A v�r�s postakocsi

 

A m�zsa csak a szerelemnek
T�nt�vel j�tt meg. S mostan �m
Kis�rlet ez: ha megegyeznek
Dalomban �rz�s, eszme, r�m.
Szabad a k�lt�, nincs keserve,
S a kis l�bat meg�nekelve,
Gyarl� vers�ben a szesz�ly
Itt-ott mag�r�l is besz�l,
S b�r m�g bor�snak l�tszik a szem,
De k�nny�t r�g els�rta m�r.
ANY�GIN


Lev�l Kiss J�zsefhez

Kedves szerkeszt� �r,

 

�n azt k�rdezi t�lem, mi lesz reg�nyem t�m�ja, amelyet A H�tnek �rok? Minden, ami nekem kedves, �s minden, amit eddig meg nem �rtam, mert nem �rhattam; dolgok, amelyek �vtizedek �ta �lnek bennem, de �rni r�luk a k�r�lm�nyek, eleven emberek s m�g nyitott sebek miatt nem volt illend�; gondolatok, amelyek egy f�lig-meddig remet�sked� f�rfi�nak �ji mag�ny�ban teremnek, mid�n hajnalban a k�v�h�zban m�r takar�tani kezdenek; l�tom�sok, amelyek utc�n, b�lban, sz�nh�zban t�rt�nnek, mid�n az oszlop mellett �llunk f�lig elrejtve; emberi arcok, alakok �s hangok, amelyek mellett�nk elsuhannak, ismer�s�k, ismeretlenek; ostob�k �s okosak tal�lk�ja, tolvajok �s hamisp�nzver�k gy�lekezete, a becs�letes ember, mint feh�r holl�, ellenben t�bb �kszerrel �s erk�lccsel kalm�rkod� �r �s h�lgy; a pesti v�s�r, amint valaki az ablakon �t n�zi a dolgokat. Az urak �s h�lgyek ruha n�lk�l k�zlekednek, a s�nta �rd�g ben�z a h�ztet�k�n, a halottak igen j�l tett�k, hogy elsz�ktek a v�rosb�l. Tal�n egy beteg lelk� embernek a vallom�sai lesznek a k�vetkez� sorok, vagy egy elm�lt f�rfi��, aki r�gim�di frakkban �s hossz� mell�nyben �rkezett meg Pestre a postakocsival, s a Griffben m�r nem kapott sz�ll�st. Egy elhagyott h�zban k�zben �ji dalt j�tszik valaki a gordonk�n, s csillagsug�ron m�rciusi estben magasan ki�ltanak a vadludak. Sz�vf�j�sok �s gyilkos keser�s�gek; apr� �r�m�k �s cinikusan felfogott nagy b�natok, s�hajt�sok; erdei s�t�k; sz�n�szn�k, igazi �s �lkurtiz�nok, csal�dany�k �s iskol�s l�nyok; z�ll�tt f�rfiak �s eladott n�k; gyermekek, akik a k�v�h�zban n�nek fel; halkan elmondott szavak, elfelejtettnek v�lt eml�kek, szenved�sek, amelyeken ma mosolygunk; val�ra v�lt �lmok �rt�ktelens�ge s olyan rem�nyek, amelyek m�r nincsenek; kor�n j�tt �sz hajak �s f�lriad�sok az �gyban, a s�t�t szob�ban; enyhe �ngyilkoss�gi tervek; s�t�t gondolatok a gyilkoss�gr�l, a rabl�sr�l, a bossz��ll�sr�l; a hal�lnak v�r�sa �s �hajt�sa, mire f�lkel a nap �s a l�mp�sok �bred�se est�nkint, amint a sz�nh�zba l�p� n�k feh�r nyak�n �s f�nyes cip�sark�n megt�rnek a villamos sugarak; k�rtya- �s l�versenyj�t�k, szerencse �s szerencs�tlens�g; k�jv�gy� �regemberek �s f�rd�z� Zsuzsann�k; igaz szerelmek… azazhogy tal�n ez m�gsem lesz a k�nyvecsk�ben, mert a t�rt�net abban a nagyv�rosban j�tsz�dik, ahol szeretni �s dalolni csup�n az alantas n�poszt�lyban szok�s. A szerelem, amelyr�l egykor Petrarca zengett, v�rosunkban nem szok�sos. A kis garnisz�llod�k, kapu alatti szob�k �s tal�lk�sh�zak k�r�lbel�l lebonyol�tj�k a szerelmi forgalmat a v�rosban, azonk�v�l meglepet�snek sz�m�t minden egy�b szerelmi jelens�g. „Csod�lom, hogy n�s�lhetnek meg a f�rfiak, mikor �n vagyok az egyetlen tisztess�ges n� Budapesten” – mondotta egyszer �jszakai kihallgat�son egy m�g el�g csinos �s k�v�natos, de a szerelemt�l visszavonult asszonys�g, akinek �ppen az volt a mesters�ge, hogy szerelmet vessen �s arasson. Budapesten �gy n�zett v�gig, mint a birtok�n, �s St. Hermandadon k�v�l a t�bbi szenteket t�r�lte a kalend�riumb�l. „Saj�ts�gos, hogy a n�k m�g mindig tal�lnak alkalmatos f�rfiakra, akiket �nzetlen�l kit�ntetnek szerelm�kkel!” – mondta ugyanaz az asszonys�g, mid�n kar�csonykor igazi szerelemr�l is hallott a v�rosban. Val�, hogy Bud�n tal�lkozhatni lef�gg�nyz�tt ablak� b�rkocsikkal, n�k m�rget isznak, f�rfiak a Dun�ba ugranak, de vajon csakugyan szerelemb�l t�rt�nik mindez?

Kedves szerkeszt� �r, nagyon k�sz�n�m, hogy f�lhatalmaz�st adott, kedvemre val� reg�nyt �rjak A H�tnek. Eddigi �r�i p�lyafut�som alatt kiad�im k�zvetlen�l vagy k�zvetve mindig tud�s�tottak a maguk vagy k�z�ns�g�k gusztus�r�l, szerett�k, ha a n�k �larcban j�rtak �s a f�rfiak frakkban, �hajtott�k, hogy bizonyos m�rt�kben respekt�ljam a v�rosi �s falusi k�z�ns�get, csupa becs�letes megtal�l�t kutassak f�l reg�nyh�snek, �s k�z�pkori lakat n�lk�l pomp�z� reg�nyh�sn�ket, akik�rt nemcsak az �r�, de az olvas� is t�zbe tehesse a kez�t. Lehets�ges, hogy ez volna az irodalom c�lja! M�g egyszer k�sz�netet mondok szerkeszt� �rnak, hogy reg�nyh�seim �s h�sn�im megv�laszt�s�hoz szabads�got adott, �s a t�rt�n�sben sem k�v�nja azt a bizonyos val�sz�n�s�get, amelyre az �r�k a k�z�ns�get szoktatt�k. Lehets�ges, hogy gyermekes haragom, amellyel most a j�t�kszer�l el�vett b�bukat sorban bontogatom, a reg�ny meg�r�sakor enyh�l, c�ltalannak �s k�nyelmetlennek l�tok majd bizonyos dolgokat meg�rni, amelyekr�l mindenki tud, de r�la senki sem besz�l. �s tal�n nem is nagyon �rdemesek arra a pesti n�k �s f�rfiak, hogy az ember haragba essen vel�k. Pesti reg�ny! Mit lehet �rni Pestr�l? Ordin�r� passzi�, mint az �llatk�nz�s. De megpr�b�ljuk. A mag�nyban, amelyet a reg�ny�r�shoz v�lasztottam, tal�n �rdekesebbnek l�tom az embereket, mint akkor, mid�n k�z�tt�k �ltem. Most mindenesetre jegyet v�ltok a postakocsira, �s Budapestre utazom. A v�rosban, mert minden embert ismerek, tal�lok kv�rt�lyt, hol nem lopj�k el mes�l�kedvemet.

K�rem, fogadja h�dolatomat nagylelk�s�g��rt!

 

Tisztel�je �s h�ve

Kr�dy Gyula

 

Budapesten, 1913 v�zkereszt napj�n


1. Fejezet
 Tavaszi vas�rnap Bud�n

Vir�gvas�rnap t�j�n a Pattanty�s utc�ban k�t �j lak� t�nedezett fel, k�t n�, vid�ki sz�n�szn�k, amint Pesten megtelepedtek, mert a vid�kre nem h�vta �ket szerz�d�s.

A Pattanty�s utca a r�gi Pestb�l maradt a Belv�ros k�zep�n, mintha a t�t�k elt�vesztett�k volna az ir�nyt: az utc�t, amely n�gy h�zb�l �llott, nem bontott�k le. R�gi pesti polg�rh�zak voltak itt �sszeszorulva, sz�k, m�ly udvarok, amelyek estalkonykor f�lelmetesen elny�ltak a messzis�gbe. L�thatatlan vizek folydog�ltak a kikoptatott k�veken, �s az oroszl�nfej� es�csatorna m�r f�l sz�zad el�tt besz�ntette a szolg�latot. A b�bos k�vezet a kapu alatt rejtelmesen d�ng�tt, mintha tem�rdek f�ld alatti lak� tany�zna odalent, a l�pcs� kanyarogva mer�szkedett a magosba, holott �gy ingadozott, mintha legink�bb leszakadni szeretne. Sz�val v�n, �cska h�zak voltak, a keskeny ablakok m�g�tt bizonyosan �reg emberek laknak, zen�l��ra j�tszik, �s a n�k mellbetegek a falpen�szt�l. V�zvezet�k sincs m�g minden lak�sban, �s a h�zmesterre ki�ltozni kell, hogy meggy�jtsa este a g�zt a l�pcs�n. Az ajt�k, ablakok szeretnek s�rdog�lni, ha sz�l van odak�nn. Lehets�ges, hogy valakit meggyilkoltak a h�zban, s a holttestet befalazt�k. A r�gi Pesten s�r�n el�fordult ilyesmi. Vajon melyik lak�sban hallgat�zik a megfojtott r�c kupec?

A sz�n�szn�k a 3-as sz�m� h�zban, az els� emeleten helyezkedtek el, miut�n m�sodik emelet nem volt. Egy udvari �s egy utcai szob�juk volt, k�zben kis konyha, kopors� nagys�g� kamra, ahov� felzsinegelheti mag�t a lak�, takar�t�n�t tartottak, aki m�r kora d�lut�n elment, a h�zban senkivel sem ismerkedtek meg, vend�get nem fogadtak, �s csak igen ritk�n hagyt�k el lak�sukat.

Horv�th Kl�ra dr�mai, F�tyol Szilvia operettsz�n�szn� volt. M�r meglehet�s sikereik voltak Kaposv�rott �s Mak�n. Horv�th kisasszony a Monna Vann�ban felt�nt, Szilvia A bolondban �s a J�nos vit�zben. A direktor azonban nem �j�totta meg szerz�d�s�ket, mert Szilvia kisasszony botr�nyosan sz�p �s kedves teremt�s volt, de azonk�v�l semmi egy�b. Horv�th Kl�ra sz�p se volt, kedves se volt, csup�n t�ls�gosan b�szke volt arra, hogy nagyatyja valamely magas rangot viselt a miniszt�riumban. Ugyancsak hozz�f�rhetetlennek bizonyult. A k�t n� �vek �ta egy�tt lakott, m�r sz�nh�zi n�vend�k korukban vigy�ztak egym�sra, s az�ta sem v�ltak el. A sz�n�szek term�szetellenes szerelemmel v�dolt�k meg �ket, F�tyol kisasszony tal�n ez�rt nem tudott jutni soha egy igazi becs�letes vid�ki tapshoz – a rossz h�rneve miatt, b�r olyan selyemnadr�gocsk�ja �s finom harisny�ja volt, mint senkinek a t�rsulatn�l. A cip�j�t sohasem viselte tov�bb egy h�tn�l. Akkor visszak�ldte a pesti suszternak. A cip�t m�r v�rta egy �reg�r, aki bus�s haszonnal vette �t a susztert�l a viseltes cip�t. Mert az lehets�ges, hogy Szilvia kisasszony m�l�z�, olykor k�nnyes tekintet� szeme, furcsa kis orra, amely mindj�rt r�zsasz�n� lett, ha nevetett vagy s�rt, kis f�le �s j� szag� barna haja nem tetszik mindenkinek, de m�r a l�ba ellen igaz�n nem lehetett kifog�st emelni. Az olyan volt, amilyennek a n�i l�bat elk�pzelik a hozz��rt� �regurak vagy a t�bbi rajong�k, akik �r�kig szoktak menni egy j� cip� ut�n az utc�n, �s vad szeretkez�ssel �lelgetik meg a sz�lloda folyos�j�n �jszaka a form�sabb n�i l�bbeliket.

Szilvia kisasszonynak tal�n a legszebb l�ba volt akkoriban Magyarorsz�gon, csak m�g kevesen tudt�k. (A suszter �s a rejt�lyes �reg�r nem sz�m�tott.) Kl�ra hat�rozott f�lt�kenys�ggel n�zett a f�rfiak szem�be, akik h�be-korba k�vett�k �ket esti s�t�lgat�sukban a budai Duna-parton.

Kl�ra sz�rke szem�, v�r�sesbarna haj�, �lmodoz� j�r�s� h�lgy volt, aki mindig bizonyos s�rt�d�tts�ggel n�zett a vil�gba, mint akit megb�ntottak, vagy megb�ntani sz�nd�koznak. A h�sos orra �s �lla, a haj�nak saj�ts�gos g�nd�r�d�se a nyak�n s a f�le mellett, ahol a v�r�sbarna haja n�ha olyan f�tyolszer� alakulatokat �lt, mintha a test egy�b r�szein mutatkoz� hajakat m�soln�, �lmodoz�, ring� cs�p�je, feh�r �s k�k cs�kos puha kend�je, amelyben est�nkint a f�szereshez szokott szaladni, duzzad� keble �s nyaka, amely k�nnyed r�ncot vetett a sz�k bl�zban: zsid� n�h�z hasonl�totta. Ha megfeledkezett mag�r�l, orrhangon besz�lt, a sz�j�t nagyon kinyitotta, az ajk�t nedves�tette, �s a sz�ke szempill�j�val hunyor�tott. A szemh�ja olykor v�r�s volt az �jszakai s�r�st�l, a z�logc�dul�kat olyan nagyszer� rendben tartotta, hogy mindig tudta, melyik �rett meg az elad�sra.

A Duna-parti s�t�kon, Bud�n, a nagy plat�nok alatt er�sen Szilvia karj�ba kapaszkodott, �s g�nyos megjegyz�seket mondott a budai gavall�rokra. A monoklis, kopasz fej� embereket k�r�r�mmel szidalmazta, a ki�lt nadr�g� hivatalnokokon sajn�lkozott, a tiszteken pl�ne nagyokat nevetett.

– Csak egyszer �letemben l�tn�k egy finom fej� embert, aki nem a fodr�sz keze �s a betanult sz�nh�zi fog�sok r�v�n �rdekes, hanem a term�szett�l val�j�ban finomnak, nemesnek, exquisite-nek sz�letett! Egy k�z�pkori urat vagy egy r�gi m�v�szt szeretn�k ismerni. Egy firenzei nemest, aki �gy gondolkozik �s �rez, mint Dante. Vagy egy h�rlap�r�t, aki olyan �riember legyen, mint a velencei doge. Ilyen embernek szeretn�m magam odaadni. Ut�v�gre huszonn�gy esztend�s vagyok. Itt az ideje, hogy megkezdjem a szerelmi �letet – mondta igen komolyan Horv�th kisasszony, �s azt se b�nta, ha a f�lhom�lyban a padokon �ld�g�l� budaiak meghallott�k k�v�ns�g�t.

Szenved�lyesen k�r�ln�zett hamusz�rke szem�vel, vajon nem alkalmatlankodnak-e f�l�sleges gavall�rok Szilvia cip�je k�r�l, azt�n bizonyos m�ltatlankod�ssal folytatta sokszor elmondott n�t�it:

– Orosz di�kkisasszonynak kellett volna lennem. Eh, hogy K�b�ny�n sz�lettem !… Abban az orsz�gban m�g vannak f�rfiak. Gorkijnak lehettem volna a szeret�je, vagy egy nihilist�nak! Istenem, milyen eg�sz, t�k�letes emberek �lnek Oroszorsz�gban! M�g a r�gi reg�nyalakok is; a Turgenyev k�nyveib�l vagy Oblomov, mind �rdemesek arra, hogy egy n� bel�j�k szeressen. A furcsa, �lmodoz� �let�k, v�gtelen, havas mez�s�geik, vas�tjaik, amelyek meg�ll�s n�lk�l mennek �t akkora ter�leten, mint Magyarorsz�g, a trojk�k, a hagymafej� templomok… Istenem, ebben az orsz�gban m�r r�ges-r�gen megkezdtem volna szerelmi �letemet. M�r orvosi szempontb�l sem helyes, hogy egy huszonn�gy �ves, eg�szs�ges n� �rintetlen�l j�rjon. Mire val� a v�rosban az a sok f�rfi! Istenem, csak tudn�k k�z�tt�k v�lasztani!

Egy tenisznadr�gos �s s�rga cip�s gavall�r meglehet�s k�zels�gben ballagott el a k�t sz�n�szn� mellett. Horv�th kisasszony hideg megvet�ssel m�rte v�gig a gavall�rt.

– Pesti boltosleg�ny – mormogta. – Budai asszonyk�k ut�n szagl�sz�dik. Pedig alig l�tni valamireval� n�t a korz�n.

Horv�th kisasszonynak ebben igaza volt.

H�sv�t el�tt a budaiak m�g nemigen hagyj�k el h�zaikat. Ki tudja, milyen lesz a tavaszi divat, �s a t�li holmik m�r megkopottak. Egy-egy tan�rn� siet v�gig r�vid szokny�j�ban s sz�tvetett l�bfejjel a korz�n, a t�li kalapok meg�zottan, mintha sokat szenvedtek volna, szinte elkeseredve vonulnak tova. A cip�ket megkoptatta a h�l�, csup�n azok a budaiak hoznak magukkal n�mi frissess�get, eleganci�t, utcai vid�ms�got, akik napk�zben Pestre j�rnak hivatalba vagy �zletbe. A kalaposkisasszonyok egy �j mosolyt tanultak, a propelleren megpr�b�lj�k, k�s�bb a korz�n – egy finom, pesti asszonyka arc�n l�tt�k ma, amint az �zlet el�tt elhaladt. Tan�rok mennek k�nyvekkel, �s a sz�lloda k�r�l titokteljesen �l a padon egy fekete sapk�s, fekete f�tyolos d�ma, l�tsz�lag a Dun�t n�zi, de titkon nagyon v�r.

A k�t sz�n�szn� gyakran megleste a Pestr�l Bud�ra sz�k� szerelmesp�rokat, a kocsik�z�sukat, elt�n�s�ket a sz�llod�ban, majd t�voz�sukat. A h�lgy az omnibuszra �lt a h�df�n�l, �s m�g a h�don �td�c�g�tt a t�rsaskocsi, sz�rakozottan, kiss� meglepetten n�zett a h�dra, az emberekre. Mintha egyszerre minden nagyon furcsa volna. A fekete f�st�t ont� haj�k�m�nyek, a h�dnak emelked�, majd al�hajl� l�ncai, a nagy Duna, amely a messzis�gben elkanyarodik, �s a b�cskai gabonahaj�kon sz�rad� n�i feh�rnem�k. Mintha azel�tt ez nem lett volna! De a pesti oldalon m�r felejtett mindent, a f�tyol�t megigaz�totta, ajk�n friss mosoly, szem�ben �de tavasz…

A f�rfi� a villamosra f�lsz�llott, �letunt hangon szakaszjegyet k�rt, mire a kalauz f�lvil�gos�totta, hogy az nem j�, mert csak a h�df�ig �rv�nyes. „Egye meg a fene magukat!”, mondja a f�rfi�, lesz�ll, hogy konflisba �lj�n. A konflis d�c�g, a vak l� minden automobilnak neki szeretne menni, a gyepl�sz�r olyan egyhang�an r�ngat�zik, mint a falusi temet�ben reszket a ny�rfa, a f�rfi� kif�jja az orr�t, megt�rli a szem�t, a kez�t n�zi, szagolja, v�g�l cigarett�ra vagy szivarra gy�jt, �s l�tsz�lag megfeledkezve az elm�lt esem�nyr�l, k�z�mb�sen d�l h�tra a kocsiban. Val�ban csak akkor csod�lkozna, ha a pesti h�df�n�l �jra l�tn� a h�lgy�t v�letlen�l, amint ruganyos, h�d�t� l�ptekkel siet tova. A sarkon ibolyacsokrot vesz, �s egy gyermekkelengy�s bolt kirakata el�tt szak�rtelemmel fut v�gig tekintete a holmikon.

– Istenem – mondta Horv�th kisasszony ilyenkor meglehet�sen hangosan a h�lgy h�ta m�g�tt. – Lemosta a bajuszpedr�t mag�r�l?

A k�t sz�n�szn�nek r�vid id�n bel�l f�lelmetes h�re kerekedett a budai korz�n. A gavall�rok, akik a miniszt�riumb�l vagy egy�b hivatalokb�l j�vet kereszt�ny urakhoz m�lt� biztons�ggal szeml�l�dnek a tavaszi Duna-parton, b�r otthonuk m�r nincsen messzire, hol egy �lvv�gy� �s el�gedetlen, �tkoz�d� vagy alattomosan gy�l�lk�d�, s�r�-r�v� vagy mindennap elsz�nt l�p�sre k�sz�l� hivatalnok asszonys�g k�r�r�mmel vagy elfojtott d�hvel hazav�rja �ket – sohasem mentek el fitym�l� sz�, vagy g�nyos tekintet n�lk�l a k�t kisasszony mellett, kiket m�r mindenki ismert Bud�n henceg� modorukr�l, megk�zel�thetetlens�g�kr�l �s g�nyol�d�, len�z� magaviselet�kr�l.

�reg oszt�lytan�csosok �rdekl�dtek, vajon nem hallhatn�nak-e a szemtelen besz�d� le�nyokr�l kell� h�reket. A k�t le�ny a legpimaszabb budai gavall�r, a sim�ra borotv�lt arc� M�kosi fogalmaz� udvarl�s�t is visszautas�totta. Horv�th kisasszony arcul�t�st �g�rt M�kosinak, mire a fogalmaz� a rend�rs�ggel fenyeget�z�tt.

– Intek a rend�rnek, s bevitetem magukat – mondta M�kosi, a legels� donjuan ez id� t�jt, a hidakon t�l.

Horv�th kisasszony elk�pedt, a hidegv�re mintha cserbenhagyta volna, M�kosi m�r bar�ts�gos mosolyt �lt�tt, mire Szilvia kisasszony halkan megsz�lalt (mert hisz � nemigen szokott r�szt venni a gerillaharcokban):

– Levelet �runk A Napnak!

Bizony�ra t�bben eml�keznek a budai korz� l�togat�i k�z�l a nyurga, k�k szem�, elsz�nt arc� �s csinos ifj� h�rlap�r�ra, aki m�snap megjelent a korz�n, �s messzir�l k�s�rte a h�lgyeket �tjukban. M�kosi a budai n�k k�relm�re ism�t elfoglalta �llom�s�t, hogy a nem ideval� n�ket kipuszt�tsa Bud�r�l, mid�n is Horv�th kisasszony val�j�ban arcul �t�tte az okvetetlenked� gavall�rt, rend�r j�tt el�, a h�rlap�r� buzg�n jegyzett, a csendes budai utc�kon est�re elkapkodt�k A Napot, �s a korz� h�lgyei, akik sokat szenvedtek a sz�n�szn�k �zl�ses kalapk�i, egyszer� toalettjei �s finom sz�ps�ge miatt, M�kosi fogalmaz�t igen melegen kit�ntett�k. A f�rfias arc� oszt�lytan�csosn� uzsonn�t rendezett, a k�m�nysepr��kn�l vacsora volt, mid�n is a fess k�m�nysepr�n� (t�bb h�znak �rn�je) csaknem nyilv�nosan fogadalmat tett, hogy rendezni fogja M�kosi ad�ss�gait, a katolikus egyletben est�ly volt, ahol a budai kisasszonyok nev�k al��r�s�val ell�tott legyez�vel kedveskedtek a fogalmaz�nak, �s a h�st minden oldalr�l �nnepelt�k, mert a szemtelen pesti zsid�le�nyokat kipuszt�totta Bud�r�l.

A k�t kis fecske val�ban elmaradt a Gell�rthegy al�l, a Duna-partr�l. T�bb� senki sem leste meg a kalandj�r� n�ket, �s cs�folkod� megjegyz�st sem tett senki este a f�lhom�lyban, mid�n a padokon szomjas, elhagyatott n�k csillog� szemmel lest�k a gavall�rokat, �s a l�bak hatalmasan dolgoztak a Kioszk asztalk�i alatt. Minden visszaz�kkent a r�gi mederbe. Horv�th kisasszony miatt mindenki felvehette tenisznadr�gj�t, �s a gavall�rok tov�bb is udvarolhatnak a tavasza m�lt k�m�nysepr�n�nek egy-egy vacsor��rt. A plat�nok f�ls�hajtanak, a haj�k t�lk�lnek, a nap lebukik a hegyek m�g�tt, a r�gi h�zak tetej�n a macsk�k kerget�znek, �s a polg�rn� nyugodtan �lmodozhat M�kosi s�rga cip�j�r�l, s a kis kertekben a kisasszonyok csendben v�rhatj�k est�nkint udvarl�jukat: nem csend�l f�l gunyoros, �les kacag�sa a pesti zsid�le�nynak.

Kl�ra �s Szilvia a Pattanty�s utc�b�l t�bb� nem mer�szkedtek �t Bud�ra, ahol legkedvesebb est�iket t�lt�tt�k. Kl�ra papirosb�l k�l�nb�z� form�kat v�gott ki. F�rfiakat �s n�ket. Sz�nes ceruz�val bajuszt �s szak�llt rajzolt, a n�knek nagy szemeket �s nyitott sz�jakat. A vacsor�z�asztalon fel�ll�totta a figur�kat, s elj�tszotta a budai korz�t. R�szeg ember d�l�ng�z�tt, szerelemre v�gy� id�s h�lgy s�nt�tott, kis kuty�k szaladtak, �s a nagy has� tan�csos f�lemelt bottal ment a t�megben. Kl�ra komolyan, bizonyos bossz��rzettel gondolt mindig Bud�ra, a furcsa h�zakra, amelyekb�l furcsa embereket l�tott kil�pni, a hivatalnokokra (ki�lt ruh�ikban) s a szeg�ny tisztekre, kik c�ltalanul cs�rgetik kardjukat a vadgesztenyef�k alatt.

– Hat�rozottan okosabb, hogy abb�l a korompen�sz szag� v�rosr�szb�l elker�lt�nk, sohasem lett volna bel�l�nk semmi. Krecs�nyi �gysem szokott s�t�lni a korz�n – mondja vigasztal�an Szilvi�nak, ki vid�ki le�ny m�dj�ra szeretett taktusra l�pni a messzir�l hangz� katonamuzsik�val, s elandalodott a Dun�ban ragyog� csillagokon; n�ha M�ty�s kir�lyra gondolt, aki bizonyosan erre j�rt, s lehets�ges, hogy f�nn a v�rban, a zegzugos utc�kban a b�styafalb�l �jf�lkor kil�p egy aranysisakos, k�z�pkori kir�ly.

H�zb�rfizet�s ideje k�zelgett, Kl�ra aggodalmaskodva sz�ml�lta a napokat.

– J� lenne, ha �rn�l a n�ninek – mondta egy este Szilvi�nak

– Mit csin�lunk vele Pesten, hisz most nem vagyunk t�rsulatn�l? – felelt Szilvia. – A n�ni nem �d a mi sz�p szem�nk�rt semmit, ha nincs mellett�nk Dancsfalvi vagy K�rt�s.

A n�ni egy Dr�va menti horv�t asszonys�g volt, aki kor�n �zvegys�gre jutott, �s odahaza csizm�ban �s bekecsben j�rt. F�tyol Szilvia unokah�ga volt, s a falusi asszonys�g rajongott a sz�n�szet�rt. Mondj�k, hogy otthon leny�zta a munk�sai b�r�t, �s t�lt�tt fegyverrel j�rt az erd�ben, ahol minden falev�lre vigy�zott, de a sz�n�szet�rt szeretett �ldozni. Ez pedig ilyenform�n t�rt�nt: Szilvia vid�ki sz�n�szn� kor�ban megk�rte az igazgat�t, hogy ezt vagy amazt, ki�ll�t�sos sz�ndarabot j�tszasson a j�v� h�ten. A f�rfi sz�n�szek s�rga csizm�ban, ment�ben, tollforg�s s�vegben, z�rg� karddal l�ptek a sz�npadra, a n�k csupa nagyasszonyok, g�r�gt�zet f�jtak, jambusban besz�ltek, �s t�n a s�g� is sarkanty�s csizm�ban �lt h�zik�j�ban.

A n�nit a Dr�va mell�l megh�vta Szilvia e k�l�n�s est�kre, s �zvegy Urbanovicsn� f�lrakta vastag aranyl�ncait, hatalmas �kk�veit, neh�z selyemruh�ba �lt�z�tt, vastag bugyell�rist tett a kebl�be, �s elment mulatni Magyarorsz�gra.

A koromfekete haj�, l�ngol� szem�, pirosra festett arc� d�lszl�v �zvegyasszony a sz�nt�rsulat �ltal�nos v�rakoz�sa k�zepette �rkezett meg, a ki�hezett f�rfi sz�n�szek megborotv�lkoztak, s az igazgat� is eladta a maga p�holy�t. Az el�ad�s ut�n vacsora volt a vend�gfogad�ban, amikor is a sz�ml�t �zvegy Urbanovicsn� fizette, �s a cig�nnyal mindenf�le n�t�kat muzsik�ltatott mag�nak. A vacsora folyam�n rendesen beleszeretett valamelyik sz�n�szbe, azt maga mell� parancsolta, etette, itatta, gyakran m�g p�nzzel is megjutalmazta. N�ha k�t, m�skor h�rom napig is eltartott a fekete, farkasfog� asszonys�g szerelme, a vend�gfogad�ban a t�rsulat a horv�t asszony kont�j�ra evett-ivott, �s Szilvia csinos �sszeghez jutott a d�rid�k folyam�n, mert igen szerette �rtatlans�g��rt. A Dr�v�n t�li n�st�ny farkas egy-k�t darab �kszert eml�kbe hagyva, megnyugodva �s halov�ny arccal hagyta el a v�rost, hogy tov�bb �rk�dj�k erdeiben a lehullott fagallyakra.

– Majd elmulattatjuk mi Pesten is, csak b�zd r�m – mondta Kl�ra. – A v�nasszonyt megt�ncoltatjuk, �s elvessz�k a p�nz�t.

Szilvia teh�t le�lt, meg�rta a levelet, �s harmadnapra csakugyan meg�rkezett �zvegy Urbanovicsn�. Akkorra ker�kk�t� l�ncok voltak rajta elhelyezve, mintha legal�bb egy h�napig akarna mulatni Magyarorsz�gon. A Feh�r haj�ban sz�llott meg, mert ott f�ldije volt a fogad�s, �s hord�rral vezettette mag�t a Pattanty�s utc�ba. Haragosan, szinte �klel� hangon ki�ltott unokah�g�ra:

– No hiszen, ocsm�ny v�rosba csaltatok engem! Valamireval� f�rfiembert nem l�ttam az utc�n, annyi itt a ny�zott k�p� kom�di�s, mint a pelyva. A n�k a derekukon viselik a kebl�ket, a h�tuk meg lapos, mint a deszka.

A hatalmas asszonys�g feh�r utaz�k�peny�ben olyan neh�z, d�ng� l�ptekkel j�rt a kis lak�sban, mintha sz�jjeltaposni k�v�nn� eg�sz Budapestet.

Kl�ra tudott a nyelv�n a vad �zvegynek.

– Bizony, Zr�nyi Mikl�s nehezen tal�lna itt neki val� hadakat.

– Zr�ni! – felelt megvet�ssel az asszonys�g. – Egy Zr�ni volt a vil�gon. Az a K�rt�s nev� sz�n�sz Kaposv�rott. Mid�n azt ki�ltotta: J�zus! J�zus! – meg�llott a sz�vem ver�se. Vajon hov� lett az a fi�?

Szilvia �l�nken f�lemelkedett.

– Itt van Pesten. A m�ltkor tal�lkoztam vele az utc�n.

– Ez nagyon der�k dolog – felelt a n�ni megel�gedetten, �s levetette a kab�tj�t.

K�r�ln�zett a kis lak�sban.

– Szeg�nyesen laktok, �gy l�tszik, m�g mindig nem adt�tok el magatokat az �rd�gnek. De nem is ismerlek t�bb� benneteket, ha rossz h�reteket hallom. Hab�r �nhozz�m az erd�be csak minden harmadik nap j�n a posta. Hadd l�ssalak, Szilvia.

A le�nyt mag�hoz vonta, �s az ablakn�l t�zetesen megvizsg�lta a szem�t, a sz�j�t megszagolta, der�kon tapintotta, a ruh�iban kotor�szott, v�g�l bar�ts�gosan a h�t�ra �t�tt.

– Rendben vagy. Egyszer majd elhozom neked a vad f�ldesurat a Dr�va mell�l. �tezer hold erdeje van, �s k�tkerek� szeker�n nyargal�sz a hegyek k�z�tt, mint a bolond. Olyan er�s, mint a medve, �s gyalog kergeti a vadkant a rengetegben. Nem f�l a farkast�l sem, csak az asszonyokt�l. De az arck�pedet, azt a r�vidnadr�gosat a sz�ve f�l�tt hordja.

– Mikor hozza el a n�ni a vad f�ldesurat? – k�rdezte Szilvia.

– V�rj. Most m�g az �n bar�tom Gy�rgy �r, nem lehetek magamban azon a vad vid�ken. Telefonunk van – nagyszer� tal�lm�ny! –, est�nkint besz�lget�nk egym�ssal a Dr�v�n �t. Ha, te v�r�s! Gyere ide. Nem hiszek a v�r�seknek!

Horv�th kisasszony bizonyos huzakod�ssal vetette al� mag�t a vizsg�latnak.

– Aha ! – ki�ltotta gyanakodva Urbanovicsn�. – N�zz a szemembe!

Azt�n Kl�r�val is v�gzett, s elkomolyodva cs�v�lta meg a fej�t.

– �rett vagy, le�nyom, nem merlek m�r visszatartani. Menj f�rjhez, vagy keress valamely j�raval� szeret�t.

– Csak tal�ln�k. Nincs kedvemre val� f�rfi.

– Ez m�r igaz. A n�k mind szebbek lettek, a f�rfiak megcs�nyultak, elferd�ltek, elsatnyultak. Az �n nagyap�m m�g akkora volt, mint egy sz�lfa. Az ap�m, igaz, z�m�k volt, de olyan sz�les v�ll�, mint a hegy h�ta. Manaps�g szem�veget hordanak a f�rfiak, leny�zz�k az arcukat, hajukat megny�rj�k, pedig van szebb a vil�gon, mint egy bozontos, szak�llas, kem�ny f�rfifej? Ha �n �llam voln�k, egy esztend�ben a gyerekeket mind elk�lden�m az erd�kbe, a vadonba, a hegyek k�z�. Hadd n�j�n fel ott egy nemzed�kre val� friss, er�s, b�tor f�rfi. A gyerek birk�zzon a fiatal farkassal, �s m�sszon fel a f�ra a sasf�szekhez. Sajnos, �n m�r �tven�ves vagyok, nem lesz gyerekem. De ha volna, mindennap megf�r�szten�m a befagyott Dr�v�ban.

Kl�ra az �js�g sz�nh�zi hirdet�sei k�z�tt b�ng�szett. Ismerte Urbanovicsn� elveit.

Szilvia elgondolkozva d�lt a kanap�ra, s mert �nekesn� volt, n�ha bolond gondolatai is t�madtak.

– Mondja, n�ni, mi�rt nem szeretn�, ha egyszer szerelmes lenn�k? – k�rdezte �lmodoz� hangon. – Mag�nak szabad, nek�nk nem?

A horv�t asszony v�rv�r�s lett.

– Mondtam, �n m�r �tven�ves vagyok, nekem minden szabad. Erd�im, legel�im, �kszereim vannak, nekem nem parancsol senki a vil�gon. De mi vagy te? Koldus le�ny. Semmid sincs. Azt hiszed, hogy hangod van? Vagy j� sz�n�szn� vagy? �rd�gbe! �rtatlan, fiatal, sz�p n� vagy, ennyi minden vagyonod. S ha egyszer elm�lt �rtatlans�god, b�ghetsz ott, ahol senki sem l�t. Nem kellesz t�bb� a f�rfiaknak, vagy ha kellesz is, m�sk�ppen kellesz, mint mostans�g. Az a kis l�thatatlan vonal, amely elv�laszt t�lem meg a t�bbi asszonyokt�l, esetleg kincs lehet a birtokodban. Esetleg annyit sem �r, mint egy eldobott cigarettapapiros. De mindenesetre j� megtartani, mert a f�rfiak nagyon k�nyesek az ilyen dolgokban!

Kl�ra, hogy meg�ll�tsa a sz�zuhatagot, hirtelen �tkarolta a n�ni hatalmas v�llait.

– Megtal�ltam. K�rt�s M�ty�s a V�rosligetben j�tszik. Megh�vjuk vacsor�ra?

– Term�szetesen – felelt Urbanovicsn�, �s megint Szilvi�hoz fordult.

– Az any�d is bolond volt, az�rt kergette el az ap�d. Valami vid�ki k�rh�zban halt meg. Te nem tudod, mert m�r �n neveltettelek. Az ap�d korhely lett, v�ndormuzsikus lett, fekete p�paszemet hordott, �s �jjel zongor�zott, m�g megfagyott az �rokparton. Te ezt sem tudod, mert vigy�ztam r�, hogy ne tudjad. Bezzeg �n �rtatlans�gommal kedveskedtem az uramnak, �s h�s�ges voltam hozz�, am�g �lt. Az uramnak nem kellett sz�gyenkeznie miattam, pedig sz�p voltam, fiatal voltam. � pedig �reg volt. De beler�gtam a f�rfiakba, mint a vadon nevelt kanca az ordasba. Az asszonynak egyetlen fegyvere van: �rtatlans�ga �s h�s�ge. A t�bbi mind csak azut�n j�n. De eleget papoltam. Hol is van az a sz�n�szfi�?

Kl�ra az �js�got a n�ni el�be tartotta. Urbanovicsn� p�paszemet keresett el� a t�sk�j�b�l, gondosan felrakta, �s fejcs�v�lva, �rvendez� arccal olvasta, hogy K�rt�s M. �ppen a Szigetv�ri v�rtan�kban j�tszik est�re a V�rosligetben.

– Sz�p sz�nh�z az? – k�rdezte bizonyos sz�net m�lt�n.

– Gy�ny�r� – felelte Kl�ra.

– Akkor f�lveszem a selyemruh�mat. Vegyetek p�holyt, k�zel a sz�npadhoz. A hajfest�k meg�rtott a szememnek. Higany vagy mi a man� van a fest�kben. Gyeng�l a l�t�som. De csak nem j�hetek el� mint �sz haj� v�nasszony, ha m�r eddig kib�rtam?

Szilvia a kez�re hajtotta fej�t, �s gondolkozva n�zett maga el�.

– Te pedig ne duzzogj! Nem ismered a f�rfiakat, de nekem el�g r�szem volt benn�k. A f�rfi csak k�tf�le haszn�latra j�. Vagy f�rjhez menni hozz�, s h�s�ggel, szerelemmel, j�s�ggal, odaad�ssal mellette maradni a szeme lehunyt�ig, hogy m�g az utols� perc�ben se gondoljon egyebet, mint azt, hogy „�n dr�ga j� feles�gem!”; vagy pedig egy napra vagy egy �r�ra el�venni, azut�n kir�gni �s kiszell�ztetni a szob�t, s j�l megmosakodni. A f�rfiak hitv�nys�g�n�l csup�n a n�k aljass�ga nagyobb.

Egy csom� bank�t vett el� a t�rc�j�b�l, egyenkint megsimogatta a bank�kat, mint a v�s�ron a j�sz�gv�s�rl�sn�l, vajon nem hamis-e valamelyik, azt�n az asztalra olvasta a papirosp�nzt.

– Tudom, hogy sz�ks�gtek van r�. Ink�bb �n adom, mint valami cudar f�rfi �g�ri, s nem adja. Cser�ben semmi m�s nem kell �rte, mint az, hogy tisztess�gesen, �rtatlans�gban viselkedjetek. Est�re kocsival �rtetek j�v�k!

Kl�ra elrakta a bank�t a ruh�sszekr�nybe.

– No ugye, nem csal�dtunk a v�nasszonyban? – mondta d�dolgatva. – Istenem, be j� volna gazdagnak lenni, s utazni messzire, f�lkeresni az igazi f�rfit, a legszebbet, a legjobbat, a legokosabbat. Vagy tal�n ez sem kellene, csak finom volna, mint egy antik gy�r�, nemes, mint a Dante versei, �s b�tor, mint a toled�i penge. Egy k�z�pkori levent�t szeretn�k felt�masztani, egy fiatal p�p�t vagy csak egy b�bornokot, zsoldosvez�rt vagy rabl�lovagot, aki otthon a t�z mellett verseket olvasna nekem, �s k�zben h�s, piros bort iddog�lna aranykehelyb�l. Akinek nem volna soha egy nemtelen gondolata ir�nyomban, aki finom, aranygy�r�s feh�r ujjaival a hajamat simogatn�, a sz�val takar�kosan, szinte aj�nd�kozva b�nna, s ha csak ennyit mondana: „te v�r�s!”, �n m�r tudn�m, hogy mit gondol mag�ban. Istenem, megtal�lom valamikor azt a f�rfit, aki�rt �rdemes volna m�r elrothadni!?

Szilvia a zongor�hoz �lt.

– Az �n any�m bizony�ra megtal�lta, ha megcsalta ap�mat…

– Mi volt az ap�d?

– Azt hiszem, sz�nh�zi zen�sz – felelt Szilvia, s mindketten elhallgattak. Tal�n arra gondoltak, hogy mi szeretnival� is van egy sz�nh�zi zen�szen.

Szilvia a Rip van Winkle kering�j�t verte a zongor�n, hangj�t olykor kieresztette, majd hirtelen felugrott, �s �t�lelte bar�tn�j�t, aki bizonyos kis csipk�ket k�sz�tett el�.

– Kl�ra, �n rettent� szerencs�tlen vagyok! – ki�ltott f�l.

A dr�mai m�v�szn� nevetett.

– Majd ism�t elszerz�d�nk valahov�, azt�n minden rendben lesz.

– Nincs is ilyen k�t bolond le�ny, mint mi, a vil�gon. �n m�r sokszor szerettem �letemben, �s mindig hallgat�st parancsoltam a sz�vemnek.

– Istenem, ha csak egyszer tudn�k szeretni! – felelt Kl�ra vidor tekintettel. – B�nn�m is �n, hogy mit mond a v�n het�ra, Urbanovicsn�! Vagy mi lesz holnap, vagy holnaput�n!

– Te k�pzel�d� vagy. Te azt v�rod, hogy herceg Borghese p�pai kancell�r h�romsz�z esztend�s s�rboltj�t elhagyja, �s teljes orn�tusban kopogtasson az ajt�n.

– Vagy legal�bbis randev�t adjon abba a kis budai cukr�szd�ba, ahol a pesti rongy asszonyok a bakahadnaggyal vagy az �gyv�djel�lttel tal�lkozni szoktak. Oda �n csak egy val�s�gos b�bornok kedv��rt tenn�m be a l�bam.

– Te mindig nagyrav�gy� volt�l, Kl�ra. A sz�nh�zn�l eleget cs�foltak.

A v�r�s haj� szende f�ldobta a fej�t, mint egy paripa.

– Hogyne. Abba a h�tszents�ges kutya istennyil�ba ne! Tal�n valami ripacs kom�di�snak adtam volna oda magam?

Szilvia nevetett. Mindig nevetett, ha Kl�ra k�romkodott. Pomp�san �rtett hozz�.

Egy m�sodpercig a r�gi vidors�ggal n�ztek egym�s szem�be. Szilvia azonban t�relmetlen hangulatban volt. A n�ni l�togat�sa l�zad�sra �szt�n�zte.

– A szerelem nem k�rdezi, hogy karmester vagy r�mai p�pa valaki. K�nny� neked. A ruh�idat magad varrod…

– Mert varrni tanultam, amikor a t�bbiek gavall�rokkal s�t�lgattak el a sz�n�sziskol�b�l.

– Mosni, vasalni senki nem tud �gy, mint te.

– K�nny� dolog. Hajnalban kell hozz� felkelni.

– M�lyen alszol.

– Mint egy szak�csn�.

– Te vagy a legrendesebb, legderekabb le�ny. Mit csin�ljak �n, aki semmi m�st nem tudok a vil�gon, mint egy kicsit �nekelni – amint a n�ni mondja, azt sem! – gy�nge, sokszor v�rszeg�ny vagyok, s ez�rt piros az orrom, ha nevetek, magamban nem b�zhatom, mert �jjel sz�vdobog�som van, s f�lek a s�t�tben. H�sz�ves vagyok, �s m�r t�n t�zszer is szerettem. �n nem �lhetek meg egyed�l, szerelem, f�rfi n�lk�l.

– �s vajon kiket szerett�l? – k�rdezte j�kedv� f�l�nnyel a dr�mai sz�n�szn�, mik�zben a vasal�t el�kereste a gy�r�tt csipk�k kisim�t�s�ra.

Szilvia a zongorasz�kre �lt, �s a fej�t a k�t karj�ra szor�totta, mintha saj�t mag�t �lelte volna meg.

– �jjel jobban tudn�m elmondani, mert �jjel mindny�jan eszemben vannak. Megl�togatnak, megsimogatnak, olyik az �gyam sz�l�re �l, a husz�r az ablakon kopogtat, a m�sik husz�r a cig�nyband�t hozza t�li �jszak�ba; Cseres, az �gyel�nk, akinek m�r a lak�s�ra is elmentem, k�nn lakott a v�ros v�g�n egy teh�nist�ll� mellett, el�l korcsma volt a Feh�r r�zs�hoz, s a Cseres szob�j�ban lakott azel�tt a korcsmai kassz�rosle�ny; ugyanaz�rt a leveg�ben m�g �rzett rossz parf�mnek s mocskos feh�rnem�nek szaga, a cip�m felr�gott egy karminos skatuly�t, amilyennel a kardalosn�k a sz�jukat festik: �s tal�n ez�rt nem engedtem Cseresnek, pedig egy�bk�nt sz�p, szomor� fi� volt. Azont�l mindig „rongy”-nak nevezett.

– H�t m�g? – k�rdezte a csipk�k fel� hajolva Kl�ra kisasszony.

– A husz�r a kasz�rny�ba h�vott, mert hozz�m nem j�hetett. Szent zsid� csal�dn�l laktam, a pitvarban aludt a csal�d, az ablakon vasr�cs volt. Azt hiszem, k�t csillagja volt… Barna, nagy szem�, finom l�p�s�, igen eleg�ns fiatalember volt, a homlok�n feh�r folt, amelyet egy sz�n�szn��rt v�vott p�rbajban kapott. �, be szerettem, �jjel mindig v�rtam, szakadt a h�, �s a kuty�k �gy von�tottak, mintha farkast �reztek volna a nagy, alf�ldi v�rosban. �n kinyitottam az ablakot, �s a friss t�li �jszaka hidege szob�csk�mba �ml�tt. �gy nagyon r�gi, alig eml�kezetbe hozhat� kar�csonyeste jutott eszembe, az ap�m nagy �veg bor mellett �lt az asztaln�l, hossz� sz�r� cser�ppip�b�l pip�zott, mi any�mmal az ablakn�l �lltunk, valaki elment az ablak el�tt. „Tedd be m�r az ablakot!” – mondta az ap�m, �s t�bb� semmire sem eml�kszem. Mintha eg�sz �let�ben csup�n ez�rt �lt volna, csup�n ennyit mondott „Tedd be az ablakot!” Mialatt a husz�rt �jszak�nk�nt az ablakn�l v�rtam, gyakran elgondoltam, hogyha most az ap�m az asztaln�l �lne, a n�gysz�gletes, pintes�veg mellett, vajon �jra ezt mondan�?

– Bizony�ra.

– Azt�n j�tt a husz�r. M�ly h� volt, de a sarkanty�ja m�gis megcsend�lt, mintha egy ez�stcsengetty�s angyal sz�lladozott volna el�tte. �n m�r kiny�jtottam a k�t kezem az ablak vasr�csain, s � sz�tlanul lehajolt a kezemhez. A bajuszk�j�n havas h�pih�k voltak, de az ajka forr� volt. Azut�n � ny�lt be a k�t kez�vel, �s megsimogatott, ahol �rt. Nem eml�kszem, hogy mondott volna valamit, csak borszaga volt a sz�j�nak, de az is nagyon kedves volt. Sokszor nagyon megf�ztam, m�snap rekedt voltam, de nagyon-nagyon boldog voltam.

– �s �n hol lehettem ekkor?

– Te? A dunna alatt m�lyen aludt�l, az arcodra kend�t vetettem, hogy f�l ne �bresszen a hideg leveg�. K�k husz�r volt, s mindig a kasz�rny�ba h�vott!

Kl�ra nevetve forgatta a vasal�t.

– Ugyeb�r, ez Klein�kn�l t�rt�nt, ahol olyan nagy k�k meg piros dunn�k alatt aludtunk, hogy az orrunk hegye sem l�tszott ki? K�sahegyekkel �lmodtam, amelyeken nem tudtam �t�sni magam. �lomkaton�kat vettem kar�csonykor, �s az ablakba �ll�tottam a kis vit�zeket, hi�nyzott is egy katona. Pedig Klein�k becs�letes emberek voltak.

– Az �n husz�rom vitte el eml�kbe.

Kl�ra f�lemelte a csipkedarabot (amelyet majd est�re v�ll�ra bor�t), �s figyelmesen, csom�r�l csom�ra vizsg�lta, nincs-e valami hib�ja, foltocsk�ja.

– Hm – mormogta –, az �n �lomkaton�mat?

– Elvitte. Nem k�rdezte, ki�.

– Sohasem volt b�bum, sem kis varr�g�pem. Akkor kar�csonyra egy dobozka �lomkaton�val leptem meg magam. Nagyon mulattattak a kis vit�zek. A kapit�nynak piros orra volt.

– Mint az �n orrom, nemde? – k�rdezte hirtelen Szilvia, �s alattomos pillant�st vetett a bar�tn�j�re.

