Anton Pavlovics Csehov

V�nya b�csi

Jelenetek a falusi �letb�l

Ford�totta: Makai Imre


TARTALOM

ELS� FELVON�S
M�SODIK FELVON�S
HARMADIK FELVON�S
NEGYEDIK FELVON�S


SZEM�LYEK

SZEREBRJAKOV, ALEKSZANDR VLAGYIMIROVICS
, nyugalmazott egyetemi tan�r
JELENA ANDREJEVNA, a feles�ge, 27 �ves
SZOFJA ALEKSZANDROVNA (SZONYA), Szerebrjakov le�nya az els� h�zass�g�b�l
VOJNYICKAJA, MARIJA VASZILJEVNA, titkos tan�csos �zvegye, a professzor els� feles�g�nek anyja
VOJNYICKIJ, IVAN PETROVICS, a fia
ASZTROV, MIHAIL LVOVICS, orvos
TYELEGIN, ILJA ILJICS, elszeg�nyedett f�ldbirtokos
MARINA, �reg dajka
Csel�d

T�rt�nik Szerebrjakov udvarh�z�ban


ELS� FELVON�S

Kert. A kert egy r�sze l�tszik, terasszal. A fasorban egy v�n topolya alatt te�hoz ter�tett asztal. Padok, sz�kek; az egyik padon git�r hever. Az asztalt�l nem messzire hinta. H�rom �r�ra j�r. Borult id�

Marina lomha mozg�s�, petyh�dt �regasszony, a szamov�rn�l �l, �s harisny�t k�t; Asztrov mellette j�rk�l

MARINA
(te�t t�lt egy poh�rba) Igy�l, kedves �cs�m.

ASZTROV
(kelletlen�l fogadja el) Valahogy nem k�v�nom.

MARINA
Akkor tal�n egy kis p�link�t.

ASZTROV
Azt sem. Nem minden nap iszom �n p�link�t. Meg azt�n f�lledt a leveg�. (Sz�net) Dada! Mennyi ideje ismerj�k mi egym�st?

MARINA
(gondolkozik) Mennyi? Istenk�m... Hadd gondolkozzak csak. Amikor idej�tt�l erre a vid�kre... mikor is... m�g �lt Vera Petrovna, a Szonyecska mam�ja. K�t t�len �t j�rt�l hozz�nk, am�g �lt... �gy h�t tizenegy �ve. (Gondolkozik) De lehet, hogy t�bb is...

ASZTROV
Nagyon megv�ltoztam az�ta?

MARINA
Nagyon. Akkor fiatal volt�l, sz�p, most pedig meg�regedt�l. A sz�ps�ged sem a r�gi m�r. Meg sz�, ami sz� - iszol.

ASZTROV
Igen... T�z �v alatt m�s ember lettem. �s mi az oka? Agyondolgoztam magam, dada. Reggelt�l �jszak�ig talpon vagyok, nem ismerek nyugalmat, �jjel meg csak fekszem a paplan alatt, att�l rettegek, hogy elr�ncig�lnak valami beteghez. Ami�ta ismerj�k egym�st, egyetlen egy szabad napom se volt eg�sz id� alatt. Hogyne �regedne meg az ember? Meg azt�n am�gy is unalmas, ostoba �s piszkos ez az �let. Elnyel eg�szen. Csupa k�l�nc vesz k�r�l, csupa-csupa csudabog�r; ha k�t h�rom �vet k�zt�k �l az ember, apr�nk�nt, an�lk�l, hogy �szrevenn�, maga is csudabog�rr� v�lik. Ez a sors - elker�lhetetlen. (Megp�dri hossz� bajusz�t) L�m, milyen hatalmas bajuszom n�tt... Ostoba bajusz. K�l�nc lettem, dada... Elbutulni az�rt m�g nem butultam el, j� az isten, az eszem m�g a hely�n van, de az �rz�seim eltompultak. �n semmit sem akarok, nekem semmi sem kell, nem szeretek senkit... Tal�n csak t�ged szeretlek. (Megcs�kolja a dada fej�t) Gyermekkoromban nekem is ugyanilyen dad�m volt.

MARINA
Nem akarsz enni valamit?

ASZTROV
Nem. Nagyb�jt harmadik het�ben Malickoj�ba utaztam, a j�rv�ny miatt... Ki�t�ses t�fusz... A h�zakban egym�s hegy�n-h�t�n az emberek... Piszok, b�z, f�st, a borj�k a szob�ban, a betegekkel egy�tt... A malacok szint�n... Eg�sz nap ott veszk�dtem, le sem �ltem, egy m�kszemet se vettem a sz�mba, m�g otthon sem hagytak pihenni: hoztak a vas�tt�l egy v�lt��rt; lefektettem az asztalra, hogy megoper�ljam, � meg fogja mag�t �s meghal ott nekem a kloroformt�l. �s most, amikor �pp nem kellene, fel-fel�bred bennem az �rz�s, mardos a lelkiismeret, mintha sz�nd�kosan �ltem volna meg... Le�l�k, behunyom a szemem - �gy ni -, �s azon gondolkozom; vajon, akik ut�nunk sz�z-k�tsz�z �v m�lva �lnek, �s akiknek a sz�m�ra most t�r�nk utat, megeml�keznek-e r�lunk csak egy j� sz�val is. Nem, dada, nem fognak megeml�kezni!

MARINA
Az emberek nem, de az Isten meg fog eml�kezni.

ASZTROV
K�sz�n�m. Ezt j�l mondtad.

Bej�n Vojnyickij

VOJNYICKIJ
(kil�p a h�zb�l; a reggeli ut�n nagyot aludt, �s most gy�r�tt a k�lseje, le�l a padra, �s megigaz�tja fics�ros nyakkend�j�t) H�t igen... (Sz�net) H�t igen...

ASZTROV
Kialudtad magad?

VOJNYICKIJ
Ki... Nagyon is. (�s�t) Ami�ta itt lakik a professzor a hitves�vel, kiz�kkent az �let a ker�kv�g�sb�l... Sohasem idej�ben alszom, hanem reggeli ut�n; eb�dre mindenf�le gezemic�t eszem, bort iszom... eg�szs�gtelen ez az eg�sz! Azel�tt nem volt egy szabad percem, �n is, Szonya is �gy dolgoztunk, hogy le a kalapot! Most pedig csak Szonya dolgozik, �n meg alszom, eszem, iszom... Nem j�l van ez!

MARINA
(a fej�t cs�v�lja) Sz�p kis rend! A professzor d�lben k�l, a szamov�r meg reggel �ta forr - �lland�an �t v�rja. Am�g nem voltak itt, mindig egy �ra t�jban eb�delt�nk, mint m�s rendes emberek, ami�ta meg itt vannak, hat �ra ut�n. A professzor eg�sz �jjel olvas �s �r, azt�n k�t �ra t�jt egyszer csak sz�l a cseng�... Mit k�v�n, kedvesem? Te�t! K�lthetem fel miatta a csel�deket, gy�jthatom be a szamov�rt... Sz�p kis rend!

ASZTROV
Sok�ig lesznek m�g itt?

VOJNYICKIJ
(f�ty�r�sz) Sz�z esztendeig. A professzor elhat�rozta, hogy itt telepszik meg.

MARINA
L�m, most is: m�r k�t �r�ja az asztalon a szamov�r, �k meg s�t�lni mentek.

VOJNYICKIJ
J�nnek, j�nnek... Ne izgulj.

Hangok hallatszanak; a kert belsej�b�l, s�t�r�l visszat�rve j�n Szerebrjakov, Jelena Andrejevna, Szonya �s Tyelegin

SZEREBRJAKOV
Gy�ny�r�, gy�ny�r�... Csod�s a kil�t�s.

TYELEGIN
Remek, m�lt�s�gos uram.

SZONYA
Holnap az erd�szetbe hajtatunk, papa. Van kedved hozz�?

VOJNYICKIJ
H�lgyeim �s uraim, te�zzunk!

SZEREBRJAKOV
Kedves bar�taim, sz�veskedjenek a dolgoz�szob�mba k�ldeni a te�mat! Ma m�g csin�lnom kell egyet-m�st.

SZONYA
Az erd�szet okvetlen�l tetszeni fog neked...

Jelena Andrejevna, Szerebrjakov �s Szonya bemegy a h�zba; Tyelegin az asztalhoz megy, �s Marina mell� �l

VOJNYICKIJ
Meleg van, f�lledt a leveg� - �s a mi nagy tud�sunk kab�tban, s�rcip�ben j�r, erny�vel, keszty�vel...

ASZTROV
Bizony�ra k�m�li mag�t.

VOJNYICKIJ
De sz�p ez az asszony! De sz�p! Eg�sz �letemben sem l�ttam szebbet.

TYELEGIN
Ak�r a mez�t j�rom, Marina Tyimofejevna, ak�r az �rnyas kertben s�t�lok, ak�r erre az asztalra n�zek, kimondhatatlan boldogs�g t�lt el! Megig�z�en sz�p az id�, dalolnak a madarak, mindny�jan b�k�ben, egyet�rt�sben �l�nk - h�t mi kell m�g? (�tveszi a poharat) H�l�san k�sz�n�m!

VOJNYICKIJ
(�br�ndosan) A szeme... Csod�latos asszony!

ASZTROV
Mondj valamit, Ivan Petrovics.

VOJNYICKIJ
(b�gyadtan) Mit mondjak?

ASZTROV
Nincs valami �js�g?

VOJNYICKIJ
Nincs. Semmi. Minden a r�gi. �n is az vagyok, aki voltam, tal�n m�g rosszabb, mert ellustultam, nem csin�lok semmit, csak morgok, mint egy v�n medve. Mama, az �n �reg cs�k�m meg m�g mindig a n�i egyenjog�s�gr�l csacsog; egyik szem�vel m�r a s�rba n�z, a m�sikkal meg az �j �let hajnal�t keresi b�lcs k�nyveiben.

ASZTROV
�s a professzor?

VOJNYICKIJ
A professzor reggelt�l �reg �jszak�ig a szob�j�ban �l �s �r, mint azel�tt. "Elm�nk megfesz�tve, homlokunk r�ncolva �rjuk, �rjuk az �d�kat, de sem magunk, sem m�sok dics�ret�t sehol sem halljuk" Szeg�ny pap�r! Ink�bb az �n�letrajz�t �rn� meg! Milyen remek t�ma volna! Egy nyugalmazott professzor, tudod, egy v�n aszalt k�rte, tud�skod� keszeg... aki csupa reuma, podagra, migr�n, akinek a f�lt�kenys�gt�l �s az irigys�gt�l feldagadt a m�ja... Ez a keszeg az els� feles�ge birtok�n �l, de csak az�rt, mert arra, hogy a v�rosban �ljen, nem telik a zseb�b�l. �r�kk� s�p�tozik, milyen szerencs�tlen, pedig voltak�ppen rendk�v�l szerencs�s. (Idegesen) Csak gondold meg, micsoda szerencse! �, egyszer� sekresty�s fia, a szeminarista, tudom�nyos fokozatokat, tansz�ket k�ny�k�lt ki, m�lt�s�gos �r lett, szen�tor veje s a t�bbi, s a t�bbi. Egy�bk�nt ez nem is fontos. De ezt hallgasd meg! Ez az ember kerek huszon�t esztendeje el�ad �s �r a m�v�szetr�l, pedig annyit �rt hozz�, mint ty�k az �b�c�hez. Huszon�t �ve k�r�dzi vissza a m�sok v�lem�ny�t a realizmusr�l, a naturalizmusr�l meg m�s eff�le badars�gr�l; huszon�t �ve adogat el� �s �rogat arr�l, amit az okos m�r �gyis r�g�ta tud, a but�t meg �gysem �rdekli. Teh�t huszon�t �ve csak szalm�t cs�pel. �s m�gis micsoda �nhitts�g! Micsoda ig�nyek!... Nyugalomba vonult - �s egy teremtett l�lek sem ismeri; teljesen ismeretlen; teh�t huszon�t esztendeig m�snak a hely�t bitorolta. De n�zd meg: �gy j�r-k�l, ak�r egy f�listen!

ASZTROV
�gy l�tom, irigyled.

VOJNYICKIJ
Igen! Irigylem! Milyen sikere van a n�kn�l! M�g Don Juan sem aratott ilyen teljes sikert! Els� feles�ge, a h�gom - gy�ny�r�, szel�d teremt�s, olyan tiszta, mint a k�k �g, nagylelk�, nemes, akinek t�bb im�d�ja volt, mint ah�ny hallgat�ja a professzor �rnak - �gy szerette �t, ahogy csak a tiszta angyal szeretheti azt, aki ugyanolyan gy�ny�r� �s tiszta, ak�r � maga. �desany�m, az any�sa, mindm�ig isten�ti, �s � m�g mindig szent f�lelmet kelt any�mban. M�sodik feles�ge, gy�ny�r�, okos n� - az im�nt l�tt�tok -, akkor ment hozz�, mikor a professzor m�r �reg volt, neki adta fiatals�g�t, sz�ps�g�t, szabads�g�t, ragyog�s�t. Mi�rt? Ugyan mi�rt?

ASZTROV
H� a professzorhoz?

VOJNYICKIJ
Sajnos, igen.

ASZTROV
Mi�rt sajnos?

VOJNYICKIJ
Mert ez a h�s�g elej�t�l v�g�ig hamis. Sok benne a retorika, de nincsen benne logika. Megcsalni az �reg f�rjet, akit ut�l - erk�lcstelens�g; de elfojtani mag�ban szeg�ny fiatals�g�t, eleven �rz�s�t - az nem erk�lcstelens�g.

TYELEGIN
(s�r�s hangon) Nem szeretem, V�nya, ha �gy besz�lsz. Igaz�n mondom. Aki megcsalja a feles�g�t vagy a f�rj�t, az megb�zhatatlan, az k�nnyen el�rulja a haz�j�t is!

VOJNYICKIJ
(bossz�san) Fogd be a bag�les�det, R�csk�s!

TYELEGIN
M�r megbocs�ss, V�nya. Az �n feles�gem megsz�k�tt t�lem mindj�rt az esk�v�nk ut�n a szerelmes�vel, mert nem valami vonz� a k�ls�m. De �n az�ta sem szegtem meg szent esk�met. Mindm�ig szeretem, �s h� vagyok hozz�, seg�tek rajta, amivel tudok, odaadtam a vagyonomat, hogy felnevelhesse azokat a gyermekeket, akiket a szerelmes�nek sz�lt. �n a boldogs�got ugyan elvesztettem, de megmaradt a b�szkes�gem. �s �? A fiatals�ga m�r elm�lt, sz�ps�ge a term�szet t�rv�nye szerint megfonnyadt, a szerelmese meghalt... H�t mi maradt - neki?!

Bej�n Szonya �s Jelena Andrejevna; kiss� k�s�bb Marija Vasziljevna k�nyvvel; le�l �s olvas, te�t adnak neki, oda se tekintve issza

SZONYA
(sietve a dad�nak) Parasztok j�ttek, dada. Menj, besz�lj vel�k, a te�t majd �n... (Te�t �nt�get)

A dada elmegy. Jelena Andrejevna felveszi a cs�sz�j�t, �s a hint�n �lve issza a te�t

ASZTROV
(Jelena Andrejevn�nak) A f�rj�hez j�ttem. Azt �rt�k, hogy nagyon beteg, reum�ja van meg miegym�s, �s kider�l, hogy makkeg�szs�ges.

JELENA ANDREJEVNA
Az este rosszul �rezte mag�t, panaszkodott, hogy f�j a l�ba, ma pedig jobban lett...

ASZTROV
�n meg l�hal�l�ban v�gtattam harminc verszt�t. De h�t nem baj, nem el�sz�r fordul el�. Viszont akkor itt maradok holnapig, legal�bb kialszom magam - quantum satis.*

SZONYA
Nagyszer�. �gyis olyan ritk�n alszik n�lunk. Bizony�ra nem is eb�delt.

ASZTROV
Nem, nem eb�deltem.

SZONYA
Akkor majd vel�nk eb�del. Mi mostan�ban hat �ra ut�n szoktunk eb�delni. (Iszik) Hideg ez a tea!

TYELEGIN
A szamov�rban m�r l�nyegesen cs�kkent a h�m�rs�klet.

JELENA ANDREJEVNA
Nem baj, Ivan Ivanics, hidegen is megisszuk.

