r�lgeti, mintha visszatarthatatlan k�nnyek �nt�tt�k volna el arc�t. Ezalatt a n� szigor�an �s konokul elford�totta a fej�t.

Ben, ak�r akarta, ak�r nem: �szrevehette, hogy a n� azon pesti �rn�k k�z� tartozik, akik �jszem�kkel, kondorfekete hajukkal, s�padt arcukkal keleties sz�nt adnak Budapestnek. A nyak�n �s ajka felett kis pelyhek voltak, amely k�kes �rnyak m�g jobban emelt�k b�r�nek vil�gos sz�n�t. Ezeket a sz�v alak�, �rz�ki, szinte mindig szerelmi v�ggyal lebeg� arcokat minden�tt lehet l�tni Pesten, ahol v�gs�g �s el�kel�s�g van. Ezek a kerek nyakak �s �llak, ezek a f�rk�sz�, nyugtalan, set�t szemek, a h�z�sra hajlamos derekak, �rz�ki bok�k, szabadon hagyott keblek t�ltik meg az eleg�ns �ttermeket, cukr�szd�kat, utc�kat, ezek a n�k �lnek kifinom�tva, beillatos�tva a sz�nh�zak piros p�holyaiban �s selyemboltokban, ezek a nagy gonddal fel�lt�z�tt asszonyok mutogatj�k Pest gazdags�g�t, l�has�g�t, �rz�kis�g�t. Az idegen, ha l�tja �ket, azt hiheti, hogy ezek a n�k a maguk csinoss�g�val t�ltik eg�sz �let�ket; naphosszat t�kr�k el�tt vagy f�rd�j�kben �lnek, fodr�szn�, szab�n�, k�r�mv�g�n�, massz�roz�n� l�togatja meg �ket, miel�tt az utc�ra tenn�k l�bukat, zen�lnek, �nekelnek, kacagnak, nyal�nks�got esznek, mint a h�remekben, �s �nfeledt �rz�kis�ggel vetik magukat a k�n�lkoz� szerelem karjaiba. Megremeg a f�lcimp�juk a suttogott szavakt�l, reszket az orruk az illatokt�l, kis sz�jukkal oly moh�n cs�kolnak, mint a v�mp�rok.

Ben az els� pillant�sra szerelmes lett az idegen asszonyba. A sors n�ha tet�zi ily �j szerencs�tlens�ggel a szerencs�tlenek sors�t. Az elcsapott zsok�, amint pillant�sa az asszony �piumf�st� tekintet�vel tal�lkozott, �gy �rezte mag�t, mint a h�romezer m�teres �llamd�jban, mikor a finisben* galoppot* v�ltoztatott alatta Matschaker, elt�rte a l�b�t, �s Ben kirep�lt a nyeregb�l. Meglapult a padon, mintha k�ptelen volna b�rmely mozdulatot tenni addig, am�g az asszony delejes pillant�sa rajta nyugszik. Az asszony elmosolyodott, mintha valamely k�l�n�s �r�m�t �rzett volna az �gr�lszakadt Ben hirtelen megh�dol�s�n. Azt�n csendesen, mintegy k�teless�g�rzetb�l elford�totta a fej�t a megig�zett Benr�l, �s n�h�ny k�z�mb�s sz�t int�zett a m�g mindig s�rdog�l� f�rfi�hoz. Azt�n �jra csak szem�gyre vette Bent, mintha arr�l akart volna meggy�z�dni, hogy k�v�ns�ga szerint cselekszik-e, mid�n n�ha sz�ba �ll a s�rdog�l� f�rfi�val?

A s�r� f�rfi� lassankint let�r�lte k�nnyeit, �s v�gtelen szomor�s�ggal meredt maga el� a s�rga levelekre. Val�sz�n�leg gyakori jelenet ez a V�rosligetben, amikor az �szi versenyek elm�ltak, s az �g s�t�t felh�kkel telik meg, mert egyetlen fa vagy bokor sem csod�lkozott a b�natos f�rfin. A f�rfi, ahogy Ben f�lszemmel �gyelte, val�ban azok k�z� a f�rfiak k�z� tartozott, akikr�l h�sz l�p�snyir�l megl�tszik, hogy a n�k megcsalj�k �ket. Igen j�s�gos szem�, m�lab�s arc�, negyvenesztend�s, de nem elh�zott f�rfi volt. S�t hossz�ra hagyott, sz�rke haja, amely kidudorodott kalapja al�l, el�g sov�ny, bar�zd�s nyakat takart. H�tgerince kiss� hajlott volt, mintha sokat k�ny�k�lne mag�nyos asztal�ra. A kalapja, ez a zergetollas, kerek, b�csi kalap, amelyet Kaiserhutnak* neveztek Ferenc J�zsef uralkod�sa idej�ben, j�mbor csal�s volt a szomork�s f�n. Kerek, elbizakodott, rip�k mosoly� arc illett volna ez �letvid�m kalap al� – az eg�szs�ges, �rz�ki asszony nyilv�n ezt a hetyke kalapot szerette meg els� l�t�sra a f�rfin, am�g a tov�bbi l�p�seket megtette. A kalap azonban csalt a g�rnyedt h�t felett, a sz�rke fel�lt� m�r olyan melankolikus volt, mint a h�nap v�g�n a budai sz�mtisztek kab�tja. A pepita nadr�g sz�le ugyan fel volt gy�rve, de �l�s k�zben al�la holmi l�braval� mutatkozott. T�r�tt �lomkaton�k, petyh�dt szag� v�szonbab�k, gyermek-j�t�kszerek felett kellett volna �lnie e j�raval� f�rfi�nak, nem pedig e szenved�lyes arc� asszony mellett, aki tal�n n�ha azt is megk�v�nja a szerelmesked�s hev�ben, hogy �gy b�njanak vele, mint a matr�zkocsm�k le�nyz�ival.

Az asszony �sszeszor�totta ajk�t, st�jer-sz�rke, f�rfiasan szabott kab�tja zseb�be m�lyesztette a k�t kez�t, �s kiny�jtotta l�b�t, hogy az elcsapott zsok� j�l szem�gyre vehesse l�bait. Az antilopcip�k �gy fesz�ltek meg az egyenes l�bakon, mint a keszty�k. Igen finom, de szolid cip�k voltak, amelyeket abban az id�ben Pesten csak egy-k�t belv�rosi suszter tudott k�sz�teni. M�g a p�rizsi sarok sem hasonl�tott a t�ncosn�k cip�inek sark�hoz, �t gomb tartotta a r�vid sz�rat, amely f�l�tt abb�l a vastag, har�ntos selyemb�l val� s�t�tk�k harisnya domborodott a k�v�red� l�bon, amely selyemharisnya mindig a legdr�g�bb port�ka volt. A r�kabarna szoknya alatt olyan h�feh�r als�szoknya csipk�i finomkodtak, amilyen szokny�t a j�zsefv�rosi polg�rasszonyok legfeljebb egyszer vesznek fel �let�kben: az esk�v�j�k napj�n. Az elcsapott zsok� olyan t�zesen vizsg�lta a kac�rkod� asszonyt, mintha sohasem l�tott volna m�g selyemharisny�t. Pedig, am�g �ll�sban volt, zsok�t�rsaival eleget megfordult � is a pesti zenger�jok* k�l�nszob�iban, ahol bemutatkoz�s ut�n nyomban az asztal tetej�re sz�kkent a „kisasszony”.

Ben �gy �rezte, hogy megtal�lta v�gre azt az alakot, akivel b�natoss� teheti ezent�l mag�t a garni sz�lloda langyos, petyh�dt �gyaiban; t�bbre nem mer�szelt gondolni.

N�h�ny parancsol� sz�t mondott most t�rs�nak az asszony, mire az megt�rten felemelkedett hely�r�l, boldogtalanul, bocs�natk�r�leg �llott egy darabig, mint egy sors�ld�z�tt k�lt�, aki m�zs�j�t�l k�nytelen megv�lni, majd oly szertart�sosan k�sz�nt, mint egy hivatalnok f�n�k�nek. Sz�pen leemelte kalapj�t, megforgatta a feje felett, �s roggyant, sz�gyenkez� l�ptekkel t�vozott a v�ros fel�, mintha att�l f�lne, hogy egy cs�nya folt van a h�t�n, amelynek l�tt�n mindenki nagyot nevet.

Az asszony �sszeh�zott szem�ld�kkel n�zett darabig a f�ldre, azt�n k�nnyed�n felemelkedett, �s Ben legnagyobb elk�ped�s�re a ritkul� bokrok k�z� ment, gyorsan k�r�ln�zett, majd sz�k szokny�j�t Ben szeme l�tt�ra t�rden fel�l h�zta, mintha igaz�tanival� volna ruh�j�n… de nem. Ben, az elcsapott zsok�, olyan zavarba j�tt, mint ak�r a kilencsz�z m�teres vill�md�jban, amikor eg�sz vagyon�t feltette egy kanc�ra, �s verseny k�zben legnagyobb meglepet�s�re a kanca s�rlani kezdett. Nem is nyerhette volna meg verseny�t, ha bar�tja, Cleminson ki nem seg�ti, nekilovagolv�n a vesz�lyess� v�l� m�sodik l�nak.

 

2.

Az asszony, kil�pv�n a bokrok k�z�l, titoktart� pillant�st vetett Benre, azt�n elindult egy mell�k�ton.

Ben hossz� haboz�s ut�n messzir�l k�vette, �s mindenf�le dolgokat forgatott a fej�ben. V�lem�nye szerint a g�rnyedt h�t�nak az�rt kellett t�voznia, hogy az asszony „megigaz�thassa ruh�j�t”. Bennek, mint idegennek nem sz�lhatott az asszony, hogy hagyja mag�ra a s�rg�s tennival�j�val, az�rt lehetett Ben �nk�ntelen szemtan�ja a diszkr�t jelenetnek. Ben, a Majestic kertben (egy j�l siker�lt jockey-coup ut�n), mid�n v�dr�kben �nt�tt�k a francia pezsg�t, hajnalfel� m�r l�tott hasonl� cselekedetet egy szemtelen arc� t�ncosn� el�ad�s�ban, �mde az �reg Huxtable, a d�rid� doyenje*, akinek abban az id�ben sz�letett az els� unok�ja, nyomban kiparancsolta a le�nyt a szob�b�l. Bennek egy�bk�nt esz�be sem jutott m�skor, hogy a n�k �ppen olyan term�szeti t�rv�nyeknek engedelmeskednek, mint a f�rfiak. Hajland� volt �lomnak hinni az eg�sz jelenetet, amint messzir�l az eleg�ns d�ma ut�n l�pkedett. Az asszonynak oly magatart�sa volt, mint azoknak a Wiener-Chic-beli d�m�knak, akiken a leg�jabb divat� ruh�k l�that�k �jszak�nk�nt a Monaco k�v�h�zban, mid�n Ben unalm�ban az �sszes k�pes�js�gokat �tlapozza. Isten tudja, hol tanulta ezt a j�r�st, lepkesz�rny� mozdulatokat �s mereng�, �lmodoz� fejtart�st! Egy fordul�n�l Ben j�l l�thatta, hogy az asszony a f�ldre szegzi a szemeit, mintha semmi sem �rdekeln� a vil�gon b�nat�n�l. Az aranys�rga falevelek sz�lldostak hark�lytoll� kis kalapja k�r�l, ruh�zat�nak sz�ne oly v�r�sesbarn�n olvadt az �szi f�k k�z�, mintha az im�nt j�tt volna meg a r�kavad�szatr�l, kondor* hajjal �vezett, r�vid homlok�n melank�lia l�tszott… t�n egy sz�vtelen, hatalmas, el�kel� �r�rt, aki messzi v�rosokban patk�ny test� t�ncosn�ket �lelget e percben. Az elcsapott zsok� mind t�volabbra maradt el az �rn� m�g�tt, mindink�bb tudat�ra �bredt annak a nagy t�vols�gnak, amely az � t�rsadalmi helyzet�t az el�kel� h�lgy�t�l elv�lasztja. � bizonyosan gazdag, a k�khas� bankjegyeket (amelyekre mindig epedve gondolt Ben), megparf�m�zi, miel�tt t�sk�j�ba tenn�, gondtalan, j�l t�pl�lt, �leter�s f�rfiak �llnak k�r�l�tte szolg�latra k�szen, Ben pedig olyan kicsi, fonnyadt, ki�hezett volt, mint egy �llatkertb�l megsz�k�tt majom.

