Aranyk�z utcai sz�p napok

[1916]

El�hang

�k voltak az �r�k – a r�giek –, manaps�g semmit nem tudunk.

�rom ezt negyvenedik �vem fel�, mid�n t�bb mint h�sz esztendeje apr� bet�kb�l tengetem-lengetem �letemet. �ltem. Szenvedtem. S�rtam. Sokat aludtam. N�ha boldognak kellett volna lennem egy-egy �szies d�lut�non. (Magamban az �ramutat�t figyeltem. Mi�rt �r�ljek? �gyis estve lesz nemsok�ra.)

Ezt a k�nyvemet sem szeretem jobban, mint a t�bbieket. Gyakran azt hiszem, hogy m�r senkit �s semmit nem szeretek. Olykor �lmomban mindenf�le figur�kat l�tok. Egyik ut�n sem ny�jtom ki a karom. N�ha tizen�t �v el�tt megholt ap�m ell�togat hozz�m az �j csendj�ben. Ilyenkor kis�rt szemmel �bredek fel.

�s miut�n senkit �s semmit nem szeretek m�r, bizonyos nyugodt f�l�nnyel n�zek vissza elm�lt esztend�kre, �sz hajakra, k�nszenved�sekre, �r�sokra.

Mennyit szerettem volna �rni, ami igaz!

Semmit nem �rtam, csak sz�nhazugs�gokat.

Fanyar el�gedetlens�ggel n�zek k�nyvt�rnyi k�nyveimre, mint az �rvah�zi igazgat� n�vend�keire. Sokan vannak. Egyiket-m�sikat vas�rnapiasan megmosdatt�k, a cip�je sem lyukas, �s tal�n elbolond�t valahol egy �rtatlan sz�vet mag�nos d�lut�n.

Az igazi, az egyetlen, a legkedvesebb k�nyvem azonban nem jelent meg nyomtat� m�helyben. Amit magamban gondoltam, amit egyed�lval�s�gomban l�ttam, amit g�g�s elvonults�gomban kinevettem vagy sajn�ltam. Az emberek hi�nyoznak a k�nyveimb�l, akiket mindenkin�l jobban ismerek, ugyanez�rt le�rni nem merem �ket. N�ket, f�rfiakat, gyermekeket: �n tudom. Mir�l �lmodnak, mir�l gondolkoznak? Mit cselekednek saj�t akaratukb�l, �s mit a v�gzet sz�nd�k�b�l, mint a kocsi, amely lejt�s �ton elindul, �s beleszalad a cukr�szda kirakatablak�ba.

Ez�rt gondolom, hogy �k, a r�giek voltak az igazi �r�k, akik az �n koromban m�r r�gen falura vonultak, kor�n keltek, alkonyattal nagy s�t�t tettek a kuty�juk k�s�ret�ben, este a t�z el�tt elborongtak. �k, a r�gi �r�k �rtak igazs�gokat, sz�ps�geket, j�s�gokat, mes�ket. F�lreford�tott�k a fej�ket az �let kellemetlens�geit�l. Hallatlanul �nekel Manon Lescaut* �s a h�rom test�r* andal�t�an hazudik. J�zminvir�gos Kisfaludy* �s s�r�g�rcs�s Maupassant*; a n� lovagja, Turgenyev* �s a f�lesz� lord, aki rom�ncokat �nekel*! �k tudtak �rni – mert hisz e korban a nyomtat� m�helyek lassabban dolgoztak –, �rt�k �let�ket, �rzelm�ket, �r�m�ket, szenved�s�ket.

Ha �n le�rn�m, hogy mit �ltem �s �reztem �s k�r�l�ttem �reztek: tal�n egy toronyba z�rn�nak.

Ez�rt nem �r semmit az eg�sz irodalmam. Szerencs�re, �gyis csak a betegek �s l�bt�r�ttek olvass�k az �r�k munk�j�t.

 

1916-ban. Az �v elej�n.

Kr�dy Gyula

 

M�l� �vek az Aranyk�z utc�ban

…A kalam�risban kisz�radt a tinta, �s a g�rbe l�b� �r�asztal, amelyen a nagyap�m idej�b�l val� kalend�rium mutatta a nap �s hold j�r�s�t s a v�s�rokat, megtelt porral. A h�mzett �r�mappa – egy dr�ga n� aj�nd�ka, �s a bronzbagoly, a l�dtollak �s a di�sgy�ri �rkusok*, egy versesk�nyv, fel�tve egy helyen, s ott szomor� vers hajl�kony sorai �s a mindenf�le �lmok, amelyek felrebbenni l�tszanak, amint a poros k�nyveket, iratcsomagokat megmozd�tom hely�k�n, �lmatlan �jjelek gondolatai, hossz� �szi d�lut�nok l�tom�nyai, egy szomor� nap eml�ke, apr� tollvon�sokkal az �r�mappa sz�l�n meg�r�k�tve, cs�k�k, sz�ll� madarak, furcsa E bet�k �s szab�lyos kis n�gysz�gek, amelyek akkoriban keltek �letre e tollhegy nyom�n, mid�n v�grendeletet fogalmaztam, a vas gyertyatart�n v�gigcsurgott az ez�st pecs�tviasz, �s egy sz�v �r�kre bez�rult.

Egy esztend� m�lott el az�ta, hogy az �r�asztalomn�l �ltem �s elbesz�l�st �rtam az �letk�peknek. Macsod�n! Ez volt a h�s�m neve, s�r� szem�ld�ke �sszen�tt homlok�n. M�g a h�lgyet Estell�nak h�vt�k. Vachott S�ndor* azt mondta a k�v�h�zban, hogy nem a legsiker�ltebb m�veim k�z�l val� – pedig r�lad zengett a b�szke lant, � boldog szerelem. A Csig�ban, az egykori V�r�smarty-asztaln�l, korunk �r�i �larcot visel� orgyilkosai gonosz megjegyz�sekkel k�s�rt�k a novella megjelen�s�t. P. K. siller-bor�ba*, szok�s szerint, nagyokat harapott, de hatalmas s�rga fogsorait d�h�s kuvasz m�dj�ra csattogtatta az �n l�bikr�im fel�. „Egy k�lt� nem zenghet mindig a boldogs�gr�l – v�lekedett –, csup�n a k�m�nysepr�k boldog emberek Pest-Bud�n. L�m, Pet�fi is amint megn�s�lt, vesztett k�lt�szet�ben.” M�rfoki, az egykori s�g� azt mer�szelte mondani, hogy Macsod�n egy k�z�ns�ges h�lye, mert nem ugrott be a nyitva lev� erk�lyen. A boldogtalan Kuthy Lajos a m�sik asztalt�l b�logatott fodros fej�vel, amely b�tran beillene a francia fodr�sz kirakat�ba, de �t nem szok�s tudom�sul venni. M�g �jf�lt�jban hossz�, m�ly l�ptekkel az Aranyk�z utc�ban ballagtam, magamban keser�en bevallottam, hogy legutols� m�vemnek kor�ntsem volt olyan sikere, mint a r�gebbieknek. M�rfoki a Falusi Estv�t hetekig szavalva olvasta az �js�gb�l, �s a B�natos Utaz�s csaknem meg�rj�tette a fiatal �r�i t�rsas�got. Ismeretlen gavall�rok borultak a nyakamba a V�ci utc�n, �s a h�lgyek a szalonokban r�lam besz�lgettek. Ah, mennyi g�l�ns kalandot mulasztottam el a f�v�ros �rn�i k�r�ben, akik a divatos �r�kat honor�lni szokt�k! Nagy, �lveteg szemek tapadtak re�m a p�holysorb�l, a sz�nh�zban, a t�ncteremben finom b�kok repdestek fel�m dr�ga ajkakr�l, titkos k�zszor�t�soknak vagyok meg�rz�je, s a v�roserd�ben nemegyszer s�t�lgattam a juharf�k alatt, kart karba �ltve, kisasszonyokkal, akik az �r�kat olvasni szokt�k. Mindezt akkoriban sz�vesen elmulasztottam, mert szenved�lyem oly rabb� tett, hogy csup�n az esett j�l, amit � parancsolt: Estella, az aranym�vesn�. S mily boldog voltam, ha vad f�lt�kenys�g�ben megtiltotta, hogy egyes kac�r �rn�kkel besz�lgessek! A sz�vem k�r�l finom melegs�g terjengett, mid�n az italt�l az�rt tiltott, mert a bor l�ngra lobbantja v�remet, �s a boros emberek feslett n�k martal�kai szoktak lenni! M�zs�m volt, leveg�m volt alv�som �s �brenl�tem, mindenem � volt. A kis fekete bet�ket neki �rtam, �s szalonj�ban a K�zl�ny m�g a nyomdafest�kt�l frissen ker�lt a rokok� asztalk�ra. Fekete szem�vel figyelmesen ment v�gig a sorokon, kis kez�n a rubint-v�re �s nyak�n k�kk�vekb�l r�gi kis fesz�let, kis l�ba keresztbe vetve, mint egy keleti asszony�, �s fekete haj�ra lepke m�dj�ra r�ppent egy-egy sug�r a borong�s �szi d�lut�nb�l – szemben �ltem, kalapomat kezemben hint�ztam, k�penyegemet v�llamr�l leeresztettem, s a velencei t�k�rben megpillantva fodros f�rteimet, eszembe jutott D. sz�n�sz, a Don C�z�rb�l. Majd befejezv�n az olvas�st, fel�llott �s jobbr�l-balr�l meg�rintette arcomat ajk�val, amelyn�l finomabb �s nemesebb nincs Szevill�ban.

– Maga a legnagyobb �r� Pesten!

(Mily furcsa, hogy ma ezt le�rom �s nem sz�gyellem magam!)

Ah! Elm�lt sz�p hossz� est�k! A feh�r k�lyh�ban, mint egy Andersen-mese, pittegett-pattogott a t�z, a l�mpaerny�n korcsoly�z� ladyk* sz�lltak, az �r�nak hangja, mint a harang�t�s �jszaka egy �n�met v�roska felett, �s sz�p feh�r kutya hevert a tigrisb�r�n: landsknechtet* j�tszottunk h�rmasban: az aranym�ves �rral. S gyakran z�rva tal�ltam m�r a „Csiga” vasajtaj�t, mid�n b�cs�t vettem a bar�ts�gos h�zt�l. Meg-meg�llottam az utc�n, �s hol egy dalt f�ty�ltem magamban, hol hangosan s�hajtottam, mint a k�lt�kn�l olvastam. „Estella!” – ki�ltottam fennhangon a n�ptelen utc�kon – �s cs�ppet sem b�ntam, hogy a K�v�forr�sn�l �sszes ellens�geimet egybegy�lve l�ttam a s�rga f�gg�ny hasad�k�n �t, �s g�nyos arcuk azt �zente, hogy e percben t�n �ppen r�lam �s a sz�p aranym�vesn�r�l besz�lgetnek. Egykor s�r�n t�lt�ttem az �jszak�t a tek�z�asztal mellett, �s az �letk�pek bank�it elvitte a talj�n m�rki* �gyes dob�saival. Ellens�geim bizonyosra vett�k, hogy az aranym�ves bolt kincsei nemsok�ra az olasz zs�km�ny�ra ker�lnek – hisz az �letben ez �gy szokott lenni. A gyan�t is elker�lend�, a Belv�ros j�t�kboltjait kivettem sz�rakoz�saimb�l, csup�n egy orsz�g�ti gyan�s lebujban j�tszadoztam n�ha �jszaka, ahol senki sem tudta nevemet. Mindazon�ltal nem sok�ig maradt titokban, hogy ism�t r�gi szenved�lyemnek h�dolok. �lland� vesztes�geim anyagilag teljesen t�nkrejuttattak. Vid�m ked�lyem, k�lt�i lend�letem, amely a t�rsas�gban elm�l�z�sra k�sztette a n�ket, elhagyogatott. Gyakran voltam sz�talan �s komor, mid�n is ad�ss�gaimra, nem teljes�tett k�telezetts�geimre gondoltam.

Estella el�tt nem maradhatott titokban ked�lyem v�ltoz�sa. Egy d�lut�n mag�hoz h�vatott a bizalmas �reg csel�dje �tj�n, akinek k�sz�nhet�, hogy csaknem mindennap l�ttuk egym�st, �s a kis szalonban, hol gyakran t�rdepeltem l�b�n�l, s egym�snak �r�k h�s�get fogadtunk, ahol nyitott ajt�n�l cs�kol�ztunk f�kevesztett szenved�ly�nkben, �s a legelemibb �vatoss�gr�l is megfeledkezve �lvezt�k a szerelem �s k�j adom�nyait, Estella a homlokomra tette a kez�t.

– Ma nem szerelmesked�nk, K�roly. Ne ny�ljon hozz�m. Komolyan akarok mag�val besz�lni. �nnek gondjai vannak.

– Asszonyom! – feleltem. – K�v�njon t�lem b�rmit, csak azt az egyet ne, hogy �nt bajaimmal, kellemetlens�geimmel untassam. Szeressen! Az �let, a perc elr�p�l. J�jj�n karjaimba.

Az asszony komolyan cs�v�lta fej�t.

– Nem tudom �nt l�tni gondok k�zepette. Bizonyos �sszeget megtakar�tottam, amelyet �me rendelkez�s�re bocs�tok. Ha igaz�n szeret, elfogadja ezt t�lem.

A szekr�nyhez l�pett, amelyen p�sztorok voltak l�that�k a f�nyes ajt�n. Egy marokin-b�rb�l* val� r�gi ersz�nyben finoman pengett az aranyp�nz. K�t karj�val er�sen �t�lelt, mik�zben mell�nyem al�, fodros ingembe cs�sztatta az ersz�nyt.

V�gtelen boldogs�g fogott el.

Soha ilyen �rz�sr�l fogalmam nem volt. B�szke �s megal�zott voltam egyszerre. Dalolni �s s�rni szerettem volna. J�vend� �letemet nyugodt foly�s�, tiszta, nagy foly�nak l�ttam, amely szinte boldog �h�tattal fodrozik a tavaszi naps�t�s alatt. Gazdag vagyok, gazdag leszek mindig, hisz ezent�l csak szomorkodnom kell, hogy dr�ga, im�dott asszonyom seg�ts�gemre legyen. Ez �r�ban a vil�g valamennyi f�rfi�t megvetettem. �n vagyok mind k�z�tt a legk�l�nb. Engem szeret legjobban egy asszony. A legokosabb, a legb�lcsebb, a legszebb f�rfi vagyok. Most m�r besz�lhet a rossznyelv� P. K. a „Csig�ban”, amit akar. Ha eszembe jut, nem is leszek t�bbet p�nz�rt �r� skribler*.

Nagyon boldog �s szerelmes d�lut�nt t�lt�tt�nk ezut�n. Estella k�nnyezett boldogs�g�ban, �s erk�ly�r�l hosszan ut�nam n�zett, mid�n elhagytam az Aranyk�z utc�t. A fodr�szn�l csig�kba fodor�ttattam hajam, s elhat�roztam, hogy est�re a maszkab�lat felkeresem, ahol tudom�som szerint j�l szoktak mulatni.

Sz�z darab cs�sz�ri arany volt az ersz�nyk�ben.

 

F�j

…A nagy Dun�n sikong� �ji k�s�rteteket kergetett a sz�lv�sz, mint J�sika Mikl�s Abafij�ban*, t�lnan a budai h�zak �s a r�cv�rosi torony csup�n egy-egy vill�ml�sn�l mutatkoztak. Arrafel� kell lenni valahol az elhagyott gell�rthegyi h�znak, ahol n�hanapj�n tal�lkoztam h�lgyemmel – am�g nagyon szerett�k egym�st, �s a hegyoldali h�zik�, egykor t�n l�poros torony, nem volt el�g magasan. Faragott kockak�veken �ld�g�lt�nk, a romok k�z�tt gy�kok leskel�dtek, k�z a k�zben, s az eg�sz �let hasonlatos volt egy r�gi n�met fametszethez, amelyet egy szel�d k�lt� verseire csin�ltak N�rnbergben. �ltal�ban: �gy viseltem eddig elm�lt �letemet, mintha val�ban egy figura voln�k csup�n, egy csal�di lap illusztr�ci�j�n, a f�rt�s fej�, gondolkoz� tekintet� ifj� alakja, aki bal kez�ben k�nyvet, jobbj�ban ar�ja kez�t tartja; k�r�l lugas, asztaln�l �regek pip�lnak, id�s n�k �l�hez unoka simul, �s a t�volban egy kis falu melankolikus tornya. �s viharos �jszak�kon is az�rt s�t�lgattam a Duna partj�n, mert sz�p fotografus p�zokban l�ttam magam: divatos b� k�penyegembe belekapaszkodik a sz�l, holl�f�rteim lobognak s�t�t homlokomra h�zott kalapom alatt, meg-meg�llok �sszefont karral, mintha azt keresn�m, hol legm�lyebb a v�z, – de �, az egyetlen, a kedves, az im�dott h�lgy nem rohan el� k�ts�gbeesett sikollyal a kapum�lyed�sb�l, ahonnan id�ig mag�nyos s�t�imat figyelte. T�nd�ri �gy�ban m�lyen aludt, �s az aranym�ves �r gondosan elreteszelte az ajt�kat. (Amint most elm�lt �letemre visszagondolok: sok esztend�n �t, �gy l�tom magam tenni-venni az utc�n, a t�rsas�gban, mag�nyos s�t�kon �s elhagyott szob�mban: mintha mindig egyik vagy m�sik n� figyeln� tetteimet egy l�thatatlan ablakon �t. S mily boldog voltam, mid�n egykor az aranym�vesn� – egy f�lt�kenys�gi korszak alatt – val�ban meglesetett egy nyugalmazott lovaggal, �s napjaimr�l pontosan elsz�molt, mid�n ism�t kib�k�lt�nk. Ah, sosem lehet tudni, hogy a kedves h�lgy mennyire hisz hazugs�gainknak, vagy igaz �rzelmeinknek! A legokosabb dolog szerelmi ismerets�g alatt val�ban megtenni azt estve, amit d�lut�n a n� l�bain�l �g�r�nk: s�hajtani, a csillagba n�zni, foly�parton �lmodozni, a f�rt�ket h�trasim�tani, �s �br�ndvil�gba roggyantan �ld�g�lni a t�z el�tt, a karossz�kben, holott minden ajt� be van z�rva a h�zban. Gondoljuk el, mily ki�br�nd�t� lehet kedves h�lgy�nket m�s f�rfi� karj�n megpillantani egy elhagyott utc�csk�ban, ahol tegnap m�g mi j�rtunk a n�vel, �s ugyancsak engedelem�rt k�ny�r�gt�nk a kar megfog�s�hoz! Gondolj dr�ga menyasszonyodra, bar�tom – �n minden kedvesemet ar�mnak neveztem, �s nem b�ntam meg –, amint ablak�ban azon �r�gy alatt, hogy mad�rk�it bec�zi a kalitban, j�tszi szeme let�ved egy utc�n �csorg� ifj�ra �s sz�p arc�ra lassan r�telepszik az �rdekl�d�s, haj�t sz�rakozottan megigaz�tja, t�tova pillant�st vet a t�k�rbe, �lmodoz� lesz, elm�l�zik, mert az el�ny�re szolg�l, t�n lev�lk�t kap, lev�lk�vel v�laszol „igen holnap…” – �s te, bar�tom, mindezt egy l�thatatlan helyr�l megfigyeled: sz�ved ilyenkor val�ban �rezheti a f�j� hangulatot. Ez�rt csak oly h�ek legy�nk, amennyi h�s�get magunk megk�vetel�nk. Ne ford�tsd mindj�rt oldalv�st a fejed, ha budai templomban egy nagyszem� r�c asszony tekintete r�vetegen re�d tapad. Igaz, nagyon neh�z ellent�llani a n�k buj�lkod� szemsugarainak, �s estve, miel�tt elf�jn�d a gyerty�t, �s kedvesed�rt elmondan�d a szok�sos �ji im�ds�got, ellen�llhatatlanul re�gondolsz a r�c asszonyra, s�r� fekete haj�ra, kreol nyak�ra �s izmos l�b�ra, a budai h�zra, ahov� d�lut�n be lehetne surranni, ismeretlen, idegen szob�ban, ezer vesz�ly k�z�tt cs�kol�zni, azt�n esetleg ker�t�seken �t menek�lni h�z�rz� ebek, felriadt szomsz�dok �s a hazat�r� f�rj puskagoly�ja el�l: �m csak mondd el ilyenkor gyorsan az im�t sz�ved h�lgy��rt, hisz a templom el�tt sok-sok l�h�t� akaszkod� tekintete v�rja �t is, peng� tisztek �s repked� gavall�rok… Teh�t csup�n akkor b�lints igenl�leg a r�c asszony k�rd� tekintet�re, ha teljesen bizonyos vagy, hogy senki sem leselkedik a h�tad m�g�tt.)

�s most k�zelebb, kedvesem, sz�vem aranym�vesn�je, hadd mondom el, hogyan csaltalak meg egykoron, mikor legjobban szerettelek, �s csak olyan n� fel� k�ldtem tekintetemet az utc�n vagy a t�rsas�gban, sz�nh�zi p�holysorban, vagy Dominique �rn�l, a cukr�szn�l, akinek haja vagy keze, vagy egy mozdulata a kegyed�hez hasonl�tott.

A h�lgyet, istenem, Florentinnek h�vt�k, �s a megismerked�s�nk a v�letlen m�ve volt, mint a legt�bbsz�r a vakeset ind�t�ja a szerelmi bonyodalomnak. (Nyugodtan j�rk�lsz tavaszban vagy t�lben, bar�tom, f��ri lovasok �get�s�ben gy�ny�rk�d�l a v�roserd�ben, minden falev�lnek k�l�n jelent�s�get tulajdon�tasz, �s a sz�l kedvedre f�j d�lnyugatr�l; a sz�vedben egy dr�ga bizonyoss�g zsong, hogy a legszebb asszonynak vagy a szeret�je Pesten, k�nnyei �s haj�nak j�szag� fodrai, kez�nek meleg �rint�sei �s kis l�b�nak nyom�sai mind a tied, t�bb� nem kell arra gondolnod, hogy b�s �lted n�i mosollyal f�lder�tsed, bar�tn�t szerezz elhagyott kalam�risod* sz�m�ra, aki a tint�s�vegb�l is �gy n�zeget fel�d, mint a nagy mindens�g a legkisebb v�zcseppb�l: ekkor j�n a v�letlen, e k�lt�ietlen �s sokszor kig�nyolt seg�t�t�rs. Hermina k�poln�j�ban hi�ba esk�dt�l �r�k h�s�get, rejtelmes �jjel, holdf�nyben tett fogadalmak elfelejt�dnek. Ah, csupa esk�szeg� j�r k�z�tt�nk!)

Florentin el�kel� �s gazdag h�lgy volt, f�rje a nem r�gen elm�lt hadj�ratban vesz�t� �let�t, de t�bb p�ld�nyban megmaradt az �don belv�rosi h�zban, ahol Florentin, anyja t�rsas�g�ban, �let�t t�lt�tte. Florentin �desanyja az elhunytat k�pviselte. F�lt�kenyen �rk�d�tt �zvegy le�ny�ra, �s s�t�ir�l, a cukr�szn�l val� mulatoz�sair�l mindig pontosan megk�rdezte.

Florentin j� gyermek volt, �s a sz�nh�zb�l, hol megismerked�s�nk t�rt�nt, sietve haladt hazafel�, komorn�ja k�s�ret�ben. F�lt azonk�v�l az arck�pekt�l, amelyek az elesett h�st a falakon �br�zolt�k. S mid�n eleinte n�ha r�m-r�m kezdett gondolni otthon�ban, a hossz� d�lut�nokon, f�rj�nek egy nagy pip�ja a csibuktart�b�l mindig lehet�leg a l�b�ra esett. Ilyenkor gyorsan elsuhantak a re�m val� gondolatai, mint alkonyati t� viz�r�l a megzavart v�ndordarvak. �m a vadmadarak is visszat�rnek, ha a cs�ndes �j lesz�llott, �s Florentin a szentk�p alatt �g� m�cses bizonytalan vil�goss�g�n�l, hol m�r Gretchen is b�nbe esett, hosszan �s melegen gondolt r�m �gy�ban. �n ez id� t�jt az aranym�vesn� ablaka alatt csavarogtam, �s minden ok n�lk�l meg akartam halni.

Florentin addig gondolt mag�ban mindenf�le kedves dolgokat, mid�n senki sem vigy�zott re�, m�g elhat�rozta, hogy enged odavet�leg tett k�r�semnek. El�bb egy �lmos d�lut�nt a budai r�c templomban t�lt�tt�nk, majd a r�gi katonai temet� sisakos fejf�i k�z�tt bolyongtunk m�skor, hol Hentzi vit�zei nagyokat hallgatnak a f�ben. Rozsd�s s�rker�t�seknek t�maszkodva v�delmezte er�ny�t, becs�let�t, dr�ga nyugalm�t Florentin, m�g �n lehajtott f�vel �llottam meg el�tte, sz�rakozottan hallgattam, s az aranym�vesn�re gondoltam…

– �n nem vagyok olyan n�, mint a t�bbi…

– �n nem tudok l�h�n, k�nnyelm�en szeretni…

– �n komoly, csendes, szinte szomor� teremt�s vagyok…

– Semmim sincs, csak a nyugalmam…

– Mi�rt akarja feld�lni �letemet?

Cs�ndesen b�longattam. Ah, h�nyszor hallottam m�r n�k ajk�r�l az ehhez hasonl� szavakat.

– Szerencs�tlenn� tesz – s�hajtotta, mid�n hozz�m simult.

– Meghalok, ha elhagy, �g�rem mag�nak, hogy meghalok – mondta alkonyattal, mid�n a katonafejf�k olyan komoran �llongtak k�r�l�tt�nk, mint becs�letben meg�sz�lt f�rfiak, s n�zik a szem�k el�tt lefolyt hitv�nys�got. T�n egy �reg gener�lis k�zbe is sz�lott, de hangj�t nem hallotta senki. Unottan b�cs�ztam, �s a l�vas�ton a kocsis mell� �ltem, hogy tov�bb� ne kompromitt�ljam* Florentint. � a kocsi belsej�ben �lt �s n�m�n, hosszadalmasan n�zett, mint a v�gzet�t.

Egy elhagyott utc�csk�ban elb�cs�ztunk.

– Eddig nem is vettem �szre, hogy kicsink�t m�r �sz�l a haja – mondta v�gtelen gy�ng�ds�ggel, �s szel�den megsimogatta a fejem.

Sok�ig nem akarta elengedni a kezemet. „– Ugye, nem hagy el? Ugye, szeretni fog mindig?” – csengett finom hangja, mintha egy kir�lyn� k�ny�r�gne h�h�r�nak.

Oly el�kel� �s finom volt, mintha melegh�zban nevelt�k volna. Ah, tal�n nem is tudta, hogy milyenek a f�rfiak! S egyszer d�lut�n sokat besz�lt az utaz�sair�l, nagy Londonr�l �s Sk�ci�r�l, ahol a vad�szk�rt �gy zeng, mint a Stuartok* alatt, s �vsz�zados szok�sok uralkodnak a falka k�r�l; dalos N�polyr�l �s a F�ldk�zi-tengerr�l, amelyben ny�ri �jjel a csillagokat akarta megsz�ml�lni; postakocsin kelt �t a sv�jci hat�ron, �s egy �tsz�li kolostorban az�rt a f�rfi�rt im�dkozott, akit majd a v�gzet hozz�k�ld, hogy szeretettel �s gy�ng�ds�ggel vegye k�r�l…

– Olyan a hangja, mint a gordonk��. S ezt nagyon szeretem – mondta, �s szem�t les�t�tte.

Ah, v�gre elt�nt alakja a sarkon, mintha egy kedves �lom lassan elsz�ll a reggeli madarak l�rm�j�ra. K�ts�gbeesetten futottam az aranym�vesn�hez, mert m�r k�t napja nem l�ttam. S�rva szaladtam fel a l�pcs�k�n, a l�ba el� vetettem magam, de � hidegen fel�llott a karossz�kb�l.

– M�r k�s�. A lovag pontosan jelentette a katonai temet�ben t�rt�nt kalandj�t. Ut�lom, megvetem.

El akart menni. A ruh�j�ba kapaszkodtam.

– Az a n� azt �g�rte, hogy meg�li mag�t, ha elhagyom… Akkor minden j� lesz?

– Tal�n – felelt szerelmem, �s a szomsz�d szob�ba ment.

Egy h�t m�lt el. Florentin mindennap �rt, �s �n nem v�laszoltam. Reggel a Pesti Napl�ban �ngyilkoss�gok k�z�tt b�ng�sztem. V�g�l vir�gokat k�ld�tt, amelyeket nem fogadtam el.

De egy napon m�gis tal�lkoztunk, megsajn�ltam, megesett a sz�vem v�gtelen szerelm�n. Elhat�roztuk, hogy B�csbe sz�k�nk a g�zhaj�val, hogy egym�snak �lhess�nk az ismeretlen v�rosban.

Az �jt az aranym�vesn� ablaka alatt t�lt�ttem. Nagyon boldogtalan voltam. Magamban er�sen s�rtam. �s reggel, mid�n Florentinnal a b�csi haj�ra sz�llottunk, ahhoz lett volna kedvem, hogy a sz�ke foly�ba ugorjak, m�g t�vol �s k�zel, a haj� fed�lzet�n �s Florentin szem�ben a tavasz ragyogott.

– Istenem – gondoltam magamban –, igaz, hogy nagy szam�rs�g, amit cselekszem, v�gk�ppen elvesz�tem egyetlen szerelmemet, az aranym�vesn�t. De h�t nem lehet rossznak lenni �s kegyetlenkedni egy szerelmes asszonnyal.

Florentin a n�szutasok t�nd�kl� kedv�vel �lldog�lt mellettem, �s v�gtelen boldog volt, mikor egy hal kidugta fej�t a v�zb�l.

– Ezer forintot hoztam magammal az �tra – mondta k�s�bb. – Vajon el�g lesz?

Felbiggyesztettem az ajkamat.

– Kor�bban is ideadhatta volna a p�nzt – mormogtam. S arra gondoltam, hogy elk�ldtem volna az aranym�vesn�nek. T�n kib�k�l vala.

Amannak olyan s�r� fekete haja volt, mint a n�gereknek, �s olyan illat �ramlott a test�b�l, mint a sz�na k�z�tt a ny�ri d�lut�n – ez sz�ke volt, mint egy moszkvai szentk�p, �s tiszta �s h�v�s, mint t�len a hegyi foly�k a v�zmer�t� l�kn�l.

�s �n olyan szomor� lehettem, amilyen szomor� tal�n m�g sohasem voltam �letemben. Elvesztem, gondoltam magamban, mint a cirkuszi m�v�sz, mid�n sz�d�lni kezd a trap�zon. A n�k kez�be ker�ltem.

 

A n�k k�nyv�b�l

…H�napok �ta figyelem szob�m ablak�b�l az alkonyati �g felh�it s az �jszaka b�s, kis szemeit, az elhalv�nyul� �s felt�nedez� kis csillagokat.

Mi�rt van az, hogy a felh�knek mindennap m�s alakjuk van, �s mi�rt ragyognak fel minden este a csillagok oly ifjan, frissen, mintha az ifj�s�g viz�b�l ittak volna?

Nincsen k�t egyforma felh�, sem egyforma csillag. A falev�l �s vir�g sem egyforma. M�s a sz�l, ha d�lr�l j�n �s m�s, ha nyugat fel�l f�j. Semmi sem egyforma a vil�gmindens�gben. �s �n, szeg�ny bolond, egy darabig azt akartam hinni, hogy egy n�nek a sz�ve hasonl� az �n sz�vemhez; ugyanabban a m�sodpercben �t bent a kis kalap�cs, mint az �n ingfodraim alatt; ugyanolyan v�rsejtek szaladnak sz�jjel az erekben, �s a gondolatok, ezek a furcsa felh�k, egyalak�ak az �n gondolatommal.

Az �n gondolat-felh�im bor�s t�j f�l�tt sz�lladoznak mostans�g, mint f�radt v�ndormadarak a nagy s�ks�g felett az �szi alkonyatban.

Az �n kedvem egy v�n ember kedve, aki pr�mjevesztett, macskab�r bund�csk�j�ban �sszegubbaszkodva �ld�g�l az odvas jegenyet�k�n, �szi reggelen, mikor a derek �gy csillognak a f�z�s almaf�n a felkel� napban, mint a hamis n�k szeme – �s v�n emberke g�rbe botocsk�j�val mindenf�le vonalakat h�zogat a f�ldre, mintha azon r�gi szemekre gondolna, amelyek egykor Madridban egy erk�lyr�l, fekete legyez�cske m�g�l re�pillantgat�nak.

Az �n �jszak�m egy furcsa d�rid�, amelyet egy r�gi v�r alatt, a domboldalon, elhagyott temet�ben tartanak az �jf�li �ra fel�bred� halottai, v�n borospinc�k beomlott falai alatt, sz�thullott hord�dong�k f�l�tt, a m�cses l�ngj�t�l bekormozott falm�lyed�sben �l egy s�pos, �s mindig, mindig ugyanazt a n�t�t f�jja; piros arc�, feh�r �st�k�, s�rga csizm�s lengyel vit�zek r�szegen d�zs�lnek, �s sarkanty�t pengetnek.

Teh�t abban az id�ben, az Aranyk�z utc�ban, a numer� 7-ben lakv�n, a felh�ket, a szeleket �s a csillagokat n�zegettem, t�m�rdek bort ittam a Z�ld fiask�n�l, hogy felejtsek �s mindig az aranym�vesn�re gondoltam, aki h�tlen�l elhagyott.

Kralov�nyi, a sz�nh�zi s�g�, aki a hang�szokon k�v�l egyetlen bar�tom volt ez id� t�jt, kis termete �s rossz t�deje mellett is �gy ivott, mint egy lyuk, kock�s nadr�gj�t �s rossz kab�tj�t �hajtotta mindig nekem aj�nd�kozni, mert v�lem�nye szerint, a ruh�nak b�v�s ereje volt, benne szabadult meg a k�nz� szenved�lyt�l, amely L. R�za*, a nemzet �nnepelt m�v�szn�je fel� vonzotta, a s�g�lyukban gyakran elt�vesztette a sort a szerelmi vallom�sok miatt, amelyeket fojtott hangon elmondott �nagys�g�nak, mid�n az n�mi sz�netet tartott a j�t�kban, �s Szigeti �r egyetlen sz�t sem kaphatott szerep�b�l. A nagy R�za n�h�nyszor a s�g�lyukba r�gott, �s v�lem�nyem szerint, ez gy�gy�totta ki Kralov�nyit v�gzetes szenved�ly�b�l, nem pedig a kock�s nadr�g.

Itt a kis s�g� sok tekintetben hasznomra volt. H�nyszor �ltem �r�asztalom mellett, f�lbenhagyott munk�m f�l�tt, mid�n l�bamat keresztbe vetettem, homlokomat kezembe hajtottam, mint a Childe Herold* szerz�j�t �br�zolt�k az egykori ac�lmetszetek, �s sz�rke pantall�m �s k�nny� f�lcip�m k�z�tt violasz�n� harisny�mat b�m�szan b�multam, m�g egy kis csontos k�z a v�llamra nehezedett, �s egy s�pol� hang f�lembe t�rt: „j� lord, ink�bb gyer�nk a Fiask�hoz”; m�skor, ha a loppal j�v� el�rz�keny�l�s a hang�szok �reg tany�j�r�l s�t�lni vitt a Duna-partra, mint egykor Eugent Moszkv�ban, h� bajt�rs k�s�rte l�pteim nyom�t azokon a helyeken, ahol legm�lyebb a folyam. A gesztenyefasorban, mid�n a v�roserd� lombjai al� vitt b�natom, mellettem �getett, mint egy kiskutya – s egy�tt �lldog�ltunk �jf�lkor egy ablak s egy erk�ly alatt, ahol m�r tavasz cserepes vir�gai ny�jtogatt�k sz�raikat a napocska fel�, ha ez d�lut�n bepillantott a Belv�ros s�t�t utc�ira.

– Elm�ltak az aranjuezi* sz�p napok – mondta bar�tom, mivel minden hasonlat�t a sz�n�szet k�r�b�l vette.

Csendesen tov�bb ment�nk, mint a n�ma szerzetesek Don C�z�rban, k�pzeletben vitt�k a gyertyasz�lat halott t�rsunk teteme f�l�tt, �s halkan s�roltuk fapapucsainkkal a V�ci utca k�vezet�t. Kralov�nyival m�g sohasem besz�lt senki emberi m�don, a sz�nh�zban ez id� t�jt oly magasan hordozta orr�t a „2-ik �r” szem�lyes�t�je Shakespeare szomor�j�t�k�ban, mint Vikt�ria cs�sz�rn� udvari sz�n�sze, az aktorok* napk�zben is Hamlet b� k�peny�be burkolt�k kir�lyi v�llukat a Griff sz�nahullad�kos kapubej�rata el�tt, �lt�z�s k�zben s�r�rt k�ld�zgett�k a s�g�t, �s az �r�k a V�r�smarty p�holya alatt �lldog�ltak a n�z�t�ren, b�r Sz�chenyit m�r utol�rte m�svil�gi �tj�ban a sz�nh�zi estv�k egykori nevezetes b�r�l�ja… Az aranym�vesn�nek egy dragonyos* csapta a szelet, feh�r k�penye gyakran surrant ki est�nk�nt az aranym�ves�k h�z�b�l, �s a sarkanty�inak peng�se lassan t�volodott az Aranyk�z utca n�ma h�zai alatt. A kis s�g� nyak�ba borultam, sz�vem m�ly�b�l felzokogtam, �jjelente pisztolyaimat zs�roztam, hogy gondolatban a dragonyos mell�be k�ld�m az �lmot, a mil�n�i hadj�rat eml�k�rme al�, vagy saj�t homlokomnak ir�ny�tottam a cs�vet, hogy sz�trepesztem azt egyetlen ujjmozdulattal, mint Teleki L�szl�* – �s a kis s�g�, dr�ga j� bar�tom, egy est�n megindultan vette �l�be szomor� fejem a borm�r�sben.

– Kutyaharap�st sz�r�vel – mondta az �nfel�ldoz�s hangj�n. – Holnap bemutatom neked Irmafyt. Irmafy a sz�nh�z tagja volt, �s tavasz �ta egy fed�l alatt �lt bar�tommal. Vid�kr�l j�tt, ismeretlen�l �d�ng�tt a sz�nh�z k�rny�k�n, kerekre nyitott szemmel n�zte a l�vasutat, �s a kiragasztott sz�nlap alatt k�nnyeset, nagyot s�hajtott, mint a vid�ki sz�n�szn�k szokt�k a pesti sz�nh�zak el�csarnok�ban. Egy m�sodik D�ryn�* volt szeg�nyke, ha t�bbet foglalkoztak vele, mint amennyit megszokott a t�rsas�gban, ha csek�lys�gem vagy Kralov�nyi m�v�szn�nek vagy napsug�rnak sz�l�totta a Fiask�n�l, ha kezem kez�ben felejtettem, vagy arra c�loztam, hogy nemsok�ra sz�ndarabot �rok, amelyben n�mi sikere lehet a s�g� feles�g�nek: Irmafy kisasszony nyomban elbizakodott, kedves kis orra hegyesebb lett mindennapi alakj�n�l, mellecsk�j�t kifesz�tette, mint a fecske, b�r szeme al�zatosan csillogott m�g, �s l�b�val, kez�vel tett �rint�sei a h� szerelem kifejez�sei voltak: titkon m�ris arra gondolt, hogy a F�y Andr�s* szeret�je lesz, hint�n viszik �t a L�nch�don, Bud�ra, egy nyaral� kertj�be, ahol piros nadr�gos zen�szek vonj�k Lavotta* dalait, a h�zigazda fekete magyar ruh�ban elhunyt kedves�t gy�szolja, fia n�vend�k egy b�csi katonaiskol�ban, �s r�vid ruh�s kisle�nyk�j�nak gondos, szeret�, m�sodik any�ra van sz�ks�ge, ki az elhunyt �desany�t p�tolja… Vagy gr�fok j�nnek a v�ci vonattal P�rizsb�l, akik majd karonfogva vezetik, a redout-b�lon*, �s franci�ul besz�lnek hozz�. Vagy egy befoly�sos szerkeszt� lesz rabja szoknyafodrainak…

– Istv�n f�herceg igen j� bar�tom. Alkalommal majd bemutatlak neki – mondtam halkan, titkon Irmafynak, mikor a kis s�g� el�sz�r hozta mag�val a Fiask�ba.

M�snap kedvesem lett, �s csaknem egy h�tig j�rtunk boldog h�rmasban tavaszi kir�ndul�sra a budai hegyek k�z�, a v�roserd�be, a gy�nge �s h�v�s p�zsitra tevesz�rt ter�tett�nk, �s a legnagyobb boldogs�gom volt kis l�b�r�l leoldani a f�lcip�t.

Majdnem felejteni kezdtem m�r Estell�t, az aranym�vesn�t, a feh�r k�penyeges dragonyost, a kedves, j� aranym�ves urat, mid�n az asszony egy napon megjelent lak�somon, s visszak�vetelte eml�kt�rgyait: szents�ges kis arck�p�t �s dr�ga ing�t.

Sok�ig s�t�ltunk ezut�n a Duna-parton.

Alkonyat volt, messze egy haj�t vontattak felfel�, �s a haj�sok oly egyhang�an ki�ltoztak, mint az Ali-baba mes�j�ben az �szv�rhajcs�rok*.

Sz�tlanul l�pkedt�nk egym�s mellett, s a gondolatainkat pr�b�ltuk ellesni.

– Est�re elj�het hozz�nk vacsor�zni! – mondta az aranym�vesn�, �s gyorsan elb�cs�zott.

Term�szetesen nem mentem el, mert Irmafyval volt tal�lkoz�som egy v�rossz�li fogad�ban, hol a l�v�szek tek�zni szoktak.

Reggel, felnyitv�n szemem, az �gyam mellett az aranym�vesn�t l�ttam t�rdepelni, amint vigy�zatosan simogatja a takar�mat.

 

*

 

E kis napl�jegyzet annyira megnyerte tetsz�semet, hogy k�s�rt�sbe j�ttem a Hajnalka �ltal szerkesztett N�k k�nyv�ben elbesz�l�s alakj�n ism�t elmondani.

 

Egy Aranyk�z utcai �j eml�ke

„… Az Aranyk�z utc�ban egy napon �ngyilkos f�rfi� holttest�t fedezte fel Sneider rend�rs�gi biztos. A numer� 7-ben t�rt�nt az �ngyilkoss�g �jszaka – nagy vihar volt Pesten –, �s a h�zmester a pisztolyl�v�s d�rej�t csup�n f�l�lomban hallotta. �jf�l ut�n egy vagy k�t �r�t vertek a belv�rosi templom �r�i, mid�n K. K�roly, divatos elbesz�l� �r�nk Aranyk�z utcai lak�s�n �nkez�leg v�get vetett �let�nek…” (Az egykor� h�rlaptud�s�t�sb�l.) – �jjel, estve �s napk�zben, mid�n a mag�nyt j�bar�tnak v�lasztottam: papirosszeletekre, amelyekre m�skor gondolataimat szoktam felr�vni, ilyenf�le h�rlapi k�zlem�nyeket fogalmaztam a saj�t hal�lomr�l.