Kl�ra nem felelt. D�dolgatva hajolt a vasal� f�l�.

Szilvia egy m�sodpercig hallgatva n�zett a bar�tn�j�re. Egy kakukkos �ra ketyegett a szob�ban igen hangosan. Az �ra elk�s�rte �ket mindenfel� v�ndorl�sukban. �jjel megszokt�k a ketyeg�s�t, �s �, h�nyszor tapadt re� rem�nykedve a szem�k, csak m�g t�z percig lehetne lust�lkodni az �gyban a reggeli pr�ba el�tt. Az �ra h�rg� k�h�g�ssel jutott el kis �llom�saira, a negyed�r�kra. A XII-es sz�mn�l azonban kakukk ugrott ki a kis ajt�n, �s temp�san billentett, szalut�lt a h�lgyeknek, mint valamely kis �llom�sf�n�k a v�gtelen �let egyik apr� st�ci�j�n. Sz�nh�zba kellett menni, �s a ruh�skosarat, benne az illatos holmikkal, feh�r, �de kend�vel letakarva, a csel�dl�ny a sz�nh�zhoz vitte. A havas utc�kra m�r leereszkedett a k�kes alkonyat, a h�d alatt m�g ac�lsz�rke volt a j�g, s a fi�k f�lkorcsoly�ikon olyan gyorsan igyekeztek el�re meg k�rbe, mintha rettegn�nek a magas part h�rongyokkal bor�tott cserj�i m�g�tt bujdos� holdvil�gt�l. Nagy, be�p�tetlen mez� k�zep�n �llott a kisv�rosi sz�nh�z, egyik helyen itt t�n m�g farkas is j�rt a nagy hidegekben. A m�sik v�rosk�ban viszont a v�rosi Vigad� egyik r�sz�t foglalta el a sz�nh�z, �s a sz�n�szn�k ruhakosaras csel�dk�ikkel a keskeny korz�n siettek v�gig. A sarkon geszteny�t s�t�ttek eserny� alatt, s a fed�l megemel�s�n�l s�ltgesztenye-szaga lett a keskeny utc�nak, hol a k�nyvkeresked� gy�ny�r� angol napt�rakat akasztott ki, amelyeket az eg�sz v�ros megb�mult. Piros frakkban kergett�k a r�k�t, m�shol Dickens �r reg�nyh�sei utaztak postakocsin a h�napok c�mt�bl�j�ban, a nagy �tv�gy� Pickwick urat mindenki felismerhette sz�rnyas frakkj�ban, tov�bb� Weller urat, s a fogad� a Gy�rgyh�z volt c�mezve. M�g az �kszer�sz k�k b�rsonyba �gyalt gy�m�ntjai mellett k�z�mb�sen haladtak el sz�n�szn�ink, s a vir�gkeresked�s vir�gz� p�lm�j�ra is csup�n rejtett pillant�st vetettek, a k�nyvkeresked�n�l meg�llottak. A lev�ldobozokon Mylady ugratott s�v�nyt, vagy egy r�gi sk�ciai kast�lyon lengette a sz�l Mylord csal�di sz�neit. Egyszer egy varjakkal megrakott, �szi erd� d�szlett a lev�ldobozon.

– Eml�kszel – mondotta Szilvia –, k�t h�t alatt mennyi varj�t l�ttunk?…

– Bizonyosan b�s �szi este volt elhagyott uras�gi birtokon, a tulajdonos szerelmi csal�d�s miatt elbujdosott, �s csup�n varjak laknak az uradalomban – felelt Kl�ra csendesen, meg�rt�en mosolyogva, mint aki el�re tudja a kimondott szavak folytat�s�t, a f�lig �lmodott �lmoknak a m�sik fel�t.

A kis �llom�sf�n�k tisztelg�se most semmire sem serkentette �ket. A v�rosi Vigad�ban m�snak gyulladnak f�l a sz�les, pezsg�spoh�r alak� g�zl�ngok, s a zenekar halkan hangol a m�lyben, �s a f�lhom�lyos n�z�t�ren csup�n a jegyszed�asszonyok feh�r b�bit�ja vil�g�t. A sz�npad sz�rke deszk�j�n a kell�kes t�rdepel, k�r�mfeket�nyi gyerty�csk�kkal vil�g�t, s r�gi kir�lyi k�pet fest a tr�nterembe. Az �lt�z�k vasajtaj�t viharosan nyitja ki �s be a sz�nh�zi szolga, amint s�r�rt, feh�r mell�ny�rt, lakkcip��rt szaladg�l az aktoroknak.

– Mindj�rt gondolhattam volna… Hisz Klein�k nagyon becs�letes emberek voltak – mondta j� darab id� m�lva, hossz� elgondolkoz�s ut�n Kl�ra. – Adtad volna oda a saj�t �lomkaton�dat, ne az eny�met.

Szilvia, mint akit �br�ndoz�s�ban durv�n megzavarnak, m�ltatlankod� pillant�st vetett bar�tn�j�re. M�r a nyelv�n volt, hogy odav�gja neki, esztend�k �ta megosztja velem minden�t, de Szilvia gy�ng�d, finom teremt�s volt. Igaz, hogy a Kl�ra nagyapja meglehet�s magas rangot viselt a miniszt�riumban, de atyja csup�n �jjeli�r volt M�riap�cson. Ki tudn�, ki tudhatn�, hogyan bukkant fel egykor Kl�ra a sz�n�sziskol�ban!

Szilvia a zongor�hoz �lt, a fej�t h�trahajtotta, �s az ujjai alatt a Kir�lyfog�s valcerje hangzott, m�g a gondolatai tov�bb j�rt�k a tegnapot, amikor (most �gy hitte) boldog volt, amilyen boldog nem lesz m�r t�bb� soha.

…Egy k�k b�rsony, sarkig �r� fel�lt�je volt, amelyben megh�d�totta az eg�sz v�rost. Strucctollas kalapja el�kel�en lengett el a vir�gkeresked�s t�kr�ben, f�tyol�n, v�ll�n kis h�pehely, a l�mp�sok k�k karik�ba b�jtak a leereszked� k�dben, s a korz� hossz�, eleg�ns tisztje, a puskaporos arc� kapit�ny fekete pr�mes ment�j�ben s a kad�t magas sapk�j�ban kedveskedve szalut�ltak:

– Elj�v�nk az el�ad�sra! – ki�ltott�k ut�na.

Istenem, milyen boldogtalan vagyok! – gondolta Szilvia, s b�b�natos barna fej�t a zongora lapj�ra hajtotta.

– Itt van a n�n�d! – sz�lalt meg a h�ta m�g�tt hideg hangon Kl�ra. (Az �lomkaton�t m�g nem tudta elfelejteni.)

– �lt�zk�dj. Megy�nk a sz�nh�zba. N�zd, milyen hint�n j�tt Urbanovicsn�!

A Pattanty�s utc�ba a legeleg�nsabb Gizella t�ri fi�keres hajtott be. A leg�ny vil�gossz�rke kab�tj�n nagy gy�ngyh�z gombok voltak, �s a s�rga kock�s l�takar�t �gyesen vetette a lovak h�t�ra. A kocsil�mp�s krist�lyosan csillogott. A n�ni olyan liheg�ssel kapaszkodott fel a l�pcs�n, hogy a le�nyok ijedten nyitottak ajt�t.

– Mi t�rt�nt? – k�rdezte Szilvia.

– Semmi – felelte Urbanovicsn�, pedig olyan er�sen be volt f�zve, hogy le�lni sem tudott. Karminv�r�sre volt festve az arca, a szeme csod�latosan t�nd�kl�tt, s�rga selyemruh�j�n friss tear�zsa ny�lott, �s a f�lbeval�ja akkora volt, mint egy di�.

– Igaz, hogy ez m�r nem divat – mondta a t�k�r el�tt –, mert vajon kinek van manaps�g h�romezer forintja f�lbeval�ra? A divat a szeg�ny p�nztelen emberek gusztus�hoz alakult, hogy mindenki vehessen f�lbeval�t: apr� gy�m�ntokb�l csin�lj�k a f�gg�ket. �n vid�ki asszony vagyok – tette hozz� fennh�j�zva –, vid�ki parasztasszony. Nem tudom a pesti hivatalnokn�k divatj�t.

Kl�ra kell�en megcsod�lta a n�nit, b�r b�v�lr�l ut�lta a neh�z �kszereket. (Igen finom m�v�, tal�n csupa Szent P�ter kulcsaib�l �sszef�z�tt aranyl�ncot szeretett volna hordani az inge alatt, a l�ncon egy lapos, alig l�that� cir�d�kkal kiv�sett med�liont, s a med�lionban egy r�zsasz�n� arc�, k�k szem�, finom, sz�ke haj�, piros ruh�s f�rfi arck�p�t. M�s �kszert nem k�v�nt.)

Urbanovicsn� s�r� fekete haj�ra mutatott.

– Ez mind val�di. �n nem hordok hamis hajat. Csak a rossz n�k toldozgatj�k, foldozgatj�k a hajukat mindenf�le hajakkal, amelyeket t�n a k�rh�zban elpusztult perdita fej�r�l ny�rtak le. Igaz, hogy festem a hajam, mert m�g nem akarok �reg asszony lenni. Nincs igazam?

– Igaza van, n�ni – felelte Kl�ra, aki egy �lt�ztet�n� f�rges�g�vel �s nesztelens�g�vel seg�tett Szilvi�nak a kapcsok �s gombocsk�k gyors elhelyez�s�ben. A sz�n�szn�k �ltal�ban igen gyorsan �lt�zk�dnek, mire a n�ni r�nctalan hal�nt�k�nak el�nyeit kezdte volna az �ll�t�k�r el�tt magasztalni, Szilvia m�r fel is vette hatty�pr�mes sz�nh�zi bel�p�j�t.

Urbanovicsn� tet�t�l talpig v�gign�zte unokah�g�t.

– Milyen sz�p l�bad van! – mondta v�g�l.

– Magyarorsz�g legszebb l�ba – sz�lt odavet�leg Horv�th Kl�ra. – Ezt mindenki tudja.

A gy�ngyh�z gombos leg�ny f�ldig emelte kerek kalapj�t a h�lgyek el�tt. �gyesen seg�dkezett az elhelyezked�sn�l, majd a bakra sz�kkent, �s az Andr�ssy �tnak ir�ny�totta a r�vid fark� lovakat.

A fi�kerez�s hat�rozottan j� hat�ssal volt a n�k ked�ly�re.

Kl�ra, aki v�r�sesbarna haj�t berizsporozta, �s sz�rke, m�ly szem�t j� darabig lehunyta, mintha m�g mindig az �lomkaton�n gondolkozna, a l�mp�sokt�l t�nd�kl� Andr�ssy �ton egyszerre mag�hoz t�rt, �s az esti v�s�rra g�nyos ajakbiggyeszt�ssel n�zett.

– N�ni, nem is hiszi, h�ny eleg�ns d�ma s�t�l most itten, aki nem tudja, hol fogja lehajtani a fej�t �jszak�ra.

– Tudom. A pesti n�k romlottak.

– �s ezek a j�kedv�, megborotv�lt urak, lehets�ges, �ppen rabl�gyilkoss�gon vagy bet�r�sen gondolkoznak.

– Sz�z f�rfi k�z�l kilencvenkilencet agyon kellene l�ni, hogy ism�t rend legyen a vil�gban – felelt buzg�n Urbanovicsn�.

A k�ls� Andr�ssy �ton, a K�r�nd�n t�l, ahol csendesebb az utca, egyszerre nagy ostordurrog�s, l�dobog�s hangzott f�l vel�k szemben. A fi�keres f�lrer�ntotta a lovait.

Hat, sallangosan felszersz�mozott, hossz� fark� pej l� robogott el mellett�k. Az ostorhegyesen feh�r nadr�gos, b�rsonysapk�s lov�szleg�ny �lt, a kocsis szinte emeletnyi magass�gban foglalt helyet az �ri�si, v�r�sre festett postakocsi orm�n, amelynek l�mp�sai messzire sug�rk�v�ket vetettek. Tal�n az angol lordok utaztak �gy hajdan�ban Walesb�l Londonba, amikor m�g nem volt vas�t. A nagy kerekek �nnep�lyesen fordultak, �s az inasok mereven �llottak a l�pcs�n. A hint� s�rga �s feh�r sz�nekkel volt b�lelve, s a h�tuls� �l�sben komolyan �lt egy elsz�nt k�p�, ritk�s, fekete szak�ll�, tat�rfej� �riember. A szeme, amely addig pislogni l�tszott, a mellette elrobog� sz�n�szn�k l�tt�ra olyan hirtelen villant f�l, mint a villamosl�mpa.

Pr�mes kab�tban, kerek kis f�tyolos kalap alatt unott k�z�mb�ss�ggel �lt mellette egy ibolyasz�n� szem�, angolosan v�r�sessz�ke, r�gi sk�t vad�szkast�lyok pasztellk�peire eml�keztet� h�lgy.

A fekete szak�llas tat�r k�n pillant�sa bizonyos szenz�ci�t okozott a h�lgyek kocsij�ban.

Urbanovicsn� nem is nagyon t�rt�ztette mag�t. A gy�r�s ujj�val kopogott a kocsisnak.

– Ki� volt ez a v�r�s kocsi?

– Alvinczi �nagys�g��.

– Mehet – mondta kelletlen�l, mert most is annyit tudott, mint el�bb.

Szilvia k�s�bb halkan odasz�lott Kl�r�hoz:

– Az ibolyaszem� ismer�s. St�mmer Lottinak volt ilyen szeme az iskol�ban.

Kl�ra megvet�en legyintett:

– A mi iskolat�rsn�inkb�l m�r �jjeli kassz�rn�k is lettek.


2. Fejezet
 A sz�n�szn� �s l�ba

A r�gi v�rosligeti sz�nk�r f�b�l volt, s Feld Zsigmond sem szerette sz�nh�znak nevezni int�zet�t akkoriban. Sz�nk�r volt a neve a b�d�nak, ny�ron estenden nyitva voltak az ablakok, �s a k�rny�k n�pe csoportba ver�dve hallgatta a nagy f�k alatt a cseng� sz�nh�zi muzsik�t.

Sz�p vil�g volt itt. Bizony�ra sokan gondolunk meghatotts�ggal a ligeti ar�n�ra, ifj�s�gunkra, egy elmer�lt, sz�p szigetre, amely nyomtalanul elt�nt a tengerben. A forradalm�r ifj� h�rlap�r�k, akik m�r Sardou-ra, Dumas-ra �s Csiky Gergelyre esk�dtek a sz�nj�tsz�s ter�n, nyaranta Feld sz�nk�r�ben vagy az int�zet k�rny�k�n adtak tal�lk�t. A komolyabb ifj�s�g, aki klerik�lis vagy konzervat�v lapokn�l ette a „publicisztika s�talan kenyer�t”, t�bbnyire Bud�ra j�rt, �s az ottani operett�nekesn�nek sz�neit viselte. B�rdos kisasszony tarlat�nszokny�csk�ja a gell�rthegyi alag�ton t�l, igen er�s mozgalomra adott alkalmat, m�g a z�m�k N�meth �r a tenort f�jta, hogy a budai polg�rkisasszonyok r�la �lmodjanak. Hadrik �rn� a dr�m�ban k�pviselte a modern ir�nyzatot, sz�p, szomor� szem�t �lland�an a bej�r�ra f�ggesztve, hogy t�n bel�p a k�v�r „doktor �r”, s meg�rja m�snapra megv�lt� cikk�t. F�i Fl�ra kisasszony mint egy meleg, puf�k amorettek kagyl�ajk�r�l elg�rd�l� kacag�s �s r�zsasz�n� j�kedv ugrott a sz�npadra nagyszer� trik�j�ban, a gimn�ziumi ifj�s�g s�padtan j�tt el� a m�sodik �s harmadik felvon�s k�z�tt a Horv�th-kert bokraib�l. Krecs�nyi �sz haj�val �nnep�lyesen, finomkodva, megindultan id�z�tt az el�csarnokban, mint egy r�gi londoni sz�nm�v�sz, aki m�g Anna kir�lyn� udvar�ban j�tszotta Shakespeare-t. Teh�t itt n�tt f�l a komolyabb ifj�s�g hajdan�n, akik k�s�bb De�k Ferenc elveit vallott�k a politik�ban, a h�rlap�r�sban szerett�k a k�zgazdas�gi �s szociol�giai rovatot, az �gyv�di p�ly�n a somm�s keresetet, valamint a bankokat, belv�rosi k�v�h�zba j�rtak, �s a befoly�sos emberek cs�nya le�nyainak udvaroltak. Egyik-m�sik a miniszt�riumba jutott, az�ta t�n seg�dfogalmaz� lett, mert mindennap feladta a f�n�ke kab�tj�t.

De t�rj�nk vissza a kedves forradalmi p�rthoz, piros szegf�s, l�rm�s zsid�fi�khoz, nagy haj� volontair-�js�g�r�khoz, akik elvb�l gazembereknek neveztek mindenkit, akivel szem�lyes ismerets�g�k nem vala, s szeg�ny Csongory Marynak vadul tapsoltak, mert finom �s szomor� mosolyg�s volt az arc�n, �s sz�zies, feh�r szalagb�l volt a harisnyak�t�je, mint a halott z�rdan�vend�kek�. T�t�gast �ll�, boh� francia operettek �s burleszk, idegb�n�t�an ostoba, de v�g s ifj�s�gunkat mulattat� kom�di�k v�ltott�k ki a tetsz�st a padsorokb�l. Sziklai C. n�i ruh�ban t�ncolt, �s a sz�n�szn�k, ifj�, r�zsasz�n�, pisz�n mosolyg� kis b�r�nyk�k sz�k nadr�gocsk�t szerettek a sz�npadra �lteni, ak�r volt erre ok, ak�r nem. Az udvaron cigarettaf�st �s narancsillat. A k�mea arc� Feld Ir�n a szent papn�k hossz� l�pteivel sietett �t a t�jon. A dr�ma most messze k�lt�z�tt, s az es�s �vszak be�llta el�tt nem lehet N�r�ban j�tszani. Az ar�na eresze alatt kor�n m�jusban elhelyezkedtek a p�rok, az ifj� h�rlap�r� urak t�lire k�sz�nh�zba val� szerz�d�st �g�rtek a le�nyk�knak, akik m�g csak tegnap l�pt�k �t egy h�zmesterlak�s k�sz�b�t, vagy a ligeti f�k al�l j�ttek, hol vizet vagy vir�got �rultak poros vas�rnapi est�ken, s tal�n akkor szerettek el�sz�r. B�ttasz�ki szerkeszt� sz�rke cilinderkalapja pontosan felbukkant az esthom�lyban, mert h�res volt arr�l, hogy a Charley n�nj�t �tvenszer, Goldstein Sz�mit hatvanszor �s H�roml�b kapit�nyt olvasatlanul n�zte v�gig a fasz�nh�zban. A sz�nh�z vezet�s�ge kit�ntet� sz�vess�ggel fogadta a nemes bar�tot, aki t�n napk�zben sem mozdul ki vala a n�z�t�rr�l, ha ott doh�nyozni �s s�r�zni lehet. �s ez volt az �r�gy arra, hogy a j�kedv� szerkeszt� olykor elmulaszt egy-k�t felvon�st az ar�na sz�ndarabjaib�l, mid�n is titkolt szenved�lyeknek, n�knek, hosszadalmas, pezsg�s vacsor�knak h�dol, holott a sz�nh�z int�z�s�ge m�g a mai napig is azt hiszi, hogy a sz�rkecilinderes az el�ad�sokt�l volt meghatott �s ser�ny. A k�lt�n�k nev�ben Kir�ly Gizy k�lt�n� vett r�szt az el�ad�son, �s nemes metsz�s� feje antik b�natot fejezett ki Charley n�nj�n�l is.

Az ifj� h�rlap�r�i kar ez id� t�jt ilyen dolgokkal mulattatta mag�t. A redakci�ban az �vszakok v�ltoz�sa szerint K�ry Kl�rit vagy a lenge ny�ri est�k vid�ki csalog�nyait volt szok�s im�dni. Az oxfordi di�knak sz�nes szalagot varrnak a sipk�j�ra, mid�n az egyetemre beiratkozik, amely sz�rmaz�s�t, rangj�t jel�li. A pesti h�rlap�r� akkor tette le a vizsg�t, mid�n isten�t�letet tartott lapj�ban a gy�ny�r� Kl�ri mellett vagy ellen. Jelv�nyt kapott, �s B�ldi doktor megel�ged�ssel sz�ml�lhatta meg hadait a n�psz�nh�zi forr� est�ken. Sokan voltak. Budav�rt is bevehett�k volna. Ha kisebb is volt a csapat, amely Hegyi Aranka asszony trill�it sz�mon tartotta, szentebb lelkesed�ssel v�gezte a szolg�latot. Az �rcsapat vez�re a nagyszer� �gai B�la volt, aki az�ta, hajh, tal�n sz�nh�zban sem volt! Istenem, hov� lettetek, vir�gkerekek, es�k �s csat�k! Szent rajong�sok, hitek, vall�sok. Buddh�t elegen tisztelik Indi�ban, de K�ryt m�g t�bben im�dj�k. A sz�npadra l�p, �s mosolya, amely �j �s var�zslatos, meleg v�rhull�mk�nt �ramlik �t a n�z�t�r kopottas foteljei k�z�tt.

A telet f�lv�ltotta a ny�r �s K. C.-t a liget s a budai oldal pacsirt�i. A t�tfalusi ny�r megtizedelte, hatalmasan megritk�totta a n�psz�nh�zi falanxot, m�g Satanello is sz�nt cser�lt, pedig m�r feltette mag�ban, hogy operettet �r a N�psz�nh�znak. Br�dy S�ndor fi�kere gyakran �llongott a Politikus csizmadia el�tt, a temesv�ri t�rsulat h�lgyei elsz�ntan itt�k az ingerl� b�l�t, hisz a Nemzetiben sem j�tszott senki. A „sz�ke csoda” sem. T�m�r Szaniszl� pepita nadr�gban j�rt, �s a vil�gos sz�n� Lavallière-nyakkend�t p�rtfogolta. Schmittely J�zsef �jszak�nk�nt, lapz�rta ut�n arr�l �br�ndozott, hogyan lehetne a Pesti H�rlap szerkeszt�i asztala mell�l egy langyos este Bud�ra illanni, �s a h�res F�i kisasszonyt megszeml�lni, hisz naponta h�bor�t kell viselnie miatta a szerkeszt�s�g fel�vel, a vez�rcikk s t�rca mind a r�zsasz�n� Fl�r�r�l zengene… A zseni�lis Be�thy L�szl� m�g csak egyszer� udvarl� (de f�lelmetes szerkeszt�) az �lt�z�k k�z�tt, ahol a sz�nh�zi t�zolt� aszk�ta bar�t nyugalm�val tartja kez�t a v�zcsapon. Mikl�s Andor, a magyar Pulitzer, Armand n�v alatt �r l�rai verseket, �s a szigor� m��t�szek j�v�t j�solnak az ifj� lantosnak. Vajon �rt-e az�ta verseket?

H�t m�g a fiatal, n�vtelen h�rlap�r� urak! Sz�n�szn� szeret� n�lk�l igaz�n nem lehetett komoly, sz�mba vehet� munk�sa senki a sajt�nak. J�rv�ny volt ez? Divat? Az asztalfi�kban, hol manaps�g a k�ly�k �js�g�r� angol nyelvtan�t �rzi, sz�n�szn�k arck�pei hevertek. E nemzed�k m�g jobban �rtett a sz�nh�zi intrik�hoz, mint a report�zshoz; Konti operettjeit az els� taktust�l az utols�ig eld�dolgatni k�nnyebb volt, mint egy interj�t megcsin�lni. Mintha csak mer� ut�pia lett volna ebben az id�ben, hogy m�r a hat�rmezsgy�n �ll a nemzed�k, amely a sz�n�szn�k�rt nem rajong, utaz�t�sk�j�ban azonban minden benne van, amit Cambridge-ben �s Oxfordban tudnak, a Sorbonne diplom�ja �s k�lt�k nagyszer� tehets�ge. A pomp�s, fiatal �js�g�r�k, akik a legtehets�gesebb lend�lettel egyszerre a vil�g legjobb �js�gjait kezdik �rni Budapesten, a K�rik, Kem�ny Simonok, Lakatosok, L�z�r Mikl�sok. Lehetne korunkat a sz�n�szn� alkony�nak is nevezni. Tudtommal sz�n�szn� miatt mostan�ban m�r nem szok�s verekedni Fodorn�l. A kit�n� mester term�ben senki sem halt meg Fed�k nev�vel ajk�n. A kardok pihennek, a tollak dolgoznak. Fodorn� Aranka helyett Jap�nr�l �lmodozik a legfiatalabb nemzed�k (pedig ez nem igazs�gos dolog), ahov� tanulm�ny�tra kellene menni!

M�jus volt, a f�- �s seg�dszem�lyzet m�r megtartotta esk�v�j�t a liget �reg ny�rf�i alatt, a nagydob pufog�sa a Stef�nia �tig is elhallatszott, ahol szerelmesek sz�vj�k egym�s ajk�r�l a m�jus illat�t, a l�mp�sok gy�ny�r�en ragyogtak a sz�nh�zban, a szezon kor�n megkezd�d�tt, a tavasz mint egy ifj�, csinos vir�g�rusle�nyka bolyongott a sz�nk�r t�j�k�n, �s a sz�n�szn�k vessz�kosarait az esti el�ad�shoz m�r lovagias ligeti csirkefog�k cipelt�k a lak�sukr�l a sz�nh�z �lt�z�j�be. Csongory kisasszony szobale�ny�nak h�rom hint�s tette a sz�pet. Megl�ss�tok, ebb�l m�g baj lesz. A leg�nyek v�rben forg� szemmel kapdost�k el egym�s kez�b�l a ruh�skosarat. Az �reg f�rend ez�st fej�vel gyakran megjelent az els� sz�m� p�holyban, megdics�rte a sz�ndarabokat, m�g a t�ls� oldalr�l a h�res Adonisz, sz�p lovair�l �s aranyos hint�j�r�l ismert lovag, szegezte t�bori l�tcs�v�t a sz�npadi csatamez�re. A h�rlap�r�k m�r elhelyezkedtek, �s a k�z�ps� sorokb�l alattomos nevet�se bugybor�kolt felfel� a sz�n�szh�lgyeknek, akik ez est�n nem vesznek r�szt az el�ad�sban. A par�k�s karnagy h�tat ford�tott a sz�npadnak, amint a felvon�sk�zi zen�t elv�gezte embereivel (a Gasparon�b�l j�tszv�n), a nagyb�g�s titkon felhajtott s�r�b�l, s egy sz�ke, szem�veges fiatal zen�sz m�r harmadszor olvasott v�gig egy gy�r�tt levelet. Vajon ki k�ldte a levelet? �r�mr�l volt sz� benne vagy boldogtalans�gr�l?

Urbanovicsn� pomp�zatos ruh�j�ban, teli kebellel d�lt el�re p�holy�ban, Szilvia fels�hajtott: „Istenem, m�r ak�r itt is j�tszan�k, de Csongory lefoglal minden szerepet!”, m�g Horv�th kisasszony, puszt�n gyakorlatb�l a p�holyok m�g�tt �ll� t�zolt�ra vetett b�skomoly, szende vagy dr�mai pillant�sokat, s nagyon meg volt el�gedve, mid�n a t�zolt� cser�lgetni kezdte a l�b�t.

– Legink�bb a negyedik f�lvon�st szeretem hallgatni – mondta Urbanovicsn� narancsot h�mozgatva –, mid�n a kirohan�s van, s J�zust ki�ltanak h�romszor.

Horv�th kisasszony meg�rt�leg b�lingatott:

– �n se �rtem az �reg Feldet, mi�rt j�tszatja a t�bbi f�lvon�st? A kirohan�st �s a g�r�gt�zet kellene n�gyszer megism�telni.

A p�holyok elej�n, hol a zizeg� piros sz�nlap, apr�, sz�z le�ny kebel�hez hasonl� narancsok, aranyos poh�rban sz�nes vir�gbokr�t�val d�sz�tett cukork�sdobozok, j� szag� feh�r keszty�k, mintha n�i karoknak a befel� es� r�sz�b�l voln�nak szabva, a marabu legyez�, mint leng� tollbokr�ta azoknak a f�rfiaknak temet�si lov�r�l, akik n�k miatt haltak meg, mindenf�le illatok, kif�s�lt, p�derrel meghintett n�i frizur�k, az esti vil�goss�gban felhev�ltnek l�tsz� n�i arcok, csillog� szemek, �s friss feh�r bl�zok gy�l�seztek, egy magas termet�, barna, di�szem�, ny�rott bajusz� �s halov�ny k�p� fiatalember l�pkedett v�gig s�t�t ruh�ban. A kalapj�t kez�ben tartotta, �s a fej�vel tiszteletteljesen b�lintott Kl�ra fel�.

Kl�ra azonban most m�ssal volt elfoglalva, nem vette �szre a k�sz�n�st, mert a sz�nh�z dr�mai m�v�szn�je m�k�d�tt a deszk�kon.

– Ismerem ezt az �jhelyit – mondta f�lhangon, an�lk�l hogy szem�t levette volna a sz�npadr�l, amint a sz�n�szn�k szoktak kritik�t mondani, j�tsz� bar�tn�j�kr�l a n�z�t�ren, s sz�juk alig �szrevehet�en mozog. – Sohasem tudta a szerep�t, �s persze most sem tudja, mert folyton f�rfiakon j�r az esze. A legszerelmesebb sz�n�szn� a dr�maiak k�z�tt. M�r az iskol�ban folyton az �reg tan�rokkal kac�rkodott. �jh�zinak kezet cs�kolt, G�lt csaknem elnyelte a tekintet�vel, pedig G�l nem nagyon szerette, mert nem tartotta el�g tehets�gesnek. J�szai egyszer azt mondta neki: „Kisasszony, �gy csak a szobale�nyok alak�tanak, menjen a cupringerhez.” De ennek nem haszn�lt semmi. A kereskedelmi iskol�b�l j�tt az akad�mi�ra. Azok a le�nyok m�r a kereskedelmiben elszemtelenednek. Gyors�r�st tudott, �s gyors�r�ssal �rt leveleket a fi�knak. Szeretlek, szeretlek: ezt �rta mindegyiknek, s a gyors�r�s jeleit minden fi� ismerte az akad�mi�n. Azt mondt�k, hogy nem szereti a tiszta feh�rnem�t. Most is nagyon gyan�s a kisasszony zsanzs�n harisny�ja, hi�ba ut�nozza J�szait.

Kl�ra igen gyorsan mondta el mindezt, mintha �nmag�val vitatkozott volna. Majd az ismeretes sz�nh�zi szuggeszti� folyt�n �szrevette a b�natos lovagot, aki ism�t k�sz�nt�tte, s �l�nken viszonozta k�sz�nt�s�t.

– Ki az? – k�rdezte Urbanovicsn�, akinek semmi sem ker�lte el a figyelm�t.

– Rezeda szerkeszt� – felelt Kl�ra, s m�r nagy szemcsat�t kezdett a m�lab�s f�rfi�val, akinek fejtart�sa �s hajviselete f�loldalas volt, mintha valamikor �szi este el�br�ndozott volna az els� k�lyhat�z el�tt, elm�lt szerelem bizony�t�kait �getve, leveleket, hajf�rt�ket, kis ruhafodrokat, esetleg harisnyak�t�t, s fejtart�sa megmaradt ugyanabban a helyzetben, amelyben akkor volt, mid�n a l�ngra kap� n�i levelek ut�n n�zett. – Mit keres ez Pesten? – f�zte tov�bb a dr�mai szende a feh�r keszty�vel folytatott eszmecser�t.

– K�v�ncsi vagyok – sz�lalt meg �les hangon Urbanovicsn� –, hogy mi�rt nem mutatod be nek�nk ismer�seidet? Azt hiszem, hogy akit te ismersz, azt mi is ismerhetj�k.

Kl�ra f�lemelte hamusz�n� tekintet�t, �s �l�nk mosoly futott v�gig arc�n, mint a napsug�r szalad be az ablakon, mid�n a zsalug�tert kinyitj�k. – Rezeda �r Debrecenben volt h�rlap�r�, �s engem im�dott. Nem tal�lok ezen a t�nyen semmi csod�lkoznival�t.

De m�r intett a szem�vel a m�lt �br�ndjain mereng�, a tegnapi tavasz felh�i ut�n tekinget� f�rfi�nak, aki nyomban fel�llott hely�r�l, �s hossz�, sz�gyenkez� l�ptekkel a p�holyba ballagott, mintha folyton az�rt pirult volna arca, hogy f�l fejjel magasabbra n�tt a norm�lis nagys�g� emberekn�l, �s hossz�akat l�pett, b�r tudta, hogy a t�nciskol�ban nem szabad hosszabbat l�pni hatvan centim�tern�l.

A Dr�va menti �zvegy hatalmasan megr�zta a szerkeszt� kez�t, mik�zben szok�s szerint v�gigfuttatta a tekintet�t a bemutatott mell�nygombjain.

– Rezeda – mondta –, az egy szagos vir�g. A vid�ki le�nyok vir�ga. Az �n kis kertemben is sok rezeda �s m�lyva volt, amikor le�nys�gomban �br�ndoztam.

– Tehets�ges k�lt�! – mondta cik�z� tekintettel Kl�ra.

Szilvia oldalv�st n�zett Rezeda �rra. Mintha a hajsz�lait vagy a fogait �hajtotta volna megolvasni. Furcsa kis orra csendesen elpirult, �s olyan halkan l�legzett, mintha valami rendk�v�li esem�ny lefoly�s�t figyeln�, mintha f�l�lomban lesn� az �lom folytat�s�t.

– Rezeda �r engem is mindig megdics�rt. A Ripben azt �rta r�lam, hogy a hangom b�ns�gi f�ldbirtok, amelyen aranyb�za terem – sz�lalt meg Szilvia halkan, sz�ttagolva a szavakat, mintha maga is �rezn� a dolgok fontoss�g�t. – �s sohasem kereste, hogy bemutass�k nekem Debrecenben! Mi�rt?

– Heh! – mondta a h�rlap�r�. – Minek? – A hangja olyan volt, mint a leeresztett h�r� heged� hangja. Mintha m�r teljesen elf�radt volna a sok f�l�sleges besz�dt�l. Nem �rdemes sz�lni: kinek, minek? �gysem a szavak sz�m�tanak, hanem a tettek.

S k�zben gyermekesen l�gy tekintet�t, amelyben legink�bb egy okt�beri alkonyat k�pe rezgett, mid�n az �r t�rpe f�zf�k, elhagyott kis hidak �s mag�nyos kertek alatt bujdosik kifel� a v�rosb�l, Szilvia gy�ng�den kebel�r�l nyakig emelte, hogy a finom, el�re�ll� �llb�l s a nemes, r�gi angol ladyk nyak�hoz hasonl� nyak�b�l annyit l�thatott, amennyire k�v�ncsi volt.

– Minek? – mondta Szilvia, �s hangj�ban csud�lkoz�s csengett. – Annak, hogy ne mindig csak a r�gi sz�n�szn�kr�l merengjen a hasonlataiban!… Eml�kszem m�veire, amelyekben meg�rta a Suhancr�l, hogy azt Szalkain� �ta senki sem tudta. Tiszain� Ellinger Ilonka a Denev�rben volt utol�rhetetlen, mid�n az eg�sz v�ros �s sat�bbi Marg� Zelm��rt mennyit rajongott! Uram, �n minden m�v�t ismerem.

– Kisasszony – felelte Rezeda olyan �rzelmesen, mint a szent s�r katon�ja felt�mad�s �jszak�j�n, mert igen cinikus, s�t g�nyos �hajtott lenni –, akkor j�rt utolj�ra a vid�ken az operett m�zs�ja, mid�n a molett �nekesn�k nem sz�gyellt�k feh�r nadr�gjukat. Mid�n m�g az volt divatban, hogy a sz�n�szn�k p�derozz�k a hajukat; fekete harisnya, kiv�gott lakktop�n s feh�r als�szoknya, amelyet �jszaka a saj�t kez�kkel mostak h�feh�rre: ez volt eleganci�juk, amelyet vid�ken a sz�n�szn�kt�l k�z�ns�gesen k�vetelnek. Heh! Tiszain� olyan volt, mint egy kis mad�rf�szek, hossz� sz�r� ny�r v�gi f�vekb�l g�mb�ly�re fonva.

S ekkor m�r teljesen f�lemelte a tekintet�t Rezeda �r, s gyors, k�mlel� pillant�st vetett Szilvia harmatos szem�be, amely �szinte m�lab�j�val mintha �r�kk� azt mondta volna: „Milyen boldogtalan vagyok, engem nem szeret senki, kegyed sem, ugye?”

A szerkeszt� sziszeg� hangot hallatott:

– Mert �n voltam Don Quijote!… Pruty-pruty.

Pattog� hangot adott a sz�j�val, mire Kl�ra a keszty�j�vel a v�ll�ra �t�tt.

– Mif�le ut�latos szok�s ez? – k�rdezte nagyn�nis szigorral.

– Pardon, azt hittem, a h�lgyek m�r ismerik a leg�jabb pesti divatot. Pruty-pruty. Bocs�nat. Pruty-pruty.

�gy sz�lt Rezeda �r, alattomosan mosolygott, mintha titokban azon nevetett volna, hogy a h�lgyek milyen ordin�r� fr�ternek hiszik �t ebben a percben, pedig… A szem�t v�letlen�l F�tyol Szilvi�ra ford�totta, mintha esetleg az � v�lem�ny�re is k�v�ncsi volna. Az �nekesn� kitart�, konok szomor�s�ggal f�ggesztette r� a tekintet�t, mint aki addig akar n�zni egy k�pet, am�g az megelevenedik.

– Pruty! – mondta Rezeda olyan b�natosan, mintha csak azt mondta volna: „Reggelre �gyis sz�p halott leszek, mert �jjel valamit csin�lok, hogy sz�p halott lehessek. Kisasszony, elj�n a temet�semre?”

– Mondja, dr�ga, hogy az �rd�gbe ker�lt maga ide? – sz�lott most fens�bbs�ges hangon Kl�ra, mint aki �gyis tudja, hogy csak inteni kellene a f�rfi�nak, s az fejest ugrana a Duna k�zep�be.

Rezeda �r val�ban teljes megindults�ggal fordult a v�r�sbarna le�nyhoz, mintha egy nagyon gy�ng�d, nagyon kedves, kis, boldogtalan eml�k�hez ny�lna: egy revolvergoly�hoz vagy egy n�i arck�phez.

– Pesti lakos lettem.

– Ah, teh�t m�r nem szerkeszt� t�bb�?

– Pesten szerkesztgetek, engedelm�vel. H�rom hetilapom is van.

– Nagyszer� – sz�lt k�zbe Szilvia. – Sajt�fejedelem.

– Csak herceg, �rn�m – felelt k�tes h�dolattal Rezeda �r.

– �s melyek azok a kedves h�rlapok? – folytatta Szilvia.

Rezeda hunyor�tott a f�l szem�vel, mintha Eur�pa legnagyobb vicc�t mondan�.

– Az egyiket A j� borkeresked�nek h�vj�k.

Szilvia �sszecsapta a kez�t.

– Hallatlan!

Rezeda �r most a m�sik szem�t hunyta le.

– A m�sik neve: Kereszt�nyek �js�gja. �s a harmadik…

A szerkeszt� most mind a k�t szem�t lehunyta, mintha maga is f�lne a vicc-srapnel puszt�t�s�t�l.

– Harmadik lapom A l�mp�s.

Horv�th kisasszony k�zelebbr�l ismerte Rezeda urat, s �gy k�nytelen volt b�lintani.

– Persze a l�mpagy�jtogat�k k�zl�nye?

– Dehogy. Forradalmi lap, az �n lapom, amelyet �n �rok az els� sz�t�l az utols�ig – felelt a szerkeszt� alattomos nevet�ssel. – A legv�gabb lap a vil�gon, de csak �ngyilkosjel�ltek olvass�k. Az �js�g mott�ja: „Jobb meghalni, mint �lni.” Nemde, mulats�gos?

Urbanovicsn� h�trafordult:

– Gyerekek, csendesebben mulassatok. A sz�npadr�l m�r figyelnek.

– Megfizett�k a p�holyunkat, pedig Feld adott volna percenttel is, mint sz�n�szn�knek duk�l – felelt s�rt�d�tten �s igen gyorsan Horv�th kisasszony. – Azt a tehenet �gysem lehet zavarni a szerep�ben, mert nem tudja a szerep�t.

Egyp�r percig azonban m�giscsak elhallgattak a p�holyban. Rezeda �r mag�ba mer�lve mosolygott, mintha azon nevetett volna, hogy milyen mulats�gos ember �, mert bizonyoss�ggal f�lk�ti mag�t holnap vagy holnaput�n…

A l�mp�s! – mondta sz�rakozottan Kl�ra. – Sz�n�szn�kr�l is szokott �rni?

– Term�szetesen. A sz�n�szn�k kedvelik lapomat.

– Ej, haj! Teh�t m�gsem felejtett�k el a vid�ki h�rlap�r� elv�t? A legszebb vir�gcsokorn�l is t�bbet �r egy kis kellemetes hazugs�g a pr�sben! A f�v�rosi sz�nh�zak kulissz�i m�g�tt is kakaskodik, szerkeszt� uram?

Rezeda �r olyan furcs�n nevetett, mintha m�r jav�ban hulla volna, �s a Duna k�zep�n �szna egy fekete hal t�rsas�g�ban. A hal elk�s�ri messzire, am�g meg nem puhul.

– Azonban – kezdte, �s a homlok�n kacskaring�s f�rt�t igaz�tott haj�b�l –, azonban nem hinn�m, hogy a sz�nm�v�szet berkeiben tobz�dn�m a n�pszer�s�gt�l. Vagy hemzsegn�k, azaz henteregn�k…

– Rezeda, maga komoly, l�gy, szomor� �s �br�ndos fiatalember volt vid�ken. Olyan �tszellem�lt arccal �lt a sz�nh�zban, mint egy k�lt�.

– Mikor maga j�tszott.

– Ferenc J�zsef-kab�tot hordott.

– Vid�ken �gy szok�s szerkeszteni.

– D�lel�tt a korz�n megbesz�lte a sz�n�gyet a polg�rmesterrel.

– Azt, hogy maga milyen nagyszer�en j�tszott a N�r�ban.

– Oldalszak�lla is volt.

– Istenem! – s�hajtotta most v�ratlanul Szilvia, �s gyorsan a sz�npadra n�zett.

– Teh�t mit szokott �rni a sz�n�szn�kr�l A l�mp�sba? – k�rdezte Kl�ra.

– A der�k �s tiszteletre m�lt� h�lgyr�l, aki a nagyasszonyt alak�tja a deszk�n, lapom legut�bbi sz�m�ban azt b�torkodtam meg�rni, hogy milyen szaga van a sz�j�nak.

– Ah, nagyszer�. Teh�t revolver lett?

– Petrol�r, dinamitard: amint parancsolja. Kis zuglapomban sz�mon tartom a sz�n�szn�k kedveseit, kitart�it, a hold j�r�s�t, �s kereszt- �s vezet�knevet adok a gyermekeknek, akiket elvitt a nagy v�zen j�r� fekete haj�s a m�svil�gi orsz�gba, ahol azok �lik le �let�ket, akiknek m�r joguk, csaknem, alkalmuk volt a f�ldi �letm�dba belek�stolni.

Horv�th kisasszony megcs�v�lta a fej�t.

– K�r, hogy elhagyta a k�lt�szetet. A m�zs�ja bizony�ra nem visel tiszta feh�rnem�t.

– Az �n m�zs�m, nagys�d, mez�tl�b j�r, szeg�ny, szalmavir�gb�l hord koszor�t, �s pirom�nia a betegs�ge.

Az el�ad�snak v�ge volt, itt-ott tapsoltak, az el�csarnok ajtaj�t a civilbe �lt�z�tt kapu�r felnyitotta.

A h�lgyek a holmijukat szedt�k �ssze. Kl�ra Urbanovicsn�nak seg�dkezett, m�g Rezeda �r Szilvi�ra emelte a hatty�pr�mes sz�nh�zi bel�p�t, amilyent csak vid�ki sz�n�szn�k �s igazi hercegn�k viselnek. Szilvia kis kez�vel, amely olyan meleg volt, mint egy menyasszonynak a p�rn�ja, a kab�t alatt megszor�totta a h�rlap�r� kez�t.

– K�ldje el nekem A l�mp�st! – mondta suttogva, mintha igen nagy titkot k�z�lne.

Majd hangosan megk�rdezte:

– Vel�nk tart?

– A Feh�r haj�ba megy�nk vacsor�zni. Ugye, azt �rt�tok K�rt�snek? – sz�lalt meg Urbanovicsn�, akinek �szinte megindults�g t�kr�z�d�tt arc�n, mintha kedvese temet�s�r�l j�tt volna, amint az el�ad�snak v�ge volt.

A sz�nk�r el�tt egy sz�rke cilinderes gavall�r �llott. Sz�rke redingote-j�n friss vir�g, arc�n ragyog� mosoly: vacsor�z� komp�ni�t toborzott.

– Rendes ember Vadkertin�l vacsor�zik – mondta hangosan, mert ebben a szezonban Vadkertihez j�rtak a „sz�nh�zt�l”.

– K�r, hogy m�r a Feh�r haj�ba �g�rkezt�nk! – sz�lalt meg bocs�natk�r�en Urbanovicsn�, f�lig-meddig a sz�rke cilinderes �rhoz int�zve a sz�t, mert bizonyos k�telezetts�get �rzett a sz�nh�z ir�ny�ban K�rt�s �s unokah�ga miatt.

A t�nd�kl� fiatalember v�llat vont, mint aki nem �rti az id�s h�lgy szavait. E percben k�t kis sz�n�szle�ny bukkant f�l a f�lhom�lyban, mint �hes verebek, akik vacsora n�lk�l, s�padtk�s tekintettel bandukolnak hazafel�.

– L�nyok, vend�geim vagytok – ki�ltotta hirtelen az esti sziv�rv�ny. – Kih�zt�k a t�r�k sorsjegyemet.

Rezeda �r a kocsijukhoz k�s�rte a h�lgyeket.

– Ki volt a nagyszer� gr�f? – k�rdezte Urbanovicsn�, aki mindenre k�v�ncsi volt. (Nem szerette hi�ba t�lteni az id�t a f�v�rosban.)

– Nem gr�f, de majdnem az. B�tta �r �, a kis sz�n�szn�k p�rtfog�ja – mondta bizonyos tisztelettel Rezeda �r. – Mindennap francia pezsg�t iszik.

– Teh�t v�rjuk, szerkesz’ram! – ki�ltotta vid�man a kocsib�l Kl�ra, miut�n n�gyen nem f�rtek volna el a divatos fi�kerben.

Urbanovicsn� kegyesen intett, mint egy kir�lyn�, s h�trad�lt az �l�sben.

A zene gy�ny�r�en zengett, ny�rs�gi cig�nyok muzsik�ltak, �s a falon t�kr�k ragyogtak. Egy r�gi csill�rban g�zl�ngok lobogtak, �s piros sz�nyeg volt a padl�ra ter�tve.

– Kaposv�rott szebb fogad� van. A Szarvas – mondta Urbanovicsn� fitym�l� hangon. – H�, fogad�s!

K�rt�s sz�n�sz nyomban meg�rkezett, csak a fest�ket mosta le arc�r�l. Ig�nytelen, barna, meglehet�s szemtelen tekintet� fiatalember volt, aki semmi egyebet nem tudott a vil�gon, mint J�zust ki�ltani.

A szerkeszt� is megj�tt, a sz�n�sz feje f�l�tt eln�zett, s mindenk�ppen jelezni k�v�nta, hogy nem veszi tudom�sul jelenl�t�t. A sz�n�sz eleinte v�r�s volt, majd nem t�r�d�tt t�bb� mell�ztet�s�vel, a nagyn�ni mulattat�s�nak szentelte mag�t.

– Eml�kszik, nagys�gos asszonyom, Dancsh�zira? Dancsh�zi jellemsz�n�szre?

– Nem eml�kszem – felelte Urbanovicsn�, aki mindenekf�l�tt szeretett j�l enni.

– Teh�t az t�rt�nt vele, hogy megbolondult. Sz�t sem sz�lt el�re senkinek. Megbolondult. Nagyszer�, ugye?

A nagyn�ni kedvenc�nek szeretetre m�lt�an b�lingatott, majd a k�t pecsenye k�z�tti pauz�ban �sszegy�rta a keny�rmorzs�kat.

– K�r – mond� s�hajtva –, hogy a magyar ruha kiment a divatb�l. Milyen m�sok voln�nak a f�rfiak, ha vir�gos Zr�nyiben foglaln�nak helyet az asztaln�l!

A szerkeszt� sz�tlanul �lt a sz�n�szn�k mellett. Szilvia valamely b�s dolgon gondolkozhatott, Kl�ra versenyezett a n�nivel, Rezeda �r mindig elkomolyodott, ha borospoharat tettek el�be. Sz�tlanul, kitart�an, tem�rdeket szokott inni. A bort szertart�soss�ggal vette sz�j�ba, miut�n sz�n�t �s szag�t megvizsg�lta. A savany�vizekb�l csup�n a „n�nem�ekkel” keverte bor�t, „Margit” �s „Ilona” �vek �ta kegyben voltak. Pedig m�g harminc�ves se volt eg�szen.

– Tudja, kinek van Magyarhonban a legszebb l�ba? – k�rdezte egyszerre Kl�ra a sz�tlan szerkeszt�t.

– Mag�nak.

– Dehogy! Szilvi�nak.

Rezeda �r felhajtotta az asztalter�t�t.

– L�ssuk – mondta. – H�zza fel a szokny�t, m�v�szn�. Majd meg�rom A l�mp�sba.

Szilvia engedelmeskedett.

Finom bok�ja, amelyhez a selyemharisnya szenz�ci�s szerelemmel tapadt, kis lakkcip�je, amelyen szalagcsokor d�szlett, val�ban �rdemes volt a megtekint�sre. A l�bak mindig megtett�k a maguk�t, ha csup�n a legkisebb szak�rtelem volt jelen.

Szilvia orrocsk�ja r�zsasz�n� lett, amint k�v�ncsian v�rta Rezeda �r szavait.

– �gyes – mond� a szerkeszt� –, k�l�n�sen azt helyeslem, hogy a boka f�l�tt, a k�z�pen a l�b hirtelen domborodni kezd. Nem is hinn� az ember! A nagys�ga molett h�lgy ezek szerint.

– K�rem – sz�lt k�zbe Kl�ra –, csup�n a n�ninek van jussa pik�ns dolgokr�l besz�lni.