A n� a ligetnek abba a r�sz�be ir�ny�totta l�pteit, ahol a t� van �s az elhagyott h�d, Vajdahunyad v�ra alatt. A h�don meg�llott, �s elgondolkozva n�zett a v�zbe, amelynek felsz�ne tele volt hervadt levelekkel. A v�g cs�nakosok, akik ny�rid�ben ellepik a tavat, �s boldogs�got m�melnek a parti �csorg�k el�tt: elv�ndoroltak. Semerr�l nem hangzott �neksz�, a f�k sz�rad� levelei h�bor�tatlanul lept�k el a vizet, az �sz �regany�ka m�dj�n gunnyasztott az elhagyott partokon. A v�rban, a lovagtornyok alatt, �dons�got ut�nz� bolt�vek k�z�tt, keskeny udvarokon csend volt. Hunyadi J�nos k�z�pkori v�r�nak m�solata a pesti V�rosligetben �ppen olyan szomor� hely volt e percben, mint ak�r a val�di vajdahunyadi v�r az erd�lyi hegyek k�z�tt. A cs�r�kben gy�r�t tart� k�holl�khoz nem csatlakoztak az eleven t�rsak. Egyetlen alak volt l�that� messzi �s k�zel: a N�vtelen Jegyz� bar�tcsukly�val eltakart feje a v�r udvar�n. Anonymus bronzfigur�ja csendesen szendergett.

Az el�kel� h�lgy mozdulatlanul �llott a v�rkast�ly h�dj�n. Ha Ben k�lt�i hajland�s�g� l�lek lett volna, e k�z�pkorias k�rnyezetben a v�r �rn�j�nek k�pzelhette volna az asszonyt, aki az im�nt j�tt meg a s�lyomvad�szatr�l, �s a s�nc�rokban az�rt n�zdeg�l, mert egykor egy ifj� lovag itt nyak�t szegte �rte. De Ben csak egy elcsapott zsok� volt, aki az�rt csavargott a ligetben, hogy elfelejtse az eb�det.

A kast�ly �rn�j�nek nem sok� kellett v�rakoznia, Anonymus szobra mell�l val�ban el�l�pett a katonatiszt, aki itt m�r huzamosabb ideje �l�lkodott, �s t�relmetlen�l sietett az asszonys�g fel�. A h�dra �rkezve sapk�j�hoz emelte jobb kez�t, �s feszes tart�ssal meg�llott, mint feljebbval�ja el�tt. V�r�sk�s bajusza, k�k kerek szeme �s g�mb�ly� arca volt a katon�nak, mint t�bbnyire azoknak a csinos f�hadnagyoknak, akik a pesti k�v�h�zak sarokablakaib�l �r�k hosszat eln�zegetik a j�v�men�ket. A cs�sz�ri �s kir�lyi hadsereg k�k waffenrokkj�t* viselte, �s egy feh�r-fekete kereszt volt a mell�n, amit katonatiszti k�r�kben p�pai kit�ntet�snek neveztek, �s a kikeresztelkedett vall�s� tisztek kedvence volt. Ha nem Ferdin�nd a neve, akkor bizonyosan Engelbert. S�t�tbarna parolija volt, amelynek l�tt�ra a gyalogs�gi ezredeket j�l ismer� h�lgyek meg�llap�tott�k volna, hogy a Wasa Guszt�v-ezredbe tartozik. Jobb kez�r�l levonta keszty�j�t, hogy alaposan megfoghassa a h�lgy kez�t, azt�n hossz� nyel� sarkanty�it tetszelegve �sszepend�tette.

�m a h�lgyn�l nem aratott sikert.

Az �rn� tov�bbra is a h�d karf�j�ra hajolt, de most m�r nem a vizet n�zte, hanem a t�volban �ll� Bent, aki egy�b h�j�n egy hossz�, s�rga f�sz�lat tartott sz�j�ban. Bocs�natk�r�leg, szinte �zenetet k�ldve n�zte Bent a fekete szem�, hogy az elcsapott zsok� azt sem tudta, melyik l�b�ra �lljon.

A katonatiszt el�sz�r felhajtotta waffenrokkja sz�rny�t, nadr�gj�b�l el�vonta a r�vid l�ncon f�gg� �r�j�t, �s oly figyelmesen n�zegette az �ramutat�t, mintha p�r perc v�lasztan� el valamely nagy esem�nyt�l. Ben �ltal�ban r�gen megfigyelte, hogy n�mely emberek, mikor nem tudnak besz�lni �s gondolkodni, fontoskodva el�vonj�k zseb�r�jukat. Nagyon j� dolog, ha a zseb�r�nak fedele van, amelyet felpattintani lehet; s�t c�lszer�, ha az �ra n�h�ny perccel k�sik vagy siet, amit egy jelenl�v� m�sik zseb�r�r�l lehet meg�llap�tani.

Az �riasszony a kebl�ben viselt, mogyor� nagys�g� arany�r�csk�t sz�rakozottan mutatta meg a tisztnek. A tiszt nyomban saj�t �r�ja igaz�t�s�hoz fogott, mik�zben el�gedetlen�l cs�v�lta a fej�t, �s tal�n azt mondta, hogy �ppen tegnap igaz�totta meg �r�j�t a m�egyetemi �ra szerint.

Az �raigaz�t�s is elm�lt, de a h�lgy m�g mindig mozdulatlanul �llott a h�don, hol a vizet, hol Bent n�zte, �s igen komor volt az arca. S�r� szem�ld�kei csaknem �ssze�rtek, sz�jsz�gletei megg�rb�ltek, harag �lt homlok�ra, �s oly m�lyen dugta jobb kez�t kab�tja zseb�be, mintha soha t�bb� nem akarn� azt a katon�nak adni.

A tiszt cigarett�t sodort, ez�stt�rc�b�l, hossz� sz�l�, s�rga doh�nyb�l, m�gonddal, fontoskodva, amint ezt �fels�ge d�lceg f�hadnagyai tudt�k a h�bor� el�tt, mid�n val�ban nem volt m�g m�s teend�j�k, mint cigarett�t sodorni, szerelmes leveleket �rni, dalokat megtanulni… �, milyen boldog ember volt egy d�lceg f�hadnagy, amikor az �sszes fodr�szati szerek felhaszn�l�sa ut�n illatozva �s ragyogva a borb�ly boltj�b�l az utc�ra l�pett! �, mily irigyelt f�rfiak voltak a f�hadnagyok Ferenc J�zsef uralkod�sa idej�ben, amikor a J�zsef- �s Ferencv�rosban �rett�k rajongott minden fiatal h�lgy, aj�nd�kba kapott gy�r�t, karperecet viseltek kez�k�n, amelyek �gy csillogtak-villogtak, mint az eml�kezeti szerelmek. Reg�nyek �s sz�ndarabok h�sei voltak, p�rbajokat v�vtak, �s val�ban megt�rt�nt, hogy az elsz�d�lt polg�rasszonyka besurrant a kasz�rnya k�rny�k�n egy j�zsefv�rosi �zl�ssel berendezett, feh�r f�gg�ny�s, purzics�n* doh�ny szag� h�napos szob�ba, ahol a f�hadnagy �ppen a d�lut�ni �lm�t aludta. �k voltak a legjobb valcert�ncosok, �k d�dolgatt�k a leg�jabb sanzonokat, �res ersz�nnyel is a legnagyobb gavall�rok voltak, �s j�l f�s�lt fej�k mindig tetszet�s l�tv�nyoss�g volt a k�r�ti k�v�h�z sarokablak�n�l. H�feh�r foguk villogott, tudatlan sz�juk fecsegett, meghaltak a becs�let�rt, de am�g �ltek, fuldokoltak a piszkos ad�ss�gokban. Herczeg �s Pek�r* reg�nyeiben �s elbesz�l�seiben olyan kultuszt �z�tt a f�hadnagyokb�l, hogy nem is sz�m�tott val�ban szerelmi lovagnak az, akinek a k�t csillag hi�nyzott a gall�rj�r�l. Hossz�napkor, amikor a b�jt�l� zsid� n�k legszebb ruh�ikban hull�mzanak Pest utc�in, �s egy �szi napra hasonlatoss� teszik a v�rost a vars�i �s lembergi szombatokhoz: a f�hadnagyok t�zesen vetett�k magukat Hebron r�zs�i ut�n, �s az �js�t�t szem� n�k pillant�sa sz�vesen megakadt a b�zavir�gk�k kab�tokon, am�g m�snap ism�t elkezd�d�tt �szrev�tlen �let�k a Kir�ly utcai b�rkasz�rny�kban, a Dob utcai s�t�t boltocsk�kban.

A f�hadnagy csup�n az els� szippant�sokat f�jta oly gondtalanul a cigarett�b�l, mintha elseje volna, �s est�re Somossy K�roly orfeum�ba* volna jegye. Amint a cigaretta kisebb lett, �s a katona k�rm�t �gette, a f�hadnagy idegesen tekingetett jobbra �s balra. A h�lgy mozdulatlanul n�zte a hervadt vizet a h�d karf�j�r�l.

V�gre a f�hadnagy b�tors�got vett mag�nak, meg�rintette a h�lgy v�ll�t, mire az vill�mgyorsan �s idegesen fordult meg. Vill�ml� szem�vel tet�t�l talpig v�gign�zte a katon�t, zseb�b�l lepecs�telt bor�t�kot vont el�, �s megvet� k�zmozdulattal a f�hadnagy fel� ny�jtotta. A katona hevesen kapott a bor�t�k ut�n, gyorsan felszak�totta, �s megolvasta a bor�t�kban lev� k�k bank�kat. H�l�s, �nfeledt mosollyal ny�lt az �rn� keze ut�n, de az m�r h�tat ford�tott, �s haragosan mondta:

– K�rem, hagyjon magamra.

A katona szalut�lt, azt�n k�nnyed l�ptekkel indult el a liget fel� az �szi �ton. Oly szab�lyosan, szinte �nnep�lyesen emelgette l�bait, mintha �fels�ge el�tt haladna par�d�n a V�rmez�n, a banda sz�l, a nagydob pufog�sa, a cint�ny�r cs�rg�se bet�lti a teret, �s a tiszti egyenruh�k oly mocsoktalanul ragyognak, mint az �rintetlen kardbojtok �s becs�letek.

Az �rn� megv�rta, am�g a f�hadnagy alakja elt�nt a s�rga f�k alatt. Akkor el�vette zsebkend�j�t, �s keservesen, hosszasan zokogott a h�d karf�j�ra borulva… oly szenved�lyesen r�zk�dott meg a dereka a f�jdalomt�l, hogy csaknem �sszerogyott, olykor hangosan feljajdult, mintha l�thatatlan korb�ccsal vertek volna v�gig a test�n.