TYELEGIN
Bocs�nat... Nem, Ivan Ivanics, hanem Ilja Iljics, k�rem... Ilja Iljics Tyelegin, vagy ahogy n�melyek ragy�s arcomr�l elneveztek: Ostyak�p�. Annak idej�n �n tartottam keresztv�z al� Szonyecsk�t, �s a m�lt�s�gos �r, a kegyed f�rje, nagyon j�l ismer engem. Most itt lakom kegyed�kn�l, ezen a birtokon... Ha m�lt�ztatott �szrevenni: mindennap �n�kkel eb�delek.

SZONYA
Ilja Iljics a mi jobb kez�nk, mindenben seg�t. (Gyeng�den) Hadd t�ltsek m�g, keresztap�m.

MARIJA VASZILJEVNA
Ah!

SZONYA
Mi az, nagymama?

MARIJA VASZILJEVNA
Elfelejtettem sz�lni Alexandrnak... olyan r�vid m�r az eszem... ma levelet kaptam Harkovb�l Pavel Alekszejevicst�l... Elk�ldte az �j f�zet�t...

ASZTROV
�rdekes?

MARIJA VASZILJEVNA
�rdekes, de valahogy furcsa. C�folja azt, amit h�t �vvel ezel�tt m�g � maga v�delmezett. Ez sz�rny�!

VOJNYICKIJ
Nincs ebben semmi sz�rny�. Igy�k te�t, mama.

MARIJA VASZILJEVNA
De �n besz�lni akarok!

VOJNYICKIJ
De mi m�r �tven �v �ta csak besz�l�nk �s besz�l�nk, meg f�zeteket olvasunk. Ideje volna m�r befejezni.

MARIJA VASZILJEVNA
Neked valami�rt kellemetlen, ha �n besz�lek. Ne haragudj, Jean, de a legut�bbi �vben annyira megv�ltozt�l, hogy egy�ltal�n nem ismerek r�d... Te hat�rozott meggy�z�d�s� ember, ragyog� egy�nis�g volt�l...

VOJNYICKIJ
�, igen! Olyan ragyog� egy�nis�g, aki senkinek sem vil�g�tott. (Sz�net) Ragyog� egy�nis�g voltam... Enn�l kaj�nabb tr�f�t m�g nem hallottam! Most negyvenh�t �ves vagyok. Tavalyig �n is megpr�b�ltam sz�ntsz�nd�kkal elk�d�s�teni a szememet ezzel a maga skolasztik�j�val, hogy ne l�ssam az igazi �letet - �s azt hittem, helyesen cselekszem. Most pedig, ha tudn�! �jjel nem alszom a bossz�s�gt�l meg a haragt�l, hogy olyan ostob�n elfecs�relem az id�t, amikor mindenem meglehetett volna, amit most m�r megtagad t�lem az �regs�g!

SZONYA
V�nya b�csi, ez unalmas!

MARIJA VASZILJEVNA
(a fi�nak) Te mintha a kor�bbi meggy�z�d�sedet v�doln�d... De nem az a hib�s, ha nem te magad. Megfeledkezel arr�l, hogy a meggy�z�d�s mag�ban m�g semmi, csak holt bet�... Cselekedni is kell!

VOJNYICKIJ
Cselekedni?! Nem mindenki tud irk�l� perpetuum mobil�v� lenni, mint a maga Herr Professora.

MARIJA VASZILJEVNA
Mit akarsz ezzel mondani?

SZONYA
(k�ny�r�gve) Nagymama! V�nya b�csi! K�ny�rg�k!

VOJNYICKIJ
J�, hallgatok. Elhallgatok, �s bocs�natot k�rek.

Sz�net

JELENA ANDREJEVNA
De sz�p id� van ma... Nincs meleg...

Sz�net

VOJNYICKIJ
Ilyen id�ben kedve volna az embernek felakasztani mag�t...

Tyelegin hangolja a git�rt, Marina a h�z k�r�l j�rk�l, �s h�vogatja a csirk�ket

MARINA
Pi-pi-pi...

SZONYA
Mi�rt j�ttek a parasztok, dada?

MARINA
A r�gi n�ta. Megint csak az ugar�rt. Pi-pi-pi...

SZONYA
Melyiket h�vod?

MARINA
Az iromba elk�dorgott a csirk�kkel. El ne vigye �ket a varj�... (El)

Tyelegin polk�t j�tszik; mindenki n�m�n hallgatja, bej�n a csel�d

CSEL�D
Itt van a doktor �r? (Asztrovnak) Legyen sz�ves, Mihail Lvovics! �nt keresik.

ASZTROV
Honnan?

CSEL�D
A gy�rb�l.

ASZTROV
(bossz�san) K�sz�n�m sz�pen. Nos h�t, akkor mennem kell... (Szem�vel a sapk�j�t keresi) Bosszant�, az �rd�g vigye el...

SZONYA
Igaz�n, de kellemetlen... A gy�rb�l j�jj�n vissza eb�dre.

ASZTROV
Nem, akkor m�r k�s� lesz. Hol is van... Hov� is... (A csel�dnek) Hozz m�r egy kupica vodk�t, �regem...

A csel�d elmegy

Hol is... Hov� is... (Megtal�lja a sapk�j�t) Osztrovszkij egyik darabj�ban szerepel egy nagy bajusz�, kev�s esz� ember... H�t ez vagyok �n. No, volt szerencs�m, h�lgyeim �s uraim... (Jelena Andrejevn�nak) Nagyon �r�ln�k, ha valamikor betekintene hozz�m Szofja Alekszandrovn�val. Van egy kis birtokom, harminc gyeszjatyina az eg�sz, de ha �rdekli, tal�l ott olyan mintakert�szetet �s faiskol�t, amilyen ezerverszt�s k�rzetben sem akad... Szomsz�dom a kincst�ri erd�szet... Az erd�sz �reg, mindig beteg, �gyhogy voltak�ppen �n int�zem az erd�szet minden �gy�t.

JELENA ANDREJEVNA
M�r hallottam, hogy nagyon szereti az erd�t. Term�szetesen nagy haszonnal j�rhat, de nem g�tolja-e az igazi hivat�s�ban? Hiszen �n orvos!

ASZTROV
Azt csak a j�isten tudja, mi az igazi hivat�sunk.

JELENA ANDREJEVNA
�rdekli az erd�?

ASZTROV
Igen, �rdekel.

VOJNYICKIJ
(g�nyosan) Nagyon is!

JELENA ANDREJEVNA
(Asztrovnak) Maga m�g fiatal ember, legfeljebb... harminchat-harminch�t �vesnek l�tszik... �s az erd�szet bizony�ra nem olyan �rdekes, mint mondja. Csak erd�, erd�... Azt hiszem, egyhang� lehet...

SZONYA
Nem. Nagyon is �rdekes. Mihail Lvovics minden �vben �j erd�ket telep�t, kapott is �rte bronz�rmet meg d�szoklevelet. Azon f�radozik, hogy ne irts�k ki az �reg erd�ket. Ha meghallgatja, teljesen egyet�rt vele. Azt mondja: az erd� megsz�p�ti a f�ldet, megtan�tja az embert arra, hogy mi a sz�p, �s magasztos hangulatot sugall. Az erd� enyh�ti a zord �ghajlatot. Azokban az orsz�gokban, ahol enyh�bb az �ghajlat, kevesebb er�t fecs�relnek a term�szet elleni harcra, �ppen ez�rt szel�debb �s l�gyabb ott az ember; ott az emberek sz�pek �s hajl�konyak, k�nnyen lelkes�lnek, besz�d�k dallamos, mozdulatuk kecses. N�luk vir�gzik a tudom�ny �s a m�v�szet, a filoz�fi�juk nem olyan zord, a n�h�z val� viszonyuk csupa sz�ps�g, nemess�g...

VOJNYICKIJ
(nevet) Brav�, brav�! Ez mind kedves, de nem meggy�z�, �gy h�t (Asztrovnak) engedd meg, bar�tom, hogy ezent�l is f�val f�ts�k a k�lyh�t, �s f�b�l �p�ts�k a cs�rt.

ASZTROV
A k�lyh�t t�zeggel is f�theted, a cs�rt meg �p�theted k�b�l is. No de nem b�nom, v�gd ki a f�t, ha sz�ks�ged van r�... de minek kell az erd�t kiirtani? Recseg-ropog az orosz erd� a fejszecsap�s alatt, elpusztul milli�rdnyi fa, sz�td�lj�k a vadak �s a madarak otthon�t, elapadnak �s kisz�radnak a foly�k, �r�kre elt�nnek a csod�latos t�jak - csup�n az�rt, mert a lusta embernek nincs annyi esze, hogy lehajoljon �s felvegye a f�ldr�l a t�zel�t. (Jelena Andrejevn�nak) Igazam van, asszonyom? Esztelen barb�r az, aki elt�zeli ezt a sz�ps�get, t�nkreteszi azt, amit megteremteni nem tudunk. Az embert �sszel �s alkot� er�vel �ldotta meg az �g, hogy gyarap�tsa azt, amit kapott, de mindeddig nem alkotott semmit, csak puszt�tott. Fogyton-fogy az erd�, elapad a foly�, kiv�sz a vad, romlik az �ghajlat, napr�l napra szeg�nyebb �s cs�ny�bb lesz a f�ld. (Vojnyickijnak) G�nyosan n�zel r�m, �s azt hiszed, hogy badars�got mondok... Tal�n csakugyan van ebben valami k�l�ncs�g, de amikor elhaladok a parasztok erdei mellett, amelyeket �n mentettem meg a kiirt�st�l, vagy amikor hallom, hogy z�g az �n fiatal erd�m, amelyet a saj�t kezemmel telep�tettem, akkor tudom, hogy az �ghajlat egy kicsit az �n hatalmamban is van, �s ha ezer �v m�lva boldog lesz az ember, akkor ebben nekem is lesz egy kis r�szem. Amikor ny�rcsemet�t �ltetek, �s k�s�bb l�tom, hogy z�ld�l, hogy hajladozik a sz�lben, megtelik a lelkem b�szkes�ggel, �s �n... (Megl�tja a csel�det, aki t�lc�n egy kupica vodk�t hoz) No de h�t... (Iszik) mennem kell. V�geredm�nyben csakugyan k�l�ncs�g ez az eg�sz. Aj�nlom magam! (A h�z fel� indul)

SZONYA
(belekarol �s vele megy) Mikor l�togat meg benn�nket?

ASZTROV
Nem tudom...

SZONYA
Megint egy h�nap m�lva?...

Asztrov �s Szonya bemegy a h�zba; Marija Vasziljevna �s Tyelegin az asztaln�l marad; Jelena Andrejevna �s Vojnyickij a terasz fel� indul

JELENA ANDREJEVNA
M�r megint ki�llhatatlanul viselkedett, Ivan Petrovics. Mi�rt kellett felbosszantania Marija Vasziljevn�t, mi�rt kellett a perpetuum mobil�-r�l besz�lnie?! �s ma reggeli k�zben megint vitatkozott Alekszandrral. Milyen kicsinyes ez!

VOJNYICKIJ
De ha gy�l�l�m!

JELENA ANDREJEVNA
Nincs mi�rt gy�l�lnie Alekszandrot, ugyanolyan ember, mint b�rki m�s. Nem rosszabb mag�n�l.

VOJNYICKIJ
Ha l�tn� a saj�t arc�t, a mozdulatait... Mennyire lusta �lni! Jaj, mennyire lusta!

JELENA ANDREJEVNA
H�t igen, lusta is vagyok, meg unom is! Mindenki csak �cs�rolja a f�rjemet, mindenki sajn�lkozva n�z r�m: boldogtalan szeg�ny, �reg a f�rje! Ezt a r�szv�tet - �, mennyire ismerem! �pp az im�nt mondta Asztrov: esztelen�l t�nkreteszik az erd�t, �s nemsok�ra semmi sem marad a f�ld�n. H�t ugyanilyen esztelen�l t�nkreteszik az embert is, �s - ez a maguk b�ne - nemsok�ra nem marad a f�ld�n se h�s�g, se tisztas�g, se �nfel�ldoz�s. Mi�rt nem tudnak maguk k�z�ny�sen n�zni egy n�re, ha nem a maguk�?! Az�rt, mert - igaza van a doktornak - mindny�jukban benne lakik a puszt�t�s �rd�ge. Nem sajn�ljuk sem az erd�t, sem a madarakat, sem a n�ket, sem egym�st.

VOJNYICKIJ
Nem szeretem ezt a filoz�fi�t!

Sz�net

JELENA ANDREJEVNA
Ennek a doktornak kimer�lt, ideges az arca. �rdekes arc. �gy l�tom, Szony�nak tetszik, szerelmes bel�, �s meg is �rtem. Mi�ta itt vagyok, m�r h�romszor is j�rt itt, de �n f�lszeg vagyok, egyszer sem besz�ltem vele �gy, ahogy kellett volna, nem volt kedvem hozz�. Azt hiszi, hogy haragszom r�. Azt hiszem, Ivan Petrovics, az�rt vagyunk mi ilyen j� bar�tok, mert mind a ketten unalmas �s untat� emberek vagyunk! Untat�k! Ne n�zzen �gy r�m, ezt nem szeretem!

VOJNYICKIJ
H�t n�zhetek m�sk�pp, ha egyszer - szeretem?! Maga az �n boldogs�gom, az �letem, a fiatals�gom! Tudom, hogy a viszonz�sra semmi rem�nyem sincs - egyenl� a null�val, de nekem nem is kell m�s, csak engedje meg, hogy n�zzem mag�t, �s halljam a hangj�t...

JELENA ANDREJEVNA
Halkabban! M�g meghallj�k! (A h�z fel� indul)

VOJNYICKIJ
(m�g�tte halad) Engedje meg, hogy besz�ljek a szerelemr�l, ne �zz�n el - m�r ez is boldogs�gok boldogs�ga lesz nekem...

JELENA ANDREJEVNA
K�nos...

Mind a ketten bemennek a h�zba. - Tyelegin megpend�ti a h�rt, polk�t j�tszik. Marija Vasziljevna jegyez a f�zet sz�l�re

F�gg�ny


M�SODIK FELVON�S

Szerebrjakov eb�dl�je. �jszaka. A kertben kerepel az �r

Szerebrjakov karossz�kben �l a nyitott ablak el�tt, szundik�l; Jelena Andrejevna mellette �l �s szint�n szundik�l

SZEREBRJAKOV
(felocs�dik) Ki van itt? Te vagy, Szonya?

JELENA ANDREJEVNA
�n vagyok.

SZEREBRJAKOV
Te vagy, Lenocska?... T�rhetetlen�l f�j!

JELENA ANDREJEVNA
Leesett a takar�d a padl�ra. (Bebugyol�lja a f�rje l�b�t) Becsukom az ablakot, Alekszandr.

SZEREBRJAKOV
Ne! Fullaszt ez a leveg�!... Az im�nt elszunnyadtam, �s azt �lmodtam, hogy a bal l�bam nem az eny�m. Fel�bredtem a gy�tr� f�jdalomt�l... Nem, ez nem podagra, ink�bb reuma. H�ny �ra van most?

JELENA ANDREJEVNA
Negyed egy m�lt �t perccel.

Sz�net

SZEREBRJAKOV
Reggel keresd meg a k�nyvt�rban Batyuskovot. Azt hiszem, megvan nek�nk.

JELENA ANDREJEVNA
Tess�k?

SZEREBRJAKOV
Keresd ki reggel Batyuskovot. �gy eml�kszem, megvolt nek�nk. De mi�rt ilyen neh�z l�legeznem?

JELENA ANDREJEVNA
F�radt vagy. M�sodik �jjel nem alszol.

SZEREBRJAKOV
Azt mondj�k, Turgenyev a k�szv�nyt�l kapott sz�vg�rcs�t. Att�l f�lek, �n is �gy j�rok. �tkozott, undok �regs�g, az �rd�g vigye el. Ami�ta megv�n�ltem, megut�ltam magam. De bizony�ra mindny�jan ut�ltok r�m n�zni.

JELENA ANDREJEVNA
Olyan hangon besz�lsz az �regs�gedr�l, mintha mindny�jan b�n�s�k voln�nk abban, hogy �reg vagy.

SZEREBRJAKOV
�ppen te ut�lsz legink�bb.

Jelena Andrejevna arr�bb megy, �s egy kiss� t�volabb le�l

Term�szetesen igazad van. Nem vagyok buta �s meg�rtelek. Fiatal vagy, sz�p �s eg�szs�ges, �lni akarsz, �n meg �reg vagyok, szinte hulla. Nos h�t?! Azt hiszed, nem �rtem. Persze, ostobas�g, hogy m�g mindig �lek. De v�rjatok egy kicsit, nemsok�ra megszabad�talak mindny�jatokat. �gyse sok�ig h�zom m�r.