– Sajnos, �n is csak besz�lek – felelt nekivid�modva a szerkeszt� –, mert gyakorlatilag m�g sohasem ugrottam be egyetlen sz�n�szn� ablak�n sem, pedig ugyeb�r vid�ken, hol harap�s ebeket tartanak, �gy szok�s?

– Mi nem tudjuk e szok�st, uram – mondta n�mi �n�rzettel Szilvia.

– Pardon b�tors�gom�rt!… Hajdan�ban, m�g Nap�leon hadj�ratai el�tt, mid�n a helyi lapot k�pviseltem, k�nytelen-kelletlen megtudtam sz�nh�zi �jdons�gokat. Ny�ri, de t�li id�ben sem m�lott el �jszaka, hogy a t�rsulat h�lgytagjai n�lk�l�zt�k volna a szeren�dot! Igaz�n nem nagy f�rads�gba ker�lt az ablak z�r�t meglaz�tani, a cig�ny elbandukol, a nagyb�g�t elcipelik, mint halott t�rsukat, �s a zs�kba b�jtatott heged�k mindig csod�lkoznak, hogy gazd�juk sohasem vesztette el �ket r�szeg f�vel, hogy azut�n magukban hazatal�ln�nak. Val�ban itt van az alkalom az ablak betasz�t�s�ra! Az ak�cf�k k�z�tt nedvesen, a tavaszi v�z sz�rkes�g�vel bujdosik a hajnal kiny�jtott ujja, �s a szob�ban parf�m s �ji illat leng Macskav�ri vagy Kutyah�zi kisasszony �gya fel�l. „Te vagy, Henrik?” – hangzik a b�gyadt k�rd�s. „Nem, Pista vagyok!” Heh! Hogy sohasem mondhattam ilyenkor, hogy Rezeda szerkeszt� vagyok.

– Ami m�lik, nem k�sik! – felelt Kl�ra.

– �rn�m, ne sz�d�tsen! �ppen eleget donkih�t�skodtam nagys�god�rt Debrecenben s V�radon. Benyitottam a k�v�h�zba, s az emberek �gy �dv�z�ltek: „Tudjuk m�r, Horv�th kisasszony Eur�pa legjobb dr�mai szend�je!” A cukr�szn�l a kisasszonyok van�li�val k�n�ltak, pedig azel�tt egy f�rfias p�link�t �nt�ttek poharamba. „Tudjuk m�r…” mondt�k fanyar mosollyal, mert hiszen mindennapos l�togat�jukt�l csak megv�rhatt�k, hogy valamelyik, a h�zhoz tartoz� kisasszony�rt k�ssem f�l magam a n�pkertben. A kirakatok, a c�gt�bl�k, az �gyelg� ebek m�r mind „tudt�k”. Az erd�re menek�ltem. A legv�nebb ny�rfa lehajolt, f�lembe s�gta: „Tudjuk m�r, hogy Horv�th kisasszony…” �jjel a zseb�r�m ugyancsak ezt ketyegte. F�lh�ztam a pisztoly kakas�t. Teremtuccse, tudta m�r. Sohasem kap ily h�s�ges csatl�st, mylady.

– Rem�lem, Pesten sem akar elhagyni, sire? – k�rdezte nyomat�kos hangs�llyal Kl�ra, s sz�rke szem�vel m�lyen, �that�an, majd al�zatosan pillantott Rezeda �rra.

– M�g rejt�ly. Rejt�lyi vagyok, doktor Rejt�lyi Samu. Ne k�rdezzen t�lem, hercegn�, olyan dolgokat, amelyek nem t�lem f�ggnek. �g�rjen p�ld�ul minden nap�rt valamilyen kis aj�nd�kot, mint a k�rty�s Alvinczi �g�rt Montmorency Clarence-nak.

Urbanovicsn� f�lfigyelt, hab�r nem kev�s f�rads�g�ba ker�lt szem�t kikulcsolni a sz�n�sz hipnotiz�l� tekintet�b�l. („A nyakl�ncot hipnotiz�lja a m�v�sz!” – gondolta Rezeda �r.)

– A v�r�s postakocsi tulajdonosa? – k�rdezte a horv�t deln�. – Igen �rdekes, kit�n� f�rfi� – f�zte hozz� h�dol� elismer�ssel, mintha valaki volna a t�rsas�gban, aki kor�n reggel d�r�mb�l Alvinczi ajtaj�n, s elmondja Urbanovicsn� nyilatkozat�t.

– Val�ban, Alvinczi igen �rdekes figura! – felelt Rezeda �r. – Nagy tipr�. Sz�vtipr�.

A sz�n�sz bizonyos f�lt�kenys�ggel, �sszer�ncolt homlokkal n�zte a coeur-dame hirtelen �rdekl�d�s�t. G�nyosan biccentett Rezeda �r fel�.

– Te is, pajt�s? – k�rdezte f�lhangon, mintha valamely megsz�gyen�t� cselekedeten �rte volna a szerkeszt�t. Az ajk�t megvet�leg biggyesztette, �s k�r�ln�zett, mintha m�s t�rsas�got keresne.

Rezeda mind�ssze annyi el�gt�telt vett, hogy a sz�n�sz kig�nd�r�tett f�rtjeire vetett pillant�st. „J�zus!” gondolta mag�ban h�romszor.

– Halljuk, halljuk! – ki�ltotta a n�ni, �s az asztalhoz nyomta kebl�t.

– Ez a v�n diszn� – mondta halkan Rezeda �r Kl�ra kisasszonynak – azt hiszi, hogy �n is az�rt vagyok itt, hogy a vacsor�mat kifizesse.

– M�r r�gen szerettem volna Alvinczivel megismerkedni! – mondta igen nyomat�kosan Urbanovicsn�, mintha legal�bbis mindennap tal�lkozna a nevezetes �rral a reggeli s�talovagl�sn�l. – Nagy jellem. �n nem ker�ln�k p�nz�be, mint a t�bbi n�ismerets�gei.

– Te �tsz�z esztend�s v�n banya, te �cska v�r�s als�szoknya! – d�rm�gte Rezeda �r.

Kl�ra v�gre is el�vette �br�ndos tekintet�t, amely olyan volt, mint a kora tavaszi alkonyat erd�s, dombos vid�ken, hol m�g a lap�lyon elny�l� r�teken gyenge k�d �szik, mintha a mez�k �lma volna.

– Rezeda, ne komiszkodjon. Besz�ljen Alvinczir�l.

– Igen, ha a sz�n�sz helyet cser�l. Nem szeretn�m, ha azt hinn� az ifj� ember, hogy hozz� besz�lek.

Kl�ra nyomban elint�zte a dolgot.

– K�rt�s, �lj �nagys�ga bal oldal�ra.

– Mi�rt? – k�rdezte cs�fol�dva K�rt�s. – T�n rang szerint megy az �l�s sorrendje?

A szerkeszt� nyel�s n�lk�l, egyetlen hajt�ssal ki�r�tette �bl�s pohar�t.

– L�tja, ezt is vid�ken tanultam. Pesten �gy nem tudnak inni – mormogta, s b�natos szem�t Horv�th kisasszonyra f�ggesztette. – M�r isz�kos is vagyok, ez�rt nem szeretnek t�bb� a n�k.

– �n nem tudn�k egy hideg sz�j� f�rfit szeretni – mondta megnyugtat�lag Kl�ra.

– Nagyon helyes – felelt az asztalf�r�l a horv�t �zvegyasszonys�g. – A f�rfinak inni, pip�zni, k�rty�zni kell. Nem is igazi f�rfi, aki nem volt r�szeg �let�ben. Ak�r bort�l, ak�r szerelemt�l.

– Szerelemt�l? – k�rdezte hangosan Rezeda, s halkan hozz�tette: – Hogy �getn�nek meg, v�n bocskor!


3. Fejezet
 Indi�ban rossz volt a term�s

A v�r�s postakocsi tulajdonosa, Alvinczi Edu�rd Magyarorsz�g egyik legr�gibb csal�df�j�ra tekinthetett vissza. Alvinczi de genere Gut-Keled, Nagy Lajos temesv�ri b�nus�nak �s r�gi n�dorisp�noknak marad�ka, a legb�szk�bb ember volt Budapesten. B�szke volt honfoglal� �s�re, aki vez�ri tollat viselt a s�vege mellett, �s b�szke volt arra, hogy ha megint kir�lyt v�lasztana a nemzet a R�kos mezej�n, sz�rmaz�s�n�l fogva neki volna jussa a kir�lyi koron�hoz. A Hohenzollernek m�g kecskep�sztorok voltak abban az id�ben, amikor a Gut Keled nemzets�g�b�l sz�rmaz� fiak v�rkapit�nyok �s b�nok voltak. S�t, a moszkvai t�rt�nettud�s v�lem�nye szerint a vez�rl� Gut-Keled nyilv�n azon kir�lyi t�rzsb�l sz�rmazott, amely messzi napkeleten, a Don foly� t�j�n uralkodott, �s l�h�ton j�rt az eg�sz nemzet (Alvinczi �r megel�ged�se jel��l egy csorda j�sz�got �hajtott k�ldeni Moszkv�ba a professzornak, a guly�sok m�r k�sz�l�dtek is a nagy �tra, amelyet l�h�ton kellett volna megtenni, azt�n m�st gondolt a szesz�lyes Alvinczi. Diaz Hermanos y Co. habanai c�gn�l sz�z darab szivart rendelt, a f�ldkereks�g legjobb �s legdr�g�bb szivarj�t, amelyet aranyv�g�s� lev�l k�s�ret�ben k�ld�tt el a tan�rnak.) Alvinczi Edu�rd fiatal �veiben term�szetesen Oxfordban evezett, majd a p�rizsi osztr�k–magyar k�vets�ghez ker�lt. Harminch�rom �s�t vonultatta f�l a kamar�st pr�b�hoz, holott kevesebb is elegend� lett volna. Harminch�rom r�gi z�szl�s�r �s v�rkapit�ny ment B�csbe az udvarmesteri hivatalhoz, hogy a p�rizsi attas� diplomatafrakkj�ra r�ker�lj�n a k�t kamar�si gomb. (Alvinczi �r bizonyosan �gy l�tta �lm�ban, hogy Mikl�s, a temesv�ri b�n a buzog�ny�val megd�ngeti a Burg kapuj�t: „Nem k�rni j�tt�nk, hanem jogunkat k�vetelni!”) R�m�ban egy csod�latos, olasz gr�fn� szeretett bele a kirgiz tat�r k�nok unok�j�ba, a szerelem azonban rossz kabal�nak bizonyult, a „nemesek klubj�ban” egyetlen �jszaka elvesz�tette azt a sz�zezer forintot, amelyet nagyasszony anyja levendulaszag� ruh�sszekr�ny�ben tartogatott arra az esetre, ha valami baj t�mad a h�z k�r�l. A nagyszer� asszony egyetlen k�nnycseppet nem ejtett, nyugodtan k�ldte el fi�nak a sz�zezer forintot, amely abban az id�ben rengeteg vagyonnak felelt meg: h�rom v�rmegy�t lehetett volna rajta venni. „Fiam, most m�r nincs t�bb p�nz�nk.” Csup�n ennyit �rt. Alvinczi Edu�rd az olasz gr�fn� keze helyett teh�t ism�t hindu b�lv�ny�t vette kez�be, amelyet mindig mag�val hordozott. Szentp�terv�rra helyeztette mag�t. �mor azonban nyomon k�vette az ifj� diplomat�t, s a sz�p, szomor�, orosz t�ncosn� �lmodoz� szem�t Edu�rdunkra vetette. A t�ncosn�t azonban a francia k�vet is im�dta, szekund�nsok �ltek �ssze a Travelle’s Klubban, �s a Travellerben mindj�rt meg is v�vt�k a p�rbajt az urak, csup�n selyeminget hozattak lak�saikr�l. A fl�reteket a kaszin� koz�kja kik�sz�r�lte, t�zben megedzette, Nevszky S�ndor �tj�n tal�n �ppen akkor v�gtatott az oper�ba sz�nk�j�n a t�ncosn�, s v�gan csilingeltek a cs�rg�k, mid�n az el�kel� klub v�v�term�ben Alvinczi t�re h�romujjnyira a sz�v felett a francia k�vet mell�be f�r�dott. Piros v�rsug�r, elfeh�red� arc, megcsukl� t�rdek, �s a hal�lnak napja �szaki f�ny�t k�ldte a francia k�vet homlok�ra. A nizzai expresszvonat egy �ra m�lva indult, �s h�romversztnyire P�terv�rt�l a vas�tt�rsas�g barna kab�tos inasai szup�hoz ter�tettek. Alvinczi b�ven �s j��z�en �tkezett, majd nyugodtan aludt a szlipingk�r f�lk�j�ben, �s alig v�rta, hogy B�csben a Ballplatzon visszaadhassa k�vets�gi level�t. Hazaj�tt Budapestre, megel�gelte a diplomat�skod�st. A r�gi Arany Sas fogad�ban sz�llott meg, ahol m�r egyetemi hallgat� kor�ban is lakott: akkor egy szob�ban, most kett�ben, mert leg�ny�nek is ott kellett aludnia, �s �jjel levetk�ztetni, l�b�t, kez�t megd�rzs�lni, betakarni, �s j� �jszak�t mondani, mint otthon Ungban, az �si h�zban, ahol a f�ld, a mez� �s a patak az els� foglal�sb�l maradott meg az Alvincziak kez�n. Az ungi berkek z�gnak, rejt�zk�d� kuruc, bujdos� honv�d j�rja, a hat�rsz�li hegyek, mint havas k�s�rtetek �llanak a t�jon… Be nagy k�r, hogy az Arany Sasban nem lehetett falusi komondort tartani, amely Alvinczi Edu�rdnak �jjel ugatott volna.

(Mid�n A l�mp�s �rdemes szerkeszt�je elbesz�l�se ezen r�szlet�hez �rkezett, Horv�th Kl�ra kisasszony alig hallhat�an fels�hajtott:

– Istenem.)

Szilveszter, �reg �r� n�h�ny nap m�lva kopogtatott az Arany Sasban.

Szilveszter olyan �reg �r� volt, aki m�g l�dtollal Sylvesternek �rta a nev�t, �s az�rt a legb�szk�bb, hogy az �ngyilkos Bal�zs S�ndor re� test�lta a k�p�nyeg�t. A folyos�n el�sz�r J�nos inast fogta el, aki kurtanemes �seire �ppen olyan g�g�s volt, mint Alvinczi Zr�nyi Ilon�ra.

– Fel�bredt a fejedelem?

– Tess�k k�h�gni az ajt� el�tt. Tekintetes urat a k�h�g�s�r�l ismerj�k.

Szilveszter k�h�g�tt, mire b�v�lr�l egy f�radt, egykedv� „Ha” hangzott, amely azonban annyi er�fesz�t�s�be l�tszott ker�lni a hang tulajdonos�nak, mintha hossz� sz�noklatot mondana.

– Sire, j� reggelt j�ttem k�v�nni – mondta Szilveszter.

Alvinczi az �gy sz�l�n �lt, mindig az �gy sz�l�n �lt, mi�ta P�terv�rt elhagyta, a l�b�n papucs, v�r�s Garibaldi-ing felett selyemkaft�n, amilyent a napkeleti urak viselnek. A fej�n kerek, feh�r kalap, amely al�l figyelmesen, de bizonyos m�lab�val tekingetett el� fekete szeme. A pusztai lovasnak van ilyen tekintete, mid�n a k�dben, felh�ben f�rd� messzis�g fel� n�z. Alvinczi keletre n�zett, ahol �sapja kir�ly volt. Francia �js�gok hevertek a l�b�n�l. Szilveszter felemelte a Gil Blas-t.

– Ma este egy Gil Blas c�m� jelenetet j�tsznak madame Louise-n�l. �n �rtam.

A fejedelem unottan n�zett szatty�npapucs�ra.

– Kis jelenet – ism�telte Szilveszter.

– Igen r�vid – t�d�totta k�s�bb.

Alvinczi f�lemelte a fej�t. B�szke pillant�st vetett Szilveszterre.

– No?

– Sire! Ne haragudj. Szeretn�m, ha megn�zn�d.

Alvinczi fel�llott, v�llat vont, kereszt�lment a szob�n, �s elgondolkozva n�zett a sarokban �ll� porcel�nk�lyha t�z�be.

A porcel�n h�feh�rs�g�b�l �l�nk piross�ggal t�nd�k�ltek a l�ngok. Alvinczi egy-k�t darab f�t vett fel, amelyet az ungi erd�kb�l hozatott, amely f�val az �sei t�zeltek, s a t�zre vetette. Megd�rzs�lte igen finom, de er�teljes kez�t. V�gign�zett karcs� ujjain, amelyek a kardot, a kant�rt sz�vesebben fogj�k, mint a n�k kez�t. Azut�n a selyemk�p�nyeg zseb�be ny�lt, �s n�h�ny aranyp�nzt vett el�. A tenyer�be fektette az aranyakat, s halkan, unottan megsz�lalt:

– Az angol a legszolidabb n�ci�. B�fje �ppen olyan j�, mint a p�nze. Az angol arany a legjobb arany. Val�ban annyit �r, mint amennyi a n�v�rt�ke. Tess�k. Szilveszter, pr�b�ld meg!

N�h�ny, Vikt�ria cs�sz�rn� fej�vel �kes�tett tall�rt ny�jtott �t az �reg �r�nak. Az aranyak eszkamot�ri gyorsas�ggal t�ntek el Szilveszter piros mell�nye t�j�k�n.

Gil Blas! – mondta gyorsan k�sz�net helyett, mert Alvinczi visszavette az aj�nd�kot, ha azt megk�sz�nt�k.

– Majd megl�tom. Ha egy�b dolgom nem lesz, �tn�zek a Madame-hoz.

– Est�ly lesz, sz�r. Szo�r�!

– B�nom is. Ne haszn�lj idegen szavakat, amikor van j� magyar szavunk. Az�rt nem boldogul ez a nemzet, mert ilyen �r�i vannak. Az �n nagyb�ty�m, a k�lt� Alvinczi Jeromos idej�ben nagy gondot ford�tottak a nyelv tisztas�g�ra. Mindenesetre add �t �dv�zletem Lujza �nagys�g�nak, r�gi bar�tn�nknek.

Az �r�, akinek arca vet�lkedett mell�nye piross�g�val, a k�p�nyeget megigaz�totta, mint egy t�ncosn� a f�tyol�t. (Mindig k�p�nyegben j�rt, a Bal�zs S�ndor k�p�nyeg�ben. Musset Alfr�dnak volt hajdan�ban ilyen k�p�nyege.)

Alvinczi egy feh�r kis kosarat vett f�l a f�ldr�l. D�ligy�m�lcs volt benne. „Ma kaptam N�polyb�l. Bar�tn�nk szereti az �nyencked�st” sz�lt, s furcs�n mosolygott, mint egy keleti nagy�r a n�k balgatags�g�n elmosolyodik. (Egy�ltal�n a szob�ja olyan volt, mint egy r�gis�gkeresked�s. A falnak t�masztva hevert a f�ld�n sok r�gi festm�ny, amelyet azonban a v�szon h�t�n elhelyezett jelb�l egyt�l egyig ismert a fejedelem. R�gi kardok, pisztolyok, �zsiai sz�nyegek �s hindu b�lv�nyok. Az egyszer�, szinte katon�s �gy felett kis ez�stfesz�let: M�ria Antoinette lehelte r� utols� cs�kj�t. Az �jjeliszekr�nyen r�vid, vaskos kis pisztoly, mint egy buldognak feje. R�gi kis imak�nyv, amelyb�l egy k�z�pkori francia hercegn� im�dkozott. A bet�k megfakultak, csup�n az inici�l�k piroslanak nemes, flandriai piross�ggal, s az els� oldalon vil�gosbarn�ra fakult bet�k, mintha v�rrel �rt�k volna: „1557. Noël. Henry.” S a finom k�t�sbe a Montmorencyek sz�rnyas, d�mvadas c�mere pr�selve. M�sfel� h�rneves zsok�k �s versenyparip�k pasztellk�pei, amelyeket csup�n az angol urak szoktak megvenni, akik majdnem �gy szeretik a lovat, mint maga lord Derby. Az �jiszekr�ny fi�kj�ban aranyp�nzek s�rg�llanak el� billet doux-k �s apr�, eldobott levelek k�z�l. Egy r�zsaf�z�r, amelyet Medici Katalin morzsolgatott, �s egy f�rfitestr�szt �br�zol�, hossz�k�s, hindu b�lv�ny, amelynek cs�f, v�r�s feje sz�les vigyorg�ssal n�zett a vil�gba. A falon hadi kopja, amelyet valamelyik Alvinczi vett el a temesv�ri bas�t�l, �s az �r�asztalon s�rg�ny�k �s levelek a vil�g minden r�sz�b�l. A fejedelem naphosszat az �gy sz�l�n �lt, de mindent tudott, ami a vil�gban t�rt�nik. A k�l�nb�z� k�vets�geken t�lt�tt �vek alatt sok ismer�sre, j� bar�tra tett szert.)

Miel�tt Szilveszter a kos�rral k�p�nyege alatt elhagyhatta volna a szob�t, Alvinczit hirtelen �l�nks�g fogta el. Gyorsan f�l�llott, s az asztalr�l hossz�k�s lev�lbor�t�kot emelt f�l.

– Hopp, Szilveszter, m�g adok neked valamit. Egy dolgot, ami m�g titok. Az angol gyarmatminiszt�riumban most �ll�tj�k �ssze az indiai term�seredm�nyt. Nos, a term�s az id�n rossz volt Indi�ban. A jelent�st csak j�v� h�ten publik�lj�k hivatalosan. Te m�r tudod. Add el a titkodat. – Majd kiejtette a levelet kez�b�l, f�radtan az �gyra �lt, �s hosszasan a t�li alkonyatba n�zett. Bor�s von�s t�madt keskeny ajka k�r�l.

– M�r este van! – mondta halkan, mert �szre sem vette, hogy Szilveszter elhagyta a szob�t.

Katon�s komolys�ggal l�pett be a leg�ny.

– Mi �js�g, J�nos?

– �lt�zk�dj�nk, nagyj� uram. A vacsor�t m�r megrendeltem a kaszin�ban.

Alvinczi tuny�n kiny�jtotta a l�b�t, s f�loldalra d�lt, mintha az �lt�zk�d�s idej�t halogatn�.

– Mit rendelt�nk m�ra, J�nos?

– Jeges dinny�t, lengyel levest, pulyk�t �s marhah�st sz�szban. A sal�t�t nagyuram csin�lja. Boldv�n� cs�r�g�t s�t.

– Cs�r�ge! Eml�kszik, J�nos, a nagyap�m�kn�l volt egy f�z�asszony, otthon, Ungban. Milyen nagyszer� cs�r�g�t s�t�tt! Az �regek j�l ettek!

– Az eg�sz vil�gon a legjobban Ungban f�znek – mondta komoly meggy�z�d�ssel J�nos. – Mennyi rosszat eb�delt�nk R�m�ban, am�g az �reg tekintetes asszony ut�nunk k�ldte Ripk�n�t.

Alvinczi elgondolkozott:

– Mondja, Ker�k, hov� lett Ripk�n�?

– A bajn�ci �reg�r�k kocsisa vette el, amikor �zvegys�gre jutott.

A fejedelem a m�ltba n�zett.

A leg�ny a gumik�dat fel�ll�totta a szoba k�zep�n, meleg vizet hozott. Alvinczi t�r�k�sen maga al� h�zott l�bbal �lt. Egyszerre leugrott az �gyr�l, �s valamely gondolatot jegyzett fel hossz�, sz�lk�s bet�kkel egy k�nyvbe. Egy �vsz�m volt s egy n�v. Azt�n engedte, hogy a leg�nye fel�lt�ztesse.

A szem�t s arc�t nagy�t� t�k�rben alaposan megvizsg�lta, sz�naillatot freccsentett a szmokingja selym�re, form�s cip�j�ben t�bbsz�r megpr�b�lta a l�b�t, az �gyon hever� ersz�nyt, �js�gokat a zsebeibe gy�rte, hogy megdagadt t�le a szmoking. R�vid, vassal b�lelt somfa botot vett a kez�be, �s a h�na al� pezsg�spalackot tett, amely olyan l�ginek �s nemesnek l�tszott, mint az ap�ts�g mis�sk�nyve. A walesi herceg pinc�j�b�l val� volt. Hatalmas, utaz�t�ska nagys�g� szivart�rc�j�t k�l�nb�z� dobozokb�l val� szivarokkal rakta meg olyan gondoss�ggal, mint a gy�gyszer�sz k�sz�ti csodaszer�t. A b�bornoki �vekkel ell�tott csodaszivarok, amelyek a kubai k�zt�rsas�g eln�k�nek k�zjegy�vel voltak ell�tva, olyan b�s�ggel hevertek szanasz�jjel skatuly�ikban a szob�ban, mintha Alvinczi �r volna a legels� doh�nytermel� Haban�ban. „Alvinczi szivarja.” Fogalom volt Budapesten. A legdr�g�bbat, a legjobbat, a legnemesebb szivart jelentette.

A szivarokat a kaszin�i bankettek ut�n �js�g�r�k �s hercegek zsebre szokt�k dugni. Finom �s kedves eml�kek ezek az Alvinczi �r eb�djeir�l, amelyeket �ppen �gy szok�s meg�rizni, mint a tihanyi kecskek�rm�t. Olykor tov�bbadj�k a szivarokat: h�ziorvosnak, kritikusnak vagy b�r�nak… Alvinczi egy �vegcs�be forrasztott szivarja k�r�lbel�l k�t �vig v�ndorolt Budapesten, am�g egy r�szeg n�ger t�ncos elsz�vta. Kevesebb lett a pesti vagyon.

A f�hercegnek, aki elmulasztotta a zs�km�nyol�st egy eb�d ut�n, J�nos inas dugta k�p�nyeg�be a havanna rudat.

– Mi az? – k�rdezte ijedten a cs�sz�ri katona.

Ker�k J�nos j�akarat�lag seg�tette tov�bb a tiszti k�p�nyeg�t.

– Csak tess�k megtartani. J� lesz majd otthon…

…Azt�n egy csom� elint�zetlen levelet f�lnyal�bolt, s a bels� zseb�be dugta, miut�n gumiszalaggal �tk�t�tte. �jszaka, a kaszin� pamlagj�n hever�szve (miut�n szok�sos ezerforintos bankjegy�t az eb�d kifizet�s�re f�lv�ltotta, s a komornyik ez�stt�lc�n felszolg�lta a visszaj�r� p�nzt) Alvinczi �r el�veszi �js�gjait, leveleit. A sz�les b�rkanap� megtelik levelekkel, s�rg�ny�kkel. Arany ceruz�j�val megjegyz�seket �r a levelek sark�ra, �tmutat�sul Szilveszternek a holnap �rand� v�laszhoz. Az �jszaka hossz�, s ugyanez�rt Carlyle k�tet�t is h�na al� cs�sztatja. Azt a k�tetet, amelyben a d�rd�k �jszak�j�r�l s a n�k forradalm�r�l van sz�.

– Ha csak reggel j�nn�k haza, �tven peng�t kap t�lem, J�nos! – mondja nagyuras szesz�llyel, �s a t�lf�t�tt, szivarszag�, melegv�z- �s sz�naillatos szob�ban, amilyen kabinetben Richelieu herceg tanulm�nyozhatta a fontos �llami iratokat, �tveszik birodalmukat a fogad� szobale�nyai. A v�rtelen arc� szobaasszony feh�r k�t�ny�ben, szel�d, asszonyos frizur�s fej�vel nesztelen l�ptekkel j�n v�gig a piros sz�nyegen. „Kez�t cs�kolom”-ot mond, s halkan cs�rg� kulcsaival elt�nik.

A fejedelem meg�ll, mosolyog – tal�n Daudet p�p�ja mosolygott �gy Avignonban a t�ncos provence-i n�k ut�n –, s f�radtan mondja:

– J�nos, �t aranyat kap t�lem, ha ezt a szentasszonyt elcs�b�tja! �t Vikt�ria-fontot!

�gy sz�l az inashoz, aki a borospalackot ut�na viszi.

M�g egy m�sodpercnyi �l�nks�g, a szemben elragad� mosoly jelenik meg.

– Szilveszter – t�d�t a f�radt, de kiss� felcsend�l� hangon –, t�z aranyat kap Szilveszter �r ugyanez�rt. Megmondhatja neki.

A szivar- �s a parf�mszag� kocsi belsej�ben – amely eg�sz nap a fogad� el�tt �csorog hossz� l�b� orosz lovaival – olyan form�n helyezkedik el, mintha nagyon messzi �tra indulna. A kab�tba beburkol�zik, a puha kalapot homlok�ra h�zza. L�b�n�l elhelyezi a boros�veget, amelynek s�rga gy�ngyeit vacsor�ja mell� krist�lypoh�rba �nti.

– J� �jszak�t, J�nos.

A kocsi ajtaja bez�r�dik. A lovak hossz� �get�ssel indulnak el a kaszin� fel�, amely �tvenl�p�snyire fekszik az Arany Sast�l.

(„Istenem!” mondta ism�t Horv�th kisasszony, �s a homlok�ra tette a kez�t, mintha l�za volna.)

Szilveszter �jszaka vid�ki urakkal mulatott az Arany Sasban. Radics muzsik�lt, �s a mulats�g heves temp�ban tartott �jf�lig. (A piros mell�nyes �reg�r nagyobb kedvel�je volt a po�t�zgat�, majd duhajra fordul� mulats�gnak, a kem�ny iv�snak, mint a n�kkel val� enyelg�snek.) Madame Louise, m�s n�ven Donna Juana (s�t neveztetik vala „feh�r kam�li�s h�lgy”-nek is) sz�n�szeket �s �r�kat gy�jt�tt palot�j�ba, ha rendes l�togat�i, a gr�fok �s hercegek ezt enged�lyezt�k. Az irodalmi est�lyeken kider�lt, hogy Donna Juana zseni�lis sz�n�szn�, aki egymag�ban j�tszott el teljes kis felvon�sokat. Egy r�gi romantikus reg�ny lapjair�l volt kiv�gva �… Majd t�bbet besz�l�nk a „feh�r kam�li�s h�lgy”-r�l, most csup�n annyit, hogy a Gil Blas c�m� jelenet k�t f�rfi s n�i szerep�t egymag�ban elj�tszotta, �s a vend�gek k�z�l Salamon �d�n �r� a Sarcey nyelv�n mondott m�ltat�st a h�ziasszony m�v�szet�r�l. Szilveszter �r akkor�ra m�r elsz�k�tt, mert h�r�t vette, hogy Dapsy Pest megyei f�szolgab�r� az Arany Sasban muzsik�ltat mag�nak. Havas fergeteg z�gott a Belv�ros felett, a g�zl�mp�k ijedten t�ncoltak, a borb�lyt�ny�r z�rg�tt, mint ak�r abban az id�ben, amikor Lisznyai K�lm�n �s Be�thy L�szl� bolyongtak �jszaka, s a Heckenast-f�le nyomda (az ellens�ges nyomda) vast�bl�it botjukkal megd�ngett�k. Szilveszter Bal�zs S�ndor k�p�nyeg�be burkol�zott, nagyokat szippantott a havas fergetegb�l, s �gy hamar siker�lt elfelejteni a parf�m�s, kam�li�s est�lyt, hol az �rok frakkban te�znak, a mai �r�k; mire az Arany Sashoz �rt, kis p�rge kalapj�t f�lrecsapta, s egy r�gi, duhaj Pest megyei n�ta jutott az esz�be… (Ugyanez�rt tartott a mulats�g sok�ig.)

M�r elm�lt d�l, mid�n Szilveszter bar�tj�n�l, p�rtfog�j�n�l �s h�b�res ur�n�l, Alvinczi �rn�l jobb�gyi al�zatoss�ggal jelentkezett.

– Sire, az �jjel t�bbet ittam a kellet�n�l!

A fejedelem a k�lyha el�tt �llott, �s hossz� szipk�b�l megfontoltan �s komolyan szivarozott. A t�voli szigetek n�v�ny�nek s�r�, barn�sfeh�r f�stje �s egzotikus illata megt�lt�tte a szob�t. A f�stgomolyagban l�tni lehetett sz�les kalap� spanyol �ltetv�nyeseket, z�ldell� doh�nyt�bl�kat �s n�ger n�ket, a kik�t�b�l most indul el a h�rom�rbocos, a feh�r vitorl�kat dagasztja a sz�l, s sz�ll a messzi tengerekre a k�k cir�d�s szivardobozokkal. (A messzi tengerek term�kei k�l�n�s skatuly�kban �rkeznek hozz�nk. Ugyan ki nem n�zte m�g a tea- vagy f�gedobozt k�l�n�s figur�ival? Mintha a fantasztikus f�ldr�l j�tt k�ldem�nyek a messzi orsz�gnak furcsa saj�ts�gait hozn�k magukkal. A k�nai s�rk�ny �s a jap�ni g�s�k, Kuba k�v�ja, amelyt�l a kik�t�k illatosak, �s a teveh�ton hozott �zsiai sz�nyegek: mind arra val�k, hogy az ember a szob�j�ban nagy utaz�sokra gondoljon.)

A fejedelem hosszadalmasan sz�vott szivarj�b�l. V�r�s selyeminge �s arannyal kivarrt mell�nye csillogott a fogad� ablak�n besz�r�d� t�li napsug�rban.

– Nem szeretem a r�szeg embert! – mondta megvet�leg. – Ellenben az �jjel nem hagyott nyugodni India rossz esztendeje. Ez igen nagydolog, Szilveszter. A britek kincses- �s �l�skamr�ja hi�nyoss�g�t nemcsak a lordok �s serf�z�k �rzik meg, hanem az eur�pai kereskedelem is. Azt lehetne mondani, hogy az eg�sz f�ldkereks�get �rdekli, hogy Bombayben h�ny tonna rizst haj�znak be… D�lel�tt napf�nyes id� volt, �s r�vid s�t�t tettem a v�rosban. Valakit l�ttam… K�l�n�s, ibolyaszem� le�nyk�t, aki mintha a k�zelg� tavaszt hirdetn�.

Szilveszter nyomban f�lrecsapta a k�p�nyeg�t.

– Azonnal tud�s�tom a Madame-ot. El� kell teremteni az ibolyaszem�t. A nagy�r parancsolja.

Alvinczi a f�stbe n�zett.

– Nem – mondta vonakodva. – Nem bar�tn�nk gy�ng�d kezei k�z� val�. Valaki m�s, valaki, aki rendk�v�li. Olyan, mint egy pasztellk�p, angol m�v�sz nemes ecsetje al�l. Csupa gy�ng�ds�g �s kellem. Ny�l�nks�g, er� �s karcs�s�g. Ha Walesben tal�lkozom vele angol bar�taimn�l kop�falka-vad�szat ut�n egy Anna kir�lyn� korabeli kast�ly hallj�ban, tal�n kev�sb� csod�lkoztam volna l�t�s�n. V�r�sessz�ke haja t�nd�kl�, mint a ny�ri napsug�r a b�zaf�ldeken. Mondhatom – f�zte hozz� Alvinczi igen komolyan –, nagy tisztel�je lettem a kisasszonynak.

Az �reg k�lt� izgatott volt, mint hasonl� k�r�lm�nyek k�z�tt minden j� bar�thoz illik.

– Verset fogok r�la �rni.

– Nem. Nem arra val� – felelt csendesen Alvinczi. – Olyan fiatal, mint a k�sz�b�n lev� m�rcius, �s m�gis r�gi �kszerek jutnak az ember esz�be, mid�n arcsz�n�re visszaeml�kezik. K�l�n�s k�vek �s r�zsasz�n� p�rban �g� aranyok, amilyenb�l a Szent Lajos koron�ja volt. Vagy egy ny�ri reggel az Alpesekben, k�r�l a pirosl� hav� sz�z ormok, lenn a m�lyben a tengerszem k�klik, �s az erd�ben piros gy�ngyvir�g ny�lik.

– K�sz k�ltem�ny! – ki�ltott fel Szilveszter.

Alvinczi intett a kez�vel:

– Nem. Az a h�lgy nem a te tolladra val�, Szilveszter. Te csak �rj Madame Louise-nak szerepeket, �s bordalt Dapsy f�b�r�hoz. N�polyi korm�nyz� volt III. Mikl�s �s�m Lajos kir�ly idej�ben. Azt v�lem, hogy a kisasszony legink�bb n�polyi kir�lyn�nek illen�k… Boszork�nyos! Nem tudom elfelejteni, ami�ta l�ttam.

– Hogy h�vj�k? – k�rdezte Szilveszter.

– Clarence… Legal�bb magamban �gy neveztem el, amint messzir�l az utc�n k�vettem. �reg asszonys�g k�s�rte, �s a Mik�d� utc�ban t�ntek el. K�r, hogy nem �l�nk a k�z�pkorban, Madridban, ahol jelen helyzetemben seg�ts�gemre lehetne n�h�ny kardforgat� bar�t. A gyaloghint� meg�llana az �j s�t�tj�ben, s Clarence-t gyorsan elragadn�m. St. Hermandad embereit j� toled�i peng�kkel tartan�k sakkban bar�taim.

– Sire, a legjobb toled�i peng�n�l is �gyesebben forog bar�tn�nk, a Madame nyelve. Tavasznak sok �de kis vir�g�t seg�tette � m�r t�lfej� urak karjaiba.

– �n m�g fiatal vagyok, Szilveszter. �s nem tartan�m m�lt�nak magamhoz, hogy e v�ratlan kalandom h�mpor�t, m�z�t, illat�t aranyt�l cs�rg� k�zzel levegyem. Szilveszter, �n sokkal ink�bb tisztelem Clarence kisasszonyt, mint te azt f�lfoghatn�d. Igen. Tisztelem. Ez a helyes kifejez�s. P�ld�ul igen boldog voln�k, ha neveltet�s�r�l, j�v�j�r�l �n gondoskodhatn�k.

– Azt hiszem, ez siker�lni fog, sire!

Szilveszter m�snap a budai hegyek k�z�tt bolyongott. A J�nos-hegyen volt egy nagy k�ve �s bokra, ahol gy�gy�tani szokta mag�t. Lelki purgat�riumot tartott itt a f�be heveredve, m�zs�j�val szeretkezett, s a term�kenys�get sz�mtalan apr� papiros darabokon �rizte meg, amellyel tele volt a k�lt� minden zsebe. A J�nos-hegyi remet�sked�s ut�n szinte megtisztulva, megifjodva t�rt vissza az emberek k�z�: t�bb� nem iszik, nem kock�zik, bordalok helyett hossz� t�rt�nelmi reg�nyt �r, �s kis lapot alap�t Bud�n a helybeli �rdekek t�mogat�s�ra, ami szint�n legal�bb nyolcsz�z peng�cske egy esztend�ben. P�rge kalapj�t f�lrecsapta, �s f�ty�r�szve j�tt le a hegyr�l.

– A f�szerest ezent�l hirdet�si nyugt�val fizetem – gondolta mag�ban, amint a budai lap eszm�je kibontakozott fej�ben.

Csup�n harmadnapra kopogtatott az Arany Sasban.

– M�lt�s�gos �r? – k�rdezte az inast.

– M�r fel�lt�z�tt.

A fejedelem �tra k�szen �llott a szob�ban. Csendes mosoly j�tszadozott arc�n.

– Szilveszter – sz�lott l�gy hangon –, ha kedved van, velem j�hetsz.

Egy v�n k�zjegyz� irod�j�n�l sz�llottak le a kocsir�l. A jegyz� t�bl�ja olyan r�gi volt, mintha m�r a t�r�k h�dolts�g idej�n is a falon f�gg�tt volna.

A sz�k �s keskeny irod�ban, ahol a n�vekv� �s porosod� iratszekr�nyek, a duzzadt �r�asztalok �s polcok olyan bibliai b�s�get �rasztottak maguk k�r�l, mintha az eg�sz orsz�g valamennyi b�lyeges papiros�t itt halmozt�k volna fel, s a v�grendelkez�sek kopors�- �s viaszgyertyaszagot terjesztenek, annyi helyet sem engedtek a jegyz� �rnokainak, hogy n�mi kis h�st vegyenek magukra.

A jegyz� ellenben k�v�r �s p�paszemes ember volt. Hajdan�ban �jszaka sokat tek�zett a Kemnitzerben, teh�t nyomban megismerte Szilvesztert.

– �n filiszter lettem – mondta az �reg �r�, hogy megel�zze a jegyz�t.

Azut�n bel�ptek a gondosan elz�rt szomsz�dos szob�ba.

Egy fekete szalonkab�tba �lt�z�tt �r, akinek deres spanyol szak�lla volt, mint a veter�nok eln�k�nek (akkoriban a veter�nok voltak Pesten a viccel�d�s divatj�ban), �s egy ijedt tekintet�, m�lyvasz�n szokny�s asszonys�g �ltek a n�dd�v�nynak azon a r�sz�n, amelyet nem foglaltak el v�gleg a tem�rdek iratok.

A polg�rn�knek k�r�lbel�l egyforma az arckifejez�s�k temet�skor, lakodalomkor, s�t nagyobb ad�sv�teli szerz�d�sn�l is. Az ember sohasem tudhatja el�re, mikor kezd az arcuk s�rni vagy nevetni, mert mindkett� v�rhat�. A spanyol szak�llas ellenben egyh�zgondnokhoz val� �nnep�lyess�ggel �s komoly, er�teljes hangon �dv�z�lte Alvinczit.

– J� napot, m�lt�s�gos �r.

Azt�n helyet foglalt, megsimogatta a szak�ll�t, be- �s kigombolta szalonkab�tj�t, mintha csak azon t�rte volna a fej�t, hogy mi�rt nem vette f�l az �nnep�lyes alkalomra veter�nkardj�t.

Az �r�asztal mellett, k�z�pre h�zott sz�ken lila f�tyolos kalapk�ban, finom, egyszer� ruh�csk�ban, keszty�s kez�t �l�be ejtve Clarence foglalt helyet. Ibolyasz�n� szeme, arany v�r�s haja, nyerges l�ba, finom tart�sa mint egy hercegn��, aki v�letlen�l ker�lt a jegyz�h�z, hogy b�rl�ivel a szerz�d�st al��rja.

Szilveszter nyomban kezet cs�kolt, am�g Alvinczi tiszteletteljesen b�lintott. Egy m�sodpercnyi csend. A polg�rasszonys�g el�vette zsebkend�j�t.

A k�v�r jegyz� sebesen olvasta:

– Megjelentek irod�mban St�mmer P�ter �s St�mmer P�tem� budapesti, I-s� ker�leti (Buda, V�r) lakosok… kiskor� St�mmer Lotti sz�n�sziskolai n�vend�k… M�sr�szr�l Alvinczi Edu�rd (de genere Gut-Keled) cs. �s kir. kamar�s, f�ldbirtokos…

Szilveszter sz�d�lve t�maszkodott a falnak.

A k�zjegyz�i okiratban semmi m�s nem foglaltatott, mint az, hogy Alvinczi, a napkeleti kir�lyok unok�ja a mai napt�l fogva jegyes�nek tekinti St�mmer Lotti kisasszonyt, neveltet�s�r�l, j�v�j�r�l gondoskodik, sz�leinek �vi j�rand�s�got biztos�t, akik ugyanaz�rt k�telesek le�nyukat �rtatlans�gban, tisztas�gban nevelni… A kisasszony �hajt�s�hoz m�rten a sz�ni p�ly�ra l�p…

Az al��r�sok k�vetkeztek.

Szilveszter m�g soha olyan remeg� bet�ket nem vetett, mint ez alkalommal.

Alvinczi jegyes�hez l�pett, �s megcs�kolta a kez�t.

– Teh�t ne felejtse el, Clarence, hogy az �n jegyesem.

– Nem felejtem el – felelt egy csendes hang.

Alvinczi zseb�be ny�lt, �s a Montmorencyek kis imak�nyv�t vette el�, e sz�rnyas, d�mvadas c�mer� k�nyvecsk�t, amelyb�l r�gen viol�v� lett francia hercegn�k im�dkoztak.

– �me, a jegyesi aj�nd�kom.

Az �regekkel kezet fogott a nagy�r.

– St�mmer �r, nevelj�k gyermek�ket tisztas�gban. �n majd n�ha megl�togatom magukat. Menj�nk, Szilveszter.

A Sasban ism�t felvette keleti kaft�nj�t… A t�zet a feh�r k�lyh�ban megigaz�totta, kez�t f�z�san �sszed�rzs�lte. Elgondolkozott, �s olyan hangon, mint ahogy �lm�ban besz�l n�ha az ember �lm�hoz, halkan mondta:

– Gyakran gondoltam arra, hogy nekem senkim sincs. C�ltalanul, hi�ba �lek. A politik�t�l undorodom, a t�rsas�got se nagyon kedvelem, magamban szeretek lenni. Most legal�bb lesz valakim, akivel n�ha elbesz�lgetek. Akinek a sorsa az �n sorsomhoz lesz f�zve. Lehet, hogy j�szerencse csillagomat hordja Clarence ibolyak�k szem�ben! Franci�ul �s angolul tan�ttatom. Sz�p �s j� k�nyveket olvastatok vele. Lehet, hogy m�g sok �r�m�m lesz a kisle�nyban. Mindenesetre nagyon mulats�gosnak �g�rkezik az eg�sz dolog. Holnapt�l kezdve megkezdj�k az �rszolg�latot. Szilveszter mindennap titkon Bud�r�l Pestre �s Pestr�l Bud�ra k�s�rended Clarence-t, amir�l azonban neki nem szabad tudni. Vigy�zni fogsz re�, mint a k�t szemedre.

– Igenis, sire.

Egy �ra m�lva J�nos inas berontott a szob�ba.

– M�lt�s�gos �r, itt van a haj�s.

– Mif�le haj�s?

– H�t az a tiszt. A haj�stiszt.

– Marha kend. Tenger�szkapit�ny �r �.

– M�giscsak haj�s, mert v�zen j�r – felelt v�llat vonva J�nos.

A nyugalmazott tenger�szkapit�ny mindig a legnagyobb meghatotts�ggal hajolt meg Alvinczi el�tt. A fejedelem aranyai b�ven p�tolt�k kegyd�j�t. Olyan bajusza volt, mint egy n�met rabl�lovagnak. A szak�lla hegyesen el�renyomult.

– Kapit�ny – kezdte Alvinczi –, �nt megb�zhat� f�rfi�nak ismerem. Szilveszter titoknokom s r�gi bar�tom napok �ta k�l�n�sen viselkedik. Legyen sz�ves megfigyelni Szilvesztert, s err�l nekem jelent�st tenni.

A tenger�sz �ssze�t�tte a bok�j�t, s elt�vozott n�h�ny j� aranyfonttal.

J�nos ism�t a szob�ba nyomult.

– Csengetni m�lt�ztatott?

– J�nos, a haj�st meg kell figyelni. K�v�ncsi vagyok, mit csin�l eg�sz nap.

– �gy lesz, m�lt�s�gos �r.

Estefel� Madame Louise titokzatos kis kast�lya el�tt �llott meg Alvinczi kocsija.

A sz�les eresz� h�z (amely r�zsasz�n� f�gg�nyeivel, vill�mf�nyes ablakaival s vir�gz� jap�ni f�csk�ival egy r�gi belv�rosi utc�ban h�z�dott meg) halkan, szinte jelad�sra felnyitotta kapuj�t, mid�n Alvinczi a kocsib�l kisz�llott.

Az �rzelmes arc�, szel�d, �lmodoz� tekintet�, k�nny� feh�r selyembe �lt�z�tt eleg�ns d�ma m�ly meghajl�ssal fogadta Alvinczit, mint valamely fejedelmet.

– Parancsoljon, Monte Christo uram!

(Ebben a h�zban minden l�togat�nak �lneve volt. Az igazi n�v, amelyet csak az �rn� tudott, sohasem hangzott el sem a csel�ds�g, sem a vend�gek el�tt.)

– Kedves Lujza bar�tn�m – mondta Alvinczi �r a d�v�nyon elhelyezkedve, ahol d�lut�nonk�nt Magyarorsz�g egyik leggazdagabb z�szl�sura szokott ez�st fej�vel szundik�lni, mert igaz�ban csak itt tud aludni, mik�zben Louise asszony a Kis �js�gb�l az �jdons�gok c�m�t olvassa f�l, s a c�meket komment�rokkal k�s�ri a herceg, m�g elszund�t, s szerep�t Louise t�lti be, mondv�n: „�ssze�gett varr�n�.” Az �rd�g k�v�ncsi r�, mi�rt nem vigy�zott a ringy�…

– Parancsoljon! –. felelt al�zatos meghatotts�ggal Madame, mert hiszen senki se ismerte �gy az embereket, mint �, s a feh�r sz�rnyas ajt�kat a jobbra-balra ny�l� kis szalonok fel�, – ahol kir�lyok, b�borosok �s nagyk�vetek szoktak �ld�g�lni a vir�gos selyemp�rn�kon – gondosan bez�rta.

– Kedves bar�tn�m – kezdte ism�t igen elkomolyodva Alvinczi, �s halov�ny, s�rg�s arc�n k�l�n�s megindults�g mutatkozott –, gyermekkorom �ta szolg�l mellettem Ker�k J�nos inasom. Fontos okom volna megtudakolni, hogy mivel foglalkozik Ker�k J�nos inasom. K�rek egy poh�r vizet!

Ez�stt�lc�n szolg�lta f�l a vizet a Madame. Majd figyelmesen, k�t ujj�t als� ajk�ra t�ve n�zett maga el�.

Alvinczi egy csom� Vikt�ria-aranyat tett az ez�stt�lc�ra, amennyi a kez�be akadt, s k�nyelmesen, megel�gedetten kelt fel a d�v�nyr�l, amelynek p�rn�it Louise asszony saj�t kez�leg h�mezte.

 

*

 

…Horv�th kisasszony, aki mind ez ideig �lmodozva hallgatott, megragadta a szerkeszt� kez�t:

– Mondja, ki az a Madame Louise? Szok�s �t megl�togatni? �n meg fogom l�togatni.

Rezeda �r v�llat vont.

– Nem hiszem, hogy megtenn�. A Madame tal�n nem is fogadn�. Ismeretleneket nem szokott h�z�ba ereszteni.

– �s ha �n p�rtfog�s�ba venne? – k�rd� al�zatos tekintettel Kl�ra.

Rezeda �r ez egyszer tagad�lag r�zta meg a fej�t:

– Madame Louise igen mulats�gos n�, de nem szoktak azzal dicsekedni a n�k, hogy h�z�hoz j�rnak. Term�szetesen olyan n�ket gondolok, akik m�g f�rjhez is �hajtanak menni.

– Furcsa – mormogta Kl�ra, s elgondolkozott.