K�nnybe borult szem�t panaszosan emelte Benre, mintha azt v�rta volna, hogy az elcsapott zsok� seg�ts�g�re siet k�ts�gbees�s�ben. De Ben oly megrend�lten �llott egy fa alatt, mint az 1899. esztend� t�zezer forintos akad�lyversenye ut�n, mid�n legjobb bar�tj�t, az ausztr�l sz�rmaz�s� Mc. Cartert hord�gyon hozt�k be a vizes�rokb�l; �gy cs�pte a f�jdalom, mint �sszel a l�gy, de sz�lni nem tudott.

 

3.

Az �rn� kereszt�lv�gott a ligeten. Olyan hossz� l�p�sekkel m�rte az avart, mint azok az �gyn�k kisasszonyok, akik �jabb id�ben Budapest irod�it, keresked�it l�togatj�k aktat�sk�val a h�nuk alatt, �s el�fizet�seket gy�jtenek Szent Antal r�pirataira vagy a bujdos� kir�ly lapj�ra. A piros �s s�rga f�k, elhalv�nyodott z�ld bokrok, leveg�s r�tek, a hervad� liget, bar�ts�gosan fogadta �l�be az asszony alakj�t. Hervadt m�r ez a n� is, b�rmily ropog�an rakosgatta egym�s ut�n l�bait. Az �sz� p�kfon�l belekapaszkodott kalapj�ba, �s kondor haj�ban �gy helyezkedett el, mint �sz hajsz�l. Mintha azt jelenten� a l�thatatlan helyr�l k�ld�tt �szi sz�l, hogy az �r�m�k m�ladoz�ban vannak a f�ldr�l; m�g ragyog a nap a d�ma gyalogs�t�j�n, m�g porzik az �t a f�rge cip�sarkok alatt, m�g emelt a f�, a sz�j �desded szomj�s�gokkal teli, az �szi dar�zs moh� �tv�gya csiklandozza az �nyt, �s az orrcimp�k megremegnek a sarj� lassan terjeng� illat�t�l, amelyet ingujjas v�rosi szolg�k kasz�lnak a r�teken; a kereknek megmaradott kebel m�g v�rja azokat a cs�kokat, amelyek fel�d�tik, az alig hervad�, telt karok forr�bb �lel�st �g�rnek a sz�zek fav�kony karjain�l, �s a der�knak alakja m�g hasonlatos a buja cserebog�r potroh�hoz, amely tavaszkor a barackfa �de vir�gai k�z�tt lakm�rozik –, de m�r halk, �szi sz�l f�jdog�lja k�r�l a h�lgy ruh�zat�t, lengeti r�kav�r�s szokny�j�t, pergeti kis l�ba k�r�l a falevelet, megl�b�lja kalapj�n�l a tollat, fanyar vonalat h�z ajka mell�, amelyet nem tudnak t�bb� elt�ntetni a kend�z� szerek. �s am�g a ligeten �tjutott az �rn�, l�p�se mind f�radtabb lett, mintha messzi utat j�rt volna… Lehet, hogy ifj�kor�ban egy k�lt� vers�b�l kelt �tra szitak�t�sz�rnyakon, de mid�n a ligetnek abba a r�sz�re �rt, amelyet a Szent Sz�vr�l nevezett z�rda hat�rol: lehullott h�mpora, megfogyott sz�rnya, elhullottak sz�v�b�l a gyeng�d hangzatok, kihullottak haj�b�l a diadalmasan rezg� hajt�k, l�bai elf�radtak a feszes, �rz�ki t�ncban… Szinte sz�gyenkezve �llott ott, am�g az alusz�kony, borong� z�rda fel�l egy k�v�r pap j�tt arra, �s messzir�l �dv�z�lte a v�rakoz� n�t. – Azon k�v�r papok k�z�l val� volt a j�vev�ny, akik �let�kben arcukon viselik a m�svil�gi der�t �s nyugodalmass�got. Ez a paradicsomi mosoly a k�z�pkori bar�tok tal�lm�nya, akik mindig igen j�l �rezt�k magukat meger�s�tett kolostoraikban: egyik kez�kben a mennyorsz�g kulcs�t mutatt�k a haldokl� fejedelmeknek, m�sikkal a zs�kjukat r�zt�k. Az agyagosok a legpohosabb kancs�kat nekik �nt�tt�k, a b�nbe esett sz�p le�nyok t�l�k v�rtak feloldoz�st, �lomkarik�s ablakaikon nem f�rt be a lelkiismeret-furdal�s �rd�ge, mert a szentelt v�zzel mindent eloszlatnak.

A pap a z�rd�b�l j�tt, bizonyosan sok j� tan�csot hagyott maga ut�n a n�vend�kl�nyok fej�ben, �s most meg�llott a liget sz�l�n, s egy darabig szem�gyre vette az asszonyt, mint egy csinos takar�j� �szv�rt. G�nyos mosoly szaladt �t k�v�r arc�n… Azok tudnak legink�bb g�nyol�dni, akik magukat kev�sb� figyelik, mint m�sokat. Elm�lyedt lelkek nem tudnak cs�fol�dni.

(Ben ekkor m�r az asszony k�zel�ben volt. A papt�l nem f�lt.)

– H�t hogyan �llunk lelk�nkben, asszonyom? M�g mindig ellenkezik Krisztus vall�s�nak k�vet�se csal�di �rdek�vel? – k�rdezte a pap, �s t�sk�s kez�t kiny�jtotta az asszony fel�, de olyanform�n, hogy mid�n kez�hez �rt volna, alig �szrevehet�leg meg�rintette az asszony kebl�t. – Pedig nemes j� sz�v dobog e helyen, az anyaszentegyh�z bizony�ra �ppen olyan buzg� h�vet lelne itt, mint eddig Izrael.

(Ben hallotta a szavakat, l�tta a pap �rz�ki, s�v�rg� szem�t, �szrevette, hogyan sim�tja az asszony keszty�s kis kez�t suhog� reverend�j�hoz. Ben eddig csak annyit tudott a papokr�l �s ap�c�kr�l, hogy l�verseny napj�n k�sz veszedelem tal�lkozni vel�k. Cleminsont egy �reg pap �tkozta meg, amikor fejhosszal elvesz�tette a Legert.)

Az asszony a f�ldre s�t�tte a szem�t. Nyilv�n er�t gy�jt�tt mag�ban, hogy megfelel� v�laszt tudjon adni a ked�lyes papnak, akinek bizony�ra t�bbet megengedett a kellet�n�l egyszer �s m�sszor.

– Az �reg Weisz, az �n nagyapja, asszonyom, nagyon sok� el�lhet; az �n lelke addig sem n�lk�l�zheti az anyaszentegyh�z vigasz�t. Az �n�k vall�sa s�t�t �s kegyetlen, nem ismeri a megbocs�t�st, csak a bossz�t… Pedig ugye sok megbocs�tanival�ja van minden embernek, �gy �nnek is?… �n eml�keztet k�lsej�vel az els� kereszt�ny m�rt�rokra. Olyan arca van, mint a d�monnak, aki a szenteket a puszt�ban k�s�rtette. Ett�l a d�mont�l kell megszabadulnia, hogy m�rt�r lehessen. Nincs magasztosabb �rz�s a szenved�sn�l, ha az igaz hit�rt szenved�nk – folytatta a pap, �s �hes szemmel m�regette az asszony alakj�t.

Az asszony hirtelen felvetette a szem�t. Dacos l�ng l�vellt a szem�b�l:

– Az�rt j�ttem ide, hogy ne v�rakozzon r�m hi�ba, mert a z�rd�b�l t�n �szrevenn�k �csorg�s�t. Ne v�rjon r�m holnap sem, azut�n sem, �n nem leszek hitehagyott… Hossz� id� ut�n p�nteken este templomban voltam, �s ott megesk�dtem…

– M�r nem szeret – rebegte megrend�lve a pap.

Az asszony s�t�ten n�zett maga el�.

A pap reverend�ja zseb�be ny�lt, zsebkend�t vett el�, �s kif�jta az orr�t. Ezalatt visszanyerte nyugalm�t, mire harmadszor is belef�jt kend�j�be: m�r g�nyosan, megvet�leg mosolygott az arca. Tal�n valamely id�zet jutott esz�be Szent �gostonb�l*, vagy tal�n arra gondolt, hogy mint igen k�v�r ember, m�g megtal�lhatja a pesti n�k k�zt szerencs�j�t. Ebben az id�ben Pesten nemcsak a sz�npadon volt kultusza a k�v�r embereknek, hanem a mag�n�letben is. A sok�ig len�zett k�v�r emberek diadalmasan j�rtak-keltek, elcs�b�tott�k a fiatal le�nyokat, �r�k�s j�kedv�kkel kedvencei voltak a t�rsas�gnak, mint megannyi j�s�gos ap�k szerepeltek �k a bakfisok �lmaiban. A k�v�r pap teh�t fenyeget�leg v�gign�zte az asszonyt, mintha azt mondta volna pillant�s�val: „M�g lesz re�m sz�ks�ged, te elbizakodott, fekete orrlyuk�, cukr�szt�szta-arc�, szemtelen zsid�n�! M�g keresn�d majd a j� lelkiaty�t, aki kicsapong�said ut�n ism�t vel�t �d csontjaidba, gerend�kat elcs�ggedt lelkedbe, b�tors�got ny�lsz�vedbe, tiszta vizet a meggyulladt szemednek, vigasztal� szavakat a f�ledbe, friss v�gyat petyh�dt v�redbe… M�g lesz id�, amikor ott b�gsz, ahol senki sem l�t. M�g j�n nap, hogy olyan elhagyottan �rzed magad, mint a halott a kopors�ban, m�g zokogva k�red a te istenedet, hogy vegye el t�led a keser� poharat, de a te istened nem ny�jtja fel�d a seg�t� kez�t. M�g �ld�g�lsz s�r� f�tyol alatt p�ntek est�ken az asszonyok karzat�n, de k�nnyes szemed hi�ba forgatod seg�ts�g ut�n. M�g hallom panaszos szavad az �lmatlan �j csendj�ben…”

Ezt vagy m�st mondott a pap les�jt� pillant�s�val, Ben nem tudhatta, miut�n most volt alkalma el�sz�r megfigyelhetni az �rn�t a pap t�rsas�g�ban. Ben mindenesetre helyeselte mag�ban a pap t�voz�s�t, miut�n a h�lgy szomor�, szinte elkomorult arca lassan felengedett. Bizonyos m�lab�val n�zett egy darabig Ben szeme k�z�, majd hat�rozottan hozz�l�pett, �s megfogta a Ben kez�t:

– Eddig minden �j szerelmem�rt dr�g�n meg kellett fizetni. Sokat kellett szenvedni, ha valamit el akartam �rni. De egyetlen szerelmem se volt oly dr�ga, mint te. H�ny kedvesemen adtam t�l a kedved�rt, k�zt�k a legtitkosabbon: lelkiaty�mon. Vajon meg�rdemled ezt a nagy �ldozatot, te emberke? – rebegte az �rn�.

Ben megdermedve �llott hely�n, mint azon bizonyos �szi kancad�j lefut�sa ut�n, amikor a lovaregylet igazgat�s�ga kitiltotta a versenyt�rr�l.

 

4.

