Shakespeare

T�VED�SEK J�T�KA.

(Ford�totta: Arany L�szl�)


Tartalom

BEVEZET�S

ELS� FELVON�S.

I. SZ�N.
II. SZ�N.

M�SODIK FELVON�S.

I. SZ�N.
II. SZ�N.

HARMADIK FELVON�S.

I. SZ�N.
II. SZ�N.

NEGYEDIK FELVON�S.

I. SZ�N.
II. SZ�N.
III. SZ�N.
IV. SZ�N.

�T�DIK FELVON�S.

I. SZ�N.



SZEM�LYEK

Solinus, Ephesus herczege.

Aegeon, syracusi kalm�r.

Ephesusi Antipholus,
Syracusi Antipholus, ikrek, Aegeon �s Emilia fiai.

Ephesusi Dromio,
Syracusi Dromio, ikrek, a k�t Antipholus inasai.

Boldizs�r, kalm�r.

Angelo, �tv�s.

Egy keresked�, Syracusi Antipholus bar�tja.

Csippencs, iskolamester.

Emilia, Aegeon neje.

Adri�na, Ephesusi Antipholus neje.

Luci�na, huga.

Lucza, Adri�na szobal�nya.

Egy le�ny.

Poroszl�. Tisztek. Kis�r�k.



BEVEZET�S

A T�ved�sek j�t�ka nyomtat�sban ugyan csak a k�lt� hal�la ut�n, az 1623-iki �vr�tes kiad�sban jelent meg el�sz�r; de k�ts�gk�v�l Shakspere legkor�bbi m�vei k�z� tartozik. Chronologi�j�nak meg�llap�t�s�ra biztos t�mpontot ny�jt egy cz�lz�s a harmadik felvon�s m�sodik jelenet�ben, melynek jelent�s�t el�sz�r Theobald ismerte fel. Itt ugyanis a syracusai Dromio f�ldg�mbh�z hasonl�tja a szolg�l�t, ki szerelm�vel �ld�zi �s k�l�nb�z� testr�szeiben a f�ld egyes orsz�gait l�tja k�pviselve. Miut�n Irlandot �s Sk�thont eml�tette, Francziaorsz�gra t�r �t. Ez „a homlok�n van: fegyveresen �s fell�zadva, hadakozva minden haja sz�la.” „Armed and reverted, making war against her hair.” Az eredeti sz�vegnek legk�zelebbi, az asszony testi alkat�t illet� �rtelme – jegyzi meg Hertzberg –, f�lig metaphorikus k�r�l�r�sa ama, Shakspere kor�ban nagyon is gyakori betegs�gnek, a French Crown-nak, mely a homlokot daganatokkal �s ki�t�sekkel f�dte el (armed), a hajat kihullatta (making war against the hair) �s �gy a homlokot h�trafel� kit�g�totta (reverted). A cs�f betegs�gnek e r�szletez�se visszatasz�t�, cz�ltalan �s elm�ss�g n�lk�li volna, mert senki sem tal�lhatna benne hasonlatoss�got Francziaorsz�ggal, ha m�g egy jelent�s nem rejt�zn�k a szavak m�g�tt. Ez a sz�j�t�k a hair (haj) �s heir (�r�k�s) k�z�tt. Francziaorsz�g h�bor�t viselt jogos �r�k�se ellen. Ebb�l �nk�nt folynak a tov�bbi sz�j�t�kok; el�sz�r az armed, azt�n a reverted, mely jogi m�kifejez�s ennek jelent�s�re: „�r�k�s�d�s �ltal m�s �gra jutni;” azaz Francziaorsz�g III. Henrik hal�la ut�n a Valois-�gr�l a Bourbon-�gra sz�llt, melyet navarrai Henrik k�pviselt.

Ezzel biztos id�k�zt nyer�nk, melybe a darab k�sz�l�s�nek esnie kellett, tudniillik a franczia polg�rh�bor�t, mely 1589-t�l 1594-ig tartott. Igen val�sz�n� azonban, hogy az 1590. �vnek v�g�t, vagy a k�vetkez�nek elej�t kell venn�nk a darab sz�let�si idej�nek, mert az angol k�z�ns�g figyelme, az ivryi diadal s Angli�nak a franczia protest�nsok �gy�be val� t�nyleges beavatkoz�sa k�vetkezt�ben, �pen akkor ir�nyult leg�l�nkebben IV. Henrik sors�ra. A reverted kifejez�sb�l, fentebb jelzett �rtelm�ben, �pen m�g egy kor�bbi id�pontra lehetne k�vetkeztetni, – semmi esetre sem k�s�bbire – mert Shakspere nem haszn�lhatta volna �gy e kifejez�st, ha az esem�ny t�bb �vvel el�bb t�rt�nt volna. K�l�nben ugyanezen eredm�nyre vezetnek, a chronologi�t illet�leg, a darab bens� jelei, szerkezete, versel�se, nyelve �s jellemz�se.

A v�gj�t�k motivum�t, f� szem�lyeit �s t�bb jelenet�t a k�lt� Plautus Menachemi-j�b�l vette; de val�sz�n�leg nem � volt az els�, ki e r�gi darabot az angol sz�npadra bevezette. M�r 1577-ben adtak el� a Hampton Court-i udvarn�l egy History of error-t. Hasonl� cz�m� darabot vittek sz�nre 1582-ben Windsorban, s William Warner Plautus-ford�t�s�t, b�r csak 1595-ben jelent meg nyomtat�sban, Shakspere j�l ismerhette, mert j�val a kinyomtat�s el�tt k�ziratban megfordult a ford�t� bar�tjainak kez�ben, a mint a kiad� el�szav�b�l l�that�. Shaksperen�l �gy, mint Plautusn�l, a v�gj�t�k h�se kicsiny kor�ban elveszett ikertestv�r�t keresi. Csod�latos hasonl�s�guk a legboh�k�sabb f�lre�rt�sekre ad alkalmat s a komikus helyzetek tarka v�ltozatoss�g�val p�tolja a dr�mai cselekv�ny hi�ny�t. A k�ls� �s bels� val�sz�n�s�g t�rv�nye itt hat�lyon k�v�l van helyezve. El kell fogadnunk, hogy oly szem�lyek, kik soha sem l�tt�k egym�st �s m�s-m�s v�rosban laktak, ruh�zatukban az utols� gombig annyira megegyeznek, hogy a legk�zelebbi ismer�s�k, a feles�g, szeret�, bar�tok, szolg�k f�lcser�lik egym�ssal. Azt sem szabad felt�n�nek tal�lnunk, hogy az idegennek, ki pedig �pen ikertestv�re keres�s�re indult, a csod�latos f�lre�rt�sek esz�be nem juttatj�k, hogy az emberek tal�n a keresett testv�rrel t�vesztik �ssze. A jelenetek gyors v�ltakoz�sa nem engedi f�l�lkerekedni a kritikai hangulatot. A plautusi nyelv durva, n�pies hangja is megcsend�l a shaksperei darab als�bb komikumu jeleneteiben. El�nyben van azonban r�mai mint�ja f�l�tt a gazdag, m�v�szileg bonyol�tott cselekv�ny �ltal. Nem el�gszik meg egy hasonl� ikerp�rral. M�g egy m�sik p�rt vezet el�, a testv�rek szolg�it, a k�t Dromi�t, s ezzel a bonyodalmat eg�szen a k�b�t� z�rzavarig hajtja s a komikus t�ved�seket megkett�zteti. A m�sodik, a n�tlen Antipholusr�l is jobban gondoskodik, mint Plautus, az els�nek s�gorn�je, a sz�p Luci�na �ltal, m�g a szeret� n�la mell�kszem�lyly� lesz �s a h�tt�rbe von�l; az aranyl�ncz �s p�nzes ersz�ny epiz�djait kimer�t�en �s �gyesen indokolja, s mell�kszem�lyek bevezet�s�vel teszi szeml�lhet�v�; s�t nem el�gedve meg a komikus jelenetek gazdag�t�s�val �s sokszor�t�s�val, komoly, lehet mondani, s�t�t sz�nezet� dr�mai mes�vel hozza �sszek�ttet�sbe. Saj�t lelem�ny�b�l sz�rmazik a haj�t�r�s, mely �vekkel el�bb szertesz�rta az ikertestv�rek csal�dj�t; saj�t lelem�ny�b�l van a visz�lkod�s is Syracusa �s Ephesus k�z�tt, az �reg Aegeon bolyong�sa s �gy az eg�sz megnyit� jelenet, mely komolys�g�val �thatva az eg�sz cselekv�nyt, erk�lcsi m�lys�get ad a k�l�nben f�l�letes boh�k�ss�goknak. Mert Aegeon hal�lit�lete �s k�zel �ll� kiv�gz�se s�t�t felh�k�nt lebeg a t�lcsapong� kedv� jelenetek f�l�tt s id�nk�nt el-elbor�tja a kaczaj napf�ny�t, mid�n az idegen Antipholust figyelmeztetik a hal�lvesz�lyre, mely �t is fenyegetheti. A v�ge is gazdagabb, mint Plautus darabj��. Itt a testv�rek tal�lkoz�sa egyszerre szerencs�s v�get vet a komikus f�lre�rt�seknek, Shaksperen�l azonban l�tjuk, mint vezetik hal�lra az �sz Aegeont. Az aggasty�n megismeri r�g keresett fi�t, de ez megtagadja; erre az atya feljajdul�s�t halljuk, mely lend�letes stilj�vel Shakspere trag�di�inak legszebb kor�ra eml�keztet:

        Nem ismerik szavam! Id�k hatalma!
        ï¿½gy elbut�t�d, t�rted �rva nyelvem
        H�t kurta �v alatt, hogy �m fiam se
        Ismerje meg sz�tlan b�m gyenge kulcs�t?
        B�r r�nczos arczomat most elfedi
        A nedv-em�szt� t�l permet hava,
        S b�r fagyni kezd is minden v�r-erem:
        M�g �ltem �je gy�r eml�kezettel
        ï¿½s n�mi f�nynyel b�r m�g pisla m�csem,
        S�ket, butult f�lem hall egy kicsit,
        S e v�n tan�k mind (nem t�vedhetek)
        Sugj�k nekem, hogy Antiphol, fiam vagy.

K�l�nben a r�mai �s angol, a plautusi �s shaksperei kom�dia t�bbi hasonl�s�g�t s m�g t�bb k�l�nbs�g�t a kett�nek r�vid �sszevet�s�b�l vil�gosan lehet l�tni. A jelenet, melyben ephesusi Dromio syracusai Antipholust eb�dre h�vja, megfelel Plautusn�l annak a jelenetnek, a hol Cylindrus, Erotium szak�csa, az idegen Menaechmust f�lcser�li az epidamnusi Menaechmussal. Plautusn�l tov�bb� a k�jle�ny, nem Adri�na, t�veszti �ssze az egyik Menaechmust a m�sikkal. De k�s�bb, a negyedik felvon�sban Shaksperen�l is f�lcser�li egym�ssal a k�t Antipholust. Az idegen Menaechmus, miel�tt a k�jle�nyhoz megy, �vatoss�gb�l Messeni�nak adja �t ersz�ny�t, hogy megtudja, „�t szereti-e vagy az ersz�ny�t?” Azt�n belemegy a k�jle�ny minden �ll�t�s�ba – �pen mint Shaksperen�l – s elismeri, hogy pal�stot aj�nd�kozott neki. „E n�, mondja Messeni�nak, a mint l�tom, vak �s bolond. Kizs�km�nyoljuk.” �s a h� rabszolga elsz�rnyedve ki�lt fel: „Ah! v�ge van! �rv�nybe vonta m�r a sajk�t a rabl� kal�zhaj�.” Menaechmus, az idegen, nagyon k�l�nb�zik Antipholust�l, a syracusait�l, mert p�ld�ul eg�sz kurt�n el akarja saj�t�tni a pal�stot, melylyel a k�jle�ny elk�ldi, hogy a himz�n�l �jra d�sz�ttesse. – Az a jelenet, melyben az �l�di az idegen Menaechmust az epidamnusinak n�zi, megfelel Shaksperen�l annak a jelenetnek, melyben Angelo a syracusai Antipholust az ephesusinak tartja. Az idegen Menaechmus a k�jle�nyt�l m�g egy l�nczot is kap, hogy az �tv�sn�l �talak�ttassa �s s�lyosabb� t�tesse; az epidamnosi Menaechmus ezt is, valamint a pal�stot, feles�g�t�l lopta, hogy a k�jle�nynak aj�nd�kozza. Teh�t az epidamnusi Menaechmus jelleme is teljesen k�l�nb�zik az ephesusi Antipholus�t�l. Az Adri�na �s Luci�na k�z�tti jelenet, a hol az el�bbinek f�lt�kenys�g�t az ut�bbi megt�madja, megfelel Plautusn�l a fels�g �s az �l�di jelenet�nek, csakhogy ez ut�bbi, mivel kimaradt az eb�db�l, m�g meger�s�ti az asszonyt f�rje elleni m�ltatlankod�s�ban. Mid�n az epidamnusi Menaechmust neje k�rd�re vonja az ellopott pal�st miatt, ez azzal menteget�dzik, hogy csak k�lcs�n adta a k�jle�nynak, mire neje kiz�rja a h�zb�l, s ez ekkor, mint az ephesusi Antipholus, a k�jle�nyhoz megy. De a pal�stot, melylyel ezalatt az idegen Menaechmus megsz�k�tt, visszak�ri a k�jle�nyt�l m�s aj�nd�k fej�ben, mire Erotium szint�n bez�rja el�tte ajtaj�t. Az epidamnusi Menaechmus neje csak az utols� felvon�sban j�n �ssze az idegen Menaechmussal, kit ann�l ink�bb f�rj�nek tart, mert a lopott pal�stot is n�la l�tja. Ebb�l egyes von�sok vannak Adri�na, Luci�na �s syracusai Antipholus jelenet�ben. Az aggasty�n helyett, kit Plautusn�l az idegen Menaechmus term�szetesen nem ismer el ap�s�nak, Shaksperen�l Luci�na l�p k�zbe. A k�vetkez� besz�lget�s, melyet az aggasty�n le�ny�val tart, motivumot ny�jthatott Adri�na �s Luci�na jelenet�hez. Az aggasty�n �gy oktatja le�ny�t:

        El�gszer mondtam, hogy fogadd szav�t
        F�rjednek, �s ne less ut�na mindig…
        …Mit! t�n kedved�rt
        Ne is mulasson egy vagy m�s helyen,
        Hol kedve tartja? Milyen szemtelens�g!
        T�n azt is meg szeretn�d tiltani,
        Hogy lakom�ra menjen b�rhov�,
        Vagy vend�g�l fogadjon valakit?
        Tal�n szolg�nak tartod f�rjedet?
        ï¿½gy rajta! adj h�t napsz�mot neki,
        S �ltesd le �t szolg�l�id k�z�…
        ……Ha ell�t gazdagon
        Aranynyal �s ruh�val, s nincs hi�ny
        Sem �lelmedben, sem szolg�latodban:
        Jobban teszed, ha okosan fogod
        Magad viselni.

Shakspere Luci�n�ja �gy csillap�tja a f�lt�keny �s z�gol�d� Adri�n�t:

        A f�rfi szabads�g�nak ura;
        Id� az � urok, s ha ez parancsol,
        J�nnek vagy mennek: t�rd h�t csendesen…
        Tudd meg, hogy � akaratodnak f�ke…
        Az �g alatt nincs semmi f�ktelen:
        Mi csak van �gben, f�ld�n, tengeren,
        Vadak, halak s a r�pked� mad�r,
        H�dol him�nek, int�s�re v�r.
        ï¿½s mindezek ura, az �gibb ember,
        Kinek h�dolnak a f�ld s messze tenger,
        Kinek az �gt�l van �rtelme, lelke,
        Mely �t vadak s halak f�l� emelte,
        Szint�n ura nej�nek �s kir�lya:
        Az�rt akaratod hajtsd meg szav�ra…

Mid�n az aggasty�n �s le�nya az idegen Menaechmus viselet�t l�tj�k, �r�ltnek gondolj�k, s az �reg elmegy orvos�rt. Ezalatt az idegen Menaechmus elsz�kik s az epidamnusi Menaechmus j� haza s az el�bbi helyett �t vizsg�lja meg az orvos s �t akarja er�szakkal h�z�ba hurczoltatni. Messenio, ki az epidamnusi Menaechmust ur�nak tartja, megt�madja az er�szakoskod�t �s elkergeti. Jutalmul azt�n szabads�g�t k�ri v�lt ur�t�l, s ez, s�rget�s�re, v�gre azt feleli: „fel�lem szabad lehetsz s mehetsz, hov� akarsz.” Messenio most a fogad�ba indul, hogy a m�lh�t �s ersz�nyt, melyet gazd�ja r�b�zott, elhozza. Miut�n az epidamnusi Menaechmus elt�vozott, f�ll�p az idegen Menaechmus, �s szemreh�ny�sokat tesz Messeni�nak, hogy m�r t�bb �r�ja nem l�tta: mire ez b�mulva feleli, hogy �pen most mentette meg s ez�rt szabads�got is kapott t�le. Ez �j zavarnak csak az epidamnusi Menaechmus visszat�r�se vet v�get. Erre k�vetkezik az ikrek tal�lkoz�sa s a bonyodalom megold�sa.

Magyarul a T�ved�sek j�t�k�t a nemzeti sz�nh�zban eleinte n�metb�l vett �tdolgoz�s ut�n adt�k el�, k�s�bb Arany L�szl�nak az eredeti szerinti ford�t�s�ban, mely a Kisfaludy-T�rsas�g Shaksperej�ben jelent meg.

