ELSŐ FELVONÁS

Szín: Bécs

HERCEG
Escalus!

ESCALUS
Parancsolj hercegem!

HERCEG
Csak fontoskodás volna - azt hiszem -
Kifejtenem a kormányzás mikéntjét;
Hisz bölcsességed - ennyit jól tudok -
Felülhalad minden rendű tanácsot,
Mi tőlem tellenék. Nincs hátra más:
Fényes tudásod toldd meg szorgalommal -
És élj vele! Népünk természetét,
Bécs városának institúcióit,
A közös törvény száz ágát-bogát
Úgy ismered, hogy még bölcs véreink
Között sincs párod ebben. Fogd, ez itt
A megbízásod. Tőle el ne térj!
S most Angelót hívjátok: kéretem.

Egy szolga el
Mit gondolsz: hogy fog képviselni minket?
Mi nagy gonddal szemeltük őt ki arra,
Hogy távollétünkben helyettesítsen;
Népünk félelmét és imádatát
S kormányhatalmunk minden eszközét
Őrá ruháztuk. Mit tartasz felőle?

ESCALUS
Ha van csak egy is Bécsnek városában
Ily tisztességre s kegyre érdemes,
Az Angelo.

HERCEG
Lám, itt jön ő maga.

ANGELO
Mint fenségednek készséges híve:
Várom rendelkezését.

HERCEG
Angelo!
Szemünk előtt az életed: nyitott könyv.
Ki csak belétekint, láthatja nyilván:
Ki és mi vagy te. Jómagad s erényed
Nemcsak tiéd! hogy jómagad csupán
Talentumodra és talentumod
Csupán magadra áldozd. Istenünk
bennünket, ahogy mi a fáklyát. Úgy tart
S egy fáklya sem világol önmagának!
Ha erényünk nem előttünk halad,
Akár ne is legyen! Minden nemes szív
Azért termett, hogy szolgáljon nemes célt.
A természet hitelbe adja kincsét;
Mint takarékos istennő, behajtja
A hálaadót és a kamatot.
De mért tanítsam erre a tanárt?
Figyelj hát, Angelo!
Távollétünkben hatalmunk tiéd!
A te szíved és nyelved osszon itt
Bécs városában életet s halált!
Escalus, ámbár elsőnek hívattam -
Utánad áll. Íme: a megbízásod.

ANGELO
Fenséges úr, próbáld meg jobban ércem
Mielőtt rája oly nagy és nemes
Képet veretnél.

HERCEG
Kár tovább szabódni:
Megfontoltan választottunk mi téged;
Foglald el tisztedet. Elutazásunk
Oly sürgető, hogy fontos dolgainkat
Itt kell hagynunk elintézetlenül.
Mihelyt időnk és módunk engedi,
Majd hírt adunk. S hírt várunk innen is!
Szívből reméljük, boldogulni fogtok
Megbízatásotokban!

ANGELO
Hercegem! Engedd, hogy egy darabon elkísérjünk!

HERCEG
Sietségem nem engedi.
Aggályra nincs okod - szavamra mondom -,
Hatalmad annyi, mint az én hatalmam:
Törvényeinken enyhítesz, szorítasz,
Amint te látod jónak. Add kezed!
Titokban megyek. Kedvelem a népet,
De nem szeretek közszemlére állni.
Lehet, hogy szép, de nékem nincs ínyemre
A dörgő taps, a zúgó éljenek...
Azt tartom én: nem épelméjű az,
Ki ebben tetszeleg. Nos, Isten áldjon.

ANGELO
Az Ég megáldja minden tervedet!

ESCALUS
Vezessen kézen s hozzon vissza épen!

HERCEG
Köszönöm. Isten véletek! (El)

ESCALUS
Ugye megengeded majd, jó uram,
Hogy nyíltan szólhassak veled?
S szeretném látni állásom mivoltát.
Hatalmam van - de mekkora s miféle?
Azt nem tudom.

ANGELO
Akárcsak én. Vonuljunk hát el együtt:
Mi ketten ezt a kérdést csakhamar
Tisztázni fogjuk.

ESCALUS
Követem kegyelmed.

LUCIO
Ha hercegünk meg a többi herceg meg nem egyezik a magyar királlyal, akkor aztán minden herceg nekiesik annak a királynak.

ELSŐ NEMESÚRFI
Az Ég adjon nekünk békét, de ne a magyar király békéjét.

MÁSODIK NEMESÚRFI
Ámen.

LUCIO
Te is olyanformán fejezted be, mint az egyszeri ájtatos kalóz, aki a Tízparancsolattal szállt tengerre, de egyet letörölt a tábláról.

MÁSODIK NEMESÚRFI
Azt, hogy: "Ne lopj!"?

LUCIO
Azt levakarta

ELSŐ NEMESÚRFI
Igen, mert ez a parancsolat dolga mellől parancsolta el a kapitányt meg mind a többit. Elvégre lopni indultak! Van-e olyan katona, akinek ínyére volna az ebéd előtti imádság, mikor békéért könyörögnek?

MÁSODIK NEMESÚRFI
Én még sose láttam olyan katonát, aki ezért megharagudott volna.

LUCIO
Nem hát, mert nem is jártál még olyan helyen, ahol asztali áldást mondtak.

MÁSODIK NEMESÚRFI
Nem-e? Hallottam egy tucatot legalább.

ELSŐ NEMESÚRFI
Versben?

LUCIO
Mindenféle versmértékben, mindenféle nyelven.

ELSŐ NEMESÚRFI
Meg mindenféle valláson - gondolom.

LUCIO
Miért ne? Az áldás csak áldás, minden vita ellenére, mint ahogy te is csak kötni való gazember vagy minden áldás ellenére.

ELSŐ NEMESÚRFI
De te is csak egy végből vagy velem.

LUCIO
Egyből én, mint a bársony meg a visszája. Te vagy a visszája.

ELSŐ NEMESÚRFI
Te meg a bársony. Finom bársony. Háromszor kefélt bársony. De mondhatom: inkább vagyok én a visszája, mint olyan franc módra agyonkefélt bársony, mint te. Nyomon vagyok?

LUCIO
Nyomon vagy, de a nyom is terajtad: látszik, hogy tapasztalatból beszélsz. Hanem saját szavadból okulok: eztán mindig koccintok az egészségedre - ráfér -, hanem egy pohárból nem iszom veled, míg élek!

ELSŐ NEMESÚRFI
Azt hiszem, magam másztam bele a bajba.

MÁSODIK NEMESÚRFI
Magad hát - vagy hogy a féreg másszon tebeléd.

LUCIO
Ni csak, ni csak itt jön a mi Kegyosztó Mamánk! Annyi nyavalyát összeszedtem a házánál, hogy benne van nekem...

MÁSODIK NEMESÚRFI
No, mennyibe?

LUCIO
Találd ki.

MÁSODIK NEMESÚRFI
Háromezer vörösbe.

ELSŐ NEMESÚRFI
Annyiba - meg még többe.

LUCIO
Meg egy franc koronába.

ELSŐ NEMESÚRFI
Te mindig valami nyavalyát akarsz fölfedezni bennem. De nagyon tévedsz. Kutya bajom.

LUCIO
Hát kutya egy baj, nem mondom. Még a csontot is megeszi, mint a kutya.

ELSŐ NEMESÚRFI
Ni csak! Már megint melyik csípődbe állott bele a nyilallás?

TEKERINÉ
Jó, jó. Most kaptak el valakit éppen: már viszik is a börtönbe. Pedig többet ér, mint ötezer az ilyen magatokfajtából.

MÁSODIK NEMESÚRFI
Ki az? Beszélj!

TEKERINÉ
Claudio úrfi.

ELSŐ NEMESÚRFI
Claudio - börtönbe? Ez nem igaz...

TEKERINÉ
De bizony igaz. Láttam, amint elkapták; láttam, amint vitték; sőt mi több: harmadnapra leütik a fejét.

LUCIO
Elég a bolondságból! Sehogy se tetszik nekem a dolog. Bizonyos vagy benne?

TEKERINÉ
De még milyen bizonyos. És mindez csak azért történt, mert Júlia kisasszonynak gyereke lesz tőle.

LUCIO
Ez igaz lehet. Claudio találkozót adott nekem két órával ezelőttre... Márpedig ő máskor pontosan meg szokta tartani szavát.

MÁSODIK NEMESÚRFI
Megjegyzem, ez azzal is összevág, amiről az elébb beszélgettünk.

ELSŐ NEMESÚRFI
Főleg pedig a proklamációval.

LUCIO
Gyerünk, tudjuk meg, mi az igazság!

TEKERINÉ
Kit háború visz el, kit a váltóláz, kit az akasztófa, kit a szegénység... Bizony még kuncsaft nélkül maradok.

Mi az, mi történt veled?

POMPEIUS
Most kísérnek be egy embert.

TEKERINÉ
Mit csinált?

POMPEIUS
Egy lányt.

TEKERINÉ
De mi a bűne?

POMPEIUS
Pisztrángot fogdosott a tulajdon patakjában.

TEKERINÉ
Mi az? Tán valami lánynak gyereke lett tőle?

POMPEIUS
Nem, hanem valami nőnek lánya lett tőle. Hát nem hallott a proklamációról?

TEKERINÉ
Miféle proklamációról?

POMPEIUS
Azokat a külvárosi házakat Bécsben mind lerombolják.

TEKERINÉ
Hát a belvárosiakkal mi lesz?

POMPEIUS
Azokat meghagyják magnak. Azoknak is végük lett volna, ha egy bölcs polgár meg nem menti őket.

TEKERINÉ
De hát minden vendégfogadónkat lerontják a külvárosban?

POMPEIUS
Le a földig, asszonyom.

TEKERINÉ
Bizony fölfordult az állam fenekestül! Mi lesz velem?

POMPEIUS
Sose féljen! Jó cégnek mindig akad vevője. Azért, mert búcsút mondunk a szállásnak, még nem kell búcsút mondanunk a mesterségnek is. Én megmaradok a maga csaposának. Bátorság! Magával kímélettel fognak bánni. Hisz maga majd' a szeme világát elkoptatta a szolgálatban: erre különös tekintettel lesznek.

TEKERINÉ
Mit van mit tenni, jó csaposom? Gyerünk nyugdíjba.

POMPEIUS
Itt jön Claudio úrfi... Kíséri a porkoláb a dutyiba. Amott meg Júlia kisasszony.

CLAUDIO
Fickó, mit bámultatsz országvilággal?
A börtönbe kísérj, parancs szerint!

PORKOLÁB
Nem rosszindulat az, hogy így teszek:
Ez Angelo úr különös parancsa.

CLAUDIO
Így sújt le a félisten, a Hatóság,
Hogy megfizessünk bűneink szerint.
Akár az Ég: ha úgy tetszik - kegyelmez,
Ha úgy tetszik - ítél. S ez mind: Igazság!

LUCIO
Nézd csak! Mi juttatott rabságra - he?

CLAUDIO
A nagy szabadság, úgy ám, a szabadság.
Amint zabálás hosszú bőjtnek atyja:
Minden szabadság, hogyha eltulozzuk -
Rabságra fordul. Mint patkány a mérget,
Úgy habzsolná természetünk a bűnt;
S ha jót húztunk belőle - itt a vég.

LUCIO
Ha én fogságban ilyen pompásan tudnék bánni a szóval, mindjárt elküldenék egy-két hitelezőmért. Hanem az igazat megvallva: jobb szeretem én a szabadság bolondságát, mint a börtön bölcsességét. Mi a vétked, Claudio?

CLAUDIO
Az, amit ha kimondok: vétek ismét.

LUCIO
Csak nem gyilkosság?

CLAUDIO
Dehogy.

LUCIO
Paráználkodás?

CLAUDIO
Mondjuk rá.

PORKOLÁB
Gyerünk! Menni kell.

CLAUDIO
Egy szóra még, egy szóra, Lucio!
(Félrevonja)

LUCIO
Akár ezerre, ha rajtad segíthet.
Hát így firtatják a paráznaságot?

CLAUDIO
Ez így esett: tisztes kötés alapján
Egy ágyban háltam az én Júliámmal;
- Hisz ismered - már feleségem is,
Csak éppen nincsen kihirdetve még...
S azért nincsen, mert vár rá egy örökség
A jó rokonság nagyládája mélyén,
S mi jónak láttuk, hogy rejtsük szerelmünk,
Míg lassacskán felénk nem hajlanak.
De a sok édes-kettes óra titka
Túl nagy betűvel van páromra írva.

LUCIO
Talán - gyerek?

CLAUDIO
Az, sajnos, eltaláltad.
És most a herceg új helyettesét -
Talán az újság fénye kapta el?...
Vagy a közélet olyan, mint a ló,
S a kormányzó, ki most pattant nyeregbe,
Sarkantyuját jól oldalába vágja,
Hogy megmutassa néki: ő az úr?!...
Vagy hogy zsarnokság együtt jár a trónnal?...
Vagy együtt jár a ranggal? - nem tudom -
De új urunk most föltámasztja mind
A különféle büntetéseket,
Mik ócska kardként szögre téve lógtak -
Húsz éve lesz már, hogy felé se néztünk!
S ő most, azért, mert hírre-névre vágyik,
A sutban alvó törvényt fölveri
És rám uszítja. Az! Hírnévre vágyik!

LUCIO
Arra, esküszöm, arra! S bizony fejed olyan lazán áll már a nyakadon, könnyebben elvesztheted, mint egy szerelmes fejőlány. Küldj a herceg után: apellálj hozzá.

CLAUDIO
Már küldtem is, csak nem találni meg.
De kérlek, Lucio, tégy meg nékem egyet!
A zárdába ma lép be a húgom,
Most kezdi meg a próbaidejét.
Tudasd vele veszélyes helyzetem.
Kérd nevemben: puhítsa pártfogókkal
A zord helytartót - menjen ő maga!
Csak ebben bízom. Mert az ifjúsága
Alázatosan, némán úgy beszél,
Hogy minden férfit megindít. Különben
Tud ő bánni a szóval, ha akar.

LUCIO
Hát csak legyen is! Azért is, hogy egy kicsit fölbátorodjanak a magamfajták - mert ugyancsak megszenvednénk ezt a kemény törvényt -, no meg azért, hogy te is örülhess még az életednek. Sajnálnám, ha így bolondjára elveszítenéd egy parti biliárdon. No, megyek a húgodhoz.

CLAUDIO
Köszönöm szépen, Lucio.

LUCIO
Két óra sem telik belé!

CLAUDIO
(a rendőrökhöz) Gyerünk hát!

HERCEG
Trónom s hatalmam Bécsnek városában
Most rábíztam hivemre, Angelóra,
Ki szigorú és tiszta életű.
Ő azt gondolja, lengyel földre mentem,
Mert így hintettem és hitték is el.
Itt lesz rejtekhelyem, csak arra kérlek
Láss el ruhával és taníts meg engem
Hogy kell barát módjára forgolódnom
Azt kérded szentatyám: mért tettem ezt?

TAMÁS
Szeretném kérdeni.

HERCEG
A mi törvényünk kemény és szoros
- Szükséges zabla jó vérű lovakhoz -,
De nyugtatjuk tizennégy éve már.
Pihen a jog, mint odván vén oroszlán,
S prédára nem les. Ha szelíd apa
Nyírvesszőt vág - de csak hogy ráijesszen
A gyermekekre - s nem használja aztán:
Nem félelem - gúny tárgya lesz a virgács.
Törvényünk is használatlan hevert -
S azzal kimúlt. Most már a féktelenség
Orron fricskázza a jogot magát.
A csecsszopó a dajkáját pofozza:
Oda az illem!

TAMÁS
Fenséged joga
Szabaddá tenni rab Justitiát.
Félelmesebb, ha fenséged cselekszi,
S nem Angelo.

HERCEG
Tán túl félelmes is.
Én engedtem oly hosszura a pórázt,
Zsarnokság volna népem sújtanom
Azért, amire éppen én kapattam.
Ezért ruháztam Angelóra tisztem:
Nevem sulyával ő sújtson keményen;
Így én magam nem állok a porondra
S nem érhet gáncs. De uralmát kikémlem:
Meglátogatom, mint ilyen barát,
A népet és urát. Angelo kegyes,
Gáncsoskodástól tart minduntalan;
Titkolja azt is, hogy erébe vér foly,
S ő is kenyeret eszik, nem követ.
Most, hogy hatalmat nyert, lesz látható,
Hogy mi a látszat, és mi a való.

IZABELLA
S a nővéreknek többre nincs joguk?

FRANCISKA
Ennyi szabadság nem elég?

IZABELLA
Dehogynem! Rosszul értetted szavam:
Én inkább még nagyobb szigorra vágyom.

LUCIO
(kintről) Hahó! Adj' Isten minden jót!

IZABELLA
Ki az?

FRANCISKA
Ez férfi hangja. Drága Izabella,
Nyiss néki ajtót: tudd meg, mit akar!
Néked szabad, de nékem már tilos.
Ha esküt tettél, többet férfival
Te sem szólhatsz, csak Máterünk előtt,
S ha szólsz: az arcod nem mutathatod;
Ha mutatod: egy árva szót sem szólhatsz.
Megint kiált; kérlek, felelj neki! (El)

IZABELLA
Áldás, békesség! Ki az odakinn?

LUCIO
Köszöntelek, szűz! - ha az vagy. Rózsa arcod
Azt mondja: az vagy. Megtennéd nekem,
Hogy megmutatod, hol van Izabella?
Még újonc itten. Szépséges huga
Szegény bátyjának, jó Claudiónak.

IZABELLA
"Szegény bátyjának?" Miért? Hadd kérdezem
Annál inkább, mert - elárulhatom -
Hogy én vagyok a húga, Izabella.

LUCIO
Nemes szép hölgy, szívből köszönt a bátyád...
Miért fárasszalak: börtönben ül.

IZABELLA
Szent Ég! Miért?

LUCIO
Azért, amért ha én lennék a bíró,
Csak hálát adnék néki büntetésül:
Babával kedveskedett kedvesének.