JELENA ANDREJEVNA
Nem b�rom tov�bb!... Hallgass az isten�rt!

SZEREBRJAKOV
M�g az der�l ki, hogy miattam nem b�rj�tok tov�bb, miattam unatkoztok, t�kozolj�tok a fiatals�gotokat, �s csak �n �lvezem az �letet, �n vagyok el�gedett. H�t persze!

JELENA ANDREJEVNA
Hallgass! Agyongy�t�rt�l!

SZEREBRJAKOV
�n mindenkit agyongy�t�rtem. Persze!

JELENA ANDREJEVNA
(s�r) Kib�rhatatlan! Mondd meg, mit akarsz t�lem?

SZEREBRJAKOV
Semmit.

JELENA ANDREJEVNA
H�t akkor hallgass, k�rlek!

SZEREBRJAKOV
M�giscsak furcsa: ha Ivan Petrovics vagy Marija Vasziljevna, az a h�lye v�nasszony mond valamit - az igen! Azt mindenki meghallgatja. De sz�ljak csak �n egy sz�t is, mindenki szerencs�tlennek �rzi mag�t. M�g a hangom is ut�latos. �m tegy�k fel: ut�latos vagyok, �nz�, zsarnok vagyok; de h�t m�g v�ns�gemben se legyen egy kis jogom az �nz�sre?! H�t nem �rdemlem meg? H�t nincs jogom nyugodt �regs�gre, az emberek figyelmess�g�re?! - k�rdem �n.

JELENA ANDREJEVNA
Senki sem vitatja el t�led a jogaidat.

A sz�l csapkodja az ablakot

Sz�l t�madt, becsukom az ablakot. (Becsukja) Mindj�rt esik. Senki sem vitatja el t�led a jogaidat.

Sz�net; az �jjeli�r kerepel a kertben �s �nekel

SZEREBRJAKOV
Eg�sz �letemben a tudom�ny�rt dolgoztam, megszoktam a tansz�ket, az el�ad�termet, a tiszteletre m�lt� koll�g�kat - �s most egyszerre csak itt tal�lom magam ebben a kript�ban, mindennap csak ostoba embereket l�tok, az � fecseg�s�ket hallgatom... �n �lni akarok, �n szeretem a sikert, szeretem a h�rnevet, a zajt - itt meg �gy �lek, ak�r a sz�m�zet�sben. Minden percben visszav�gy�dni a m�ltba, figyelni a m�sok siker�t, f�lni a hal�lt�l... Nem b�rom! Nincs r� er�m! �s a tetej�be - nem akarj�k megbocs�tani, hogy �reg vagyok!

JELENA ANDREJEVNA
V�rj! L�gy t�relemmel: �t-hat �v m�lva �n is �reg leszek.

Bej�n Szonya

SZONYA
Papa! Magad h�vattad Asztrov doktort, �s most, amikor megj�tt, nem vagy hajland� fogadni. Ez tapintatlans�g. Csak hi�ba zavartuk...

SZEREBRJAKOV
Mit t�r�d�m �n a te Asztrovoddal? Annyit �rt az orvostudom�nyhoz, mint �n a csillag�szathoz.

SZONYA
Nem rendelhetj�k ide a k�szv�nyed miatt az eg�sz orvosi fakult�st.

SZEREBRJAKOV
Ezzel a fut�bolonddal sz�ba se �llok.

SZONYA
Ahogy tetszik. (Le�l) Nekem mindegy.

SZEREBRJAKOV
H�ny �ra van most?

JELENA ANDREJEVNA
Elm�lt �jf�l.

SZEREBRJAKOV
Fojt a leveg�... Szonya! Add ide az asztalr�l a cseppeket!

SZONYA
Mindj�rt. (Cseppeket ad oda)

SZEREBRJAKOV
(bossz�san) Jaj, h�t nem ezt! M�r semmit se k�rhet az ember!

SZONYA
K�rlek, ne szesz�lyeskedj. Lehet, hogy ez tetszik egyeseknek, de engem k�m�lj meg t�le, l�gy sz�ves. Ezt nem szeretem. Nem is �rek r�, holnap kor�n kell kelnem, kasz�lj�k a sz�n�t.

Bej�n Vojnyickij h�l�k�nt�sben, gyerty�val

VOJNYICKIJ
Vihar k�sz�l.

Vill�mlik

No l�m! H�lène, Szonya, menjetek aludni, az�rt j�ttem, hogy lev�ltsam magukat.

SZEREBRJAKOV
(ijedten) Nem, nem! Ne hagyjatok vele! Nem! Lyukat besz�l a hasamba!

VOJNYICKIJ
De h�t adni kell nekik egy kis pihen�t! M�r m�sodik �jszaka nem alusznak.

SZEREBRJAKOV
H�t menjenek aludni, de te is menj innen. K�sz�n�m. Nagyon k�rlek. Egykori bar�ts�gunkra k�rlek... ne is tiltakozz. K�s�bb majd besz�l�nk.

VOJNYICKIJ
(g�nyos mosollyal) Egykori bar�ts�gunkra... Egykori...

SZONYA
Hallgass, V�nya b�csi.

SZEREBRJAKOV
(feles�g�nek) Ne hagyj vele, dr�g�m! Agyonbesz�l!

VOJNYICKIJ
Ez m�r nevets�ges.

Bej�n Marina egy gyerty�val

SZONYA
Fek�dj le, dada, k�s�re j�r.

MARINA
A szamov�r m�g mindig ott az asztalon. Lehet is nekem lefek�dni...

SZEREBRJAKOV
Senki sem alszik, mindenki holtf�radt, csak �n �szom a boldogs�gban.

MARINA
(odamegy Szerebrjakovhoz, gyeng�den) Mi az, kedvesem? F�j? Az �n l�bam zsibbad, jaj, de zsibbad. (Megigaz�tja a takar�t) Ez m�r r�gi betegs�ge mag�nak. Szeg�ny megboldogult Vera Petrovna, a Szonyecska anyja, sokszor �jszak�kon �t nem aludt, csak k�nl�dott mag�val... T�ls�gosan is szerette mag�t... (Sz�net) Az �regek olyanok, mint a gyermekek, azt szeretn�k, ha megsajn�ln� �ket valaki, de h�t az �regeket nem sajn�lja senki. (Megcs�kolja Szerebrjakov v�ll�t) Menj �gyba, kedves... Menj�nk csillagom... Im�dkozom �rted...

SZEREBRJAKOV
(meghatottan) Menj�nk, Marina.

MARINA
Nekem is �gy zsibbad a l�bam, de �gy zsibbad! (Szony�val egy�tt vezeti) Vera Petrovna sokszor csak k�nl�dott veled, meg s�rt szeg�ny... Te, Szonyecska, akkor m�g kicsi volt�l, kis buta... (Szerebrjakovnak) Gyere, kedves, gyere...Szerebrjakov, Szonya �s Marina el

JELENA ANDREJEVNA
Eg�szen elgy�t�rt. Alig �llok a l�bamon.

VOJNYICKIJ
Mag�t �, engem meg saj�t magam. �n m�r harmadik �jszaka nem alszom.

JELENA ANDREJEVNA
De szerencs�tlen ez a h�z! Az anyja gy�l�l mindent, a f�zetein meg a professzoron k�v�l; a professzor bossz�s. Bennem nem b�zik, mag�t�l meg f�l; Szonya haragszik az apj�ra, haragszik r�m, �s m�r k�t hete nem besz�l velem; maga gy�l�li a f�rjemet, �s ny�ltan len�zi az anyj�t; �n bossz�s vagyok, �s ma m�r h�sszor is s�rva fakadtam... Szerencs�tlen ez a h�z.

VOJNYICKIJ
Hagyjuk a filoz�fi�t!

JELENA ANDREJEVNA
Maga m�velt �s okos ember, Ivan Petrovics, �s azt hiszem, meg kell �rtenie, hogy a vil�got nem a rabl�k, nem a t�zv�szek puszt�tj�k el, hanem a gy�l�let, az ellens�gesked�s meg ez a sok sek�lyes civakod�s... A maga dolga nem az volna, hogy d�rm�gj�n, hanem az, hogy kib�k�tsen mindenkit.

VOJNYICKIJ
El�sz�r magammal b�k�tsen ki! �desem!... (Hevesen meg akarja cs�kolni Jelena Andrejevna kez�t)

JELENA ANDREJEVNA
Hagyjon! (Elveszi a kez�t) Menjen!

VOJNYICKIJ
Mindj�rt el�ll az es�, felfriss�l �s megk�nnyebb�lten fels�hajt a term�szet. Csak engem nem friss�t fel a vihar. �jjel-nappal lid�rck�nt nyom az a gondolat, hogy elveszett az �letem - visszavonhatatlanul! M�ltam nincs, azt ostob�n elt�kozoltam - semmis�gre; a jelenem sz�rny�, mert buta. Itt van p�ld�ul az �letem �s a szerelmem; hov� legyek, mit tegyek vel�k? Elv�sz az �rzelmem, ak�r a napsug�r, amely g�d�rbe esik, �s elveszek �n magam is.

JELENA ANDREJEVNA
Valah�nyszor a szerelm�r�l besz�l, valahogy eltompulok, �s nem tudom, mit mondjak. Bocs�sson meg, de semmit sem tudok mondani mag�nak. (El akar menni) J� �jszak�t!

VOJNYICKIJ
(�tj�t �llja) Ha tudn�, mennyire szenvedek att�l a gondolatt�l, hogy itt mellettem, ebben a h�zban elpusztul egy �let - a mag��! Mire v�r? Micsoda �tkozott filoz�fia zavarja mag�t? �rtse meg h�t, �rtse meg...

JELENA ANDREJEVNA
(figyelmesen n�z r�) Ivan Petrovics, maga r�szeg!

VOJNYICKIJ
Meglehet, meglehet...

JELENA ANDREJEVNA
Hol a doktor?

VOJNYICKIJ
Ott van... n�lam h�l. Meglehet, meglehet... Minden meglehet!

JELENA ANDREJEVNA
Ma is ivott? Mire val� ez?

VOJNYICKIJ
�gy m�gis �letnek l�tszik az �let... Ne zavarjon, H�lène.

JELENA ANDREJEVNA
Azel�tt sosem ivott, �s sosem besz�lt ilyen sokat... Menjen aludni! Untat.

VOJNYICKIJ
(meg akarja cs�kolni a kez�t) �desem... Maga csod�latos!

JELENA ANDREJEVNA (bossz�san) Hagyjon. Ez v�g�l is ut�latos. (El).

VOJNYICKIJ
(egyed�l) Elment... (Sz�net) T�z �vvel ezel�tt a megboldogult h�gomn�l tal�lkoztam vele. Akkor tizenh�t �ves volt, �n meg harminch�t. Mi�rt nem szerettem bele akkor, mi�rt nem k�rtem meg a kez�t? Hisz m�domban lett volna! �s most a feles�gem lenne... Igen... Most fel�bredn�nk a viharra; megijedne a vill�mt�l, �n meg karomban tartan�m, �s azt suttogn�m: "Ne f�lj, hisz itt vagyok." �, csod�latos gondolat, olyan j�, hogy m�g nevetek is... De istenem, �sszekusz�l�dnak a fejemben a gondolatok... Mi�rt is vagyok �reg? Mi�rt nem �rt meg? A retorik�ja, lusta mor�lja, zagyva, lusta gondolatai a vil�g pusztul�s�r�l... Lelkem m�ly�b�l gy�l�l�m az eg�szet. (Sz�net) �, hogy csal�dtam! Isten�tettem ezt a professzort, ezt a sz�nalmas k�szv�nyes embert, �gy dolgoztam r�, mint egy �k�r! Szony�val kifacsartuk ebb�l a birtokb�l az utols� cseppet is, �gy �rultuk az olajat, a bors�t, meg a t�r�t, ak�r a kul�k, mi magunk egy falatot sem ett�nk, hogy a garasokb�l meg a kopejk�kb�l ezreket gy�jts�nk �ssze, �s elk�ldj�k neki. �n b�szke voltam r�, meg a tudom�ny�ra, csakis �rte �ltem, �rte l�legeztem! Mindent zseni�lisnak tartottam, amit �rt �s kinyilatkoztatott... �s most, istenem? Most, hogy nyugalomba vonult, most l�tszik meg �let�nek eg�sz eredm�nye: nem marad ut�na egy oldalnyi m� sem, teljesen ismeretlen - senki! Szappanbubor�k! Hogy becsaptak... L�tom, milyen ostob�n becsaptak...

Bej�n Asztrov hossz� kab�tban, mell�ny �s nyakkend� n�lk�l; vir�gos hangulatban van; m�g�tte Tyelegin git�rral

ASZTROV
J�tssz!

TYELEGIN
De mindenki alszik!

ASZTROV
J�tssz!

Tyelegin halkan j�tszani kezd

ASZTROV
(Vojnyickijnak) Egyed�l vagy? A h�lgyek? (Cs�p�re teszi a kez�t, �s csendesen �nekel) "Gyere, h�z, gyere, kemence, mert a gazd�d lefekhetne..." Fel�bresztett a vihar. Takaros kis es�. H�ny �ra van most?

VOJNYICKIJ
A fene tudja.

ASZTROV
Mintha Jelena Andrejevna hangj�t hallottam volna.

VOJNYICKIJ
Itt volt az im�nt.

ASZTROV
Ragyog� asszony. (N�zegeti az orvoss�gos �veget az asztalon) Orvoss�g. H�ny meg h�ny recept van itt? Harkovi, moszkvai, tulai... Minden v�rost hal�lra untatott a k�szv�ny�vel. Beteg ez, vagy csak szimul�l?

VOJNYICKIJ
Beteg.

Sz�net

ASZTROV
Mi�rt vagy olyan szomor� ma? A professzort sajn�lod, vagy mi a sz�sz?

VOJNYICKIJ
Hagyj b�k�ben!

ASZTROV
Vagy t�n szerelmes vagy a professzorn�ba?

VOJNYICKIJ
J� bar�tok vagyunk.

ASZTROV
M�ris?

VOJNYICKIJ
Mit jelent ez a "m�ris"?

ASZTROV
A n� mindig csak ebben a sorrendben lehet a f�rfi bar�tja: el�sz�r pajt�s, azt�n szeret�, �s csak v�g�l bar�t.

VOJNYICKIJ
�tsz�li filoz�fia.

ASZTROV
Hogyan? Igen... Be kell vallanom - lassank�nt �tsz�li leszek. L�tod, r�szeg is vagyok. Rendszerint egy h�napban egyszer iszom le �gy magam. Ilyen �llapotban mindig pimasz �s vakmer� vagyok, a v�gletekig. Ilyenkor minden gyerekj�t�k! Nekiv�gok a legnehezebb m�t�teknek is, �s remek�l meg is csin�lom; nagyszab�s� terveket sz�v�k; ilyenkor nem �rzem k�l�ncnek magam, �s azt hiszem, hogy �ri�si hasznot hajtok az emberis�gnek... �ri�sit! Ilyenkor saj�t filoz�fiai rendszerem van, �s ti, kom�m, mind csak olyan kis bogarak vagytok a szememben... mikrob�k. (Tyeleginnek) J�tssz, te Ostyak�p�!

TYELEGIN
Sz�ves �r�mest j�tszan�k �n a te kedved�rt, cimbor�m, de �rtsd meg, m�r mindenki alszik a h�zban!

ASZTROV
J�tssz!

Tyelegin halkan j�tszik

Inni k�ne. Gyer�nk, azt hiszem, maradt m�g egy kis konyakunk. Ha pedig megvirrad, megy�nk �nhozz�m. M�gy az? Van egy felcserem, az sosem mondja, hogy "megy", hanem: "m�gy". Sz�rny� nagy lator. Sz�val m�gy az? (Megl�tja a bel�p� Szony�t) Bocs�nat, hogy nincs rajtam nyakkend�. (Kisiet, Tyelegin ut�na)

SZONYA
M�r megint leittad magad a doktorral, V�nya b�csi. J�l �sszemelegedett a k�t j�mad�r. No j�, � mindig ilyen, de te mi�rt iszol? A te korodban ez egy�ltal�n nem illik.

VOJNYICKIJ
Mit sz�mit a kor. Ha nincs igazi �let, akkor d�lib�bon �l az ember. M�giscsak jobb, mint semmi.