Greguss „Shakspere p�ly�ja” cz�m� jeles m�v�ben azt �rja, hogy Shakspere „f�lt�keny n�t nem ismer.” �gy l�tszik, ez �ll�t�s�n�l nem reflekt�lt a T�ved�sek j�t�ka Adri�n�j�ra, a f�lt�keny feles�gre, kinek huga egyenesen szem�be mondja:

        ï¿½nk�nz� f�lt�kenys�g! F�j, ne t�pl�ld!

�s a jelenet v�g�n:

        ï¿½ h�ny boh�t visz �gy f�lt�se s�rba!

Adri�na f�lt�keny asszony. Leskel�dik f�rje ut�n, gyan�s�tja, cziv�dik vele, megkeser�ti eb�dj�t, �jjeli nyugalm�t, ok �s alap n�lk�l, csup�n az�rt, mert f�lti, azzal a f�lt�kenys�ggel, mely bizalmatlans�gon alapul: a kicsinyes �s nevets�ges, sz�val a komikus f�lt�kenys�ggel. Maga megvallja a fejedelemasszony el�tt, mennyit h�zs�rtoskodott f�rj�vel f�lt�kenys�gb�l:

        Az volt besz�d�nk t�rgya minden�tt.
        ï¿½gyban nem alhatott a zs�mbel�st�l;
        Asztal felett nem ett a zs�mbel�st�l;
        Ez volt csup�n a felvett ige t�rgya;
        M�g m�s el�tt is r�-r�vittem a sz�t,
        Mint aljas �s r�t b�nt, f�lemlegetv�n.

Ennek a f�lt�kenys�gnek alapja a bizalmatlans�g, nemcsak a hitvest�rs ir�nt, hanem saj�t maga ir�nt is. Nem b�zik m�r b�jainak erej�ben, s ez nem csup�n a jog�hoz val� ragaszkod�s makacss�g�t er�s�ti meg benne, hanem s�rti hi�s�g�t is, �s ennek k�vetkezt�ben elkeser�ti, el�gedetlenn� �s zs�mbess� teszi.

        Tal�n kor �s gond arczomr�l leszedte
        A b�jakat? Csak � ellene v�d az.
        S ha t�rsalg�som is t�n n�ha sz�raz:
        Hisz ha kitompulhat az �les elme,
        Att�l van az, hogy nincs gy�ng�d figyelme.
        Vagy a ruha t�n, mit m�son szeret?
        Nem �n hib�m, hisz n�kem is vehet.
        Mi volna bennem rom, a mit nem � tett
        Romm�? Bizony hanyatl�som csak �tet
        V�dolja. Egy vid�m tekintet�t�l
        Hanyatl� b�jam romja �jra �p�l;
        De �, szilaj g�m, �tt�r a korl�ton,
        S m�sutt csapong, csak b�bja lettem, l�tom.

�gy k�nozza mag�t is e kicsinyes f�lt�kenys�g, mely fel�letes, gy�nge jellemben nyilatkozik, s komikus hat�s�t nemcsak nevets�ges forr�sa sz�li, hanem vesz�lytelens�ge is. Ez ut�bbi von�s nyer kifejez�st, mid�n a negyedik felvon�sban j�l lehordja f�rj�t, elmond r�la minden rosszat, hogy „nyomor�k, v�n, r�t, cs�nya, g�rbe, aszott, sov�ny, form�tlan, g�rnye, t�rpe, b�n�s, nemtelen, ostoba, gonosz, teste b�lyegzett �s elm�je rossz,” s azt�n r�gt�n ut�na teszi:

        Csak mondtam, � de szivem �rte f�j…
        B�r nyelven �tkot sz�r, de szivem �ld�st.

Vannak, a kik e darabban a k�lt� h�zi bajainak visszhangj�t v�lik hallani, melyek, kiv�lt n�la id�sebb nej�nek h�zs�rtoss�ga �s zs�mbel�sei, lettek volna a monda szerint oka annak, hogy csal�dj�t h�trahagyva Stratfordban, Londonba k�lt�z�tt s polg�ri �let�t a m�v�szi p�ly�val cser�lte f�l. Igaz, hogy a f�lt�keny n� rajz�ra m�r mint�ja, a plautusi v�gj�t�k megadta az eszm�t Menaechmusn� rajz�ban, a ki f�rje ut�n leskel�dik, f�lt�keny re� �s h�zs�rtoskodik vele; de az is bizonyos, hogy a h�zi cziv�d�s jeleneteit k�l�n�s hangs�lylyal dolgozza ki, �s sokkal jobban belem�lyed a f�lt�kenys�g rajz�ba, motivumainak �s k�vetkezm�nyeinek felt�ntet�s�be, mint e k�nny�, vid�m j�t�k hangja �s sz�nez�se megkiv�nn�; �s a tapasztalt matrona, a fejedelemn�, ajk�val v�g�l �gy nyilatkozik a n�i f�lt�kenys�gr�l, mintha k�zvetlen benyom�s alatt �rna:

        F�lt�keny asszony zs�mbe gyilkosabban
        M�rgez meg a veszett ebek fog�n�l.
        Nem hagyja �t aludni sok szidalmad:
        Innen van az, hogy most zavart esze.
        Mondod, hogy �tk�t perrel f�szerezted:
        H�borgatott eb�d csak rossz em�szt�st,
        ï¿½s a l�z rombol� t�z�t teremti:
        S mi a l�z, mint egy �r�let-roham?
        Mondod, szidalmad g�tl� kedvtel�s�t:
        A hol vid�m �d�l�s nincs, mi t�mad,
        Mint n�ma �s borong� b�skomolys�g…?
        Ha elfogsz �tket s �ltet� nyugalmot,
        Megt�boly�tn�l nem embert, de barmot…



ELS� FELVON�S.

I. SZ�N.

Csarnok a herczegi palot�ban.

Solinus, Ephesus herczege, Aegeon, syracusi kalm�r, B�rt�n�r, Tisztek �s Kis�r�k j�nnek.

AEGEON.
Siess, Solinus, gyors�tsd vesztemet,
Mely minden bajjal, b�val eltemet.

HERCZEG.
Syracusi kalm�r, ne is rem�lj,
�n r�szrehajl�n t�rv�nyt nem szegek;
A k�lcs�n�s visz�ly, mely herczegednek
Becs�letes kalm�raink ir�nti
Konok kegyetlens�g�b�l eredt,
Kik �lt�k�rt nem tudva megfizetni,
Rideg szab�lyait v�rrel pecs�tlik –
Kiz�r minden kegyelmet zord szem�nkb�l.
Mert a k�z�tt�nk s honfit�rsaid k�zt
Dul� hal�los gy�l�ls�gek �ta
Eld�ntetett tan�csgy�l�seken,
Mint Syracus�ban, mind �ltalunk,
Hogy tiltva k�zt�nk minden forgalom;
S�t a mi t�bb, ha egy ephesusit,
Megl�tnak Syracus v�s�rain,
S viszont, ha b�rki, Syracusbeli,
Ephesus �blihez j�n: meghal az;
�r�i a herczeg jav�ra sz�llnak,
Ha csak ezer g�r�t le nem fizet,
V�lts�g gyan�nt, ler�vni b�ntet�s�t.
De a te mindened, j�l felbecs�lve
Sem tesz ki sz�z g�r�t mind�sszesen:
T�rv�ny szerint hal�l van m�rve r�d.

AEGEON.
Ez vigaszom; ha teljes�l szavad,
Mint este a nap, b�natom lenyugszik.

HERCZEG.
De sorsod �rdekel; mondd el r�viden,
M�rt hagytad el sz�l� honod hat�r�t,
S ide, Ephesusba mi �gy hozott?

AEGEON.
Gy�trelmesebb k�rd�st nem is tehetn�l:
Besz�ljem el, mi elbesz�lhetetlen!
De hogy tan�ja l�gy, hogy vesztemet
Nem kapzsi b�n, de jobb �rz�s okozta,
Elmondom, a mit enged b�natom.
Syracus a haz�m; ott h�zasodtam,
Oly n�t tal�lva, a ki csak nekem,
Csak �rtem �lt – ha balsorsunk nem �r.
J�-l�tben �lt�nk; �n gyakran forogtam
Epidamnumban s e keresked�s j�l
Gy�m�lcs�z�tt; m�g s�f�rom hal�la,
S gazd�tlanul maradt j�sz�gaim
Nagy gondja elvont j� n�m l�gy �l�b�l.
Hat h�napig sem voltam t�le t�vol,
Hogy � (pedig majd �gyba esve m�r
A n�kre m�rt �desded b�ntet�st�l)
K�vetni engem a nagy �tra kelt,
S meg is j�tt baj nek�l, a hol val�k.
Nem volt sok� ott, k�t der�k fi�
Gy�ny�rk�d�, boldog sz�l�je lett;
S k�l�n�s, oly egyforma k�t fi� volt,
Hogy sz�t sem ismer�k, csak a nev�kr�l.
�pen ez �r�n, s egy fed�l alatt,
�p ily teherrel, egy szeg�ny paraszt n�
Sz�lt k�t iker fi�t – szintoly hasonl�t.
Ez ikreket, fiaim szolg�inak
Megvettem a szeg�ny sorsu sz�l�kt�l.
N�m, nem kev�ss� b�szke k�t fi�ra,
Unszolt naponta, hogy t�rj�nk haza;
S �n, b�r nem szivesen, re� is �lltam.
De � nagyon rosszkor sz�lltunk haj�ra.
Alig haladtunk egy m�rtf�ldnyire,
Mid�n a mindig sz�lig�zta m�lys�g
Balv�gzet�nknek b�s jel�t mutatta.
Sorsunk hamar rem�nytelenre fordult,
Mert a mi k�tes f�nyt az �g adott,
Ijedt lelk�nk csak a k�zel hal�l
Kegyetlen z�log�ul vette azt;
Magam nem f�ltem voln’ �l�be d�lni,
De n�m sz�net n�lk�li jajjai,
Ki s�rt el�re, l�tva hogy mi v�sz j�,
S k�t sz�p fiam siralma, kik szepegtek,
Csak m�s ut�n, nem is gyan�tva m�rt,
�szt�nze, hogy n�zzek seg�ly ut�n.
De erre m�s m�d nem maradt, csak ez:
Haj�saink deregly�n elfutottak,
R�nk hagyva a m�r f�ls�lyedt haj�t,
N�m, gondosabb ut�bbsz�l�tt fi�ra,
Egy tartal�k-�rb�czhoz, mit haj�s n�p
A v�sz-esetre tart, �t megk�t�zte,
S mell� az egyik szolga ikret is,
M�g �n a m�sikakkal tettem ezt.
�gy biztos�tva �ket, n�m s magam,
– Szem�nket rajtok tartva, a kiken
F�gg�tt eg�sz gondunk – re�k�t�zt�k
Magunkat �rboczunk k�t v�gire;
S a merre vitt az �r, haladva gyorsan,
�sztunk, mik�nt hiv�k, Korinth fel�.
V�gt�re a nap is, b�mulva lomh�n,
Sz�tsz�rta a r�nk v�szthoz� k�d�t,
�s v�rva v�rt der�lt vil�ga �ltal
Az �r lecsendes�lt, s mi k�t haj�t
L�ttunk k�zelgni messzir�l fel�nk.
Amaz Korinth, az Epidaur fel�l:
De hirtelen – de � mi�rt besz�ltetsz!
Hisz’ ennyib�l mindent el�re �rthetsz.

HERCZEG.
Nem, nem, tov�bb �reg, folytasd, ne hagyd el;
Sz�nunk mi, b�r nem kegyelmezhet�nk.

AEGEON.
� sz�ntak voln’ az istenek, hogy �ket
Kegyetleneknek mondanom ne kelljen!
Mert miel�tt �t-�t m�rtf�ldre �rt
A k�t haj�, mi egy szirthez csap�dtunk,
S re� dobatva oly sebes er�vel,
�gyefogyott haj�nk kett�szakadt,
Olyk�p, hogy e siralmas osztoz�sban
Mindegyik�nknek egy-egy r�sz jutott,
A min �r�lj�n, a mit megsirasson;
N�m�t, szeg�ny j� l�lek�t kisebb s�ly
Terhelte, b�r bizonyra nem kisebb b�,
A sz�l el�tt sebesebben haladt,
�s h�rmokat szem�nk el�tt kifogt�k
�gy gondolom, korinthusi hal�szok.
Ut�bb a m�s haj� re�nk akadt,
S megtudva, kit dobott kez�kbe a sors,
Haj�t�r�tt vend�g�k’ j�l fogadt�k;
Akart�k �zni m�g a m�s haj�t,
De gy�r vitorl�val lev�n haj�jok,
Haza fel� ford�tott�k az �tat.
Most m�r tudod, mint veszt�m �dv�met,
Hogy �ltemet balv�gzet hagyta meg,
Sok b�natomr�l b�s reg�t mes�lni.

HERCZEG.
Azok nev�ben, a kiket siratsz,
K�rlek besz�ld el v�gig sorsodat,
Mi lett az�ta is bel�letek?

AEGEON.
Ifjabb fiam, de gondom legnagyobbja,
Tizennyolcz �vivel v�gyat kapott
Keresni b�tyj�t; s egyre s�rgetett,
Hogy h� inasa (a ki szinte �gy j�rt,
Elt�nt �cs�t csak n�vr�l ismer�)
Vele mehessen, f�lkutatni �ket;
S �n, v�gyakozva l�tni m�r amazt,
Koczk�ztat�m, hogy elvesz�tsem ezt.
�t ny�rt bolyongtam a g�r�g haz�ban,
Bej�rtam �zsia hat�rait.
Most visszat�rve �rint�m Ephesust,
Rem�nytelen b�r, hogy f�lleljem �ket,
De �tkutatlanul nem b�rva hagyni,
Se ezt, se m�s ember lakott helyet.
Itt v�ge lesz �ltem t�rt�net�nek,
S kora hal�lom’ boldogan fogadn�m,
Ha ennyi �t ut�n tudn�m, hogy �lnek.

HERCZEG.
Boldogtalan! kit a sors arra sz�nt,
Hogy a csap�sok legnagyj�t viseld!
Bizonyra, hogyha rangom, koron�m,
T�rv�nyeink, esk�m nem ellenkezn�k,
Mit fejdelem hab�r akarna, sem
Szeghetne meg – melletted sz�lna lelkem.
De, b�r ki van r�d mondva a hal�l
S m�lt�s�gunk kisebb�t�se n�lk�l
It�let�nk meg nem m�s�that�,
�n megteszek javadra, mit lehet,
Az�rt e m�t hat�rnapul adom,
Keress magadnak j�ltev� seg�lyt,
Kis�rtsd, ha van Ephesusban bar�tod,
K�rj, k�lcs�n�zz, ker�tsd ki d�jadat,
�s �lj; k�l�nben l�gy k�sz a hal�lra.
�r, vedd vigy�zatodba.

B�RT�N�R.
�rtem, kegyelmes herczeg.

AEGEON.
Seg�ly- �s rem�nytelen lett v�gnapom,
�ltem’ csak irgalomk�pen kapom.        (El.)

II. SZ�N.

K�zt�r.

Syracusi Antipholus, Syracusi Dromio �s egy Keresked� j�nnek.

KERESKED�.
Epidamnuminak mondja mag�t,
M�sk�p lefoglalj�k j�sz�gait.
�pen ma is b�rt�nbe dobtak egy
Syracusi kalm�rt, ki erre t�vedt,
S nem b�rva �let�t megv�ltani,
A v�ros zord t�rv�nyei szerint
Meghal, le sem megy addig e borult nap.
Itt van, mit �n r�m b�zott, p�nze, tess�k.

S. ANTIPHOLUS.
Dromio, eredj, vidd ezt a Centaurba,
A hol besz�lltunk s engem v�rj meg ott.
Egy �ra m�lva m�r eb�did� lesz;
�n addig a v�rosban sz�ttekintek
Keresked�k k�zt, �p�tm�nyeken,
Azt�n nyugodni visszat�rek �n is,
Mert elt�r�dtem hossz� �tamon.
Mehetsz.

S. DROMIO.
Bizony szav�n fogn� sok ember,
Elmenne, hogyha �gy alkalmat ad r�.        (El.)

S. ANTIPHOLUS.
Der�k fi�, ki engemet gyakorta,
Ha meglep a gond �s a m�lab�,
Fel-felvid�t d�vaj tr�f�ival.
Nos, nem j�n-� j�rk�lni m�g velem,
Azt�n eb�dre, a sz�ll�ba, hozz�m?

KERESKED�.
Megh�tt, uram, neh�ny keresked�,
Kikn�l el�ny�s �zlet n�z re�m.
Az�rt bocs�nat! Majd �t �ra t�jt,
Ha tetszik, a f�t�ren v�rom �nt,
�s estig a szolg�lat�ra �llok,
Most fontos �gy parancsol innen el.

S. ANTIPHOLUS.
J� �tat addig is h�t. – En bolyongok
Al� s fel, a v�rost szem�gyre venni.

KERESKED�.
Boldog mereng�st a tal�lkoz�sig! (El.)

S. ANTIPHOLUS.
Boldog mereng�st k�v�n. � ez az,
Ez az, mit �n meg nem szerezhetek.
A nagy vil�gban egy csepp v�z vagyok,
Mely a tengerben m�s cseppet keres;
S lehullva, hogy t�rs�t ott f�ltal�lja,
L�tatlan, �szrev�tlen elvegy�l:
�gy �n, any�m, b�ty�m ut�n bolyongva,
Boldogtalan magam is elveszek.
Ephesusi Dromio j�.
De itt j�n �letem h� almanachja.
Mi ez, te? hogy t�rsz vissza ily hamar?