IZABELLA
Ne gúnyolódj velem.

LUCIO
De így igaz.
Gyöngém nekem, ha lányokkal beszélek,
Összehordok tücsköt, bogarat.
De minden szűzzel nem tréfálok így:
Rád úgy tekintek, mint egy égi lényre,
Kit a lemondás angyallá avat,
S kikhez mindenkor nyíltan kell beszélni,
Akár egy szenthez.

IZABELLA
A jót gyalázod azzal, hogy kigúnyolsz.

LUCIO
Ne hidd! A helyzet ez, rövidre fogva:
Ölelkezett a bátyád és szerelme,
S mint ételtől a test kigömbölyül,
S mint tavasz jöttén termést hajt a föld:
Mutatja már a hölgy termő öle,
Hogy a legénye jól szántott-vetett.

IZABELLA
Egy lányt megejtett? Húgom, Júliát?

LUCIO
Hát húgod ő?

IZABELLA
Az, mert azzá fogadtam,
Ahogy süldő lányok nevet cserélnek,
Gyerekségből, de szív szerint.

LUCIO
Nos, ő az.

IZABELLA
Hát vegye el!

LUCIO
Épp itt a bökkenő.
A hercegünk oly furcsán utazott el...
Sok jó urat rászedve, köztük engem;
Már háborút reméltünk; s halljuk ám most
Azoktól, kik az államgépet értik,
Hogy hét mérföld van fenségünk szava
S igaz szándéka közt. Most trónusán
Mint korlátlan hatalmu megbizottja
Ül Angelo. De milyen ember ez!
A vére víz; hírből sem ismeri
Az indulatok huncut ingerét,
A kívánságát elsorvasztja-fojtja
Biflázással, bőjttel, betűfalással.
S hogy a szilaj jó kedvre ráijesszen
Előböngész most egy paragrafust,
Egy rozsdás cikkelyt, mely bárdként lesújt
Bátyád fejére... A kemény igéket
Mind ráolvassa, hogy "példát mutasson".
Nincs már remény - csak hogyha szép szavad
És bájad megpuhítja Angelót.
Szegény bátyád ezért küld.

IZABELLA
Istenem!
Fejét kívánja?

LUCIO
Elítélte már,
S a porkoláb is parancsot kapott
- Amint hallom -, hogy végeztesse ki.

IZABELLA
Ó jaj, mit is tehetnék érte én,
Kis senki-semmi?!

LUCIO
Próbáld meg hatalmad!

IZABELLA
Hatalmam? Kétlem...

LUCIO
Árulónk a kétség:
Attól foszt meg, mit könnyedén elérnénk,
Ha volna merszünk. Menj el Angelóhoz:
tanítsd meg: ha kéréssel ostromolják a férfi,
Mintha, Isten volna, úgy ad;
De ha térden zokog a lány, örök
Jussaként hullik az ölébe minden.

IZABELLA
Amit tudok, azt megteszem.

LUCIO
De gyorsan!

IZABELLA
Azonnal elindulok.
Csak éppen még a Mátert értesítem,
Hogy mennem kell. Minden hálám a tiéd.
Köszöntsd nevemben bátyám. Még ma este
Üzenek néki, hogy mit értem el.

LUCIO
Én búcsúzom.

IZABELLA
Ég áldjon, jó uram.

ANGELO
Ne madárijesztő legyen a törvény,
Mit kirakunk, hogy féljen a veréb,
De mert csak áll, áll: nemhogy félne tőle,
Még rája fészkel!

ESCALUS
Cseppet élesebbek
- Jól van - legyünk: nyessünk itt-ott kicsit.
De holtra zúzni!... Szegény fiú!
Ha megmenthetném! Atyja mily nemes volt!
Gondold meg, jó uram
- Bár jól tudom, mily tiszta életű vagy -,
Ha egyszer benned forr az indulat
És összevág idő, hely, megkívánás
Ha egyszer véred elszánt áradása
El tudja érni azt, mit vágyva vágyott:
Nem eshetsz-e te is e bűnbe egyszer,
Amelyet most gyanútlanul elítélsz -
Magad fejére híva ki a törvényt?

ANGELO
Más a kísértés, más az elbukás.
Elismerem: hol ítéletre gyűlnek,
Lehet néhány az esküdtek között,
Ki a vádlottnál is nagyobb lator.
A törvény ott sújt, hol a bűn világos:
De honnan sejtse meg, hogy tolvaj ítél
Tolvaj fölött? Ha drágakőt találunk,
Világos, hogy lehajlunk érte - nemde? -,
Mert megláttuk, de ami észrevétlen,
Azt eltapossuk, nem is gondolunk rá.
Ne mentsd őt azzal, hogy bűn bennem is
Található. Mondd inkább azt nekem:
Ha én, a bíró, szintúgy vétkezem,
Saját szavam szabjon reám halált,
S ne mentsen semmi! Meg kell halnia.

ESCALUS
Belátásod szerint.

ANGELO
Hej, porkoláb!

PORKOLÁB
Parancs!

ANGELO
Tégy róla, hogy Claudiót
Kivégezzék holnap reggel kilenckor.
A gyóntatóját küldd, készítse fel:
Zarándokútja immár véget ér.

ESCALUS
(félre) Irgalmazz, Isten, néki is, nékünk is!
Hány gaz virul! S hány elbukik, ha szent is!
Ez bűnben fetreng s jár büntetlenül;
Az egyszer botlik, mégse menekül.

TUSKÓ
Gyerünk! Ide velük! No, ha ezek jófélék, ezek nyílt jellemek, akik egyebet se tesznek, csak jóféle nyilvános házakban buzgólkodnak - hát akkor már én se tudom, mi a törvény. Ide velük!

ANGELO
No, mi az, jóember? Hogy hívnak? Mi a baj?

TUSKÓ
Követem alássan kegyelmedet, én a szegény herceg biztosa vagyok, és a nevem Tuskó. Én a törvényre támaszkodom, kérem, és hozom most ide kegyelmed elé ezt a két nótárius gazembert.

ANGELO
Nótáriusok? Hm, miféle nótáriusok? Talán notóriusok!

TUSKÓ
Követem alássan kegyelmedet, én nem is tudom bizonyosan, hogy mifélék, de annyit tudok, hogy aljas, morális gonosztévők, és végképp kifogyott belőlük minden néven nevezendő keresztyén emberhez illő perverzió.

ESCALUS
Jól adja! Ez aztán a bölcs rendőr!

ANGELO
Gyerünk. Kik ezek? Téged Tuskónak hívnak? Mért nem beszélsz Tuskó?

POMPEIUS
Kuka, mint a tuskó.

ANGELO
Hát te ki vagy?

TUSKÓ
Ez, uram?! Csapos, félig-meddig kerítő. Egy rossz asszonynál szolgál, uram, akinek a házát, hallom, lebontották ott a külvárosban. Most aztán ferdőházat tart. De azt hiszem, inkább fertőház az.

ESCALUS
Honnan tudod?

TUSKÓ
A feleségem, uram - denunciálom Isten előtt és kegyelmed előtt...

ESCALUS
Hogyhogy? A feleségedet?

TUSKÓ
Igen, uram. Hála legyen a jó Istennek, tisztességes asszony...

ESCALUS
Azért denunciálod?!

TUSKÓ
Igen, uram, és magam is csakúgy denunciálom, mint ő, hogy ha az a ház nem kerítő háza, hát kár az asszonyért, mert bizony az a ház semmi jóra nem jó ház.

ESCALUS
Honnan tudod ezt, te rendőr?

TUSKÓ
A feleségemtől, uram! Ha ő afféle kardinális természet volna, hát ott fajtalanságra, házasságtörésre és mindennemű fertelmességre szekszuálták volna.

ESCALUS
Ki? Tán az az asszony?

TUSKÓ
Úgy ám, uram, Tekeriné asszony. Hanem az én feleségem a szeme közé köpött az úrfinak, úgy adta ki az útját.

POMPEIUS
Követem alássan kegyelmedet, ez nem egészen így volt.

TUSKÓ
Bizonyítsd be itt, ezek előtt az infámis urak előtt, te nótárius, bizonyítsd be!

ESCALUS
Hallod, hogy zagyvál?

POMPEIUS
Uram, az asszonyka, mikor odajött, éppen vastagodóban volt. És igen megkívánta az aszalt szilvát. De nekünk, uram, csak két szem volt már a háznál, és ez a kettő akkoriban, abban az egyszer volt, néhai időben - úgy igaz, ahogy mondom - egy gyümölcsöstálon volt, egy olyan háromgarasos tálon - kegyelmed is látott ilyen tálakat -, nem porcelántálak, de igen jó tálak...

ESCALUS
Tovább, tovább! A tálnak semmi köze az ügyhöz.

POMPEIUS
Nincs annak, csakugyan nincs egy szikrányi köze se, ebben igazsága van kegyelmednek - de térjünk a dologra! Mondom, ez a Tuskóné asszony, minthogy, mondom, szép reményeknek nézett elébe, és jól megvastagodott, és mondom, igen megkívánta a szilvát, és mivelhogy, mondom, csak kettő volt már a tálon, mert Hólyag uram - ez az úr, itt ni, személyesen -, mondom, megette a többit, és mondom, igen tisztességesen meg is fizette, mert hiszen, amint kegyelmed is tudja, Hólyag uram a három garast nem tudtam visszaadni...

HÓLYAG
Az ám, csakugyan.

POMPEIUS
No hát. Szóval kegyelmed akkor - amint bizonyára emlékszik - éppen magjait ropogtatta a fönt nevezett szilvának...

HÓLYAG
Úgy igaz, ahogy mondod.

POMPEIUS
No, jól van; hát arra is emlékezhet kegyelmed, mikor mondtam, hogy ez is meg amaz is sehogy se gyógyult ki abból a bajból - tudja -, amíg csak erős diétát nem tartott, amint kegyelmednek is mondtam...

HÓLYAG
Mindez így igaz.

POMPEIUS
No, jól van hát. Egyszóval...

ESCALUS
Gyerünk már! Micsoda szószátyár bolond vagy! Térjünk a tárgyra! Mit csináltak a Tuskó feleségével, hogy panaszra van oka? Hadd látom, mit csináltak vele?

POMPEIUS
Azt nem szabad látni, kegyelmes uram!

ESCALUS
No, én se úgy értettem.

POMPEIUS
De meg fogja látni kegyeled, követem alássan. Csak arra kérem kegyelmedet, nézze meg Hólyag uramat - itt ni -, évi nyolcvan forintja van; az apja mindszentek napján halt meg... Ugye, mindszentek napján, Hólyag uram?

HÓLYAG
Mindszent este.

POMPEIUS
No, jól van; azt hiszem, itt az igazság. Szóval, uram, amint ott ül ez az úr olyan alacsony széken... Az Arany Szőlőben volt ez, ugye, ahol úgy szeret üldögélni kegyelmed?

HÓLYAG
Szeretek nyilván, mert nyilvános ház, és telente igen kellemes.

POMPEIUS
No, jól van akkor. Azt hiszem, itt az igazság.

ANGELO
Hisz ez már hosszabb, mint egy muszka éj,
mikor a leghosszabb! Én most elmegyek.
És rád hagyom: vizsgáld ki az ügyet.
Remélem, lesz ok megcsapatni mindent.

ESCALUS
Én is hiszem. Nagyúr, Isten veled!

Gyerünk barátom! Hadd látom már egyszer, mit csináltak a Tuskó feleségével.

POMPEIUS
Egyszer? Egyszer nem csináltak vele semmit.

TUSKÓ
Követem alássan kegyelmedet, kérdezze meg tőle, mit csinált az az ember a feleségemmel!

POMPEIUS
Követem alássan kegyelmedet, kérdezze meg tőlem, kérdezze csak meg mit csináltam vele.

ESCALUS
No hát: mit csinált ez az úr azzal az asszonnyal?

POMPEIUS
Követem alássan kegyelmedet, nézzen ennek az úrnak a képébe. Kedves Hólyag uram, nézzen őkegyelmére: jót akarok. Figyeli kegyelmed a képét?

ESCALUS
Jól van, no!

POMPEIUS
De igazán, követem alássan, figyelje meg jól.

ESCALUS
Figyelem, no!

POMPEIUS
Én pedig kész vagyok a Szentírásra subponálni, hogy a képe rajta a legrosszabb. No hát, ha a képe a legrosszabb fertálya, hogy tehetett akkor Hólyag úr akármi kárt a rendőr asszonyában? Ezt szeretném megtudni kegyelmedtől!

ESCALUS
Igaza van. No, te rendőr, mit szólsz hozzá?

TUSKÓ
Először is, kérem, az a ház illusztris ház; másodszor is, ez a fickó illusztris fickó és a gazdasszonya illusztris nőszemély.

POMPEIUS
Száradjon le a kezem, ha a felesége nem illusztrisabb valamennyiünknél!

TUSKÓ
Hazudsz zsivány, hazudsz, istentelen zsivány! Olyan nincs, hogy őt valaha is illusztrálták volna!

POMPEIUS
Uram, már mielőtt elvette volna, régen illusztrálta.

ESCALUS
Mi a jobb, az agyalágyult jámborság, vagy az agyafúrt becstelenség? Való ez?

TUSKÓ
Te sátánfajzat! te futóbetyár! te istentelen Hannibál, te! Még hogy én őtet illusztráltam, mielőtt elvettem! Ha valaha is illusztráltam, hát ne nézzen engem többet kegyelmed a szegény herceg biztosának! Bizonyítsd be, te istentelen Hannibál, vagy mindjárt bepöröllek súlyos testi sértésért!

ESCALUS
Ha meg nyakon töröl, akkor bepörölöd becsületsértésért.

TUSKÓ
Az ám! No, ezt köszönöm szépen kegyelmednek. Mit tetszik parancsolni: mit csináljak ezzel az istentelen futóbetyárral?

ESCALUS
Nézd csak, te rendőr: minthogy bizonyos bűnei vannak neki, s te azon vagy, hogy leleplezd: legjobb, ha hagyod, hogy folytassa a mesterségét, míg rá nem jössz, hogy mik is hát azok a bűnök.

TUSKÓ
Az ám! No, ezt köszönöm szépen kegyelmednek. Most aztán láthatod, te istentelen zsivány, hogy hova jutottál: folytatnod kell a mesterségedet, gazember, folytatnod kell!

ESCALUS
Hol születtél, barátom?

HÓLYAG
Itt Bécsben, uram.

ESCALUS
Évi nyolcvan fontod van?

HÓLYAG
Annyi, kegyelmed engedelmével.

ESCALUS
Értem. Hát neked, komám, mi a mesterséged?

POMPEIUS
Csapos vagyok; egy szegény özvegy csaposa.

ESCALUS
Mi a gazdasszonyod neve?

POMPEIUS
Tekeriné.

ESCALUS
Nem volt ennek több ura is egynél?

POMPEIUS
De volt: kilenc. Mármost a kilencedik: Tekeri.

ESCALUS
A kilencedik! Gyere csak ide hozzám, Hólyag! Hólyag uram, nem szeretem, hogy csaposokkal állsz össze. Azok téged is csapra vernek, kiszipolyoznak; te meg csak akasztófára juttatod őket. No eredj, aztán többet ne halljak rólad!

HÓLYAG
Köszönöm szépen. Ami engem illet, én többet nem megyek semmiféle kocsmába, hacsak be nem szipolyoznak.

ESCALUS
Jól van, no: szót se többet erről, Hólyag uram. Isten hírével!

Gyere csak ide hozzám, te csapos. Mi a neved?

POMPEIUS
Pompeius.

ESCALUS
Hát még?

POMPEIUS
Popó.

ESCALUS
Az már igaz: a popód rajtad a legtetszetősebb. Így hátul valóságos pompás Pompeius vagy. Hallod-e, Pompeius, te félig-meddig kerítő vagy, ha leleplezed is a csapossággal - igaz-e? Mondd csak meg az igazságot: neked is jobb lesz úgy.

POMPEIUS
Igazságod van, uram; szegény ördög vagyok: meg szeretnék élni.

ESCALUS
Hogy szeretnél megélni, Pompeius? Úgy, hogy kerítősködöl? Mit képzelsz erről a mesterségről, te Pompeius? Törvényes mesterség ez?

POMPEIUS
Ha a törvény megengedi, uram...

ESCALUS
De a törvény nem engedi meg, Pompeius. Nem: ilyesmire többet nincs engedély Bécs városában!

POMPEIUS
Úgy érti kegyelmed, hogy a fiatalurakat az egész városban mind kiherélteti?

ESCALUS
Azt nem, Pompeius.

POMPEIUS
Akkor bizony, uram, szerény véleményem szerint akaródzni fog nekik. Csak intézkedjék kegyelmed a szajhák meg a kurafiak iránt, akkor a kerítőktől nincs mit félnie.

ESCALUS
Csinos intézkedések készülnek, elárulhatom: csupa nyakazás meg akasztás.

POMPEIUS
Ha csak tíz éven keresztül mind akasztják-nyakazzák azokat, akik úgy vétkeznek, akkor majd végül új fejek beszerzésével szórakozhatnak. Ha ez a törvény tíz évig tart Bécsben: én a legszebb bécsi ázat fogom kibérelni szobánként három garasért. Ha megéri kegyelmed, hogy így lesz, mondja majd, hogy Pompeius mester megjósolta.

ESCALUS
Köszönöm, Pompeius. És hogy megháláljam a próféciádat, mondok egyet: azt tanácsolom neked, ne kerülj többet a színem elé semmiféle panasz miatt, se a mostani szállásodon ne kapjalak többet, mert ha igen, Pompeius, én téged kegyetlen csatában sátradig verlek; én leszek a te rettenetes Caesarod; egy szó, mint száz: megcsapatlak, Pompeius. Most pedig eredj, Isten hírével!

POMPEIUS
Köszönöm a kegyelmed jó tanácsát. (Félre) Hanem azért csak aszerint fogadom majd meg, hogy a jó vér meg a jó szerencse nem tanácsol-e valami jobbat. (El)

ESCALUS
Ide hozzám Tuskó uram! Ide, biztos uram! Mióta vagy már ebben a hivatalodban?

