J�kai M�r

S�rga r�zsa




1.

M�g akkoriban nem szelte kereszt�l a Hortob�gyot a vas�t; m�g nem is volt az Alf�ld�n semmif�le vas�t. A Hortob�gy vize sem volt lecsapolva: a k�tkerek� malom v�gan kelepelt a kis folyamon, a n�dasban j� dolga volt a vidr�nak.

A legels� hajnalhasad�sn�l egy lovas leg�ny poroszk�l a s�k Z�mi puszt�n, mely "t�l" esik a Hortob�gy viz�n. (Debrecent v�ve a vil�g k�zep�nek.) Honnan j�n, hov� tart, azt nem lehet kital�lni, a puszt�n nincs �sv�ny, kocsinyomot, patk�nyomot menten ben� a f�. A v�gtelen l�that�rig nincs m�s, csak f�; egy �l�fa, egy k�t�gas, egy kunyh� nem zavarja meg a fens�ges z�ld sivatag orsz�g�t. A l� megy az �szt�ne ut�n. A lovasa alszik, b�biskol a nyeregben, hajladozik hol erre, hol arra, de az�rt a l�ba ki nem esik a kengyelb�l.

Guly�sbojt�rnak kell neki lenni, mert az ingujja el�l �ssze van k�tve: a lobog�s ingujj a szarvas �llatok k�zt akad�kos volna. K�k a mell�nye, fekete a gombos rajthuzlija, fekete a sz�re is, selyemvir�gokkal kivarrva, csatos sz�jon l�g le a f�lv�ll�r�l. Bal kez�ben a laz�n eresztett kant�rt fogja, jobb keze csukl�j�ra akasztva a karik�s ostor, nyeregk�p�j�ba dugva a hossz� �lmos f�tyk�s.

Sz�les, felt�rt karim�j� s�vege mell� t�zve egy s�rga r�zsa.

Mikor egyszer-egyszer felkapja a l� a fej�t, a sallangos cs�t�rt megr�zva, a b�biskol� leg�ny is felneszel egy pillanatra. Els� mozdulata az, hogy a kalapj�hoz kap: megtapintja a r�zs�t, nem veszett-e el? Azt�n leveszi a fej�r�l a kalapot, megszagolja a s�rga r�zs�t nagy gy�ny�r�s�ggel (pedig annak nincs is r�zsaillata), azt�n megint f�loldalra nyomja a s�veg�t a fej�be, s h�traveti a nyak�t. Azt hiszi, hogy akkor meg fogja l�tni a kalapj�n azt a r�zs�t.

Azt�n d�dolni kezdi a kedvenc n�t�j�t (t�n az �bren tartja):

Ez a cs�rda olyan k�zel ne lenne!
Olyan j� bort csak ne m�rn�nek benne:
Arany icce, r�z e messz�;
Az�r' j�rok olyan k�s�,
Angyalom, kicsik�m, tehozz�d.

Azt�n megint csak el�reh�zza a feje s b�biskol tov�bb.

Egy z�kken�n�l ijedten veszi �szre, hogy a kalapja mell�l elveszett a s�rga r�zsa.

Nosza, visszaford�tja a lov�t, s megt�r a r�zs�j�t keresni a tenger f�ben, pedig az is tele van mindenf�le s�rga vir�ggal, most ny�lik a pimp�, s�rma meg a v�zililiomok. De az�rt az elveszett r�zs�j�t azok k�zt is megtal�lja, s megint felt�zi a s�vege mell�, azt�n d�dolja tov�bb a n�t�j�t:

Kiskertemben egy almafa vir�gzik,
A sok almavir�g miatt nem l�tszik:
Hol ny�lik a dupla szegf�?
Hol terem a h� szeret�?
�n is azt - �n is azt keresem.

�jra elalszik, s �jb�l elveszti a r�zs�j�t. Megint visszaford�tja a lov�t, megkeresni az elveszettet. Ez�ttal egy sz�pen vir�gz� nagy bog�ncs piros vir�gbug�i k�zt tal�lja azt meg. Hogy �sszerugdossa csizmasarokkal azt a bog�ncsot! M�g az mer az � r�zs�j�val cs�kol�zni!

Arra ism�t felkap a nyerg�be.

Ha babon�s volna: nem t�zn� fel harmadszor is a s�vege mell� a s�rga r�zs�t. Ha �rten� a madarak nyelv�t, kital�ln�, mit csicsereg az a sz�z meg sz�z pacsirta, mely a kora hajnalt �dv�z�lve mind odafenn j�r a magasban, ahol szem nem l�tja: azok mind azt mondj�k neki: "ne t�zd fel, ne t�zd fel a s�rga r�zs�dat". De h�t a hortob�gyi leg�ny "vastagnyak�"; nem ismer se babon�t, se f�lelmet.

Pedig sok id�t eltariszny�zott a r�zsakeres�ssel, tal�n m�g t�bbet a r�zsa megszolg�l�s�val; hajnali itat�skor ott kellene neki lenni a z�mi puszta kar�mj�n�l. Majd k�romkodik a sz�mad� gazda.

H�t hadd k�romkodj�k! Akinek egy olyan s�rga r�zsa van a s�vege mellett, az m�g a sz�mad�t�l sem f�l.

Egyszer azt�n a lov�nak a nyer�t�se �breszti fel. A h�ka szemk�zt j�v� lovast vett �szre. A holdas pej r�gi ismer�se: azt k�sz�nti messzir�l.

A pej paripa lovasa csik�sbojt�r. Meg lehet azt tudni a lobog�s ingujjr�l, a tulip�nos, feh�r sz�r�r�l, a f�l v�ll�n �tvetett p�nyv�r�l; de legink�bb arr�l, hogy a nyerg�nek nincs terhel� sz�ja, ami a l� has�t �tszor�tsa; csak �gy van laz�n a h�t�ra vetve.

Nemcsak a k�t paripa, hanem a k�t lovas is r�ismer egym�sra j� messzir�l, s sebesebbre fogva az �get�st, odar�gtatnak egym�shoz.

Mind a kett� val�s�gos �smagyar arct�pus, noha egym�st�l mer�ben k�l�nb�z�. Ilyenek lehettek az els� magyarok, mikor �zsi�b�l ideker�ltek.

A guly�sbojt�r sz�les v�ll�, csontos termet, vastag nyakkal, k�pc�s der�kkal; arcvon�sai duzzad�k, k�t orc�ja pirospozsg�s, �lla, sz�ja, szem�ld�ke csupa hetykes�g, kis bajusza hegyesre kip�d�rve; gesztenyesz�n haja kerekre lev�gva; a szemei di�barn�k, de els� l�t�sra azt hinni, hogy z�ldek.

A csik�sbojt�r alakja pedig karcs� der�kban, de v�llban �s cs�p�ben kifejlett, hatalmas dombor� mellkassal; arcsz�ne olyan, mint az aranyozott bronz�, monyor� metsz�ssel; t�k�letes sz�ps�g� sz�j, orr �s szem�ld�k, ragyog� kis fekete szem; fekete bajusza mag�t�l kunkorodik f�lfel�; sz�nfekete haja is term�szetes langos csig�kban borul a k�t v�ll�ra.

A k�t paripa �sszer�h�gve k�sz�nti egym�st. A csik�sbojt�r �dv�zli a pajt�s�t el�bb.

- Isten j� nap, cimbora! De kor�n �bredt�l! T�n nem is aludt�l?

- Fogadj Isten, pajt�s. H�t volt, aki elaltatott, volt, aki f�l�bresztett.

- Honnan j�ssz most �zibe?

- Csak innen a m�tai puszt�r�l, a l�doktorn�l voltam.

- A l�doktorn�l volt�l ? Akkor csapd agyon a h�ka lovadat.

- Mi�rt csapn�m agyon a h�ka lovamat?

- Az�rt, hogy meg hagyta mag�t ker�ltetni a l�doktor geb�j�t�l: van egy f�l�r�ja, hogy l�ttam a doktort a k�tkerek� laptik�j�n a m�tai kar�m fel� baktatni.

- H�t ne firtasd te ezt, pajt�s. A te holdas pejk�dat is sokszor megveri a sz�mad� juh�sz sz�ke szamara.

- Ejha! De sz�p s�rga r�zsa van a s�veged mellett, cimbora!

- H�t van annak, aki megszolg�lja.

- No, csak azt�n meg ne b�nja, aki megszolg�lta.

Ezzel fenyeget� mozdulattal emelte magasra az �kl�t a csik�sbojt�r, hogy a lobog�s ingujja a v�ll�ig omlott, napbarn�totta atl�tai karj�t meztelen mutatva.

Azzal mind a ketten sarkanty�ba kapt�k a parip�kat, s v�gtattak tova a maguk �tj�n.


2.

A guly�sbojt�r �getett a kar�m fel�; a z�mi halmok meg a kis ak�cerd� kezdettek kil�tszani az �g alj�b�l; k�z�tt�k a h�rmas k�tg�m. De j� fut�s esik m�g od�ig. A guly�sleg�ny levette a s�vege mell�l azt az �rulkod� s�rga r�zs�t; beletakargatta a piros keszken�j�be, s keszken�st�l egy�tt lecs�sztat� a bek�t�tt sz�re ujj�ba.

A csik�sbojt�r pedig ir�nyt v�ltott, s ahol a nagy tengers�k puszt�n a f�ldre lapul�, k�kes k�d mutatta a Hortob�gy foly�s�t, arrafel� sarkanty�zta a parip�j�t; � meg sietett annak a s�rga r�zs�nak a term�f�j�t felkeresni.

Mert csak "egy" s�rga r�zsa van az eg�sz Hortob�gyon, az is a cs�rdab�rl� kertj�ben. Valami idegen hozta oda, azt mondj�k, Belgaorsz�gb�l; csod�latos r�zsa, eg�sz ny�ron ny�lik, p�nk�sdkor elkezdi, s m�g adventben is teli van fakad� bimb�val. Olyan s�rga a vir�ga, mint a term�sarany, az illata meg ink�bb a muskot�ly bor�hoz hasonl�t, mint a r�zs��hoz: hej, de soknak a fej�be ment m�r ez az illat, aki azt a r�zs�t megszagolta!

Azt�n annak a le�nynak is csak "s�rga r�zsa" volt a neve, aki abb�l a r�zs�b�l szak�tani szokott, nem is mag�nak.

Ezt sem tudni, hol vette az �reg csapl�ros; feles�ge nem volt. �gy felejtette ott valaki. Megtartott�k, felnevelt�k, sz�p karcs� vir�gsz�l lett bel�le. Nem volt annak az arca piros, mint a t�bbi l�nyok�; hanem valami �tl�tsz�, hamvass�rga; az�rt m�gsem volt az beteg sz�n, alatta ragyogott az �let, s amikor mosolygott, mintha t�z sug�rzott volna ki bel�le. Azt�n az a nevet�sre �ll� sz�ja a f�lfel� h�z�d� szegletekkel �gy illett a k�t nagy k�k�nyszem�hez, akir�l nem tudta az ember, hogy k�k-e vagy fekete? Mert ha belen�zett, azt is elfeledte, hogy a vil�gon van. A haja is fekete volt, egy varkocsba s�rga p�ntlik�val �sszefonva: rangos volt az mag�t�l is, nem kellett birsalma nedv�vel kenni, hogy g�nd�rr� legyen, ahogy m�s l�nyok teszik.

Hej, de sok n�t�t tudott. De sz�pen el tudta dalolni, amikor akarta. Ha j� kedve volt is, danolt, ha b�san is, danolt; arra mindenikre van n�ta. Parasztle�ny nem �lhet dal n�lk�l, n�ta mellett k�nnyebben megy a munka, jobban telik az id�, megr�vid�l az �t.

Kora hajnalban m�r, mikor m�g csak pirkad, hallani a n�tafik�l�s�t, ahogy a kertben gyoml�l.

A v�n kocsm�ros nem t�r�dik m�r a csapl�rs�ggal, az eg�sz vend�gl�t�s a le�nyra van b�zva, az �d bort, az f�z, az sz�mol. Az �reg a m�heit lesi, a kapt�rok most rajzanak.

Pedig az udvaron l�dobog�s hangzik, a kuty�k ugatnak, �s m�g azon a csahint� hangon, amivel ismer�st szoktak �dv�z�lni.

- Kl�ra! Eredj el�re! Nem hallod? Kutya ugat, vend�g j�tt. L�sd el rend�n.

A le�ny leereszti a gyoml�l�sn�l felt�rt tarka vigan�j�t, felh�zza a pillang�s cip�it; megmossa a kez�t a gyoml�l�s ut�n az �nt�z�kann�b�l, azt�n megt�rli a fels� k�t�ny�ben, azt leveti, van alatta tiszta k�tsz�l k�t�ny, annak a korc�ban l�g a s�nt�s kulcsa; a tarka kend�t leveszi fej�r�l, a megny�lazott tenyer�vel a hal�nt�k�hoz sim�tja a haj�t, de el�bb leszak�t egy r�zs�t arr�l a mindig nyit�r�l, s a f�le mell� t�zi.

- No, m�r megint t�ped azt a r�zs�t ? H�tha csak egy pand�r?

Mit tesz az, hogy "csak"? T�n, hogy a pand�rnak nem lehet a cs�k�j�hoz t�zni a r�zs�t? Vagy hogy az nem �rdemes r�? Pand�rja v�logatja!

De bizony nem pand�r volt az, akit ott tal�lt a le�ny az iv�szoba hossz� asztal�nak a legv�g�n �lve, hanem a legnyalk�bb csik�sbojt�r: a Decsi S�ndor.

A csik�s az asztalon hever� �res palack fenek�vel dobol kem�nyen, s mogorva m�lt�s�ggal ki�lt a le�nynak:

- Hozz bort!

A le�ny elsikoltja mag�t, mikor a leg�nyt megl�tja, s �sszecsapja a k�t kez�t.

- Decsi S�ndor! H�t megj�tt�l? S�ndor! Lelkem. �des.

- Azt mondtam, hogy hozz bort! - mordul r� a leg�ny, s az �kl�re t�masztja a f�lred�t�tt fej�t.

- H�t ez a "sz�p j�reggel" annyi id� ut�n?

Arra a leg�ny �szreveszi mag�t: tudja �, hogy mi a becs�let. Leveszi a kalapj�t, s az asztalra teszi.

- J� reggelt, kisasszony!

- Me-e! - mond erre a le�ny, piros nyelve hegy�t kidugva a sz�j�b�l, s azzal durc�s v�llvon�t�ssal megy a s�nt�sbe, k�t cs�p�j�t jobbra-balra risz�lva; visszaj�n a borral, s a leg�ny el� teszi, azt�n el�rz�keny�lt hangon sz�l hozz�:

- Mi�rt mondtad nekem azt, hogy "kisasszony"?

- Az�rt, mert az vagy.

- M�skor is az voltam, de te m�gsem mondtad.

- Az m�skor volt.

- No, h�t itt a borod. Kell-e m�g valami?

- K�sz�n�m. Majd azt�n.

A le�ny bossz�san csettentett a nyelv�vel, s azt�n le�lt mell�je a hossz� pad v�g�re.

A leg�ny felvette a tele palackot, s a sz�j�hoz vitte, s addig le sem vette, am�g fel nem hajtotta. Akkor azt�n a t�glapadl�hoz v�gta a palackot, hogy ezer darabra t�rt.

- Mi�rt t�rted �ssze ezt a palackot? - k�rdi szel�den a le�ny.

- Az�rt, hogy ne igy�k bel�le ut�nam m�s.

Azzal nagy kev�lyen odadobta az asztalra a h�rom kutyanyelvet. (Ez volt a n�pszer� neve a papiros t�zkrajc�rosnak.) Kett� a veres bor�rt, egy a palack�rt.

A le�ny engedelmesen fogta a ciroksepr�t, s �sszetakar�totta az �vegcserepeket. Azt�n, tudva a regul�t, visszament a borm�r� r�cs m�g�, s hozta a m�sik palackot, odatette a leg�ny el�.

Megint oda�lt mell�je: a szem�be szeretett volna n�zni.

A leg�ny csak az�rt is leh�zta a szem�re a kalapj�t.

Akkor azt�n a le�ny azt tette, hogy levette a bojt�r fej�r�l a kalapot, s azt kezdte vele, hogy a haj�ba t�z�tt s�rga r�zs�t a kalap selyemszalagja mell� illessze.

A leg�ny �szrevette azt, s kikapta a le�ny kez�b�l a kalapj�t.

- Csak tartsd meg a r�zs�dat annak, aki �rdemesebb re�.

- S�ndor! Meg akarsz r�katni?

- Az is hamiss�g lesz. M�g az im�dkoz�sod is az. H�t nem most hajnalban vitte el a r�zs�dat a s�vege mellett a Lacza Ferk�?

A le�ny arca nemhogy pirosabb lett volna e sz�ra, de m�g halov�nyabb lett.

- S�ndor! Bizony Isten, mondom, nem...

Nem hagyta neki tov�bb mondani: hirtelen befogta a sz�j�t.

- Ki ne f�jd az Isten nev�t hamiss�gra! H�t ez az aranyf�gg� hogy ker�lt a f�ledbe?

A le�ny elnevette mag�t.

- �, te buksi! Hisz ez tulajdon az az ez�stf�gg�, amit te hozt�l nekem, csakhogy �n megfuttattam arannyal az �tv�sn�l �jv�rosban.

Ekkor a leg�ny megfogta a le�nynak mind a k�t kez�t, s szel�den, l�gy sz�val besz�lt hozz�.

- Kl�ri �des! Nem mondom m�r, hogy "kisasszony". K�rlek igen sz�pen, ne hazudj �nnekem. Semmit sem ut�lok �gy, mint a hazugs�got. Azt mondj�k, "hazug kutya"! Pedig a kutya nem hazudik. M�sk�pp ugat, ha tolvaj j�r a tany�n, m�sk�ppen, ha a gazd�ja j�tt meg, von�t, ha veszedelmet �rez: de soha meg nem t�veszti a maga ugat�s�t. A kuty�ban van becs�let. Csak az ember tud hazudni. Az az igazi ugat�s. Engem soha nem vitt r� a lelkem. Nem fordul r� a nyelvem a hazugs�gra. Nem is bajusz al� val� az! Cs�nya dolog az, mikor egy bajuszos sz�jb�l hazug sz� j�n ki: mint egy tacsk� k�ly�k�b�l, aki f�l a ver�st�l. L�tod, mikor a m�lt �sszel itt voltak az asszent�l�k[1], minket is mind be�ll�tottak a puszt�r�l. A nemes v�ros itthon akart minket, bojt�rokat tartani a gulya, m�nes mellett, mert azoknak neh�z sora van. El�re megkent�k a deput�ci�nak[2] a mark�t. A felcserek kinek-kinek megs�gt�k k�z�l�nk, hogy micsoda testi fogyatkoz�st valljon mag�ra, ami�rt "unt�glik"-nak eressz�k. A Lacza Ferk�, az r��llt a fort�lyra. Azt hazudta mag�ra, hogy s�ket, mint a fekete f�ld, a trombitasz�t se hallja meg. Nekem majd a szemem �gett ki miatta. Hazaeresztett�k, pedig olyan j�l hall, hogy �jjel a s�t�tben a marha b�g�s�r�l meg tudja mondani: bitang marha keveredett-e a gulya k�z�, vagy teh�n h�vja az elt�vedt borj�t. Tudott hazudni a cudar! Mikor azt�n �nr�m ker�lt a sor, engem is �sszevissza vizit�lt a felcser, s s�t�tte ki fel�lem, hogy a sz�vem rendetlen�l dobog. "H�t ha rendetlen�l dobog - azt mondtam r� -, annak nem a sz�vem az oka, hanem az a s�rga r�zsa ott a hortob�gyi cs�rd�ban!" Az urak mind �szt�k�ltek, hogy hagyjam r�, amit a doktor mond: "sz�vt�gul�som van". "De biz az �n sz�vem nem t�g! Nem f�r el abban t�bb, egyetlen icipici kisle�nyn�l! Nincs nekem semmi hib�m a vil�gon." Be is soroztak katon�nak. De az�rt megbecs�ltek �m: m�g a hajamat sem v�gt�k le; elk�ldtek Mez�hegyesre a m�neshez katonacsik�snak. M�g azt�n f�l esztend� m�lva a nemes v�ros letette �rtem az ezer forint v�lts�got, hogy visszaszerezzen a cifra m�neshez, ahol nagy sz�ks�g van r�m. H�t azt az ezer forintot �n majd megszolg�lom a k�t kezemmel, de nem szolg�ltam le a hazug sz�jammal, ahogy az a m�sik.

A le�ny ki akarta h�zni-vonni a k�t kez�t a leg�ny�b�l, s tr�f�val akarta el�tni a dolgot.

- Ejnye, S�ndor lelkem, de sz�pen megtanult�l pr�dik�lni ott a cs�sz�r kenyer�n. Ennyi �kessz�val leg�tusnak is elj�rhatn�l Balmaz�jv�rosba vas�rnaponk�nt.

- No, csak ne m�rik�lj! Ne tedd magad! Tudom �n, hogy mi van a begyedben. Gy�nge n�p a le�ny, azt gondolod, nincsen m�s fegyvere, mint az, hogy hazudni tud. An�lk�l megfogn�k. Ny�lnak a gyors l�ba, mad�rnak a sz�rnya az, ami a le�nynak a hamis sz�ja. De h�t l�tod, �n olyan ember vagyok, aki a n�lamn�l gyeng�bbet soha meg nem b�ntom. Fel�lem a ny�l ott maradhat a bokorban, mad�r a f�szekben: �n fel nem riasztom. Le�nyt sem b�ntok meg, aki igazat mond, egy rossz sz�val, egy rossz n�z�ssel sem. De ha te �nnekem hazugs�got mondasz, az�rt �gy meg�t�llek, mintha ezt a te sz�p, tiszta, halov�ny orc�dat kikenn�d pirosra b�csi ronggyal. N�zd el ezt a r�zs�t a kezedben, m�g most alig fakadt ki, de ha r�f�jom a forr� leheletem, egyik levele a m�sik ut�n kifeslik. L�gy te nekem ilyen s�rga r�zs�m, nyisd ki a lelkedet, nyisd ki a sz�vedet el�ttem, ak�rmit vallasz meg, nem haragszom �rte, megbocs�tok �rte, ak�rhogy �sszet�r�d vele a sz�vemet.

- S azt�n mit adsz �rte?

- Amim megmarad bel�le.

A le�ny tudta a szok�st, hajnalban bor mell� szalonn�t eszik a leg�ny paprik�val, feh�r cip�val. El�je tette. Nem is vetett�k meg. A bojt�r el�h�zta a csizmasz�ra mell�l a csillagos nyel� hegyes k�s�t, szelt mag�nak a cip�b�l, szalonn�b�l, s hozz�l�tott. A nyitott ajt�n bej�tt a komondor, s nagy farkcs�v�lva odament a bojt�rhoz, a fej�t odat�r�lte a k�t t�rd�hez, s azt�n le�lt el�je, s szeme k�z� n�zve egyet morgott, s ny�jasan �s�tott nagyot.

- M�g a Bodri is r�d ismer.

- A kutya csak megtartja a h�s�get, de a le�ny elfelejti.

- Hej, S�ndor, S�ndor! De rosszul tetted, hogy nem tudtad kimondani azt a kis hazugs�got, amit kellett volna: akkor nem vittek volna el Mez�hegyesre katonacsik�snak! Nem j� a le�nyt egymag�ra hagyni, nem j� az orgonaf�nak a ker�t�sen kihajolni, amikor vir�gzik, megk�v�nj�k, szak�tanak r�la.

Erre a sz�ra csak kifordult a falat a leg�ny sz�j�b�l! Odadobta a kuty�nak: az bekapta.

- Ezt igaz�n mondtad?

- H�t tudod a n�t�t: "ha a z�pores� a l�nyt meg�ztatja, a leg�ny sub�ja bizony betakarja".

- Tov�bb is tudom: "ut�na ment lassan a le�ny a leg�nynek; mert tulip�nos sub�ja volt szeg�nynek". Coki, kutya! Te is mindenkinek cs�v�lod a farkad, akit szalonn�zni l�tsz.

A paripa odak�nn az udvaron nyer�teni kezdett; a le�ny kiment, s id�v�rtatva visszaj�tt.

- Hol j�rt�l?

- Bek�t�ttem a lovadat az ist�ll�ba.

- Ki mondta, hogy k�sd be?

- H�t mindig azt szoktam.

- De most m�s a szok�s. Megyek �ziben od�bb.

- H�t nem falatozol? Nem �zlik a szalonna, feh�r cip�? Jobbhoz szokt�l a cs�sz�r kosztj�n? No, meg�llj! Majd m�st hozok.

Azzal kinyitotta a faliszekr�ny ajtaj�t, s kivett onnan egy t�ny�r r�ntott csirk�t. Tudta, hogy ez a kedves csemeg�je a bojt�rnak, r�ntott csirke hidegen.

- H�t ez kinek a marad�ka? - k�rdezte a leg�ny gyan�san.

- Mit k�rded, ha eszed van? Cs�rd�ba vend�gek j�rnak. Annak r�ntok csirk�t, aki megfizeti.

- H�t �ri vend�gek voltak itt az �jjel?

- Ugyan voltak: k�t �r B�csb�l, kett� Debrecenb�l. �jf�l ut�n k�t �r�ig fenn mulattak, akkor �trakeltek. Ha nem hiszed, itt van a vend�gk�nyv: megl�thatod benne a neveiket.

- Elhiszem h�t.

A bojt�r hozz�l�tott a kedvenc �telhez.

A nagy cirmos kand�r addig ott mosd�zott a kemence padk�j�n, most egyet gondolt, f�lkelt, nagyot ny�jt�zott, g�rbe h�tat csin�lt, azut�n leugrott, odament a bojt�rhoz, megm�rte a k�t talpa k�rm�vel a csizmasz�r�n, milyen magas lesz a h� a t�len; azt�n felsz�k�tt az �l�be, odat�rleszkedett a kez�hez, nagyokat tasz�tva rajta a fej�vel; egyenk�nt megnyalogatta mind az �t ujja hegy�t; azt�n lefek�dt az �l�be, s elkezdett dorombolni.

- L�tod? Ez a macska is, hogy h�zelkedik neked.

- Nem is k�rdem �n a macsk�t�l, hogy kinek az �l�ben dorombolt tegnap ? H�t mit fizetek a "pakene hendli�rt"?[3]

- Te semmit. Megfizetett �rte m�s. H�t hova sietsz olyan l�hal�lban?

- A m�tai puszt�ra viszek levelet a doktornak.

- Azt ugyan nem tal�lod otthon, mert az hajnalban h�rom �rakor ment itt kereszt�l, a vend�g urakat kereste, azt�n, hogy megtudta, hogy azok m�r elmentek, maga is ut�nuk baktatott a laptik�j�val a z�mi puszt�ra. A b�csi urak guly�t v�s�rolni j�ttek a debreceni urakt�l. Az egyik�k egy morva gr�fnak a tiszttart�ja, aki a mi alf�ldi fajta marh�inkat akarja otthon teny�szteni, a m�sik n�met �r valami piktor. Engem is lerajzolt a kis k�nyv�be, azt�n meg a guly�sbojt�rt is.

- H�t a guly�sbojt�r is itt volt?

- H�t persze hogy itt volt, az�rt k�ldt�k, hogy vezesse a hortob�gyi puszt�n kereszt�l az urakat a z�mi hat�rig.

- Az �m a furcsa, hogy a guly�sbojt�r egy �r�val k�s�bb ment el innen, mint azok az urak, akiket a z�mi kar�mhoz kellett neki vezetni.

- Ej no! Bizony �gy tudsz vallatni, ak�r egy szolgab�r�! H�t b�cs�zni j�tt hozz�m. �gy elmegy vid�k�nkr�l, hogy sohasem l�tjuk t�bbet. - Hogy igazat mondott, bizonys�ga volt r� az a ragyog� k�nnycsepp, ami a szem�be sz�k�tt, ak�rhogy titkolta.

A bojt�r nem is haragudott az�rt a k�nny�rt, hiszen igaz volt. Ink�bb f�lreford�totta a fej�t, hogy ne l�ssa, mikor a le�ny megt�rli a szem�t. Sz�j�ba dugta a kurta sz�r� pip�j�t. Az a sz�jba szor�tott pipa tilalom a cs�kra.

- H�t azt�n hov� megy a guly�s olyan messze?

- Elviszik Morvaorsz�gba, sz�mad� guly�snak a mell� a gulya mell�, amit ma kiv�logatnak a z�mi puszt�n. Ott lesz neki hatsz�z forint fizet�se, k�h�za, deput�tuma. Eg�sz �r lesz ottan. Meg is becs�lik ott, mert a magyar guly�val csak a magyar guly�s tud b�nni.

- S te nem m�gy el a Ferk�val sz�mad� guly�sn�nak?

- Tudod te azt, gonosz, hogy nem megyek. Menn�k, ha l�ncra nem voln�k k�tve ehhez a puszt�hoz meg tehozz�d. Tudod te azt j�l, hogy csak t�ged szeretlek igaz�n. A te rabod vagyok.

- Ez sem �gy van, ahogy mondod. Tudod te azt j�l el�re, hogy akit egyszer a te k�t szemed megig�zett, visszat�r az hozz�d az �perenci�r�l is. Beadt�l neki valamit, amit�l r�d k�nytelen gondolni. Elvarrtad az ingujj�ba egy sz�l hajadat, ann�l fogva visszah�zod, amikor m�r ott j�r, ahol a csillag sem �ri utol. Velem is �gy tett�l! Mikor belel�tt�l a szemeddel a szemembe, att�l lettem a bolondod.