SZONYA
A sz�n�t mind lekasz�lt�k, mindennap esik az es�, minden megrothad, te meg d�lib�bokat kergetsz. Teljesen elhanyagolod a gazdas�got... Egyed�l dolgozom, eg�szen kimer�ltem... (R�m�lten) V�nya b�csi, k�nnyes a szemed?

VOJNYICKIJ
Hogyhogy k�nnyes? Sz� sincs r�la!... Szam�rs�g... Most �gy n�zt�l r�m, mint megboldogult any�d. �desem... (Moh�n cs�kolja Szonya kez�t �s arc�t) A h�gom... a dr�ga h�gom... hol van most? Ha � tudn�! Ah, ha � tudn�!

SZONYA
Mit, V�nya b�csi? Mit tudna?

VOJNYICKIJ
Neh�z, nem j�... Semmi... Majd m�skor... Semmi, semmi... Megyek... (El)

SZONYA
(kopog az ajt�n) Mihail Lvovics! Nem alszik? Egy pillanatra.

ASZTROV
(bentr�l) R�gt�n! (kisv�rtatva bel�p; m�r van rajta mell�ny �s nyakkend�) Mit parancsol?

SZONYA
Maga csak igy�k, ha nem ut�lja, de k�ny�rg�m, a b�csit ne itassa. �rt neki.

ASZTROV
J�. Nem iszunk t�bb�. (Sz�net) Mindj�rt indulok haza. Elhat�roztatott �s megpecs�teltetett. Mire befognak, megvirrad.

SZONYA
Esik. V�rjon reggelig.

ASZTROV
A vihar elker�l benn�nket, csak a sz�l kap el. Indulok. �s k�rem, ne h�vjanak t�bbet az apj�hoz. Ha �n azt mondom: k�szv�ny, � azt �ll�tja: reuma; arra k�rem, hogy fek�dj�n le, � meg csak �l. Ma pedig egy�ltal�n sz�ba se �llt velem.

SZONYA
El van k�nyeztetve. (Keres valamit a poh�rsz�kben) Akar egyp�r falatot?

ASZTROV
Legyen sz�ves. K�rek.

SZONYA
Szeretek falatozni �jszak�nk�nt. Azt hiszem, akad a kredencben valami. Azt mondj�k, vil�g�let�ben mindig nagy sikere volt a n�kn�l, �s a h�lgyek k�nyeztett�k el. Tess�k, vegyen sajtot. (A poh�rsz�kn�l �llnak �s esznek)

ASZTROV
Ma semmit sem ettem, csak ittam. Az apj�nak nagyon neh�z term�szete van. (Palackot vesz el� a poh�rsz�kb�l) Szabad? (Felhajt egy kupic�val) Nincs itt senki, �gyhogy ny�ltan besz�lhet�nk. Tudja, �gy �rzem, hogy a maguk h�z�ban egy h�napig se b�rn�m ki. Megfulladn�k ebben a leveg�ben... Az apja, aki teljesen belemer�lt a k�szv�ny�be meg a k�nyveibe, V�nya b�csi a b�skomors�g�val, a nagyanyja, v�g�l a mostoh�ja...

SZONYA
Mi van a mostoh�mmal?

ASZTROV
Az emberben legyen sz�p minden: az arca is, a ruh�ja is, a lelke is, a gondolatai is. � gy�ny�r�, ez k�ts�gtelen, de... csak eszik, alszik, s�t�l, elb�v�l a sz�ps�g�vel mindny�junkat, �s ennyi az eg�sz. Nincs semmi foglalatoss�ga, m�sok dolgoznak r�... Nem igaz? M�rpedig a t�tlen �let nem lehet tiszta. (Sz�net) Egy�bk�nt lehet, hogy t�l szigor�an �t�lem meg. De h�t �n nem vagyok megel�gedve az �lettel, ak�r a maga V�nya b�csija, �s mind a ketten d�rm�g� medv�v� vadulunk.

SZONYA
Hogyhogy nincs megel�gedve az �lettel?

ASZTROV
�ltal�ban szeretem az �letet, de a mi vid�ki, ny�rspolg�ri orosz �let�nket ki nem �llhatom, �s lelkem minden erej�vel megvetem. Ami pedig az �n szem�lyes �letemet �rinti, h�t abban bizony isten nincs semmi j�. Tudja, ha s�t�t �jjel az erd�ben megy az ember, �s ha a t�volban egy kis f�ny pisl�kol, akkor �szre se veszi a kimer�lts�get, az arc�ba csap� sz�r�s gallyakat... Amint tudja, �n annyit dolgozom, amennyit senki m�st az eg�sz j�r�sban, szakadatlanul �t-ver a sors, id�nk�nt kib�rhatatlanul szenvedek - �s nem l�tok a t�volban rem�nysugarat... M�r r�g�ta nem szeretek senkit.

SZONYA
Senkit?

ASZTROV
Senkit. Csak a dad�juk ir�nt �rzek egy kis gyeng�ds�get - a r�gi eml�kek miatt. A parasztok nagyon sz�rk�k, fejletlenek, mocsokban �lnek, az �rtelmis�ggel meg neh�z �sszef�rni. Csak kimer�t. A mi j�ismer�seink egyt�l-egyig sek�lyesen gondolkoznak, sek�lyesen �reznek, nem l�tnak t�volabb az orrukn�l - kerek perec: ostob�k. Az �rtelmesebbek �s a jelent�sebbek hiszt�rikusak, elem�szti �ket a sok anal�zis meg a reflex... Ezek folyton s�p�toznak, gy�l�lk�dnek, betegesen r�galmazz�k egym�st, oldalv�st k�zelednek az emberhez, sand�n n�znek r�, �s meg�llap�tj�k: "�, ez pszichopata!", vagy "Ez sz�sz�ty�r!" Ha pedig nem tudj�k, milyen c�mk�t ragasszanak a homlokomra, akkor azt mondj�k: "Fura ember, nagyon fura!" Szeretem az erd�t - ez fura: nem eszem h�st - ez is fura. Nincs m�r t�bb� a term�szethez �s az emberekhez val� k�zvetlen, tiszta, szabad viszony... Nincs �s nincs! (Inni akar)

SZONYA
(megakad�lyozza) Ne, ne, k�rem! K�ny�rg�k, ne igy�k t�bbet.

ASZTROV
Mi�rt?

SZONYA
Ez nem illik mag�hoz! Maga nagyon csinos f�rfi, olyan gyeng�d hangja van... S�t, mi t�bb: maga a legnagyszer�bb azok k�z�tt, akiket ismerek. Mi�rt akar h�t a k�z�ns�ges emberekhez hasonl�tani, akik isznak �s k�rty�znak? �, ne tegye ezt, k�ny�rg�k! �ppen maga szokta azt mondani, hogy az emberek nem alkotnak, hanem t�nkreteszik azt, amivel az �g meg�ldotta �ket. H�t akkor mi�rt teszi t�nkre saj�t mag�t?! Nem szabad, nem szabad, k�ny�r�gve k�rem, ne tegye!

ASZTROV
(kezet ny�jt) Nem fogok inni t�bb�.

SZONYA
Adja szav�t.

ASZTROV
Becs�letszavamra.

SZONYA
(er�sen megszor�tja a kez�t) K�sz�n�m.

ASZTROV
El�g! M�r ki is j�zanodtam. L�tja, m�r teljesen j�zan vagyok, �s ilyen is maradok �letem v�g�ig. (�r�j�ra n�z) Teh�t folytassuk. Azt mondom: az �n id�m m�r lej�rt, most m�r k�s�... Meg�regedtem, agyondolgoztam magam, elsek�lyesedtem, eltompultak az �rz�seim, �s bizony�ra nem tudok bizalmas kapcsolatot teremteni senkivel. Nem szeretek... �s m�r nem is fogok megszeretni senkit. Az egyetlen, ami megragad, az a sz�ps�g. Az ir�nt nem vagyok k�z�mb�s. Azt hiszem, ha Jelena Andrejevna akarn�, egy nap alatt el tudn� csavarni a fejemet... De h�t ez nem szerelem, nem bens� kapcsolat... (Egyik kez�vel eltakarja a szem�t �s megremeg)

SZONYA
Mi lelte?

ASZTROV
Semmi, csak... A nagyb�jtben meghalt egy betegem a kloroform alatt.

SZONYA
Ideje volna m�r elfelejteni. (Sz�net) Mondja csak, Mihail Lvovics... Ha volna egy bar�tn�m vagy egy h�gom, �s ha megtudn�, hogy �... mondjuk szereti mag�t, akkor hogy fogadn� ezt?

ASZTROV
(v�llat von) Nem tudom. Bizony�ra sehogy. �rt�s�re adn�m, hogy nem tudok beleszeretni... de h�t nem ezzel van most tele a fejem... Ak�rhogy is, legf�bb ideje, hogy induljak. Isten �ldja, kedvesk�m, mert k�l�nben reggelig se fejezz�k be. (Kezet fog vele) A szalonon kereszt�l megyek, ha megengedi, mert att�l tartok, hogy feltart a b�csik�ja. (El)

SZONYA
(egyed�l) Nem mondott semmit... Lelke �s sz�ve m�g mindig el van z�rva el�lem, de mi�rt �rzem m�gis ilyen boldognak magam? (Boldogan nevet) Azt mondtam neki: maga nagyon csinos, nemeslelk�, olyan gyeng�d a hangja... Vagy t�n fon�kul �t�tt ki? A hangja �gy remeg, simogat... most is itt �rzem a leveg�ben. De amikor a h�gomr�l besz�ltem, nem �rtette meg... (A kez�t t�rdeli) �, milyen sz�rny�, hogy nem vagyok sz�p! Milyen sz�rny�! Mert tudom, hogy nem vagyok sz�p, tudom, tudom... A m�lt vas�rnap, amikor kij�tt�nk a templomb�l, hallottam, hogy r�lam besz�lnek, �s egy n� azt mondta: "J� �s nagylelk� l�ny, de k�r, hogy olyan cs�nya..." Cs�nya...

Bej�n Jelena Andrejevna

JELENA ANDREJEVNA
(kinyitja az ablakot) Elm�lt a vihar. De j� a leveg�! (Sz�net) Hol a doktor?

SZONYA
Elment.

Sz�net

JELENA ANDREJEVNA
Sophie!

SZONYA
Tess�k!

JELENA ANDREJEVNA
Meddig fog m�g duzzogni r�m? Hisz nem tett�nk mi egym�snak semmi rosszat. H�t mi�rt legy�nk ellens�gek? Hagyjuk abba...

SZONYA
�n magam akartam... (Meg�leli) El�g volt a haragb�l.

JELENA ANDREJEVNA
Nagyszer�. (Mind a ketten izgatottak)

SZONYA
A papa lefek�dt?

JELENA ANDREJEVNA
Nem, a szalonban �l... Heteken �t nem besz�lt�nk egym�ssal, �s csak az isten tudja, mi�rt... (Megl�tja, hogy a poh�rsz�k nyitva van) Mi ez?

SZONYA
Mihail Lvovics vacsor�zott.

JELENA ANDREJEVNA
Ital is van itt... Igyunk pertut.

SZONYA
Igyunk.

JELENA ANDREJEVNA
Egy kupic�b�l... (T�lt) �gy jobb. Teh�t szervusz?

SZONYA
Szervusz. (Isznak �s megcs�kolj�k egym�st) �n m�r r�g ki akartam b�k�lni, de valahogy mindig restelltem... (S�r)

JELENA ANDREJEVNA
Mi�rt s�rsz?

SZONYA
Semmi, csak �gy.

JELENA ANDREJEVNA
No, el�g, el�g... (S�r) Te kis buta, m�g �n is s�rva fakadtam... (Sz�net) Az�rt haragszol r�m, mert �ll�t�lag sz�m�t�sb�l mentem feles�g�l ap�dhoz. Ha b�zol az esk�ben, �n megesk�sz�m neked: szerelemb�l mentem hozz�. Elragadott a h�res ember, a tud�s. Ez nem az igazi, hanem csak olyan mesterk�lt szerelem volt, de akkor azt hittem, hogy ez az igazi. Nem tehetek r�la. Te meg az esk�v�nk �ta �lland�an csak b�ntetsz azzal az okos, gyanakv� szemeddel.

SZONYA
No j�, b�ke! B�ke! Felejts�k el.

JELENA ANDREJEVNA
Nem kell �gy n�zni, ez nem illik neked. Mindenk�ppen b�zni kell, m�sk�pp nem lehet �lni...

Sz�net

SZONYA
Mondd meg igaz lelkedre, mint j� bar�t... Boldog vagy?

JELENA ANDREJEVNA
Nem.

SZONYA
Tudtam. M�g egy k�rd�st. Mondd meg ny�ltan - szeretn�d, ha fiatal f�rjed volna?

JELENA ANDREJEVNA
Milyen kisl�ny vagy te m�g! Persze hogy szeretn�m. (Nevet) No, k�rdezz m�g valamit, k�rdezz...

SZONYA
Tetszik neked a doktor?

JELENA ANDREJEVNA
Igen, nagyon.

SZONYA
(nevet) Nekem olyan buta arcom van... Ugye? L�m, m�r elment, �s �n m�g mindig hallom a hangj�t meg a l�pteit, �s ha kin�zek a s�t�t ablakon - az � arca jelenik meg ott. Hadd mondjak el mindent... De nem tudok ilyen hangosan besz�lni, sz�gyellem magam. Menj�nk �t az �n szob�mba, ott besz�lgess�nk. Te but�nak tartasz? Valld be... Mondj nekem r�la valamit...

JELENA ANDREJEVNA
De mit?

SZONYA
Okos ember... Mindent tud, mindenhez �rt... Gy�gy�t is, erd�t is telep�t.

JELENA ANDREJEVNA
Nem az erd� a fontos, nem is az orvostudom�ny... �rtsd meg, kedvesem... hanem a tehets�ge... H�t tudod te, mi a tehets�g? Mer�szs�g, szabad fej, nagy lend�let... El�ltet egy csemet�t, �s m�r azt tal�lgatja, mi lesz ennek nyom�n ezer �v m�lva, m�ris az emberis�g boldogs�ga dereng f�l el�tte. Az ilyen ember ritka. Szeretni kell �ket... Iszik, n�ha goromba egy kicsit - de nem baj az. A tehets�ges ember Oroszorsz�gban nem maradhat makul�tlan. Csak gondold meg, milyen ennek a doktornak az �lete! V�gtelen s�rtenger az utakon, fagy, h�vihar, �ri�si t�vols�gok, vad, durva n�p, k�r�s-k�r�l csupa nyomor, betegs�g... H�t ilyen k�r�lm�nyek k�z�tt neh�z makul�tlannak �s j�zannak meg�riznie mag�t negyven�ves kor�ra annak, aki napr�l napra k�szk�dik �s robotol... (Megcs�kolja) Lelkemb�l k�v�nom neked, te meg�rdemled a boldogs�got... (Fel�ll) De �n csak unalmas epiz�dszerepl� vagyok... A zen�ben is, a f�rjem h�z�ban is, minden reg�nyben - egysz�val minden�tt csak epiz�dalak voltam. Tulajdonk�ppen, Szonya, ha meggondoljuk, �n nagyon-nagyon boldogtalan vagyok! (Izgalm�ban fel-al� j�rk�l a sz�nen) Nekem nem jutott boldogs�g ezen a vil�gon. Nem! De mit nevetsz?

SZONYA
(arc�t eltakarva nevet) �n meg olyan boldog vagyok... boldog!

JELENA ANDREJEVNA
�gy szeretn�k j�tszani. Most �gy j�tszan�k valamit.

SZONYA
H�t j�tssz. (Meg�leli) �gyse tudok aludni... J�tssz!

JELENA ANDREJEVNA
Mindj�rt. Ap�d sem alszik. De ha beteg, bosszantja a muzsika. Eredj, k�rdezd meg t�le. Ha nem b�nja, akkor j�tszom. Eredj.

SZONYA
R�gt�n. (El)

A kertben kerepel az �r

JELENA ANDREJEVNA
M�r r�g nem j�tszottam. J�tszani fogok �s s�rni, mint egy buta liba. (Kisz�l az ablakon) Te kerepelsz, Jefim?

Az �reg hangja: "�n!"

Ne kerepelj, beteg az �r.

Az �r hangja: "Mindj�rt elmegyek!" F�ttyentget: "H�, Bog�r, Fick�! Bog�r!"

Sz�net

SZONYA
(visszaj�n) Nem szabad!