– Az �n nevem Rizili – kezdte az asszony azon a padon, amelyre Ben t�rsas�g�ban letelepedett. – Sokat szenvedtem �letemben, mert mindig igaz�n, tiszta sz�vb�l szerettem.

– A katon�t is? – k�rdezte Ben bizonyos ijedelemmel.

– A k�lt�t is… Azt a b�sk�p�, halov�nyod�, ez�st�s k�p� f�rfi�t, akivel el�sz�r l�tt�l; � volt a nefelejcs-koszor�cska az arck�pem k�r�l. T�le tanultam meg a sz�p szavakat, csod�latos mondatokat, elbesz�lt �lmokat… F�rjeim t�zs�rek, keresked�k, v�llalkoz�k, akik az �zleti szavakon k�v�l egyebet sohasem mondanak eb�d �s vacsora felett. F�rjeim bar�tai ugyancsak az �zleti vil�gb�l ker�ltek, �s meglehet�sen neh�z helyzetben voltam, mid�n f�rjeim bar�tait bizonyos �zleti el�ny�k el�r�se v�gett le kellett vennem a l�bukr�l. Sz�ll�tottunk f�t, �p�tett�nk kasz�rny�t, kereskedt�nk g�pekkel, v�llaltunk vas�t�p�t�st. Mindehhez sz�ks�g volt j�bar�tokra, akiket nekem kellett megszerezni a c�gnek. �gy bizony el�fordult, hogy magaviseletemben olykor vakmer�bbnek kellett lenni egy utcai t�ncosn�n�l. J�ttek b�csi, berlini keresked�k h�zunkhoz, akiknek l�b�t az eb�dl�asztal alatt tapogattam l�bammal, hogy kedvez� v�lem�nnyel legyenek f�rjeimr�l. Ezek a gazdag, �reg keresked�k meglehet�s romlott erk�lcs� f�rfiak. Eur�pa minden v�ros�ban megtal�lj�k a gy�ny�rt, a mulat�helyek az � kedv�k�rt vannak �p�tve, a legszebb �nekesn�k �lnek az �l�kbe, k�v�r ersz�ny�k megszerzi sz�mukra a k�jes szerelem minden v�ltozatoss�g�t az angol csatorn�t�l Konstantin�polyig. Nem lehettem teh�t nagyon �gyetlen, ha c�g�nknek mindig �jabb �s �jabb bar�tokat tudtam szerezni. Igen j�l ment a dolgunk, mikor �szrevettem, hogy els� f�rjem meg�regedett; elv�ltam t�le, f�rjhez mentem egy fiatalabb f�rfi�hoz, de � is csak t�zs�r* volt, �s mellette sem tal�ltam meg azt, amit minden n� keres, a boldogs�got. A fajtalan hajlam� �reg keresked�k most m�r �j f�rjemet t�mogatt�k, az �zlet virult, p�nz�nk b�ven volt, de olyan egyed�l �reztem magam, hogy n�ha sz�ba kellett �llnom m�g a fi�kerossal is, aki kocsij�n �lland�an vitt. Azoknak a feld�sz�tett asszonys�goknak �res, �r�mtelen �let�t �ltem, mely asszonys�gokat p�holyokban oly igen nagyon irigyelnek a kis masam�dl�nyok a karzaton. Egy kr�msz�n�, fodros, igen finom selyemruha volt rajtam, amikor a k�lt�t bemutatt�k a sz�nh�zban, a k�lt� kiss� r�szeg volt, �s hazamenet nagyokat nevett�nk szeg�nyen a hint�ban. Az uram igen megvet�en nyilatkozott r�la, de semmi kifog�sa sem volt, mid�n vas�rnap eb�dre megh�vtam a r�szeges f�rfi�t. A k�lt� igen meg volt hatva, mid�n el�z�leg telefonon felh�vtam egy rossz h�r� �jjeli k�v�h�zban, �s megk�rdeztem, melyik a kedvenc �tele. Ekkoriban m�g nem gondoltam t�bbre, mint arra, hogy n�h�ny k�lt�t, fest�t, bolondot j�ratok a h�zamhoz, mint az el�kel� zsid� h�zak akkoriban, ezt divatba vett�k Pesten. De a k�lt� sokkal vakmer�bb volt, mint hittem volna. Nyomban szerelmi aj�nlatokkal illetett. Amint kider�lt k�s�bb, m�r m�s el�kel� h�zakn�l is szerepelt vend�gs�gben, �s jelenleg �ppen a v�r�s R�th b�r�n� miatt z�ll�tt abban az �jjeli k�v�h�zban, ahonnan �n kihal�sztam. Err�l a v�r�s n�r�l sokat pletyk�ltak Pesten, mindenkivel gyan�s�tott�k. Engem �rt a szerencse, hogy v�gre szem�lyesen megismerkedjem egy lovagj�val, aki k�ts�gen k�v�l R�thn� szeret�je volt. Nyilv�n a hi�s�g sem hagyott b�k�ben, mind t�bbet j�rattam h�zunkhoz a k�lt�t, j�lesett, hogy besz�lnek r�lunk, m�g v�gre �t h�nap ut�n, egy j�niusi d�lut�n a kedvese lettem a Kamara-erd�ben. Az�ta olyan h�vem, mint az �rny�kom.

– De szerette is – sz�lt Ben, hogy n�mi ments�get tal�ljon az �rn� szavaira.

– Nagyon… Nagyon szerettem – felelte elgondolkozva Rizili. – Mindig v�rtam az �r�t, amikor eb�d ut�n egyed�l maradtunk (f�rjem nem tudta levetni r�gi k�z�ns�ges szok�s�t, k�v�h�zba j�rt feketek�v�t inni), �s a k�lt� elmondta, hogy mit gondolt r�lam tegnap �ta – mert egy id�ben mindennap l�ttuk egym�st.

– A k�lt�vel mentem n�sz�tra, igaz, hogy nem messzire, csak Budapest k�rny�k�re, m�gis boldogabb voltam, mint f�rjeimmel Olaszorsz�gban. Csak Alagra j�rtunk, abba a k�nyelmetlen sz�llod�ba, amelybe a zsok�k szoktak j�rni, mid�n a versenyeket tartj�k, de az ablak piros vadsz�l�vel volt befuttatva, kertre n�zt�nk, �s hossz�, boldog d�lut�nokat t�lt�tt�nk egym�s karjaiban. Azt hiszem, ez volt �letem legboldogabb korszaka… �s ha az esti vonatot elk�st�k, kocsit fogadtunk, amely mindenf�le d�l�-utakon, poros ak�cok alatt, t�cs�kdalos mez�k�n, napraforg� �rny�k�ban vitt Pestre. �szid�ben kor�n felj�tt a holdvil�g, a k�lv�rosok m�r aludtak, a gy�rak bez�rt kapuin az �jjeli�r�k n�zegettek ki. Sz�r�s sz�rzet� kutya szaladt ugatva a ker�k mellett, a Ferdin�nd h�d alatt t�n egy megcsalt n� v�rta kend�j�be burkol�zva a gyorsvonatot, hogy el�be vesse mag�t, c�ltalan k�lsej� f�rfiak ballagtak a f�lhom�lyban, akik aznap t�n m�g nem ettek, de mi sz�vesen laktunk volna itt ak�rmelyik h�zik�ban, ahol mosott ruha volt k�teleken az udvarra akasztva, �s az ablak oly kicsiny volt, hogy nem f�rt be rajta a b�nat nagy fekete kuty�ja. �mde haza kellett mennem, mert f�rjeim szerett�k a rendet, mindig pontosan nyolc �rakor vacsor�ztunk. M�g m�s n�szutakat is tettem a k�lt�vel, aki, b�r r�szeges ember volt, olykor v�r�s volt a szeme az �jszak�z�st�l, a lehelet�n is �rzett a dorb�zol�s, de n�ha hetekig csak a szerelemnek �lt. Volt b�v�hely�nk a Cs�sz�r f�rd�ben, a 100-as sz�m� szob�ban, majd kedv�nk kerekedett a H�v�sv�lgyb�l a Sv�bhegyre gyalogolni, �s az elhagyott r�teken szeretkezve leheveredt�nk. Kiment�nk a k�rvas�t t�lt�s�hez, ahol gyan�s k�lsej� csavarg�k aludtak a bokrokban, vend�gek voltunk a Kutya-vill�ban, ahol hal�szl�t f�ztek. F�jdalom ereszkedett a sz�v�nkre a k�zelg� elv�l�s miatt, mid�n a budai tornyok felett remegni kezdett az els� esticsillag, boldogan gondoltunk egym�sra, mid�n a reggeli harangsz�t hallottuk. L�tni fogjuk egym�st a De�k t�ri halcsarnokn�l vagy Madame Juliette kalaposboltja el�tt a V�ci utc�ban. Vas�rnap egy�tt eb�del�nk… H�tf�n K�b�ny�ra megy�nk, ahol a sert�skupecek sz�llod�j�ba besurranunk. Kedden V�cott, a K�ria fogad�ban tal�lkozunk. Szerd�n t�rsadalmi �letet �lek, megl�togatom a rokonaimat. De cs�t�rt�k�n egy�tt megy�nk a sz�nh�zba. P�nteken az uram bar�tait l�tom vend�g�l, de � pontban �jf�lkor els�t�l a villa el�tt, �s �n az erk�lyr�l l�tom �t. Szombaton a Kir�ly utcai Gozsdu-udvarban tal�lkozunk d�lben az �tj�r�h�z egyik s�t�t l�pcs�h�z�ban, � let�rdepel, �s megk�ti a harisnyak�t�met. L�ttam �t b�li �jszak�b�l j�vet a hint� z�zmar�s ablak�n �t, tal�lkoztam vele p�nteken d�lut�n a Doh�ny utca sark�n, mid�n templomb�l j�ttem, � v�rt a Margitszigeten egy padon, mid�n bek�sz�nt�tt az �sz, � �lt a csukott egyfogat�ban, amely a Kis J�nos utca sark�n �llott, � j�tt ut�nam a n�ptelen M�ty�s-templomba, � szor�totta meg a kezem a Redut gardr�bj�ban koncertr�l j�vet, � s�t�lt �rasz�mra a fasorban, mid�n any�somn�l vizitben voltam, � adott szeren�dot a szomsz�dh�z el�tt, amely szeren�dnak c�me, mint az operettben, Der Goldschmied von Toledo*, � �llott a templom el�tti sokadalomban unokatestv�rem esk�v�j�n, � v�rt a Stef�nia �ton, � volt a h�s�g �s megb�zhat�s�g. S olyan sz�p szavakat tanultam t�le, hogy a bar�tn�im gyanakodva n�zegettek r�m. Nem �lmodtam minden �jszaka �szv�rtest� f�rfiakkal, vad tekintet� majmokkal, nagy szak�ll�, ismeretlen f�rfiakkal (akiket eleven alakban valamelyik �sany�m l�tott, aki kir�lyn� volt Assz�ri�ban) �s egy�b furcsas�gokkal, amir�l a legjobb bar�tn�k is sz�gyellnek hangosan besz�lni. �, az �n �lmaim vir�goskertekre, enyhe lugasokra, �lmodoz� foly�partokra, lombok k�z� rejtett, r�gi h�zakra, �br�ndos gyalog�sv�nyekre ny�ltak. Reggel kiny�jtottam a kezem az �lmosk�nyv ut�n, de hi�ba kerestem �lmaim magyar�zat�t. Az �lmokat csak �, a k�lt� tudta megfejteni, aki ez �lmokat a lelkembe sugallta. � volt az a csod�latos mester, aki el�tt nem maradhatott titokban egyetlen gondolatom sem. R�j�ttem, hogy k�lt�i l�ny vagyok, alig van bennem valami, ami a f�ldh�z k�t. N�ha komolyan im�dkoztam az�rt, hogy szeg�ny legyek, �s Frigyes (ez a k�lt� neve) dolgozzon �rtem. Mily j�lesett volna, ha Frigyes egy p�r cip�t vesz!