Ah, ifj�s�g, amely csak tegnap sz�kt�l el mell�lem, hitek, rajong�sok, r�vid boldog d�lut�nok �s �lmodoz�sok a pamlagon, �rtelmetlen vallom�sok s�t�k k�zben vadgeszteny�k alatt, egyszer: sz�k�s, a Dun�n, g�zhaj�val V�cra, napf�nyes tavaszi d�lut�n, a habok fodrai oly nyugodalmasan locsolgatt�k a g�zhaj� oldal�t, mintha a v�gtelens�gig tartana utunk a sz�kev�ny aranym�vesn�vel, a hegyek szinte megad�ssal k�zelegtek a folyam partjain, �s a falvak kora tavaszi napf�nyben f�rd�ttek, �reg haj�sok kip�d�rt�k feh�r bajuszukat, �s a g�zhaj�, amely egykor Kossuth Lajost hozta B�csb�l, olyan �nnep�lyesen p�f�g�tt, mint az orgona a koron�z�si templomban, mid�n fels�ges kir�lyunk fej�re feltette a pr�m�s a koron�t – n�gy �ra fel� mindenf�le szomor�s�gok jelentkeztek a partokon, k�d �s elvesz� napsug�r, a folyam h�t�n az aranysz�n� csipk�k, a menyasszonyruha fodrai, az aranyos harisnyak�t�k �s piros sz�n� f�l�lmok a kedves n� sz�v�re hajtott fejjel, mid�n szinte esztend�k m�ly alv�s�b�l, eg�sz eddigi �letem b�natos, hideg �s k�d�s hajnali mis�j�b�l fel�bredve k�rdeztem, hogy mennyi ideig szenderegtem a meleg sz�v f�l�tt, a n� felelte „egy pillanatig, kedvesem”, �s az �lom m�gis telve volt megfejthetetlen�l sz�p k�pekkel, piros bajusz� kisemberekkel, �s sz�n csilingelt valamerre, kis falvak tornyaiban lakodalmi harangoz�s, pajkos falusi fi�k m�sznak �t pal�nkokon, �s a v�r�s bajusz� kisember egyszerre csak rongyos v�ndorl� eldobott fak� kab�tj�t veszegeti mag�ra, tavaszodik, f�l az olvad�st�l – �s a kedves n� ajka szememre tapadt:

– �lmodj tov�bb a h�emberekkel. Magam is szundik�ltam egy kicsit. Tedd a sz�vemre fejed.

Napl�m, �letem torz t�k�rk�pe, telve mindenf�le �lmokkal, feljegyz�sekkel, amelyeket manaps�g – �ngyilkoss�gom fel� k�zelegve – szinte meg sem �rtek. Dandy* voltam a V�ci utc�ban, �s a narancs magvait hordtam lila sz�n� mell�nyem zseb�ben, amely magvakat az � sz�ja v�lasztott el a gy�m�lcst�l. Az ingem h�mz�se alatt amulett* f�gg�tt nyakamban, amely az � dr�ga kebl�n foglalt helyet egykor. S estve, miel�tt alv�sra hunytam volna szemem, az amulettet ajkamhoz szor�tottam, s �gy ringat�ztam �lomba tarka k�pzetek sz�rnyain. Zsebkend�je �s feh�r inge, amely egykor m�r test�t �rintette, valamint a kis koszor�, amely s�t�t hajzat�b�l volt fonva, imak�nyv�be pr�selt vir�gok, amelyek kebl�n illatoztak, �s a dr�ga m�v� gy�r�, amely egy r�gi Medici ujj�r�l az � k�zvet�t�s�vel az �n kezemre ker�lt – �s minden, amely k�r�lvett, any�m szomor� arck�pe a falon, amelyre titkos l�togat�skor hossz�, �ld� pillant�st vetett, fegyvereim a kifesz�tett leop�rdb�r�n, t�r�k pisztoly, amellyel �ngyilkoss�got akartunk elk�vetni �s az �titakar�, amelybe � h�mezte n�vbet�imet: �veken �t azt szolg�lt�k, hogy az otthonl�t �r�iban csup�n re� gondoljak. Azt�n m�gis elk�vetkezett a nap, mid�n Estella, az aranym�vesn� miatt �ngyilkoss�gra t�k�ltem el magam.

Term�szetesen: ism�t j�tszottam.

Egy hetykebajusz� frank �r �t� fel tany�j�t a „T�r�k Ts�sz�r”-n�l, ahov� a szerb diszn�hajcs�rok szoktak j�rni. N�h�nyszor meglehet�s eredm�nnyel kergettem a labd�t a z�ld mez�n, �arany duk�tok* ker�ltek birtokomba az Als�-Duna mell�ki orsz�gokb�l, amelyekre az istenanya k�pe volt verve. Az aranym�vesn�, aki minden b�mat, b�natomat �s �r�m�met megoszt� velem – szinte szent �h�tattal f�ggesztv�n barna szempill�k al� rejtett szemgoly�it napbarn�tott arcomba, mid�n �ppen a legnagyobb hazugs�g hagyta el sz�mat –, a nyert aranyakat mindig hossz� harisny�ba akarta sz�momra eldugni, amelyet a ruh�sszekr�ny k�l�n rejtett fi�kj�ban �rizne meg. – (Term�szetesen a legmesszebbr�l sem k�rny�kez� a gondolat, hogy az aranyak k�z�gyess�gem, illet�leg j�t�kbeli szerencs�m r�v�n jutottak ersz�nyembe, amelyet ingem alatt viseltem. J�l hajtanak az irodalmi agarak: mondogattam, Aigner Lajos* m�veimet felvette a Z�ld k�nyvt�rba, s innen sz�rmaztak M�ria tall�rjai.) Nagyon szerelmes lehettem az aranym�vesn�be, hogy n�h�ny darab aranyat olykor csakugyan gondjaira b�ztam. Estella – b�r igen vagyonos �rn� volt – gyermekes boldogs�ggal cs�kolta meg a p�nzeket, �s k�nnybe borult szemmel mondogatta, hogy sorsa szerelmem r�v�n akkor is biztos�tva volna, ha t�rt�netesen szeg�nynek sz�letik.

– Ugyeb�r, eltartan�l engem? – mondta felcsattan� boldogs�ggal. – Hisz a szeret�d vagyok! A kitartott rongy kedvesed vagyok. Utca l�nya, lovaskaton�k csizmatalpa, szem�tdombok vir�ga vagyok. De te eltartasz engem.

�gy �rvendezett a gazdag �s tiszteletre m�lt� Estella aranyainak, amelyek sz�zadr�sz�t sem tett�k ki azon nagyobb �sszegnek, amellyel � a ny�r folyam�n megaj�nd�kozott. A titkos helyre dugott harisny�ba boldog-boldogtalans�ggal eregette �jabb aranyaimat, �s m�r nem messzire volt a nap, mid�n az egybegy�lt p�nz�sszegen tekint�lyes s�reml�ket emeltet boldogult �desany�m s�rja felett, a budai r�gi temet�ben.

A frank* �r megjelen�se azt�n v�g�t vetette j�t�kszerencs�mnek. Olyan bajusza volt, mint a musk�t�snak lehetett a Dumas reg�ny�ben, �s nyugodt mosollyal ajk�n �gy dobta a labd�t, mint maga az �rd�g. Addigi j�l�temnek egyszerre v�ge volt, �jjelente gyilkoss�gra, rabl�sra gondoltam s�t�imban, a csendes pesti utc�kon, mid�n fill�r n�lk�l elhagytam a k�v�h�zat, m�snap francia fodr�szomat sem tudtam fizetni, �s a „Sas”-ban ad�s maradtam eb�dem �r�val. Champagne* bor�t nem nyitott�k ki vacsor�mhoz, �s nefelejcseket sem k�ldhettem mindennap im�dott asszonyomnak. Az el�kel� gavall�rb�l nyomorult koldus lett, aki teljesen p�nztelen�l �d�ng�tt a f�v�ros utc�in.

Estella m�r megrendelte a s�rk�vet egy h�res szobr�szn�l, �s k�rte, hogy eg�sz�ten�m ki a harisnya tartalm�t �jabb aranyakkal.

Egy est�n, mid�n z�logba vetett amulettem�rt kapott �sszeg is el�szott a „Ts�sz�r”-n�l, cs�f, fergeteges id� fogadott az utc�n, mid�n szok�s szerint p�nz n�lk�l l�ptem ki az �jf�li �r�ban. Az ut�bbi id�ben sohasem voltam �hes vagy szomjas. Most mindk�t �rz�s k�nozott, holott vacsor�ra meglehet�s j� �tv�ggyal fogyasztottam egy kakast a Csigerszky-f�le pinc�ben. A borb�lyt�ny�rok z�r�gtek a sz�lben, mint Don Gun�rosz verseiben �s kegyetlen hideg �ramlott a Duna fel�l. Ekkor eszembe jutott a harisnya, amelybe Estella aranyaimat eldugdosta. Egyszer v�letlen�l meglestem a titkos helyt a szekr�nyben, hol a harisnya az aranym�ves �r tudt�n k�v�l lakott. S ah, m�r sokszor le�rt�k a reg�nyekben a hasonl� lelki�llapotokat.

Az es�csatorn�n felk�sztam az aranym�ves�k erk�ly�re, m�ly csend volt Pesten mindenfel�. Az ablakot benyomtam �s a kulcsot megford�tottam. Szinte �nk�v�letben fesz�tettem fel zsebk�semmel a r�gi szekr�ny ajtaj�t az eb�dl�ben, n�h�ny pillanat m�lva birtokomban volt a harisnya. Azt�n nyugodtan, lelkiismeret-furdal�s n�lk�l siettem vissza a „T�r�k Ts�sz�r”-ba, hol reggelig j�tszottam.

Mid�n �gyamban fel�bredtem, az aranym�vesn� �llott szob�mban. Egyik kez�ben az imak�nyv – amint a vas�rnapi mis�r�l j�tt –, a m�sikban a megtal�lt �res harisnya. Az arc�n v�gtelen b�nat…

– Estella! – ki�ltottam k�ts�gbeesve.

De � csendesen elt�vozott.

Gy�nge gy�ngyvir�gillat maradt ut�na.

 

A vadmacska

Eml�ki, akir�l m�r egyszer �rtam valahol, egy napon megtudta, hogy egyik le�nya, Estella nev�, aki a Bakonyban, egy kis falucsk�ban nevelkedett anyj�n�l, tizenhat esztend�s lett, �s apj�val megismerkedni �hajt.

Eml�ki romantikus ember volt, egy r�gi sz�p korb�l maradt Budapesten, borzas k�cs�gkalapj�ban �s fodros ing�vel. A hal�nt�ka feh�r volt, mint decemberben a hegyoldal, �s arca, homloka, r�gi szenved�lyes szeme h�v�s �s friss, mint a v�n h�d c�l�pei alatt v�gott l�k a hegyi patakon, ahov� alkonyattal v�zmer�t�s c�lj�b�l j�rnak az asszonyok. Olvas�s k�zben fekete csonttal ker�tett �veget tett a szem�re, s arc�nak kifejez�se szinte megszent�lt, elborongott, mintha sohasem hazudott volna egyetlen n�nek sem �let�ben. K�l�n�sen tiszta feh�rnem�t, r�gim�di kab�tot hordott; a f�le mellett kem�nyen h�traf�s�lte haj�t, mint Festetics Taszil�*, �s v�kony aranygombos s�tap�lc�j�ra sohasem t�maszkodott teste s�ly�val. A kab�tj�ra n�ha rezedavir�got t�z�tt, �s arra gondolt, hogy v�g�l n��rt fog meghalni… tavaszi hajnalon, mid�n Szent Ter�z torny�ban megkondulnak a harangok, �s a Nagymez� utcai mulat�helyekr�l a t�ncosn�k �s �nekesn�k a hajnali mis�re sietnek az �tvirrasztott �jszaka ut�n. Egykor sok idej�t fecs�relte el e n�k k�z�tt; volt lovag �s volt b�kez� vend�g. Olykor, ha rosszul ment sora, hajnalban a vir�g�rus asszony kosar�t vitte szerelme ut�n; sorsa fordul�s�val az �jjeli �kszer�szt�l gy�r�ket v�s�rolt a vir�g�rus le�nyoknak. Ugyanez�rt azt gondolta, hogy hajnalban hal meg, mid�n az �nek �s a zene m�r elpihent, �s az �nekesn�k r��rnek egy halott l�togat�s�ra.

K�s�bb komoly ember lett Eml�ki, virzsina-szivarj�t otthon sz�vta el h�napos szob�csk�j�ban, �s a f�stbe b�mulva, orosz reg�nyh�s m�dj�ra, v�giggondolt �let�n. S ekkor az jutott esz�be, hogy falura megy meghalni, a vadf�nek k�l�n�s j� illata van az elhagyott temet�kben. A k�tn�l piros l�b� le�ny dalol, �s a patakban ingeket mosnak a menyecsk�k. Alkonyodik, a t�li k�d �sszekeveredik a falusi k�m�nyek f�stj�vel, �s a hal�l, mint egy nagy csizm�s v�n paraszt, bandukol a fagyos, s�ros orsz�g�ton… Nyomban elindult teh�t, mid�n tudom�s�ra jutott, hogy Estella el�rte tizenhatodik �let�v�t. Valamikor k�tesztend�s kor�ban l�tta a gyermeket a b�csi p�lyaudvaron. Halott arc�, feh�r b�r�, alv� gyermek volt Estella az anyja karj�ban, pirospettyes ruh�cska volt rajta, mint a katicabog�r sz�rnya.

…Estve volt, mikor a faluba meg�rkezett. A Bakony z�g�s�t m�r f�l�r�ja hallotta, amint a szem�lyvonat egy-egy kis �llom�son pihen�t tartott. Valamikor utazott m�r erre – a katicabog�r anyj�hoz –, francia illatszerrel d�rzs�lte akkor az arc�t, k�zit�k�rben haj�t igaz�totta, a keszty�j�t sokszor felh�zta… A h�lgy az �llom�s v�g�n v�rta, mantillk�ban*, barn�s, harmatos �zszem�t ijedten r�sz�gezte, �s f�lcip�j�n a csokor mint egy kis kutya figyel� f�lei. Most ugyanazon a helyen Estella �llott.

– Az any�csk�m beteges, �s az estve h�v�s – mondta Estella, mid�n f�rfiasan megr�zta apja kez�t.

Eml�ki bizonyos m�lab�val k�zeledett r�gen l�tott le�ny�hoz. (Francia reg�nyekben olvasott m�r ilyesmit.) A homlok�t akarta megcs�kolni Estell�nak, de k�s�bb a kez�t vonta az ajk�hoz. Csontos, hossz� ujj� keze volt a le�nynak, mint egy ap�ca fejedelemasszonynak, aki �r�kk� figyelmeztet�leg emeli fel az ujj�t. „T�lem val�” – gondolta b�skomolyan Eml�ki. Hisz az asszonynak kis, g�mb�ly�, mad�rf�szek-tenyer� keze volt. Nagy, szenved�lyes barna szeme mintha �r�k�sen meglepet�st �g�rne. Az orr�n n�h�ny falusi szepl�cske, mint a ny�rfaleveleken a ragya. A sz�j�t cs�kra, im�ds�gra �s s�r�sra teremtette a term�szet, nem pedig a c�ltalan besz�lget�sre. A haja barna �s k�t sz�rba fonva; a homlok�n n�mi mereng�s, �lmodoz�s �s szomor�s�g, mint a gyermekek homlok�n, akik az apa t�voll�t�ben n�nek fel.

A h�r�szkend�je* al�l egy r�gebbi f�nyk�pet vett el� – amelyen Eml�ki magyar ruh�ban �llt a fotografus cs�ve el� –, lopva �sszehasonl�totta az apj�val.

Az erd�sz�len vezetett �tjuk, egy keskeny �sv�nyen. Eml�ki karonfogta a l�ny�t:

– �s nem f�lsz a Bakonyt�l, hogy mindig z�g?

– Mi itt falun semmit�l sem f�l�nk. A k�s�rtetet ismerj�k, a bagolyhuhog�st megszoktuk, a k�m�nyben lak� �kl�nd�z� �regembert kip�rk�lj�k �szid�ben, miel�tt a f�t�st elkezden�k. Csup�n a vadmacsk�kat nem szeretem.

Egyszer�en, nyugodtan besz�lt Estella, mintha tizenhat �v �ta ez id� t�jt mindig az apj�val s�t�lt volna az erdei �sv�nyen. A f�le mellett egy hajsz�l mint egy hossz� vadf� lengett. A kend�j�nek – vagy a nyak�nak – almaillata volt, mint t�len a kamar�knak. Hegyes orr�, magas sark� cip�j�ben hossz�kat l�pett; a cip� orra l�p�senk�nt �gy t�nt el� a fodros, fekete szoknya al�l, mintha egyetlen sz�t sem akarna vesz�teni a t�rsalg�sb�l.

– Teh�t a vadmacsk�k – folytatta Eml�ki. – �n m�g sohasem l�ttam vadmacsk�t.

– Valamivel nagyobb, mint a h�zimacska. A feje �s a f�le kifejlett, a szeme f�lelmetes, �s �gy tud s�rni, mint egy gyermek. L�tsz�lag c�ltalanul futkosnak ki �s be a faod�kba, holdas �jszak�kon, de ha a v�ndorleg�ny meg�ll, a v�ll�ra ugranak. Minden �jszaka egy vadmacska �l az ablak el�, a korhadt ecetf�ra. Z�ld szem�vel eg�sz �jszaka az �gyamba n�z. Miut�n sem �n, sem any�m fegyverrel nem tudunk b�nni… Ez�rt k�rett�nk.

– A vadmacska – s�hajtott m�g mindig reg�nyesen Eml�ki. – Ha nem t�vedek, az any�dat fiatal kor�ban vadmacsk�nak neveztem, mert gyakran �sszekarmolt. Vagy tal�n m�s volt?

Estella er�sen az apja karj�ba kapaszkodott.

– Nem tudom, hogy szeret-e engem? – sz�lalt meg, �s nagy, f�nyl�, harmatos szem�vel, gyermekes b�nattal az apj�ra n�zett. – �m, ha egy kicsit szeret, megszabad�t a vadmacsk�t�l. Nem alszom, �s arra gondolok, hogy M�ty�s kir�ly vad�szkast�lya mellett, az erd�ben van egy feneketlen k�t.

Eml�ki megsimogatta a homlok�t, mintha a m�ltat hessegetn� el mag�t�l. Elkomolyodott.

– Van fegyver a h�zn�l?

– Egy r�gi katonapuska, �s mindig t�ltve.

A h�zhoz �rtek, amely olyan volt, mint h�sz esztend� el�tt. A falusi h�zak nemigen v�ltoztatj�k k�lsej�ket egy-k�t ember�lt� alatt. A kis ajt� ismer�sen nyikorgott, mint egy megv�n�lt atyafi, a szomor�f�z �ga a f�ldig �rt, �s a k�m�ny f�lrebillentette a fej�t, mint a karossz�kben az �regemberek. � fekete ruh�ban volt, mint mindig, hossz� f�z�ben, �s kis kend�t tartott a kez�ben, mint azon az olajfestm�nyen, amelyet le�nykor�ban festett r�la egy v�ndorpiktor. A szeme k�r�l p�kh�l�k, mint egy r�gi ablakon, amelyet nem nyit ki senki. Az arc�n a nyugalom, a gond �s az eml�kez�s, mint h�rom j�bar�tok �ld�g�lnek �szi d�lut�n a d�rcs�pte lugasban. A hangja csendes, mint az �szi sz�lben az erk�lyen kopog� eperfa hangja.

 

�jjel Eml�ki le�nya �gya mellett �lt. Estella a kis p�rn�kat szerette, �s furfangos szalagokat f�z�tt bel�j�k. A paplan s�rga selym�re h�t�g� korona volt pirossal h�mezve; im�ds�gosk�nyv, viaszgyertya az �ji szekr�nyen. A poh�rban a v�z hidegen csillogott.

– Hol van a vadmacska? – k�rdezte Eml�ki, aki huzamosabb ideje �lt egy foxterier-l�b� fotelben, �s a t�rd�n egy r�gi Werndl-f�le katonafegyvert tartott.

– Legyen nyugodt, ap�m. Hisz m�g �jf�l sincs. Any�mmal n�ha reggelig elbesz�lget�nk e helyen. Tudja, mir�l besz�lget�nk?

– A vadmacsk�r�l – mondta sz�rakozottan Eml�ki, miut�n a le�nya kez�t megsimogatta.

– Kor�ntsem. Mag�r�l besz�lget�nk.

Eml�ki lehajtotta a fej�t.

– Alig hihet�.

Estella er�sen fogta az apja kez�t.

– Mindent tudok �nr�l, ap�m. Tudom, hogy fiatalkor�ban a n�k nem hagyt�k rendes, becs�letes �letet �lhetni. Nyugtalan�tott�k, csalogatt�k, mindenf�l�t hazudtak �nnek. Egybe nagyon szerelmes volt, s ez�rt �vekig ivott, b�nk�dott, elhagyott v�rosr�szekben lehajtott f�vel csavargott, a hidakr�l hosszan a v�zbe pillantott. Est�nk�nt mintha mindig l�ttuk volna �nt, amint kibontott k�penyegben, szem�re h�zott kalappal megy a h�zak fala mellett Pesten. A szem�ben csal�d�s, b�nat. �, hogy szerett�k volna ilyenkor megfogni a kez�t, hazahozni. Sz�p n� volt?

– A legszebb, de m�r elfelejtettem.

– Nos, �n majd besz�lek mag�nak r�la, ha bek�sz�nt�nek a t�li napok, �s az erd�n h� f�d mindent. Csak a mi k�lyh�nkban piroslik egy par�zs, mint az eml�kezet.

Eml�ki a sarokba �ll�totta a fegyvert. Megn�zte az �r�j�t.

– �jf�l.

– M�g nincs �jf�l. Ha elhallgatunk, halljuk a falusi toronyban a harang kong�s�t. Mindig tizenegyet ver…

– Sokat szenvedtem. N�kt�l. �lett�l. �nmagamt�l.

Estella fel�lt az �gyban.

– Adja ide a kez�t, �s �g�rje meg, hogy ezent�l becs�letes ember lesz.

Eml�ki elnevette mag�t.

– Rem�lem, nem tal�lta ki az any�d, hogy t�ml�cben is �ltem?

– Mindig szerett�k mag�t, mint egy t�kozl� fi�t. Tudtuk, hogy egyszer visszat�r. Maradjon n�lunk, vel�nk. �g�rem, hogy any�m csendes lesz… �s egyszer majd f�rjhez ad engem.

– Megpr�b�ljuk… Itt minden a r�gi, mint fiatalkoromban. Sokat n�ztem innen az alkonyt, az ablakb�l. De a vadmacsk�t nem l�tom.

– �n a vadmacska, ap�m. Maga �lt a holdas �jjeleken az ablakom el�tt, �s engem n�zett. Igaz, hogy n�zett, r�m gondolt, szeretett? Hisz mindig mag�r�l besz�lgett�nk.

Eml�ki megsodorta a bajusz�t, b�r ez nem volt szok�sa, rezign�ltan* nevetett, megsimogatta Estella haj�t. – Vadmacska vagyok – d�rm�gte. – T�lire le�lj�k a malacot, akit este az udvaron l�ttam.

 

Feh�r holl� a tornyon

Az �lmok, e dr�ga sz�lh�mosok a falusi t�li est�ket �ppen �gy szeretik l�togatni, mint a v�rosi vizitszob�k k�lyh�inak pirosl� vasajtaj�t, amelyre nagy bajusz� kuty�kat �s sz�l�f�rt�ket alkotott a vas�nt�. Az �lmok mindig v�mmentesen, szabadon k�zlekedtek az orsz�gban, a kocsi, amely �ket ide-oda sz�ll�totta, orgonavir�gos ker�ken gurult. �tk�zben, a keresztutakn�l v�n mezei cs�sz�k �llongtak a holdf�nyben a rozst�bla sz�l�n, �s hossz� botjaikkal mutatt�k az utat, merre vegye �tj�t az �lomkocsi, amelyen minden feltal�lhat� volt, mint egy nagy panor�m�ban. Faragott di�fadeszka, amilyenb�l rendes, meggondolt emberek a kopors�jukat rendelik – a f�rfiak �lmai, r�zsasz�n�, p�deres skatuly�khoz hasonlatos szekr�nyk�k �rizt�k a n�k �lmait. Az elhagyott torony lak�i: a baglyok f�radhatatlanul vitt�k a hint�t, faluban, v�rosban kidobtak egyet dr�ga aj�nd�kaik k�z�l a hint� utasai – �zvegy Morvain� egy ny�r v�gi �jszak�n illatszeres �vegecsk�t tal�lt az ablak�ban a hervatag vir�gcserepek k�z�tt, az �vegre vir�gkos�r volt rajzolva �s nefelejcs-koszor�, mint a sz�vekre a r�gi fametszeteken. Amint a dug�t kih�zta a palack nyak�b�l, mindenf�le bolondos illatokkal telt meg a h�za.

Holott ez a bizonyos Morvain� azon �zvegy asszonys�gok k�z� tartozott, akiket szeretnek a f�rfiak a hal�luk ut�ni id�re elk�pzelni. Mindig fekete ruh�ban j�rt, �s a r�gi v�roska barna h�zai k�z�tt, amelyek olyanform�n voltak egym�s mell� �s egym�sra halmozva, mint a domin�k�vek, gy�szf�tyola ellengett a visszhangos utc�n, hogy az emberek a halottas szoba viaszgyerty�inak f�stj�t ism�t �rezt�k, �s a t�volban a zenekar a halotti marsot j�tszotta. Ah, mikor magas ablak�b�l kipillantott a piac hi�baval�s�gaira, �s a k�m�nyek a h�ztet�n szinte f�loldalra d�ltek, mint a t�rt�nelmi reg�nyekben! Az es�csatorna b�b�natosan morgott, mint egy �regember, akinek a n�k kiadt�k az utat, �s k�d lakott a r�gi erk�lyen, mintha r�gen elhalt polg�rn�k t�rn�nek vissza alkonyattal, hogy Morvain�t �zvegys�g�ben mulattass�k m�svil�gi pletyk�ikkal. Term�szetesen, madarat tartott nagy kalitk�ban, amely oly komor �s s�t�t volt, mint egy k�z�pkori templom, �s halkan tett-vett a h�z�ban, mint az ifj� csermely �l a v�n fat�nk�k alatt. „Morvain� mosakodik” – mondt�k a r�gi v�rosban, �s a vil�gosk�k toronyb�l az �reg harangoz� az ablakra lapulva leste, hogyan megy v�gig Morvain� a szob�j�n, n�ha nem is gy�szf�tyolban. A szomsz�dban egy �nk�ntes t�zolt� mindenf�le lyukakat f�rt a falba, mint vid�ki fogad�ban szok�s, �s k�s�rtetiesen kopogott a kamara fal�n, a padl�son egy rem�nytelen udvarl�. St�lcze, az egyh�zfi, m�zs�s ember l�t�re hajmereszt� b�tors�ggal k�szott fel a vill�mh�r�t�n, hogy az �zvegy nyitott ablak�n bepillanthasson. A r�szeges postamester �jjelenkint mindig kurjantott az ablak alatt. K�nn a dombon, a temet�ben Morvai, az egykori tak�cs olyan nyugodtan ny�jt�zkodott, mint azok az �reg polg�rok, akik t�k�j�k ut�n �lnek. Sz�p, rendes, megk�zel�thetetlen �zvegyet hagyott h�tra. Az �nk�ntes t�zolt� �r�lt m�dj�ra j�rta a h�ztet�t.

Bizonyos v�ndormuzsikus �rkezett a v�rosba, h�vt�k Idemnek, �s k�l�n�s dalokat �nekelt a Postn�l vagy a v�ros v�g�n a S�lthaln�l, ahova a parasztok t�rnek be egy ital borra, valamint a vereked�k tany�znak. Idem ravaszk�s j�r�s�, csendes mosolyg�s�, se fiatal, se v�n emberke volt, a mad�rtollas kalapja alatt f�rk�sz�leg j�rt a szeme, mint azok� az emberek�, akik v�rosr�l v�rosra hajtanak az apostolok lov�n, �s szeretn�nek meg�lni az emberek k�nnyelm�s�g�b�l. K�r�lbel�l az els� pillant�sra meg tudja �llap�tani, hogy kinek h�ny tall�r foglal helyet a zseb�ben, �s a b�natosokhoz, szerelmesekhez sz�z tolvajkulcsot hordott karik�ra f�zve.

A Postban akkoriban egyn�h�ny rem�nytelen aggleg�ny �ld�g�lt, aki Morvain� szerelm�t hazudta est�r�l est�re. Hogy mit mondott a k�v�natos �zvegy, �s cs�kja, mint meleg es�… Hogy mint t�rdepelt �s esk�d�tt. �s a t�rde, a karja, a hangja. Olykor �jf�l volt, m�g telehazudt�k egym�s fej�t az aggleg�nyek. Azt�n meghatottan ballagtak el az ablak el�tt, hol a feh�r f�gg�ny oly mozdulatlanul fek�dt, mint a szemf�d�l.

Idem term�szetesen megbar�tkozott az aggleg�nyekkel, „gr�f �rnak” sz�l�totta a legid�sebbet, a patik�rust lovagnak nevezte, �s az ad�p�nzt�rosnak kezet cs�kolt.

– Lengyelf�ld�n is �gy szok�s – mondta, mikor t�rdre borult �jf�l fel� a t�rsas�g el�tt.

Estefel� mindig t�relmetlen�l v�rt�k az aggleg�nyek Idemet, k�l�n�s dalaival, furcsa kis heged�j�vel �s szokatlan al�zatoss�g�val.

– Hazudni kellene valamit a h�lgynek – v�lekedett egy napon Idem, mid�n a patikus �s a p�nzt�ros kardp�rbajt v�vtak a Post t�ncterm�ben, �s ut�na b�kelakom�t tartottak.

Az aggleg�nyek b�san lehorgasztott�k a fej�ket.

– Mi nem tudunk hazudni – mondta a leg�regebb.

Idem, aki m�r a p�rbaj rendez�s�n�l is megmutatta �letreval�s�g�t, v�grendeletet �ratott a m�rk�z�kkel, �s a t�nctermet gyant�val hintette fel, les�t�tte a szem�t �s szer�nyen mormogta:

– Ha a nemes urak tal�n csek�lys�gemet megb�zn�k… N�h�ny kit�n�, n�knek val� hazugs�got hallottam Vars�ban, mikor az ottani udvari sz�nh�z karnagya voltam.

A Postban �sszen�ztek az urak, �s gondolkoz�s �r�gye alatt fen�kig kihajtott�k a talpas poharakat. Idem odavet�leg mondta a savany�vizes �vegnek:

– Vannak bizonyos szerelmi b�jitalok. R�gente minden n�t megitattak var�zsszerrel, mert akkoriban makacskodtak a d�m�k.

St�lcze, az egyh�zfi s�t�ten d�rm�gte:

– A t�zolt�t kellene eltenni l�b al�l.

– R�ker�l a sor – felelte sokatmond� szemhunyor�t�ssal Idem. – Egy t�sz�r�s, �s a t�zolt� halott.

M�snap �nnepi d�szbe �lt�z�tt k�t aggleg�ny, �s Idemet az �zvegyhez bemutat�ra vitt�k. Morvain� szok�s szerint im�dkozott, �s sok�ig vonakodott Idemet �szrevenni. A v�ndormuzsikus szer�nys�ge �s al�zatoss�ga v�gre gy�zedelmeskedett az asszonyi g�g�n, �s enged�lyt kapott, hogy eb�dre a h�zn�l maradhasson.

Az aggleg�nyek kez�ket d�rzs�lgett�k, mid�n az �zvegy h�z�t elhagyt�k.

– Az �rd�ng�s fick� majd elb�nik vele – mondott�k egym�snak.

Idem ezut�n m�r csak r�vid id�re jelent meg a Postn�l, hogy n�h�ny h�tralev� dal�t az aggleg�nyeknek el�nekelje. Az itallal m�rs�kelten b�nt �s a t�rdre borul�st csaknem elfelejtette. Az aggleg�nyek ezen felh�borodtak, �s a v�ndormuzsikust ki�zt�k a v�rosb�l.

M�r t�lre hajlott, az utakat magas h� bor�totta, mint az eml�kezet k�nnyei a s�rok vir�gait, a f�k lecs�ngesztett gallyai, mint elhullajtott hajsz�lak a sz�lben. Idem a kereszt�tn�l a k�polna t�v�ben keresett �jjeli sz�ll�st. A heged�j�t az �ll�hoz szor�totta, �s enyh�bb� pr�b�lta var�zsolni az est�t.

– Vajon megfogannak hazugs�gaim? – gondolta elr�vedezve, mint a k�rty�s visszagondol az �td�zs�lt �jszak�ra.

Miel�tt az �j lesz�llott volna, Idem a csillagok �ll�s�t figyelte.

– Most k�pzeli mag�t kir�lyn�nek az �zvegy – v�lekedett a v�ndorzen�sz, miut�n tegnap ez id� t�jt �gy hazudta neki.

Mid�n a hold kib�jt a r�gi v�ros h�ztet�i m�g�l, mint sz�k�sben lev� rab, Idem a k�polna l�pcs�j�re hajtotta a fej�t.

– Most az jut esz�be, hogy a szerelem minden a vil�gon – szerelem n�lk�l egy lyukas p�nzt nem �r az �let. S�rni, szeretni, valakire er�sen r�gondolni, a sz�vvel h�zni, mint a m�gnes, �s �r�k hossz�ig cs�kol�zni. Kertekben s�t�lni, dalokat hallgatni messzir�l, �s a h�rsfa leveleit megolvasni a boldogs�gt�l… Megbolondulni az �lel�st�l, �s soha ki nem j�zanodni! Neveket adni az �lettelen t�rgyaknak. A k�t�t�ket elkeresztelni, �s a ruhaszekr�nyt St�lcze b�csinak nevezni. �s j� szag�t �rezni a k�znek, a hajnak, a nyaknak �s a leheletnek. Vajon tudja-e m�g a leck�t a h�lgy?

A t�volban sz�ncs�rg�s hallatszott, az �zvegyasszony hajtott a v�ndormuzsikus ut�n.

A muzsikus az �t k�zep�re �llott.

– Gyere vissza, Idem – mondta az asszony –, m�g azt szeretn�m t�led hallani, hogy milyen illata van reggel az �lomnak?

– Gy�ngyvir�g – felelt Idem, �s felkapaszkodott a sz�nra. – Lengyel kir�lyn�k v�rkertj�ben termett gy�ngyvir�gillata van a reggeli �lomnak, aranyharang sz�l a mis�re, �s a b�sty�r�l k�k foly�kat l�tni, feh�r holl� �ld�g�l a toronytet�n �s ez�st tollait hullatja.

Az �zvegy elgondolkozott.

– Furcsa, ezt sohasem mondta nekem senki.

 

Szerafin

Mint a p�k, a r�gi mesterember sz�vi a fonalat mag�nyos, kora �szi alkonyaton, elhagyott kerti h�zak, egykor der�s lugasok zug�ban, ahov� legfeljebb s�rni j�r az eml�kezet, Nagybotos Viola egyed�l csavargott a b�styas�t�nyon, �s legkedvesebb gondolata az volt, hogy vall�st alap�t a n�k ellen, vagy lig�t, megv�delmez�s�re a szeg�ny f�rfiaknak. Egyszerre h�rom kedvese hagyta el.

Az �j egyes�let tagjai kutyab�rb�l val� sz�jat viselnek jelv�ny�l a gomblyukban, hol egykor nefelejcs vagy gy�ngyvir�g illatozott, amilyen �ppen a h�lgy sz�ne volt… N�h�ny gyilkoss�g is tervbe volt v�ve, �jjel a Dun�n, cs�nak�z�s k�zben b�rzs�kba varrj�k a n�t, �s a folyam medr�be leeresztik, hogy sohase ker�lj�n napf�nyre a tett. M�skor elhagyott v�ros v�gi h�zakba hurcoltatnak el bizonyos n�k, korb�csot kapnak meztelen test�kre, �s a kertben �lnyi m�lys�g� s�rt �s az egylet sekresty�se.

H�rom fejfa �lldog�l egym�s mellett, h�rom n�i n�v a fejf�kon, �s az �jf�l itt mozgalmas lesz, mid�n a halott n�k, Nagybotos egykori kedvesei fel�brednek �s egym�s haj�ba ragadnak.

– Szeg�nyk�k! – s�hajtott fel Nagybotos a b�styas�t�nyon, mert mindegyik n�r�l tudott valamely meghat�, szentiment�lis von�st, ami a kiv�gz�st�l megmentse h�lgyeit. Az egyiknek p�ld�ul a j�r�sa t�nt�rg�, gyermekes l�p�sei, m�siknak m�lab�s fejtart�sa, harmadiknak komoly, m�lyen zeng� hangja, mint a b�nat muzsik�ja, �gy ell�gy�totta Nagybotost, hogy m�g a csal�st is megbocs�totta nekik. Egyiket mindig �gy l�tta, hogy omnibusz* ut�n fut, �s mily �gyetlen volt szeg�nyke. A m�sikat mag�nyos szob�ba k�pzelte, ahol tenyer�be ejtett �llal �ld�g�lt �s maga el� mereng, mint az �zvegyasszony a temet�ben. A harmadikat folyton panaszosan, b�natosan hallotta sz�lani.

– Jaj – mondta mag�ban Nagybotos, �s az egyes�let sekresty�se hivatalos dolog hi�ny�ban t�tlen�l l�d�rg�tt a budai kocsm�kban, egyetlen kiv�gz�s sem fordult el� a vall�salap�t�s �ta.

A sekresty�s r�gebben beteg�pol� volt egy elmebajos fiatalember mellett, akinek a pirom�nia* volt egyik betegs�ge. Borkovics, egy elz�ll�tt sz�n�sz, est�nk�nt azzal mulattatta beteg�t, hogy t�zet rakott az �gya al�. Egyszer Borkovics elk�sett a kocsm�ban, az elmebajos egyed�l rakott t�zet az �gya alatt, �s seg�ts�g h�j�n sz�nn� �gett. K�s�bb egy alkoholista f�ldbirtokos mellett v�gezte az �pol�si teend�ket. Mindennap holtra itta mag�t, hogy a beteg az alkoholt�l megriadjon. Egyszer azonban lumpolt* Borkovics, �s sz�nj�zanon ker�lt a beteg el�. Szerelmes volt, nem b�rt az ital vele. A f�ldbirtokos visszaesett betegs�g�be, �s nemsok�ra meggyulladt benne a p�linka. A sz�n�sznek teh�t mindegy volt, hogy mif�le foglalkoz�ssal t�lti el szabad �r�it. Miut�n szerette az elmebetegeket, Nagybotost mag�ban cs�ndes �r�ltnek nyilv�n�totta, �s elfoglalta �j �ll�s�t. Fizet�se volt �s kosztja egy asszonys�gn�l, bizonyos Markovicsn�n�l, aki azel�tt, r�gente Nagybotos kedvese volt, �s miut�n visszavonult a le�nykereskedelemt�l, egy k�polna k�zel�ben, ecetf�s udvaron, r�gi h�zban lakott Bud�n, ahol a falakba szent �let� szerzetesek �s meggyilkolt keresked�k voltak temetve. S az �j liga h�ve lett, miut�n a n�met �js�gban rossz h�reket olvasott a n�k mozgalm�r�l.

– Thaisz rend�rkapit�ny alatt bezzeg eltoloncolt�k volna az ilyen n�ket a v�rosb�l. M�g szavazni is akarnak! – m�ltatlankodott az asszonys�g, aki �gy gy�l�lte a szerelmet �s a n�ket, mint �reg nyugd�jas tan�t�k az iskol�t.

Borkovics – Nagybotos p�rtfog�sa folyt�n – a budai h�zban eb�delt, �s a zsebe tele volt levelekkel, amelyeket nem l�tez�, el�kel� szem�lyek nev�ben �nmag�hoz int�zett. Nagyon szeretett leveleket �rni �nmag�hoz, amelyekben kedves P�ternek sz�l�totta mag�t, holott Mih�lynak h�vt�k. Az asszonys�gnak �nnep�lyesen felolvasta a leveleket, azt�n sorsz�mot �rt a lev�l sark�ra, mint egy irodaf�n�k.

– Az „�reg” �r�lni fog a v�ci p�sp�k �ld�s�nak! – mondta egy napon, mid�n ism�t levelet hamis�tott, „�reg”-nek Nagybotost nevezv�n. �s hivatali k�lts�gre el�leget vett az asszonys�gt�l.

– Csak h�mezze a z�szl�t, mama – mondta b�cs�z�sn�l –, nemsok�ra megtartjuk a z�szl�szentel�st.

Egy �szi napon, mikor m�r a k�lf�ldi el�kel�s�gek is bejelentett�k hozz�j�rul�sukat az �j lig�hoz, Borkovics aggodalmas arccal dugta gall�rj�ba az asztalkend�t a budai asszonys�gn�l.

– Az „�reg”-n�l nincs valami rendben – mondta, mik�zben a levest kanalazta –, Szerafint a budai korz�ra csalta, �s �r�kig �ld�g�ltek egy padon.

A komoly asszonys�g, aki Nagybotos kedveseit h�sz esztend� �ta sz�mon tartotta, leste, leplezte, �ton-�tf�len gyal�zta �s n�vtelen levelekkel �ld�zte, Szerafint �ppen �gy ismerte, mint a t�bbi h�lgyet. Szerafin a visszat�r� n�k k�z� tartozott, aki h�romesztend�nkint felbukkant Nagybotos �let�ben, k�t-h�rom h�napig hal�lra k�nozta a f�rfit �ld�z�s�vel �s f�lt�kenys�g�vel, azt�n valami �r�gy alatt �sszeveszett �s elt�nt. Nagybotos egy darabig k�ts�gbeesetten kutatta a n� nyomait, azt�n fogadalmat tett a tab�ni templomban, hogy most m�r �r�k id�re befejezte Szerafinnel val� ismerets�g�t. Ilyen id�kben j� szolg�latot tett a budai asszonys�g, akinek �l�be lehetett hajtani a meggy�t�rt f�t �s hallgatni a sz�p, hosszadalmas mes�ket h�tlen n�kr�l �s a nemezisr�l*, amely �ket utol�rte.

Csak nagy nehezen tudott megfelel� kalapot tal�lni a budai asszony a r�gi dobozaiban, mert m�r �vek �ta nem j�rt el a h�zb�l. Azt�n karonragadta Borkovicsot, �s megindult a T�r�ks�nc utc�b�l.

– A v�rban szoktak d�lut�n s�t�lni – mondta a sekresty�s.

Val�ban ott j�rt Nagybotos egy n�alak mellett, mint a h�mgalamb libeg a templomp�rk�nyon.

– Azel�tt v�r�s volt a cudar – mondta a budai asszony. – Vajon mit csin�lt, hogy lefogyott?

T�volr�l lest�k az andalg� p�rt. A h�lgy �lmodozva l�pkedett, �s m�l�n oldalra hajtotta a fej�t, mintha el�sz�r s�t�lna a v�rban d�lut�n. Nagybotos �letre-hal�lra hazudott, hogy szinte megn�tt a f�le. Azt�n meg�llottak, �s hosszasan n�zt�k az alant elter�l� v�rosr�szeket.