F�gg�ny


HARMADIK FELVON�S

Szerebrjakov�k szalonja. H�rom ajt�: jobbra, balra �s k�z�p�tt. Nappal van

Vojnyickij, Szonya �lnek, Jelena Andrejevna meg fel-al� j�rk�l, gondolkozik valamin

VOJNYICKIJ
Herr Professor azt a k�v�ns�g�t kegyeskedett kifejezni, hogy ma d�li egy �r�ra mindny�jan gy�lj�nk �ssze itt, ebben a szalonban. (Az �r�ra n�z) H�romnegyed egy. Valamit ki akar nyilatkoztatni a vil�g el�tt.

JELENA ANDREJEVNA
Bizony�ra valami komoly dologr�l van sz�.

VOJNYICKIJ
Nincs �neki semmi komoly dolga. H�lyes�geket firk�l, morog, f�lt�kenykedik - ennyi az eg�sz.

SZONYA
(szemreh�ny�an) V�nya b�csi!

VOJNYICKIJ
J�, j�, bocs�nat. (Jelena Andrejevn�ra mutat) Gy�ny�rk�dj benne: csak j�n-megy, majd eld�l a lustas�gt�l. Nagyon kedves, nagyon!

JELENA ANDREJEVNA
Maga meg csak dirmeg-d�rm�g eg�sz nap! Hogy nem unja m�g?! (Szomor�an) Meg�l az unalom, nem tudom, mit csin�ljak.

SZONYA
(v�llat von) Pedig tal�ln�l tennival�t. Csak akarni kellene.

JELENA ANDREJEVNA
P�ld�ul?

SZONYA
Foglalkozz a gazdas�ggal, tan�ts, gy�gy�ts. Ez nem el�g? Bezzeg, am�g nem voltatok itt, te meg a papa, V�nya b�csival magunk j�rtunk a piacra lisztet �rulni.

JELENA ANDREJEVNA
�n nem �rtek hozz�. Meg nem is �rdekel. Csak az ir�nyreg�nyekben tan�tj�k �s gy�gy�tj�k a parasztokat, h�t hogy se sz�, se besz�d, fogjam magam �s menjek gy�gytani meg tan�tani �ket?

SZONYA
�n meg azt nem �rtem, hogy lehet nem menni �s tan�tani �ket. L�gy t�relemmel, majd megszokod. (Meg�leli) Ne unatkozz, dr�g�m. (Nevet) Unatkozol, nem leled a helyed, pedig az unalom �s a t�tlens�g ragad�s. L�tod: V�nya b�csi semmit sem csin�l, csak j�r ut�nad, ak�r az �rny�k, �n is otthagytam a dolgaimat, �s ideszaladtam hozz�d, hogy besz�lgess�nk. Ellustultam, nem tehetek r�la! Mihail Lvovics, a doktor, azel�tt nagyon ritk�n, havonta egyszer j�rt hozz�nk, neh�z volt idecsalogatni, most meg mindennap idej�r, cserbenhagyta az erd�it meg a hivat�s�t. Te biztosan boszork�ny vagy.

VOJNYICKIJ
Mi�rt gy�tr�dik? (�l�nken) Ej, kedvesem, gy�ny�r�m, legyen okos! A maga ereiben egy sell� v�re cs�rgedez, legyen h�t sell�! Eressze h�t szabadj�ra mag�t legal�bb egyszer �let�ben, miel�bb szeressen bele egy v�ziman�ba f�lig - �s zsupsz, bele fejjel az �rv�nybe, hogy a Herr Professor meg mi is mindny�jan csak sz�tt�rjuk a karunkat!

JELENA ANDREJEVNA
(d�h�sen) Hagyjon b�k�ben! Ez m�r kegyetlens�g! (El akar menni)

VOJNYICKIJ
(nem engedi) No, no, bocs�sson meg, csillagom... Bocs�natot k�rek. (Kezet cs�kol) Szent a b�ke!

JELENA ANDREJEVNA
L�ssa be, hogy ehhez egy angyalnak se volna el�g t�relme.

VOJNYICKIJ
A b�ke �s az egyet�rt�s jel��l mindj�rt hozok egy csokor r�zs�t; m�g reggel szedtem mag�nak... �szir�zsa... B�b�jos, szomor� r�zsa... (El)

SZONYA
�szir�zsa, b�b�jos, szomor� r�zsa... (Mind a ketten kin�znek az ablakon)

JELENA ANDREJEVNA
L�m, m�r szeptember van. Hogy fogjuk itt kib�rni a telet? (Sz�net) Hol a doktor?

SZONYA
V�nya b�csi szob�j�ban �r valamit. �r�l�k, hogy V�nya b�csi elment, besz�lnem kell veled.

JELENA ANDREJEVNA
Mir�l?

SZONYA
Mir�l? (Jelena Andrejevna mell�re hajtja a fej�t)

JELENA ANDREJEVNA
No, el�g, el�g... (Megsimogatja a haj�t) El�g.

SZONYA
Cs�nya vagyok.

JELENA ANDREJEVNA
Gy�ny�r� hajad van.

SZONYA
Nem! (H�tran�z, hogy l�ssa mag�t a t�k�rben) Nem! Ha egy n� cs�nya, akkor azt mondj�k neki: "Mag�nak gy�ny�r� szeme van, mag�nak gy�ny�r� haja van"... M�r hat �ve szeretem, jobban szeretem, mint az any�mat; minden percben �t hallom, a keze szor�t�s�t �rzem; az ajt�t lesem, �t v�rom, �s �gy tetszik, hogy mindj�rt bel�p. �s l�tod, folyton ideszaladg�lok hozz�d, hogy r�la besz�lgess�nk. Mostan�ban mindennap ide j�r, de �szre se vesz, meg se l�t... micsoda gy�trelem! Nincs semmi rem�nyem, semmi, de semmi! (K�ts�gbeesetten) �, istenem, adj er�t... Eg�sz �jjel im�dkoztam... Gyakran odamegyek hozz�, megsz�l�tom, �s a szem�be n�zek... Bennem m�r nincsen b�szkes�g, m�r nem b�rok uralkodni magamon... Nem tudtam meg�llni: tegnap bevallottam V�nya b�csinak, hogy szeretem Asztrovot... �s az eg�sz csel�ds�g tudja, hogy szeretem. Mindenki tudja.

JELENA ANDREJEVNA
�s �?

SZONYA
�szre se vesz.

JELENA ANDREJEVNA
(t�n�dve) Fura ember... Tudod, mit? Engedd meg, hogy �n besz�ljek vele... Persze �vatosan, c�lz�sokkal... (Sz�net) Igaz�n: h�t ilyen sok�ig bizonytalans�gban lenni... Engedd meg!

Szonya igenl�en b�lint

Nagyszer�! Nem neh�z azt megtudni, hogy szeret-e vagy sem. Ne restelkedj angyalom, �s ne f�lj: olyan �vatosan vallatom ki, hogy �szre se veszi. Csak azt kell megtudnunk: igen vagy nem? (Sz�net) Ha nem, akkor ne j�rjon ide t�bb�. Igaz?

Szonya igenl�en b�lint

K�nnyebb lesz, ha nem l�tod. Nem fogjuk sok�ig h�zni-halasztani, mindj�rt kifaggatjuk. Meg akart nekem mutatni valami tervrajzokat... Menj, sz�lj neki, hogy l�tni k�v�nom.

SZONYA
(er�s izgalomban) De megmondod nekem a teljes igazs�got?

JELENA ANDREJEVNA
Hogyne! Persze. Azt hiszem, hogy az igazs�g, ak�rmilyen is, m�gsem olyan sz�rny�, mint a bizonytalans�g... Csak b�zd r�m, angyalom.

SZONYA
Igen... igen... Sz�lok neki, hogy l�tni akarod a rajzait... (Indul, de meg�ll az ajt�n�l) Nem, m�gis jobb a bizonytalans�g... �gy m�gis van valami rem�ny...

JELENA ANDREJEVNA
Mit besz�lsz?

SZONYA
Semmit. (El)

JELENA ANDREJEVNA
(egyed�l) Nincs rosszabb, mint amikor az ember megtudja a m�s titk�t, �s nem tud rajta seg�teni. (T�preng) A doktor ugyan nem szerelmes bele - ez vil�gos -, de mi�rt ne venn� feles�g�l? Szonya nem sz�p, de egy falusi orvosnak, kiv�lt az � kor�ban, �ppen el�gg� sz�p feles�g lenne. Okos, j� �s tiszta... De nem, m�gse volna j�... (Sz�net) Meg�rtem ezt a szeg�ny l�nyt. Ebben a k�ts�gbeejt� unalomban itt - ahol emberek helyett csak holmi sz�rke foltok �d�ngenek k�r�s-k�r�l, csupa b�rgy�s�got fecsegnek, egyebet se tudnak, csak enni-inni, aludni - n�ha megjelenik �, aki m�s, mint a t�bbiek, sz�p, �rdekes �s vonz�: mintha a s�t�tben f�nyes hold kelne fel... mindenr�l megfeledkezve �tengedi mag�t egy ilyen ember var�zs�nak... Alighanem m�g magam is beleszerettem egy kicsit. Igen, unatkozom, ha nincsen itt, �s l�m, mosolygok, ha r�gondolok. Ez a V�nya b�csi azt mondja, hogy az �n ereimben egy sell� v�re cs�rgedez... "Eressze h�t szabadj�ra mag�t legal�bb egyszer �let�ben..." Nos, h�tha csakugyan �gy kellene... Szabad mad�rk�nt elrep�lni t�letek, itthagyni �lmos �br�zatotokat, locsog�sotokat, elfelejteni azt is, hogy a vil�gon vagytok... Csak h�t gy�va vagyok, nem merem... �gy is gy�t�r a lelkiismeret... L�m, idej�r mindennap, �n sejtem, mi�rt, �s m�ris b�n�snek �rzem magam, t�rdre tudn�k esni Szonya el�tt, bocs�natot k�rni t�le �s s�rni-s�rni...

ASZTROV
(bej�n egy statisztikai t�rk�ppel) J� napot! (Kezet fognak) L�tni akarja a festm�nyemet?

JELENA ANDREJEVNA
Tegnap azt �g�rte, hogy megmutatja a munk�it... Most r��r?

ASZTROV
�, hogyne. (A k�rtyaasztalon kiter�ti �s rajzsz�ggel odaer�s�ti a t�rk�pet) Hol sz�letett?

JELENA ANDREJEVNA
(seg�t neki) P�terv�rott.

ASZTROV
Hol tanult?

JELENA ANDREJEVNA
Konzervat�riumban.

ASZTROV
Akkor ez mag�t nemigen �rdekli.

JELENA ANDREJEVNA
Mi�rt nem? Igaz ugyan, hogy nem ismerem a falusi �letet, de sokat olvastam r�la.

ASZTROV
Ebben a h�zban saj�t asztalom van... Ivan Petrovics szob�j�ban. Ha m�r teljesen kimer�l�k, v�gk�pp eltompulok, akkor otthagyok mindent, �s szaladok ide, �s elsz�rakozom ezzel a micsod�val, egy-k�t �ra hosszat... Ivan Petrovics �s Szofja Alekszandrovna csattognak a sz�mol�g�p goly�ival, �n meg ott �l�k mellett�k, az asztalomn�l �s m�zolok. Olyan meleg, nyugodt a hangulat - �s ciripel a t�cs�k. De ezt a kedvtel�st csak ritk�n engedem meg magamnak, havonta egyszer... (A t�rk�pre mutat) Most ide n�zzen. Ez a mi j�r�sunk t�rk�pe. Ilyen volt �tven �vvel ezel�tt. A s�t�t- �s vil�gosz�ld sz�n erd�ket jelent. Az eg�sz ter�letnek a fel�t erd� foglalja el. Ahol piros h�l� bor�tja a z�ldet, ott szarvas �s �z teny�szett... Itt megmutatom a n�v�ny- �s �llatvil�got egyar�nt. Ebben a t�ban hatty�k, vadlib�k, vadruc�k �ltek, �s ahogy az �regek mondj�k, t�m�rdek mindenf�le mad�r volt itt; ha felsz�lltak els�t�t�lt az �g. Falvakon �s telepeken k�v�l, l�tja, akadnak itt k�l�nf�le sz�tsz�rt majorok, tany�k, szakad�r kolostorok, v�zimalmok... Szarvasmarha �s l� sok volt. Ez a vil�gosk�k sz�nb�l l�tszik. Ezt a ker�letet p�ld�ul s�r�n bor�tja a vil�gosk�k; itt eg�sz m�nesek voltak, �s minden port�ra h�rom-h�rom l� jutott. (Sz�net) Most n�zz�k lejjebb. Ez volt a helyzet huszon�t �vvel ezel�tt. Itt m�r az eg�sz ter�letnek csak a harmad�t fedi erd�. �z m�r nincs, de szarvas m�g akad. A z�ld �s k�k sz�n m�r halv�nyabb. �s �gy tov�bb, �s �gy tov�bb. T�rj�nk �t a harmadik r�szre: a j�r�s mostani k�pe. Z�ld sz�n m�r csak itt-ott tal�lhat�, de nem �sszef�gg�en, hanem foltokban; el t�ntek a szarvasok is, a hatty�k is, a siketfajdok is... A r�gi majoroknak, tany�knak, kolostoroknak, malmoknak nyoma sincs. Ez �ltal�ban annak a fokozatos, de k�ts�gbevonhatatlan hanyatl�snak a k�pe, amelynek - �gy l�tom - alig t�z-tizen�t �v kell ahhoz, hogy teljess� v�ljon. Azt veti ellene, hogy ez a kult�ra hat�sa, hogy a r�gi �let sz�ks�gk�ppen, term�szetszer�leg �tadja hely�t az �jnak. Igen, meg�rten�m, ha a kiirtott erd�k hely�n m�utak, vasutak �p�ltek volna, ha gy�rak, �zemek, iskol�k �lln�nak itt, ha eg�szs�gesebb, gazdagabb �s okosabb lett volna a n�p, de h�t sz� sincs r�la! A j�r�s most is csupa mocs�r, sz�nyog, nyomor, t�fusz, torokgy�k, t�zv�sz, �s most sincsenek utak... Az emberek erej�t meghalad� k�zdelem a l�t�rt - az okozta ezt a hanyatl�st, meg a tunyas�g, a tudatlans�g, az �ntudat teljes hi�nya: a diderg�, �hes �s beteg paraszt, hogy megmentse az �lete romjait, meg�vja gyermekeit, �szt�n�sen, �ntudatlanul kapkod minden�rt, amivel elverheti �h�t, amin�l megmelegedhet, �s a holnappal mit sem t�r�dve elpuszt�t mindent... M�r csaknem minden t�nkrement, �s nem �p�lt helyette semmi. (Hidegen) De l�tom az arc�n, hogy ez nem �rdekli mag�t.

JELENA ANDREJEVNA
De h�t �n olyan keveset �rtek ehhez...

ASZTROV
Nincs ezen mit �rteni, egyszer�en nem �rdekli.

JELENA ANDREJEVNA
Az igazat megvallva, m�son j�r az eszem. Bocs�sson meg. Most egy kis vallat�s k�vetkezik, de zavarban vagyok, mert nem tudom, hogy kezdjem.

ASZTROV
Vallat�s?

JELENA ANDREJEVNA
Igen, vallat�s, de... el�gg� �rtatlan. �lj�nk le! (Le�lnek) Egy fiatal szem�lyt �rint a dolog. Kertel�s n�lk�l besz�lj�nk, mint becs�letes emberek, mint j� bar�tok. Besz�lj�nk �s felejts�k el, mir�l is esett sz� k�z�tt�nk. J�?

ASZTROV
J�!

JELENA ANDREJEVNA
Szony�r�l, a mostohal�nyomr�l van sz�. Tetszik mag�nak?

ASZTROV
Igen. Tisztelem-becs�l�m.

JELENA ANDREJEVNA
De tetszik-e, mint n�?

ASZTROV
(kisv�rtatva) Nem.

JELENA ANDREJEVNA
M�g k�t-h�rom sz�, �s v�ge. Nem vett �szre semmit?

ASZTROV
Nem. Semmit.

JELENA ANDREJEVNA
(megfogja a karj�t) A szem�n l�tom, hogy nem szereti... Szonya szenved... �rtse meg ezt �s... Ne j�rjon ide t�bbet.