- H�t �n nem voltam el�g bolondod? K�rdeztem �n, hogy mi lesz bel�lem? H�vtalak �n �lmot �nteni kar�csony est�j�n? Nem viseltem-e a selyemkend�det, pedig azt sem mondtad, hogy jegykend� lesz-e? Leskel�dtem-e �n ut�nad, mikor m�s l�nnyal t�ncolt�l az �jv�rosi b�cs�n? Mikor ugrattad a kacki menyecsk�ket?

- Csak azt a s�rga r�zs�t ne sz�rtad volna a kalapja mell�!

- H�t hisz itt a p�rja, ha ideadn�d a kalapod, mindj�rt rajta lenne.

- Nem! �nnekem az a r�zsa kell, amit a guly�snak adt�l. S nem nyugszom meg addig, am�g a kezembe nem ker�l.

A le�ny �sszekulcsolta a kezeit, �gy rim�nkodott a leg�nynek.

- S�ndor! Szentem! Ne mondj ilyet... �n nem akarom, hogy ti egym�ssal �sszeakadjatok. �nmiattam! Egy s�rga r�zsa miatt!

- Az pedig el nem marad, ha m�g egyszer �sszeker�l�nk. Vagy �n �tet, vagy � engem, de egyik�nk �sszet�ri a m�sikat.

- Ez�rt mondjon valaki igazat?! H�t nem azt �g�rted-e, hogy nem haragszol meg r�m?

- Ter�d nem. A le�ny nem tehet arr�l, hogy elfelejt, de aki f�rfi, annak legyen eml�kezete!

- �gy �ldjon az Isten, ahogy soha nem felejtettelek el.

- Ahogy a n�ta mondja: "ak�rki �lt az �lembe, m�gis te volt�l eszembe". No, h�t ne mondd, hogy neh�z ember vagyok. Nem j�ttem hozz�d veszekedni. Csak az�rt j�ttem ide, hogy megmondjam, hogy m�g �lek, nem haltam meg. Tudom, hogy �r�ln�l rajta, ha �gy volna.

- S�ndor! Azt akarod, hogy masin�t vegyek a boltban?

- Masin�t, ugye? Egy�bbel nem tudtok ti le�nyok megfelelni, mint ha beleestek a g�d�rbe, vesztek h�rom pakli masin�t a zsid�n�l, forr� k�v�ba dobj�tok, azt�n megissz�tok. Pedig jobb volna, ha nem j�rn�tok arra, amerre g�d�r van.

- Ne juttasd eszembe! Mikor legel�sz�r tal�lkoztam veled, azt j�tszottuk, hogy "k�tba estem". "Ki h�zzon ki?" "A Decsi S�ndor." Akkor, ugye hogy kih�zt�l?

- Ha tudtam volna, hogy nem magamnak h�ztalak ki! Ej! R�gen volt az! Akkor m�g a "dorozsmai malom" n�t�j�t se dalolt�k.

- �j n�t�t hozt�l? - kapott rajta a le�ny. S azzal odakuporodott a leg�ny mell� a padra. - Dalold el nekem, hadd tanulom meg t�led.

Az m�r fele �tja a kib�k�l�snek, ha a leg�nyt r� lehet b�rni, hogy dalolja el az �j n�t�t.

Decsi S�ndor a falnak vetette a h�t�t, s az egyik kez�t a kalapj�ra, a m�sikat az asztalra t�ve, r�kezd� azt a m�lab�s dallam� n�t�t, mely �gy hozz�illik a vers tartalm�hoz:

Nem f�j a sz�l, meg�llott a dorozsmai sz�lmalom.
Hov� t�nt�l, hov� lett�l, kedves �des galambom?
H�tlen lett�l, m�ssal �led vil�god,
Ez az oka... ez az oka, hogy a malom meg�llott!

Ez is olyan puszt�ban termett n�ta, mint a kat�ngk�r�, amit kit�p a sz�l, s azt�n v�gigt�ncoltatja hat�rr�l hat�rra. A le�ny ut�na pr�b�lta dalolni a n�t�t. Egyszerre a f�l�be ment az: ahol nem tudta, a leg�ny kiseg�t�, sz�j�ba adta a hangot; m�skor is �gy tett�k, azut�n egy�tt dalolt�k, m�g bel�tal�ltak, s ha k�szen voltak vele, megcs�kolt�k egym�st: ez volt a v�ge.

Most azonban Decsi S�ndor csak megint a sz�j�ba dugta a makrapip�j�t, miel�tt Kl�ri az utols� taktust el�nekelte.

- H�t m�r azt a cs�nya pip�t megint a sz�dba kellett dugnod? - mond� duzzogva a le�ny.

- Magam is olyan cs�nya vagyok.

- Az m�r igaz. Cudar, f�rtelmes vagy. Ilyen leg�ny, mint te, csak guzsalysz�rnak val�: az is az ajt� m�g� t�masztani val�.

S egyet tasz�tott rajta a k�ny�k�vel.

- H�t akkor mit s�nt�rk�d�l k�r�l�ttem?

- �n s�nt�rk�d�m k�r�l�tted? Kellesz is �nnekem! Tucatsz�mra �ruln�nak, akkor se venn�k bel�led. Bolond voltam, vak voltam, amikor szerettelek. Olyan leg�nyt, mint te, kapok minden ujjamra kett�t.

Olyan elevenen adta a perleked�t a le�ny, hogy m�g a Bodri kuty�t is megt�vesztette vele. A komondor azt hitte, hogy asszonya igaz�n haragszik arra a cs�nya emberre, s felugrott, �s kem�nyen megugatta.

Erre a le�ny azt�n elnevette mag�t.

De a leg�nyre se mag�t�l nem j�tt a nevet�s, se a le�nyr�l nem ragadt r�. Csak �lt ott nagy komolyan, az agyar�ra v�gott pip�t szortyogtatva. Pedig nem is �gett. Meg sem volt t�mve.

Akkor azt�n a le�ny elkezdte k�r�lcir�gatni.

- �gy! �gy, gy�ny�r�s�gem! Tudod te, hogy milyen sz�p vagy. Vil�g�rt el nem rontan�d a sz�ps�gedet azzal, hogy elnevetn�d magadat. Ez a te k�t bog�rszemed hogy �sszeh�z�dna, ez a te piros sz�d hogy k�tfel� t�rne, ha nevetni tal�ln�l: elveszne a sz�ps�ged bele.

- Nem is az�rt fizet engem Debrecen v�rosa, hogy sz�p legyek.

- De �n az�rt fizettelek. Nem j�l fizettelek? Kev�s volt a b�red?

- De olyan sok volt, hogy m�snak is jutott bel�le.

- M�r megint ott kezded? Azon az egy sz�l s�rga r�zs�n. H�t m�r irigykedel a j� pajt�sodra? A kenyeres t�rsadra? Mit tehet r�la szeg�ny? Ha egy v�rosi gavall�rnak megf�jdul a sz�ve a r�zs�kra: ott �ll el�tte az eg�sz vir�goskert, v�logathat benne: feh�r r�zsa, piros r�zsa, s�rga r�zsa, tejsz�n r�zsa, sz�zf�le fajta. Nem tudod a n�t�t. "De a parasztleg�ny baj�n - Nem seg�t csak a parasztl�ny."

- M�g p�rtj�t fogod?

- H�t ki a hib�s? A le�ny-e, aki azt dalolja: "Tunn� r�la, t�nn� r�la! Hogyha tunn�, t�nn� r�la!" Avagy a leg�ny, aki ezt meg�rti?

- M�g magadra veszed a hib�t.

- Azt mondtad, hogy megbocs�tasz.

- Tartom a sz�m.

- H�t szeretni fogsz?

- Majd.

- A "majd" nagy sz�.

- Most is szeretlek.

- �gy szeretsz, ahogy mutatod?

Erre a leg�ny fel�llt az asztal mell�l, s a makrapip�j�t a kalapja magas karim�ja m�g� tette. Azt�n �t�lelte a le�nynak a v�ll�t, �gy besz�lt a szeme k�z� n�zve.

- Tudod, galambom, k�tf�le a hideglel�s: forr�l�z meg hidegl�z. A forr� er�sebb, a hideg tart�sabb. K�tf�le a szerelem is. A forr� er�sebb, a hideg tart�sabb. Az egyik elm�lik, a m�sik visszaj�r. De h�t nem cifr�zom a sz�t, magyar�n besz�lek. �n voltam a hib�s. Ha �n r� nem leheltem volna a s�rga r�zs�ra, nem ny�lott volna ki, m�s sem szagolhatta volna az illat�t, dar�zs, lepke meg nem sz�llta volna. Most m�sk�ppen kezdelek el szeretni: elj�rok �n hozz�d h�s�gesen, mint a harmadnapos hideglel�s, s "olyan igaz leszek hozz�d, mint tulajdon �desany�d". S amint egyszer sz�mad� csik�s leszek, megy�nk egy�tt a paphoz. S azt�n �l�nk nagy h�s�gben. De ha addig itt tal�lok valakit k�r�l�tted legyeskedni, annak, Isten engem �gy seg�ljen, ha az �desap�m legkedvesebb fia lesz is, bet�r�m a fej�t! Itt a kezem.

Decsi S�ndor odany�jt� a kez�t a le�ny el�. A le�ny azzal felelt r�, hogy kiakaszt� a f�l�b�l az aranyf�gg�ket, s odatette a leg�ny tenyer�be.

- De csak viseld, azt mondtad, az �n vettem ez�stf�gg�k ezek, megfuttatva arannyal. Hinnem kell a szavadban.

A le�ny ism�t feltette a f�gg�it, s azokkal egy�tt a sz�v�be az t�rt vissza, mi eddig ott lakott.

Nem volt kedve szerint val� ez a harmadnapos hideglel�s k�p�ben ell�togat� szerelem. A forr� l�zhoz volt az szokva.

Egyet gondolt. Levette a sz�rt a leg�ny nyak�b�l, s beakaszt� a s�nt�sbe, mint mikor z�logban ottfogt�k a fizetni nem tud�nak a sz�r�t.

- Ne siess h�t. R��rsz. A doktor d�ln�l hamar�bb nem ker�l haza a m�tai tany�ra, mert el�bb az eladott marh�kat kell neki vizit�lni, passzust �rni r�luk. Csak a v�n gazdasszony�t tal�ln�d meg otthon. Itt is j� helyen vagy, nem �zol meg. Se z�por nem �r, se a szeret�d k�nnyhullat�sa. L�tod, milyen j� kedvet csin�lt�l azzal, amit most mondt�l!? Eg�sz nap az lesz a fejemben.

- H�t, hogy l�ssad, milyen messzir�l gondoltam �n arra, amit most mondtam neked, �mhol �n is hoztam neked egy aj�nd�kot. Ott van a sz�r�m ujj�ban, eredj, keresd ki bel�le.

Volt abban a sz�rujjban sok mindenf�le: ac�l, kova, b�kkfa tapl�, doh�nyzacsk�, p�nzes ersz�ny: a sok k�z�tt r�tal�lt a le�ny az �jra. Selyempap�rosba volt takarva. Mikor kibontotta, akkor l�tta, hogy az egy hajfelt�z� f�s�, s�rga tekn�sb�kah�jb�l.

A le�ny arca ragyogott az �r�mt�l, mikor ezt megl�tta.

- Nekem hoztad ezt?

- H�t kinek m�snak?

Mikor a parasztle�ny a befont haj�t felt�zi a f�s�re, az m�r azt jelenti, hogy van v�leg�nye, akkor az m�r nem "�des mindny�junk�", azt m�r nem illeti meg az a n�ta, hogy "azt sem tudom, ki bab�ja vagyok".

A t�k�r el� �llt, felt�zte a haj�t kontyba a f�s�re.

�gy azt�n m�g szebb volt.

- H�t most sem cs�kolsz meg?

Maga k�n�lta a cs�kj�t, a k�t karj�t is sz�tt�rta.

A leg�ny kez�vel visszatart�.

- Majd ha melegem lesz, mostan f�zom.

A le�ny �sszeh�zta a szem�ldeit. A visszautas�t�s megsz�gyen�t�. Valami forrott a sz�v�ben.

Er�ltette a ny�jass�got, szel�ds�get. Pedig ink�bb-ink�bb harag �s szerelem forrott a sz�v�ben. Harag a szerelem miatt.

- H�t am�g a halat kis�t�m, eldaloljam a kedvenc n�t�dat?

- Nem b�nom.

A le�ny a t�zhelyhez ment; a haltart� hord�b�l kivett a Hortob�gyban fogott k�r�szok k�z�l egyet, a konyhak�ssel sz�z v�g�st tett a k�t oldal�n, behintette s�val, paprik�val, s azt�n cserepcs�kra sz�rva odat�zte a par�zs mell�, s amellett elkezdte sz�p cseng� hangon dalolni:

Kocsm�rosn�! Nek�nk halat s�ss�k kend!
Azut�n meg citronyos bort adj�k kend!
Szolg�l�j�t estr�zs�ra �ll�tsa kend!
Ha zsand�r j�n, nek�nk h�r�l adja kend!

Valami megragad� rokonszenves n�ta ez a puszt�r�l, melynek dallam�t�l az ember maga el�tt l�tja a v�gtelen s�ks�got, d�lib�bos l�tk�r�vel. Kihallatszik bel�le a m�l�z� tilink�, a b�slakod� t�rogat�.

"Ha zsand�r j�n... nek�nk h�r�l adja kend!"

Benne van a bety�r�let k�lt�szete.

Mikor megpirult a hal, odahozta a le�ny a leg�nynek.

Nem szokt�k azt t�ny�rr�l enni. A cserepcs�k nyel�t a kez�be fogja az ember, a bicsakkal szedi le r�la a halat. �gy �zlik az.

H�t bizony azzal mutatja ki legjobban a le�ny az igaz szerelm�t, hogy halat s�t a kedves�nek.

S azt�n gy�ny�rk�dik benne, hogy az milyen j��z�en falja, nyeli az � keze s�lt�t.

S azut�n f�l�be d�dolja a n�ta m�sik vers�t:

Egyszer csak gy�n a szolg�l� ijedve,
Kilenc zsand�r k�zeledik fegyverbe!
De a bety�r felkap az �j lov�ra,
Bev�gtat a d�lib�bos puszt�ra!

M�skor ezt a n�t�t egy�tt �nekelte a le�nnyal a leg�ny, s ann�l a sorn�l, hogy "bev�gtat a d�lib�bos puszt�ra", felhaj�totta a s�veg�t a gerend�ig, s az �kl�vel �t�tt az asztalra. Most meg r� sem heder�tett.

- No, h�t m�r a kedves n�t�dat is megveted? M�r az sem tetszik?

- Hogy tetszen�k? Nem vagyok �n bety�r! Semmi dolgom a tolvajokkal. Der�k emberek a zsand�rok. K�teless�g�ket teszik. A komisz bety�r meg szolg�l�val str�zs�ltatja mag�t, s amint megl�tja egy zsand�r sisakj�nak a hegy�t, uccu! Otthagyja a s�lt halat, citronyos bort, kocsm�rosn�t, s m�g hogy kurjongat nagy dics�s�gben, hogy � elszaladt a d�lib�bos puszt�ra. Gy�va pimasz!

- Jaj de megv�ltozt�l, ami�ta a cs�sz�r kenyer�b�l ett�l,

- Nem �n v�ltoztam meg, hanem az id�j�r�s. A bunda sem v�ltozik meg azzal, hogy kiford�tj�k. "M�gis bunda a bunda."

- No, m�r hallod-e, nagyobb megb�nt�st nem k�vethet el valaki a szeret�j�vel, mintha ilyen �cska k�zmond�sokkal fizeti ki: "m�gis bunda a bunda".

- Ha nem tudok jobbat. Tal�n azok a debreceni urak meg a morvaorsz�giak, akik az �jjel itt mulattak, jobb tr�f�kkal mulattattak?

- Mulattattak h�t! Nem is �gy �ltek �m itten, mint egy fancsali fesz�let. Kiv�lt az a piktor, ugyan eszemadta leg�nyke volt. Csak egy piriny�val volna magasabb. De �ppen csak az �llamig �r.

- �sszem�rt�tek magatokat?

- �ssze la! M�g cs�rd�st t�ncolni is megtan�tottam. �gy ugr�lt, mint a h�th�napos kecske a sz�r�n.

- S az a guly�s! Eln�zte azt, hogy veled t�ncol a n�met piktor? Nem tekerte ki a nyak�t?

- Dehogy tekerte ki. Bruderschaftot ivott vele.

- B�nom is �n. Adj m�g bort! De jobbat, mint ez a karcos. Musz�j m�g egy �cska k�zmond�st megeresztenem: "�tkozott a hal a harmadik v�zben".

- Ez m�r dupla gorombas�g! H�t az �n borom v�z?

- Nekem pecs�tes �veget adj!

Ez volt a Decsi S�ndornak a veszte, hogy pecs�tes palackot k�rt. Olyanf�le, v�rosb�l hozott palackot, ami z�ld spanyolviasszal van lepecs�telve, az oldal�n aranybet�s, tulipiros, hupik�kes pap�ros. Olyan uras�goknak val�t. Telik az a cs�sz�r l�nungj�b�l![4]

A Kl�rinak �gy dobogott a sz�ve, mikor a pinc�be lement egy palackot felhozni abb�l az �ri vend�gek sz�m�ra val� borb�l. Esz�be jutott, hogy egyszer j�rt itten egy k�rtyavet� cig�nyasszony, akinek � �cska limlomokat aj�nd�kozott j�vend�mond�s��rt. H�ladatoss�gb�l az egy bizodalmas tan�csot hagyott r�.

"Ha egyszer a szeret�dnek a sz�ve hideg lesz ir�ntad, s azt akarod, hogy l�ngra kapjon, ne t�gy vele egyebet, mint azt, hogy adj citronyos bort neki, s abba a borba �ztasd bele azt a gy�keret, amit �gy h�vnak, hogy »nadr�gujjas emberke«: ett�l �gy felforr annak a szerelme, hogy m�g a falat is kereszt�l�ssa �rted."

A le�nynak esz�be jutott, hogy meg lehetne azt most pr�b�lni.

A "nadr�gujjas emberke" ott van a l�dafi�kban eldugva.

Eg�szen olyan az a gy�k�r, mint egy kis ember, van buksi feje, dereka, k�t l�bsz�ra, mind fekete.

A hajdani vil�gban sok mes�t tartottak err�l a gy�k�rr�l. Azt tartott�k, hogy mikor a f�ldb�l kih�zz�k, a gy�k�r olyan s�r�st kezd, hogy az ember meghal bele, az�rt kuty�val h�zatt�k ki, annak a fark�hoz k�tve. Hogy Circe ezzel h�d�totta el Ulysses �tit�rsait �r�lt szerelemre.

H�jj�k azt a "nadr�gujjas emberk�t" a patik�rusok, akik haszn�t tudj�k venni, "atropa mandragor�nak". (Magyarul "b�d�t� nadragulya".)

Mit tudta a le�ny, hogy az m�reg?


3.

Kor�n, hajnal el�tt �trakeltek a hortob�gyi cs�rd�ban megsz�llt uras�gok.

A hortob�gyi cs�rda, az�rt, hogy cs�rd�nak h�vj�k, nem valami bagolyr�gta n�dfedel� h�z, amilyennek a piktor k�pzelte: hanem egy tisztess�ges t�gla�p�tm�ny, zsindelyf�d�llel, k�nyelmes vend�gszob�kkal, �ri konyh�val �s pinc�vel ell�tva; beillen�k ak�rmely v�ros k�zep�be. A vir�goskertje alatt folydog�l csendesen a Hortob�gy vize, partjai n�dassal, f�zf�kkal szeg�lyezve. Az orsz�g�t nem messze a cs�rd�t�l egy monument�lis k�h�don visz kereszt�l, mely kilenc boltozatos �voszlopon nyugszik. A debreceniek azt �ll�tj�k, hogy az�rt olyan szil�rd az a h�d, mert az �p�t�shez val� meszet tejjel ojtott�k meg; az irigyek ellenben azt mondj�k, hogy a debreceni homoksz�l�k bor�val lett az a m�sz megojtva, az h�zta �gy �ssze.

A korai �trakel�snek egy ide�lis �s egy praktikus oka volt. Az els�nek a fest�m�v�sz �r�lt el�re: megl�tni a napf�lkelt�t a puszt�n, amir�l annak, aki azt �l� szem�vel nem l�tta, m�g csak sejtelme sincs. A praktikus ok pedig az volt, hogy a megv�s�rland� teheneket csak kor�n reggel lehet a guly�b�l kiszak�tani. Tudniillik, hogy a m�tai kar�mn�l ezer�tsz�z teh�n van egy rak�son. Tavasz idej�n a legt�bbnek kisborja van. Ha kor�n reggel, mikor m�g a borj�k nem szoptak, a bojt�rok a gulya k�z� mennek, s a kiv�lasztott teh�nnek a fi�t megfogj�k, kiviszik a nagy t�meg k�z�l, annak az anyja �nk�nt ut�namegy. Az idegent, az er�szakoskod�t ugyan �sszed�f�ln�k ezek a vad �llatok, akik a p�sztoraikon k�v�l soha embert nem l�tnak. Azokkal ellenben m�r �sszeszoktak.

Teh�t az idegen urak k�t k�nny� cs�z�n indultak neki a hortob�gyi puszta legismeretlenebb r�sz�nek, melyben m�g a puszt�n lak�k is csak kalauzzal j�rnak. A k�t debreceni kocsis azonban ismerte a t�j�kot vezet� n�lk�l is. A guly�sleg�nyt, akit �rt�k k�ldtek a kar�mb�l, hagyt�k m�g mulatni. Azt �g�rte, hogy a kar�mig utol fogja �ket �rni.

A piktor h�res t�jk�pfest� volt B�csb�l, aki sokat j�rt Magyarorsz�gon tanulm�nyoz�s v�gett, besz�lte a n�p nyelv�t; a m�sik b�csi �r pedig a morvaorsz�gi nagybirtokos, Engelshort gr�fnak a lov�szmestere volt. Okosabb dolog lett volna ugyan a lov�szmester helyett valami �konomust[5] k�ldeni, aki a szarvasmarh�khoz �rt, mert a l�tud�snak az eg�sz esze lovakba van verve; hanem ennek az a nagy el�nye volt a t�bbi uradalmi tisztvisel�k f�l�tt, hogy tudott magyarul. Dragonyos hadnagy kor�ban sok�ig fek�dt Magyarorsz�gon; itt a magyar menyecsk�k megtan�tott�k r�. Azonban k�s�ret�l k�t uradalmi hajcs�r volt mell�adva, der�k, markos leg�nyek, mindkett� forg�pisztolyokkal ell�tva.

A debreceni urak k�z�l pedig az egyik volt a v�rosi biztos, a m�sik pedig az az �rdemes polg�r, akinek a teh�ncsord�j�b�l kellett kiv�lasztani a huszonn�gy teny�sz�llatot, a megfelel� h�mnem� p�ld�nnyal egy�tt.

Az indul�s �r�j�ban m�g fenn volt az �gen a fogyt�n lev� hold s a csillagok f�nyesebbjei, m�g a keleti �gen m�r a hajnal percent.

A t�sgy�keres polg�r magyar�zta a fest�nek, hogy az a csillag ott a magasban a "bujdos�k l�mp�sa", ehhez szoktak a "szeg�nyleg�nyek" felpillantani, s ha fels�hajtottak: "Isten seg�ts", nem fogt�k el �ket a marhalop�sn�l.

A fest� el volt ragadtatva ett�l az eszm�t�l: "shakespeare-i gondolat!"

M�g jobban meghatotta azt�n e v�gtelen puszta k�pe, amikor f�l �ra m�lva a v�gtat� szekerekkel eljutottak oda, ahol az ember nem l�t egyebet, mint eget �s f�tengert. Egy rep�l� mad�r, egy b�k�sz� g�lya sem zavarja a fels�ges egyhang�s�got.

- Milyen hangulat! Milyen sz�negys�g! Mily fels�ges harm�nia az ellent�tekben! - rajongott a m�v�szet f�lkentje.

- M�g mostan megj�rja - mond� r� a gazda -, am�g a b�g�ly�k �s sz�nyogok el� nem t�madnak.

- Ez az �de p�zsitsz�nyeg, azokkal a s�t�t o�zokkal!

- "Tocsog�"-nak h�j�k azokat erre mifel�nk.

Ek�zben megzend�lt a l�gben az a mesesz�p pacsirtazeng�s.

- M�g mostan sov�nyak, de majd ha a b�za �rik!

- Nagyszer�! F�ls�ges! Ezek a pacsirt�k!

Lassank�nt megvirrad; az �g b�borsz�ne aranys�rg�ba megy �t: a l�t�hat�r felett ott ragyog m�r a nap kengyelfut�ja, a hajnali csillag, a harmatos f�ben sziv�rv�nyos dicsf�ny fut egy�tt az emberek �rny�kaival. A n�gyes fogatok gyorsan r�p�tik v�gig az �ttalan z�ld mez�n a k�t k�nny� kocsit. A l�that�ron kezd valami s�t�tleni, egy �ltetett erd�: az els� ak�cpagony a f�talan puszt�n, s egyes k�k p�pok domborodnak el�.

- Azok ott a z�mi hat�rhalmok - magyar�zza a debreceni polg�r az �tit�rs�nak. - Valaha falu volt ott, a tat�rok elpuszt�tott�k. A templom romjai m�g most is kil�tszanak a f�b�l. Sok embercsontot kaparnak ki a kuty�k a dombokb�l, mikor �rg�t �snak.

- H�t az ottan mif�le Golgota?

- Az nem a Golgota, hanem a csordak�t h�rmas k�tg�mje. K�zel vagyunk m�r a kar�mhoz.

Az ak�cerd�n�l pihen�t tartanak. �sszebesz�l�s szerint itt v�rj�k be az �llatorvost, aki a m�tai puszt�r�l d�c�g fel egylovas talyig�j�val.

Ezalatt a fest� v�zlatokat fest az album�ba, s egyik ekszt�zisb�l a m�sikba esik. "Min� t�m�k! Min� mot�vumok!"

�tit�rsa eleget noszogatja, hogy ne azt a veszekedett sok bog�ncsot fesse le, ink�bb azt a sz�p, egyenes ak�cf�t!

V�gre j�n fel�j�k r�zs�tos ir�nyb�l a doktor lektik�ja. A doktor meg sem �ll, csak onnan a kocsis�l�sb�l ki�ltja az uraknak a j�reggelt, �s azt�n "siess�nk! siess�nk, m�g meg nem virrad!"

Egy j� hajt�s ut�n eljutnak a "nagy guly�hoz".

Ez a hortob�gyi puszta nevezetess�ge.

Ezer�tsz�z teh�n egy rak�son, megfelel� sz�m� bik�kkal.

M�g ilyenkor fekszik az eg�sz t�bor: alszik-e, nem tudni, mert m�g behunyt szemmel, f�ldre tett fejjel pihen� szarvasmarh�t nem l�tott senki. Azokra nem vonatkozik Hamlet mond�sa: "t�n m�g �lmodni is".

- Ez azt�n a nagyszer� k�p! - ki�lt fel a piktor elragadtat�ssal. - Egy erd� felemelt szarvakb�l. K�zep�n egymaga �ll a v�n bika kormos fej�vel, p�pot vet� nyak�val. A tany�z� alom koromfekete, k�r�l a v�gtelen z�ld p�zsit, a h�tt�rben sz�rk�s k�d, abb�l kivil�g�t egy t�voli p�sztort�z. Ezt meg kell �r�k�teni.

A fest� lesz�ll a szek�rr�l.

- Csak tess�k a t�bbiek ut�n menni, l�tom m�r a kar�mot, odatal�lok.

S azzal leteszi a t�bori sz�k�t, fest�kes l�d�j�t, s a t�rd�re fektetett v�zlatos k�nyv�be elkezdi lekapni a sz�nv�zlatot. A szek�r a gazd�val tov�bbg�rd�l.

Egyszer csak �szreveszi �m a guly�t �rz� k�t komondor az idegen alakot a puszta k�zep�n, s j�n nagy ugat�ssal rohanva fel�.

A fest� nem szokott megijedni; a komondorok is hozz�tartoznak a hangulathoz: feh�r bund�juk, fekete orruk.

S a nyugodtan guggol� embert a kutya nem b�ntja; mikor eg�szen k�zel �rnek hozz�, meg�llnak: h�t ez mi a csoda? Le�lnek el�je a farkukra, s k�v�ncsian ny�jtogatj�k a fejeiket a skicces-album fel�: mit csin�l ez itten?

A piktor azt�n azt a tr�f�t k�veti el vel�k, hogy az egyiknek a pof�j�t befesti z�ldre, a m�sik�t pirosra. A kuty�knak tetszik az enyelg�s, am�g h�zelked�ssz�mba megy. Hanem azt�n amint egym�sra tekintenek, s megl�tj�k a z�lddel, pirossal ragyog� pof�ikat, azt hiszik, hogy az valami idegen kutya; nekiesnek egym�snak, s �sszemarakodnak.

Szerencs�re itt j�n a "talig�s". �gy h�vj�k az ifjabb guly�sn�vend�ket, kinek az az egyik hivatala, hogy talig�val j�r a gulya ut�n, s �sszegy�jti az "�rva t�zeget", amit a marh�k a mez�n hagynak. Ez szolg�lt t�zel��l a puszt�n. Az �rva t�zeg f�stj�nek illata kedves ember �s barom orr�nak.

A talig�s odarohan a j�rm�v�vel a marakod� kuty�k k�z�, amit�l azok sz�triadnak: azt�n megkergeti �ket a talig�val: "csiba te!" Bott�l nem f�l a komondor, de a talig�t�l nagyon f�l.