Az �tterembeli zenekar, mintha csak megsejtette volna Urbanovicsn�ban a b�kez� p�rtfog�t, aki arany karperec�t szokta odahaj�tani a pr�m�snak, ha kedv�re val�an vonja a von�t, ugyancsak kitett mag��rt. Mintha a muzsikusoknak, pinc�reknek, b�rkocsisoknak k�l�n nyelv�k volna. N�ha egy k�zmozdulattal �rulnak el valamit. A koldusok �s tolvajok keresztbe fektetett szalmasz�lakkal jellemeznek eg�sz v�rosokat a hat�rk�n�l. A cig�nypr�m�s m�r nem is muzsik�lt m�snak, mint annak a vastag aranyl�ncnak, amely Urbanovicsn� csukl�j�n foglalt helyet. A k�l�nb�z� n�t�k egym�st kergett�k. �br�ndosak �s �rz�kiek, bolondos amerikaiak �s francia dalocsk�k. A cig�nyok �llhatatosak maradtak, b�r a horv�t asszonys�g egyetlenegyszer sem vetette fel a szem�t. V�gre a Valse de Moscou hangjait kezdte pr�b�lgatni h�tul, a cimbalom m�g�tt egy festett bajusz�, dagadt szem� kontr�s, akinek olyan kimer�lts�g �lt az arc�n, mintha ember�lt�k �ta �jszak�zna. (Tal�n m�r a R�k�czi t�bor�ban virrasztott a s�pon valamelyik �sapja!)

Urbanovicsn� csakugyan felemelte a fej�t, �s a cig�nyok fel� n�zett.

R�gen hallotta a valcert. Ul�nusok szolg�ltak Feh�rv�rt. Tiszti b�l volt. A kapit�nyt Henriknek h�vt�k.

A kisasszonyok nemk�l�nben el�br�ndoztak a r�gi valceren. „T�l van, cseng� sz�nok v�gtatnak havas moszkvai utc�kon, a h�tet�k al�l itt-ott kicsillan a templomok aranyos gombja, �s a n�k ac�lsz�rke szem�ben m�rhetetlen �lmodoz�s l�tszik az ez�stkarm� sz�ntakar�k alatt. Puskint hozz�k v�resen p�rbaj�r�l… Vagy a francia attas�t… A tat�r k�n: Alvinczi Edu�rd most sz�ll a k�vets�g el�tt sz�nj�ba, s a p�lyaudvarra hajtat. A hossz� fark� lovak nyargalva t�nnek el a h�es�sben… Az expresszvonat pomp�s barna kocsijai m�r villamos f�ny�rban �sznak a p�lyaudvaron, �s j� szag� b�r�nd�k szag�val telnek meg a f�lk�k.”

Nem neh�z kital�lni, hogy Horv�th Kl�ra dr�mai m�v�szn� gondolta ezeket a Valse de Moscou alatt.

 

*

 

Rezeda �r n�h�ny nap m�lva szem�lyesen vitte el A l�mp�t a sz�n�szn�k lak�s�ra, a Pattanty�s utc�ba. Szilvia az utc�r�l �szrevette a szerkeszt�t, s a keskeny el�szob�ban v�rta, hol semmi m�s nem f�rt el, mint egy szarvasvad�szat k�pe a falon. A fogas magasan volt, mintha a kalapok az utc�ra szeretn�nek n�zni az el�szoba fels� ablak�ri �t. Tulajdonk�ppen senki sem j�rt a sz�n�szn�kh�z.

Szilvi�n piros, feh�r pettyes v�szon pongyola volt, a karjai �s nyaka meztelen, a haja egyetlen csavarint�ssal volt kontyba t�zve, s �de illat �ramlott kebl�b�l. A kis lakkcip�k szinte f�lelve n�ztek el� a r�vid ruha al�l.

– Elhozta? – k�rdezte nagyon melegen az operett�nekesn�. – Benne van m�r a – l�bam?

– Nagys�god azt hiszi, hogy lapom t�n mindennap megjelenik? Kor�ntsem. Csup�n hetenkint, s akkor se mindig. Majd tal�n a legk�zelebbi sz�mban helyezhetek el n�h�ny gondolatr�ppenty�t nagys�god l�b�r�l, ha ugyan m�g akkor megjelen�nk.

– Addig is nagyon k�sz�n�m – felelt Szilvia, �s csaknem �tkarolta a Rezeda �r nyak�t, amint a v�ll�ra tette a kez�t. �de arca, amelyr�l a hideg v�z s j� eg�szs�g olyan j�szug�an �ramlott, mint a hajnali harmat feh�r r�zsa kelyh�b�l, Rezeda �r b�s orc�j�t mintegy v�letlen�l meg�rintette… M�l�z�, messzi �lmokat l�t� szeme ism�t kis cip�j�re, aranynyilas, �tt�rt harisny�j�ra vezette a f�rfi tekintet�t, amint a piros pongyola alatt sz�tvetett l�bfejjel �llott a kis el�szob�ban.

– Tudom, tudom – mondta nevetve Rezeda �r. – Nagyon �gyes l�ba van!

A l�mp�s! – sz�lt Szilvia egyenkint tagolva a bet�ket, mintha mindegyik bet�nek megadn� a k�l�n�s tiszteletet. Azut�n fogta az �js�got, s a szekr�ny tetej�re haj�totta.

Horv�th kisasszony feh�rnem�t foltozott, Szilvia a szerkeszt� v�lla f�l�tt f�lki�ltott:

– Kl�ra, dugd el a nadr�gokat!

Kl�ra els� ijeds�g�ben egy-k�t feh�r ruhadarabot nyomott a szokny�ja al�, azut�n megint el�vette.

– Bolond vagy, Szilvia. Hisz Rezeda �r nem k�v�ncsi a mi nadr�gunkra, l�tott � m�r eleget. Pl�ne ezek a nadr�gok olyanok, amilyeneket a rendes polg�rasszonyok viselnek. A fels� le�nyiskola n�vend�kei… Csipke nincs egyiken sem, mert hiszen nem arra val�, hogy valaki valaha l�ssa rajtunk.

Rezeda �r azonban szok�sa ellen�re nagyon �l�nken nyomult el�re, s a k�rd�ses n�i feh�rnem�t nagy �rdekl�d�ssel vette kez�be.

– Nagyszer�, m�r r�gen ut�lom a csipk�s feh�rnem�t. Ilyenre v�gy�dtam, amelyben lyukacsk�k �s pirossal �s k�kkel horgolt levelecsk�k vannak. �s a der�kon csokorba kell k�tni a szalagot.

Amire Kl�ra m�giscsak kivette a szerkeszt� �r kez�b�l a ruhadarabokat.

Rezeda �r felborzolta a haj�t, �s a kalapj�t a f�ldre dobta, mint egy maj�lisoz� di�k.

– Sz�n�szn�k otthona! Istenem, mennyire szerettem volna hajdan�ban a sz�n�szn�k otthon�ban megjelenhetni! Mid�n m�g �gy rajongtam �rt�k, mintha valamennyien r�gi id�k elm�lt asszonyai, sz�v f�l�tti, selyemk�t�ses pasztellk�pek, r�gen elhangzott dalok a spin�ten, �br�ndos szem� D�ryn�k voln�nak valamennyien. Hol van az aranyszeg�ly� napl�, ahov� vir�got, levelet, haj f�rt�t pr�selnek? Hol vannak a versesk�nyvek, Kisfaludy reg�i aranykoszor�s, piros k�t�sben, s b�v�l egy n�v, egy r�gi gr�fn� neve. V�kony talp� selyemcip�csk�k feh�r harisny�s l�bakon, hol a t�rd alatt atlaszszalag leng a megtel�, lassan domborod� l�bsz�ron; nagyvir�g� szoknya, amely mint �vegharang a kert ritka n�v�nye felett, a der�kra k�tve dr�ga kincseit rejti; kis kalap, amely r�zsasz�n� szalaggal van megk�tve az �ll alatt, s alatta hull�mz� f�rt�k, mint megannyi k�gy�k; �lveteg, nagy szemek, gy�ng�den megfestett arc; kopottas utaz�l�da s n�h�ny sz�raz koszor� �s megfakult r�gi sz�nlap; �gy gondoltam hajdan�ban a sz�n�szn�t. Vajon mi maradt meg a r�gi pasztellk�pb�l?

Kl�ra a c�rn�t fogai k�z� vette. A varr�g�pre mutatott.

– Ott szoktam varrni.

Szilvia f�lhajtotta a zongor�ja fedel�t. R�zsasz�n� med�li�b�l feh�r f�rt�s p�sztor �s p�sztorle�ny n�zett el�. Feh�r, f�rge ujjait v�gigfuttatta a billenty�k�n.

– Itt szoktam �br�ndozni.

Rezeda �r azonban nem hagyta mag�t kiz�kkenteni hangulat�b�l, amelyre, �gy l�tszik, m�r r�gen k�sz�l�d�tt

– A sz�n�szn�, h�lgyeim, k�l�n�s teremt�s. Minden sz�n�szn� lehet istenn� vagy reg�nyh�sn�. M�g az �reg Locsarekn�, a h�res komik�n� is k�l�n�snek s nagyszer�nek l�tszott, ha z�ld kend�j�t mag�ra bor�totta. Pedig csak egy z�ld kend� volt… A furcsa sz�n� �s szab�s� ruh�k, k�p�nyegek, kalapok �s tollak, amelyeket mintha k�l�n gy�rtan�nak a sz�n�szn�knek, nemde arra val�k, hogy a sz�n�szn�k ruh�zkod�suk r�v�n is �rdekesebbek legyenek a civiln�kn�l? A fest�kt�l megjelzett arcok �s a mindenf�le f�tyolok, t�ll�k, csokrok, amelyeket a sz�n�szn� elhelyez mag�n: szint�n csak az�rt van, hogy a f�rfiak megbolonduljanak. M�rmost csak egy kis fant�zia kell hozz�, hogy az ember elgondolja a szent rajong�sokat, az im�dott szerepeket, a hossz� �jjeleket a szerep felett, s k�zdelmeket �s szenved�seket, v�ndorl�sokat, szeg�nys�geket, szerelmeket �s sz�p eml�keket, amelyek minden sz�n�szn� �let�ben el�fordulnak… A sz�n�szn�k a leg�rdekesebb n�k a vil�gon. A j� Isten �rvale�nyk�i.

Kl�ra csendesen nevetett.

– A tejesasszony gyakran megtagadja a hitelt. �s a f�szeresnek udvarolni kell.

Szilvia azonban ragyog� szem�t, felpirul� arc�t lelkesen ford�totta Rezeda �rra.

A zongor�ra �t�tt, �s �rzelmesen �nekelte a Hoffmann szerelmi dal�t.

A zene alatt Kl�ra halkan megk�rdezte.

– Nos, mi van a bar�tunkkal? Monte Christo gr�ffal? M�g mindig nem lehetek oly szerencs�s, hogy megismerhessem?

– Komolyan akarja? – mormogta elborul� arccal Rezeda �r.

Kl�ra megsimogatta a szerkeszt� fej�t, �s any�skodva sz�lt.

– Fiam, h�t maga nem ismer m�g engem? Azt hiszi, hogy lehet engem elcs�b�tani, ha �n nem akarom? Monte Christo �rnak vagy b�rkinek? Ha egyszer valaki� leszek, mag�� leszek, K�zm�r.

Rezeda K�zm�r m�r csaknem harmincesztend�s f�rfi� volt, ez id� alatt j�rt lyukas cip�ben, s volt egyszer tizenk�t lovagl�nadr�gja, mid�n ezer peng�t �r�k�lt. Teh�t t�bbet megpr�b�lt az �letben, mint az �tlagemberek. Azonban m�gis… M�r sokkal b�lcsebb f�rfiakat is h�l�jukba vontak a n�i cselfog�sok. A l�mp�s szerkeszt�je elpirult Kl�ra simogat�s�ra.

– Teh�t: ma este – mondta gyors elhat�roz�ssal – Madame Louise est�lyt �d, s engedelmem van, hogy kegyedet az est�lyre bevezessem.

Horv�th kisasszony f�l�llott, �s gyorsan homlokon cs�kolta Rezeda urat: ez azonban szomor�an n�zett a f�ldre.

– �ppen annyi, mintha eladn�m Marokk�ban a v�s�ron.

– Nem baj.

– A v�sz, a b�nat, a nyugtalans�g �szk�t dobom lelke csendes t�zhely�be. El fog z�lleni. Tal�n felfel�, tal�n lefel�: az mindegy. Lehet, hogy gr�fn� lesz, vagy utca l�nya.

Horv�th kisasszony erre m�r nem is felelt. A ruh�sszekr�nynek mindk�t ajtaj�t nyitotta ki egyszerre.

Tal�n egyik�k se vette �szre ebben a percben, hogy a zongora �s a dal hirtelen elhallgatott. Vannak dalok, amelyeket sohasem �nekelnek v�gig.

Szilvia s�padtan �sszeszor�totta az ajk�t.

– A k�k b�rsonykoszt�m�t vedd fel, amelyben a Fedor�ban j�tszott�l – mondta k�s�bb halkan Szilvia.

Rezeda �r egy darabig szomor� fejb�lint�ssal n�zte Kl�ra ideges, �r�mteli k�sz�l�d�s�t. G�nyos mosoly �lt az arc�ra, majd csendesen nevetg�lni kezdett, mintha a l�b�t f�r�szelt�k volna. Remeg� hangon, de vidor mozdulattal felki�ltott:

– H�t a v�n als�szoknya megunta m�r Pestet?

K�tszer is meg kellett ism�telnie a k�rd�st, am�g feleletet kapott.

– Urbanovicsn� vad�szatra h�vta meg K�rt�st a Dr�va mell� – felelt szertart�sosan Szilvia.

– Vadkanra! – ki�ltott k�zbe Kl�ra.


4. Fejezet
 A legbar�ts�gosabb pesti h�z

Madame Louise �r�n� volt. �rt verseket, elbesz�l�seket (a K�k�rcsinekre mindny�jan eml�kezhet�nk, akik a szalonj�ban helyet foglaltunk), S�vign� asszony volt pomp�s leveleiben, amelyeket �r�khoz �s m�v�szekhez int�zett (olykor, tizenk�t oldalon s mindig asszonyi gr�ci�val �s k�lt�i lend�lettel �rv�n), m�skor George Sand volt, amint f�rfias kalapban �s lovagcsizm�ban a vigad�beli �larcosb�lba ment, m�g otthon Madame Pompadour volt – sajnos, a j� Lajos m�r nem �lt ez id� t�jt.

Madame Louise (igazi nev�n: Srottis Vilma) az utols� romantikus n� volt Pesten. Sz�letett egy kis dun�nt�li faluban, ahol nagyatyja birodalmi lovags�g�ra �s teleszk�pus�ra volt b�szke, anyja – à la Romantique – sz�n�szn�nek sz�k�tt el a h�zt�l, m�g atyja valamely messzi csehorsz�gi garnizonban a cs�sz�rt szolg�lta. Nagyap� mindig a csillagokat vizsg�lta, vagy c�mer�t tartotta rendben, Vilma a parasztgyerekekkel verekedett vagy Corinn�t olvasgatta a lugasban, s �gy tizenhat esztend�s lett, franci�ul tanult, h�rf�t �s �neket, atyja hazak�ld�tt, kiv�n�lt husz�rja megtan�totta lovagolni, febru�rban egy szakasz ul�nust helyeztek a faluba, s mire m�jus lett, Vilma az ablakon �t megsz�k�tt a kapit�nnyal a nagyapai h�zb�l. S vir�g�rusn� lett Pesten.

A r�gi reg�nyeket �rt�k ilyenform�n, s higgy�k az �r�knak, hogy csakugyan voltak ilyen n�k, ilyen emberek, h�rf�k, lugasok, m�jusi �jszak�k, megsz�k� kisasszonyok. Manaps�g �gy hangzik m�r ez, mint az �don, padl�sra helyezett spin�t elpattan� h�rj�nak z�ng�se, s odak�nn holdvil�gos �jf�l van. A r�gi kerten imbolyogva mennek �t let�nt id�k nagyszer� asszonyainak �rny�kai, a kast�ly tornya f�nylik az �jszak�ban.

Lehets�ges, hogy a r�gi asszonyok m�sok voltak, mint a maiak. Egy r�sz�ket szents�gtart�ban �rzi az eml�kezet, mintha egyebet sem tettek volna a f�rfiak, mint im�d�sukra az olt�rhoz j�rultak, �s sem hajuknak, sem sz�juknak nem volt ingerl� illata. M�s r�sz�k – k�zt�k a nagyszer� Madame – a legkalandosabb �letp�ly�n bolyganak v�gig. Az �r�k is okai voltak e dolgoknak, �s a t�rt�nelem. Az aranykehelyben �ld�g�l� asszonyok (akiket kiterjedt csal�d rajongva szeret, f�rj �s gyermek im�d) elolvast�k az �r�k munk�it, a t�rt�nelmet, �s cs�ndesen mosolyogtak a boh�s�gokon. A Louise asszonyfajta n�k pedig azon t�rt�k fej�ket, hogyan lehetne Pompadour �rn� �let�t megism�telni. A „b�csi t�ncosn�” lenge sz�k�seir�l m�g b�vebben besz�lnek az �regasszonyok, a „kam�li�s h�lgy” megr�katja a vil�g minden k�nnyelm� teremt�s�t. Musset Alfr�d sorsa �s a s�nta lord n�velik a romantik�t val�ban nem is csoda, hogy a reg�nyesked� n�k k�nny� sz�vvel sz�knek el az apai h�zt�l. Igen tisztes �reg asszonys�gok �ld�g�lnek manaps�g a k�lyha mellett, akik hajdan�n a vil�g�rt sem szerettek volna egyebek lenni, mint „kam�li�s h�lgyek”.

Teh�t Madame a vir�got �rulta egy kis Szervita t�ri �zletben, de este reg�nyeket �rt �s olvasott. Azonk�v�l mindennap hossz� levelet v�ltott Fritzcel, az ul�nus kapit�nnyal (amely szok�s�t mindv�gig megtartotta). Madame sz�p volt, ifj� volt, mint k�lt�k m�veiben olvashatjuk, a legszebb n� volt Pesten. Nemes alakja, mint egy fiatal szarvas�, �s t�rdig �r� barna haja s�tork�nt fedte; szeme t�nd�kl�, tiszta �s �rzelmes, l�ba kicsiny, �s derek�t egy gyermek �t�lelhette; homlok�n m�la b�nat, amely megnemes�tette arc�t, mint a kaz�ni M�ria arck�pe. A gr�fok �s hercegek akkor m�g szem�lyesen j�rtak a vir�gosboltokba, mert romantikus emberek voltak. Madame, mid�n m�sodszor „elbukott” – milyen reg�nyesen hangzott ez valamikor! –, egy antik jellem�, nagyon katolikus �s nemes gondolkoz�s� gr�f p�rtfog�s�ba ker�lt, akiben a nemzet �s a b�csi udvar a legk�zelebbi hatalmas �llamf�rfi�t szerette l�tni.

A nemes gr�f mindent komolyan vett az �letben.

Els�sorban a vall�st tisztelte. Szent Lajos �s lovagjai tanulhattak volna Ferdin�nd gr�ft�l. H�vebb gyermeke nem volt n�la az anyaszentegyh�znak. �szinte, k�z�pkoriasan magas sz�rnyal�s� �h�tat csengett hangj�ban, mid�n a mennyet s szentjeit eml�tette.

– Louise, l�gy vall�sos – mondta rajong� hittel. – A vall�s minden. Az �let nem �thet sz�veden annyi sebet, hogy a vall�s meg ne gy�gy�tan�. S b�nbocs�natra mindig sz�m�thatsz.

M�sodsorban atyj�t, a nyugalmazott cs�sz�ri minisztert tisztelte Ferdin�nd.

– Am�g aty�m �l, senkinek sem szabad megtudni, hogy mi �smerj�k egym�st. L�gy h� �s becs�letes. �n gondoskodom j�v�dr�l.

Harmadszor a cs�sz�r �s a nemzet laktak az antik f��r sz�v�ben. De ezekr�l ritk�bban besz�lt Louise-nak, mert nem tartotta Louise-t m�g �rettnek e neh�z dolgok meg�rt�s�hez. Politik�ban, k�zszerepl�sben elf�radva, bekopogtatott a kis lak�sba, amelyet Louise-nak b�relt, �s fej�t a n� �l�be hajtotta.

– Besz�lj nekem gyermeks�gedr�l – mondta.

Szerelemr�l, vad �lelkez�sekr�l vagy orgi�kr�l, amelyek a maitresse-lak�sok selyemf�gg�nyei m�g�tt lej�tsz�dnak, ahogy a vil�gon a legterm�szetesebb dolog: alig volt sz�. A gr�f mindig oly nemes el�kel�s�ggel �llott Louise el�tt, mint egy m�rv�nyoszlop az Akropoliszon, fennk�lts�ge, tisztas�ga pedig azon szent asszonyok �h�tat�t �bresztette f�l a kam�li�s h�lgyben, akik l�tsz�lag ok n�lk�l j�rnak �s t�rdepelnek Szent Gy�rgy k�pe el�tt a b�cs�j�r� helyeken.

A keresztes vit�z volt Madame szerencs�je. A szent f�rfi okozta, hogy Louise nem z�ll�tt el a v�ros forgatag�ban, s m�g azut�n is, sok �vig nemesen, szinte fennk�lten gondolkozott, holott csak maitresse volt, �s semmi m�s.

K�r, hogy a f�szeres �telek �s a mindent kiszimatol� pletyka nem engedt�k meg Louise asszonynak, hogy szent asszony m�dj�ra fejezze be �let�t. A nemes gr�f t�ls�gosan elmer�lt a politik�ba, az eszm�nyeket komolyabban vette, mint a val�s�got, �s a kis f�szek, hol a falon antik fesz�let volt s r�zsaf�z�r a p�rna alatt, mint egy katolikus hercegn� szob�j�ban, mind gyakrabban n�lk�l�zte a gr�f jelenl�t�t. A vall�s k�r�l bajok voltak ez id� t�jt az orsz�gban, Szent Lajos lovagja h�t- �s h�napsz�mra k�zd�tt az anyaszentegyh�z mellett a porondon. A szemita fajta, amely m�g nem r�g�ta vetette le s�rga k�nt�s�t, a p�nzk�lcs�nz�sen k�v�l �jabb jogokat akart. Johannes Huss �s Hieronymus Savonarola sz�lben sz�rt hamvai felt�madtanak, �s Bethlen G�bor hajd�i csapkodt�k az asztalt az als�h�zban Sem fiai szabads�g��rt. A gr�f reggelt�l estig p�nc�lban volt, Tankr�d m�dj�ra k�zd�tt az egyh�z ellens�geivel, �jjel v�zi�i voltak a nemzet �s a korona elpusztul�s�t�l. „Im�dkozz�l!” – �rta minden level�ben az elhagyatott kis Louise-nak, akit egy nagy m�velts�g�, de elszeg�nyedett b�r�n� t�rsas�g�ban csakhamar k�lf�ldi utaz�sra k�ld�tt, mert Sem tollforgat�i, a m�rgezett nyilakkal l�v�ld�z� ifj� harcosok m�r csaknem eljutottak a kis f�szekig, hogy e r�zsasz�n� b�sty�n�l t�madj�k meg a nemes Tankr�det.

A Bayerischer Hof eb�dl�asztal�n�l – az �br�ndos M�nchenben – k�t magyar f��rral ismerkedett meg Louise. Az urak a gr�f bar�tai voltak, s term�szetesen gondjaikba vett�k bar�tjuk bar�tn�j�t.

Sohase k�ldj�k bar�tn�nket egyed�l vagy ak�r n�i fel�gyelet alatt k�lf�ldre, de tal�n m�g a szomsz�d utc�ba sem.

A feles�g f�nyl� rendjelcsillag a diplomata frakkon, elt�n�se hamarosan �szrevehet�. De a szeret� csak egy kedves kis zsuzsu az �ral�ncon, sok�ig j�rk�lhatunk, s nem jut esz�nkbe, hol vesz�tett�k el.

A k�t j� bar�t azut�n felnyitotta Louise k�pr�z� tekintete el�tt a nagyvil�got, oper�k ragyog� est�it, p�rizsi b�lok t�nd�ri pomp�j�t, a Grand Hotel f�rd�szob�s lakoszt�ly�t �s Monte-Carlo k�b�t� leveg�j� kaszin�j�t. Az expresszvonatok gyorsan j�rnak Eur�pa f�vonalain, de Louise �rtelme, gondolatvil�ga m�g gyorsabban kiny�lott. A nagyvil�g – amelyet eddig csak reg�nyekb�l ismert – a r�gi dacos, makacs, de mindenekf�l�tt becs�letes dun�nt�li le�nyk�b�l �lvezni v�gy�, selyemben, b�rsonyban �s �kszerben t�nd�k�lni k�v�n� d�m�t form�lt. J� t�rsas�ga r�v�n volt szerencs�je megismerkedni �fels�g�vel, Mil�n kir�llyal, �s a nizzai versenyeken egy val�s�gos amerikai milliomosnak, egy sercs�sz�rnak ny�jtotta �t a n�vjegy�t, ha Pestre j�n, felkereshesse: „Louise de P�czely”.

S ez id� alatt mindennap volt ideje, hogy �tinapl�j�t folytassa, terjedelmes levelet �rjon Fritznek �s Budapestre Ferdin�ndnak.

A nemes Ferdin�ndnak bizonyos megtakar�tott p�nzekhez kellett m�r ny�lnia, hogy Louise asszony ut�n a megfelel� �s k�v�nt p�nz�sszegeket elk�ldhesse. Mindazon�ltal csup�n ennyi megjegyz�se volt az esetre n�zve: „Kedves, te P�rizsban elfelejtett�l im�dkozni, ez�rt vesztett�k el itthon a csat�t.”

Ah, igaz, k�lf�ldi utaz�sa alatt Louise nem im�dkozott. Otthon felejtette a r�zsaf�z�rt, amelyet pedig egy val�s�gos Metternich hercegn� forgatott egyszer ujjai k�z�tt.

A g�l�ns Alvinczi (akkor p�rizsi attas�) Ferdin�nd gr�f bar�tn�je tisztelet�re olyan eb�det rendezett, amely m�g a diplomat�k klubj�ban is ritkas�gsz�mba ment. A longchamps-i versenyeken m�r egy csom� magyar arisztokrata vette k�r�l szeg�ny Ferdin�ndunk bar�tn�j�t, aki odahaza oly hal�lmegvet� b�tors�ggal k�zd�tt a tr�n �s egyh�z �rdek�ben…

– Esk�sz�m, hogy nem csaltalak meg – mondta komoly, harmatos tekintettel Louise a gr�fnak, mid�n v�gre hazaker�lt Budapestre.

– Hallottam, hogy j�l mulatt�l, s ez nekem el�g!

…Mi volt ebben a rendk�v�li asszonyban a ritkas�g, amely P�rizsban �s Budapesten egyform�n a t�rsas�gok k�zpontj�v� tette? A Srottisok valamelyik �se t�n megfordult XIV. Lajos udvar�ban, vagy csak szerencs�je volt, mint azok a szeg�ny n�k mondani szokt�k, akik ugyanabban az �cska als�szokny�ban v�gzik lepkep�ly�jukat, amelyben kezdt�k? A nagyszer� n�ket megcsod�lj�k a f�rfiak, s nem tanakodnak rajta, hogy hol van a titka var�zsuknak, amely Ninon de Lenclos kor�ban is ki�rad egy�nis�g�kb�l.

Az est�ly, amelyre Rezeda �r Kl�r�t vezette, m�v�szn�k �s �r�k tisztelet�re rendeztetett. (�ltal�ban Louise asszony csak a hercegeket �s k�lt�ket szerette, m�s f�rfiakat nemigen vett embersz�mba.)

A h�ziasszony f�z� n�lk�l, igen k�nny�, apr� vir�gkoszor�csk�kkal mint�zott selyemruh�ba �lt�z�tt, s �kszerek helyett csup�n egy piros r�zsa volt haj�ba t�zve, hogy ezzel is jelezze az est�ly h�zias volt�t. Az �vek folyam�n megasszonyosodott, �s (mi�ta szeg�ny Ferdin�nd elhagyta, hogy v�gre olt�rhoz vezesse azt az �sr�gi katolikus csal�db�l sz�rmaz� hercegn�t, akit sz�lei m�r b�lcs�j�ben eljegyeztek sz�m�ra) n�h�ny, mad�rk�rm�csk�hez hasonl� jelecske t�madt a hal�nt�k�n. Csup�n a homloka ragyogott egy gyermekl�ny �rtatlans�g�val �s szomor�s�g�val, aki kar�csonyi j�t�kai ut�n b�sul.

– Isten hozta az �n vityill�mba – mondta j�kedv�en Kl�r�nak, mintha m�r nagyon r�gen ismerte volna. – Ma falusi mulats�got tartunk, falusi bort iszunk… Szilveszter, gyere, hadd mutassalak be.

Rezeda �r meg�rintette a Kl�ra v�ll�t:

– Az Alvinczi titoknoka!

Szilveszter, b�r a Bal�zs S�ndor k�p�nyeg�t levetette az est�lyre, ehelyett piros, bojtos h�zisapk�t nyomott a fej�be, �s r�vid sz�r� fapip�t tartott a fogai k�z�tt. �ppen egy vers�t olvasta fel a kis Bonif�cz B�l�nak, aki cvikkere m�g�l hunyorgatva hallgatta az �d�t, amely egy v�n J�nos-hegyi k�darabhoz volt int�zve:

�s a k� azt mondja:
�n leszek a s�rk�ved.
Vadr�zs�nak bokra
A temetkez� helyed…

Szilveszter fel�llott, meghajolt Horv�th kisasszony el�tt, miut�n n�kkel szemben mindig udvarias volt, megcs�kolta a kez�t:

– Ha fiatalabb voln�k, mag�r�l verset �rn�k. De m�r �reg leg�ny vagyok, �s Bonif�cz B�la a bar�tom.

Bonif�cz kis fekete ember volt, bozontos haj� �s szak�ll�, amint a szent orosz nihilist�kat �lmodj�k az orosz di�kkisasszonyok. A szeme azonban oly l�gy �s melankolikus volt, mint egy gyermek�, mint egy �br�ndos, kedves gyermek�, aki mindig halott �desanyj�ra gondol.

– Bujdos� �r – mondta Louise asszony a kis nihilist�nak. – A sz�p kisasszonyt magukhoz �ltettem. Falusi est�lyeken magam szoktam fel�gyelni a konyh�ra. Meg fogadni is kell a vend�get, ha ide bevet�dik.

J�kedv�, teli kacag�sa, zengzetes hangja megt�lt�tte a kis szalont, ahol a walesi herceg aj�nd�ka, egy aranyg�m tartotta h�t�n a n�vjegytart� kosarat. K�nny� ruh�j�ban, papucsszer� f�lcip�j�ben oly f�rg�n t�r�lt-fordult, mintha sohasem hagyta volna el faluj�t �s az �si h�zat.

– R�ntotta is legyen – ki�ltott Szilveszter –, mert az �n fogam m�r rossz.

– Lesz, kedves kom�m. A perzsa sahnak is mindig r�ntott�t csin�ltam, amikor szerencs�m volt hozz� h�zamn�l.

Szilveszter legyintett:

– Mit? A perzsa sah? Az is tudja, hogy milyen a j� r�ntotta? M�riabesny�n lakott egy N�metn� nev� cs�rd�sn�… Patvarista koromban sokat j�rtam ut�na.

Feh�r b�bit�s, mosolyg� k�p�, id�ses szobale�ny, amilyenek r�gi vid�ki h�zakn�l anyjuk �r�k�be szoktak l�pni, piros borral telt, hossz� nyak� �veget helyezett az asztalra. A walesi herceg aranyl�b� madar�t egy sarokba tett�k.

– Dun�nt�li bor? – ki�ltott fel Szilveszter.

– A mi falunkb�l. A nagys�gos asszony faluj�b�l – felelt a szobal�ny.

– Ebb�l m�r iszunk! – mondta Szilveszter, �s j�kedv�en t�lt�getett a poharakba.

– Sz�p kisasszony, a maga eg�szs�g�re!

Kl�ra nem lett volna igazi sz�n�szn�, ha nyomban bel� nem helyezkedik a hangulatba. Nevetett, koccintott, ivott. Madame Louise a konyhat�zt�l felpirult arccal sietett be. Az ajk�val meg�rintett egy poh�r bort.

– Ma mulatni fogunk. Mindj�rt k�sz a vacsora. Ilics Iv�nnak, h�zi ellens�gemnek is hallom m�r a csoszog�s�t odalent.

Szilveszter gy�ny�rk�dve f�ggesztette a szem�t a sz�p Louise-ra, mint egy �reg nagyb�csi n�zi a h�g�t.

– �gy, �gy, kedves kom�masszony. Az �rd�g vigye el a perzsa kir�lyokat meg angol hercegeket. Magyar po�ta, a magyar husz�r a legels� ember a vil�gon. Eml�kszik, mennyit mulattunk Bud�n a kis kocsm�ban szeg�ny Bal�zs S�ndorral?

– A n�met k�vet vizitj�t is elmulasztottam miatta!

Kl�ra ezalatt k�r�ln�zett a kis szalonban, ahol kir�lyok �s nagyk�vetek szoktak megfordulni. Sem itt, sem k�s�bb, a lak�s t�bbi r�szeiben a rafin�lt, �rz�kcsiklandoz� �zl�snek nyom�t nem tal�lta, holott reg�nyeiben err�l m�r olvasott. Polg�ri, nem is nagy�ri k�nyelemmel berendezett szob�k voltak ezek. Az egyik szalon a biedermeier �zl�st dics�rte, a m�sik rokok�r�l besz�lt. Az eb�dl�ben sz�les di�fa asztal, poh�rsz�k, mint valamely falusi �rih�zban, ahol megbecs�lik a nagyap�kr�l maradt b�torokat. Csup�n arck�pek voltak itt olyan t�megben, amennyi arck�p csak egy fotogr�fus m�hely�ben szokott lenni. Csupa f�rfiak. A f�l�r�sokat – amelyek bizonyosan a k�p als� r�sz�n tal�lhat�k – diszkr�ten eltakarta a r�ma. De m�g �gy is felismerte Kl�ra az egyik k�pben Edwardot, a brit kir�lyt. Amott egy b�boros �llott finom arc�val �s ifj� �s �reg m�gn�s urak valamely jelmezest�ly �lt�zeteiben. A legf�bb helyen egy nemzetisz�n szalagos koszor�. A k�b�nyai ifjak aj�nd�ka, mid�n Louise asszony egy m�kedvel�i el�ad�son fell�pett.

M�sfel� a h�ziasszony k�pei fedt�k el a falat. Louise l�h�ton, Louise lovagl�ruh�ban, hetyke kis cilinderben, majd le�nyosan egyszer� ruh�csk�ban, kez�ben kis vir�g, m�shol sz�nh�zi bel�p�j�t ereszti le g�mb�ly� v�ll�r�l. Louise gy�szruh�ban, Louise mint spanyol t�ncosn�, majd hossz� usz�llyal �s vagyont �r� legyez�vel kez�ben. Emitt egy polg�rasszonyka a nyolcvanas �vek divatja szerint, ott k�nyvet olvas, k�s�bb hegyes l�b� �r�asztalk�j�ra k�ny�k�l, s bizonyosan a K�k�rcsineket �rja.

R�gi, vid�ki szalonokban, ahol a h�z n�tagjai maguk v�gzik reggelenkint a takar�t�st, s a szoba napk�zben z�rva van, �rzik meg ily f�lt� gondoss�ggal a daguerrotypeket, amelyek ap�kat, nagyap�kat, rokonokat �br�zolnak, s k�s� nemzed�keknek mutatj�k a magyar ruh�s urakat �s h�lgyeket. „Phot: Jeney”. S negyven esztend� el�ttr�l gy�ngy�s fejk�t�kben, sz�les vir�gos szokny�ban n�z vissza nagyany�nk.

Louise asszony sz�les �gya felett csup�n egyetlen k�pecske volt. Egy g�mb�ly� aranyr�m�ba foglalt halov�ny �reg�r arck�pe, akinek fej�n kacki�san volt f�lrecsapva a honv�dsapka.

Az �jjeliszekr�nyen Metternich hercegn� r�zsaf�z�re mellett egy fiatal�r, s fiatal le�ny arck�pe.

– A fiamat n�zegeti? – ki�ltott fel Louise asszony, amint ism�t a szob�ba l�pett. – A fiam �s a menyasszonya. M�sodik fiam, aki megn�s�l. Elhagynak, elmennek, amint felneveltem �ket. A f�rfin�ps�g mind h�l�datlan.

– Nem az igazi fiai! – sz�lt k�zbe magyar�z�lag Szilveszter atya.

– Az mindegy. �gy szerettem �ket, mintha tulajdon v�remb�l lettek volna. K�l�n�sen ez a Marci volt a sz�vemhez n�ve. H�romesztend�s se volt, amikor az apja, Szentl�leki kapit�ny lebukott a l�r�l. A v�grendelet�ben nekem hagyom�nyozta a gyereket, hisz j� bar�tom volt. Tal�n egy f�lesztendei keresg�l�sbe ker�lt, am�g a gyereket �s az anyj�t egy gal�ciai orfeumban megtal�lhattam. Azt�n felneveltem Marcit. Az anyja h�sz �v alatt csak egyszer l�tta. Moszkv�ban f�rjhez ment egy b�rgy�roshoz. Bizony egy�b gondja van neki, mint a Szentl�lekit�l val� fia. De az �ta van m�r �j fiam, Szilveszter. Post�n kaptam. P�rizsb�l k�ldte egy szeg�ny bar�tn�m, akinek rosszul megy a sora. De azt falun neveltettem. Hadd legyen, aki �tvegye falusi gazdas�gomat, ha �n m�r meg�regedtem. Most pedig gyer�nk eb�delni. Ilics Iv�n �hes.

Az eb�dl�ben val�ban ott tal�lt�k m�r Ilics Iv�nt, egy g�rbe orr�, sunyi tekintet�, deresed� haj� f�rfi�t, aki �ppen az ev�k�st k�sz�r�lte a zsebk�s�vel.

– Mindig tomp�k a k�sek, Louise! – mondta szemreh�ny�lag.

– Hogyne, majd �les k�seket tartok, hogy ha egyszer megharagszik r�m, bel�m d�fje – felelt nevetve Louise. – Bel�m d�fn�, biz' Isten, bel�m d�fn�. Ilics Iv�n nagyon veszedelmes ember – magyar�zta Kl�r�nak a h�ziasszony.

Ilics Iv�n szomor�an lehorgasztott fejjel, mint egy beteg mad�r �lt az asztal v�g�n.

– Ilics �r reg�nyh�s – folytatta Louise asszony, mert l�that�lag kedvelte ezt a t�m�t. – Orosz reg�nyb�l v�lasztottam a nev�t. H�sz esztendeje asztalt�rsam eb�dn�l s k�rtyapartnerem d�lut�n. Isten mentsen egy rekontr�t megnyerni! Nyomban bel�m d�fn� a bicsk�t! – Ilics, v�n diszn�! Megint r�szegeskedt�nk az �jszaka?

Ilics Iv�n gyermekes grimaszt v�gott az arc�val.

– Duda! Maga m�regduda! – mondta, azt�n el�re k�sz�r�lte a tork�t, amint megt�lt�tte pohar�t: – Brr ! Hazai bor! Megint savany� lesz a kedvem egy h�tig.

�m a bort nyel�s n�lk�l le�nt�tte. Azt�n gyorsan keserves arcot v�gott, mintha torm�ba harapott volna.

K�t karj�ra t�maszkodott, �s fenyeget�leg, gunyoros mosollyal n�zett az ajt� fel�, mintha csak azt v�rn�, hogy vajon mif�le, neki nem tetsz� �telek ker�lnek az asztalra!

– �gy megy ez, k�rem, m�r h�sz esztendeje! – folytatta Louise asszony, a kis mos�medv�hez hasonlatos f�rfir�l sz�ve a fonalat. – Minden d�lben meg akar verni a konyha miatt. A csel�deim m�r azt hiszik, hogy a v�leg�nyem, vagy tal�n titokban meg is esk�dt�nk. Pedig ha nekem egyszer uram lesz, annak olyannak kell lenni, mint G�bor arkangyalnak. Mondja, kom�m, nem tudna valakit kommend�lni f�rjnek? Unom m�r magam. F�rfi kellene a h�zhoz.

Ilics Iv�n cs�fond�rosan nevetett.

– Majd bizony mag�t meri elvenni valaki! Hisz els� nap az asztal al� kergetn�!

– Ha ilyen pipogya volna, mint maga.

Bonif�cz B�la m�r h�rom poh�r bort ivott, �s a ty�kleves ut�n abbahagyta az �tkez�st.

– Ott hib�ztam el – mondta szokatlanul emelt hangon –, hogy nem siker�lt a Hentzi-szobrot leveg�be r�p�tenem. Manaps�g minden m�sk�pp volna. Tal�n m�g a lapom is �lne.

– Mi a baj, Bujdos� uram? – ki�ltotta a h�ziasszony. – Mag�r�l �rta E�tv�s K�roly a reg�nyt: Aki �r�kk� bujdosik.

Bonif�cz heveskedve fel�llott, �s megigaz�totta a szem�veg�t:

– Hogyne bujdosn�k, k�rem. H�romszor �ltem kir�lys�rt�s�rt, k�rem. Hatszor sajt�v�ts�g�rt, k�rem. Sz�mtalanszor fogtak l�zad�si p�rbe. S az embernek m�g ilyen pechje legyen! Nem siker�lt a szobrot felrobbantani!

Az arca kit�zesedett, a haja megbomlott, a szem�ben az apostolok l�ngja ragyogott:

– Nem lesz ebb�l az orsz�gb�l semmi, am�g nem alakul �t k�zt�rsas�gg�.

�j vend�g j�tt, aki megzavarta a nihilista k�lt� el�ad�s�t. Ki�rdemes�lt m�v�szn�, B�nfai Lenke lebegett be a szob�ba – egy�bk�nt a Louise asszony r�gi ruh�it �s cip�it szokta viselni. M�g turn�rt hordott, holott az �vtizedek el�tt volt divat. Szertart�sosan b�kolt a t�rsas�gnak, Louise asszonynak megcs�kolta az arc�t �s kez�t.

– Bocs�ss meg, kedves, nem akartam kompromitt�lni a h�zad… Egy cilinderes �r �ld�z�bevett a V�ci utc�ban! Nem akartam, hogy kapudon l�sson befordulni. Mert ugyan micsoda v�lem�nye lenne r�lad? – fuvol�zott a m�v�szn�, akinek arc�t a fest�k t�glapirosra marta, �s k�l�n�s bodraival; f�rtjeivel, szalagcsokraival mintha egyenesen a vid�ki sz�n�szv�s�rr�l j�tt volna, amelyet f�lsz�zad el�tt a Pannonia el�tt szoktak megtartani. �l�nk m�ltatlankod�ssal folytatta:

– K�rlek, nem mondom: m�skor… De �ppen ma, mid�n est�lyre vagyok hivatalos?… Nem. Lehetetlen volt. Megbocs�ss, kedvesem.

Ilics az asztal v�g�n kuncogva nevetett. B�nfai Lenke a homlok�ig h�zta a szem�ld�k�t:

– Udvari bolond �r! Akarom mondani: udvarmester �r, jegyezze meg, hogy B�nfai sohasem szokott hazudni.

Ilics Iv�n viharos k�h�g�ssel nyelt le egy poh�r bort.

– Hol p�ly�zott, kedvesem? – fordult Kl�r�hoz az �jonnan j�tt. – Komj�thyn�l? Ismerem. Jobb sz�n�sz volt, mint direktor. Nem? Krecs�nyin�l? Az �reg N�ci r�gim�di ember. Shakespeare, mindig Shakespeare. Vagy Verdi. Az embernek t�nkre kell n�la menni.

Bonif�cz B�la, miut�n az asztal f�l�tt nem besz�lhetett, Rezeda �rhoz, szomsz�dj�hoz fordult, �s sz�noki modorban, de el�g csendesen magyar�zta szenved�seit, amelyekr�l k�l�nben bortalan �llapotban m�lys�gesen szokott hallgatni. Furcsa f�lre�rt�se volt Bonif�cz a magyar �letnek. Komolyan vette a dolgokat. K�lt�nek indult, J�zus c�m� dr�mai k�ltem�ny�t egykor majd ki�ss�k a m�zeumokb�l, �m j�tt Ist�czy, Verhovay, �s szeg�ny Bonif�cz elfelejtette J�zust. Fanatikus, sz�ls�baloldali �js�g�r� lett. Kis vagyonk�j�t elvitt�k a lapalap�t�sok. Hol lakott? Merre j�rt? T�z-tizen�t esztend�n kereszt�l senki se tudta bizonyosan. Szilvesztert, r�gi bar�tj�t tisztelte meg n�ha, hogy �tven, esetleg h�sz krajc�rt k�lcs�nk�rjen, amely�rt a v�ros egyik v�g�r�l a m�sikra gyalogolt.

A t�rsas�g vid�m hangulatba emelkedett. A falusiasan k�sz�tett �telek pomp�s�n �zlettek a t�bbnyire vid�kr�l sz�rmazott vend�geknek.

– El fogom j�tszani Gil Blast! – ki�ltott f�l egyszerre Louise asszony. – Lenke, seg�ts az �lt�zk�d�sn�l.

– Brav�! – mondta hat�rozatilag Szilveszter. – �s te, B�la, most m�r hallgass a Hentzi-szoborral.

A Madame f�rge l�ptekkel t�nt el a mell�kszob�ban, ahonnan csakhamar p�rizsi grizettnek �lt�z�tten t�rt vissza. Csup�n a szokny�j�t t�zte fel, kis kend�t vetett a v�ll�ra, s kalaposskatuly�t vett a kez�be.

De miel�tt az el�ad�s kezdet�t vehette volna, az �sz haj� szobal�ny ijedt arccal l�pett be.

– M�r megint meghalt az �reg Szentp�teri – mondta �szinte r�szv�ttel, �s levelet ny�jtott �t �rn�j�nek.

Szilveszter, a Gil Blas-c�m� jelenet szerz�je, aki bizonyos id� �ta sz�k�n olyan �ll�sba helyezkedett, mint a szerz�k, mid�n sz�ndarabjukat j�tssz�k, m�rgesen d�rm�g�tt:

– A legrosszabbkor hal meg a v�n po�ta. Nekem is mindig akkor k�ldi el a partec�dul�t, mikor egy fill�rem sincs.

Madame Louise b�natos arccal olvasta a levelet. (Szebb volt szomor�an, mint vid�man.)

– Koszor�ra, kopors�ra gy�jtenek… �n m�r h�romszor l�ttam kiter�tve az �reget. Megcsiklandoztam az orr�t. Arra sem mozdult. Hat neveletlen gyerek van a h�zn�l. Hogyan is mozdulhatott volna! K�ldd be azt az embert, Julis!

A szekr�nyhez l�pett, �s p�nzt vett ki.

Egy borszag� h�zmester j�tt be az ajt�n.

– No, maga az, Krecs�k b�csi? – mondta ked�lyesen Louise asszony. – Itt van t�z forint, de el ne igya �m �tk�zben. Tiszteltetem az �reg k�lt� urat.

– Kezdj�k! – t�relmetlenkedett Szilveszter.

Louise asszony grizett m�dj�ra ringat�zva kezdett s�t�lgatni a szob�ban, mintha a p�rizsi utc�n j�rna. Omnibuszt v�r. A kocsi m�r k�zeledik…

– Notre-Dame? – k�rdezi a kis grizett.

Most egyszerre heged�hang hangzott fel a h�zban, valamely t�voli szob�ban. Mintha valaki a h�rokat hangoln�.

– A Gyok�! – mondta Ilics Iv�n az asztal v�g�n, keresztben �ll� szemmel. – Elfelejtettek neki vacsor�t adni!

– Csend legyen – ki�ltotta Louise asszony, �s a nyak�ig elpirulva, gyorsan kisietett a szob�b�l.

Szilveszter fels�hajtott:

– Sohasem j�tszhatja v�gig, szeg�ny asszony… Nem hagyj�k b�k�ben.

Rezeda �r megt�lt�tte Ilics Iv�n pohar�t.

– Ki az a Gyok�? – k�rdezte alattomosan.

Az udvarmester a sz�j�ra tette a kez�t, de miut�n a poharat felhajtotta, szinte k�rkedni kezdett:

– Kinek mi k�ze hozz�? Duda gazdag, f�ggetlen asszony, azt tesz, amit akar. Papirosai vannak, �letj�rad�ka van a gr�ft�l. Mi�rt ne tartana mag�nak egy Gyok�t? Gyok� a bujdos� honv�d, akinek a szob�j�ban kell tart�zkodni, mikor vend�gek vannak a h�zn�l.

Horv�th kisasszony b�natos mosollyal a Rezeda �r f�l�be s�gta:

– Azt hiszem, otthon is maradhattunk volna. Ez�rt a t�rsas�g�rt k�r volt f�lvenni a k�k b�rsonyruh�mat. �gy �l�k itt, mint egy solym�sz� lovagn� a Navarrai Margit udvar�b�l. �s Alvinczit hi�ba v�rom.

– A h�ta m�g�tt �ll, mint a s�t�n – felelt Rezeda �r halkan, g�nyos arcfintor�t�ssal.

A szomsz�d szoba ajtaj�ban t�likab�tban, kalapj�t kez�ben tartva, unott, fanyar tekintettel �llott Alvinczi. Az arca t�n m�g s�rg�bb volt, mint m�skor, �s minden szak�lla k�l�n�ll� volt. Elmehetett volna az �zsiai puszt�kra mad�rijeszt�nek, ahol Dzsalnak h�vj�k az �szaki szelet. Mintha nagyon f�zott volna, vagy messzir�l utazott volna fergeteges id�ben, �s a hideg es� csapkodta h�tulr�l �s oldalv�st a gy�k�nyes kocsit… A t�likab�tja gall�rja a f�l�re volt hajtva, mintha a b�bornoki ruh�t rejtegetn�, amelyben este �reg egyh�zfejedelem m�dj�ra elkalandozik a belv�rosban. Egykedv�en meghajolt, �s nagyon vigy�zott, hogy a mohos, p�kh�l� lepte boros�veg ki ne cs�sszon a h�na al�l. Furcs�n f�lszeg volt, amint v�ratlanul t�rsas�g el�tt tal�lta mag�t abban a h�zban, ahol m�skor �gy szokt�k fogadni, mint egy inkognit�ban lev� kir�lyt. A h�zmestern� nappal becsukta a kaput m�g�tte. A szeme hunyorgatva j�rt v�gig az eb�dl�asztal k�r�l helyet foglal� t�rsas�g tagjain.