– �s poste-restante* levelezt�nk. Az �n nevem volt Cs�sz�r Fruzsina.

Ben kerekre nyitott szemmel hallgatta Rizili elbesz�l�s�t. Ben csak egy sz�k l�t�k�r�, kis m�velts�g�, ezenk�v�l �ll�s�b�l elcsapott zsok� volt, nem tudhatta magyar�zat�t adni az �rn� b�besz�d� k�zl�kenys�g�nek. De van egy l�ny, aki rajtunk k�v�l �ll, �s sz�v�nkbe l�t, az a l�ny j�l tudja, hogy az �rn� nem is Bennek mondta el sz�ve titk�t, csak egy emberforma valakinek, akivel az �let puszta sziget�n, a haj�t�r�s ut�n tal�lkozott. Ben egy senki volt, Ben egy mad�rijeszt� volt, Ben egy �rny�k volt az �ton, nem is torony �rny�ka, csak egy f�ldh�z tapadt bokor�, vagy ha �jszaka volna, a mennyezeten kering� �jjeli lepk�nek �rny�ka Ben… de az �rn� besz�lt hozz�, mert besz�lni kellett, mint a haldokl� utaz�nak, aki idegenben j�mbor parasztoknak barmait b�m�sz tekintettel n�zdel�, egyszer� embereknek mondja el a legnagyobb titkokat. Ha �r� lett volna az �rn�, bizonyosan egy reg�ny sz�letett volna az � szerelmeir�l, de csak k�z�pm�velts�g� pesti �rh�lgy volt, akit a szerelem tett k�lt�v�, a szerelem tett �szint�v�. Ben nagy kortyokat nyelt, mert tegnap �ta egy falat sem fordult meg sz�j�ban. G�z�lg�, paprik�t�l, paradicsomt�l piros k�poszt�st�lak, r�fnyi kolb�szok, habz� s�r�skors�k lebegtek szemei el�tt, mikor az �rn� �gy folytatta:

– Amit elmondtam: az volt a boldog m�lt. Frigyes azt�n megcsalt, m�gpedig egy csel�ddel, aki darab ideig szolg�latomban �llott. A h�tam megett �sszesz�rte a levet ezzel az eg�szs�gtelen, azt hiszem, mellbeteg szobal�nnyal, akiben �gy megb�ztam, hogy leveleimet is az � l�d�j�ban tartogattam, att�l f�lv�n, hogy f�rjem egyszer �tkutatja a szekr�nyemet. Minek r�szletezzem ezt a szomor� tapasztalatot? Nagyon szenvedtem, �s egy �lmatlan �jszaka elmondtam f�rjemnek, hogy mit �szleltem Frigyes �s a szobal�ny k�z�tt. F�rjem nyersen kijelentette, hogy Frigyest is, a szobal�nyt is el kell t�vol�tani h�zunkt�l, nem engedhetj�k, hogy a mi fedel�nk alatt ily erk�lcstelens�g v�ghezmenjen. Menjenek m�shova par�zn�lkodni! – jelentette ki f�rjem. �s �n erre eloltottam a l�mp�t, mert megnyugodtam. Lek�zdtem Frigyes ir�nti �rj�ng� szerelmemet, id�m nagy r�sz�t csal�di k�rben t�lt�ttem, sokszor megl�togattam Hanna n�nit, Jakab b�csit, Ilon�t �s Francisk�t, vigy�ztam, hogy sohase legyek egyed�l, est�nkint szemreh�ny�sokat tettem f�rjemnek, hogy elhanyagol, k�veteltem, hogy t�bbet legyen a t�rsas�gomban, j�rjunk gyakrabban sz�nh�zba, h�vjunk h�zunkba t�rsas�got, mulassunk, �lj�nk, esetleg utazzunk Velenc�be… F�rjem v�gtelen boldog volt, hogy �gy viselkedtem. Nyomban int�zkedett, hogy �lland� kocsim legyen, amely a v�rosba visz (�gy akartam elker�lni a Frigyes �rral val� v�letlen tal�lkoz�st), vigasztalt, hogy ne szomorkodjam az elvetemedett Frigyes �r miatt, l�tta � m�r r�gen, hogy a k�lt� egy aljas �szt�n� f�rfi, aki a csel�dszob�k f�lledt leveg�j�ben �rzi j�l mag�t, nem pedig a szalonban. Oly j� �s meg�rt� volt f�rjem szerelmi b�natomban, hogy n�ha azt hittem, hogy f�rjem mindent tudott r�lam �s Frigyesr�l eg�sz id� alatt, csak b�lcsen hallgatott. S ez�rt v�gtelen�l j�lesett, hogy f�rjem �gy b�nt velem, mint egy szeg�ny beteggel.

Az �let k�z�ny�s, sz�rke napjaiban nem is tudjuk, hogy a f�rfiak milyen nemesek �s �nfel�ldoz�k tudnak lenni. Csak akkor, mid�n f�ldre tepert a f�jdalom, vessz�k �szre, hogy a t�zs�r-�larc alatt egy k�z�pkori lovag �ll el�tt�nk, aki �gy emel fel a f�ldr�l, mint egy orra esett gyermeket.

Napr�l napra jobban becs�ltem f�rjemet, �gy simultam hozz�, mint repk�ny a f�hoz. Sz�zszor megesk�dtem magamban, hogy sohase megyek holdvil�gos �jszaka az erk�lyre, hogy mindenf�le szeret�kr�l �lmodozzak.

Id�m nagy r�sz�t azzal t�lt�ttem, amivel a kolostorba vonult hercegasszonyok: feh�rnem�t varrtam a szeg�nyeknek. �m Frigyes nem nyugodott. K�ltem�nyeket �rt hozz�m azokban az �js�gokban, amelyek h�zunkhoz j�rtak. Felkereste any�mat, akinek lak�s�n n�ha tal�lkoztunk, mikor nem futotta az id�nk, hogy szokott b�v�helyeinket megl�togassuk. �r�k hossz�ig panaszkodott any�mnak, �s azt hiszem, az �regasszony egyszer hitt is Frigyes szerelmi vallom�s�nak.

Majd egy sz�rke szak�ll� hitt�r�t� alkalmatlankodott h�zunkn�l f�rjem t�voll�t�ben. A metodista* papok sz�noklataival trakt�lt a l�togat�. R�besz�lt az �dv vall�s�ra. Fenyeget�z�tt, hogy csod�t tesz a kedvem�rt. Felm�szik a h�ztet�re, �s New Yorkba rep�l az �giek segedelm�vel. K�s�bb kider�lt, hogy a hitt�r�t� Frigyes szolg�lat�ban �llott. Egy�bk�nt is tizen�t esztendeig �lt Nagyk�ll�n a bolondokh�z�ban.

Egy napon es� verte a villa ablak�t, a kert fel�l hervadtan �s�tott az �sz, a fali�r�nak a ketyeg�se t�rhetetlen�l hangzott, a hull� vadgesztenye �gy kopogott, mintha a hal�l tett volna egy-egy l�p�st a h�z fel�: �resnek �reztem �letemet, visszak�v�ntam Frigyest, aki az ilyen szomor� d�lut�nokat rendesen azzal t�lt�tte, hogy kalandos, v�ltozatos �lett�rt�net�t mes�lte. (A f�rfiak nagyon szeretik elmondogatni az �lett�rt�net�ket annak, akit szeretnek, �s aki figyelmes arccal hallgatja �ket.) �, b�r �jra hallhatn�m, hogyan �vott v�r�sbort Frigyes a grazi Elef�ntban, am�g a d�l fel�l j�v� vonattal Ott� f�herceg bar�tn�j�t v�rta… �, ha �jra hallhatn�m, hogyan sz�k�tt meg egy �jszaka a V�rz� Sz�v z�rd�j�b�l Ilona kontessz, am�g Frigyes a szomsz�d utc�ban z�rt kocsival v�rta… �, ha ism�t elmondan�, a v�r�s milliomos R�th b�r�n� mint ir�ny�totta sz�v�nek a pisztoly cs�v�t, amikor Frigyes �ppen meg�rkezett!

�reztem, hogy m�r nem sok�ig �lhetek Frigyes n�lk�l, de dacos b�szkes�gem m�g �gaskodott, �s szert tettem a katon�ra.

A katona olyan szimplex*, szinte ostoba fr�ter volt, hogy nem is �reztem lelkiismeret-furdal�st, amikor v�le Frigyest megcsaltam. A katona legfeljebb az �rz�keimet ejtette rabul egy-k�t �r�ig, de a lelkem, a gondolatom Frigyesn�l volt, �s mindig re� gondoltam, amikor a katon�val voltam. A Frigyes zsebkend�j�t vittem a kezemben, azt a kis kalapot tettem a fejemre, amelyben Frigyesnek legjobban tetszettem, a le�nykori ingemet �lt�ttem magamra, amelyben Frigyes im�dott, de sohase mentem a katon�val ugyanazon helyekre, ahol Frigyessel meg szoktam fordulni. Mintegy vezekl�sb�l �s b�nb�natb�l egy bar�tn�m lak�s�n tal�lkoztunk, mert tudtam, hogy bar�tn�m r�videsen el�rul. Egy f�ldszintes lak�s volt ez a V�ci utc�ban, amelynek egyik k�l�n bej�rat� szob�ja tan�ja volt a katona ostobas�g�nak. �j neszesszert v�s�roltam f�s�im �s apr� toalettcikkeim sz�m�ra, amelyet a V�ci utc�ban elhelyeztem, mert a r�git, amely Frigyes kor�ban volt velem: nem akartam megszents�gtelen�teni. M�g csak annyit bocs�tok el�re, hogy a h�z �tj�r�h�z volt. Bar�tn�m nem volt mentes anyagi gondokt�l… Azt hiszem, hogy m�sok is megfordultak a h�zban.

Egy este bar�tn�m felkeresett, izgatottan �s suttogva tud�s�tott, hogy �ppen most �rkezett meg a katona egy sz�ke n�vel, �s bez�rk�zott abba a szob�ba, ahol �n szoktam megaj�nd�kozni szerelmemmel. Szenved�lyess�gem nem adott id�t a gondolkoz�sra. Talpra ugrottam, �lt�zk�dni kezdtem, mialatt bar�tn�m elt�nt. M�r r�gen gyanakodtam erre a sz�ke n�re, a k�rtya megmutatta, �lmodtam vele, a katona kab�tj�n sz�ke hajsz�lat tal�ltam, ismertem �t, hisz f�rje c�g�nknek �zletbar�tja volt, �s sokszor megfigyeltem, hogy a sz�nh�zban hogyan mereszti cs�f, z�ld szem�t a f�hadnagyra. Egyszer kier�szakolta, hogy megh�vjam magamhoz d�lut�nra, mid�n n�h�ny bar�tn�mmel t�ncleck�t vett�nk a t�ncmestert�l a leg�jabb amerikai t�ncokb�l. A sz�ke n� az els� lecke ut�n kifog�stalanul lejtett, am�g a karnagy a zongor�t verte.