A talig�s helyes kis suhanc k�k inge, gaty�ja piros fon�llal kivarrva: �rtelmesen tudja el�adni az izenetet, amit az urak k�ldtek a fest� �rnak: siessen a kar�mhoz, ott van sok �rdekes lefesteni val�.

A hangulatos csordak�p v�zlata azonban m�g nincs befejezve.

- El tudn�l te engem tolni a talig�don a kar�mig, ez�rt a sz�p ez�st h�szas�rt?

- �, uram. Toltam �n m�r ezen a talig�n nehezebb borj�t is, mint az �r. Csak tess�k bele�lni.

S ezzel az �gyes tal�lm�nnyal el�ri a fest� mind a k�t c�lt A kar�mhoz is eljut, s �tk�zben bev�gzi, a talig�n �lve, a hangulatos v�zlatot.

Ak�zben az urak lesz�lltak m�r a kocsikb�l, s megismerkedtett�k a v�s�rolni j�tt b�csi urat a sz�mad� guly�ssal.

A sz�mad� guly�s kiv�l� p�ld�nya a puszt�n lak� magyarnak. Der�k sz�l f�rfi: �szbe csavarod� hajjal, kacskaring�sra kifent bajusszal. �rtelmes arca r�zbarna a viszontags�gos id�t�l, szem�ld�kei el�reh�z�dtak a sok napban�z�st�l.

A "kar�m" alatt �rtik a puszt�n azt az eg�sz k�szs�get, ami embernek �s baromnak sz�l �s vihar ellen v�delm�l szolg�l Csak a sz�l az ellens�g: z�port, hideget, meleget f�l sem vesz a p�sztorember; kiford�tja a sub�j�t, begy�ri a s�veg�t, �gy n�z vele szembe. Hanem a sz�l ellen kell v�delem, mert az nagy �r a puszt�n. Ha a forg�sz�l k�nn kapja a legel�n a m�nest, s azt nem tudj�k a sz�lfog�ba terelni, elkergeti a Tisz�ig, m�g erd�t nem tal�l.

A sz�lfog� kem�ny deszk�b�l van pal�nkolva, h�rom sz�rnnyal, azoknak a zug�ban h�z�dnak meg az �llatok.

A guly�s lak�sa fecskerak�s m�dra vert fal� kis kunyh�. De az sem arra val�, hogy abban h�ljanak, el sem f�rn�nek benne. Abban csak a g�ny�juk van: meg a "magyar p�nzt�r" amely nem m�s, mint egy kisborj�nak a b�re, mind a n�gy l�b�val, a feje hely�n van a lakat. Ebben tartj�k a doh�nyt paprik�t meg az igazs�got. A bund�ik sorba felaggatva a fogasra. Ny�ron a sz�r, t�len a bunda takar�juk. �gy alusznak az Isten ege alatt. Csak maga a sz�mad� alszik a kunyh� kiugr� eresze alatt, deszkapad a nyoszoly�ja: feje f�l�tt a polc a dombor� h�t� kenyerekkel meg a fab�d�nnel, melyben az eg�sz h�tre val� eles�g �ll, amit a v�rosb�l hoz ki a feles�g vas�rnap d�lut�n. Az asszony benn lakik a v�rosban.

A kunyh� el�tt �ll a "vasal�", egy kerek kunyh�forma n�db�l �sszer�tt alkotm�ny, melynek a feneke t�gl�val van kirakva, teteje nincs. Ez a konyha. Itt f�zik meg a guly�sh�st a szolgaf�ra akasztott bogr�csban, meg a "t�szt�s k�s�t". A talig�s dolga a f�z�s. A hossz� nyel� cinkanalak oda vannak t�zk�dve rendben a n�dfalba.

- H�t a bojt�rt hol hagyt�k az urak? - k�rdi a sz�mad�.

- Egy kis sz�mad�sa van neki m�g a kocsm�ros le�ny�val - felel r� a gazda-polg�r: Sajgat� uram.

- No, akkor nem is ker�l haza itat�sig a bety�r!

- Bety�r? - sz�lt k�zbe a fest�, akinek �rvendetesen hangzott ez a sz�. - H�t az a mi bojt�runk "bety�r"?

- No, csak �gy h�zelked�sk�ppen mondtam ki azt a sz�t - magyar�zza a sz�mad�.

- �n pedig �gy szeretn�k egy igazi bety�rt az albumomba kapni.

- No, azt itt nem kap az �r. Tolvajt nem sz�vlel�nk, ha ide b�dorodik, elrudaljuk.

- H�t a hortob�gyi puszt�n nincsenek bety�rok?

- Mi t�r�s-tagad�s? Biz a juh�szok k�zt akad tolvaj el�g; a kond�sb�l is v�lik zsiv�ny; az is megesik, hogy a csik�s, ha megbolondul, esz�t veszti, elz�llik fut�bety�rnak, de arra csak ember nem eml�kszik, hogy a guly�s elvadult volna lop�v�.

- Hogy lehet az?

- H�t �gy, hogy a guly�s folytonosan okos, j�mbor barmokkal b�nik. Nem is �l az �ssze m�g borozni sem a juh�sszal meg a kond�ssal.

A lov�szmester is belesz�lt:

- Eszerint a guly�s a puszt�nak az arisztokr�ci�ja?

- �rtem �m azt a sz�t. A biz �gy van. Ahogy a nemes urak k�z�tt vannak b�r�k, gr�fok, �gy vannak a p�sztorok k�z�tt is csik�sok, guly�sok.

- H�t m�g a puszt�n sincs egyenl�s�g?

- Am�g emberek lesznek a vil�gon: sohasem is lesz az. Aki gavall�rnak sz�letett, sz�rben is az marad. Nem lopja az el a m�s �kr�t, lov�t, m�g ha bitangban tal�lja is; ut�naj�r a gazd�j�nak, hazaviszi. Hanem azut�n, hogy a v�s�rn�l nem meszeli-e meg, aki engedi mag�t, arr�l megint nem �llok j�t.

- H�t ez is egy arisztokratikus von�s. L�v�s�ron r�szedni egym�st �ri virtus.

- A marhav�s�ron m�g ink�bb. Az�rt tegye fel a t�ns �r azt az orrbosszant�t, amikor k�zt�nk j�r, mert mikor egyszer elhajtotta innen a marh�it: �n nem felelek t�bbet �rt�k.

- K�sz�n�m a figyelmeztet�st.

A doktor szava megszak�t� az �rtekez�st.

- Uraim! J�jjenek el� a vasal�b�l! Most l�tjuk a napot felj�nni.

A fest� rohant a szersz�maival, s hozz�kuporodott a v�zol�shoz, de azt�n eg�szen k�ts�gbeesett.

- Abszurdum ez! Micsoda hangulat! Ez a violasz�n k�d a l�t�hat�ron; a f�ld s�t�tk�k; a k�d felett az �g narancss�rga; egy hossz�k�s felh�vonal a barn�s k�d felett r�zsasz�nben ragyog... milyen b�borf�ny� gl�ria jelenti a nap j�vetel�t! Izz� t�zhegy emelkedik ki az �lesen elv�lt l�t�hat�rb�l. Olyan, mint egy �g� piramis! Semmi f�nye nincsen: olyan, mint a t�zes vas! Bele lehet n�zni nyitott szemmel. Most n�zz�k, uraim! A nap �tsz�glet�v� lesz. Amint feljebb j�n, megint olyann� ny�lik, mint egy fekv� toj�s. Most elkezd alul sz�k�lni, fel�l domborulni: olyan, mint egy champignon. No, no! Most meg olyan lesz, mint egy r�mai urna! Ez abszurdum! Ezt nem lehet lefesteni. Aha! Most el�je akad az a v�kony felh�. Olyan, mint egy bek�t�tt szem� �mor. No, most meg olyan, mint egy bajuszos f�rmender...[6] Nem! Ha �n ezt az �tsz�glet�, bajuszos napot lefestem, becsuknak a bolondok h�z�ba.

A fest� f�ldh�z csapta az ecsetj�t.

- Ezeknek a magyaroknak mindenb�l valami extra kell. Most itt produk�lnak el�tt�nk egy napfelj�vetelt, ami val�s�ggal megvan, �s m�gis lehetetlen! Ez nem igaz.

A doktor kezdte magyar�zgatni, hogy ez ugyanazon optikai csoda, amit a d�lib�bn�l l�ttunk: a k�l�nb�z�n �tf�lt l�gr�tegek sug�rt�r�se.

- Az�rt m�gis lehetetlen! Nem hiszem, mivel l�ttam!

Azt�n nem is engedi mag�t a nap tov�bb b�multatni. Az eddigi k�pe csak a l�gk�r sug�rt�rte k�pr�zata volt, mikor az igazi orc�ja sz�t�rasztja sugarait, abba haland� szeme bele nem n�z t�bbet b�ntetlen. S akkor az eddigi r�zsasz�nben pomp�z� �gbolt egyszerre aranny� v�ltozik, s a l�t�hat�r �sszemos�dik az �g alj�val.

S erre az els� napkivillan�sra egyszerre f�lkerekedik az eg�sz alv� t�bor, a m�sf�l ezernyi barom szarvaib�l emelt erd� megmozdul. A vez�rbika megr�zza nyak�n az �bl�s kolompot, s annak hangj�ra f�lzend�l a pusztai kardal: ezer�tsz�z szarvasmarha kezd el b�mb�lni.

- Nagyszer�! Isteni! - kiab�l a m�v�sz elragadtat�ssal. Ez azt�n a wagneri kardal! Obo�k, waldhornok, bombardonok versenye! Micsoda uvertura! Milyen felvonul�s! Ez egy fin�l� a G�tterd�mmerungb�l![7]

- Az �m - magyar�zza neki Sajgat� uram - Most mennek a csordak�thoz. Minden teh�n h�vogatja a maga borj�t, az�rt b�gnek.

H�rom bojt�r szalad gyorsan a nagy csordak�thoz, melynek k�mv�ja maga is �csremek, s a h�rom kankalint mozg�sba hozva, m�ri a vizet a nagy itat�v�ly�ba. Neh�z egy munka ez, s napj�ban h�romszor fordul el�.

- Nem lehetne ezt a munk�t ink�bb l�erej� g�ppel v�geztetni? - k�rdi a b�csi �r a sz�mad�t�l.

- Van ilyen g�p�nk, t�ns uram, de a guly�s ink�bb a saj�t tenyer�t t�ri, mint hogy a lov�t k�nozza a g�pp�ly hajt�s�val.

Egy negyedik bojt�r az itat�s k�zben azzal foglalkozik, hogy az itat�v�ly�n�l kikeresi azokat a teheneket, amelyek Sajgat� uram tulajdon�t k�pezik, s azoknak a borjait elhozva, odavezeti a kar�mhoz. A teh�n azt�n mag�t�l megy ut�na, s engedi mag�t a korl�tos ker�t�s k�z� vezettetni.

- Ezek az �n marh�im - mondja Sajgat� uram, a b�csi �rnak.

- De h�t honnan ismeri fel az a bojt�r, hogy ezernyi szarvasmarha k�z�l melyik a Sajgat� uram�? - k�rdi a lov�szmester. - Honnan tudja, hogy melyik az egyik, melyik a m�sik?

A sz�mad� guly�s sz�nakozva n�z le f�lv�llr�l a k�rdez�re.

- H�t l�tott m�r a t�ns�r k�t egyforma szarvasmarh�t a vil�gon?

- Az �n szemem el�tt ez mind egyforma.

- De a guly�s szeme el�tt nem az.

A lov�szmester �r egy�bir�nt nagyon meg volt el�gedve a kiv�lasztott barmokkal.

A talig�s fi� j�tt jelenteni, hogy l�tni m�r a messzel�t� f�r�l a k�zeled� bojt�rt. Ugyan v�gtatva j�n.

- Rontja a lovat a kupcih�r![8] - zs�rt�l�d�tt a sz�mad�. - Nojszen, csak ker�lj el�m, majd leszedem r�lad a keresztvizet.

- Csak nem veri meg, gazduram? - k�rlel� a lov�szmester.

- Azt m�r nem. Aki a guly�sbojt�rt meg�ti, az azt�n �lje is meg, mert az abba nem hagyja. Azt�n ez a legkedvesebb bojt�rom. �n neveltem. Keresztfiam a huncut.

- M�gis megv�lik t�le. Elereszti a guly�val Morvaorsz�gba.

- �ppen az�rt, mert nagyon hajlok hozz�. Nem szeretem a gyereknek a sorj�t, hogy �gy ut�navetette mag�t annak a s�rga k�p� le�nynak ott a hortob�gyi cs�rd�ban. Ennek nem lesz j� v�ge. Ennek a le�nynak m�r van egy r�gibb szeret�je: egy csik�sbojt�r. Az most a katonas�gn�l van. De ha hazaker�l szabads�gra, ez a k�t bolond leg�ny �gy �sszeakaszkodik majd a miatt a le�ny miatt, mint k�t bika, mikor r�j�n a bolondja. Csak hadd menjen � j� messze el innen, ott majd hamar beleszeret egy sz�p Ancs�ba, s azt�n elfelejti a s�rga r�zs�j�t.

Ezalatt az �llatorvos darabonk�nt megvizsg�lta a kiszemelt barmokat, s egyenk�nt meg�rta sz�mukra a marhapasszust. A talig�s azt�n r�festette cin�berrel a tomporukra a v�s�rl� �r monogramj�t. (A guly�s mind �r�stud�.) Hangzott m�r a paripa dobog�sa. �rkezett a leg�ny. A reggeli sz�l kif�jta a fej�b�l a m�mort, s a futtat�s kir�zta az �lmoss�got. Eg�sz frissen sz�k�tt le a lov�r�l m�g t�vol a kar�mt�l, s �gy vezette a parip�j�t kant�rsz�ron tov�bb.

A sz�mad� guly�s ki�llt a kar�m el�.

- No, te "v�ros f�le, falu farka ", meghozott az �rd�g valah�ra?

A bojt�r egy sz�t sem sz�lt, csak leszedte a nyerget, kant�rt a lov�r�l. A l� sz�gye csupa tajt�k volt a v�gtat�st�l, azt led�rzs�lgette egy bundadarabbal, v�gig let�r�lgette a lovat, s azt�n nyak�ba akaszt� a k�t�f�ket.

- H�t hol deverny�zt�l eddig? Aki r�zangyala van a Poncius Pil�tusodnak! Egy �r�val k�s�bben kell j�nn�d, mint az urak j�ttek, akiket ide kellett volna vezetned? Csavarg�!

A leg�ny egy sz�t sem sz�lt. Tett-vett a lov�val. Nyerget, l�szersz�mot felaggatott a fogasra.

A sz�mad� m�g jobban kiab�lt, eg�szen nekiveres�lt az arca.

- H�t felelsz a szavamra? Vagy kif�rjam a f�ledet?

Erre azt�n megsz�lalt a leg�ny.

- H�t'szen tudja keed, hogy "kuka" vagyok. (S�ketn�ma.)

- Akasszanak fel a neved napj�n! Nem az�rt tal�ltam �n ezt ki a sz�modra, hogy engem tr�f�lj meg vele. Nem l�tod, hogy m�r felj�tt a nap?

- H�t annak is �n vagyok az oka, hogy a nap felj�tt?

Az urak nevetni kezdtek. Erre m�g nagyobb lett a sz�mad� haragja.

- Hallod-e, te pernahajder! Velem ne hanc�zz �m, mert ha bel�d kapok, �gy elm�ngorollak, mint a hetes v�sznat.

- �n is ott leszek akkor.

- Az�rt sem leszel ott, gazember! - Maga is elnevette mag�t a sz�mad�. - No, h�t besz�ljen vele n�met�l, aki tud.

A lov�szmester azt hitte, hogy � tud n�met�l besz�lni a bojt�rral.

- Ej, de hatalmas egy lovas leg�ny maga! - mondta a leg�nynek. - Azon csod�lkozom, hogy el nem vitt�k husz�rnak. Ugyan mi hib�ja lehet, hogy nem asszent�lt�k?

A bojt�r cs�nya ferde k�pet fintor�tott a k�rdez�re. Az ilyen firtat�st szeretik visszafel� a parasztleg�nyek.

- H�t az�rt nem vettek be katon�nak... mert az orromon k�t lyuk van.

- No, h�t tess�k vele n�met�l besz�lni! - d�rm�g� a sz�mad�. - Takarodj, bety�r, az itat�hoz! Nem oda! Mit mondtam? Nem tudod a dolgod? Most is k�tyagos vagy? Nem l�tod, hogy a tehenek m�r be vannak rekesztve? H�t a bik�t ki hozza el?

H�t bizony a bik�t nem hozza ki a csord�b�l minden pipogya leg�ny, oda ember kell a g�tra. A Lacza Ferk� ennek a tudom�nynak a mestere. Olyan sz�pen kicsalogatja a gulya k�zep�b�l a kiszemelt bik�t, mely a Sajgat� uram csord�j�hoz tartozik, sz�p sz�val, cir�gat�ssal, mint a kezes b�r�nyt, s azt�n odavezeti az urak el�. Gy�ny�r� sz�p �llat, nagy buksi fejjel, cs�k� szarvaival, fekete karik�kt�l k�rnyezett nagy szemeivel. Meg engedi vakargatni a bozontos homlok�t, s megnyalja r�spoly�l� nyelv�vel a bojt�r tenyer�t.

- Pedig m�g csak harmadf� az �llat - bizony�tja a sz�mad�. (A p�sztorember a "f�" ut�n sz�m�tja a barom �letkor�t.) A fest� nem engedi elm�lni az alkalmat, hogy v�zlatot ne csin�ljon a szarvas �llatr�l �s a bojt�rr�l; �gy �lljon, �gy tartsa a kez�t a szarv�n, kommand�rozza neki.

A bojt�r pedig sehogy sincs ahhoz szokva, hogy modellnek �lljon. Az az � m�lt�s�g�t csorb�tja.

Ilyenkor, ha a modell t�relmetlen, gyakorlott fest�nek az a szok�sa, hogy tr�f�s besz�dekkel mulattatja. Az urak ezalatt elmentek a guly�t n�zni.

- Mondja csak, bar�tom: bojt�r �r! Igaz-e az, amit hallottam, hogy a guly�sok r� tudj�k szedni a v�s�rl�t a marhaelad�sn�l.

- Igaz biz az. Most is r�szedte m�r az urakat a sz�mad� gazda. Azt mondta, csak harmadf� ez a bika, pedig n�zze, piktor �r, egy metsz�foga sincs m�r fel�l.

S azzal sz�tnyitotta a bik�nak a sz�j�t, hogy bebizony�tsa az �rulkod�sa igaz volt�t.

A fest� r�gt�n abbahagyta a rajzol�st.

A m�v�szi szenved�lyn�l is er�sebb az igazs�g�rzet.

R�gt�n �sszecsapta rajzalbum�t, azt mondta, k�szen van, s azt�n ment az �tit�rs�t f�lkeresni, aki a rekeszt�kben n�zegette a t�bbi urakkal a kiv�logatott teheneket. K�z�lte vele a felfedezett titkot.

Ezzel a lov�szmesterben is felk�lt� az elsz�rnyed�st. Felnyit� h�rom-n�gy teh�nnek a sz�j�t.

- Hallja az �r! Sz�mad� uram! �n maga figyelmeztetett r�, hogy a guly�sok szeretik a v�s�rban a vev�t megmeszelni. �n nem hagyom magam megmeszelni. Ezek a kiv�lasztott marh�k mind olyan v�nek, hogy egynek sincs m�r a fels� �llkapcs�j�ban metsz�foga.

A sz�mad� egyet sodort a bajusz�n, s nagy mosolyogva felelt:

- �rtem �m �n a tr�f�t, t�nsuram. Benne van ez az adoma a tavalyi Kakas M�rton kalend�rium�ban: hogyan tr�f�lt�k meg a francia h�bor�ban a gener�list, aki nem tudta, hogy a szarvasmarh�nak nincs fel�l metsz�foga.

- Nincs-e? - k�rdez� nagyot b�mulva a lov�szmester, s miut�n a doktor is azt mond�, hogy bizony nincs: akkor m�g neki �llt feljebb. - H�t tudom is �n, hogy milyen a baromnak a machiorja?[9] Nem vagyok �n �k�rorvos. Nekem csak lovakkal volt dolgom teljes �letemben.

Hanem a fels�l�s�rt kellett valakin bossz�j�t t�lteni. A fest�re f�rmedt, hogy minek ugratta �t bele ebbe a tr�f�ba? Ezt kik�ri mag�nak.

A fest� pedig el�g gavall�r ember volt, nem �rulni el, hogy �t mag�t is r�szedte a bojt�r.

V�get vetett a zs�mbel�snek a talig�s fi� tiszteletteljes jelent�se, hogy k�szen van a reggeli.

A talig�s a kar�m szak�csa. � ezalatt elk�sz�tette rend�n a puszt�k reggelij�t, aminek a neve "k�s�s t�szta". S kihozta azt bogr�csostul egy�tt a vasal�b�l, s azt�n letette egy h�roml�b� bakra. Azt pedig k�r�l�llt�k az urak, s mindenik�k kapott egy hossz� nyel� cinkanalat: azzal szedegethettek ki bel�le. Azt mondt�k, nagyon j�. Mikor az uraknak el�g volt, akkor k�vetkeztek a bojt�rok a sz�mad�val, s tov�bb fogyasztott�k a bogr�cs tartalm�t. Ami a fenek�n maradt, az a talig�s�.

Sajgat� uram pedig ezalatt a vasal�ban elk�sz�t� a "magyar k�v�t". Ismerik azt m�r, akik valaha itt j�rtak. A magyar k�v� felforralt v�r�s bor, s�rgacukorral, fah�jjal, szegf�borssal helyrehozva. Hatalmasan �zlik az egy ilyen kora hajnali csatangol�s ut�n a puszt�ban.

Azut�n a talig�s ki�bl�t� a bogr�csot, ism�t telet�lt� v�zzel, s f�lakaszt� a t�z f�l�.

Mire az urak visszaker�lnek a nagy s�t�b�l, akkorra elk�sz�l a guly�sh�s.

Az lesz m�g csak a j�.

A Lacza Ferk� vezeti a t�rsas�got, s mutogatja az uraknak a puszta nevezetess�geit: a sz�lfog�t, a k�r�lker�tett marhatemet�t.

- Mert h�t azel�tt, hogy boldog vil�g volt, ha egy marha elhullott, biz azt otthagytuk: seregest�l j�ttek r� a kesely�k, s gy�ngyen eltakar�tott�k, de ami�ta "r�nd" van az orsz�gban, az a parancsolat, hogy az esett marh�t f�l kell jelenteni a doktornak a m�tai tany�n, az azt�n kij�n, megvizsg�lja, fel�rja, miben halt meg, s megparancsolja, hogy mindenest�l el kell temetni. H�t bizony mink sajn�ljuk, hogy annyi sz�p darab h�s k�rba vesszen: egy-egy combot lekanyar�tunk bel�le, azt f�ldaraboljuk apr�ra; egy kicsit megab�ljuk, azut�n kiter�tj�k gy�k�nyre, a kar�m tetej�re, hogy a napon kiszikkadjon. Azt�n zs�kba rakjuk. S mikor azt�n guly�sh�st akarunk f�zni: ah�ny ember, annyi marokkal dobunk a szikkadt h�sb�l a bogr�csba.

A fest� nagyot n�zett a bojt�r szeme k�z�, s azt�n a sz�mad�hoz fordult.

- Hallja, gazduram: szokott ez a kegyelmed bojt�rja n�ha igazat is mondani?

- Ritkas�gk�ppen. De most az egyszer az igazat mondta.

- Akkor k�sz�n�m �n sz�pen a kendtek guly�sh�s�t.

- Sose tess�k att�l h�z�dozni. Nincsen abban semmi hiba. �gy volt az, ami�ta az �risten a Hortob�gyot ilyen sim�ra kiter�tette. N�zze azokat a leg�nyeket! Csupa er�, eg�szs�g valamennyi. Pedig az mind d�gh�son n�tt fel. Besz�lhetnek a tud�s urak odafenn. Nem �rt az a magyarnak.

A lov�szmester azonban meghallva a felfedez�st, m�g a morva hajcs�roknak is megtilt�, hogy a guly�sh�sb�l egyenek.

- Pedig meglehet, hogy ez a csalafinta csak az�rt fund�lta ki ezt a mes�t, hogy minket elr�k�ny�tsen a lakom�t�l, s v�g�l kinevessen. Majd megl�ssuk, eszik-e bel�le a doktor? Neki efel�l bizonyosat kell tudni - biztat� a fest� �tit�rs�t.

Ezalatt f�lt�madt az �g alj�n a d�lib�b.

A t�nd�r�lom megeleven�l�se.

A l�t�hat�ron egy tenger t�mad, melynek magasra h�nyt hull�mai sebesen futnak keletr�l nyugat fel�, a kiemelked� halmok szigetekk� v�lnak benne, a t�rpe ak�cf�k rengeteg erd�kk�. Egy sor legel�sz� �k�r �gy t�nik fel a t�volban, mintha palot�kb�l �p�lt utca volna. G�ly�k l�tszanak k�zeledni a tenger h�t�n: mire a partj�hoz �rnek, legel�sz� lovak lesznek bel�l�k. A keleti hat�ron, napfelk�lte ut�n leghatalmasabb a d�lib�b fant�zi�ja. Eg�sz nagy helys�gek (N�dudvar, Nagyiv�n) jelennek meg a l�gbe f�lemelve, s olyan k�zel hozva, hogy az utc�n j�r� szekereket ki lehet venni t�vcs�vel: a h�zak, a tornyok megford�tott k�pe ott t�kr�z�dik a hull�mz� mesetengerben, a v�rosok borult id�vel a l�t�hat�r alatt vannak.

- Ezt csin�lja ut�nunk a n�met! - sz�l k�rkedve Sajgat� uram a b�mul� t�rsas�ghoz.

A fest� haj�t t�pi k�ts�gbeest�ben.

- Ilyet kell l�tni nekem! Amit nem tehetek v�szonra! Micsoda ez? - k�rdezi sorba mindenkit�l.

A sz�mad� azt mondja neki: "ez a d�lib�b".

- De h�t mi az a d�lib�b?

- A d�lib�b a hortob�gyi puszta d�lib�bja.

A Lacza Ferk� jobban tud magyar�zni, mint a sz�mad�.

- A d�lib�b az Isten csud�ja, ami az�rt van, hogy a szeg�ny p�sztorember meg ne unja mag�t a puszt�n naphosszant.

Utolj�ra a doktorhoz fordul a fest�, hogy magyar�zza meg neki a d�lib�bot.

- H�t �n m�g kevesebbet tudok a d�lib�br�l. Olvastam Flammarion k�nyv�t az Atmoszf�r�r�l: le�rja abban a Fata Morgan�t; amit l�tni az afrikai homoksivatagban, a Jeges-tenger partjain, az Orinoco mellett �s Szic�li�ban, olvastam Humboldt, Bompland le�r�s�t a Fata Morgan�r�l, de a hortob�gyi d�lib�br�l a nagy tud�soknak tudom�suk sincsen. Pedig azt minden forr� ny�ri napon itt l�tni reggelt�l estig. Magyarorsz�gnak m�g a nagyszer� term�szeti t�nem�nyeit is ignor�lja[10] a tud�s vil�g.

A doktornak j�lesett, hogy kit�lthette sz�v�nek keser�s�g�t az idegenek el�tt. Neki azonban nem volt ideje term�szeti t�nem�nyeket b�mulni: vissza kellett sietnie a m�tai telepre, ahol az �llatk�rh�z �s patika van; b�cs�t vett az ismer�s �s idegen urakt�l, s ezzel f�lkapott a kord�j�ba, s elbaktatott a puszt�ba.

A nagy gulya j� messze j�rt m�r a puszt�ban, a bojt�rok terelt�k tova. Itt a k�zelben ugyan buj�bb a f�, de �ppen az�rt kell a marh�kat tavasszal el�bb a t�voli szikes lap�lyon legeltetni, hogy mikor ny�ron ott m�r asz�v� sz�rad a feny�r, az a telev�nyes legel� maradjon a sz�mukra h�tra. A nagy gulya meg az elad�sra kiszak�tott csorda k�z�tt igen �rz�keny volt a b�cs�v�tel.

Mintha csak a druid�k[11] �s a walk�r�k[12] kardala volna!"

A lov�szmester e k�zben a dolog financi�lis oldal�nak a rendez�s�vel �s a marsruta[13] meg�llap�t�s�val foglalkozott. Sajgat� uramnak kifizette �jdonat�j sz�zasokban a csorda v�tel�r�t, aki azokat minden titkol�z�s n�lk�l a m�ndlija zseb�be t�mte. Az idegen �r nem tart� f�l�slegesnek figyelmeztetni a gazd�t, hogy ilyen puszta helyen vigy�zzon a p�nz�re. Amire a polg�rt�rs debreceni flegm�val azt felel�:

- Uram! Engemet m�r egyn�h�nyszor megloptak, megcsaltak �letemben, de soha engem tolvaj meg nem lopott, gazember meg nem csalt - mindig becs�letes emberek voltak, akik meg tudtak csalni, lopni.

A vev� a sz�mad� guly�snak is adott borraval�t.

- H�t m�g egy sz�t mondok, tensuram - sz�lt ekkor a guly�s -, ha m�r egyszer a teheneket meg tetszett v�s�rolni, vegye meg a borj�kat is. Ezt �n tan�csolom j� bar�ts�ggal.

- Kell is nekem ez a sok b�get� �llat! Ezeknek a sz�m�ra szekereket fogadjak?

- Elmennek ezek a maguk l�b�n.

- De k�sleltetik a hajt�st. Minden l�pten-nyomon meg�ll�tj�k a teheneket, mikor szopni akarnak. Azt�n, ami f� dolog, �gy tudom, hogy a herceg nem az�rt v�s�rolta azt a csord�t, hogy tiszta magyar fajt�val tegyen k�s�rletet, hanem hogy a spanyol fajt�val keresztezze.