– Ez szerelem – mondta a kapu alatt, leshely�n a budai asszonys�g. Borkovics f�ty�r�szve n�zegette vadonat�j l�bbelij�t, mint aki m�r �gyis megunta hivatal�t, �s t�zet rak az �gy al�.

A h�lgy v�lla a f�rfi v�ll�hoz �rt, azt�n titkon tal�lkoztak a kezek. Ism�t elindultak halkan, boldogan, �nfeledten, mintha k�r�l a r�gi templomokban a k�zelg� koron�z�sra d�sz�ten�k az olt�rokat.

–Van mag�nak t�rv�nyes feles�ge, Borkovics? – k�rdezte Markovicsn�.

A sekresty�s v�llat vont.

– Ahogy vessz�k…

Az egykori okos asszonys�g elpirult.

– K�r, mert mag�hoz f�rjhez mentem volna.

A sz�n�sz Nagybotos ut�n mutatott t�redezett p�lc�j�val.

– Nem hiszem, hogy beleegyezne az �reg. F�lt�keny, �rd�gien f�lt�keny…

– �, Szerafin, mi�ta maga elhagyott, mintha s�talan volna minden eledelem �s fanyar a borom.

A barna asszony a v�ll�t a f�rfi mell�hez nyomta.

– Majd megitatlak, majd megetetlek.

Markovicsn� ekkor m�r a szerelmesek h�ta m�g�tt �llt. Felemelte az eserny�j�t �s n�h�nyszor v�gigh�zott Szerafinon, mint a polg�rn�k szoktak elb�nni vet�lyt�rsn�ikkel.

– Nyomorult! – mondta. – Ez a szerelem? A h�s�g? J�jj�n, titk�r �r.

�divat� kalapj�ban, kopott k�penyeg�ben, amelyre b�szke volt, mint egykor a b�li bel�p�j�re, nyugodtan els�t�lt a sz�n�sz �r karj�n.

Szerafin erre term�szetesen �r�kre elhagyta Nagybotost, �s a n�k elleni liga* ezut�n nemsok�ra megalakult Bud�n, az Arany B�k�hoz c�mzett vend�gl�ben, ahol az egyletek szokt�k c�hl�d�ikat tartani. Borkovics n�h�ny �regurat szedett �ssze, akiket t�rsaskocsin, amilyeneken a temet�sekre szok�s j�rni, sz�ll�tott a helysz�n�re. De Nagybotos, az egylet alap�t�ja egy fa alatt �ld�g�lt egy felvid�ki v�rosk�ban, �s azt sz�m�tgatta, hogyan lehetne bem�szni egy ablakon.

 

Vadl�d kisasszony

Vadludak sz�lltak a Duna felett �jszaka, �s a ki�lt�suk a magasb�l a f�ldre hallatszott, mintha v�ndorlelkek utazn�nak Budapest mellett, �s egym�st�l a v�ros nevezetess�geit tudakoln�k. Megk�rdezik, hogy mit csin�l P�ter �s P�l; – eml�keznek a ny�ri haj�ra �s a s�t�t h�dra, amelyr�l �ppen akkor vetette valaki mag�t a Dun�ba, mid�n zen�lve k�zelgett a feh�r haj�… Gi-g�, hangzik az �jben a k�bor madarak ki�lt�sa, �szi �jszaka hervadt cs�ndje reszket a feh�r f�gg�ny�s ablak el�tt, amely a magasban vil�g�t: egy asszony olvassa a r�gi szerelmes leveleit. Vagy tal�n szerelem van ott, remegve b�vik f�rfia �l�be a kedves, �s s�hajtva hanyatlik le a feje; eped�s, v�gy, cs�knak csacska remeg�se, m�z�des szavak bugybor�kolnak �s tajt�kzanak az �radatban, szerelem �szi �jszak�n, mid�n a h�ztet� felett magasan a vadludak ki�ltanak?

Egy erk�lyen ajt� ny�lott, �s az �jben, mint egy h�feh�r �lom, asszony alakja mutatkozott.

A vadludakat les� lovag, bizonyos Pankotai, aki szok�sos �jjeli csavarg�s�t v�gezte, �s azt szerette volna megtudni, hogy mi t�rt�nt a lef�gg�ny�z�tt ablakok m�g�tt, megdobban� sz�vvel figyelt fel az �ji jelens�gre. Mindig �gy k�pzelte, ezt tervezte, em�gy �br�ndozta heveny�ben, hogy egy �jszak�n majd megny�lik egy ablak, �s feh�r k�z vir�got ejt l�ba el�, mint a r�gi P�rizsban a c�ltalanul k�borl� musk�t�s el�, vagy Madridban a csukott erk�lyek �s vasr�csos ablakok v�ros�ban… Tal�n a r�gi Pesten is el�fordult, hogy nem mindig tudtak aludni a n�k, a hold mer�legesen �llott, a V�ci utca felett, �s �lomtalan szemek a keskeny ablakn�l V�r�smartyt v�rj�k, amint �jf�lkor a „Csig�”-b�l hazafel� ballag, vagy Don Gun�rosz hetyke sarkanty�peng�se hallatszik a padl�n. Egy r�gi pesti reg�ny szerint nemegyszer sz�llott le a magasb�l feh�r lepke m�dj�ra egy lev�lke – hajdan�ban keveset aludtak �s sokat unatkoztak Pesten az asszonyok. De most m�r mindenki alszik. �vek �ta elhagyottak az erk�lyek, Pankotai a nyolcvanas �vek �ta nem l�tott h�lgyet merengeni �jszaka, magas ablak�n�l, vagy a s�rk�nyfejes erk�lyre d�lve, teny�rbe hajtott �llal a holdba b�mulni. Pedig csak az�rt hordott fodros inget �s amulettet a nyak�ban, hogy egyszer, megint, reg�nyeset mondhasson egy h�lgynek, akivel v�letlen�l megismerkedik.

A Duna-parti utca elhagyott volt, t�volban gurult egy kocsi, mint lassan szunnyad� lelkiismeret, a feh�r ruh�s h�lgy az els� emeleten �llott, Pankotai �rthet� hangon j�est�t mondott, �s kiegyenesedett a hom�lyban.

– Egy boldogtalan f�rfi esedezik, aj�nd�kozza meg nagys�god egy sz�val.

A d�ma term�szetesen nem felelt. Bizony�ra csod�lkozott a vakmer�s�gen, hogy korukban, a b�rh�zak v�ros�ban, �jjel hangosan besz�l valaki az ablak alatt. Tal�n a reg�nyek jutottak esz�be, amelyekben hasonl� dolgokr�l olvasott. Pankotai levette kalapj�t, �s megism�telte k�r�s�t.

– Egyetlen sz�t, asszonyom, �s megmenti egy hal�lra �t�lt f�rfi �let�t. Szeretem �nt.

A meglep� hazugs�g majdnem mindig c�lt tal�l a n�kn�l; a h�lgy a haj�b�l feh�r vir�got vett ki, �s aj�nd�koz�, nagylelk� mozdulattal az els� emeletr�l az utc�ra eresztette a vir�got. Majd visszavonult, �s az ajt� lass� z�rren�ssel bez�rult m�g�tte. Pankotai a sarki l�mpa alatt sok�ig szagolgatta, n�zegette a vir�got. Narancsvir�g volt, �s Pankotai k�pzelete sz�z �s sz�z lehet�s�get f�z�tt az aj�nd�khoz. Lehets�ges, hogy az �ji d�ma menyasszony volt este, �s �jjel f�rj�vel �sszet�z�tt, sz�lei h�z�hoz visszamenek�lt, �s az �jben elgondolkozott. Vagy unatkoz� asszony, aki a maga kedv�re, cicom�z�s�ra �jjel a t�k�r el�tt fel�lti menyasszonyi ruh�j�t, �s �gy v�rja a k�s�rtetek �r�j�t, mid�n f�rje visszat�r a temet�b�l… Vagy tal�n gazdag �reg�r kedvese a h�lgy, �s az �reg�rnak kedvtel�se a menyasszonyi ruha, az eb�dl�ben harmatos ez�stvedrek narancsvir�ggal vannak koszor�zva…

Pankotai (mint az utols� �br�ndoz� ember a v�rosban) nem nyugodott meg a tal�lgat�sokn�l, k�vetkez� �jszak�n oly biztons�ggal foglalta el hely�t az erk�ly alatt, mintha �vek �ta ez volna a posztja, ahonnan rem�nytelen�l szeret egy feh�r f�gg�nyt.

Az �szi �jszak�ban ism�t ki�ltottak a vadludak a Duna felett, amelynek k�tfel� halad� viz�t �tmutat� gyan�nt k�vetik. Gi-g�, hangzott a rejtelmes nagy madarak ki�lt�sa, akik �let�k nagy r�sz�t v�ndorl�ssal t�ltik, j�nnek �s mennek, �szakr�l d�lre, mintha az volna l�tj�k c�lja, hogy a magasban j�r� szeleket megismerj�k, vizek foly�s�ban gy�ny�rk�djenek, �s a lehull� csillagport felszedj�k tollaik k�z�, �s elvigy�k m�s t�jakra, ahol a t�bbi csillagok ragyognak, a d�liek vagy az �szakiak… Pankotai a magasb�l hangz� ki�ltoz�sra a kalapj�val kezdett integetni.

– Hallgassatok, ne zavarj�tok �lm�t a legdr�g�bbnak…

De m�r ny�lott az erk�lyajt�, a h�lgy fel�bredt, �s kil�pett feh�r ruh�j�ban. A sz�rke �gboltozat fel� ford�totta arc�t, �s Pankotai �gy l�tta, hogy kit�rja k�t karj�t.

– Itt vagyok ism�t, hogy �lma f�l�tt virrasszak – jelentkezett Pankotai az utc�r�l. – Ism�t szerencs�tlen vagyok, mert egy napig nem l�thattam. K�rem, ne hagyjon el…

A d�ma mozdulatlanul �llott a magasban. Pankotai �rezte, hogy valamely gy�ng�d simogat�s �ri az arc�t, mint egy m�svil�gr�l k�ld�tt cs�k. Egy fodros, pelyhes tollacska hullott le a magasb�l, vadl�d gy�nge tolla, �s az ajt� halkan becsuk�dott az erk�lyen.

Pankotai a vadl�dtollal a kez�ben hossz� ideig �csorgott a sarki l�mp�s alatt. Vajon a h�lgy k�ldem�nye ez, vagy a v�ndormadarak�? A tollat lev�lt�sk�j�ba z�rta, �s elgondolkozva, lehajtott fejjel bandukolt hazafel�. Otthon – egy szeg�ny kis h�zban, amilyenben a makkdiszn� lakhatik – gyertya mellett leveleket �rt, amelyeket reggelre �sszet�pett. Mit �rhatna a Duna-parti h�lgynek, hogy az elhiggye szavait? Hiszen m�g az arc�t sem l�tta, a nev�t sem tudja, csup�n az�rt volt szerelmes, mert egy n� �szi �jszak�n feh�r ruh�ban kil�p az erk�lyre… „Ha szoknyakerget� voln�k, gondolta mag�ban, holnap d�lut�n vizitet tenn�k a h�zban, hamis n�vjegyet bek�lden�k, �s megk�rn�m a h�lgy kez�t… Ha kalandor voln�k, folytatta gondolatait, narancsvir�gokat k�lden�k neki mindennap; megtudn�m a kalaposn�ja c�m�t, �s a legszebb kalapokat vitetn�m lak�s�ra… Ha hamisj�t�kos voln�k, p�nz�rt megfogadn�m a leg�gyesebb �gyv�det Pesten, �s megb�zn�m �gyem lebonyol�t�s�val.” A tollat �s a vir�got a p�rn�ja al� rejtette, �s olyanokat �lmodozott, hogy sz�vdobogva ugrott ki reggel az �gyb�l.

M�g n�h�ny �jszak�t t�lt�tt Pankotai az ismeretlen n� erk�lye alatt. A feh�r ruh�s �lom mindig megjelent, amikor az �jf�li vadludak g�gog�sa felhangzott a Margit h�d k�rny�k�n. Meg�llott az erk�lyen, �s v�gyakozva a magasba n�zett, mintha atyja vagy v�leg�nye utazna a ludakkal az �jszak�ban. Am�g hallhatta a vadludak rejtelmes, v�zi�s hangj�t a magass�gb�l, az erk�lyen �llott �s karj�t kit�rta. Mintha elvar�zsolt vadl�d lett volna egy budapesti b�rh�z els� emelet�n, �s a madarak v�ndorl�sa idej�n a sz�ve szakad meg, hogy nem utazhatik d�l fel� testv�reivel. El a k�zelg� �szi k�d, s�rdog�l� fellegek, kulcslyukon bebujk�l� nedves szelek, a k�lyha el�tt t�lt�tt szomor� est�k, kormos d�lel�tt�k el�l, mid�n a Dun�n a haj�k �gy t�lk�lnek, mint elt�vedt k�s�rtetek, akik �jszaka nem tudtak hazatal�lni.

El a f�gef�s, narancsvir�gos d�lre, ahol k�kek a tengerek, �s az afrikai partokon feh�r l�tuszok �sznak a haj� el�… �s egy szalagdarab, egy f�tyolfoszl�ny, egy leheletnyi csipke mindig lerep�lt a magasb�l Pankotai-hoz, aki �jszak�nk�nt egy�tt v�rta vele a v�ndorl� vadludakat.

De egy �jszak�n t�bb� nem hangzott fel a vadmadarak nyers ki�lt�sa a Duna f�l�tt.

Sok�ig �lldog�ltak: Pankotai a Duna-parti utc�n, a feh�r ruh�s n� az erk�lyen… �s m�r elszomorodtak mindketten a v�rakoz�sban, mid�n nagy messzis�gb�l, szinte a m�svil�gr�l, felhangzott egyetlen ki�lt�sa a b�cs�z� mad�rnak. Az utols� vadl�d rep�lt el Budapest f�l�tt. Most m�r visszavonhatatlanul itt van a szomor� �sz.

Pankotai l�b�hoz egy pap�rszelet hullott. V�kony leheletbet�k mondt�k:

– Isten vele.

Az erk�lyajt� nem ny�lott ki �jszaka, �s Pankotai is mind ritk�bban foglalta el c�ltalan hely�t az utc�n. H�napok mult�n, mid�n lecsillapodott a szenved�lye, szomor�s�ga, a h�zba ment tudakoz�dni, an�lk�l, hogy a hangja remegett volna: megtudta, hogy az erk�ly m�g�tt egy mellbeteg kisasszony lakott, aki nem mehetett a vil�gh�bor� miatt Egyiptomba, �s az�ta a temet�ben nyugszik.

 

Set�tke

B�cs� volt, ny�ron, viaszgyertya-szag� �jszak�n, sohasem l�tott koldusok �nekeltek az orsz�g�ton, akik a b�cs� kedv��rt �lt�znek rongyokba, falusi asszonyok �s le�nyok aludtak a domboldalban, a bar�t-templom k�rny�k�n, mint f�ldre lapult, feh�r vir�gos bokrok az es�ben, k�l�n�s illat sz�llt fel az alv� n�k sokas�g�b�l, mintha az �lmoknak parf�mje volna, egyik-m�sik asszony nyitott szemmel �ld�g�lt a sz�leken, virraszt� falusi n� m�dj�ra, f�l szemmel is tudott aludni, pedig hajnal �ta j�ttek, gyalog, mez�tl�b a zar�ndokhelyre. A s�t�tb�l egy �rf�le j�tt el� – a kocsm�ban ivott eddig, ahol cig�nyok muzsik�ltak –, �jf�lre j�rt az id�, a f�kon t�l, a mez�k�n �s a vas�ti t�lt�sen a hold kis szamarait hajtotta el�re – az �rf�le az �bren lev� parasztasszony mell� telepedett a f�re, �s v�rosi szok�s szerint megdics�rte az asszony sz�ps�g�t.

– Maga mi�rt j�tt b�cs�ra? – k�rdezte az �rf�le. – T�n meg�lte az ur�t vagy a gyerek�t?

A falusi asszonynak �g� fekete szeme volt, de az most aludt, csak set�ten villant, mint �jjel a t� hull�ma. Gondolkozott, hogy feleljen-e? Az �rf�le borosnak l�tszott, �s egy ez�stforintost cs�sztatott az asszony kez�be.

– Adok m�g t�bbet is. Velem bizalommal besz�lhet. �n is b�cs�ra j�ttem. Azt mondj�k, csodat�v� hely ez. Ha a legv�nebb bar�t feloldoz b�neim al�l, minden j�ra fordul.

Az asszony a ruh�j�ba rejtette a forintot.

– Az a bar�t, akit az �r gondol, tavaly meghalt. Elsz�l�totta �t a M�ria. A mennyek orsz�g�ban is sz�ks�g van a j� gy�ntat�papra. Az �regnek bizony nem lehetett hazudni. Olyan hangja volt, mint az �les k�s. „Igazat mondj, le�nyom!” – ki�ltotta, �s mindenki elmondta legtitkosabb cselekedet�t. B�r m�g �lne az �reg!

– H�t most hogyan megy a b�nbocs�nat? – firtatta az �rf�le. – Ha m�r idej�ttem, szeretn�k megtisztulni a malaszt f�rd�j�ben.

– Nagy b�ne van? – k�rdezte a falusi asszony, �s elgondolkozva az ajk�ra tette a kez�t.

Az �rf�le pap�rszivart keresett el� a mell�ny�b�l, �s gyuf�n�l meggy�jtotta. A gy�jt� l�ngja megvil�g�totta barna kis bajusz�t, egyenes orr�t, fiatalos arc�t; a szeme kiss� h�lyogos volt, mint aki t�bbet ivott a kellet�n�l. A f�sttel egy�tt borszag j�tt a sz�j�b�l.

– Van m�r maga negyvenesztend�s?

– M�g nem eg�szen, de tudok k�rty�t vetni, hideglel�st gy�gy�tani. A l�nyoknak �n vagyok az orvosa. Sokat tudn�k besz�lni, de a hallgat�s a kenyerem. Pedig �risorb�l vagyok. Az ap�m tan�t� volt, de m�g karon�l� koromban meggyulladt benne a p�linka. Azt tan�csoln�m az �rnak ir�ntam val� j�s�g��rt, hogy ne igyon p�link�t. A parasztnak hi�ba besz�lek. H�t most m�r mondja el, hogy mit keres e szent helyen?

Az �rf�le s�hajtott, megcs�v�lta a fej�t.

– Nem el�g �reg maga, lelkem, hogy nekem tan�csot tudna adni. Egy v�n �nekes koldust szeretn�k megk�rdezni, a legv�nebbet, aki m�r bej�rta az �sszes b�cs�j�r� helyeket, aludt a templomokban, mikor a sekresty�s bez�rta az ajt�t, �s a k�pekr�l lesz�llottak a szent emberek �s szent asszonyok, �s a v�n koldus kihallgatta besz�lget�s�ket. Mert van �m olyan �reg koldus – k�l�n�sen a vak –, aki m�r h�rom orsz�got bej�rt, �s mindenre figyelt, ami k�r�l�tte t�rt�nik.

Az asszony megny�lazta a sz�ja sz�l�t, �s a set�tben figyelmesen, mer�en n�zett a besz�lget� arc�ra.

– Ugyan micsoda b�ne lehet mag�nak? M�g fiatalnak l�tszik, a hangj�nak nincsen odva, mert a foga megvan. Mit akar azokkal a r�szeges, v�n koldusokkal, akik, ha dolguk nincsen, az �tsz�li kocsm�k k�r�l henteregnek. Jobban tudom �n, hogy mag�nak mi baja van. Megverte valaki szemmel vagy sz�jjal. Vagy a haj�b�l �tette. Urak csak akkor j�rnak b�cs�ra, ha a halott feles�g�k, vagy az eleven, val�s�gos kedves�k nem hagyja megnyugodni. Ugye, rossz �lma szokott lenni? Lid�rces �lma szokott lenni?

Az �rf�le m�g egy forintost cs�sztatott az asszony kez�be.

– H�t m�r csak elmondom mag�nak, hogy ezen a helyen, ezen a b�cs�j�r� napon, �jszaka itt k�sz�ltam az asszonyok, le�nyok k�r�l – k�t �v el�tt. A vas�ti t�lt�s felett akkor is holdsug�r j�rt, �s az �g alj�n rongyol�d� felh�kben azok a kis feh�r gyermekek hemperegtek, akik�rt itt im�dkoznak a magtalan asszonyok. Egy M�tra alji falub�l val� volt a templomi z�szl�, amelynek vezet�se alatt a b�cs�sok idej�ttek. Oldalv�st gy�k�nyes kocsik �llottak meg porlepett r�gi hint�k, amelyeken az �rin�pek j�ttek, �berlaszting-cip�s*, feh�r harisny�s, k�v�r falusi asszonyok sz�lldostak le a magas kocsikr�l, feh�r kend�vel bef�d�tt kosarakat helyeztek a f�re, a ny�ri sz�l kibontotta a hajukat, �s z�ld �vegben a bort a f�ldbe �st�k. Kolb�sz-, cip�-, meg rozmaringszaga volt a dombnak az �-kolostor m�g�tt, amelynek s�t�t ablak�ban a bar�tok m�r kor�n eloltott�k a vil�goss�got, mert hajnalban kezd�dik a gy�n�s. N�h�ny kimustr�lt, �reg f�rfiember sz�vta pip�j�t az �tsz�li cs�rda sz�l�levelei alatt. Estve volt, �s a dombon �gy �gtek a gyerty�csk�k, mint az �g csillagaival kac�rkod� falusi l�nyok szemei. Vad�szni j�rtam akkor ezen a t�jon, fiatal �s eg�szs�ges voltam, m�g azt hittem, hogy minden n� haj�nak m�s illata van, �s olyan n�i szemet kerestem, amely majd j�l, m�lyen bel�m tekint egyszer. Vajon milyen lesz ez a szem, a sz�j, �s a hangja milyen? Csakugyan sz�l�f�rt�k a n�k, akikr�l mindenkinek szabad cs�pni egy szemet? Egyiknek m�sforma a v�lla, mint a m�siknak?

A kocsikt�l egy kisasszony elindult, �s az erd�sz�len a csodat�v�fa alatt let�rdepelt.

Falusi kisasszony volt, feh�r ruh�ban �s feh�r cip�ben, a derek�n s�rga �v selyemb�l, amelyen a gavall�rok keze szokott helyet foglalni a t�ncban. A haja is s�rga volt, mint a b�za, �s �gy vil�g�tott a set�tben, mint a felvid�ki falvak v�g�n az �r�km�cses a szent k�poln�j�ban. Vajon mi�rt im�dkozott? A h�ta m�g�tt megcs�koltam, az arc�t csendesen visszaford�totta, �s f�lelem n�lk�l n�zett a szemembe. Mondtam, hogy elt�vedt herceg vagyok, feles�get keresek ezen a vid�ken, �s m�g sok mindent hazudtam, amint az erdei �ton s�t�lgattunk. � nem f�lt, a keze nem remegett az eny�mben. „Hogy h�vnak?” „Set�tke” – felelt. „Furcsa” – mondtam. „Mert sz�ke vagyok” – mondta egyszer�en.

Semmi kifog�som nem lehetett ellene. Minden szavamat elhitte, h�l�san mosolygott b�kjaimra, k�r�semre megcs�kolta a homlokomat, majd a sz�jam.

– Honnan j�tt�l, te, f�ldre sz�llott angyal? – k�rdeztem �s derek�t �t�leltem.

– Set�tke vagyok. A set�tben majd akkor is eszedbe jutok, ha m�r t�bb� nem l�tsz.

A nyak�nak olyan szaga volt, mint reggel az eperfa level�nek, a kez�nek az �rint�se, mint a f�lem�le f�szk�nek puhas�ga, a sz�j�nak lehelete ny�r orgonabokrai k�z�tt �rezhet�, ahov� cs�kol�zni j�rnak a gyermekek. Kis keble volt, mint az �lombeli p�rna, amelyen �lmodunk n�kr�l, kir�lys�gokr�l, elm�lt fiatalkorunkr�l, �regkorunk s�rga aranyair�l, amelyeket tudatlan le�nyk�k kez�be cs�sztatunk majd, �s a m�hesr�l, hol a szundik�l� agg feje k�r�l fiatal menyecsk�k felh�zott ruh�val t�ncolnak.

– Legal�bb lesz mit meggy�nni a bar�tnak – mondta egyszer�en, term�szetesen, romlotts�g vagy szomor�s�g n�lk�l. �s miut�n meg�g�rte, hogy �r�kk� szeretni fog, soha el nem felejt, s esztend�nk�nt elj�n a b�cs�ra, a szent helyre, hogy re�m gondoljon, mid�n a hold s�rga szamarait hajtja a foly� fel� az alv� mez�k�n – elv�ltunk. M�g egyszer megn�ztem a kez�t, a nyak�t, a szem�t, �s k�rtem, ism�telje nev�t, hogy el ne felejtsem.

– Set�tke vagyok, akit csak �jjel, estve l�tnak a f�rfiak, �s m�skor soha �szre nem vesznek. Csak n�zz a holdba, �s nyomban eszedbe jutok. Csak hajtsd le a fejed, mikor egyed�l vagy, �s azt fogod hinni, hogy friss sarj�val megrakott szek�r megy ablakod alatt, rozmaringszaga lesz a pip�d f�stj�nek, �s a falevelek k�z�tt bujk�l� kismad�r k�l�n�s z�rej�t hallod.

– H�t �n Set�tk�t keresem, j� asszony. Tudna nekem tan�csot adni, hogyan tal�lhatn�m meg �t a b�cs�sok k�z�tt?

A j� asszony kiny�jtotta a tenyer�t, mire az ez�st cs�rg�tt, �gy besz�lt:

– Minden �rf�le bolond. Az ap�mr�l hallottam, hogy a post�skisasszony r�gi cip�j�t tartogatta az iskolai fi�kj�ban. Maga meg egy nevet hallott, amit nem tud elfelejteni: Set�tke! Sok Set�tke van a b�cs�kon, mert a l�nyok nem gondolkoznak az esz�kkel. Amikor a nap a torony felett �ll, r�g�s kanca viszi a kocsit. De est�re, hold felj�tt�vel az �tsz�li f�k elkezdik mondani hazugs�gaikat. Az elhagyott hidak alatt kidugj�k l�bukat az �ngyilkosok a foly�b�l, �s nevetve hempereg az orsz�g�t melletti r�ten a menyasszony. Hogy az �n istenem bocs�sson meg nekik. Set�tke lesz minden l�nyb�l, hajnal el�tt, gy�n�s el�tt. A csizmadia is az�rt alszik a h�z el�tt a padk�n, hogy legal�bb az ablakokra vigy�zzon. A kertek al� �gysem l�t az emberi szem. H�t Set�tk�nek h�vt�k a galambomat?

A j� asszony elment, mint egy lomha �rny�k, Set�tk�t megkeresni. �vatosan l�pegetett az alv�k k�z�tt. A hold ezalatt elhajtotta szamarait a vir�gos mez�kr�l, �s a fekete t�cs�k elkezdte n�t�j�t. Az eperf�k �s ny�rf�k k�z�l leereszkedett egy-egy bujdos� �rny�k, megz�rrentve a leveleket, mintha �ji s�t�ra indulna egy halk k�s�rtet. Az alv� b�cs�sok felett az �lmok �s a viaszgyerty�k illata sz�lldosott. Egy el�rel�t� l�batlan v�n koldus b�ka m�dj�ra k�szott el�re az orsz�g�ton a templomajt� k�zel�be. A porban girbe-gurba �r�s maradt cs�sz� teste ut�n, mint egy �lett�rt�net, amelyet senki sem fog elolvasni, s reggelre eltaposs�k a nyomokat.

– Set�tke ott im�dkozik a csodatev� f�n�l – suttogta a visszat�r� asszony. – A k�t szememmel l�ttam. Vakuljak meg, ha nem igaz. �rikisasszony, feh�r cip�je van. Sz�ke a haja, �s a nyaka, mint a galamb�, Istenemre mondom, szerencs�je van az �rnak.

A vad�sz talpra �llott, �s boldogan elindult a csodat�v� fa ir�ny�ba, az erd�sz�lre.

A l�batlan koldus a templomajt�hoz �rt, el�k�sz�tette olvas�j�t, kalapj�t a f�ldre helyezte �s fej�t a sal�tromos falnak d�ntve, m�g szuny�k�lt hajnalig. Csak Set�tke volt �bren, aki �jjelente esz�be szokott jutni a f�rfiaknak. �s a csodat�v� f�n�l buzg�n im�dkozott.

 

Eszterfi Eszter

A tornyon nappal cs�k�k �ld�g�ltek, de estv�re, mid�n a hold megjelent a torony m�g�tt, a rov�tk�k �s k�l�n�s cifras�gok a torony oldal�n l�that�k lettek, erre ment fel az �regasszonyok lelke az �gbe, a torony k�rny�ke meg�l�nk�lt, szagos h�rsf�k alatt a templom fal�ba �p�tett kript�k k�z�tt, k�keresztek, kong� s�rvermek �s r�gen elfelejtett halottak s�rk�vei f�l�tt a v�roska ifj� n�pe sz�rakozott. A r�gi polg�r halottaiban lapos k� al� temetkezett, amint ezt a kir�lyokt�l �s p�sp�k�kt�l tanulta, hogy min�l t�bb l�b – a koldusok�, a nyomor�kok�, a gyilkosok� �s bukott n�szem�lyek� is – tapodjon felette a templom k�rny�k�n is. S a legb�szk�bb polg�r volt valamikor a v�rosban, aki csak nev�nek kezd�bet�it �s hal�la esztend�j�nek sz�m�t v�sette a k�be. A h�rsf�k a r�gi k�kfest�k �s v�szonkeresked�k csontjaib�l j�szag� vir�got sz�vtak tavaszkor, pajkos di�kok a behorpadt veremb�l kig�rd�tettek egy megs�rgult kopony�t, �s a mogorva csontot illetlen�l taszig�lt�k sarkukkal. K�be v�sett angyalok �s nagyszak�ll� zar�ndokok t�rdepeltek m�shol a falba �p�tett kripta fal�n, s ahol szabad volt a m�rv�ny: verset, vagy �zenetet firkantott a di�k a kedves�nek. A szentek mez�telen l�b�n�l r�gi tavaszi est�k d�tumai voltak feljegyezve.

Nappal z�rva voltak a kapuk �s az ablakok a v�rosban. A s�t�t kapuboltozatok al�l sohasem hallatszott az �letnek jele. A f�gg�ny�k le voltak eresztve a vasrost�lyok m�g�tt, mintha k�l�n�s �lomba mer�lt volna a v�ros. M�g a h�zfalak meszel�s�t is �szrev�tlen�l v�gezt�k el tavasszal a szolg�l�k. N�ha meghajlott v�ll�, �reg polg�r barangolt az utc�n, �s ha megny�lt egy kapu, oly h�v�ss�g �ramlott a f�lhom�lyb�l, hogy az embernek elment a kedve az �lett�l. Mit csin�ltak napk�zben a h�zakban? Senki sem tudja. A legt�bb id�s polg�r m�r �let�ben megvette a maga �s h�zn�pe kopors�j�t, s a lakatlan emeleti szob�ban fel�ll�tott�k az ijeszt� szekr�nyeket. Bizonyosan a halotti ruh�kat varrogatt�k a n�k. A keskeny utca magass�g�ban, egy s�t�t kapubolt felett volt egy feh�r f�gg�ny� ablak, ahol l�tni lehetett Eszterfi Eszter bodros barna haj�t. De csak egyetlen helyr�l, egy k�szentnek az �l�b�l, amely nem messzire, egy utcasarkon mogorv�n megh�z�dott. Egy szak�llas, bajuszos di�k, bizonyos Idem – a szerzetesek latin neveket adtak a tanul�knak – a k�szentre kapaszkodva, �r�k hossz�ig t�relmesen leste a gy�ng�d hajfodroknak a megjelen�s�t �s elt�n�s�t a feh�r f�gg�ny m�g�tt. Nagy t�ved�s, hogy csak a sz�ke n�k lehetnek gy�ng�d leng�s�ek, �ttetsz�k, �vegfestm�nyek vagy fel-felsz�llong� f�stkarik�k. A barna n�cske, ha megfelel� az alakja �s �br�ndos a fejtart�sa, a homlok�t el�reszegezi, a tekintete nyugodt �s sem jobbra, sem balra nem kancsal�t: csaknem oly gyeng�d magatart�s� lehet, mint a sz�ke angyalok, akiket testv�r�nek vagy le�ny�nak k�pzel a f�rfi. Eszterfi kisasszony azon �jszak�n sz�letett, mid�n a lengyel kir�lyok r�gi templom�t kivil�g�tj�k, nagy h� szakad a hegyekr�l, �s �jtatos emberek mennek a s�t�t v�rosk�b�l a f�nyl� templomajt� fel�. A kisle�ny az �jf�li mis�n, az olt�r l�pcs�j�n sz�letett, amely olt�r felett a n�z�retbeli M�ria fiatal zsid�le�nyk�nt jelent meg a v�ndorpiktor k�d�s k�pzelm�ben. Halkan, szem�rmesen �llong M�ria a k�pen, �s s�t�tk�k haja van, mint a felh� sz�ne.

Estve megny�ltak a kapuk az el�tkozott nappal ut�n, �s a fiatal le�nyok karonfog�zva a templom k�rny�k�n megjelentek. Mintha valami r�gi babon�s felfog�s enged�lyezte volna a k�l�n�s esti �r�t a v�rosk�ban. T�n valamikor egy �reg herceg rendelkezett �gy, aki est�nkint szeml�t tartott a n�k felett, mikor m�g �reg hercegek voltak. A hold mereven �llott a torony m�g�tt, mintha arra v�rakozna, hogy valaki el�sz�l�tja, adja el� mondanival�j�t, a s�rokon kongtak a l�p�sek, �s l�mp�ssal kez�ben nyitott be a torony ajtaj�n a harangoz�. Eszterfi Eszter ilyenkor fogadta a szak�llas di�k k�sz�n�s�t a h�rsf�k alatt, ahol k�nny� kend�ben a v�ll�n megjelent, mintha csak v�letlen�l j�rna errefel�. A bar�tn�je, egy nevet� arc� lengyel kisasszony, aki ellen�llhatatlanul kacagott azon is, hogy szerda van, er�sen kapaszkodott Eszter karj�ba, mid�n Idem �szrev�tlen�l hozz�ja csatlakozott.

Bizony�ra nem tudn�m le�rni, hogy mir�l besz�lgettek mindig – csak a szerelemr�l nem, mert arr�l nem szok�s �reg tornyok, �tsz�len hever� kopony�k t�rsas�g�ban. Vagy tal�n mindig arr�l besz�lgettek, csak a lengyel kisasszony nem �rtette, hogy folyton kacagott?

– Mivel t�lt�tte a napot? – k�rd� rajongva a di�k.

– Megboldogult nagysz�leim�rt im�dkoztam – felelte komolyan Eszterfi Eszter.

A lengyel kisasszony �gy kacagott, hogy a k�nnyei csorogtak. (A k�zv�lem�ny szerint egykor fekete k�v�r asszony leend e h�lgyb�l, aki verni fogja az ur�t, �s sohasem kacag, csak idegen f�rfiak �lcein.)

Egy estve Eszter a v�ll�n kereszt�l a holdba n�zett, �s bar�tn�je nagy mulats�g�ra a k�vetkez�ket mondta:

– A j�sn� azt mondta any�mnak – mikor m�g a vil�gon sem voltam –, hogy ebben az esztend�ben elvesz�t engem. H�res j�sn� volt, messzi f�ldr�l gyalog �s tengelyen l�togatt�k �t az emberek. A lubl�i esperesnek is j�solt, �s r�gi t�zv�szeket el�re tudott. Tizen�t esztend�s koromban meghalok, sz�lt a j�sn�.

Idem a bajusz�t csavargatta.

– Elj�v�k mag�hoz, mikor meghalt. Egy�tt t�ltj�k az els� �jszak�t.

– Az emeleti szob�ban fognak ravatalra tenni, �gsz�nk�k kopors�ban, �s atlasz* f�lcip� lesz a l�bamon. Stolniczkyn� fog felettem virrasztani, de �jf�lre elalszik a m�zesp�link�t�l. Akkor j�jj�n, Idem. S megcs�kolhat, amire oly r�gen k�r.

– Elj�v�k.

– M�r mindent elint�zt�nk az any�mmal, aki gyermekkorom �ta csak k�nnybe borult szemmel n�zett mindig re�m. Mi�rt s�rsz, szeg�ny? – k�rdeztem mindig. De � nem felelt, csak a csodat�v� templomokba hordott, var�zsvizekben f�r�szt�tt. Az ap�m, a megboldogult, rossz ember volt, s ez�rt kell meghalnom fiatalon. A halotti ruh�mat kezdt�k varrni ez esztend�ben, �s most m�r tudom, mi�rt s�rt mindig az any�m.

Idem levette a kalapj�t, de m�g csak h�szesztend�s volt, �s semmi k�l�n�sebb jelent�s�get nem tulajdon�tott a meghal�snak. A kolostor, ahol nevelkedett, telve volt halott szerzetesekkel, akik a falba, a folyos�ba, a p�dimentumba*, az udvar v�n feny�f�i al� temettett�k magukat, �s csontkez�ket kidugt�k a vakolat al�l.

– Vajon az �gbe jut a lelkem, ahogyan a vall�sban tanultuk? – k�rdezte Eszterfi Eszter.

Idem b�lintgatott.

– Annak nagyon �r�l�k, hogy sz�p halotti ruh�m lesz – folytatta Eszter elmerengve. – A gyerty�kat is megvett�k tavaly. Egy nagy gyerty�t vett�nk, amilyen h�sv�tkor �g a viaszb�r�ny felett a bar�tokn�l. �s atlaszcip�csk�men szalag, amilyenben a l�nyok az els� b�lba mennek. Teh�t j�jj�n el, Idem, �s n�zze meg.

N�h�ny nap m�lva a lengyel kisasszony egyed�l s�t�lt tavaszi est�n a torony k�r�l. Idem egy r�gi Lubomirskinek a sarkanty�s hadicsizm�j�t �sogatta a gyepen, a nevet�s kisasszony sz�ja sz�le m�kos volt az im�nt fogyasztott s�tem�nyt�l.

– Eszterke d�lut�n meghalt – mondta, �s fekete szeme alattomos j�kedvvel tapadt a di�kra.

Idem abbahagyta a csizma�s�st, �s a tenyer�be t�masztotta az �ll�t.

 

A hold �s a mag�noss�gban, emberekt�l t�vol �ldeg�l� k�m�nyek �s cser�ptet�k k�z�tt, amelyeket a padl�sablakb�l mindig azzal a gondolattal vizsg�ltam, vajon nem hagyta itt nyom�t valamely szellem, k�s�rtet, amely �jszaka utazott a v�ros felett, �s a tet� orm�n megpihent, Idem mez�tl�b leereszkedett az ablakon, amelyet csak a f�gg�ny v�delmezett.

A kopors� val�ban a szoba k�zep�n �llott, �s Eszterfi kisasszony �sszefont k�zzel szunnyadt.

A sarokban hangosan horkolt a virraszt� asszonys�g, �s mintha a horkol�s �s a gyertyal�ngok k�z�tt valamely �sszef�gg�s volna, a l�ngok n�ha hossz�ra ny�ltak, majd megrebbentek, mintha a magasban egy j�ghideg kezet tal�ltak volna.

Idem nem f�lt a halott�l. Ilyennek k�pzelte, ilyennek v�rta. Koszor�csk�ba k�t�tt haj�t t�bbsz�r elk�pzelte, �s Eszterfi kisasszony n�h�nyszor m�r el�re lehunyta a szem�t, milyen lesz halottaiban. („A huncutk�t vajon kis�ti-e Stolniczkyn�?” – k�rdezgette a lengyel kisasszony.)

A bolthajt�sos szob�ban a falon meg�ll�tott�k a kakukkos �r�t. H�romnegyed n�gyre halt meg Eszter, l�tta a di�k.

A kopors� m�g a p�dimentumon fek�dt, a kecskel�bak, amelyekre a ravatalt helyezt�k, a sarokban �llongtak, viaszgyertya szag� ter�t� �s l�ncos f�st�l� elk�sz�tve. Idem leguggolt a kopors� mell�, �s az ujj�val megpr�b�lta a le�ny sz�v�t kitapogatni. Cs�ndes h�vess�g �ramlott az ujjaiba. Megsimogatta az �ll�t, amelyet feh�r kend�vel k�t�ttek fel, �s az �tl�tsz� kez�b�l cs�ndesen, vigy�zatosan kivonta a r�zsaf�z�rt, s az inge al� dugta.

– Nini, az atlaszcip�cske – mormogta Idem, �s j�lesett neki, hogy igazat mondott a kisasszony. Val�ban, a cip� talpa m�g nem �rintette a f�ldet. H�feh�r volt az, mint a szalag, amely bok�n fel�l volt a feh�r harisny�s l�bra k�tve. �s sz�les, feh�r, apr� k�k vir�gokkal behintett szokny�ja, mint a lengyel d�m�k�, akik nyaranta a v�ros hat�r�ban a f�rd�helyen t�ncolnak, m�g a terjedelmes karnagy a s�r�scsizm�t rejtegeti a sz�k alatt, s mindennap elj�tssza �rd�g R�bertb�l* a nyit�nyt.

A barna le�nyf�cske nyugodtan, �ntudatosan fek�dt a kis p�rn�n, mintha tudta volna a halott, hogy Idem t�rdepel a kopors� mellett, �s azon gondolkozik, hogy megcs�kolja-e a le�nyt? Majd m�st hat�rozott. Gy�ng�den der�kon �lelte Eszterfi kisasszonyt, kiemelte a kopors�b�l, �s a halottat karjaiban tartva, n�h�nyszor v�gigs�t�lt a szob�n.

– Menyasszonyom – mormogta komolyan, meggy�z�d�ssel. – Most megmondhatom neked, hogy nagyon szerettelek, hogy majd megbolondultam �rted, �s sz�nd�komban volt, hogy egyszer elragadlak, �tviszlek a hat�ron, �s be�llok valamely v�ndorsz�nt�rsulathoz, mert tehets�gem van a sz�n�szethez. Mondd, elhiszed, hogy szeretlek? Kit �ljek meg �rted? Leugorjak az ablakb�l az �les m�lys�gbe? Vagy a foly�ba, ahol �rv�nylik az �r?

A karjaiban fel �s al� hordta a le�nyk�t, m�g a horkol�s meg�llott a sarokban, �s valaki „J�zus-M�ri�t” ki�ltott. Az asszonyvis�t�sra Idem a kopors�ba fektette Eszterfi kisasszonyt, �s kiugrott az ablakon. S�ntik�lva, ny�gve ment tov�bb a sik�torban.

S ez�rt m�snap k�l�nb�z� akad�lyok mer�ltek fel a halott Eszterfi kisasszony eltemet�se k�r�l. A m�kos sz�j� lengyel kisasszonynak elj�rt a sz�ja. Idemet b�rt�nbe z�rt�k, �s Esztert csak harmadnap, p�sp�ki engedelemmel temett�k el a r�gi temet�be, de rosszh�r� le�nyk�nt emlegett�k m�g �regkorukban is a lakosok.