E. DROMIO.
T�rek? hamar? Ink�bb k�s�n j�v�k:
A kappan els�l, a malacz kisz�rad,
Elverte a tizenkett�t az �ra,
�s asszonyom pof�mon toldta egyre:
Nagyon t�zel, mert az eb�d kih�l;
H�l az eb�d, az �r nem j� haza;
Nem j� haza, mert t�n �tv�gya nincs;
�tv�gya nincs, mert nem tart b�jt�ket;
De mi, kik b�jt�l�nk, im�dkozunk,
Az �r v�tk��rt is meglakozunk.

S. ANTIPHOLUS.
Meg�llj te? Mit szelelsz? Figyelj, felelj,
Hol hagytad a p�nzt, a mit �ltaladtam?

E. DROMIO.
�, hat garast, mit m�lt szerd�n adott,
Az asszony nyerge �r�t megfizetni,
Az a nyergesn�l van; nem ittam �n meg.

S. ANTIPHOLUS.
H�, nem vagyok k�t�d� kedvbe’ most.
Sz�lj komolyan, ne tr�f�l�zz’, hol a p�nz?
Idegenek vagyunk, hogy merted azt a
Nagy �sszeget kiadni a kezedb�l?

E. DROMIO.
Eb�d alatt k�t�dj�k �gy, uram.
�n asszonyomt�l j�ttem mint k�vet,
S ha nem k�vet, f�lek hogy asszonyom
Cs�fot k�vet el a k�vet pof�j�n.
�tv�gya is delet verhetne m�r,
Haza sz�l�thatn� hivatlanul is.

S. ANTIPHOLUS.
Dromio, nincs a tr�f�nak ideje,
Tartsd kedvedet majd vidorabb id�kre.
Hol hagytad a re�d bizott aranyt?

E. DROMIO.
Aranynak, �n, uram, sz�n�t se l�ttam.

S. ANTIPHOLUS.
El�g legyen m�r e bolondoz�s!
V�gezted-� a r�d bizott parancsot?

E. DROMIO.
Hisz’ �p’ az a parancs, hogy uramat
Innen min�l el�bb h�vjam haza,
Mert asszonyom, meg huga, v�rva v�rj�k.

S. ANTIPHOLUS.
De adta-vette, m�r ez sok. Felelj!
Biztos helyen maradt-e h�t az a p�nz?
Vagy bet�r�m d�vajkod� fejed’,
Mely m�g k�t�dni mer, ha �n haragszom.
Hol van ezer markom, mit �ltaladtam?

E. DROMIO.
A marka helye k�pemen ugyan,
Meg asszonyom kacs�ja is pof�mon,
De ez mind�ssze sincs ezer maroknyom;
S ha ezt uramnak itt most visszaadn�m,
Tal�n nem is fogadn� szivesen.

S. ANTIPHOLUS.
Az asszonyod? mif�le asszonyod?

E. DROMIO.
No h�t az �r� a Ph�nixben, otthon,
Ki �hes, mert az �r nem j�n eb�dre,
�s k�ri, hogy r�gt�n j�jj�n eb�dre.

S. ANTIPHOLUS.
H�t cs�fol�dol szemt�l-szembe, fatty�?
Semmit sem �r szavam? Ne h�t, pimasz.        (�ti.)

E. DROMIO.
Jaj, jaj, uram, az Isten�rt, meg�lljon,
Ezt el nem �llom, �gy od�bbra �llok.        (El.)

S. ANTIPHOLUS.
Hitemre, e k�ly�kt�l elcsikart�k
Csal�rd fog�ssal minden p�nzemet.
Mondj�k, hogy itt hemzsegnek a csal�k,
B�b�josok, kik szemf�nyt vesztenek,
Titkos var�zsl�k, a kik elvak�tnak,
L�lek-�l�, test-megront� boszork�k,
L�rv�s csal�k, r�olvas� kuruzsl�k,
S a b�n�k ily szabadalmasai:
Ha �gy van, �gy el innen, el hamar.
Megyek, m�g e fi�t otthon megn�zem,
Bizony f�lek, soh’sem ker�l ki p�nzem.        (El.)



M�SODIK FELVON�S.

I. SZ�N.

K�zhely.

Adri�na �s Luci�na j�nnek.

ADRI�NA.
F�rjem se j�n, de m�g az a leg�ny sem,
Kit �rte k�ldtem, hogy keresse meg,
Pedig tal�n k�t �ra is lehet.

LUCI�NA.
Tal�n eb�dre h�tta valaki,
S egyenesen odament a piaczr�l.
Eb�delj�nk mi, n�n�m; ez ne b�ntson:
A f�rfi szabads�g�nak ura;
Id� az � urok, s ha ez parancsol,
J�nnek vagy mennek: t�rd h�t csendesen.

ADRI�NA.
M�rt volna n�lunk t�bb szabad nekik?

LUCI�NA.
Mert nem csak itthon vannak dolgaik.

ADRI�NA.
Vajon ha �n tenn�k �gy, j�l esn�k-e?

LUCI�NA.
Tudd meg, hogy � akaratodnak f�ke.

ADRI�NA.
Az ily f�ket csak a szam�r hordozza.

LUCI�NA.
� e daczot hamar b� ostorozza!
Az �g alatt nincs semmi f�ktelen:
Mi csak van �gben, f�ld�n, tengeren,
Vadak, halak, s a r�pked� mad�r,
H�dol him�nek, int�s�re v�r.
�s mindezek ura, az �gibb ember,
Kinek h�dolnak a f�ld s messze tenger,
Kinek az �gt�l van �rtelme, lelke,
Mely � vadak s halak f�l� emelte,
Szint�n ura nej�nek, �s kir�lya:
Az�rt akaratod’ hajtsd meg szav�ra.

ADRI�NA.
S te �gy-e ly�ny maradsz? f�lsz ez ig�t�l?

LUCI�NA.
Nem ez, csak a n�sz�gy f�lelme g�tol.

ADRI�NA.
S ha f�rjhez m�gy, majd hordod sz�tlanul?

LUCI�NA.
Ne menjen az, ki t�rni nem tanul.

ADRI�NA.
S ha f�rjed is m�ssal m�latna t�n?

LUCI�NA.
Ha visszaj�nne, megbocs�tan�m.

ADRI�NA.
K�nny�; nem izgatj�k t�relmedet.
Kit semmi sem b�nt, az szel�d lehet.
Hisz a szeg�nyt, kit a balsors sanyargat,
Csit�tjuk, csendes�tj�k, hogyha jajgat;
Pedig tal�n, ha minket nyomna az,
T�bb volna ajkunkon a jaj, panasz.
Te is, kinek soh’ sem volt csalfa f�rjed,
Csak a mihaszna t�relmet besz�led;
De �rne t�ged ennyi s�relem,
Elhagyna e h�bortos t�relem.

LUCI�NA.
No, majd f�rjhez megyek, csak pr�bak�pen,
Itt a csel�d; t�n f�rjed is j�n �pen.
Ephesusi Dromio j�.

ADRI�NA.
No megker�tetted-e k�bori uradat?

E. DROMIO.
� ker�tett engem karik�ba. Bizonys�ga a h�tam.

ADRI�NA.
Besz�lt�l vele? J�n-e m�r? Mit akar?

E. DROMIO.
Gyilkolom a kez�t! Sehogy sem �rtem.

LUCI�NA.
Olyan zavart volt, hogy nem �rtetted?

E. DROMIO.
Olyan �sszevissza �t�tt, hogy alig tudtam felfogni.

ADRI�NA.
Arra felelj, hogy j�n-e m�r haza?
L�tszik, nagyon kedv�be’ j�r nej�nek!

E. DROMIO.
Igaz�n, mintha megbomlott volna.

ADRI�NA.
Mi az, k�ly�k?

E. DROMIO.
        ï¿½gy l�tom, nincs esz�n.
Alig hogy kezdtem voln’ eb�dre h�vni,
P�nzt k�vetelt rajtam, ezer aranyt;
Eb�d ideje, mondok, p�nzt, asz’ondja;
Els�l az �tel, mondok, p�nzt, asz’ondja;
K�rem, siessen, mondok, p�nzt, asz’ondja,
Hol a mit adtam, az ezer arany?
Meg�g a csirke, mondok, p�nzt, asz’ondja;
De, mondok, asszonyom… Mif�le asszony?
Hogy k�ssenek fel asszonyoddal egy�tt!

LUCI�NA.
Mondja… ki mondta?

E. DROMIO.
        H�t uram; asz’ondja
Semmit se tud nej�r�l, asszonyomr�l;
Izenet�t pedig nem nyelvemen,
Hanem a h�tamon hozom haza,
Mert v�gre is j�l elagyabugy�lt.

ADRI�NA.
Menj vissza, fatty�, �s hozd �t haza.

E. DROMIO.
�n vissza? hogy megint verjen haza!
Az Isten �ldja, k�ldj�n �rte m�st.

ADRI�NA.
Ne j�rjon a sz�d, hozd urad’ haza.

E. DROMIO.
No itt ugyan kurt�n b�nnak velem,
�tnek, r�gnak, mint egy labd�t, tek�t,
Az egyik h�tra, a m�sik el�re:
�gy f�lek, elny�vik a labda b�re.        (El.)

LUCI�NA.
Phi, arczod a haragt�l hogy kigy�lad.

ADRI�NA.
F�rjem, tudom, ma kedves�vel m�lat,
M�g itthon �n lesem j�tt�t epedve.
Tal�n kor �s gond arczomr�l leszedte
A b�jakat? Csak � ellene v�d az.
S ha t�rsalg�som is t�n n�ha sz�raz:
Hisz’ ha kitompulhat az �les elme,
Att�l van az, hogy nincs gy�ng�d figyelme.
Vagy a ruha t�n, mit m�son szeret?
Nem �n hib�m, hisz’ n�kem is vehet.
Mi volna bennem rom, a mit nem � tett
Romm�? Bizony hanyatl�som csak �tet
V�dolja. Egy der�lt tekintet�t�l
Hanyatl� b�jam romja �jra �p�l;
De �, szilaj szarvas, csapong szabadj�n,
Engem megunva, itthon, cserbe hagyv�n.

LUCI�NA.
F�lt�sed �l meg s m�g te �polod.

ADRI�NA.
Az ily cselen �tl�t, ki nem bolond.
De t�bb szem�nek m�shol a gy�ny�r.
Vagy m�rt ne j�nne, m�rt hogy itt gy�t�r?
Egy l�nczot ig�rt m�ltkor, hallhat�d.
Ha ez, csak ez volna, mit meg nem �d,
Nem k�ne �gyamt�l elutas�tnom;
De l�tom �n, az �kszer b�rmi finom,
Sz�nt s f�nyt vesz�t, s b�r a pr�b�t ki�llja,
De elkopik, ha mindenki pr�b�lja,
�s b�rkinek nev�re szennyet ejt,
Ha csalfa, h�tlen, esk�t elfelejt.
�n, ennyi b�jjal, tetszeni nem b�rva,
Els�rom a t�bbit, s meghalok s�rva.

LUCI�NA.
� h�ny boh�t visz �gy f�lt�se s�rba!
        (El.)

II. SZ�N.

Ugyanott.

Syracusi Antipholus j�.

S. ANTIPHOLUS.
A Dromi�val k�ld�tt p�nz let�ve
A Centaurn�l; s a ravasz fi�
Azt hallom, elment engemet keresni.
�gy �t ki, mondja a korcsm�ros is,
Dromi�val �n nem sz�lhattam, mi�ta
A p�nzt kez�be adtam Hm! No itt j�n.
Syracusi Dromio j�.
No, h�t fi�, kedved lecsillapult?
Ha majd ver�s kell, csak megint k�t�dj�l.
Nem l�ttad a p�nzt? Nem tudsz Centaurr�l?
Az asszonyod k�ld�tt eb�dre h�vni
H�zamhoz a Ph�nixhez? H�t, mi lelt,
Hogy ily bolond m�don felelget�l?

S. DROMIO.
Feleltem? �n? – Egy �rva sz�t se sz�ltam.

S. ANTIPHOLUS.
�p itt, im�nt, egy f�l �r�ja sincs.

S. DROMIO.
Hisz’ �n nem is l�ttam, mi�ta p�nz�t
Id’ adta, hogy vigyem be a szob�nkba.

S. ANTIPHOLUS.
S�t eltagadtad, hogy p�nzt adtam, �s
Asszonyodat s eb�dj�t emlegetted:
De azt hiszem, �rezted, hogy haragszom.

S. DROMIO.
�r�l�k, hogy ilyen j� kedvbe’ l�tom.
Ugyan nem mondan� meg, hogy mit�l?

S. ANTIPHOLUS.
Megint bolondot �zesz, cs�fol�dol?
Azt gondolod, tr�f�lok. H�t ne, ne.        (�ti.)

S. DROMIO.
Az Isten�rt, apr� p�nzzel fizet ki?
Milyen k�t�sre, h�ny kamatra adja?

S. ANTIPHOLUS.
Az�rt, hogy �n olykor bizalmasan
Bolondozok, k�t�d�m is veled,
Te vakmer�n velem paczk�zni mersz,
S bet�rsz komoly perczem tilalmas�ba?
A l�gy-raj is kir�pk�d, hogyha nap s�t,
De elbuvik, ha sugar�t bevonja.
Ha tr�f�lni akarsz, n�zd arczomat,
S d�vajkod�sod’ alkalmazd ahoz,
Vagy e tan�t�st t�k-fejedbe verjem?

S. DROMIO.
T�knek mondja? Ha t�k volna, ennyi �t�s-ver�sre r�gen leszakadt volna az ind�j�r�l. �gy is annyi tan�t�st vert m�r uram bele, hogy meg kell abroncsoltatni, mert k�l�nben sz�treped; azt�n kereshetem a tudom�nyomat a l�bom sz�r�ban. De igaz�n, uram, mi�rt vert meg?

S. ANTIPHOLUS.
Nem tudod?

S. DROMIO.
Semmit, uram.

S. ANTIPHOLUS.
Megmondjam, hogy mi�rt?

S. DROMIO.
Hogy mi�rt �s hogy mi okb�l: mert azt mondj�k oka van mindennek.

S. ANTIPHOLUS.
Mi�rt? mert egyszer cs�folkodt�l; mi okb�l? mert m�sodszor is megpr�b�ltad.

S. DROMIO.
Vertek-e meg valakit valaha ily hij�ba,
Mikor a m�rt s mi okb�l, nem megy k�denczi�ba? –
J�l van, uram, k�sz�n�m.

S. ANTIPHOLUS.
K�sz�n�d? mit?

S. DROMIO.
H�t ezt a valamit, a mit semmi�rt kaptam.

S. ANTIPHOLUS.
Majd nem sok�ra k�rp�tollak, �s valami�rt meg semmit sem adok. Megvan-e m�r eb�d-id�?

S. DROMIO.
M�g t�n nincs. Az kell m�g a pecseny�nek, a mit m�r �n megkaptam.

S. ANTIPHOLUS.
Mi?

S. DROMIO.
Hogy megverj�k.

S. ANTIPHOLUS.
El�g m�r a tr�fa; mindennek megvan a maga ideje.

S. DROMIO.
Ezt meg tudn�m cz�folni, ha olyan haragos nem volna.

S. ANTIPHOLUS.
Halljuk.

S. DROMIO.
Kopasz embernek nincs meg az ideje, hogy haja �jra n�j�n.

S. ANTIPHOLUS.
J� p�nz�rt sem?

S. DROMIO.
No, ha j� p�nz�rt par�k�t vesz. De az is a m�s haja.

S. ANTIPHOLUS.
De mi�rt fukarkodik az Id� annyira a hajjal, mikor ez olyan b�ven terem?

S. DROMIO.
Mert ezt az �ld�st a barmoknak adja; a mit az embert�l hajban lefogott, �szben p�tolta.

S. ANTIPHOLUS.
El�g ember van, a kinek t�bb a haja, mint az esze.

S. DROMIO.
De nem azok, a kiknek el�g az esz�k, hogy hajokat vesz�ts�k.

S. ANTIPHOLUS.
Oda lyukadsz ki, hogy a hajas emberek esztelenek?

S. DROMIO.
Az esztelen is elhullatja; csakhogy �r�l neki, ha elhull.

S. ANTIPHOLUS.
Ugyan mi�rt?

S. DROMIO.
K�t okb�l; az egyik az, hogy nem kell borb�lyra k�lteni; m�sik az, hogy eb�dn�l ne hulljon leves�be a haj.

S. ANTIPHOLUS.
Mindezzel azt akartad bizony�tni, hogy nincs meg mindennek a maga ideje?

S. DROMIO.
Be is bizony�tottam: mert az elhullott hajat visszaszerezni soh’ sincs id�.

S. ANTIPHOLUS.
De okoskod�sod azt nem mondja meg: mi�rt nincs h�t id� a visszaszerz�sre?

S. DROMIO.
H�t �gy igaz�tom ki: az Id� maga is kopasz, ann�lfogva a vil�g v�g�ig mindig lesznek kopasz k�vet�i.

S. ANTIPHOLUS.
Tudtam, hogy ily kopasz lesz a bev�gz�s.
De h�, ki integet amott fel�nk?
Adri�na �s Luci�na j�nnek.

ADRI�NA.
�gy, Antiphol, b�mulj, h�z�dj’, ne n�zz r�nk,
M�s n�kre tartsd �des tekinteted’,
Nem Adri�na, nem, nem n�d vagyok.
Hej volt id�, mikor te esk�d�zt�l,
Hogy nem zene f�lednek semmi sz�,
Hogy nem gy�ny�r szemednek semmi t�rgy,
Nem kellemes kezednek semmi �rz�s,
Nem izletes nyelvednek semmi �tel,
Ha m�s mint �n sz�l, n�z, fog, osztja �tked’.
Hogy van teh�t most, f�rjem, � hogyan,
Hogy ily idegen lett�l tenmagadhoz?
Igen, magadhoz, mert ir�ntam az vagy,
Ki elv�lhatatlanul egy l�lek, egy test,
Kedves magadnak jobb feled vagyok.
� ne szak�tsd el t�lem �gy magad’!
Tudod, szerelmem, k�nnyebben bedobhatsz
Egy csepp vizet zajong� ocze�nba,
Se vehet’d ki, elvegy�letlen, megint,
N�vekv�s vagy kisebbed�s ne’k�l,
Mint t�lem elv�lj, hogy ne v�gy magaddal.
Hogy r�zna t�ged �t az a vel�kig,
Ha hallan�d, hogy �n is �gy csapongok,
S hogy e test, mely neked szentelve most,
Lator k�j �ltal van beundok�tva!
Nem tipran�l el, nem k�pn�l-e le,
A f�rj nevet nem vetn�d-� szemembe,
Let�pve a szepl�s b�rt homlokomr�l?
Gy�r�d’ kezemr�l nem v�gn�d-e le,
Sz�tt�rve azt a v�l�s k�nja k�zt?
Tudom, hogy azt tenn�d: tedd is teh�t.
H�s�gt�r� szenny kezd uralgni rajtam,
V�rembe b�n�s buja-v�gy vegy�l:
Mert l�sd, egyek vagyunk, s ha te csal�rd vagy,
Testednek e m�rg�t magamba sz�vom,
A k�jre ingerelve �ltala.
Ne l�gy h�t h� �gyadhoz h�telen;
Becs�letes maradsz, s �n szennytelen.