- Az m�r m�s.

Eszerint nem volt h�tra egy�b, mint hogy a megv�s�rolt csord�t �tnak ind�ts�k. A v�s�rl� �r meg�rta a megb�z�levelet, a biztos pedig a paksust a k�s�r� guly�sbojt�rnak; az eltette az igazs�gokat a veterin�rius[14] marha-�tleveleivel egy�tt az oldalt�sk�j�ba; a vez�rbik�nak felk�t�tte a nyak�ra a kolompot, a k�t szarva k�z� pedig odabogozta a sz�r�t, s azzal felnyergelte a parip�j�t, s j� eg�szs�get k�v�nva az ittmarad�knak, a nyeregbe sz�k�tt.

A sz�mad� �tadta neki az �traval� tariszny�t, abban szalonna, cip�, fokhagyma, eg�sz h�tre val�; Miskolcig eltart.

Azut�n elmondta neki az eg�sz �tirendet. Polg�r fel� kell venni az utat, mert Csege fel� nagy a tavaszi vizek miatt a s�r.

�tk�zben meg lehet h�lni a kis erd�n�l; a tiszai r�ven �tkelnek a komppal, ha nagy a v�z�ll�s, ink�bb ott kell rostokolni a r�vh�zn�l, s a csord�nak sz�n�t adatni, mint valamit szerencs�ltetni.

Azt�n lelk�re k�t�tte a keresztfi�nak, hogy mag�t az idegen f�ld�n megbecs�lje. Debrecen v�ros�ra orcapirul�st ne hozzon, az uras�g�nak engedelmeskedj�k, a vit�zs�g�t tartsa dugaszban, a magyar nyelvet el ne felejtse, a hit�t el ne hagyja, s�toros �nnepen meg�ldozzon; amit keres, azt el ne pr�d�lja, ha megh�zasodik, a feles�g�t meg�rizze, a gyermekeinek magyar nevet adjon, s ha ideje cseppen, �rjon egy levelet a keresztapj�nak; fizeti a postaport�t �rte.

Ekk�nt keresztatyai �ld�s�t r�adva, �tnak ereszt� a j�mbor leg�nyt.

A k�t morva hajcs�r ezalatt v�llalkozott arra a feladatra, hogy a rekeszt�kb�l kibocs�tott teh�ncsord�t a meghat�rozott ir�nyban el�reterelje.

Az a rideg marha term�szetesen, amint a rekeszt�kb�l kiszabadult, ah�ny, annyifel� szaladt, s ha a hajcs�r botj�val terelni akarta, szembe�llt vele, �s �klel�shez k�sz�lt, azut�n meg mind vissza akart menni a rekeszt�kben h�tramaradt fiaihoz.

- Eredj m�r, seg�ts azokon a j�mbor kereszty�neken - mond� a sz�mad� a bojt�rnak.

- Durrantson kend k�z� azzal a karik�ssal! - biztat� a fest�.

- Mennyk�t is durrantan�nk! - d�rm�gi a bojt�r. - Hisz akkor mind vil�gg� szalad a csorda. Nem "l�" ez!

- Megmondtam, hogy �ssze kell a teheneket k�t�zni p�ros�val a szarvaikn�l fogva! - kiab�lt a lov�szmester.

- J�l van, j�l, csak r�m kell hagyni.

Azzal egyet f�ttyentett a bojt�r, s arra egy kis kuvasz el�ugrott a kar�m mell�l, s nagy ugatva nekirohant a sz�tz�ll�tt csord�nak, megker�tette a rendetlenked� barmokat sebtiben, a resteknek az in�ba kapkodott: egyneh�ny perc alatt �gy �sszeterelte az eg�sz csord�t, hogy az sz�p hadirendben indult meg a kolompos bika ut�n. Akkor azt�n a bojt�r is ut�naugratott a szarvas �llatoknak, a neveiket ki�ltozva: "Ruzsa te! Cs�k� te! Kese te!" Mind a huszonn�gynek tudta �m a nev�t, s azok hallgattak r�. A bik�nak a neve volt: B�szke te!"

Ilyen kommand�ra azt�n sz�p csendesen tovahaladt a nagy s�kon az eladott falka. Az urak sok�ig ut�nan�ztek, am�g csak a falka el nem �rte annak a hull�mh�ny� t�nd�rtengernek a sz�l�t. Ott egyszerre �ri�sokk� n�ttek fel a marh�k, mintha nem tehenek, hanem mammutok voln�nak, fekete lett a sz�n�k, a l�bsz�raik sz�rny� hossz�ra felny�ltak, majd egy megford�tott teh�nalak ragadt mindegyikhez, s ez a t�k�rk�p egy�tt haladt vel�k. Lassank�nt azt�n az als� tehenek el kezdtek veszni a sz�rke semmiben, utolj�ra eg�szen eleny�sztek, csak a fejeikkel lefel� ford�tott tehenek ballagtak tov�bb, l�baikkal az �g fel� kalimp�zva. Bojt�r, hajcs�r, kuvaszkutya mind �gy k�s�rte �ket, fejjel lefel� fordulva.

A fest� hanyatt fek�dt a f�ben, k�t karj�t, l�b�t sz�tvetve.

- No, ha �n ezt B�csben elbesz�lem a m�v�szklubban, engem kidobnak az ajt�n.

- Ez rossz jel - mond� Sajgat� uram fejcs�v�lva. - Csakhogy m�r zsebemben a p�nz.

- De m�g nincs otthon a marha - d�rm�g� a sz�mad�.

- Csod�lom, hogy m�g ezt a te�trumot nem �rend�lta ki valami �lelmes v�llalkoz� - v�lem�nyez� a lov�szmester.

- Nem adjuk �m oda! - biztos�t� b�szke szil�rds�ggal Sajgat� uram. - Elvinn�k ezt B�csbe, tudom, ha lehetne, de nem adja Debrecen v�rosa.


4.

Az �llatorvos kord�ja gyorsan d�c�g�tt v�gig a puszt�n. Se gyepl�, se ostor nem kellett a j� lovacsk�nak, tudta az m�r a leck�j�t k�nyv n�lk�l. A doktor �tk�zben el�vehette jegyz�k�nyv�t, �s firk�lhatott, sz�molhatott benne.

Egyszer azut�n, amint ism�t maga el� tekint, egy csik�st l�t k�zeledni, l�h�ton v�gtatva.

De az olyan �r�letes nyargal�s volt, mintha l� �s lovasa meg volna bolondulva. Egyszer sebesen nekiiramodott a paripa, azut�n megtorpant, �gaskodott, s hirtelen f�lrecsapott, m�s ir�nyt v�ltva. A lovas h�travetett fejjel, visszag�rb�l� der�kkal �lt rajta, s k�t k�zre fogta a kant�rsz�rat. A l� r�zta, kapkodta a fej�t, s ijedten horkolt �s nyer�tett.

A doktor r�gt�n kez�be kapta a gyepl�t �s az ostort, s azon igyekezett, hogy a lovasnak �tj�ba ker�lj�n.

K�zelebb �rve, felismerte a csik�st: "ez a Decsi S�ndor"!

�gy l�tszott, mintha az is r�ismerne, s a kant�rt eleresztve, enged� a lov�t a kocsi fel� futni.

Az okos paripa f�jtatva, pr�szk�lve j�tt a doktor kocsija fel�, s oda�rve, mag�t�l meg�llt. Megr�zk�dott, r�h�g�tt: csakhogy meg nem sz�lalt.

A leg�ny h�trag�rb�lt der�kkal, �gre mered� arccal �lt a nyeregben: k�t keze nem fogta m�r a kapic�nyt, csak a l�bai szor�tott�k a l� derek�t.

- S�ndor te! Decsi S�ndor! - ki�lta r� a doktor.

�gy l�tszott, hogy nem hallja a ki�lt�st, vagy hallja, de nem tud sz�lni.

A doktor kiugrott a laptik�j�b�l, odament a lovashoz, �tnyal�bolta a derek�t, s leemelte a nyeregb�l.

- Mi lelt t�ged? S�ndor!

A leg�ny nem felelt. Sz�ja �ssze volt szor�tva, nyaka h�trafesz�tve, melle sebesen zih�lt, a dereka f�l�vben h�trahajolva. A k�t szeme r�ms�gesen f�lnyitva, valami �r�letes t�zf�nyben ragyogott, ami ann�l ijeszt�bb volt, mivelhogy a szem feket�i eg�szen ki voltak t�gulva.

Az orvos lefektet� a leg�nyt a gyepre, s elkezdte vizsg�lni.

- Az �t�r ver�se hol sebes, hol f�lbeszakad, a pupill�k ki vannak t�gulva, a sz�jat �llkapcag�rcs tartja z�rva, a der�k h�trafesz�l. Ezt a leg�nyt megm�rgezt�k. M�gpedig n�v�nyi m�reggel.

A hortob�gyi cs�rda �s a m�tai telep k�z�tti puszta r�n�n tal�lta a doktor a csik�st. Val�sz�n�, hogy ez a telepre akart eljutni, s �tk�zben �rte el a m�reg hat�sa. Am�g eszm�let�t b�rta, addig sietett a tany�ra eljutni, de amint a g�rcs�k el�fogt�k, a d�hre fokoz�d� k�n megzavarta az agy�t, nem volt ura mozdulatainak, s karjainak r�ngat�z�s�val a lovat is megbolond�totta. Annak is szakadt a tajt�k a sz�j�b�l.

A doktor fel akarta tenni a csik�st a kord�j�ba. Hanem a leg�ny nagyon neh�z volt, nem b�rta a sarogly�n �temelni.

Itt hagyni a puszt�n pedig nem lehet, mert am�g visszat�r �rte a seg�ts�ggel, azalatt a sasok megmarcangolj�k.

Az a paripa olyan okosan n�zett r�, csakhogy nem besz�lt! Odahajolt a fej�vel a gazd�ja f�l�, s r�vid, szaggatott r�h�g�st hallatott.

- No h�t, seg�ts te is! - mond� neki a doktor.

Hogyne �rtette volna meg? Egy pusztai m�n! Hisz annak m�r h�romnegyed r�sz lelke van! Amint l�tta, hogy a doktor a gazd�ja emelget�s�vel k�szk�dik, megfogta ennek a mell�ny�t a fog�val, �s � is emelt rajta. �gy azt�n k�z�s er�vel bel�kt�k a sarogly�ba.

A doktor a parip�t k�t�f�k�n�l fogva odak�t�tte a sarogly�hoz, s azt�n v�gtatott a telep fel�.

Ott van k�rh�z is, patika is. Hanem csak lovak �s tulkok sz�m�ra. A doktor maga is csak baromorvos.

Hanem ilyen esetn�l mindenkinek szabad seg�teni, ha tud.

De �ppen az a k�rd�s, hogy tud-e?

Legels� volna azt kieszelni, hogy mif�le m�reg dolgozik itt? Sztrichnin-e vagy belladonna?

Feketek�v� nem fog �rtani.

Amint a telepre meg�rkezett a doktor, el�ki�ltotta a famulus�t meg a gazdasszony�t.

A k�v� k�szen volt, csak emberi seg�ts�g kellett, hogy azt a beteggel bevetess�k. Az �llkapcag�rcs �gy �sszeszor�t� a fogait, hogy v�s�vel kellett annyit t�g�tani rajtuk, amennyi el�g a k�v� bet�lt�s�re.

- A fej�re jeges borogat�st, a gyomr�ra h�lyagh�z� must�rt - rendelkezz�k a doktor, s miut�n m�s nem volt, aki a rendel�seit v�grehajtsa, mint saj�t maga: teh�t azt is elv�gezte. A famulusnak k�zben utas�t�sokat adott, s egyszersmind leveleket �rt az asztaln�l.

- Ide hallgass! J�l a f�ledbe vedd, amit mondok. A laptik�val sietve lekocogsz a hortob�gyi cs�rd�hoz: ezt a levelet �tadod a b�rl�nek. Ha a vend�gl�s maga otthon nem volna, akkor �l�sz�val megmondod a kocsis�nak, hogy �n parancsolom, hogy azonnal fogjon be az �ri cs�z�ba, s siessen min�l el�bb halad�ktalanul a v�rosba ezzel a pecs�tes lev�llel. Keresse fel a f�orvost, s v�rja meg �s hozza ki ide a telepre. �n veterinarius doktor vagyok: nekem lelkes �llatot kur�lnom hivatali esk�m tiltja. A baj s�rget�s seg�ts�get k�v�n. A doktor orvoss�got is fog mag�val hozni. A kocsm�ros kisasszony�nak pedig mondd meg, hogy ami p�rk�lt k�v� csak van a h�zn�l, azt mind adja oda neked - addig is, am�g a v�rosi orvos meg�rkezik, k�v�t kell itatni a p�cienssel. Azon l�gy, hogy gyorsan el�ker�lj.

A famulus meg�rtette a r�b�zott feladatot, �s sietett azt ny�lbe �tni.

A f�radt sz�rke m�g ki sem f�jhatta mag�t, �jra vissza kellett baktatnia a cs�rd�hoz.

A kisasszony �ppen kinn volt a folyos�n, a musk�tlikat �nt�zte, mikor a famulus a cs�rda el� meg�rkezett a kord�val.

- Mit hozt�l, Pesta, olyan l�hal�lban?

- H�t csak egy levelet a nemzetes �rnak.

- Azzal most nehezen besz�lsz, mert egy raj m�het kerget a kapt�rral.

- Pedig a doktor �rt�l van benne parancsolat, hogy azonnal k�ldj�n be a v�rosba hint�t a f�orvos�rt.

- Beteg van a h�zn�l? Kit lel a hideg k�z�letek?

- Nem mik�z�l�nk val� az, mert azt a doktor �r szedte fel a puszt�n. A csik�sbojt�r, a Decsi S�ndor.

A le�ny nagyot sikoltott, s kiejt� a kez�b�l az �nt�z�t.

- A S�ndor? Rosszul van?

- De olyan rosszul van, hogy a falra akar m�szni, s az �gyat is r�gja k�nj�ban. Meg�tette valaki.

A le�ny az ajt�f�lf�hoz t�maszkodott mind a k�t tenyer�vel, hogy le ne roskadjon.

- A mi doktorunk nem tudja igaz�n, hogy mi l�tte a csik�sleg�nyt, az�rt h�vatja a v�rosi doktort, hogy vizit�lja meg.

A le�ny valamit hebegett, de nem lehetett hallani, hogy mit.

- Eresszen h�t be a kisasszony, ne t�massza be az ajt�t, hadd keressem fel a nemzetes urat.

- Nem tudja, mi lelte? - hebeg� a le�ny.

- Mag�nak meg azt �zeni a doktor �r, hogy ami p�rk�lt k�v� van a h�zn�l, mind gy�jtse meg, s adja ide; azzal k�r�lja addig is a Decsi S�ndort, am�g a doktor a medicin�val megj�n, mert nem tudni, mif�le m�rget kapott szeg�ny.

A famulus azt�n sietett a csapl�rt felkeresni.

- Nem tudni, mif�le m�rget kapott? - suttog� mag�ban a le�ny. - De �n tudom! Ha az lett a veszedelme! �n megmondhatn�m a doktornak. Akkor mindj�rt tudn�, hogy mit adjon be neki. (Az teszi meg, hogy "mindj�rt".)

Azzal futott be a szob�ba: felnyit� a l�d�j�t, felkereste a l�da fenek�r�l azt a boszork�nyos gy�keret, aminek olyan ember form�ja van. Azt a zseb�be dugta.

�tkozott legyen, aki azt a rossz tan�csot adta! �tkozott legyen, aki azt megfogadta!

Azut�n neki�llt a k�v�p�rk�l�snek; mire a famulus visszaker�lt a kertb�l (annak el�bb seg�teni kellett a m�hraj elfog�s�n�l), akkorra meg is t�lt� az �r�lt k�v�val a pl�hdobozt.

- No, h�t adja ide azt a k�v�t, kisasszony!

- �n is megyek veled.

A famulus eszes leg�ny volt, �tl�tott a szit�n.

- Ne j�jj�n oda, kisasszony, nem j� lesz mag�nak most a Decsi S�ndort megl�tni ilyen �llapotban. Biz a lelke is megfagy az embernek, amikor a k�nl�d�s�t l�tja. A doktor �r mag�t oda sem fogja ereszteni hozz�.

- �n csak a doktor �rral akarok besz�lni.

- H�t a vend�geket ki l�tja el addig a cs�rd�ban?

- Ott a szolg�l� meg a csaposleg�ny! L�ss�k el azok!

- De legal�bb k�rezkedj�k el a nemzetes �rt�l!

- Nem k�rezkedem! Nem eresztene el. Ejh, eredj az �tb�l!

Azzal f�lretasz�t� a famulust, s kirohant az udvarra, egy sz�k�ssel felugrott a kord� �l�s�be, kez�be kapta a gyepl�t, ostort, r�vagdalt a sz�rk�re, az azt�n vitte a kord�t, ahogy b�rta.

A lenn hagyott famulus lelkendezve kiab�lt ut�na:

- Kisasszony! Kl�ri kisasszony! Meg�lljon! Ne bomoljon! - S futott a kord� ut�n l�lekszakadva, de csak a h�dn�l b�rta azt el�rni, ahol a f�radt l� a kaptat�n�l l�p�st kezdett j�rni, ott azut�n � is felkapott az �l�sbe.

A szeg�ny sz�rk�nek a h�ta sohasem hallott annyi ostor�t�st, mint ez�ttal a m�tai telepig. Amint a homokhoz �rtek, ott m�r csak l�p�st tudott baktatni.

A le�ny t�relmetlen volt, leugrott a kord�r�l, s a b�dogszelenc�t a kez�be kapva, futv�st rohant a l�her�sen kereszt�l a doktor tany�j�ig.

Lihegve, elfulladva �rkezett meg.

A doktor �szrevette az ablakon �t a le�ny j�tt�t, s el�je ment. A pitvarban el�llta az �tj�t.

- No, no! Kl�rika! H�t maga hogy j�n ide?

- Hogy van a S�ndor? - liheg� a le�ny.

- A S�ndor rosszul van.

Hallhatta a z�rt ajt�n kereszt�l is a le�ny a beteg k�nos nyavalyg�s�t.

- Mi t�rt�nt vele?

- Azt magam sem tudom. R�fogni nem akarom.

- De �n tudom, hogy mi baja. Beadtak neki valamit. Egy rossz le�ny. Tudom is, hogy ki volt! Az�rt, hogy mag�ba szerettesse, valami szert kavart a bor�ba: att�l lett nyavaly�s. Tudom is, hogy ki volt, azt is, hogy mi volt.

- Kisasszony! Ne �rulkodj�k! Ez neh�z v�d. Ezt be kell bizony�tani.

- Itt a bizony�t�k.

Azzal a le�ny el�vette a zseb�b�l a m�reggy�keret, s odatette az orvos el�.

- H�h! h�h! - sz�rny�k�d�k a doktor. - Ez "atropa mandragora". Hisz ez hal�los m�reg!

A le�ny arc�ra tapaszt� a k�t kez�t.

- H�t tudtam �n, hogy ez m�reg?!

- Kl�rika! Ne r�m�tsen meg, mert kiugrom az ablakon! Csak nem maga m�rgezte meg a S�ndort?

A le�ny n�m�n b�lintott a fej�vel.

- H�t mi a m�nk��rt tette?

- Olyan kegyetlen volt hozz�m, azt�n egy cig�nyasszony elhitette velem, hogyha ezt a bor�ba �ztatom, engedelmes lesz hozz�m.

- Itt van ni! Canis tota mater[15] le�nyai. Cig�nyasszonyokkal kell nektek trafik�lni, ugye? Iskol�ba nem j�rtok, ahol a rektor a m�rges n�v�nyeket megismerteti, hanem a cig�nyasszonyokt�l tanultok. M�rmost sz�p engedelmess� tetted a leg�nyedet!

M�rg�ben tegezni kezdte a le�nyt.

- Meghal? - k�rdez� az rim�nkod� tekintettel.

- Az kellene neked m�g, hogy meghaljon! Nem olyan fuser m�dra van annak a test�hez f�rcelve a lelke.

- H�t meg�l? - A le�ny a vigasztal� sz�ra odat�rdelt a doktor l�b�hoz, s megragadva annak a kez�t, �sszevissza cs�kol�.

- Ne cs�kolgasd az �n kezemet, csupa must�rkov�sz, feldagad t�le a sz�d.

H�t akkor azt�n a l�bait cs�kolta. S hogy a doktor azt sem engedte, akkor meg a l�ba nyom�t cs�kolta: azokat a s�ros l�bnyomokat a t�glapadl�n cs�kolta azokkal a sz�p piros ajkaival.

- No h�t, �lljon fel �s besz�ljen okosan. Elhozta a k�v�t? Meg van p�rk�lve? Meg is �r�lve m�r? Ez j�l van. Addig is, am�g a doktor elj�n, ezt kell itatni a beteggel. J� volt, hogy megmondta nekem, mif�le m�reggel lett meg�tetve a leg�ny. Mert most m�r tudom, hogy mi annak az ellenszere. Hanem most m�r azt�n azt mondom �m mag�nak, �des lelkem, hogy vegye nyak�ba a vil�got �zibe, s �gy elt�nj�n err�l a vid�kr�l, hogy nyom�ba se tal�ljanak, mert amit maga elk�vetett, az kriminalit�s: azt a f�orvos fel fogja jelenteni; b�r� el�, t�rv�nysz�k el� ker�l a dolog. H�t csak fusson, amerre a vil�gnak nincsen sz�ja.

- Nem futok �n! - sz�lt a le�ny, let�r�lve a k�t�ny�vel a k�nnyeit. - H�t itt a nyakam, v�gj�k el, t�bbet nem tehetnek. Ha v�tettem, b�ntessenek �rte, ahogy igazs�g. De �n innen el nem megyek. Ez a ny�g�s, amit az ajt�n kereszt�l hallok, jobban megk�t engem, mintha kezem-l�bam b�k�ba volna verve. Engedje meg, doktor �r, az Istenre k�rem, hadd legyek mellette, hadd �poljam, hadd borogassam a fej�t, hadd igazgassam a feje alj�t, hadd t�r�lgessem az izzad� arc�t.

- Ugyan, mit gondol? Hisz akkor engem egyenesen a bolondokh�z�ba csuknak, ha �n mag�ra a m�regkever�re b�zom az �pol�s�t a megm�rgezettnek.

A le�ny arca kimondhatatlan f�jdalomra ny�lt meg e kegyetlen mond�sn�l.

- H�t doktor �r is azt hiszi, hogy rossz vagyok?

Azzal f�lretekintett, megl�tta az ablakh�dj�n azt a b�ntan� m�reggy�keret, hirtelen kez�be kapta, s miel�tt a doktor megakad�lyozhatta volna, a sz�j�ba dugta az emberf�forma v�g�vel.

- Nono, Kl�rika! Ne bolonduljon azzal a nadraguly�val! Meg ne r�gja! Vegye ki a sz�j�b�l. Adja ide. Ink�bb megengedem, hogy odamenjen a beteghez. De az nem mag�nak val�, el�re megmondom. Az ilyen k�nl�d�st gy�nge sz�v� ember el nem tudja n�zni.

- Tudom j�l. A famulus az �ton elmondott mindent. Alig ismerni r�, �gy elv�ltozott az arca. A sz�p piros sz�ne hely�n szederjes foltok �t�ttek ki rajta, sz�p feh�r homlok�n hal�lszepl�k vannak, az orc�ja f�nylik hideg ver�t�kt�l, k�t szeme karik�ra felnyitva olyan meredt, mintha �vegb�l volna, ajkait �sszekummva tartja, s ha felnyitja, tajt�kzanak, �s amellett ny�g, er�ltet, csikorgatja a fogait, s karjait fesz�ti, derek�t h�trat�ri, hogy azt l�tni, hallani gy�trelem. De h�t legyen ez az �n b�ntet�sem! Hadd legyenek az � ny�g�sei, nyavalyg�sai �les k�sek, amik a sz�vemen kereszt�lj�rnak. Ha nem l�tom a szememmel, ha nem hallom a f�lemmel, jobban l�tom, jobban hallom, mintha igaz�n ott voln�k.

- No, j�l van. Pr�b�lja meg! Ha el�g er�s a sz�ve hozz�. Mag�ra b�zom a k�v�smasin�t: f�zze benne a feket�t egyre-m�sra. De ha s�rva fakad, kil�k�m az ajt�n.

Azzal kinyit� el�tte az ajt�t, s bebocs�t�.

A le�ny, amint megpillant� az �gyon fekv� kedves�t, k�k, z�ld lett a vil�g a szemei el�tt. Miv� lett a deli leg�ny, ami�ta t�le elv�lt: egy mesemond�s id� alatt! K�n volt l�tni. K�n volt a l�t�st ki�llni.

A doktor beh�vta a famulust is.

A le�ny a k�v�f�z�s mellett elfojtotta a zokog�st, s ha egyszer kit�rt a hangja, s a doktor szemreh�ny�lag tekintett r�: r�fogta, hogy csuklott. A k�t f�rfi must�rkov�szt tapasztott a beteg l�bikr�ira.

- No, most j�jj�n azzal a k�v�val. A sz�j�ba kell t�lteni.

Nagy teket�ri�val j�rt az! A k�t f�rfinak teljes erej�vel kellett sz�tfesz�teni a leg�ny dermeteg karjait, hogy ne h�nykol�dj�k.

- No, Kl�rika, most nyissa fel neki a sz�j�t. Jaj, nem megy az �gy! Ezt a v�s�t kell a fogai k�z� dugni, s azzal sz�tfesz�teni. Ne f�ljen, nem nyeli az le: �gy szor�tja a vasat, mint a harap�fog�.

Megtette azt is.

- No, most sz�p csendesen t�ltse �t a masina cs�v�vel a k�v�t a fogai k�zt. No l�tja? Maga �gyes le�ny. Berekommend�lom a mizeriekhez beteg�pol�n�nek.

A le�ny arca mosolygott, a sz�ve meg akart szakadni.

- Csak ezekkel a szemekkel ne n�zne �gy r�m.

- Az f�j a legjobban, ugye? Az a k�t meredt szem? Magam is azt tartom.

Valami kev�s enyh�l�s �llt be a betegn�l: t�n az ellenszer hat�s�t�l. A k�nos ny�g�se al�bbhagyott, a tagjaiba �llt g�rcs m�lni kezdett. De a homloka �gett, olyan volt, mint a t�z.

A doktor utas�t�st adott a le�nynak, hogy mint kell a hidegvizes kend�t kifacsarni, s a szenved� fej�re tenni, meddig rajtahagyni s �jjal felv�ltani. Megfogadta: �gy tett.

- No, l�tom, hogy er�s sz�ve van.

Meg is j�tt annak a jutalma.

Az az �r�m, hogy egyszer csak a szenved� lehunyta a k�t szeme pill�it, megsz�nt olyan r�ms�gesen n�zni nagy, fekete karika szemeivel. K�s�bb az is megj�tt, hogy a sz�j�t felnyitotta: nem kellett m�r er�vel sz�tfesz�teni �sszeszor�tott fogsorait.

Tal�n a gyorsan alkalmazott ellenszer seg�tett? Tal�n nem is volt olyan er�s adag a m�reg, melyet bevett? Mire a f�orvos kij�tt a v�rosb�l, m�r sokat enyh�lt a baj. Az �llatorvos meg a f�orvos di�kul besz�lt egym�ssal, a le�ny nem �rthette, hogy mit, de az �szt�ne r�vezette, hogy �r�la is besz�lnek.

A f�orvos azt�n m�g rendelt egyet-m�st, s egy�ttal meg�rta a "visum repetrum"-ot[16], s azt�n halad�ktalanul kocsira �lt, s visszat�rt a v�rosba.

J�vet egy zsand�rt hozott mag�val a bakon: a zsand�r itt maradt.

Nyomban a f�orvos elt�vozta ut�n g�rd�lt be az udvaron egy m�sik kocsi. Azon a hortob�gyi cs�rd�s j�tt. K�vetelte a doktoron a le�ny�t.

- Csak lassan l�rm�zzunk, nemzetes �r. A kisasszony vizsg�lati fogs�gban van. L�tja ott a zsand�rt?

- Mindig mondtam �n, hogy bolondok a le�nyok, ha egyszer az esz�k elmegy. Nekem "se ingem, se gall�rom".

Azzal sz�p flegm�val visszakocsik�zott.


5.

Eg�sz �jjel mellette volt a le�ny. Senkinek sem engedte �t a hely�t a beteg �gya mellett.

Pedig a m�lt �jjelt is �tvirraszt�.

Nem �gy!

Ez a penitencia �rte...

El-elb�lintott a sz�ken �lve a nagy �lmoss�gt�l, de egy ny�g�se a betegnek r�gt�n fel�breszt�; valah�nyszor annak a fej�re hideg borogat�st tett, a saj�t szemeit is megmosta, hogy �bren maradjanak.

Az els� kakaskukor�t�sn�l azt�n megsz�llta a bajford�t� �lom a beteg idegeit. Kiegyenesedett, s sz�p egyenletesen horkolni kezdett.

El�sz�r azt hitte a le�ny, hogy az hal�lh�rg�s, �s megijedt t�le, hanem azt�n nagyon meg�r�lt neki. Ez becs�letes, j�fajta horkol�s. Csak az eg�szs�ges ember tud horkolni. S ezzel a horkol�ssal egy�ttal gondoskodik r�la, hogy a m�sik �bren maradjon.

Am�g a kakas m�sodikat kukor�tott, j� verset aludt.

A beteg arra f�lneszelt, �s nagyot �s�tott.