ASZTROV
(fel�ll) Lej�rt az id�m... Am�gy sem �rek r�... (V�llat von) Mikor �rek �n r�? (Zavarban van)

JELENA ANDREJEVNA
Eh, de kellemetlen besz�lget�s! �gy remegek, mintha ezer pudot cipeltem volna. No, h�l' istennek befejezt�k. Felejts�k el, mintha egy�ltal�n nem is besz�lt�nk volna, �s... menjen el. Maga okos ember, meg�rti... (Sz�net) Eg�szen belepirultam.

ASZTROV
Ha egy-k�t h�nappal el�bb sz�l, tal�n m�g meggondolom, de most m�r... (V�llat von) De ha szenved, akkor term�szetesen... Csak egyet nem �rtek: mire kellett mag�nak ez a vallat�s? (A szem�be n�z, �s megfenyegeti az ujj�val) Maga ravasz!

JELENA ANDREJEVNA
Mit jelent ez?

ASZTROV
(nevet) Ravasz! Tegy�k fel, hogy Szonya szenved, ezt k�szs�ggel elhiszem, de mire kellett ez a vallat�s? (Nem engedi sz�hoz jutni, �l�nken) Bocs�sson meg; ne v�gjon ilyen csod�lkoz� arcot, hisz nagyon j�l tudja, mi�rt j�rok �n ide mindennap... Nagyon j�l tudja maga, mi�rt �s kinek a kedv��rt j�rok ide. Ne n�zzen �gy r�m, kedves kis ragadoz�m, v�n r�ka vagyok �n...

JELENA ANDREJEVNA
(megh�kken) Ragadoz�? Nem �rtem.

ASZTROV
Sz�p, selymes sz�r� kis meny�t... Mag�nak �ldozatok kellenek! L�m, �n m�r egy �ll� h�napja nem csin�lok semmit, otthagytam mindent, moh�n keresem mag�t - �s ez borzaszt�an tetszik mag�nak, de borzaszt�an!... No, j�... h�t legy�z�tt; tudta ezt maga vallat�s n�lk�l is. (Keresztbe teszi a karj�t, �s lehajtja a fej�t) Megadom magam. Tess�k, faljon fel!

JELENA ANDREJEVNA
Maga meg�r�lt!

ASZTROV
(a foga k�zt nevet) Maga gy�va...

JELENA ANDREJEVNA
�, �n k�l�nb vagyok, �s t�bbet �rek, mint gondolja! Esk�sz�m mag�nak! (El akar menni)

ASZTROV
(az �tj�t �llja) �n ma elmegyek, nem is j�rok ide t�bbet, de... (Megfogja a karj�t �s k�r�ln�z) Hol tal�lkozunk? Gyorsan mondja meg: hol? Bej�hetnek, mondja meg gyorsan. (Szenved�lyesen) Milyen csod�latos, milyen pomp�s n�... Egy cs�kot... Csak azt az illatos haj�t hadd cs�koljam meg...

JELENA ANDREJEVNA
Esk�sz�m mag�nak...

ASZTROV
(nem engedi sz�hoz jutni) Minek esk�d�zni? Nem kell esk�d�zni! Nem kellenek felesleges szavak... �, de gy�ny�r�! Micsoda k�z! (Cs�kolgatja mind a k�t kez�t)

JELENA ANDREJEVNA
De el�g legyen m�r v�gt�re is!... Menjen ink�bb... (Elveszi a kez�t) Megfeledkezett mag�r�l.

ASZTROV
Mondja meg h�t, mondja meg, hol tal�lkozunk holnap. (�t�leli a derek�t) �rtsd meg, ez elker�lhetetlen, nek�nk tal�lkoznunk kell. (Megcs�kolja; ekkor bel�p Vojnyickij a r�zsacsokorral, �s meg�ll az ajt�ban)

JELENA ANDREJEVNA
(nem l�tja Vojnyickijt) Ne b�ntson... hagyjon engem... (Asztrov mell�re hajtja a fej�t) Nem! (El akar menni)

ASZTROV
(derek�t �t�lelve visszatartja) Gyere el holnap az erd�szetbe... k�t �r�ra... Igen? Igen? Elj�ssz?

JELENA ANDREJEVNA
(megpillantja Vojnyickijt) Eresszen el! (Nagy zavarban az ablakhoz megy) Ez borzaszt�.

VOJNYICKIJ
(a sz�kre teszi a csokrot; izgatottan megt�rli zsebkend�j�vel az arc�t meg a nyak�t a gall�rja m�g�tt) Nem baj... Igen... Nem baj...

ASZTROV
(duzzog) Ma igen j� az id�, igen tisztelt Ivan Petrovics. Reggel m�g bor�s volt, es�re hajlott, de most s�t a nap. �szint�n sz�lva nagyon sz�p �sz�nk van... az �szi vet�s is megj�rja. (Tekerccs� csavarja a t�rk�pet) Csak az a baj, hogy r�videbbek a napok... (El)

JELENA ANDREJEVNA
(odasiet Vojnyickijhoz) K�vessen el mindent, vesse latba minden befoly�s�t, hogy a f�rjemmel m�g ma elmenj�nk innen! Hallja! M�g ma!

VOJNYICKIJ
(megt�rli az arc�t) Hm? �, igen... j�... Mindent l�ttam, H�lène, mindent...

JELENA ANDREJEVNA
(idegesen) Hallja? M�g ma el kell mennem innen!

Bej�n Szerebrjakov, Szonya, Tyelegin �s Marina

TYELEGIN
�n se vagyok eg�szen eg�szs�ges, m�lt�s�gos uram. M�r k�t napja gyeng�lkedek. A fejem valahogy...

SZEREBRJAKOV
Hol vannak a t�bbiek? Nem szeretem ezt a h�zat. Olyan, mint egy labirintus. Huszonhat �ri�si szoba, �s soha senkit se tal�l meg az ember. (Csenget) H�vj�tok ide Marija Vasziljevn�t meg Jelena Andrejevn�t!

JELENA ANDREJEVNA
�n itt vagyok.

SZEREBRJAKOV
H�lgyeim �s uraim, foglaljanak helyet.

SZONYA
(odamegy Jelena Andrejevn�hoz, t�relmetlen�l) Mit mondott?

JELENA ANDREJEVNA
Majd k�s�bb.

SZONYA
Remegsz? Izgatott vagy? (F�rk�sz�en n�z az arc�ba) �rtem... Azt mondta, hogy nem j�r ide t�bb�... igen? (Sz�net) Mondd: igen?

Jelena Andrejevna igenl�en b�lint

SZEREBRJAKOV
(Tyeleginnek) A betegs�ggel - ak�rhogy is - m�g csak ki lehetne b�k�lni, de a falusi �letm�dot, azt nem b�rom megem�szteni. �gy �rzem, mintha valami m�s bolyg�ra zuhantam volna a f�ldr�l. �ljenek le, k�rem, h�lgyeim �s uraim. Szonya!

Szonya nem hallja, szomor�an, lehorgasztott fejjel �ll

Szonya! (Sz�net) Nem hallja. (Marin�nak) �lj le te is, dada.

A dada le�l �s harisny�t k�t

K�rem, h�lgyeim �s uraim. Figyeljenek ide, ha szabad �gy mondanom: szegezz�k r�m a f�l�ket. (Nevet)

VOJNYICKIJ
(izgatottan) Azt hiszem, �nr�m nincs is sz�ks�g. Elmehetek?

SZEREBRJAKOV
Nem, �ppen r�d van itt a legnagyobb sz�ks�g.

VOJNYICKIJ
Mit �hajt t�lem?

SZEREBRJAKOV
�hajt?!... M�rt haragszol r�m? (Sz�net) Ha v�tettem ellened valamit, bocs�ss meg, k�rlek.

VOJNYICKIJ
Hagyd ezt a hangot. T�rj�nk a t�rgyra... Mit akarsz?

Bej�n Marija Vasziljevna

SZEREBRJAKOV
Itt a mama is. Elkezdem, h�lgyeim �s uraim. (Sz�net) Az�rt h�vtam �ssze �n�ket, uraim, hogy k�z�ljem: revizor �rkezik hozz�nk. Egy�bk�nt, f�lre a tr�f�t. Komoly a dolog. �n, h�lgyeim �s uraim, az�rt h�vtam egybe �n�ket, hogy seg�ts�get �s tan�csot k�rjek �n�kt�l, �s ismerve mindenkori kedvess�g�ket, rem�lem, hogy meg is kapom mindkett�t. �n tud�s vagyok, a k�nyv embere, mindig idegen volt sz�momra a gyakorlati �let. Hozz��rt� emberek �tmutat�sa n�lk�l nem megyek semmire, �s k�rlek t�ged, Ivan Petrovics, �nt Ilja Iljics, �s mag�t mama... Arr�l van sz�, hogy manet omnes una nox, vagyis mindny�jan isten kez�ben vagyunk; �n m�r �reg vagyok, beteg, ez�rt id�szer�nek l�tom, hogy elrendezzem a vagyoni viszonyaimat annyiban, amennyiben azok a csal�domat �rintik. Az �n �letem m�r be van fejezve, magamra nem gondolok, de van egy fiatal feles�gem, meg egy hajadon le�nyom. (Sz�net) �n nem tudok tov�bb �lni falun. Mi nem falura vagyunk teremtve. V�rosban pedig nem lehet meg�lni abb�l a p�nzb�l, amit a birtokb�l kapunk. Ha eladjuk, mondjuk az erd�t, ez olyan rendk�v�li int�zked�s, amit nem lehet minden �vben alkalmazni. Olyan int�zked�sekhez kell teh�t folyamodnunk, amelyek �lland�, t�bb�-kev�sb� meghat�rozott �sszeg� j�vedelmet biztos�tan�nak. �n egy ilyen int�zked�st tal�ltam ki, �s van szerencs�m megvitat�s v�gett �n�k el� terjeszteni. A r�szleteket mell�zve, csak f�bb von�saiban ismertetem. A mi birtokunk �tlagosan nem fizet t�bbet k�t sz�zal�kn�l. Azt javaslom, adjuk el. Ha az �gy nyert p�nzt �rt�kpap�rokba fektetj�k, akkor n�gy-�t sz�zal�k kamatot kapunk, �s �n azt hiszem, hogy lesz m�g n�h�ny ezer rubel f�l�sleg�nk is, �s ez m�dot ad arra, hogy vegy�nk Finnorsz�gban egy kis vill�t.

VOJNYICKIJ
V�rj... Nem hiszek a f�lemnek. Ism�teld meg, amit mondt�l.

SZEREBRJAKOV
A p�nzt fektess�k �rt�kpap�rokba, a megmarad� f�l�slegen pedig vegy�nk vill�t Finnorsz�gban.

VOJNYICKIJ
Nem, nem Finnorsz�g... Mondt�l m�g valami m�st is.

SZEREBRJAKOV
Azt javaslom, hogy adjuk el a birtokot.

VOJNYICKIJ
No, ez az! Eladod a birtokot, nagyszer�, magvas �tlet... �s mit parancsolsz: hov� menjek �n �reg �desany�mmal �s Szony�val?

SZEREBRJAKOV
Ezt majd megh�nyjuk-vetj�k, ha elj�n az ideje. Nem lehet mindent egyszerre.

VOJNYICKIJ
V�rj. Nyilv�nval�, hogy nekem mindeddig egy csepp j�zan eszem se volt. Buta fejjel mindm�ig azt hittem, hogy ez a birtok a Szony��. Ezt a birtokot megboldogult ap�m vette a h�gomnak hozom�nyul. Mindm�ig voltam olyan naiv, hogy nem t�r�k�l �rtelmeztem a t�rv�nyeket, �s azt hittem, hogy a birtok Szony�ra sz�llt a h�gomr�l.

SZEREBRJAKOV
Igen, a birtok a Szony��. Ki vitatja ezt? Szonya beleegyez�se n�lk�l nem is akarom eladni. Hisz �ppen Szonya �rdek�ben javaslom ezt.

VOJNYICKIJ
Megfoghatatlan! Megfoghatatlan! Vagy �n �r�ltem meg, vagy... vagy...

MARIJA VASZILJEVNA
Ne ellenkezz Alekszandrral, Jean. Hidd el, � jobban tudja, mi j�, mi rossz, mint mi.

VOJNYICKIJ
Nem, nem... adjatok nekem vizet. (Iszik) Besz�ljetek, amit akartok.

SZEREBRJAKOV
Nem �rtem, mi�rt izgulsz. �n nem �ll�tom, hogy az �n tervem ide�lis. Ha mindny�jan rossznak tal�lj�k, �n nem ragaszkodom hozz�.

Sz�net

TYELEGIN
(zavartan) �n, m�lt�s�gos uram, nemcsak �h�tattal viseltetem a tudom�ny ir�nt, hanem csal�di �rzelmekkel is. Konsztantyin Trofimovics Lakegyemonov - tal�n tetszett ismerni Grigorij Iljics, a b�ty�m feles�g�nek a testv�re - magiszter volt...

VOJNYICKIJ
Hagyd, Ostyak�p�, maradjunk a t�rgyn�l... V�rj, majd k�s�bb... (Szerebrjakovnak) K�rdezd meg csak �t. Ezt a birtokot az � nagyb�tyj�t�l vett�k.

SZEREBRJAKOV
�, h�t minek k�rdezzem meg? Ugyan minek?

VOJNYICKIJ
Ezt a birtokot akkori p�nzben kilencven�tezer rubel�rt vett�k. Ap�m csak hetvenet fizetett ki, huszon�tezerrel ad�s maradt. Most ide hallgasson... Ezt a birtokot nem vehett�k volna meg, ha �n nem mondok le az �r�ks�gemr�l a h�gom jav�ra, akit sz�vb�l szerettem. Ez m�g mind semmi: t�z �vig dolgoztam, mint egy �k�r, �s kifizettem az eg�sz ad�ss�got...

SZEREBRJAKOV
Sajn�lom, hogy elkezdtem ezt a besz�lget�st.

VOJNYICKIJ
A birtok tehermentes, �s csakis az �n szem�lyes er�fesz�t�semnek k�sz�nhet�, hogy nem ment t�nkre. �s most, amikor meg�regedtem, ki akarnak r�gni innen!

SZEREBRJAKOV
Nem �rtem, hova akarsz kilyukadni!

VOJNYICKIJ
Huszon�t �vig igazgattam ezt a j�sz�got, dolgoztam, k�ld�zgettem neked a p�nzt, mint a leglelkiismeretesebb int�z�, �s ezt te eg�sz id� alatt egyszer se k�sz�nted meg. Eg�sz id� alatt - fiatal koromban �s most is, �tsz�z rubel fizet�st - koldusalamizsn�t! - kaptam t�led, �s egyszer sem jutott eszedbe, hogy megtoldd, ak�r csak egy rubellel is.

SZEREBRJAKOV
H�t honnan tudtam volna �n ezt, Ivan Petrovics?! �n nem gyakorlati ember vagyok, �n nem �rtek az ilyesmihez. Megtoldhattad volna magadt�l is, amennyivel j�lesik.

VOJNYICKIJ
Mi�rt nem loptam, ugye? H�t mi�rt n�ztek le mindny�jan, az�rt, mert nem loptam? Ez igazs�gos lett volna, �s most nem voln�k koldus!

MARIJA VASZILJEVNA
(szigor�an) Jean!

TYELEGIN
(izgatottan) V�nya! Kedves bar�tom, nem szabad, nem szabad... �n reszketek... Mi�rt kell elrontani a j� viszonyt? (Megcs�kolja) Nem szabad.

VOJNYICKIJ
Huszon�t �ven �t �gy �ltem itt a n�gy fal k�z�tt any�mmal, ak�r a vakondok... Minden gondolatunk, minden �rz�s�nk csak a tied volt. Nappal r�lad, a munk�idr�l besz�lt�nk, b�szk�k voltunk r�d, �h�tattal ejtett�k ki a nevedet; az �jszak�inkat meg arra pazaroltuk, hogy azokat a foly�iratokat �s k�nyveket olvassuk, amelyeket most m�r m�lyen megvetek!

TYELEGIN
Nem szabad, V�nya, nem szabad... nem b�rom.

SZEREBRJAKOV
(d�h�sen) Nem �rtem, mit akarsz!

VOJNYICKIJ
Fels�bbrend� l�ny volt�l a szememben, k�v�lr�l tudtuk a cikkeidet... De most felny�lt a szemem! Mindent l�tok! A m�v�szetr�l �rsz, pedig nem is kony�tasz a m�v�szethez! A munk�id, amelyeket annyira szerettem, nem �rnek egy lyukas garast! Becsapt�l benn�nket!