S. ANTIPHOLUS.
Hozz�m besz�l, sz�p h�lgy? Nem ismerem.
Eph�sbe �n csak p�r �r�ja j�ttem,
Idegen itt, �s �nh�z egyar�nt;
Elm�m’ hij�ba forgatom, kis�rtem,
Kegyednek egyetlen szav�t sem �rtem.

LUCI�NA.
S�gor, felfordult a vil�g veled?
Soh’sem szokt�l te n�ddel �gy besz�lni.
Jer, �gy is �rted k�ldt�k Dromi�t.

S. ANTIPHOLUS.
Dromi�t?

S. DROMIO.
Engem?

ADRI�NA.
T�ged; s te azzal j�tt�l vissza t�le,
Hogy elbotolt, s�t azt is eltagadta,
Hogy h�za h�zam, s �n vagyok neje.

S. ANTIPHOLUS.
Fi�, besz�lt ez �ri h�lgy veled?
Mi csalfas�gba egyezt�l vele?

S. DROMIO.
�n? – �n, uram, most l�tom �t el�sz�r.

S. ANTIPHOLUS.
Hazudsz, k�ly�k, mert �p az � szav�val
H�tt�l eb�dre engem a piaczr�l.

S. DROMIO.
Soh sem besz�ltem v�le �letemben.

S. ANTIPHOLUS.
Akkor hogyan sz�l�tna h�t nev�nkr�l,
Ha csak sugallat �ltal nem besz�l?

ADRI�NA.
Hogy meggyal�zza m�lt�s�godat,
�gy e csel�ddel egyet�rteni,
S unszolni �t, hogy engem m�rges�tsen.
El�g bajom m�r, hogyha nem szeretsz;
Ily aljas�t� tr�f�t hogy tehetsz?
Jer, megfogom karod’, r�d folyva mint a
Sud�rra, f�rjem, �n a lenge inda,
S �gy gy�nge �s er�s egym�shoz adva,
�t lesz er�ddel gy�nges�ge hatva:
Az, a mi elvon t�lem, csenev�sz,
Tolvaj folyond�r, rest moh’, r�t pen�sz,
S nem nyesve majd er�t vesz testeden,
Nedved’ kisz�vja, �gy teng veszteden.

S. ANTIPHOLUS.
Hozz�m besz�l, szid, sz�z panaszt emel!
Bizony tal�n �lmomban vettem el?
Vagy most is alszom, s mindez csalfa k�pzet;
Szem�nk’, f�l�nket b�v�l� ig�zet?
J�! m�g vel�k tiszt�ban nem leszek,
E furcsa t�ved�sben r�szt veszek.

LUCI�NA.
Dromio! eredj, szaladj, ter�tsetek.

S. DROMIO.
Sz�z M�ri�m! sz�z keresztet vetek.
� �tkok �tka! Itt van t�nd�rorsz�g,
Ezek lid�rczek, baglyok �s boszork�k.
Ha nem fogadsz sz�t, h�t hal�lra kerget,
Kormosra, k�kre fest, kisz�vja lelked’.

LUCI�NA.
Mit �lldog�lsz, morogsz te itt? Szaladj m�r!
Dromio, te lomha, te csiga, te lajh�r!

S. DROMIO.
Uram, n�zzen, t�n ki vagyok cser�lve?

S. ANTIPHOLUS.
Eszedre, azt hiszem, ki vagy, de �n is.

S. DROMIO.
De nemcsak �szre, testre is vajon?

S. ANTIPHOLUS.
Form�d az, a mi volt.

S. DROMIO.
        H�t nem majom?

LUCI�NA.
Ha te elv�ltozol, szam�r lehetsz csak.

S. DROMIO.
Igaz; m�r is j� volna egy kis abrak.
�gy van, szam�r vagyok: hogy is lehetne,
Hogy �k ismernek, s �n e h�lgyeket ne?

ADRI�NA.
Jer, jer, tov�bb �n sem leszek bolond,
Hogy s�rjak, eltakarva a szemem’,
M�g szolga �s �r g�nyt �znek velem,
Jer, f�rj, eb�dre. Dromio, l�gy kapus. –
F�rjem, ma fenn eb�delek veled,
S ezer k�t�d�ssel bosszantalak. –
Fi�, vigy�zz, s ha t�n urad’ keresn�k,
Egy lelket se bocs�ss be, mondd, eb�del. –
Jer hugom. – Dromio, tedd, mit meghagyok.

S. ANTIPHOLUS.
F�ld�n, pokolban, �gben, hol vagyok?
J�zan vagy �r�lt? �bren-� vagy alva?
M�s ismer, s �n magamb�l kibomolva? –
De j�! Teszem, mit �k, s vel�k maradva,
E k�d k�z�tt megyek minden kalandra.

S. DROMIO.
Uram, legyek kapu-fel�gyel�?

ADRI�NA.
L�gy, mert kikapsz, ha b�rki is bej�.

LUCI�NA.
Jer, Antiphol, az �tel �sszef�.        (El.)



HARMADIK FELVON�S.

I. SZ�N.

Ugyanott.

Ephesusi Antipholus, Ephesusi Dromio, Angelo �s Boldizs�r j�nnek.

E. ANTIPHOLUS.
Mentsen ki, Angelo, mindannyiunkat:
Mert n�m perel, ha pontos nem vagyok:
Majd mondja, hogy boltj�ban k�stem el,
Az � nyak-�k�t n�zve, m�g csin�lt�k,
S hogy holnap azt el is hozandja hozz�nk.
Ni e k�ly�k, ki r�m akarta fogni,
Hogy � besz�lt velem, s megvertem �t,
Hogy rajta �n ezer aranyt kerestem,
�s megtagadtam n�met, h�zamat.
No, r�szeges csap, most mondd, mit jelent ez.

E. DROMIO.
Csak mondja, a mi tetszik; a mit tudok, tudom,
Hogy megvert a piaczon, nyom�t megmutatom:
Ha pergament a b�r�m, �t�se tinta volna,
Saj�t kezevon�sa bizonys�gomra sz�lna.

E. ANTIPHOLUS.
L�tom, k�ly�k, szam�r vagy.

E. DROMIO.
        Biz’ annak tetszhetem.
Hogy e sok ok n�lk�li ver�st elszenvedem;
Ha a ver�sre �n is ki-kirugn�k a h�mb�l,
Respekt�ln� szamar�t �s f�lne a pat�mt�l.

E. ANTIPHOLUS.
Mit b�sul, Boldizs�r �r? Vigan, b�r nem tudom,
Lesz-e oly j� eb�d�nk, a mily sz�vvel adom.

BOLDIZS�R.
Legf�bb becs� el�ttem a sz�ves akarat.

E. ANTIPHOLUS.
De e mellett megeszsz�k a h�st is, vagy halat;
Eg�sz t�l szivess�gben sincs egy k�v�r falat.

BOLDIZS�R.
Hiszen, uram, j� �tel ak�rhol kaphat�.

E. ANTIPHOLUS.
S j� fogad�s m�g ink�bb, mert ez csak puszta sz�.

BOLDIZS�R.
Kis �tel, sok szivess�g, ez a val�di lakma.

E. ANTIPHOLUS.
�gy, ha a gazda f�sv�ny, s a vend�g j�l van lakva.
De b�r r�vid eb�d lesz, k�rem, fogadja j�l:
Jobb eb�det tal�lhat, de jobb sz�vvel sehol.
De ni! bez�rva ajt�m. – Eredj, sz�lj, nyissa ki.

E. DROMIO.
Marcsa, Lucza, Brigitta, Julis, Czeczi, Kati!

S. DROMIO.
(bel�l).
Szam�r, g�rhes l�, j�tt-ment, bolond, ap�dnak �kre!
Elmehetsz a kapunkb�l, vagy �lj le a k�sz�bre.
Boszork�nynyal kom�zol, hogy ily sok�rt kiab�lsz,
Mikor egy is sok volna? Bizony jobb, ha od�bb �llsz.

E. DROMIO.
Ki lett a mi kapusunk? H�, uram a kapun v�r.

S. DROMIO.
(bel�l).
H�t mondd, hogy menjen innen, megh�l, ha a k�v�n �ll.

E. ANTIPHOLUS.
Hej, ki besz�lsz odabenn? Nyisd ki, parancsolom.

S. DROMIO.
(bel�l).
Hadd halljam, hogy mi�rt? – majd azt�n meggondolom.

E. ANTIPHOLUS.
Mi�rt, pimasz? Eb�d�rt: reggel �ta nem ettem.

S. DROMIO.
(bel�l).
Biz itt nem is eszik ma; kendre nem ter�tettem.

E. ANTIPHOLUS.
Kiz�rsz saj�t lakomb�l? Ki vagy? mert f�be verlek!

S. DROMIO.
(bel�l).
Becses nevem Dromio, kapus vagyok jelenleg.

E. DROMIO.
Gazember, elraboltad hivatalom’ s nevem’,
Az egyik�rt csak szidtak, m�sikra nincs hitelem.
Ha csakugyan Dromio lett�l volna ma m�r,
Tudom, ink�bb lett�l voln’ f�re n�vre szam�r.

LUCZA
(bel�l).
Ki van az ajt�n, Dromio? Mi az, mif�le l�rma?

E. DROMIO.
Lucza, ereszd be a gazd�m’.

LUCZA
(bel�l).
        Az �m, elk�sett m�ra,
Mondd meg, hogy ezt izenem.

E. DROMIO.
        De h�, ha bejutunk –
Tudod-�, hogy mondj�k: „Ostorhegyest futunk.”

LUCZA
(bel�l).
H�t te tov�bb tudod-e: „De el�l kend fut �m.”

S. DROMIO.
Lucz�nak h�vnak t�ged? J�l tudsz heppegni rucz�m.

E. ANTIPHOLUS.
Hallod-e h�? Rem�lem, beeresztesz galambom.

LUCZA
(bel�l).
�p az van az eszemben.

S. DROMIO.
        Nem eresztj�k, ha mondom.

E. DROMIO.
J�jj�n, uram, seg�tsen; t�rj�nk be, rontom-bontom.

E. ANTIPHOLUS.
Te perep�ty, ereszsz be!

LUCZA
(bel�l).
        Mi�rt, okot nem adnak?

E. DROMIO.
Uram, verj�k az ajt�t.

LUCZA
(bel�l).
        Csak rajta! f�j az annak.

E. ANTIPHOLUS.
Ha bet�r�m az ajt�t, megsiratod, tub�m.

LUCZA
(bel�l).
De ezen a kurtavas seg�teni tud �m!

ADRI�NA.
(bel�l).
Ki van k�v�l az ajt�n, ki oly sz�rnyen z�r�g?

S. DROMIO.
(bel�l).
Tem�rdek e v�rosban a gar�zda k�ly�k.

E. ANTIPHOLUS.
N�m, te vagy ott? M�rt nem j�v�l kor�bb?

ADRI�NA.
(bed�l).
N�d, �n, k�ly�k? Hoh�, mehetsz od�bb.

E. DROMIO.
Hallja, �gy titul�lj�k, mint azt az ostob�t.

ANGELO.
No itt, uram, eb�d se’ sz�ves l�t�s se’ v�r r�nk,

BOLDIZS�R.
Tanakodv�n melyik jobb, most koppanhat szem�nk, sz�nk.

E. DROMIO.
M�g itt vannak, sz�ljon be, ha egy adj’ Istent kapn�nk.

E. ANTIPHOLUS.
De mi bolond sz�l f� itt, hogy bez�rj�k a kaput?

E. DROMIO.
Csak legal�bb melegebb voln’ uramon a kaput!
De itt kinn �ll a fagyon; benn a j� s�ltet eszik.
Megbolondul az ember, ha �gy adj�k, veszik.

E. ANTIPHOLUS.
Eredj csak, hozz valamit, t�rd be az ajt�sarkot.

S. DROMIO.
(bel�l).
T�rj valami t�rhet�t, de bet�r�m a tark�d’.

E. DROMIO.
Hij�ba! ez nem ereszt, nem ez, se be, se ki,
Pedig ha � k�v�nja, �n eresztek neki.

S. DROMIO.
(bel�l.)
Jaj, neveletlen pimasz. F�j, rusnya eb, czoki!

E. DROMIO.
Hisz’ most is czo-kint vagyok. Ugyan k�rlek, ereszsz m�r.

S. DROMIO.
(bel�l).
Majd ha mad�r tollatlan, barom meg b�retlen j�r.

E. ANTIPHOLUS.
J�, bet�r�k. Fuss hamar egy g�m�rt s kecskebak�rt.

E. DROMIO.
G�met, �gy-e tollatlant, �gy-e, uram, hogy azt �rt?
Hozok tollatlan g�met, b�retlen kecskebakot.
No k�ly�k, ha bet�r�nk, beverem a kobakod’.

E. ANTIPHOLUS.
Eredj, szaladj m�r, hozz fesz�t� g�met.

BOLDIZS�R.
Uram, legyen t�relme: � ne b�ntsa:
Saj�t j� h�re ellen harczol itt,
�s ezzel a gyan� k�r�be vonja
Nej�nek s�rtetlen becs�let�t.
Csak most az egyszer. – Hisz ismert er�nye,
Kora, szem�rme �s a finom elme,
Kezes, hogy itt ok van, mit nem tudunk.
Biztos lehet, uram, hogy � kimenti,
M�rt z�rva most el�tt�nk a kapu.
Hajtson szavamra, j�jj�n csendesen,
Eb�delj�nk ma a Tigrisben egy�tt;
Est�re egyed�l t�rjen haza,
Megtudni e kiz�rat�s ok�t.
Ha be akarna t�rni most er�vel
E d�lid� j�v�-men� zaj�ban,
K�zpletyka lenne nem sok� bel�le,
S mit a kiv�ncsi cs�csel�k gyan�t,
Az �n mocsoktalan j� h�re ellen,
Lass� tolakv�ssal bef�szkel�dn�k,
S ha meghal �n, s�rj�n is �lni fogna;
Mert mint �r�ks�g �l az ily gyal�zat,
S hov� be�lt, nem hagyja el a h�zat.

E. ANTIPHOLUS.
Gy�z�tt, uram, csendesen t�vozom,
S hab�r nem is j� kedvb�l, v�g leszek.
Ismerek �n egy f�rge, csacska ly�nyt –
Elm�s, �gyes, vad �s m�gis nemes –
Egy�nk ma ott; e l�nynyal engemet
N�m (b�r alap n�lk�l, azt mondhatom)
Gyakorta fakgatott f�lt�kenyen:
Menj�nk eb�dre hozz�. – Angelo �r,
A l�nczot, eddig k�szen van, tudom,
Majd hozza el a S�ndiszn�ba, k�rem,
Mert ott lesz�nk. �n azt gazdasszonyunknak
(B�r semmi�rt, csak n�met megtorolni)
Aj�ndokul adom. K�rem, siessen.
Ha m�r saj�t lak�som kitagad,
M�sutt kopogtatok, t�n b�fogad.

ANGELO.
H�t ott leszek, �gy p�r �ra k�r�l.

E. ANTIPHOLUS.
J�, j�. E tr�fa sok p�nzbe ker�l.
        (El.)

II. SZ�N.

Ugyanott.

Luci�na �s Syracusi Antipholus j�nnek.

LUCI�NA.
A f�rji tisztet hogy feledted �gy,
�s szerelmed tavasz�n, Antiphol,
Hogy fonnyadhat el a szerelmi r�gy?
F�l se �p�lt szerelmed leomol?
N�v�remet ha csak p�nz��rt vetted,
�gy p�nze�rt mutass t�bb szivess�get,
Vagy, hogyha m�st szeretsz, vidd lopva tetted’,
S takard vak�t�ssal r�t hitszeg�sed’;
Ne l�ssa azt n�n�m ki a szemedb�l,
Nyelved ne �sse dobra sz�gyen�t,
N�zz �s sz�lj �desen, b�r nem szivedb�l,
V�tkedre add er�nynek �lt�ny�t;
L�gy b�szke, szived szenny�t ne mutasd,
B�n�d mag�t mint �gi szent viselje,
Csalj titkosan, de n�ddel ne tudasd:
Mely’k tolvaj az, ki b�n�t h�resztelje?
K�t b�ntalom, ha �gy�t megcsalod,
S szemedb�l l�tja ki asztal felett:
M�g k�tes a sz�gyen, ha takarod;
Rossz sz� kett�zi a rossz tetteket,
� �rva n�k, mi! Hiszsz�k, csak te f�jjad,
– Hisz’ szavatok szil�rd, szent – hogy szerettek;
S karod’ nyujtsd m�snak, nek�nk �lt�ny-�jjad’,
Mi meghajlunk, vel�nk b�rmit tehettek. –
Jer vissza h�t n�n�mhez, dr�ga s�gor,
Vid�tsd fel, �desgesd, mondd hitvesednek:
Szent tr�fa egy kiss� tettetni olykor,
Ha �gy a perl�k �ssze�desednek.