H�la az �gnek! M�r �s�tani is tud.

Ekkor m�r megsz�ntek a g�rcs�k. Tudj�k azt mindazok, akik az idegeik zsarnoks�ga alatt szenvednek, micsoda nagy lutrinyerem�ny egy olyan eg�szs�ges �s�t�s a g�rcs�k ut�n!

A le�ny ism�t akart neki k�v�t adni: a leg�ny f�lrekapta a fej�t, s azt motyogta, hogy "vizet".

A le�ny �tkopogtatott a doktorhoz, aki a szomsz�d szob�ban aludt, megk�rdezve, hogy szabad-e a betegnek vizet adni, azt k�r.

Erre a doktor f�lkelt, s kij�tt slafrokban, papucsban, maga akarta megn�zni a beteget.

Meg volt el�gedve az �llapotj�val.

- J�l megy a dolog. Ha m�r szomjazik, az j� jel. Adhat neki vizet, amennyit csak k�v�n.

Megivott a beteg egy karafin�val.

S akkor azt�n elaludt csendesen.

- Ezt bizony elnyomta a buzg�s�g - mond� a doktor. - No, most m�r maga is elmehet, Kl�rika, aludni: ott az �gya a gazdasszony szob�j�ban. Majd �n nyitva hagyom az ajt�t, s vigy�zok a betegre.

A le�ny olyan sz�pen k�rte:

- Hadd maradjak itten. Lehajtom a fejem az asztalra: �gy alszom egy szikr�t.

H�t r�hagyt�k.

Egyszer azt�n arra riadt fel a le�ny, hogy m�r vil�gos van, a verebek csiripelnek az ablak el�tt.

A beteg leg�ny most m�r nemcsak aludt, hanem �lmodott is.

Nyitva volt a sz�ja, valamit motyogott. Valamin nevetett.

Fel-felnyitotta a szempill�it, de az nagy erej�be ker�lhetett: meg-meg leragadtak. Az ajkai sz�razon, epedten nyiladoztak.

- Adjak vizet? - suttogta a le�ny.

- Ah�n - liheg� a beteg, behunyt szemmel.

Odavitte hozz� a vizespalackot.

De annak nem volt annyi er� a karj�ban s tenyer�ben, hogy azt a vizes�veget a sz�j�ig tudja emelni. Ennek a vasgy�r�nak! �gy kellett megitatni, fej�t is f�l kellett emelni.

Azalatt is aludt f�lig.

Mikor azt�n a feje megint visszaesett a v�nkosra, elkezdett danolni. Tal�n csak folytatta a n�t�t, fennhangon, amit �lm�ban elkezdett; a d�vaj n�t�t:

Hogy ne volna j� vil�g?
Cig�ny le�ny, magyar le�ny, mind vir�g.




6.

P�r nap alatt talpra �llt a leg�ny.

Az ilyen puszt�n n�tt "vasc�vek" nem sokat gornyadozik, ha t�l van a bajon. Irt�zik az �gyt�l. Harmadnap m�r jelentette a doktornak, hogy � be akar rukkolni a m�neshez, ahol szolg�latban �ll.

- V�rj csak, fiam, S�ndor, m�g egy cseppet. Egy kis diskur�l�sa van veled valakinek.

Az a valaki a vizsg�l�b�r�.

Harmadnapra a bejelentett eset ut�n kij�tt a hivatalnok a jegyz�j�vel meg egy zsand�rral a m�tai telepre, megejteni a t�rv�nyes vizsg�latot.

A v�dlottat, a le�nyz�t m�r kivallatt�k: sz�pen elmondott mindent �gy, ahogy t�rt�nt, semmit el nem tagadott, ments�g�re, nem mondott egyebet minthogy a S�ndort olyan nagyon szerette, s azt akarta, hogy az is �gy szeresse �tet.

Ezt mind protokollumba[17] vett�k m�r, al� is volt �rva. H�tra volt a gyilkos m�regkever�nek a szembes�t�se az �ldozat�val, ami azonnal foganatba v�tetett, amint az j�rt�nyi erej�t visszakapta.

A csik�s ez eg�sz id� alatt el� sem hozta a doktor el�tt a le�ny nev�t. �gy tett, mintha nem is tudna r�la, hogy az itt van, hogy az �t �polta. Amint a leg�ny eszm�let�t visszanyerte, a le�ny nem mutatta mag�t el�tte t�bb�.

A szembes�t�st megel�z�leg a b�r� felolvastat� a le�ny el�tt a vallom�s�t, amit az �jb�l meger�s�tett, egy sz�t sem igaz�tott rajta.

Ekkor azt�n el�vezett�k a Decsi S�ndort.

A csik�sbojt�r, amint bel�pett a szob�ba, elkezdett szerepet j�tszani: kicsin�lt szerepet. Mintha csak a sz�npadi csik�sokt�l tanulta volna a hetvenked�st, �gy bety�rkodott. Csak �gy f�lv�llr�l h�nyta oda a Becirkernek, arra a k�rd�s�re, hogy mi a neve:

- Decsi S�ndor az �n becs�letes nevem! Nem v�tettem �n senkinek. Nem loptam �n semmit, hogy engem zsand�rokkal k�s�rjenek ide! Nem is tartozom �n a cibil el�, mert �n m�g a cs�sz�r katon�ja vagyok! Ha van valakinek keresete rajtam, �ll�tsanak a regement auditor[18] el�: annak megfelelek.

A b�r� hidegv�rrel csit�t� a leg�nyt.

- Csak csendesen, ifj� ember. Nem terheli �nt semmi v�d. Csup�n felvil�gos�t�sokat k�v�nunk nyerni egy �nt �rdekl� �gyben, s azt c�lozza a jelen vizsg�lat. Mondja meg �n, mikor volt �n legut�bb a hortob�gyi cs�rda iv�szob�j�ban?

- Megmondhatom eg�sz akkur�toss�ggal, mi titkolnival� rajta! Hanem el�bb az a zsand�r menjen el innen a h�tom m�g�l, mert ha hozz�m tal�l �rni, csikland�s vagyok, �gy nyakon tal�lom teremteni, hogy...

- No, no, no! Csak lassan, ifj� v�r. A zsand�r nem �nt �rzi. H�t mondja csak, mikor volt l�togat�ban a Kl�ri kisasszonyn�l, amikor az �nnek borral szolg�lt?

- H�t megmondhatom, ha j�l f�ltekerem az eszemet. H�t legutolj�ra voltam a hortob�gyi cs�rd�ban tavaly, D�m�t�r napj�n, amikor a juh�szokat fogadj�k, akkor elvittek katon�nak, az�ta t�j�k�ra sem voltam.

- S�ndor! - ki�lta k�zbe a le�ny.

- H�t S�ndor vagyok. Annak kereszteltek.

A b�r� k�rdez�:

- H�t ezel�tt h�rom nappal nem volt �n a hortob�gyi cs�rd�ban, amikor a csapl�rosle�ny �nnek a bort adta, melybe a mandragora volt keverve, amit�l �n olyan nagybeteg lett?

- �n nem voltam a hortob�gyi cs�rd�ban, s nem l�ttam a Kl�ri kisasszonyt... van f�l esztendeje, nemhogy a bor�b�l ittam volna.

- S�ndor! Te hazudsz? �n�rtem? - ki�lta fel a le�ny.

A b�r� bossz�s lett.

- Ne akarja �n f�lrevezetni a b�r�s�got az eltagad�ssal. A le�ny m�r mindent bevallott: hogy � itatta meg �nnel a mandragoragy�k�rrel megm�rgezett bort.

- H�t akkor a le�nyz� hazudott.

- De m�r mi oka volna a le�nynak egy oly b�nmer�nyletet k�lteni mag�ra, ami a legs�lyosabb b�ntet�st vonja maga ut�n?

- H�t hogy mi oka volna? Az, hogy olyan a le�ny, hogy mikor r�j�n a "j� �r�ja", olyankor se l�t, se hall, hanem f�lrebesz�l. Az a vit�ja a Kl�ri le�nyasszonynak ellenem, hogy a szemeink nem tal�lkoznak �ssze. Az�rt v�dolja be itt most mag�t, hogy engem r�k�nyszer�tsen vele, hogy az ir�nta val� sz�nakoz�sb�l valljam ki, hogy kin�l voltam h�t, a m�s sz�p le�ny�n�l, a lelkemet vesztegetni, a sz�vemet gy�gy�tgatni, aki azt�n azt a b�d�t�t megitatta velem? De h�t azt, ha akarom, megmondom, ha nem akarom, nem mondom meg. Az a bossz�ja, hogy "nem" voltam �n�la, hogy fel� sem mentem, mikor hazaker�ltem a katonas�gb�l f�ll�bbal. (�rtsd "Verlaub" [19])

Ett�l a sz�t�l eg�sz s�rk�nny� lett a le�ny.

- S�ndor! Te sohasem hazudt�l �letedben! Mi lett veled? Amikor egy hazug sz�val, amit a sz�jadba r�gtak, megmenthetted volna magad a katon�skod�st�l, nem tudtad kimondani! Most eltagadod, hogy n�lam volt�l negyednapja? H�t ezt a f�s�t ki hozta nekem, amire a hajam fel van t�zve?

A csik�s g�nyos nevet�ssel vet� oda:

- A kisasszony tudja jobban, "mi" volt az oka, "ki" volt az oka, hogy a haj�t f�s�re felt�zte?

- S�ndor! Ez nem igazs�g! Azt nem b�nom, ha a b�n�m�rt a pelleng�rre k�tnek, ha kikorb�csolnak. Itt van a fejem, v�gj�k le, nem b�nom. Csak azt ne mondd, hogy soha nem kellettem neked, hogy nem j�tt�l hozz�m, mert az rosszabb a hal�ln�l.

A b�r� m�regbe j�tt.

- Ezer mennyk�! V�gezz�k el �n�k a szerelmes vit�jukat egym�s k�z�tt, de �nnekem meg kell tudnom, hogy ahol egy flagrans[20] m�rgez�si eset fordult el�, ki volt a m�rgez�?

- No, felelj r�! - ki�lta a le�ny, l�ngol� arccal. - Erre felelj meg!

- H�t ha olyan nagyon firtatj�k, isten neki fak�r�szt! Azt is megmondhatom. Az ohati puszt�ban tal�lkoztam egy s�toroz� cig�ny fam�li�val. Gy�ny�r� sz�p, bog�rszem� le�ny �llt a s�tor el�tt. Megsz�l�tott, beh�tt. Malacot s�t�ttek. Ott mulattam vel�k. Ittam a borukb�l. Mindj�rt �reztem, hogy valami keser� �ze van. Hanem a cig�nyle�ny cs�kja �des volt, elfelejtette velem.

- Hazudsz! Hazudsz! Hazudsz! - ki�ltott a le�ny. - Most gondoltad ki ezt a mes�t!

A bojt�rleg�ny pedig d�vajul nevetett. Jobb kez�vel a tark�j�hoz kapott, a m�sikkal f�ttyeket h�nyva a leveg�be, el kezd� d�dolni "azt" a n�t�t:

Hogy ne volna j� vil�g?
Cig�ny le�ny, magyar le�ny, mind vir�g!

Nem "most" gondolta ki ezt a mes�t, hanem m�g azon a k�nos �jszak�n, amikor a "s�rga r�zsa" igazgatta a feje alj�t, borogatta a homlok�t. Azzal a f�j� fej�vel gondolta ki ezt a mes�t a h�tlen szeret�j�nek a megment�s�re.

A b�r� bossz�san �t�tt az �kl�vel az asztalra.

- Ne csin�ljatok nekem itten kom�di�t!

Erre azt�n komoly pozit�r�ba v�gta mag�t a bojt�r.

- �n, tekintetes uram, nem csin�lok kom�di�t. Arra, ami mondtam, hogy az igaz, megesk�sz�m az egy �l� Istenre.

S felemelte a h�rom ujj�t a magasra.

- Nem! Nem! Nem esk�sz�l! - kiab�lt a le�ny. - A lelked �dv�ss�g�t el nem rontod!

- Vigyen benneteket az �rd�g! Bolondok vagytok mind a ketten - mond� ki az �t�letet a b�r�. - Jegyz� �r, �rja be a bojt�r vallom�s�t a cig�nyle�nyr�l, aki a b�n elk�vet�s�vel v�doltatik. Keresse a rend�rs�g, hova lett! Ez az � dolguk. �n�k pedig, elmehetnek. Ha sz�ks�ge forog fenn, majd beh�vatnak.

Ezzel a le�nyt szabadon bocs�t�k, egy kis atyai dorg�l�s kompet�lt[21] neki, azt megkapta.

A leg�nynek m�g h�tra kellett maradni, hogy a vallom�sr�l felvett jegyz�k�nyvet meghallgassa �s al��rja.

A le�ny megv�rta a leg�nyt a folyos�n, am�g kij�n. A parip�ja oda volt m�r k�tve az �k�cf�hoz.

A bojt�r el�bb �tment a doktorhoz, megk�sz�nni a h�s�ges �pol�st. A doktor is jelen volt a vallat�sn�l mint hivatalos tan�, mindent hallott.

- No, S�ndor! - mond� a leg�nynek, mikor �testek a h�l�lkod�son - �n m�r sok h�res sz�n�szt l�ttam a te�trumban, de ilyen j�l nem j�tszotta a bety�rt egy se, mint te.

- H�t nem j�l tettem? - k�rdez� a leg�ny komolyan.

- Becs�letes fi� vagy, S�ndor. J�l tetted. Adj egy j� sz�t a le�nynak, ha tal�lkozol vele. Nem tudta a j�mbor, hogy rosszat cselekszik.

- �n nem haragszom r�. Az Isten �ldja meg a doktor urat a sok j�s�g��rt.

Mikor kil�pett a folyos�ra, a le�ny �tj�t �llta, megfogta a kez�t.

- S�ndor! Mit tett�l magaddal? K�rhozatra adtad a lelkedet! Hamisan esk�dt�l, hazug mes�t mondt�l, az�rt, hogy engem megszabad�ts. Eltagadtad azt, hogy valaha szerett�l: az�rt, hogy testem meg ne korb�csolj�k, karcs� nyakam a bit�fa alatt le ne v�gj�k. Ugyan mi�rt tetted ezt?

- H�t az az �n dolgom. Annyit mondok neked, hogy a mai napt�l fogva kett�nk k�z�l az egyiket len�zem, ut�lom. Ne fakadj s�rva. Nem te vagy az az egyik. Nem tudok t�bbet a szemedbe n�zni, mert magamat l�tom meg benne. Annyit sem �rek m�r, mint ez a f�letlen pityke, ami a lajbimr�l leszakadt. Az Isten �ldjon meg.

Azzal f�lvet� mag�t a parip�j�ra: eloldotta az �k�cf�t�l, s elrobogott a puszt�ba.

A le�ny n�zett, n�zett, csak n�zett ut�na, m�g a k�nnyeit�l a k�t szeme el nem hom�lyosodott, akkor azt�n f�lkereste azt a f�ldre dobott f�letlen gombot, s eldugta a kebel�be.


7.

Csakugyan megesett az az eset, amire a sz�mad� sz�m�tott, hogy amire a teh�ncsord�val eljutottak a polg�ri r�vhez, nem lehetett a v�zen �tkelni. A Tisza, a Saj�, a Hern�d mind egyszerre meg�radt. Akkora volt a v�z, hogy a h�dl�b padl�j�t mosta. A kompot kih�zt�k a sz�razra, s odak�t�zt�k a part melletti f�zf�khoz. A h�mp�lyg� iszapos �r gy�kerest�l kimosott f�kat hozott mag�val. Vadkacsa, b�v�r, k�r�katona lubickolt seregest�l az �z�nv�zben: ilyenkor nem f�lnek a vad�szt�l.

Pedig nagy baj volt, hogy megakadt a k�zleked�s: nemcsak a hercegi tehenekre n�zve, hanem sokkal ink�bb azokra a v�s�rosokra n�zve, akik Debrecenb�l, �jv�rosb�l az �nodi v�s�rra igyekeztek, s akiknek a szekerei mind ott �lltak a szabad �g alatt a latyakban: a gazd�ik a r�vh�z egyetlen kocsmaszob�j�ban keseregtek.

Lacza Ferk� elindult sz�n�t v�s�rolni a csorda sz�m�ra, megvett egy eg�sz kalangy�t.

- Itt s�thetj�k a makkot h�rom �ll� napig!

Az volt a szerencse, hogy a v�s�rosok k�z�tt volt egy pecsenyes�t� is, aki hozta mag�val a rengeteg vaskond�rt meg a frissen v�gott sert�sh�st. Az ott mindj�rt v�s�rt �thetett a port�k�j�val, lacikonyh�t r�gt�n�zve egy kukoricasz�rb�l �sszerakott s�tor alatt. T�zel�f�t nem kellett p�nzen venni: azt hozott a Tisza. Bora volt a r�vkocsm�rosnak, karcos, de ha nincs jobb, akkor j�. K�l�nben minden magyar ember hord mag�val kulacsot, elem�zsi�s tariszny�t, mikor �tra adja a fej�t.

�gy azt�n csak eltelik az id�, az ismerked�ssel.

A debreceni csizmadia meg a balmaz�jv�rosi cserz�varga m�r r�gi ismer�s�k; a gub�st mindenki "kom�m"-nak h�ja; a m�zesb�bos extra asztaln�l �l (azt hiszi, hogy � k�l�nb a t�bbin�l, az�rt, mert veres gall�ros krispinben j�r), hanem az�rt � is belesz�l a diskurzusba. K�s�bb egy l�kupec is odavet�dik, de annak csak �llva szabad belebesz�lni: az�rt, mert g�rbe orra van.

Mikor a guly�sbojt�r bej�n, annak is szor�tanak helyet az asztaln�l, a guly�s tekint�ly�t m�g a v�rosi ember is respekt�lja. A k�t morva hajcs�r kinn maradt a csord�n�l, azt str�zs�lja.

M�g most csak csendesen eltr�cselhetnek, mert nincs itt a Pundorn� ifjasszony, ha egyszer az meg�rkezik, akkor azt�n nem jut itt t�bbet senki sz�hoz. Annak a szekere azonban megrekedt valahol a vend�gmarasztal� �tban, mivelhogy egy kond�ci�ban j�nnek a s�gor�val, az asztalossal. Ez tulip�nos l�d�kat visz az �nodi v�s�rra, Pundorn� ifjasszony pedig szappannal l�tja el a vil�got meg faggy�gyerty�val. Mikor a bojt�r bel�pett, m�r �gy tele volt pip�lva a szoba, hogy alig l�tott a nagy f�stben.

- H�t mondja csak, kom�m - folytatja a csizmadia, a t�m�rhoz int�zve szavait -, kegyelmetek k�zelebb esnek a hortob�gyi cs�rd�hoz ottan �jv�rosban, mint mink: hogyan t�rt�nt annak a csik�sbojt�rnak a meg�tet�se a cs�rd�s le�nya �ltal?

Ez a sz� mintha csak a sz�v�n l�tt volna kereszt�l a guly�sbojt�rnak.

- H�t a biz �gy t�rt�nt, hogy a sz�p Kl�rika varj�k�r�mmel tal�lta megpaprik�zni a tok�nyt, amit a Decsi S�ndornak f�z�tt.

A m�zesb�bos k�zbesz�lt:

- �n pedig �gy tudom, hogy a m�hserbe tett gebul�t, amivel a halakat szokt�k elb�d�tani.

- No, m�r az �r jobban tudja! Mert aranyl�nc van az �r�j�n! Hisz onnan vitt�k el, �jv�rosb�l a regement-felcsert, a kim�lt csik�st felboncolni: meg is tal�lta a belsej�ben a varj�k�rm�ket. Eltett�k spirituszba. Az fog a t�rv�nysz�kn�l tan�skodni.

- Az �r m�r meg is �lte a csik�st. Hisz nem halt az meg a m�regt�l, csak megbolondult: felk�ldt�k Bud�ra, ott kif�rj�k a fej�t, mert mind odament a m�regnek az ereje.

- Ahun van ni! Elk�ldt�k Bud�ra! El bizony "f�ldv�rra deszk�t �rulni". Hisz a feles�gem besz�lt a csin�ltvir�g-k�sz�t�n�vel, aki a Decsi S�ndor szemf�del�re csin�lta a bokr�t�kat. Az m�r csak szent!

- No, itt a Csikm�kn� asszonyom, a pecsenyes�t�n�, az egy nappal k�s�bben j�tt el Debrecenb�l, mint mink. Azt h�jj�k be, az bizonyosan tudja.

De a Csikm�kn� asszonyom csak az ablakon �t adhatta be a v�lem�ny�t, mert a sisterg� katlant nem hagyhatta el. Szerinte m�r el is temett�k a megm�rgezett csik�st: a debreceni k�ntus �nekelt f�l�tte, a sz�nior el is b�cs�ztatta.

- H�t a le�nnyal mi t�rt�nt? - k�rdez�k egyszerre h�rman is.

- A le�ny pedig elsz�k�tt vil�gg�. Elment a szeret�j�vel, egy guly�sbojt�rral, akinek a tan�cs�ra a csik�st megm�rgezte, s most rabl�band�t alak�tanak egy�tt.

Ezt mind hallgatta csendesen a Lacza Ferk�.

- Mesebesz�d! Lirum-l�rum! - tromfolta le a m�zesb�bos. - Nem j�l tetszik azt tudni Csikm�kn� asszonyomnak! R�gt�n elfogt�k a le�nyt, vasra vert�k, �gy hozt�k be zsand�rok k�zt. A leg�nyem ott volt, mikor bek�s�rt�k a v�rosh�z�ba.

A guly�sbojt�r csak hallgatott, meg se moccant.

Egyszerre j�tt nagy robajjal a sereghajt�, a fent eml�tett Pundorn� ifjasszony. El�l maga, nyom�ban meg a kocsis meg a s�gor, a nagy �til�d�t cipelve.

Igaz�n udvarias az a magyar nyelv, hogy az ilyen alakot is, mint a szappanosn�, ifjasszonynak c�mezi.

- No, megmondja mindj�rt a Pundorn� ifjasszony, hogy mi t�rt�nt a kocsm�rosle�nnyal, aki a csik�sbojt�rt meg�tette?

- Elmondom �des lelkem, csak hadd f�jjam ki magamat egy kicsit. (Azzal le�lt a nagy l�d�ra, sz�k, l�ca t�nkrement volna termete alatt.)

- No, h�t elfogt�k-e a sz�p Kl�rit, vagy vil�gg� ment?

- Jaj, lelkem galambom! T�rv�nyt is l�ttak m�r f�l�tte. Hal�lra �t�lt�k, holnap teszik is a siralomh�zba, holnaput�n kiv�gzik. Ma �rkezik meg a szegedi h�h�r, ott fogadtak neki sz�ll�st a Feh�r L�ban, mert a Bik�ban nem akartak neki kv�rt�lyt adni, olyan igaz, mint hogy itt �l�k. Mag�t�l a Hauzknyekt�l tudom, aki t�lem veszi a gyerty�t.

- Vajon milyen hal�l nem�vel fogj�k kiv�gezni?

- H�t bizony meg�rdemeln�, s ha a r�gi igazs�g megvolna, �gy is lenne, hogy bors�szalm�ra tenn�k, meg�getn�k, de h�t mostan�ban csak fej�t fogj�k venni. Mivel hogy nemesle�ny, az apja nemesember. A nemesembert nyakazni szokt�k.

- Ugyan hagyja el, ifjasszony! - ellenkez�k a m�zeskal�csos. - Adnak is m�r mai nap valamit a nemess�gre! Igaz! Negyvennyolc el�tt, ha az ez�stgombos ment�met f�lvettem, engem is nemesembernek n�ztek, sohasem k�rtek t�lem v�mot a pesti h�don, de most m�r vehetem f�l az ez�stgombos ment�met...

- Ugyan ne szerencs�tlenkedj�k az �r az ez�stgombos ment�j�vel! - von� meg t�le a sz�t a gub�s. - Hadd besz�lje el az ifjasszony, mit hallott, mi volt az oka annak, hogy az a sz�p le�ny ilyen gyilkoss�gra vetemedett?

- Jaj! Az m�g csak a cifra dolog! Abb�l m�g egy m�sik gyilkoss�g is s�lt ki. Nemr�g itt j�rt egy gazdag marhakupec Morvaorsz�gb�l teheneket v�s�rolni. Sok p�nz volt n�la. A sz�p Kl�rika meg a kincse, a guly�sbojt�r, �sszebesz�ltek, a marhakupecet meg�lt�k, beledobt�k a Hortob�gyba. A csik�sbojt�r, aki szint�n szerelmes volt a le�nyba, rajtakapta �ket. Ez�rt azt�n el�bb megosztott�k vele a rablott p�nzt, azut�n pedig megm�rgezt�k, hogy l�b al�l eltegy�k.

- H�t azt�n a guly�sbojt�rt nem fogt�k el? - k�rd� f�lgerjedve a csizmadia.

- Fogn�k �m, ha tudn�k! De az m�r az�ta az �perenci�n is t�l j�r. Valamennyi zsand�r mind azt hajszolja a puszt�n. Kurrent�lt�k[22] is m�r. Ki van ragasztva a szem�lyle�r�sa. Magam is olvastam. Sz�z tall�r van kit�zve a fej�re, ha valaki �lve elfogja. �n pedig j�l ismerem!

Ha most a Lacza Ferk� hely�ben a Decsi S�ndor �lt volna itten, h�t nagy derend�cia lett volna ebb�l. Csak �gy k�n�lkozik itten a nagy hat�s� sz�npadi jelenet. Odav�gni az �lmos bottal az asztalra, kir�gni a sz�ket maga al�l, azt�n nagyot rikkantani: "�n vagyok az a bojt�r, akit kurrent�lnak! No, h�t kinek kell az a sz�z tall�r a fejem�rt?"

Arra azt�n majd ugrott volna az eg�sz h�res t�rsas�g, ki le a pinc�be, ki fel a k�m�nybe.

Hanem h�t a guly�snak nem az a term�szete. � m�r hazulr�l hozz� van szokva az okos, �vatos politik�hoz. A szarvasmarh�n�l megtanulta, hogy ennek nem kell a szarv�n�l kereskedni.

Azt k�rdez�, odak�ny�k�lve az asztalra, az ifjasszonyt�l, hogy:

- H�t azt�n r�ismert az ifjasszony csakugyan e szem�lyle�r�s ut�n a guly�sbojt�rra?

- M�n hogy r�ismertem-e? H�t hogyne ismern�m? Hisz �nt�lem szokta mindig v�s�rolni a szappant.

Erre a sz�ra a l�kupec is �rv�nyes�teni akarta a maga tudom�ny�t:

- Ugyan m�r, �des ifjasszony, minek volna a guly�sbojt�rnak a szappan? Hisz a guly�sok mind k�k inget, gaty�t viselnek, aminek nem kell a szapul�s, mert el�bb zs�rban kif�zik a v�szn�t.

- No! kotty bel�, szilval�! Majd megecet�nek. H�t a szappant csak szennyeshez haszn�lj�k, ugye? H�t a guly�s nem szokott borotv�lkozni? Tal�n a guly�s is olyan hossz� szak�ll visel, mint a zsid� kupecek?

Az eg�sz t�rsas�g nevetett a letromfolt k�zbesz�l� rov�s�ra.

- H�t kellett ez nekem? - d�rm�g� a l�csisz�r.

A guly�sbojt�r ism�t nyugodt hangon k�rdez� a szappanosn�t�l.

- Nem tudja a nev�t, �des ifjasszony, annak a guly�sbojt�rnak?

- Dehogyisnem tudom! Csakhogy �ppen nem l�tom kimondani. Hiszen olyan j�l ismerem, mint az �des magzatomat. A nyelvem hegy�n van a neve.

- Nem Lacza Ferk�nak h�vj�k?

- Az! az! Lacza Ferk�! Verje meg a sz�sz! Most vette ki a sz�mb�l. Tal�n maga ismeri?

�s a bojt�r m�g most sem �llott el� vele, hogy �gy ismeri, mint az �desapja egyetlenegy fi�t, hanem nagy nyugodtan kiverte a pip�j�t a tenyer�be; �jra megt�lt�tte, azut�n felkelt, a furk�sbotj�t odat�masztotta a szalmasz�khez, annak a jel��l, hogy az a sz�k el van foglalva, valaki r� ne �lj�n, s azzal az asztal k�zep�n �g� egyetlen gyerty�n�l r�gy�jtott, �s kiment az iv�szob�b�l.

A bennmaradtak megtett�k r� az �szrev�teleiket.

- No, ennek az embernek nagy k� nyomja a h�t�t.

- Nekem a szeme j�r�sa sem tetszik.

- Ez alighanem tud valamit a csik�sbojt�r meggyilkol�s�r�l.

A l�kupecet megint odavitte a b�ne, hogy bele�rtsa mag�t az �rtekez�sbe.

- Tisztelt uraim �s asszonys�gaim: �n csak azon al�zatos �szrev�telemnek akarok kifejez�st adni, hogy �n tegnap d�lut�n voltam az ohati puszt�n lovakat v�s�rolni, �s �n ott l�ttam a meggyilkolt, megm�rgezett Decsi S�ndort olyan �p, eg�szs�ges, mint a piros alma: � fogta ki nekem a m�nesb�l a csik�kat p�nyv�val. Olyan igaz, ahogy �lek.

- Aujnye! Ilyen-olyan adta! M�g itt mindny�junkat meg akar hazudtolni? - f�rmedt fel r� az eg�sz t�rsas�g. Azzal cs�pd meg, fogd meg. Nyakon fogt�k, kil�kt�k az iv�szob�b�l.

A kiakolb�l�tott pasas�r, begy�rt kalapj�t kiegyengetve, �gott-m�gott, levonva az esetb�l a konzekvenci�kat.