TUSKÓ
Hét és fél éve, uram.

ESCALUS
Mindjárt gondoltam a hivatalbéli ügyességedről, hogy jó ideje szolgálsz. Hét esztendőt mondtál?

TUSKÓ
Meg egy felet, uram.

ESCALUS
Sokat vesződhettél! Igazságtalanul bánnak veled, hogy olyan sokszor állítanak szolgálatba. Hát nincsenek arra való embereitek ott a kerületben, akik szolgálhatnának?

TUSKÓ
Bizony nincsenek! Kevésnek van esze ehhez a mesterséghez, uram. Így aztán ha rájuk kerül a sor, hát örülnek, ha engem állíthatnak maguk helyett. Én aztán megteszem egy kis pénzért: helytállok valamennyiért.

ESCALUS
Ide figyelj: hozd be nekem hat-hét embernek a nevét a körzetetekből; a legderekabbakét.

TUSKÓ
A kegyelmed házához vigyem?

ESCALUS
Az enyémhez. Isten veled!

Hány óra lehet, mit gondolsz?

BÍRÓ
Tizenegy óra van, uram.

ESCALUS
Gyere, barátom, ebédelj velem.

BÍRÓ
Alázatosan köszönöm.

ESCALUS
Úgy fáj nekem Claudio halála!
De hát hiába...

BÍRÓ
Mert Angelo úr szigorú.

ESCALUS
De úgy kell!
Nem irgalom az olcsó irgalom:
Csak bűn tenyész a bűnbocsánaton.
Csak hát szegény Claudio! Hiába...
Gyerünk!

SZOLGA
Kihallgatása volt. Azonnal itt lesz,
S jelentelek.

PORKOLÁB
Légy szíves.

Hadd tudom meg:
Mi a szándéka? Hátha megpuhul.
Szegény fiú! hisz semmiség a bűne.
Nemes, pór, ifjú, vén, mind belekóstol
S épp ő haljon meg?

ANGELO
Mi baj, porkoláb?

PORKOLÁB
Claudiónak meg kell halni holnap?

ANGELO
Hát nem megmondtam? Nincs-e rá parancsod?
Mit kérded újra?

PORKOLÁB
Nehogy elsiessem.
Már engedelmet: láttam én birkákat,
Kik megbánták a kivégzés után
Ítéletük.

ANGELO
Csak menj, s ezt bízd reám.
Járj el tisztedben, vagy köszönj le róla.
Mi megkímélünk szívesen.

PORKOLÁB
Bocsásson meg kegyelmed.
Hát Júliával mit tegyünk? Vajúdik:
Már mindenórás.

ANGELO
Adjatok neki
Egy kissé jobb helyet. Ezzel siess.

SZOLGA
Az elítéltnek testvérhúga jött:
És bebocsáttatást kér.

ANGELO
Húga is van?

PORKOLÁB
Van, jó uram: nagyon derék leány;
Most fog belépni egy apácarendbe -
Vagy már be is lépett...

ANGELO
Ereszd be hát.

Azt a parázna lányt helyezd el onnét,
És lásd el, amint kell - azért ne túlozz!
Így rendelem.

PORKOLÁB
Ég áldja meg kegyelmed.

ANGELO
Maradj még.
(Izabellához) Isten hozott. Mit kívánsz?

IZABELLA
Kegyelmedhez egy bús kérelmező jön
Hallgassa meg!

ANGELO
Jó, mit kérelmezel?

IZABELLA
Van egy vétek - legjobban én utálom,
S én óhajtom legjobban büntetését;
Nem mentegetném én - de hogyha kell!
Nem kellene - de lelkem küszködik
Nem és igen között.

ANGELO
Na jó, a tárgyra!

IZABELLA
Van egy bátyám: halálra van ítélve.
Uram, könyörgök: ítéld el hibáját,
S ne bátyámat!

PORKOLÁB
(félre) Ég adja, hogy megindítsd!

ANGELO
Itéljem el a bűnt, de ne a tettest?
A bűn öröktől elítéltetett.
Egész tisztem haszontalan, ha én is
A bűnt ítélem el, akár a törvény,
S a tettest nem.

IZABELLA
Ó szívtelen igazság!
Bátyámnak vége. Áldjon Ég, uram!

LUCIO
(félre Izabellához)
Ne hagyd még abba! Rajta: cselekedj!
Térdelj elé, fogózz a köntösébe!
Nagyon hideg vagy. Hisz lanyhábban ennél
Egy gombostűt se kérhetnél! No, rajta!

IZABELLA
Hát mindenképpen meg kell halnia?

ANGELO
Nincs mentség, lányom.

IZABELLA
Van! Ha megbocsátasz!
Égen-földön nem bánja senki, hidd el.

ANGELO
Nem akarom.

IZABELLA
S ha akarnád, tehetnéd?

ANGELO
Nem tehetem, amit nem akarok.

IZABELLA
De megtehetnéd - úgy, hogy a világnak
Ne árts vele -, ha szánnád tiszta szívből,
Mint én szánom?

ANGELO
Döntöttünk róla, késő.

LUCIO
(félre Izabellához) Nagyon hideg vagy.

IZABELLA
Késő? Nem úgy! A szót, melyet kimondtál,
Még visszavonhatod! Hidd el nekem,
Hogy semmilyen nagyúri dísz e földön,
Se korona, se helytartói kard,
Se marsallbot, se ítélő talár
Nem ékesít félúgyse, egy urat se,
Mint a kegyelmes szív!
Ha ő van helyeden s az ő helyén te:
Te buksz el úgy, mint ő! De bezzeg ő
Nem volna ily kegyetlen, mint te vagy.

ANGELO
Menj!

IZABELLA
Ó, Istenem, volnék csak én a bíró,
S te Izabella! Így állnánk vajon? Nem!
Megtudnád akkor, hogy mi az: bíró,
S mi az: fogoly!

LUCIO
(félre Izabellához)
Csak rajta! jó nyomon vagy!

ANGELO
Törvény szerint a bátyád: kárhozott.
Csak szót pocsékolsz.

IZABELLA
Uram Istenem!
Hisz kárhozott volt minden lélek egykor;
S ki legtöbb joggal megvethette őket,
Az lett az Üdvözítő. Szólj, mi volna,
Ha legfőbb Bíránk ítéletre vonna
Igaz valód szerint? Gondold meg ezt,
S az irgalom megszólal ajkadon,
Mint újszülött!

ANGELO
Szépséges lány, nyugodj meg.
A törvényt ítélt bátyádról, nem én.
S ha vérem volna is - öcsém, fiam -,
Így járna! Holnap meg kell halnia.

IZABELLA
Már holnap? Túl hamar! Ne még! Ne még!
Nem érett még sarló alá! Hiszen
A csirkét is csak idejébe vágják!
Ne szolgáljunk az Égnek annyi gonddal,
Mint silány önmagunknak? Ó, uram,
Gondold csak meg: ki halt meg már e bűnért?
Pedig de sok követte el!

LUCIO
(félre Izabellához) Nagyon jó!

ANGELO
A törvény nem halt meg, csupán aludt.
Hány van, ki nem mert volna bűnbe esni,
Ha már az első, aki vétkezett,
Felel tettéért! Most a Jog fölébredt:
Minden múlt bűnt felír; s mint jós tükörben:
Meglátja a jövendő vétkeket:
Az újakat s a megrögzötteket,
Miket az engedékenység tenyészt...
Felkél a Jog s írmagjuk is kiirtja
Egyszerre s mindörökre!

IZABELLA
Légy kegyelmes!

ANGELO
Ha törvényt látok, úgy vagyok kegyelmes
Az ismeretlen százakhoz, kiket
E megbocsátott vétek sértene.
Ez így helyes: így egy bűnért lakol,
S nem él tovább, hogy újra bűnbe essék.
Elég. Bátyád meghal. Nyugodj bele.

IZABELLA
S elsőnek épp neked kell így ítélned,
S épp neki így elvesznie! Királyi
Az óriás erő - de zsarnoki,
Ha óriásul élsz vele.

LUCIO
(félre Izabellához) Nagyon jó!

IZABELLA
Ha földi uraink
Tudnának mennydörögni, mint az Isten,
Nem volna Juppiternek nyugta, mert
Egét dörgetné minden senkiházi.
A dölyfös ember
Parányi kis hatalmával feszítve
Tombolva ágál a nagy Ég előtt,
Hogy reszketnek tőle az angyalok - de,
Tudom, ha a mi vérünk folyna bennük,
Holtra kacagnák magukat!

LUCIO
(félre Izabellához) Csak rajta, rajta, kislány, megpuhul,
Már jó úton van, látom.

PORKOLÁB
(félre) Adja Isten!

IZABELLA
Embertársunk nem mérhetjük magunkkal.
Nagy úr gúnyt űz a szentekből: ez "élc".
Közembernél: ocsmány szentségtörés.

LUCIO
(félre Izabellához) Most jó csapáson vagy: csak így tovább!

IZABELLA
Mi tiszt uraknál mérges szócska csak,
Legénységnél: parasztkáromkodás.

LUCIO
(félre Izabellához) Ezt is tudod? No még!

ANGELO
Mért ostromolsz velős mondásaiddal?

IZABELLA
Mert jól tudom: a hatalom, ha vét is,
Önnönmagában hordja azt az írt,
Mely a sebet hegeszti. Szállj magadba;
Zörgess belül és kérdezd meg szived:
Nincs ott olyan, mint bátyám bűne volt?
És ha szived bevallja gyengeségét,
Ne követeld egy fél szóval se többé
Bátyám halálát.

ANGELO
(félre) Vér lüktet szavában,
S felkorbácsolja az én vérem is.
Isten veled!

IZABELLA
Ne menj el, jó uram!

ANGELO
Meggondolom még. Jöjj el holnap újra.

IZABELLA
Megvesztegetlek, jó uram! Ne menj el!

ANGELO
Hogyan? Megvesztegetsz?

IZABELLA
Olyan kinccsel, mit az Ég oszt meg veled.

LUCIO
(félre Izabellához) Majd' elrontottad!

IZABELLA
Nem hitvány pénzzel, nem "próbás" arannyal,
Nem drágakővel, mely kincs vagy szemét,
Ahogy tekintjük - de igaz fohásszal,
Mely napkelte előtt száll fel az égbe,
Könyörgésével bőjtölő szüzeknek,
Tisztult szíveknek, kiknek gondolatja
Nem e világi.

ANGELO
Nos, jöjj holnap újra.

LUCIO
(félre Izabellához) Jól van; elég. Gyerünk.

IZABELLA
Az Ég kegyelme óvja lelked!

ANGELO
(félre) Ámen:
Mert gondolatom arra tévelyeg,
Hol a fohász kolonc.

IZABELLA
S holnap kegyelmed
Mikor keressem?

ANGELO
Délig bármikor.

IZABELLA
Ég óvjon!

ANGELO
Tőled! Épp e tisztaságtól!
Mi ez? Mi ez? Ő a hibás, vagy én?
Ki vétkesebb: kísértő vagy kísértett?
Ha!
Ő nem! Nem ő a bűnös: én, csak én,
Ki napon fekszem violák között,
S csak rothadok a jótékony sugártól,
Mint hulla, míg a violák virulnak...
A szűziesség inkább föltüzel,
Mint a kacérság? Bőven van bitang föld:
Mért vágyunk szentélyt romba dönteni,
Hogy bűnünk ott üssön tanyát? Fuj!
Mit is csinálsz, ki vagy te, Angelo?
Kívánod őt ocsmányul épp azért,
Mi tisztává teszi? Hagyd élni bátyját!
A tolvajoknak szabad útja van,
Ha lop a bíró! Tán belészerettem,
Hogy vágyom egyre hangját hallani,
S habzsolni szép szemét? Vagy álmodom?
Ó, agyafúrt a Sátán: szentet úgy fog,
Hogy szentet tart csalétkül a horgán!
Legvészesebb kísértés az, midőn
Erény szerelme hajt a bűnbe. Szajha,
Se fortéllyal, se istenadta bájjal,
Föl nem kavart - és most e tiszta lány
Eszem veszejti... Mindeddig, ha láttam,
Hogy bomlik más, nevettem és csodáltam. (El)

HERCEG
Adj' Isten, porkoláb! úgy nézem, az vagy.

PORKOLÁB
Az én. Mit kívánsz tőlem, jó barát?

HERCEG
Szent rendem és a szeretet szavára
A senyvedőket jöttem látogatni
Itt börtönünkben. Adj módot reá,
Hogy lássam őket, és mondd el nekem,
Kinek mi bűne, hogy a lelki vígaszt
Ahhoz szabjam.

PORKOLÁB
Ha éppen kell, én többet is teszek.

Nézd: ott jön egy lakónk: nemes kisasszony.
Ezt ifjúsága lángja kapta úgy el,
Hogy megperzselte jó hírét: babát vár.
A férfit, azt elítélték. Oly ifjú:
Még inkább arra való volna, hogy
Megint vétkezzék, nem hogy vesszen érte.

HERCEG
Vesszen? Mikor?

PORKOLÁB
Már holnap, úgy hiszem.
(Júliához) Gondoskodtam terólad: várj kicsit,
Majd elvezetnek.

HERCEG
Bánod, szép lány, a bűnt, mint elkövettél?

JÚLIA
Bánom bűnöm s a szégyent tűrve tűröm.

HERCEG
Kioktatlak lelked vizsgálatára,
Hogy próbára tedd penitenciád:
Nem kongó szó-e?

JÚLIA
Várom oktatásod.

HERCEG
Szereted a férfit, ki tönkre tett?

JÚLIA
Akár a lányt, ki tönkre tette őt.

HERCEG
Úgy látom hát, hogy azt a szörnyű dolgot
Ti egyetértve tettétek?

JÚLIA
Igen.

HERCEG
Akkor hát a tiéd a súlyosabb bűn.

JÚLIA
Bevallom ezt és bánom, szentatyám.

HERCEG
Nagyon helyes, leányom: csak ne azt bánd,
Hogy vétked ezt a szégyent hozta rád!
Ilyen bánat magunknak szól csupán,
De nem az Égnek. Ez csak azt mutatná,
Hogy félelemből szolgálunk neki,
S nem szív szerint.

JÚLIA
A vétket bánom s a gyalázatot
Örömmel vállalom.

HERCEG
Így tarts ki, lányom.
Párodnak, hallom, holnap veszni kell:
Megyek lelkét előkészíteni.
Az Ég őrizzen! Benedicite! (El)

JÚLIA
Holnap veszni kell. Ó igaztalan
Szerelem: azért halasztod halálom,
Hogy rettegjem tovább!

PORKOLÁB
Szegény fiú.

ANGELO
Mikor fohászkodom s elmélkedem,
Fohászkodásom s elmém kétfelé jár.
Üres szavam az Égé, ám a lelkem
Nyelvemre nem hajt: ott csüng Izabellán.
Számon: az Ég; de csak kérődzi szám
A szót: szívemben burjánzik a bűn.
Az állam - kedves tanulmányom egykor -
Mint jó könyv, melyet százszor átlapoztunk:
Unalmas már. Fennen fitogtatott
Szilárd erényem elcserélhető.
A vér csak vér marad:
Ördög szarvára írhatod, hogy "angyal",
Meg nem tagadhatja önmagát.

Ki az?

SZOLGA
Itt egy apáca: Izabella vagy ki...

ANGELO
Vezesd elém.

Nagy Isten!
Mért zúdul ide minden vér szívemre,
Hogy csak fuldoklik tehetetlenül,
S a többi tagból elszáll hirtelen
Utolsó csepp erőm is?

Mi az, szép leány?

IZABELLA
Jöttem megtudni kívánságodat.

ANGELO
Én azt szeretném jobban, hogyha tudnád,
Nem kérdenéd. Bátyádnak veszni kell.

IZABELLA
Hát így... Ég áldja meg kegyelmedet.

ANGELO
Élhetne még. Élhetne oly soká,
Mint te vagy én - de meg kell halnia.

IZABELLA
Mert elitélted?

ANGELO
Úgy van.

IZABELLA
S kérlek: mikor kell? Hadd készüljön úgy
- Nagyobb vagy kisebb haladék szerint -,
Hogy lelke kárt ne valljon.

ANGELO
Fuj, ocsmány bűn! Kegyelmet adhatunk
Annak is, ki a természettől ellop
Egy élő embert, hogyha megbocsátjuk
E mocskos kéjt, mely Isten képe mását
Titkon veri hamis pecsétnyomóval.
Mert van nagyobb bűn elveszejteni
Egy igazul teremtett életet,
Mint tilos úton-módon létrehozni
Egy hamisat.

IZABELLA
Az ég színe előtt, de nem a földön.

ANGELO
Úgy gondolod? Most megszorítalak!
Mi lenne jobb: igaz törvény szerint
Vesszen bátyád - vagy váltságul helyette
Átadnád tested a parázna vágynak,
Mint az, kit ő bemocskolt?

IZABELLA
Mondhatom:
Inkább adnám át testem, mint a lelkem.

ANGELO
Lelkedről nincs szó: kényszerű bűnök
Fölíratnak, de nem számítanak be.

IZABELLA
Hogyan mondod?

ANGELO
Nem, ezt nem állítom.
Még visszavonhatom... Felelj csak erre:
Én most mint az írott törvény szava
Bátyád fejére a halált kimondom:
Nem volna-e jóság a bűnbe, mely
Megmentené a bátyád?

IZABELLA
Tedd meg azt.
A terhét én lelkemre vállalom;
Hiszen nem is bűn az, csak tiszta jóság.

ANGELO
Te tedd meg azt; ha terhét vállalod,
Ellensulyozza majd a bűnt a jóság.

IZABELLA
Ha bűn tőlem, hogy esdek életéért:
Hadd hordozom; s ha bűn tetőled az,
Hogy meghallgatsz: könyörgök majd az Égnek:
Számítassék be az én vétkemül,
S téged ne terheljen.