S. ANTIPHOLUS.
Sz�p h�lgy (azt nem tudom, mi a neve,
Sem azt, mit �ton tudja �n eny�m’)
Mutatja b�ja, arcza, szelleme,
Hogy f�ldin�l t�bb, hogy szent �gi l�ny,
Tan�ts meg, �des, hogy �rtsem besz�ded’:
Fejleszd ki ezt a durva f�ldi elm�t,
Mely gy�nge, lomha, zavarokba t�ved,
Leplezd f�l e csal�rd szavak �rtelm�t.
Igaz, h�, tiszta lelkem’ ne iparkodd
F�lrevezetni idegen mez�kre;
Vagy Isten vagy, ki engem �jra alkot?
Alkoss teh�t, �n meghajlok er�dre.
De ha �n �n vagyok, szavamra hidd el,
Nem hitvesem nekem s�r� n�v�red,
�gy�hoz �n nem vagyok k�tve hittel,
Sokkal, � sokkal ink�bb �gek �rted,
� sz�p syr�n, ne cs�b�tgass daloddal,
Ha az n�v�red k�nny-�rj�ba von,
Zengj magad�rt, k�vetlek h�dolattal.
Arany hajad bontsd sz�t ez�st habon,
Az lesz az �gyam, s �n re� fek�dve,
Dics� fekhelyemen elk�pzelem,
Ki �gy hal el, hal�la �dv�k �dve,
Haljon, ha elmer�l a szerelem!

LUCI�NA.
Mi az? Te l�zas vagy, arczod hev�l;

S. ANTIPHOLUS.
Nem l�zas, – h�zas, tudtomon kiv�l.

LUCI�NA.
Szemedb�l is kil�tszik zavarod.

S. ANTIPHOLUS.
Mert sok� n�ztem, sz�p nap, s�garod’.

LUCI�NA.
N�zz, a hov� kell, s nem lesz f�nye k�tes.

S. ANTIPHOLUS.
�jbe n�zzek? Ink�bb beh�nyom, �des.

LUCI�NA.
�n �desed, neked? – H�vd �gy n�v�rem’.

S. ANTIPHOLUS.
N�v�red hug�t.

LUCI�NA.
        Hisz’ n�v�rem az.

S. ANTIPHOLUS.
        Nem.
Te vagy, jobb felem, isteni �gi m�ve,
Szemem szemf�nye, szivem dr�ga sz�ve,
T�pom, szerencs�m, leg�desb rem�nyem,
Te f�ldi mennyem, s menybeli ig�nyem.

LUCI�NA.
Mindez n�v�rem’ illetn� tet�led.

S. ANTIPHOLUS.
R�d v�gyom �n csak; l�gy h�t tenn�v�red,
T�ged szeretlek, veled �lni, s �rted.
Nekem nincsen n�m, �s neked se’ f�rjed:
� nyujtsd nekem kezed’!

LUCI�NA.
        Csak csendesen,
El�bb n�v�remet megk�rdezem.        (El.)
Syracusi Dromio futva j�.

S. ANTIPHOLUS.
H�, Dromio, hov� nyargalsz?

S. DROMIO.
H�t megismert uram? Dromio vagyok �n? az inasa vagyok �n? �n vagyok �n?

S. ANTIPHOLUS.
Dromio vagy, az �n inasom vagy, te magad vagy.

S. DROMIO.
Szam�r vagyok, egy asszony ura vagyok, nem a magam embere vagyok.

S. ANTIPHOLUS.
Nem a magad�?

S. DROMIO.
Nem a magam�, uram, mert egy asszony� vagyok, a ki jussot tart hozz�m, a ki bel�m csimbajkodik, a ki a mag��nak tart.

S. ANTIPHOLUS.
Hogy tart a mag��nak?

S. DROMIO.
�gy tart a mag��nak, mint uram, a lov�t; �gy tart a mag��nak, mint marh�j�t; azaz, nem, hogy �n voln�k a marha, hanem hogy �, a ki igazi marha-teremt�s, a mag��nak tart, mint marhap�rj�t.

S. ANTIPHOLUS.
Mif�le asszonys�g?

S. DROMIO.
Igen tisztess�ges persona; olyan tisztess�ges persona, hogy besz�lni sem lehet r�la, ha csak hozz� nem teszsz�k, „tisztess�ggel l�gyen mondva.” Nekem mindig sov�ny szerencs�m van a j�t�kban, de ez m�r igaz�n csudak�v�r h�zass�g.

S. ANTIPHOLUS.
Hogy’ csudak�v�r h�zass�g?

S. DROMIO.
H�t uram, olyan konyha-n�p ez, de csupa h�j; �gy, hogy �n nem is tudom, mi haszna lehet m�s, mint hogy m�cset csin�ljanak bel�le, azt�n a maga zs�rja vil�ga mellett elszaladjanak t�le. Merem �ll�tani, hogy a czafatja, meg a faggy� benne, felforraln� a jeges tengert; ha meg�ri az it�letnapot, egy h�ttel tov�bb �g, mint az eg�sz vil�g.

S. ANTIPHOLUS.
Azt�n milyen sz�n�?

S. DROMIO.
Fekete, mint a bakancsom, csakhogy kor�ntsem olyan tiszta, mert sz�rnyen izzad: bok�ig lehetne j�rni lev�ben.

S. ANTIPHOLUS.
No, ezen a hib�n m�g a v�z seg�t.

S. DROMIO.
De’iszen uram; m�r bele vette mag�t:
No� �z�nvize se mosn� le.

S. ANTIPHOLUS.
Mi a neve?

S. DROMIO.
Marcsa; de k�v�r is, mint a harcsa. Karcs�, mint hord�; megvan m�sf�l r�f egyik cs�pej�t�l a m�sikig.

S. ANTIPHOLUS.
H�t j�l megtermett?

S. DROMIO.
Nem hosszabb tet�t�l talpig, mint csip�t�l csip�ig. G�mb�ly�, mint a f�ldgoly�bis; az orsz�gokat is megleltem rajta.

S. ANTIPHOLUS.
Melyik r�sz�n van test�nek Irland?

S. DROMIO.
Azt hiszem, a far�n; a posv�nyokr�l leltem r�.

S. ANTIPHOLUS.
H�t Sk�thon?

S. DROMIO.
Ezt tenyere k�zep�n tal�ltam meg a kop�rs�gr�l.

S. ANTIPHOLUS.
H�t Francziaorsz�g?

S. DROMIO.
A homlok�n: fegyveresen �s fell�zadva, hadakozva minden haja sz�la.

S. ANTIPHOLUS.
Merre van Anglia?

S. DROMIO.
Kerestem a kr�tahegyeket, de sehol se tal�ltam feh�rs�get rajta; m�gis kital�ltam, hogy az �ll�n van, a s�s l�r�l, mely e k�zt meg Francziaorsz�g k�zt terjedt.

S. ANTIPHOLUS.
H�t Spanyolorsz�g?

S. DROMIO.
Ezt nem l�ttam; csak a meleget �reztem, lehellet�ben.

S. ANTIPHOLUS.
�s Amerika? Az Inid�k?

S. DROMIO.
� ezek az orr�n: megrakva rubinnal, k�rbunkulussal, gy�m�nttal, s mind e kincseket Spanyolorsz�g meleg fuvalma fel� ind�tva, mely eg�sz �rm�d�kat �s haj�seregeket k�ld, hogy megrakodjanak az orr�n.

S. ANTIPHOLUS.
Merre volt Belgiom, N�metalf�ld?

S. DROMIO.
No m�r olyan alant nem kereskedtem. Sz�val ez a morkol�b, ez a boszork�ny juss�t tartotta hozz�m; Dromin�nak sz�l�tott, megesk�d�tt, hogy �ssze vagyok vele adva; elmondta, hogy mif�le jegyek vannak rajtam, m�r mint a v�llamon a jegy, a nyakamon a szem�cs, a bal karomon a nagy bibircs�, �gy hogy �n, el�mulva, elszaladtam, mint egy boszork�nyt�l. �s azt hiszem, ha keblem olyan igazhiv�, �s szivem acz�lb�l nem lett volna, �tv�ltoztatott volna pincsi kuty�v�, hogy ny�rsat forgattasson velem.

S. ANTIPHOLUS.
Eredj, szaladj r�gt�n a kik�t�be,
S ha kedvez� sz�l f� a part fel�l,
�gy m�r ez �jszak�t nem t�lt�m itt.
Ha megy haj�, jer a piaczra �rtem,
Ott n�zdel�d�m, m�g te visszat�rsz.
Mi senkit, �s minket meg ismer minden;
J� lesz rakodni, s gyorsan menni innen.

S. DROMIO.
Mint medvebocst�l, mely meg akar enni,
Futok att�l, ki n�m akarna lenni.        (El.)

S. ANTIPHOLUS.
Csupa boszork�nyok tany�znak itt:
Az�rt el innen, el min�l el�bb.
Ett�l, ki f�rj�nek h�, lelkem is
Borzadna mint n�mt�l; de sz�p n�v�re,
Ki oly nemes, magasztos b�jjal �ldott,
Oly b�v�l� tekintet�, besz�d�,
Majd �rul�v� tett saj�t magamhoz.
De, hogy ne ess�k bennem semmi k�r, a
F�lem bedugom a syr�n dal�ra.
Angelo j�.

ANGELO.
Antipholus �r?

S. ANTIPHOLUS.
Igen, �gy h�vnak.

ANGELO.
Tudom, uram, nagyon j�l. �me a l�ncz.
Sz�nd�koz�m a S�ndiszn�ba vinni;
M�g hijja volt; az�rt is k�stem eddig.

S. ANTIPHOLUS.
De h�t mi cz�lja? mit csin�ljak ezzel?

ANGELO.
Azt �nre b�zom, �n �nnek csin�ltam.

S. ANTIPHOLUS.
Nekem csin�lta? �n nem rendel�m.

ANGELO.
Se’ egy, se’ k�tszer, h�szszor is, uram.
Kedveskedj�k nej�nek �n vele;
Est�re majd teszem tiszteletem’,
�s l�nczom �r�t akkor f�lveszem.

S. ANTIPHOLUS.
De k�rem, jobb, ha r�gt�n f�lveszi;
F�lek, soh’ sem l�t �n se’ p�nzt, se’ l�nczot.

ANGELO.
J� kedve van. – Viszonttal�lkoz�sig!
        (El.)

S. ANTIPHOLUS.
Mi ez megint? Egyik csud�ra m�sik!
De nem hiszem, hogy oly bolond akadna,
Ki �gy adott l�nczot el nem fogadna.
Az ember bajl�dni sem k�nytelen,
Ha itt ilyet kap �ton, �tfelen.
Most a piaczra, ott Dromi�t lesem:
Ha van haj�, el, el egyenesen.        (El.)



NEGYEDIK FELVON�S.

I. SZ�N.

Ugyanott.

Egy Keresked�, Angelo �s egy Poroszl� j�nnek.

KERESKED�.
�n tudja, hogy felmondva p�nk�sd �ta
Az �sszeg, �s �n m�g se’ s�rget�m,
Hogy most se’ k�rn�m, �mde Persi�ba
Ind�lok �s a p�nz kell �tamon:
Az�rt el�g�tsen ki itt, azonnal,
Vagy e poroszl�val bez�ratom.

ANGELO.
�p’ annyi �sszeget, mint tartoz�som,
Kapok ma d�lut�n m�g Antipholt�l;
�pen, mid�n �nnel tal�lkoz�m,
Egy l�nczot akkor adtam �t neki:
S �t �ra t�jt kapom meg �rte p�nzem’.
K�rem, j�jj�n le h�z�hoz velem,
S k�sz�nettel lerovom tartoz�som.
Ephesusi Antipholus �s Ephesusi Dromio j�nnek.

POROSZL�.
Nem kell lemenni sem, mert �me itt j�.

E. ANTIPHOLUS.
M�g �n az �tv�sh�z megyek, eredj,
V�gy egy k�telet, melylyel sz�jjel �ssek
N�m �s sz�vets�gesei k�z�tt,
A m�rt el�ttem a kaput bez�rt�k.
De ni, az �tv�s itt van. – Csak szaladj;
V�gy k�telet, s hozd azt nekem haza.

E. DROMIO.
Veszek. – Nem adn�m ezt ezer forint�rt.        (El.)

E. ANTIPHOLUS.
No hisz’ megj�rja, a ki b�zik �nben.
Megig�rte, hogy j� a l�nczczal egy�tt;
Hanem bizony nem j�tt se l�ncz, se �tv�s.
Azt hitte t�n, tart�s leend szerelm�nk,
Ha l�ncz k�t egybe, �s ez�rt nem is j�tt?

ANGELO.
Mell�zve e k�t�d�st, itt a jegyz�k,
Hogy l�ncza h�ny karat legpontosabban,
Mily j� arany, mi finom, dr�ga m�,
Mely t�bbre megy h�rom darab aranynyal,
Mint �n ez �rnak itt ad�s vagyok:
K�rem, fizesse meg r�gt�n neki,
Mert �tra indul �s csak erre v�r.

S. ANTIPHOLUS.
Jelenleg annyi �sszeg nincs kezemn�l
S azt�n a v�rosban m�g dolgom is van.
Vezesse el hozz�m ez ismeretlent,
Vigy�k a l�nczot, s �ltaladva n�mnek,
K�rj�k, az �sszeget fizesse ki.
Tal�n akkorra �n is ott leszek.

ANGELO.
S mag�val hozza majd a l�nczot is?

S. ANTIPHOLUS.
Nem; azt vigy�k �n�k; �n k�shetem.

ANGELO.
J�. N�la van teh�t a l�ncz, uram?

S. ANTIPHOLUS.
S ha nincs, rem�lem, �nn�l n�la van.
Vagy visszat�rhet azt�n p�nze n�lk�l.

ANGELO.
Ne, j� uram, most adja l�nczomat.
A sz�l, az �r mind kedvez� ez �rnak,
S �n, sz�gyenemre, ily sok� letartom.

E. ANTIPHOLUS.
�gy-� az�rt k�t�dik, helyre�tni
Szegett szav�t, hogy el nem j�tt ut�nunk?
�n szidtam volna meg, hogy nem hoz� el,
S �n kezd perelni r�m, mint egy kofa.

KERESKED�.
Uram, v�gezzenek: az �ra m�lik.

ANGELO.
No hallja m�r, hogy s�rget: l�nczomat –

E. ANTIPHOLUS.
H�t adja n�mnek �s megkapja p�nz�t.

ANGELO.
De tudja �n, hogy �nnek adtam �p’ most.
H�t k�ldje azt, vagy b�rmi m�s jegyet.

E. ANTIPHOLUS.
E tr�fa m�r �gy megy l�lekszakadtig?
Hol m�r az a l�ncz? Nem mutatja m�g sem?

KERESKED�.
�gyem nem �d id�t d�vajkod�sra,
Uram, feleljen, lesz-e �n kezes?
Ha nem, bez�ratom ezt az urat.

E. ANTIPHOLUS.
�n-e, kezes? M�rt lenn�k �n kezes?

ANGELO.
H�t a mivel a l�ncz�rt tartozik.

E. ANTIPHOLUS.
Nem tartozom, m�g l�nczot nem kapok.

ANGELO.
Hisz’ f�l �r�ja sincs, hogy �ltaladtam.

E. ANTIPHOLUS.
Nekem nem adta �t; ne s�rtegessen.

ANGELO.
�n s�rt, uram, hogy ekk�nt eltagadja,
Fontolja meg, hogy �rt ez h�rnevemnek.

KERESKED�.
J�, z�rja el szavamra �t, poroszl�.

POROSZL�.
J�l van.
Uram, k�vessen a herczeg nev�ben.

ANGELO.
M�r e gyal�zat h�rnevembe v�g.
Vagy megfizesse r�gt�n �rtem a p�nzt,
Vagy �n is �nt t�st�nt bez�ratom.

E. ANTIPHOLUS.
Fizessek �n, az�rt, mit soh’ se’ l�ttam?
Z�rass be h�t bolond k�l�k, ha mersz.

ANGELO.
J�, megkapod; poroszl� z�rja el,
Testv�remet se’ kim�ln�m ez �gyben,
Ha meggyal�znak ily nyilv�nosan.

POROSZL�.
Uram, bez�rom �nt. – Hall�, mi �gyben.

E. ANTIPHOLUS.
J�, �n k�vetlek, m�g kezest adok.
De �n megadja m�g a tr�fa �r�t,
Ut�na mennek boltja �kszerei.

ANGELO.
Van m�g, uram, Ephesusban igazs�g
Az �n r�t tette ellen; hiszem azt.
Syracusi Dromio j�.

S. DROMIO.
Uram, van �m epidamni haj�,
Csak a tulajdonos�t v�rja m�g,
R�gt�n elindul. �n h�t a batyunkat
M�r a haj�ra hordtam, s �sszevettem
Olajt, meg balzsamot, meg aqua-vitae-t.
M�r leng is a haj�, a j�tszi sz�l
V�gan f� part fel�l; perczet se’ v�rnak,
Csak a tulajdonost, meg �nt, uram.