- H�t kellett ez nekem? Mire val� a zsid�nak az igazmond�s?

A guly�sbojt�r pedig kiment a teh�ncsord�hoz, s valahogy meg�rtette a morva hajcs�rokkal, hogy felv�ltva bemehetnek az iv�szob�ba egy poh�r bort inni. Ott a sz�ke, a mell� t�masztott bottal, � addig a teheneket �rzi.

S az �rz�s k�zben felvett egy darab �rvat�zeget a mez�r�l, s a sz�re ujj�ba ereszt�. Vajon mit akarhat vele?


8.

Az a szerencse, hogy senki sem tudja - a Hortob�gyon k�v�l -, hogy mi az az "�rvat�zeg", amit a mez�r�l szednek? Annyi bizonyos, hogy nem gy�ngyvir�g. Ez a pusztai p�sztoroknak az egyed�li t�zel�szere. Aff�le zoologikus turfa.

Eml�kez�nk arra az adom�ra, mely szerint egy magyar f�ldes�r, akinek a szabads�gharc ut�n tan�csos volt a k�lf�ldre kivonulni, ideiglenes mened�khely��l a szabad Helv�ci�t v�lasztotta. De csak nem tudta megszokni azokat a nagy, magas hegyeket. Estenden h�t, mikor a szob�j�ba bez�rk�zott, el�vett egy darab �rvat�zeget, amit a teh�nlegel�n szedett fel, s azt a kandall� p�rk�ny�ra t�ve, meggy�jtotta.

Akkor azt�n, a k�t szem�t behunyva, ennek a f�st�l�szernek az arom�s illat�t�l odak�pzel� mag�t a nagy alf�ldi s�ks�gra, a kolompol� ny�jak, guly�k k�z�, s hozz��lmodta a t�bbit, ami ut�n a lelke v�gyott...

H�t ha m�r egy ilyen selyememberre is ekkora k�b�t� hat�sa lehet az �rvat�zeg f�stj�nek: hogyne volna elhihet� az a t�rt�net, amit most fogok elmondani mindj�rt.

A polg�ri r�vn�l m�g k�t napot kellett rostokolni a pasas�roknak, �gy harmadik �jf�lt�jon �rvendeztet� meg a r�v�szgazda a t�relemb�l �s �lelemb�l kifogyott v�rakoz�kat, hogy a Tisza nagyot esett. Holnap hajnalban m�r j�rhat� lesz a v�z, a kompot is helyretasz�tott�k m�r.

Nem is k�stek azok, akik szek�rrel voltak, r�gt�n beszalajtani a kocsijaikat a h�dl�sba, j� szorosan egym�s mell�, a lovakat azut�n vitt�k be.

K�s�bb ker�lt sor a szarvas barmokra. Azok is elf�rtek sz�ken. H�tha sz�nh�zba voln�nak? Ott m�g jobban kellene szoronganiuk!

Legutolj�ra eresztett�k be a bik�t, mert att�l f�lt a k�z�ns�g. Azont�l azt�n m�r csak a guly�sbojt�r volt a lov�val. A k�t morva hajcs�r a szekerek �s a tehenek k�z�tt foglalt helyet.

De m�g nem lehetett elindulni, mert az �tv�dol� k�t�l nagyon megfesz�lt, �gyhogy alig lehetett el�rni; meg kellett v�rni, m�g egy kicsit megereszkedik a naps�t�st�l: csak �gy f�st�lg�tt.

Hogy addig is hi�ba ne teljen az id�, a guly�s ind�tv�nya elfogadtatott, hogy a r�v�szgazda k�sz�tsen paprik�s halat. Egy�b ennival� m�r nem volt. Bogr�cs volt hozz�, hal is volt el�g. Azt lap�ttal fogdost�k a r�v�szek a kopotyukb�l, ahol az �radat h�trahagyta: k�v�r potyk�k, harcs�k meg kecseg�k is. Azokat nagy hirtelen megtisztogatt�k, feldarabolt�k, s a bogr�csba h�nyt�k. A bogr�cs alatt t�zet raktak.

Meg lett volna az is, de most az a k�rd�s, hogy "kin�l van paprika".

H�t hiszen paprika minden rendes magaviselet� magyar embern�l szokott lenni a tariszny�ban: csakhogy h�romnapi kontum�cia alatt nincs az a paprika, ami el ne fogyjon. An�lk�l pedig nincs hal�szl�!

- No, n�lam van! - sz�lalt meg a guly�sbojt�r, s el�vett egy fadobozt a sz�re ujj�b�l. L�tszik, hogy el�revigy�z� f�rfi�, megtartotta v�gs� sz�ks�gre a maga paprik�j�t, s ezzel megszabad�t�j�v� lett az eg�sz utaz� frekvenci�nak.[23]

A bogr�cs azonban a kompnak a t�ls� v�g�ben volt elhelyezve. A guly�sleg�nynek enn�lfogva a komp k�mv�j�n kellett v�gigl�pdelni, hogy odajusson, mert a szarvasmarh�k k�zbeestek. Azt�n meg a paprik�s doboz�t nem is sz�vesen adja ki az ember a kez�b�l.

Am�g azt�n a r�v�szgazda a halat a bogr�csban megf�szerezte ezzel a veres borssal (amir�l m�g Oken azt �rta, hogy m�reg, de vannak olyan vad n�pek, akik meg merik enni), azalatt a bojt�r az �rvat�zeget odalopta a t�z k�z� a bogr�cs alatt.

- Ejnye, de kozm�s illata van annak a paprik�s halnak! - jegyz� meg a csizmadia, egy kis id� m�lva.

- Nem is illat az m�r, hanem szagolm�ny! - igaz�t� helyre a gub�s koma.

De m�g jobban fel�t� az orr�t a szarvas �llatoknak a k�v�r illat� t�zegf�st. El�bb a bika kezdett el nyugtalankodni. Feltart� az orr�t, megr�zta a nyak�n a kolompot, s nagyot b�g�tt, azt�n meg lesunyta a fej�t, a fark�t karik�ra felemelte, s elkezdett veszedelmesen d�rm�gni. Erre a teheneket is mind egyszerre megcs�pte a bog�r: �ssze-vissza fic�nkoltak, b�gtek, egym�s h�t�ra �gaskodtak, s valamennyien a komp sz�l�re tolakodtak.

- J�zus M�ria, Szent Anna! L�gy a haj� oltalma! - sikoltozott a k�v�r szappanosn�.

- Frissen �lj�n az ifjasszony a komp t�ls� sz�l�re, nyomja helyre a haj�t! - tr�f�lkoz�k a csizmadia.

De tr�f�n k�v�l! Valamennyi f�rfinak bele kellett kapaszkodni az �tj�r�k�t�lbe, hogy a komp egyens�ly�t fenntarts�k, mik�zben a j�rm� t�ls� sz�le er�sen k�zeledett a v�z sz�n�hez.

Egyszer azt�n nagyot mordult a bika, s egy hatalmas sz�k�ssel kiugrott a kompb�l a v�zbe. S arra egyp�r pillanat alatt mind �tugr�lt a komp sz�l�n a huszonn�gy rideg marha.

A komp ekkor a Tisza k�zep�n j�rhatott. A szarvas barmok �sztak az elhagyott part fel�.

A k�t morva hajcs�r kiab�lt a r�v�szekre.

- Curukk k�ren, curukk k�ren!

Azt akart�k, hogy menjenek vissza r�gt�n a komppal a megsz�k�tt marh�k ut�n.

- De �rd�g�t curukk! - kiab�ltak a v�s�rosok. - Nek�nk �t kell menn�nk. �gy is elk�s�nk m�r az �nodi v�s�rb�l.

- Nem kell �b�gatni, leg�nyek - mondta nagy flegm�val a guly�sbojt�r. - Majd �szre t�r�tem �n a lelkes �llatokat.

S azzal felkapott a lov�ra, a komp sz�l�re vezette a bej�r�shoz, s azzal sarkanty�ba kapva, kereszt�lugratott vele a korl�ton, bele a Tisz�ba.

- Majd utol�ri a guly�s! Nem kell azt f�lteni! - biztat� a csizmadia a k�ts�gbeesett hajcs�rokat.

Ellenkez� v�lem�nyben volt a t�ls� parton maradt l�kupec, akinek m�r nem jutott hely a lovaival, maga sem k�v�nta azokat szerencs�ltetni ennyi szarvas �llat k�z�tt.

- De sohasem l�tj�k kentek azt a csord�t t�bbet! �theti annak a nyom�t bottal! - kiab�lt a kompon utaz�k ut�n.

- M�r megint besz�l az a Pil�tus katon�ja - f�rmedt fel varga. - Hol van az a diszn�l�b? Hadd l�v�m meg vele.

A marhacsorda r�zs�t vonalban k�zeledett a hortob�gyi part fel�, s a sek�lyeshez �rve, sz�pen kig�zolt a sz�razra. A bojt�r h�tul maradt. V�zben gyorsabban halad az �k�rf�le, mint a l�.

Amint a bojt�r is kikapott a partra, leker�t� a nyak�b�l karik�s ostor�t, s nagyokat kond�tott vele.

- Ah�n! T�r�ti m�r! - mondogatt�k a v�s�rosok, vigasztal�sul a hajcs�roknak.

Az ostordurrogat�s pedig a szarvasmarh�nak csak arra j�, hogy m�g sebesebben szaladjon el�re.

A kompon maradt utasoknak ez a marhavirtus b�s�ges alkalmat szolg�ltatott az eszmecser�re. A r�v�szek hittel bizony�t�k, hogy ez nem els� eset. Gyakran megsz�llja az "erk�lcs" a Hortob�gyr�l elhozott p�r�kat, hogy mikor a komp megindul alattuk, egyszerre csak megr�k�ny�dnek, kiugr�lnak a v�zbe, ki�sznak a partra, s visszafutnak a puszt�ra.

- Az emberben is megvan az a hazaszeretet - bizony�t� a m�zeskal�csos, aki m�r sok k�nyvet olvasott, azokb�l ismerte ezt a nyavaly�t.

- A bizony! - magyar�z� a szappanyosn� - hazafutottak a tehenek, mert otthon hagyt�k a kisborj�ikat. Az volt a hib�s, aki elv�lasztotta az �dessz�l�ket a fiaikt�l.

- No, �n m�st �rzek - mondta a csizmadia, akinek hivat�sa, hogy szkeptikus legyen. - Sokszor hallottam �n azt, hogy ravasz bety�rok, mikor sz�t akarj�k zavarni a guly�t, azt cselekszik, hogy a pip�jukba kalapzs�rt tesznek. Mikor annak f�stj�t meg�rzi a szarvas �llat, egyszerre mind megvadul, s szertesz�t futamodik: akkor azt�n a fut�bety�r k�nnyen kiszak�t bel�le egy falk�t. �reztem �n az el�bb ilyenforma b�zt.

- M�gsem futott el, kom�m, t�le. (Ezen azt�n nevettek.)

- No meg�llj, gub�s! Sz�lljunk csak ki a partra!

De �ppen nem tal�lta a k�t morva hajcs�r ezt a marhaextemporiz�ci�t[24] se nevetni val�nak, sem pedig �llatismei �rtekez�sre alkalmasnak. Azok olyan lament�l�st vittek v�ghez, mint a k�rvallott cig�ny.

Az �reg r�v�sz tudott t�tul, s megvigasztal� �ket.

- Nem kell ugatni, atyafiak. Nye styek�ty.[25] Nem lopta el az guly�sbojt�r a teheneiteket. Rendes ember az. Hiszen itt van a s�vege mellett a nagy r�z, a k�t D. V. bet�vel, ami nem azt teszi �m, hogy "Dugdel, Veddel", hanem azt, hogy Debrecen V�rosa". Nem szabad annak a tehenekkel elsz�kni. Mire visszaker�l�nk, mind ott lesznek azok egy rak�son az �ll�sban. Megker�ti azokat a bojt�r. Hisz a kuty�ja is vele ment, az is ki�szott. Majd azut�n, ha �jra besz�ll�tjuk a csord�t, a teheneket h�rmas�val �ssze kell k�t�zni, a bik�t meg a szarv�n�l fogva a vaskarik�hoz kell k�tni, �gy azt�n sz�pen �tj�nnek. Csak a r�vp�nzt kell m�g egyszer megfizetni.

... J� m�sf�l �r�ba ker�lt, am�g a komp a t�ls� partra �tkelt, am�g kirakodott meg berakodott, s azt�n ism�t visszat�rt az innens� partra.

A hajcs�rok futottak a dombon �ll� r�vh�zhoz, s kerest�k a teh�ncsord�t.

De biz azt nem l�tt�k sehol.

A l�kupec azt mond�, hogy a b�sz�lt vad�llatok nyargalv�st futottak arra a reketty�s fel�, ut�nuk a guly�sbojt�r meg a kuvaszkuty�ja, de csakhamar elt�ntek a f�zf�k k�z�tt. Nem tartott�k azok magukat az orsz�g�thoz, hanem szaladtak sz�lment�ben, valamennyinek a szarva a f�ld fel� ford�tva, a farka meg fenn a leveg�ben, mint mikor a marh�k bog�rzanak.

Egy elk�sett fazekas, tepsikkel megrakott szeker�vel j�tt onnan �jv�ros fel�l, az elreg�lte, hogy � m�r ott valahol a Hortob�gyon tal�lkozott egy csorda szarvasmarh�val, akik b�mb�lve loholtak a z�mi dombok ir�ny�ban, ut�nuk egy lovas leg�ny kuty�val. �tba esett a Hortob�gy vize, abba beleugr�ltak, akkor azt�n a nagy n�dast�l nem lehetett t�bbet l�tni, se csord�t, se lovast.

A r�v�szgazda odafordult a k�t sz�jt�t� hajcs�rhoz.

- Most kee m� ugatnyi, atyafiak!


9.

Az ohati puszta a "cifra m�nes" legel�je.

A kar�mt�l, a puszta k�zep�r�l, eg�sz a kerek �galj�ig nem l�tni m�st, mint legel� lovat. Van ott mindenf�le sz�n�, amilyent csak a magyar nyelv gazdags�ga k�pes kifejezni: pej, sz�rke, fekete, h�ka, kesely, alm�s, babos, szepl�s, r�zderes, vasderes, s�rga, fak�, meg feh�r is (ami ritkas�g fiatal csik�ban). Bizonyosan ez�rt a tarka vegy�let�rt h�jj�k "cifra" m�nesnek. A "nemes" m�nes megint m�s! Ott csak egyfajta, egysz�n� l� van.

Debrecen v�rosa valamennyi l�tart� gazd�j�nak a kanc�i mind ide vannak kicsapva. Nem is l�tnak azok ist�ll�t t�len-ny�ron; csak a szaporulatr�l sz�mol be �venk�nt egyszer a sz�mad� csik�s.

Itt n�vekednek fel azok a j� homokj�r� lovak, amik�rt messze f�ldr�l elj�nnek v�s�rra, mert nem minden l� v�lik be homokos �ton, a hegyi l� ki�ll, ha az alf�ldi utat megk�stolja.

Egyes csoportokban sz�tsz�rva l�tni �ket a vez�rm�n k�r�l, szorgalmasan legel�szve. A l� mindig eszik. Azt mondj�k di�kos emberek, hogy m�g Jupiter �tkozta meg a lovat, mikor Minerva megteremtette, azzal az �tokkal, hogy mindig egy�k, soha j�l ne lakj�k.

N�gy-�t csik�sbojt�r �rzi l�h�ton az ezernyi szilaj parip�t, karik�s ostorral t�r�tve meg az elkalandoz�kat.

A tany�n minden azonm�d van, ahogy a guly�n�l, a kar�m, vasal�, a sz�lfog� �s a csordak�t; csakhogy itt nincsen se talig�s, se �rvat�zeg, se �riz� komondor, a szilaj m�n nem t�ri a kutyafajt maga k�r�l, ak�r kuvasz, ak�r farkas: agyonr�gja.

Mikor a d�l k�zeledik, a szertesz�t legel�sz� csoportok kezdenek a nagy k�t fel� h�z�dni.

K�t szek�r k�zeledik a kar�m fel� a hortob�gyi nagy h�d fel�l.

A sz�mad� csik�s, t�mzsi, v�llas, csontos �regember, szeme el� tartva a tenyer�t erny�nek, messzir�l r�ismer a j�vev�nyekre - a lovaikr�l.

- Az a K�d�r Mih�ly uram, az egyik, a m�sik meg a Pelik�n kupec... Tudtam el�re, hogy ma megtisztelnek, amint a kalend�riumba ben�ztem.

- H�t az is meg van �rva a kalend�riumba? - k�rdi k�tekedve S�ndor bojt�r.

- Meg h�t, sz�g�m. Benne van a Cs�thy uram kalend�rium�ban minden, nemhi�ba �p�tett �kegyelme ABC-b�l cs�rd�t. Vas�rnap lesz az �nodi baromv�s�r, oda a Pelik�nnak lovakat kell vinni.

Helyes volt az asztron�mia. Csakugyan lovak v�gett j�ttek. K�d�r Mih�ly uram az elad�, Pelik�n Samu pedig a vev�.

K�d�r Mih�ly uramat bizonyosan mindny�jan ismerj�k. Sz�p, kerek k�p�, kisodrott bajusz�, mosolyg�s �br�zat� f�rfi, k�z�pen kidomborod� termettel; egy�bk�nt pedig zsin�ros dolm�nyban, sarkanty�s csizm�ban, kerek, p�rge kalap a fej�n, v�kony, hossz� p�lcika a kez�ben, fel�l kifaragott mad�rfejjel. �v� az egyik csapat l� ottan a tocsog� mellett, el�l a s�rga cs�d�rrel.

A Pelik�n Samu pedig egy csontos termet� f�rfi�, er�sen g�rbe orral, hossz� bajusszal, szak�llal, a h�ta �s a k�t l�bsz�ra kiss� hajlott a folytonos l�-kipr�b�l�st�l. Magas karim�j� turi s�veget visel darutollal, kock�s mell�nyt, kurta janklit �s �ngin�t bugyog�t, hossz� sz�r� csizm�kba h�zva, a szivart�rc�ja az oldalzseb�be dugva, kez�ben hossz� ny�lre tekert lovagkorb�cs.

Az urak, lesz�llva a szekereikr�l, odas�t�ltak a kar�mhoz, ahol a sz�mad� v�rt re�juk, azzal parol�ztak; mire a sz�mad� kiad� a rendeletet a bojt�roknak, s azzal megindultak a m�nes fel�.

K�t bojt�r l�h�ton, hatalmas ostorkongat�sokkal el�terelte azt a csoport lovat, mely k�z� a K�d�r Mih�ly uram tulajdona is el volt keveredve. Lehetett valami k�tsz�z szilaj csik� olyan, akihez m�g ember nem ny�lt soha.

Am�g a k�t bojt�r kar�jban kergette hossz� sorba elny�jtva a m�nest a szak�rt� bizotts�g el�, a l�kupec r�mutatott a gyepen �ll� bojt�rnak egy v�gtat� s�rg�ra, mely tetsz�s�t megnyerte.

- Ezt szeretn�m.

Arra a Decsi S�ndor, sz�r�t, dolm�ny�t levetve, jobb kez�be fogta az �sszeg�ngy�l�tett p�nyv�t, annak a v�g�t a bal kez�re csavarva, el�je ment a v�gtatva k�zeled� m�nesnek. Vill�mgyorsan vet� ki a hossz� k�telet a kip�c�zett kanca fel� s a hurok karik�ja matematikai pontoss�ggal tal�lt annak a nyak�ba, s egyszerre r�fojt�dott. A t�bbi parip�k nyer�tve rohantak od�bb, az elfogott ott maradt. H�nyk�dott, rugdalt �gaskodott, de hasztalan. Az az egy ember �gy tart� fogva a p�nyv�val, minta �rcb�l volna �ntve. Lobog�s ingujja v�gigcs�szott a karjain, olyan volt, mint azok az �g�r�g vagy r�mai szobrok: a l�szel�d�t�k. Egyik kez�vel a m�sik ut�n odah�zta a meghurkolt parip�t, minden ellenszeg�l�s dac�ra, eg�szen oda mag�hoz. Annak m�r ki voltak d�lledezve a szemei, a orrlyukai t�gultak, h�rg�tt, ha l�legzett. Akkor azut�n a bojt�r �t�lelte a l� nyak�t, valamit sugdosott a f�l�be, leoldotta a nyak�r�l a hurkot, s arra a szilaj �llat olyan szel�d lett, mint a b�r�ny: k�szs�ggel engedte a k�t�f�ket a sz�j�ba �s a fej�re illeszteni; mindj�rt odak�t�tt�k a l�kupec szeker�nek sarogly�j�hoz, aki nem k�sett egy darab s�s keny�rrel k�n�lni meg az �ldozat�t.

S ez az er�mutatv�ny m�g h�romszor ism�tl�d�tt, a S�ndor bojt�r egyszer sem t�veszt� el a dolg�t. Csup�n a negyedikn�l esett meg, hogy a hurok nagyon t�gra volt eresztve, s az elfogott kanc�nak, eg�sz a sz�gy�ig cs�szott le: ann�lfogva az, nem l�v�n fojtogatva, nem adta meg mag�t olyan olcs�n, s�t ink�bb elkezdett r�gkap�lni, fic�nkolni, s nagy darabon maga ut�n hurcolta a p�nyv�n�l fogva a csik�st, de ez utolj�ra m�giscsak er�t vett rajta, s odavezet� a megf�kezett vad�llatot az urakhoz.

- H�t bizony, szebb mulats�g ez, mint a karambolp�rti a Bik�ban! - mond� Pelik�n Samu K�d�r Mih�ly uramhoz fordulva.

- Nincs �m ennek egy�b dolga - mond� r� a der�k c�vis.

A l�kupec el�vette a szivart�rc�j�t, s megk�n�lta egy szivarral a bojt�rt. Decsi S�ndor vett bel�le, s elserkentve a masin�t, r�gy�jtott �s f�jta a f�st�t.

A n�gy remond�t[26] elosztott�k a v�s�rl� kocsija mell�. Kett� a sarogly�hoz, harmadik a nyerges mell�, negyedik a rudas oldal�hoz.

- Bizony, bar�tom, maga hatalmas egy leg�ny - mond� Pelik�n uram, maga is szivarra gy�jtva a S�ndor bojt�r t�z�n�l.

- H�t m�g ha beteg nem lett volna... - d�rm�g� a v�n sz�mad� csik�s.

- Nem voltam �n beteg! - hencegett a bojt�r, a fej�t dacosan felh�nyva.

- H�t mi a fr�nya volt�l? Mikor h�rom napig ott fek�dt az ember a m�tai ispit�lyban?

- Nem fek�dt az ember az ispit�lyban! Hisz az a lovaknak val�!

- H�t mit csin�lt az ember?

- H�t be volt r�gva az ember, ahogy duk�lt.

Az �reg sz�mad� v�gigsodorintotta a bajusz�t, s megel�gedett bosszankod�ssal d�rm�g�:

- Ilyen ez a bety�rn�p! Dehogy �ruln� el, hogy valami baja esett, a vil�g�rt!

Ekkor azt�n a fizet�sre ker�lt a sor.

A n�gy fiatal l�nak az �r�ba nyolcsz�z forintban alkudtak meg.

Pelik�n uram el�h�zott a bels� zseb�b�l egy n�gyr�t �sszehajtott darab fisl�der b�rt (ez volt a t�rca), s az abban lev� nagy csom� papiros k�z�l kikeresett egyet.

Nem volt ott bank� egy csepp sem, mert az csupa mer� v�lt� volt; �res �s kit�lt�tt.

- �n p�nzt sohasem hordok magammal, csak v�lt�kat - rebeg� a kupec. - Ezeket hi�ba raboln�k el t�lem, a tolvaj csak mag�t tenn� vele szerencs�tlenn�. �n ezzel fizetek.

- �n meg elfogadom - hagy� helyben K�d�r Mih�ly uram. - Pelik�n uram al��r�sa k�szp�nz.

�r�szersz�m is volt Pelik�n �rral. Bugyog�zsebben a sr�fra j�r� kalam�ris, csizmasz�rban a kalamus.

- Mindj�rt lesz itt �r�asztal is - mond� Pelik�n. - Hozza ide, tisztelt bojt�r �r, a parip�j�t, ha meg nem s�rten�m vele.

A Decsi S�ndor lov�nak a nyerg�n alkalmasan ki lehetett t�lteni a v�lt��rlapot. A bojt�r figyelemmel n�zte ezt a munk�t.

De nemcsak a bojt�r n�zte, hanem a lovak is. Ugyanazok a szilaj csik�k, akiket n�gyszer megzavartak, akik k�z�l n�gyet k�t�llel kifogtak, mint a k�v�ncsi gyermekek sereglettek �ssze, legkisebb f�lelem n�lk�l a t�rsas�g k�r�l. (Igaz, hogy K�d�r uram debreceni pereccel trakt�lta �ket.) Egy alm�spej csik� �ppen a kupec v�ll�ra tette a fej�t, �gy b�mult rajta kereszt�l. Persze, egyik�k sem l�tott m�g v�lt��rlapot kit�lteni.

Val�sz�n�, hogy mindny�juk hallgatag beleegyez�s�vel tette meg Decsi S�ndor a maga �szrev�tel�t.

- Mi�rt tetszett az �rnak arra a papirosra �rni, hogy nyolcsz�ztizenk�t forint �s tizennyolc krajc�r, holott csak nyolcsz�zban alkudta ki a lovakat?

- H�t az az�rt van, tisztelt bojt�r �r, hogy �n az �ru �tv�tel�n�l r�gt�n k�szp�nzzel tartozom fizetni. M�rmost nagyon tisztelt K�d�r Mih�ly nagyuram ennek a v�lt�nak a h�t�ra oda�rja a nev�t, s ez�ltal ennek a v�lt�nak "forgat�j�v�" lesz; akkor mindj�rt holnap reggel beviszi ezt a takar�kp�nzt�rba: ott kifizetik neki a nyolcsz�z forintj�t, de leh�zz�k bel�le a tizenk�t forint, tizennyolc krajc�rt, mint kamatot, s ez�rt �n csak h�rom h�nap m�lva adom meg a p�nzt, addig haszn�lom.

- S ha Pelik�n �r nem fizet a takar�kp�nzt�rn�l?

- H�t akkor a p�nzt K�d�r Mih�ly nagyuramon veszik meg. Az�rt van nekem hitelem.

- M�rmost �rtem. H�t erre j� a v�lt�.

- H�t maga sohasem l�tott m�g v�lt�t, tisztelt bojt�r �r?

Decsi S�ndor nagyot nevetett erre. �gy villogott a sz�p feh�r fogsora nevet�s k�zben.

- Csik�sbojt�r! Azt�n v�lt�!

- L�ssa: a tisztelt pajt�sa a Lacza Ferenc, k�l�nb gavall�r, pedig az csak guly�sbojt�r. Az m�r tudja, hogy mire j� a v�lt�. N�lam van �ppen egy ilyen hossz� papirosa, ha meg akarja l�tni.

S kikereste a paksam�t�b�l, odatartotta a S�ndor szeme el�, majd a kez�be is adta.

T�z forintr�l sz�lt a lev�l.

A bojt�r b�mulva k�rdezi:

- H�t azt�n hogy ker�lt Pelik�n �r ismerets�gbe a guly�sbojt�rral? 'sz �gy tudom, hogy nem kereskedik tehenekkel.

- Nem az eny�m a szerencse, hanem a feles�gem�. Tetszik tudni, az asszonyomnak van egy kis �tv�s�zlete, amit a maga sz�ml�j�ra folytat: �n nem �rtom bele magamat. Egy p�r h�nappal ezel�tt hozz� j�n a tisztelt Lacza Ferk� �r, s odahoz egy p�r ez�st f�l�nf�gg�t, hogy azt futtassa meg arannyal, de j� er�sen.

Mintha a dar�zs cs�pte volna meg a S�ndort erre a sz�ra.

- Ez�st f�gg�t?

- Az �m, sz�p filigr�nmunka ez�stf�gg�t. T�z forintba lett kialkudva az aranyoz�s. Meg is kapta, el is vitte. Bizonyosan nem a maga haszn�lat�ra vette. P�nze nem volt, h�t azt a v�lt�t hagyta ott �rte: D�m�t�r napkor majd bev�ltja.

- Ezt a v�lt�t?

A Decsi S�ndornak a szemei kimeredtek, az orrcimp�i t�gultak, olyan vigyori arcot csin�lt, hogy az ember azt hitte volna, hogy nevet, de a k�t kez�ben reszketett a v�lt�. Vissza sem ereszt�, olyan er�sen fogta.

- Ha olyan nagyon tetszik mag�nak az a v�lt�, h�t odaadom borraval� fej�ben - mond� Pelik�n uram nagylelk� raptus�ban.[27]

- De uram! Ez sok borraval�nak. T�z forint.

- H�t mag�nak persze hogy sok p�nz a t�z forint. �n sem vagyok olyan t�kkel�t�tt fej�, hogy t�z forintj�val dob�ljam a borraval�kat minden l�v�s�rl�sn�l, hanem hogy az igazat megmondjam, szeretn�k ett�l a v�lt�t�l valami j� titulus alatt elugrani, mint ahogy az egyszeri csizmadia elugrotta a sz�l�j�t.

- Valami hamiss�g volna tal�n ebben a lev�lben?