SZEREBRJAKOV
H�lgyeim �s uraim! Csillap�ts�k m�r le v�gre! �n elmegyek!

JELENA ANDREJEVNA
Ivan Petrovics, k�vetelem, hogy hallgasson el! Hallja?

VOJNYICKIJ
De nem hallgatok! (Szerebrjakov �tj�ba �ll) �llj meg, m�g nem fejeztem be! T�nkretetted az �letemet. �n nem is �ltem, nem is �ltem! A te j�voltodb�l elfecs�reltem, elt�kozoltam �letemnek legszebb �veit! A leggonoszabb ellens�gem vagy!

TYELEGIN
Nem b�rom, nem b�rom... �n elmegyek... (Er�sen felindulva elmegy)

SZEREBRJAKOV
Mit akarsz t�lem? �s milyen jogon mersz ilyen hangon besz�lni velem? Te senkih�zi! Ha tied a birtok, vidd, nekem nincs r� sz�ks�gem!

JELENA ANDREJEVNA
Ebben a pillanatban elutazom ebb�l a pokolb�l! (Kiab�l) Nem b�rom tov�bb!

VOJNYICKIJ
Oda az �letem. Okos, tehets�ges, b�tor vagyok... Ha norm�lisan �lek, Schopenhauer, Dosztojevszkij lesz bel�lem... Most megmondtam a magam�t... Meg�r�l�k... Anyusk�m, k�ts�gbe vagyok esve! Anyusk�m!

MARIJA VASZILJEVNA
(szigor�an) Fogadj sz�t Alekszandrnak!

SZONYA
(let�rdel a dada el�tt �s hozz�simul) Dadusk�m, dadusk�m!

VOJNYICKIJ
Anyusk�m! Mit tegyek? De nem kell, ne sz�ljon semmit. Magam is tudom, mit kell tennem! (Szerebrjakovnak) Majd megemlegetsz te m�g engem! (A k�z�ps� ajt�n el)

Marija Vasziljevna ut�namegy

SZEREBRJAKOV
H�lgyeim �s uraim, v�g�l is h�t mi ez? Vigy�k el innen ezt az �r�ltet! Nem �lhetek egy fed�l alatt vele! Itt lakik (a k�z�ps� ajt�ra mutat), csaknem mellettem... K�lt�zz�k �t a faluba, vagy a mell�k�p�letbe, vagy �n k�lt�z�m oda, de nem maradhatok egy h�zban vele...

JELENA ANDREJEVNA
(f�rj�nek) M�g ma elutazunk innen! Azonnal int�zkedni kell.

SZEREBRJAKOV
Micsoda al�val� fr�ter!

SZONYA
(t�rden �llva apj�hoz fordul, idegesen, s�rva) L�gy irgalmas, papa! �n meg V�nya b�csi olyan szerencs�tlenek vagyunk! (K�ts�gbees�s�vel k�szk�dve) Irgalmasnak kell lenned! Jusson eszedbe: amikor fiatalabb volt�l, V�nya b�csi �s a nagymama �jszak�kon �t ford�tott�k neked a k�nyveket, m�solt�k az �r�saidat... minden �jjel, minden �jjel! �n meg V�nya b�csi pihen�s n�lk�l dolgoztunk, nem mert�nk magunkra k�lteni egy kopejk�t sem, minden p�nzt neked k�ldt�nk... Nem ingyen ett�k a kenyer�nket! Jaj, nem kellett volna ezt mondanom, nem kellett volna, de �rts meg benn�nket, papa! Irgalmasnak kell lenned!

JELENA ANDREJEVNA
(izgatottan a f�rj�nek) Alekszandr! Az isten�rt! Tiszt�zd vele a dolgot... K�ny�rg�k.

SZEREBRJAKOV
J�, tiszt�zom... �n nem v�dolom semmivel, nem haragszom r�, de azt bel�thatj�tok, hogy a viselked�se legal�bbis k�l�n�s. Bocs�nat, megyek hozz�. (A k�z�ps� ajt�n el)

JELENA ANDREJEVNA
L�gy kedves hozz�; nyugtasd meg... (Ut�namegy)

SZONYA
(a dad�hoz simulva) Dadusk�m! Dadusk�m!

MARINA
Sebaj, kisl�nyom. Kig�gogj�k magukat ezek a g�n�rok, azt�n abbahagyj�k... Kig�gogj�k magukat - �s abbahagyj�k...

SZONYA
Dadusk�m!

MARINA
(a fej�t simogatja) �gy reszketsz, mintha a hideg borzongatna! No, no, kis �rv�m, kegyelmes a j�isten... Ne b�sulj, kis �rv�m... (A k�z�ps� ajt�ra n�z, haragosan) De nekiszilajodtatok, g�n�rok, a szemem el� ne ker�ljetek!

A sz�npad m�g�tt l�v�s; behallatszik Jelena Andrejevna ki�ltoz�sa; Szonya megremeg

Ej! Az �rd�g vigyen el!

SZEREBRJAKOV
(a f�lelemt�l t�molyogva beszalad) Fogj�k meg! Fogj�k meg! Meg�r�lt!

Jelena Andrejevna �s Vojnyickij a k�tsz�rny� ajt�ban dulakodik

JELENA ANDREJEVNA
(igyekszik elvenni t�le a revolvert) Adja ide! Adja ide, ha mondom!

VOJNYICKIJ
Engedjen, H�lène! Eresszen! (Kiszabad�tja mag�t, beszalad �s Szerebrjakovot keresi a szem�vel) Hol van? �, itt van! (R�l�) Puff! (Sz�net) Nem tal�lt! Megint mell�?! (D�h�sen) Az �rd�g vigye el... a fene egye meg!... (A f�ldh�z v�gja a revolvert, �s kimer�lten egy sz�kre rogy. Szerebrjakov megd�bben, Jelena Andrejevna a falnak d�l, rosszul van)

JELENA ANDREJEVNA
Vigyenek el engem innen! Vigyenek el, �ljenek meg, de... �n nem b�rok itt maradni, nem b�rok!

VOJNYICKIJ
(k�ts�gbeesetten) �, mit tettem! Mit tettem!

SZONYA
(halkan) Dadusk�m! Dadusk�m!

F�gg�ny


NEGYEDIK FELVON�S

Ivan Petrovics szob�ja; ez a h�l�szob�ja �s a birtok irod�ja is. Az ablakn�l nagy asztal, rajta bev�teli �s kiad�si napl�k, mindenf�le iratok, �r��llv�ny, szekr�nyek, m�rleg. Egy kisebb asztal Asztrov sz�m�ra; ezen az asztalon rajzeszk�z�k, fest�kek hevernek; mellett�k �r�mappa. Kalicka sereg�llyel. A falon Afrika t�rk�pe, amelyre itt szemmel l�that�lag senkinek semmi sz�ks�ge. Viaszosv�szonnal bevont hatalmas d�v�ny. Balra ajt�, amely a bels� termekbe vezet; jobbra az el�szob�ba ny�l� ajt�; a jobb ajt�n�l fut�sz�nyeg, hogy a parasztok ne j�rj�k �ssze a padl�t. �szi este. Csend

Tyelegin �s Marina egym�ssal szemben �lnek, �s harisny�nak val� gyapj�fonalat gomboly�tanak

TYELEGIN
Szapor�bban, Marina Tyimofejevna, mert mindj�rt h�vnak b�cs�zni. M�r sz�ltak is, hogy fogjanak be.

MARINA
(igyekszik gyorsabban gomboly�tani) M�r csak egy kev�s maradt.

TYELEGIN
Harkovba mennek. Ott fognak lakni.

MARINA
Jobb is.

TYELEGIN
Megijedtek... Jelena Andrejevna csak azt hajtogatja: "Egy �r�t sem akarok itt lakni tov�bb... elmegy�nk �s elmegy�nk... Ellakunk egy darabig Harkovban, sz�tn�z�nk - azt mondja -, majd azt�n �rte k�ld�nk a poggy�sz�rt..." M�lha n�lk�l utaznak el. �gy l�tszik, Marina Tyimofejevna, nem azt rendelte nekik a sors, hogy itt �ljenek. Nem azt rendelte nekik... Hanem: �gy hat�rozott a sors.

MARINA
Jobb is. A minap olyan l�rm�t csaptak, hogy... L�v�ld�z�s... Sz�gyen-gyal�zat!

TYELEGIN
H�t igen. Ajvazovszkij ecsetj�re m�lt� jelenet volt.

MARINA
B�r ne l�ttam volna soha. (Sz�net) Most majd megint �gy �l�nk, ahogy r�gen, valahogy volt. Reggel h�t �ra ut�n tea, egy �ra t�jban eb�d, este meg vacsor�hoz �l�nk; minden rendje-m�dja szerint... mint m�s j� kereszt�nyek. (S�hajt) �n - szeg�ny fejem! - de r�g ettem m�r laskalevest.

TYELEGIN
Igen. R�g nem f�ztek m�r laskalevest. (Sz�net) R�g bizony... Ma reggel, Marina Tyimofejevna, ahogy megyek a faluban, ut�nam ki�lt a szat�cs: "H�, te ingyen�l�!" �s ett�l �gy elkeseredtem!

MARINA
R� se heder�ts, �des �cs�m! Mert mindny�jan csak a j�isten ingyen�l�i vagyunk. Hiszen te is, Szonya is meg Ivan Petrovics is - mindny�jan dolgozunk, egyik�nk sem �l �lbe tett k�zzel. Mindny�jan dolgozunk... Hol van Szonya?

TYELEGIN
A kertben. J�rja a doktorral a kertet, Ivan Petrovicsot keresik. Att�l f�lnek, hogy kezet vet mag�ra.

MARINA
Hol a pisztoly?

TYELEGIN
(s�gva) Eldugtam a pinc�ben!

MARINA
(g�nyosan) J�madarak!

Bej�n az udvarr�l Vojnyickij �s Asztrov

VOJNYICKIJ
Hagyj! (Marin�nak �s Tyeleginnek) Menjetek innen, hagyjatok egyed�l, legal�bb egy �r�ra! Nem t�r�m a gy�mkod�st!

TYELEGIN
Ebben a pillanatban, V�nya. (L�bujjhegyen el)

MARINA
G�n�r, gi-g�-g�! (�sszeszedi a fonalat, el)

VOJNYICKIJ
Hagyj engem!

ASZTROV
A legnagyobb �r�mmel, mert m�r r�g el kellene mennem, de ism�tlem, nem megyek addig, am�g vissza nem adod azt, amit elvett�l t�lem.

VOJNYICKIJ
Nem vettem el t�led semmit.

ASZTROV
Komolyan mondom: ne tarts fel. M�r r�g el kellett volna mennem.

VOJNYICKIJ
Nem vettem el t�led semmit. (Mindketten le�lnek)

ASZTROV
Igen? H�t akkor v�rok m�g egy kicsit, de azt�n - ne haragudj - er�szakot kell alkalmaznom. �sszek�t�z�nk, �s megmotozunk. Ezt eg�szen komolyan mondom.

VOJNYICKIJ
Ahogy tetszik. (Sz�net) Micsoda bolonds�g! K�tszer is r�l�ni, �s egyszer sem tal�lni! Ezt sohasem bocs�tom meg magamnak!

ASZTROV
Ha r�d j�tt a l�v�ld�z�s, akkor l�tted volna f�be magad.

VOJNYICKIJ
(v�llat von) K�l�n�s. Kis h�j�n meg�ltem valakit, m�gsem tart�ztatnak le, nem �ll�tanak b�r�s�g el�. Teh�t �r�ltnek tartanak. (Kaj�nul nevet) �n - �n vagyok az �r�lt, �s nem az az �r�lt, aki a professzor, a tud�s m�gus l�rv�ja al� rejti tehets�gtelens�g�t, elmeb�li tompas�g�t, �gbeki�lt� sz�vtelens�g�t. Nem az az �r�lt, aki feles�g�l megy egy v�nemberhez, �s azt�n mindenki szeme l�tt�ra megcsalja �t. �n l�ttam, l�ttam, ahogy �t�lelted!

ASZTROV
Igen, �t�leltem! Neked meg ezt! (Orrot mutat)

VOJNYICKIJ
(az ajt�ra n�z) Bolond ez a f�ld, mert m�g mindig a h�t�n tart benn�nket!

ASZTROV
Butas�g!

VOJNYICKIJ
H�t azt�n; �r�lt vagyok, besz�m�thatatlan, nekem jogom van butas�gokat besz�lni.

ASZTROV
R�gi n�ta! Nem �r�lt vagy te, hanem csak k�l�nc. Paprikajancsi. Azel�tt �n is betegnek, f�l�r�ltnek tartottam minden k�l�nc�t, most pedig az a v�lem�nyem, hogy az ember norm�lis �llapota - a k�l�nck�d�s. Te teljesen norm�lis vagy.

VOJNYICKIJ
(eltakarja arc�t a kez�vel) Sz�gyellem magam! Ha tudn�d, mennyire sz�gyellem magam! Ezt a mar� sz�gyen�rzetet semmif�le f�jdalomhoz nem lehet hasonl�tani. (Szomor�an) Kib�rhatatlan! (Az asztalra hajlik) Mit tegyek, mondd, mit tegyek?

ASZTROV
Semmit.

VOJNYICKIJ
Adj nekem valamit! �, istenem... Negyvenh�t �ves vagyok; ha - mondjuk - meg�rem a hatvanat, m�g tizenh�rom van h�tra. Sok! Hogy �lem le ezt a tizenh�rom �vet? Mit csin�lok majd, mivel t�lt�m meg? �, tudod... (g�rcs�sen szorongatja Asztrov kez�t) , tudod, ha valahogy m�sk�pp �lhetn�m le azt, ami m�g h�tra van az �letemb�l. Fel�bredn�k egy der�s, csendes reggelen, �s �rezn�m, hogy �jra kezdek �lni, hogy feled�sbe mer�lt a m�lt, szertefoszlott, mint a f�st. (S�r) �j �letet kezdeni... Ezt mondd meg nekem, hogy kezdjem... mivel kezdjem...

ASZTROV
(bossz�san) Ej, menj a csud�ba! Mif�le �j �let?! A mi helyzet�nk - a tied meg az eny�m - rem�nytelen!

VOJNYICKIJ
Igen?

ASZTROV
Biztos vagyok benne!

VOJNYICKIJ
Adj nekem valamit... (A sz�v�re mutat) �gy �get.

ASZTROV
(haragosan r�ki�lt) Hagyd abba! (Enyh�bben) Azok, akik ut�nunk majd sz�z vagy k�tsz�z esztend� m�lva �lnek, �s akik majd len�znek benn�nket az�rt, mert ilyen ostob�n �s ilyen �zl�stelen�l �lt�k le az �let�nket - azok tal�n megtal�lj�k a m�dj�t, hogyan lehetnek boldogok, de mi... Nek�nk m�r csak egy rem�ny�nk van. Az a rem�ny, hogy ha majd a s�rban nyugszunk, megl�togatnak a k�s�rtetek, tal�n �ppen kellemes k�s�rtetek. (Fels�hajt) Igen, pajt�s. K�t rendes �s �rtelmes ember volt az eg�sz j�r�sban: te meg �n. De alig egy �vtized alatt besz�vott minket a len�zett ny�rspolg�ri �let mocsara; poshadt p�r�j�val megm�rgezte v�r�nket, �s mi ugyanolyan rip�k�k lett�nk, mint a t�bbiek. (�l�nken) De csak ne besz�lj itt lyukat a hasamba, hallod? Add vissza, amit elvett�l t�lem.

VOJNYICKIJ
�n nem vettem el t�led semmit.

ASZTROV
Kivett�l az �tipatik�mb�l egy ampulla morfiumot. (Sz�net) Ide hallgass! Ha m�r minden�ron v�gezni akarsz magaddal, menj ki az erd�be, �s l�dd agyon magad. De a morfiumot add vissza, mert k�l�nben azt hiszik, hogy �n adtam neked, �s h�re k�l... �pp el�g baj az, hogy majd nekem kell felboncolnom t�ged... Azt hiszed, az olyan sz�rakoztat�?

Bej�n Szonya

VOJNYICKIJ
Hagyj!

ASZTROV
(Szony�nak) Szofja Alekszandrovna! A nagyb�tyja kilopott a t�sk�mb�l egy ampulla morfiumot, �s nem adja vissza. Mondja meg neki, hogy ez... v�gt�re is butas�g. Meg azt�n nem is �rek r�. Mennem kell.

SZONYA
V�nya b�csi, elvetted a morfiumot?