 

A kalandos �reg�r

Elk�vetkezik az id�, mid�n csod�lkozunk azon, hogy egykor mily bolondok, boldogok voltunk, hogy szeretni tudtunk, hogy kedv�nk volt az �lethez… Ah, hisz az a legcsod�latosabb, hogy �l�nk! Mid�n m�r minden elm�lott mell�l�nk, ami egykor kellemes, dr�ga, t�nem�nyes volt. Elm�lt a szerelem, az ifj�s�g, a t�lcsapong� fant�zia �s a m�ly egyenletes �lom. M�s �ze van a keny�rnek �s a tengeri r�knak. A f�lkel� nap m�s gondolatokat �breszt benn�nk, mint t�z esztend�vel ezel�tt. A ritkul� f�k m�g�tt egy m�s hold leskel�dik. A kocsi z�rg�s�ben, mid�n utazunk, t�bb� nem j�nnek vel�nk a tarka �rnyak, a j�kedv� �tit�rsak, a n�t�z� v�ndorleg�ny, az �reg, j�lelk� fogad�s, idegen v�rosok friss, tiszteletre m�lt� asszonyai �s hegyoldalban felt�nedez� tiszta, kis r�gi v�rosok, amelyekr�l egykor azt gondoltuk, hogy itt volna j� �let�nket t�lteni. Ah, hov� lett sz�v�nkb�l a l�thatatlan kis heged�s, aki f�radhatatlanul vonta a maga n�t�j�t?… Valahol elvesz�tett�k �t, mint farsangi d�rid�r�l hazafel� kocog� v�n kontr�s* elhagyja hangszer�t a hajnali k�dben. A muzsik�st egy percre – vagy egy esztend�re – kivett�k kab�tunk al�l, figyelmesen egy sarokba elhelyezt�k, miut�n megintett�k, hogy cs�ndesen viselkedj�k, ne zavarja az alv� asszony �lm�t. Az asszonyi �lom, a hazugs�g, a b�b�j a kac�rs�g sz�nes lepk�je fel� boldogan emelt�k homlokunkat. Ide sz�llj, sz�p pillang�, a szememre, az eszemre, a lelkemre, az eml�kezetemre. .. J�jj, asszonyhazugs�g, dr�ga t�nem�ny, aranyat v�rz� napsz�llati felh�, k�bult zenesz�ma amorettes* muzsik�l� �r�nak, s�rga selyemf�gg�ny�k�n �tsz�r�d� hajnalcsillag sug�ra, boldogan epedett �ngyilkos hal�l �s vir�ggal be�ltetett, n�i k�nnyel �nt�z�tt, reg�nyes, mag�nyos s�rhalom az erd�sz�len… J�jj, �let-tudatlans�g, vak boldogs�g �s m�lyen szunnyad� lelkiismeret: b�n�s szerelem. A lepke zizegve leereszkedett, mialatt a kis heged�st a sarokb�l elemelte valaki. N�ha fantasztikus �jszak�kon m�g hallatszott nagyon messzir�l a heged�sz�, elhagyott, n�ma kertekben, mag�nosan �ll� h�zakban, olykor a f�ld alatt, behorpadt s�rokban h�zatta valaki a halhatatlan n�t�t. Azt�n mindig messzebbre vitt�k a heged�t, az elhagyott h�zak m�g�tt hi�ba leskel�dt�nk, hogy az �r�mpiros ablak felny�ljon, s odabentr�l kisz�lljon n�h�ny taktus a r�gi zen�b�l a hideg �jbe, az eltemetett szeret� s�rja eln�mult… S mind ritk�bban j�n vel�nk szembe az �ton egy-egy arc, amelynek von�saiban hasonlatoss�got tal�lhatunk a r�gm�lt archoz, szem�ben f�nyt, amely egykor megig�zett, �s l�p�s�ben zen�t, amelyet a kis karnagy hajnali �lomhoz j�tszadozott. Nemde, csod�latos, hogy �l�nk?

E hossz� besz�det egyed�l mondta, vagy gondolta egy �sz�l� �r egy padon a Cs�sz�r-f�rd� udvar�ban, mik�zben d�li zen�t j�tszott a bosny�k zenekar a feh�r asztalok k�z�tt, a kis pavilonban, �s a nagy f�k �sszehajladoztak a felsz�lben. M�r szeptember volt, s reggelenkint a Dun�r�l j�v� friss fuvalom halott atyafiakat tal�lt a z�ld levelek k�z�tt, akik bizony�ra �lmukban haltak meg az �jszaka. A vid�ki urak �s asszonys�gok, akik a nyarat itt t�lt�tt�k, hazafel� k�sz�l�dtek, �s mindig hosszasabb pillant�st vetettek az �don, piros sz�nyeges fogad�ra, a cukr�szboltra �s a sal�tromos falakra. Ah, mily gy�ny�r� hely volt ez ny�ron, mid�n a r�gi f�rd� a sz�talan katolikus papokkal �s �reg inasokkal a z�g�, sisterg� Budapest k�zel�ben �gy helyezkedett el, mint egy hatvanas �vekbeli eml�ny a nagyany�nk szalonasztal�n, parasztb�natos tekintet� Arany v�rja az �-pirosba k�t�tt k�nyv felnyit�s�t a selyempapiros m�g�tt, szomork�s Tompa* a vir�gokr�l �rt reg�t, �s ojtott dr�ga �rz�st a kis kertj�kben kert�szked� paple�nyok sz�v�be: e r�gi padokon, a nagy f�k alatt �ket olvast�k a kisasszonyok. A bosny�k* zenekar �ppen egy Chopin-mazurt* j�tszott.

A s�t�nyon hossz� k�penyeges h�lgyalak k�zelgett, kalapja, cip�je �s f�tyola, b�, vir�gos szokny�ja �s kis legyez�je, a k�ltem�nyes k�nyvecske, amit kez�ben tartott: – valamely r�gen olvasott reg�ny lapjaib�l l�p el�. Szerelmes Iv�n – a deres �r neve – szalonkab�tj�ban fel�llott jobb kez�vel leemelte vad�szkalapj�t, �s a sz�v�hez �rintette kez�t. Nevetni lehetett volna e jeleneten, ha az id�t�l �s szenved�st�l megviselt arcon, a sz�gletekbe fut� r�ncokon �s a j�s�gos, tiszta �letet felt�telez�, b�natos tekinteten – amilyen azoknak a f�rfiaknak a tekintete, akik legels� fiatals�gukban rem�nytelen�l �s �r�k�letre beleszerettek valamely h�lgybe – nevetni lehetne.

– Iv�n! – ki�ltott fel f�tyola alatt, szinte megcsukl�, any�skod� hangon a hervatag n�, mintha egy r�gi sz�ndarabot j�tszana �jra, nyugalomba vonult dr�mai sz�n�szn�, aki megveti az �j divat hazugs�gait.

– Iv�n, mi lett mag�b�l?

– Asszonyom, bocs�sson meg, hogy mer�szeltem �letjelt adni – annyi esztend� ut�n… El�rehaladt korom, betegs�gem �s az alkalom, hogy ism�t a f�v�rosban lehetek, csup�n a Duna v�laszt el egym�st�l, r�gi eml�kek esti l�togat�sa e helyen, ahol egykor �nnel oly boldog voltam, e r�gi f�k, amelyek alatt s�t�ltunk, a kert, ahol a v�ndormadarak sz�ll�s�t n�zt�k egyszer �sszel, �s �n arr�l besz�lt egy alkonyattal, hogy kedves �r�ja, F�y Andr�s, akinek az�ta minden munk�j�t megszereztem: ez volt az oka, hogy mer�szeltem levelet �rni, miel�tt elhagyn�m a f�v�rost, hogy soha t�bb� ide vissza ne t�rjek.

– �n, Iv�n, eml�kezett az �n csacskas�gaimra? – k�rdezte meglepetten a deln�.

– Nem csacskas�gok voltak azok, hanem felejthetetlen, dr�ga percek, amelyekkel engem �r�kre lek�telezett.

– Kedves – felelt bizonyos meghatotts�ggal az asszony. – Sajnos, �n feh�r holl� a f�rfiak k�z�tt, Iv�n. R�gen nem divat m�r olyan kedves szavakat mondani a h�lgyeknek, mint amilyeneket �n mond. A r�gi gavall�rok val�ban m�sok voltak, mint a maiak.

– Egy r�gebbi kor gyermeke vagyok, asszonyom, �s �letm�dom, cs�ndes falusi remetes�gem, hossz�, mag�nyos est�im hozz�j�rultak, hogy megmaradjak olyannak, amilyen fiatalkoromban voltam a Cs�sz�r f�rd�i plat�nok alatt. Szent �s szeg�ny po�t�k voltak a bar�taim… Ha eml�kszik, magam is hozz�fogtam egy hossz� k�lt�i besz�lyhez, az akkor divatos Anyegin* nyom�n, mint Reviczky* elkezdte volt �rni a Szeptembert, amely sajnos, csak t�red�keiben maradt meg. G�sp�r Imre* volt a bar�tom, �s Benedek Alad�r* hetilapj�ban a rejtv�nyrovatot szerkesztettem. Szents�ges, sz�p ifj�s�g. Bal�zs S�ndort* sz�v�nkkel �s elm�nkkel egyform�n im�dtuk.

– Ah, eml�kszem e r�gi t�ncosokra, akiket kegyed egykor a Cs�sz�r f�rd�i b�lokon nekem bemutatott. Erd�lyi Gyula* hetyke Pest megyei cs�rd�sa felejthetetlen. Vajon �lnek m�g �k, �s szoktak-e t�ncolni? – k�rdezte a h�lgy, �s s�r� f�tyol�t megigaz�totta arc�n.

– Eml�kszik a k�pre, asszonyom, amelyet Barab�s* festett? A lobog� haj� k�lt�re, aki kis lugasban t�rdepel, �s h�lgye �l�be hajtja fej�t? Eml�kszik a magyaros szab�s� ruh�zatokra, a csizm�ra �s a k�lt� kez�ben a papiroslapra, amelyr�l Pet�fi Szeptember v�g�n c�m� vers�nek els� sora volt olvashat�? Ez olajnyomat n�pszer� volt, s�r�n feltal�lhat� volt a honle�nyok szalonjaiban. Nos, ilyen t�rdepl� k�lt�k voltunk mi mindannyian abban az id�ben, mid�n sz�vesen vette nagys�god, ha est�nkint ablakai alatt s�t�ltam.

A deln� hirtelen felkacagott:

– Bolonds�g – ki�ltotta –, de most m�r ugye bevallhatom, hogy nem egyed�l volt, kedves Szerelmes Iv�n, aki az ablakaim alatt s�t�lt…

Az id�s f�rfi� meglepetten, zavarodottan mosolygott:

– Mi�rt mondja ezt, asszonyom?

– Hisz m�r �regek vagyunk mind a ketten, Iv�n. Nem szabad komolyan venni azt, ami elm�lt. Sz�p volt, dr�ga, gy�ny�r� t�nd�r�lom volt az ifj�s�g. De elm�lt, mint egy m�mor�t� farsangi t�ncest�ly a r�gi redutban*, vagy egy k�l�n�s, eml�kezetes operai el�ad�s a r�gi Nemzetiben, mikor Erkelt�l* vagy Donizettit�l* j�tszottak. A p�holyom h�tter�ben valaki megcs�kolta a meztelen nyakam. Tal�n �n…

– �n nem b�torkodtam – felelt Iv�n.

– Nos, mindegy. M�g s�pl�d�sok j�rtak Pesten a belv�rosi udvarokba, �s eb�d ut�n, a pamlagon k�nny� �lomba ringatott a f�ll�b� katona verkliz�se*. Kir�l �lmodtam? M�r elfelejtettem. De �nr�l is. L�vas�t j�rt �t a budai hegyek k�z�, �s a hossz� z�ld kocsikon nyitva voltak az ablakok. Furcsa, hogy csaknem minden bar�tja a V�rosmajor erd�be h�vott tal�lkoz�ra, mint ak�r kegyed, j� Iv�n. Tal�n el�rult?

– Asszonyom.

– K�s�bb sokan el�rultak. Hisz sz�n�szn� voltam – s�hajtott a deln�. – Nem becs�lt�k meg a j�s�gomat, odaad�somat, gy�ng�ds�gemet. Mily nevets�ges volt, hogy a f�rfiak mindig vir�got t�ztek ilyenkor gomblyukukba! Mindegyik szenvedett, s�rt, esk�d�tt, Istenem! M�r legt�bbsz�r el�re tudtam, hogy e mondatot hogyan kezdik. �s csak arra vigy�ztam, hogy id� el�tt ne jussanak az �dvh�z.

– Saj�ts�gos – mormogta Iv�n, �s f�z�san begombolta a szalonkab�tj�t.

– Nem – felelt az asszony ell�gyulva. – �n mindig kiv�tel volt. �nre �gy gondoltam, mint vas�rnap d�lut�ni, sv�bhegyi kir�ndul�sra, mid�n v�ratlanul vihar lepett meg az erd�ben, gondoltam az elef�ntcsont fesz�letre, amely �gyam felett f�gg. �n mindig szel�den, megad�ssal, t�tov�z�s n�lk�l n�zett fel�m a t�vols�gb�l. Hossz� �vekig, ha szomor� voltam, vagy betegs�g ker�lgetett, �rni akartam �nnek, j�jj�n �s vegyen el feles�g�l. Ma is csod�lkozom, hogy nem mentem f�rjhez �nh�z.

– �n is – mormogta a foga k�z�tt Iv�n.

– Tal�n megb�ntottam? – k�rdezte az asszony, �s meg�rintette Iv�n v�ll�t. – Bocs�sson meg. Locsogok, mint fiatalkoromban.

Iv�n hosszabb ideig n�zett a f�ldre, �s �reg arca saj�ts�gosan elszomorodott.

– Mi�rt mondta, hogy m�st is szeretett?… Mi, r�gim�di f�rfiak olyan balgatag, v�n gyermekek vagyunk, hogy azt hissz�k, szerelm�nkkel �r�kre boldogg� tesz�nk egy n�t. K�l�n�s, hogy �n megesk�dtem volna a nagys�god h�s�g�re! Valahogy mindig �gy gondoltam, hogy �l valahol egy asszony, mint a r�gi reg�nyekben, aki mindig re�m eml�kezik. El�br�ndozik a sz�p napokon, a vissza nem t�r� perceken, a cs�kon, a szerelmen, az �ngyilkoss�gig folytatott boldogs�gon. �s azt gondoltam magamban, hogy egyszer majd visszat�rek, �s megism�telj�k a m�ltat, ha m�sk�ppen nem, v�gigolvassuk az aranymetsz�s� napl�t, amelyet tudom�som szerint asszonyom napr�l napra �rt…

– Azt nem – felelt ijedten az asszony. – Hisz tudja, hogy szerettem.

A visszhangos udvarban elhangzott a zene, mint az �r�m vagy f�jdalom felkap utaz�kocsij�ra, �s b� k�penyeg�be burkol�zva, n�ma utaz� m�dj�ra megy �j t�jak fel�.

A szentiment�lis* �reg�r m�snap elutazott a v�rosb�l.

 

F�rfimese

Fiatalkoromban sokat k�boroltam k�l�nb�z� kis v�rosokban, hov� c�ltalanul, terv n�lk�l, szinte v�letlen�l �rkeztem, an�lk�l, hogy sz�mot adni tudn�k arr�l, hogy mi�rt utaztam. A vas�ti menetrend elrongyosodott a kezemben; szerettem azokat a v�rosokat, ahov� d�lt�jban �rkezett a vonat, �s a p�lyah�zt�l hossz� s�t�val lehetett megk�zel�tem a v�rost, frissen csapolt s�rnek a szenz�ci�ja a s�rh�z k�rny�k�n, v�gigbandukolni a korz�n, �s ismeretlen n�k szem�be n�zni, meg�llani tavasszal nyitott, vir�gcserepes ablakok alatt, ahol valaki zongor�zik vagy �nekel… De kedveltem az alkonyati �r�t is, k�s� d�lut�n �rkezve kis v�rosokba, mid�n furcsa mantillok-ban*, fedetlen f�vel, vagy v�llra vetett kend�ben egym�shoz l�togat�ba j�rnak a v�roska h�lgyei, az utc�n furcs�n kopognak a l�p�sek, halk, k�l�n�s zen�j� n�i hangok hallatszanak a hom�lyb�l, a kis boltokb�l szinte rejtelmesen j�n ki a petr�leuml�mp�sok f�nye, �s valahol m�r jav�ban kugliznak a p�nz�gyi hivatalnokok. Szerettem ismeretlen kis fogad�kban �ld�g�lni, amely a Vaddiszn�nak vagy a Feh�rl�nak volt c�mezve, a fogad�ssal elbesz�lgetni a helybeli dolgokr�l, meglesni a leereszked� �jszak�t egy r�gi b�stya al�l vagy az elhagyott kis s�tat�rr�l, ahol a k�zelg� �sz illata lengett a falevelek alatt. �s h�nyszor hallgattam idegen, sohasem l�tott emberek �lett�rt�net�t �jjel a v�r�teremben vagy �lmatlan �tban a vas�ti kup�ban!

Egyszer egy fiatal f�rfi mes�lte valahol, valamerre, tal�n egy �tsz�li fogad�ban a k�vetkez� t�rt�netet.

M�g h�szesztend�s sem volt, amikor megismerkedett egy n�vel, aki t�z esztend�vel id�sebb volt n�la. Sz�m�t�, tapasztalt, pr�b�lt h�lgy volt, aki m�r egyp�r f�rfi� s�rhantj�t �polta; se sz�p, se kedves, se gazdag, Borosty�n (�gy h�vt�k) �r�lt m�dj�ra beleszeretett, amint a tapasztalatlan, j�sz�v� fiatal f�rfiak beleesnek valamely sz�m�t� h�lgy tenyer�be. A h�lgy, miut�n a v�rosban m�r el�gg� ismert�k, f�rjhez �hajtott menni. Borosty�n minden k�vet megmozgatott, futott, szaladg�lt, k�ny�rg�tt, am�g az enged�ly meg�rkezett, hogy a h�lgyet n��l veheti sz�lei akarata ellen�re. A hossz� harcban elf�radt, elf�sult Borosty�n keser�s�get �rzett mag�ban, mikor elk�vetkezett a nap, h�lgy�t olt�r el� vezetni. S�padt volt, betegnek �rezte mag�t, ijedten tapogatta kong� zsebeit – mennyi borraval�t szok�s adni a sekresty�snek, hol eb�delnek d�lben �s mit csin�lnak holnap? De behunyta a szem�t, mert igen j�sz�v� �s tapasztalatlan fick� volt, kiss� ijedten, de bizonyos elsz�nts�ggal k�vette menyasszony�t az olt�rhoz. „Milyen szam�r, mily rettenetes szam�r vagyok!” – gondolta mag�ban a szertart�s alatt egyfolyt�ban, �s egy�b nem jutott esz�be.

Egy h�t leforg�sa alatt Borosty�n megismerkedett hitvese lelki tulajdonaival, boszork�ny anyj�val, gonosz tulajdons�gokkal, amelyek felforralt�k a v�r�t, indulatos sz� r�ppent el ajk�r�l, mire hitvese anyja seg�ts�g�vel kidobta a h�zb�l. Borosty�n F�lix t�likab�t, p�nz, lelki nyugalom n�lk�l a havas utc�n tal�lta mag�t. Megfenyegette �kl�vel az ablakokat, azt�n elindult c�ltalanul a vil�gnak, mint a n�pmes�k h�sei.

– Nehezen ment eleinte a dolog – mondta Borosty�n –, sokszor s�rtam d�h�mben, keser�s�gemben, mikor egyed�l voltam. Bujk�ltam az emberek el�l, kiskocsm�kban �ld�g�ltem a v�ros v�gein, �s mindig valamely csod�ra v�rtam, amely megszabad�t k�nz� szenved�seimt�l. Nyitott szemmel, vil�gosan l�ttam, hogy megcsaltak, mint egy vid�ki parasztot a r�gi Kerepesi �ti boltosok. �s nem tudtam belenyugodni megcsalat�somba. �jjelenkint, mid�n a v�ros elcsendesedett, els�t�ltam a j�l ismert ablakok alatt. A kezem �k�lbe volt szorulva, de a sz�vem mondhatatlanul sajgott. A falhoz �t�gettem a fejem. „Te ostoba, te b�rgy�, te l�gysz�v�, te jellemtelen gazember!” – mondogattam fogcsikorgatva a havas utc�n, ahol gondosan elsim�tottam l�bam nyom�t a h�ban, nehogy megl�ssa valaki. Majd meg�lltam, �s forr� k�nnyek folytak v�gig arcomon, t�n a sz�vem kell�s k�zep�b�l j�ttek e k�nnyek, �gy �gettek. Olykor, nagyon messzir�l megfordult bennem a gondolat, mint egy csillap�t� orvoss�g, hogy nem kell v�gleg k�ts�gbeesni; m�g mindig nyitva �ll el�ttem egy �t, amelyre l�pve megszabadulok testileg is f�jdalmas gy�tr�d�seimt�l. Igaz, hogy erre az �tra csak egyszer lehet menni, �s visszat�r�s nincs. Az �ngyilkoss�g gondolata halov�nyan, szinte egy messzir�l hangz� �nek ritmus�val kelt �letre a sz�vemben. F�radtan, f�l�lomban foglalkoztam m�r a m�dozatokkal is. A foly�… Leugrani egy toronyb�l… Vas�ti s�nekre fek�dve bev�rni az �jjeli vonatot… A pisztoly bizonytalan, de k�nny� megold�s. A zsebkend�met a nyakamra csavarintottam, �s pr�b�lgattam, hogyan megy az akaszt�s. J�f�le m�reghez neh�z hozz�jutni…

Mi�rt, mi�rt? Sok�ig nem tudtam, hogy mi�rt akarok meghalni, mint egy ostoba k�ly�k. A bossz�s�g megcsalatotts�gom felett vagy a sz�gyen hontalans�gom miatt? T�n most der�l ki, hogy mennyire szerettem azt a hitv�ny n�t, hogy m�r �lni sem tudok t�bb� n�lk�le?

Nem tudom, sohasem tudhatom meg, hogy mi okozta ezt a rettenetes z�rzavart bennem. Sok�ig, h�napokig tartott ez az �llapot. F�l�r�lten, lerongyol�dva csavarogtam a k�ls� kocsm�kban, szak�llam n�tt, �s az arcom oly feh�r lett, mint a k�s�rtet�. Csod�lkozom, hogy a rend�r�k el nem fogtak �jjelenk�nt. Csod�lkozom, hogy senki sem j�tt seg�ts�gemre. Igaz, hogy f�lig-meddig idegen voltam a v�rosban, de �n bizony�ra nem tudn�k oly r�szv�tlen lenni a szerencs�tlenek ir�nt, mint ahogy az emberek cselekedtek velem. Bar�tom, de m�g csak ismer�s�m sem volt t�bb�. Mintha a hazug sz�j� n� az eg�sz v�ros lakoss�g�t ellenem usz�totta volna, mintha valamennyi f�rfi a v�rosban neki adna igazat, elfordultak, ha megl�ttak, id�vel az �henhal�s veszedelme fenyegetett… Sok �v m�lva megtudtam, hogy a n� azt h�resztelte el a v�rosban, hogy �jnek idej�n anyjost�l egy�tt meg�lni akartam �ket. Ma is csod�lkozom, hogy nem akadt egyetlen j�raval� f�rfi a lakoss�gban, aki azt mondta volna, hogy helyesen cselekszem, ha a gyilkoss�got elk�vetem. A nyomorban, a szenved�sben, az �hez�sben mind vil�gosabban t�nt fel el�ttem helyzetem. Az a n� f�rjes �llapot� szem�ly akart lenni, �s nyilv�n ez�rt kellett fel�ldoznom fiatal, �rtatlan �letemet. A n� sohasem szeretett, b�r ezt eleget mondta. �s hogy nevetg�lnek most a h�zban, amely egykor a legbar�ts�gosabb, legkedvesebb h�znak t�nt fel el�ttem. H�napok vagy �vek m�ltak el? M�g mindig l�ttam a meghitt ablakf�lk�t, hol �r�kig �ld�g�lt �lemben.

L�keresked�k j�ttek a v�rosk�ba. Nagy csizm�j�, hangos, ravasz tekintet� f�rfiak, akik a bugyell�rist* �gy elrejtett�k ruh�zatukban, hogy azt senki fel nem fedezhette. A zsebk�st marokra szor�tott�k, amikor kenyeret szeltek, �s a borb�ly oly er�sen borotv�lta �ket, hogy a v�r�k kiserkedt. Felfogadtak, magukkal vittek, a hat�ron t�l ment�nk, lovakat vett�nk, �s lassan-lassan �szrevettem magamat, hogy hangosan besz�lek, �j csizm�ra v�sik a fogam, �ppen �gy bar�tkozom a kocsm�rosokkal, mintha mindig k�z�j�k tartoztam volna. Csak a n�szem�lyeket nem vettem �lembe, ak�rmint kedveskedtek is k�r�l�ttem.

– Cs�pd meg, Ferk�! – mondogatt�k a gazd�im a kocsm�rosn�kra, szolg�l�kra mutatva. De a Ferk� csak fanyarul a v�ll�t vonogatta. Nagyon megut�ltam a n�ket.

A szerencse kedvezett a v�s�rokon. Magam is meglep�dtem, mikor n�h�ny ezer forint gy�lt �ssze r�vid id� alatt a bugyell�risomban, amelyet most m�r �n is tudtam megfelel� rejt�lyesked�ssel gondozni. A bank�kat, a zs�rosakat, agg�d� figyelemmel sz�mon tartottam, �zleteken t�rtem a fejem, �s bizonyos megel�ged�ssel n�zegettem a csizm�m orr�t az �tsz�li fogad�kban.

A l�v�s�rnak darab id�re v�ge szakadt, a keresked�k elsz�ledtek otthonaikba, egyed�l maradtam. Hov� menjek?

A vonaton jegyet v�ltottam, mintegy megszok�sb�l, abba a v�rosba, ahol az asszony lakott, mintha v�rna ott valaki. Megint t�l volt, j�gcsapok cs�ngtek le az ereszekr�l, �s a toronynak h�bund�ja volt: csakhogy most j� meleg ruh�m volt, csizm�m, sapk�m, p�nzem… „Ejnye, mit csin�l az az asszony, mi�ta nem l�ttam?” – gondoltam magamban. – Az �rd�g haragszik r�, asszonyra nem lehet haragudni – mondt�k a kupecek.

T�kre el�tt �lt, haj�t rendezgette, furcs�n, kancsal�tva r�m nevetett.

– Mag�t v�rtam, F�lix. Rem�lem, hozott a v�s�rr�l valamit. V�s�rfi�t.

Az �szveszt� mosolyg�sa, a hangja, a v�lla, a k�t kis keze tal�n szebb volt, mint valaha.

– Hoztam mag�nak p�nzt – mondtam, �s sz�gyenkezve adtam �t vagyonk�mat, amelyet akkor nagyon keveselltem.

– K�sz�n�m – sz�lt, �s megsimogatta a fejem.

Az�ta sem simogatta senki a fejem, mi�ta � simogatott.

�s n�h�ny boldog h�t k�vetkezett ezut�n. A v�rosk�ban g�nyosan nevetg�ltek a n�k, a f�rfiak, mikor vele karonfogva megl�ttak, nem j�rtunk teh�t sehov�, otthon �lt�nk, az ablakm�lyed�sben.

M�g egy reggel r�m f�rmedt:

– M�rt nem viszi m�r el az �rd�g? – k�rdezte. –Takarodj�k ki a h�zamb�l.

Felkeltem, csendesen fel�lt�ztem, �s lassan k�sz�l�dtem, hogy valamely rettenetes dolgot fogok mondani, miel�tt az ajt�t bez�rn�m magam ut�n. Azt�n nem tudtam semmit sem sz�lni, csak lehajtott fejjel bandukoltam a v�rosv�gi fogad�ba, ahol egykor bujdostam. �jjel �jra s�t�k az ablakok alatt, �ngyilkoss�gi tervek, elfojtott k�nnyek a torkomban… Szerencs�re, egy h�t m�lva j�ttek a l�keresked�k, �s �tra kelt�nk l�v�s�rl�s c�lj�b�l.

F�lix elhallgatott.

A mutat�ujj�val a kifr�ccsent borb�l egy n�i nevet m�zolt a z�ld asztalra, nagy, sz�mjegyhez hasonl� bet�kkel.

– Most harminck�t �ves vagyok. �jra hozz� megyek. Tal�n tizedszer… Istenem, mi lesz ennek a v�ge? K�l�nben a kupecn�k k�z�tt sok a hasonl� term�szet� asszony. M�snak is van baja a feles�g�vel.

Legyintett, s elkomorodott.

– Most m�r eg�sz �letemben lovakat fogok venni �s eladni. Am�g �lek, pedig sok� �lek. T�n �tsz�z �vig… Mindig lovakat. Nem lehet seg�teni rajtam.

 

A z�ld harisny�s n�

Mizenkei huzamosabb ideig abb�l tengette �let�t Pesten, hogy �reg h�lgyeknek tan�csot adott, kihallgatta apr�-csepr� bajaikat, orvost szerzett, apr�hirdet�st tett k�zz� csel�dv�ltoz�s idej�n, vagy ha a kedvenc kutya elk�borolt a h�zt�l, figyelemmel k�s�rte a br�nni lott�t, �s a sorsjegyek sz�mait notesz�be �rta, leveleket �rt mesterembereknek, telefon�lt a g�zgy�rnak, az �r�t n�ha maga is meg tudta jav�tani, �s legazemberezte a h�zmestert. Mizenkei akkoriban m�r f�l l�bbal nyugalomba vonult, �s mindig a n�k k�r�l �l�sk�d�tt, t�ncosn�k ut�n vitte a t�nccip�ket, sz�n�szn�k �lt�z�i el�tt �l�lkodott, a f�v�rosban m�g ismeretlen vid�ki le�nyokat p�rtfog�sba vett, megrendel�ket szerzett a szab�n�knek, �reg f�pinc�rekkel titokban tegez�d�tt, seg�tett eladni a tavalyi f�c�nt, �s szemet hunyt, ha vend�gs�gben nagyobb �sszeg� volt a sz�mla. Minden vir�g�rus le�nyt �s zongor�st p�rtfogolt. A fi�keresek* messzir�l k�sz�ntek neki, ha t�rsas�gban volt. Ny�ri �jjel, hajnal fel� az Andr�ssy �ton �ld�g�lt egy padon, �s a liget mulat�helyeir�l hazat�r� n�ket kik�rdezte a mulat� f�rfiakr�l, elfogyasztott italokr�l, szerelmeikr�l, mindent szeretett tudni, ami az �jszakai �letre vonatkozott, olykor �ton�ll� m�dj�ra, s�tap�lc�val a fi�ker lovai el� �llott, ha odabent a kocsiban p�nzes ismer�s�t felfedezte. K�l�n�sen szerette lesni a r�c* milliomost, ha k�mei h�r�l adt�k jelenl�t�t a f�v�rosban. Mizenkei ilyenkor teljes biztons�ggal n�zte meg �r�j�t az Andr�ssy �ti padon, �s a liget felett mutatkoz� t�nd�kl� hajnali felh�k alatt csup�n a r�c pejlovait v�rta. A r�c hajnalban m�r r�szeg volt, �s sz�tlanul engedelmeskedett Mizenkei parancs�nak. Kivette t�rc�j�t �s �tny�jtotta a k�lcs�nt. Mizenkei meglehet�s izgatotts�ggal tette el a p�nzt, de k�s�bb nyugodt hangon rendelkezett a b�rkocsissal:

– Vigye haza ezt a sert�st!

Azonk�v�l nagyon szeretett alv� ismer�sei zseb�ben kutatni, ha azok a mulats�g hev�ben elszundik�ltak, a n�knek csak az�rt cs�kolta meg a f�l�t, hogy megpr�b�lja, vajon a gy�m�nt f�lbeval�nak milyen szerkezet� a z�rja, minden �j n�t�t tudott, b�s baritonon dalolt, mindenkit megvetett, kics�folt, r�galmazott, olyan jellemtelen volt, mint egy cig�nysz�n�sz Szalonikiben, olyan b�lcs volt, mint egy v�n remete, aki fagy�k�ren �l az erd�ben, �s olyan szerelmes volt, mint egy borb�lyleg�ny vagy egy k�lt�. T�len k�rtyaasztalok k�r�l �l�lkodott, csal�di titkokat kif�rk�szett, hamis j�t�kosokat zsarolt, a hitelez�ivel k�sre ment, a szab�ja a testi er� fens�bbs�g�n�l fogva varrt �j ruh�t, a beteges k�v�st megfenyegette, hogy elcs�b�ttatja k�v�natos feles�g�t, �jjelente a h�zak fala mellett csendesen ballagott hazafel� – sohasem tudta senki, hol lakik –, �s arra gondolt, hogy reggelre �ngyilkos lesz. Azonban �ppen �gy megvetette a hal�lt, mint az �letet. Szerette a h�v�s szob�t, ahol p�r�re vetk�zve lehet cigarett�zni ny�ri d�lut�n, szerette azokat az embereket, akiket nem ismert, kik nappal �lnek �s dolgoznak csal�d�rt, becs�let�rt, tisztess�g�rt, szerette azokat a n�ket, akikr�l mi rosszat sem mondhatott, �s a harmad�vi divatban �s �cska cip�ben j�rtak, gyermekeket neveltek, �s rongyos pongyol�ban �ltek odahaza. Minden �jjel torkig itta mag�t a bar�tai j�volt�b�l a legfinomabb italokkal, holott undorodott a francia pezsg�t�l, k�nny� kerti bort szeretett volna inni szolyvai v�zzel, �s csak n�h�ny poh�rk�val, falusi h�z csendes verand�j�n. Ha olykor p�nzhez jutott, lak�hely�t�l messzi es� j�zsefv�rosi kocsm�kba ment, ahol azt szerette, ha rendes embernek v�lik, aki a maga h�rom decije ut�n �jf�l el�tt lefekszik. B�s�gesen politiz�lt a polg�rokkal, a kucs�berrel* j�tszott, olcs� szivart sz�vott, �s a v�rosi �p�tkez�st megvitatta; sajnos, ezek a maj�lisok* mind ritk�bbak lettek a Mizenkei �let�ben, mind t�bb id�t kellett t�ltenie az �jjeli mulat�helyek k�rny�k�n, hogy a neh�z viszonyok k�z�tt meg�lhessen. Reggel szeretett volna borotv�lkozni �s csak vas�rnapokon, mint a falusi emberek, �s minden este borb�lyhoz kellett mennie! A cig�nyzen�t m�r annyira ut�lta, hogy �nmag�ra haragudott a zen�szek j�t�ka miatt. �tven�ves volt, �s magas sark� f�lcip�t hordott, festette a bajusz�t, a haj�t, f�nyes�tette a k�rm�t, dr�ga cigarett�t sz�vott, holott szinte fizikai f�jdalmat okozott neki a k�lniv�z szaga.

A mulat�hely vir�g�rus asszonya, a hervadt kam�li�hoz hasonlatos Diana, egy hajnalon – m�g az elrobog� kocsik z�rg�s�t hallgatt�k az el�rvult t�ncteremben – �gy sz�lt Mizenkeihez:

– J�zsi b�csi, j�jj�n el holnap d�lut�n hozz�m, maga okos ember, �s tan�cs�ra volna sz�ks�gem.

Diana fekete selyem h�ziruh�ban, �s megillet�dve fogadta a vend�get, aki ekkor�ig csup�n fut� szerelem c�lj�b�l jelent meg a l�nyos h�zakn�l. Diana szob�ja polg�ri egyszer�s�ggel volt b�torozva, az �gy felett az Anya k�pe, a falon szenteltv�ztart�, benne a vir�gvas�rnapr�l itt maradt fa�g, s�rga vid�ki fotogr�fi�kr�l n�zegettek al� furcsa emberek, �divat� asszonyok, a h�mzett ter�t�vel bevont d�v�ny fel�l, z�ld kalitj�ban olykor kendermagot ropogtatott egy n�ma kis mad�r, �s mid�n Diana a ruhaszekr�nyt kinyitotta, hogy onnan leveleket vegyen el�, falusi illat �ramlott a fi�kokb�l.

(M�g egy �reg, feket�re sz�vott tajt�kpip�t fedezett fel Mizenkei, amilyennek t�rsas�g�ban falusi emberek n�ha hossz� �letet t�ltenek. „Az ap�m� volt, egyetlen eml�kem” – mondta Diana, �s kivette a pip�t Mizenkei kez�b�l.)

– Teh�t mir�l van sz�? – k�rdezte Mizenkei, letelepedve egy magas h�t� sz�kbe. – Tudod, hogy nem szeretek mindenf�le ringy-rongy n�i dolgok�rt f�lkelni nappal!

Diana megindultan helyeselt:

– Hisz �ppen az�rt fordultam J�zsi b�csihoz. Tudom, hogy komoly ember. A h�gom, a tan�t�n�, f�rjhez fog menni.

Mizenkei, mint a legt�bb nyugodt ember, p�r pillanatig nem sz�lt egy hangot sem. A tan�t�n� volt az a bizonyos, aki k�r�lbel�l t�z esztend� �ta elfoglalta azt a helyet Mizenkei sz�v�ben, ahol az a kamar�cska van, amely az akasztott gyilkosokn�l is �rintetlen �s szent hely maradt. Ez a kis kamra k�r�lbel�l a vil�graj�vetel alkalm�val k�pz�dik az emberi sz�vben, �s tal�n az�rt van, hogy a hal�l �r�j�ban, a haldokl�s f�radt perceiben vigaszt, megnyugv�st, a gondolatoknak erdei tiszt�s�t ny�jtsa a b�cs�z�nak. Mizenkei olykor t�len, mid�n k�s�n vil�gosodik –, a nagy havaz�sban messzir�l k�vette a tan�t�n�t, mid�n az iskol�ba ment.

Egyszer szerencs�je volt: leseg�thette az omnibuszr�l. S ekkor z�ld harisnya volt a tan�t�n� l�b�n. Mizenkei sz�v�ben ett�l a reggelt�l fogva �r�kk� z�ld harisny�ban j�rt a tan�t�n�. A harisnya olykor vil�gosz�ld volt, mint a m�ly erd�ben fut� patak, m�skor s�t�tz�ld, mint a r�tek alkonyati sz�lben. Form�s, �de, bizonyosan nagyon tiszta l�bra simult a harisnya. Ah, ha egyszer megcs�kolhatta volna Mizenkei a szorgalmas kis kezet, amely bizony�ra sz�p, kerek bet�ket vetett a fekete t�bl�ra annyi fizet�s�rt, amennyi�rt egy r�szeg t�ncosn�nek vir�got szoktak venni, hogy az nevetve kidobja a kocsi ablak�n, hazafel� menet. Tal�n a z�ld harisny�s n� volt az oka, hogy Mizenkei rendes, der�k ember szeretett volna lenni. Egy kis, szeg�ny tan�t�n� olcs� harisny�ja gyakran szinte k�nnyekre fakasztotta a v�n bety�rt, k�l�n�sen, ha valamely b�nt k�vetett el ism�t… K�r, hogy sohasem besz�lt b�vebben a tan�t�n�vel!

– Nos, itt van a v�leg�ny arck�pe, itt vannak levelei – sz�lott Diana. – �n tudom, hogy J�zsi b�csi sohasem adn� beleegyez�s�t, hogy Margar�ta rossz h�zass�got k�ss�n.

Mizenkei m�g mindig n�m�n cs�v�lta a fej�t. Istenem, legutolj�ra – egy �vvel ezel�tt – olyan volt, mint egy kis fecske, mikor az omnibuszon l�tta. Fekete f�tyolka az arc�n �s olcs� keszty� a kez�n. A cip�je bizony nem volt a legfinomabb, �s fekete szokny�ja kiss� f�nyes, mert gyakran �l a katedr�n. Mily j� volna gyermeknek lenni, �s a padsorban helyet foglalni!

K�s�bb az ablakhoz ment Mizenkei, nem szerette, hogy Diana oly �llhatatosan f�ggeszti arc�ra tekintet�t. Fekete keretes szem�veget vett el�, �s figyelmesen, meggondolva olvasta a postatiszt leveleit. Mid�n az utols� levelet visszatette a bor�t�kba, komolyan, meggy�z�d�ssel b�lintott:

– �gy v�lem, a post�s rendes ember.

– Teh�t hozz�adhatjuk Margar�t�t? – k�rdezte m�g mindig k�ts�geskedve Diana.

– Ink�bb, mint valami sz�n�szhez, vagy zongor�shoz – felelt m�ltatlankodva Mizenkei.

Diana mindk�t kez�vel megfogta Mizenkei kez�t:

– K�sz�n�m, J�zsi b�csi. Mi, a csal�dunk, a bar�tn�im �s a komolyabb n�k �jszaka mind tudtuk, hogy J�zsi b�csi �rdekl�dik a h�gom ir�nt. (Mizenkei legyintett.) Elhat�roztuk, hogy megk�rdezz�k, beleegyez�s�t k�rj�k a h�zass�ghoz.

– Csak adj�tok a post�shoz. �gy l�tom, der�k fi� – sz�lt lemond�ssal Mizenkei.

�s ett�l az esem�nyt�l kezdve Mizenkei J�zsefnek er�sen megn�vekedett a tekint�lye azon n�k k�r�ben, akik b�r �jjeli foglalkoz�st �znek, erk�lcseikben tisztess�gesek. A vir�g�rus asszonyok, a n�k, akikn�l a t�ncosn�k kv�rt�lyban* laknak, a szab�n�k, akik a ruh�kat varrj�k, s�t maguk a mulat�helyek gazd�i bizonyos r�szv�ttel n�zt�k a v�rtan� Mizenkeit. Ezent�l mindig megk�rdezt�k v�lem�ny�t a fontosabb dolgok fel�l, tan�csait �r�mmel fogadt�k. Mintha egyetlen tett�vel, lemond�s�val a z�ld harisny�s n�r�l, megvezekelt volna �lete minden b�n��rt.

 

A madridi dal

Egyszer egy felvid�ki v�rosba �rkeztem, a tornyokban szinte versenyezve sz�lottak a harangok, az utc�kon j�szag� falombokb�l �s vir�gokb�l olt�rok voltak emelve, t�mj�nf�st �s rozmaringillat sz�lldosott a leveg�ben, mezei vir�gok, hossz� sz�r� f�vek �s frissen v�gott gallyak a mez�k �s r�tek szag�t hozt�k a v�rosba. Csup�n egyetlen helyen �t� meg egy�b szag az utaz� orr�t. Egy nagyon r�gi f�ldszintes bolthajt�sos h�z �llott egy utc�ban, �s pl�hb�l vert s�r�spoharat ny�jtott el�re a k�z a kapu alatt. Egy�b kocsmajelv�ny is hi�nyzott a h�zr�l. D�lut�n teh�t itt megtelepedtem, miut�n szinte elf�radtam a harangz�g�sban, a piros ruh�s ministr�nsfi�k �nek�ben, a papok feh�r ruh�j�nak l�t�s�ban �s az utc�kon emelt olt�rokhoz v�ndorl� t�meg z�mm�g�s�ben. A f�rfiak fedetlen feje felett, mint az �rny�k sz�llott a gyerty�k �s a t�mj�nek f�stje, nagy c�hz�szl�kat cipeltek lass� m�lt�s�ggal, mintha valamely eleven, �l� szem�lyis�get vinn�nek z�kken�s �s f�radts�g n�lk�l, a fiatal n�k fej�t feh�r vir�gok �kes�tett�k, �s szinte l�that� volt buzg� im�ds�guk, amint sz�jukat elhagyta, �s halov�nyk�k bubor�k alakj�ban r�ppent felfel� a napf�nyes leveg�ben. Valahol �lland�an sz�lt egy �reg orgona, mint egy v�gtelen s�p b�g�sa a t�volban, �s l�thatatlan kis heged�k j�tszottak cincog� n�t�kat, amint a vir�g- �s kal�szszag� menet egyik utc�b�l a m�sikba fordult. A hegyen olykor elpukkant a mozs�r, �s ilyenkor mindenki a l�porf�st�t �s felvillan� t�zet n�zte, �nnep volt a v�rosban.