Zimank�s, fagyos este volt, amikor kocsiba ugrottam, �s a V�ci utcai h�z el� hajtattam. A j�l ismert ablakok red�ny�n vil�goss�g sz�remlett ki, amely vil�goss�g nyomban megsz�nt, amint a kocsi a h�z el�tt meg�llott. De a sz�ke n� m�g �nekelt egy darabig a f�gg�ny�k m�g�tt. Megismertem a dalt, ugyanaz az �ria volt a Fegyverkov�cs* c�m� oper�b�l, amelyet ugyanazon a bizonyos t�ncleck�n el�adott a sz�ke… „Nem adn�m oda egy herceg�rt.”

Kiugrottam a kocsib�l, �s a kezemen viselt retik�llel h�romszor a f�ldszinti ablakba v�gtam.

– Gyere ki, te szajha – ki�ltottam magamon k�v�l.

Az ablak kiny�lott, �s odabent felcsavart�k a villamos l�mp�t. Bajusz�t pedergetve hajolt ki a katona az ablakon.

– Asszonyom, kegyed megfeledkezik mag�r�l – sz�lt suttog� hangon. – Gondoljon f�rj�re �s h�rnev�re. �riasszonyhoz nem m�lt� a magaviselete.

– Azt a sz�ke n�t adja a kezembe, a t�bbivel nem t�r�d�m – feleltem. – Elhat�roztam, hogy meg�l�m a sz�ke n�t, azt�n �ll�tsanak b�r�s�g el�. Nem b�ntam �n akkor az eg�sz �letemet. D�lj�n romba minden. Legyen v�ge a tisztess�gnek. Teli torokkal harsogtam, hogy igenis megcsaltam a f�rjem; m�gpedig ezzel az �rdemtelen, sehonnai fr�terrel… S az akaszt�fa alatt majd bocs�natot k�rek szeg�ny uramt�l… Olyan f�jdalmat, megal�ztat�st �reztem, mint ak�r a f�rfiak, akik rajtacs�pik a feles�g�ket.

Hallott �n valaha Hnatyukr�l, a szentesi parasztr�l, aki h�tlen feles�g�t elevenen nyakig a f�ldbe �sta, �s a f�ldet j�l lebunk�zta? Azt szerettem volna tenni, amit Hnatyuk, a katon�val �s a sz�ke n�vel is. Sajnos a sors m�sk�ppen int�zkedett.

A h�znak k�t kapuja volt, lesben �llottam teh�t az udvaron. S egyszer csak l�tom, hogy ny�lik �m egy udvari ablak, val�sz�n�leg a konyha ablaka, �s az udvar s�t�ts�g�ben egy m�sodpercig nem l�ttam a t�rt�nteket. �mde odafent a havas felh�k hirtelen sz�tny�ltak, �s a hold bevil�g�tott az udvar k�zep�re. L�ttam a h�zmestert t�rdig �r� sub�ban �s b� l�braval�ban �llongani az udvar sark�ban. L�ttam az emelet cifra vasr�cs�ra k�ny�kl� asszonyszem�lyeket, akik az �n ki�ltoz�somra papucsban, slafrokban futottak el�, �s azon a s�rt�, vih�ncol� hangon besz�lt�k meg az esem�nyt, amely hang a k�r�rvend� szeg�nyember hangja.

Ugyanakkor l�ttam az udvari ablakon �t leereszkedni Ibolyk�t, ugyanazt a sz�ke asszonyt, akit gyan�tottam. Ibolyka kis termet� volt, �mde f�rge, izmos. �gy ugrott az udvar k�vezet�re, mint a gumilabda. A k�vetkez� pillanatban a katona is mellette termett.

�n term�szetesen r�gt�n el�lltam a kaput. Most m�r nem eml�kszem, hogy milyen volt a hangom, amelyen ki�ltottam, de rettenetes lehetett, mert minden nevetg�l�s, vih�ncol�s elhallgatott az udvaron.

– Rend�r! – �v�lt�tt a h�zmester.

Ibolyka �s a katona kiv�gtattak a kapun an�lk�l, hogy utol�rhettem volna �ket. A katona csak a legk�zelebbi sarokig futott, �s azut�n visszaj�tt. Er�szakosan karon fogott, a kocsimhoz vezetett, azt�n haz�ig k�s�rt. �tk�zben sokszor k�rt bocs�natot, sokszor megszidott, kezemet cs�kolta, eml�keztetett szerelm�nkre, de �n nem tudtam magamr�l, f�lig �jultan fek�dtem a kocsi sark�ban, �s az�rt im�dkoztam, b�r meghaln�k nyomban, hogy sz�rny� megal�ztat�somra ne virradna t�bb� reggel. Mi lesz velem ezent�l? Merek-e az emberek szeme k�z� n�zni? Akad-e m�g egy boldog �r�m e sz�rny� este ut�n? Mindenesetre tud�s�tottam Ibolyka f�rj�t, egy j�mbor keresked�t tapasztalataimr�l, m�gpedig telefon �tj�n. Azt�n �gyba fek�dtem, �s f�rjem h�s�ges �pol�sa alatt k�t nap m�lva annyira magamhoz t�rtem, hogy felkelhettem. Betegs�gem alatt sokszor jutott eszembe a k�lt�, aki megcsalt ugyan, de csal�s�t eltitkolta. Sohase jutott esz�be goromb�skodni velem, m�g eml�kezetem szerint azon a sz�rny� est�n a katona t�bbsz�r arcul �t�tt a kocsiban. Olyan gyenge, megt�rt voltam betegs�gemben, hogy a legl�gyabb szavak jutottak csak eszembe, amely szavakat anya mondhat gyermek�nek. N�ha f�rjemhez int�ztem ezeket a gy�ng�ds�g�kben ringat�z� szavakat, m�skor csak a p�rn�mnak mondtam el �ket. Elmondtam egy Ismeretlen szerelmemnek, akit minden n� �hajt, mid�n csal�d�s �ri az eleven �letben.

– N�zd – sz�ltam az ismeretlenhez –, �n csak egy gyenge, tehetetlen, szenved� �s �rz�keny n� vagyok, b�rmilyen b�szke tollak lengenek a kalapomr�l. A ruh�m, ami el�kel� d�m�t mutat, egy idegen ember m�ve, a szab��. Nyerges cip�met a suszter varrta. Hajamat a fodr�szn� alak�tja olyan frizur�v�, hogy nagyszer�nek t�n�k fel az emberek el�tt. Gondtalan mosolyom m�g�tt, nevetg�l� hangom alatt, v�g modorom f�gg�nye alatt egy gyenge, l�b�n alig j�rni tud�, f�l�nk �s megszomorodott asszony lakik. Te tudod, hogy a sz�vem j�. Te tudod, hogy az arcfest�ket csak az�rt haszn�lom, mert maholnap negyvenesztend�s leszek. Gyere el�, te dr�ga, te hatalmas, te megbocs�t�, �s vedd p�rtfog�sodba meggy�t�rt sz�vemet. Szavaddal adj er�t, hogy tov�bb �lhessek. Nyugodt, b�lcs tekinteteddel adj vigaszt, hogy mindent elfelejthessek, ami velem eddig t�rt�nt. Simogass meg, mint egy �rva gyermeket; szor�tsd meg a kezemet, mint egy koldus�t. K�ny�r�lj meg rajtam… Gyere, gyere, te j�, te sz�p, te hatalmas, akinek olyan szeme van, mint a Szenth�roms�gnak, olyan hangja, mint a vill�mnak, amely a Gell�rthegy szikl�it l�togatja, s olyan m�l�z� kedve, mint a sz�lnek, amely Dunakeszi alatt a s�rga kukoricasz�rak k�z�tt bujdosott, mid�n �letem legboldogabb napjaiban erre utaztam. Gyere, akinek bevallhatom minden titkomat, �s aki felold j�s�gos szavaival legrejtettebb b�neim al�l. Gyere, te �ldott, aki meg�rted, hogy mit gondolok magamban, amikor nem felelek magam�rt, mint a bog�ncs sem felel�s az�rt, hogy elkapja �tk�zben a s�v�lt� sz�l; megsimogatod a homlokomat, ha gondolataim �gy kavarognak, mint a j�t�kos halak. �, hol vagy, te legb�lcsebb f�rfi, aki el�tt egy asszony mez�telenre vetk�ztetheti a lelk�t!

�gy s�hajtoztam, epekedtem magamban. Miut�n lak�sunkhoz k�zel esik a liget, odaj�rtam felgy�gyul�som ut�n. Oly hosszasan el�ld�g�ltem elhagyott utak padjain, mintha t�bb� k�z�m sem volna a v�rosi �lethez. Itt ismerkedtem meg a pappal. Mindig b�ztam a k�v�r emberekben, �s mindent bevallottam neki.

A k�v�r pap j� ideig bet�lt�tte sz�vemben azt a helyet, amely hely minden n� sz�v�ben a vigasztal�d�s, az �lethez val� er� �s megnyugv�s r�sz�re van fenntartva. Mily boldogok azok az asszonyok, akik f�rjeiket �ltethetik sz�v�k legszentebb hely�re! De m�g boldogabbak azok, akik gyermekeiket telep�tik a kis tr�nusra, �s a sz�ke vagy barna fejecsk�k l�tt�ra haboz�s n�lk�l mendeg�lnek el�re a megszabott �ton. Nem szerencs�tlenek azok sem, akik egy titkos szerelmet dugdosnak sz�v�k szokny�ja alatt. Az ilyen szerelem is j� arra, hogy ne s�rjunk vigasztalanul b�s mag�nyunkban! – �n azonban sohasem tal�ltam meg�rt�st f�rjemn�l, mindig idegen volt �, legfeljebb egy �tit�rs lehetett mellettem. Gyermekkel nem aj�nd�kozott meg a v�gzet. Szerelmeimben csalatkoztam. �rvendeztem teh�t, mikor r�tal�ltam a papra, akit naponkint megv�rtam a kolostor k�rny�k�n, �s vele hosszadalmasan besz�lgettem. Ily tal�lkoz�sok ut�n meg�llap�tottam, hogy arcsz�nem visszat�r�ben van, szemem olykor felragyog, ok n�lk�l jutnak eszembe dalok, amelyekr�l azt hittem, hogy m�r r�gen elfelejtettem �ket. Majd m�ly vall�soss�g k�lt�z�tt sz�vembe… N�ha arr�l �br�ndoztam, hogy olyan lehetek egykor, mint azok a szentt� avatott n�k, akiknek sz�nes kis arck�peivel a pap s�r�n megaj�nd�kozott. Az els� id�ben mindig volt reverend�ja zseb�ben egy piros, k�k �s arany sz�n� M�riak�p: elhozta Szent Anna �szialma piross�g� arck�p�t, majd a fejedelmi Szent Erzs�bet�t. Otthonomban k�r�lraktam magamat e k�pecsk�kkel, mint valamely b�vk�rrel, �s �sszefont k�zzel �br�ndozgattam, hogy valamikor siker�l hasonl�v� lehetni e szent n�kh�z! Az utc�n menve, v�ltoztattam eddigi j�r�smodoromon, amelyet egy h�res pesti kokott�l* tanultam: nem risz�ltam t�bb� a h�tamat, a l�bammal sem tettem olyan mozdulatot, mint a sz�k nadr�gos husz�rtisztek, nem vettem �szre, hogy a h�zmester fia kid�lledt szemmel b�mulja als�szokny�m fodr�t, amint a l�pcs�n felfel� haladok, nem t�r�dtem azzal, hogy ki j�n m�g�ttem, mid�n a hirtelen kereked� es�ben megemelintettem szokny�mat az aszfalton… Lass�dadon j�rtam, mint az ap�c�k, a t�rdemet beg�rb�tettem, a l�bamat nem vetettem sz�jjel, hogy a l�bfejem �ll�sa hasonlatos legyen a nemes foxterrier* els� l�bainak az �ll�s�hoz; �s mindig a f�ldre s�t�ttem a szememet, mint a nagy b�n�s�k. �, nem j�tszottam t�bb� az el�kel�, idegen asszonys�got Pesten, aki hanyag nemt�r�d�ms�ggel megy v�gig a V�ci utc�n; m�g f�tyola al�l mindent �s mindenkit j�l szem�gyre vesz. Al�zatos voltam, mint Krisztus szolg�l�le�nya.