E. ANTIPHOLUS.
Mi ez, bolond, mi lelt te kerge birka?
Epidamni haj� v�r? �n re�m?

S. DROMIO.
Az h�t, hiszen kik�ld�tt, hogy keressek.

E. ANTIPHOLUS.
Te r�szeg, �n k�t�l�rt k�ldtelek,
Megmondtam azt is, hogy mi�rt, mi v�gre.

S. DROMIO.
Nem, semmi v�gre, csak a v�ros v�gre
K�ld�tt, hogy a parton haj�t keressek.

E. ANTIPHOLUS.
Majd megbesz�lem ezt, ha t�bb id�m lesz,
S megoktatom f�led, hogy r�m figyeljen.
Most Adri�n�hoz szaladj, k�l�k,
Add �t e kulcsot, s mondd, hogy a fi�kban,
A mely t�r�k-sz�nyeggel van bevonva,
Van egy ersz�ny arany, azt adja �t.
Mondd el, hogy engem itt �tcz�n befogtak,
S az v�lt ki innen. Fuss, fi�, siess. –
No biztos �r, b�rt�nbe h�t vel�nk.
(A keresked�, Angelo, a Biztos �s E. Antipholus el.)

S. DROMIO.
�n? Adri�nhoz? ott, hol d�lben ett�nk?
Hol engem Dowsabel f�rj�l fogott el;
Biz’ egy kicsit k�v�r, hogy �t�leljem.
De menni kell, b�r h�tam borzolgatja,
Mert e csel�d az �r szav�t fogadja.        (El.)

II. SZ�N.

Ugyanott.

Adri�na �s Luci�na j�nnek.

ADRI�NA.
Ah, Luci�na, h�t �gy ostromolt?
Besz�lj, de arcza, �s szeme kigy�lt-e?
L�tszott-e, hogy komolyan udvarolt?
V�g volt-e vagy b�s? halv�ny, vagy pirult-e?
Szive bolyg� t�z�n, mely arcz�n lengett,
�szlelted-e, hogy komolyan esengett?

LUCI�NA.
El�bb tagadta: nincs hozz� jogod.

ADRI�NA.
� megszeg�, s most engem megtagad!

LUCI�NA.
Azt esk�v�, hogy itt idegen �.

ADRI�NA.
Igaz, de ink�bb volna hitszeg�!

LUCI�NA.
Majd k�rtem �rted �t.

ADRI�NA.
        S mit v�laszolt?

LUCI�NA.
�n �rted, � meg nekem udvarolt.

ADRI�NA.
S mik�p akart szerelmedbe bejutni?

LUCI�NA.
�gy, hogy ha m�s, meg is b�rt volna hatni,
El�bb kecsem, majd sz�p szavam dics�rte.

ADRI�NA.
H�t sz�pen sz�lt�l?

LUCI�NA.
        T�n haragszol �rte?

ADRI�NA.
Haragszom �s nem t�r�m, a miket v�t,
Ha szivem nem, nyelvem hadd lelje kedv�t,
F�rjem nyomor�k, v�n, r�t, cs�nya, g�rbe,
Aszott, sov�ny, form�tlan, s�nta t�rpe,
B�n�s, nemtelen, ostoba, gonosz,
Teste b�lyegzett, �s elm�je rossz.

LUCI�NA.
M�rt f�lted �t, ha annyi a hib�ja?
Az �rd�g�t, ha elszalad, ki b�nja?

ADRI�NA.
Csak mondtam… � de szivem �rte f�j:
Hanem szeretn�k f�lrevinni m�st,
F�szk�t�l messze vijjog a sir�ly,
B�r nyelvem �tkot sz�r, de szivem �ld�st.
Syracusi Dromio j�.

S. DROMIO.
Hamar! fi�kot, ersz�nyt, jaj siessen!

LUCI�NA.
Ho h�, mit�l lihegsz?

S. DROMIO.
        Fut�k sebessen.

ADRI�NA.
Dromio, hol a gazd�d, nincs baja, j�l van?

S. DROMIO.
Dehogy, rosszabb helyen, mint a pokolban,
Egy b�rruh�ju �rd�g fogva tartja,
Kinek kem�ny sziv�t acz�l takarja,
S�t�n, lid�rcz, goromba, durva, cs�nya;
A kin csupa bivalyb�rb�l a g�nya;
Bar�t, hanem vissz�r�l; v�llad-ver�, ki tarkon
Cs�p �ton, kik�t�ben, szorosban, �tczasarkon,
Kop�, ki szertef�rk�sz, nyomot szagolva,
S it�let el�tt viszi a lelkeket pokolba.

ADRI�NA.
Ember, besz�lj, mi �rte f�rjemet?

S. DROMIO.
Mi �rte? a poroszl�, el�rte �s bevitte.

ADRI�NA.
Mi az? be merte z�rni? h�t mi�rt?
�s ki ruh�zta r� ezen jogot?

S. DROMIO.
Azt nem tudom, hogy ki ruh�zta r�ja,
Csak azt l�ttam, bivalyb�r volt ruh�ja.
De k�rem a v�lts�gp�nzt a fi�kb�l.

ADRI�NA.
Menj, hozd ki hugom. Ezt nagyon csud�lom,        (Luci�na el.)
Hogy f�rjem, tudtomon k�v�l ad�s;
De h�t mif�le k�tv�nyt vett mag�ra?

S. DROMIO.
Nem k�tv�nyt, l�nczv�nyt, m�g pedig komiszt,
Azt vertek r�. Ha! t�n �ti; ha! pszt.

ADRI�NA.
Kit? f�rjemet?

S. DROMIO.
Nem, az egyet, az �ra. Sietni k�ne, mert
Kett�t �t�tt, hogy j�ttem, most pedig egyet vert.

ADRI�NA.
Bolond? visszafel� j�r az �ra, nem el�re?

S. DROMIO.
Biz �gy; ha poroszl�t l�t, visszaford�l el�le.

ADRI�NA.
T�n ad�s is az id�! Soha ilyen fajank�t!

S. DROMIO.
Biz ad�s, t�bbel mint � maga meg�rne, – bankr�t,
Azonfel�l tolvaj is, sohsem hallotta �n,
Hogy �jjel-nappal folyv�st az id� lopva j�n?
Ha h�t lop, �s ad�s, s egy poroszl�t j�nni megl�t,
Nincs-e oka, hogy h�tra menjen egy nap egy �r�t?
Luci�na visszaj�.

ADRI�NA.
Ne a p�nz, Dromio, vidd szaladva �s mondd
Uradnak, k�retem j�jj�n haza.
Jer hugom; � ma engem elnyom a gond,
A gond, lelkemnek b�ja s v�gasza.        (Elmennek.)

III. SZ�N.

Ugyanott.
Syracusi Antipholus j�n.

S. ANTIPHOLUS.
Nincs senki, a ki nem k�sz�n, ha megl�t,
Mik�ntha j�l ismert bar�tja voln�k;
S mindegyik a magam nev�n nevez.
Ez p�nzt aj�nl, amaz megh�v mag�hoz,
Ez a szivess�gem k�sz�ngeti;
Az �r�czikkeit kin�lja r�m:
�p’ most is egy szab� boltj�ba h�tt,
Selymet mutatni, mit nekem hozott,
S egyuttal ott m�rt�ket v�ve r�lam.
Bizonynyal ez mind k�pzelet-csal�d�s,
S laplandi szemf�nyveszt�k laknak itt.
Syracusi Dromio j�.

S. DROMIO.
No itt van a p�nz, a mi�rt szalasztott. De h�t mi lett a v�n �d�m �j monduros k�p�b�l?

S. ANTIPHOLUS.
Mif�le p�nz ez? Melyik �d�mot �rted?

S. DROMIO.
Nem azt az �d�mot, a ki a paradicsomot �rizte, hanem azt az �d�mot, a ki a t�ml�cz�t �rzi: azt, a ki abban a borj�b�rben j�r, a mit a t�kozl� fi�nak lev�gtak; azt, a ki uram ut�n ment, mint bosszul� angyal, �s megfosztotta a szabads�g�t�l.

S. ANTIPHOLUS.
Nem �rtelek.

S. DROMIO.
Nem-�? pedig tiszta dolog: azt, a ki b�r-bor�t�kban j�r, mint a brug�; azt, a ki az urakat, ha nagyon meleg�k van, h�v�sre teszi; a ki a szeg�ny hajl�ktalanoknak ingyen sz�ll�st �d; a ki kurta nyel� botj�val t�bb dolgot ny�lbe �t, mint m�s helleb�rddal.

S. ANTIPHOLUS.
Poroszl�t �rtesz?

S. DROMIO.
Azt, ad�sh�zi poroszl�t; a ki ut�na poroszk�l az uraknak, ha a k�t�snek nem �llanak; a ki azt hiszi, hogy mindig fek�dni megy az ember, s nyugalmas pihen�st k�v�n.

S. ANTIPHOLUS.
J�l van; nyugodj’, pihenj m�r te is a bolondkod�sban. Indul-e az �jjel haj�? Mehet�nk?

S. DROMIO.
Hiszen, uram, h�r�t hoztam egy �r�val ezel�tt, hogy az „Indulj”-haj� indul; de akkor uramat a poroszl� megmarasztotta, hogy v�rjon a „Maradj”-haj�ra. Itt vannak ez angyalk�k, a kik�rt k�ld�tt, hogy megszabad�ts�k.

S. ANTIPHOLUS.
Ez a fi� meg van bomolva, s �n is,
Csal�rd var�zslatok k�z�tt bolyongunk.
�ldott hatalmak, mentsetek ki innen!
Le�ny j�.

LE�NY.
�dv�zl�m �nt, �dv�zl�m Antiphol �r.
L�tom, hogy �tv�s�t m�r megtal�lta:
Ez h�t az a l�ncz, mit nekem ma ig�rt?

S. ANTIPHOLUS.
S�t�n, el innen, el t�lem, ne kis�rts.

S. DROMIO.
Uram, h�t ez S�t�nn� asszonys�g?

S. ANTIPHOLUS.
Ez az �rd�g.

S. DROMIO.
Dehogy, m�g rosszabb, mert az �rd�g feles�ge, a ki f�nyes d�ma alakj�ban j�n fel onnan alulr�l; ez�rt szokt�k a l�nyok azt mondani, hogy „S�lyedjek el,” mert mintha azt mondan�k: „Azt�n mint f�nyes d�ma j�jjek vissza.” Meg van �rva, hogy s�t�n f�nyes angyal k�p�ben jelenik meg: a f�ny t�zb�l lesz, a t�z pedig arra val�, hogy �gjen; ergo a f�nyes d�m�k �getni val�k. – Ne k�zel�ts!

LE�NY.
Uram, �n �s inasa ma csud�s v�g.
No j�jjenek, kip�tlom az eb�det.

S. DROMIO.
Uram, ne menjen, vagy ha megy, vigyen nagy kanalat.

S. ANTIPHOLUS.
Mi�rt, Dromio?

S. DROMIO.
Mert „ha �rd�ggel eszel, �rd�g leszel,” egy�k legal�bb nagy kan�llal.

S. ANTIPHOLUS.
S�t�n, el innen! mit besz�lsz eb�dr�l?
Boszorka vagy te �s mindenki itt:
Az �gre k�rlek, hagyj el, menj, eredj.

LE�NY.
Csak adja gy�r�m’, mit eb�dkor elvett,
Vagy a helyett a l�nczot, a mig �g�rt,
�n t�vozom: nem h�bor�tom �nt.

S. DROMIO.
M�s �rd�g egy kis k�rm�t k�rne csak,
Egy szalmasz�lat, csepp-v�rt, t�t, hajat,
Di�t, cseresnye-magvat;
S ni, m�r e kapzsinak l�ncz kellene.
Uram, legyen vigy�z�; ha od’adja,
Megr�zza l�ncz�t, r�nk riaszt vele.

LE�NY.
Uram, vagy a l�nczot vagy gy�r�m adja.
megcsalni csak nem sz�ndoka, rem�lem.

S. ANTIPHOLUS.
El r�t boszorka! Menj�nk, jer fi�.

S. DROMIO.
Mad�m, a p�va mondja, „ne l�gy hi�, hi�!”
        (Antipholus �s Dromio el.)

LE�NY.
No, semmi k�ts�g, Antiphol meg�r�lt,
M�sk�p nem aljasulna ennyire.
Gy�r�m, mit elvett, �rt negyven aranyt,
S ez�rt nekem viszont egy l�nczot �g�rt.
�s most nem adja m�r sem ezt, sem azt.
Vil�gosan kil�ttam, hogy meg�r�lt,
D�h�nek itt adott jel�n kiv�l,
Abb�l is, a miket d�lben besz�lt:
Hogy ajtaj�n kiz�rt�k volna otthon.
Tal�n neje ismerve m�r baj�t,
Ez okb�l z�ratott ajt�t el�tte.
Most nincs egy�b m�d, mint h�z�ba mennem,
S azt mondanom nej�nek, hogy d�h�ben
H�zamba rontott, s elvev� er�vel
Gy�r�met. Itt nincs m�s, mint ezt tenni,
Negyven aranyt sok volna veszteni.        (El.)

IV. SZ�N.

Ugyanott.

Ephesusi Antipholus �s a Poroszl� j�nnek.

E. ANTIPHOLUS.
Ne f�lts; el nem sz�k�m, nincs sz�ndokomban,
Nem v�lok el, m�g p�nzt nem adhatok,
V�lts�gul annyit, mennyi�rt bez�rtak.
De n�mnek is felj�tt ma a hava,
Vagy nem hamar hisz a k�ld�tt inasnak:
Hogy engemet befogtak itt Ephesben,
Hihetetlen�l hangzik a f�l�nek.
Ephesusi Dromio egy k�t�ldarabbal j�.
No itt j�n emberem, s t�n hozza a p�nzt.
Fi�, hozod, a mi�rt k�ldtelek?

E. DROMIO.
Hozom bizony; csak kifizesse �ket.

E. ANTIPHOLUS.
De hol van a p�nz?

E. DROMIO.
No a p�nzt, azt od’adtam a k�t�l�rt.

E. ANTIPHOLUS.
�t sz�z aranyt, gazember, egy k�t�l�rt?

E. DROMIO.
Nem, annyi�rt �t sz�zat is hozok.

E. ANTIPHOLUS.
Mi v�gett k�ldtelek, hogy hozz hazulr�l?

E. DROMIO.
K�t�l-v�get, uram; itt a k�t�l-v�g.

E. ANTIPHOLUS.
E v�gre j� a v�ge; k�sz�n�m.
        (�ti vele.)

POROSZL�.
Uram! legyen t�relme.

E. DROMIO.
De’ iszen; nekem kell t�rni, mert nekem f�j.

POROSZL�.
Lelkem, fogd be a sz�d: mert majd �n fogom be.

E. DROMIO.
Ink�bb az uram kez�t fogja meg.

E. ANTIPHOLUS.
Semmireval�, �rz�ktelen gazember.

E. DROMIO.
B�r �rz�ktelen voln�k, hogy ne �rezn�m �t�s�t.

E. ANTIPHOLUS.
Nem is �rzesz m�st, csak �t�st, ak�r a szam�r.

E. DROMIO.
Csakugyan szam�r is vagyok; mutatja megnyujtott f�lem. Sz�let�sem �r�j�t�l szolg�lom e pillanatig, �s szolg�latom�rt semmit sem kaptam kez�t�l, csak �t�st. Ha f�zom, �t�ssel meleg�t; ha melegem van, �t�ssel h�t; arra �bredek, ha alszom; azzal k�lt fel, ha �l�k; avval ver ki az ajt�n, ha megyek hazulr�l; avval fogad, ha vissza�rkezem: bizony h�tamon hordozom, mint koldusasszony a poronty�t, s azt hiszem, ha majd b�n�ra ver, koldulhatok vele h�zr�l-h�zra.

E. ANTIPHOLUS.
J�jjetek innen; menj�nk: n�m amott j�n.
Adri�na, Luci�na, a Le�ny �s Csippencs j�nnek.

E. DROMIO.
Asszonyom! respice finem, gondolja meg a v�g�t; vagy ink�bb, mint a papag�j-j�vend�l�s mondja: „Respect�ld a k�t�l v�g�t.”

E. ANTIPHOLUS.
M�gis besz�lsz?        (�ti.)

LE�NY.
Mit mond re�? h�t f�rje nem meg�r�lt?

ADRI�NA.
Gorombas�ga majdnem azt mutatja. –
� Csippencs doktor �r, �n �rd�g�z�,
Szerezze vissza ism�t �p esz�t,
�r�mmel adn�m meg, mit �rte k�r.

LUCI�NA.
� mily t�zesen, �lesen tekint!

LE�NY.
Hogy reszket a nagy b�sz�let miatt.

CSIPPENCS.
K�rem kez�t, hogy pulzus�t tapintsam.

E. ANTIPHOLUS.
Ne a kezem! tapintsa a pof�d.

CSIPPENCS.
S�t�n, ki ez emberben lakozol,
Adj helyet az �n szents�ges im�mnak,
S pusztulj, szaladj a s�t�ts�g hon�ba:
Az �g minden szentj�re �zlek innen.

E. ANTIPHOLUS.
Csitt, rongy kuruzsl�. Nem vagyok �n �r�lt.

ADRI�NA.
Szeg�ny megromlott l�lek, b�r ne voln�l!

E. ANTIPHOLUS.
No tubicz�m, ezek h�t a bej�r�k?
Ez a s�fr�ny pof�ju czimbora
Lakm�rozott, d�zs�lt veled ma, m�g
El�ttem a v�tkes kapuk bez�rva,
S nekem lakomba l�pni tiltva volt?

ADRI�NA.
F�rj! Isten l�tja, honn volt�l eb�den;
B�r ott maradt�l volna mostanig
Nem �rne annyi sz�gyen, nyilt gyal�zat.