ANGELO
Nem úgy. Figyelj rám.
Elméd rosszul követ: vagy együgyű vagy,
Vagy tetteted magad - s ez nem helyes.

IZABELLA
Legyek bár együgyű s mindenre gyenge,
Csak valljam is meg jámborul hibámat.

ANGELO
Ó, bölcsesség! Szapulja önmagát -
Csak hogy ragyogjon (mint farsangi maszk
A rejtett bájról szebbeket regél,
Mint bármi meztelen báj). Nos, figyelj!
Hogy jól megérthess, szólok vaskosabban:
Bátyádnak veszni kell...

IZABELLA
Igen.

ANGELO
Oly bűne van - napnál világosabb -,
Hogy a törvény mást nem szabhat ki rá.

IZABELLA
Igaz.

ANGELO
Mondjuk, hogy nincs más mód megmenteni
- Ezt nem állítom, csupán felteszem -,
Nincs mód megmenteni, kivéve egyet:
Te, húga, megtudod, hogy megkívánt
Egy férfi, aki befolyása által
Vagy rangja folytán levétetheti
bátyádról a törvény szoros bilincsét...
Nos, mondom, nincs más választás előtted:
Vagy átadod testednek kincseit
Az említettnek, vagy - bátyád kivégzik.
Mit tennél akkor?

IZABELLA
Csak annyit bátyámért, mint magamért.
Ha én volnék a halálraítélt,
Korbács nyomát rubintként hordanám,
S úgy várnám a halált, mint nagybeteg
A pelyhes ágyat. Csak azért sem adnám
A testemet!

ANGELO
Akkor bátyád kivégzik!

IZABELLA
A kisebb árat mégis így fizetjük:
Inkább haljon meg egyszeri halállal
A báty, mintsem a húga - őt kiváltva -
Örök halállal.

ANGELO
S nem volnál így te éppolyan kegyetlen,
Mint az ítélet, melyet úgy gyaláztál?

IZABELLA
Aljas mentés vagy önkéntes bocsánat:
Különböző dolog. Törvény kegyelme
S oly mocskos váltság cseppet sem rokon.

ANGELO
Imént zsarnoknak mondtad még a törvényt,
S bátyád bukását nem bűnszámba vetted,
Csak jó mulatságnak.

IZABELLA
Uram, bocsáss meg: hogy célunk elérjük,
Gyakran beszélünk nem szivünk szerint;
Így mentegettem azt, mit gyűlölök,
Őérte, akit forrón szeretek.

ANGELO
Gyöngék vagyunk.

IZABELLA
Haljon meg hát a bátyám -
Ha gyöngeségével egyedül áll.
S nem egy nagy gyarló nemzetség fia.

ANGELO
Az asszony is csak gyönge ám!

IZABELLA
Az. Mint a tükre, melyben elmereng,
S mely oly könnyen törik, mint váltja képét.

ANGELO
Nocsak de most, hogy így vallasz nemedről
Asszony! Ha több vagy ennél, semmi vagy!
S ha asszony vagy - és erre vallanak
A látható jelek - mutasd ki most!
Öltsd fel a hozzá illő színeket!

IZABELLA
Én, jó uram, csak egy nyelven tudok;
Nagyon kérlek, beszélj úgy, mint előbb.

ANGELO
Értsd meg: szeretlek.

IZABELLA
Bátyám szerette Júliát -
S azt mondtad erre: meg kell halnia.

ANGELO
De nem kell, hogyha engemet szeretsz.

IZABELLA
Tudom, hogy erényed följogosít rá,
Magad kicsit csunyább színben mutatnod,
Hogy mást leplezz.

ANGELO
Nem! Becsületemre!
Hidd el: szavam szándékom tükrözi.

IZABELLA
Kis becsület olyan nagy hitelhez!
Gonosz szándék! Csalás! Világcsalás!
De kikiáltom, Angelo, siess!
Most írd meg a kegyelmezést! Ha nem:
Teli torokkal hirdetem világgá,
Ki vagy valóban!

ANGELO
De ki hisz neked?
Szeplőtlen hírem, józan életem,
S magas rangom - ha azt mondom: hazudsz -
Elsöpri menten minden vádadat.
Megfulladhatsz a sok bizonykodástól:
Mind rágalommá foszlik! Nincs megállás:
Zúgó véremre zablát nem vetek!
hajolj meg e vad indulat szavára!
hagyj minden illemet, pironkodást:
- Fölös kolonc a vágynak! - Váltsd ki bátyád:
Kívánságomra engedd át a tested!
Ha nem teszed: nemcsak fejét veszik;
Ridegséged még nyújtja is halálát
Lassú kínokkal. Holnapig felelj,
Vagy szenvedélyem rajta tombolom ki:
Zsarnok leszek! Beszélhetsz, úgyse használ:
Hamisságom súlyosabb igazadnál! (El)

IZABELLA
Kinek panaszkodjam? És hogyha szólnék,
Ki hinné el? Veszélyes száj, amely
Egy nyelven, együtt készen tartogat
Igent s nemet. A törvényt úgy csavarja,
Hogy kénye-kedvének földig hajoljon,
Igazságot s gazságot megragad,
Hogy kedvét töltse. Bátyámhoz megyek!
Bár elbukott a vér szavára hajtva,
Oly nemes szív: ha volna húsz feje,
Húsz véres tőkén áldozná fel inkább,
Semhogy prédául adja húga testét
A förtelemnek.
Élj, Izabella, tisztán, halj meg Claudio:
Tisztaságunk bátyánk előtt való.
Most tudja meg, Angelo mit kívánna,
és fölkészítem lelkét a halálra.

HERCEG
Tehát remélsz kegyelmet Angelótól?

CLAUDIO
A nyomorultaknak nincs más vígasza,
Csak a remény.
Életre várok - s halni kész vagyok.

HERCEG
Csak a halálra készülj! s bármi vár:
Élet - halál - könnyebb lesz mind a kettő.
Csak mondd az életnek: ha elveszítlek.
Olyat veszítek, mit bolond kuporgat!
Oly semmiség vagy! Gyenge földi házad
Az égi változások kénye rázza.
Halál bolondja vagy: futsz, hogy kerüld -
S folyton felé rohansz. Nem vagy nemes:
Mi pompa tested-lelkedet vidítja -
Sárban fogant. De még bátor se vagy:
Egy féreg kis fullánkja megremegtet.
Csak álmod nyugtat el - hányszor hívod! -
S félsz a haláltól, pedig az se más.
Önnönmagad se vagy: ezernyi sejted
A porból vétetett. Boldog se vagy:
Küzdesz azért, mi nincs meg, s ami megvan,
Már elfelejted. Állandó se vagy:
Kedélyed kerge módra változik
A hold szerint. Ha gazdag vagy: szegény vagy.
Mint egy szamár, mely kincstől roskadoz,
Cipelheted a terhet egy napig -
S leoldja a halál. Nincs egy barátod:
Önnön véred, ki atyjának nevez,
Saját ágyékod édes magzata,
Átkozza a csúzt, köszvényt és fekélyt,
Hogy eddig el nem vitt már a pokolba.
Az ifjúság s a vénség is csalódás:
Csak annyi, mint egy délutáni álom.
Szép ifjuságod pénzért, mint a rokkant,
A szélütött vénséghez esdekel;
S ha már öreg vagy és bőségben élsz:
A tűz, erő, vágy, szépség - mind oda,
Hogy vígan éld napod... Hát élet ez?
Hisz ilyen élet száz halált takar!
S mi mégis a haláltól rettegünk,
Mely mindent elsimít.

CLAUDIO
Hálásan köszönöm.
Ha élni vágyom: csak halált lelek.
Ha halni vágyom: életet... Legyen hát!

IZABELLA
(kintről)
Áldás és békesség!

PORKOLÁB
Ki vagy? Jöjj!
"Adj Isten"-nek "Fogadj Isten" kijár.

HERCEG
(Claudióhoz) meglátogatlak nemsokára újra.

CLAUDIO
Köszönöm szépen, szentatyám.

IZABELLA
Beszélhetnék egy-két szót Claudióval?

PORKOLÁB
Isten hozott! Nézd, uram, itt a húgod.

HERCEG
Egy szóra, porkoláb!

PORKOLÁB
Akár kettőre is.

HERCEG
Bujtass el úgy, hogy halljam, mit beszélnek.

CLAUDIO
Mi jó vigaszt hoztál, hugom?

IZABELLA
Olyant, mint minden vígasz... Jót, nagyon jót!
A helytartónak dolga van az égben
És gyors követnek tégedet szemelt ki,
Hogy képviseld őt mindörökre ott fenn.
Készülj el gonddal és minél előbb;
Már holnap indulsz.

CLAUDIO
Nincsen semmi mentség?

IZABELLA
Olyan van csak, mely egy fejet kiváltva
Egy szívet megrepeszt.

CLAUDIO
De van tehát?

IZABELLA
Igen, bátyám, te életben maradhatsz;
De bírádban sátáni irgalom van;
Ha kérsz belőle: életed megadja,
De holtig megköt.

CLAUDIO
Börtön mindhalálig?

IZABELLA
Az, az! Börtön halálig; oly bilincs,
Mely - bárha a széles világ tiéd is -
Lekötve tart.

CLAUDIO
Ez hogy lehet, nem értem?

IZABELLA
Ha elfogadod, azzal leveted,
Mint testi ruhát, tisztességedet,
És meztelen maradsz.

CLAUDIO
Mi az? Beszélj!

IZABELLA
Jaj, megijesztesz, bátyám! Reszketek,
Hogy majd ragaszkodsz lázas életedhez
S örök becsűletnél hat-hét telet
Nagyobbra tartasz. Szólj: meg mersz-e halni?
Csak félelmünktől nő meg a halál.
A kis bogár, mit lábunk eltapos,
Testében éppolyan fájdalmat érez,
Mint egy haldokló óriás.

CLAUDIO
Miért szégyenítsz meg így?
Csak nem hiszed, hogy erőt koldulok
A gyönge nádtól? Hogyha halni kell,
Úgy várom a sötétet, mint menyasszonyt,
S karomba zárom.

IZABELLA
Ez bátyám szava! S atyám szózata
a kriptamélyből! halál vár reád:
Tisztább vagy, semhogy megvedd életed
Egy aljas alkun. E színleg szent helytartó,
Ki jámbor képpel, megfontolt beszéddel
Az ifjuságra s minden léhaságra
Úgy csap le, mint sas a csibére - ördög!
Ha fölkavarnák lelke mocsarát,
A pokol nyílna meg.

CLAUDIO
A jámbor Angelo?

IZABELLA
Ó, a pokol furfangos álruhája!
A legocsmányabb testet ékesíti
S takarja el. Képzeld csak, Claudio,
Ha szüzességem néki áldozom,
Szabad lehetsz.

CLAUDIO
Nagy Ég! Az nem lehet!

IZABELLA
De!
Megengedné ez ocsmány vétek árán,
Hogy mindhalálig vétkezz. Még ma éjjel
Vagy megteszem - szörnyű kimondani! -
Vagy holnap reggel meghalsz.

CLAUDIO
Meg ne tedd!

IZABELLA
Ó, volna szó csak életemről!
Mint egy gombostűt, úgy hajítanám el,
Hogy szabadulhass!

CLAUDIO
Köszönöm, hugom.

IZABELLA
Készülj rá, bátyám, hogy holnapra meghalsz.

CLAUDIO
Igen. De hát a vére hajtja őt is,
Hogy a törvényt, mit úgy erőszakolt.
Most fölfricskázza? Akkor az nem is bűn;
Vagy legkisebb a hét főbűn között.

IZABELLA
A legkisebb?

CLAUDIO
Hogy is járhatna érte kárhozat?
Hát ő, a bölcs, vállalná percnyi kéjért
Az örök büntetést? Ó, Izabella!...

IZABELLA
Mi lelt, bátyám?

CLAUDIO
Borzasztó a halál!

IZABELLA
S utálatos a meggyalázott élet.

CLAUDIO
De meghalni! Ki tudja, hova menni?...
Hideg zugban kushadni és rohadni!...
E forró, érző, mozgó valami -
Egy sárcsomó... A játszi kedvü szellem
Tüzes folyókba vész, vagy tévelyeg
Vacogtató, irdatlan jégcsapok közt...
A láthatatlan szelek börtönében
Körülzúgni e lebegő világot!
Szörnyűbbnek lenni minden szörnyetegnél,
Mit csak felajzott, bomlott képzelet
Szűkölve fest - ó, ez kibírhatatlan!
A legyülöltebb, gyötrő földi élet
- Betegség, ínség, vénség, börtön együtt -
Az Éden kertje reszkető szivünknek,
Ha zörget a halál.

IZABELLA
Ó, jaj nekem!

CLAUDIO
Édes hugom, hadd éljek!
Ha vétkezel, hogy bátyádat kiváltsad,
Feloldozást nyersz majd e bűn alól,
Sőt jótett lesz az.

IZABELLA
Ó, te szörnyeteg!
Gyáva féreg! Gyalázatos gazember!
Hát vétkem által kívánsz megmaradni?!
Nem vérbűn szinte, ha testvérhugod
Gyalázatán nyersz életet? Mit higgyek?...
Ments Ég - anyám megcsalta tán apámat?
Ilyen elfajzott utód nem eredhet
Az ő véréből. Csak azért se most már!
Vessz el! Ha csak bókolnom kéne egyet
Megváltásodra, annyit sem csinálnék!
Halálodért elmondok száz könyörgést:
Egy árva szót sem megmentésedért!

CLAUDIO
De hallgass meg, hugom!

IZABELLA
Fuj, fuj, eredj!
Nem botlottál: a bűn természeted.
A kegyelem kerítőd volna csak:
Jobb, ha meghalsz hamar.

CLAUDIO
Hallgass meg, hugom!

HERCEG
Egy szóra csak, egy szóra csak, leányom!

IZABELLA
Mit óhajtasz?

HERCEG
Ha időt szakítanál számomra, volna egy-két szavam hozzád. Magad javát is szolgálod, ha teljesíted a kérésemet.

IZABELLA
Fölös időm nincsen - úgy kell ellopnom egyéb dolgaimtól -, de röviden szolgálatodra állok. (Odébb megy)

HERCEG
(félre, Claudióhoz) Fiam, én fél füllel hallottam, mi történt itt közted meg a húgod közt. Angelónak soha esze ágában sem volt, hogy elcsábítsa Izabellát; csak az erényét tette próbára. Így gyakorolja ítélőképességét a különféle jellemeken. A te húgodban igaz becsület lakozott: jámborul megtagadta a kérést - és Angelo örült neki a legjobban. Én gyóntatója vagyok Angelónak, s tudom, hogy így igaz. Készülj hát a halálra, ne áltasd a szíved csalóka reménységgel: holnap meg kell halnod. Borulj térdre, és készülődj.

CLAUDIO
Hadd kérek húgomtól bocsánatot! Úgy elment kedvem az élettől, hogy csak azért könyörgök már: bár megszabadítanának tőle.

HERCEG
Ebben maradj meg. Isten veled.

Egy szóra porkoláb!

PORKOLÁB
Mi a kívánságod, atyám?

HERCEG
Az, hogy amint jöttél, menj el. Hagyj magamra egy kicsit ezzel a lánnyal. Érzületem és ruhám kezeskedik róla, hogy társaságomban nem esik bántódása.

PORKOLÁB
Igenis.

HERCEG
Véletlen folytán megtudtam, hogy mivel ostromol Angelo. Csodálkoznám is rajta, ha az emberi gyarlóság nem szolgálna épp elég példával efféle elbukásra. Mit fogsz csinálni, hogy a helytartónak is kedvére tégy, s a bátyádat is megmentsd?

IZABELLA
Most megyek megadni a választ: inkább haljon meg bátyám a törvény szerint, mint hogy gyermekem szülessék törvénytelenül. De hogy csalódik a jó herceg Angelóban! Ha valaha visszatér, és beszélhetek vele: egy szót se szóljak másról, míg le nem lepleztem Angelo uralmát!

HERCEG
Az bizony nem ártana! Hanem, amint most áll a dolog, azzal bújna ki Angelo a vádad alól, hogy ő csak próbára akart tenni. Úgyhogy hallgasd meg jól a tanácsaimat. Azt hiszem, nyugodt lélekkel megtehetnéd, hogy egy szegény megsértett leányt érdeme szerint megjutalmazz; bátyád kiváltsd a kegyetlen törvény alól; magad jámbor személyén se ejts foltot - meg még a messze járó hercegnek is nagy örömet szerezz. Mert hátha egyszer csak haza talál jönni, és fülébe jut a te dolgod.

IZABELLA
Szívesen megteszek mindent, amit igaz lelkem szerint megtehetek.

HERCEG
Hallottál-e Mariannáról? Húga annak a vitéz katonának, Frigyesnek, aki tengerbe veszett.

IZABELLA
Hallottam arról a lányról; dicsérettel emlegették a nevét.

HERCEG
Ezt a lányt kellett volna elvennie Angelónak. Eskü alatt eljegyezte magának, s már a lakodalom is ki volt tűzve. De az eljegyzés meg a kitűzött menyegzői nap közt a lánynak a bátyját, ezt a Frigyest, hajótörés érte a tengeren. Elsüllyedt a hajója, s azon volt a húga hozománya is. Képzeld el, milyen csapás volt ez szegényre, elvesztette a bátyját, akit olyan forrón, olyan jó testvér módjára szeretett; vele együtt a hozományát; s mindennek a tetejébe elvesztette még eljegyzett vőlegényét Angelót is.

IZABELLA
Lehetséges volna? Így cserbenhagyta Angelo?

HERCEG
Otthagyta könnyei közt; egyet le nem törölt! Visszavonta minden esküvését azzal az ürüggyel, hogy valami becstelenséget fedezett fel a lányban. Rá se hederített a sírás-rívásra - még most is utána sóvárog Marianna. De ő olyan, mint a márvány: öntözhetik a lány könnyei, meg nem olvad.