Szilveszter �r csaknem az asztal al� b�jt ijedt�ben.

A kis Bonif�cz azonban felemelte a pohar�t, �s j�kedv�, gyermekes hangj�n felki�ltott:

– Isten hozta, m�lt�s�gos �r. �ljen az �zsiai fejedelem! Tess�k helyet parancsolni.

A kis termet� nihilista er�szakosan megfogta a s�rga k�n karj�t, �s az asztalhoz vezette. A kalap �s a boros�veg miatt nem is igen v�dekezhetett Alvinczi a t�mad�s ellen. K�tl�p�snyire le�lt az asztalt�l, s miut�n csup�n egy h�lgytagja volt a t�rsas�gnak (Madame �s Lenke t�vol voltak), nyomban Horv�th kisasszonyhoz fordult:

– Sajn�lom, hogy megzavartam a vid�m t�rsas�got… K�rem, csak mulassanak tov�bb.

Szer�nyen, szinte h�dolattal b�kolt Kl�ra fel�, mintha Esterh�zy hercegn�t�l k�rne engedelmet. A hangja olyan l�gy �s szertart�sos volt, mint egy szent lovag�, �s a tekintete �h�tatos volt. (Aggleg�ny l�t�re mindig valamely furcsas�got l�tott a n�kben, �s �szint�n tisztelte �ket, mint azok a f�rfiak, akik az anyjukat nagyon szerett�k.)

Szilveszter ezalatt mag�hoz t�rt, �s nyomban a fejedelem seg�ts�g�re sietett. Kalapj�t�l szerette volna legink�bb megszabad�tani, de Alvinczi csup�n hideg pillant�ssal felelt. Mintha Szilveszter volna az oka, hogy v�ratlanul t�rsas�gba keveredett.

Madame Louise l�lekszakadva rohant a szob�ba. Hallatszott, hogy odak�nn valami kem�ny kifejez�st haszn�lt az �gyetlen szobale�ny megfedd�s�re.

– S�re – mondta. – Bocs�nat. Val�ban, ha tudtam volna…

Alvinczi m�r j�kedv�en mosolygott. F�l�nyes pillant�st vette Louise-ra:

– Bemutat�s n�lk�l tolakodtam be. K�rem, asszonyom, legyen seg�ts�gemre!

– Monte Christo �r, N�met kisasszony, Tulip�n �r… Ejnye, kom�muram, hol j�r az esze? – mondta gyorsan Madame Louise. – �s a nihilista �r, de h�t �t ismeri m�lt�s�god. � k�ldte az �zsiai puszt�kr�l a hunsz�v nev� f�vet m�lt�s�god versenyparip�inak. Amely f�v�n a honfoglal�sra indul� magyarok lovai n�ttek fel, s a nyeregk�p�ban az ungi hegyekig tartott az otthonr�l hozott takarm�ny – mond� Louise asszony sz�nokias lend�lettel, mert j� sz�n�szn� m�dj�ra tudta, hogyan kell egyes szavakat kiejteni.

Monte Christo gr�f azonban csak f�radtan b�lintott fej�vel, �s fut� pillant�st vetett a Horv�th kisasszony felpirul� arc�ba. (Mintha a hunsz�ven lelkesedett volna a kisasszony!)

– Amint l�tom, m�r �tkez�s ut�n van a tisztelt t�rsas�g – sz�lalt meg v�gre igen komolyan Alvinczi, �s a h�na al�l el�vette a p�kh�l�s �veget. – Borral majd �n szolg�lok. Igen j� bor. Egy r�gi francia ap�ts�g pinc�j�b�l val�. Azt hiszem, az avignoni dombokon sz�rt�k, ahol hajdan�ban a p�p�k bora, a Ch�teauneuf termett… �me a z�rdaf�n�k k�z�r�sa is igazolja a bor hiteless�g�t. �s a pecs�t s�rtetlen. Igy�k meg a sz�p n�k eg�szs�g�re.

Alvinczi m�r f�l is �llott, csendesen meghajtotta a fej�t, �s l�gy, lusta l�p�sekkel kiballagott a szob�b�l, Madame Louise az el�szob�ig k�s�rte. A szob�ban finom havannaillat maradt. Horv�th kisasszony a krist�lypoh�rban sok�ig sz�tlanul n�zegette az avignoni dombok megszentelt v�r�t…

Rezeda �r halkan nevetg�lt.

– Istenem – mondta k�s�bb a Madame Szilveszternek –, meguntam, hogy minden szeret�m�rt agyonl�jem magam. M�r elsuhant a kis pisztolygoly� a sz�vem mellett, �s a hal�l hegyes sipk�j�t orr�ra h�zva, kerek k�p�nyegben, mint valami velencei �larcos, hetekig �lt �gyam sz�l�n. Mert szeretni mertem. �s elhagytak.

K�nnyed, term�szetes mozdulattal felnyitotta mell�n a selyemruh�t. Val�ban az �lomgoly� otthagyta eml�k�t kis g�d�r alakj�ban feh�r h�s�ban. �mb�tor a k�v�rs�gt�l elrejtett lyukacska nem volt valami borzalmas l�tv�ny. A hal�l igen kellemes, nobilis gavall�r volna, ha mindig keszty�s k�zzel dolgozna, mint Paulikovics m�t�orvos �r, aki a pisztolygoly�kat kih�zogatja azokb�l a f�rfiakb�l, akik n��rt l�v�ld�znek egym�sra vagy �nmagukra.

– Sz�p l�v�s volt – mondta szak�rtelemmel Rezeda �r, mintha a pisztolygoly�k szem�lyes bar�tai voln�nak.

A Madame barna szem�ben alattomos k�nny jelent meg, mint amikor valamely sz�p, �rzelmes dal ut�n el�br�ndozik az ember.

– T�z �ve. T�li este volt. Egyed�l voltam idehaza. S egyszerre csak nagyon kezdett f�jni a sz�vem Elem�r ut�n. Azt hiszem, Elem�rt szerettem a legjobban, legigazabban �letemben, pedig k�t esztendeig, am�g Elem�r P�rizsban tanult a Sorbonne-on, csup�n �rzelmes, hossz� leveleket v�ltottunk egym�ssal. Mindennap. Nem csoda teh�t, ha el�vettem az �jjeliszekr�nyb�l a kis pisztolyt, az �gyra d�ltem, a sz�vemnek szor�tottain… Nem �reztem semmit, csak nagyon boldog lettem egyszerre. A durran�st se hallottam, a l�porf�st szag�t sem �reztem. Mintha hirtelen �lom lepett volna meg, s valamely ablakon �t l�ttam volna egyszerre a Hatvani utc�t, a Kalap utc�t, a Sebesty�n teret, az eg�sz Belv�rost. S a bolondos Gr�sz S�ndort is megpillantottam egyszerre, pedig csak egy-k�t valcert t�ncoltam vele �letemben, amint a Korona k�v�h�z f�szeknek nevezett k�rtyaod�j�ban talpra ugrik. „Gyerekek, Lujza agyonl�tte mag�t!” S egyik k�v�h�zb�l, egyik utc�b�l a m�sikba rep�l a h�r: „P�czely Lujza megl�tte mag�t!” A kanyarg�s, sz�k, belv�rosi utc�kon egy�tt rep�l a h�r a sz�llel, orvosokkal, j� bar�tokkal, j� ismer�s�kkel telik meg a szoba, csup�n � nincs itt, messze van, P�rizsban van… �n pedig boldogan mosolyogtam az �gyam k�r�l tolong�kra. �me: ez a Kam�li�s h�lgy igazi, utols� f�lvon�sa, nem pedig ahogy Dumas fils meg�rta… A csel�deim k�r�l�ttem s�rt�k �t az �jszak�t. Mindig r�gi csel�deim voltak. A gyermekkori dajk�m, a dajk�m le�nya �s unok�ja h�zamn�l �ltek. Milka szobale�nyom h�sz �vig volt mellettem, s a h�zmestert m�g a r�gi h�zb�l hoztam magammal, ahol lak� voltam. S�rtak-s�rdog�ltak, �s nem tudtam hozz�juk sz�lni, mert v�r j�tt a sz�mon. �reg dajk�m azonban meg�rtette pillant�somat. A jobb kezembe adta az Elem�r fotogr�fi�j�t. M�g bal oldalra azt a r�gi csontkopony�t helyeztem, amely egyszer r�gen, �jszakai lovagl�s k�zben lovam l�bai el� g�rd�lt egy kis falusi temet� mellett az orsz�g�ton… �gy fek�dtem eg�sz �jszaka. Reggel, m�r alig virradt, m�r elhozt�k az �js�gokat: a feh�r kam�li�s h�lgy, a h�res P�czely Lujza �ngyilkos lett… S egy nagy �r� t�rc�t �rt r�lam a Magyar H�rlapba.

Ilics Iv�n, aki id�ig az eb�dl�ben tart�zkodott a borospalack t�rsas�g�ban, dadogva besz�lott a nyitott ajt�n: – Engem teljesen kifelejtett a t�rt�netb�l? Ki �rta meg a kis k�pes �js�gba, hogy mi�rt l�tte meg mag�t? Ki tudta Pesten az igazat?

– Hallgasson, maga v�n boroskancs�. Akkor is azt �rta r�lam, hogy anyagi roml�som miatt emeltem fegyvert, a b�rz�n elvesztettem mindenemet… Pedig csak szerelmes voltam.

Szilveszter �r megindultan r�zogatta a fej�t. Nem, a reg�nyes Madame Louise-r�l nem t�telezhet� fel, hogy anyagi bajok miatt emelte volna fel a fegyvert. Sokkal nemesebb volt � enn�l!

Horv�th kisasszonynak �gy ragyogott a szeme, mint k�t csillag. Istenem, egyszer t�n � is �ngyilkos lesz m�g �let�ben!…

B�nfai Lenke halkan, kuncorogva s�rdog�lt a h�tt�rben, de k�nnyei nem j�ttenek.

– Madame, �n nagyszer� n� – ism�telgette. – Im�dom �nt, Madame.

Louise asszony b�gyadtan mosolygott, a k�t ujj�t az ajk�ra tette, mintha a r�g elm�lt dolgokon gondolkozna, s a hib�t keresn� a t�rt�netben.

– A pisztolyt m�g Angli�ban vettem, egy orvosi k�nyvb�l pontosan kin�ztem a sz�v fekv�s�t, a kezem sem remegett: m�gis �letben maradtam. Pedig ha akkor meghalok, mennyi szenved�st�l menek�l�k meg! T�bb� nem csal�dhatom senkiben! Ilics Iv�nt elvitte volna az �rd�g. Vajon hol d�rm�gne az eb�d miatt?

– �s a muzsikus kinek heged�lne? – ki�ltott be a szomsz�db�l Ilics Iv�n cs�fond�ros hangon.

Louise asszony erre komolyan megharagudott:

– Maga gazember! Maga tudja legjobban, hogy egy meghalt bar�tn�mnak a fi�t nevelem, kis udvari szob�ja van h�zamban, s az akad�mi�n m�v�sznek k�peztetem. A gyerek n�ha ideges, mert nem szabad hozz�m bel�pnie, ha vend�geim vannak… Mondja, Szilveszter �r, h�t sz�ks�ge van arra egy tizenhat esztend�s fi�nak, hogy itt mindenf�le dolgokat l�sson, amelyeken esetleg elgondolkozik?

Szilveszter �r v�laszad�s helyett felemelkedett, hogy majd megfeny�ti a hahot�z� Ilics Iv�nt. Louise asszony azonban visszatartotta:

– Hagyja, kom�muram, �jf�l fel� m�r sohasem tudja, hogy mit besz�l! Csak az�rt megyek v�gre m�gis f�rjhez, hogy ember ker�lj�n a h�zhoz, aki majd elb�nik Ilics Iv�nnal. �n m�r nem b�rok vele. A fejemre n�tt. Mindennap azt v�rom, hogy mikor pofoz f�l engem vagy csel�deimet! Rettenetes ember.

A Madame szem�ben �szinte k�nnyek t�nd�k�ltek. A f�rfiak: Szilveszter, Rezeda �r �s a nihilista k�lt� haragosan n�ztek a szomsz�d szob�ban lakm�roz� kis termet�, bozontos f�rfi�ra. (Ilics Iv�n �jf�lkor mindig evett. Ak�r k�v�h�zban, ak�r a Madame-n�l: �jf�lkor meg�hezett.)

Ilics Iv�n sz�n�ltig t�lt�tt egy poharat borral. Az asztalkend�t megigaz�totta nyak�ban, s �nnep�lyesen meghajolt a szalonbeli t�rsas�g fel�:

– Isten �ltesse a Duda v�leg�nyeit! Harminc v�leg�nyeit!

Madame Louise elnevette mag�t a komikus emberk�n:

– Hallgasson, v�n gazember.

Majd bizalmasan, b�natosan az �reg Szilveszter �rhoz fordult:

– Valami haszna m�giscsak van Ilics Iv�nnak. Legal�bb harminc v�leg�nyem volt az utols� t�z �vben. Ilics Iv�n mindegyiket kik�mlelte – k�mlelni nagyszer�en tud –, kiismerte, kikutatta, s bebizony�totta r�luk, hogy a p�nzem�rt akarnak elvenni… Istenem, m�giscsak nem �rdemlem meg, hogy miut�n hercegek �s kir�lyok cs�kolt�k a kezem, v�ns�gemre egy falusi n�t�rius a nadr�gsz�j�val l�ssa el a bajom!

Horv�th kisasszony, aki az est�ly folyam�n m�r t�bbsz�r t�vozni akart, most v�g�rv�nyesen f�l�llott.

– K�s�re j�r!

Madame Louise mell� l�pett, mintha a nyak�n igaz�tan� a ruhafodrot, s halkan a f�l�be s�gta:

– Igaz �m… megk�rdezte Monte Christo, hogy ki az a sz�p szem� kisasszony.

Azut�n elfordult a Madame, mintha semmit sem mondott volna.

Rezeda �r hossz� l�ptekkel ballagott Horv�th kisasszony mellett a s�t�t belv�rosi utc�kon. A szerkeszt� nagyon keser� volt, mert �szrevette, hogy Kl�ra �br�ndozik.

– Nos, meg�rte az est�ly a f�rads�got? – k�rdezte cs�fol�dva. – Nem jobb lett volna, ha Szilvi�val h�rmasban elmegy�nk valahov� Bud�ra halat enni egy kis korcsm�ba, vagy egy j�zsefv�rosi, elhagyott k�v�h�zba k�pes �js�gokat olvasni? �n mondhatom, nagyon rosszul �reztem magam.

– Nem �rti ezt maga, Rezeda �r – felelt Horv�th kisasszony. – M�giscsak ez a nagyvil�g kapuja… A Madame palot�ja olyan az �n �letemben, mint egy hat�rsz�li �llom�s. Elmarad vonatom m�g�tt az unalom, a szeg�nys�g, a gond �s az egyhang�an elm�l� napok. Azt hiszem, most m�r csupa vid�ms�g, f�ny �s pompa k�vetkezik. A kair�i hotel, utaz�s Bombayba, a p�rizsi nagyopera �s Paquin ruh�ja… Tal�n �kszereim lesznek. S �g�rem mag�nak, hogy mindig antik �kszert fogok hordani. Istenem!… – mond� Horv�th kisasszony, hogy r�vid sz�net ut�n �gy folytassa: – Hisz �ppen az a gy�ny�r� a Madame-ban, hogy oly egyszer� �s k�zvetlen, mint egy falusi asszonys�g. Pedig bizonyosan tud � Mil�n kir�ly nyelv�n is. Meg az �rsekkel is tud besz�lgetni. Istenem, vajon mit mondhatott a walesi hercegnek, mid�n szalonj�ban fogadta?! Ezt szeretn�m t�le megtanulni.

Rezeda �r �lesen kacagott, mintha hegyes k�st forgatott volna a sz�v�ben.

– Ah, teh�t megirigyelte a Kam�li�s h�lgyet, mylady? Pedig semmit sem mondott olyasmit, ami�rt irigyelni lehetne…

– �ppen az�rt! Az �lete gy�ny�r�s�geit, aranyf�c�n csillog�s� napjait mind-mind elhallgatta… Tal�n megut�ltam volna, ha csak egyetlen kalandj�t is eml�ti, ak�r az angol nagyk�vettel! – felelt energikusan Horv�th kisasszony, �s megh�zta a cseng� oroszl�nfej�t a Pattanty�s utcai r�gi h�zon.


5. Fejezet
 A v�r�s postakocsi megjelen

Horv�th kisasszony megillet�dve foltozta a r�gi feh�rnem�t – mindig ezt csin�lta, ha b�natos volt –, mid�n Rezeda �r megjelent a sz�n�szn�k kis lak�s�n, �s olyan megvet� mozdulattal ny�jtotta �t az ibolyacsokrot Kl�r�nak �s Szilvi�nak, mintha v�letlen�l tal�lta volna az utc�n.

– Mi �js�g? – k�rdezte, �s f�jdalmasan az ajk�ba harapott, mid�n az �cska feh�rnem�t �szrevette. (Tudta, hogy ilyenkor baj van a h�zn�l.)

Szilvia a szerkeszt� �r v�ll�ra tette a kez�t:

– Tegnap sz�nh�zban voltunk. A b�bj�t�kn�l. A tali�n v�gan ugr�ltatta b�bjait, �s a sz�npad h�tter�b�l a gyermekj�t�k nagys�g� h�zik�k ablakai gy�ny�r�en vil�g�tottak. Mintha havas pr�m szeg�lyezte volna a h�zakat… Igen mulats�gos este volt – mond� Szilvia komoly �s megfontolt hangon, miut�n Rezeda �r m�g mindig nem �rta ki l�b�t A l�mp�sba.

Kl�ra egy darabig hallgatva vonogatta a t�t, mintha nagyon messzire j�rn�nak a gondolatai. (�ltal�ban a j� Isten volna annak megmondhat�ja, hogy mit gondolnak a n�k varr�s k�zben! A gyermekruh�k foltoz�s�n�l, f�rjeik inge toldoz�s�n�l, s mid�n harisny�t stoppolnak unok�iknak, bizony�ra mindig m�st �s m�st gondolnak. A n�k, amint tizen�t�dik �let�v�ket bet�lt�tt�k, a varrogat�s, foltozgat�s �r�gye alatt t�n ugyanazt csin�lj�k, mint a f�rfiak, mid�n mag�nyosan �lnek �jszaka a k�v�h�zban, �s mindenf�le figur�kat rajzolnak a m�rv�nyasztalra.)

Azt�n felvetette a szem�t, amely most akkora volt, mint a sz�vbajosok�.

– Az avignoni p�p�k bor�b�l szeretn�k m�g egyszer inni, Rezeda �r! – mondta cs�ndesen.

Az �lmodoz� szerkeszt� meg�rtette a gy�ng�d c�lz�st. Nevetni kezdett, mintha Kl�ra nagyon mulats�gos dolgot mondott volna.

– A r�gi p�p�k m�r mind meghaltak, �s tal�n sohasem termett bor Avignonban, csup�n a maga tisztelet�re tal�lt�k ki a hazugs�got. Mintha csak el�rulta volna valaki, hogy kegyed nagy tisztel�je a magas rangot visel� egyh�zi fejedelmeknek, gy�ng�den pirosl� arc�, feh�r ruh�s p�p�knak �s piros ruh�s b�bornokoknak…

– Val�ban, annak a bornak olyan volt a sz�ne, mint a b�borosok �lt�ny�nek. �s az �ze! Bizonyosan r�gi p�sztorgy�r�ket olvasztottak fel benne… Rezeda �r, ism�t szeretn�m l�tni a nagyszer� Monte Christo gr�fot!

A szerkeszt� egy kis cigarettacsutakot tartott a sz�j�ban, amely m�r ajk�t �gette. Furcsa grimaszokat v�gott teh�t, �s tenyer�vel kapta el az �g� cigarett�t.

– Amint parancsolja – mondta �g� sz�j�t d�rzs�lgetve. – Legnagyobb boldogs�gomra szolg�lna, ha v�gre Alvinczi �r �szrevenn� a kegyed megtisztel� rajong�s�t. Amilyen finom �riember, t�n leereszkedne kegyedhez egy-k�t �r�ra. Els� gavall�r Magyarorsz�gon, a n�k �hajt�s�t mindig teljes�teni szereti, m�g Esterh�zy hercegn�nek is szokott aj�nd�kkal kedveskedni. S az �reg gr�fn�k m�r csup�n t�le kapnak vir�gbokr�t�t a m�gn�snegyedben. � az, aki mindenkivel figyelmes, kedves, lek�telez�, mint egy k�z�pkori fejedelem. Gondolom, B�rtfai Lenke ismer�s�nket is h�p�nzzel t�mogatja, holott csup�n egy elhalt bar�tj�nak, a szeg�ny W. Rich�rdnak volt n�mi k�ze a tavaszm�lt sz�n�szn�h�z.

– Nagyszer� – mond� igen komolyan Horv�th kisasszony. – Napr�l napra jobban becs�l�m �t. Pedig m�g egy sz�t sem v�ltottam vele. �s a m�ltkor �szre sem vett kocsij�b�l a Hatvani utc�ban!

– Teh�t m�r leskel�d�tt ut�na! – ki�ltott f�l Rezeda �r, �s �sszecsapta a k�t kez�t, mint egy poj�ca. – Hitemre, hercegn�, igaza van a r�gi k�zmond�snak: a f�rfinak csak kicsit kell szebbnek lenni, mint az �rd�gnek. Alvinczi nem sz�p f�rfi.

– Azt maga nem �rti, Rezeda �r! Azt hiszem, Zr�nyi Mikl�s lehetett olyan…

– Urbanovicsn� tan�tv�nya nagys�d. Azonban az most m�r mindegy. Tess�k fel�lt�zk�dni, hisz titkon �gyis azzal a gondolattal j�ttem, hogy elviszem kegyedet egy olyan helyre, ahol az im�dott Alvinczit ism�t l�thatja. Olyan vagyok, mint egy k�z�pkori bolond. Nem �rzem j�l magam szeges korb�cs n�lk�l. Induljunk.

Szilvia, aki eddig a narancsmagvakb�l k�l�nb�z� figur�kat rakott ki a t�ny�rra, lemond� hangon megsz�lalt: – �nnekem ism�t itthon kell maradnom?

– Mi�rt? Vel�nk j�hetsz! – mondta sz�razon, f�lig elfordulva Kl�ra, �s lopva Rezeda �rra vetett egy pillant�st.

Szilvia egy darabig m�g a narancsmagvakat oszt�lyozta, azut�n f�lemelkedett az asztalt�l:

– Tudom, hogy nem �r�lsz nekem, Kl�ra, m�gis elmegyek. Nem akarom, hogy valami ostobas�got k�vess el v�gezet�l. Rezeda �r, forduljon az ablak fel�, �lt�zk�d�nk.

Az �lt�zk�d�s sok� tartott, mert a h�lgyek szok�suk ellen�re most nem seg�tettek egym�snak az �lt�zk�d�sben.

– J� lesz, ha s�rcip�t is vesznek – mondta egyszerre Rezeda �r –, odak�nn a mez�k�n m�g olvad.

– H�t hov� megy�nk? – ki�ltotta egyszerre a k�t le�ny.

– Oda, ahol most Alvinczi Edu�rd tart�zkodik. Buda-Z�rra.

A n�k k�t oldalr�l megrohant�k a szerkeszt�t, azonban az nevetve v�dekezett. (�s csak az egyik szeme pislogott gonoszkodva.)

– Nem kell t�ls�gosan megijedni. Buda-Z�r egy kis k�zs�g a hegyek k�z�tt. Ott van a nyaral�ja Alvinczi �rnak. Minden esztend�ben ezen a napon ott tart�zkodik. Csak egy napig. Reggelt�l estig. M�rcius harmadik�n. Az id� el�g napf�nyes. Azt hiszem, m�g eg�szs�g szempontj�b�l is kellemetes lesz egy kis s�ta a budai hegyek k�z�tt.

– �n nem szoktam s�t�lni, Rezeda �r – mormogta duzzogva Kl�ra.

Rezeda �rnak olyan k�l�n�s arca volt, hogy n�ha az egyik fele s�rt, a m�sik meg nevetett. A nevet� arc�t Kl�ra fel� ford�totta.

– Igen j�l fog mulatni, mylady. Tudja, hogy eg�sz �letemben mindig arra t�rekedtem, hogy kellemesen �rezze mag�t.

L�vas�tra sz�lltak a hidakon t�l.

M�g a hossz� �s �ri�skifli- �s serszag� kocsik j�rtak a budai hegyek k�z�tt. A kocsis csak n�ha-n�ha t�lk�lt, �s T�nd�r Ilon�n�l hosszadalmasan v�rakoztak. A szembej�v� kocsit kellett megv�rni, �s az utasok mind a korcsm�ba t�dultak. A kalauz n�h�ny l�k�st pr�b�lt a jav�t�s alatt lev� kuglip�ly�n, m�g a kocsis m�r ny�ri sz�ml�ra ivott. Napf�ny �s tavaszi der� mindenfel�. A f�k ritka lombjaikkal szinte hamuk�kek voltak, �s az erdei �ton j�kedv�en szaladt egy kis tarka kutya.

– Tavasz van! – mond� Szilvia, �s az eserny�je hegy�vel sz�mos lyukacsk�t f�rt a puha talajba.

Horv�th kisasszony bizonyos gyanakv�ssal n�zte Rezeda �r Janus-arc�t.

– Messze van m�g Monte Christo gr�f kast�lya?

– Mindj�rt ott lesz�nk – felelt a titokzatos f�rfi�.

Fel�lr�l megj�tt a L�vas�t. A hossz� kocsi szinte f�radtan �llott meg a T�nd�r Ilona el�tt.

– Mennyi szerelmet, boldogs�got, b�natot, �r�met h�znak e lovacsk�k nyaranta – v�lekedett Rezeda �r –, mid�n a szeret� p�rokat a budai hegyek k�z� viszik a kocsik! J�niusban a f�ben hever�szni vas�rnap d�lut�n, a verkli hangja messzir�l hallatszik, s el�sz�r hazudni egy kisle�nynak s�rig tart� h�s�get, akit a szigor� sz�l�i h�zb�l csal el az ember a kir�ndul�sra! A Z�ld vad�szn�l sert inni �s mindenf�le vir�gokat hazavinni! Aki nem pr�b�lta, nem is tudja, hogy mi az: �lni! Di�kkoromban Pesten a budai hegyek k�z� csaltam minden n�ismer�s�met!

– El�g legyen – mondta Horv�th kisasszony. – J� nevel�s� le�ny nem heveredik le az erd�ben!

Rezeda �r nevetett:

– Dehogynem! Ny�ri napokon, vas�rnap d�lut�n sok minden lehets�ges, amire az ember t�len nem gondol. Csup�n a szabadban sz�p a szerelem. Eml�keznek Borcsin�ra, a komik�ra? M�g t�len is, der�kig �r� h�ban, a debreceni temet�be j�rt s�t�lni a fiatal kardalosokkal!

A l�vas�t v�g�llom�s�n t�l m�g k�r�lbel�l negyed �r�ig gyalogolt a kisded t�rsas�g, am�g Rezeda �r hirtelen az ajk�ra tette a kez�t.

– Csendben legy�nk, h�lgyeim. Kezd�dik a francia reg�ny.

Az erdei �tt�l k�dob�snyira r�gi kis ny�ri lak emelkedett; a nagy f�k egy darabig eltakart�k, csup�n mohos zsindelyfedele emelkedett ki, amely olyan hegyes �s m�gis �lmodoz� volt, mint valamely r�gi illusztr�ci�. Hervadt, m�lt �vi levelek t�lt�tt�k meg az �rkot, �s a r�zsaf�k m�g barna szalmabund�ikban �llongtak a kertben. A nagy f�k olyan m�l�z� n�mas�ggal �llottak a h�z k�r�l, mintha alattomban az est�t v�rn�k, hogy elsz�kjenek a t�jr�l. Magas l�cker�t�s vette k�r�l a kertet, �s a ny�ri lak rejtelmesen, szinte elhagyottan b�jt meg a kert v�g�ben. Ny�ri reggel, mid�n kis harmatcsengetty�k jelentik k�zelegni a napot, nagyszer� lehet itt az �bred�s. De mily kimondhatatlan szorong�ssal lehet telve az �jjel! A sz�l, az es�, a vihar, mint megannyi f�ld�nt�li rejtelmek bolyonganak az elhagyott h�z k�r�l. Tal�n vad�llatok j�nnek el� a hegyekb�l, �s az �j s�t�tj�ben a h�z k�r�l �l�lkodnak. Rosszban j�r�, titkos emberek pr�b�lgatj�k az ajt�k kilincs�t, az ablak z�v�rj�t. Az es� k�s�rtetl�ptekkel j�r a tet�n, �s a fagallyak t�n a Hal�l kez�t�l r�zk�dnak meg, mid�n megkopogtatj�k a gondosan elz�rt ablakt�bl�kat. Mily megnyugtat� lehet ily hossz� �jszak�kon egy h� �s b�tor eb s egy j� fegyver! Hab�r mit haszn�l ez az �jszaka rejtelmei ellen?

Most m�g a nap j�rt az erd� m�g�tt, �s aranycs�kj�t lopva bek�ldte a k�k f�k k�z�tt az elhagyott kertbe.

Egyszerre a f� z�rg�se, apr� gallyak ropog�sa hallatszott a kerti �sv�nyen, hogy a sz�vek szinte megrend�ltek a n�mas�got hirtelen felv�lt� z�rejben. Tal�n valami rendk�v�li t�rt�nik most mindj�rt. Gyilkoss�g, vad�llatok vagy rejtelmes, erdei szellemek… Horv�th kisasszony a sz�v�re szor�totta a kez�t…

A kerti �ton, a vil�goss�gban most hirtelen egy frakkos, cilinderes, feh�r nyakkend�s f�rfi� alakja bontakozott ki. Oly s�padt volt az arca a nappali vil�goss�gban, mint a pergamen: �don pergamen, amelyet r�gi k�nyvt�rban �riz a s�nta k�nyvt�ros. Fekete szak�lla s b�gyadt, szinte b�s tekintete �lmodozva kalandozott a kert bokrai k�z�tt.

Jobbj�n feh�r menyasszonyi ruh�ban, aranysz�ke haj�ban narancskoszor�val, hossz� feh�r f�tyollal �s k�ny�kig �r� keszty�i k�z�tt kis imak�nyvet tartva egy karcs� n�alak l�pkedett.

Sz�tlanul mentek egym�s mellett a kerti �ton a lila sz�n� bokrok �s f�z�s r�zsaf�k k�z�tt, mintha halottak voln�nak, akik most keltek f�l a kis kast�ly alatt elh�z�d� r�gi s�rboltb�l, hogy d�lut�ni s�t�jukat elv�gezz�k…

Csakhamar elt�nt a feh�r menyasszonyi f�tyol az �t kanyarulat�n�l.

Rezeda �r gy�ng�den a minden �z�ben reszket� Horv�th kisasszony karj�ba kapaszkodott h�tulr�l. Nem sz�lt, csak elvezette a ny�ri lak mell�l.

Szilvia nyomon k�vette bar�tn�j�t, b�r n�ha-n�ha visszan�zett a rejtelmes lak fel�.

J� darabig mentek sz�tlanul.

– Istenem, mi volt ez? – k�rdezte Horv�th kisasszony, �s megt�r�lte a homlok�t.

Rezeda �r nem felelt. Szilvia sz�rakozottan szurk�lta naperny�j�vel a talajt.

A T�nd�r Ilon�n�l az ablak mellett helyet foglaltak. Rezeda �r forralt bort rendelt, mert m�r h�v�s�d�tt a d�lut�n, �s a h�lgyek alaposan megf�ztak az erdei s�t�ban.

Am�g a bort sz�rcs�lgett�k, egyszerre hangos ostorpattan�s hangzott fel a T�nd�r Ilona el�tt.

N�gy hossz� fark� pej l� gyorsan vitt egy hatalmas, v�r�sre festett kocsit, amely sok tekintetben hasonl�tott azokhoz a postakocsikhoz, amelyeken egykor Magyarorsz�gon utaztak. A kocsiablak red�nyei f�lig le voltak eresztve, �s a posztillon f�veges v�n kocsis a korcsma el�tt v�gigh�zott lovain. A hatalmas kerekek robogva t�ntek el a v�r�s postakocsival a leereszked� tavaszi alkonyban.

– Alvinczi! – mondta szinte f�lve Kl�ra.

Rezeda �r g�nyosan mosolygott:

– Ah, teh�t nem ismerte meg �t frakkban? Tal�n Montmorency kisasszonyt sem l�tta m�g f�tyola alatt?

– Igen, � volt. A Nagy Opera t�ncosn�je – mondta most komolyan Szilvia, �s megkavargatta bor�t. – Miut�n a dr�m�ban �s �nekben hi�ba pr�b�lkozott a kisasszony, most v�gre a t�ncra adta mag�t! Lehet, hogy ebben t�bb szerencs�je lesz.

– Istenem, de h�t mit jelentsen e k�l�n�s s�ta itt az erd�ben? Frakkban, menyasszonyruh�ban? Bolondok voln�nak ismer�seink? – ki�ltott fel Horv�th kisasszony.

– Igen egyszer� a dolog. Nyaranta az �reg Montmorencyek, azaz St�mmer papa �s St�mmer mama laknak a vill�ban, amelyet Alvinczi aj�nd�kba vett nekik. T�len, m�rciusban Alvinczi meg�nnepli eljegyz�s�k �vfordul�j�t a kisasszonnyal. A h�lgy �gy is igen boldog lehet. Hisz h�zass�g nemigen lesz soha ebb�l a dologb�l – felelt Rezeda �r, �s igen f�l�nyesen �hajtott mosolyogni.

Horv�th kisasszony m�g sok�ig n�zett ki a T�nd�r Ilona ablak�b�l a k�kl�, erdei orsz�g�tra, mintha azt v�rn�, hogy egyszer visszat�r a v�r�s postakocsi – �rte.

– Gyer�nk – mondta kelletlen�l Rezeda �r. – Az �nnep�lynek m�r v�ge.

Horv�th kisasszony csendesen gombolgatta a keszty�j�t:

– Istenem, ha engem egyszer menyasszonyruh�ban s�t�ltatn�nak egy r�gi kert �tjain… Bizonyosan �s�k k�pei is d�sz�tik a kast�ly falait. Vajon meg�ll-e Montmorency az �sany�k �s �sap�k el�tt feh�r ruh�j�ban? Megcs�kolja-e a r�gi fesz�letet, amely v�leg�nye �desanyj�� volt? �s tud-e besz�lgetni a r�gi b�torokkal, s elj�tssza-e jegyess�ge �vfordul�j�n a sarokban �ll� �don zongor�n a Lohengrin n�szindul�j�t? Im�dkozik-e egy r�gi szentk�p el�tt, amelyre a csal�d r�gen elm�lt asszonyainak a szemsugara tapadt, s felh�zza-e a v�n zen�l��r�t, amely egy elm�lt �reg�r mag�nos borozgat�s�hoz szolg�ltatta a k�s�r�zen�t?… Nem. Lotti nem h�zza fel az �r�t. De �n nem felejten�m el felh�zni.

�gy sz�lt Horv�th kisasszony, �s r�gi deln�k b�natos l�pteivel hagyta el a T�nd�r Ilona korcsm�j�t. S a l�vas�ton, m�g helyet foglalt, bizonykod�, b�szke mosollyal n�zett el Rezeda �r v�lla f�l�tt.

– �n felh�ztam volna a r�gi �r�t – mondta �s b�san mosolygott.

Rezeda �r v�llat vont, �s csaknem s�rva felelt:

– Kegyed �gy besz�l, mint egy hiszt�rikus pesti zsid�n�. Aki Flaubert-t vagy Br�dy S�ndort olvassa este, mikor nem �l operai p�holy�ban…


6. Fejezet
 Az utols� nihilista

Bonif�cz B�la h�rlap�r� �s Danton �s Robespierre meghatalmazottja a dunai tartom�ny igazgat�s�ra, egy napon a legnagyobb neh�zs�gek �r�n tudott Bud�r�l Pestre jutni.

Akkoriban a hegyek k�z�tt lakott, az olvad� havakban �s a cs�p�s m�rciusi szelekben, mid�n az id�j�r�s nemcsak a t�li erd�ben meghalt kismadarak holttesteit takarja el a feh�r l�b� �s ibolyaszag� fiatal h�lgy el�l, a tavaszi n� el�l, hanem a legnagyobb passzi�val t�rekedik rendet �s tisztas�got teremteni az emberek k�z�tt is. A t�len megg�th�s�d�tt �s az �jszakai h�viharokkal egy�tt nyugtalankod� nagybetegek, elkorhadt t�d�k, kif�radt sz�vek, r�kos gyomrok �s szerelmi l�zban megbetegedett v�rek a tavasz zsend�l� szel�re nagy er�vel kezdik el munk�jukat, mint a gomb�k elfogyasztj�k a r�gi malomg�t mellett hever� gerend�t. A kopors�kat kiviszik a temet�kbe, a szob�kat kiszell�ztetik, �s az itt maradott �cska kab�tok, lyukas nadr�gok �s hervadt kalapok felett szeml�t tartanak az �l�k, hogy a handl�nak eladhass�k. K�nn, messze a v�ros v�g�n n�ha egy p�r cip��rt is foh�szkodik a szeg�ny koldus, hogy a nagybeteget az �tb�l eltegye v�gre a mindenhat� term�szet. Pedig a r�kos �regember, aki m�r csup�n gondolatban foglalkozik �pol�n�je form�ival, �ppoly kev�ss� szereti itthagyni szenved�sekt�l izzadt �gy�t, mint az ifj� udvarh�lgy, akinek csak nemr�giben volt szerencs�je mag�ra h�vatni a herceg �r �fens�ge figyelm�t. A Hal�l tavasszal nagy s�t�t tesz a tartom�nyban, hogy az emberi hull�kkal megtr�gy�zhassa a r�teket, mez�ket a k�zelg� ny�r sz�p vir�gainak.

A temet�k alatt, m�lyen a f�ld alatt bizonyosan csatorn�k vannak, s a hercegn�k sz�p szeme, utcale�nyok keble, tud�sok agyveleje s k�lt�k sz�ve sz�t�rad a messzi r�tekre, kertekre, hogy sz�p vir�gokk�, napraforg�kk� vagy vadr�zsabokrokk� v�ljanak. Ma m�g ajkaddal �rintgeted sz�p kedvesed nyakszirtj�t, �s kezed izgalomt�l remegve ny�l a meleg als�ruh�hoz, holnapra e sz�vdobog�sos dolgok egy r�kospalotai paraszt konyhakertj�ben, galambbegy alakj�ban �lnek tov�bb, �s a finom �s rajong� Gl�ck Frigyes sal�t�nak t�laltatja Brillat-Savarin �tmutat�sa szerint. Te (�nyes kedvvel �s j� h�s mell�) megeszed a sal�t�t, mik�zben szemed m�r �j n�k eleven form�in bogar�sz, friss ruh�k alatt keresel m�snak hitt n�i r�szeket, �s csak a keser� p�linka juttatja eszedbe halott �s elfogyasztott kedvesedet.

B�r e gondolatok mindenkinek esz�be juthatnak, Bonif�cz B�la nihilista �s h�rlap�r� m�gis e t�rgybani elmer�l�s �r�gye alatt �hajtott az alag�ti v�mn�l fizet�sk�telezetts�g n�lk�l elsuhanni barna kis k�peny�ben, amelyet egy b�cskai mad�rijeszt� is sz�gyenkezve viselne.

Az �r azonban �ber volt, �s Bonif�cz B�l�t ridegen felsz�l�tott�k a v�m megfizet�s�re.

A k�lt� v�llat vont, visszafordult. Mily balg�k az emberek! Hisz ha p�nze volna, nem hagyja el a J�nos-hegyi cs�szh�zat. �ppen a p�nz hi�nya okozta, hogy Bud�r�l Pestre igyekezett Szilveszter bar�tj�hoz, egy-k�t forint, esetleg huszonh�rom krajc�r k�lcs�nk�r�s�re.

(Sz�m�t�sa szerint ugyanis huszonh�rom krajc�rb�l �t�lheti a mai napot.)

A v�m�r�k olyan haragosan n�ztek Bonif�cz B�l�ra is, mint egykor Kohlhaas Mih�lyra, a kohlhaasenbr�cki l�csisz�rra n�ztek az Elbe mellett, s okoz�i lettek ez�rt hadj�ratoknak, hal�loknak, szerencs�tlens�geknek �s fejedelmi b�natoknak, amint az Kleist Henrik k�nyv�ben sz�r�l sz�ra olvashat�. A v�m�r�k mindig szigor� emberek voltak, �s most is meggondolatlanul cselekedtek, mid�n a rideg �s embertelen t�rv�nyekhez ragaszkodtak Bonif�cz B�la �rral szemben. Ugyeb�r furcsa dolog, hogy valaki, gondolkod� ember, tal�n nem is a legtehets�gtelenebb a f�v�rosban, ne mehessen �t az alag�ton, mert elfelejtett k�t darab rezet a zseb�ben elhelyezni? A gazdag emberek gyermekei fogatokon, s fennakad�s n�lk�l robognak �t a Gell�rthegy alatt a Krisztina k�r�t fel�, hogy a V�rosmajor t�j�k�n meglass�tsa a lovak l�pteit a figyelmes kocsis, az ablakot a hint�n leeresztik, s a tavasz l�gy, friss fuvalma be�rad a sajttal �s p�link�val keresked� emberek csemet�ire. �reg n�k �s megh�zott �regurak, akiknek em�szt�csatorn�j�ban alattomoskodva j�r-kel a borzalmas r�k, hogy megfizessen ifj�kori b�n�k�rt, v�rfert�z�sek�rt �s az �tv�gygerjeszt�en felt�lalt eb�dek�rt, hol �llatok, fecsk�k hullad�kait, vagy �nekesmadarak gyomr�t pik�ns m�rt�ssal �nt�tte le a francia szak�cs, nagyot szippantanak a budai hegyek leveg�j�b�l, mid�n a nedves fal� alagutat elhagyj�k. „Term�szet!” „Reg�ny!” „Szerelem” ki�ltj�k Oesterreichern� le�nyai, mid�n tavaszi d�lut�nokon a furcsa budai h�zak k�z�tt, Martinovics mezej�n �tkocsiznak, hogy a karminon k�v�l a tavaszi nap piross�g�val is arcukon kedveskedhessenek a szeg�ny f�rfiaknak, k�lf�ldi �gensnek �s pesti divatfinak, akik a szerelmet a Magyar utcai h�remben feltal�lj�k. Bizony�ra a Belv�ros alatt elfoly� csatorna a legmegvetettebb a pesti csatorn�k k�z�tt. A bozontos, boglyas, falusi komondor a sv�b kert�sz kocsija m�g�tt tal�n h�ts� l�b�t emeli a pesti f�rfiak fel�. A sv�b kutya szerelme a term�szet nemes t�rv�nyeit nem szegi meg.

Bonif�cz B�l�t teh�t el�zt�k a v�mt�l, s a nihilista sz�ve k�r�l a v�r oly meleg lett, mint a Golf-�ram a hideg �ce�nokban. „Igazam van! Mindig igazam van! Ha a bomb�t elhaj�tom, igazam van!…” mondt�k a v�rnek a hull�mai, s a v�rtan�k boldogs�g�val kapaszkodott neki a V�rhegynek, hogy k�t krajc�r hi�ny�ban em�gy kelhessen �t Bud�r�l Pestre.

M�r k�t napja nem evett ekkor…

Bonif�cz B�la pesti utaz�sa a legkisebb sikerrel sem j�rt. Szilveszter �r, bar�tja �s p�rtfog�ja, a l�versenyt�rre k�s�rte fejedelm�t, �s Alvinczi �r r�gi, ez�starany sz�n� nyakkend�j�ben �s k�k kalapj�ban s�rt ivott e tavaszi d�lut�n, mid�n a csik�k, nyugtalan �s vad m�nek �lm�lkod� szem�, nemes alak� kanc�k a z�ld mez�n v�gignyargaltanak, hogy Szilveszter �r a hatodik poh�r s�rn�l t�relmetlens�ggel emlegesse lord Derbyt �s Batthy�ny Elem�rt, mert hiszen nem nyert a lovak j�t�kos fut�s�n�l. Ezalatt Bonif�cz B�la libeg� k�p�nyeg�ben – (amilyenben a szeg�ny v�ndor�nekesek j�rhattak Eperjesen �s L�cs�n �s a lengyel urakn�l, akiknek piros csizm�ja mindig sz�vesen t�ncl�p�sre perd�lt, ha az orsz�g�tr�l benyitott egy v�ndorl� de�k, aki h�rom verset mondott, s �gy �lte �let�t) cikcakkos vonalban rohant �t Pesten. M�r esteledett, senkivel sem tal�lkozott, aki legal�bb egy poh�r borral megk�n�lta volna, megn�zte a helyet, ahol a dinamitbomb�t elhelyezi a V�ci utc�ban – vagy tal�n ekrazitot! –, s a k�nzsin�rt meggy�jtja d�lut�n hat �rakor. Azt�n az �sszek�t� vas�ti h�dnak vette �tj�t, hogy p�nz n�lk�l �tkelhessen a Dun�n, s mire a v�ros elmaradozott a boldogtalan kis ember m�g�tt, aki n�gym�rf�ldnyi utat tett meg, hogy esetleg bor�b�l megk�n�lja a szeg�ny Szilveszter, a bozontos szak�ll �s r�gen ny�rott hajf�rt�k nem emelkedtek t�bb� bombavet� l�zzal, a cvikker m�g�tt b�s szeme b�gyadtan megnyugodott, Krisztusra gondolt, amint a szeg�nyek szokt�k, mid�n m�r mindenki elhagyta �ket.

A n�z�reti azt�n �tseg�tette Bonif�cz B�l�t az �sszek�t� vas�ti h�don, s adott neki el�g er�t is, hogy felm�sszon a J�nos-hegyre, ahol egy elhagyott cs�szh�zban fizets�g n�lk�l t�lt�tte a telet.

Odalent a v�rosban m�r bealkonyodott, csup�n a tornyok f�nylettek. A hegyen azonban m�g vil�gos volt.

A cs�szh�z el�tt egy fatusk� volt, s egy fekete ruh�s h�lgy v�rta ott Bonif�cz B�l�t.

Dideri-Dir volt �, k�lt�n�, �gyv�d elv�lt feles�ge valahol Erd�lyben, akivel vid�ki csavarg�sai k�zepette Bonif�cz B�la megismerkedett. Az �gyv�dn�t a k�lt�szetre oktatta, verseket olvasott f�l neki, �br�ndos �s hossz� mes�kkel trakt�lta sz�vr�l, szerelemr�l, k�ltem�nyr�l; k�t nap m�lva, mid�n ism�t megsz�llta a v�ndorl�si kedv, tov�bbment, de t�voz�sa el�tt k�lt�ket rendelt a beteges lelk� asszonys�gnak: a b�s �s aranyp�kh�l�s Reviczkyt, az esti harangsz� hang� Tomp�t �s Turgenyev Iv�n Tavaszi hull�mait…

– De Punint �s Baburint se hagyja ki, kedves tekintetes asszony. S bizonyosan meggy�gyul a lelke – mondta B�la, �s a k�p�nyeg csatj�t meger�s�tette nyak�ban, mintha nagy sz�l volna odak�nn.

– Azut�n? – k�rdezte a sz�rk�l� haj� �s sz�vbajos tekintet� asszony.

– Majd meg�rom a t�bbit!

Ilyenform�n n�h�ny levelet is v�ltott Bonif�cz B�la Dideri-Dirrel. (Abban az id�ben ilyen �lneveket v�lasztottak a k�lt�n�k, mert Iboly�t vagy Hajnalk�t m�r divatjuk m�ltj�nak sz�m�tott�k. A r�gi imak�nyveket is f�lretett�k a katolikus asszonyok, mid�n Orczy b�r�n� �j imak�nyvet �rt. �gy moderniz�l�dnak a n�k!) Dideri-Dir elk�ldte verseit, amelyeket a k�lt� l�togat�sa �ta k�lt�tt. Bonif�cznak mindig volt lev�lport�ra p�nze, ha �rn�k leveleire kellett v�laszt �rni.

– Hogy ker�l ide? – k�rdezte szigor�an Bonif�cz B�la. – Nem megmondtam, hogy �vakodj�k Pestt�l? Ez nagyon romlott hely. Elcs�b�tj�k az asszonyokat.

A hegyi bokrok �s f�k m�r ekkor aludtak, elszundik�ltak a nagy k�vek �s mohos t�rzsek is, mert sehonnan sem hangzott f�l nevet�s Bonif�cz B�la szavaira.

Az asszony megfogta a nihilista kez�t:

– �n nem haragszom, hogy �n nem lakik az Andr�ssy �ti palot�ban, mint n�lam l�tekor mondta.

B�la v�llat vont:

– Eg�szs�g�gyi szempontb�l k�lt�ztem a hegyre.

– Ahov� �n h�romnapi bolyong�s ut�n tal�ltam el.

– Maradt volna otthon, nagys�gos asszony, Pest feket�re fest. Itt nincsenek k�lt�k. Akik vannak, azok Beliczay k�v�h�z�ban udvarolnak az �jjeli l�nyoknak. Rem�lem, nem �hajt a Beliczay-k�v�h�zba menni?

– De igen, igen – felelt a sz�vbajos asszony. – K�zelr�l szeretn�m l�tni az ifj� Ady Endr�t. �, �n sok mindent megtudtam, mi�ta maga engem elhagyott. Leveleztem valakivel, egy n�vel, s az mindent meg�rt a k�lt�kr�l, akik verseikben az �let forradalm�t hirdetik, szent, nagy szerelmi renesz�nszokat �g�rnek az olvas�n�nek, s �jjel s�rt isznak, �s Jol�n �rn� �rva le�nyk�it p�rtfogolj�k a zen�s k�v�h�zban… �, Istenem, ha fiatalabb voln�k!

– Be�llna Jol�nhoz �rva le�nyk�nak?

– K�rem, kedves Bonif�cz �r, vezessen el engem azon helyekre, ahol a k�lt�k t�ltik �jszak�ikat. �gek a v�gyt�l, hogy k�zelr�l l�thassam �ket.