A r�gi kis s�rh�zban azonban oly csendess�g honolt, mintha egy m�sik v�rosba val�k voln�nak a fekete tornyok, alusz�kony barna b�sty�k �s visszhangos fedett hidak, amelyekben �gy kopogott a l�p�s, mintha az �t innen a m�svil�gra vezetne, a gy�ng�n besz�r�d� vil�goss�gban r�gi szentek �s f�urak �letnagys�g�, f�ba festett k�pei �rk�dtek a h�d belsej�ben, egy piros bajusz� kir�ly a h�d k�zep�n egy kal�csk�p� �s hossz� orr� asszonys�got t�rdepeltet a l�bain�l. Egy bocskoros �regember l�h�ton ment v�gig a h�don. A messzes�gben a fekete tornyok harangjai �gy viaskodtak egym�ssal a magass�gban, mintha feh�r s�lymok harcoln�nak a ragyog�, felh�zetlen �gboltozat alatt.

A gazda tal�n a z�szl�t vitte valamerre, huzamos ideig �ld�g�ltem a k�tszer�, nyirkos udvarban, b�doggal fedett asztal mellett, a szomsz�d h�z sal�tromos fal�n egy feh�r f�gg�nnyel fedett ablakocska volt, amelyr�l k�s�bb megtudtam, hogy a v�rosi n�k leshelye, ahonnan f�rjeiket vagy v�leg�nyeiket a s�rh�zban val� mulatoz�s alatt figyelni szokt�k. Egy mellbeteg* varr�n� lakott az ablak m�g�tt, �s szeg�ny bizony�ra sokat hervadt az�rt, hogy a n�k �gy szeretik a f�rfiakat, hogy a kocsm�ba is ut�nuk mennek. K�s�bb r�gi polg�r�rs�gbeli fegyvereket vettem szem�gyre a falon, egy sz�rke eg�r szaladt kereszt�l a szob�n, �s ezut�n nemsok�ra kiny�lott az ajt�, �s egy fiatal n� hangja szinte forr�sv�z �s az erdei gy�ngyvir�g illat�val sz�llott fel a r�gi s�r�shord�k, korhadt dong�k �s kimustr�lt, v�n borospalackok leveg�j�ben.

– Mit parancsol az uras�g?

�de, gyermeteg �s m�gis �ntudatos le�nyka �llott a k�sz�b�n. Az egyik f�lcip�csk�j�n nemsok�ra kibomlik a csokor, ha idej�ben meg nem k�ti a szalagot. A bal kez�n k�kk�ves, nefelejcs alak� gy�r�cske volt, �s az �lla alatt b�borsz�n� nyakkend�. A feh�r zubbonyka bizony�ra nem el�sz�r volt mos�sban, oly �de volt, mint egy tavaszi vas�rnap reggel, �s a r�vid kock�s szokny�cska alatt gy�ng�den domborod� l�bak mutatkoztak. A haja borzas volt, �s a barna sz�lak k�z�tt szinte a napsug�r �rzett, amelyet az �nnepi v�rosb�l hozott a s�t�t kocsmahelyis�gbe. Az arc�n h�rom vagy n�gy szepl�cske, mint egy dr�ga kis meleg f�szek a gy�ng�den meghajol� orr szomsz�ds�g�ban, hogy a mag�nyos utaz� nyomban arra gondoljon, hogy mily j� volna k�t v�rmes ajk�t az orr t�v�be, a szepl�csk�k fel� helyezni.

A kisasszony s�rrel k�n�lt, �s biztat�somra bevallotta, hogy Margotnak h�vj�k.

– Nem Margitnak, sem Margar�t�nak – mondta meglehet�s komolys�ggal –, hanem Margotnak, mint a nagymam�mat.

Bizony�ra ilyenek voltak azok a kocsm�rosl�nyok, akik miatt egykor a k�z�pkori keresked� utaz�s�t megszak�tva, hetekig �d�ng�tt a v�rosban. Ez a felvid�ki v�ros az �szaki nagy orsz�g�t ment�n fekszik, �s k�nnyen lehets�ges, hogy h�rom-n�gysz�z esztend� el�tt m�r itt j�rt Margot a r�gi s�rh�zban, �s ugyancsak helyemen �ld�g�ltem �n. Mintha egy messzi sz�zadokban elr�ppent, elt�nt jelenet t�rne vissza, mint egy csom� k�d, amely egykor a r�gi h�z k�m�ny�r�l elsz�k�tt, �s hossz� ideig a felh�k felett bolyongott, m�g egyszerre a sz�l �jra visszahajtotta a tet�re �s a szob�ba ereszkedett.

Igen, �n itt �ltem m�r valaha, valamikor… �s ha figyelmesen a l�bomra pillantok, nagy, orsz�gj�r� zsoldos-csizm�kat tal�lhatok ott, a mellemen feh�r csipkenyakkend� fodra �s a s�vegem mellett bizony�ra k�kcs�ka sz�rnya.

A Margot kis f�lcip�i helyett is csakhamar papucsok keletkeznek, �s eddig semmitmond� barna szem�ben kis, nyakba val� keresztek, r�zsaf�z�rek �s a kehely felett repked� szent ostya k�pe t�kr�z�dik, mint a k�z�pkori n�k tekintet�ben mindig a gy�ntat�aty�ra vetett pillant�st v�lem l�tni.

�n messzir�l j�v�k, a harminc�ves h�bor�b�l t�n, bizony�ra van egy m�ly kardv�g�s is valahol az arcomon.

A kocsm�rosle�ny e percig elandalodva, merengve �s kez�re hajtott fejjel hallgatta mes�imet a messzi idegen v�rosokr�l �s csod�kr�l. Akkor hirtelen meghaltunk mind a ketten, �s most, h�romsz�z esztend� m�lva, ugyanazon a helyen �jra fel�bred�nk. Hogy is volt az utols� mondat, amely elhangzott:

– K�lnben a d�m olyan magas, hogy adventben* erre j�nnek le az angyalok az �gb�l.

Az elgondolkoz� le�ny szeme �rtelmesen csillan, mint a foly� t�kr�n a hirtelen t�mad� �s elm�l� f�nyfolt. Mintha elf�radt volna az egyik karja a feje tart�s�ban, �s most v�ltoztatva helyzet�n, a bal karj�t �s tenyer�t helyez� al�, �gy sz�lal meg:

– A m�lt h�ten j�rt itt egy lengyel keresked�. Madridb�l j�tt.

– Sz�p v�ros, voltam benne – felelek. – Az ottani kir�lynak igen j� aranyp�nzei vannak. Valami v�rat kellett elfoglalni. S egy fekete szem� asszony egy dalra tan�tott egy estve. Sajnos, a dalt m�r elfelejtettem, k�l�nben elf�jn�m neked, te gy�ny�r�s�g.

A le�ny dorombolt.

– �s az asszonyt, ugye, nem felejtetted el? Az asszonyokat nem szok�s elfelejteni.

– Dehogyisnem! – ki�ltottam, �s nagyot h�ztam a kancs�b�l. – El�bb felejt�dik el az asszony, azut�n a dal. Nem tart az olyan sok�ig, hogy lyukat �rz�nk a bivalyb�r alatt, mintha elvesz�tett�nk volna valamit, egy gombot vagy egy erekly�t, amely a pestist�l megv�d. Csak egy darabig hajtom le a fejem, �s �rzem a madridi �jnek vadalmavir�g illat�t. Egy-egy pillanatra felbukkan az erk�ly �s az ablak, �jjeli p�rbajok kardcs�rg�se �s az asszony meleg lehelete, mint messzir�l j�tt j� sz�l, elh�z�dik a f�lem mellett, mint hadj�ratban, �jjeli lovagl�skor elalszom a nyeregben, �s egy z�kken�skor �lmosan k�r�ln�zek az elvonul� t�jon. Itt-ott egy templomtornyot l�tok, amelynek �vei alatt �r�k h�s�get esk�dtem ennek vagy amannak. Amott egy s�t�t b�stya, ahol raboskodtam hamisp�nzver�s�rt. Itt egy kop�r r�t: csata volt, �s a v�rem folyt. Mi�rt is felejtettem el a madridi asszonyt �s dal�t, amint �tkelt�nk a spanyol hat�ron? Mert azt gondoltam, hogy az�ta �j hadak j�ttek a f�v�rosba, �s � egy m�sik katon�t h�vott erk�lye al�… Mindent el lehet felejteni, gy�ny�r�s�gem, csak azt a n�t nem, aki nem lett a mi�nk.

– Milyen furcs�k a f�rfiak. �n nem tudom elfelejteni a keresked�t, aki n�lunk j�rt. V�r�sesbarna szak�lla volt, hossz�, hull�mos haja �s k�k szeme, mintha �vegb�l lett volna. T�m�rdek dr�ga selyem �s arannyal sz�tt brok�t volt a kocsij�n – sz�lt a h�lgy, �s olyan k�nnyed�n s�hajtott, mint a mag�nyos mad�r egyet f�ttyent az erd�ben.

– De t�ged igaz�n szeretlek, �s soha el nem felejtelek – mondtam, �s felemelkedtem a helyemr�l.

(Furcsa volt, hogy nem z�rg�tt a sarkanty�m, �s a neh�znek l�tsz� csizm�t sem �reztem.)

A le�ny felemelte szents�ges k�t szem�t.

– Soha? – k�rdezte.

A sz�vemre hajtotta a fej�t.

– Dobog – mondta cs�ndes �rvendez�ssel.

Ezut�n nemsok�ra hazaj�tt a r�gi s�rh�z �reg gazd�ja, a le�ny kisurrant a szob�b�l, �s a tagbaszakadt �regember vastag kr�t�val �rta �ssze a sz�mokat. Tov�bb utaztam a felvid�ki v�rosk�b�l, amely szinte hal�lra f�radt az �nnepnapon. �jjel egy vas�ti kocsiban, egyed�l, messzire, hirtelen hangosan mondtam:

– Margot.

 

Blanka

Kis nefelejcsek voltak a szokny�j�n, koszor�csk�k, mintha valamely r�gi imak�nyv lapjai k�z�l vett�k volna a mint�t, �s a f�lcip�je szalagokkal volt a bok�j�hoz er�s�tve, mint azokon a l�bakon, amelyek k�pzelet�nkben a t�nczen�t k�vetik, mid�n estefel� kering�t j�tszik valaki a zongor�n, �s kis velencei t�kre volt, amelyben mindig csod�lkozva n�zte hervadt, liliomsz�n� arc�t �s melankolikus, s�t�t szem�t, amely egyszer�en, �szint�n, hazugs�gok n�lk�l, szinte rem�nytelen�l n�zegetett Nagybotos Viol�ra, mint a k�ltem�nyek, amelyeket falusi mag�ny�ban �rogat az egykori test�r a cs�sz�rn�hoz. Term�szetesen oly finom volt, mint �csipk�vel d�sz�tett legyez�je, �s a t�rde alatt halov�ny r�zsasz�n� csokor fogta feh�r harisny�j�t, amelyet Nagybotosnak egyszer alkalma volt l�tni – kis csermelyt ugrottak s�t�l�s k�zben –, a nyak�n a hajzat oly szel�den simult kontya al�, mint a szent n�k k�pein l�that�. Tal�n f�lig-meddig sz�ke volt, mint a sokat szenvedett f�rfiak k�pzelet�ben az egyetlen �s ismeretlen n�i ide�l jelentkezik, enyh�n, elmos�dottan, alig tapinthat� alakban, csup�n elgondol�sban a testiess�g, ink�bb az �h�tott, dr�ga n�i hang, sz�n �s l�lek form�j�ban, mint szerelmi csal�d�s ut�n, f�l�lomban, olykor egyet s�hajtva �s a p�rn�t �t�lelve k�pzelik a f�rfiak azokat a n�ket, akik nem csalt�k volna meg �ket… Blank�nak h�vt�k, �s m�r harmincesztend�s volt.

Mintha egy f�lig romba-d�lt v�r toronyablak�ban �ld�g�lt volna, a sokat pr�b�lt falakat enyh�n f�di be a repk�ny, mint az elhagyott s�rokat a borong� eml�kez�s, a v�r alatt csillog� �s rongyos lovagcsapat vonul el, tal�n �ppen a Szentf�ldr�l j�nnek a dali�k, �s a f�j�sz�v� f�rfiak meg-meg�llnak a toronyablak alatt, hogy az �lombeli n� k�rp�tolja �s megvigasztalja �ket azok�rt a n�k�rt, akik hossz� utaz�suk alatt k�st vertek a sz�v�kbe, miut�n az �jszaka m�mora, �s a szerelem elm�lott; kondor feket�k�rt, m�ly szem� barn�k�rt �s feh�r nyak�ak�rt, akiknek k�v�rk�s �lla alatt a megvillan� test szinte bolondd� teszi az �l�f�t is.

Blanka abban az id�ben, mikor t�rt�net�nk j�tszik, csaknem az�rt lakott a f�v�rosban, hogy meggy�gy�tsa azokat a f�rfiakat, akik el�gett agyvel�, sz�tmarcangolt sz�v, k�z �s l�b n�lk�l, majdnem a f�ld�n cs�szva, mint a v�s�rbeli nyomor�kok, m�s n�k �ltal az �ngyilkoss�gig hajszolva, �lom �s rem�ny n�lk�l csavarogtak Pesten, akik komolyan vett�k az esk�t a k�poln�ban, vagy a mag�ny �des illatt�rj�ban, a dr�ga cs�kot, a k�b�t� b�nt �s estv�li s�t�t a ny�rfasorban, mid�n a n�k �gy tapadnak a f�rfiv�llhoz, mint a fecskef�szek n�st�nye h�mj�hez.

Nagybotos, miut�n hossz� �jjeleken �t nem tett egyebet, mint t�lt�tt bort, pisztolyt �s b�natot, csaknem sir�nkozva fordult be Blanka h�z�ba.

– V�geredm�nyesen: mindig csak mag�t szerettem, fejedelemn� – mondta, miut�n j�szag�, kis cip�ikkel homlokon r�gt�k a n�k.

Blanka ez id� t�jt a Szilvafa c�m� te�z�helyis�g igazgat�n�je volt. A falakat vastag sz�nyegek bor�tott�k; �letunt zen�szek halkan Schubert-dalokat* heged�ltek, �s orosz szamov�rban f�zt�k a te�t n�h�ny belv�rosi �reg�r r�sz�re, akik �lmatlans�guk miatt a helyis�get felkerest�k. N�h�ny r�gi, f�lig-meddig nyugalomba vonult h�lgyismer�s �ld�g�lt a szalonban, akik az �reg gr�fokat m�g fiatalkorukb�l ismert�k, mintha egy csal�dhoz tartoz�k voln�nak valamennyien. A pinc�r, aki felszolg�lt, egykor n�pdal�nekes volt a Fl�ra-teremben, �s k�zkedvelts�gnek �rvendett a maga idej�ben a h�lgyek k�r�ben, a kapuban egy nyugalmazott fi�keres teljes�tette a port�si teend�ket, miut�n lovai a rossz gazdas�gi viszonyok folyt�n felfordultak, �s mid�n az �ra �jf�lt �t�tt, az �regurak felkeltek hely�kr�l, a h�lgyek f�lretett�k k�zimunk�ikat, Hrabecsn�, a komika, besz�ntette elbesz�l�seit, amelyeket az �regurak fiatal �lm�nyeir�l ezeregy�jszakai kedvvel mes�lt est�nkint a Szilvaf�ban, �s Hrabecset, a j�gsz�rke karmestert, a Kis cica c�m� operett egykor �nnepelt szerz�j�t, lesz�l�totta a p�diumr�l. Az �reg gr�fok kocsijaikhoz totyogtak, �s a belv�ros sz�k utc�in elt�nedeztek a kocsil�mp�k. Blanka cs�kos kend�t vett a v�ll�ra, az �zleti k�nyvet a fi�kba z�rta, �s meleg, dorombol� hangon fordult Nagybotoshoz.

– Nos, mi�rt akar ism�t v�get vetni �let�nek, kedves bar�tom?

Nagybotos nemigen szokott igazat mondani a n�knek – �vakodott mindig, hogy a gondolatait el�rulja –, Blanka azonban r�gi szerelme volt. Tizen�t �ve rem�nytelen�l, b�natosan, v�gzetszer�en szerette Nagybotost, mint aki valamely gy�gy�thatatlan testi hib�val j�tt a vil�gra, amely fogyatkoz�s�t lassan megszokja, mint a f�lszem�ek a bajt. Nagybotos k�r�lbel�l bizonyos volt arr�l, hogy Blanka lefekv�s el�tt mindig �rte im�dkozik, �s nappal fut� s�haj hagyja el ajkait, mint a lehelet p�r�ja eloszlik az ablak�vegr�l. Tal�n m�g egy �jjeli zen�szhez is f�rjhez ment volna, ha Nagybotos ezt parancsolja.

– Megint azt gondolja mag�ban egy n�, hogy �n vagyok az ismeretlen pesti hulla, akit a Tisza menti faluban a foly�b�l a hat�s�gok kifogtak. Tal�n m�r idegeskedik is, hogy m�g �letben vagyok – felelt Nagybotos, �s megsimogatta a kend�t Blanka v�ll�n.

– Mit tett? Megcsalta?

Nagybotos, mint t�redelmes b�n�s, csaknem elsz�lta mag�t:

– Azt hiszem, hogy most m�r minden rendben lesz. Van egy n�, aki felejthetetlen�l szeret �s boldog�t… Hallgassa csak azt mondta, hogy m�r �jjel-nappal r�m gondol. Milyen finom volt a keze, a nyaka, a l�ba; ha akarta, s�rtam, ha akarta, nevettem. Olyanokat cselekedtem, mint egy jog�sz. �jjelizen�ket rendeztem az ablaka alatt.

Blanka a nefelejcs-koszor�csk�kat simogatta a szokny�j�n.

– Szeg�ny bar�tom, h�nyszor tan�tottam, hogy a n�knek nagyobb sz�ks�g�k van a f�rfiak szerelm�re, mint megford�tva. Minden n�nek kezet kellene cs�kolni, ha egy f�rfi arra �rdemes�ti, hogy megsz�l�tja. Tudja maga, hogy mily hitv�nyak a n�k? Kihallgat�s n�lk�l ki lehet v�gezni minden n�t, aki harmincadik �v�t bet�lt�tte. Annyit v�tkezett ez id� alatt a f�rfiak ellen.

Nagybotos j��z�en b�longatott:

– Maga az egyetlen der�k teremt�s, Blanka.

A hervadt l�gyan, szomor�an mosolygott:

– �n nem sokat sz�m�tok, mert �n k�r�lbel�l rendbe j�ttem az �lettel. V�gyaim, rem�nyeim t�bb� nincsenek. Mint egy v�n mad�r, �ld�g�lek a fa tetej�n, �s csup�n annak �r�l�k, hogy m�sok m�g �r�lni tudnak az �letnek, szerelemnek.

– Tudja, mi vagyok �n? Egy elhervadt menyasszonyi csokor, amelyet a nagymama s�rj�ra elvisznek az unok�k. Mag�nyos szob�ban porlepte t�k�r, az ajt�t senki sem nyitja ki, mert a h�zigazda elbujdosott. R�gi asszonyarck�p elhagyott h�zban, �s d�lut�nonkint senki sem n�zi az arck�pet elmerengve, elgondolkozva. Sz�p �don b�liruha vagyok, amely a padl�son v�rja, am�g a h�zn�pet �rverezik, aki egykor viselte, a temet�be k�lt�z�tt.

Nagybotos a le�ny v�ll�ra hajtotta a fej�t, �s odavet�leg megsimogatta az arc�t, mint v�n, h� lovat megsimogatnak.

– Nagyon szerette? – k�rdezte sz�rakozott hangon �s lehunyt szemmel.

– T�ged szeretlek – felelt sima nyelvvel Nagybotos.

Blanka csendesen, b�natosan mosolygott. Amint besz�lt, a szeme lassan k�nnybe l�badt:

– Milyen j� nekem, hogy a n�k oly h�tlenek, mint a reggeli harmatok. Nyomtalanul elillannak az �letekb�l, �s olyankor egy darabig r�m ker�l a sor. Most majd nekem fogod hazudni mindazt, amit amannak mondt�l volna, ha m�g megvolna. Am�g j�n egy �j n�, aki bolondd� tesz.

– Esk�sz�m – felelte Nagybotos, t�rdre ereszkedett, az arc�t a le�ny ruh�j�ba temette �s titkon, lopva azt gondolta, hogy a m�sik, a h�tlen h�lgy el�tt t�rdepel.

Blanka ezt igen j�l tudta, de az�rt megad�ssal, szel�den simogatta Nagybotos fej�t.

– Holnap, ha sz�p id� lesz, kir�ndulunk a hegyek k�z�. A f�re �l�nk, sashegyi bort iszunk, �s r�gi, n�met dalokat �nekel�nk – mondta lelkesen Nagybotos.

– �n szebbet �g�rek �nnek – mondta Blanka. – H�zat vesz�nk falun, nagy kertet �s h�v�s, m�ly szob�kat, r�gi csel�deket �s egy p�r lovat. Sohasem hagyjuk el egym�st, reggel arra �bredek, hogy �n megcs�kol, este megfogjuk egym�s kez�t, �gy alszunk. A h�ztet�n g�lya f�szkel, �s Bund�snak h�vj�k a h�z�rz�t. Ha net�n a h�tlen n� holnapig nem �rna levelet…

– Ha nem �rna! Akkor meghaln�k – gondolta mag�ban Nagybotos, �s m�g Blanka kez�t arc�hoz szor�totta, szinte �r�mteli hangon folytatta:

– Holnap vad�szcsizm�t varratok.

Bizonyosan v�rja m�r otthon egy lev�l a dr�ga k�zt�l, hisz Blanka mondta, aki ismeri a n�ket.

Sok�ig �ld�g�ltek egym�s mellett hallgatagon, elgondolkozva, v�g�l Blanka felemelkedett hely�r�l.

– K�s� van – mormogta. – Tegy�k el magunkat holnapra. Mondd, ugye azt akarod, hogy besz�ljek az aranym�vesn�vel, aki�rt majd meghalsz?

Nagybotos lehajtotta fej�t.

– Igen.

– Majd fel�lt�z�m csel�dasszonynak, �s besuhanok hozz�, amikor egyed�l van otthon.

 

Pesten lakott egy fuvol�s

Sok �vvel ezel�tt lakott Pesten egy fuvol�s, aki b�b�jt, augusztusi csillagport, �rett szilvaf�k �s okt�beri J�nos-hegyi sz�l�venyig�k illat�t, kar�csonyfa szag�t, h�sv�ti toj�s �z�t �s boldogtalan k�lt�k mag�nyos epeked�s�t fuvol�zta az asszonyok f�l�be. Igazi nev�n Schneidernek h�vt�k, �s egy budai kocsm�rosnak volt a fia. �m otthon nem �zlett neki a bor, sohasem volt kedve fuvol�zni, csak n�hanapj�n, ha kehes lett, ment titokban haza, a padl�son aludt, a t�li alm�k �s a pl�b�nos-k�rt�k k�z�tt, a szelel�lyukn�l a r�gi „Vas�rnapi Ujs�g” megs�rgult k�teteit forgatta, de csak az „Egyveleg” c�m� rovat furcsas�gain, cig�ny s zsid� adom�in �d�lt, �s a szolg�l� a k�t�nye alatt vitte hozz� az ennival�t. Pesten Sz�nfinek nevezte mag�t, mint ez id� t�jt szok�sban volt a nevek magyaros�t�sa; a Hatvani utcai k�v�h�z ablak�n�l �lt, �s ha j�l ment dolga, a bili�rdasztalon m�rk�z�sre h�vta fel a s�nta n�szab�t, aki ez id� t�jt a legveszedelmesebb sipista* volt a Belv�rosban. A Fl�ra-termekben gr�f �rnak nevezt�k, �s �jszak�nkint megkopogtatta az ablakokat a v�rosban, ahol m�g vil�goss�g �gett. Egy halott mellett virraszt� asszony egyszer v�zzel le�nt�tte az emeletr�l.

Voltak napok Sz�nfi �let�ben, mikor megunta v�rni a bord�piros sz�n� k�v�h�zban az orleans-i herceget, akit mindenki v�rt Pesten, mi�ta egyszer a p�pos mark�rrel itt egy bili�rdj�tszm�t csin�lt –, ilyenkor elgondolkozott n�i ismerets�gein, esz�be jutott, hogy ez�ta t�n el is hagyt�k m�r a n�k, m�st szeretnek, sz�vesen �s �lmodozva hajtj�k f�loldalra a fej�ket az �j hazugs�gok hall�s�ra, �s m�snak aj�nd�kozz�k t�n eml�kbe a cip�j�ket: Sz�nfi ilyenkor keservesen k�romkodott, �s fej�be nyomta ny�lsz�r kalapj�t, hogy h�lgyei megvizsg�l�s�ra induljon. Az Aranyk�z utcai �kszer�szn� az orgonaillatot szerette a fodrosmell� ingen. Szent �s j� asszony volt, mindig v�llf�z� volt rajta, mintha �r�kk� a fuvol�st v�rn� d�lut�nonk�nt, s a szobale�ny abban a minutumban* beeresztette Sz�nfit a szalonba. Az asztalk�n k�zn�l volt a k�ltem�nyes k�nyv, amelyet az �br�ndos feh�r kezek meglepet�ssel eresztenek le, mid�n a szalonban a k�zsmirf�gg�ny sz�tv�lik, �s a bal l�b gyorsan cs�szott a jobb comb al� a kanap�n, amint ez id� t�jt divat volna �ld�g�lni Pesten, d�lut�n, a polg�ri h�zak szalonjaiban. A form�s cip�cske, mint h�s�ges kis kutya figyelt a szoknya h�mz�sei k�z�l, �s a d�s, vizes f�s�vel h�tra �s h�tulr�l fel�lre f�s�lt j�szag� hajban meg kellett igaz�tani a t�r�k �kk�ves hajt�t. Ez volt Estella, az aranym�vesn�. Mindig tudott egy �br�ndos k�ltem�nyt, amelyet aznap olvasott; halk nevet�ssel k�rdez�sk�d�tt Sz�nfi �r ismerets�g�nek k�r�hez tartoz� t�bbi �rh�lgyekr�l.

– �s bar�tn�m, Olga, aki orosz hercegn�nek k�pzeli mag�t, �s harisnyak�t�j�re egy Puskin-sor van arannyal h�mezve?

– Meghalt szeg�ny – felelt r�szv�tteljesen Sz�nfi.

– Meghalt – ism�telte Estella, �s bal l�b�t lassan leeresztette a d�v�nyr�l, hogy a selyemszoknya csendesen zizegett, mint a h�es�s a mag�nyos h�ztet�k felett.

– Csup�n �nt im�dom, h�lgyem. Engedje meg, hogy tov�bb is s�t�lhassak az ablakai alatt, am�g kegyed Morfeusz* karjai k�z�tt…

Sz�nfi legyintett, nem fejezte be sohasem a megkezdett mondatot, mint a hal�lra�t�lt a siralomh�zban, akinek besz�lget�s k�zben hirtelen esz�be jut, hogy k�zeleg a kiv�gz�s �r�ja.

– �gy b�nnak velem, mint egy gyermekkel – duzzogott elmenetel k�zben. A ny�lsz�r kalapot szem�re h�zta, mert szeretett a n�kt�l szemreh�ny�ssal elv�lni, m�g az aranym�vesn� rem�nytelen�l tette le a k�ltem�nyes k�nyvet kez�b�l, m�s vend�get nem v�rt d�lut�n, tejsz�nes k�v�t hozatott fel a cukr�szt�l �s egy alm�t v�lasztott ki a szekr�ny tetej�r�l.

Sz�nfi – ha �ppen m�dj�ban volt – a b�rkocsist m�r Buda fel� hajszolta, ahol a jezsuita-l�pcs�n�l egy �don k�lsej� h�zban (itt tal�n maga J�sika Mikl�s, a r�gi h�zak finom szak�rt�je, lakott valamikor) M�ria asszony �lt egy olt�rter�t� h�mz�se mellett, �s a szob�ban olyan szag volt, mint egy k�nyvt�rban, vagy antikkeresked� boltj�ban. � volt, az egyetlen, a legkedvesebb, a legszer�nyebb �s leg�nzetlenebb, M�ria, aki semmi egyebet nem akart az �lett�l, mint hetenkint egyszer l�tni Sz�nfi urat, hogy az elmondja neki hazugs�gait – t�z esztend� �ta ugyanazokat. Mintha egy csillog� nagyvil�gi, idegen, de cs�b�t� parf�m�s vir�g, egy aranyszeg�lyes megh�v� a k�vets�g b�lj�ra, �tijegy a P�rizsba nyargal� fut�rvonatra, cs�bos, havannaillatos, a feh�r mell�nyzsebb�l csak aranyp�nzzel fizet� nagyvil�g l�pett volna be Sz�nfi �rral a budai h�zba. � volt a rezign�lt, langyos gavall�r, aki mid�n egyed�l van, bizony�ra sz�rakozottan f�ty�l egy k�d�s rom�ncot Griegt�l*; � volt az utaz�k�penyeges, szomor� arc�, bark�s fiatalember, aki Mil�n� �s Bologna k�z�tt egy francia k�nyvet olvas, m�g otthon, haz�j�ban, hossz� l�ptekkel m�regeti a hervad� gr�fkisasszony az avart… M�ria f�lretette az olt�rter�t�t, �sszekulcsolta kez�t, t�gra nyitott szemmel n�zett Sz�nfire, m�g az szok�s szerint elkeseredve legyintett, a ny�lsz�r kalapot felkapta.

– T�ved�s, hogy �lek – mormogta, �s M�ria kez�t hosszan megcs�kolta, mint a haldokl�k, miut�n a szomsz�d utc�ban hangzik m�r elmen� lelk�sz l�p�se �s a ministr�nsfi� csengetty�je.

Sz�nfi teli t�d�vel sz�vta mag�ba a t�li d�lut�n napsugar�t, miut�n a s�rboltszer� h�zb�l kil�pett, �s az oroszl�n fej�t megsimogatta a kapun.

– Itt lehettem volna temet�igazgat� – gondolta mag�ban.

M�g M�ria, hogy vezekeljen az im�nti besz�lget�s�rt, a h�z h�tuls� szob�iba ment, �s megmosta kisgyermekei kez�t �s l�b�t.

 

Ha m�g nem sz�llott le a budai r�szeken az alkonyat, Sz�nfi felkereste M. M.-n�t, aki a pontoss�got szerette, holott a fuvol�s rendszerint napok m�lva ment el a tal�lkoz�ra; N. N.-n�t, aki �gy kedvelte a pik�ns adom�kat, mint valami �reg gr�fn�, �s gazd�lkod� asszony l�t�re felpofozta a kocsisait; B. V.-t, aki zen�lt �s �nekelt m�g akkor is, mid�n Sz�nfi �r m�r r�gen megsz�k�tt a h�tuls� ajt�n; egy fekete kisasszonyt a V�ziv�rosban, aki notesz�be �rta, ha Sz�nfi �r valamit meg�g�rt, volt azt�n nevet�s, mid�n a notesz el�ker�lt; Mumut, aki d�lel�tt a handl�nak* f�rje h�trahagyott nadr�gjait, d�lut�n a szerkeszt�knek verseit eladogatta, szemtelen volt, mint egy f�lreismert �r� h�trahagyott �zvegye, �s ha Sz�nfi j�l megfogalmazta a levelet a minisztereln�kh�z, amelyben �llami seg�ly k�retik, nem fukarkodott a cs�kkal �s elismer�ssel; majd siker�lt egy fiatal h�lgy bizalm�t megnyerni, akit sz�lei minden�ron f�rjhez akartak adni, �s a v�leg�nyek, jegyesek, k�r�k elt�vol�t�s�t a fiatal h�lgy k�r�s�re Sz�nfi �r mindig mag�ra v�llalta; a V�n Fejsze kocsm�rosn�j�nak tan�csokat adott az �zlet vezet�s�r�l, �s a vend�gek szekat�r�j�t f�b�lint�ssal meghallgatta; k�tszer nagyon megcs�kolta a Kronprinz-k�v�h�z fel�r�n�j�nek sz�j�t, miel�tt Bud�t elhagyta volna, miut�n Gizella hajdan�ban kedvese volt. Izgatottan, a hosszadalmas k�rty�z�sok ut�n k�vetkez� l�zzal, n�mi �nmegvet�ssel h�z�dott meg a b�rkocsi sark�ban, am�g az a L�nch�don �tgurult. De ha egy form�sabb n� ment a gyalogj�r�n, kihajolt a hint� ablak�n, �s bolond m�dj�ra cs�kot dobott a h�lgy l�b�nak, f�tyol�nak, kalapj�nak, f�ldig �r� k�penyeg�nek, amilyent � viselt telente – akinek a nev�t sem merte kimondani.

Ez a n�vtelen n� Pesten lakott, �s minden bizonnyal szerette Sz�nfi urat, hisz ennek az �vnek folyam�n t�bbsz�r tan�jel�t adta. �rn� volt, finom, j�h�r�, divatos, �s a hangja, mint a gerl��. A szeme… a haja… a k�pe… �s a l�ba.

Els�rni lehetne mindezt a Duna k�zep�n egy szentendrei hull�nak, akivel Sz�nfi �r egy�tt folytatja �tj�t Moh�cs fel�.

B�r szabad bej�r�sa lett volna a h�lgyh�z – nevezz�k �t X. asszonynak –, Sz�nfi �r val�ban az ablakok alatt s�t�lt, mint a salamancai egyetem* hallgat�i vagy az �reg, fogatlan lovagok, akiket a j�t�kh�zb�l egy garas n�lk�l az utc�ra vetettek. Meg�llott a sarkon, fels�hajtott, boldogan s�rt egy r�gi kapualjban, mert ott mindig s�rni szokott, elgondolta a h�lgynek – X. asszonynak – csod�latos szavait, amelyeket ez �letben hozz� int�zett, mint Szent Gy�rgyh�z viszi az orgona�gat a d�s v�r�rn�; elk�pzelte szerelmes kis kez�nek a tapint�s�t, amely m�g Schneider-f�le nyak�t nem karolta; eltorzult arccal gondolt kis l�ba nyom�ra a parti f�v�nyen, a dunai ki�nt�sek t�j�n, furcsa nevet�s�re �s k�t szem�re, amely kancsi cs�b�t�ssal, mint �jjel a kir�lyn� kincsesl�d�j�nak �kszere a szeg�ny lovag el�tt, mindent �g�rt �s szeretett. Az ablak felny�lott, �s a dr�ga k�z val�s�gban megjelent:

– Gyere – intett Sz�nfi egyetlen szerelme.

A fuvol�s lehajtotta fej�t, sz�raz kortyot nyelt:

– Nem – mondta. – Mert nagyon szeretlek. Mert f�lek t�led. Mert nem b�rn�k veled, mint Mumuval, akinek n�ha azt mondom, hogy felr�gom. �r�kk� szeretlek, mindig re�d gondolok, te m�kony fekete f�stje a kal�z pip�j�ban. Elveszn�k, ha egyszer meg�leln�l, belehaln�k, ha egyszer ism�t elhagyn�l. F�lek t�led, �s a m�svil�gig szeretlek.

X. asszony b�natosan n�zett az esti �r�kban ablak�b�l Sz�nfire.

Hol tanulta, hol gondolta, t�kre el�tt h�nyszor pr�b�lta a b�natos, megs�rtett, sz�vszomor�t� tekintetet, amellyel a fuvol�sra n�zett?

Igaz�n s�padt volt az arca a f�jdalomt�l, vagy ezt is tudta hamis�tani?

Igaz�n �lmodott gyermek m�dj�ra �jjelente a fuvol�sr�l?

�s ha esz�be jutott Sz�nfi �r, val�ban elgondolkoz�, elmereng� lett a szeme, ha egyed�l volt?

A fuvol�s nem mert ily dolgokon gondolkozni, de viszont legyinteni sem tudott, mint a t�bbi n�ismer�s�kn�l.

Megbabon�zva, mereven �llott hely�n, �s azt rem�lte, hogy percek m�lt�n meghal. Fuvol�zni j�tt ide, az ablak al�, �s a sz�ve k�ts�gbeesetten elszorult.

Kivette a hangszert zseb�b�l, �s t�rd�n kett�t�rte.

A ny�lsz�r kalapot komolyan a homlok�ba vonta, �s hossz� l�p�sekkel, h�trafont k�zzel ment hazafel�, hogy n�h�ny napig a pl�b�nos-k�rt�ket szagolgassa a sz�lei h�z padl�s�n.

– Jaj de szeretem – remegett fel benne a hang, mik�zben a v�n csel�dt�l a gyermekei ut�n tudakoz�dott, �s p�rk�lt halat rendelt vacsor�ra.

A k�t karj�t �sszekulcsolta a fej�n, mint a szerelem bolondjai…

– Ha a bili�rdos szab� vagy az orleans-i herceg keresn�nek, nem vagyok itthon – sz�lt a r�gi csel�dasszonyhoz.

 

Eml�ki utols� kalandja

Az ablakb�l csup�n h�ztet�ket l�tott, mert egy hotel hatodik emelet�n lakott, remete m�dj�ra, csendben, az ajtaja ritk�n ny�lott ki, holott azel�tt szerette az �letet �s a l�rm�t, a sz�nh�zat �s az �gynevezett mulats�gokat. M�g nem volt negyvenesztend�s, mid�n r�eszm�lt arra, hogy legjobb egyed�l lenni, mint a sok �r�mben �s b�natban r�szt vett f�rfiak t�bbnyire megismerik a t�rsas�gos �let �rt�ktelens�g�t, a kettesben val� �letm�d k�nyelmetlens�g�t, a n�k lelketlens�g�t, furcsa j�s�g�t �s cs�f �nz�s�t. A n�k mindig csak azt cselekszik, ami nekik j�lesik, �s sohasem �ldozz�k fel a hangulatukat a f�rfiak kedv��rt – gondolta mag�ban Eml�ki, e t�rt�net h�se, mid�n a k�l�nb�z� havas h�zfedeleket n�zegette. A k�m�nyek alakja a t�li alkonyatban valami �p�t�szeti furcsas�gn�l fogva vas�ti �llom�sokra eml�keztette �t, amint egym�s ut�n k�vetkeznek a tet�k�n, bakterh�zak, �llom�s�p�letek, a g�z�s fekete f�stje az oldalukon: Eml�ki valamikor j�rt az �llom�sokon, utaz�pl�ddel* a karj�n v�rt vonatokra, n�kre, szivarf�st-szag� �jjeli z�rt fi�kerekre sz�llott, �s ismeretlen h�zak k�z�tt, sohasem l�tott utc�kon d�c�g�tt �jf�lkor, a h� vil�g�tott a templom torny�r�l, �s a piros p�r�s kocsmaajt� �veg�n �t muzsika hangzott, �lmos hotelszolg�k vezett�k szob�j�ba, csattog� papucsban a k�vel kirakott emeleti folyos�n, h�jatekintet�, gonoszkod� l�p�s� szobaasszonyok vontatott l�p�ssel hozt�k a mosd�vizet, hideg volt, az �gyon t�n d�lut�n halt meg egy vid�ki b�rl� sz�l�t�s folyt�n, �s a k�lyh�ban hamis�tott okiratokat �gettek el, a gyertyatart� l�tott v�s�ri szerelmet, vagy kupecek �lomtalans�g�t, akik rossz v�s�r ut�n reggelig forgol�dtak az �gyon…

Eml�ki, aki fiatalkor�ban sokat k�borolt vid�ken, �s csaknem minden v�rosban volt egy n�ismer�se, akihez szerelemmel k�zeledett, a maj�lisokon t�bbet t�ncolt, mint illett volna, a torokon �s ez�stlakodalmakon a f�rfiak kedvence volt, gyermekek keresztapja volt, �s fiatal hajadonokat adott f�rjhez: ha kinyitotta ablak�t, negyven�ves kor�ban, a k�m�nyek keser� f�stj�ben a vid�ki s�rh�zak fanyar �z�t �rezte, a f�b�l �p�tett sz�nk�r deszk�j�n z�ld papirosra van kinyomatva a Sz�p Hel�na sz�nlapja, �s a H�rsf�ban, a kugliz�ban a sz�n�szek �s sz�n�szn�k dob�lj�k a goly�kat… S egyszer esz�be jutott, hogy mi t�rt�nt Mell�ki Ida kisasszonnyal, aki szubrett volt X.-ben, L�v�szi Gy�rgy sz�nigazgat� t�rsulat�n�l – b�r Eml�ki bar�tunk ez id� t�jt egy �rzelmes �s v�r�ssz�ke keresked�n�be volt szerelmes, aki sohasem �lt a bolti p�nzt�rban, m�g Eml�ki a v�rosban tart�zkodott. Francia divatlapokat forgatott, �s eb�d ut�n felvette �j pongyol�j�t, a zongor�hoz �lt, a csel�ds�g feh�r k�t�nyt k�t�tt, bort h�t�ttek be, �s Eml�ki versesk�nyvei a szalonasztalk�n elfoglalt�k hely�ket. Persze, r�gen t�rt�nt mindez, majdnem a hatvanas �vekben, mikor Eml�ki nevezetes k�lt� volt.

Eml�ki negyvenesztend�s kor�ban �lldog�lt az ablak�n�l a h�ztet�k felett, �s a havas mez�k�n, amelyeket az eg�sz gy�ny�r� vil�gb�l itt megl�thatott, mindenf�le l�bnyomokat vett �szre, mintha az elm�lt �jszaka erre j�rtak volna �lmai, apja �s anyja, akikkel mindig �lmodott; az �reg�r kifent deres bajusszal, hetyke magyar ruh�ban, mint a r�gebbi magyarok, akikr�l a temet�sig nem hihette el senki, hogy egyszer val�ban meghalnak, �s az �desanyja egy csom� kulcsot tartott a kez�ben �lm�ban, mintha azon t�prengene, hogy mely z�rakat nyitj�k a kulcsok, amit pedig �let�ben biztosan tudott; �s egy reggelen a megszokott l�bnyomok k�z�tt megtal�lta Mell�ki Ida szubrettsz�n�szn�* l�bnyom�t is, mert t�rt�netesen vele �lmodott �jszaka. A p�rn�j�n sz�nh�zi fest�knek a szag�t �rezte, �s hatty�pr�mes kab�t fek�dt a takar�j�n; a fali t�k�rbe – mintha �bren volna – koronk�nt �tment Mell�ki Ida alakja, egyszer f�tyolos kalapj�ban, amint a t�li h�es�sben sietett az esti vid�ki v�ros utc�j�n a sz�nh�z fel�, m�skor trik�nadr�gban, kis lakktop�nban, rizsporozott haj�ban r�zsa, �s galambmell�b�l dudor�sz� hangok kelnek sz�rnyra… Az �jiszekr�nyen a gyertya l�ngja, egyenesen, mint a halottak fej�n�l, hol semmi sem zavarja a mozdulatlans�gukat, a t�k�rbe b�mult. Eml�ki �lm�ban l�tta a p�rn�n a saj�t fej�t, amint az a p�rn�n fekszik, m�g az �ji k�s�rt�i ki- �s bej�rnak kis szob�j�ba. Alkonyattal, mid�n v�gign�zett a havas n�gysz�geken ablaka alatt, val�ban egy harmadik l�bnyomot fedezett fel. Mintha selyem t�nccip�ben j�rt volna valaki a havon, �s fodros szokny�j�t, dideregve felemelte, amint tovasietett.