IZABELLA
Milyen jótétemény volna a haláltól, ha kiragadná e világból azt a szegény leányt! És milyen gazság az élettől, hogy az az ember még világát is élheti! De mi haszna lehet Mariannának az én ügyemből?

HERCEG
Angelo szívtelen keménysége nemhogy kioltotta volna szerelmét: még szilajabbá, még tombolóbbá tette, mint torlasz a folyót. Menj el Angelóhoz; tégy úgy, mintha engednél a kérésének: ígérj meg mindent. De kösd ki ezeket: először, hogy nem maradsz nála sokáig; azután, hogy egész idő alatt teljes legyen a sötétség, és egy szó se essék; végül pedig, hogy a hely alkalmas legyen. Ha ezeket megígéri - sikerül minden. Azt a megsértett leányt rávesszük, hogy menjen el a találkozóra, és helyettesítsen téged. Ha azután kitudódik az eset, kénytelen lesz Angelo a jóvátételre. S így bátyád is megmenekül, a becsületeden sem esik csorba, szegény Marianna is boldogul, s leleplezzük a helytartót is. A leányt majd én kioktatom, Nos, hogy vélekedsz a dologról?

IZABELLA
Már a gondolata is megnyugtat. Bízom benne, hogy minden jó végre jut.

HERCEG
Ez főképp rajtad áll. Siess hamar Angelóhoz! Ha éjszakára ágyába kér, ígérd neki, hogy meglesz. Én megyek azonnal a Szent Lukács-majorba: ott lakik Marianna, abban a körülárkolt házban. Ott tudakozódj utánam.

IZABELLA
Köszönöm a jó tanácsot! Isten áldjon, szentatyám!

TUSKÓ
Nohát, ha közbe nem lép valaki, ha ezután is így nyakló nélkül adjátok-veszitek a lányokat-legényeket, mint a lábasjószágot, hát a végin több lesz a zabigyerek, mint a bolha.

HERCEG
Szent Isten! hát ez miféle szerzet?

POMPEIUS
Oda a jó világ, mióta a két fekete kereset közül a vígabbikat betiltották, a rosszabbikra meg a törvény erejével prémes bekecset adtak, hogy valahogy meg ne fázzék. Báránybőrt varrtak belül, rókával szegték felül - ez is mutatja, hogy mindig a ravasz kerül felül.

TUSKÓ
Na mozgás, fickó! Adjon Isten minden jót, atyám.

HERCEG
Teneked is. Mit vétett ellened ez a gazfickó?

TUSKÓ
Ez, kérem alássan, a törvény ellen vétett. Sőt azt gyanítjuk, kérem, hogy tolvaj, merthogy egy igen ravasz tolvajkulcsot találtunk nála - be is küldtük mindjárt a helytartónak.

HERCEG
Nem szégyelled magad, hitvány kerítő?
Te abból élsz, hogy mást a rosszra csábítsz!
Gondold csak meg, mily ocsmány bűnök árán
Tömöd hasad s kerítsz magadra gúnyát.
Igen, mondd ezt: a mások állati,
Utálatos hancúrozása éltet:
Abból eszem, iszom, ruházkodom.
Hogy hiheted, hogy élet így az élet,
Büdös mocsárban?... Hallod-e, javulj meg!

POMPEIUS
Nem mondom, van valami büdös a dologban; de én bebizonyítom...

HERCEG
Bebizonyítod, hogy az ördögé vagy!
Neked csak ád a bűnről bizonyítványt!
Lecsukni tüstént! Egy kis lecke ráfér
Ilyen baromra!

TUSKÓ
A helytartó elé kell vinni. Az már előre figyelmeztette! A helytartó nem szenvedheti az efféle kurafit. Ha csakugyan kerítő, és csakugyan a helytartó elé kerül, hát azt mondom, úgy fog járni a nyaka, mint a te derekad: kötelet kap.

POMPEIUS
Itt a segítség! Itt, aki jótáll értem! Ez az úriember itt nekem barátom!

LUCIO
Ni, a nemes Pompeius! No, mi az? Kullogsz a Caesar szekere után kötve? Hát meghurcolnak diadalmenetben? Ej, nem akad itt már egyetlen nőszemély, aki ért hozzá, hogy az ember zsebébe bedugja a kezit, s aztán markolva húzza ki? Mit mondasz, he? Mit mondasz, te vén húskereskedő? Semmi újság? Minden a régiben? Csak gubbasztunk kukán - mi? Hogy álla a bál?

LUCIO
Hogy van az én drágalátos bogaram, az asszonyod? Kerít-e még, he?

POMPEIUS
Ami jó hús otthon akadt, annak mind végire járt, most aztán maga ül nyakig a pácban.

LUCIO
Nagyon helyes; ez a rendje; így kell ennek lenni: csak a mucik legyenek mindig frissek, a mama maradhat a pácban. Világos, mint a nap; így kell ennek lenni. Hát börtönbe vonulsz, Pompeius?

POMPEIUS
Oda.

LUCIO
Katonadolog, Pompeius, menj Isten hírivel: mondd, hogy én küldtelek. Adós vagy tán, azért visznek? Vagy mi baj?

TUSKÓ
Kerítő, kerítő: azért visszük!

LUCIO
Hát csak csukjátok is be. Ha kerítőnek kijár a börtön: neki van ám csak jussa hozzá! Mert annyi szent, hogy kerítő, mégpedig időtlen idők óta. Már annak született. No, Isten hírivel, jó Pompeius. Üdvözlöm a börtönt. Most aztán jó házigazda lesz belőled: őrzöd a házát.

POMPEIUS
Remélem, hogy uraságod tanúskodik mellettem.

LUCIO
Azt nem Pompeius. Nem divat az manapság. Inkább kérni fogom, hogy tovább tartsanak lakat alatt. Ha nem viseled elég béketűrően, csak azért lesz, mert több a véred, mint kéne. No, Isten veled, derék Pompeius! Minden jót, barát!

HERCEG
Minden jót neked is!

LUCIO
A kis Brigi még mindig úgy festi magát, he?

TUSKÓ
Mozgás, mozgás!

POMPEIUS
Aztán majd nem tetszik tanúskodni mellettem?

LUCIO
Se majd, se most, Pompeius. Mi újság a nagyvilágban, fráter, mi újság?

TUSKÓ
Mozgás, mozgás!

LUCIO
Bújj csak be az ólba, Pompeius, bújj be.

Mit hallottál a hercegről, fráter?

HERCEG
Nem hallottam semmit. Te talán tudsz valamit?

LUCIO
Egyik azt mondja, hogy a muszka cárnál van; másik azt mondja, Rómában: te mit gondolsz, hol van?

HERCEG
Nem tudom; de akárhol van is, minden jót kívánok neki.

LUCIO
Fene hóbortos egy tréfa volt tőle, hogy így meglépett az országból, csak hogy kipróbálja a kódisságot. Nem született rá! Bezzeg Angelo úr hercegeskedik, míg ő oda van! Ugyancsak lecsap a kiruccanásokra!

HERCEG
Azt jól teszi.

LUCIO
Nem ártana, ha kicsit enyhébben kezelné a paráznaságot; nagyon rigorózus ebben.

HERCEG
Elburjánzott ez a bűn: csak a szigor bír vele.

LUCIO
Való igaz, hogy ennek a bűnnek nagy az atyafisága, szép kiterjedt családja van; de lehetetlen kiirtani, míg az evés-ivást is be nem tiltják. Azt mondják, ez az Angelo nem is természetes úton, férfitól meg asszonytól lett - mit gondolsz, igaz?

HERCEG
Hát akkor hogy jött a világra?

LUCIO
Egyik azt mondja, valami hableány ívásából. Mások azt beszélik, hogy két tőkehal nemzette... Annyi szent, hogy amit vizel, menten jéggé fagy. Ezt jó forrásból tudom. Valóságos faszent, úgy bizony.

HERCEG
Tréfás kedvedben vagy, öcsém: eljár a szád.

LUCIO
Hát micsoda szívtelenség az, halálra ítélni valakit, csak azért, mert rakoncátlan volt a gatyapőce? Tett volna ilyet a mi hercegünk? Az föl nem köttetett volna senkit, még száz zabigyerekért se; inkább fizette volna a tartásdíjat ezerért is. Ő maga se vetette meg a jó mulatságot. Nagy mester volt az ilyesmiben, az tanította meg könyörületre.

HERCEG
Én sose hallottam, hogy a herceg a nők miatt keveredett volna rossz hírbe. Nem volt efféle hajlandósága.

LUCIO
Haj de nagyon tévedsz!

HERCEG
Az nem lehet!

LUCIO
Nem-e? Hát az az ötvenéves koldusasszony? Mindig egy-egy aranyat csúsztatott a tányérjába. Megvoltak a hercegnek is a maga bogarai. Ivott is, mint a kefekötő, megsúghatom neked.

HERCEG
Rágalom, amit beszélsz.

LUCIO
Én bejáratos voltam hozzá. Óvatos legény volt ám a herceg! Azt hiszem, tudom az okát ennek a mostani eltűnésének is.

HERCEG
Mi lehet az oka? Beszélj!

LUCIO
Megbocsáss, de ez titok; nem szalaszthatom ki a számon. S tudod-e, hogy az ország nagyobb fele mégis bölcsnek tartotta a herceget?

HERCEG
Bölcsnek?! Nem is kétséges, hogy az!

LUCIO
Tökéletlen, műveletlen, kelekótya fráter.

HERCEG
Vagy irigységből beszélsz így, vagy bolondságból, vagy tévedésből. Még irigyeinek is el kell ismerniök a tudóst, az államférfit, a hadvezért. Ostobaságra vall, amit beszélsz. Vagy ha nem vagy ostoba: elvakít a rosszindulat.

LUCIO
Ismerem a herceget és szeretem is.

HERCEG
A szeretet tisztább ismerettel szól; az ismeret pedig melegebb szeretettel.

LUCIO
Ugyan már, uram, tudom én, amit tudok.

HERCEG
Alig hiszem; azt sem tudod, mit beszélsz! De ha egyszer teljesül kívánságunk, és visszatér a herceg, szeretném, ha felelnél előtte. Ha becsülettel szóltál, lesz bátorságod, hogy helytállj érte. Kötelességem, hogy erre figyelmeztesselek. Mondd csak, hogy hívnak?

LUCIO
Luciónak; jól ismer a herceg.

HERCEG
Még jobban fog ismerni, ha megérem, hogy hírt adhatok neki rólad.

LUCIO
Nem félek én tetőled.

HERCEG
Ohó, te azt reméled, hogy a herceg nem tér többet vissza. Vagy nagyon is jámbor ellenfélnek tartasz. De igaz is, nem sokat árthatok neked: letagadod te mindezt.

LUCIO
Fejemet rá, hogy nem! Rosszul ismersz, fráter! De hagyjuk ezt. Nem tudod, meg kell-e hát holnap halni Claudiónak vagy se?

HERCEG
Mért kellene meghalnia?

LUCIO
Hogy miért? Csak mert tölcsért dugott palackba. Bár csak visszatérne a herceg! Ez a másik, ez az impotens potentát még elnépteleníti az egész tartományt önmegtartóztatás útján. Már a verebeknek is tilos a háza ereszébe fészkelni, merhogy olyan paráznák. Bezzeg a herceg a sötét dolgokat sötétben hagyta, nem rángatta napvilágra. Bárcsak visszatérne! Lám, ezt a Claudiót elítélték, amiért kikapcsolta a nadrágszíjat. Isten veled, derék barát; imádkozz értem. Hanem újra mondom: a herceg röptében a legyet. Nem változott semmit: most is összenyalakodna azzal a koldusasszonnyal, akárhogy szaglik a fokhagymától. Mondd, hogy én mondtam. Isten veled. (El)

ESCALUS
Gyerünk! Börtönbe vele!

TEKERINÉ
Én jó uram, legyen jó hozzám! Kegyelmedet könyörületesnek tartják. Én jó uram!

ESCALUS
Kétszeri, háromszori figyelmeztetés után megint ugyanabban a bűnben! Erre még a megtestesült Könyörület is tajtékzó tirannussá válik!

PORKOLÁB
Álló tizenegy esztendeje kerítősködik, kérem alássan.

TEKERINÉ
Uram, ezt csak az a Lucio fogta rám. Teddszét Kati kisasszonynak gyereke lett tőle, még a herceg idejében, házasságot is ígért neki, most Fülöp és Jakab napján lesz a gyermek tizenöt hónapos, én magam tápláltam, s lám, ő meg hogy bánik velem.

ESCALUS
Az a fickó igen nagy betyár; hívjátok csak elém! Ezt meg börtönbe! Rajta! Szót se többet!

Hallod, porkoláb, Angelo nem enged. Claudiónak meg kell halnia holnap. Szerezz neki papot, hogy elkészüljön keresztyéni módon.

PORKOLÁB
Kegyelmed engedelmével ez a barát már járt nála, és oktatta, hogy békéljen meg a halállal.

ESCALUS
Jó estét, szentatyám.

HERCEG
Kegyelem és békesség!

ESCALUS
Hová való vagy?

HERCEG
Nem ebbe az országba, de a dolgom
Most ide szólít. Szerzetes vagyok,
Kegyesrendi, a tengerről jövök,
Egy külön ügyben Őszentsége küldött.

ESCALUS
Mi újság kinn a nagyvilágban?

HERCEG
Semmi: csak hogy a tisztesség olyan lázba esett, le nem hűl már, csupán a sírban. S mindenki azon kap, ami új. S olyan bajos bármiféle életpályán megvénülni: ha valaki egynél kitart, az már virtusszámba megy. Kevés az eleven igazság, hogy fenntartsa a társadalmat; de a fenntartás nélkül el lehet átkozni minden társaságot. Ebben fő a feje a világ bölcseinek. Mindez elég ócska újság, de míg e világ - érvényben marad. Mondd uram, miféle ember volt a herceg?

ESCALUS
Olyan ember volt, aki elsősorban önmagát igyekezett megismerni.

HERCEG
Milyen mulatságban lelte kedvét?

ESCALUS
Jobban mulatott, ha másokat látott örülni, mint ha őt akarták mulattatni. Mértékletes uraság volt. De hagyjuk már a herceget sorsára - minden jót neki -, azt szeretném inkább tudni: milyen lelkiállapotban találtad Claudiót? Hallom, meglátogattad.

HERCEG
Megvallja, hogy bírája nem mérte hamis mértékkel, és alázatosan meghódol a törvény ítélete előtt. Először még hallgatott a gyarlóság szavára: áltatta magát az élet hiú reménységével; de én szépszerével kinyitottam a szemét, s már el van szánva a halálra.

ESCALUS
Leróttad kötelességed az Égnek, s szolgáltál hivatásoddal a rabnak. Fáradoztam én is a szegény fiú érdekében, de Angelo oly hajthatatlan volt; el kellett ismernem: ő a megtestesült Igazság.

HERCEG
Ha tulajdon életmódja megfelel keménységének: rendben van. De ha ő is botlani talál: magamagát ítélte el.

ESCALUS
Megyek meglátogatni a rabot. Isten áldjon.

HERCEG
Béke veled!

APRÓD
(énekel)
Vidd az ajkad! Hízeleg!
S esküvését megszegi!
Hajnalcsillag szép szemed,
De a hajnalt rászedi.
Csókra vágyik ajkad is, ajkam is;
Szerelem pecsétje az - csak hamis.

MARIANNA
Hagyd most a dalt és gyorsan állj odébb!

Atyám, bocsáss meg! szívemből kívánnám,
Hogy bár ne leltél volna zeneszónál.
Hidd el, kérlek, hogy nem gyönyört adott,
Csak csillapította a bánatot.

HERCEG
Jól van. Mondd csak, nem keresett ma itt engem valaki? Éppen erre az időre ígértem, hogy itt leszek.

MARIANNA
Nem keresett senki. Itt ültem egész nap.

HERCEG
Elhiszem. Lám, épp most jön. Megkérlek szépen: távozz egy kicsit. Alighanem hamarosan hívlak. Saját érdekedben!

HERCEG
No, mi újság jó helytartó urunkról?

IZABELLA
Egy kertje van kerítve téglafallal
S mellette még egy szőlőskert nyugatról,
Annak van egy nagy deszkaajtaja:
Azt nyitja - nézd csak - itt e vastagabb kulcs,
Emez meg egy kis ajtóhoz való,
Az vezet át a szőlőből a kertbe.
Megígértem, hogy meg fogok jelenni
Koromsötét éjfélkor ott a kertben,
S szólítom őt.

HERCEG
De hát magadtól eltalálsz oda?

IZABELLA
Figyeltem én az útra éberen.
Ő nagy suttogva, bűnös buzgalommal
Végigmutatta - nem feledve semmit -
Két ízben is.

HERCEG
S nem állapodtatok meg
Egyébben, mire majd vigyázni kell?

IZABELLA
Nem, semmiben. Csak hogy sötét legyen.
És értésére adtam néki azt is,
Hogy ott időznöm nem lehet soká.
Azt mondtam, hogy szolgáló lesz velem,
Ki vár reám és azt gondolja rólam,
Bátyám ügyében járok ott.

HERCEG
Nagyon jó.
De Mariannának még szót se szóltam
Erről az ügyről. Leányom! Jöhetsz!

Ismerkedj össze, kérlek, e leánnyal:
Ő segít rajtad.

IZABELLA
Minden vágyam az.

HERCEG
Hiszed, hogy a javadat akarom?

MARIANNA
Hiszem, atyám, és tapasztaltam is.

HERCEG
Akkor hát fogjad kézen új barátnőd:
El fog neked beszélni valamit.
Én addig várok. Csak siessetek!
Közel van már a ködös éjszaka.

MARIANNA
Talán vonuljunk el kicsit.

HERCEG
Ó, rang, ó, nagyság! Milliók szeme
Kacsintva néz rád, és bármit teszel:
Ellentmondó hamis híresztelés
Kötetszám kél nyomán. Ezer vad ötlet
Mind köréd fonja bódult álmait
S káprázva torzít...