A nihilista megcs�v�lta a fej�t:

– Asszonyom, rossz helyen kopogtat! �n nem vagyok m�r ismer�s a fiatal �r� �s k�lt� urakkal. Az �n id�m lej�rt. Az oroszl�nfej� Benedek Alad�r az utols� l�rikus, akit ismerni szerencs�m van. Az enyh�n �sz�l� szak�llnak hatvan�ves kor�ban is sikerei vannak a j�zsefv�rosi h�lgyek k�z�tt. Vagy ha parancsolja, bemutatom G�sp�r Imr�nek, aki a J�zsef utcai f�ldszintes h�zik�ban, d�lut�nonk�nt a kugliz�ban pihen, miut�n eg�sz nap leveleket �rt megy�s p�sp�k�knek �s zsid� nagykeresked�knek, s a kerek p�paszem csod�latosan magas �rtelmis�ggel csillogott. A tollacska minden erej�t �s fant�zi�j�t �sszeszedi, az apr� bet�csk�k bibliai b�s�ggel omlanak, �s nemegyszer bukkannak el� eredeti sorok a Manfr�db�l vagy az Any�ginb�l… Stecz �reg hord�r t�z lev�ln�l kevesebbel sohasem indul el a v�ros k�l�nb�z� pontjaira. Mire bealkonyodik a J�zsefv�ros felett, az �reg hord�r piros sapk�j�ban titokzatosan t�r meg a kugliz�ba. Vagy ismerheti a feh�r haj� �s piros mell�nyes Erd�lyi Gyul�t, r�gen let�nt id�knek reg�ny�r�j�t, aki Szeg�ny Dezs� c�m� reg�ny��rt h�sz forintot kapott a Pesti Napl�t�l, �s jelenleg csup�n Szemere Mikl�s versenyparip�ihoz �r �d�kat, mert az emberekr�l t�bb� nem �rdemes dalolni, ha megengedi… Seffer L�szl�t vagy Szeles Adorj�nt. Egyt�l egyig kit�n�, komoly f�rfiak. Sp�rtai jellemek, �s a petr�leumos k�c sohasem hi�nyzik zseb�kb�l, ha az orsz�got f�l kellene gy�jtani… M�g a Vend�gl�s�k Lapja par�di v�z- �s viaszgyertyaszag� szerkeszt�j�nek is bemutathatom, aki Kossuth temet�s�n vitte a f�kly�t, �s viszi az�ta is a megmaradott viaszdarabot. Csete Lajos, a Pokr�cz �d�m apja a k�v�r Ligeti korcsm�j�ban issza ezredik spriccer�t, m�g Jaskula Vir�g B�la a F�v�rosi Lapokat szerkeszti a Pr�ter utc�ban, s k�k szem�vel �br�ndosan tekinget mindazokra a magas ablakb�l, akiket mec�n�soknak sejt. R�gen let�nt id�k f�lig szent, f�lig �r�lt, olykor szeg�ny b�n�s emberei �k, akik sohasem mernek el�j�nni a j�zsefv�rosi kis korcsm�kb�l, b�r b�neik�rt megvezeklenek. A nemess�gnek �s gy�nges�gnek furcsa kever�kei. Chatterton, az �hen halt angol po�ta, vagy a klinikai �gyon elpusztult Reviczky Gyula az ide�ljuk n�ha… M�skor Robespierre �s Danton im�datuk alakja. A negyvenkilencediki debreceni orsz�ggy�l�s t�rv�ny�hez alkalmazkodnak, amelyet a nagy k�lvinista templomban kimondtak… �s a vil�gon a legjobb t�rsas�gnak v�lem m�g Pongr�tz B�l�t, az istent�l �s embert�l elhagyott szeg�ny kis k�lt�t, aki olyan nemesnek �s tiszt�nak maradott meg szent rajong�s�ban a legnagyobb nyomor �s szeg�nys�g �veiben, mint a r�gi aranyp�nzek, amelyek v�rkutak m�ly�b�l ker�lnek napf�nyre, s rajtuk egy fiatal, bab�rkoszor�s cs�sz�r k�pe van… Az ifjabb G�rgei, a t�bornok fia komor, mag�nyos v�ndorl�saiban gyakran elvet�dik a helyre, ahol a szeg�ny k�lt�k megh�zz�k magukat, padl�sokon, r�gi pinc�kben, nyomorult h�napos szob�kban, ahol maga a gazda is ad�s a h�p�nzzel. Az ifjabb G�rgei mindig megy, nyughatatlanul bolyong Pestr�l Bud�ra, mint Angli�ban j�rta egykoron a Londont�l d�l fel�, Anglia vir�goskertj�be vezet� orsz�gutakat. Csup�n olyankor nyugszik meg, mid�n h�be-korba elhelyezkedik a lip�tmezei csendes h�zban. Hetenk�nt kimen�t �lvez, mid�n is O. B. gr�fn� t�rsas�g�ban sz�nh�zba mehet, rendesen klasszikus darabhoz, amelyet az ifjabb G�rgei m�g ifj�kor�ban l�tott P�rizsban vagy Londonban, �s el�ad�s ut�n vacsor�zik a gr�fn�vel. A ravasz orvosok j�l gondolt�k ki ezt a dolgot. G�rgei �r h�lgyt�rsas�gban nem ny�l italhoz, ellenben igyekszik fiatal, szellemes �s nagy m�velts�g� gavall�r lenni. Az angol kir�lyi k�pt�rr�l besz�l O. B: gr�fn�nek, a csod�latos British M�zeumr�l �s Haydn zen�j�r�l, amelynek sok m�vel�je van az angol vall�sos h�zakban. M�g j�val �jf�l el�tt hazat�r, a gr�fn�t k�s�rve, a messzi, csendes h�zba, mert hisz O. B. gr�fn� beteg… �me, �k az �n bar�taim, asszonyom. K�r�kbe sz�vesen elk�s�rhetem.

Dideri-Dir, a k�lt�n� (mint �ltal�ban a n�k) ink�bb kedvelte a tornyok magass�g�b�l k�zelg� holdat, mint a napnyugati �gboltozat halv�nyul� csillagait.

– �j bar�tokat kell szerezni, B�la – mondta a cs�szkunyh� el�tt, felemelkedve a fatusk�r�l. – Az emberek, akikr�l besz�lt, bizonyosan j�gsz�rke, zordon, mag�nyos, asszonyker�l�, bogaras v�nemberek. El�g r�szem volt a v�nemberekb�l f�rjem oldal�n… Fiatal, csillog� szem� �s emelked� csillag� f�rfiak bar�ts�g�ra v�gyom, akiknek sarogly�j�hoz odak�thetem a lovamat. �n �rv�nyes�lni akarok, mert �gy �rzem, hogy tehets�gem van. Hisz mindazok k�z�tt, akiket f�leml�tett, egyiknek sincs lapja!…

– Az Olvasd! m�r megsz�nt – felelte Bonif�cz B�la m�lab�san.

A sz�rk�l� haj� asszonys�g �h�tatosan n�zett a J�nos-hegy feletti �gboltozatra, ahol m�r felt�nedeztek az esti csillagok.

– Szerelmes szeretn�k lenni… M�g egyszer szerelmes lenni, hisz m�r �gysem �lek sok�. Ady Endr�be vagy R�v�sz B�l�ba. Cholnoky Viktorba vagy Lovik K�rolyba… Egy fiatal, p�ly�ja kezdet�n lev� �r�ba, mint George Sand Musset Alfr�dbe… Baskircsev M�ria szeretn�k lenni. Ah, mily kir�lyi kertekb�l �rad� illat lehet az: egy�tt emelkedni a dics�s�g lajtorj�j�n. Egyik nap Dideri-Dir k�ltem�ny�t k�zlik a lapok, m�snap sz�p kedvesem, dr�ga Alfr�dem dal�t. �s olykor egym�s mellett jelenik meg nev�nk A H�t has�bjain. Nem, kedves Bonif�cz B�la, nem az�rt j�ttem el az erd�lyi havasok k�z�l, hogy az �reg G�sp�r Imr�vel s�r�zzek egy�tt a j�zsefv�rosi kis kugliz�ban!

– Kegyed egy str�ber n�!

– Lehets�ges… P�holyban akarok �lni a Nemzeti Sz�nh�zban, �s az �r�k frakkban l�togassanak el hozz�m a felvon�s k�zben. Tal�n szalont is fogok tartani, zs�rokat adni, �s a szerkeszt�k majd kezet cs�kolnak nekem… Megengedem, hogy n�ha megl�togasson, ha nincs vend�gem.

Dideri-Dir ezut�n homlokon cs�kolta Bonif�cz B�l�t, �s sz�npadias l�ptekkel elvonult a J�nos-hegyi kunyh� t�j�k�r�l. Bonif�cz sok�ig ut�nan�zett, �s �szes szak�ll�ba halkan mormogta:

– Majd visszat�rsz m�g hozz�m, szeg�ny le�nyom!

Egy h�t m�lva Dideri-Dir k�t le�nya kereste f�l Bonif�cz urat. Tizenhat-tizenh�t esztend�s, se nem sz�p, se nem cs�nya le�nyok voltak. Olga az irodalom�rt, Giza a m�v�szet�rt rajongott.

– B�la b�csi, az any�nk megbolondult. Eg�sz �jszaka a k�v�h�zakban csavarog nagy haj� k�lt�csemet�kkel, �lh�rlap�r�kkal… Mi nagyon sz�gyellj�k magunkat. Nem akarunk Pesten maradni.

– Menjenek haza az �desapjukhoz!

– Az aty�nk egy csel�ddel �l. Mi elhat�roztuk, hogy elmegy�nk Magyarorsz�gb�l. T�ncolni tudunk, Olga �nekel h�rfa mellett francia dalokat. Csinosak, fiatalok vagyunk. Tegnap az �gyn�kkel meg�llapodtunk. Oroszorsz�gba megy�nk m�v�szn�nek. Szeretn�nk, ha vel�nk j�nne. Mint ap�nk, vagy mint �reg bar�tunk…

– Szeg�nyk�im! – ki�ltott fel f�jdalmasan Bonif�cz B�la. – Elpusztultok, el�gtek, meghaltok. Vengerk�k lesztek, s k�rh�zban haldokoltok.

– J�jj�n vel�nk, s ne hagyjon elpusztulni! – felelt�k Dideri-Dir le�nyai. – Itt �gysincs semmi dolga. A cs�szkunyh�t �rzi.

Bonif�cz B�la elgondolkozott.

– Valami dolgom m�giscsak volna… Hetenkint cikket kell �rni a Vend�gl�s�k Lapj�ba. Rettent� m�reg az irodalom. V�rbajoss� teszi a polg�rokat �s polg�rn�ket, ha bel�k�stolnak. Az �r�k mind sz�lh�mosok. Kinevezik kir�lyi mesters�gnek, a legdics�bb foglakoz�snak a maguk dolg�t. Holott tulajdonk�ppen senkinek sincs sz�ks�ge az irodalomra. Az emberek sokkal boldogabbak voln�nak, ha nem volna irodalom. Tov�bb is sz�letn�nek, szeretn�nek, meghaln�nak. A nagy, gy�ny�r�s�ges �letnek semmi k�ze sincs az apr�, s�r� bet�csk�khez. Az �r�k, mint egy titkos sz�vets�g, sz�zadok �ta m�rgezik az emberek lelk�t, hogy maguk meg tudjanak �lni. A mes�ik, dalaik mind arra val�k, hogy nyugtalans�got, zavart id�zzenek el� az emberi lelkekben. �s ha egy csal�dba bek�lt�z�tt az irodalom �des m�rge, ott nyomon k�vetkezik a boldogtalans�g. Az �r�k feles�gei mind szerencs�tlen asszonyok. Szilveszter bar�tom tizenhat esztend�s l�nya f�lakasztotta mag�t. S �me, benneteket elh�gy any�tok, mert verseket mondanak neki �jjel a k�v�h�zban…

– Elj�n vel�nk? – k�rdezt�k a l�nyok.

– Elmegyek, szeg�nyk�im. Titeket nem engedlek fel�ldozni az �r�lts�gnek, amit irodalomnak neveznek. Egyszer z�ld alkoholban, m�skor az idegek term�szetellenes k�v�nkoz�s�ban, harmadszor a v�rnek lobog� �g�s�ben lakik az �r�lts�g, amely irodalom n�vre hallgat. Elmegy�nk ebb�l az orsz�gb�l, ahol a f�lbolond �gyv�dn�t szabadon engedik j�rni – az irodalom �r�gye alatt.

Giza, aki a praktikusabb volt, v�gigmustr�lta Bonif�cz �r ruh�zat�t.

– Mindenekel�tt gyer�nk a szab�hoz, B�la b�csi! – mondta �s karon fogta a bozontos, �reges emberk�t.

…K�t �vig j�rt Bonif�cz B�la Oroszorsz�gban a Dideri-Dir le�nyaival. A le�nyok sz�p ruh�kat, n�mi p�nzecsk�t t�ncoltak �ssze Moszkv�t�l �s P�terv�rt�l v�gig a nagy szib�riai vas�tvonal ment�n, ahol a hely�rs�g koz�ktisztjei szinte �rj�ngve fogadt�k a vars�i els� orfeumot.

Egy vas�ti �llom�son, messze �zsi�ban azt�n ellopt�k minden�ket. P�nz�ket, ruh�sl�d�ikat, �kszereiket. A magyar hat�rt�l sok ezer versztnyire, egy f�lig behavazott szib�riai �llom�son, mongol l�k�t�k �s f�lvad muszka tisztek k�z�tt, ahol csak hetenkint egyszer megy �t a vonat, egyetlen p�nzdarab, ruha �s �lelem n�lk�l maradtak Dideri-Dir t�ncos le�nyai �s Bonif�cz B�la, a k�lt�.


7. Fejezet
 A b�csi n�k Pesten

M�jus volt akkor Pesten.

A b�csi gyorsvonat, amely a legjobban �p�tett vas�ti p�ly�n, alacsony cilinderes mozdony�val olyan fontoskod� liheg�ssel szalad be a pesti �llom�sra, mintha legal�bbis el�kel� t�voli rokon�t, a p�terv�r–nizzai expresszvonatot �hajtan� ut�nozni, a hossz� pullmankocsik mindj�rt meg�llanak, �s selyemmel b�lelt, arannyal d�sz�tett, villamosf�ny� f�lk�kb�l orosz nagyhercegek, lengyel vojvod�k �s cseh milliomos gy�rosok sz�llnak ki – a b�csi gyorsvonat m�jusban megrakodva j�tt Pestre, hogy elhozza a b�csi k�v�h�zak szemetj�t, gyan�s egzisztenci�it �s k�l�n�sen erk�lcstelen asszonyait.

L�futtat�s volt Pesten.

A pomp�s vas�ti kocsikb�l a rend�ri �js�gok megelevenedett t�pusai ugr�ltak le. Felt�n� eleganci�val �lt�z�tt sportsmenek, akik a t�li h�napokban a Ronacher-n�z�t�ren keresnek meg�lhet�st, hajnalban k�rty�s k�v�h�zban h�z�dnak meg, �s esetleg egy �reg vir�g�rusn�n�l tartanak sz�ll�st, p�nz�gyn�k�k �s elsz�nt arc� makr�k, v�r�ses arcok �s k�l�n�s bajuszok, hajviseletek �s nyakkend�k, amelyeket csak a b�csi aszfaltbety�r kultiv�l, feh�r kam�slik �s �ri�si l�t�cs�vek nagy s�rga t�sk�kban. A kiv�gott lakkcip� vagy a narancssz�n�, magas sark� f�z�s cip� teljes biztons�ggal l�p a pesti aszfaltra. A kisujjakon gy�r�k �s a tolvajzsargon szavaival �kes�tik a lerchenfeldi dialektust. A b�csi k�v�h�zakban tanult�k �k az okoss�got �s szellemi f�l�nyt, szemtelen g�nnyal n�znek v�gig a Kerepesi �ton.

A n�k m�g furcs�bbak; kedvel�i a feh�r bl�zoknak �s sima szokny�knak. A kerek Girardi-kalapok vagy a nagy tollas Rembrandtok igen j�l illenek fej�kre. Sz�k�sbarna hajukat feszesen f�s�lik, �s arcsz�n�k pirosas, mintha most �bl�tett�k volna hideg v�zzel. K�k szem�k van �s r�zsasz�n� sz�juk. A foguk feh�r, �s kor�n megh�znak. J�kedv�ek �s biztosak a dolgukban. A sportladyk fesztelen�l fogadj�k minden j�l �lt�z�tt f�rfi udvarl�s�t, a szeret�j�k mark�r a Habsburg-k�v�h�zban, �s csup�n nyerni j�nnek Pestre.

Am�g a K�k macska �s a Fl�ra-terem volt a legel�kel�bb mulat�hely Budapesten (majd Somossy K�roly f�l�p�tette a vil�g egyik legszebb orfeum�t), a b�csi n�i t�pus k�pviselte az igazi artisztik�t. A k�v�r, tejkebl� �s a malac r�zsasz�n� b�r�hez hasonlatos arculat� d�m�k, akik csak s�rt vagy francia pezsg�t ittak, sz�vtelen�l �s hidegen fosztogatt�k a f�rfiakat, �lelkez�s k�zben Maxra, a fi�keresre gondoltak, egyszerre csak elhagyt�k Budapestet. A Kir�ly utcai �nekes k�v�h�zban (ahol m�g VII. Edv�rd walesi herceg kor�ban cs�rd�st tanult t�ncolni) maradt meg bel�l�k egy-egy �reg, de fessen �lt�zk�d� p�ld�ny, akinek nem siker�lt szerencs�t csin�lni Budapesten.

Carola Cec�lia �jszaka a Beliczay-k�v�h�zban volt, ahov� a gr�fok �s b�r�k frakkban (mintegy a K�k macskabeli �let utols� fellobban�sak�nt) j�rtak, Blau b�csi ingujjban bili�rdozott Lazaroviccsal, a n�bobbal, akit �jjel-nappal, l�p�sr�l l�p�sre k�vettek Hartman �s Lefkovics, a h�s�ges p�nzk�lcs�nz�k, akik alkoholist�k m�dj�ra itt�k a fiatal milliomos pezsg�j�t. A Kmoch �s Reiner-f�le Fraueubatallion kering�j�t�l visszhangzott a pesti �jszaka, amelyet nyolcvan sz�p trik�s kisasszony t�ncolt az orfeum sz�npad�n. Carola Cec�lia (aki�rt egyform�n rajongtak �reg b�rzi�ner zsid�k �s ifj� gr�fok) husz�rkapit�nyi uniformisban vez�nyelte a pomp�s csapatot. Nagyv�radra k�l�nvonattal vitt�k a z�szl�aljat, hogy est�re a Fekete sasban j�tssz�k, �s tal�n m�r f�l is lobog�zt�k a v�radi h�zakat, mid�n Turinb�l megj�tt a s�rg�ny: a korm�nyz� meghalt… Cicele, akinek olyan s�r�, hossz� haja volt, hogy fej�t�l sark�ig elbor�totta, nem �rj�thette meg v�gk�ppen a nagyv�radiakat, az el�ad�s elmaradt. K�ry �s Fed�k kisasszony nagy primadonn�k lehetnek, de kor�ntsem v�ltj�k ki a k�z�ns�gnek azt a nagyfok� lelkesed�s�t, amely a m�g meglehet�sen naivnak l�tsz� korban Cicelke nyom�n Pesten v�gigl�ngolt. K�rdezz�tek meg az �regurakat, Amerik�ba k�lt�z�tt p�nz�gyn�k�ket, let�rt gavall�rokat �s Rajna Ferencet, ki volt Carola Cec�lia, mid�n a H�lgyz�szl�ajban a nemzetisz�n� z�szl�t kibontotta! A m�g f�lig n�met pesti �jszaka �rj�ngve tapsolt, az orfeum el�tt a fi�keresek �ljenezt�k, �s a zene csengve-bongva zengett… Mi volt szebb? A H�lgyz�szl�alj vagy a manaps�g divatos Hull� falev�l? �, a r�gi karnagyok szem�rmesek voltak. Aki egykor meg�rja Budapest t�rt�net�t, Somossy K�roly �s Carola Cec�lia alakj�r�l nagyon sokat �rhat. �k tan�tott�k meg lumpolni a v�rost. Bizonyosan ma is isznak francia pezsg�t Budapesten, hisz e port�ka mindig kelend� marad, m�g gazdag �nyencek �s led�r n�k �lnek a f�ld�n. �m akkoriban, m�jusban, l�versenykor, mikor Carola a fekete harisny�s l�b�t a Beliczay-k�v�h�z m�rv�nyasztal�ra teszi, �s Blau Diog�nesz egy rajong� lovag h�dolat�val iszik a d�va lakkcip�j�b�l, Batthy�ny Elem�r �s Szemere Mikl�s fiatal urak, Munczy nagy, sz�rke szak�ll�val francia dalokat muzsik�l, �s Somossy �r egy�tt mulat ott vend�geivel; a mulats�gos �s �tletes Lantos megnyitja Pesten az els� eleg�ns restaurant-t, amelynek konyh�j�n reggelig �g a t�z, �s olcs�n mulatni lehet – nyomban bele is bukik a v�llalkoz� szellem� f�rfi�, b�r Brillat-Savarin receptje szerint f�zi a ty�klevest; �lelmes vend�gl�s�k korcsm�kat alap�tottak, amelyeket csup�n �jf�l ut�n nyitottak ki, a Temet�ben reggel t�z �rakor ki�rdemes�lt aranyifjak mulattak Strasser csik�sbojt�r modorban el�adott dalain, �s a Kauser-t�rsas�g hord� s�rt helyeztetett az asztalra; divat m�jus d�lben ligeti vend�gl�be hajtatni M�ni gyors trapperein (mik�zben kocsis, l� �s szersz�m a b�csi Pr�terr�l �lmodott), a zongor�st kih�zni az �gyb�l; a v�r�s Friedmann csillagos �vet hord derek�n, �s Szekul�val vil�gv�rosnak nevezik ki Pestet, amelynek szanfranciszk�i temp�ban �p�tenek mulat�helyet, �s a n�ger t�ncosokat, nemzetk�zi m�v�szeket Pestre cs�d�tik. „�s Budav�ra”! mondj�k az emberek, �s kelet �s nyugat minden pomp�ja megjelenik k�pzelet�kben, �s az id�ig rejtett pesti f�lvil�g, a titkosan szeret� n�k hirtelen, tavasz vir�gai m�dj�ra elleptek mindent a b�m�szkod� v�ros el�tt (akiknek lak�sc�m�vel �s nev�vel a n�k h�dol� bar�tja, p�rtfog�ja �s gourmandja, Kapy kapit�ny �r, az angol kir�ly rokona finom maroquin-b�rbe k�t�tt, arany ceruz�val �rott jegyz�k�nyvecsk�ket t�lt�tt meg, �s k�nyvt�r�ban bizonyosan feltal�lhat�, hogy a dr�ga Svarc Mici hol lakott h�sz �v el�tt); a s�ket Fritz ap� meg bablevest f�z a Vasv�ri P�l utc�ban, �s „lok�l”-j�ban fi�keresek, kaszin�i urak �s �jjeli l�nyok egy�tt t�ncoltak d�lel�tt a t�d�v�szes Breitner zongor�ja k�r�l, aki h�tborzongat�an vari�lta az ocsm�ny �s led�r szavakat dalaiban, m�g f�lig nyitott sz�ja fekete �reg�b�l egy f�lbontott r�gi s�r s�t�ts�ge meredt el�, s gyakran �ml�tt t�dej�b�l a v�r a mulats�g hev�ben (m�g otthon a beteg asszony �s beteg gyermek v�rja); a v�rbeli lumpok �s passzion�tus iv�k, a m�morban �letet keres� urak �s a szinte �llativ� aljasodott b�csi le�nyok idej�ben, mid�n Fifi kihullott metsz�fog�t viaszgyertyadarabbal p�tolta, a bolondos Gr�te t�bolyodottan t�pi �ssze ruh�it, m�g Mici minden reggel �ngyilkos �hajt lenni: e korban Roederer �s Pomery urak a messzi Frankf�ld�n bizony alaposan tudom�st szerezhettek arr�l, hogy Pesten m�jus van, l�verseny van. Freyst�dtler Fl�ra, a v�r�s milliomosle�ny m�g Champagne dombj�n termett aranyban f�r�szt�tte meg sz�n�sz �s fi�keres szeret�it, miel�tt udvarl�sukat elfogadta volna. A pesti lumpol�sok h�skor�b�l, mid�n egy-egy �jszaka vagyonok �sztak el pezsg�re, vir�gra, muzsik�ra, �les vis�t�ssal sikolt ki a b�csi n�k m�moros hangja.

Orfeum!

Mily melegen, zen�sen, szinte k�b�t�an hangzott egykor e sz� ifj� gavall�r korunkban! T�ncosn�ket �s hercegn�ket l�ttunk, az urak feh�r inge f�nylik, vir�gillat t�lti meg a r�zsasz�n� villamosf�nyben t�nd�kl� termet, p�holy�ban Vladimir nagyherceg �l, f�ldszinten a rasta, r�vid szokny�s francia szubrett csicsereg a p�diumon, kopasz fej�, ki�lt arc� pinc�rek a temet�srendez� tiszteletteljess�g�vel viszik j�gh�t�j�ben a francia dombok bor�t, �s a zenekarb�l b�b�josan hangzik a cseng�-bong� orfeumzene. A nagyvil�g, P�rizs, Nizza: elj�tt hozz�nk vizitbe egy est�re. Azt�n elment Cec�lia, s elmentek mind. Egyiknek-m�siknak trafikja vagy masam�d�zlete van a Ringen, �s Pestre csak m�jusban hozz�k vissza eml�keik, a r�gi id�kben �nneps�gnek nevezett tavaszi l�versenyre.

Ilyenkor �rj�k az �js�gok, hogy meg�rkezett az el�kel� k�lf�ldi t�rsas�g Budapestre.

 

*

 

Horv�th kisasszony m�g sohasem volt l�versenyen, kisle�ny kor�ban a Sug�r �ton n�zte Andr�ssy G�za hatalmas vad�szkocsij�t, Wahrmann piros kerek�, k�nny� fi�ker�t, amelyet B�csb�l hozatott a gavall�r, �s n�gyes fogaton j�tt Blaskovics. T�z-tizen�t percig v�gigrohant az �lm�lkod�k tekintete el�tt Magyarorsz�g el�kel�s�ge. A s�nta Neszm�lyi �js�g�r�, mint az �let f�rendez�je, �l�nken el�rehajolt hatalmas pofaszak�ll�val, �s minden ismer�s�t mank�j�val �dv�z�lte. A fi�keresek olyan gy�ny�r�s�ggel hajtott�k r�vid fark� lovaikat, mintha mindenki nyert volna odak�nn a futtat�son. A n�k f�tyola �d�n lobogott, �s a f�rfiak t�rd�kre h�zt�k a pepita nadr�got. T�nd�kl�, sz�p nagyvil�g!

Urbanovicsn� �jabb seg�llyel l�tta el a Pattanty�s utca h�lgyeit, �s a boldogtalan Rezed�nak k�rba veszett minden �kessz�l�sa. A sz�n�szn�k, miut�n �j tavaszi ruh�hoz jutottak (Horv�th kisasszony pepita koszt�m�t varratott, fecskefark� kab�tk�val, m�g Szilvia k�k �s feh�r pettyes ponzsib�l kisle�nyos toalettet v�lasztott), egy versenynapi d�lut�n fi�kert hozattak.

– H�lgyeim, csup�n az �jjeli kassz�rn�k �s f�lvil�gi lepk�k szoktak a turfra j�rni h�tk�znapokon – elm�lkedett Rezeda �r.

A sz�n�szn�k azonban nevetve intettek a szerkeszt�nek.

– Ha sz�gyell vel�nk j�nni, ne j�jj�n vel�nk – mond� �lesen Kl�ra.

A b�s f�rfi beleegyezett sors�ba.

– Becs�letemre – d�rm�gte –, �gy �rzem m�r magam, mint egy makr�. V�s�rra hordom n�ismer�seimet.

A kisasszonyok term�szetesen a gr�fn�kra voltak k�v�ncsiak els�sorban. Rezeda �r megmutatott nekik n�h�ny m�gn�sasszonyt, akiket l�t�sb�l ismert. A fiatal gr�fn�k karossz�keikben mint pasztellk�pek �ld�g�ltek. Finom, csod�latosan gy�ng�d arcb�r�kkel, ruh�ikkal, keszty�ikkel, cip�ikkel mint �vegh�zi n�v�nyek foglaltak helyet a piros zsin�rral elker�tett r�szben. Vajon hol veszik a gr�fn�k kalapjukat, amely �zl�s�vel �s form�j�val olyannyira k�l�nb�zik mindig a polg�rasszonyok kalapj�t�l? A keszty�s tal�n k�l�n keszty�t varr Andr�ssy kontesznek? �s az elz�rt palot�k leveg�j�ben m�t�rgyak, festm�nyek, �zsiai sz�nyegek �s gondtalan �vek k�zepette feln�veked� h�lgyek igaz�n m�sok voln�nak, mint a teremt�s t�bbi asszonyai? A r�zsasz�n� csipke als�ruh�ikon �s a szalag cip�j�k�n, hajuknak �de hull�ma �s szem�knek f�nye vajon honnan van, hogy azt a leg�gyesebb, leggazdagabb zsid�n� sem tudja ut�nozni? Test�knek rugalmass�ga – m�g az id�sebb h�lgyekn�l is – mintha csakugyan a sz�zadokon �t �tfinomult v�rkevered�snek a k�vetkezm�nye volna! K�k v�r! – mondt�k a r�gi reg�ny�r�k. S a polg�ri f�rfi� fels�hajt, hogy sohasem ismeri meg a k�kv�r� n�ket k�zelebbr�l.

Egy fordul�n�l (mert hisz a kisasszonyok �lland�an s�t�lnak, hogy semmit el ne mulasszanak), Alvinczi fekete szak�llas, feh�r kalapos feje bukkant fel a mez�n. Lusta, szinte unott l�ptekkel k�zelgett, a l�t�cs�v�t egykedv�en himb�lta a karj�n.

– Gyer�nk! – mondta Rezeda �r idegesen.

Horv�th kisasszony azonban meg�llott, �s olyan mosollyal n�zett Alvinczi szeme k�z�, amilyen mosoly csak kitanult kurtiz�nok, vagy teljesen �rtatlan n�k arc�n szokott jelentkezni az izgatotts�g pal�stol�s�ra.

Alvinczi megzavarodva n�zett a h�lgyre, mintha eml�kei k�z�tt kutatna.

– J� napot, Alvinczi! – mondta Horv�th kisasszony csalfa szemhunyor�t�ssal. – Ugyeb�r, nem eml�kszik r�m? De �n nem felejtettem el mag�t!

(Rezeda �r azt hitte, hogy a f�ld al� s�llyed sz�gyenlet�ben.)

Az �zsiai k�n feh�r keszty�s kez�vel megemelte a kalapj�t.

– Van szerencs�m – mondta minden meggy�z�d�s n�lk�l, �s fut�, k�rd� pillant�st vetett Rezeda �rra.

Rezeda �r v�llat vont, s odavet�leg, a fogai k�z�tt mormogta:

– Louise asszonyn�l… Az est�lyen…

Alvinczi fanyarul mosolygott. El�vette a zsebkend�j�t, �s a gyomorbetegek keser�s�g�vel k�hintett.

– Igen… Mindj�rt szolg�lok valami j� tippel… – folytatta gyorsan a legnagyobb sz�v�lyess�ggel. – A d�m�k bizony�ra nyerni szeretn�nek, hab�r, ha �nr�m hallgatnak, nem fogadnak. A l�versenyen nem lehet nyerni. De hogy m�gis kivegy�k r�sz�ket a j�t�k sz�rakoz�s�b�l, majd szolg�lok n�h�ny tikettel. Ha megengedik… A viszontl�t�sra. Sietek, mert m�r start van.

Gyorsan megemelte a kalapj�t, fel�letesen megfogta Horv�th kisasszony kez�t, �s elt�nt a l�pcs�k�n, amelyek a k�nyvfogad�hoz vezettek. Minden�tt tiszteletteljesen ny�lt sz�t a t�meg. � j�tszik itt a legnagyobb t�tekben. A l�versenyv�rosban kir�ly volt Alvinczi.

Rezeda �r s�t�tpiros arccal kapaszkodott Horv�th kisasszony karj�ba.

– Lelkem – kezdte az indulatt�l visszafojtott hangon –, maga �gy viselkedik, mint valami falusi kisasszony. Azt hiszi, hogy Kisv�rd�n van, ahol a t�rsulat dr�mai szend�j�t minden suszterinas ismeri? Pesten vagyunk, lelkem, ahol nem szok�s megsz�longatni a f�rfiakat.

– Val�ban nagyon neveletlen volt Alvinczi – felelt elkomolyodva Kl�ra. – Ostoba voltam, beismerem. Gondolataimban annyit foglalkozom a furcsa emberrel, hogy eg�sz term�szetesnek tal�ltam, hogy nyomban r�m ismer � is, amint tal�lkozunk… Bocs�sson meg, Rezeda.

De Rezeda �r nem bocs�tott meg.

– N�zzen k�r�l a gyepen – folytatta szigor�an. – L�tja ezt a sok felt�n� kalapos, furcsa ruh�s, elsz�nt k�p� n�t? Ezek mind az�rt vannak itt, hogy Alvinczivel, vagy a hozz� hasonl� ersz�ny� f�rfiakkal megismerkedjenek. De m�g �k sem mernek megsz�l�tani senkit.

– Milyen szam�r voltam! – mormogta k�nnyes keser�s�ggel Kl�ra.

�les csenget�s hangzott.

A t�megben egy hetyke kalap�, piros mell�nyes, feh�r szak�ll� �reg�r t�rekedett a t�rsas�g fel�. Barna k�p�nyeg volt rajta, �s rozzant s�tap�lc�j�val integetett.

– Nagys�dk�m!

Szilveszter �r volt �, az Alvinczi titoknoka.

N�h�ny barna kartonbil�t�t nyomott a sok k�z�l a Horv�th kisasszony kez�be.

– A fejedelem k�ldi – mondta a siet�st�l elfulladva.

– Hogy van, Szilveszter b�csi? – k�rdezte megenyh�lve Kl�ra.

– Sietek. Sietek. M�g X. gr�fn�nak kell jegyeket adnom, az �reg B. b�r�kisasszonynak �s �zvegy �br�ndin�nak. A versenyt pedig m�r futj�k.

– Mi�rt fogadta el? – k�rdezte s�t�ten Rezeda �r.

Horv�th kisasszony izgatottan n�zte a kartondarabokat.

– T�z forint. H�romszor t�z forint. A hatos sz�mon. N�zze meg csak, gyorsan, Rezeda �r, melyik a hatos sz�m?

– Az Alvinczi lova. Ign�c.

Vad ki�ltoz�s t�lt�tte meg hirtelen a mez�t. Mintha v�ratlanul megbolondultak volna az emberek ezrei. Padokra �s sz�kekre ugr�ltak. L�neveket kiab�ltak. A szemek kimeredtek. A n�k hiszt�rikusan vis�tottak.

– Innen �gysem l�tunk semmit a versenyb�l – mondta Rezeda �r. – Forduljanak meg, h�lgyeim. Az emelv�nyen �l Alvinczi �r. Majd az � arc�r�l �t�lj�k meg, hogy megnyeri-e a versenyt Ign�c.

A Jockey-Club tagjainak fenntartott helyen �lt Alvinczi �r, �s bizonyosan a vil�g egyik legjobb l�t�cs�ve volt a szeme el�tt, amint a lovak fut�s�t figyelte.

Mereven d�lt h�tra �l�s�ben, amint fesz�lten figyelt.

Hirtelen el�rehajolt, mintha az energikus mozdulattal is hozz�j�rulna a verseny kimenetel�hez.

A gukker szinte megfesz�lt kez�ben, amint a c�l el�tti utols� m�tereken a magasb�l a parip�k fut�s�t figyelte.

Azt�n elvette a szeme el�l a gukkert.

Boldog, gyermekesen boldog, diadalmas mosoly jelent meg a s�t�t, szomor� arcon, mintha kar�csonyi angyal csengetne v�gig a mez�n… A szomsz�djai kez�ket ny�jtott�k fel�.

– Ign�c! – ord�totta ezer torok.

– Nyert�nk! – ki�ltotta �nfeledten, szinte k�nnybe borult szemmel Horv�th kisasszony. – Ign�c. Dr�ga Ign�c!

– Az �rd�g vitte volna el! – d�rm�gte Rezeda �r.

Horv�th kisasszony a feh�r korl�thoz rohant, mid�n a gy�ztes parip�t elvezett�k. Feh�r keszty�s kez�vel boldogan tapsolt a kis termet� pej lovacska fel�.

– Ign�c! – mondta szerelmesen, l�gyan.

…B�rmennyire szeretett volna Horv�th kisasszony e d�lut�non Alvinczi �rral ism�t tal�lkozni, ez t�bb� m�r nem siker�lt neki.

– Vajon mi�rt ker�lt el Alvinczi? – k�rdezte Horv�th kisasszony, mid�n hazafel� mentek f�radtan �s porosan.

Rezeda �r mogorv�n l�b�lta a fej�t:

– Kisasszony, jegyezze meg mag�nak: a h�l�lkod� ember a legk�nyelmetlenebb l�ny. Az ember nem tud vele mit csin�lni. Alvinczinek k�l�nben is r�gi babon�ja, hogy akkor, mid�n jelent�sebb �sszeggel fogad valamely l�ra, a szeg�ny ismer�sei �s bar�tai k�z�tt fogad�jegyeket osztat sz�jjel. Vannak pedig ismer�sei, akik r�sz�re ugyanakkor m�s lovakra fogad, mint amilyenre � maga j�tszott. �r�lj�n, benn�nket szerencs�s ismer�snek sz�m�t.

– Nagyszer� ember.

– Ann�l is nagyszer�bb, mert m�g kegyedet k�tsz�z forinthoz juttatta (hogy kiim�dkozza a gy�zelmet, mint azok az �reg m�gn�sasszonyok, akiket t�mogat, s versenynap d�lel�tt�k�n a Ferenciek templom�ba j�rnak im�dkozni Alvinczi szerencs�j��rt), addig � maga, mint egy beavatott ismer�s�mt�l hallottam, csaknem sz�zezer forintot h�zott be Ign�c gy�zelm�vel. Ez Alvinczi kifogyhatatlannak hitt vagyon�nak a forr�sa. Ez�rt h�vj�k Monte Christ�nak.

Kl�ra �sszecsapta a kez�t:

– Im�dom – mondta.


8. Fejezet
 Az �lmok �s a k�rty�k

Tavasz volt, �s a Pattanty�s utcai h�lgyeknek d�lut�nonk�nt verseket �s reg�nyeket olvasott Rezeda �r.

Rezeda szerkeszt�nek r�gi m�dszere volt a n�k k�r�li udvarl�sn�l a k�lt�k seg�ts�g�l v�tele. Szerelmeit (a cirkuszlovarn�t a Henry t�rsulatn�l, a cukr�szkisasszonyt egy r�gi, vid�ki cukr�szd�ban, ahol m�lyvasz�n� f�gg�ny�k lengtek az ablakon, �s a lik�r�s�vegeken vir�gkosaras vignett�k voltak, majd az �zvegy keresked�n�t, akinek sz�vbaja volt, �s nagy szem�ben az elm�l�s ut�ni v�gy n�ha csod�latosan t�kr�z�d�tt) t�bbnyire Byron vagy Puskin verseinek k�sz�nhette. Mint egy biedermeier ifj�, finom k�t�sben versesk�nyvet hordott a zseb�ben, �s mid�n a h�lgyeket n�gyszemk�zt kaphatta, vadul, gyorsan vagy l�gyan �s �lmodozva a f�l�kbe olvasta az idevonatkoz� szakaszokat. A n�k n�ha megengedt�k, hogy a kez�ket megcs�kolja, m�skor k�nnyed�n v�gigsim�tott�k homlok�t, kedves Rezed�nak nevezt�k, vir�gjukat a versesk�nyv lapjai k�z� pr�selt�k, azut�n elbocs�tott�k a szerkeszt�t, aki lehajtott fejjel bandukolt, �s az �ngyilkos Kleist Henrikre gondolt. �gy �lt Rezeda �r szerelmeiben, �s m�g az �zvegy keresked�n� h�l�szob�j�ig sem juthatott el, aki pedig olyan s�r�, sz�ke haj�, hossz� szempill�j�, �ssze�r� szem�ld�k� �s k�v�rk�s n� volt, mint valami keleti �lom. Csup�n gy�ny�r� l�b�n a harisnyak�t�t helyettes�t� szalagcsokorra eml�kezett, amely halav�nylila sz�n� volt, �s eml�kbe egy kis zsebkend�t kapott, amelyet otthon a p�rn�ja al� dugott. Rezeda �r mag�n�let�t vizsg�lva azt kell hinn�nk, hogy a n�k az utols� felvon�sban elidegenedtek az �br�ndos �s b�song� ifj�t�l. Sohasem siker�lt a n�k nyakszirtj�nek azon hely�n a cs�kot elhelyezni, amely cs�k a szent �let� ap�c�t is meg�rj�theti. Az ujjai csup�n a kezekig jutottak, �s szinte r�stelkedett a n�k h�ta m�g�tt, mid�n es�s id�ben megmutatt�k a bok�jukat. A keresked�n� – hogy m�g egyszer �s utolj�ra feleml�ts�k a k�v�r asszonyk�t – egy ny�ri d�lut�n, a vir�goskertbe csup�n egyetlen sz�l, v�kony pongyol�t vett mag�ra, �s a napsug�r az �rny�kos helyeken meglehet�sen megmutogatta a ruha al� rejtett form�kat. Rezeda �r sz�vdobogva k�rdez�sk�d�tt a vir�gok nevei ut�n, �s a vil�g�rt sem mer�szelte teljesen kinyitni a szem�t. Az asszonyka k�tszer, h�romszor elment a naps�t�ses helyekre, engedte, hogy a sz�l ruh�j�ba f�jjon, �s r�vid ujj� pongyol�ban gyakran emelte f�l k�t karj�t konty�hoz, mik�zben ruh�ja csaknem v�llig cs�szott… „�s ezt a k�ket, amely olyan, mint egy Richepin vers, hogy h�vj�k, nagys�gos asszony?”

Nem csod�lhat� teh�t, hogy Rezeda �r (aki �jjel, �gy�ban a legelsz�ntabb k�kszak�ll volt, minden n�ismer�s�t meztelenre vetk�ztette, �s m�g a torkukat is megcs�kolta harap�s cs�kkal) tavaszi d�lut�n a Pattanty�s utcai kis lak�sban, ahol k�t fiatal n� illata �sszekeveredett a cserepes vir�gok illat�val, �s a h�mzett d�v�nyp�rn�nak asszonyhajszaga volt, az �gyter�t� al�l szinte lappangva sompolyogtak el� n�i �lmok, �s a reggel haszn�lt kis piros papucsok �l�b�l, a t�r�lk�z�k gy�r�d�s�b�l, a hajf�s�kb�l �s puha, bolyhos v�llkend�kb�l k�t szerelemre hivatott fiatal n� j� szaga �ramlott: Rezeda �r a s�nta lord verseit olvasgatta, s egy teljes, az �let meg�nnepl�s�re sz�nt m�jusi d�lut�n m�lott el Lermontov Korunk h�s�nek eml�kezet�re.

– Holnap elhozom Boccacci�t – fenyeget�z�tt est�nkint b�natos mosollyal Rezeda �r. – A fl�renci bar�tok �s kikap�s menyecsk�k t�n hat�ssal lesznek h�lgyeimre.

– Hozza el, kedves – felelt �lmodozva Szilvia.

De Rezeda �r nem merte elhozni a vil�g legszebb k�nyv�t. Tal�n a sz�n�szn�k erk�lcseit f�ltette…

M�skor a sz�k el�szob�ban olyan k�zel �rt Szilvi�hoz, hogy a k�nny� ruh�cska alatt meg�rezte a le�ny test�nek gy�ng�den domborod�, meleg r�szlet�t. Szilvia harmatos, barna szem�vel, amely f�lig zsid�, f�lig cig�nyszem volt, nyugodtan n�zett az �rzelmes fiatalemberre.

– Bocs�nat – rebegte Rezeda �r. – Nem akartam…

De aznap �jjel (a mag�nyban) m�g a harisny�t is leh�zta Szilvi�r�l, �s pontosan kisz�m�totta a le�ny test�n tal�lhat� finoms�gokat a haj s�r�s�g�b�l, finoms�g�b�l.

Ism�t d�lut�n volt, �s a cserepes vir�gok az ablakokban kiny�jtott�k leveleiket a nap fel�, �s az orgona gy�ng�den remegett feh�r f�rtjeivel, mint egy sz�z le�ny �g fel� k�ld�tt foh�sza emelkedik remeg�n felfel� a sz�kesegyh�z t�mj�nf�st�s boltozat�ban. Szilvia s�r� fekete haj�ba, amely csig�kba g�nd�r�d�tt, mint a spanyol szeny�r�k�, a napsug�r t�zes nyilacsk�kat helyezett el, amelyek alattomosan f�nyes�tett�k a hajsz�lakat az ablakn�l, a zongora mellett. Kiv�gott nyak�n gy�ng�d pelyhek �s kis, k�k bajusz�n mintha tr�f�san-b�s gondolatok helyezkedn�nek el, amint alig hallhat�lag f�ty�lt egy b�s, magyar dalt. Rezeda �r A vad�sz iratait olvasta Turgenyevt�l, �s a scsigri ker�let Hamletj�nek b�natos elbesz�l�s�t hangs�lyozta: Szilvi�r�l Kl�r�ra emelv�n szem�t a lap ford�t�s�n�l, mintha � maga volna az a sors�ld�z�tt V�sziljevics V�szilij, aki annak �r�l, hogy a boldogtalans�g legsz�ls�bb fok�t el�rte.

Szilvia abbahagyta a f�ty�r�sz�st.

– Meddig fog ez �gy tartani? – k�rdezte, de nem n�zett sem Rezeda �rra, sem Kl�r�ra.

Kl�ra (ism�t feh�rnem�t jav�tott), an�lk�l hogy feltekintett volna, v�llat vont, Rezeda �r a pontig olvasott, azut�n �sszez�rta a k�nyvet.

– Valamit k�rdezett, Szilvia? – k�rdezte udvariasan el�rehajolva.

Szilvia fels�hajtott.

– �, nem k�rdeztem semmit. Nem is k�rdezhettem, hisz senki sem tudna felelni a jelenlev�k k�z�l… Azt szeretn�m tudni, hogy mi�rt vagyok itt a Pattanty�s utc�ban, �s mi tart vissza att�l, hogy elszerz�djem vid�kre sz�n�szn�nek? Mikor Pestre j�tt�nk, azt hitt�k, hogy most k�vetkezik a nagyszer�, mulats�gos, nagyvil�gi �let. �n legal�bb titkon mindig azt hittem, hogy valami rendk�v�li dolog fog t�rt�nni, ha �n, a nem mindennapi, sz�p, tehets�ges, okos �s j� teremt�s Pesten megtelepedem. Azt�n semmi sem t�rt�nik. Egyik nap m�lik a m�sik ut�n. Reggel az �gyamba s�t a nap, de �n fekve maradok… F�lek a felkel�st�l, mert tudom, hogy ism�t kezd�dik az unalmas, hossz� nap. Am�g fekszem, addig azt hiszem, hogy valami m�giscsak fog t�rt�nni f�lkel�s ut�n, valami v�ratlan, rendk�v�li dolog… Valaki j�n… Vagy csak egy levelet kapok, amelynek �r�lni fogok. �rezni fogok valamit, amit id�ig nem �reztem… Egy nevet hallok, aminek �r�lni fogok. Hogy Rezeda �r d�lut�n elhoz egy k�ltem�nyes k�nyvet, amelyben v�gre megtal�lom azt a verset, amelyre eg�sz �letemben v�gy�dtam, de amelyb�l m�g egy sort sem tudok… Egy Medve nev� fi� mondta el a K�lv�ria t�ren, �s �n tizen�t esztend�s voltam. Medv�t nem l�ttam t�bb�, �s b�rmik�ppen gondolkozom, a vers nem jut az eszembe. N�ha azt hiszem, hogy var�zslat alatt vagyok, amelyb�l csak akkor fogok megszabadulni, ha a r�gen hallott vers ism�t eszembe jut, �s �n sz�vemben elmondom �jra, amit akkor a K�lv�ria t�ren…

– Vajon mif�le vers lehet az? – k�rdezte elkomolyodva Rezeda �r.

Szilvia f�jdalmasan megr�zta a fej�t:

– Nem tudom. M�g �lmomban sem jut eszembe, pedig olykor �jjel, mintegy csak f�lig elaludva, olyan dolgok jutnak eszembe a gyermekkoromb�l, amelyekre m�r nem is eml�keztem. Csak hirtelen, mint egy k�p, mint egy dal, megjelenik rajza a lelkemben. A minap annak a h�rihorgas verklisnek a kock�s kab�tja jutott eszembe, aki gyermekkoromban az udvarunkban j�rt muzsik�lni. Akkoriban j�tt�nk Pestre – az any�mra m�r nem eml�kszem, csup�n az ap�mra, amint k�z�pen gondosan kett�szelte a r�vid szivart, hogy maradjon m�g egy szivarja. De a vers, amelyet Medve mondott, sohasem fog eszembe jutni.

– Ki volt Medve? – folytatta az �rdekl�d�st az udvarias Rezeda �r.

– Azt sem tudom – mormogta elkeseredve Szilvia. – Egy kis cukr�szda, ahol tejsz�nes k�v�t ittunk, kalitk�ban feketerig� volt, a Frou-Frou c�m� francia lap f�gg�tt a fogason �s Medve… Ennyi, amennyire bizonyosan eml�kezem. M�g csak a szeme sincs eszembe. Mintha csak olyan messzire ment volna el t�lem, mint az �letemnek a boldogs�ga. Azt hiszem, ha a vers eszembe jutna, �s Medv�t megtal�ln�m: �jra boldog lenn�k, mint tizen�t esztend�s koromban voltam.

– Szeg�nyke – mondta r�szv�ttel Rezeda �r –, �n majd keresni fogom Medv�t…

Szilvia finom, k�kes orra kiss� elpirosodott a haragt�l.

– Rezeda �r, �n olyan j� fi�, hogy az m�r szinte botr�ny.

Horv�th kisasszony halkan felnevetett.

– �n azt hiszem, hogy Medve nem is l�tezett. Csak �gy �lmodtam egyszer. Fiatal koromban annyit �lmodtam egy hadnaggyal, hogy n�ha m�r azt hittem, hogy nem is vagyok t�bb� �rtatlan. �s �bren sohasem l�ttam a hadnagyot, aki minden �jszaka k�k atill�ban �s lakkcsizm�ban megl�togatott. Maga nem �lmodott sohasem le�nyokkal, Rezeda?

A finom ifj� feh�r kez�vel l�gyan intett.