A k�v�r pap �tbaigaz�t�s�ra ell�togattam a k�l�nb�z� templomokba, ahol gy�gyul�st rem�ltem. J�rtam Bud�ra, Pestre templomba. Les�t�tt szemmel h�z�dtam meg az oszlopok m�g�tt, nehogy �szrevegyen valaki, mert hiszen nem volt m�g jogom a bolt�vek alatt val� tart�zkod�shoz. A szentk�pek, olt�rk�pek idegenkedve n�zegettek r�m, mintha valakinek a lak�s�ban tart�zkodn�k, aki nincs otthon, �s titkai ut�n f�rk�szn�k. Odalop�ztam a mell�kolt�rokhoz a budai templomokban, ahol j�l ki voltak kopva a k�vek a t�rdepl�st�l. De csak messzir�l mertem n�zni azokat a helyeket, ahol a csod�k, megv�lt�sok t�rt�nnek. F�ltem, hogy valamely nagy szak�ll� szentk�p hangosan elki�ltja mag�t a d�lut�ni csendben, hogy idegen van a templomban, aki jogosulatlanul akar r�szes�lni az itt kaphat� malasztb�l, �ld�sb�l. �n nem tudtam a szentk�pek neveit, de magamban meg voltam gy�z�dve, hogy �k ismernek engem a hajam sz�n�r�l, a ruh�m szab�s�r�l, a s�r� f�tyolomr�l; ez a mindent tud� gal�ria t�n m�r �rtes�lve van eddigi �letemr�l… A k�v�r pap t�n k�z�lte el�re a pl�b�ni�kkal, hogy vigy�zzanak a templomokban, mert olyan valaki l�togatja a szent�lyt, akinek m�g a cip�je is b�n�s. Azok a viaszgyertya szag� sekresty�sek, akik l�tsz�lag munk�jukba vannak elmer�lve az olt�rok m�g�tt, titokban engem lesnek, nem viszek-e el valamit? A szundik�l� �regasszonyk�k a h�tuls� padsorokban felnyitott�k veres karik�s szem�ket, b�rmilyen halkan j�ttem be a templomajt�n; s megfigyeltek, nem viszek-e el valamit a csod�kb�l? M�g a s�t�t szenteltv�ztart�ba is alig mertem bem�rtani az ujjam, h�tha ezzel is meglopok valakit. �r�k hossz�ig �lltam egy sarokban, amikor nem vettek �szre. Feln�ztem a templom boltozat�ra, amelynek �veit bizonyosan az alulr�l felt�r� foh�szkod�sok, s�hajt�sok tolt�k felfel�. Az itt elhangz� buzg� im�ds�gok tartj�k a magas p�rk�nyokat, oszlopokat. A foh�szoknak minem�s�ge sz�nes�ti az ablakokat. A k�k ablakok m�g�tt bizonyosan azok a foh�szok gy�lekeznek �ssze, amelyeket szent �let�, hossz� barchentnadr�gos*, ritka fog�, nagy f�s�vel f�s�lk�d� v�ziv�rosi asszonyok gy�jtenek �ssze az �gi posta sz�m�ra. Ezeket a magasba k�ld�tt �zeneteket megvizsg�lhatja b�rmely v�mhivatal. Nincs ezekben sz� egyetlen b�n�s k�v�ns�gr�l sem. F�rjeik k�szv�ny�r�l, gyermekeik giliszt�j�r�l �s a maguk apr�-csepr� h�zibaj�r�l �rtes�tik a Mindenhat�t. Mir�l is im�dkozhatna egy asszony, aki hal�la napj�ig a le�nykori ingeit hordja? Mir�l foh�szkodhat egy n�, aki egy olyan r�gi budai h�zban t�lti napjait, amely h�zat m�r a nagyanyja idej�ben az Arany P�khez c�meztek? Bizonyosan volt ott im�ds�g, amely az�rt r�ppent fel a boltozatra, hogy j�l siker�ljenek az eltett ugork�k �s bef�ttek… A le�nyok im�ds�gainak t�n k�l�n hely�k volt. Azok egy r�zsasz�n� ablak m�g�tt v�rt�k, mikor szell�ztetik a templomot, hogy a fecsk�kkel egy�tt a magasba sz�kkenjenek. De �n m�r olyan r�gen voltam le�ny, hogy nem eml�keztem arra az id�re… Azonk�v�l bizonyos, hogy ezek a vizes hajkef�vel f�s�lk�d�, pirossal �s k�kkel slingelt* als�szokny�s kereszt�ny l�nyok m�st im�dkoznak, mint a zsid� l�nyok. Az � vall�suk olyan, hogy a gy�n�s �tj�n megszabadulhatnak gy�trelmeikt�l, b�neikt�l. Nem kell Istenhez j�rulniuk, ha valamely hib�t k�vettek el, k�zn�l van a gy�ntat�pap, akinek megs�ghatj�k a titkot, m�g mi, szeg�ny zsid� l�nyok ugyancsak szenvedt�nk, ha valami nyomta a lelkiismeret�nket. Ezeknek a hidegv�z-arc�, forr� szav� kereszt�ny n�knek a gy�n�s�t k�rte t�lem papom.

H�t a f�rfiak? Megfigyeltem, hogy a templomba l�togat� f�rfiak nagy r�sze harmonik�s nadr�got hord, amelyet n�ha a cip�sarokba er�s�tett kis ac�lgomb tart kell� r�ncokban. Ezek�rt a m�ly tekintet�, �nnep�lyes magaviselet� f�rfiak�rt nem tenn�m a t�zbe a kezem, mint az asszonyok�rt. Gyan�s pom�d�illat* lengett egyik-m�sik k�r�l. A templomajt�b�l egyenesen a korcsm�ba vett�k �tjukat. Szigor� hivatalf�n�k�s komolys�guk alatt �szrevettem, hogy nem vetik meg a n�i nemet, mert ugyancsak rajtam felejtett�k a szem�ket m�g a templomban is…

A k�v�r papnak besz�moltam templom-j�r�somr�l, de � nem volt megel�gedve el�remenetelemmel. Kevesellte a vezekl�snek ezt a m�dj�t. Kijelentette, hogy igazi �jtatos l�lek a templomban m�g a szomsz�dj�t sem veszi �szre. T�bbet kellene szenvedni, hogy meggy�gyuljak. Gyakrabban kellene magamba m�lyedni a templomok csendj�ben. F�k�nt t�bb igyekezetet kell mutatnom, hogy az anyaszentegyh�z b�r�nyai k�z� bejussak. Ez ut�bbit�l azonban h�z�dtam. F�ltem nagyaty�m, a gazdag malomigazgat� �tk�t�l.

 

5.

Bennek szikr�zott a szeme az �hs�gt�l, am�g az �rn� szenved�lyes szavait befejezte. Ben egy t�ny�r k�poszt��rt eladta volna e percben az �rn� lelk�t, r�ad�sul a mag��t is. Bennek a gyomr�ban a Sharp-f�le t�hegy� sarkanty�k dolgoztak, amely sarkanty�k haszn�lata miatt Sharp zsok�t h�rom napra eltiltott�k a lovagl�st�l.

– Most m�r tudod �lett�rt�netemet. Szeretsz-e? – k�rdezte az asszony.

Ben hevesen b�lintott. Hallott � m�r m�skor is �lett�rt�neteket n�kt�l elmondani, amikor m�g �ll�sban volt, �s bar�taival s�r�n megfordult az �jjeli mulat�helyeken. Ezek az �lett�rt�netek azonban sokkal �rdekesebbek, �szint�bbek voltak az �rn� el�ad�s�n�l, mert a val�s�gos szeg�ny �letb�l voltak mer�tve, amely �letet Ben is j�l ismerte. Tudhatta �, hogy mit hallgatott el az �rn�? Mit tudhatta, hogy a j�l t�pl�lt, gondtalan �let�, j�m�d� �s eg�szs�ges asszonyok negyvenedik �v�k fel� mily forr� v�gyakat hordanak a v�llf�z�j�k alatt? A par�znas�got igaz szerelemnek v�lik, a kiel�g�tetlen k�jv�gyat boldogtalans�gnak, akad�lyozott �lvhajh�szatukat szerencs�tlen h�zas�letnek min�s�tik. Ben mindezt nem tudta, csak a szeme kopogott az �hs�gt�l.

– M�g nem eb�deltem – mormogta Ben, �s k�pzelet�ben egy tucatnyi t�l vonult el p�rolg�, paprik�s k�poszt�val �s benn�k �szk�l� h�sdarabokkal.

– Ezen k�nnyen seg�thet�nk – mondta az �rn� oly bizalommal, mintha �vek �ta h�zas�letet folytatna Bennel. – N�lam mindig van b�s�ges eb�d. F�rjem �ppen �zleti �ton van. Bizonyosan jobban t�lt�tte eddig idej�t B�csben, mint �n Pesten.

Nem sok�ig kellett Bennek az eb�dre v�rni. Az �rn� az Andr�ssy �t k�rny�k�n egy villa vasb�l kov�csolt ajtaj�ra tette a kez�t, amely ajt� m�g�tt a j�r�kel�k v�lem�nye szerint a boldogs�g lakik. A kapu halkan nyikorgott, azt�n becsap�dott. Ben azt gondolta mag�ban, hogy fogoly, �s szem�vel a magas ker�t�st m�regette.

A l�pcs�h�z a kertre ny�lott, amely kert m�g tele volt k�l�nb�z� sz�n� vir�gokkal. Piros, lila, s�rga vir�gok �dv�z�lt�k a l�togat�t. A h�tt�rben s�rgult, nagy fa teregette sz�t gy�ny�r� szokny�j�t. Z�ld haj�, leheletlombozat� feny� �llott a sarokban, amely kor�ntsem hasonl�tott m�r a viharos hegyeken lak� hatalmas testv�reihez, elfonnyadt, elfinomodott, mint a sz�p parasztl�nyok, akik huzamosabb ideig szobal�nyok Pesten. Enyh�n, l�gyan kanyarogtak a kerti utak, mintha gondjuk lett volna r�, hogy a h�z lak�i ne fejtsenek ki nagy f�rads�got, ha a kert k�l�nb�z� pontjait megk�zel�tik. Hossz� sz�r�, feh�r kutya �rizte a gazdag emberek otthon�t.

B�borpiros sz�nyeg futott fel a l�pcs�k�n, �reg inas �llott az el�szob�ban, �s egy k�z�ps� teremb�l jobbra-balra ny�ltak a szob�k. A szok�sos pesti �rilak�s volt, amilyenben t�bb ezer ember is lakik Budapesten, de Ben m�g nem l�tott ilyent. Az �hs�g nem engedte, hogy j�l szem�gyre vehesse a b�torokat, sz�nyegeket, k�peket, b�r kev�sb� �rezte a sarkanty�t a gyomr�ban, mi�ta a lak�sban tart�zkodott. Az �hs�g nem mert vele j�nni e szokatlan helyre. Bizonyosan odak�nn maradt a kapuban, �s egy rongyos, piszkos eb alakj�ban v�rja vissza Bent.