- Nincs biz abban semmif�le hamiss�g. Ink�bb nagyon is nagy az igazs�g. H�t majd �n megmagyar�zom: tess�k ide n�zni. Itt, ahol ez a sor �ll: T. c. Lacza Ferenc �rnak. Ut�na k�vetkezik: "lak�sa" - azut�n "fizetend�". H�t ide mind a k�t helyre azt kellett volna �rni, hogy "Debrecenben". H�t a feles�gem az ostoba asszony, ahelyett azt �rta oda: "Hortob�gyon". H�t ez val�s�ggal igaz. A Lacza Ferenc �r a Hortob�gyon lakik. S b�r legal�bb a hortob�gyi cs�rd�t �rta volna oda: azt tudom, hogy hol van, de hogy induljak �n el ezzel a v�lt�val keresni a Hortob�gyon a z�mi puszta utc�t, a numero nem tudom h�ny guly�s kar�mot, s kock�ztassam, hogy a komondorok a bugyog�mat megszabdalj�k? Jaj, de sok veszeked�sem volt nekem emiatt az asszonnyal. Legal�bb most azt mondhatom neki, hogy sz�z percent nyeres�ggel adtam t�l a v�lt�n, s nem lesz t�bb ungorkod�sunk emiatt. H�t csak fogadja el, tisztelt bojt�r �r. Maga meg tudja venni a guly�sbojt�r �ron a t�z fl�rest, mert maga nem f�l se �t�le, se a kuty�j�t�l.

- K�sz�n�m, uram! Nagyon k�sz�n�m.

A bojt�r �sszehajtotta a v�lt�t, s eltette a dolm�nya zseb�be.

A leg�ny ugyan nagy elismer�ssel ad�zik a t�z forint borraval��rt - s�g� K�d�r Mih�ly uram a sz�mad� csik�snak. - A nagylelk�s�g megtermi gy�m�lcs�t.

(K�d�r Mih�ly uram h�rlapokat olvasott f�rfi� volt; j�ratta Vas�rnapi �js�got �s a Politikai �jdons�gokat; ann�lfogva v�laszt�kos st�lusban besz�lt.)

- Nemigen oda verg�l[28] biz annak az �r�me - d�rm�g� vissza a sz�mad� csik�s. - Hisz a S�ndor is tudja j�l, hogy a Lacza Ferk� elment m�r nagy kond�ci�ba Morvaorsz�gba, m�g a m�lt p�nteken, azt sohasem l�tja t�bbet, se ama gy�nge t�z forintokat. Hanem hogy a f�gg�kre n�zve van tiszt�ban. Mer h�t le�nyf�le van itt a sarogly�ban.

K�d�r uram a sz�ja el� tette a p�lcik�ja mad�rfej�t.

- H�h! Ez m�r nagyot v�ltoztat a t�nyek logik�j�n.

- Mert h�t, tetszik tudni, ez a fi� nekem keresztfiam. Szeretem a k�lyk�t nagyon. Senki �gy nem tud b�nni a m�nessel, mint ez a leg�ny. El is k�vettem mindent, hogy a katonas�gb�l kiszabad�tsam. Az a m�sik, a Ferk�, az meg az �n kom�mnak, a guly�s sz�mad�nak a keresztfia. Az is igen der�k leg�ny volna. Mind a ketten j� pajt�sok is voln�nak, ha az �rd�g, vagy nem tudom mif�le szellet azt a s�rga k�p� hajadont k�z�j�k nem dobta volna. Most amiatt ezek egym�st meg akarj�k enni. J� szerencse, hogy a kom�m azt a trafik�t kifund�lta, hogy a Ferk�t elk�ldje Morvaorsz�gba egy herceghez sz�mad� guly�snak. �gy azt�n helyre�ll a b�kess�g megint a Hortob�gyon.

- No, ez val�ban a leghelyesebb Kolumbusz toj�sa az Ariadn� fonal�b�l val� kibontakoz�sra.

A Decsi S�ndor vette �szre a s�g�s-b�g�sb�l, hogy �r�la foly a besz�d. A magyarnak nem term�szete a hallgat�z�s. Kit�rt el�le. Elhajtotta a m�nest az itat�hoz, ahol m�r a t�bbi falk�k is �sszegy�ltek. Ott azt�n volt dolga el�g. �t bojt�r volt, h�rom k�tg�m, ezer�tven l�. Minden bojt�rnak k�tsz�zt�zszer kellett a k�tg�met lehajtani, a vedret megmer�teni, a k�tostort felhajtani, a v�ly�t megt�lteni. Ez az � mindennapi mulats�guk - napj�ban h�romszor ism�telve. Nem panaszkodhatnak, hogy nincs el�g komm�ci�juk.

De a Decsi S�ndoron nem lehetett semmit �szrevenni. Olyan j� kedve volt, hogy madarat lehetett volna fogatni vele. Eg�sz nap f�ty�lt, danolt. Zengett a s�k puszta a kedvenc n�t�j�t�l.

Az�rt, hogy �n szeg�ny vagyok,
Fekete hat lovon j�rok;
Fekete hat lovam karcs�;
Magam vagyok nyalka fatty�!

A m�sodik meg harmadik bojt�r ut�na�nekelte a n�t�t, betelt vele az eg�sz ohati puszta. M�g m�snap is olyan j� kedve volt, reggelt�l napestig; azt szokt�k mondani: olyan nagy kedve van, mint aki vesztit �rzi.

Naplemente ut�n azt�n �jjel sz�ll�saikra terelt�k a m�neseket, mind valamennyit a kar�m k�zel�be, ahol reggelig egy�ttmaradnak.

A szolgagyerek ezalatt meghozta a h�t�n a k�zeli n�dasb�l a cserekly�t (ami �sszeg�zolt n�dat jelent). Ebb�l rakj�k meg estenden a csik�sok a p�sztort�zet, ezzel meleg�tik fel a vacsor�t a vasal�ban. S a csik�s esteb�dje eg�szen m�sforma, mint a guly�s�. Sz� sincs ott elt�vedt malacr�l, tokly�r�l, amir�l a te�trista csik�sok besz�lnek: hisz a sert�skond�k, juhny�jak t�l a Hortob�gy vizein legelnek, a csik�snak napi j�r�t kellene megtenni, ha malacot, b�r�nyt akarna suvasztani. Azt�n d�gh�sb�l elrakott tok�ny sem terem itt, amit a guly�s �gy emleget. A csik�s sz�m�ra a sz�mad� feles�ge f�z benn a v�rosban eg�sz h�tre val�t. S az �ri eledel, ak�rki mell� �lhet: "Feh�r ecetes - Kasz�s l� - K�lvinista mennyorsz�g - T�lt�tt k�poszta - Esp�kes". Mind az �t bojt�r egy�tt vacsor�l a sz�mad�val, s a szolgaleg�nyr�l sem feledkeznek meg.

A m�nes sem �gy tesz, ahogy a gulya naple�ldoz�s ut�n, ahol a szarvas barom, amint megitatt�k, egy csom�ban mind letelepedik, s hozz�fog a k�r�dz�shez, a l� nem ilyen filoz�fus, az m�g beleharap az �jszak�ba is, s am�g csak a hold vil�g�t, folyv�st ropogtatja a f�vet.

A Decsi S�ndornak ma cifra j�kedve van. Azt k�rdi a sz�mad�t�l a vacsor�hoz vil�g�t� �rt�z mellett:

- Ugyan, �des k�r�sztap�m uram, hogyan van az, hogy a l� eg�sz nap tud enni, m�g �jszaka is mindig k�szen van r�? M�r �nnekem, ha csupa marcaf�nkkal volna is tele a mez�, m�gsem lenne kedvem eg�sz nap t�ltekezni.

Az �reg sz�mad� m�g egy nyal�b n�dat vetett a hamvad� t�zre.

- H�t elmondom, sz�g�m, de ki ne nevessetek �rte. Mert ez r�gi mese. M�g abb�l az id�b�l val�, amikor a di�kok h�romsz�glet� kalapban j�rtak. Egy ilyen tint�s tenyer�t�l hallottam: az � lelke szenvedjen �rte, ha nem igazat mondott... H�t �gy volt az, hogy volt egyszer egy h�res szent, akit M�rtonnak h�ttak, most is megvan m�g, csak hogy nem j�r a Hortob�gyra. Hogy magyar szent volt, abb�l bizonyos, hogy mindig lovon j�rt... Volt azt�n itt a Hortob�gyon egy kir�ly, akit M�n-Mar�tnak h�ttak. Az�rt volt pedig ez a neve, hogy el tudta csalni Szent M�rton al�l azt a "m�nt", akin az a vil�gon szertesz�t j�rt. Itt tartotta Szent M�rtont mag�n�l vend�g�l, s a lov�t bek�t�tte az akolba. Egyszer azt�n Szent M�rton od�bb akart utazni kor�n reggel, s azt mondta a kir�lynak: "No m�r most add ide a lovamat, hadd megyek od�bb." A kir�ly azt mondta neki: "Nem lehet, mert a l� most eszik." Szent M�rton v�rt d�lig, akkor esm�g k�vetelte a lov�t: "Most nem mehet, sz�lt a kir�ly, mert a l� �ppen eszik." - Szent M�rton csak v�rt alkonyatig, s akkor megint megs�rgette a lova miatt a kir�lyt: "Bizony mondom, nem adhatom, mert a lovad most is eszik!" Ekkor azt�n megharagudott Szent M�rton, f�ldh�z csapta a kis k�nyv�t, elk�rom�totta a kir�lyt is meg a lov�t is: "No, h�t ragadjon hozz� a nevedhez a m�n, hogy soha el ne v�lhass t�le! Mindig egy�tt nevezzenek vele: az a l� pedig legyen arra el�tkozva, hogy mindig egy�k eg�sz naphosszat, �s sohase legyen j�llakva." Ez�ta van az, hogy a l� eg�sz nap legel, m�gsem l�t soha eleget... �nnekem �gy mondt�k, aki nem hiszi, menjen el a "hiszem-piszem"-orm�ra, ott tal�l egy vak lovat, att�l k�rdezze meg: az majd jobban elmondja, mert maga is ott volt.

A bojt�rok megk�sz�nt�k a sz�p mes�t. S azt�n ki-ki sietett a maga lov�t f�lkeresni, s a csendes, csillagos �jszak�ban elbaktatni a maga m�nes�hez.


10.

Gy�ny�r� sz�p tavaszi este volt, az esthajnal alig akart megv�lni az �gt�l, am�g azt�n mag�ra h�zta �jszakai takar�nak a sz�p patyolat k�d�ket, amik k�r�ltakargatt�k a f�ldhat�rt.

Az �jhold sarl�ja ott k�sz�r�lte m�r mag�t a z�mi halomhoz, f�l�tte ragyogott a szeret�k csillaga: az a kor�n fekv�, kor�n kel� csillag.

A csik�sbojt�r, a maga m�nes�t�l egy j� fut�snyira, kikereste mag�nak az �jjeli fekhely�t, ott leszedte a lov�r�l a nyerget takar�stul, kivette a kant�rt a fej�b�l, s azt a let�z�tt botj�ra akasztotta, a pokr�cot fel�l tette a nyeregre: az a v�nkos, sz�re a takar�.

El�bb azonban a vacsor�t�l megmaradt kenyer�t falatokra apr�zva, a tenyer�b�l odaad� a lov�nak.

- Nom�rmost te is mehetsz legelni. Vid�m lovacsk�m. Bezzeg te nem eszel eg�sz nap, mint a t�bbi lovak. Te mindig nyereg alatt vagy. S m�g azt akarn�k az urak, hogy mikor eg�sz nap nyargaltattalak, akkor fogjalak a masin�ba, s hajtsalak kutat h�zni! No, arra v�rjanak. Azt hiszik, a l� is olyan kutya, mint az ember? - Azt�n megt�r�lgette sz�pen a l� szemeit a lobog�s ingujj�val. - No, h�t keress j� f�vet magadnak, azt�n messze ne menj; mikor a hold lemegy, azt�n meg az a f�nyes csillag, akkor visszaj�jj ide. L�tod, �n nem k�tlek p�nyv�ra, mint a guly�s, nem teszlek b�k�ba, mint a paraszt. El�g ha azt mondom: "ica, Vid�m lovam!", egybe itt vagy.

Meg�rtette, hogyne �rtette volna? Amint a nyerg�t�l, zabl�j�t�l megszabadult, nagyot ugrott a l�, felh�nyta a h�tuls� l�bait, azt�n f�ldh�z v�gta mag�t, kett�t-h�rmat henterg�z�tt a h�t�n, az �g fel� kalimp�lva a n�gy l�b�val, azt�n gyorsan cs�l�kre kapott megint nagyot r�zk�dott, egyet nyer�tett, s nagy r�h�gve nekiindult a timp�s p�zsitnak, hossz� fark�val v�delmezve mag�t a dong� �jjeli bogarak ellen.

A csik�s pedig v�gigheveredett a fekhely�n, a p�zsitos f�ld�n. F�ls�ges egy �gy! P�rn�ja az eg�sz kerek puszta, superl�tja[29] a csillagos �gbolt.

K�sz �jszaka van m�r. De az�rt a f�ld, mint a csintalan, rossz gyermek, nem akar m�g aludni. Nem alhatn�k. Mindenf�le nesz van. S ez mind oly titokteljes. Harangsz� nem hallik de a v�rosb�l, sem kutyaugat�s a guly�s kar�mb�l, olyan messze van ide minden. A k�zel n�dasban a b�l�mbika b�g, mint valami elvadult l�lek; a mocs�rok f�lem�l�je, a n�di ver�b rikongat, cserreget; mell� ezernyi b�ka csin�lja a k�rust; k�zbekelepel a Hortob�gy malm�nak egyhang� pitl�je. Fenn a magas �gben panaszhang, b�cs�v�tel hangja ki�ltoz al�: v�ndor ludak, darvak sz�llnak rendes sorban; alig l�tni �ket a csillagos �gen. Egy-egy s�r� gomoly sz�nyog keveredik fel, s v�gigh�z a l�gben: az is olyan hang, mint a k�s�rtetzeng�s. K�zbe-k�zbe hangzik egy-egy l�nyer�t�s.

M�skor olyan j� alv� volt�l, szeg�ny csik�sbojt�r, amint a fejedet letetted a nyeregre, mindj�rt elaludt�l: most meg csak �gy n�zed a s�t�tk�k eget, s sz�l�tgatod a csillagokat, ahogy megtan�tott a neveikre a v�n k�r�sztap�d. Ott az �g k�zep�n, a "g�nc�l t�r�t�je", aki sose mozdul a hely�b�l, amott az a p�ros a "bojt�r kett�se", az a sz�ne-v�logat� az "�rvale�ny pillant�sa". Ez a f�nyes ott az �g alj�n a "kasz�s csillag", de m�g f�nyesebb a "bujdos�k l�mp�sa". Az a h�rom ott a "h�rom kir�ly csillaga" - egy csoportban a "heteveny csillaga", s az, aki most mindj�rt lesz�ll a s�r� k�dbe, a "mennyorsz�g ablaka".

Mi haszna neki a csillagokat n�zni, ha nem tud vel�k besz�lni? Valami nagy teher �gy nyomja a sz�v�t, valami nagy sebben �gy v�rzik a lelke! T�n ha ki�nthetn� azt a nagy keser�s�get, ha elpanaszolhatn�, megk�nnyebb�lne ut�na. De amilyen nagy a puszta, olyan �res.

A f�nyes csillag is lesz�llt, a hold is al�mer�lt, a paripa abbahagyta a legel�st, s visszaj�tt a gazd�j�hoz. Sz�p csendesen l�ptetve j�tt, mintha f�lne, hogy f�lkelti, s a nyak�t el�reny�jtva, �gy vizsg�lta lesunyt fejjel, hogy alszik-e?

- Idej�hetsz, kedves lovam. Nem alszom m�g.

Erre a m�n vid�man r�h�gni kezdett, s azt�n maga is leheveredett a gyepre, oda a gazd�ja mell�, de csak �gy a cs�lkeire.

A bojt�r felt�p�szkodott, k�ny�k�re t�masztva az arc�t.

Volt m�r h�t, akivel besz�ljen. Egy lelkes �llat.

- L�tod? L�tod? Kedves lovam, Vid�m. Ilyen a le�ny! K�v�l arany, bel�l ez�st. Mikor igazat mond, annak is fele hazugs�g, mikor hazudik, annak is fele igaz... Sohasem tanulja azt ki senki... Te tudod, hogy milyen nagyon szerettem!... . H�nyszor megv�reztem az oldaladat a sarkanty�val, csakhogy hamar�bb odavigy hozz�!... H�nyszor hagytalak kik�tve a kapu el�tt, h�ban, s�rban, csikorg� id�ben, forr� naps�t�sben, te kedves, j� lovam! Ter�d nem gondoltam, csak �tet szerettem.

A m�n csak �gy befel� nevetett mag�ban, hogyne tudn� � mindezt? A biz �gy volt.

- Azt is tudod, hogy � mennyire szeretett engem!... R�zs�kat t�zk�d�tt a f�led mell�, p�ntlik�ba fonta a s�r�nyedet, cukros kal�ccsal etetett a tenyer�b�l... H�nyszor visszah�zott az �lel�s�vel, mikor m�r a nyeregben �ltem? Meg-meg �t�lelte a nyakadat, hogy m�g ott marasszon.

A paripa csendes hhhmmel d�rm�g�tt e sz�ra... Bizony azt tette.

- Am�g ez az �tkozott bety�r oda nem f�rt hozz�, s el nem lopta sz�v�nek fel�t! Lopta volna el h�t eg�szen! Tartotta volna meg mag�nak! Vitte volna el vil�gg�! Ne hagyta volna itt f�lig idvess�gnek, f�lig k�rhozatnak.

A m�n bizonyosan vigasztalni akarta, mikor a fej�t odatette a gazd�ja t�rd�re.

A csik�s elb�sultan d�rm�g�:

- Verje meg az Isten, veretlen ne hagyja, ki a m�s r�zs�j�t mag�nak szakasztja! Mert ha �n megverem, tudom, hogy az anyja is megsiratja.

A paripa a fark�val csapkodta a f�ldet, �r� is �tsz�llt a gazd�ja haragos indulatja.

De h�t hogy verem meg? Hiszen elbujdosott m�r az �perenci�ra. Nem vagy te t�tos, hogy hetedh�t orsz�gon ut�narep�lhess velem: csak itt maradsz velem az �n nagy b�natomban.

H�t biz ezen az �llapoton a m�n sem tudott v�ltoztatni. Megnyugv�s�t a neh�z sorsban azzal fejezte ki, hogy v�gigfek�dt a f�ld�n, s a nyak�t is elny�jt� a nagy fej�vel.

A bojt�r nem akarta megengedni, hogy a parip�ja m�g �lomnak adja a fej�t, m�g volt vele besz�lnival�ja.

Egy cuppogtat�s a sz�jjal, olyanforma, mintha cs�k volna, serkenti a m�nt.

- Ne aluggy�l m�g... �n sem alszom... Majd lesz id�, amikor nagyot pihen�nk... Addig is egy�tt maradunk... Sohasem hagy el t�bbet a gazd�d... Meg nem v�ln�k t�led, ha akkora aranyat k�n�ln�nak �rted, amekkora magad vagy... Te egyetlen h�s�ges �llatom... T�n nem tudom, hogy seg�tett�l a f�ldr�l f�lemelgetni a doktornak, a m�ndlimn�l fogva, mikor ott hevertem a puszt�n d�grov�son, hogy m�r a sasok vijjongtak k�r�l�ttem? Megfogtad a ruh�mat a fogaddal, �gy emelgett�l. �gy ni!... ugye, tudod?... Te kedves j�sz�gom!... Ne f�lj, nem megy�nk �t t�bbet a hortob�gyi h�don: nem t�r�nk be t�bbet a hortob�gyi cs�rd�ba!... Megesk�sz�m itt most a csillagos �gre, hogy soha, de soh�donsoha be nem l�pek azon a k�sz�b�n, ahol az a le�ny lakik!... Ne ragyogjanak r�m ezek a csillagok t�bbet, ha a szavamat megszegem... Enn�l a nagy sz�n�l a m�n is fel�llt a k�t els� l�b�ra, �gy �lt, mint a kuty�k, a h�tulj�n.

- Az�rt ne f�lj, nem v�n�l�nk itt meg... - folytat� a csik�s. Nem g�zoljuk mindig ezt a mez�t... Mikor kicsi gyerek voltam, akkor l�ttam �n lobogni sz�p, h�romsz�n� z�szl�kat, ut�nuk robogni nyalka husz�rokat... Irigyeltem �ket... Azut�n l�ttam sebben elhullani nyalka husz�rokat, s�rba leg�zolni sz�p sz�n� z�szl�kat... Nem lesz ez mindig �gy!... Majd elj�n a napja, kivessz�k az eszterhaj al�l azt a r�gi z�szl�t, ut�naered�nk j� ifj� leg�nyek: megt�rj�k a csontj�t a gonosz koz�knak... Odaj�ssz majd v�lem, ugye, �des lovam: trombitasz� ut�n.

Mintha m�r hallan� azt a trombitasz�t, felugrott a m�n, s az els� l�b�val v�gta a p�zsitot, s�r�ny�t felborzolta, fej�t f�lemelte, s �gy nyer�tett bele a csendes �jszak�ba. Valamennyi m�nl� a puszt�n, mint a t�bori �rszemek, visszanyer�tett a szav�ra.

- Ott v�gezz�k el majd ezt a dolgot!... Ott meggy�gyul a keser�s�g�nk, nem k�nnyhullat�ssal!... Nem a h�telen le�nynak m�rges pohar�t�l, m�rgesebb cs�kj�t�l, hanem becs�letes ellens�g kardj�t�l romlik el a testem. S azt�n, mikor ott fogok majd fek�dni a v�res csatamez�n, te ott maradsz n�lam, s vigy�zol f�l�ttem, am�g �rtem j�nnek, hogy eltemessenek.

S mintha ki akarn� pr�b�lni a lova h�s�g�t, �gy tett a leg�ny, mintha m�r meg volna halva, elvet� mag�t hanyatt a f�ldre, k�t kez�t elny�jtva mereven.

A paripa csak n�zte egy ideig, azt�n hogy l�tta, hogy a gazd�ja nem mozdul, odal�pett hozz�, h�trasunyva a k�t f�l�t, s elkezdte az orr�val taszig�lni a v�ll�t, s hogy az arra sem mozdult meg, iramban k�r�lfutkosta. Hogy m�g a dobog�sra sem �bred f�l, oda�llt mell�je, s a nyak�ba csatolt sz�r�t megfogta a fog�val, ann�l fogva kezdte azt emelgetni, m�g utolj�ra a csik�s elhagyta a tr�f�t, felnyit� a szemeit, s �tnyal�bolta a m�n nyak�t mind a k�t karj�val.

- Te vagy az �n egyetlen, h� t�rsam.

S a m�n val�s�ggal nevetett, felh�zta az �ny�t a fog�r�l, �gy fejezte ki a maga �r�m�t, s azt�n elkezdett t�ncolni, fic�nkolni, mint valami kiscsik�, af�l�tti �r�m�ben, hogy csak tr�fa volt ez a meghal�s. Utolj�ra azt�n levet� mag�t a f�ldre, s v�gigny�lt. M�r most h�t � is megtr�f�lta a gazd�j�t: � tesz �gy, mintha meg volna halva.

Besz�lhetett azt�n neki a bojt�r, cuppoghatott a sz�j�val, a l� meg sem moccant.

A bojt�r azt�n odatette a fej�t a l� nyak�ra, olyan volt az neki, mint egy v�nkos. A m�n felemelte a fej�t, l�tta, hogy a gazd�ja alszik, meg sem moccant volna hajnalhasad�sig.

M�g t�n akkor sem mozdult volna meg a paripa, ha valami neszt nem fogott volna.

De el�bb egy hangos horkant�ssal �breszt� fel a gazd�j�t. A bojt�r felugrott fekt�b�l. Azut�n a l� is fel�llt. Hajnalodott m�r, keleten s�rgult az �g alja.

A t�vol k�d�s f�ny�ben egy k�zeled� l�nak az �rnyk�pe volt l�that�. Nem �lt rajta senki. Ezt �rezte meg a csik�s lova.

Ez valami bitang l�. Valahonnan a guly�s kar�mokb�l szabadulhatott el. Tavaszkor r�juk j�n az indulat, hogy megunj�k a mag�nyos �letet ott az �kr�k orsz�g�ban, s ha elszabadulhatnak a p�nyv�r�l, futnak a szimat ut�n a legk�zelebbi m�nesig. Ott azt�n �sszerugdalkoznak a kanc�ikat f�lt� m�nekkel, ami ezeknek a k�r�val v�gz�dik, mert ezek nincsenek megvasalva.

Az�rt a bitang m�nt el kell fogni a csik�sbojt�rnak.

Hirtelen felkant�rozta a lov�t, h�t�ra dobta a nyerget, s a p�nyv�t a keze �gy�be k�sz�tve, el�je v�gtatott a gazd�tlan l�nak.

De nem kellett annak az elfogdos�s�hoz semmi p�nyva. Amint k�zelebb �rt, egyenesen odatartott a csik�s fel�, s �rvend� nyer�t�st hallatott, amit a csik�s parip�ja is viszonzott. Ezek �smer�s�k.

- Mif�le csudabuda ez? - d�rm�gte a bojt�r. - Hisz ez szakasztott olyan paripa, mint a Ferk� h�ka cs�d�re! Hol j�r m�r Morvaorsz�g fel�!

M�g jobban elb�mult, mikor a k�t l�, egym�ssal �sszetal�lkozva, r�h�g�ssel �dv�zl� egym�st, s enyelg�s�l egym�snak sz�gy�hez kapkodott.

- Ez val�s�ggal a Ferk� h�ka lova! Ott van a billog a tompor�n: L.F. S nagyobb igazs�g�rt, mellette a patk�r�g�s heged�se, ami csik� kor�ban �rte.

A paripa mag�val hozta a p�nyvak�telet, a c�vekkel egy�tt, amit a f�ldb�l kir�ntott.

- Hogy j�ssz te a Hortob�gyra, h�ka?

A bitang l� k�nnyed�n el hagyta mag�t fogni a fej�n maradt k�t�ln�l fogva.

- Hogy j�tt�l vissza, te h�ka? Hol van a gazd�d? - sz�lt hozz� a csik�s.

De ez a m�n bizony nem �llt vele sz�ba, ez nem �rtette az � szavait. Mit is tudna az olyan l�, aki �kr�k t�rsas�g�ban t�lti el az �let�t?

A csik�s elvezette az elfogott parip�t a korl�trekeszt�khez, s oda bez�rta a soromp�val.

Azut�n jelent�st tett az esetr�l a sz�mad�nak.

Mire a nap felh�gott az �gre, erre a titokra is megder�lt a vil�goss�g.

A z�mi puszta fel�l szaladt nagy loholva a talig�s fi�. S�veg sem volt a fej�n, �gy sietett.

Messzir�l megismerte a Decsi S�ndort, egyenesen �fel�je tartott.

- Cs�s j� reggelt k�v�nok, S�ndor b�csi! Nem j�tt ide a h�ka?

- De biz idej�tt. H�t hogy szalajtott�tok el?

- R�j�tt a bolondja. Eg�sz nap nyer�tett. Mikor vakarni akartam, majd kiverte a szemem a fark�val, �jjel azut�n elszabadult a p�nyv�val egy�tt, az�ta mindig szaladok ut�na.

- H�t a gazd�ja h� lett?

- A m�g alszik, nagyon belef�radt a hajcih�be.

- Mif�le hajcih�be?

- H�t ami harmadnapja t�rt�nt. Nem hallotta m�g S�ndor b�csi? A polg�ri r�vn�l megbomlottak a tehenek, akiket a morva uras�g �sszevett, egyszerre csak lelket l�ttak, szelet fogtak, mind kiugr�ltak a kompb�l, bik�stul, s egyenest hazaszaladtak a z�mi tany�ra; a bojt�r nem b�rta �ket megford�tani, maga is visszaj�tt vel�k.

- H�t a Lacza Ferk� most itthon van?

- De kicsi h�ja, hogy agyon nem csapta a sz�mad� guly�s. No, m�g olyan cifr�n nem hallottam k�romkodni a sz�mad�t, mint mikor a teh�nfalka csak berohant estefel� a puszt�ra, ut�na a Ferk� b�csi. Csak �gy szakadt a tajt�k a lov�r�l. A bik�nak meg az orr�n j�tt ki a v�r. Ej, de volt kelete az akaszt�facifr�z�nak meg a kutyafogantatt�nak. A botot is felemelte a bojt�rra h�romszor a gazda, csak �gy suhogott a leveg�ben, de az�rt csaknem �t�tt r�.

- H�t azt�n a Ferk� mit mondott?

- Nem mondott az egyebet, mint hogy � nem tehet r�la, ha a barmok megbomlottak. "Bizonyosan valami babon�t csin�lt�l vel�k, akaszt�fa!" - azt mondta a gazda. "M�r minek csin�ltam volna?" "H�t annak, hogy el�bb te magad bolondult�l meg, neked is beadott valami netrebuly�t az a s�rga r�zsa, mint a Decsi S�ndornak!" Ekkor azt�n a S�ndor b�csir�l kezdtek el besz�lgetni, de m�r azt nem hallottam, hogy mit, mert engem pofon vertek, elkergettek, hogy mit hallgat�zom? Nem nekem val� a m�g.

- H�t �nr�lam is besz�ltek? Meg a s�rga r�zs�r�l?

- �n nem tudom, mi a sz�sz az a s�rga r�zsa? Annyit tudok, hogy mikor m�lt p�nteken �gy volt, hogy a teheneket elhajtj�k, a Ferk� b�csi bement a kar�mba a tariszny�j�t kihozni, h�t akkor a sz�re ujj�b�l kih�zott egy tarka keszken�t, abba volt bel�takarva egy s�rga r�zsa, azt sok�ig szagolgatta, m�g a sz�j�hoz is nyomta, azt hittem, meg akarja enni, azut�n kih�zta a kalapja b�l�s�t, az al� bedugta a s�rga r�zs�t, �gy tette fel a fej�re. Ebben lehetett a babona.