E. ANTIPHOLUS.
�n, honn voltam eb�den? Sz�lj k�ly�k!

E. DROMIO.
�n mondhatom, hogy nem volt honn eb�den.

E. ANTIPHOLUS.
Nem volt-e z�rva ajt�m, s �n kicsukva?

E. DROMIO.
De, z�rva volt az ajt� s mink kicsukva.

E. ANTIPHOLUS.
Nem � saj�t maga mocskolt-e ott?

E. DROMIO.
De uttse’ � maga mocskolta ott.

E. ANTIPHOLUS.
�s konyhal�nya nem g�nyolt, szidott-e?

E. DROMIO.
De b’zony a konyha vesztasz�ze szidta.

E. ANTIPHOLUS.
Nem nagy d�hvel j�ttem-e onnan el?

E. DROMIO.
De avval, erre csontjaim tan�k,
Ezek d�h�nek nagyvolt�t meg�rzik.

ADRI�NA.
J�-e nem ellenezni d�res�g�t?

CSIPPENCS.
Nem �rt: e szolga megtal�lta m�dj�t,
S r�hagyva mindent, tr�f�t �z d�h�b�l.

E. ANTIPHOLUS.
Te unszoltad az �tv�st, hogy bez�rjon.

ADRI�NA.
�n? � hisz’ �n kiv�lt�sodra k�ldtem
P�nzt Dromi�t�l, a ki �rte j�tt.

E. DROMIO.
P�nzt, t�lem? �dv�zl�st tal�n igen,
De p�nzt bizony nem egy fityinget is.

E. ANTIPHOLUS.
Nem volt�l n�la egy ersz�ny arany�rt?

ADRI�NA.
De volt, s �n a kez�be adtam azt.

LUCI�NA.
�n is tan� vagyok re�, hogy �gy volt.

E. DROMIO.
Isten, meg a k�t�lver� bizonys�g,
Hogy nem voltam sehol, csak egy k�t�l�rt.

CSIPPENCS.
�rd�g bujt �rba is, inasba is:
L�tom halotti halv�ny arczaikr�l.
Meg kell k�tni, s�t�t szob�ba vinni.

E. ANTIPHOLUS.
Mondd, hogy mi�rt z�rt�l ki engemet ma?

Te meg mi�rt tagadtad el az ersz�nyt?

ADRI�NA.
Szerette f�rjem! �n nem z�rtalak ki.

E. DROMIO.
Szerette gazd�m! �n nem l�ttam a p�nzt;
De, hogy ki voltunk z�rva, bizony�tom.

ADRI�NA.
Szinl� pimasz, mindkett�ben hazudsz.

E. ANTIPHOLUS.
Szinl� rima! te mindenben hazudsz,
Sz�vetkezel vetem�lt cs�csel�kkel,
Hogy aljas, undok g�nynak t�gy ki engem;
De k�rmeim t�pik csal�rd szemed ki,
Mely sz�gyenem felett gy�ny�rk�dik.

ADRI�NA.
K�ss�k meg, � ne ereszsz�k k�zel!

CSIPPENCS.
H� emberek! – er�s az �rd�g benne.

LUCI�NA.
Milyen halv�ny, milyen s�padt szeg�ny!
H�rman-n�gyen bej�nnek �s megk�t�zik Antipholust �s Dromi�t.

E. ANTIPHOLUS.
H�t meg akartok �lni? H�, poroszl�,
A te rabod vagyok, te t�r�d ezt,
Hogy elsz�ktessenek?

POROSZL�.
        Urak, ne b�nts�k:
Az �n rabom – nincsen hozz� joguk.

CSIPPENCS.
K�ss�k meg ezt is, mert ez is meg�r�lt.

ADRI�NA.
Te oktalan poroszl�, mit akarsz?
Kedved telik, hogy egy ily szenved�
Bajt �s gyal�zatot hozzon mag�ra?

POROSZL�.
Az �n rabom: ha elbocs�tom �t,
Rajtam veszik meg, a mivel ad�s.

ADRI�NA.
�n megfizetlek, m�g egy�tt lesz�nk.
Jer hitelez�j�hez, v�gy magaddal,
S megtudva, hogy’ t�madt e tartoz�s,
Megfizetem. J� doktor �r vitesse
Kim�lve hozz�m. � boldogtalan nap!

E. ANTIPHOLUS.
� boldogtalan rima!

E. DROMIO.
Uram, most uram�rt vagyok lek�telezve.

E. ANTIPHOLUS.
Csitt szolga! Azt akarn�d, megbomoljak?!

E. DROMIO.
Nem, csak bomoltam; b�r kibomlanunk most
J� volna. – Szidjon �rd�g�t, pokolt.

LUCI�NA.
Szeg�nyek! �sszevissza hogy’ besz�lnek!

ADRI�NA.
Vigy�k el �ket. – Hugom, jer velem.
Csippencs �s a seg�t�k Antipholussal �s Dromi�val el.

ADRI�NA.
Most mondd, ki z�ratta be, �s mi �gyben?

POROSZL�.
Egy �tv�s, Angelo �r. – Ismeri?

ADRI�NA.
J�l ismerem. – Mennyi a tartoz�sa?

POROSZL�.
K�tsz�z arany.

ADRI�NA.
        S hogy lett ad�s vele?

POROSZL�.
Egy l�ncznak �ra az, mit f�rje megvett.

ADRI�NA.
Rendelt nekem, tudom, nem vette �t!

LE�NY.
Mikor, ma d�lben, f�rje b�sz d�hvel
Szob�mba rontott, s gy�r�m elragadta,
(Gy�r�m im�nt is l�ttam a kez�n)
Megint tal�ltam azt�n, l�nczosan.

ADRI�NA.
Lehet, de �n nem l�ttam azt soha. –
No jer, vezess az �tv�sh�z, poroszl�;
Szeretn�m tudni a val�t, miben �ll.
Syracusi Antipholus kivont karddal, �s Syracusi Dromio j�nnek.

LUCI�NA.
Uram, teremt�m! ni, elszabadultak!

ADRI�NA.
J�nnek kivont karddal. H�vjunk seg�lyt,
Hogy megk�t�zz�k �jra.

POROSZL�.
        El! meg�lnek.
        (Adri�na, Luci�na �s a Poroszl� el.)

S. ANTIPHOLUS.
No l�tom, kardt�l f�lnek a boszork�k.

S. DROMIO.
Ki f�rjnek h�vta �nt, bezzeg futott most.

S. ANTIPHOLUS.
Jer, hordd el a batyunk’ a Centaurb�l:
B�r a haj�n lehetn�nk biztosan m�r.

S. DROMIO.
Nem maradna m�g itt erre az �jszak�ra? hiszen nem tesznek benn�nk semmi k�rt; l�tja, sz�pen besz�lnek, aranyat adnak. Biz’ isten, olyan der�k nemzets�g ez, hogy, csak az a veszett h�shalom ne volna, a ki engem h�zast�rs�nak vall, bizony kedvem lenne itt maradni, be�llani boszork�nynak.

S. ANTIPHOLUS.
E v�ros�rt se’ t�lten�m az �jt itt. Az�rt el innen; hordd haj�ra m�lh�nk’.        (El.)



�T�DIK FELVON�S.

I. SZ�N.

Ugyanott. Egy z�rda el�tt.

A keresked� �s Angelo j�nnek.

ANGELO.
Sajn�lom, hogy letartom �nt uram,
De esk�sz�m, hogy l�nczom’ Antiphol
Megkapta, b�r tagadja becstelen’.

KERESKED�.
Mi h�rben �ll ez ember itt �n�kn�l?

ANGELO.
K�ztisztelet-becs�l�sben, uram,
Becs�lik �t, hitele v�gtelen,
Nem m�sodikja senkinek Ephesban:
T�bbet nyom egy szava, mint mindenem.

KERESKED�.
Lassan; amott, �gy l�tom, � k�zelget.
Syracusi Antipholus �s Dromio j�nnek.

ANGELO.
Az �m; s ni! �p’ az a l�ncz van nyak�n,
mit az im�nt r�t�l elesk�d�tt.
Uram, legyen k�zel, sz�lok vele. –
Antiphol �r, nagyon csod�lkozom,
Hogy ily zavart, sz�gyent hozott re�m,
S bizony saj�t gyal�zat�val is,
Oly hosszasan, �s hittel elragadta
E l�nczot, a mit ily nyiltan visel.
A v�d, gyal�zat, s b�rt�n�n kiv�l
E j� bar�tom’ is megk�rosul,
Mert, hogyha e per�nk nem tartja vissza,
Tengerre sz�llt, elindult volna ma.
E l�nczot �n adtam. Tagadja-�?

S. ANTIPHOLUS.
�n, �n, tudom; soha sem is tagadtam.

KERESKED�.
Igen, hogy eltagadta, s esk�d�tt r�.

S. ANTIPHOLUS.
Ki volt a f�ltan�ja, hogy tagadtam,?

KERESKED�.
Saj�t f�lem hallotta, j�l tudod.
F�j, nyomorult! Az is v�tek, hogy �lsz,
S becs�letes k�r�kben j�rni mersz.

S. ANTIPHOLUS.
Te vagy gazember, a ki �gy gyan�s�tsz.
Hanem j� h�rnevem’, becs�letem’
Megv�dem ellened; ha mersz, no �llj ki.

KERESKED�.
Ki�llok, �s kih�vlak, mint gazembert.
        (Kardot r�ntanak.)
Adri�na, Luci�na, a Le�ny �s M�sok j�nnek.

ADRI�NA.
Az Isten�rt; ne b�nts�k! t�bolyult –
Ugorjanak r�, a kardj�t vegy�k el.
�s Dromi�t is hozz�k k�tve hozz�m.

S. DROMIO.
Fussunk, uram, keress�nk mened�ket!
Ez z�rda itt: be, mert elk�rhozunk.
        (Antipholus �s Dromio a z�rd�ba futnak.)
A Fejedelemn� j�.

FEJEDELEMN�.
Csak csendesen! Mi�rt ez a tolakv�s?

ADRI�NA.
Szeg�ny �r�lt f�rjem’ kihozni innen.
Bocs�sson �n be, hadd k�t�zz�k �ssze,
�polni hadd vigy�k szeg�nyt haza.

ANGELO.
Tudtam, hogy nem lehet tiszt�n esz�n.

KERESKED�.
B�nom, hogy �gy kardot h�ztam re�.

FEJEDELEMN�.
Mi�ta vett hatalmat rajta e baj?

ADRI�NA.
Eg�sz heten �t b�s, komoly, komor volt,
Eg�szen m�s ember, mint rendesen;
De a ma d�lut�nig szenved�lye
Nem t�rt ki ily er�s d�hben soha.

FEJEDELEMN�.
T�n kincseit veszt� haj�t�r�sben?
Vagy j� bar�tja halt meg? vagy szeme
V�tkes viszonyba csalta t�n szerelm�t?
E b�n er�t vesz ifj� emberen,
Ki szabadon legelteti szem�t.
Nos, e bajok k�z�l mely’k nyomja �t?

ADRI�NA.
Egyik se, hogyha ez ut�bbi nem;
Vagyis szerelme, mely elvonja t�lem.

FEJEDELEMN�.
Ez�rt meg kellett volna feddnie.

ADRI�NA.
Hisz’ feddtem �n is.

FEJEDELEMN�.
        De t�n nem el�gg�.

ADRI�NA.
A hogy csak a szem�rem enged�.

FEJEDELEMN�.
De csak n�gy szem k�zt?

ADRI�NA.
        T�rsas�g el�tt is.

FEJEDELEMN�.
De nem el�gszer.

ADRI�NA.
Az volt besz�d�nk t�rgya minden�tt.
�gyban nem alhatott a zs�mbel�st�l;
Asztal felett nem ett a zs�mbel�st�l;
Ez volt csup�n a felvett �ge t�rgya;
M�g m�s el�tt is r�-r� vittem a sz�t,
Mint aljas �s r�t b�nt, f�lemlegetv�n.

FEJEDELEMN�.
No, h�t �pen ez�rt is t�bolyult meg.
F�lt�keny asszony zs�mbe gyilkosabban
M�rgez meg a veszett ebnek fog�n�l.
Nem hagyja �t aludni sok szidalmad:
Innen van az, hogy most zavart esze.
Mondod, hogy �tk�t perrel f�szerezted:
H�borgatott eb�d csak rossz em�szt�st,
Ez a l�z rombol� t�z�t teremti:
S mi a l�z, mint egy �r�let-roham?
Mondod, szidalmad g�tl� kedvtel�s�t:
A hol vid�m �d�l�s nincs, mi t�mad,
Mint n�ma �s borong� b�skomolys�g,
Rokona a gonosz k�ts�gb’es�snek,
�s e f�l� rag�lyos r�t csoportja
Halv�ny bajoknak, �lte gyilkosainak?
Ha elfogsz �tket, s �ltet� nyugalmot,
Megt�boly�tn�l nem embert, de barmot;
L�tszik teh�t, hogy a sok zs�mb-besz�d,
Perl�s, szid�s zavarta meg esz�t.

LUCI�NA.
N�n�m szel�den k�rte �t, ha sz�lt is,
B�r f�rje gyakran vad, nyers, durva volt is –
M�rt t�r�d sz�tlanul e szemreh�ny�st?

ADRI�NA.
Megcsalt, hogy elv�doljam enmagam’.
J� emberek, hozz�k ki, menjenek be.

FEJEDELEMN�.
Nem, egy l�lek sem l�p be e kapun.

ADRI�NA.
Hozassa h�t ki �n, szolg�ival.

FEJEDELEMN�.
Nem �n; ide mint szent�lybe menekv�k,
S e hely meg�vja �t az �n kez�t�l,
M�g itt megint esz�re hozhatom,
Vagy e kis�rletben munk�m’ vesz�tem.

ADRI�NA.
�polni akarom, dajk�ja lenni;
�rizni �gy�t, mert ez tartoz�som.
Nem b�zom �t m�s �pol� kez�re:
Teh�t bocs�ssa, hadd vigyem haza.

FEJEDELEMN�.
Csak t�relem; �rintni sem hagyom,
M�g rajta gy�gyszerem’ meg nem kis�rtem:
Gy�gy-f�veket, sziruppot, szent im�t,
Hogy �t megint �p emberr� tegyem.
Esk�mnek egyik �ga, pontja ez,
�s szerzetemnek j�mbor h�vat�sa.
T�vozz teh�t, eredj, hagyd �t velem.

ADRI�NA.
Nem, nem megyek, f�rjem’ nem hagyhatom;
Bizony nem illik e szent h�vat�shoz,
A f�rjet �s n�t sz�tszak�tani.

FEJEDELEMN�.
Nyugodj’ meg �s eredj: �t nem kapkod meg.         (Fejedelemn� el.)

LUCI�NA.
Vidd herczeg�nk el� s�relmedet.

ADRI�NA.
Igen, jer: a l�baihoz bor�lok,
S f�l nem kelek, m�g k�nnyeim, foh�szom
Meg nem nyerik, hogy j�jj�n el ide,
S er�vel is vetesse vissza f�rjem’.

KERESKED�.
�gy v�lem, a nap�ra �tre j�r:
S biztos vagyok, hogy herczeg�nk azonnal
Szem�lyesen megy itt egy n�ma v�lgybe,
A b�s hal�l, kiv�gez�s ter�re,
K�zel, csak itt a z�rdas�ncz m�g�tt.

ANGELO.
Mi �gyben?

KERESKED�.
Megn�zni, hogy egy s�racusi kalm�rt,
Ki v�rosunk kem�ny t�rv�nye ellen,
Balv�gzet�re, e partokra t�vedt,
Hogyan fejeznek le nyilv�nosan.

ANGELO.
L�m, j�nnek is: n�zz�k meg a hal�l�t.

LUCI�NA.
Borulj el�be, m�g el nem halad.
A Herczeg kis�ret�vel; Aegeon hajadon f�vel; H�h�rok �s m�s tisztek j�nnek.

HERCZEG.
Hirdesd ki m�g egyszer nyilv�nosan,
Ha b�rki, j�ltev�, megv�ltja �t,
Nem hal meg, – ennyit enged�nk neki.

ADRI�NA.
Igazs�got, kegyelmes herczeg �r,
E z�rda fejedelemn�je ellen!

HERCZEG.
Az egy er�nyes �s nagy�rdem� h�lgy,
� t�ged jogtalan’ nem s�rthetett.

ADRI�NA.
K�rem kegyelmed’. F�rjem, Antiphol, kit
Uramm� tettem s mindenem ur�v�,
Az �n javaslat�ra: e gonosz nap’
A legd�h�sb �r�let fogta �t el,
Hogy t�bolyultan futkosott az �tcz�n,
(Vele inasa – szintoly t�boly�lt)
R�m�tve a v�ros polg�rait,
Bet�rve h�zaikba s elrabolva
�kszert, gy�r�t, mi megtetszett d�h�knek.
Egyszer megk�ttet�m s haza vitettem,
Magam meg a k�rt helyrehozni mentem,
Mit itt-amott d�h�ben v�gbevitt.
Majd, hogy mik�p menek�lt, nem tudom,
Kit�rt azok kez�b�l, a kik �rz�k,
�s t�bolyult inas�val s mag�val,
�r�lt d�hben, kez�kben meztelen kard,
Tal�lkoztunk megint: re�nk rohantak,
Sz�t�ztek, m�g mi t�bb seg�lyt szerezve,
M�r megk�t�zt�k volna. Akkor e
Z�rd�ba felfutottak; eddig �zt�k,
Itt a kapun kiz�rt a fejdelemn�,
S nem hagyja, hogy kihozzuk �ket innen,
Sem � nem k�ldi el, hogy elvihess�k.
Az�rt, kegyelmes herczeg, adj parancsot,
Hadd hozzam el, hadd �polhassam otthon.