IZABELLA
Vállalkozik mindenre, szentatyám,
Ha te tanácsolod.

HERCEG
Nemcsak tanácslom,
De kérem is.

IZABELLA
Nem kell sokat beszélned;
De búcsúzáskor halkan súgd fülébe:
"Gondolj bátyámra!"

MARIANNA
Csak ne félts te engem!

HERCEG
S te is, leányom: egy csöppet se félj!
A férjed ő régibb kötés alapján.
Így összehozni bennetek - dehogy bűn!
Törvény szerinti jussod őreá
Cselünk tisztára mossa. Nos, gyerünk:
Csak úgy aratunk, ha előbb vetünk.

PORKOLÁB
Gyere csak Popó. Le tudod-e vágni egy embernek a fejét?

POMPEIUS
Le én, ha legényemberről van szó; mert házasember már az ő feleségének feje, és asszonynak a fejit én le nem tudnám vágni soha.

PORKOLÁB
Eridj a tréfáiddal. Felelj világosan. Holnap reggel kell meghalni Claudiónak és Bernátnak. Van itt a börtönünkben egy hivatalos ítéletvégrehajtó: annak volna szüksége segítségedre a munkában. Ha vállalod, hogy pribék leszel mellette, megszabadulsz bilincseidtől; ha nem, le kell ülnöd egész büntetésedet, s szabaduláskor még jól össze is vernek, amiért olyan megátalkodott kerítő voltál.

POMPEIUS
Én emberemlékezet óta törvénytelen kerítő voltam, de most megelégszem, ha törvényes pribék lehetek. Boldog volnék, ha némi szakmai oktatásban részesítene a kolléga.

PORKOLÁB
Hé, Rémes! Hol az a Rémes?

RÉMES
Hívtak?

PORKOLÁB
Nézd, ez a fickó fog neked holnap segíteni a kivégzésnél. Ha úgy látod, rátermett, szerződj vele egész évre, aztán hadd lakjék itt veled. Ha nem, akkor dolgoztasd most az egyszer, azután csapd el. Különben nem panaszkodhat, hogy árt a hírnevinek, ha veled dolgozik: kerítő volt.

RÉMES
Kerítő? Pfuj! Még szégyent hoz a művészetünkre!

PORKOLÁB
Hallgass, te sem vagy különb: egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz. (El)

POMPEIUS
Kérem, uram, kegyes engedelmével - mert gondolom, az engedelme önnek is kegyes, csak a nézése ilyen kegyetlen -, kegyes engedelmével, uram: művészetnek nevezte foglalkozását?

RÉMES
Annak hát. Művészetnek.

POMPEIUS
A festészet, az például művészet, úgy tudom. A szajhák pedig, akikkel én foglalkozom, festés nélkül meg sem tudnának élni. Ez is bizonyítja, hogy az én foglalkozásom, az művészet. De hogy mi művészet lehet az akasztásban? Ha fölakasztanak, se tudom kitalálni.

RÉMES
Művészet az, barátom.

POMPEIUS
Mi címen?

RÉMES
Az igaz ember ruhája mind illik a gazemberre is.

POMPEIUS
Mert ha szűk is a gazembernek: az igaz ember azért épp elég bőnek találja; s ha elég bő is, a gazember azért csak szűknek érzi. Szóval az igaz ember ruhája mind illik a gazemberre.

PORKOLÁB
No megegyeztetek?

POMPEIUS
Fölcsapok szolgájának, kérem, mert úgy találom, hogy a hóhér foglalkozása mégiscsak bűnbánóbb, mint a kerítőé: a hóhér többször kér bocsánatot.

PORKOLÁB
Te meg készítsd elő a tőkét meg a bárdot holnap négy órára.

RÉMES
No, te kerítő, kitanítlak a mesterségemre, gyere csak.

POMPEIUS
Szíves örömest tanulok, uram. És remélem, ha egyszer az ön nyakának lesz rám szüksége, elég ügyesnek fog találni. Mert tudom, kérem, hogy hálával tartozom szívességéért.

PORKOLÁB
Hívjátok Bernátot és Claudiót!

Ezt sajnálom. De azt? Lehetne bátyám
A hitvány gyilkos: még akkor se szánnám.

Lásd, a parancs kivégzésedre itt van.
Éjfélre jár; s holnap reggelre, nyolckor,
Te halhatatlan vagy. Bernát hová lett?

CLAUDIO
Oly jámborul szunnyad, mint egy zarándok,
Ha elcsigázta istenes törődés.
Az föl nem ébred!

PORKOLÁB
Ki segíthet itt?
Te készülj el...

De csönd, mi ez a nesz?
Nyugtassa meg lelked az Úr.

Megyek már!
Remélem itt a megkegyelmezés
Vagy tán halasztás a szegény fiúnak.

Isten hozott atyám!

HERCEG
Lengjen körül
Az éjnek minden védő szelleme,
Jó porkoláb. Nem járt itt senki sem?

PORKOLÁB
Az esti harang óta senki sem.

HERCEG
De Izabella?...

PORKOLÁB
Nem.

HERCEG
Majd nemsokára.

PORKOLÁB
Claudiónak mi reménye van?

HERCEG
Van egy kevés.

PORKOLÁB
Kegyetlen bíró!

HERCEG
Nem az, nem az! mert életmódja is
Zord szigorának ösvényén halad.
Ő szent tartózkodással győzi le
Magában azt, amit másokban üldöz.
Ha azt, mit büntet, ő is elkövetné,
Méltán neveznétek zsarnoknak őt;
De így: igazságos.

Most vannak itt!

Ez emberséges foglár. Ritkaság,
Hogy jószívű az edzett porkoláb.

Ki zörget úgy? Sürgős lehet neki,
Hogy így nyaggatja azt a rossz kisajtót.

PORKOLÁB
Hadd várjon ott, amíg a szolga fölkel,
Hogy ajtót nyisson neki; már hivattam.

HERCEG
Claudióra nincs új rendelet,
Csak az, hogy holnap haljon meg?

PORKOLÁB
Bizony nincs

HERCEG
Akármilyen közel a virradat:
Még reggelig fogsz újat hallani.

PORKOLÁB
Tán tudsz valamit? Már én azt hiszem,
Nem vonják vissza. Nem volt erre példa.
És Angelo úr, a bírói székből,
Az ellenkezőjét nyilvánosan
Hirdette ki...

HERCEG
Claudiónak itt a kegyelem!

KÖVET
(levelet ad át) Angelo úr küldi neked ezt az írást. Továbbá általam izeni, hogy annak legkisebb pontjától is el ne térj: se az időre, se a dologra, se semmi egyéb körülményre nézve. Adjon Isten jó napot! Mert úgy látom, kel már a nap.

PORKOLÁB
Engedelmeskedem!

HERCEG
(félre)
Lám, itt a kegyelem! Oly bűn jutalma,
Melynek van a kegyosztón is hatalma.
A vétek milyen fürgén terjed el,
Ha a nagyok között otthonra lel!
S ha vétek ad kegyelmet, bőven adja:
Bűn kedvéért a bűnöst futni hagyja. -
Mi újság?

PORKOLÁB
Amint mondtam: Angelo úr - úgy látszik - azt hiszi, hanyag vagyok a kötelességemben, azért noszogat most váratlanul ilyen nagyon. Furcsállom, mert sose szokta azelőtt.

HERCEG
Hadd hallom!

PORKOLÁB
(olvas) "Bármi ellenkezőt találsz is hallani, négy órakor végeztesd ki Claudiót. Délután pedig Bernátot. Nagyobb bizonyság okáért küldd el nekem öt órára Claudio fejét. Hajtsd ezt végre pontosan, meggondolván, hogy több függ tőle, mint amennyit most elárulhatok. El ne mulaszd tehát megtenni kötelességedet: életeddel felelsz érte." - Mit szólsz ehhez, uram?

HERCEG
Ki az a Bernát, akit délután kell kivégezni?

PORKOLÁB
Cseh születésű. De szinte itt nevelkedett: kilenc éve rab.

HERCEG
Hogy lehet az, hogy a herceg se szabadon nem eresztette, se ki nem végeztette? Úgy hallottam, mindig vagy így, vagy úgy cselekedett.

PORKOLÁB
A jóakarói mindig kijárták neki a halasztást. De meg igaz is, egész mostanáig (hogy Angelo úr lett a kormányzó) nem bizonyult rá teljesen a gaztett.

HERCEG
Most már kétségtelen?

PORKOLÁB
Nyilvánvaló. Maga se tagadja.

HERCEG
Töredelmesen viseli magát a börtönben? Látszik rajta a megrendülés?

PORKOLÁB
Olyan ember az: nem fél jobban a haláltól, mint a részeg az álomtól. Nem gondolkozik, nem töpreng, nem is fél, hogy: mi volt? mi van? mi lesz? Fittyet hány a mulandóságnak, pedig máris halál fia.

HERCEG
Oktatás kell neki!

PORKOLÁB
Nem kell annak. Itt a börtönben mindig megvolt a szabadsága. Ha engednénk, hogy megszökjék, akkor se szöknék meg. Leissza magát, naponta többször - ha ugyan nem egyfolytában tökrészeg napokig. Akárhányszor fölkeltettük álmából, mintha vinnénk már kivégezni - mutattuk neki a hamis rendeletet -, föl se vette!

HERCEG
Róla még szó lesz hamarosan. Porkoláb, a te homlokodra tisztesség és állhatatosság van írva. Ha nem helyesen olvastam le, akkor cserbenhagyott a régi tudományom. De én bízom az emberismeretemben: vállalom a kockázatot... Ez Claudio, akinek kivégzésére parancsot kaptál, nem vétett nagyobbat a törvény ellen, mint Angelo, aki elítélte. Hogy erről világosan meggyőzzelek: csak négynapi haladékot kérek. De ez ügyben még sürgősen meg kell tenned egy kockázatos szívességet.

PORKOLÁB
Éspedig?

HERCEG
El kell halasztani a kivégzést.

PORKOLÁB
Uramisten, hogy tehetném ezt, mikor ki van tűzve még az óra is! És világos parancsom van - büntetés terhe alatt -, hogy elküldjem a fejét Angelónak! Ha ettől csak körömfeketényit is eltérek, magam is úgy járok, mint Claudio.

HERCEG
Szerzetesi eskümre: kezeskedem érted, ha megfogadod utasításaimat. Végeztesd ki ma reggel ezt a Bernátot, s az ő fejét küldd el Angelónak.

PORKOLÁB
Angelo látta mind a kettőjüket: megismerné az arcát.

HERCEG
Ó, a halál nagy maszkmester. És te is segíthetsz neki. Kopaszítsd le a fejét, vágd le a szakállát, aztán mondd azt: a vezeklő maga kérte, hogy így megnyírják halála előtt. Tudod, hogy ez a szokás. Esküszöm a szentre, kit szolgálok: ha nem jó szerencse származik rád mindebből - én az életemmel állok ki melletted!

PORKOLÁB
Megbocsáss, szentatyám: esküm ellen volna.

HERCEG
A hercegnek esküdtél föl vagy a helyettesének?

PORKOLÁB
A hercegnek és a helyettesének.

HERCEG
Elhiszed, hogy nem követtél el hibát, ha a herceg igazolja eljárásodat?

PORKOLÁB
De hát valószínű-e, hogy igazolja?

HERCEG
Nem valószínű: bizonyos. Mivel azonban látom, hogy félsz, s hogy se köntösöm, se feddhetetlenségem, se rábeszélésem egykönnyen meg nem hajlít: tovább megyek, mint szándékoztam, s minden félelmet kiirtok belőled. Nézd csak: itt a herceg kézjegye és pecsétje. Nem kétlem, hogy láttad már a keze írását, s ismered a pecsétjét.

PORKOLÁB
Ismerem mindkettőt.

HERCEG
Ebben az áll, hogy a herceg visszatér! Tüstént elolvashatod, ha tetszik, és láthatod belőle, hogy két nap se telik belé - itt lesz. Angelo ezt nem tudja, mert ő éppen ma különös tartalmú levelet kap: mondjuk, hogy a herceg meghalt; vagy hogy valami monostorba vonult - de véletlenül se azt, ami itt meg van írva! Ni, a hajnalcsillag már költögeti a juhászt. Ne kíváncsiskodj: hogy is lehetséges mindez? A nagy titok is egyszerű, mihelyt kisül. Hívd azt a hóhért, aztán le a Bernát fejével! Én majd mindjárt meggyóntatom, és előkészítem egy jobb világra. Most még csodálkozol, de ez az írás teljességgel meg fog győzni. Gyerünk! Már szinte megvirradt.

POMPEIUS
Á, olyan ismerős vagyok itt, akár otthon az üzletünkben. Azt hihetné az ember, hogy a Tekeriné asszony tulajdon házában van, annyian vannak itt a régi kuncsaftjai közül. Itt van először is ő maga. Aztán Hűbele úrfi. Százkilencvenhét fontnyi csomagolópapír meg száraz gyömbér miatt került ide; öt márka készpénzecskét csinált magának a dologból. Igaz, hogy a gyömbér nem volt valami kelendő, mert az öregasszonyok mind meghaltak. Aztán itt van Beszédes uram Fülesdi mesternek, a selyemárusnak jóvoltából. Valami négy öltő atlaszruha miatt ruházzák meg mindjárt. Aztán itt a fiatal Bezzeg uraság, meg Csömör úrfi, meg Derekas uram, meg Bunkóczy, a kardforgató, meg Örökösi, aki eltette láb alól, a mulatós Csapocskát, meg Csaplak, a bajnok, meg a derék Cselleng, a nagy utazó, meg a dühös Kis Kancsó, aki leszúrta Nagy Kancsót - meg még vagy negyvenen, gondolom. Mind nagylegények voltak a mi mesterségünkben, most aztán itt vannak Isten kegyelméből...

RÉMES
Hé, te, kerítsd elő Bernátot.

POMPEIUS
Bernát úr! Keljen föl, mert nyakazzuk, Bernát úr!

RÉMES
Bernát, hé!

BERNÁT
(kintről)
Rosseb a torkotokba! Mit lármáztok? Ki az?

POMPEIUS
Jóbarát: a hóhér. Meg kell tennie, kérem, azt a kis szívességet, hogy fölkel, és kivégezteti magát.

BERNÁT
(kintről)
Kuss, pimasz, kuss innen! Álmos vagyok.

RÉMES
Mondd neki, hogy ébredjen, mégpedig hamar!

POMPEIUS
Kérem, Bernát úr, ébredjen föl! Csak a kivégzésre, azután alhat.

RÉMES
Menj be hozzá, aztán penderítsd ki.

POMPEIUS
Jön már, kérem, jön, hallom, hogy zörög a szalmája.

RÉMES
A bárd a tőkén van már?

POMPEIUS
Minden megvan, kérem.

BERNÁT
Ni, mi az Rémes? Mi újság tifelétek?

RÉMES
Most már komolyan szeretném látni, hogy megkezded az imádkozást: nézd csak, itt a parancs.

BERNÁT
Te pimasz! Hisz egész éjjel ittam! Nem készültem elő.

POMPEIUS
Ó, kérem, annál jobb. Ha valaki egész éjjel iszik, jókor reggel pedig lenyakazzák, utána alhat egész nap istenigazában.

RÉMES
Nézd csak, barátom, ott jön a gyóntatópapod. Még mindig azt hiszed, hogy tréfálunk?

HERCEG
Hallottam, atyámfia, milyen gyorsan kell elköltöznöd, s felebaráti szeretettől indítva eljöttem, hogy oktassalak, vigasztaljalak, és veled együtt imádkozzam.

BERNÁT
Velem ugyan nem! Egész éjjel ittam, mint a kefekötő; nekem több idő kell, hogy előkészüljek - ha bunkósbottal verik is szét a fejemet -, nekem több idő kell! Én rá nem állok, hogy máma haljak meg, annyi szent.

HERCEG
De meg kell halnod. Kérlek, nézz előre
Az ösvényen, melyen haladni fogsz.

BERNÁT
De esküszöm, hogy nem halok meg máma, ha mind énnekem prédikáltok is!

HERCEG
De hallgass ide...

BERNÁT
Egy szót se! Ha valami mondanivalód van, gyere a cellámba, onnan máma ki nem mozdulok. (El)

HERCEG
Sem élni nem tud, sem meghalni. Kőszív!

PORKOLÁB
Vigyétek, emberek: tőkére véle!
No szentatyám, hogy tetszik a rabunk?

HERCEG
Még készületlen, nem való halálra.
Ily állapotban átereszteni
A másvilágra: biztos kárhozat.

PORKOLÁB
Atyám, az éjjel elvitte a hagymáz
Egy megrögzött kalózunk: Ragozint.
Claudióval éppen egyidős;
Haja, szakálla éppolyan színű.
Ne hagyjuk inkább élni ezt a latrot,
Hogy hadd térjen meg, és ne küldjük inkább
A helytartónak Ragozin fejét?
Claudióhoz jobban is hasonlít!

HERCEG
Az Isten ujja ez! Siess hamar:
Közel a perc, mit Angelo kitűzött!
Rajta: küldd a fejet parancs szerint!
Én meg rábírom végre-valahára
E tuskót, hogy készüljön a halálra.

PORKOLÁB
Meglesz, atyám, azonnal megteszem.
De délután Bernáton már a sor.
S Claudióval aztán mit teszünk,
Hogy bajt ne hozzon rám, ha tán kisülne,
Hogy életben maradt?

HERCEG
Bernáttal együtt titkos helyre zárd el,
És mielőtt még pályáján a nap
E föld lakóit másodszor köszönti:
Te dolgodban biztos leszel.

PORKOLÁB
Alázatos szolgád vagyok.

HERCEG
Küldd a fejet Angelóhoz,

Én meg most mindjárt írok Angelónak -
A porkolábbal küldöm el... Tudatjuk,
Hogy nemsokára már otthon leszünk,
S több fontos érdek késztet arra, hogy
Bevonulásunk nyilvános legyen.
Úgy rendeljük, hogy városunk alatt
A szent kútnál legyen fogadtatásunk.
Majd hidegvérrel, méltóságosan
Elbánunk Angelóval!