Sz�net

ASZTROV
Elvette. Ebben biztos vagyok.

SZONYA
Add vissza! Minek r�m�tgetsz benn�nket? (Gyeng�den) Add vissza, V�nya b�csi! �n �ppen olyan boldogtalan vagyok, mint te, m�gsem esem k�ts�gbe. T�r�k �s t�rni fogok, am�g mag�t�l v�get nem �r az �letem... T�rj h�t te is. (Sz�net) Add vissza! (Cs�kolgatja mindk�t kez�t) �des, dr�ga b�csik�m, add vissza! (S�r) Te olyan j� vagy, megsajn�lsz benn�nket �s visszaadod. T�rj, b�csik�m! T�rj�l!

VOJNYICKIJ
(el�vesz az asztalb�l egy ampull�t, �s odaadja Asztrovnak) Nesze, vedd el! (Szony�nak) De akkor dolgozni kell min�l el�bb, csin�lni kell valamit, mert k�l�nben nem b�rom... h�t nem b�rom...

SZONYA
Igen, igen, dolgozni kell. Mihelyt elb�cs�zunk �desap�m�kt�l, neki�l�nk �s dolgozunk... (Idegesen rendezgeti az asztalon az iratokat) Mindent �gy elhanyagoltunk.

ASZTROV
(patik�j�ba teszi az ampull�t, �s megh�zza a t�ska sz�j�t) No, most m�r mehetek.

JELENA ANDREJEVNA
(bej�n) Maga itt van, Ivan Petrovics? Mi mindj�rt indulunk... Menjen �t Alekszandrhoz, mondani akar mag�nak valamit.

SZONYA
Gyere, V�nya b�csi! (Karonfogja Vojnyickijt) Gyere velem. Ki kell b�k�ln�t�k. Okvetlen�l!

Szonya �s Vojnyickij elmegy

JELENA ANDREJEVNA
Elutazom. (Kezet ny�jt Asztrovnak) Isten �ldja!

ASZTROV
M�ris?

JELENA ANDREJEVNA
Itt a fogat.

ASZTROV
Isten �ldja.

JELENA ANDREJEVNA
Ma meg�g�rte, hogy elmegy innen.

ASZTROV
Nem felejtettem el. Mindj�rt megyek. (Sz�net) Megijedtek? (Megfogja a kez�t) H�t olyan sz�rny� ez?

JELENA ANDREJEVNA
Igen.

ASZTROV
Maradhattak volna m�g! Holnap az erd�szetben...

JELENA ANDREJEVNA
Nem... Ez m�r elhat�rozott dolog... Az�rt is n�zek ilyen b�tran mag�ra, mert m�r elhat�roztam az utaz�st... Csak arra k�rem, tartson meg j� eml�kezet�ben. Azt szeretn�m, ha tisztelne engem.

ASZTROV
Eh! (T�relmetlen k�zmozdulattal) Maradjon itt, k�rem mag�t! Ismerje el: nincs mag�nak semmi dolga ezen a vil�gon, semmi �letc�lja nincs, semmi sem k�ti le a figyelm�t, �s el�bb-ut�bb �gyis engedni fog �rz�seinek - ez elker�lhetetlen. Akkor pedig m�r jobb, ha nem Harkovban vagy valahol Kurszkban, hanem itt, a term�szet �l�n!... Ez legal�bb po�tikus! M�g az �sz is csuda sz�p... Itt van az erd�szet, vannak Turgenyev �zl�se szerint val�, f�lig romba d�lt udvarh�zak...

JELENA ANDREJEVNA
Jaj, de mulats�gos maga!... Haragudtam, de az�rt... J� �rz�ssel fogok visszaeml�kezni mag�ra. Eredeti, �rdekes ember. Soha t�bb� nem tal�lkozunk, teh�t - minek titkoljam? �n is beleszerettem mag�ba egy kicsit. Nos, fogjunk kezet, �s mint j� bar�tok v�ljunk el! Tartson meg j�l eml�kezet�ben.

ASZTROV
(kezet szor�t vele) J�, h�t utazz�k el... (T�n�dik) Mintha j� �s lelkes ember volna, de az eg�sz l�ny�ben m�gis van valami k�l�n�s. L�m, idej�tt a f�rj�vel, �s mindenkinek, aki itt dolgozott, ser�nykedett, alkotott valamit, abba kellett hagynia a munk�j�t, �s eg�sz ny�ron mindenki csak a f�rje k�szv�ny�vel meg mag�val foglalkozott. Maguk ketten mindny�junkat megfert�ztek t�tlens�g�kkel. �n belebolondultam mag�ba, eg�sz h�napig semmit sem csin�ltam, pedig ez alatt sok beteg volt az erd�mben, a csemet�im k�zt marh�t legeltettek a muzsikok... Teh�t ahov� csak beteszik a l�bukat - maga meg a f�rje -, ott puszt�t�st visznek v�ghez. Persze csak tr�f�lok, de az�rt m�gis... furcsa; biztosra veszem, hogyha itt maradnak, m�g �ri�sibb lesz a puszt�t�s. �n is belepusztulok, de p�rul j�r maga is! No, utazz�k el. Finita la commedia!

JELENA ANDREJEVNA
(felkap Asztrov asztal�r�l egy ceruz�t, �s gyorsan eldugja) Ezt a ceruz�t elviszem eml�k�l.

ASZTROV
De furcsa!... J� ismer�s�k voltunk, �s most egyszerre... valami�rt... sose tal�lkozunk t�bb�. Minden �gy van ezen a vil�gon... Am�g senki sincs itt, am�g V�nya b�csi be nem l�p a csokorral, engedje meg, hogy... megcs�koljam... B�cs�z�ul... J�? (Megcs�kolja az arc�t) �gy ni... Nagyszer�.

JELENA ANDREJEVNA
K�v�nok mag�nak minden j�t. (K�r�ln�z) Mit b�nom �n! Egyszer az �letben! (Hevesen meg�leli, majd mind a ketten gyorsan elt�volodnak egym�st�l) Mennem kell.

ASZTROV
Csak menjen min�l hamarabb. Ha m�r el��llt a fogat, akkor induljon.

JELENA ANDREJEVNA
Azt hiszem, j�nnek. (Mindketten f�lelnek)

ASZTROV
Finita!

Bej�n Szerebrjakov, Vojnyickij, Marija Vasziljevna k�nyvvel, Tyelegin �s Szonya

SZEREBRJAKOV
(Vojnyickijnak) Ugorjon ki a szeme annak, aki felh�nytorgatja a m�ltat. Azut�n, ami t�rt�nt, e n�h�ny �ra alatt olyan sok mindent �ltem �s gondoltam �t, hogy azt hiszem, eg�sz �rtekez�st tudn�k �rni az ut�kor �p�l�s�re arr�l, hogyan kell �lni. Sz�vesen elfogadom a bocs�natk�r�sedet, �s magam is bocs�natot k�rek. Isten veled! (H�romszor megcs�kolj�k egym�st Vojnyickijjal)

VOJNYICKIJ
Pontosan megkapsz mindent, ahogy eddig. Minden �gy lesz, mint r�gen.

Jelena Andrejevna meg�leli Szony�t

SZEREBRJAKOV
(kezet cs�kol Marija Vasziljevn�nak) Mama...

MARIJA VASZILJEVNA
(megcs�kolja) Csin�ltasson megint f�nyk�pet, Alekszandr, �s k�ldje el. Tudja, milyen kedves maga nekem.

TYELEGIN
Isten �ldja, m�lt�s�gos uram! Ne felejtsen el benn�nket!

SZEREBRJAKOV
(megcs�kolja a l�ny�t) Isten veled... Isten �ldjon mindny�jatokat! (Kezet ny�jt Asztrovnak) K�sz�n�m kellemes t�rsas�g�t... Tisztelem-becs�l�m gondolkod�sm�djukat, szenved�lyeiket, indulataikat, de... engedj�k meg nekem, �regnek, hogy b�cs��dv�zletembe belesz�jek egy megjegyz�st: alkotni kell, h�lgyeim �s uraim! Alkotni kell! (�ltal�nos meghajl�s) Minden j�t! (Elmegy; Marija Vasziljevna �s Szonya k�veti)

VOJNYICKIJ
(hevesen megcs�kolja Jelena Andrejevna kez�t) Isten �ldja... Bocs�sson meg... Soha t�bb� nem l�tjuk egym�st.

JELENA ANDREJEVNA
(meghatottan) Isten vele, kedvesem. (Megcs�kolja Vojnyickij fej�t �s elmegy)

ASZTROV
(Tyeleginnek) Sz�lj m�r, Ostyak�p�, hogy egy�ttal nekem is fogjanak be.

TYELEGIN
Sz�lok, cimbora! (El)

Csak Asztrov �s Vojnyickij marad

ASZTROV
(leszedi az asztalr�l �s b�r�ndj�be rakja a fest�keket) Mi�rt nem k�s�red ki �ket?

VOJNYICKIJ
�m menjenek el... de �n... �n... nem b�rom. Olyan neh�z. Miel�bb foglalkoznom kell valamivel... Dolgozni, dolgozni! (Az asztalon lev� pap�rok k�z�tt turk�l)

Sz�net, cseng�k csilingel�se hallik

ASZTROV
Elmentek. A professzor bizony�ra �r�l! Most m�r kal�ccsal se lehetne idecsalogatni.

MARINA
(bej�n) Elmentek. (Le�l karossz�k�be, �s harisny�t k�t)

SZONYA
(bej�n) Elmentek. (Szem�t t�r�lgeti) Isten k�s�rje �tjukon. (Nagyb�tyj�nak) No, V�nya b�csi, h�t csin�ljunk valamit.

VOJNYICKIJ
Dolgozni, dolgozni...

SZONYA
M�r r�gen, nagyon r�gen �lt�nk �gy egy�tt enn�l az asztaln�l. (Meggy�jtja az asztali l�mp�t) �gy l�tom, nincs tinta... (Felveszi a tintatart�t, a szekr�nyhez megy, �s tint�t t�lt) �gy sajn�lom, hogy elmentek.

MARIJA VASZILJEVNA
(lassan bej�n) Elmentek! (Le�l �s olvas�sba mer�l)

SZONYA
(az asztalhoz �l, �s egy �zleti k�nyvet lapoz) Mindenekel�tt a sz�ml�kat �rjuk meg, V�nya b�csi. Sz�rnyen el van hanyagolva minden. Ma megint idek�ldtek egy sz�ml��rt. �rjad. Te �rd az egyik sz�ml�t, �n majd a m�sikat...

VOJNYICKIJ
(�r) "Sz�mla... �rnak..." (Mindketten hallgatnak)

MARINA
(�s�t) Tent�lni kellene...

ASZTROV
Csend van. Serceg a toll, ciripel a t�cs�k. Meleg van, k�nyelem... Nincs kedvem elutazni innen.

Cseng� hallatszik

Befogtak... Teh�t nincs m�s h�tra, b�cs�t kell vennem magukt�l, bar�taim, meg az asztalomt�l, azt�n - gyer�nk! (T�rk�pet tesz a mapp�ba)

MARINA
Mit izegsz-mozogsz? �lj m�g egy kicsit.

ASZTROV
Nem lehet.

VOJNYICKIJ
(�r) "A r�gi tartoz�sb�l is maradt m�g k�tsz�zhetven�t..."

Bej�n a csel�d

CSEL�D
Mihail Lvovics, el��llt a fogat.

ASZTROV
Hallottam. (Odaadja neki a patik�t, a b�r�nd�t meg a mapp�t) Nesze, vigyed. Vigy�zz, �ssze ne gy�rd a mapp�t!

CSEL�D
Igenis. (El)

ASZTROV
Nos... (B�cs�zni indul)

SZONYA
Mikor l�tjuk megint?

ASZTROV
Bizony�ra majd csak a ny�ron. A t�len aligha... Term�szetesen, ha t�rt�nik valami, csak �rtes�tsenek - �s j�v�k. (Kezet fog vele) K�sz�n�m a vend�gl�t�st meg a kedvess�get... egysz�val mindent k�sz�n�k. (A dad�hoz megy �s megcs�kolja a fej�t) Isten veled, �reg.

MARINA
M�gis elm�gy - tea n�lk�l?

ASZTROV
Nem k�v�nom, daduska.

MARINA
H�t egy kis p�link�t nem iszol?

ASZTROV
(t�tov�n) Azt m�g tal�n.

Marina el

ASZTROV
(sz�net ut�n) Valahogy les�ntult a l�g�s. M�r tegnap �szrevettem, amikor Petruska itatni vezette.

VOJNYICKIJ
�jra kell patkoltatni.

ASZTROV
Rozsgyesztvennoj�ban be kell t�rnem a kov�cshoz. Nem ker�lhetem el. (Odamegy Afrika t�rk�p�hez �s n�zi) Afrik�ban most biztosan nagy a h�s�g - sz�rny� dolog!

VOJNYICKIJ
Igen. Val�sz�n�.

MARINA
(visszaj�n egy t�lc�val, amelyen egy poh�r p�linka meg egy szelet keny�r van) Egy�l-igy�l.

Asztrov felh�rpinti a p�link�t

Eg�szs�gedre, kedves. (M�lyen meghajlik) Egy�l egy falat kenyeret is.

ASZTROV
Nem, csak �gy... Teh�t: minden j�t! (Marin�nak) Ne k�s�rj ki daduska. Nem kell. (Elmegy)

Szonya gyerty�val ut�namegy, hogy kik�s�rje; Marina vissza�l a karossz�kbe

VOJNYICKIJ
(�r) "Febru�r 2-�n 20 font olaj... Febru�r 16-�n ism�t 20 font olaj... hajdinadara..."

Sz�net - Cseng� hallik

MARINA
Elment.

Sz�net

SZONYA
(visszaj�n, az asztalra �ll�tja a gyerty�t) Elment.

VOJNYICKIJ
(a sz�mol�g�pen kisz�m�totta az �sszeget, be�rja) �sszesen... tizen�t... huszon�t...

Szonya le�l �s �r

MARINA
(�s�t) �, mi szeg�ny b�n�s�k...

Tyelegin l�bujjhegyen bej�n, le�l az ajt�n�l, �s halkan hangolja a git�rt

VOJNYICKIJ
(Szony�nak, egyik kez�vel v�gigsim�tja a haj�t) Olyan neh�z a lelkem, �des gyermekem! �, ha tudn�d, milyen neh�z!

SZONYA
Mit csin�ljunk? �lni kell! (Sz�net) �s �lni fogunk, V�nya b�csi. V�gig�lj�k a napok, az est�k hossz�-hossz� sor�t; t�relmesen elviselj�k a megpr�b�ltat�sokat, amelyekkel s�jt a sors; nyugalmat nem ismerve dolgozni fogunk m�sok�rt most is, �regkorunkban is, ha meg �t az �r�nk, b�k�sen meghalunk, �s ott, a s�ron t�l, majd azt mondjuk, hogy szenvedt�nk, s�rtunk, sok volt a b�natunk, �s az isten megsajn�l benn�nket, �s mi ketten - te meg �n, dr�ga b�csik�m - meg�rj�k ott a gy�ny�r� sz�p, f�nyes �letet, �r�lni fogunk, meghatott mosollyal tekint�nk vissza majd mostani boldogtalans�gunkra - �s megpihen�nk. �n hiszek ebben b�csik�m, forr�n, szenved�lyesen hiszek... (Let�rdel el�tte, karj�ra hajtja fej�t; kimer�lt hangon) Megpihen�nk.

Tyelegin halkan git�rozik

Megpihen�nk! Halljuk majd az angyalokat, �s l�tjuk a csupa gy�m�nt eget, �s l�tjuk, hogy minden f�ldi rossz, minden szenved�s�nk elmer�l az irgalomban, amely bet�lti az eg�sz vil�got, s olyan csendes, szel�d �s �des lesz az �let�nk, mint a cir�gat�s. �n hiszek ebben... (Zsebkend�j�vel let�rli nagyb�tyja k�nnyeit) Szeg�ny, szeg�ny V�nya b�csi, s�rsz... (K�nnyezik) Nem ismerted az �r�met vil�g�letedben, de v�rj�l, V�nya b�csi, v�rj... Megpihen�nk... (Meg�leli) Megpihen�nk!

Kerepel az �jjeli�r. Tyelegin halkan j�tszik; Marija Vasziljevna jegyez valamit a f�zet sz�l�re; Marina k�ti a harisny�t

Megpihen�nk!

A f�gg�ny lassan leg�rd�l

(1897)


* A kedvemre, amennyire csak kell.