Az ujj�val az ablak�veg p�r�zat�ra �rta:

– Mell�ki k. a.

S ett�l a napt�l fogva gyakran gondolt a kisasszonyra.

Mindny�jan tudjuk, hogy vannak babon�s dolgok a vil�gon, amelyeknek �rtelm�t megfejteni nem lehet. �gy: a m�lt sz�zadban n�pszer� �s negyven�ves kor�ban m�r remete�letet �ldeg�l� Eml�ki nev� k�lt�, aki olykor borzas k�cs�gkalapban suhant ki a sz�llod�b�l, �s f�jdalmas mosollyal n�zett sz�t a vil�gban, a k�nyvkeresked�k kirakatain�l elford�totta a fej�t, �s a M�zeum k�r�tra mindig sz�vesen ment, ahol egy antikv�rius boltj�ban a „Repk�ny” egy megs�rgult p�ld�nya kaphat� volt, az �js�gban, az idegenek n�vsor�ban P�lmay Ilka* nev�t kereste, v�n bar�tait csak az�rt ker�lte el, mert mindig azt mondt�k neki, hogy �r�kifj� l�t�re meg�regedett: Eml�ki egy napon levelet kapott, hogy gyermeke �l, �s Y.-ban, egy vid�ki v�ros sz�nh�z�ban dr�mai sz�ndarabban fell�p. Ida kusz�lt �s rendetlen sorokkal �rt, mint fiatalkor�ban megszokta, mid�n a f�rfiak napokig, tal�n hetekig hordozt�k level�t a sz�v�k felett, am�g v�gk�ppen ki�lvezt�k a kacskaring�s szavakat. Eml�ki a gyorsforral�n te�t f�z�tt, amint a reg�nyekben olvasta, papucsot h�zott, �s a hatodik emeleten sok�ig elmerengett a m�lton.

Y.-ban a Husz�rhoz volt c�mezve a vend�gl�, ahol mulat� t�rsas�g n�lk�l is bev�rt�k a sz�n�szeket, a f�kapit�ny vezette karonfogva Mell�ki Kl�ra kisasszonyt az �tterembe, hamisk�rty�s k�p� apasz�n�sz �s a pesti hint�sleg�nyekre eml�keztet� magaviselet� ifj� sz�n�szek k�vetkeztek a sorban, akik csakhamar k�rtyaj�t�kot kezdtek egym�s k�z�tt. Egy vid�ki, �szes haj� j�r�sb�r�, aki meglehet�s szomor�s�ggal fogyasztotta par�di viz�t, a fekete kab�tba �lt�z�tt �reg s�g�, anya �s le�nya, valamint Eml�ki maradtak a Husz�rban a feh�rasztaln�l, �s r�gi id�k m�dj�ra sok savany� bort ittak, a kucs�bern�l szerencs�t pr�b�ltak. A j�r�sb�r� n�ha kimondott egy nevet, de senki sem eml�kezett a n�vre az asztaln�l, csak Mell�ki Ida b�lintott k�l�n�s meghatotts�ggal. A sz�rnyas kab�tos s�g� komoran �lt hely�n, mint akit nem nagyon �rdekel a t�rsas�g, �s kulcsos �r�j�ba t�bbsz�r �gy n�zett bele, mintha abban valaki lakna, akivel mag�nyoss�g�ban besz�lgetni szokott. Az ifj� sz�n�szn� lemond�, b�natos mosollyal, mintha valamely elmaradt meglepet�s miatt szomorkodna, �ld�g�lt hely�n. Eml�ki a k�l�n�s helyzet folyt�n el�bb v�g, g�nyos megfigyel� volt, k�s�bb nyugtalan �s igazs�gtalan helyzetbe ker�lt f�rfi� m�dj�ra az ajt�ra n�zegetett �s elsz�kni k�sz�lt, csak azt nem tudta, hogy van-e a h�lgyekn�l elegend� p�nz a sz�ml�juk kifizet�s�re.

Mell�ki Ida asszony n�h�ny dalt �nekelt, amelyre mindny�jan eml�keztek a t�rsas�gban. A Suhanc, a Denev�r… S�r�n havazik a vid�ki kisv�ros felett, �s narancsillata van a sz�nh�zi �lt�z�nek. Furcsa f�s�k, eldob�lt feh�rnem�ek, vaksi t�kr�k �s kegyetlen l�ghuzam valamerr�l… A karnagy boros �llapotban �talussza a felvon�sk�z�ket, �s a l�mp�sok b�gyadtan f�nylenek a sz�npad el�tt, mintha f�l�lomban t�rt�nne minden… A dobos feh�r mell�nyben �l a zenekarban, �s �nnep�lyes riad�t ver, mid�n Mell�ki asszony a sz�npadra l�p.

– Elmegyek, �s meg�l�m magam, ha ez lesz az �n sorsom is – sz�lalt meg Mell�ki Ida l�nya a j�r�sb�r� elbesz�l�se k�zben.

Fel�llt, kirohant az ajt�n, a kis, t�skebajusz� s�g� havas v�llal �s kipirosodott arccal h�zta vissza a foly� partj�r�l. Egy nagy poh�r borral jutalmazta meg mag�t. Az ifjabbik Mell�ki h�lgy az asztalra k�ny�k�lt, �s elsz�nt, hideg tekintettel m�regette a t�rsas�got.

– Gyermekem, ilyen a sz�n�szet – mondta a kis s�g� az asztal v�g�r�l, �s papirossal megragasztott egy t�r�tt szivart.

A j�r�sb�r� az id�sebb Mell�kivel egy Athan�z nev� k�z�s ismer�s�kr�l besz�lt. Eml�ki, aki sohasem szerette az er�szakos dolgokat, elm�l�zva �ld�g�lt. „Reggel elmegyek a v�rosb�l”, gondolta mag�ban.

A kis s�g� �szrev�tlen�l leitta mag�t, sorban cs�kol�zni kezdett a t�rsas�ggal, Mell�kin� el�tt let�rdepelt, Kl�r�t karonfogva vezette a bili�rdasztal k�r�l.

– R�gente ilyenkor cs�j�t ittunk a gyermek�nk eg�szs�g�re – mondta Eml�kinek, s megveregette a v�ll�t. – A gyermek�nk eg�szs�g�re.

– �gy van – sz�lt meggy�z�d�ssel a j�r�sb�r�.

J�val elm�lt �jf�l, mire a t�rsas�g hazafel� indult. Mell�ki asszony hosszan megcs�kolta Eml�kit.

– Ugye, sz�p a l�nyom? – k�rdezte.

A kisasszony b�kolt, mint a t�nciskol�ban szok�s. A g�r�gkatolikus templom m�g�tt elmaradt Eml�ki a j�r�sb�r�t�l �s a s�g�t�l. Hajnalig n�h�nyszor els�t�lt a havas �jben a Mell�ki h�lgyek f�ldszintes ablaka alatt. Anya �s le�nya indulatosan besz�lgettek a k�kvir�gos f�gg�ny�k m�g�tt.

– V�n szamarak – ki�ltotta egyszer hangosan Mell�ki Kl�ra, mid�n Eml�ki meghatotts�g�ban m�r csaknem megkopogtatta az ablakot.

Ezut�n b�s�ges h�es�s kezd�d�tt az alv� kisv�ros felett, �s Eml�ki a nyak�ba h�zta fej�t, amint a hajnali vonathoz bandukolt.

 

Beleznain� szomor� �jszak�ja

Beleznain� – az ifjabbik – a Nemzeti Sz�nh�zb�l el�ad�s ut�n, t�li estv�n, vizes janu�riusban, kocsij�n a v�roserd�be vitette mag�t. A L�v�lde t�ren meg�ll�totta a rozoga fi�kert, a b�rkocsisnak egy aranyat vetett, �s elindult gyalog, mag�nyosan az �jszakai k�ddel, h�val, s�t�ts�ggel fedett v�roserd� fel�. A fi�keres levett kalappal n�zett a hermelink�penyeges d�ma ut�n, majd lovai k�z� csapott, hogy a K�k macsk�n�l r�szt vehessen a t�ncban. Beleznain� – az ifjabbik – egyed�l, lass� l�ptekkel ment a v�roserd�ben a bok�ig �r� vizes h�ban, a f�kr�l a nedves h� gy�m�ntcsattal megt�z�tt haj�ra omlott, strucctollas legyez�je szinte holtan cs�ng�tt le karj�r�l, usz�lyos ruh�j�t f�radtan emelte. Nem l�tott, nem hallott, csak ment el�re a s�t�ts�gben, s v�gzet�t kereste. M�r elt�nt a l�v�h�z el�tti l�mp�s a s�r� faderekak k�z�tt, mintha a ruh�juk al� dugt�k volna a n�nem� gesztenyef�k az �jszak�ban j�tszadoz� kis f�nyess�get, tal�lt �kszert; a magass�gban �sz fej� v�nek, zordon t�li fellegek utaztak a felsz�lben, a hold, mint egy utc�ra tett beteg csecsem� a j�sz�v� hercegn�r�l, f�nyr�l, ifj�s�gr�l, h�rsf�k illat�r�l �lmodott beteg�gy�n, egy mellbeteg-sz�n� felh� m�g�tt; a francia reg�nyekben, amelyeket nyugodt, �res �s k�z�mb�s sz�vvel szok�s olvasni es�s d�lut�n a pamlagon, a r�zsasz�n� gyerty�kat kor�n meggy�jtja a szolga, a francia reg�nyekben ilyen id�j�r�s mellett t�rt�nnek a gyilkoss�gok a soromp� k�rny�k�n… Beleznain� – az ifjabbik – e t�len nem olvasott egyetlen reg�nyt sem – Aigner k�nyv�rus k�ldem�nyei f�lv�gatlanul maradtak; Beleznain� a hossz� t�len – m�r okt�berben leesett a h� – mindig csak egy f�rfira gondolt.

E t�len Beleznain� s�t�t haj�ban egy feh�r f�rt keletkezett, bal oldalon, a sz�v oldal�n, mintha csak annak a szerelemnek a tisztelet�re sz�letett volna, amelyet a Beleznain� kor�ban l�v� n�k d�delgetve neveznek utols� szerelemnek, mint a legkisebbik gyermek�ket szeretik – ezenk�v�l a fia e t�len nyerte el a hadnagyi rangot a N�dor-husz�rokn�l*. K�nnyen elk�pzelhet�, hogy Beleznain� szerelm�r�l legbens�bb bar�tn�i sem tudtak. Hogyan lehetne tov�bb is emelt f�vel j�rk�lni a v�rosban, �s a v�degyleti b�lon, a Redutban az emelv�nyen �lni? Ah, a Beleznain� kor�ban a n�k vigy�znak h�rnev�kre, jobban, mint �kszereikre. K�t gyermeket nevelt f�l, mint mad�r a fi�k�it. Jobb karj�n hordozta a fi�t, a balon a le�nyk�t. Sok esztend� m�lott el, hogy a Beleznain� p�holya �resen �s�tott a Nemzeti Sz�nh�zban; nem l�tta �t a gell�rthegyi b�cs�, sem az �llat-hecc. Beleznain� gyermekeit nevelte, �s a k�pes divatlap rejtv�nyeit le�nyk�j�val egy�tt fejtette meg. Ugyanez�rt, mid�n v�gre v�ratlanul felt�nt szentk�p arca – a spanyol k�poln�kb�l – mereng�, kiss� nyugtalan, hossz� elgondolkoz�sb�l idegess�gbe �g� tekintete, mintha az jutott volna hirtelen esz�be, hogy odahaza a kisl�ny legurult a l�pcs�n – kisded finom alakja, amely a p�holyban dr�ga selymek �s nemes pr�mek k�z�tt, csaknem csodatev��n tiszta �let�, r�gi �rn�k illat�t lehel� �kszereiben k�l�n�s l�gys�ggal, szel�d megad�ssal elhelyezkedett, mintha a finom figur�t ama th�atre par�* alkalm�b�l kompon�lta volna a r�zkarcol� m�v�re, mid�n az orosz hercegn� f�rjhez ment Bud�ra, �s a b�csi sz�n�szek haj�n j�ttek le a Dun�n, hogy ott d�szel�ad�st tartsanak –: a pesti t�rsas�g, divath�lgyek �s delfik, szem�veges id�s �rn�k �s nyugodalmas t�blab�r�k, Degr� Alajos* �s a ragyog� Kuthy Lajos*, egysz�val Pest a negyvenes �vekben rajong� szerelemre gyulladt a v�ratlan, csod�latos Beleznain� ir�nt, akinek finom l�nye, l�gy k�zmozdulattal szinte m�g a Zr�nyi sarkanty�peng�ses jur�tus-dorb�zol�sait* is elhallgatta, a zenekar mellett. Az els� sorban �ld�g�l� Elef�nthy �r, pesti lion*, tekn�ccsontj�b�l k�sz�lt p�lc�j�val ritk�bban kopogtatta meg ezut�n a dobos h�t�t, hogy a pian�kat az �stdob pufogtat�s�val f�szerezze, a h�lgyek à la grêce* f�s�ltett�k a hajukat a Kish�d utcai fodr�sszal – Beleznain� hajviselete �s a b�, leng�, apr� vir�gokkal d�sz�tett szoknya hamar�bb divatos lett, mint a ny�jas olvas� e sorokkal v�gez! Az akkori k�zl�ny�kben f�lbukkantak versek a divatos k�lt�k toll�b�l, amelyek egy fekete haj�, f�ldre sz�llott sug�rhoz, elevenn� v�lott gy�ny�r�s�ghez voltak int�zve, Frankenburg* egy budai diszn�toron kikottyantotta, hogy a k�ltem�nyeket Beleznain�hoz �rj�k a po�t�k, �s K. L. divatos besz�ly�r� �s arszl�n* (b�r e kifejez�s k�s�bbi, �s Pet�fi toll�t dics�ri), �lomporral megm�rgezte mag�t lak�s�n, hogy olthatatlan szenved�ly�t csillap�tsa.

 

Beleznain�, keresztnev�n Hermina (egy szent h�lgy tisztelet�re), nem l�tszott tudom�sul venni a felt�n�st, amelyet megjelen�s�vel az akkori Pesten el�id�zett. Szer�nyen b�kolt, mint kisl�ny kor�ban divat volt a b�csi Szentsz�v-z�rd�ban, halkan besz�lt (ah, a divatos n�k ezut�n �vekig val�ban m�r csak legyez�nyelven besz�ltek), csendesen l�pett, �s fontoss�got nem tulajdon�tott annak, hogy Elef�nthy �r a polg�ri zenekart ablakai al� rendelte vas�rnapi d�lut�nokon. Csak halkan, �szrev�tlen�l �lni, szinte meg sem l�tni a cs�nya embereket, t�bbet besz�lgetni gyermekeivel �s a tavasz vir�gaival, mint a bar�tn�ivel: ez volt Hermina �lete. Hogy a feh�rnem�ek a szekr�nyekben mind rendben legyenek, a hervad� vir�gcserepeket frissekkel cser�lje ki a v�rosi kert�sz a vaskosaras ablakokban, a dal halkan, elmos�dottan hangozz�k a spin�ten*, a padl� mindig frissen legyen s�rolva a h�z�ban, m�g az �gy alatt �s a szobasarkokban is, az imak�nyv mellett mindig akadjon egy j� k�nyv a h�zn�l, amely elmulattat, megvigasztal, �szrev�tlen�l f�lder�t, mint a fekete sz�npadi f�gg�ny m�g�tt a h�tt�rben, a sz�ndarab v�gezt�vel, kis kunyh� el�tt, rokka mellett l�that� az �l�k�p, mely az �ld�z�tt szerelmesek tov�bbi sors�t �br�zolja: �gy �lt Hermina, a legdivatosabb h�lgy Pesten, a negyvenes �vekben, mid�n a f�rfiak ugyan amulettet viseltek a sz�v�k f�l�tt, de sz�vesen felcser�lik vala a h�lgyeikt�l kapott eml�kt�rgyat egy szalagcsokorral a Beleznain� ruh�j�r�l. – Szalagcsokor azonban senkinek sem volt birtok�ban a v�rosban.

 

�s most, e b�nattal teli t�li �jszak�n hov� jut Hermina a v�roserd�ben, ahol a f�k set�tek, fenyeget�k, �s az �jszaka folytatja rejt�lyes �let�t, amelyet nem szabad meglesni emberi szemnek?

Hov� bolyong k�nny� cip�j�ben a h�l�ben, �lmukban k�nnyez� f�k alatt – a kiny�l� �gakr�l nem �ti meg fej�t akasztott ember l�b�ban, �s egy megfagyott varj� nem fordul le a fatet�r�l, hogy v�ll�ra hulljon?

Merre j�r mag�nyosan, felzokog� sz�vvel, t�pett kend�vel, v�rig megal�zottan, �ngyilkoss�gig elkeseredve?

�les f�tty hangzott f�l a bokrok k�z�tt, �s egy rongyos, f�lkar� f�rfi lassan az �tra l�pkedett, amelyen Beleznain� a v�ros fel�l menek�lt. Vastag bot volt a csavarg� kez�ben, a k�penyege, mint k�sza varj�f�szek, a nyak�ban.

– Meg�llj! – mondta t�li fagyt�l rekedt hangon az �ton�ll�.

Beleznain� hal�lra v�ltan szor�totta a k�t kez�t sz�v�re.

– �lj�n meg, csak ne b�ntson, mert �n egy szerencs�tlen n� vagyok – rebegte.

A csavarg� k�zelebb l�pkedett, �s szem�gyre vette az asszonyt. A gy�m�ntcsatot nyugodtan kivette a haj�b�l – a hold egy siralmas, sov�ny jegenye gallyai k�z� b�jt –, a hermelines sz�nh�zi bel�p�t t�bbsz�r megsimogatta, megforgatta.

– Hogy ker�lsz ide, te �ri asszonyszem�ly? – k�rdezte sz�razon.

Beleznain� – b�r sohasem markolt teljes er�vel a h�rfa h�rjai k�z� –, asszony volt, f�lismerv�n a vesz�lyt, f�l�ledtek benne az �si n�i �szt�n�k.

– Szerelmes voltam… szerelmes vagyok, �s nem tudom, hogy kibe. Egy kir�lyba vagy egy korhelybe. Valami �z�tt ma �jszaka, mintha j�gzajl�s volna a sz�vemben.

A csavarg� figyelmesen hallgatott, b�lintott:

– Sz�pen tudtok besz�lni, ti d�m�k – mormogta, majd a hold csal�kony vil�g�t�s�n�l szem�gyre vette a gy�m�ntcsatot.

– Nagyon dr�ga – d�rm�gte rosszkedv�en –, lev�gj�k �rte a m�sik kezemet is. Nincs p�nzed? – k�rdezte, s a csatot visszaadta az asszonynak.

– Egy aranyam volt, s azt… egy szeg�ny embernek adtam az �ton.

– Szeg�ny ember – szerencs�s fick� –, morgott a csavarg�. – Hadd n�zzelek, te d�ma.

Beleznain� �lla al� szor�totta a kez�t, mintha r�gi eg�rkalitka rozsd�s dr�tjai kapar�sztak volna Hermina nyaka k�r�l. De az asszony fagyott mosollyal n�zett a csavarg� torzonborz arc�ra.

– Eh, te is sz�p vagy… Majdnem olyan sz�p vagy, mint aki�rt el�sz�r loptam.

– �s �n is szeretem a vad, kegyetlen f�rfiakat – felelt az �letvesz�lyben mosolyg� Hermina. – Szeretn�m, ha valaki lopna �rtem. Gy�l�l�m a f�rfiakat, hogy mindig csak sz�p szavakkal, k�rm�nfont hazugs�gokkal, ostoba b�kokkal akarnak megh�d�tani, �s egyik sem megy el rabolni a kedvem�rt.

A csavarg� h�mm�g�tt:

– Hogy hazudtok!

– �n nem hazudok, �n az�rt j�ttem ma �jszaka a v�roserd�be, hogy valakin bossz�t �lljak.

– Persze, egy f�rfin.

Az asszony �sszetette a k�t kez�t:

– J�jj velem… El�g rongyos vagy, el�g piszkos vagy, vad vagy, gyilkos, tolvaj… J�jj velem; a h�zamban megter�tve minden a vacsor�hoz. Egy f�rfinak kellett volna velem t�lteni a mai est�j�t, �s valamerre m�shol kergeti a k�nny� �lvet. J�jj, h�zam a v�roserd� sz�l�n, �s megesk�sz�m, hogy nem lesz b�nt�d�sod. T�ged kereslek, te rongyos, �jszaka fia, tal�n m�g v�res a kezed tegnapr�l?

Beleznain� a csavarg� f�lkarj�ba kapaszkodott, de az megvetett l�bbal �llott.

– Kelepce – felelte r�viden. – Itt maradunk az erd�n, ahova nem mer bel�pni az �rkatona.

– Higgy�l nekem – k�ny�rg�tt Hermina. – V�dekezhetn�k ellened, �les t�rt hordok magamn�l, �s sz�ven sz�rhatn�lak, miel�tt b�ntan�l.

– A t�rt mindenesetre add ide – felelt a csavarg�, �s kivonta karj�t az asszony kez�b�l.

Beleznain� a kebl�be ny�lt. R�gi m�v�, ruganyos kis penge volt ott elrejtve, amelyet a saj�t sz�v�be akart d�fni a v�roserd� m�ly�ben.

– �s most menj�nk, mert a v�rosban a tornyok �jf�lt kongatnak – k�ny�rg�tt az asszony. – Hideg �s f�lelmetes az erd�. S mily sz�rny� volna tal�lkozni valakivel, akinek k�t karja van.

Beleznain� el�rel�pkedett az �ton, �s amint a nedves h�ban l�tta szemben j�nni l�bnyomait – mindegyik egy k�nnynek, f�jdalmas percnek, k�ts�gbeesett zokog�snak a s�rja –, dideregni kezdett, hogy a fogai vacogtak. De az �let�r�m f�l�bredt benne, s em�gy mulattatta a harami�t:

– �n rendes, j�raval� n� voltam a mai napig. Ma azonban elvesztem. Hallgasd meg t�rt�netemet, te j� ember, aki bizonyosan nagyon szerett�l �s szenvedt�l m�r �leted folyam�n. K�r�lbel�l k�t esztendeje v�letlen�l megismerkedtem egy f�rfival. P�holyban, sz�nh�zban, �ri t�rsas�gban n�kem bemutatt�k, s � ekkor r�m n�zett, hosszasan, furcs�n, t�gra nyitott szemmel, hogy azt �reztem, �gy m�g nem n�zett r�m senki, de ez a f�rfi se n�zhetett ilyenform�n m�s n�re. �gy csak egyszer lehet n�zni az �letben, amikor a szemsug�r mindent elmond egyszerre… Elmondja a m�ltat, hogy m�r valaha valahol egy r�gi �letben, elm�lt sz�zadban tal�lkoztunk egym�ssal… a szemek mint kedves ismer�s�k kapcsol�dnak �ssze, �s a kezek szor�t�s�ban azt �rezni, hogy az � feje m�r pihent egyszer a keblemen… Elmondja a tekintet a b�s jelent, mid�n egym�st elker�lve, idegen�l �l�nk, holott az volna a hivat�sunk, hogy mindig egym�s mellett �lj�nk, hallgassunk, vagy mosolyogjunk… �s besz�l a rem�nyteljes sz�p j�v�r�l, mid�n egy napon felt�nik a tavaszi nap a v�roserd� lombjai m�g�tt, a leveleken, mint kis lelkek cs�nak�znak piros vitorl�val a csillog� harmatcseppek, j�szag� leveg� sompolyog ki a f�k al�l, hogy nagyon nagyot l�legzik bel�le a kebel, �s a sz�v egyszerre �j temp�ban kezd dobogni, a pulzus m�sk�ppen ver, a gondolat sz�rnyal�sa magas tornyok felett lebeg� madarak k�nnyeds�ge, a szem lez�rul, mintha b�s mez�r�l egyszerre homokos �tra, m�ly erd�be gurult volna a kocsi.

– M�r l�tni a l�mp�st a L�v�lde t�ren – v�lekedett a csavarg�.

– Azt�n k�t �vig n�ha v�ltottunk egy sz�t. � meg-meg�llt a p�holyom alatt, k�sz�nt, sz�p besz�lyeket �rt r�lam a k�zl�ny�kbe, s �n mindig re� gondoltam, k�v�ntam, v�rtam, szerelmes voltam, �s a nev�t hangosan mondtam, mikor egyed�l voltam. S�rtam, a p�rn�imat �lelgettem, nyitott szemmel fek�dtem �gyamban, hajnalban azt �lmodtam, hogy az �gyam sz�l�n �l, s a kezemet simogatja. Tegnap d�lut�n v�gre azt gondoltam, hogy elk�vetkezett a nap, amikor egym�s� lesz�nk. Nem tudom, hogy jutott eszembe ez a bolond gondolat. Valami csalhatatlanul mondta bennem: ma… ma estve… mint ahogy az �ra tiktakol a falon. A menyasszonyi feh�rnem�met �lt�ttem magamra, amely az esk�v�m �ta nem volt rajtam. Az any�m varrta az inget, �n h�meztem, kis vir�gokat horgoltam a sz�l�re, s a sz�vem f�l� a nevem… A sz�nh�zban sz�pen j�tszottak, s minden percben v�rtam, hogy � bel�p p�holyomba. De nem j�tt. Egy l�ha fics�r a m�sodik felvon�s ut�n meg�llott p�holyom el�tt, s jelenti, hogy a K�kmacsk�n�l nagy �larcosb�l tartatik… Lajos az �larcosb�lra ment, gondoltam magamban. Pedig nem is �smerem Lajost, �s mindezt hazudtam.

A l�v�h�z k�zel�be �rtek. Az �rkatona, tal�n el�sz�r �let�ben �bren volt, �s a h�z el�tt �llott fegyver�vel.

– Katona! – ki�ltott teli torokb�l, r�m�lt sikollyal Beleznain�.

 

A s�rk�nyfej� h�z

Az �lmok: v�rcseppek. Annyi �lmunk van, ah�ny csepp v�r�nk. Reggelenkint mindig f�radtabban n�z�nk a t�kr�nkbe. Karik�k, r�ncok, feh�r foltok t�madnak arcunkon, onnan elfolyt a v�r�nk. Rosszat �lmodtunk �jszaka – �gy sz�lt hozz�m Miskolczin�, az �lomfejt� asszony, aki a nyolcvanas �vekben a Belv�rosban lakott egy r�gi pesti h�z emelet�n, kalap�cs volt az ajt�n, �s ecetfa �llott az udvaron, amely alatt a s�pl�da n�ha megsz�lalt, vak �nekesek a fa derek�nak vetett�k h�tukat v�ndor�tjukban, kacskaring�s vaskorl�t v�dte a folyos�t, amely itt-ott elkopott a k�ny�k�kt�l, amelyek re� t�maszkodtak, a gr�nitl�pcs�n v�ly�t �stak az emberi l�bak, amelyek itt f�l �s le mendeg�ltek…

A h�zat nemr�gen lebontott�k, �s a lak�s fal�ban (ahol Miskolczin� v�gtelen c�rnasz�lat f�z�tt a t� piciny fok�ba), egy emberi holttest maradv�nyait tal�lt�k. A holttest �l� �llapotban volt befalazva, mintha valaki karonfogva vezette volna a f�lk�ig, �s ott hellyel megk�n�lta. A n�ma k�m�ves rakni kezdte a t�gl�kat. M�r der�kig �rt a fal, a kezek m�g kiny�lhattak, hogy megfogj�k a k�m�ves kez�t. „Meg�llj, m�g �lek, hadd gy�ny�rk�d�m a sz�p vil�gban…” De a k�m�ves k�rlelhetetlen�l emelte a falat, hi�ba panaszkodott, k�ny�rg�tt odabent a holttest. V�g�l csak a homlok�b�l maradt valami. Miskolczin� k�zelebb h�zta a karossz�k�t, hogy a befalazott hallja az �lmokat, amelyeket l�togat�i elmondanak. �s a legenda szerint a falba �p�tett halott felelgetett az �lmok rejt�lyes k�rd�seire, � szolg�lt a megfejt�sekkel, mert oda�t volt a m�svil�gon, �s m�r mindent tudott – �letet, �lmot, hal�lt. Miskolczin� csak a t� fok�t kereste, �s a falban lak� szerezte meg neki a mindennapi kenyeret.

A h�zon s�rk�nyfej volt, el�reny�lt a homlokzaton, mintha az utcai �letet figyeln� vagy az erk�lyeken a szerelmeseket, akik mindig ugyanazt mondt�k egym�snak, nemzed�kr�l nemzed�kre, a k�m�nyek m�g�tt felt�nedez� holdat meglepetten n�zt�k egykor az any�k, nagyany�k �s le�nyaik, a h�ztet�n varjak �s cs�k�k toll�szkodtak, amelyeket est�nk�nt sz�tzavart Miskolczin� a Belv�rosban, mintha az �lmokat k�lden� sz�jjel az els�t�ted� lak�sokba. Az �reg polg�rok �gy�ra nesztelen�l rebbentek a baglyok, a varjak �s a cs�k�k a magasban keringtek, am�g egyenkint lesz�lldostak, megtal�lv�n hely�ket a belv�rosi h�zakban. Az �lmot magukkal hozt�k, de el is vitt�k.

Est�nkint a varjakkal �s cs�k�kkal kelt �tra a f�v�nyes Duna-parton a d�l�ng�z� homokember, amelyet a j�tszi sz�l �p�tett napk�zben… J�tt a homokember is a v�ros fel�, �s puha, neh�z tenyer�t re�nyomkodta a szemekre, a homlokokra. A v�n es�csatorn�kon mint furcsa kis t�rp�k m�szk�ltak f�l az �lmok a h�zakba, f�lk�sztak a harmadik emeletre is, �s a nyitott ablakokon behemperg�ztek.

F�nn �lmodott a gazda, a kapun�l kuty�ja, csak Miskolczin� volt �bren a v�rosban, �s a falban a holttest. Ha sz�l z�gott a Belv�ros f�l�tt, megcs�rrentek a h�ztet�n a sz�lmutat�k, a padl�sokon a r�gi l�d�kb�l kij�ttek a peres iratok, a falba �p�tett holttest panaszkodott, ny�sz�rg�tt, hidegnek v�lte s�rj�t, �s t�n �tkozta Miskolczin�t, hogy b�rt�n�b�l ki nem ereszti.

Ki volt a holttest, am�g �lt?

Asszony volt, �s ez�rt nagyon k�v�ncsi volt. K�v�ncsi volt h�tlen kedvese �lm�ra, amelyet az �lomfejt� asszonynak elmondand. Ez�rt falaztatta mag�t az �lomfejt� asszony h�z�ba.

Ma m�r csak a keresztnev�t tudjuk: Florentinnek h�vt�k, mint azon feh�r, �ttetsz� sz�vetet, amelyben a maj�lisokon t�ncolnak a l�nyok. Florentin-ruh�ban mentek a gell�rthegyi b�cs�ra a boszork�nyok, am�g fiatalok voltak.

Florentin ama r�gi aranym�ves csal�db�l sz�rmazott, ahol az asszonyok sohasem viseltek �kszert, mert nem tudt�k annak becs�t. Az �kszer �zleti port�ka volt a h�zn�l, amely a h�tuls� m�helyekben csin�l�dott �reg leg�nyek �ltal, elkalap�lgattak egy n�sf�n* vagy egy szelenc�n*, �s papirosba csomagolt�k, mint a k�ses az elk�sz�lt beretv�t. Azt�n j�ttek szomjas szem� asszonyok, akik megnedvesedett ajakkal megk�v�nt�k az �kszereket, amelyeket hideg k�zzel csomagolt ki el�tt�k az aranym�ves. �s min�l t�bben k�v�nt�k meg a rubintokat, aranyakat, ann�l ink�bb emelkedett �rt�k�k. Az aranym�ves a v�s�rl�k tekintet�b�l �llap�totta meg t�rgyainak �r�t.

Az aranym�ves�k asszonyai gyermekkoruk �ta, asztaln�l, h�l�szob�ban, hossz�, �lmos d�lut�nokon hallott�k �s l�tt�k az �zletet az arannyal �s ez�sttel. A bolt h�tuls� r�sz�ben keleti kend�j�kbe burkol�zva, tuny�n �ld�g�ltek, lusta, lass� mozdulat�ak lettek, mint �ltal�ban a keresked�k feles�gei, ahov� nem ostorny�l�rt meg kocsiken�cs�rt j�rnak a vev�k, hanem finom port�k��rt. Az �ld�g�l�s �s a heny�l�s f�l�bresztette az asszonyok fant�zi�it… Florentin a bolt h�ts� r�sz�ben megh�z�dva, v�g n�lk�li d�lut�nokon k�l�n�seket gondolt mag�ban.

Az Aranyk�z utca f�l�tt �szi es� hullott, �s a boltajt� el�tt csak n�ha ment el valaki, akinek dolga volt a v�rosban.

„Hov� megy, m�rt megy?” – k�rdezte mag�ban Florentin.

T�li lepk�k imbolyogtak a tet�k f�l�tt, a kocsiknak hangja tomp�bb lett a friss h�es�sben, pr�mek �s bundagall�rok k�z�tt suhantak tova az arcok az aranym�ves bolt el�tt.

„Mi�rt nem maradnak otthon e hideg t�li napon?” – gondolta Florentin. – „Mindenki szerelmes a v�rosban? Csak a szerelmesek j�rnak nyughatatlanul?

� m�g sohasem volt szerelmes, ugyanez�rt nagyon k�v�ncsi volt a szerelmesekre. N�ha, mid�n az �reg leg�ny kiballagott a m�helybe, az ablak�veghez nyomta arc�t, �s a j�r�kel�k tekintet�b�l, arc�b�l, mozdulataib�l szerette volna meg�llap�tani, hogy szerelmes az illet�. K�l�nben csak a f�rfiak szerelme �rdekelte – a n�kr�l rossz v�lem�nye volt, nem hitte el nekik, hogy szerelmesek tudnak lenni –, a f�rfiak, akik b�szk�n �s emelt homlokkal mendeg�ltek itt az Aranyk�z utc�ban, a v�llak megfesz�lnek, a l�p�sek hat�rozottan dobbannak, m�g az eserny�k is a kezekben f�rfiak, nem besz�lve a leg�regebb polg�rok s�tabotjair�l.

Milyen lehet a f�rfiak szerelme?

(Az aranym�vesn�k sohasem voltak szerelmesek. Csendesen, rendesen f�rjhez mentek, �s ha v�letlen�l k�ltem�nyes k�nyv ker�lt a kez�kbe az �let folyam�n, csod�lkoztak az ottan f�ltal�lhat� szavakon. „Mint az �kszerek a szavak” – gondolt�k.)

Florentin arra volt k�v�ncsi, hogy e b�szke homlokok csakugyan meghajolnak a n�k el�tt, a t�rdek val�ban �rintik a p�dimentumot, a g�nd�r�tett szak�llak �s bajuszok, �br�ndos hajviseletek, aranygombos k�k kab�tok, feh�r pantall�k, nagy cilinderek*: hogyan viselkednek, amikor gazd�juk szerelmes? Igaz volna, hogy szerelemben s�rnak, k�ts�gbeesnek, meg�r�lnek, �ngyilkosok lesznek a f�rfiak? Igaz, hogy mindig csak egy n�re gondolnak, �rte im�dkoznak, az arck�pek el�tt estve let�rdepelnek, s a kez�ket �sszeteszik, mint a gyermekek?

„Ah, szeretn�k egy szerelmes f�rfit ismerni” – s�hajtott n�ha indiai kend�j�ben az aranym�vesn�, a bolt h�tuls� r�sz�ben, ahol a rubintok �s a gy�m�ntok aludtak vasl�d�ban, mint egykor elj�vend� sz�p asszonyszemek. (A l�lek m�g a nagy vizeken cs�nak�zik egy kis falev�len, de szeme m�r az aranym�ves boltban van.) �s a vasl�da mellett Florentin, mint egy keleti �lom.

A Duna fel�l j�v� v�zhord� kocsik szamarai vir�gos gallyat kaptak a leg�ny�kt�l, a r�gi h�zakon, itt-ott kinyitottak egy ablakot, a boltajt�n az �kszerek h�v�ss�g�be, a gy�m�ntok jeges tava k�z� egy elt�vedt tavaszi szell� lejtett… A harangok cseng�se tiszt�n hallatszott d�lut�nonk�nt.

Egy k�lt� j�tt be a k�sz�b�n, �s k�kk�ves gy�r�csk�t v�s�rolt. K�zm�r �rnak h�vt�k, �s a divatlapban m�r megjelent arck�pe. Magas homlok�, �br�ndos szem�, kopott k�penyeges f�rfi� volt, bor- �s pipaszaga volt a szak�ll�nak, az ujja tint�s, �s rongyos, �cska k�nyvek kandik�ltak ki a zseb�b�l: ilyenek voltak a k�lt�k a Belv�rosban, de m�g sohasem l�ptek be az aranym�ves boltba.

Florentin a nagykend�j�t maga ut�n h�zta, amint el�re j�tt:

– Szerelmes? – k�rdezte a k�lt�t, �s t�gra nyitotta a szem�t.

K�zm�rfi halov�ny arca csendesen megsz�nesedett:

– Val�ban egy kisle�nynak v�s�rolom a gy�r�t.

– Szerelmes? – k�rdezte ism�telten Florentin, �s maga is csod�lkozott azon, hogy a hangja remeg. – �n az, aki le szokott t�rdepelni, otthon, egyed�l, egy n�i nevet hangosan mondani, szomorkodni, vigadni, levelet hordani a sz�ve f�l�tt, saj�t kez�leg t�pni vir�got a v�roserd�ben…

K�zm�rfi b�san forgatta kez�ben a gy�r�csk�t.

– Ha e gy�r�cske a szerelem jele, akkor szerelmes vagyok.

Florentin megfogta a k�lt� kez�t, a szem�be n�zett, a homlok�t meg�rintette a kez�vel �s a kab�tj�t megtapogatta.

– Milyen furcsa – mormogta. – Szerelmes!

K�zm�rfi bocs�natk�r�leg n�zett az asszony nagy, titokzatos szem�be.

– Csak szeg�ny k�lt� vagyok, nem vehetek dr�g�bb aj�nd�kot. A szerkeszt� k�t forintot fizet egy vers�rt, pedig h�rneves po�ta vagyok. De az �lmaim sz�pek. Azt �lmodhatom, amit akarok.

– Szerelmes – ki�ltott fel �nfeledten az aranym�vesn�. – Milyen boldog �n, �n sohasem �lmodom.

Megr�zta a k�lt� kez�t.

– Szeretn�k �lmodni, mint �n. Mondja, mit kell tennem, hogy �lmodjak?

A k�lt� nemigen volt ahhoz szokva, hogy el�kel�, gazdag asszonys�g ennyi sz�t vesztegessen vele, mint egy r�gi csel�ddel vagy csep�r�g�val, aki az udvaron t�ncol, �sszeszedte teh�t tudom�ny�t, �s Miskolczin�t, az �lomfejt� asszonys�got melegen aj�nlotta.

– � �rt Pesten az �lmokhoz, �s a legjobb szab�n� Kirsner T�ni mostan�ban.

K�zm�rfi em�gy fitogtatv�n nagyvil�gi ismereteit, elt�vozott az aranym�ves boltb�l.

Florentin, mint egy elr�p�l� hatty�t, n�zte a k�lt�t…

 

Mondj�k, hogy az aranym�vesn� e napt�l fogva legh�s�gesebb l�togat�ja lett Miskolczin�nak, a h�res �lomfejt� asszonynak.

Hogy az asszonyt foglalkoz�s�ban ne zavarja, a falba kis f�lk�t �p�tett, �s a falban elrejt�zve hallgatta a l�togat�k el�ad�sait k�l�n�s �lmaikr�l. Tal�n itt t�lt�tte volna eg�sz �let�t a rejtelmes h�zban, m�sok boldog �s boldogtalan �lmait hallgatva, elrejt�zve, a falba b�jva, de egy napon K�zm�rfi �r jelentkezik a mindentud� asszonyn�l.

K�zm�rfi egy id� �ta nagy v�zzel �lmodott, a nagy v�zen kis fekete kacs�kkal… Csizm�ban j�rt, mert t�l volt.

– Valaki meghal, aki az uras�got nagyon szereti – jelentette ki Miskolczin�.

A k�lt� fejcs�v�lva t�vozott.

Estefel�, mid�n az �lomfejt� asszony befejezte napi munk�j�t, a falba �p�tett hallgat�z�f�lk�ben holtan tal�lta Florentint, az aranym�vesn�t. Csendesen, hangtalanul meghalt, mint egy mad�r az erd�n, amely v�gig�lte kim�rt tavaszait �s teleit. Florentin fekete haj�ban feh�r sz�lak voltak, mintha rizsporozt�k volna. Az arc�n kis mad�rl�b alak� r�ncok. „Elment a v�re az �lmokkal” – mondta mag�ban Miskolczin�, b�r nem hitt a babon�kban. Zavaros id�k voltak akkor Pesten, a rend�rs�g szigor� volt, az �lomfejt� asszony teh�t eltitkolta a hal�lesetet. N�h�ny darab t�gl�val v�gleg be�p�tette a f�lk�t a falba, �s tov�bb folytatta mesters�g�t.

 

Nagybotos csat�ja Angyalk�val

A legt�ncosabb �letben is el�fordulnak esztend�k, h�napok, mid�n a sz�v �s a kedv elcsendesedik, hogy az �ra ketyeg�s�t hallani a mell�nyzsebben.

Az ajt� m�g f�lig bet�ve, a farsangi �jbe kihallatszik a d�vaj muzsika, a nagyb�g� helyesl�leg mormog, mint egy romlott �regember, a h�ztet�k�n a h� �gy vil�g�t, mint az als�szokny�k fodra, pirosat lehelnek a f�lrevonult p�rok az erk�ly fagyos ablak�ra – de a b�li vend�g m�r beburkol�zik eg�rszag� nagy bund�j�ba a sz�non, mint a v�grehajt�, mid�n falusi k�r�tra indul, a sz�v alig hallhat�lag dobog, �s a magass�gb�l hideg, t�li hal�lra eml�keztet� cs�kok hullanak az arcra k�sza h�pelyhek alakj�ban, mint meg�regedett, r�gi szeret�k t�volb�l k�ld�tt �zenetei. Nagybotos, e kis besz�ly h�se, elf�radtan, f�sultan utazott falura a nagyv�rosb�l. (Fiatalabb �veiben ily hangulat hat�sa alatt fogadta meg az �ngyilkoss�got – m�snap reggel, a borotv�lkoz�t�k�r el�tt –, ekkor jutott csak esz�be, hogy a legszebb n�k meleg vassal g�nd�r�tik andal�t� hajf�rteiket a f�l �s a nyak t�j�k�n, csup�n ilyenkor gondolt arra, f�lig megfagyottan, mint egy �szi ver�b a f�n, gunnyasztott ablakok alatt, amelyek m�g�tt n�k cs�kol�ztak. �regebb l�v�n, most m�r csak annyi energi�ja volt, hogy egy bizonyos h�dra gondolt, amelyet �tk�zben valahol el�r, s a h�d leszakadhat, ha �ppen �gy akarja.)