– Magukkal! – mondta keser� g�nnyal. – K�t feles�gem van minden �jjel. Kegyed�k.

Szilvia elkeseredetten t�masztotta tenyer�be �ll�t.

– Minden n� volt valaha boldog. Egyik az�rt volt boldog, mert boldogtalan lett, a m�sik egy arck�pet �riz a sz�v�ben, akinek elj�vetel�ben hisz, a harmadik azt v�rja, hogy majd elveszi valaki… �n semmit sem v�rok, semmiben sem hiszek. A m�ltkor egy t�t gyolcsos j�rt az udvarunkban. Arra gondoltam, hogy sokkal boldogabb lenn�k, ha a gyolcsoshoz feles�g�l menn�k. Sz�p feh�r nadr�gja volt.

Rezeda �r halkan, Horv�th kisasszony hangosan nevetett.

– Te, ne nevess, Kl�ra – folytatta szemreh�ny�lag Szilvia–, mert bolondabb n� m�g nem volt a vil�gon, mint te. Egy lehetetlens�gbe, Alvinczi Edu�rdba legyen szerelmes valaki! Igaz�n csak az hi�nyzan�k, hogy est�nkint im�dkozz�l �rte.

Horv�th kisasszony homloka elpirult.

– Azt te nem tudod, hogy �n ki�rt im�dkozom.

– Nem is szokt�l im�dkozni.

Horv�th kisasszony letette a varr�st.

– Mindig… �jjel az �gyban a sz�vem f�l�tt im�ra kulcsolom a k�t kezemet, �s a szememet lehunyom, nehogy az utcai g�zl�mpa vil�goss�g�n�l b�rmit is l�ssak. �s mindig csak azt rebegem a sz�vemben, hogy: Istenem, Krisztusom, M�ri�m! Engedj�tek meg, hogy mindig ilyen boldog lehessek �letemben, mint most. Sohase legyek szerelmesebb. Sohase legyen m�s szerelmem, mint az, akit j�form�n sohasem l�tok. Ne is legyek soha az �v�, �s ne is foghassa meg sohase a kezemet! Ne is l�sson, ne is gondoljon r�m… Csak �n mindig szerethessem, �s sohase �br�nduljak ki bel�le, mint az ap�c�k nem gy�gyulnak meg soha Szent Gy�rgy lovag ir�nt �rzett szerelm�kb�l. H�t nem jobb �s nem szebb ez �gy, mintha verekedn�k naponta a korhely f�rjemmel vagy szeret�mmel?

Szilvia makacsul r�zta a fej�t.

– P�terin�, a s�g�n�nk volt a legboldogabb asszony, akit valaha l�ttam, pedig az ura mindennap r�szeg volt, �s d�lut�n a nyilv�nosh�zba j�rt pip�zni �s darabokat m�solni. Mindig verekedtek, nyomorogtak, �heztek!… S az asszony m�gis boldog volt, mert ha P�teri elaludt, az �gya mell� �lhetett, �s leste a l�legzetv�tel�t. Teh�t eg�szen mindegy, hogy gr�f az asszony szerelme vagy csak egy gyolcsos t�t!

– Mert a s�g� elhitethette azzal a j� bolond asszonnyal, hogy nem a n�kh�z j�r, hanem csup�n a nyilv�nosh�z k�l�n�s leveg�j�t k�v�nja a szervezete, mint az �piumot. Csak ott tudja helyesen lem�solni a szerepeket, ahol �jjel r�szeg emberek t�ncolnak, �s a zongor�t betegre d�ngetik. N�ha a t�zesztend�s fi�t is elvitte a s�g�, �s az ott olvasta mes�sk�nyveit a sz�nyegen hever�szve. Agyon�tni val� ember volt P�teri! – mond� szigor�an Kl�ra. – Senki sem �llott vele sz�ba a t�rsulatn�l. Vajon j�r-e m�g d�lut�n a Jeruzs�lem utc�ba?

– Bizonyosan – felelt vidoran Rezeda �r, mert a t�rt�net megnyerte tetsz�s�t. – Otthon megf�jdul a feje, a szeme, a h�ta, amint m�r az ilyen gazemberekn�l szok�s. Addig ny�g, panaszkodik, am�g az asszony mag�t�l megsz�lal: Ereggy m�r, fiam… de kor�n hazaj�jj!

Szilvia elkeseredetten mormogta: – �gy teh�t semmi k�l�nbs�g sincs Alvinczi �s P�teri s�g� k�z�tt. Kl�ra szerelmese is idegen n�k ut�n csavarog.

Horv�th kisasszony eleinte nevetett, k�s�bb elkomolyodott.

– Fiam – mondta meghatott hangon –, hagyd az �n sz�vemet! Igaz�n nagyon boldog vagyok, hogy v�gre szerelmes lehettem valakibe a magam m�dja szerint. �n olyan vagyok, mint azok az asszonyok, akik eg�sz �let�kben harisny�t k�tnek, �s a harisnyaszemekbe k�tik bele minden gondolatukat, v�gy�d�sukat, �lmaikat. �s sohasem hagyj�k abba a k�t�st, hogy a szomsz�dba �tmenjenek, ahol az im�dott f�rfi� pip�zik vagy bort iszik.

A kis vitatkoz�s csendesen elm�lott, mint a t� t�kr�n a hull�mgy�r�k. Rezeda �r felemelte a k�nyvet, hogy a nagyszer� Csertophanovr�l �s bar�tj�r�l olvasson, mid�n kocsi �llott meg a h�z el�tt, �s Urbanovicsn� katon�s hangja felhangzott a folyos�n.

A horv�t �zvegy vir�gz�bb volt, mint valaha, sz�rke nyersselyem k�p�nyege sz�rnyai libegve k�vett�k. H�rom aranyf�c�ntoll a kalapja mell� t�zve.

– Csak egy napra, egyetlen �r�csk�ra j�ttem Pestre, gyermekeim. Otthon, n�lunk, a Sz�va mellett a f�r�szmalmokat �p�tik, ott kell lennem reggelt�l estig, mert kilopj�k a szemem. A m�ltkoriban m�g a szegeket is ellopt�k… Azonban T�ricsn�t meg kell l�togatni.

A sz�n�szn�k h�zelkedve simogatt�k a gazdag asszonys�g k�peny�t.

– Milyen gy�ny�r� a n�ni!

– Ugyan, ne bolondozzatok. Tavalyi a kalapom, tavalyi a ruh�m. Az ilyen magamfajta falusi asszonys�gnak nem k�teless�ge tudni a legutols� divatot. Csup�n annyiban k�l�nb�z�m a pesti hivatalnokn�kt�l, hogy mindig a legjobbat �s legdr�g�bbat v�s�rolom. �gy azut�n egy p�r keszty�m esztend�kig is j� �llapotban marad. Mert tizenk�t p�r keszty�t veszek egyszerre. �m gyer�nk T�ricsn�hoz, mert az esti vonattal haza akarok menni.

– Ki az a T�ricsn�?

– Ne k�rdez�sk�djetek, megmondott m�r r�la mindent az �n szomsz�dom, az �n Zr�nyi Mikl�som, akivel est�nkint telefonon szoktam besz�lgetni a Dr�v�n �t. Az �n szomsz�dom nagy bajban volt a tavasszal. A fa�zlet pangott, a bankok felmondt�k a k�lcs�nt, a fisk�lisok �rver�st emlegettek, �s az �n szomsz�dom teljesen k�ts�gbeesve n�zett a holnap el�, pedig egy�bk�nt olyan rendes ember, mint a sv�jci �ra. A mi vid�k�nk�n minden ok n�lk�l t�nkremennek n�ha a keresked�k. Az �zlet meg�ll, mint a szikladarab a Sz�v�ban. Nagy v�z kell ahhoz, hogy a k� megmozduljon a foly�ban. Az aranymos� parasztok is n�ha h�napokig hi�ba moss�k a Sz�va f�veny�t, egy szem arany sem marad szit�jukban. M�skor megbolondul a foly�, �s mar�ksz�mra hozza az aranyat a hegyekb�l. A keresked�ink m�r tudj�k, hogy ha a fej�k tetej�re �llnak, akkor sem tehetnek semmit. Ki kell v�rni a hideglel�s elm�l�s�t… Esetleg nyugodtan t�nkremenni, ha m�r �gy rendelte a v�gzet. Az �n szomsz�dom, hogy, hogy nem, nagy baj�ban egy budai javasasszonyhoz fordult, a T�ricsn�hoz. Kereszt�ny katolikus l�t�re nem �rhatott a szadag�rai rabbihoz tan�cs�rt, k�nytelen volt a javasasszonnyal be�rni. Egy-k�t levelet v�ltottak, azt�n titkon Pestre j�tt a szomsz�d, �s megl�togatta az asszonyt. Mi t�rt�nt, mi nem t�rt�nt? Az �n szomsz�dom b�nak eresztett feje egyszer csak felemelkedik, p�nzhez jut az esz�ki bankt�l, ut�nan�z elhanyagolt �zlet�nek, �s m�r m�jusra rendbe is j�tt mindennel. Kutya baja sincs az�ta. A m�ja sem f�j, pedig azt �rezni szokta n�ha.

Urbanovicsn� olyan hevesen besz�lt, hogy �szre sem vette, a kisasszonyok toalettet csin�ltak, �s �trak�szen �llottak.

– Nagy kocsival j�ttem, n�gy�l�ses, mindny�jan elf�rhet�nk – sz�lt az �zvegy, �s Rezeda �rnak is fej�be nyomta a kalapot.

A javasasszony olyan helyen lakott Bud�n, ahov� m�r kocsival nem lehetett eljutni. Meredek, kis hegyi utc�csk�ban, titokzatosan bez�rt kapuj� h�zban, amely t�n m�g a t�r�k h�dolts�g alatt volt �j �p�let, zegzugos folyos� m�g�tt, lef�gg�ny�z�tt szob�ban foglalt helyet T�ricsn�. H�trasim�tott haj�, nyugodt tekintet� asszonys�g volt. Az arca sima �s pirosas – valamikor t�n sz�p is lehetett. A nyelv�vel megny�lazta az ajka sz�l�t, miel�tt megsz�lalt volna.

– Asszonys�g, ugyeb�r, �zleti �gyben k�ri tan�csomat? – k�rdezte, miut�n egy r�vid m�sodpercig felvetette fekete, �rtelmes szem�t. – Tess�k helyet foglalni itt mellettem, a t�bbieknek nem kell hallani, amit mondani fogok. Urbanovicsn� v�rakoz�lag, kiss� izgatottan telepedett T�ricsn� mell�. Az asszony nyugodtan, komolyan az arc�ba n�zett.

– No, mi a baj? – k�rdezte halk�tott hangon, mintha m�r nagyon r�gen ismerte volna Urbanovicsn�t. – Szerelmes?

– Az is – felelt megzavarodva az �zvegy. – De az �zlet fontosabb. Nem tudom, hogy lesz, nem tudom, mint lesz. Tem�rdek p�nzt fektettem valamely �zletbe, �s most nem tudok aludni �jszaka.

A javasasszony k�z�mb�sen cs�v�lta a fej�t.

– Szerelmes. Szokott az lenni, k�rem. Csak ne tess�k sz�gyenkezni, j�nnek ide feh�r haj� gr�fn�k is az � nagy bajukkal. A m�ltkor egy nagymama volt itt. Az unok�ja iskolat�rs�ba szeretett bele. Nem kell az�rt b�sulni, k�rem. Mindny�jan emberek vagyunk. Azt�n a szerelem nem k�rdezi, h�ny esztend�s valaki. Bemegy az m�g a templomba is az ember ut�n, meglepi im�dkoz�s k�zben, �lm�ban vagy olyan dolog k�zben, amihez senkinek semmi k�ze sincs… Csak ne tess�k sz�gyellni. J�nnek ide igen nagy d�m�k Pestr�l. Sokan megtal�lt�k m�r a boldogs�gukat ebben a h�zban.

Nyugodtan, emelked�s vagy sz�net n�lk�l besz�lt a javasasszony, k�t fekete szeme ez alatt m�r vizsg�l�dva f�gg�tt a sz�n�szn�k�n �s Rezeda �ron.

– H�t mondja meg, hogy lesz? – k�rdezte Urbanovicsn�.

– K�rem, ezt �nt�lem ne tess�k k�rdezni, mert �n nem vagyok j�sn�. A j�sn�k mind hazudnak, �s abb�l �lnek, hogy az emberek elhiszik a bolonds�gaikat. �n csak annyit mondhatok, amennyit egy hossz� �leten �t tapasztaltam. Se b�, se b�! Kegyed csak a sz�v�re hallgasson mindig, �s akkor szerencs�je lesz mindenf�le �gyletben. M�dos asszony, ne vonja meg mag�t�l azt a dolgot, amely a sz�vnek �s a testnek �gy kell, mint a mindennapi keny�r. Szorgalmas, dolgos, j� asszony. Eg�szs�ges asszony, j�v�r� asszony. Csak ne vonja meg mag�t�l azt, amire sz�ks�ge van, akkor minden dolg�ban szerencs�je lesz. T�bbet �n mag�nak nem mondhatok. No, kisasszony! Sz�ke kisasszony, tess�k csak k�zelebb j�nni!

Urbanovicsn� szeretett volna m�g egyet-m�st k�rdezni, de T�ricsn� m�r levette r�la a tekintet�t. F�l�llott �s Kl�r�nak engedte �t a hely�t, aki bizonyos megillet�d�ssel ereszkedett le a sz�kre. T�ricsn� gyors pillant�st vetett a le�nyra.

– Maga az�rt j�tt hozz�m, hogy megmondjam, az� lesz-e, akit szeret?

– Nem – felelt Kl�ra. – �n tudom, hogy az� sohasem lehetek.

– Csak ne tess�k ellenkezni, nagys�dk�m. T�ricsn�t nem lehet megcsalni. J�rnak �nhozz�m olyan szent l�nyok, akik m�g az utc�ra sem mernek kimenni egyed�l, a sz�v�kben pedig az �rd�g lakik. Ne f�ljen, maga sem k�l�nb, mint a t�bbi. Bizony odaadn� mag�t annak a f�rfinak, �s nem gondolna r�, hogy mi lesz holnap meg holnap ut�n… De ne is gondoljon r�. Maga sohasem lesz az�, akit szeret. Jobb, ha az eg�sz dolgot kiveri a fej�b�l. Fiatal m�g, sz�p l�ny, nem is olyan messzire van mag�t�l az, aki igaz�n szereti, akinek minden gondolata maga. Szeresse azt, �s nagyon boldog lesz szerelm�ben. Fekete, sz�p kisasszony. Kegyednek a k�rty�t n�zem meg.

Az asztalfi�kb�l egy pakli kerekre kopott, elhom�lyosult k�rty�t vett el�, mintha m�g Lenormand vetette volna e k�rty�val a j�vend�t. Megemeltette a csomagot Szilvi�val, majd elgondolkozva n�zett a kirakott k�rty�kra. Azt�n �sszecsapta, �jra megkeverte, emeltette, s balr�l jobbra rakosgatta az elhom�lyosult figur�kat. Szilvia mosolyogva n�zte a furcsa k�pecsk�ket, amelyeken homok�ra, t�ncosn�, hal�l �s �regember v�ltakoztak, igazi vet�k�rtya volt.

– Itt �ll – mormogta elgondolkozva T�ricsn� –, itt �ll a k�zelben az eg�sz dolog. Furcsa, mintha m�r ma, miel�tt lenyugodna a nap, tal�lkozn�k azzal, akinek kez�be j�vend�je, boldogs�ga le van t�ve. Kisasszony, �n csak azt mondhatom mag�nak, amit a k�rtya mutat. Igen r�vid id�n bel�l nagyon boldog lesz, valaki nagyon sokat gondol mag�ra, �s m�r �tban van… Utazik, j�n, nemsok�ra itt lesz.

A k�rty�t gyorsan �sszekapta, mintha m�r id�ig is nagyon sokat �rultak volna el a titokzatos figur�k. A hossz� fon�llal lassan �s hallgatagon �tcsavarta a csomagot. A fi�kot bez�rta, �s csod�lkozva emelte f�l a szem�t, hogy vend�gei m�g mindig a szob�ban vannak…

Sz�tlanul t�voztak a pestiek, miut�n Urbanovicsn� egy bankjegyet helyezett el az asztalon. T�ricsn� nem ny�lt a p�nzhez, nem k�sz�nte meg, a fej�vel b�lintott, �s mozdulatlanul maradt hely�n.

A sz�k, budai utc�csk�n, amelyben olyan r�gi h�zak voltak, mint a reg�kben, sz�tlanul ballagott le a t�rsas�g. Mintha mindny�jan a javasasszony szavain gondolkoztak volna. Csup�n Rezeda �r nevetg�lt mag�ban csendesen.

Egy r�gi kis cukr�szda volt egy kis t�ren, amely akkora volt, hogy csak egy �cska k�t f�rt el rajta. A cukr�szd�ban meguzsonn�ztak, tejsz�nes k�v�t �s kugl�fot. Szilvia sz�rakozottan j�ratta k�r�s-k�r�l a tekintet�t.

– Valamikor m�r voltam ebben a cukr�szd�ban – mondta –, de m�r nem eml�kszem r�, hogy mikor. Ezek a s�rga selyemsz�kek akkor m�g kev�sb� voltak kopottak, �s a k�v� jobb volt.

– H�res cukr�sz volt ez Bud�n. Szerelmes pestiek ide j�rtak randev�ra – mormogta Rezeda �r. – Szerelem lakott itt, a r�gi t�kr�kbe boldog arcok n�ztek. Mily r�ncosak, �letuntak lehetnek az akkori der�lt arcok, �s p�kh�l�sak a f�nyl� szemek! A kis cukr�szda is megkopott, mint egy eml�kk�nyv, amelynek minden lapj�t tele�rt�k. Beesteledett, a szerelmes p�rok hazamentek Pestre, miut�n annyi semmis�get �s annyi gy�ny�rt mondtak egym�snak a s�rga selyemsz�keken, a kis cukr�szd�ban eloltott�k a l�mp�t! �gy van minden az �letben.

– Csak a kalitk�t �s benne a feketerig�t nem l�tom sehol! – �br�ndozott Szilvia. – �s a Frou-Frou is itt f�gg�tt valahol cifra p�rizsi h�lgyeivel �s frakkos gavall�rjaival!

A sarokban egy �js�glap m�g�tt egy fekete ruh�s, csendes fiatalember �ld�g�lt eddig. Most l�that� lett f�rt�s feje �s borotv�lt arca. F�nyl� szem�veg volt az arc�n, �s halov�ny, szenved�lyes homlok�t figyelmesen a t�rsas�g fel� ford�totta.

Szilvia egy m�sodpercig sz�tlanul, megillet�dve, szinte k�nnybe borult tekintettel n�zte a halov�ny fiatalembert. Azt�n halkan, titokzatosan elnevette mag�t, �s boldogan intett a szomsz�dnak.

– Medve! – ki�ltotta. – Hol j�rsz itt, Medve?

A fiatalember elpirult, majd f�lemelkedett az asztalt�l.

– M�r r�gen n�zlek, de nem mertelek megsz�l�tani! – mondta l�gy, f�l�nk hangon Medve. – Nagyon sz�p lett�l, mi�ta nem l�ttalak.

– �s te is hogy megv�ltozt�l! De nem h�tr�nyodra.

A bemutat�sn�l kider�lt, hogy Medve karmesterrel voltak szerencs�sek megismerkedni.

A karmester igen komoly, sz�tlan fiatalember volt. Szilvia ellenben gyorsan, vid�man locsogott:

– Ma d�lut�n besz�lgett�nk r�lad. Eml�kszel, egyszer cukr�szd�ba ment�nk?… Hogy �lsz? Mit csin�lsz? Merre j�rt�l az�ta, hogy nem l�ttalak?

Medve minderre alig felelt, mert igen csendes fiatalember volt. Csak a szemeivel n�zett csod�lkozva, �s olykor megsimogatta a haj�t.

– Medve, kedves Medve! – mondta Szilvia.

Estefel�, mid�n hazamentek, az �ton Rezeda �r g�nyosan megk�rdezte Szilvi�t:

– Nos, h�lgyem, esz�be jutott m�r a vers, a r�gi vers?

A sz�n�szn� halkan, turb�kolva nevetett.

– Igen. De nem mondom meg senkinek.


9. Fejezet

A m�zsa csak a szerelemnek
T�nt�vel j�tt meg. S mostan �m
K�s�rlet ez: ha megegyeznek
Dalomban �rz�s, eszme, r�m.
Szabad a k�lt�, nincs keserve,
S a kis l�bat meg�nekelve,
Gyarl� vers�ben a szesz�ly
Itt-ott mag�r�l is besz�l,
S b�r m�g bor�snak l�tszik a szem,
De k�nny�t r�g els�rta m�r.
ANY�GIN

Rezeda �r Bud�n lakott, a v�rban, �s �jszak�nkint, mid�n hazafel� j�rt, gyakran tal�lkozott r�gi kir�lyokkal, amint a k�falb�l kil�ptek. Rezeda illedelmesen megemelte a kalapj�t a de�kk�penyes M�ty�s, vagy a zordon, fekete szak�llas Zsigmond el�tt, �s mindaddig meghajtott f�vel �llott a b�stya mellett, am�g a r�gi kir�lyok szellemalakja, �szi �j k�d�b�l, s�padt hold ez�stj�b�l �s �don tornyok tomp�n visszhangz� harang�t�s�b�l sz�tt �rnya ism�t elt�nt valamerre a v�rfal ment�n. M�skor hallgat�zva �llott meg egy-egy m�lyen alv� utc�ban: mintha a f�ld al�l, a V�r alatt l�v� pinc�kb�l, bolthajt�sos alagutakb�l mulatoz�s zaj�t hallotta volna. M�lyr�l hangzott a t�bori s�p hangja, az �rcb�l val� borosed�nyek �sszekondultak, �s a mulat�k bor�z� dan�ja olyanform�n hallatszott, mint �jszaka, a s�kon, messzire a h�bor�ba vitt bak�k �nekelnek a robog� vonaton. Ki tudja, melyik r�gi kir�ly vit�zei maradtak oda mulatoz�s folyt�n a V�r alatti pinc�ben, a pinceajt�t k�v�lr�l becsukt�k, a bej�r�s bolthajt�sa �sszeomlott, mintegy �r�kre elz�rva az utat… Majd csukly�s k�penyben udvari fr�jok suhantak el mellette a n�ma �jben, �s l�pt�k olyan nesztelen volt, mint a temet�i sz�l. Egyiknek m�siknak aranyos volt a cipell�j�n a sarok. A k�p�nyeg sz�rnya meg�rintette Rezeda �r v�ll�t, de � sohasem engedte meg mag�nak azt a lovagiatlans�got, hogy r�gi id�k �jjelente k�s�rt� d�m�inak ut�na lessen. Az aranyos sark� cip�csk�k titkon vitt�k �rn�iket a V�r kacskaring�s utc�in v�gig valamely �don h�zba, ahol az elm�lt sz�zadokb�l val� lovag bizonyosan m�r v�rakozott.

Tal�n a V�rban az�rt b�relt kv�rt�lyt b�b�natos h�s�nk, hogy �jf�li s�t�i k�l�nb�zzenek a pesti fiatalemberek s�t�it�l. Rezeda �r szerette a rejtelmeket �s az �jszak�t.

Hajdan v�g �s �letreval� fiatalember volt az alf�ldi �s felvid�ki v�rosokban, ahol kor�n elm�lott ifj�s�g�t elt�lt�tte. K�sm�rkon, a M�ze-kertben, a s�r�skancs� mellett egy�tt �nekelte a t�bbivel a di�kok dal�t, �s feh�r, angol sisakot, magas sark� top�nt �s vastag s�tap�lc�t hordott (amelynek v�g�t kab�tzseb�be dugta). Szerelmes volt Stolcz Herminbe, mert minden k�sm�rki di�k szerelmes volt Stolcz Herminbe, �s els� p�rbaj�t �ppen e dr�ga h�lgy�rt v�vta meg a n�pkert elhagyott t�ncpavilonj�ban, mid�n Th�k�ly Imre kor�b�l val� g�rbe, hal�loszt� szably�kkal csapott �ssze a k�t, �vig meztelen ifj�. Az ifj�s�g istene vigy�zott a hal�los suhog�ssal csapkod� szably�kra, �s csup�n egy gy�sz�nyi v�r maradt a pavilon padl�j�n, ahol nemr�gen Stolcz Hermina szalagos, feh�r cip�je a lengyel polka zen�j�re t�ncolt. A p�rviadal azonban kitud�dott, �s miel�tt gy�zelmes h�s�nk Hermint�l elnyerhette volna jutalm�t (egy kac�r mosoly, egy meleg k�zszor�t�s vagy egy el�bb megcs�kolt vir�g alakj�ban), a szigor� tan�ri kar elt�vol�totta a l�ceumb�l a p�rviadal r�szvev�it. Hermina k�k szeme �s vidor nevet�se a vas�ti kerekek z�rg�s�ben sok�ig elk�s�rte Rezeda urat, pedig id�ig Hor�con k�v�l �rdemleges k�lt�t m�g nem olvasott.

Az alf�ldi v�ros gimn�ziuma z�ld f�k k�z�tt �llott, �s cs�cs�ves ablakaival, nyitott �rk�djaival ink�bb valamelyes kac�r vad�szkast�lyhoz hasonl�tott, mint a tudom�nyok csarnok�hoz. Az ifjabb professzorok egy�tt j�rtak lumpolni a nagyobb di�kokkal a k�zeli f�rd�helyre. Gr� Pist��rt, a rajztan�r�rt �s k�lt��rt sz�vesen fel�ldozta volna az �let�t b�rmelyik di�k. Rezeda �r r�szt vett ugyan a d�rid�kban, versenyt futtatott k�tkerek� kocsij�val, �s br�dert ivott a cig�nyokkal, de szeren�dra sohasem ment az ablakok al�. B�san, titokteljes vil�gf�jdalommal j�rt-kelt az alf�ldi v�rosk�ban, mint b�natorsz�g �lruh�s kir�lyfia. B�r senkinek sem mondta el h�si p�rbaj�t az �si K�sm�rkon, csakhamar �rkeztek levelek a Felvid�kr�l, amelyekb�l kider�lt Rezeda b�ne. S a tett, amely a felvid�ki vil�gfelfog�s szerint csaknem der�kban szelte egy jobb sorsra �rdemes ifj� p�ly�j�t, az Alf�ld�n, a Tisza k�rny�k�n a leg�nnepeltebb fiatalemberr� emelte h�s�nket. A magyar t�rt�nelem tan�ra, Porubszky P�l, mid�n befejezte t�nd�kl� el�ad�s�t a Jagell�kr�l (ahogyan csak a r�gi, vid�ki professzorok tudtak besz�lni, akik a kem�ny magyarokat nevelt�k), c�lz�st tett, hogy nemcsak a t�rt�nelemben vannak h�s�k, hanem a k�r�l�tt�nk zajl� �letben is… (K�s�bb ugyancsak Porubszky P�l, a magyar irodalom tan�ra, Bessenyei g�rdistahadnagy gy�ny�r� �lett�rt�net�hez hozz�f�zte, hogy manaps�g is vannak k�lt�k, vel�nk, mellett�nk, �s szem�nk l�tt�ra bontakozik tehets�g�k… S a k�lt� ism�t Rezeda �r volt, mert hiszen a k�lt�i p�ly�ra �hajtott l�pni, miut�n szerelm�ben csal�dott. �gy nevelt�k akkor a tan�rok az ifj�s�got!)

A borong�s, b�natos ifj�, aki oly form�s �s deli volt, mint egy M�ria Ter�zia korabeli levente, szeretett egyed�l k�sz�lni a ligetekben, kertek alatt, �s csup�n akkor der�lt arca, ha szerelmes p�rt leshetett meg v�letlen�l az elhagyott Morg�-temet�ben, vagy a Bujdos-erd� mogyor�fabokrai alatt. A v�rosban �ppen olyan szerelmesek voltak a h�lgyek �s f�rfiak, mint m�s v�rosokban, s�t valamivel sz�vesebben �ldoztak a szerelemnek, mert szok�s volt megbocs�tani a l�nyoknak, ha valamely bajba estek.

K�l�n�s v�ros volt ez. Magyarok �s szl�vok �lelkez�s�b�l sz�rmazott lakoss�g lakott a homokos dombok k�z�tt. Cifra, b�szke tirp�kok hajtott�k gy�ny�r� n�gyeseiket, asszonyaik oly pomp�zatosan viselt�k selymeiket, mint Szvatopluk udvarh�lgyei, a f�rfiak nemes alkat�, b�tor, j�zan, takar�kos �s b�szke fajt�k, mintha a Don mell�l j�ttek volna �k is. A dombon orosz templom �llott, ahol az Ungb�l, Beregb�l leereszkedett g�r�g katolikusok �nekeltek, �s le�nyaik oly sz�k�k �s �br�ndosak voltak, mint dalaik. A tirp�kok Luther M�rton vall�s�ban, a magyarok M�ria hit�ben sz�lettek �s haltak. A zsid�k hagymafej� tornya alatt csizm�ban �s agar�sz� ostorral j�r� fiatalemberek �ltek m�r, akik sz�zast ragasztottak a Benczi homlok�ra, de asszonyaik m�g olyanok voltak, mintha most j�ttek volna a lembergi gett�b�l, az utc�ra nemigen j�rtak, �s ha valamelyik megjelent, megbolondultak l�tt�ra a f�rfiak. Gy�ny�r�s�ges zsid� n�k! A trafikosn�nak a szem�ben az andal�ziai csillagos eget l�thatod, m�g a patik�riusn� oly �lmodoz� �s halk, mintha az ezeregy�jszak�b�l l�pett volna ki. A doktorn� sz�ke �s g�nd�r haj�, s�r� szem�ld�ke, a pelyhek nyak�n �s a kend�, amelyet v�ll�ra dob, mid�n a szomsz�dba megy, a krakk�i Jagell�-torony harang�t�s�t juttatja eszedbe, amint a zsid�k h�zai f�l�tt elsz�ll.

A bujdos� Rezeda �r egy napon megismerkedett Bert�val, az �llatorvos fiatal feles�g�vel, aki olyan sz�p volt, mint Eszter, �s er�nyes, mint Zsuzs�nna. A b�skomoly ifj� mag�nyos, panasz n�lk�li �lete meghatotta Bert�t, aki le�nykor�ban a pesti n�neveld�kben is t�lt�tt egy esztend�t. Tal�n �rdekelte egy kiss� a tizenhat esztend�s, kor�n fejlett ifj�, aki t�r�kver� karddal megy harcba egy k�sm�rki kisasszony�rt!… Berta nagyvil�gi h�lgy volt a tirp�kok v�ros�ban, ruh�ja sz�vet�t a p�rizsi Bon March�b�l hozatta, cip�je francia sarka pesti suszter kez�t dics�rte, �s halov�ny, finom arc�n olyanforma borong�s lakott, mintha gondolatai m�sfel�, messze innen kalandozn�nak, �s Berta meg sem l�tja az �jonnan keletkezett Ruzsonyi testv�rek, divat�rusak kirakat�t. Francia szavakat tudott, amelyeket �gyesen kevert besz�d�be, �s kedvenc �r�ja volt Maupassant! Holott a v�ros k�lcs�nk�nyvt�r�ban, amelyet a ferde v�ll� �s szepl�s Rosenfeld kisasszonyok vezettek, m�g hetekkel el�re kellett jegyezni Rocambole-ra �s A v�rebre. El�fizet�je volt a P�rizsi Divatnak �s A H�tnek. �s pesti le�ny kor�ban megismerkedett Heltai Jen�vel. M�velt volt teh�t, a kereszt�ny �s a zsid� h�lgyek orrukat fintorgatt�k, mid�n d�lben a korz�n egyes-egyed�l s�t�lt. A zongor�n kifog�stalanul j�tszotta Csajkovszkij rom�nc�t, �s este a pesti Oper�ra gondolt, ahol egyszer a B�csi kering� c�m� balettet l�tta. A k�rme oly f�nyes �s tiszta volt, mint egy francia hercegn��, �s tal�n napl�t is �rt – de lehet, hogy ezt m�r csup�n a v�rosbeli h�lgyek gy�ng�d bosszant�s�ra cselekedte. Sport szempontj�b�l hossz� s�t�kat szokott tenni a v�ros k�rny�k�n, mid�n is kis gy�ngyh�z nyel� pisztoly volt a hossz� k�p�nyeg zseb�ben, �s sohasem hi�nyzott kez�b�l a s�rga bor�t�kos francia k�nyv.

Rezeda �r elk�s�rte hossz� s�t�iban az asszonyt, �s t�bbnyire hallgatagon kullogott a szigor� n�cske mellett, akinek cip�je par�nyi nyomokat hagyott a gyalog�sv�nyen. Aki Rezeda urat k�zelebbr�l ismeri ebb�l az id�b�l, csaknem teljes bizonyoss�ggal mondhatja, hogy a ligeti �s v�rosv�gi s�t�kon a finom �rh�lgy oldal�n a korav�n ifj� romantikusan gondolt els� szerelm�re, Stolcz Herminre, pedig az iskolai k�lt�k�n k�v�l egyetlen r�m sem csengett m�g sz�v�ben.

Egy alkalommal Berta – mid�n a messzi sz�lmalomig s�t�ltak, �s �tk�zben v�ndor �nekest hallgattak – �gy sz�lt a di�khoz:

– Fiam, maga t�ls�gosan m�veletlen. Egyszer kin� a bajusza, �s elk�vetkezik az ideje, hogy megn�s�lj�n. Hermin kisasszony akkor�ra m�r f�rjhez ment, �s piszkos k�lykeit mosdatja. Kegyednek �j n�k megh�d�t�s�n kell t�rnie a fej�t. Mondja, mit tud maga mondani egy n�nek, akinek tetszeni akar?

Rezeda v�llat vont.

– �n nem akarok tetszeni.

– Fiam, ostobas�got mondott – sz�lt igen komolyan Berta. – A f�ld�n az�rt vannak n�k �s f�rfiak, hogy egym�snak tetszeni akarjanak. A n�k csup�n ez�rt t�zik a madarak tollait a kalapjuk mell�. Adok mag�nak egy k�nyvet a k�nyvt�ramb�l. Abb�l megtanulja egy kiss� az �let�t. �g�rje meg azonban, hogy elolvassa!

– �g�rem – felelt n�mi vonakod�s ut�n a h�s fi�.

Est�re az ablakon �t Berta (v�kony, aranyv�g� cigarett f�st�lg�tt sz�j�ban ekkor) egy maroquin-b�rbe k�t�tt k�nyvecsk�t adott �t Rezeda �rnak. A k�nyv c�me: Any�gin Eug�n. A di�k napokig bele sem n�zett a k�nyvbe, mert az id� t�jt v�grendelet�t �rta. Anyai juss�r�l rendelkezett – amely nem volt. Kedvenc ebeit, lovait, birtokait mind a k�sm�rki le�nynak hagyom�nyozta. K�r, hogy nem volt k�zn�l egy megb�zhat�, �reg szolga, akivel l�h�ton k�ldte volna el az �r�st. A post�ra b�zni bizonytalan ily fontos okm�nyt.

Harmadnap, az �gy�n hever�szve, felnyitotta a k�nyvet, �s miut�n a k�lt� �letrajz�ban (az els� lapokon) azt olvasta, hogy Puskint p�rviadalban agyonl�tte a sz�p test�rtiszt, elismer� �rdekl�d�ssel l�tott hozz� a hossz�nak �g�rkez� k�ltem�nyhez.

Any�gin! T�n csak az�rt volna j� m�g egyszer ifj� tanul�nak lenni, hogy az elhagyott liget padj�n, kiv�sett n�i sz�vek �s n�vkezd�bet�k k�z�tt el�sz�r olvassuk ism�t Any�gin Eug�nt! Moszkv�ba utazni, �s a balettnak tapsolni. Tatj�na level�t venni, �s a N�va partj�n s�t�lni! Mindny�jan Any�gin Eug�nek vagyunk ifj� korunkban. �s Lenszki b�s s�rhalm�n ugyan ki nem k�nnyezett?

Berta j�l v�lasztott. Az Any�gin olvas�sa egyszerre �j vil�g csod�it nyitotta meg Rezeda �r el�tt: elhat�rozta, hogy �letc�lt v�laszt, k�lt� lesz, h�rlap�r�, Puskin S�ndor lesz – �s mindezt egy �jszaka, mid�n �g� homlokkal �s szinte t�l�rad� sz�vvel olvasta az orosz k�lt� �sszecsend�l� sorait. M�snap, a r�gi temet� fel� s�t�ltak �ppen, Rezeda �r b�tran �s k�nnyes szemmel fogta meg a Berta s�rga keszty�s kez�t.

– Tatj�na! – mondta.

Az asszony megsimogatta az ifj� nedves szem�t.

– �r�l�k, hogy f�l�bresztettem �nt, fiam. „De ne siessen: �lni �s t�lhajtva ez �rz�st…” V�rjon csendesen. Est�re majd �j k�lt� k�nyv�t tal�lja az ablakon, �s �j csodavil�ggal ismerkedik meg.

– Szeretem.

– Teh�t m�r szeretni, h�d�tani, b�tornak lenni is megtanult Any�gint�l, kedvesem? – felelt mosolyogva az asszony. – �, maga nagyszer� tan�tv�ny. Rem�lem, m�g egykor meghalni is k�v�n majd �rettem, mint Musset Alfr�d. Teh�t est�re a k�nyv hely�n lesz, �s most ne besz�lj�nk t�bbet a dologr�l.

A m�sodik k�nyv, amelyet Rezeda �r Berta j�volt�b�l olvasott, Dombey �s Fia volt, szerz�je az angol mesemond�, Dickens, akin�l szebben �s megl�t�bban Angli�t, Londont �s a brit ifj�s�got �s �regs�get, a walesi mez�k felett f�nyl� k�d�t �s az angol n�k sz�v�ben sz�lladoz� b�r�nyfellegeket senki sem �rta meg. Rezeda �r csaknem k�nnyeivel �nt�zte a dr�ga �rn� kez�t, �s az orosi sz�l�k fel� s�t�lva t�vir�l hegyire megbesz�lt�k a kis Dombey �let�t �s hal�l�t.

– �n a miss Florentin, asszonyom – rebegte meghatottan Rezeda �r.

– K�sz�n�m, hogy reg�nyh�sn�nek tart – felelt vidoran Berta –, m�g a v�rosban divath�lgynek cs�folnak.

A harmadik k�nyvet, amelyet Rezeda olvasott, Andersen �rta, �s mes�k voltak. S e napt�l fogva k�l�n�s �h�tattal mentek el �tjokban a r�gi sz�lmalom mellett a v�ros hat�r�ban, �s a r�gi es�csatorn�kat, amelyeket eddig �szre sem vettek, mind szem�gyre vett�k.

A negyedik k�nyvben Boccaccio novell�i voltak… S a fl�renci volt okoz�ja annak, hogy hirtelen megszakadt a sz�p reg�ny.

Rezeda �r egy �jszak�n – m�jus volt – felnyitotta az utc�r�l az ablakot, amely Berta h�l�szob�j�ba vezetett, mint Boccaccio tan�csolta. L�bujjhegyen, tapogat�dzva k�zelgett a szob�ban, ahol csendes l�legz�s hangzott a s�t�ts�gben. A helyet m�r el�re tudta, ahol Berta aluszik, �s m�r �rezte az �gyb�l felsz�ll� asszonyszagot, �s l�gy l�legz�se a h�lgynek, mint tear�zsakoszor� helyezkedett Rezeda �r fej�re.

A s�t�tben ekkor megd�rd�lt egy m�ly hang.

– Ki j�r itt?

Rezeda �r az ablaknak ugrott, �tj�ban felbor�tva sz�keket, asztalt, a villamos l�mpa felr�ppen� f�nye megvil�g�totta neki az utat, de az �llatorvosnak is, aki revolverb�l goly�t k�ld�tt a menek�l� arszl�n ut�n. A goly� Rezeda f�le mellett s�v�lt�tt el, mintha egy v�gtelen h�ron hossz� hangot vont volna a hal�l, �s m�g �jjel �sszepakolta kis holmij�t, elsz�k�tt a v�rosb�l… Oxfordb�l, diplomatap�ly�b�l �s mindenb�l – amelyet Rezeda �r m�dos sz�lei terveztek fiukkal – egyszerre szertefoszl� �lom lett. Ez volt t�rt�nete Rezeda �r ifj�s�g�nak, aki ez �jt�l fogva v�ndorl� �s k�r�lbel�l foglalkoz�s n�lk�l k�lt� lett, vid�ki h�rlap�r� �s k�s�bbi budai lakos – csup�n az �jszaka ir�nt fel�bredt szerelme, a titokteljes �s rejt�lyes dolgokhoz val� vonzalma maradt mindig �d�n �s frissen, b�r minden k�nyvet elolvasott m�r, amely erre �rdemes volt.

Bert�val, az �llatorvosn�val k�r�lbel�l esztendeig levelezett Rezeda �r. �ltal�ban a nappalai azzal teltek el, hogy n�knek leveleket �rt egy h�v�s, bolthajt�sos �s f�lhom�lyos h�napos szob�b�l, amely egykor b�rt�n vagy bar�tcella lehetett. Az �r�asztalnak rokok� l�ba volt, a tint�ba aranyos port kevert, a nev�t �gy �rta al�, mint egy ap�t, �s a lila sz�n� pecs�tviaszba egy r�gi p�pa c�mer�t nyomta a bor�t�k h�t�ra. Olykor l�dtollal �rt, mid�n Bessenyei g�rdista neve alatt levelezett h�lgyekkel, m�skor piros inici�l�kat rajzolt a pergamenre, mid�n Frankenstein lovagk�nt v�ltott levelet egy vid�ki kisasszonnyal; �rt, mint Any�gin Tatj�n�hoz: �rt, mint Szindb�d, ezeregy�jszakai keresked� – � volt Henry III. francia kir�ly �s „navarrai Margitnak” �rt poste restante a V�ziv�rosba. Olykor eb�dje sem volt, �s sz�p �lneveken t�rte a fej�t, amelyeket a n�kh�z �rott levelek al� lehet �rni. K�l�n�s sikerrel ut�nozta Z�polya Gy�rgy al��r�s�t, amelyet egy r�gi �r�son tal�lt. A Tab�n �s a V�r romantikus h�lgyeivel hossz�-hossz� leveleket v�ltott, an�lk�l hogy szem�lyesen egyetlent is megismert volna a dr�ga n�k k�z�l. Este vagy �jjel becs�sztatta a leveleket a nyitva felejtett ablakon, kapuk �s ajt�k alatt, majd a post�ra b�zta titk�t, �s sohasem haragudtak a n�k, ha egy-egy r�gi lovag nev�ben sz�ve �rzelmeit tolm�csolta. Csup�n Izaur�val volt a baj, egy kis szobale�nnyal, aki nem tudott olvasni.

Berta r�gen megbocs�totta az �jjeli l�togat�st – van olyan n� a vil�gon, aki az ilyesmit meg nem bocs�tan�? Level�t poste restante k�rte Bornemissza Zsuzs�nna n�vre a vid�ki post�ra, �s s�r�n �rta Rezeda �rnak, hogy jobb�ra �gy �rez ir�nta, mint egy anya vagy egy id�sebb n�v�r, aki r�gi kast�lyban vezeti a gazdas�got, m�g �ccse a kir�lyn� udvar�ban szolg�l. K�nyveket k�ld�tt, �s a k�nyvekben megjel�lte azokat a helyeket, amelyeket � maga nagy �lvezettel olvasott; olykor egy hajsz�l, m�skor egy ceruzajel mutatta, hol �br�ndoztak el a sz�p szemek a messzi vid�ki v�rosban. �gy ismerkedett meg Rezeda �r Thackeray-vel �s Dosztojevszkijjel. Berta a franci�k k�z�l Maupassant-t im�dta, m�g a spanyolok k�z�l Cervantes �s Alarc�n P�ter mulattatt�k. Hoffmann Amadeus Th. �s a csod�latos Csehov egy�tt �rkeztek Bud�ra, �s Tennyson Kir�lyidilljei t�bb lev�l v�lt�s�ra adtak alkalmat. �gy nevelte, m�velte Berta a t�volb�l Rezeda urat, m�g egy napon azt �rta, hogy f�rj�vel Pestre j�n, �s p�nk�sd d�lut�n felkeresi a kir�lyn� udvar�ban lovag �ccs�t. Rezeda �r ekkor elsz�k�tt hazulr�l, k�s� estig bolyongott a budai hegyek k�z�tt, a f�be fek�dt, s�rt, verset kompon�lt, nagyon szerencs�tlennek �rezte mag�t, �ngyilkoss�gra gondolt, �s �jjel l�bujjhegyen l�pett be a h�napos szob�ba, amelyr�l leveleiben mindig mint csod�latos lovagteremr�l eml�kezett meg, hol aranysz�n� selyemk�penyben �s b�borsapk�ban szokott s�t�lgatni, nagy �ra van a sarokban, amely Haydn egyh�zi zen�j�t j�tssza �jf�lkor, �s r�gi imazs�moly felett k�z�pkori fesz�let, ahol im�dkozni szokott Bert��rt… (Tal�n sz�gyenlet�ben sz�k�tt el hazulr�l Rezeda �r, vagy mert olyan furcsa ember volt, hogy nem mert azzal tal�lkozni, akit v�lem�nye szerint legjobban szeretett?)… Az asztalon egy sz�l s�rga r�zsa fek�dt. Berta �zenete volt ez. Azut�n t�bb� sohasem leveleztek.

Ny�r volt, �s Rezeda �r a V�rb�l Pestre k�lt�z�tt, a J�zsefv�rosba, ahol lombos f�k �lltak az udvaron, �s az ablakok �jjelente nyitva voltak a f�ldszintes h�zakon, ahol meg�llott h�s�nk, �s alv� n�k l�legzetv�tel�t hallgatta. Varr�le�nyokkal bar�tkozott, �s d�lut�n olykor a k�v�h�zba j�rt, mik�zben mag�nyosan, ismeretlen�l b�jt el az �js�gok m�g�, �s a pinc�rt gar�onnak sz�l�totta. A levelez�s teljesen megsz�nt, sz�p �lnevek t�bb� nem jutottak esz�be, ismeretlen n�knek nem adott rendez-vous-t a v�rb�stya alatt, �s nem fenyegette t�bb� a budai kisasszonyokat, hogy majd megsz�kteti �ket csendes otthonukb�l. Eleven n�k ismerets�g�re v�gyott, �s a mellbeteg varr�kisasszonyt �s bar�tn�j�t, a kis masam�dot, vas�rnap d�lut�n cukr�szd�ba vitte, de hajh, kor�ntsem �rezte mag�t m�r boldognak az egyszer� n�k t�rsas�g�ban. D�moni n�k, orfeumi d�m�k, sanzonettek, francia szubrettek alakjai k�v�lyogtak az �lmaiban. T�ncosn�kre gondolt, akik Kanad�b�l j�nnek Budapestre, �s cirkuszlovarn�t l�tott, aki a nyeregb�l r�mosolyog, mik�zben parip�ja t�ncl�p�sben j�r az emelv�nyr�l hangz� muzsika �temeire. A nagyvil�g csalogatta, �s az orfeum plak�tjai el�tt hosszadalmasan meg�llott. Miss Florence szomnambulista, vagy Sena Frasquita spanyol t�ncosn� est�re elmulattatt�k Rezeda urat, an�lk�l hogy valaha l�tta volna �ket. A misst k�nnyed�n be�ll�totta egy r�gi sk�t vad�szkast�ly hallj�ba, v�r�sessz�ke haj�, igen finom arc� �s t�nd�kl� szem� n�k k�z�, bizonyosan piros lovagl�kab�t simul karcs� derek�hoz, �s cirkuszi ostor van a kez�ben, m�g a szeny�ra a szevillai n�k m�mor�t� gr�ci�j�t �s a jerezi borok t�z�t k�ldte el mag�nyos �lmodoz�nk sz�v�be. �s nemsok�ra ezut�n siker�lt megismerkednie egy Hortense nev� vir�g�rusn�vel, akinek kedv��rt az �jszak�it az orfeum k�v�h�zban t�lt�tte �s hajnalban hazak�s�rte a zsid� le�nyt, mik�zben az elhagyottabb utc�kon �tvette t�le a vir�gkosarat. A csod�latos m�v�szn�k k�z�l, akiknek nev�r�l a g�l�ns kert�szek r�zs�kat, alm�kat �s k�rt�ket neveztek el, Hortense volt az, aki a nagyvil�gr�l, az orosz nagyhercegekr�l, makr�kr�l �s p�nzsz�r� sikkaszt�kr�l mes�lt Rezeda �rnak, mid�n hajnalban egy kis n�ptelen k�v�h�zban letelepedtek, az asszony k�v�t, a f�rfi� szilv�riumot rendelt…

– �s a balettban mi �js�g, kedvesem? – k�rd� Rezeda �r a m�r kiss� elvirult Hortense-t.

Ism�t elrep�ltek h�napok, Rezeda urat egy k�pes �js�g kis irod�j�ban tal�ljuk, ahol hajnalban a forr� leveg�j�, �lomszag� ketrecben korrig�lja a nedves has�bokat, h�rlap�r�nak nevezi mag�t, �s olykor hozz�jutv�n a sz�nh�zi jegyhez, egy z�ld ruh�s t�nd�rbe l�szen szerelmes, aki az els� sorban �nekel a karban. A New York k�v�h�zba j�rt, �s Hirsch k�v�s �r�kt�l tan�csot k�rt, kritikus legyen vagy po�ta. Hirsch �r�k abban az id�ben m�g rajongtak az irodalom�rt – �gy reg�lte egykor nagyaty�m.

�gy �lt Rezeda �r Pesten, am�g vid�ki ismer�sei, a sz�n�szn�k meg�rkeztek, �s a Pattanty�s utc�ban a sz�p reg�nyeket �s verseket f�lolvasta, amelyet egykor Bert�t�l kapott aj�nd�kba. A belv�rosban lakott, de �jjel meg�llott a nyitott ablakok alatt, h�tha kipillant egy n� a csillagokra, az �ji �gboltozat felh�ire vagy a holdra – de sohasem n�zett ki senki az ablakon, mid�n Rezeda �r hazafel� bandukolt. Csup�n � �llott egyed�l a nyitott ablakhoz h�sv�t reggel�n eg�sz Budapesten, hogy Faust m�dj�ra �dv�z�lje a kel� napot, mik�zben verseket mondott mag�ban, �s sz�vesen eladta volna lelk�t az �rd�gnek, ha az megvette volna.