PORKOLÁB
No, itt a feje. Én magam viszem.

HERCEG
Ez sikerült, csak fordulj vissza gyorsan:
Még egy-két dolgot el kell mondanom
Úgy, hogy ne hallja más.

PORKOLÁB
Tüstént jövök.

IZABELLA
(kintről)
Áldás, békesség!

HERCEG
Ez Izabella! Tudakolni jön:
A kegyelem megérkezett-e már?
Eltitkolom, hogy minden jóra fordult:
Hadd kapjon akkor vígaszt bánatára,
Mikor már semmit sem remél!

IZABELLA
Szabad?

HERCEG
Szép jó reggelt, te kedves, szép leány!

IZABELLA
Kitüntető ilyen szent férfiútól...
Megérkezett a helytartó kegyelme?

HERCEG
Ő e világtól megváltotta bátyád:
Fejét vették s elküldték Angelónak.

IZABELLA
Nem! Nem igaz!

HERCEG
De így igaz. Most jámbor türelemmel
Mutasd meg bölcsességedet.

IZABELLA
Nem, nem! Megyek: kivájom a szemét!

HERCEG
Nem fognak hozzá beereszteni.

IZABELLA
Jaj, szegény bátyám! Árva Izabella!
Gonosz világ! Átkozott Angelo!

HERCEG
Ez neki mit sem árt - s neked se használ;
Hagyd abba hát s az Égre bízd ügyed.
Figyelj szavamra: meglátod, amit
Mondok, az utolsó hangig színigaz.
A herceg holnap jön - töröld le könnyed! -,
Egy szerzetestársam mondotta ezt:
A gyóntatója. Hercegünk üzent
A helytartónak s Escalusnak is,
Kint a kapuknál készülnek fogadni
S tisztük letenni. Türtőztesd magad
S a jó utat válaszd, mit én ajánlok:
Tiéd lesz úgy a győzelem e férgen;
Tiéd a herceg kegye és a bosszú;
Tiéd a becsület!

IZABELLA
Vezess, atyám!

HERCEG
Itt egy levél: vidd ezt Péter baráthoz!
Ebben tudatta ő, hogy jön a herceg.
Mutasd ezt jelnek, s mondd, hogy kéretem
A Marianna házához ma este.
Mindkettőtök dolgát Péterre bízom,
Ő a herceghez vezet titeket:
Ott szemtől szembe vádold Angelót!
Én, szegény fejem, nem leszek jelen:
Szent fogadalmam elszólít. No, menj,
Vidd ezt az írást. Szárítsd fel nyugodtan
könnyeidet! Ne higgy e szent ruhának,
Ha nem mondtam valót! Ki az?

LUCIO
Jó reggelt! Hé, barát, hol a porkoláb?

HERCEG
Nincs itt.

LUCIO
Ó, szép Izabella, a szívem belesápad, ha látom, hogy milyen piros a szemed! Csak légy türelmes. Magamnak is be kell érnek ebédre-vacsorára kenyérrel-vízzel. A fejem miatt nem merem megtölteni a hasamat. Egyetlen jó nagy zabán rajtaveszíthetnék. De azt is mondják, holnap megjön a herceg. Biz' Isten, szerettem a bátyád, Izabella. Még ma is élhetne, ha az a hóbortos herceg nem koslat valami sötét sikátorban.

HERCEG
A herceg ugyan nem köszöni meg az ilyen híresztelést. Ami ráadásul mégcsak nem is igaz.

LUCIO
Fráter, te nem ismered olyan jól a herceget, mint én! Nagyobb mesterlövész az öreg, mint gondolnád.

HERCEG
No, azért még megfelelsz valamikor. Isten áldjon.

LUCIO
Megállj! Én is veled megyek. Csinos kis históriákat mondhatok a hercegről.

HERCEG
Túlontúl sokat mondtál már eddig is - ha ugyan igazat szóltál. Ha meg hazudtál: akár a szádat se nyitottad volna ki!

LUCIO
Egyszer a herceg elé idéztek, mert gyereket csináltam egy szotykának.

HERCEG
Úgy?

LUCIO
Úgy bizony. De le kellett tagadnom, különben még összeházasítottak volna azzal a kapcaronggyal.

HERCEG
Barátom, a társaságod inkább mulatságos, mint tisztességes. No, minden jót!

LUCIO
Veled megyek még a sarokig. Ha bánt a malac beszéd, inkább visszanyelem. Én, fráter, olyan vagyok, mint a bogáncs: ragadok.

ANGELO
Amit tettem, kiforgat önmagamból.
Oly béna lettem!... Megrontott leány!
S a legelső ember rontotta meg:
A törvény őre! Hej, ha azt a lányt
Nem késztené hallgatni szűz szemérem,
Hogy megleckéztethetne most!

ESCALUS
Egyik levele a másikat cáfolja!

ANGELO
Zagyván, értelmetlenül! Valósággal úgy viselkedik, mint egy bolond. De talán a józan ész leinti. Adná Isten, hogy ne lenne semmi baj az eszével. Miért fogadjuk a kapunál? Mért tegyük le ott a tisztségünket?

ESCALUS
Én sem értem.

ANGELO
Hírnevem
Oly szeplőtlen, hogy vádoló szava
Hozzám se fér! És miért kell egy órával bevonulása előtt kihirdetnünk, hogy aki valami igazságtalanság orvoslását kívánja, terjessze elő kérelmét az utcán?

ESCALUS
Ezt azzal indokolja, hogy egyszerre akarja elintézni a panaszokat.

ANGELO
Csak rajtavesztene!

ESCALUS
Ezzel véd meg a későbbi vádaskodástól; minden további panasz érvénytelen.

ANGELO
Élhetne még az a fiú...
Hirdesd ki akkor hát a nép között.
Legyenek ott.

SZOLGA
Meglesz

ANGELO
De hátha vad ifjú vére megbosszulta volna, hogy beszennyezve kapta életét... Holnap reggel... beszólok érted gyalázat árán?...

ESCALUS
Isten veled! (El)

ANGELO
Jó éjszakát.
Ó bár élne mégis!
Jaj, csak egyszer ne legyünk kegyesek,
S nem ismerünk már igent, se nemet.
(El)

PÉTER
Gyertek, találtam nektek jó helyet,
A herceget szemközt kapjátok onnét:
El nem kerülhet. Kétszer szólt a kürt már!
Az érdemes, rangos polgárok is
Kint vannak mind a városkapunál!
A herceg tüstént bevonul: gyerünk!

HERCEG
Köszöntelek szívből, jó Angelo!
Örömmel látlak, derék Escalus!

ANGELO ÉS ESCALUS
Boldog legyen fenséged visszatérte!

HERCEG
Őszinte hálánk mindkettőtöké!
Érdeklődtünk s hallottuk ám a sok jót
Igazságos kormányotok felől.
Ezt addig, míg késik jutalmatok,
Nyilvánosan köszönjük!

ANGELO
Fenség, adósságom csak növeled.

HERCEG
Erényed szól magáért!
Add kezed: hadd lássa népem is,
Hogy hálánkat, mely itt belül lakik,
Külső nyájasság fennen hirdeti.
Jöjj, Escalus: te légy másik felől!
Én két jó támaszom!

PÉTER
Most itt a perc! Térdelj elé s kiálts!

IZABELLA
Fenség! Igazságot! Tekints le: itt esd
Egy sértett nő - bár mondhatnám: leány...
Dicső herceg, ne hozz szégyent szemedre:
Ne vesd más ügyre egy percig se, míg
Meg nem hallgattad e jogos panaszt.
Igazságot, igazságot nekem!

HERCEG
Mi a panasz? Ki sértett s hogy? Rövid légy.
Majd Angelo úr igazságot oszt:
Őhozzá fordulj.

IZABELLA
Ó, fenséges úr!
Ördöghöz küldesz megváltást keresni?
Te hallgass meg! Az, amit itt kimondok,
Vagy büntetést hoz rám - ha nem hiszed -
Vagy jóvátételért kiált!
Hallgass meg, ó, hallgass meg itt azonnal!

ANGELO
Fenség, attól tartok, hogy nincs eszénél.
A bátyjáért fordult hozzám minap,
Kire a törvény mért halált.

IZABELLA
A törvény!

ANGELO
Tán keserű és furcsa lesz beszéde...

IZABELLA
Hát roppant furcsa - de színigaz.
Hogy Angelo esküt szeg: furcsa - nem?
Hogy Angelo embert öl: furcsa - nem?
Hogy Angelo bujálkodó lator,
Farizeus, és szűzleány-gyalázó:
Ez furcsa! - nem?

HERCEG
Ez furcsább, mint akármi!

IZABELLA
És amily furcsa, éppoly szentigaz;
Igaz, mint az, hogy itt ez Angelo.
Igaz százszorta is: az egy igazság,
Az egy, akárhogy számítjuk.

HERCEG
Vigyétek!
Szegény leány nem tudja, mit beszél.

IZABELLA
Fenség, esdek hozzád, ha van hited
E földi léten túl egy más világban,
Ne útasíts el, s őrültnek ne higgy!
Ne mondd mindjárt, hogy lehetetlen, arról,
Mi első percre nem valószínű.
Nem lehetetlen! Egy hitvány gazember
Lehet külsőre oly szelíd, igaz, szent,
Mint Angelo. És Angelo lehet
- Bölcs képe, rangja, címe ellenére -
Fő-fő bitang. Hidd el, fenséges úr!
S ha azt mondom: bitang - semmit se mondtam.
Csak volna rá szavam!

HERCEG
Hitemre mondom,
Ha tébolyult e lány - amint hiszem -,
Az őrültsége furcsán ésszerű:
Oly összefüggőn tárgyról tárgyra tér -
Ilyent se láttam még!

IZABELLA
Fenséges úr!
Ne folytasd ezt! És meg ne vesd az észt,
Ha nem katedrán szól is! Ésszel élj,
Hogy az igazság végre kiderüljön,
S a hamisságnak beboruljon!

HERCEG
Sok bölcs az észre inkább rászorul. Szólj!

IZABELLA
Volt egy bátyám, a neve Claudio.
Fejvesztésre ítélték: fajtalanság
Bűnével. Angelo ítélte el.
Én aznap léptem egy apácarendbe.
Bátyám üzent nekem. A hírvivője,
Egy Lucio nevű...

LUCIO
Lucio én vagyok!
Én mentem hozzá: én mondtam neki,
Hogy próbáljon szerencsét Angelónál
Szegény bátyjáért.

IZABELLA
Ő volt az, valóban.

HERCEG
(Lucióhoz)
Nem kértünk, hogy beszélj!

LUCIO
Nem, jó uram,
De azt se, hogy befogjam szájamat.

HERCEG
Most kérlek hát. Jegyezd meg jól magadnak;
És kérd Istent: ha rád kerül a sor,
Akkor tudj szólni!

LUCIO
Biztosítalak!

HERCEG
Csak biztosítsd saját magad - azon légy!

IZABELLA
Itt ez az úr már elbeszélte rólam...

LUCIO
Helyes!

HERCEG
Lehet helyes, de az meg helytelen,
Hogy kotnyeleskedsz.
(Izabellához) Folytasd!

IZABELLA
E galád, aljas helytartóhoz elmentem én

HERCEG
Megint ez a bomlott beszéd!

IZABELLA
Bocsáss meg:
A szó a tárgyhoz alkalmazkodik.

HERCEG
Jól megfelelt! Térjünk a tárgyra hát.

IZABELLA
Rövid leszek. Most nem térek ki arra:
Hogy esdekeltem, kértem térden állva,
Hogy utasított el, s rá mit feleltem
- Ez hosszú volna -, hadd mondom csupán
A végső szégyent, kínban és pirulva...
Bátyámat ő csak úgy bocsátja el,
Ha fajtalan, vad kedvét töltheti
Az én szűz testemen. Tusák után
Testvéri szivem győz szemérmemen
És - engedek. Másnap? Betelve kedve,
Parancsot ád, hogy bátyámnak, szegénynek,
Fejét vegyék.

HERCEG
No még valószínű is!

IZABELLA
Bár volna az csupán, de nem: való!

HERCEG
Bolond, azt sem tudod, hogy mit beszélsz!
Vagy fölbujtottak, hogy gaz praktikával
Az Angelo becsületére törj!
Először is: ő tiszta életű.
Másodszor is: nem ellentmond az észnek,
Hogy így üldözzön oly hibát, mit oszt?
Ha vétkes volna, úgy bátyádat is
Magához mérné, s nem venné fejét!
Megvesztegettek, valld be! Szól: ki vett rá,
Hogy itt panasszal élj?

IZABELLA
Ennyit felelsz?
Szent angyalok, ti adjatok türelmet!
S ha üt az óra, rántsátok le leplét
E gaztettnek, mit jámbor szín takar!
Téged meg, fenség, úgy áldjon meg Isten,
Amily megbántva én térek meg innen.

HERCEG
Hogy megtérnél, azt elhiszem... Hol egy őr?
Börtönbe vele! Tűrjem, hogy barátom
Egy ocsmány szájnak martalékul essen?
Ármány van itt! Beszélj: ki tudta még,
Hogy idejössz, s hogy min töröd fejed?

IZABELLA
Ó, bár itt volna az: Lajos barát.

HERCEG
Egy gyóntatópap tán... Ki ismeri?

LUCIO
Jól ismerem: egy kotnyeles barát;
Én útálom. Ha pap nem volna, fenség,
Jól elpáholtam volna már azért is,
Mit rólad pletykált most, hogy messze jártál.

HERCEG
Rólam pletykált? Kedves barát lehet!
S így fölbujtani ezt a nőszemélyt itt
Az én helytartóm ellen! Megkeresni!

LUCIO
Még tegnap, fenség, együtt láttam őket
A börtönben. Orcátlan egy csuhás!
Piszok fráter!

PÉTER
Fenség, az Ég megáldjon!
Itt álltam és hallgattam, hogy hazudnak
E fenséges fülekbe! Hogy e nő
Helyettesed vádolja aljasul,
Bár az e bűntől oly szűz tiszta, mint
Ki meg se született!

HERCEG
Így hittem én is.
Hát e Lajos barátot ismered?

PÉTER
Úgy ismerem, mint szent és jámbor embert,

Nem ám pimasz fráternek, kotnyelesnek,
Ahogy lefesti ez az úrfi itt.
Hitemre mondom, hogy fenségedet
Nem káromolta - bármit mond e fickó!

LUCIO
De még hogy káromolt! - hidd el, uram!

PÉTER
No, majd ha itt lesz, megfelel magáért,
Csak most beteg, fenség, nagy láza van.
De tudta azt, hogy Angelo úr ellen
Panasz készül s az ő kérése volt,
Hogy ide jöjjek, s mintha ő beszélne,
Én mondjam el, hogy mi igaz, mi nem.
Ő majd mindenre teljes fényt derít
Bizonyságokkal s esküjével is,
Mihelyt megérkezik. Először is,
Hogy igazoljuk e derék urat,
Kit oly személyes és goromba vád ért:
Halljad, hogy ezt a nőt hogy torkolom le,
Míg ő is mindent meg nem vall!

HERCEG
No halljam!

Jó Angelo, nem mosolyogsz ezen?
A nyomorultak! Hogy mi szállt fejükbe?
Hé, székeket! Jöjj, Angelo öcsém,
Én nem szólok bele: saját ügyedben
Te légy a bíró. Ez itt a tanú?
Hadd látom az arcát! aztán majd beszélhet.

MARIANNA
Bocsánat, arcom nem mutathatom meg,
Csak hogyha férjem kéri.

HERCEG
Hát asszony vagy?

MARIANNA
Nem, fenség.

HERCEG
Hát hajadon?

MARIANNA
Nem, fenség.

HERCEG
Vagy özvegy hát?

MARIANNA
Az sem fenség.

HERCEG
Hát egyik sem vagy: sem hajadon, sem özvegy, sem férjes asszony?

LUCIO
Ringyó lesz ez, fenség: azok leginkább se hajadonok, se nem özvegyek, se nem férjes asszonyok.

HERCEG
Csönd ott! Bár akkor járna majd a szája,
Mikor magáért kell felelnie.

LUCIO
Igenis, fenség.

MARIANNA
Fenség, megvallom, asszony nem vagyok.
Megvallom azt is, hogy lány sem vagyok.
Ismertem férjemet, de férjuram
Azt el nem ismerné, hogy engem ismert.

LUCIO
Részeg volt akkor, másképp nem lehet.

HERCEG
Bár te volnál az, s elakadna nyelved.

LUCIO
Igenis, fenség!

HERCEG
Ez nem tanúság Angelo javára!

MARIANNA
Most térek arra, jó uram:
E nő, ki őt vádolja bujasággal,
Hasonlóképp vádolja férjem is;
S azzal az éjjel gyanusítja éppen,
Mikor, szavamra - én tartottam őt
Szerelmes karjaimban.

ANGELO
Tehát mást is bevádol?

MARIANNA
Nem hiszem.

HERCEG
Nem? Hát nem azt mondtad, hogy férjedet?

MARIANNA
De azt mondtam. A férjem: Angelo,
Ki tudni véli: nem ismerte testem,
S Izabellát, véli, ismeri.

ANGELO
No ez már sok! Mutasd az arcodat!

MARIANNA
Férjem kívánja: fölfedem magam.
(Leveti fátylát)
Ez itt az arc, kegyetlen Angelo,
Melyen úgy csüngtél esküdözve egykor;
Ez itt a kéz, mit szent kötés alapján
Kezed szorított; és ez itt a test,
Mely elhalászta Izabella részét,
S helytállott érte ott a kerti házban.

HERCEG
(Angelóhoz)
Ismered?

LUCIO
Mint Ádám ismérte Évát.

HERCEG
Elég legyen!

LUCIO
Elég, fenség.