A francia cip�sarkok m�g tov�bb lejtenek a t�nczene �temeire, a n�k arca sokat �g�r�en pirul, �s hajuk leng, mint az �rval�nyhaj*, valaki erre j�het, hogy leszak�tsa: Nagybotos m�r falura vonult, els�nek, hogy utols� ne legyen a t�rsas�gban, akit a k�k k�t�nyes leg�nyek legur�tanak a l�pcs�n. Falun angyalokkal ismerkedett meg. Angyalk�val �s a mam�j�val. Egy r�gi uras�gi h�zban – „Le comte de Turgenyev”* reg�nyeib�l volt ez kimetszve – kettecsk�n �ltek, mint az �zike l�pked a teh�n mellett az erd�n. Nagybotos – t�l volt – mindenf�le k�rtyakunsztokra tan�totta �ket, kem�ny papirosb�l figur�kat v�gtak ki, �s Mikl�s napj�n b�bsz�nh�zat j�tszottak, elszavalta a Kakas�l�n c�m� monol�got, �s m�g Angyalka a zongor�hoz �lt, a mam�nak a leg�jabb t�ncl�p�seket megmutatta, amelyeket a t�likertben egy n�gert�l tanult. Majd sz�nk�zni mentek, �s a falun t�l Angyalka �tvette a kocsist�l a gyepl�t, �s a t�li t�jon csengetve rep�lt a sz�n, mintha v�g kar�csonyi est�re igyekezn�nek egy bar�ts�gos h�zhoz. �j�v t�j�n Nagybotos seg�dkezett a gazdas�gi sz�mad�sokn�l – valahol egy csontkeretes p�paszemet tal�lt a h�zn�l, �s mid�n ezt homlok�ra tolta, �reg isp�n, M�rtonfalvi b�csi �gy megijedt, mintha a harminc �v el�tt elk�vetett postarabl�sr�l faggatn� Nagybotos. A j�szag� �s kedves bef�tteket a p�kosztos* csel�dek miatt egy k�nyvbe �rta, �s est�nkint arr�l besz�lt a h�lgyeknek, hogy amint kitavaszodik, egy sz�lt�l hajtott v�zmer�t� szerkezetet kell fel�ll�tani a vetem�nyek k�z�tt. Ezenk�zben �zvegy Majornokin�, sz�letett Feh�r Krisztina �s le�nya, Angyalka, oly alaposan beleszerettek Nagybotosba, hogy a cs�ndes lelk� f�rfi�, aki pedig m�r csup�n a j� cselekedeteknek k�v�nt �lni �s beteg parasztokat gy�gy�tani, ijedten j�rk�lt a befagyott foly� partj�n… „Ahov� m�g betettem a l�bam, ott bajt csin�ltam. Milyen szerencs�tlen vagyok!” – gondolta mag�ban. �s a t�jat k�mlelte, mintha azt sz�m�tgatn�, hogy merre fog elmenek�lni.

A faluban egy cs�rd�sn� volt. G�nd�r haj� �s piros arc�, mint a megelevenedett n�pdal. Piros h�r�szkend�j�b�l n�ha f�rk�szve n�zte Nagybotost, amint az �ton elhaladt. Egyszer – falusi honor�ciorokkal* serezett Nagybotos a fogad�ban – h�tulr�l meg�rintette a nyak�t.

– Mint a vadkacsa farka – mondta a haj�ra.

Nagybotosnak n�ha esz�be jutott ez a megjegyz�s. Mid�n a h�lgyek m�r k�l�n im�ds�got fogalmaztak, amelyet est�nkint elmondtak Nagybotos�rt, �s M�rtonfalvi b�csi sem mer�szelte hangosan szidni a zsid�kat az udvar k�zep�n (h�tha van egy rokona Nagybotosnak, aki ez�rt megharagudna), az asszonycsel�dek kezet cs�koltak, �s d�delgetve megsimogatt�k a csizmasz�r�t – Nagybotos elhat�rozta, hogy elkezdi az �j �letet. N�h�nyszor hirtelen feln�zett a fogad� ablak�ra, mid�n a kocsm�rosn� ott mag�ban d�dolgatott, majd egy estve, mid�n a kuty�k a vastagon oml� havat �sszet�vesztett�k a v�ndorleg�nnyel, Nagybotos h�tulr�l a cs�rd�ba ker�lt, cig�nyok�rt k�ld�tt, akik egym�s h�t�n j�ttek a m�ly h�ban, a cs�rd�sn�t maga mell� �ltette:

– Nagyon hasonl�t valakihez, akit egyetlenszer, igaz�n szerettem – kezdte falusi gavall�r m�dj�ra a sz�ptev�st.

A cs�rd�sn� sz�rakozottan ingatta sz�k�sbarna fej�t.

– T�n azt is Jucinak h�vt�k? Az uras�g is �gy hazudik, mint a t�bbi f�rfiember.

(De t�bb� ezt m�r nem mondotta ezen az �jszak�n. Nagybotos derekasan kitett mag��rt. �jf�l fel� az asszony beleegyezett, hogy megsz�knek, �s elmondta, hogy a Saj�-parton – ahol sz�letett – mindig kisgyermekeket l�tott a v�zben le�nykor�ban. �s most nincsen gyermeke. Nagybotos is kijelentette, hogy t�bb� nem j�r az elhalt menyasszonya s�rj�hoz, legfeljebb egyszer Jucival egy�tt l�togatj�k meg a halottat.)

M�snap, mid�n az �nnepnapi eb�dre ballagott Nagybotos Angyalk��khoz (Juci s�padtan, kis�rt szemmel �llott az ablakn�l: „megvert az uram” – s�hajtotta –) az eb�dl�ben Angyalk�t tal�lta. Karcs�, hossz� l�bsz�r�, barna l�ny volt Angyalka. Azt rem�lte, hogy Nagybotos majd megtan�tja lovagolni. �s egy�tt �getnek a ny�rfasorban, mint ez a Tavaszi hull�mokban* olvashat�. S�t�t szeme komoly szemreh�ny�ssal tekintett a f�rfi�ra.

– Ugyeb�r, tudod, hogy a vil�gon csak t�ged szeretlek egyed�l? – k�rdezte, �s a f�rfi v�ll�ra helyezte a tenyer�t.

– Gyermek vagy m�g…

– Maholnap tizennyolc �ves vagyok. Komoly n� voltam mindig. �s most is komolyan akarok veled besz�lni. Tudod, hogy az any�m eg�sz �jjel nem hunyta le a szem�t, k�ts�gbeesetten s�rt?…

– Szeg�nyke.

– Ha m�g egyszer beteszed a l�bad ahhoz a n�mberhez, ahol az �jjel volt�l, velem gy�lik meg a bajod.

Az �zvegy �gyban maradt, �s csak a f�lig nyitott ajt�n �t vett r�szt a vid�m, hangos t�rsalg�sban, amely az asztal felett keletkezett. (Nagybotos bank�csin�l� pr�st keresett M�rtonfalvi �ron, �s az �reg isp�n* makacsul v�dekezett.) Eb�d ut�n Nagybotos hossz� ideig sz�tlanul �ld�g�lt a beteg mellett, m�g Angyalka az isp�nnal k�rty�zott �s hangosan csapkodta a k�rty�kat. Alkonyattal a foly�partra ment, �s azon gondolkozott, hogyan juthatna el a legk�zelebbi vas�t�llom�sra. Gyors, k�nny� l�ptek hangzottak fel a fagyos havon. Hossz� bund�ban, muszka sapk�ban, mint egy reg�nyh�sn� a h�z fel�l Angyalka sietett.

– Tudom, hogy azt tervezted most magadban, hogy elhagysz minket. Az any�m a temet�be ker�lne. Magamr�l nem besz�lek, fiatal �s er�s vagyok. Te nem fogsz elmenni.

– Gyermekem.

– Elhat�roztuk, hogy n�h�ny hetet Budapesten t�lt�nk. Az any�m ugyanis azt gondolja, hogy itt hi�nyzik neked a f�v�rosi �let l�rm�ja, zajg�sa. Majd sz�nh�zba megy�nk veled. Ha akarod, b�lba is j�rok a kedved�rt. De otthon is maradhatunk a sz�llod�ban.

Nagybotos a falu v�g�n lakott egy r�gi kerti h�zban, �s az ablak�b�l varjakra szokott l�v�ld�zni. Ezen az est�n valaki h�romszor is megz�rgette az ablakot. Majd egy forr�, g�mb�lyded asszonyteny�r oly sok�ig nyugodott az ablak�vegen, hogy b�v�l leolvadt a z�zmara. Nagybotos a s�t�tben hallgatva �ld�g�lt. Mid�n k�s�bb az ablakhoz ment, m�r csak egy asszonyl�b nyomai l�tszottak a kerti �ton, a havon.

– Arra ment el a szabads�gom – gondolta mag�ban.

A holdf�nyben messzire l�tszottak a l�bnyomok. Mintha a v�gtelens�gbe mentek volna… T�l a dombokon �s hat�rokon… Valaki elment erre, aki ide akart j�nni, meleg sz�vet, puha tenyeret �s �br�ndos kis j�t�kot hozott a k�pzelet�ben, amelyben, mint egy kis sz�nh�zban, Nagybotos jelad�s�ra m�r j�tszani kezdett a zenekar. A k�rpit azonban nem ment fel. Valaki egy falusi h�ztet� alatt, k�dm�nszag� t�lben narancsf�kkal �lmodott, �s kiny�jtotta a kez�t a dr�ga gy�m�lcs ut�n.

Nagybotos meghatottan n�zte az elt�volodott l�bnyomokat. Egy falusi n�i cip� – nyomai magos sarokkal ell�tva, mint a nagyrav�gy�s, �s gombocsk�kkal, mint a cifra �let ut�ni k�v�ns�g – mendeg�lt �t a kerten.

– Bizonyosan r�zsa van a harisnyak�t�j�n – gondolta mag�ban Nagybotos.

Jucit reggel a v�zmer�t�-l�kn�l kifogt�k. Csak h�sz�ves volt – mondt�k a falusiak.

Angyalka megcs�kolta Nagybotos homlok�t.

– Der�k ember vagy. J�l viselted magad. Most m�r ak�r megtakar�thatjuk a pesti utaz�st.

 

A vadember f�lem�l�je

Ismer�s�nk �s h�s�nk, Nagybotos Viola – aki fiatalkor�ban dobos szeretett volna lenni egy dalcsarnokban egy t�ncosn� kedv��rt, vagy orgonista egy vall�sos hercegn�n�l, felolvas� �br�ndos gr�fn�n�l, vagy n�k lovagja, kez�ben v�v�t�rrel a bolthajt�sos lovagteremben, vagy f�st�lg� cs�v� pisztollyal �lldog�lni a ny�rfaerd� sz�l�n a bajv�v�s ut�n – oldalszak�llt n�vesztett, k�rt�kalapot viselt h�tk�znapokon is, �s egy polg�ri asztalt�rsas�gban a bor sz�n�t vizsgaszemmel n�zegette, �s a n�k ruh�zkod�s�t k�zlegyint�ssel vagy d�rm�gve el�t�lte.

A v�ros v�g�n lakott, �s az �gy sz�l�n �ld�g�lve elolvasta a h�rlapban a leg�jabb �ngyilkoss�gokat �s a hajfest�szerek hirdet�seit.

A h�zisapk�ja, a papucsa elrongyol�dott, mostan�ban nem h�meztek �jat. A n�k erk�lcstelens�ge felett gondolkozott, �s b�szke tart�s�, g�g�s j�r�s�, ifj� n�k ut�n morgott: „Meg�llj, m�g l�tlak, amint Szent Ter�z templom�n�l a kereszt alatt �ld�g�lsz!” K�l�n�sebben, f�jdalmasabban, �letre-hal�lra egyetlen n� sem csalta meg Nagybotos Viol�t, hogy miatta n�gy�l�letet fogadjon; az �let eliramlik, �s a legszebb b�r�n�k is megv�n�lnek, mire a gavall�rok csizm�j�t a padl�sra helyezik – gondolta mag�ban Nagybotos, ha nagyon szomor� volt; �mb�tor egy kancsal szem�, fodros haj� �s nagysz�j� n� ut�n �vekig fels�hajtott, ha mag�nyosan s�t�lt a Gell�rthegyen… A n�t�l elt�vozott, �s a h�lgy az emeletr�l ut�na r�gott, mik�zben l�b�r�l a f�lcip�cske elrep�lt. Alant Nagybotos rept�ben elkapta a cip�csk�t, az inge al� dugta, udvariasan megemelte a kalapj�t, �s a h�lgy ki�ltoz�s�t figyelmen k�v�l hagyva csendesen elkocogott a h�zb�l, ahol minden kilincs, ajt�f�lfa j�l ismerte, �s a sokgyerek� h�zmester keresztap�nak k�rte fel. T�li est�ken, mikor verseket olvasott, vagy v�grendelet�t fogalmazta, a t�k�rbe n�zett, �s legyintett kez�vel, veszekedett az �breszt��r�j�val, r�gi levelekb�l fidibuszt* gy�rtott, mert terve volt, hogy pip�zni fog: mid�n teh�t elhagyott aggleg�nynek �rezte mag�t, el�vette a f�lcip�t, �s az asztalra helyezte, mik�zben a te�t kavargatta. Az �let eliramlik. Tavaszra kifejl�d�tt betegs�ge, a cip�t �lland�an a zseb�ben hordozta.

– Eddig olyanokat mondtam a n�knek, melyeket nem �rtettek meg. K�nny� volt a mennyorsz�gr�l vagy a t�lvil�gi �letr�l hazudozni, hisz fiatal voltam – gondolta mag�ban Nagybotos. – Most azonban m�r megk�vetelik a n�k, hogy �rthet� �s �rtelmes dolgokkal mulattassam �ket. Megpr�b�lkozom a Hamupip�ke mes�j�vel, amelyet szobal�ny, hercegn� egyform�n meg�rt.

Nagybotos Viola a cip�cske orr�t vagy sark�t megmutatta a k�v�ncsi n�knek, reg�ket mondott a l�br�l, amelyre a cip� r�illik. A n�k mosolyogtak, elgondolkoztak, �s nem egynek kerekedett kedve a cip� megpr�b�l�s�hoz. Nagybotos azonban valamely kifog�ssal elod�zta a dolgot, �s tov�bb v�ndorolgatott Pesten �s Bud�n a cip�csk�vel. A V�ci utc�ban vagy a budai korz�n szem�gyre vette a n�ket, vajon melyik� lesz a cip�? A sz�nh�zi el�ad�sokn�l �sszefont karral �s r�ncos homlokkal �llongott a h�tt�rben. A r�zsasz�n� n�k lekacagtak a p�holyb�l, mintha a rizsport r�zt�k volna a v�llukr�l.

– Itt van a cip�, Nagybotos? – k�rdezt�k, �s k�v�ncsian piroslott a sz�juk.

Templomokban �llt komoran a szenteltv�ztart� mellett, s mik�zben a n�k keresztet vetettek, kivette a cip�t, �s szem�vel m�reteket vett a h�lgyek l�b�r�l. �s a sz�llod�ban, hol az idegenek unatkozva n�zik a sz�nh�zak m�sor�t, �s�tanak, �s a n�k unatkozva gondolnak arra, hogy e v�rosban sem tal�lj�k sz�v�k �r�kk� v�rt lovagj�t, Nagybotos el�vette a cip�t, �s maga mell� �ltette a sz�kre. Megsimogatta, mint egy �lebet, besz�lt hozz�, felk�sz�nt�tte, �s a n�k �sszenevettek.

Ilyenform�n bizonyos h�rneve t�madt a cip�nek, Nagybotos Viola cip�j�nek… „Hol van ez a bolond ember?” – k�rdezte egyszer X. hercegn� a nagyoper�ban, �s mid�n megmutatt�k Nagybotost, a sz�nh�zi l�tcs�vet fel�je ir�ny�totta �s ottfelejtette.

Nagybotos Viola szent, komoly �s meggy�z�d�ses f�rfi� m�dj�ra senkinek sem h�zta a l�b�ra a cip�t.

– Hadd l�ss�k, hogy kem�ny di� vagyok – mondogatta, mid�n odahaza mag�ban besz�lgetett. – Majd megtan�tom �n a dologtalan, unatkoz� n�ket keszty�be dud�lni.

Ezalatt lakott Bud�n, a kertek fel� egy f�lszem� ember, aki olyan ripacsos volt, mint egy g�lyarab, fogcsikorgatva fogadta a szomsz�dok k�sz�nt�s�t. „J� reggelt!” – felelt, �s k�spenge villant fel a f�l szem�ben. Mindennap elharapta a borosty�n szivarszipk�t, haragban volt a harangoz�val, mert a torony�ra miatt egyszer lek�sett a vonatr�l, a kocsikat h�tulr�l elkapta �s meg�ll�totta. Foglalkoz�sa a haj�skapit�nys�g volt. A d�li Dun�ra j�rt, �s a h�z�ban egy f�lemil�t tartott bez�rva. Sz�rke, jelent�ktelen, boglyas asszonyka volt, nevezetess�g�t csup�n f�rj�nek k�sz�nhette, aki gyermekfej nagys�g� lakatot rakott a kapura elutaz�sakor. A f�lemile az ablakrost�ly m�g�tt �llott, �s b�san f�ty�r�szett, m�g a vadember d�ng� l�ptekkel ment el a Duna fel�. Az asszonyka ezut�n bef�ttet �s s�tem�nyt evett, t�tlen�l gunnyasztott az emeleten, �s R�corsz�gra gondolt, ahonnan a t�li haj�z�si sz�net be�llta el�tt egyszer Bud�ra hozta a vadember. Nem esk�d�tt meg vele, mert a vadember nem akart nevets�gess� v�lni a pajt�sai el�tt, ha a f�lemile egyszer megcsalja. (Nagybotos r�gebbi id�ben mindenf�le kom�di�z�sokat rendezett az ablak alatt. A kalapj�t a feje tetej�re �ll�totta, csaknem bukfencet h�nyt, am�g a vasrost�lyos ablakb�l a pap�rszelet lesz�llott, rajta e n�v: Fatime. – �m a t�l kor�n be�llott, a haj�sok hazaj�ttek az Aldun�r�l, �s �gy Nagybotos jobbnak l�tta, ha nem mutatkozik egy darabig Bud�n.) Ez id� t�jt m�g korai �sz volt, csak a harang�t�s elm�l�z�sa jelezte, amint sz�llongott a h�ztet�k felett, hogy az �sz v�ndor m�r l�ncon vezeti a v�ros fel� a haragos, d�h�s ebet, amilyen a t�l volt hajdan�ban. Nagybotos hossz� l�ptekkel, mint egy csavarg� sz�n�sz, aki est�re m�g j�tszani akar a t�voli falu kocsm�j�ban, indult el Buda fel�, �s b�r �tk�zben r�c pappal* tal�lkozott, meg�ll�s n�lk�l ment a kertek al�, sz�rakozottan f�ty�r�szni kezdett, a kockak�vekre n�zett, mintha elvesz�tett volna itt valamit, megn�zte a tavalyi f�kat, �s n�h�ny perc m�lott el, am�g a f�lemile f�ty�lgetni kezdett odafent.

(Ismerik a f�ty�r�sz� n�ket? N�melyik igen �gyesen tudja a dolg�t. Olyik h�d�tani akar e m�dszerrel, m�sik j�kedv�ben f�ty�lget, a harmadik szomor� elgondolkoz�s�ban… F�ty�lgetnek, �s a f�rfi rajtakapja mag�t, hogy figyelni kezd e n�i furfangoss�gra.)

Nagybotos k�sz�nt, hajlongott, levette kalapj�t, hogy Fatime k�ts�gtelen�l felismerje, azt�n mikor a szomor�, boglyas asszonyka elmosolyodott, Nagybotos Viola el�vette a mell�nye al�l a cip�csk�t �s felmutatta. Fekete selyemcip� volt ez, arannyal mindenf�le furcsas�gok voltak beleh�mezve, tal�n napkeleti im�ds�gok. �s a szalagja feh�r volt, mint halott menyasszony homloka, m�g sarka magas �s kih�v�, mint az olyan n�k�, akik mindenf�le rejt�lyes utakon mendeg�lnek cip�j�kben. L�pcs�k�n mennek fel a francia sarkok, �s m�g nem tudj�k, hogy mik�nt t�rnek vissza. Kertekben, b�ltermekben j�rnak. Ha egyszer a cip�k megsz�laln�nak, hogy merre j�rtak �rn�j�kkel!

Fatime term�szetesen nyomban �rdekl�d�tt a dolog ir�nt, �s d�lut�nra a kert m�g� rendelte Nagybotost, ahol pr�b�t lehet tartani.

A hegyek m�r alusz�konyan �ld�g�ltek k�zel �s t�vol, mint a beborozott piros �regember �lm�ban.

A ker�t�s itt vasl�cekb�l volt �sszer�va, kandi tekintet itt-ott behatolt rajta, valamint kif�rt a r�sen egy kis n�i l�b is.

Nagybotos gondosan k�r�ln�zett, azt�n lassan let�rdepelt a ker�t�s m�g�tt, h�romszor megkopogtatta a vasl�ceket, mire Fatime kidugta a l�b�t. Term�szetesen cip� �s harisnya n�lk�l volt a l�ba, hogy kicsiny �s form�s legyen, hogy Nagybotos odak�nn meg ne b�nja f�radoz�s�t… �s a cip� k�nnyed�n a n� l�b�ra siklott, Nagybotos gy�ny�r�s�g�re.

A h�z fel�l ki�lt�s hallatszott, mire Viola gyorsan leh�zta a cip�t, zseb�be rejtette, �s k�t �kl�t mell�re szor�tva, szab�lyszer�en sz�k�tt egy negyed m�rf�ldet.

N�h�ny nap m�lt�n ism�t keresg�lni val�ja akadt a V�rosmajorban. Lehajtott f�vel bandukolt, mintha semmi sem �rdekeln� a vil�gon, mid�n a feje f�l�tt f�ty�r�szni kezdett a f�lemile. Nagybotos csod�lkozott, feln�zett, azt�n �r�mteljesen k�sz�nt. Fatime a kert fel� intett, mire Viola sietve fordult be a mell�kutc�ba. Komolyan dobogott a sz�ve, meg-meg�llott, fej�t cs�v�lta, mintha m�g sohasem lett volna szerelmes �let�ben. A f�k m�r ismert�k a k�rny�ken, �s egy kerti kapu csaknem k�sz�nt�tte.

Az �rok felett a hidacska nyikorgott l�ptei alatt, a hossz� sz�r� vadf�vek kit�rtek az �tj�b�l, s az eger�sz� s�rga macska nem futott el.

A kopog�s megt�rt�nt.

Fatime kidugta a l�b�t, �s egy papirosszelet volt a l�bujjai k�z�tt.

– Adja nekem a cip�t.

Nagybotos nyomban v�laszolt:

– Ha j�l viseli mag�t, elhozom a p�rj�t.

Fatime ekkor olyan j�l viselte mag�t, hogy k�r�lbel�l negyed�r�ig hagyta Nagybotos kez�ben l�b�t. �s Viola �gy cs�v�lta a fej�t, mikor hazafel� ment, hogy a rend�r ut�nan�zett a h�don. „Elsz�ktetem”, d�rm�g�tt mag�ban Nagybotos.

Egy napon, m�r a hegyeknek torzonborz szak�lluk n�tt, amint a vadf�vek megritkultak arculatukon: Fatime nem jelentkezett a kopog�sra.

Nagybotos k�s�bb a cip�cske sark�val verdeste a vasl�ceket, �s nem �rtette Fatime t�volmarad�s�t. D�r�mb�lt, f�ty�r�szett, kopogott, m�g egyszerre d�h�s kutyaugat�s hallatszott a h�z fel�l, vagy t�n a vadember k�romkodott…

A m�rf�ldet versenytemp�ban futotta Nagybotos, �s mid�n a L�nch�don levette a kalapj�t, hogy kimelegedett homlok�t megf�r�ssze a sz�lben, szomor�an l�tta, hogy az aldunai haj�k imm�r ott �llnak t�li �llom�sukon, a budai oldalon.

– Legal�bb tudom el�re, hogy mi�rt fogok szomorkodni a t�len! – gondolta mag�ban Nagybotos, �s a cip�csk�t a h�dr�l a Dun�ba vetette. Sok�ig, mid�n m�r nem is l�tta a hull�mokkal k�zd� cip�t, �lldog�lt a h�don. A minapi rend�r felismerte, �s komoly arccal meg�rintette a v�ll�t.

 

Ne j�jj vissza a m�svil�gr�l

Az asszonyok nev�t, akik ez id� t�jt szerett�k Nagybotos Viol�t, r�gi ismer�s�nket, papirosszeletre �rta, amelynek h�tuls� lapj�n egy belv�rosi �r�s k�n�lta torony�r�it, el�lr�l pedig Izidor, az Almafa f�pinc�re szokta ellen�rizhetetlen sz�mjegyeit vetni. Ny�r volt akkor, �s Nagybotos egyetlen bar�t �s t�maszt�k n�lk�l csavargott az idegen v�rosban. R�gi szok�sa szerint ism�t csak n�ismerets�get k�t�tt, mindig csak n�kkel besz�lt, szerelemr�l, ruh�r�l, sz�nh�zr�l, n�ha politik�r�l, de legink�bb m�gis szerelemr�l, amely a divaton k�v�l az asszonyokat �rdekli. „Szeg�ny n�k” – gondolta n�ha mag�ban, ha szabad �r�ja volt, �s a s�t�t Almaf�ban megh�z�dott l�mpagy�jt�s el�tt: ilyenkor is v�rta valahol, valamerre egy n�, de miut�n a randev� nem volt pozit�v* meg�llap�tva, Nagybotos Viola b�tors�got vett, hogy egy�b szenved�ly�nek h�doljon, az iv�snak �s a doh�nyz�snak. „Legal�bb senki sem nevet ki a h�tam m�g�tt, ha kih�ztam innen a l�bam” – mondta a bolthajt�sos falaknak. Izidort�l, akivel n�ha sz�ba �llott, az �zletr�l tudakoz�dott, �s egy eserny�szem� �reg�rr�l, aki kor�n d�lut�n be�lt a s�rh�zba, �js�gj�t �sszehajtogatta, s�r�t fen�kig kiitta, penecilussal* csengetett, amelyet a mell�nyzseb�b�l vett el�, a r�gi k�pet b�multa a falon.

– Vajon meg szokott halni az ilyen �reg t�rzsvend�g? – k�rdezte Nagybotos.

– Soha – felelte meggy�z�d�ssel Izidor.

De vajon mi�rt is halt volna meg az �rtatlan �reg, aki l�that�lag �lvezte a s�r �s p�rk�lt szag�t, a sarokasztal mellett egy hom�lyos ablak �rny�k�t �rizte, �s a fogason a kalapja hossz� tart�zkod�sra helyezkedett el.

– Vajon elmenne az �reg a Gell�rthegyre, ha egy n� h�vn�? – gondolta mag�ban Nagybotos az Almaf�ban, ahol teljes biztons�gban �rezte mag�t valamennyi n�ismerets�g�t�l, mert e helyet gondosan eltitkolta. Itt mer�szelt n�ha tr�f�san gondolni a n�kre, voltak percei az italfogyaszt�sn�l, hogy nem vette komolyan a n�ket, a szerelmeket, a furcsa trag�di�kat, szenved�lyeket, k�nnyeket… Holott azel�tt mindig egy�tt s�rt elhagyott szeret�ivel.

Akkoriban tizenegy h�lgyismer�se volt Nagybotos Viol�nak a v�rosban, tizenegy n�, akik nem ismert�k egym�st, �s l�tsz�lag mindegyik elhitte, hogy Viola hal�losan szerelmes. Ennyi szeret�je m�g sohasem volt egyszerre, tavaly csak hat volt, m�gis sz�kni kellett a v�rosb�l, mert v�g�l �sszezavarta a hazugs�gokat, �g�reteket, keresztneveket, �lm�ban kibesz�lte �ket, a zsebei tele voltak mindenf�le babon�s t�rgyakkal, amelyekkel a n�k megaj�nd�kozt�k, koszor�ba font hajak, p�nzdarabok, f�tyolok, keszty�k, falevelek… V�g�l ki�r�tette zsebeit �jjel a Duna-parton, egy halk �jszak�n, �s elkullogott a v�rosb�l.

Tizenegy asszony meg le�ny!… Amint nev�ket egym�s mell� �rta, szinte megrettent. Hol �s merre szedte �ssze �ket? N�ha azt hitte, hogy mind egyform�k, m�skor ism�t meg�llap�totta, hogy mindnek van valami k�l�n�s szesz�lye, boldogs�ga, hi�s�ga vagy r�geszm�je, amelynek felhaszn�l�s�ra annak idej�n a k�zel�kbe f�rk�z�tt Nagybotos. Amint az Almaf�n�l visszagondolt h�d�t�saira, �gy �rezte, hogy nem is h�d�tott, k�nnyen, gyorsan, szinte sablonos hazugs�gok �r�n engedtek h�lgyei a rohamnak. A b�kok, a vir�gok, a titkos k�zszor�t�sok, leng� szavak, �rzelmes pillant�sok megtett�k a maguk�t. Csak a legderekabb k�z�tt�k egy szel�d, j�sz�v� �s tapasztalatlan, sz�k�s haj� �s megad�, b�natos szem�, mondta n�mi f�lelemmel „maga �gy b�nik velem, mint egy tapasztalt n�cs�b�t�, pedig �n erre nem szolg�ltattam okot”.

Ezt a sz�k�s �s sz�p ruh�j� h�lgy mondta, mintha egy r�gi eml�kk�nyvb�l olvasn� a sorokat. Nagybotos gyorsan a h�lgy finom cip�j�re, divatos kalapj�ra, feh�rnem�j�re terelte a besz�det, k�v�ncsis�got sz�nlelt vid�ken k�sz�lt menyasszonyi kelengy�k ir�nt, amelynek v�szna a nagymam�k szekr�ny�ben pihent, csod�lkozott monogramokon, �s nem �rtette, hogy lehet a cip�szalagot �gy megk�tni, hogy az soha fel ne bomoljon.

(„Szeg�nyke – gondolta mag�ban Nagybotos –, vajon j�l alszik-e �jszaka?”)

A feket�knek divatsz�nt aj�nlott, a kez�ket az ajk�hoz emelte, majd homlok�hoz �rintette, mintha mindig �ld�sukat v�rn�. Nevetett a nevet�kkel �s szomorkodott a szomor�akkal. Azt tapasztalta, hogy az ellentmond�s a n�k k�r�ben �gyetlens�g; helyeselni, s�t magasztalni �s dics�rni kell �sszes bolonds�gaikat, gyakran hangoztatni, hogy kilencven percent j� az asszonyok k�z�tt, majdnem angyal, sz�vnemess�g, honle�nyi lelkesed�s, szeg�nyek ir�nti r�szv�t, �s a betegek megvigasztal�sa a n�k teend�je. Nagybotos pedig ekkor m�r meglehet�s �reg lovag volt – szerette mag�t �letre-hal�lra r�s�zni a n�kre.

K�r�lbel�l nyolcvan n� �lt Magyarorsz�gon, akiknek kez�be helyezte sors�t. „Maholnap dolgozni fognak �rtem a n�k, ha m�r nagyon �reg leszek” – gondolta mag�ban, mikor a legk�l�nb�z�bb csal�dokn�l eb�delt, vacsor�lt, pulyk�t evett, �s m�r majdnem elfogadta egy h�lgy aj�nlat�t, hogy l�pjen h�zass�gra… Szerett�k a n�k, ha Nagybotos �ssze�rta ad�ss�gait, j�vedelmeit, v�rhat� �r�ks�geit, �s komoly, �nnep�lyes arccal �sszehajtott�k az iratot, hogy �k majd rendet teremtenek a z�rzavarban. Zsebkend�it sohasem engedte parf�m�zni, hisz d�lut�n �s este m�sfel� volt dolga, �s bizonyos, hogy a n�k nyomban megismerik az idegen, ellens�ges illatot. Valamint a nyakon ejtett cs�koknak sem volt bar�tja, �s az el�szob�k t�kr�ben mindig megn�zte, hogy nem maradt-e n�i hajsz�l a kab�tj�n. A leveleket, amelyeket n�k �rtak, nyomban el�gette, �s a hamvakat a sz�lbe sz�rta. A komoly n�k el�tt mindig arra hivatkozott, hogy eg�sz nap dolgozik, tudom�nyosan b�v�rkodik, �lete nagy munk�j�n t�ri a fej�t; a beteges, elv�n�l� asszonyoknak azt mondta, hogy reggelt�l estig sportot �z, a kel� napsug�rral lovagol a ligetben, d�lel�ttj�t a teniszp�ly�n t�lti, majd �szik �s cs�nak�zik, hogy est�re a v�v�teremben tal�lkozz�k a klub tagjaival; az okos �s v�gked�ly� n�knek �szint�n bevallotta, hogy naphosszat heny�l, �jjel k�borol, mint a kand�rok a h�ztet�n, doh�nyzik, j�tszik, iszik, elveszett ember, az ad�sok b�rt�n�ben fog meghalni; m�g a hisz�keny, kedves, tiszta sz�v� n�k r�sz�re v�grendeletet �rt, mindennap hagyom�nyozott nekik valamit, visszavett, �jra adott, nagy pecs�teket �t�tt a v�grendeletekre, �s k�rte, hogy s�rj�t ne hagyj�k gondozatlanul… Legt�bb baja term�szetesen azokkal a n�kkel volt, akik megk�vetelt�k, hogy szokny�jukon �lj�n, verseket mondjon, k�nyveket felolvasson, gyomr�ra vigy�zzon, paprik�t ne egyen, keveset igyon, �s „h�nyadik a szivar?” – k�rdezt�k, mid�n a legels�re r�gy�jtott. Viszont e n�kkel eszkomot�ri* �gyess�ggel hitette el, hogy rumot m�g �let�ben nem ivott, tejet �s k�v�t szokott vacsor�zni, �jf�l el�tt lefekszik, �s hajnalban Plutarkhoszt* olvassa. „�, b�r v�gleg rendes ember lehetn�k!” – s�hajtotta, mid�n �jjelenkint ki- �s bem�szk�lt ablakokon, a szobal�nynak �s �rn�j�nek egy napon esk�d�tt h�s�get, dr�tker�t�seken ugrott �t, �s legf�bb gondja volt, hogy a m�rges h�z�rz� ebekkel bar�ts�got tartson fenn. „�, b�r ne volna m�r egy�b tennival�m, mint a kemence t�z�t n�zni” – mondta �lmodozva, �s egy cirkuszm�v�szn� r�sz�re elhordta a h�zb�l az asszonyok finom harisny�it.

Tizenegy asszony �s le�ny f�lt�keny szeme el�l j� volt megb�jni alkonyattal az Almaf�n�l, hab�r Marianka h�rom l�p�sr�l meg�rezte a kocsmaszagot, Paulina undorodott a doh�nyszag� bajuszt�l, �s Ilona a kez�n, a k�rm�n �szrevette, hogy kock�zott vagy k�rty�zott.

„Elkergetnek a v�rosb�l” – gondolta mag�ban, mid�n ismeretlen n�k karj�ba kapaszkodott, mert Jozef�nak olyan �les szagl�sa volt, hogy meg�rezte az idegen szokny�k szag�t, Fancsett a szem�b�l kiolvasta, hogy besz�lt-e n�kkel, m�g Margar�ta g�nyosan dugta el kez�t el�le. „Pfuj, m�r megint kit cs�kolt meg?”

„Megm�rgeznek el�bb-ut�bb” – gondolta ism�t, mid�n k�l�nb�z� ideig-�r�ig tart� szerelmi �gyeit lebonyol�totta, �s ezalatt n�gy-�t helyen v�rt�k egyszerre a v�rosban. Ad�lnak olyan ujjai voltak, mint az ac�l, s t�bbsz�r meg�g�rte, hogy megfojtja Nagybotost, ha megcsalja. Egyszer m�r a tork�ra szor�totta a kez�t, �s Nagybotos csaknem el�jult. R�za �lland�an t�lt�tt pisztolyt tartott a feh�rnem�s szekr�ny�ben. �s „kis Ilonka” oly hidegv�rrel elv�gja a nyak�t, mint egy csirk��t, ha �lm�ban idegen asszonynevet mond.

„El�tkoznak, megbabon�znak, ellenem im�dkoznak �s felb�sz�tik ellenem a f�rfiakat, v�resre veretnek �s b�rt�nbe z�ratnak” – gondolta, mikor estve az utc�n valamely csinos n� ut�n futott, csak att�l rettegett, hogy egyik szeret�je rejt�zik a f�tyol alatt, mint Boris, aki gyakran �lt�z�tt f�rfiruh�ba, hogy Nagybotost kik�mlelje, vagy pedig Ag�tha, aki estve velencei, rojtos kend�t bor�tott a fej�re, s arra vette �tj�t, amerre Nagybotosnak j�nni kell. Ilona idegen n�k nev�ben esedezett telefon, �s k�ld�nc �tj�n szerelmi b�jitalt k�ld�tt vid�kr�l, �s m�g Nagybotos m�lyen elaludt, a nev�t a mell�re tetov�lta. Ugyancsak vigy�zni kellett, hogy Nagybotos elker�lje a csapd�kat.

 

Tizenegy vagy tizenk�t asszony volt, akire Nagybotos f�l�nk �s szent szerelemmel gondolt. M�r nem is tudta teljes bizonyoss�ggal. Csak a k�teless�geit ismerte, s a leggy�ng�debb n�nek is �gy engedelmeskedett, mint a f�rfias, energikus h�lgyeknek. Jobbra-balra rendelt�k a v�rosba, utaz�saikra elk�s�rtett�k magukat, a templom el�tt v�rakoztatt�k, �s a cukr�szd�kban le�ltett�k, hogy estig v�rjon; n�orvosok el�szob�iban, divattermekben �s a korz�n, a f�rd�hely plat�njai alatt, a szemk�zti h�z kapualj�ban, �jjel, kis �llom�sokon, dunai haj�kon, a Normaf�n�l �s a budai kioszkban v�rt Nagybotos – mindig v�rt asszonyra, le�nyra, estve megismerte a l�p�seik hangj�t, a s�t�tben a hangjukat �s a sz�lben leng� kalaptollukat.

V�rt.

H�napok, csaknem esztend�k m�ltak el. A tizenegy n� h�s�gesen kitartott Nagybotos mellett.

– Vajon, ha meghaln�k? – k�rdezte egyszer mag�ban, vagy az �reg t�rzsvend�gt�l az Almaf�n�l.

S az �tlet �r�m�re t�bbet ivott a szok�sosn�l, �jjel b�cs�leveleket �rt, tizenegyet egyform�t, szomor�t, megb�n�t, term�szetesen mindegyiket biztos�totta, hogy �rte hal meg, �s hajnalban eldobta kalapj�t a L�nch�don.

 

Ezut�n k�t napig nem mutatkozott Nagybotos Viola az utc�n. Elb�jt, elz�rk�zott. Harmadnapra megunta a mag�nyt, �s felkereste a legderekasabbat, legjobbat n�ismer�sei k�z�l, aranysz�v� Kl�rit.

– Bocs�ss meg, tr�f�ltam, nem haltam meg.

Aranysz�v� Kl�ri kis�rt szemmel, de nyugodtan m�rte v�gig Nagybotost:

– Sajn�lom, m�r k�s�, m�r megsirattalak, elb�cs�ztam t�led, elfelejtettelek.

Nagybotos megcs�v�lta fej�t.

– Hisz �lek.

– Nekem meghalt�l. Kedves, dr�ga halottam vagy. Engedd, hogy hal�lod �vfordul�j�n �rted im�dkozzam, fekete ruh�t �ltsek, �s kicsit s�rdog�ljak a kanap� sark�ban. Ne fossz�l meg ett�l a f�jdalmas �r�mt�l.

A halottaib�l visszat�rt Nagybotos nem tehetett egyebet, mint tov�bb ment.

A „komoly asszonyok” a leveg�be n�ztek, mikor megl�tt�k.

– Ostobas�got csin�lt – mondt�k, s elfordultak.

Az indulatosabb h�lgyek r�viden v�geztek. Kinyitott�k az ajt�t:

– Gazember, elsz�k�tt?

A v�g �s bolondos asszonyk�k hangosan felkacagtak, amikor Nagybotost ism�t megpillantott�k.

– Ejnye, tal�n fele sem igaz annak a sok r�galomnak, amit hal�la alkalm�b�l besz�ltek szerte a v�rosban?

Nagybotos keservesen meglakolt, nagy pr�b�ra tette a n�ket. A visszat�rt halottal senki sem �llott t�bb� sz�ba. Elsiratt�k, elfelejtett�k, elrakt�k kedves eml�kek k�z�. Azt�n Nagybotos n�lk�l folyt tov�bb �let�k a tizenegy asszonyoknak.

– Ne j�jj vissza a m�svil�gr�l! – �rta fel az ajt�fejf�ra Nagybotos, ahov� a babon�s bet�ket szokta �rni.

 

Roz�li t�li sz�ve

Egyszer r�gen h�rsf�k alatt mentem �szid�ben, b�styas�t�nynak nevezt�k a helyet, az enyhe d�lut�ni sz�l �jra j�tszadozott a lehullott levelekkel, mint a gondolat, amely az elm�lt ifj�s�got k�r�lborongja: valami koppant a kalapomon. Megn�ztem. Egy v�rcsepp hullott re�.

A v�rcsepp Roz�lit jelentette; tudtam, hogy a k�rny�ken lakik valahol. Egy Anjou-korabeli h�z erk�ly�n �llott – a hagyom�ny szerint R�bert K�roly* dugdosta itt szeret�it, a hegyben f�ld alatti �t vezetett id�ig, �s a kapit�nyok k�csagtollas f�veg�ket megemelt�k az erk�ly alatt –, az �sz felh�it n�zte, s arra gondolt, hogy az utols� szerelem is b�cs�z�ban van. R�gi h�napok �ta �lldog�lt az erk�lyen, a h�rsf�k vir�goztak, hervadtak, mint a szentiment�lis reg�nyekben. A b�nat v�gre megtal�lta �tj�t, mint a szikl�ba z�rt v�z, �s Roz�li sz�v�b�l cseppenkint hullott a v�r: akit v�rt, az nem j�tt el.