A csik�s akkor�t �t�tt a botja bunk�s v�g�vel az �tj�ban �ll� �k�rfarkk�r�ra, hogy az szertesz�t rep�lt.

- H�t m� mit v�tett keednek az a kir�lyd�rda?

Nem annak volt ez az �t�s sz�nva...

- H�t m�r most mi lesz megint? - k�rdez� a leg�nyk�t�l a csik�s.

- M�rmint tegnap el�ker�ltek a morva hajcs�rok is gyalogsorban. Azt�n megh�nyt�k-vetett�k a dolgot a sz�mad�val. Most m�r majd Tiszaf�red fel� fogj�k hajtani a teheneket, de borjastul valamennyit. A h�dr�l csak nem ugr�lnak le. Azt mondj�k, a borjaik�rt szaladtak haza. De a Lacza csak �gy nevet mag�ban.

- S megint a Laza Ferk� fog vel�k menni?

- Alkalmasint, mert az�ta mindig �szt�k�li a sz�mad�. De a bojt�r nem akar m�g cihel�dni. Azt hajtja, hogy egyn�h�ny nap kell a marh�knak, hogy kif�jj�k magukat a nagy szalad�st�l, maga is eg�sz nap alszik, mint egy darab fa. Nem tr�fa �m a polg�ri r�vt�l a z�mi kar�mig nyargalni egy hujj�ban. H�t m�g k�t napot engedett neki a sz�mad�.

- Kett�t? �ppen kett�t? Sok is lesz az!

- �n nem tudom.

- De �n tudom. Vagy m�g t�bb is lesz abb�l a pihen�nap!

- Jaj sietek, hogy mire felt�p�szkodik, otthon legyen a h�ka lova. Mert mikor a sz�mad� a bojt�rt szidja, a bojt�r meg rajtam t�lti a bossz�j�t. No de legyek csak egyszer bojt�r, majd nekem is lesz talig�som, akit h�tba verjek. Isten meg�ldja, S�ndor b�csi.

- Meg�ldott m�r.

A leg�nyke felkapott a h�ka h�t�ra, csak �gy a sz�r�re, kez�be kapta a k�t�f�ket, s a k�t mez�telen sark�val elkezdte a l� oldal�t d�g�ny�zni. De a h�k�nak nem akar�zott az innen elmen�s sehogy, egyre forgott maga k�r�l, mind vissza akart menni a m�neshez; utolj�ra azt�n a csik�s megsz�nta, el�vette a karik�s ostort, j�t h�zott vele a l� in�ra, s m�g ut�nadurrantott kett�t-h�rmat, arra azt�n a cs�d�r sz�gy�be v�gta a fej�t, s v�gtatott ki a s�k puszt�ra, amerre egyenes; a fi�nak el�g dolog volt a k�t mark�val a s�r�ny�ben j�l megkapaszkodni.

A csik�sbojt�r helyben volt m�r a maga dolg�val.

- Azt�n vidd meg a Lacza Ferk�nak, hogy k�sz�nteti Decsi S�ndor! - ki�lta a v�gtat� suhanc ut�n, de az m�r hallotta is, nem is a r�b�zott izenetet.


11.

M�snap a csik�sbojt�r bement a kar�mba, s azt mond� a sz�mad� gazd�nak:

- Valami dolgom van, ap�muram, k�rek sz�pen egy f�lnap szabads�got ma d�lut�nra. Est�re visszaker�l�k.

- Megadom a szabads�got, sz�g�m, de csak azzal a megk�t�ssel, hogy nem m�gy a hortob�gyi cs�rd�ba. Tudod m�r?

- Becs�letemet hagyom itt, hogy be nem teszem a l�bamat a hortob�gyi cs�rd�ba.

- Akkor meg is tartod.

(Azt elhallgatta a bojt�r, hogy "ha csak �gy nem visznek oda leped�ben".)

F�lledt, meleg d�lut�n volt, mikor nekiindult, az �gnek olyan sz�ne volt, mint az �r�s sav�nak; p�r�val volt teli az eg�sz l�g. A d�lib�bnak k�l�n�s j�tsz� kedve volt ma. A kis mad�rk�k mind el�ltek a f�ben, egy sem �nekelt odafenn. Ellenben a b�g�ly, dong� meg a sok muslica ann�l veszettebb kedv�ben volt. Emiatt nagyon lassan bandukolt a paripa, mert egyre kap�l�znia kellett a h�tuls� l�b�val meg a fej�vel, hogy a mar� sz�rnyeket elverje mag�r�l. Az�rt nem t�vesztette el az utat. Pedig a kant�r is laz�n l�gott a csik�s kez�ben. Az ember maga is �rzi, hogy valami zivatar k�zel�t.

Egyszer csak el�rt�k a Hortob�gy h�dj�t, azt a monument�lis remek�t az igaz szittya �p�t�szetnek.

- Oh�! - rezzent fel a csik�s. - Erre nem megy�nk r�, �des lovam. Tudod, megfogadtam a csillagos �gre, hogy a hortob�gyi h�don �t nem megyek t�bbet.

De azt nem fogadta meg, hogy a Hortob�gy viz�n �t nem fog kelni.

Leker�lt h�t a malom al�, s ahol a v�z sek�lyesen elter�lt, ott g�zolt �t rajta. Egy kicsit �sztatott is, de az nem v�t sz�mot, od�ig megsz�rad rajta a forr� napt�l a rojtos gatya. A hortob�gyi cs�rda fel� �getett.

Itt m�r sebesebben igyekezett a paripa, v�gan nyihar�szva. A cs�rda udvar�b�l is hasonl� v�g nyer�t�s fogadta, ott volt m�r kik�tve egy ak�cf�hoz a pajt�s, a h�ka.

Tulajdonk�ppen udvarr�l nem lehet sz� a hortob�gyi cs�rd�n�l, mert annak a nagy sz�ki f�ves t�rnek, ami a vend�gl�t meg az ist�ll�t, f�lszert el�zi, nincs semmi ker�t�se, hanem az�rt m�gis udvar az, mert asztal van r� kiter�tve s amellett k�t hossz� l�ca: ott iddog�lnak a vend�gek a f�k alatt.

A csik�s leugrott a lov�r�l, s megk�t�tte azt a k�t�f�kn�l fogva a m�sik ak�cf�hoz, nem ahhoz, amelyikhez m�r a h�ka volt k�tve.

Egy p�r hossz� f�l� paripa is eml�lkedett ott a kertpal�nk �rny�k�ban, a kihajl� l�cium ut�n ny�jtogatva a nyak�t, amit nem b�rt el�rni. A lovagjaik ott �ltek az ak�cf�k alatt az asztaln�l, ebben a rekken� melegben is nyakukban a kiford�tott bunda. Ilyenkor az �rny�kot tart. Iddog�ltak olcs� karcost z�ld kl�zlib�l, s danoltak hozz� valami v�geszakadatlan p�sztorn�t�t, egyhang�, unalmas dan�ra. Juh�sz volt mind a kett�; annak a lova a csacsi.

A Decsi S�ndor le�lt a l�ca t�ls� v�g�re, a furk�sbotj�t v�gigny�jtva az asztalon, s n�zte, hogy duzzadnak a l�t�hat�ron azok a f�nyes fellegek, a f�ld sz�le pedig eg�sz s�t�tk�k lesz. E helyen s�rga oszlop emelkedik fel, az a sz�lanya.

A k�t juh�sz egyre f�jta:

Mikor a juh�sz bort iszik,
Sz�lke szam�r szomorkodik,
Ne szomorkodj, sz�lke szam�r,
Majd elmegy�nk a ny�j ut�n.

A csik�s megsokallta m�r a sok gajdol�st, odamordult.

- J� lesz m�r, Pesta, abbahagyni ezt a jeruzs�lem-betlehem n�t�t, azt�n fel�lni arra a sz�lke szam�rra, s ell�ty�gni a ny�j ut�n, mert meg�zik a bunda.

- Ejnye, de kiford�tott kedv�ben van ma a Decsi S�ndor.

- De majd m�g a b�r�det is ki tal�lom ford�tani, ha sokat ak�ciuskodol velem! - sz�lt oda a csik�s, ingujj�t k�ny�kig felt�rve. ("J�" annak most minden ember, aki el�tte l�batlankodik.)

A k�t juh�sz �sszes�gott. Tudj�k �k m�r a pusztai regul�t, hogy amely asztalhoz a csik�s le�l, oda a juh�sznak csak engedelemk�r�s mellett szabad lekuporodni, s ha azt mondj�k "elmehetsz", h�t takarodni kell.

Az egyik kopogtatott az asztalon a palack fenek�vel.

- Fizess�nk h�t! J�n az id�!

A kopogtat�sra kij�tt a cs�rd�b�l a kocsm�rosle�ny. �gy tett, mintha meg sem l�tn� egyszerre a csik�sbojt�rt, csak a k�t juh�sszal v�gzett, �sszesz�m�totta a boraikat, visszaadott nekik r�zp�nzben a kutyanyelveikb�l, s let�r�lte ut�nuk az asztalt, ahol el�nt�tt�k a bort.

Azok felkaptak a szamaraikra, s csak azut�n, hogy eg�sz biztoss�gba helyezt�k magukat, folytatt�k a n�t�t truccosan, nagy kutyafutt�ban:

Hat j� kuty�m farkas nyom�n,
K�t bojt�rom k�t oldal�n,
Magam megyek a derek�n:
Sz�lke szam�r a h�tulj�n.

Csak azut�n, hogy ezek elkotr�dtak, sz�l�t� meg a le�ny a bojt�rt.

- No, h�t azt sem mondod, hogy "befellegzett!", kincsem galambom?

- Decsi S�ndor az �n nevem - d�rm�g� mogorv�n a bojt�r.

- J�l van, m�lt�s�gos �r. Pardon, gr�cia, ha megb�ntottam! H�t nem tetszik bes�t�lni az iv�szob�ba?

- K�sz�n�m. J� nekem idekinn is.

- Odabenn volna �m rangj�hoz ill� t�rsas�g.

- Tudom. L�tom a lov�r�l. Majd kij�n az ide, �nhozz�m.

- H�t mit tetszik parancsolni? Hozzak bort? Vereset? Feh�ret?

- Nem iszom bort. Adjon nekem palackos sert.

A palackba fojtott sert nem lehet megm�rgezni, mert az kifut, ha egyszer a dug�j�t kih�zz�k.

A le�ny el�rtette a szemreh�ny�st, s csak elfojtotta mag�ba a keser�s�g�t. Nemsok�ra visszat�rt egy palack s�rrel, odatette a leg�ny el�.

A bojt�r hetyk�n f�rmedt r�:

- H�t szab�leg�ny vagyok �n? Hogy nekem egyes�vel adj�k a palackot?

- J�l van, j�l no! Csak ne haragudj�k a m�lt�s�gos �r. Egybe itt leszek vele.

Hozta azt�n eg�sz nyal�bbal a palackot, odarakta a leg�ny el� sorban mind a hatot.

- Most m�r j�l van!

- Kih�zzam a dug�j�t?

- K�sz�n�m, magam is �rtek hozz�.

Azzal fogta az els� palackot, oda�t�tte a nyak�t az asztal sz�l�hez, az �veg feje let�rt, akkor azt�n kit�lt� bel�le a habz� sert a nagy poh�rba.

�gy azt�n dr�g�bb a ser, mert az elt�rt palacknak az �r�t is meg kell fizetni; de h�t "az �r pokolban is �r"!

A le�ny neg�desen ment tov�bb, durc�s kac�rs�ggal risz�lva a cs�p�it. Az a k�t aranyf�gg� csak �gy csilingelt a f�l�ben. A haja megint le volt m�r eresztve, nem volt a f�s�re t�zve, az is csak �gy lebegett a p�ntlik�s v�geivel ut�na. "Ha te �gy, �n is �gy!"

A csik�s ivott csendesen, egymag�ban. A le�ny v�gigd�dolta a folyos�n: "Ha te tudn�d, amit �n: ki bab�ja vagyok �n? Te is s�rn�l nemcsak �n..." A negyedik sort elv�gta a becsapott ajt�.

Mikor a le�ny �jb�l kij�tt, m�r h�rom let�rt nyak� �res palack volt az asztalon. Azokat az �vegcserepekkel egy�tt a k�t�ny�be szedte.

A h�rom palack s�r ut�n a leg�nynek is m�s kedve volt. Amint a le�ny ott sertepert�lt k�r�l�tte, csak �t�lelte egyszer a derek�t.

A le�ny nem is begyeskedett �rte.

- No? H�t lehet m�r pertu besz�lni veled? - k�rd� a leg�nyt�l.

- Mindig is lehetett. No, h�t mit akart�l mondani?

- K�rdezt�l valamit?

- Mi�rt van a szemed kis�rva?

- Az�rt, mert nagy �r�m�m van. K�r�m akadt.

- Kicsoda?

- A v�rv�lgyi v�n kocsm�ros. �zvegyember. Sok p�nze van.

- Hozz�m�gy?

- Hogyne menn�k, mikor visznek? Eressz el!

- "Hazudsz: hazafutsz; any�d mell� kuporodsz: annak is nagyot hazudsz."

S azzal levette a kez�t a le�ny derek�r�l.

- Iszol m�g t�bb sert?

- Hogyne inn�m.

- De majd ellustulsz a sok sert�l.

- Arra van most nekem sz�ks�gem. Hogy csillap�tsam t�zemet. Annak a m�siknak odabenn csak adj er�s bort, hadd melegedjen fel. Legy�nk egyform�k.

Annak a m�siknak odabenn bizonyosan nem mondta meg a le�ny, hogy itt van az egyik.

A csik�s seg�tett a dolgon. Elkezdett dalolni, azt a g�nyn�t�t, amivel a guly�st szokt�k bosszantani.

Sz�p, er�s hangja volt, ismerte azt az eg�sz Hortob�gy.

�n vagyok a petri guly�s!
�n �rz�m a petri guly�t.
A bojt�rom
Vizen, s�ron.
Magam a paplanos �gyon.

J�l gondolta! Alig volt v�ge a n�t�nak, m�r j�tt �kegyelme kifel� az iv�szob�b�l, mintha h�vt�k volna. A guly�s hozta az egyik kez�ben a v�r�s boros palackot meg a poharat a palackra bor�tva, a m�sikban a furk�sbotj�t; a palackot letette a csik�ssal szemben az asztal t�ls� oldal�ra, a botj�t v�gigfektette annak a botja mell�, s azt�n le�lt az asztalhoz, szemben a m�sik leg�nnyel.

Se nem parol�ztak, se nem �dv�z�lt�k egym�st, csak �gy fejjel b�lintottak, mint akik �rtik a t�bbit.

- H�t m�r visszat�rt�l az utadb�l, pajt�s? - k�rd� a csik�s bojt�r.

- De majd megint folytatom, ha kedvem szottyan.

- Elm�gy Morvaorsz�gba?

- Ha m�st nem gondolok, elmegyek.

Erre ittak egyet.

Kis id� m�lva megint k�rdezi a csik�s.

- H�t ez�ttal asszonyt is visz�l magaddal?

- Nem tudn�m, hol venn�m az asszonyt.

- Mondok: az �desany�dat.

- Dejsz az ott nem hagyja a debreceni kofa �ll�s�t eg�sz Morvaorsz�g�rt.

Erre megint ittak egyet.

- H�t azt�n elb�cs�zt�l m�r az �desany�dt�l?

- Elb�cs�ztam.

- Besz�molt�l mindennel a sz�mad� gazd�nak?

- Besz�moltam.

- Nincs m�r senkin�l semmi tartoz�sod?

- De furcs�kat k�rdezgetsz t�lem! Nem tartozom �n a papnak sem! Mi bajod vele?

A csik�s megcs�v�lta a fej�t, s azt�n m�g egy s�r�spalacknak t�rte el a nyak�t. A pajt�snak is akart t�lteni bel�le. Az letakarta a tenyer�vel a pohar�t.

- H�t nem iszol az �n s�r�mb�l?

- Tartom a regul�t: "Serre bor - mindenkor: borra ser - sohasem."

A csik�s ki�r�t� maga az eg�sz palackot, s akkor elkezdett b�lcselkedni (ami megsz�llja az embert a s�rital ut�n).

- L�tod, pajt�s, nincs ut�latosabb hiba a vil�gon a hazud�sn�l. Egyszer hazudtam �letemben, azt sem a magam ments�g�re tettem. Most is megfekszi a lelkemet. Illik a hazud�s a juh�szokhoz, de nem a lovon j�r� leg�nyekhez. Annak a juh�sznak m�r az �sapja is hazugs�ggal �lt. A J�kob p�tri�rka megcsalta a saj�t ap�s�t a tarka b�r�nyokkal: annak is hazudott; kicsalta a saj�t apj�nak a szem�t az �zsau keszty�ivel: annak is hazudott; nem csoda h�t, ha valamennyi pereputtya, aki csak birk�t �riz, mind hazugs�ggal �l. Juh�sznak illik az, de nem guly�snak.

A guly�sbojt�r elnevette mag�t nagy hahot�val.

- Ejnye, pajt�s! De j� pr�dik�tor lett volna bel�led! �gy tudsz pr�dik�lni, mint a p�nk�sdi leg�tus Balmaz�jv�roson.

- Hm, pajt�s! Az m�g nem volna neked baj, hogy j� pr�dik�tor lett volna bel�lem, hanem nagyobb baj az neked, hogy j� fisk�lis is lett volna bel�lem. Azt mondod, hogy nem tartozol senki fi�nak egy g�rbe krajc�rral sem.

- Sem a fi�nak, sem az apj�nak!

- Nincs hazugs�g n�lk�l?

- El lehet n�la n�lk�l.

- H�t ez itt micsoda? N�zd csak: ez a hossz� lev�l! Nem ismersz r�?

Azzal kih�zta a zseb�b�l azt a bizonyos v�lt�t, s odatart� a cimbora orra el�. A guly�s arca egyszerre elv�r�s�d�tt a haragt�l �s sz�gyent�l.

- Hogy ker�lt ez a kezedbe? - d�rm�g� haragosan, s felugrott hely�r�l.

- Igen egyenes �ton. Csak te maradj �lve, pajt�s. Ne ugr�lj m�g. Hiszen nem vallatok �n, csak pr�dik�lok. H�t az a becs�letes ember, akin�l ezt a v�lt�t hagytad fizets�g fej�ben, nemr�giben lovakat v�s�rolt a m�nes�nkb�l, v�lt�val fizetett; �n azt k�rdeztem, hogy mi az. � megmagyar�zta: �gy hozta el�, hogy te m�r tudod, mi az a v�lt�; megmutatta az �r�sodat, s panaszkodott, hogy valami mulaszt�s van benne, nincs ki�rva, hogy mely helyen kell fizetni, csak az, hogy Hortob�gyon, az pedig nagy puszta. H�t m�r most csak az�rt teszem elejb�d ezt az �r�st, hogy hozd helyre a mulaszt�st, ne mondja a kupec, hogy megcsalta a Hortob�gyon egy lovasleg�ny! �rd ide a sorba: "fizetend� a Hortob�gyon, a cs�rda udvar�n".

Olyan szel�den besz�lt a cimbora, hogy eg�szen el�m�totta vele a pajt�s�t. Az elhitte neki, hogy itt igaz�n nincs egy�br�l sz�, mint a csik�sok, guly�sok j� hitel�r�l.

- J�l van. Megteszem a kedved�rt, ha k�v�nod.

Kopogtattak az asztalon, a Kl�rika kij�tt. Ott leskel�d�tt k�zel az ajt�ban. Nagy volt a meglepet�se, mikor a k�t leg�nyt, hal�los vereked�s helyett eg�sz nyugalmasan �rtekezni l�tta. "Hozzon nek�nk tollat, kalam�rist, Kl�rika lelkem."

Kihozta nekik a v�rosi biztos hivatalszob�j�b�l az �r�szersz�mot.

Azt�n n�zte, hogy mit m�velnek vele?

A csik�s mutatta a guly�snak a pap�roson, az ujj�val odab�kve, s dikt�lta, hogy mit �rjon.

- Fizetend� Hortob�gyon. Eddig megvan. A cs�rda udvar�n. Ez kell m�g hozz�.

- Mi�rt az udvar�n?

- H�t csak az�rt, mert m�sk�pp nem lehet.

A zivatar rohanva k�zelgett ezalatt. A forg�sz�l megel�zte a fergeteget, fak� porfelh�vel takarva el eget, f�ldet. A hal�szmadarak vijjogva repkedtek a Hortob�gy f�l�tt, fecske, ver�bsereg sietett eresz al�. Hangzott a nagy z�g�s a puszt�ban.

- Nem j�nnek be a cs�rd�ba? - s�rget� a le�ny a bojt�rokat.

- Nem mehet�nk. Idekinn van dolgunk - mond� a csik�s.

Mikor azt�n a guly�sbojt�r k�szen volt a maga �r�s�val, akkor a csik�s kivette a kez�b�l a tollat, s megford�tva a v�lt�t, annak a h�tuls� lapj�ra a saj�t nev�t ping�lta oda sz�p, g�mb�ly� bet�kkel.

- H�t az mire val�, hogy a magad nev�t �rod oda? - k�rd� a guly�sbojt�r k�v�ncsian.

- H�t az arra val�, hogy majd mikor ennek az �r�snak a fizets�ge elj�n, akkor azt a t�z forintot �n fogom megadni, nem te.

- S mi�rt fizetn�d azt meg te, �nhelyettem?

- Az�rt, mert az az �n tartoz�som! - mond� a csik�s, fel�llva a hely�b�l, s felcsapva a kalapj�t. A k�t szeme szikr�t h�nyt.

Erre a sz�ra a guly�sbojt�r csak els�padt. Most m�r tudta, hogy mi v�r r�.

A le�ny nem �rtett az eg�sz irkafirk�b�l semmit. Sem ebb�l a sz�v�lt�sb�l.

Megr�zta a fej�t. De bolondok! Csak �gy csilingelt a f�l�ben az a k�t arany futtatott f�gg�. "Arrul" van sz�, "s�rga r�zsa"! R�lad van sz�!

A csik�sbojt�r sz�pen �sszehajtotta a v�lt�t, s eg�sz szel�den mond� a le�nynak, odany�jtva fel�je az �r�st:

- K�rem sz�pen, �des Kl�rika, legyen olyan j�, tegye el ezt a v�lt�t a fi�kj�ba. Azt�n majd ha visszat�r a Pelik�n �r, a l�kupec, az �nodi v�s�rr�l, s bet�r ide eb�delni, adja �t neki eztet. Mondja meg neki, hogy mi k�ldj�k ketten. R�gi kenyeres pajt�sok: a Lacza Ferk� meg a Decsi Sanyi. K�sz�ntetj�k sz�pen. Az egyik�nk majd bev�ltja. Hogy melyik�nk, az majd elv�lik.

A le�ny v�llat vont. Fura n�pek ezek! M�g hajba se kapnak. Egy �r�sra �rj�k a nev�ket.

�sszeszedte az �r�szereket, s visszavitte a v�rosi biztos szob�j�ba, ami ott van az oszlopos �mbitusnak a v�g�n.


12.

A csik�sbojt�r sz�p nyugodtan kit�lt�tte mag�nak az utols� poh�r s�rt. A guly�sbojt�r is fen�kig kit�lt�tte a v�r�s bor�t a poh�rba.

�sszekoccintottak.

"Eg�szs�gedre!" Kiitt�k egy hujj�ba.

Azt�n elkezd� a csik�sbojt�r, k�t k�ny�k�re teh�nkedve:

- Bizony, csak sz�p nagy puszta ez a Hortob�gy, cimbora!

- Igaz�n, nagy puszta.

- Nem hiszem, hogy nagyobb lett volna az a puszta, amelyiken M�zes j�rk�ltatta a zsid� n�pet negyven esztendeig.

- Te tudod jobban. Te b�jod a bibliai t�rt�neteket.

- Hanem az�rt, ak�rmilyen nagy az a hortob�gyi puszta, m�gsem el�g nagy arra, hogy mi ketten elf�rj�nk benne!

- Magam is amond� vagyok.

- No, h�t t�g�tsunk rajta egyet!

Azzal felkapt�k az asztalr�l a furk�sbotjaikat. J� k�t fiatal cs�ti t�lgy, �lommal be�ntve a bunk�s v�ge.

Mind a kett� ment a maga lov�hoz. Lovas leg�ny nem verekszik gyalog.

Mire visszaj�tt a le�ny a h�zb�l, m�r akkor nyeregben �lt mind a k�t leg�ny.

Akkor azt�n neki nem sz�ltak semmit, sz� n�lk�l h�tat ford�tottak egym�snak, s egyik cs�ra, m�sik hajsza nekiindult ellenkez� ir�nyban, mintha a k�zelg� vihar el�l menek�ln�nek.

Hanem, amint valami k�tsz�z l�p�snyire elt�voztak egym�st�l, akkor mind a kett� egyszerre h�tran�zett, s azt�n megford�totta a lov�t.

Akkor azt�n, a furk�sbotot a boldog v�g�vel lefel� ford�tva, mind a k�t leg�ny egyszerre sarkanty�ba kapta a lov�t, s v�gtatva rohant egym�s fel�.

Ez a pusztai p�rbaj.

Nem olyan k�nny� az, mint amilyennek l�tszik! L�h�ton verekedni karddal is nagy mesters�g, �mde a kard, ak�rhol tal�l, olyan sebet oszt, amit m�lt� megk�sz�nni, de a bunk�sbottal vereked�nek ugyan j�l kell kisz�m�tani az �t�st, mikor a v�gtat� parip�n szemberohan az ellenfel�vel: ott nem h�r�tanak, ott nem kapkodja f�lre az ember a fej�t a csap�s el�l. Egyet ide, egyet oda. Amelyik jobb, az a t�bb.

A k�t bojt�rleg�ny, amint bothossz�ra �sszetal�lkoz�k, egyszerre csapott le az �lmos bottal egym�snak a fej�re, s azzal tov�bbfutott vel�k a rohan� paripa.

A Decsi S�ndor megingott a nyerg�ben a kapott �t�st�l, a feje megl�dult ut�na, hanem azt�n csak felv�gta a fej�t, megigaz�t� a begy�rt s�veg�t; bizonyosan csak a bot nyele, nem a bunk�ja s�jt� a tark�j�t.

Hanem az � csap�sa ann�l jobban volt odasz�nva. Az �lmos bot bunk�ja oldalt tal�lta az ellenf�l kopony�j�t, s az oldalt fordulva kiesett a nyerg�b�l s hasm�nt ter�lt el a f�ld�n.

Ekkor azt�n a gy�ztes ellenf�l visszaford�t� a lov�t, s a le�t�tt ellenfel�t tark�tul sark�ig v�gigp�holta, ami csak r�f�rt. �gy szokt�k azt!

Ha m�r el�gt�tel, h�t legyen el�gt�ve!

Hej, ha a gavall�r urak is ezt a szok�st venn�k fel, tudom istenem, hogy majd megritkuln�nak a p�rbajok!

Mikor azt�n elv�gezte vele a dolg�t, akkor a botja v�g�vel f�lszedte a f�ldr�l a vet�lyt�rsa kalapj�t, kit�pte bel�le a b�l�st, megtal�lta benne a fonnyadt s�rga r�zs�t, felhaj�totta a leveg�be, s �gy el�t� a botj�val, hogy sz�zfel� rep�ltek a levelei, mint a lepk�k, �gy rep�ltek a sz�lben.

A le�ny onnan n�zte ezt a d�nt� p�rbajt a cs�rdaajt�b�l.

A sisterg� istennyila ott csapott le a k�zeli malom el�tt. Itt volt a zivatar! Recsegett ropogott az �g sarka.

- Megmondtam, ugye? - ki�lt� a csik�s l�h�trul a le�nynak, a megpaskolt ellenf�lre mutatva. - Most m�r beviheted �s �polhatod! Neked maradt!

L�tod? - mond� a le�ny. - Ha � �t�tt volna le t�gedet, �n r�d borultam volna, s a testemmel v�dtelek volna meg, hogy meg ne verhessen. Akkor azt�n megtudtad volna, hogy t�gedet szerettelek igaz�n.

A csik�s sarkanty�ba kapta a lov�t, s nekiv�gtatott a szembe k�zelg� zivatarnak. Z�por j�ges�vel vegyest v�gott al� nagy szakad�ssal, mennyk� hullott nagy lobog�ssal. A le�ny ut�nan�zett a lovasnak, am�g a zivatar el nem takarta az alakj�t; egyszer-egyszer, mikor megvill�mlott, a t�zz� v�lt z�porban megl�tszott az �rny�k alakja, meg-meg csak elveszett, m�g eg�szen elt�nt.

Tal�n soha nem is l�tta �t t�bbet.



Jegyzetek

1 Soroz�k

2 K�ld�tts�gnek

3 R�ntott csirke (eltorzult n�met kifejez�s)

4 Zsoldj�b�l

5 Gazd�szt

6 Gy�m

7 Istenek alkonya (W�gner oper�ja)

8 Tekerg�

9 �llkapcsa

10 Nem veszi figyelembe

11 Az �si kelta vall�s papjai

12 Germ�n mondai n�alakok

13 Menetir�ny

14 �llatorvos

15 Ebanyja (latin szitkoz�d�s)

16 L�tlelet

17 Jegyz�k�nyvbe

18 Hadb�r�

19 Enged�ly

20 Nyilv�nval�

21 J�rt ki

22 K�r�zt�k

23 Itt: t�rsas�gnak

24 R�gt�nz�st

25 Ne ugass!

26 M�g nem idom�tott lovat

27 Itt: felbuzdul�s�ban

28 Ir�nyul

29 Fekv�hely�nek mennyezete