ANGELO
Uram,
Én ezt a nőt, megvallom, ismerem,
És házasságról is volt szó közöttünk
Öt év előtt; de minden véget ért,
Részint, mivel megígért hozománya
Kisebb lett, mint megalkudtunk, de főleg
Mert léha lett és folt esett a hírén.
Most már öt éve, hogy hozzá se szóltam,
Nem is láttam, még csak hírét se vettem,
Hitemre esküszöm!

MARIANNA
Fenséges úr,
Mint égből jön a fény, szájból a szó,
Mint egytestvérek bölcsesség s igazság:
Oly színvaló, hogy eljegyezett e férfi -
S oly szentül, mint csak esküvel jegyezhet!
Most kedden éjjel ismert asszonyául
A kerti házban. Úgy keljek föl innen
Letérdeltemből, amint ez valóság;
Vagy büntetésül hamisságomért
Kővé meredjek!

ANGELO
Mosolyogtam eddig;
De most már, fenség, hadd bíráskodom,
Mert elfogyott türelmem: látom én már,
Hogy nem egyéb e két szegény bolond nő,
Mint eszköz egy nagyobb csaló kezében:
Az bujtogat! Adj módot rá, uram,
Hogy ezt a cselt fölfedjem.

HERCEG
Szívesen.
Büntesd meg őket tetszésed szerint.
Hibbant barát, s te rossz asszony s a másik -
Azt gondoljátok, számít eskütök?
Bár leimádkoznátok mind az égből
A szenteket - kikezdhetnétek azzal
Az ő erényét és az ő szavát:
A próbált emberét?! Jó Escalus,
Segíts testvérünknek, foglalj helyet:
Derítsétek ki, honnan fúj a szél.
És hol a másik fölbujtó barát -
Kerítsétek elő!

PÉTER
Bár volna itt! Mert ő biztatta föl
Valóban ezt a két leányt panaszra.
A porkoláb, az tudja, merre van:
Előteremtheti.

HERCEG
(a porkolábhoz)
Siess, keresd meg!

S te, feddhetetlen és derék öcsém,
Folytasd e tárgyalást, mely téged érint,
Sérelmedért oszd úgy a büntetést,
Amint te jónak látod. Én megyek,
De ti ketten, míg nem végeztetek
E rágalommal, föl ne álljatok!

ESCALUS
Elintézünk mi mindent, hercegem.

Lucio, nem azt mondtad, hogy ezt a Lajos barátot becstelen embernek ismered?

LUCIO
Nem a kámzsa teszi a barátot: semmi se tisztességes azon, csak a ruhája. Még a hercegről is milyen csúnyákat beszélt!

ESCALUS
Arra kérünk, várd meg itt, és mondd ezt a szemébe. Jeles egy fráter lehet az a barát!

LUCIO
Szavamra, az, párját ritkítja Bécsben.

ESCALUS
Hívjátok csak újra Izabellát: beszélni szeretnék vele.

Kérlek, uram, hadd vallassam én: majd meglátod, hogy elevenjére tapintok.

LUCIO
No, nem jobban, mint Angelo - ha igazat beszél a nő.

ESCALUS
Mit mondasz?

LUCIO
Én azt gondolom, uram, ha négyszemközt tapintanál az elevenjére, hamarabb megpuhulna: így nyilvánosan talán elszégyeli magát.

ESCALUS
Tapintatosan fogok kipuhatolni mindent.

LUCIO
Úgy, úgy, azt szeretik a nők, a tapintatos puhatolást.

ESCALUS
Ide, ide, leányasszony! Ez a kisasszony itt azt mondja, hogy egy szó sem igaz abból, amit mondtál.

LUCIO
Itt jön a gazember, akiről beszéltem: itt, uram, a porkolábbal!

ESCALUS
Éppen jókor: csak ne szólj hozzá, míg én nem mondom.

LUCIO
Ne szólj szám!

ESCALUS
Gyere csak, te barát: te biztattad föl ezeket a nőket, hogy megrágalmazzák Angelo urat? Ők azt vallják, te voltál.

HERCEG
Nem igaz.

ESCALUS
Hogyhogy? Tudod, hol vagy?

HERCEG
Tiszteltetem nagy rangod! Tisztelet jár
Olykor Sátán tüzes trónjának is.
De hol a herceg? Hadd vallok neki.

ESCALUS
A herceg itt van a képünkben: nekünk vallj,
És rajta légy, hogy illendőn beszélj.

HERCEG
Vagy legalábbis nyíltan. Ó szegénykék!
Rókán kerestek bárányt? Már tinéktek
Befellegzett. A herceg odavan?
Odavan akkor a ti dolgotok!
Igazságtalan ő, hogy meg se hallgat,
S az ítélést egy gazfickóra bízza:
Épp arra, kit vádolni jöttetek!

LUCIO
Ez a gazember az; erről beszéltem!

ESCALUS
Te szemtelen, istentelen barát te!
Hát nem elég, hogy így fölbújtogattad
E nőket itt e derék ember ellen;
Még mocskos szájjal - füle hallatára! -
Gaznak mered gyalázni őt?!
S ez nem elég - a herceget magát
Mered nevezni igazságtalannak?!
Vigyétek, emberek! Kínpadra húzni!
Ha ízrül ízre kell is meggyötörni,
De megtudom, hogy mit forralt magában!
"Igazságtalan"...

HERCEG
Csak lassan a testtel!
Úgy nem meri egy ujjam meggyötörni
A herceg, mintha saját ujja volna!
Én nem vagyok az ő alattvalója,
S rendfőnököm sem itt van. Erre jártam,
S szétnéztem Bécsben. Láttam is sokat!
A romlottság úgy fő, forr, majd kifut!
Törvény, az minden bűnre van, de közben
Dédelgetik a bűnt, s a sok tilalmat
Csak nevetik, mint borbélynál a táblát,
Hogy: "Köpködés tilos!"

ESCALUS
Nemzetgyalázás! Rács mögé vele!

ANGELO
S te, Lucio, mit tudsz még őellene?
Ez az az ember, akiről beszéltél?

LUCIO
Ez, uram. Gyere csak ide, te jámbor kopasz: no, megismersz-e?

HERCEG
Megismerlek a hangodról. A börtönben találkoztam veled, még mikor oda volt a herceg.

LUCIO
Ejha! Csakugyan? Hát arra emlékszel-e, mit mondtál a hercegről?

HERCEG
Emlékszem egy szóig.

LUCIO
Csakugyan? Mondd csak, hát afféle húskereskedő a herceg, meg hóbortos, meg pipogya - he? -, amint akkoriban híresztelted?

HERCEG
Föl kell cserélned a személyeket: a magadét az enyémmel, ha ilyesmit akarsz a számba adni. Te csakugyan így beszéltél róla - sőt még ígyebben, még förtelmesebben!

LUCIO
Ejnye, te átkozott bitang! Hát nem meg is rángattam az orrod azért, amit ott kotyogtál?

HERCEG
Esküszöm, hogy úgy szeretem a herceget, mint önmagamat.

ANGELO
Hogy szeretne most már kibújni a gazember ennyi felségsértő gyalázkodás után!

ESCALUS
Az ilyen fráterre kár szót vesztegetni. Börtönbe vele! Hol a porkoláb? Börtönbe vele! Jól vasra verni! Egy szavát se halljam többet! Vigyétek ezeket a szukákat is, meg azt a másik cinkost!

HERCEG
(a porkolábhoz)
Megállj! Megállj, egy percre!

ANGELO
Még ellenszegül? Segíts te is, Lucio!

LUCIO
Gyerünk, gyerünk, gyerünk! Pfuj! Te vén kopasz, te nyavalyás hazug, te, mit bújsz a csuklyádba, mi? Mutasd azt a lator képedet, hogy a ragya verje ki! Mutasd azt a lókötő pofádat, aztán hadd kötünk föl hamar! Mit? nem enged?
(Lerántja a barát csuklyáját, és fölfedi a herceget)

HERCEG
Lator létedre herceget teremtesz.
(A porkolábhoz fordulva, Péter barátra és a két lányra mutat)
Szolgám, őértük én kezeskedem. (Ismét Lucióhoz)
Hé, el ne fuss, öcsém! Itt a baráttal
Még lesz egy kis beszédetek. Lefogni!

LUCIO
Ez még keservesebb, mint az akasztás.

HERCEG
(Escalushoz)
Amit te mondtál, megbocsátom: ülj le.
Az ő helyén hadd ülök én.
(Angelóhoz)                       Szabad?
Nincs több szavad? Egy ötlet, egy hazugság,
Mi jó szolgálatot tehet? Ha van,
Siess vele, mert aztán én mesélek,
S akkor már késő.

ANGELO
Rettentő uram,
Még bűnösebb volnék bűnös magamnál,
Ha azt hinném, hogy titkolózhatom;
Hiszen látom: fenséged, mint az Isten,
Minden lépésem látja. Jó uram,
Ne nyújtsd tovább e pert gyalázatomra!
A nyomozást pótolja vallomásom:
Itélj hamar! Nem kérek más kegyelmet,
Csak gyors halált.

HERCEG
Jöjj ide, Marianna
(Angelóhoz)
Beszélj: menyasszonyod volt ez a lány?

ANGELO
Az volt, fenséges úr.

HERCEG
Akkor hát vidd, és vedd is el, de tüstént!
Add össze őket, te barát; s ha megvan,
Hozd vissza Angelót! Foglár, velük mégy!

ESCALUS
Jobban megdöbbent az, hogy becstelen volt,
Mint bűne súlya.

HERCEG
Izabella, jöjj!
Lám, szentatyád mostantól: herceged.
De csak ruhát cserélek, nem szivet:
Buzgólkodtam teérted eddig is,
Segítlek ezután is.

IZABELLA
Ó, bocsáss meg,
Hogy én, szolgálód, ismeretlenül
Fenségedet terheltem.

HERCEG
Megbocsátok;
S kérlek, légy hozzám jó szívvel te is.
Bátyád halála fáj nagyon, tudom,
S csodálkozol tán: mért dolgoztam így
A megmentésén, eltitkolva rangom?
Mért nem tártam föl elrejtett hatalmam?
Mért hagytam veszni?... Ó, kedves leányom,
Azt hittem, hogy lassabban jár a vész -
De gyors halála megcsufolta tervem.
Nyugodjék békében! Jobb élet az,
Melyben többé nem félünk a haláltól,
Mint az, amelyben félünk, míg csak élünk.
És szolgáljon vigasztalásodul:
Jó bátyád immár boldog.

IZABELLA
Úgy legyen.

HERCEG
Ez újdonsült férjnek, ki itt jön éppen!
Bár bemocskolta buja képzelettel
Elszántan védett tisztaságodat:
Mariannáért bocsáss meg! Hanem
E perben Angelo kétszerte vétkes:
Szüzességtipró s ígéretszegő.
A vastörvény - ország-világ előtt -
Most visszahull az ítélő fejére:
Claudióért Angelo felel!
Jó tettért jót várj és kegyet kegyért,
De: "szeget szeggel..." és: "szemet szemért..."
Nos, Angelo, gaztetted oly világos -
Hiába is tagadsz, csak fönnakadsz -,
Itélünk hát: ama tőkén, melyen
Claudiónak feje vétetett:
Fejed vétessék - éppolyan sietve!
Vigyétek!

MARIANNA
Ó, kegyelmes hercegem!
Hát csúfra adtál férjhez engemet?

HERCEG
Férjed hibás, hogy csúfra lett a férjed.
Azért sürgettük ezt az esküvőt,
Hogy megőrizzük tisztességedet,
Különben az, hogy egyszer már veled hált,
Örök időkre bélyeg volna rajtad.
Elkobzott birtokát, mely minket illet,
Reád ruházzuk özvegydíj gyanánt,
Végy rajta jobb urat.

MARIANNA
Ó, hercegem,
Más férjet, jobbat, senkit sem kívánok.

HERCEG
Csak őt ne kívánd, döntöttem felőle.

MARIANNA
Kegyelmes jó uram! (Letérdel)

HERCEG
Hiába fáradsz,
Nincs irgalom. Vigyétek!
(Lucióhoz) Most te jössz!

MARIANNA
Ó, hercegem! Segíts, jó Izabellám,
Térdelj mellém! Két térdedért cserébe
Vedd életem: szolgállak mindhalálig.

HERCEG
Őrültség éppen őt unszolni erre!
Ha ő borulna térdre Angelóért,
Kőágyából kitörne bátyja lelke
És elragadná!

MARIANNA
Édes Izabella!
Térdelj le mellém, tartsd föl két kezed!
Szólnod se kell: beszélek én helyetted.
Mondják, az igaz is vétkén tanul;
S a legtöbb ember jobbá lesz csupán,
Ha botlik olykor: így lesz férjem is!
Ó, Izabella, fél térded se hajtod?

HERCEG
Claudióért hal meg.

IZABELLA
(térdre borul)
Jó uram,
Kérlek, tekints az elitéltre úgy,
Akárha bátyám élne. Azt hiszem,
Hogy jó uton járt ő egészen addig,
Míg nem vetett reám szemet. Hadd éljen!
A bátyámon a törvény telt be csak:
Amért ő meghalt, azt el is követte.
De Angelo?
Gonosz tervét ő mégse vitte véghez;
Az elvetélt tervet jobb eltemetni.
A gondolat még nem cselekedet,
S a terv: csak gondolat.

MARIANNA
Az, semmi más.

HERCEG
Hiába esdekelsz: kelj fel, ha mondom.
Egy másik vétség is eszembe jut.
(A porkolábhoz)
Claudióval mért végeztetek
Soron kívül?

PORKOLÁB
Parancsra történt.

HERCEG
Jött erre nézve külön rendelet?

PORKOLÁB
Nem, fenség, csak bizalmas értesítés.

HERCEG
Tisztségedtől ezért megfosztalak.
Add át a kulcsokat!

PORKOLÁB
Uram, bocsáss meg,
Sejtettem, hogy nincs jól, de mégse tudtam...
Most meggondolva jobban, bánom is már.
Bizonyság erre egy másik rabunk:
Úgy kellett volna kivégezni azt is,
S én megkíméltem életét.

HERCEG
Ki az?

PORKOLÁB
Bernátnak hívják.

HERCEG
Claudióval tettél volna így!
Nos, hozd elémbe: látni akarom!

ESCALUS
(Angelóhoz)
Fáj látnom, hogy ily bölcs, tanult nagy úr
- Minőnek téged ismert minden ember -
Előbb a vér hevében elbukik,
Majd otrombán ítélve újra vét.

ANGELO
Nekem fáj, hogy fájdalmat okozok;
S oly mélyen markol bűnbánó szívembe:
Inkább halált kívánok, mint kegyelmet.
Reászolgáltam, kérem is magamnak.

HERCEG
Melyik hát az a Bernát?

PORKOLÁB
Ez ni, fenség.

HERCEG
Már egy barát beszélt erről nekem.
Hallom, fickó, oly megátalkodott vagy,
Hogy e világon jár eszed csupán,
S ebmódra élsz. Bár elitélt a törvény,
Most megbocsátom minden földi bűnöd,
De intelek: jól élj az irgalommal,
És készülődj már itt egy jobb világra.
Oktasd, barát: kezedre bízom.
Ki ez az elburkolt alak?

PORKOLÁB
Egy másik rab. Én mentettem meg ezt is,
Együtt halt volna meg Claudióval,
S megszólalásig őhozzá hasonlít.
(Fölfedi Claudiót)

HERCEG
(Izabellához)
Ha bátyádhoz hasonlít e fiú:
Az ő kedvéért - kapjon hát kegyelmet!
És a te drága kedvedért, leány
- Ha kezed nyújtod és enyém leszel -:
Ő sógorom lesz. Erről még beszélünk.
Nagyot lélegzik erre Angelo:
Úgy látom, már a szeme is ragyog.
Nos, Angelo, te rosszért jót aratsz;
Szeresd ez asszonyt: érdemeld ki eztán!
Ma megbocsátó kedvemben vagyok,
De egynek itt meg nem bocsáthatok -
(Lucióhoz)
Hékás! Elmondtál gyávának, bolondnak,
Kurafinak, szamárnak, vadbaromnak:
Mivel szolgáltam rá, hogy így magasztalj?

LUCIO
Esküszöm, uram, csak úgy tréfából mondtam. Ha kötelet kapok érte - isten neki; de jobban szeretném, ha korbácsra méltóztatnál ítélni.

HERCEG
Először: korbács, azután: kötél.
Hé, porkoláb, hirdesd ki városunkban:
Ha van leány, kit e betyár megejtett
- S tudom, hogy van, mert hencegett a fickó -,
Jelentkezzék a lány, s ő elveszi!
A nász után pedig következik:
A korbács és kötél.

LUCIO
Könyörgök, fenséges úr, ne adj össze szajhával! Magad mondtad az elébb, fenség, hogy én csináltam belőled herceget; én jó uram, ne fizess azzal, hogy szarvasmarhát csinálsz belőlem.

HERCEG
Becsületemre mondom: elveszed!
Minden rágalmad inkább megbocsátom,
S elengedem a büntetést. Vigyétek:
A menyegző a börtönben legyen.

LUCIO
Ringyót venni feleségül: olyan uram, mint kerékbe törés, megkorbácsolás, akasztás együttvéve!

HERCEG
A felségsértő megérdemli mindezt.

Karold fel, Claudio, kit bajba vittél!
Marianna, örvendj! Angelo, szeresd őt!
(Escalushoz)
Sok jóságod köszönjük, Escalus!
Még hátravan, hogy hálánk megmutassuk.
Köszönjük, foglár, a bölcs hallgatást:
Majd méltóképpen előléptetünk.
Bocsásd meg néki, Angelo, a cselt,
Hogy Ragozin fejét küldötte hozzád:
E tett bocsánatát magába' hordja.
Szép Izabella! volna egy szavam -
Nem bánod meg! Ha óhajtod, mit én:
Enyém - tiéd lesz és tiéd - enyém.
S most rajta, együtt palotámba fel:
Ott megtudjátok, mit még tudni kell!