Az �rn� elt�nt egy percre, �s vir�gos h�ziruh�ban, frissen mosakodva, illatozva jelent meg. De Bennek el�g volt ez a perc, hogy az el�be helyezett konyakos �veget csaknem fen�kig ki�r�tse. J� konyak volt. A Sacher b�rban ivott utolj�ra ilyet a b�csi versenyek alatt.

Az �rn� vidoran, kedvesen mosolyogva vezette Bent az eb�dl�be, ahol kett�j�k r�sz�re volt ter�tve. A feh�r keszty�s, �reg inas m�r kimerte a levest, amelyben zseml�b�l val� gomb�cka �szott, zeller, s�rgar�pa tark�tott, �s a levesest�lb�l egy kakasfej is n�zegetett Benre. Finomra szelt keny�r fek�dt az asztalkend� mellett, az ez�st halkan csengett, a szolga nesztelen�l j�rt ki �s be, az �rn� v�ltozatlan kedvess�ggel mosolygott Benre.

Leves ut�n k�l�nb�z� el��telek k�vetkeztek, amelyeknek olyan �z�k volt, mintha sokf�le p�st�tomb�l kevert�k volna �ket. Bennek egy fogolyp�st�tom nyerte meg tetsz�s�t. Ilyen p�st�tomot evett a V�r�s Malomban, miut�n Rizibizi nyerg�ben a 100 cs�sz�ri �s kir�lyi aranyas versenyt megnyerte, �s szerelmes volt Fi�ker Milibe. Majd a s�ltek �s sz�rnyasok k�vetkeztek. A marhah�s oly porhany�s volt, hogy Ben elfelejtette megr�gni. A kappan boldog �nfel�ldoz�ssal �szott aranyos lev�ben.

– H�rom vend�gem volt megh�va m�ra. A k�lt�, a katona, a pap – mondta az �rn�. – De t�ladtam valamennyin a te kedved�rt, emberke. A k�lt� a f�tt marhah�st szerette, mert csak ritk�n jutott B�csbe, ahol a vil�g legjobb marhah�s�t m�rik. Edd meg teh�t az � marhah�s�t, emberke. Br�nnb�l hozatom, ha a k�lt�t eb�dre h�vom. Azt hiszem, eg�szs�gedre v�lik. – Ez a f�ltucat ty�kl�b a katona r�sz�re volt el�k�sz�tve, mert a katon�nak a ty�kl�b volt a kedvenc eledele. N�melyik oly nagy, mintha strucc� volna. Egy vid�ki majorb�l k�ldik az �ri�s ty�kokat, mid�n a katona a vend�gem. – H�t ezekhez a kis h�spog�cs�khoz mit sz�lsz, emberke? B�r�ny- �s galambkever�k ez, amelynek receptj�t ma m�r csak a kolostorokban ismerik. �n azonban megszereztem a receptet, hogy a papomnak kedveskedjek vele. Edd meg a pog�cs�kat, mert a papot sem v�rom t�bb� eb�dre. Megbosszulom magam a h�tleneken.

Ben, b�r kis termet� ember volt, nem felejtette el, hogy zsok� volt valamikor, �s ha hozz�l�tott, hatalmasan tudott enni �s inni. A r�gi szeret�k kedvenc eledeleit egym�s ut�n pakolta be. K�r�ln�zett, vajon az �rn� t�rv�nyes f�rje r�sz�re nem s�ttetett-e valami csemeg�t? De nem tal�lt semmit az asztalon. Az �rn� az italokkal k�n�lgatta Bent.

Frissen habz�, m�lyen ragyog� s�rrel telt kancs�t tett Ben el�. Ez schwechati s�r, �s a k�lt�mnek volt kedvenc itala. Egyetlen korcsm�ban m�rik Pesten, m�gpedig a Kir�ly utc�ban, egy r�gi s�rh�zban. K�lt�m mindig t�bb kancs�val felhajtott a s�rb�l, ha vend�g�l l�ttam. K�vesd p�ld�j�t, emberke. Nem mehet�nk B�csbe s�rt inni a Kulmbacherhoz. El�gedj�nk meg Pesttel.

Bent nem nagyon kellett biztatni.

Az �rn� egy palack le�nyka-asz�t nyittatott fel.

– Ezt katon�m kedvelte, de csak elsej�n jutott hozz�, abban a J�zsef k�r�ti k�v�h�zban, ahol zene mellett szoktak a tisztek �ld�g�lni.

Majd z�ld lik�rt �nt�tt az �rn�.

– Ez egyh�zi ital, emberke. Francia szerzetesek �rzik a titk�t. Sokfel� hamis�tj�k, de �n papom r�v�n hozz�jutottam n�h�ny eredeti palackhoz.

Ben a pap ital�t is elfogyasztotta.

Ezut�n az �rn� �l�be vonta Bent, �s annyi mindenf�le j�t�kot �z�tt vele, amit csak az ezeregy�jszaka-beli n�k �s a pesti negyven�ves asszonyok tudnak. Hol tanulj�k meg a gy�ny�rnek e titkait? Bizonyosan van valahol egy iskola, ahol �ket erre megtan�tgatj�k, mert mindny�jan j�l tudj�k feladatukat. Ben olyan boldog volt, mint �lete legszebb napj�n, miut�n rogy�sig megfogadott lov�n, egy Feodora nev� kanc�n az �szi d�jat fejhosszal megnyerte.

Ben a d�v�nyon elszenderedett, �s arra �bredt, hogy jav�ban d�g�ny�zik a mell�t, a h�t�t. Bot�t�seket �rzett teste minden elk�pzelhet� r�sz�n. Cs�pelt�k, mint m�g soha �let�ben. Talpra ugrott, amint ezt a botok miatt tehette, �s iszonyatosan kezdett jajgatni.

H�rman �llottak vele szemben.

A szel�d k�lt�nek v�rben forgott a szeme, amint magasra emelt egy l�ni�t. A katona olyan hevesen t�madott, mintha h�bor�ban lett volna. A pap g�rcs�ket k�t�tt a zsebkend�j�re, �s azzal �t�tte Bent.

– Mit akarnak t�lem? – �v�lt�tt Ben, �s menek�lt az asztal k�r�l.

– Te gazember, vissza�lt�l egy v�dtelen n� helyzet�vel, ez�rt meglakolsz – ki�ltott a k�lt�.

– Itt hagyod mind a k�t f�ledet, te rabl� – vez�nyelt a katona.

– S�ba m�rtott virg�cs j�r neki – t�d�totta a pap.

Az al�zatos �reg inas v�gre gall�ron ragadta Bent, �s kivetette az utc�ra.

Ott �llott Ben az �t k�zep�n, a pesti villanegyedben. Szem�t d�rzs�lte. �lmodott tal�n? �m a test�n sajg� bot�t�sek, az arc�n �g� pofonok csakhamar felvil�gos�tott�k, hogy kor�ntsem volt �lom, ami vele t�rt�nt. Sz�gyen �s d�h fojtogatta a zsok�t. Vissza akart menni a h�zba, hogy felel�ss�gre vonja t�mad�it, akik tal�n ugyan�gy b�ntalmazt�k a j�s�gos �rn�t is, �mde a leereszkedett s�t�ts�gben nem ismerte fel a vill�t, ahol vend�gs�gben volt. Itt a h�zak, kertek mind egyform�k, mint a boldogs�g �s gazdags�g sziget�n. Az ablakok f�gg�nyei m�g�l csak gyenge f�ny �mlik a k�lvil�gba. A halk szavak nem hallatszanak az utc�ra. A l�ptek oly csendesek, mintha takar�koskodn�nak vel�k. Az indulatok �s szenved�lyek elrejt�znek a kapuk megett. Ben hi�ba kereste a vasker�t�sek m�g�tt azokat a gy�ny�r� vir�gokat, amelyeket nappal l�tott. A piros �s lila vir�gok elmentek m�sfel� szolg�latot teljes�teni, ahol a szerelem �t�tt tany�t. Innen elk�lt�z�tt az igaz szerelem – gondolta Ben eszeveszett d�hvel.

Eg�sz reggelig j�rt az utc�kon, mint egy h�borodott, folyton a gy�ny�r� asszonyra gondolt, aki oly kegyes �s j�s�gos volt hozz�, akinek arc�t, szem�t �lete v�g�ig nem felejtheti. Vajon mi t�rt�nt a gy�ny�r�vel, az egyetlennel? Vajon �t is b�ntalmazt�k az �ld�z�k? Bennek �gy r�mlett, hogy seg�lyki�lt�sokat hall az erk�lyekr�l, amelyek alatt elhalad, z�rgetnek a kapukon, amelyek el�tt meg�ll. Futamod� l�p�sek k�zelednek m�g�tte, amelyek hirtelen meg�llanak.

Ben m�g sohasem szenvedett �gy �let�ben. Szerelmes volt, szerencs�tlen volt. Azt hitte, hogy nem �ri meg a reggelt a gy�trelem miatt, mely l�zba bor�totta eg�sz val�j�t. Egyszer a hideg r�zta, hogy a fogai vacogtak, m�skor sz�d�lten t�maszkodott a falnak.

– Rizili – rebegte, mint egy haldokl�.

Amint virradni kezdett, a V�rosligetnek vette �tj�t, �s letelepedett arra a padra, ahol az �rn�vel el�sz�r besz�lt. A homokban m�g felfedezni v�lte Rizili l�bnyomait. A f�k �s bokrok m�g a tegnapi elbesz�l�sen gondolkoztak. A g�rbe botos kert�r messzir�l k�rd�leg n�zett: hova lett a gy�ny�r� �rn� Ben mell�l?

D�lfel� j�rt az id�, amikor gyors, k�nnyed l�ptek k�zeledtek, mint az �sz j�r az erd�n. Az �rn� j�tt, les�t�tt szemmel, s�padtan. Tiroli vad�szruha volt rajta, mert az id� es�re �llt. Ben gondolkoz�s n�lk�l t�rdre vetette mag�t Rizili el�tt.

Az �rn� csod�lkozva, megd�bbenve n�zett a t�rdepl� emberk�re.

– Megbolondult? – ki�ltotta rideg, szigor� hangon.

– Rizili, nem ismer?

– �n sohasem l�ttam �nt. Kotr�dj�k!

Az �rn� gyorsabbra vette l�pteit. Az �reg kert�r az elcsapott zsok� v�ll�ra helyezte a kez�t.

– Sokat tetszett inni, uracsk�m.

Ben val�ban �gy �rezte, hogy forog k�r�l�tte a vil�g. T�tott sz�jjal n�zett az �rn� karcs� alakja ut�n. �s amint az t�volodott az �szi ligetben, amint messzebbre-messzebbre mendeg�lt a kalapka mellett leng� feh�r toll, mint a vitorla; amint a s�rga-barna bokrok elt�ntett�k el�tte mennyorsz�g�t, �gy k�szott fel a f�jdalom k�gy�ja agyvelej�hez. Futni kezdett… Csak hom�lyosan r�mlett el�tte, hogy a l�versenyt�r fel� kell sietnie, ahol m�r tudja a f�t, amely m�r v�rja �t.

 




Hátra Kezdõlap Elõre