HERCZEG.
F�rjed nekem sokat szolg�lt csat�kban,
S mid�n uradd� tetted �s fogadtad,
Herczegi szavamat adtam neked,
Hogy a mit lehet, �rtte megteszek.
Menj valamely’k, kopogj a z�rdaajt�n,
Hogy a fejedelemn�t k�retem.
Eld�nt�m e pert, addig nem megyek.
Egy Szolga j�.

SZOLGA.
� asszonyom, jaj mentse meg mag�t.
Kit�rt uram s inasa; sorba vert�k
A ly�nyokat, a doktort megk�t�zt�k,
T�zes �sz�kkel perzselik szak�l�t,
S ha l�ngra gy�l, eloltni a t�zet,
Eg�sz veder mosl�kkal v�gig �ntik.
Uram papol neki, hogy t�rje, s addig
Inasa meg leny�ri mint bolondot.
Bizony ha nem siet r�gt�n seg�ly,
Hal�lra k�nozz�k az �rd�g�z�t.

ADRI�NA.
Hallgass bolond! Urad s inasa itt van.
Mind r�t hazugs�g, a miket besz�lsz.

SZOLGA.
S�lyedjek el, ha nem val�t besz�lek.
L�lekzetet se’ vettem m’�ta t�rt�nt.
Keresi, esk�szik, ha megker�ti,
Leperzseli az arcz�t elrut�tja.
Ha! hallom a szav�t. Fusson, szaladjon!
        (Bel�l ki�lt�sok.)

HERCZEG.
Jer, �llj id�bb; ne f�lj. Fegyverre, �r�k!

ADRI�NA.
Ah �gy van, ez f�rjem! �n�k tan�k,
Hogy l�thatatlanul sz�k�tt el innen;
�pen most l�ttuk e z�rd�ba futni,
S meg’ itt van! Ember�sz ezt f�l nem �ri.
Ephesusi Antipholus �s Ephesusi Dromio j�nnek.

E. ANTIPHOLUS.
Igazs�got, herczeg, � igazs�got!
Szolg�latomra, melyet tettem egykor,
Mikor csat�n fedezve t�ged, sok m�ly
Sebet fogadtam �lted�rt; e v�rre,
Mit akkor ont�k �rted: � igazs�g!

AEGEON.
Ha nem hal�l-f�lelmem tesz bolondd�,
�n Antipholust l�tom s Dromi�t.

E. ANTIPHOLUS.
Igazs�got, herczeg, ez asszony ellen!
A kit nekem te adt�l, hogy legyen n�m,
S ki meggyal�zott, megbecstelen�tett,
A durva s�relem legf�bb fok�ig.
Az ember-�szt haladja e gonoszs�g,
Mit oly arcz�tlanul ma v�gbevitt.

HERCZEG.
Hogyan? Besz�lj. Igazs�gos leszek.

E. ANTIPHOLUS.
Ma, herczeg �r, ajt�t csukott el�ttem,
M�g benn meg � latrokkal m�latott.

HERCZEG.
S�lyos, neh�z b�n. Asszony, tetted ezt,

ADRI�NA.
Nem, j� uram.: ma �n, � �s n�v�rem
Egy�tt eb�delt�nk. Ne �dv�z�ljek,
Ha nem hazugs�g, a mivel bev�dol.

LUCI�NA.
Nappal ne l�ssak, �jjel ne aludjam,
Ha nem val�, a mit n�n�m besz�l.

ANGELO.
� �lnok asszony! Esk�j�k hamis:
Ezzel val�n v�dolja �t az �r�lt.

E. ANTIPHOLUS.
Uram, tiszt�n tudom, hogy mit besz�lek.
Se bornak a hatalma nem zavart meg,
Se b�sz d�h nem fogott el hirtelen,
B�r ennyi s�rt�s m�st megt�boly�tna.
Ez asszony engemet kiz�rt eb�dt�l:
Az �tv�s is, ha �ssze nem besz�ltek,
Tan�m lehetne, mert ott volt velem,
Csak egy aranyl�ncz�rt j�tt egy kicsit,
Ig�rve, hogy a S�ndiszn�ba hozza,
Hol Boldizs�r meg �n eb�del�nk.
Hogy v�gez�k eb�d�nk’ s m�g se’ j�tt,
Ut�na j�ttem; �p’ �tban tal�ltam,
�s t�rsas�g�ban ezt az urat.
Ott e hitetlen �tv�s esk�d�tt r�,
Hogy m�r el�bb �tadta l�nczomat,
Pedig, hogy nem l�ttam, �gy �ldjon Isten;
�s egy poroszl�val bez�ratott.
�n engedtem, de szolg�mat haza
K�ldtem neh�ny arany�rt; vissza sem j�tt,
H�t ekkor a poroszl�t r�besz�ltem,
Hogy j�jj�n el hozz�m szem�lyesen.
�tban tal�ltuk
N�met, n�v�r�t �s ut�nok egy raj
Gar�zda cs�csel�ket: k�zt�k egy
Csippencs nev� �hen-k�r�sz gazembert,
Mad�rijeszt� v�zat, r�t kuruzsl�t,
Egy cz�rna-v�kony rongy szerencsemond�t,
Sov�ny, od�s szem� sehonnait,
�l� halottat. E czudar gazember
Most �rd�g�z�k�nt �llott el�,
S szemembe n�zve, pulzusom’ tapintva,
�s a pof�tlan, arczom �sszen�zve,
R�m fogta, hogy megsz�llt az �rd�g. Ekkor
R�m estek, �sszek�tve elczipeltek,
Otthon s�t�t, pen�szes lyukba dobtak,
Szolg�mmal egy�tt, r�tul megk�t�zve.
De a k�telet sz�lyelr�gva foggal,
Kisz�ktem �s egyenesen futottam
Kegyelmes herczegemhez, s �m k�ny�rg�k,
Adjon p�ld�s el�gt�telt nekem,
E m�ly gyal�zat- �s s�relmek�rt.

ANGELO.
Uram, val�, azt �n is bizony�tom,
Hogy nem eb�delt otthon, mert kiz�rt�k.

HERCZEG.
Kapott-e t�led l�nczot vagy nem? – ezt mondd.

ANGELO.
Kapott uram, s mid�n itt elfutott,
Ez emberek l�tt�k is a nyak�n.

KERESKED�.
S �n esk�sz�m, hallottam a f�lemmel,
mikor el is �smerte, hogy kapott,
Holott el�bb tagadta a piaczon;
�s akkor �nre kardot h�ztam itt,
De �n e z�rd�ba bemenek�lt,
Honnan hogy elsz�k�tt, csud�latos.

E. ANTIPHOLUS.
Soh’ sem voltam bel�l e z�rdaajt�n,
Se kardot �n re�m soh’sem emelt.
Nem l�ttam a l�nczot. �gy �ldjon �g,
A mint val�tlan, a mivel bev�dol.

HERCZEG.
Mif�le �lnokul sz�tt-font �gy ez!
T�n Circe kelyh�t itta mindeniktek.
Ha e z�rd�ba ment, ott volna most is;
Ha t�bolyult, nem sz�lna ily nyugodtan.
Azt mondja, honn eb�delt; s �m az �tv�s
Tagadja. – H� fi�, mit sz�lsz ezekhez?

E. DROMIO.
Uram nem otthon, e ly�nyn�l eb�delt.

LE�NY.
Igen s lekapta gy�r�met kezemr�l.

E. ANTIPHOLUS.
Val�, uram; e gy�r�t t�le kaptam.

HERCZEG.
L�ttad te, hogy bement a z�rdaajt�n?

LE�NY.
Oly j�l, uram, mint most f�ns�gedet.

HERCZEG.
Ez furcsa. – H�vj�tok a fejedelemn�t. –
Mindannyian meg vagytok itt bomolva.
        (Egy kis�r� el.)

AEGEON.
Hatalmas herczeg �r, hadd k�rjek egy sz�t.
Szerencs�sen tal�ltam egy rokonra,
Ki megfizet, kiv�ltja �ltemet.

HERCZEG.
Sz�lj, syracusi, b�tran, a mi tetszik.

AEGEON.
Uram, nem Antiphol-e a neve?
S ez itt nem Dromio, inasa-e,
Ki gyermeks�ge �ta k�tve �nh�z?

E. DROMIO.
Im�nt, igaz, hogy hozz� voltam k�tve;
De gazd’uram sz�tr�gta madzagunkat:
Most Dromio vagyok, de csak k�tetlen.

AEGEON.
De �gy-e m�g eml�keztek re�m?

E. DROMIO.
Eml�kez�nk magunk-magunkra �nr�l,
Mert �gy le voltunk k�tve, mint �n itt most.
Csippencs betegje t�n kegyelmed is?

AEGEON.
M�rt n�zesz olyan mer�n? Tudom, hogy ismersz.

E. ANTIPHOLUS.
Most l�tom �nt el�sz�r �letemben.

AEGEON.
A gond, ah, elviselt, mi�ta l�tt�l!
B�telt �r�k s id� ront� keze
Arczomra idegen red�ket �rtak:
De mondd teh�t, szavam’ sem ismered?

E. ANTIPHOLUS.
Nem, azt sem.

AEGEON.
Dromio, te sem?

E. DROMIO.
Bizony nem �n, uram.

AEGEON.
�n tudom, hogy ismersz.

E. DROMIO.
De, uram, �n bizonyosan tudom, hogy nem. El is hiheti, mert azt mondj�k, hogy: „k�tve higy;” kelmed pedig most ugyan k�tve van.

AEGEON.
Nem ismerik szavam’! Id�k hatalma!
�gy elbut�t�d, t�rted �rva nyelvem’
H�t kurta �v alatt, hogy �m fiam se
Ismerje meg sz�tlan b�m gyenge kulcs�t?
B�r r�nczos arczomat most elfedi
A nedv-em�szt� t�l permet hava,
S b�r fagyni kezd is minden v�r-erem:
M�g �ltem �je gy�r eml�kezettel,
�s n�mi f�nynyel b�r m�g pisla m�csem,
S�ket, butult f�lem hall egy kicsit,
S e v�n tan�k mind (nem t�vedhetek)
S�gj�k nekem, hogy Antiphol, fiam vagy.

E. ANTIPHOLUS.
Aty�mat �n nem l�ttam �letemben.

AEGEON.
De hisz tudod, h�t �ve Syracusban
V�ltunk el, gyermekem. – Vagy t�n fiam,
Sz�gyelsz re�m ismerni e nyomorban?

E. ANTIPHOLUS.
A herczeg, �n mindenki, a ki ismer,
Tan�m lehet re�, hogy ez nem �gy van.
�n Syracust nem l�ttam �letemben.

HERCZEG.
S �n biztos�talak, hogy Antipholt
H�sz �ve m�r, hogy p�rtfog�sba vettem.
Az�ta � nem l�tta Syracus�t.
De l�tom, megzavart korod s vesz�lyed.
A Fejedelemn� Syracusi Antiphollal �s Syracusi Dromi�val j�.

FEJEDELEMN�.
Hatalmas herczeg �r!
�m l�sson egy m�lyen b�ntalmazottat.
        (Mind tolulnak n�zni.)

ADRI�NA.
K�t f�rjemet l�tok, vagy a szemem csal!

HERCZEG.
Ez egyik a m�siknak szelleme;
S ezek is. �m melyik val�di ember,
Melyik meg a szellem: ki fejti meg?

S. DROMIO.
�n, �n vagyok Dromio; �zz�k el azt.

E. DROMIO.
�n, �n vagyok Dromio: �zz�k amazt.

S. ANTIPHOLUS.
Aegeon, az vagy-e vagy szelleme?

S. DROMIO.
� r�gi gazd�m! Ki k�t�zte meg?

FEJEDELEMN�.
Ak�rki, �n eloldom k�tel�k�t
S szabads�g�val egy f�rjet nyerek.
Sz�lj, �sz Aegeon, hogyha az te vagy,
Kinek volt egy Emilia nev� n�d,
Ki k�t iker fi�val �lda meg,
�, hogyha az vagy, azon Aegeon, sz�lj!
Sz�lj �s ugyanazon Emili�hoz.

AEGEON.
Ha mind nem �lom ez, Emili�m vagy,
S ha az vagy, � besz�lj, hol a fiam,
Ki ott veled maradt a v�szes �rban?

FEJEDELEMN�.
Epidamni hal�szok �t meg engem,
Meg Dromi�t, mind h�rmunkat kifogtak:
De majd corinthi durva tenger�szek
Dromi�t s fiam’ er�vel elrabolt�k,
S engem hagytak az epidamniakkal.
Mi lett bel�l�k azt�n, nem tudom;
Nekem e sors jutott, mit �me l�thatsz.

HERCZEG.
�m megval�sul, mit reggel besz�lt.
K�t Antiphol, oly teljesen hasonl�k;
S ez a k�t Dromio, a szemnek egyek;
Azt�n meg e n�nek haj�t�r�se:
�gy van, ezek sz�l�i e fi�knak,
S v�letlen�l egym�sra leltek �m.
Corinthb�l j�tt�l �gy-e Antiphol?

S. ANTIPHOLUS.
Nem; �n uram, Syracusb�l j�v�k.

HERCZEG.
Meg�llj, ni: azt se tudni, mely’k melyik.

E. ANTIPHOLUS.
Corinthb�l �n j�v�k, kegyelmes �r.

E. DROMIO.
�n meg vele.

E. ANTIPHOLUS.
Ide Elphesba �nnek h�si b�tyja
Herczeg Menaphon, a harczos, hozott.

ADRI�NA.
Melyik�j�k eb�delt �nvelem ma?

S. ANTIPHOLUS.
�n, �rdemes h�lgy.

ADRI�NA.
S a f�rjem nem �n?

E. ANTIPHOLUS.
Nem, arra �n mondok nemet.

S. ANTIPHOLUS.
S �n is, de akkor m�gis �gy h�vott;
S e sz�p kisasszony, huga, „b�tya” n�ven
Besz�lt velem. Mit akkor mondtam �nnek,
Most lesz id�m, rem�lem, helyrehozni.
Ha ez, mit hallok �s l�tok, nem �lom.

ANGELO.
E l�ncz, uram, az, mit t�lem kapott?

S. ANTIPHOLUS.
�gy van biz’ az; mi t�r�s-tagad�s.

E. ANTIPHOLUS.
S �n engem e l�ncz�rt bez�ratott.

ANGELO.
�gy van, biz az! mi t�r�s-tagad�s.

ADRI�NA.
�n Dromi�t�l k�ldtem p�nzt neked
V�lts�godul; de t�n nem vitte el.

E. DROMIO.
K�rem, biz’ �n t�lem nem.

S. ANTIPHOLUS.
E p�nzes ersz�nyt �n vettem kegyedt�l,
S Dromio, az �n inasom, hozta azt.
L�tom, hogy elv�t�k egym�s inas�t:
�t azt hiv�k, hogy �n; engem, hogy �:
Ebb�l eredtek mind e t�ved�sek.

E. ANTIPHOLUS.
E p�nzzel �n megv�ltom �m’ aty�mat.

HERCZEG.
Sz�ks�gtelen: aty�d �l �s szabad.

LE�NY.
Uram, teh�t gy�m�ntom’ adja vissza.

E. ANTIPHOLUS.
Fogd, �s k�sz�net a vid�m eb�d�rt.

FEJEDELEMN�.
Hatalmas herczeg �r, legyen kegyes
Bet�rni e z�rd�ba itt, vel�nk:
Hallgassa meg eg�sz t�rt�net�nket;
S mindannyian, kik itt egy�tt vagyunk,
Kiket bajokba sodrott e csal�rd nap
Sok t�ved�se, tartsanak vel�nk:
Mi teljesen j�v� teendj�k azt.
Huszon�t �vig hasztalan kutattam
Fiaim, �rtetek; mindekkorig
Neh�z terhemt�l nem menekhet�m.
Most, herczeg �r, f�rjem, ti gyermekim,
S ti is, sz�let�s�k napt�rai,
Jertek velem vid�m keresztel�re,
V�g �nnep�lyre annyi b� ut�n.

HERCZEG.
K�sz-szivesen leszek keresztapa.
(A Herczeg, Fejedelemn�, Aegeon, Le�ny, Keresked�, Angelo �s Kis�ret el.)

S. DROMIO.
M�lh�nkat visszahozzam a haj�r�l, Uram?

E. ANTIPHOLUS.
Mif�le m�lh�t, mely’k haj�r�l?

S. DROMIO.
No, a mi a Centaurban volt let�ve.

S. ANTIPHOLUS.
Nekem sz�l. – Dromio, �n vagyok urad;
Jer most vel�nk, r��r�nk arra m�g.
�leld �cs�det, �s �r�lj vele.
Syracusi �s Ephesusi Antiphol, Adri�na, Luci�na el.)

S. DROMIO.
Van egy k�v�r teremt�s n�latok,
Ki engemet ma j�l tartott helyetted:
Most h�t ez �ngyom lesz, nem hitvesem.

E. DROMIO.
Bizony, bizony, te t�kr�m, nem �cs�m vagy;
L�tom tebenned: sz�p gyerek vagyok.
Gyer�nk keresztel�re. Menj el�l.

S. DROMIO.
Nem �n, te vagy id�sebb.

E. DROMIO.
K�rd�s. Hoh�, hogy k�ne ezt kitudni?

S. DROMIO.
Huzzunk a b�tyajuss�rt szalmasz�lat.
Addig te menj el�l.

E. DROMIO.
No h�t, nem �gy:
A vil�gra b�tya, �cs, egy�tt egyszerre j�tt.
Menj�nk teh�t k�zben-k�z; �gy, ne egym�s el�tt.
        (El.).

Nyit�oldal