Pedig est�nkint a k�rtya mindig megmutatta. (Mennyi k�rty�t vetnek Bud�n!) Az oll� a hegy�vel meg�llott a padl�ban. Tarka szark�k j�ttek a V�rmez� t�j�k�r�l, �s a f�kra �ltek. Egy �reg dajka naphosszat mes�lte az el�tkozott kast�ly t�rt�net�t, ahol a sz�l nyugtalan�t�an z�gott, de holdas �jfeleken felhangzott a lovag ropog� l�p�se. Mikor Roz�li azt szerette volna megtudni, hogy mi lakozik odab�v�l a f�rfiakban. Elmondt�k mes�iket, �lmaikat, v�gy�d�saikat. Rajong�sukat hallgatni: mily t�nem�nyes �jf�l volt! S hangjuk, mid�n fuvol�zott, �s a tekintet�k csaknem k�nnybe l�badt! J�ttek, j�ttek az el�tkozott kast�lyba, �s a sz�p szavakat, mondanival�kat elhozt�k, mint kincseiket. Azt�n elmentek. Roz�li mindig hosszasabb pillant�st vetett a kerti kapu m�g�tt elt�n� lovagokra. M�g a k�penyege l�tszott, azt�n csak a toll a s�vege mellett, majd s�t�ts�g lett a helyen, ahol el�bb m�g a lovag szeme vil�g�tott. A kapuig is elk�s�rte �ket, az �tra �llott, hogy tov�bb l�thassa leng� kab�tjukat. Szinte megrezzent, s�rva fakadt, ha valamelyik megtartotta �g�ret�t �s visszat�rt… Vajon ki f�ty�r�szi Lohengrin n�szindul�j�t* az el�tkozott kast�ly k�r�l?

Az utols� lovag – a legkedvesebb – m�g csak f�lig mondta el a mes�t, az ujjhegy�t cs�kolta meg csup�n, �s �br�ndos szeme a Roz�li cip�j�ig �rt (amelyr�l mindig sok mondanival�juk volt a f�rfiaknak), a szalagokig, amelyek a bok�n bokr�t�ba voltak k�tve, �s a cip�sark�ig, amelynek nyom�t sok lovag viselte a sz�ve felett, az eleven h�son. Mennyifel� j�r egy n�nek a l�ba, mily rengeteg utakat v�geznek a cip�k, a gy�nge bok�k mennyit f�radoznak, k�v�natosan mutatkoznak, a sarkok mily k�l�nb�z� talajokat �rintenek! A homokban, a tenger f�veny�ben, a puha erdei �ton, b�li terem parkettj�n, s�ros mell�kutakon az el�v�rosban, vas�ti t�lt�s ment�n �s hint� sz�nyeg�n j�rnak a l�bak. K�r, hogy a nyugalmazott n�i cip�k nem tudnak besz�lni. (�jjel, a hotel folyos�j�n megk�rdezi �ket a b�rszolga: honnan j�ttek, hov� mentek? A hajnali vonat elviszi �ket.)

– A l�bamat im�dt�k – mondta Roz�li, mid�n budai �reg asszonys�gok uzsonn�ra megl�togatt�k. – Hevertek el�tte, s�rtak, esk�d�ztek. Furcsa, hogy a l�bam nem v�ltozott.

– A kezeim csod�lat�val sem tudtak eltelni. Vajon hov� lettek a keszty�im, amelyeket a kor divatja szerint ellopkodtak a f�rfiak? Valahol egy nyugalmazott tiszt �r �l a k�lyha el�tt, �s karossz�k�ben a keszty�imet n�zegeti – mondta estefel�.

– A hajt�im �s a harisnyak�t�im, b�lakon elvesz�tett kiskend�im, elaj�nd�kozott barna hajsz�laim, vajon merre vett�k �tjukat? Hov�, merre hordt�k el a f�rfiak a papucsaimat, szalagjaimat, csipk�imet? M�r jav�ban �sz�lt a hajam, �s f�rfiak m�g mindig az�rt k�ny�r�gtek, hogy kis koszor�t fonjak a hajamb�l, amelyet a sz�v�k f�l�tt viselhessenek – sz�lt �jszaka fel�, mid�n a budai bar�tn�k mind az ajt�ban �lltak �s b�cs�zva b�longattak. „A hajak… a harisnyak�t�k… a gombost�k…” ism�telt�k.

– �s most mindennap egy csepp v�r hull ki a sz�vemb�l… Ez is csak �rt�k van, akik nem j�ttek vissza – mond� Roz�li, eltakarva az arc�t, mert att�l f�lt, hogy a bar�tn�k nem l�tj�k �t el�g sz�pnek e pillanatban.

A bar�tn�k a set�tes budai utc�kon, ahol a sz�l mindig �gy lebeg, mint az �regasszonyok viklerje*, �sszedugt�k a fej�ket, �s azon tanakodtak, hogy Roz�li v�r�nek hull�s�t meg kell gy�gy�tani. K�l�nb�z� terveket eszeltek ki – a fant�zia Bud�n is fant�zia! – a legfiatalabb arra v�llalkozott, hogy elcs�b�tja Pestr�l Bud�ra az utols� lovagot, aki mondanival�j�t nem fejezte be (v�r�sessz�ke, nagy haj�, hervadt asszony volt, aki nagyokat nevetett, �s bizonyosan tudta, hogy a f�rfiak szeretn�k megh�d�tani), az �reg asszonys�gok ellenben a templomot aj�nlott�k. Roz�lit besorozt�k maguk k�z�, �s vas�rnap �nnep�lyesen a F� utcai templomba vezett�k, mintha esk�v�re k�s�rn�k. Roz�li k�nnyes szemmel n�zett bar�tn�i arc�ba, izgatott �s �nnep�lyes volt, a bar�tn�k csendesen l�pkedtek k�r�l�tte, mintha temet�sre k�s�rn�k.

A templomban val�ban megk�nnyebb�lt Roz�li. �j �s �rdekes volt neki a b�nat, a rem�nytelen b�nat; hisz id�ig, r�gi kedvesei�rt k�ny�rg�tt, titokban m�r tanulta az �j im�ds�got, amelyet az �j�rt fog mondani. Mindig felt�telesen im�dkozott… ha visszaj�n… ha j�l viseli mag�t… ha h�s�ges lesz hozz�m… „akkor seg�tsd meg, M�ria”.

M�ria szel�den n�zett le az olt�rk�pr�l. Ah, ki ismern� az asszonyokat, ha � nem ismern�?

„Ha vir�got hoz… ha bocs�natot k�r… ha megesk�szik elhunyt n�v�rk�j�re… ha csalfas�g �s hazugs�g n�lk�l elmondja, hol j�rt az�ta, kit szeretett, kik szerett�k…, … ha megfogadja, hogy t�bb� sohasem hagy el”: �gy hangzottak hajdan az im�k, �s a lovagnak ugyancsak kellett tudni a tennival�j�t, hogy Roz�li az �sszes felt�teleket elhagyja im�j�b�l, amelyet rokon�hoz, testv�r�hez, legh�bb bar�tn�j�hez, M�ri�hoz int�zett. Roz�li r�gi lovagjai f�ltek is ez id� t�jt. Messzir�l levett�k kalapjukat a templomok el�tt. Odabent M�ria figyel, �s Roz�li p�rtj�n van. A kock�z�k, a szokny�sok, a korhelyek, a hazugok �s a t�bbi fajt�j� f�rfiak nem mer�szeltek szembe sz�llni az �gi hatalmass�ggal. „Csak addig lesz szerencs�d, am�g hozz�m h�s�ges vagy” – mondogatta Roz�li, gy�ny�r� �let�n �t, �s a lovagok Szent Gy�rgy�t* vagy Krist�fot* f�lve, cserbenhagyt�k.

�s mert ism�t a templomban �lt Roz�li, r�gi p�rtfog�n�je megbocs�totta a sok hazug �sszek�ttet�st, amit a f�rfiaknak fenyeget�sk�ppen mondott, gy�ng�den tekintett al� az olt�rk�pr�l.

Roz�li sok�ig nem merte felvetni a szem�t. Ah, hisz annyiszor el�rulta a Legdr�g�bb Asszonyt! Oly gyakran �ldott meg nev�ben vall�sos f�rfiakat, hogy a Sz�z val�ban megharagudhatott re�.

De k�s�bb sz�v�be n�zett, majd a tekintet�t k�r�lj�ratta a templomban. Csup�n egy nagyon �reg, v�r�sbor arcsz�n� �r �ld�g�lt legh�tul. �s a sz�ve �gy sz�lt:

– Sz�l van �s hideg van. M�ria, Any�nk, k�ldj�l valakit, akit �gy szerethessek, mint egykor �t szerettem, akinek nev�t meg nem mondhatom… Akit mindig visszav�rok. K�ldd �rtem, hogy megsimogassam, hogy mindent elmondhassak neki, amit mindig �rzek, mindig gondolok, de m�g senkinek sem mondtam el �letemben. Mindig csak a f�rfiakat hagytam besz�lni. �n sohasem mondtam meg nekik, hogy igaz�n mit �lmodtam. K�ldj valakit, aki meghallgasson, megbocs�sson nekem. A kezemet megfogja, �s szomor�an, hosszan meghallgasson.

– Szep-tem-ber! – ketyegett a toronyban az �ra.

– Akinek v�gre elmondhatom, hogy mit gondoltam, am�g fiatal voltam… Hogy mit �lmodtam, �s a sz�vemben mi t�rt�nt!… K�ldj nekem valakit.

A Sz�z halkan intett.

Az Anjou-h�z erk�ly�n egy kis fecske �lt, vill�sfark� fecske, aki �sszel nem tudott elutazni a t�bbivel. Engedte, hogy megfogja sz�rnyait Roz�li, kis h�zat rakatott neki, piros nadr�got �s z�ld sapk�t varrt sz�m�ra. �s a fecske mindv�gig t�relmesen meghallgatta Roz�li mondanival�it.

Az �r�k ezent�l csendesebben �t�ttek Bud�n. Roz�li nem hallott meg minden �ra�t�st. A fecske �nekelt ezalatt.

 

Roz�li B�csben

M�g egyszer �s utolj�ra szeretett Roz�li, holott minden alkalommal azt hitte, hogy el�sz�r �s utolj�ra szeret. Igazi n� volt, imak�nyvi fejezetekkel �s temet�i s�rk�vek felirataival volt tele a sz�ve. A sz�v halottait boldogan, b�san sz�mon tartotta, mintha az id�ben elt�volodva, valamennyi kedvese egyben gyermeke lett volna, halott, mosolyg�s arccal k�s�rt�s, inges kis gyermeke.

Az utols� szerelem term�szetesen boldogabb az els�n�l. Boldogabb, bolondabb, f�jdalmasabb, k�ts�gbeejt�bb, �s � a leveg�, a t�k�r, a rugalmass�ga a l�baknak, v�llaknak, hangulatoknak. � a k�nny�, lenge j�r�s, � az egyetlen j�l �ll� kalap. Az utols� szerelem az �lom, amelyet az �tkarolt p�rn�n remegve, f�lve �lmodnak a n�k. Lepke, amely rizsporos sz�rnyait a homlokomon pihenteti. Ah, ne ketyegjen hangosan az �ra sem. Maradj, kedves lepke. A tornyok valahol messze �jf�lt kongatnak, halottak s�t�lnak el az ablak alatt, a szomsz�d szob�ban ropog a padl� valakinek a l�ptei alatt – de nincs addig semmi baj, am�g a lepke a homlokomon �ld�g�l. Roz�li reggelenkint sok�ig �s elgondolkozva n�zte k�zit�kr�ben a lepke hely�t homlok�n. Az ez�st�s hajsz�lak egyenkint megsz�laltak a hal�nt�k�n, kondor fekete haj�ban. Mindegyik szerette volna elmondani t�rt�net�t – utaz�s�t a nagy sivatagr�l id�ig, a sz�l vagy mad�r h�t�n, a tengerek felett r�pk�dnek az �sz hajak viharz� �jszak�kon, �s �tjukat az �g n�gy t�ja fel� vett�k. De Roz�li most nem volt k�v�ncsi 19** m�jus hav�ra, amikor a hal�nt�k�n balr�l a sz�v oldal�n, az els� �sz hajsz�lakat felfedezte. Heten voltak.

– H�t fiam volt – mondta Roz�li megnyugodva. (A jobb oldalon jelentkez� feh�r hajsz�lak a le�nyokat jelentett�k.)

Egy �jjel idegen v�rosba �lmodta mag�t Roz�li, �s harmonik�zott valaki az ablaka alatt. Reggel elt�n�dve �lt az �gya sz�l�n.

– Csak B�cs lehet ez az idegen, �lombeli v�ros. Sohasem voltam B�csben. Odamegy�nk M�ri�val.

M�ri� (egy lusta, heny�l� f�rfi�, aki �let�t egy k�nyelmes kanap�n t�lt�tte, �s r�gi halott k�lt�kb�l tanult udvarolni, sz�p szavakat mondani, hazudni) helyeselte a tervet.

– Miut�n vesz�lyes dolog volna egy�tt elutaznunk, �n majd Kelenf�ld�n vagy Gy�rben sz�llok fel a b�csi vonatra.

M�snap, mid�n Roz�li elutazott, M�ri� a m�sik oldal�ra fordult, m�g egy verset aludt, tal�n m�r el is felejtette az asszonyt.

Roz�li teh�t egyed�l, mag�nyosan �rkezett B�csbe. Sz�vf�jdalmai Kelenf�ldn�l, boldog rem�nyked�se Gy�r alatt, v�g�l cs�ggedt, �letunt hangulata az orsz�ghat�rn�l egy eg�sz �letre sok volt. Szeg�ny n�k azonban kib�rj�k a legnagyobb f�jdalmakat, m�g s�rni sem tudott, csak b�v�lr�l morajlott benne egy tompa gondolat, mint az erd�ben a v�zes�st hallani: „�ngyilkos leszek B�csben”. (Az �ton fiatal f�rfi �lt vele szemben a vas�ti kocsiban, tapasztalatlan k�k szeme volt, �s a szivart�rc�j�n ez�st szarvasfej volt. Szerelmes szavakat mondott, v�g�l megk�rdezte, hol fogad sz�ll�st Roz�li. Az asszony elmosolyodott, �s a Grand Hotel c�m�t mondta, holott el�re elhat�rozott dolog volt, hogy M�ri�val a k�lv�rosban, a Borzn�l sz�llnak meg.) „�ngyilkos leszek B�csben” – z�gott a tarpataki v�zes�s valahol az asszony eml�kei k�z�tt. Erd�n ment, l�gy talajon siklott a l�ba, O. B. volt bel� szerelmes, �s kis francia naperny�je volt azon a ny�ron, mikor a v�zes�st hallotta. Most �jra f�l�be morajlott… A Borzban, mikor megsz�llott �s k�r�ln�zett, �gy v�ltoztatta elhat�roz�s�t: „Tal�n, ha �jjel itt meggyilkoln�nak… Az volna a legjobb.”

A s�t�t, kis el�v�rosi fogad�ban a port�s megcsod�lta finom ruh�j�t, pomp�s �tib�r�ndj�t, a legszebb szob�t megnyitott�k, ahol el�kel� t�ncosn� m�rget ivott a m�lt h�ten. A szomsz�dban egy t�nkrement marhakeresked� lakott, aki eg�sz �jjel s�t�lt fel �s al�, a Borzban mindenki v�rta a pisztoly d�rren�s�t, �lmos szobal�nyok a kulcslyukra szor�tott�k a f�l�ket. A keresked� csak j�rt fel �s al�, m�g nem k�sz�lt el mag�val. A f�ldszinten vereked�s volt egy n� miatt. A port�s kivetette a n�t. A f�rfiak egy darabig morogtak a bajuszuk alatt, v�g�l egyenkint elt�voztak. A numero 8-ban n�szutasok voltak, �s az �reg sz�llod�s meg fia d�lut�n �ta leskel�dtek az ajt� el�tt. Roz�li minderr�l nem tudott semmit. Az �gyban fek�dt, a tap�ta k�l�n�s form�j� r�zs�ira f�ggesztette a szem�t, �s a hal�lt v�rta. K�nn felh�szakad�s keletkezett, �s az ablakon ezer ujj kopogott – a halottak kezei, akik elj�ttek az utols� �jszak�n, hogy b�cs�t vegyenek R�z�lit�l.

Roz�li mindeddig j�raval�, der�k asszony volt, semmi j�rtass�ga nem volt a szerelmi �ngyilkoss�gban, m�g sohasem ugrott v�zbe, m�rget sem �vott, v�grendeletet sem �rt. Mozdulatlanul fek�dt, a l�legzet�t visszafojtotta, hogy hallja a k�zelg� hal�l nesztelen l�pteit. A r�zs�k mozogni kezdtek a falon – �sztak, �sztak egy l�thatatlan nagy foly�n jobbr�l balra, mintha az �let �szna el messzire.

E hal�losan komoly, szomor� percekben Roz�linak egy bizonyos szag jutott az esz�be, amelyet a l�pcs�n �rzett orra, amid�n a sz�llod�ba meg�rkezett. P�rk�lt hal szaga volt – gyermekkor�ban a Tisza mellett evett a halb�l, �s �ze most �ny�t csiklandozta. Csengetett teh�t, �s p�rk�lt halat hozatott. – �s egy �veg pezsg�t is – mondta, �s sz�razon, nyugodtan n�zett a szobal�nyra, mint aki minden este pezsg�t iszik.

A hal nagyon is j� volt, zsid�s, f�szeres; – szombat van faluhelyen, �s a zsid�l�nyok az �j ruh�jukban s�t�lnak az ak�cok alatt, a perk�lruh�nak h�v�s, nyolcassal fel�nt�tt vid�ki boltiszaga van… �j szalag van a f�lcip�ben, �s egy kis nyakbaval� l�ncot n�zegetnek a l�nyok, gondolta Roz�li az els� poh�r pezsg� ut�n, amelyet gyorsan lehajtott.

A p�nzem legyen a szeg�ny menek�ltek�” – �rta egy darab papirosra, mert esz�be jutott, hogy n�h�ny ezer koron�t hozott mag�val az �tra. (A megtakar�tott p�nzecsk�j�t.)

Ezut�n �jra ivott, a tap�ta r�zs�i mind nagyobbak lettek, a l�mpa lejjebb ereszkedett, a szoba h�tter�ben a Saj� folydog�lt, kisl�nyok l�pkedtek ki a falb�l, r�vid szokny�s falusi l�nyk�k, �s �nekelni kezdtek. Roz�li d�dolgatott az �gyban, mintha valaki m�s, egy halott �nekelt volna:


H�t az any�d �l-e m�g?
R�d-e vicsor�tja m�g…?


A pezsg� elfogyott, Roz�li �nekelve temette a fej�t a p�rn�ba, �s reggel a szobal�ny kopogtat�s�ra betegen, f�radtan �bredt, mintha m�svil�gr�l t�rt volna vissza.

„A p�nzem…” – olvasta a c�dul�n az �gya mellett. B�gyadtan, betegen, testben-l�lekben �sszet�rve �lt�zk�d�tt. K�nn napsug�r, �sz. Elindult a port�s �tbaigaz�t�sa nyom�n a belv�ros fel�.

�s ment, mendeg�lt reggelt�l estig, nem gondolkozott, nem n�zett sem jobbra, sem balra, ment, apr� l�bai f�radhatatlanul vitt�k, a delet nem vette �szre, �s M�ri� sem jutott esz�be.

Egy rend�r udvariasan, de szigor�an a kebl�re mutatott. Roz�li a kebl�hez kapott. A p�nze volt ott, nagy bankjegyek, amelyek f�lig kics�sztak a ruh�ja al�l. Az els� l�mp�st felgy�jtott�k a sz�csbolton. Roz�li bel�pett a boltba, �s r�mutatott egy sz�rm�re:

– Hogy ez?

A boltos �sszer�ncolta a homlok�t:

– N�gyezer korona – mondta.

Roz�li kivette a p�nzt, fizetett, �s este elutazott B�csb�l.

Egyszer, sok�ra, mid�n nyugodtan �ld�g�lt h�rsf�k alatt, �s sz�les orr�, k�nyelmes cip� volt a l�b�n, �s m�r az�rt sem haragudott, ha �reg gavall�rok �gy eml�keztek, hogy fiatalkor�ban aranysz�n� volt a haja, holott barna volt, teh�t hervadt leveleket tartott a kez�ben, �s halkan �gy besz�lt:

– B�csben j�rv�n, csodasz�p pr�met l�ttam egyszer a K�rntnerstrass�n. Igen dr�ga volt, de p�rj�t az�ta sem leltem. Sok�ig haboztam, alkudtam, sz�m�tgattam, de a pr�m gy�ny�r� volt. Nem tudtam ellen�llni, megvettem a le�nyomnak. Csincsilla volt a pr�m neve, �s abban az esztend�ben nagyon dr�ga volt a pr�m.

 

Roz�li �ngyilkoss�ga

Roz�li az �sz�l� erdei �ton csendesen l�pegetett, mint bar�tn�j�nek d�lel�tt m�r meg�rta.

Ez a bar�tn� vid�ken lakott, falun, de k�lf�ldr�l hozatta az illatszereit, �s Pestre n�ha ell�togatott, hogy a haj�t „p�rizsi sz�k�re” festesse. K�l�nben t�li hajnalokon felkelt a nagymos�shoz, tejjel kereskedett, �s az ur�t gyakran massz�rozta, amint egy pesti szanat�riumban tanulta. Azonban napl�t irt, amelynek ez volt a c�me „B�nb�n� Magdolna k�nnyei”, �s hetenkint k�tszer hossz� leveleket v�ltott Roz�lival, amelyekben k�pzelt kalandjait, sug�rz� v�gyakoz�sait, �jszak�it, olvasm�nyait, k�l�n�s �rz�seit meg�rta. K�t �rtatlan, nagyon tisztess�ges asszony levelez�se volt ez. �s m�gis mindig arr�l �rtak egym�snak, hogy mily j� volna m�r egyszer bolondul, boldogtalanul, s�rva szerelmesnek lenni, komolyan virrasztani egy csalfa f�rfi miatt, �s n�ha v�resre harapni egy sz�jat…

Roz�li a hossz�, nehezen m�l� d�lel�tt�t – a zugligeti tal�lkoz�s napj�n – azzal t�lt�tte, hogy a vid�ki bar�tn�nek besz�molt Art�rr�l. Bizonyos, asszonyos diadalmass�g is volt az angol lev�lpapirosra �rva… A hossz� v�gyakoz�snak v�ge, elj�tt, akit v�rt – a bar�tn� epedhet tov�bb… de majd egyszer m�gis bemutatja Art�rt. „K�v�ncsi vagyok, vajon re�d is olyan hat�s� lesz m�lys�ges, szinte az eg�sz eddigi �letet �tn�z� tekintete – mintha kisle�ny korom �ta k�s�rt volna l�thatatlanul a f�rfiszemp�r?” – �rta Roz�li. – „�s most �tra kelek, dr�g�m, �dv�ss�gem vagy vesztem hely�re, az erdei �tra, ahol megbesz�l�s�nk szerint tal�lkozunk. Im�dkozz�l �rtem, bar�tn�m!”

Roz�li, amint az erny�j�t kez�ben vitte, mag�ban azt rem�lte, hogy valaki lesi, figyeli �t az erd�b�l. Tal�n �ppen Art�r?… Ugyanez�rt igyekezett csinos, grandi�zus* �s reg�nyes k�ls�t mutatni. A fej�t �br�ndozva f�loldalra hajtotta, �s a tekintete m�l�zva szeg�d�tt a bokrokra �s f�kra. Holott b�v�lr�l �sszerezzent, ha egy lev�l lefordult a f�r�l. Harmincn�gy esztend�s volt ekkor, s el�sz�r szerelmes…

Milyen volt Roz�li harmincn�gy esztend�s kor�ban? A tapasztalt, id�sebb f�rfiak ismerik csak �t – aki miatt meg kell bocs�tani a n�knek. � volt az, aki�rt azt mondj�k a keserves �reg urak a k�lyha mellett „nagylelk�ek voltak hozz�m a n�k, sohasem b�ntottak”. Roz�li volt az a j�sz�v�, nemes�rz�s�, gy�ng�dillat� asszony, aki�rt v�nember korunkban r�szv�ttel �s gyeng�ds�ggel n�zz�k a szeg�ny n�ket, meg�rtj�k szenved�seiket, bajaikat, gondjaikat, szeg�nys�g�ket… Roz�li miatt lehet elhinni, hogy vannak n�k, akik mag�nyukban s�rdog�lnak; a s�r�s k�zep�n t�prengve meg�llnak; a gyermekek ruh�j�t foltozz�k, �s h�romszor is megolvass�k kis ersz�ny�kben a p�nzt, miel�tt kiadn�k. Roz�li volt, aki elhitette a f�rfiakkal, hogy vannak h�s�ges n�k a vil�gon, akik majd egykor betegs�g�nkben nem im�dkozva, nem gy�l�lk�dve �ld�g�lnek �gyunknak sz�l�n. �s ha meghaltunk, nem adja el nyomban elny�tt csizm�inkat az �szeresnek, sok�ig �llnak a l�bty�k a szoba sark�ban, �s egy asszony elj�r a s�runkhoz, hogy m�l�z�, borong� tekintettel, szeret� k�zzel gyoml�ljon a n�v�nyek k�z�tt.

Ilyen volt Roz�li: term�szetesen barna, mint a tiszta �let� n�k komoly, szorgalmas, cs�ndes barnas�ga – k�t-h�rom �sz�l� hajsz�l a hal�nt�k�n –, halk mosoly keskeny ajk�n, mintha gyermeksereg kacag�s�t hallgatn� a sz�v�b�l – az ajka felett leheletnyi �rny�k, mintha pajkos, l�rm�s fi�testv�reivel egy�tt tanulta volna a latint le�nykor�ban a f�gg�l�mpa alatt –, az �lla kiss� el�renyomult, mintha sokat tartan� tenyer�ben, az asztalra k�ny�k�lve, h�ztart�si sz�ml�i f�l� hajolva – csak az orra volt k�v�ncsi, nyugtalan n�k orra, amely sohasem �rzett illatszereket �h�t, �s a homlok�n valamely k�l�n�s f�nyfolt, mintha egy nagy kertben j�rna, l�bujjhegyen, �h�tatosan, figyelmesen, s valakit, valamit keres… Kis l�ba volt, de bok�n fel�l telt, mint a tisztess�ges asszonyok l�ba, amelyeket v�letlen�l szoktunk l�tni. A keze? Kicsi, dolgos, teny�rben sz�les… Ah, mily k�ts�gbees�s lehet, mid�n e kis kezek f�jdalmasan kapaszkodnak egy f�rfi kab�tj�ba! K�z�pmagas volt, �s b� szokny�ja lengett, mint a n�k�, akiket csendes d�lut�n magunk el� k�pzel�nk, mid�n a falon megsz�lal a zen�l��ra. A cip�je olyan nyomot hagyott a s�ta�ton, hogy bizonyosan meg�ll majd egy mag�nyos f�rfi� e l�bnyom felett, a franciasarok m�lyed�s�hez hozz�k�pzeli a n� l�b�t, alakj�t, szem�t �s haj�t… Reggelre harmat gy�lekezik �ssze a l�bnyomban, �s kismadarak �s lepk�k onnan isznak.

Art�r, mint ezt r�gente gyakorolta, hirtelen�l, meglepet�sszer�en l�pett el� egy fader�k m�g�l. Levette a kalapj�t �s megcs�kolta az asszony kez�t azon a helyen, hol a keszty�b�l a teny�r r�zsasz�ne pirul, mint az ifjak �lma a n�k test�r�l.

– Besz�ljen nekem gyermekkor�r�l – kezdte Art�r, �s k�nnyed�n fels�hajtott. (�, h�nyszor sz�l�totta fel erre a n�ket.)

Roz�li engedelmesen mosolygott, mint a j�raval� n�k a fiaik k�r�s�n…

– R�gen volt… Egy faluban, a Hern�d mellett laktunk, �s �n �ngyilkos akartam lenni. Piros ruh�m volt �s kis lakktop�nom, amely szor�totta a l�bom. Az�ta se �reztem olyan f�jdalmat, mint a sz�k cip�ben. A foly� messzire volt h�zunkt�l, mint egy gyermekkori �lom. De elmentem od�ig �s felkapaszkodtam a h�dra. Ott �lltam a h�d karj�n, piros ruh�csk�mban, �s a foly� oly gyorsan futott alattam, mint a vonat ablaka el�tt a f�k. Mentek, mentek a hull�mok, �rv�nyek, mintha siet�s �tjukban nem volna idej�k arra, hogy re�m v�rakozzanak. Elsiettek a szemem el�l, mintha nem akart volna egyik sem az �l�be venni. Ah, �n�rtem nem ny�jtogatta a foly�b�l karjait senki… Egy �reg�r j�tt arra, �s hazavezetett. Tizenn�gy esztend�s voltam akkor. �s meghalni akartam, mert az any�m idegenek el�tt megpirongatott.

– �s m�sodszor?

Halk, megbocs�t� mosoly suhant el az asszony ajk�n:

– M�sodszor… Tegnap vagy tegnapel�tt t�rt�nt, miut�n mag�val megismerkedtem, Art�r. Este volt, �s mag�nyosan �ld�g�ltem, s term�szetesen �nre gondoltam. L�ttam szomor�s�gomat, megcsalatotts�gomat, t�rstalan b�natomat – amely akkor szeg�dik mell�m, amikor �n majd elh�gy. Elh�gy engem is, miut�n megunt, mint �ltal�ban a fak�pn�l szok�s hagyni a n�ket… A f�jdalom ekkor oly mag�nyos, mint a sz�l a temet� felett. Kinek, hogyan panaszoljam el, hogy szenvedek egy f�rfi� miatt, aki nem f�rjem, nem jegyesem? Kinek a v�ll�n s�rhatn�m ki b�natomat, boldogtalan, feld�lt, �sszet�rt �letem�rt kinek tegyek szemreh�ny�st? Bizonyos, hogy nagyon boldogtalan leszek, mid�n meghallgatom �nt. H�vni fogom, �s �n nem j�n, �rni fogok, �s t�bb� sohasem v�laszol. V�rni, rem�lni fogom a helyeken, ahol megfordultunk egy�tt – a s�tautakon, hol egykor boldogan, karonfogva s�t�ltunk –, a kerti lugasban �s a sz�nh�z p�holy�ban – az ablakom alatt �s az erk�lyen, ahov� el�sz�r felk�sz�nt. (Azt a h�ziruh�mat szerettem legjobban az�ta, mely akkor rajtam volt.) Annyi lesz csup�n �letboldogs�gom, ha valahol hallom a nev�t eml�teni… Az utc�n a keresked�k c�mt�bl�in fogom keresni keresztnev�t. Sajnos, kev�s boltost h�vnak Pesten Art�rnak.

– Angli�ban a lordokat �s a besz�lyh�s�ket nevezik �gy – sz�lt unottan a gavall�r.

– Teh�t majdnem mindent meggondoltam – folytatta bocs�natk�r� mosollyal Roz�li. – Azt hittem, hogy okos n� vagyok, mindig tiszta voltam, �s magam is tapasztaltam, hogy a karomnak vir�gillata volt, an�lk�l, hogy b�rmely szert haszn�ln�k. Nagyon r�gen nem hiszem m�r, hogy �lmatlanul �ld�g�lek az erk�lyen, �s a t�volban kopog� l�p�sekre hallgatok. �s most meglepett a szerelem, az oktalan, a s�r�s, a f�jdalmas szerelem… Vajon nem volna-e jobb el�bb meghalni, mint bev�rni a t�rhetetlen v�get? V�gigmenni szenved�seken, amelyekre okot szolg�ltatok, hogy most itt vagyok, hogy mindig mag�ra gondolok, hogy elhagy, �s �n nem fogom elfelejteni… Hisz olyan asszony vagyok, aki el�sz�r szeret.

– Mind ezt mondj�tok – d�rm�gte Art�r.

– Kis pisztolyom van, �s a sz�vemben er�s elhat�roz�s. Meghalok, ma, estve, miel�tt a hold felj�nne a tornyok m�g�tt, hogy telehazudozza �br�nddal, halk dallal a sz�vemet… Meghalok, hogy senki se tudja az ok�t, mi�rt haltam meg.

– Szeg�nyke – monda Art�r, �s megsimogatta az asszony haj�t.

– Mikor m�r minden rendben volt, akkor eszembe jutott, hogy vid�ki bar�tn�mnek levelet �rok. �vek �ta meg�rjuk egym�snak a gondolatainkat… �s amint �rtam, �rogattam a f�jdalmas levelet, �s mind vil�gosabb� tettem bar�tn�m el�tt helyzetemet, amelyb�l csak az �ngyilkos hal�l menthet meg: lassan �gy �reztem, hogy megk�nnyebb�l�k. Hisz ennek a lev�lnek elk�ld�s�re r��rek majd akkor is, ha val�ban szenvedek, s�rok, k�ts�gbeesek. Takar�kp�nzt�ramban, fi�komban elhelyeztem a levelet. �s most nyugodtan n�zek a szenved�sek el�. Van egy k�sz, alapos �s hosszadalmas magyar�zatom hal�lomhoz, biztos bank �rizete alatt. R��rek szenvedni, boldogtalannak lenni. A lev�l majd mindent megmond a kell� id�ben. �s most rajta, Art�r, tegyen szerencs�tlenn�.

 

Roz�li hal�la

�lete Roz�linak – egy s�hajt�s volt. Egy k�nnyes, �szies s�haj, mid�n a napsug�r k�pesk�nyvekb�l val�, �regemberhez, r�zsehord� v�nasszonyhoz hasonlatos form�j� f�kat vil�g�t meg a kertben, de d�lut�n a cs�rg�, zizeg� levelekkel a nagy h�rs alatt kis sz�rke macsk�k j�tszadoznak. A fatet�n p�pista varj� hint�zik, a dombvid�ken, a t�volban m�r k�d lakik, de a h�zban m�g pontosan zongor�zik valaki d�lut�n n�gyt�l �tig. Kossuth fiatalkori tollas kalapos arck�pe �s Leveleki (R. els� f�rje) sz�rke pantall�ban, fodor�tott hajjal, nagy, trombita-k�zel�kben figyel al� a falr�l a h�lgy �br�ndoz�s�ra.

Roz�li az okt�bert szerette, mert okt�berben sz�letett, �s r�gi terve volt, hogy okt�berben fog meghalni. Minden okt�bert �gy v�rt m�r �vtizedek �ta, hogy ekkor v�ge lesz a szerelemnek, sz�rke galamb nem t�ved az ablak�ra, �lla nem viszket – ami f�rfivend�get jelent a h�zn�l, �s bal szeme sem jelzi el�re az �r�met; okt�ber lesz, mindennek v�ge – dalnak, rem�nynek, hossz� hazugs�gnak… A szerelem elsz�kik a h�zt�l, mint a f�st a k�m�nyen.

– Ha legal�bb Alice-nak h�vn�nak – gondolta mag�ban, mint vid�ki bar�tn�j�t, aki harmadszor ment f�rjhez szent, bolond szerelemmel egy j�raval� fiatalemberhez –, az Alice-oknak szerencs�j�k van. �m Roz�li n�vvel m�r harminc�ves koromban �regnek �reztem magam.

N�ha a j�raval� asszonyok is gondolnak bolondokat. Mert a n�k �ltal�ban szeretnek olyan dolgokon gondolkozni a t�k�r el�tt, �r�kig, d�lut�nokig, csendesen leereszked� estv�ig, amit a f�rfiak sohasem �rthetnek meg. A sz�jukr�l egyszer valaki azt mondta, hogy az nagy, de form�s, mintha nevet�sre vagy f�ty�l�sre volna teremtve. T�z �v m�lva is f�ty�lnek n�ha a n�k a t�k�r el�tt. – Kleop�tra-orruk �s �rz�ki hajuk, m�lyen n�z�, �rdekl�d� tekintet�k �s keresztbe vetett l�buk: csod�latos, mondt�k egykor az udvarl�k a t�rsasest�lyen. Sok �vek m�lva is megpr�b�lj�k az �l�st a t�k�r el�tt, mint egykor �ltek, mid�n egy f�rfiszem pihent v�llukon. Roz�li sohasem felejtette el, hogy egykor – egy est�n – oly h�d�t� �s pomp�s volt, mintha �lete legszebb �lm�nye el�tt volna. Melegs�g, ifj�s�g, rugalmass�g volt a test�ben; a sz�ve a tork�ban dobogott; att�l f�lt, hogy hangosan �nekelni kezd – egy f�rfi �lt a balj�n, aki gy�ny�r�eket hazudott. Oliv�rnek h�vt�k, mint a Scott-f�le* reg�nyekben a h�s�ket. Az est�ly – mint ak�r a nagyvil�gban – j�val �jf�l ut�n �rt v�get. Oliv�r a k�zfog�sn�l a sz�v�hez �rintette Roz�li kez�t, hosszan, �lmodozva n�zett – azt�n csak t�z �v m�lva j�tt vissza, amid�n Roz�li m�r falura k�lt�z�tt, �szid�ben sz�rakozottan morzsolgatta tenyer�ben a vir�gok elsz�radt leveleit, „holnap nagymos�s lesz”: jutott esz�be, ha Kleop�tra-orr�t n�zte a t�k�rben; „Alice boldog lehet, pedig nagy bestia volt, holott �n mindig j� voltam”: gondolta, ha a felh�ket n�zegetve el�br�ndozott; „nemsok�ra meghalok”, v�lte, mid�n a falusi h�z m�g�tt, a foly�parton hossz� l�ptekkel ment v�gig, mint egykor a reg�nyekben olvasta. M�g Oliv�r egy napon s�rga kupecnadr�gban �s sarkanty�s csizm�ban v�gigment a falun. Az ifj�, aki egykor n�k bolond�t�s�b�l �ldeg�lt Pesten, polg�rcsal�dokn�l a vacsor�t dics�rte, vid�ken a h�zigazda bor�t, gazdag n�pekn�l az asszony ruh�j�t, j�emberekn�l a gyermekek sz�ps�g�t: f�rfikor�ra sz�les v�llakhoz, terjedelmes h�thoz, �s m�ly d�rg� hanghoz jutott. Ty�k�szattal foglalkozott a szomsz�dos faluban, lovagl�ostor volt a kez�ben, �s egy gazdag parasztasszonyt vett feles�g�l.

– Oliv�r – s�hajtotta Roz�li, �s nyugtalankodva kereste a f�rfi szem�ben a r�gi �lmodoz�st. A s�t�t szemek k�z�mb�sen, eb�d ut�ni f�radts�ggal n�ztek Roz�lira. �s csak hosszas gondolkoz�s ut�n jutott esz�be Oliv�rnek, hogy a foly�parton, a f�v�nyen fejcs�v�lva �lljon meg az asszony cip�j�nek nyoma felett.

– Kis meleg f�szek, mad�rka f�szke – mondta lassan, meggondoltan Roz�linak, mik�zben lovagl�ostor�val a l�bnyomra mutatott.

Az asszony gyeng�den elpirult, mint visszan�z� napt�l a t�voli felh�k: t�z �v �ta nem sz�lt hozz� ily hangon senki.

A ty�k�sznak t�bbsz�r dolga volt a faluban, elhat�rozt�k, hogy Oliv�r a kerti h�zban fog megsz�llni, �s ha Oliv�r t�vol volt, Roz�li a t�k�r el�tt �lt, �s halkan kedves szavakat sugdosott k�pm�s�nak.

Egy �jszak�n – k�nt okt�ber es�je s�rdog�lt, mint �reg �zvegyasszony –, Oliv�r a kerti h�zban elny�jtotta sarkanty�s l�bait, karja lehanyatlott Roz�li v�ll�r�l, sz�v�hez kapott, �s s�rt�s fej�vel az asszony �l�be bukott. Roz�li a halott ember terh�t�l nem tudott megszabadulni. G�rcs�sen fogta �t Oliv�r hal�l�ban, mintha moh� v�dekez�st n�la keresett volna a hal�l el�l. Roz�li seg�ts�g�rt ki�ltott, �s egy �reg parasztasszony seg�ts�g�vel megszabadult a halott�l, kiny�jt�ztatt�k a ty�k�szt, �s �jszaka, k�s�bb kocsira �ltett�k, hogy a halottat hazavigy�k faluj�ba, �reg feles�g�nek.

Ah, hogy s�rt az �j a kis homokfut� kocsi k�r�l! Mintha az asszonyok, akik egykor az ifj� Oliv�rt szerett�k, megfakulva, gy�szruh�ban lebegn�nek a felh�k k�z�tt, a set�ts�gben, �s k�nnyeiket a halottviv� kocsira bocs�tan�k.

Az �reg parasztasszony hajtott, Roz�li a halottat t�mogatta. Hossz� volt az �t, mint az eml�kezet. De a halott ty�k�sz t�relmesen viselkedett. Jobbra-balra l�gatta a fej�t, mintha aludna hazafel�, k�vetv�laszt�s ut�n. Roz�li n�ha egy kedvesked� sz�t s�gott a f�l�be.

– M�gis az eny�m volt�l, m�gis engem szerett�l – mondta a halottnak. – Pedig azt hittem, hogy �r�kre elloptak t�lem az asszonyok.

A halmokon feh�r leped�s k�s�rtetek mentek hazafel� az okt�beri �jszak�n, hajnalodott. R�gi falusi h�z ablak�n z�rgettek, h�zs�rtos v�nasszony dugta ki fejk�t�s fej�t, nem csod�lkozott a hal�leseten, csak kijelentette, hogy � nem ereszti h�z�ba a h�zass�gt�r�t.

A halott Oliv�r megtette az utat m�sodszor, visszafel�. Fuvarosok j�ttek, akik k�sz�nt�tt�k a halott ty�k�szt. A hat�rcs�rd�ban m�r �bren volt a festett kocsmal�ny, �s poh�r p�link��rt sietett be a h�zba, mid�n a ty�k�sz kocsij�t �szrevette.

– Szerelem – gondolta megf�zva Roz�li. – Ez is szerelem volt?

�s gyorsabb hajt�sra n�gatta az �regasszonyt.

Mire reggel lett, az �jszaka k�borl�, �zott, s�ros holttest ism�t a kerti h�zban fek�dt a kanap�n. Mintha v�s�rosokkal, t�ncol� kupecekkel dorb�zolt volna reggelig, az �sszeszor�tott ujjai k�z�tt egy piros szalag volt. A Roz�li haj�b�l val� szalag, de lehetett volna egy kocsmal�ny� is.

A k�t gyertya nyugtalankodva vil�g�tott, mint veszeked� k�rty�sok asztal�n, sz�l j�rt kereszt�l a h�zon. D�lfel� sarkig kiv�g�dott az ajt�. Oliv�r �reg feles�ge jelent meg a k�sz�b�n. Mintha megb�nta volna �jjeli magatart�s�t.

Roz�li lehajtott f�vel fogadta a t�rv�nyes asszonyt, megfogta a kez�t �s a halottra mutatott:

– Asszony, t�rsn�m, � a mi halottunk.

– Az eny�m nem – felelt ridegen a falusi asszonys�g. – Tegyen vele, amit akar. Hanem: a p�nzzel ide. Az embern�l p�nz volt, mikor hazulr�l elindult. Hol van a p�nz?

Roz�li megcs�v�lta a fej�t.

– �n nem tudok r�la – felelt.

A falusi asszonys�g a halotthoz l�pkedett, durv�n, haragosan vetk�ztette. Az ing alatt megtal�lta a bugyell�rist, megny�lazta az ujj�t, m�g a bank�kat olvasta, azt�n k�sz�n�s n�lk�l elt�vozott.

 

Roz�li eltemette utols� kedves�t. Fejf�t �ll�tott neki, �s a fejf�ra felv�sette a maga nev�t is… Itt fog aludni egykor �, Oliv�r mellett. Az �vsz�mot majd bev�si a s�r�s�. T�bb mondanival�m m�r nincs a boldog, boldogtalan Roz�lir�l.

 




Hátra Kezdõlap Elõre