A budai cukr�szdabeli tal�lkoz�s egyik k�vetkezm�nye volt, hogy Rezeda �r sohasem olvasta f�l Csertophonov �s bar�tja nagyszer� t�rt�net�t, a csendes �s tiszta d�lut�noknak v�ge lett, mid�n a kis lak�sban szinte reg�nyesen lehetett hallani a belv�rosi tornyok �ra�t�s�t, �s a tavaszi napban egy�tt telt meg a szoba a cserepes vir�gok �s a kisasszonyok illat�val. Szilvia m�r kor�n d�lut�n fel�lt�z�tt, �s mint �n�ll� h�lgy, k�s�ret n�lk�l elment hazulr�l, a keszty�j�t a l�pcs�n gombolta be. Horv�th kisasszony egy-k�t napig b�sult bar�tn�je h�tlens�g�n.

– Vajon hov� mehet? – k�rdezte Rezeda urat, aki olyan lehorgasztott f�vel j�rt, mintha halott volna a h�zn�l.

Rezeda �r nem felelt, csak m�ltatlankodva, f�jdalmasan vonogatta a v�ll�t. F�l �s al� j�rt a szob�ban, �s csup�n n�ha nevetett, mintha hegyes t�rrel szurk�ln� valaki a sz�v�t.

– Hov�? – ism�telte Horv�th kisasszony.

Rezeda �r g�nyosan felkacagott.

– T�lem k�rdezi azt, nagys�d? Kegyednek jobban kellene tudni bar�tn�je titkait, m�sr�szt nagys�god szint�n a n�i nemhez tartozik, �s a n�k t�n csak �rtik egym�st! Igaza van Strindbergnek: a n�k furcsa kis �llatok, nem szabad �ket embersz�mba venni. Egyetlen int�s, jelad�s elegend� nekik, hogy megt�ntorodjanak, �s elhagyj�k a tisztess�g mezsgy�j�t. A n�ket meg kellene b�ntetni a f�rfiaknak, hogy ism�t visszadobj�k �ket a rabszolgas�gba. Ha �nt�lem f�ggne, minden m�sodik n�t meg�gettetn�k Pesten…

– Szilvia miatt? – k�rdezte Kl�ra, �s alattomosan n�zett Rezeda �rra.

– Szilvia miatt is, meg a t�bbi miatt is – felelt hevesen Rezeda �r. – H�t nem furcsa, nevets�ges a bar�tn�je, kedvesem? Tal�lkozik egy b�rgy� karmesterrel, aki t�n azt se tudja, hogy �l, �s mit jelent �lni, Szilvia erre nyomban f�lbor�tja eddigi nyugodalmas, csendes �let�t… Bud�ra j�r a cukr�szd�ba, mint a f�lrel�pni �hajt� pesti asszonyk�k, akik a katon�t vagy a nagy haj� zen�szt v�rj�k, �s lef�gg�ny�z�tt kocsiba gurulnak elhagyott, csendes utc�kon a V�rhegy alatt… Igen sz�p dolog a szerelem, csak ne j�rna annyi nevets�ges, f�lszeg p�zzal! A s�r� f�tyolok, amelyeket a Bud�ra r�ndul� h�lgyek az arcukra k�tnek, a tet�t�l talpig friss, beillatos�tott feh�rnem� �s az �j keszty�: ugyeb�r mind a b�nnek eszk�zei? T�rv�nyt kellene hozni, hogy ha valamelyik pesti nagys�ga �j harisny�ban megy �t a hidakon, a Gell�rthegy alatt m�gly�ra �ll�ttatik. Tudom, Istenem, hogy elmenne a kedv�k a h�lgyeknek a budai cukr�szd�t�l, a kalandos kocsik�z�st�l, buta katon�t�l, f�lbolond muzsikust�l… Szilvia sohasem f�z�tt azel�tt r�zsasz�n� szalagot az ing�be!

Horv�th kisasszony �lm�lkodva cs�v�lta a fej�t.

– Honnan tudja, uram?

– Mert nem is volt r�zsasz�n� szalag a h�zn�l. Mi�rt teszi? Az ostoba karmesternek akar tetszeni? Ki az, mi az a Medve? Semmih�zi, himpell�r, szoknyavad�sz. Bizony�ra akkor is valamely hiszt�rikus kisasszonyt v�rt a cukr�szn�l, akit zen�vel, m�v�szettel meg egy�b, f�lbolond n�ket megig�z� dolgokkal sz�d�t. Kedves Kl�ra, itt tenni kell valamit, nem hagyhatjuk Szilvi�t �ldozatul esni egy bolondos szesz�lynek, egy budai cukr�szda �melyg�s hangulat�nak, ahol �desk�s Mozart-zene hangzik az �r�b�l, �s a s�rga tap�t�n rokok� gavall�rok �s d�m�k s�t�lnak kar�ltve – mindezt az�rt, hogy az asszonyk�k elcs�sszanak az �let parkettj�n.

Kl�ra hangosan, teli sz�jjal kacagott.

– Maga a legmulats�gosabb ember, Rezeda �r – ki�ltotta. – Egyszer azt mes�lte �nr�l egy ismer�se, hogy mikor Luther M�rton vall�s�r�l a katolikus hitre akart �tt�rni, elment a M�ria utcai jezsuita rendh�zba, s az ottani s�nta kert�szt k�rte fel keresztap�nak. Nos, kegyed ism�t a s�nta kert�szhez fordul… Vajon mi k�z�m nekem a budai cukr�szhoz �s Szilvia s�t�ihoz? Bizony�ra sokkal boldogabb �, mint mi egy�tt ketten. Lehet-e nagyobb boldogs�g, mint szeretve, szerelembe, karba fog�zva s�t�lni sz�p tavaszi d�lut�n Bud�n, ahol az ember nem tal�lkozik ismer�s�kkel! A r�gi h�zak, a kanyarg�s utc�k, mint megannyi b�nt�rsak integetnek, �s a Tab�nban a templom d�lut�n is nyitva van, mid�n az olt�ron m�jus vir�gai ny�lnak a Sz�z tisztelet�re, �s a vir�gok illata a t�mj�nnel vegy�l, s a h�ts� padsorban, a n�ma templomban �r�k h�s�get lehet esk�dni. �n tal�n m�g sohasem volt elhagyott, csendes templomocsk�ban kedves�vel karj�n, �s �gy azt sem l�thatta, hogy minden M�ria-k�p megenyh�l �s biztat, �s nagy bajusz� szentek megbarnult v�sznakr�l szinte el�rehajolnak, mid�n a h�ts� sorban egym�s mellett t�rdepel ifj� �s h�lgye… Volt m�r templomban!

– Voltam – felelt hangosan Rezeda �r. – A R�kus k�poln�j�ban, s�t�t, kora tavaszi hajnalon, mid�n k�h�csel�, b�natos ap�c�kkal telik meg a haj�, akik t�n akkor j�nnek a haldokl� mell�l, �s �rette mindj�rt im�t mondanak. Oda j�rtam egy id�ben, mert �n is haldokoltam, �s azt �hajtottam, hogy az ap�c�k z�rj�k le a szemem. Vajon m�rt nem megy Szilvia ap�c�nak?

Horv�th kisasszony csendesen f�l�llott, �s a Rezeda �r v�ll�ra tette a kez�t. Hosszasan az arc�ba n�zett.

– Mondok valamit, Rezeda �r. Ne keseregj�nk mi itt egym�ssal. Odak�nn napf�ny van �s tavasz. Maga lemegy az utc�ra, s �n fel�lt�z�k, azut�n s�t�lni megy�nk, ha �gy tetszik, Bud�ra. Ahol senki sem l�tja, ott a karj�ba kapaszkodom.

Rezeda �r kezet cs�kolt Kl�r�nak. A sz�n�szn� megsimogatta k�t oldalr�l az arc�t, mire Rezeda �r g�nyosan nevetett.

– Valamely vallom�ssal tartozom mag�nak, fiam – mond� kiss� meghatottan Kl�ra. – B�n�s vagyok. K�lvin hit�ben nevelkedtem, nem mehetek el a jezsuit�khoz gy�nni, mint a katolikus asszonyok. Majd mag�nak gy�nok meg mindent.

Rezeda �r elhalv�nyult. – Mi t�rt�nt?

– Ne ijedjen meg. Semmi sem t�rt�nt. Szereti a piros sz�nt? Piros kalapot teszek a fejemre.


10. Fejezet
 Estella

Rezeda �r (aki ebben az id�ben �gy �rezte mag�t, mint Esmond Henrik, Anna kir�lyn� �fels�ge ezredese, mert �ppen az egykori londoni h�rlap�r� reg�ny�t olvasta otthon, egy toronyban, ahol el�tte egy t�bolyodott �reg�r lakott) sz�tlanul ballagott Horv�th kisasszony mellett, mid�n a tavaszi d�lut�n elindultak Buda fel�. Csup�n a L�nch�don mormogta ap�skod� hangon:

– Kl�ra, sz�l van, vigy�zzon a kalapj�ra.

�ltal�ban Rezeda �r �gy viselkedett, mintha valamely szerencs�tlens�g t�rt�nt volna a csal�dj�ban. Nevel�apj�t, a nagy Cromwell Oliv�r bar�tj�t p�rviadalban sz�ven sz�rj�k Anglia vir�goskertj�ben, nevel�anyja – a f�ldkereks�g felejthetetlen�l legszebb asszonyalakja a londoni h�rlap�r� el�ad�s�ban – b�songva tekint a t�volba a walesi kast�lyb�l, �s k�nny� felh�k vonulnak �t a kir�lyn� orsz�g�nak legszebb szemp�rj�n – vagy Horv�th kisasszony megcsalta h� lovagj�t, tettben vagy gondolatban, �s most mennek Martinovics f�tisztelend� mezej�re eltemetni a dr�ga halottat, amelyet szerelemnek, bar�ts�gnak, h�sv�ti reggelnek, a ny�rfa lombjain �t al�reszket� napsug�rnak, t�li �jszak�k �lm�nak h�vtak (odak�nn havas fergeteg a r�gi toronytet�k k�r�l, k�k f�nnyel �g a puncs a sz�p �s r�gi, reg�nyes �s versesk�nyvekkel megrakott �r�asztalon, valaki a t�zn�l �l, a l�ngba b�mul, �s egy n�re gondol).

– Erre hozt�k T�ncsics Mih�lyt, mid�n a b�rt�nb�l kiszabad�tott�k – mondta szinte fogvacogva �s f�l�nyes mosollyal Rezeda, mintha e kis visszaeml�kez�s volna most a legfontosabb gondolata, nem pedig retteg�s, a jajgat� f�l�s att�l, hogy mit fog mondani Horv�th kisasszony, amint a L�nchidat elhagyt�k, �s a szent p�sp�kr�l elnevezett hegy al� kanyarodnak. �risten, mily retteneteket fog bevallani! A sz�zad k�zep�n d�vott francia reg�nyekben szor�tj�k �ssze ajkukat tompa k�ts�gbees�ssel a megcsalt f�rjek, mid�n Madame v�gre a bizony�t�kok s�lya alatt megt�rik: „Monsieur, mindent elmondok �nnek…” Teremt� Isten, csak ne mondana semmit! Csak hazudna szem�rmetlen�l, vakmer�en, a napot az �gr�l, a feh�ret a feket�r�l letagadn�, lehazudn�… De m�g mindig a h�don voltak, Rezeda �r az alant h�mp�lyg�, nagy folyamba n�zett, hov� m�r oly sokan sz�llottak al� megnyugv�ssal, �s nem is hal�sztak ki mindenkit a foly� menti k�zs�gekben, n�melyek eljuthattak a Fekete-tengerig, ahol nagy fej� tengeri p�kokkal, furcsa csig�kkal �szk�l egy�tt a kis pesti pesztonka, akit �rn�je megvert. Rezeda �r lassan, �lmodozva mondta:

– Nagy mulats�guk lehet a dunai halaknak Pest alatt. A v�z, amely Visegr�dn�l oly t�nd�kl� kanyarulatot v�gez, mintha m�g mindig Anjou kir�lyok �s kir�lyn�k n�zegetn�k magukat t�k�r�ben, Pest alatt hull�val, szennyel, b�nnel, piszokkal megtelten t�n m�g �nmag�t�l is undorodik. Rongyos, fekete kend�be burkolva �szik a folyam k�zep�n a kolera, a sarlach rothad� l�cdarab gomb�i k�z�tt k�rt helyet, �s szeret st�ci�t tartani a kis falvak alatt, a f�zesek alatt, hol nem messzire a r�ten gyermekek j�tszanak. �s olyan tipikus pestiek utaznak a habokkal, akik m�g Bud�n sem j�rtak �let�kben, �s most m�gis arrafel� veszik �tjukat, amerre a moh�csi g�zhaj� szokott j�rni. Egy k�v�h�zi fel�r�n� Kom�romban �llom�soz� kedves�hez, a gyalogos f�hadnagyhoz akart eljutni, �s a Dun�ba ugrott. Szeg�ny, nem j�rt iskol�ba soha. Nem tudta, hogy a v�zben felfel� nem juthat Kom�romba.

Ebben a pillanatban elhagyt�k a L�nchidat.

– Most m�r el�g volt a hi�baval� fecseg�sb�l, Rezeda �r – mondta Horv�th kisasszony b�natos szigorral, amint az �desanyj�t elvesztett pajkos gyerekeket kezelik. – Hagyjon egy darabig gondolkozni, hol kezdjem, mit tagadjak le, �s ne hazudjam-e valamit!

– Sz�vem kir�lyn�je – mormogta Rezeda �r –, k�r t�rnie a fej�t hazugs�gokon. Elmondhatja b�tran az igazat: hol �s merre csalt meg, kivel, mikor, h�nyszor… �n beteg �s �letunt f�rfi� vagyok, a n�kkel csup�n gondolatban szoktam mulatgatni, eg�szs�gtelen f�lelem tart vissza, hogy ruh�jukat meg�rintsem, holott �ji gondolataim szerint minden d�lut�n birk�zom kegyeddel a kis lak�sban, mint a parasztleg�ny a sz�r�n az arat�l�nnyal. �s �lmomban arcomba liheg, az �llamba harap, dereka megfesz�l, „nem, nem, nem” – ki�ltja �sszeszor�tott fogai s�v�nye m�g�l, de ifj� koromban j� birk�z� voltam… �n vagyok az a beteg �riember, aki �r�m�t leli abban, hogy beteg, mert betegs�g�t akkor szerezte, mikor rem�nytelen�l szeretett gyermekkor�ban.

Horv�th kisasszonynak felvillant a szeme.

– Volt egy zen�sz�nk, egy s�padt fuvol�s, aki, ha a kotta megengedte, gyakran szem�rmetlen�l viselkedett alant a zenekarban, honnan a sz�n�szn�k ruh�ja al� lehet l�tni. J�sz�v� anyasz�n�szn�k hi�ba v�llalkoztak a megjav�t�s�ra: j� igazgat�nk v�gre is k�nytelen volt elk�ldeni. �s mi�ta t�bb� nem sz�nh�zi muzsikus, rendes ember lett. De hagyjuk a fiatalkor�ak e furcsa v�tkeit! Bar�tn�im az iskol�ban k�peket n�zegettek, �s nagyon boldogok voltak, �js�gbet�kb�l mindenf�le szavakat vagdostak �ssze, �s verseket hordtak a harisny�jukban vagy f�z�j�k alatt. T�bb k�z�l�k az�ta boldog csal�danya. Ne agg�djon, Rezeda �r, egykor m�g boldog �s nyugodt f�rfi leend.

– �n nem agg�dom, magam�rt nemigen szoktam agg�dni… Mi t�rt�nt ellenben kegyeddel, mi�rt a v�ltoz�s, amelyet m�r hosszabb id� �ta megfigyeltem?…

Gell�rt p�sp�k szobra alatt �ltek ekkor egy k�padon. Rezeda �r a f�ldre b�mult, Horv�th kisasszony elt�n�dve n�zett a pesti oldal panor�m�j�ra.

– Estella egy v�ros Navarr�ban, �s �gy h�vt�k egyik fiatalkori bar�tn�met, akinek legszebb kalapjai voltak a sz�niiskol�ban – kezdte Horv�th kisasszony elmereng� hangon, mintha nem is a saj�t t�rt�nete elmond�s�hoz fogott volna. – Estella k�k szem�, v�r�s haj� �s igen romlott teremt�s volt, az �reg Ujh�zinak a kez�be harapott, M�rkust hercegn�nek nevezte, �s szemtelen�l megk�rdezte, hol veszi sz�naillat� parf�mj�t. Nem is maradt sok� az iskol�ban, a n�gy fal k�z�l kir�ntotta az �let, �s egy darabig elt�nt szemem el�l sz�p kalapja, finom harisny�ja �s igen j� cip�je.

N�h�ny h�t el�tt, tavaszi d�lben tal�lkoztam Estell�val a korz�n. Istenem, milyen k�z�ns�ges lett! – gondoltam magamban el�sz�r, amint megpillantottam. Pedig Estella nem v�ltozott, � ugyanaz maradt, aki az iskol�ban volt, d�moni n�, tal�n csak az �n l�t�som lett m�s, mint egykor volt, amint a gyermekkorunkban nagynak hitt h�zak �s f�k mintha a f�ldbe b�jtak volna, mid�n feln�tt korunkban ism�t l�tjuk �ket. Estella a z�ld ruh�t �s a cs�kos harisny�t most is kedvelte. Sz�les talp� f�lcip� volt a l�b�n, amilyenben az angol n�k utaznak a f�ld k�r�l, rozsdav�r�s f�tyol az arc�n, �s postillon-kalapk�ja mellett k�k cs�ka sz�rnya. F�rfiasan megr�zta a kezem, �s myladynek nevezett. Duna-parti k�v�h�zba l�pt�nk be Estella kedv��rt, n�h�ny �js�golvas� �reg�rra mer�en r�n�zett, azt�n egy sarokba �lt�nk, bar�tn�m hideg sz�rnyast k�rt a pinc�rt�l, azt�n hirtelen nevetve r�m pillantott.

– �n most angol n� vagyok, dr�g�m, mert az tetszik Pesten a f�rfiaknak!

Megszoktam, hogy p�lyat�rsn�im szabadabb vil�gn�zetet vallanak, mint �n, �s erk�lcsi �let�k gyakran nem kifog�stalan, hisz vid�ki sz�n�szn� voltam, uram, �s �reg direktorunk megharapta az �j n�i tagok v�ll�t. Tudtam, hogy Estella nem maradt meg az er�ny �tj�n, magam sem tudom m�r, micsoda hangulatban voltam, hogy e Duna-parti k�v�h�zban helyet foglaltam mellette.

– Angoltan�rn�h�z j�rok, �s legal�bb h�romsz�z angol sz�t tudok – folytatta Estella, �s finoman falatozott. – A legszebb p�nz a vil�gon a britek aranya. Angli�ban k�sz�tik a legjobb feh�rnem�t, �s ha angol urak j�nnek Pestre, Steinn� mindig elk�ldi �rtem a h�zmestern�t. Csup�n k�lf�ldi urakkal �llok sz�ba, a pesti f�rfiak romlottak, ostob�k, cseppet sem titoktart�k, �s ny�ltan r�mutatnak a n�kre a korz�n vagy a V�ci utc�ban, akikhez szerencs�j�k volt. �ppen el�g eggyel megismerkedned Pesten, m�snap az eg�sz v�ros tudja, hogy milyen sz�ne volt a harisnyak�t�dnek. A n�meteket is szeretem, b�r otromb�k, �r�kig k�nozz�k az embert, alkudni pr�b�lnak, szerencs�re Steinn� er�lyes asszony, akivel nem lehet p�nz dolg�ban tr�f�lni. Azokr�l a franci�kr�l, akik Pestre vet�dnek, nem �rdemes besz�lni. Nagyobb csirkefog�k, mint a pestiek, �s j�l vigy�zz a nyakl�ncodra, ha franci�ul sz�l�tanak meg az utc�n. Am�g az �reg Baranyai b�csi �lt, Steinn�hoz gyakrabban j�rtak a kaszin�i urak, gr�fok, b�r�k, elhozta �ket Baranyai b�csi, hogy a k�v�r Steinn� megengedjen egy-k�t simogat�st. Ezek is urak voltak, �s az � kedv�k�rt tanultam egy-k�t francia dalt, amit a zongor�n kopogtatva k�s�rtem, mialatt a pezsg�t beh�t�tt�k. A selyem frakkersz�nyekben nagy bank�k voltak, �s herceg T., mid�n sok pezsg�t ivott, nekem aj�nd�kozta a zsebkend�j�t, amelybe hercegi korona volt h�mezve. (K�s�bb persze sok sikerem volt a zsebkend�kkel az izraelita urakn�l.) �mde Baranyait meg�t�tte a sz�l, az egykori urak k�z�l csup�n Alvinczi Edu�rd szokott n�ha ell�togatni Steinn�hoz, egy j� szivart elsz�v, �s h�mm�gve hallgatja Steinn� �letb�l vett t�rt�neteit, s az asszonynak m�r esz�be sem jut felk�n�lni a port�k�it. „Nincsenek n�k Pesten!” – s�hajtanak az egykori v�g urak…

Az iskol�ban is mindig fecsegett Estella, de az�ta m�g jobban megtanult locsogni. A foglalkoz�s�val j�r a folytonos besz�lget�s, amint a f�rfiakat mulattatja. Bizonyosan van n�h�ny t�rt�nete is, amelyet �jjel, pongyol�ban elmes�l, viccei �s tr�f�i… �n tudja, kedves bar�tom, hogy amint azt a bizonyos nevet kiejtette sz�j�n Estella, h�romszor megdobbant egym�s ut�n a sz�vem, mint a n�ma hat�rsz�li erd�s�gek k�z�tt, �jszaka t�lben �s s�t�tben a vas�ti �rh�z jelz�harangja megkondul h�romszor, ha telegr�fon a k�zelg� vonatot jelentik. Boldogtalans�g, irigys�g, f�jdalom �s d�h szorongatta a torkom. Ennek a szem�tnek t�n siker�lt megrabolni Alvinczi unalmas �r�j�t!… Az arc�ba szerettem volna �tni a nyomorultnak.

– Nos �s t�ged sem kedvel Alvinczi? – k�rdeztem visszafojtott hangon.

– Engem mindenki szeret – felelt vidoran, �s a szem�ben k�l�n�s, hamis f�nyt l�ttam felvillanni, s nyomban tudtam, hogy hazudik Estella. A sz�vem nem f�jt t�bb�.

Estella sz�r�tott gy�m�lcs�t rendelt, miut�n egyet-kett�t szippantott egy parafa v�g� cigarett�b�l.

– Boldog vagy? – k�rdeztem.

– Mi az a boldogs�g?

R�m n�zett, v�llat vont, azt�n kiss� elszomorodva ford�totta f�lre a fej�t. – Azt hiszem n�ha, hogy nagyon beteg vagyok – mormogta. – Pedig valamikor ac�lb�l voltak a csontjaim, di�t lehetett volna t�rni a keblemen. Gy�gy�ttatni kell majd magam, Drezd�ba megyek, mondj�k, h�res orvos lakik ott… De m�g csak h�tezer forintom van a takar�kban. Amint t�zezer lesz egy�tt, nyomban elmegyek gy�gyulni, pihenni, lehet, hogy f�rjhez megyek valami n�methez… Azaz hogy �n nagyon undorodom a f�rfiakt�l.

– Nem vagy szerelmes?

– N�ha… Nem szabad a sz�vemre hallgatni. El�g volt egyszer, tizenh�rom �ves koromban gyuf�t ittam egy bitang ember�rt. �n bizony nem az�rt dugom egyik garast a m�sikhoz, hogy valami lator majd elvigye, elk�rty�zza, vagy n�kre k�ltse az �n keserves szerzem�nyemet. Volna, akadna mindennap huncut… L�tj�k, hogy j� ruh�m van, tisztess�ges vagyok, mert m�r n�gy esztendeje megtiltottam Steinn�nak, hogy engem helybeli gavall�roknak bemutasson, amint az els� ezer forintom egy�tt volt. Majd bizony: ezeknek a pesti csirkefog�knak a kedv��rt leszek �n loty�! Amelyiknek a legf�nyesebb cilinderkalapja van k�z�tt�k, m�g annak sem engedn�m meg, hogy a cip�m szalagj�t megk�sse. �nut�nam bizony nem mutogatnak majd a k�v�h�zban vagy az utc�n: „Itt megy a v�n Estella, ekkor meg ekkor, itt �s itt, ennyi�rt meg ennyi�rt…” Hogy az Isten verje meg a sok sz�jas, aljas f�rfi�t!

No v�gre, az el�kel� angol d�ma a f�ldh�z verte a cigarett�j�t, hogy a pinc�rek odan�ztek. Erre leh�zta arc�ra a f�tyolt, �s tomp�tott a hangj�n:

– Helyes: nem vagyok m�r fiatal, beismerem, hogy j�rnak az utc�n n�lam szebbek, fiatalabbak is, hisz minden falusi mindenes felcsap kokottnak manaps�g. A masam�d megunja a kalaposskatuly�t cipelni, elmegy Steinn�hoz, hogy mosdassa meg, �lt�ztesse f�l. A g�p�r�kisasszonynak �j ruha kell, hivatal ut�n Steinn�hoz szalad. A m�rn�kn�, az �gyv�dn�, aranykereszttel a nyak�ban, a budai menyecske ott �csorog a Steinn� konyh�j�ban alkonyattal, �s csak att�l f�l, hogy ismer�se tal�l lenni a bevet�d� f�rfi�, akivel a b�lban vagy a koncertben szokott mag�nak udvaroltatni, �s selyp�tve mondja a legyez�je m�g�l: „Csajkovszkij! Szeretem zen�j�t…” De a legt�bb mindenre el van t�k�lve, mert m�r itt van a tavasz, �s kell az �j ruha. A f�rfiak mind az�rt dolgoznak, lopnak, csalnak, rabolnak, k�rty�znak ebben a v�rosban, hogy a ringy�knak �j tavaszi kalapjuk legyen. A f�rfiak a Dun�ba ugranak, fejbe l�v�ld�zik magukat, b�rt�nt viselnek a n�k�rt Pesten, �s szeg�nyeknek sejtelm�k sincs arr�l, hogy az im�dott h�lgy Steinn� konyh�j�n lesi alkonyattal a firhang m�g�l, hogy felbotork�l a l�pcs�k�n egy r�szeg n�met vagy egy golyv�s fi�keres, aki p�nzt nyert az alagi l�versenyen, a k�rtyah�zak krupi�i, akik m�g selyemharisny�ra val�t aj�nd�kozhatnak… Az eg�sz Pest egy nagy nyilv�nosh�z, Steinn� h�zmestern�je tal�n m�g a templomba is elmegy, �s megh�vja est�re �rn�j�hez a most esk�d�tt fiatal asszonyk�t… Legyek v�n, legyek beteg, de a tisztess�gemet nem adom semmi p�nz�rt. R�szeg cig�nypr�m�s vagy zsebtolvaj sohasem ny�lhatott hozz�m Steinn�n�l. Gar�on, egy poh�r V. S. O. P. konyakot. Kett�t.

– K�sz�n�m – feleltem –, nem �lek szesszel.

– K�nny� neked, eg�szs�ges vagy, �n m�r csak akkor �rzem j�l magamat, ha n�h�ny poh�rral felhajtottam. Term�szetesen, nagyon vigy�zok arra, hogy az ital, amelyet fogyasztok, kifog�stalan, els�rang� �s finom legyen. A n�met b�csi velem hi�ba akar takar�koskodni, kocsisba val� a magyar pezsg�, az �n m�rk�m Pomery �s Greno. �s abb�l is a sec. Steinn� tudja, hogyha �n vagyok a szalonban, nem lehet finom �vegbe �nteni az olcs� bort, a frufrus fej�hez vern�m a palackot, mert ha ittam, n�ha vad vagyok.

– Borzalom – mondtam.

– Nagyon szerencs�tlen vagyok – sz�lt csendesen Estella, �s elhallgatott.

�gy besz�lt Estella, �s t�n m�g egyebet is mondott, amire m�r nem eml�kszem, vagy elmondani nem akarok.

K�s�bb gyermekkor�r�l besz�lt Estella; falun laktak, emeletes h�zban, de a nagy f�k t�ln�ttek a tet�n, �s �jjel h� ebek ugattak az udvaron. Akkoriban mindig szomor� volt alkonyattal, mid�n a t�j elcsendes�lt, �s a f�k k�z�tt b�natosan j�rt a hom�ly. Nincs is annak sz�ve, aki alkonyattal el nem szomorodik. Azt�n Pestre utazott, �s k�s� d�lut�n, �sszel a v�ros felett egy gy�rk�m�ny fekete f�stje h�z�dott, mintha az alant fekv� h�zakban csupa szomor� emberek lakn�nak. A messzis�gben k�db�l �s hom�lyb�l val� hegyek l�tszottak, a p�lyaudvaron m�r a l�mp�sok �gtek, �s m�g Estella �rtatlan volt.

Elment�nk s�t�lni Bud�ra, �s Estella mindig arr�l besz�lt, hogy milyen szerencs�tlen. Tal�n mert �rezte, hogy ez nekem j�lesik, s ez�rt szeretem. T�bb� sz� sem esett a f�rfiakr�l, Steinn�r�l �s a romlott n�kr�l…

– Volt egy kir�lyi erd�sz a szomsz�dban, aki sokszor kijelentette, hogy engem feles�g�l vesz. Olyan piros volt az arca, mint a d�rcs�pte t�j, �s a sz�nk�ba fogott t�zes lovakat maga hajtotta – �gy sz�lt Estella.

Imak�nyv�r�l, napl�j�r�l �s p�paszemes nevel�n�j�r�l besz�lt. – Az volt minden bajnak az okoz�ja, hogy az any�m nem szerette az ap�mat!

Majd egy nagymos�sra eml�kezett, sz�retre �s egy lakodalomra, ahol nyoszoly�le�ny volt, �s apr� vadr�zs�kb�l koszor�t f�z�tt a haj�ba.

Egy kis k�v�h�z el�tt ment�nk el, ahol �reg p�r s�tk�rezett a k�v�h�zi kertben. Hegyoldal, r�gi, csendes t�r, �s a k�v�s �cska b�rsonysapk�ban �llott az ajt�ban. Estella meg�rintette a k�ny�k�met:

– Figyeld meg a tisztes �regeket.

Az �regasszonyka mantillban, r�gim�di kalapk�ban, horgolt keszty�ben �ld�g�lt, kez�ben k�pes b�csi �js�got tartott. Az �regember, mint valamely nyugalmazott hivatalnok, kerek szem�vegen �t az estilapot nagy figyelemmel tanulm�nyozta. Fekete ruh�ban voltak mind a ketten, csup�n az �reg f�rfi kez�n volt t�bb gy�r�, mint amennyit hordani szok�s, m�ly t�ze egy rubinnak er�sen villant, �s az asszonyka l�b�n jobb cip�, mint amilyent Bud�n viselni szoktak. Magas, francia sarka volt a f�lcip�nek, �s a szalag �gyesen volt megk�tve a sz�rke harisny�n.

– Nos? – k�rdeztem Estell�t, mid�n tov�bb ment�nk.

Bar�tn�m les�t�tte a szem�t. A kebl�n megmozdult a selyem�rv�cska.

– Ezekhez j�rtam legel�sz�r, m�g sz�n�szn�vend�k koromban. Pesten laktak, az Aranyk�z utc�ban, �s R�k�si b�csi v�n l�baival f�rg�n vette az emeleteket, amint a l�nyok�rt elszaladt, ha vend�gek j�ttek a h�zhoz. R�vid zongora volt a szalonban, amelyn�l az �regember reszket� k�zzel j�tszott r�gi valcereket… Az asszony k�s�bb k�t h�napig �lt – el�fordul enn�l az �zletn�l –, mire visszavonultak.

Tov�bbment�nk, �s arra gondoltam, hogy mily gy�ng�den n�zett az �regember a p�paszem felett a v�nasszonyk�ra. Istenem, n�z-e r�m valaki ennyi szerelemmel, ha majd �reg leszek, cs�f leszek, �s kis mantillk�ban �l�k a budai k�v�h�zban?

Egy elhagyott kertben padra �lt�nk, �s sok�ig �lt�nk sz�tlanul. Estella egyszerre s�rni kezdett, a v�llamra hajtatta a fej�t, �s �n is k�nnyeztem, pedig nem szoktam b�gni m�g akkor sem, ha a fogam f�j.

Est�re, mikor elv�ltunk, meg�llapodtunk abban, hogy Estella majd �rtem j�n, mid�n Alvinczi Edu�rd ism�t megl�togatja Steinn�t, �s a szalonban fels�hajt: nincsenek m�r n�k Pesten.

Eg�sz �jjel Estell�val, a budai �reg emberekkel, a lakkcip�s �regasszonyk�val �lmodtam, cseng�s sz�n szaladt havas t�jon, �s piros bekecsben, z�zmar�s bajusszal j�tt �rtem Estella erd�sze.

Alkonyattal �reg hord�r – tal�n a leg�regebb pesti hord�r, akinek olyan feh�r szak�lla volt, mint �brah�mnak – titokzatosan a folyos�ra h�vott, s pap�rszeletet nyomott a kezembe. „Este 8-kor. Aranyf�c�n utca 3. III. I. E.” Mire k�r�ln�ztem, az �reg hord�r m�r elt�nt mell�lem, mintha csak jelen�s lett volna. Gyorsan �lt�zk�dni kezdtem, a legjobb harisny�mat h�ztam fel, a k�rm�ket sok�ig f�nyes�tettem, �s szalagot f�ztem az ingembe, lila sz�n� szalagot.

Mire gondoltam ez alatt? Semmire.

Tetszeni akartam Alvinczi Edu�rdnak, hogy ne mondhassa t�bb�: „Nincsenek m�r n�k Pesten.” Hogy addig �s azut�n mi t�rt�nik, azzal annyit sem t�r�dtem, mintha m�g r�g elm�lt dolgok voln�nak el�ttem. M�r Estella vagyok �n is, d�lben a korz�ra s�t�lok ismerets�gek k�t�se v�gett, �s az elhagyott budai kertben s�rdog�lok magamban. Mi lesz majd holnap?… A legfontosabb, hogy f�nyes legyen a cip�m.

Sz�rke, pesti h�zhoz �rkeztem, amely el�tt t�n m�r m�skor is elszaladtam, an�lk�l hogy �szrevettem volna. A kapu alatt a lak�k furcsa t�bl�ja, amelyet hirtelen kerekedett z�porok alkalm�val mindig nagy mulats�ggal olvastam. �m most dobogott a sz�vem, amikor a n�vsorban megpillantottam a Stein O.-n� nev�t. Kiss� sz�d�lve mentem f�l az emeletre, �s megnyomtam a cseng� gombj�t.

Egy percig v�rakozni kellett, mintha l�bujjhegyen, papucsban szaladtak volna f�lig �lt�z�tt n�k az el�szoba f�gg�nye m�g�tt. Egy hang ki�ltotta: „Mama!” Az ajt� f�lig felny�lott, egy megtermett, p�ros pongyol�s n� hideg, sz�rke szemp�rj�t tet�t�l talpig v�gighordozta rajtam.

– Kegyed az? – k�rdezte szigor�an �s bar�ts�gtalanul.

B�lintottam.

– Tess�k bel�pni – mondta egykedv�en. – V�rakozni kell… De itt van Estella.

Estella valahonnan el�l�pett a f�lhom�lyos el�szob�b�l. Mindk�t kez�vel megragadta a kezem, �s a szem�ben k�nnyek csillogtak.

– Istenem, h�t elj�tt�l? – mondta szinte fuldokolva.

Steinn� hideg, parancsol� hangon megsz�lalt:

– Kisasszonyok, az el�szob�ban nem szabad tart�zkodni. F�l�sleges mindenkivel tal�lkozni, aki j�n �s megy.

Estella a karomba kapaszkodott:

– Gyer�nk a konyh�ba.

A konyh�ban csup�n petr�leuml�mp�s �gett, m�g a lak�s t�bbi r�sz�ben csillog� villanyl�mp�kat l�ttam. Az el�szoba piros sz�nyege �s z�ld tap�t�ja helyett itt meztelen fal �s k�padl� v�rt. �tel- �s hagymaszag volt a leveg�ben, a sarokban egy v�n csel�d mosogatta az ed�nyeket, �s t�tul k�romkodott. H�roml�b� alacsony sz�ken, az ablak alatt nagy kalapos, selyemruh�s d�ma �lt. Keszty�s kez�ben tartotta finom naperny�j�t, �s miut�n hidegen v�gigm�rt, ism�t elford�totta a fej�t, �s a r�zsasz�n� firhang alatt a hom�lyos folyos�ra n�zett.

Egy nagy utaz�l�d�n foglaltunk helyet, szorosan egym�s mellett, mert �gy dobogott a sz�vem, hogy att�l f�ltem, el�julok. Estella a kezemet szorongatta, s amint oldalv�st r�n�ztem, �szrevettem, hogy a nyak�n ki van gombolva a bl�z, �s a haja gyan�san rendetlen. Istenem, mi�rt k�cos ez a le�ny! A hideg j�rt kereszt�l a h�tamon, �s csendesen kivontam a kezem az Estella kez�b�l.

A nagy kalapos d�ma olykor ellens�ges pillant�sokat vetett r�m. K�l�n�sen a cip�m nem tetszett neki, amelynek pepita bet�tje volt, �s m�g kevesen hordt�k ezt Pesten. Estell�t g�nyos, sz�nakoz� mosollyal leste, mint a tisztess�ges, priv�t n�k szokt�k megn�zni az utca ki�lt�zk�d�tt l�nyait. Sz�ke haja volt �s k�k szeme, angol rajzol�k macsk�inak van olyan arcuk, �s k�nny� ibolyaillat �radt fekete selyemruh�j�b�l. A retik�lj�b�l kis t�kr�t vett el�, �s feh�r, apr� szem� r�zsaf�z�r cs�rrent meg a t�sk�j�ban.

Most hirtelen l�p�sek hallatszottak a folyos�n, a zs�molyon a h�lgy gyorsan megfordult, kez�vel f�lemelte a firhangot, az el�szob�ban r�vid csenget�s hangzott.

A d�ma izgatottan talpra �llott. Leh�zogatta a szokny�j�t, a kab�tk�j�t, igaz�tott f�tyol�n, kecsesen a h�na al� vette a naperny�j�t, �s olyanform�n �llott a bez�rt ajt�ra figyelve, mint mi, sz�n�szn�k szoktuk a v�gsz�t v�rni a kulissza mellett.

Majd hirtelen a cip�mre vetett egy pillant�st. Ki tudja, tal�lkozunk-e m�g, ez�rt fagyosan megk�rdezte:

– Kisasszony, hol veszi a cip�j�t?

Sokkal nyomottabb volt a lelki�llapotom, mintsem felelhettem volna erre a k�rd�sre. Az asszony egy darabig mereven r�m n�zett, azt�n csendesen felny�lott az ajt�, �s egy hang halkan megsz�lalt:

– Sz�ke asszony!

A d�ma nyomban „j�t�kot” kezdett: titokzatosan, f�l�nken, meghatottan mosolygott, mint a budai sz�llod�ba besurran� asszonyka, mid�n hosszadalmas k�ny�rg�s folyt�n v�gre elmegy a randev�ra. M�g k�hintett is az aljas. �s apr�ra fogott l�ptekkel kisurrant selyemszokny�j�ban a konyh�b�l.

– J�l tetted, hogy nem felelt�l a „sz�ke asszony”-nak – mondta most dorombol� hangon mellettem Estella. – Ez az asszony a legnagyobb cudar Pesten, de mert t�rv�nyes f�rje van, mindny�junkat len�z. Egyszer m�r megfenyegette a Kisfuvaros R�zsi, hogy le�nti. Steinn� meghal a garas�rt, �s a „sz�ke asszony” kisfi�val szokott s�t�lni az utc�n.

– Hol van a kisfi�? – k�rdeztem megd�bbenve.

– Lent van a h�zmestern�l. J� bar�tja a h�zmester fi�nak.

A t�t csel�d k�romkodva vagdalta egy kos�rba az ev�eszk�z�ket. Elhallgattunk, �s vil�gosan hallottam az Estella sz�ve dobog�s�t. Vagy tal�n az �n sz�vem dobogott.

– Kisasszonyok, k�rty�zni a konyh�ban is lehet, ne foglalj�k el a szob�mat! – hallatszott Steinn� hangja, �s nevetve, a k�v�rebbik le�nyra nagyot csapva, tuszkolt be az ajt�n k�t borzas le�nyt, �s egyszerre a falusi foszt�k�k hangulata ereszkedett a kis f�lhom�lyos konyh�ra.

Steinn� cigarett�t tartott a sz�j�ban, �s ragad�s j�kedvvel tette a derek�ra a kez�t a konyha k�zep�n. Nevetve szidta a v�n csel�det:

– Erre, arra, a teremt�sit mag�nak, v�n k…a! M�g mindig nem k�sz�lt el a d�li ed�nnyel! No majd ezent�l magam �llok oda a dolognak. Majd megmutatom �n mag�nak, hogy kell mosogatni. Persze a latrok ut�n m�szk�lni, azt tudja!

A v�n n� d�rm�gve k�romkodott, a borzas le�nyok nevettek. Steinn� a h�roml�b� sz�kecsk�re helyezte hatalmas test�t, �s a cigarett�b�l nagyot szippantott.

– Azt hittem, �sszet�rik alattam a sz�k.

A k�rty�t megkeverte, �s a l�nyok mell�je guggoltak a f�ldre.

– M�ri�st fogunk j�tszani, �t vas a bet�t. Van �t vasad, teh�n? – k�rdezte Steinn� a k�v�rebb le�nyt.

– �d a mama k�lcs�n.

– Van eszembe.

A piros selyembl�z al�l m�giscsak el�ker�lt a k�v�r le�ny ersz�nyk�je.

Komolyan �s megfontoltan k�rty�ztak egy darabig. Azt hiszem, egyik sem csalt j�t�k k�zben, mert Steinn� t�n meg�lte volna a csal�t.

Steinn� egyszerre letette a k�rty�t:

– Most jut eszembe, hogy az �reg kegyelmes urat fel kell k�lteni. Csak az �n d�v�nyomon tud aludni – az�rt j�r ide.

Ny�jt�zkodva felemelkedett, �s�tott, a cigarett�t a sarokba dobta.

– Istenem, de ut�lom az �letem!

Egykor sz�p arc�n komoly b�nat fellege suhant �t, mint az �ll�v�z t�kr�n a barna es�felh� k�pe. M�g mindig t�zes �s m�ly, barna, nagy szem�ben r�vedez�s, m�lab�, „magyar b�nat” jelentkezett, amint Blah�n�t�l l�ttuk egykor a sz�npadon.

R�gi magyar n�t�t d�dolgatva ment ki a konyh�b�l, �s m�g az el�szob�b�l is hangzott: Fel Tihanynak riad� le�nya… Mintha e n�t�val k�lten� a kegyelmes �regurat.

N�h�ny perc m�lva s�rgar�z kalitk�val kez�ben t�rt vissza Steinn�. Kismad�r volt a kalitk�ban, tal�n cs�z vagy tengelice, amely cs�ndesen gubbasztott a sarokban. Steinn� a f�ldre kuporodott, �s halkan f�ty�lgetni kezdett. A kismad�r megborzolta toll�t, �s nemsok�ra v�laszolt. Steinn� felemelte a mutat�ujj�t:

– Hallj�k! Mint nagyszombat este a csengetty�k. Dr�ga madaram!

Az ajt� mag�t�l kiny�lott, egy f�rge �s j�kedv� patk�nyfog� eb nyitotta ki. Fekete folt a kutya fej�n, �s a szem�ben olyan j�kedv ragyogott, amilyen h� �s j� kuty�k szem�ben szokott ragyogni. N�h�nyszor kereszt�lugrotta a kalitk�t, majd Steinn�t, bolondan, szinte m�morosan, tobz�dva az �r�mben ugr�lt �rn�je k�r�l. Steinn� v�gre kiny�jtotta a kez�t, az eb megcs�kolta �s leheveredett a f�ldre.

– Az �rfi! – mondta Steinn� a ratlerra mutatva. – M�r k�tsz�z peng�t fizettem �rte b�ntet�st, mert az asszonyok szokny�j�t let�pi az utc�n.

Steinn� egy darabig m�g j�tszadozott kicsinyeivel, l�that�lag nem �rdekelte �t m�s a vil�gon, mint kuty�ja �s madara.

L�p�sek hallatszottak a folyos�n, majd r�vid csenget�s. Steinn� az el�szob�ba sietett, s kipirult arccal t�rt vissza.

– Kisasszonyok, gyorsan be a k�k szob�ba. Itt van a Jen� b�r�, �s r�ntott�t akar enni… Meg�hezett az utc�n, h�t felj�tt hozz�m enni.

Estella karon fogott, �s egy mell�kajt�n �t a lak�sba vezetett. M�g hallottuk a vend�g d�rm�g�s�t, amint nagyot z�kkenve helyet foglalt az utaz�l�d�n a konyh�ban.

– Majd megl�tod, mennyi bolond f�rfi van a vil�gon – mondta Estella, amint a k�k szob�ban sz�kre �lt�nk. – Majdnem minden �riember bolond egy kiss�. N�melyik a sz�p harisny�t szereti, m�sik a cip�t, a harmadikat arcul kell �tni, mert az esik j�l neki, a negyediknek kez�t-l�b�t megk�t�zi a mama cukorsp�rg�val, az �t�dik a feles�ge ut�n s�r, �s p�nzt kell t�le k�rni a gyermekei sz�m�ra cip�re… Egy igen gazdag �s finom fiatalember – majdnem oly sz�p, mint Rohan herceg – csup�n s�ros talppal szereti a n�ket, a fekete �s hiszt�rikus k�lt�t viszont Bourbon hercegnek kell c�mezni, mert egykor Madridban az � �desanyja kedvese volt a francia kir�lynak… Szomor� fiatalemberek j�nnek, akik el�sz�r Steinn� v�ll�n kis�rj�k szerelmi b�natukat, tan�csot k�rnek a mam�t�l �lmatlans�g �s sz�vf�j�s ellen, kip�dr�tt bajusz� �reg urakat Jancsinak meg Pist�nak kell sz�l�tani �s sarokba �ll�tani. Gy�ny�r�, tiszta feles�geik mell�l idesz�kd�snek komoly �riemberek, �s a mam�t�l rongyos szokny�j� perdita fel�l k�rdez�sk�dnek. H�rlap�r�k j�nnek, akik m�snapi cikkeiket a konyh�ban felolvass�k, �s v�lem�nyt k�rnek �nagys�g�t�l. Bolond vil�g van itt – eg�sz �jjel j�nnek-mennek a boldogtalan, szerencs�tlen f�rfiak, akik mind a j�sz�v� Steinn�ban bizakodnak, hogy vigasztalja �ket egy sz�val, egy tan�ccsal vagy egy le�nnyal. Istenem, mennyi sz�p boldogtalan �riember van Pesten! A nagyv�rosnak ezer f�jdalma, s�r�sa, nyavaly�ja hangzik el �jjelente Steinn� konyh�j�n… M�ly sebeiket itt bizalommal mutatj�k meg a f�rfiak, akik nappal felemelt f�vel j�rnak az utc�n. V�leg�nyek �tbaigaz�t�st k�rnek, �s �reg h�zasemberek csodaszert a szerelem fel�j�t�s�hoz. Titkok hangzanak el, amelyeket a jezsuita gy�ntat�atya f�l�be szok�s elsuttogni, vagy a m�riap�csi csodatev� asszony el�tt leborulva, a templomk�vekbe beleharapni. Az �let j�r ide mindennap vizitbe, �s csup�n egy zsid� imak�nyv, meg Faublas lovag kalandjai akad olvasm�nynak. �jjel, a cs�ndben, a v�rakoz�sban a h�lgyek hol az imak�nyvet, hol a kalandok gy�jtem�ny�t forgatj�k kez�kben… Steinn�nak f�rjhez ad� l�nya n�vekedik egy b�csi ap�caz�rd�ban, m�g f�rje korcsm�ros Kanad�ban. �gy �l�nk itt, �n kedvesem.

B�lintottam, szomor� voltam, m�lys�ges csend volt a k�k szob�ban, mintha nagyon messzire jutottam volna az �lett�l, Budapestt�l, valamely meseh�zban �ln�k, �s semmi sem igaz, ami k�r�l�ttem t�rt�nik. Estella csup�n egy furcsa figura a b�bsz�nh�zb�l, �s mindj�rt t�ncra perd�l a falon a selyempap�rosb�l kiv�gott balerina. �piumos cigarettaf�st szaga volt a szob�ban, egy rokok� l�b�, aranyozott asztalk�n patiencek�rtya fek�dt, a csill�rr�l r�gi l�versenyjegyek �s b�li t�ncrendek cs�ngtek. Fekete �larcos n� �vegszeme f�nylett a hamutart� figur�j�n, �s k�t k�p volt m�g a falon. Piros kab�tos, hajporozott rokok� gavall�rok �s ny�l�nk d�m�k mulattak egy r�gi szalonban, �s a r�vid nadr�gos fekete szolga k�v�t hozott. Majd egy sapk�s �regember arck�pe k�vetkezett, amilyenek a v�n falusi korcsm�rosok szoktak lenni.

– Steinn� apja! – mondta Estella.

�s az �reg korcsm�ros mellett a J�kai ac�lmetszet� arck�pe.

Steinn� k�ny�kig felgy�rt ruh�ban l�pett be. Az arca piros volt a l�ngt�l, a szeme vidoran csillogott.

– Egykor, ha megunlak benneteket, l�nyok, elmehetek a Jen� b�r� birtok�ra gazdasszonynak. F�lfogadott. Kismalacokat nevelni, s�rga lib�csk�kat �s totyog� kiskacs�kat k�ltetni, tavasszal rug� n�lk�li kocsin hajtatni z�ld�l� r�teken, �s t�len der�kig �r� h� van az udvaron… Ez kellene nekem, hisz falusi le�ny vagyok. A Saj� mellett, egy elhagyott cs�rd�ban m�rte a bort az ap�m, �s t�li este ugattak a r�k�k meg a farkasok a foly�n t�li n�dasban. Kisasszony, m�g v�rakozni kell! Estella, mutassa meg a h�lgynek az arck�palbumot.

A piros pongyol�s, menyecsk�s asszonys�g magas sark� papucs�ban gyorsan kifordult a szob�b�l.

Estella egy fi�kb�l piros b�rsonyba k�t�tt albumot vett el�. F�rfiarck�pek voltak benne. Fiatalok, �regek, civilek, papok �s katon�k, Szirmai Imre �s Ujh�zi Ede, Br�dy S�ndornak a homlok�ba hull a haja, mint egy reg�nyh�snek, majd a f�herceg ezredesi kab�tban, egy kisfi� falovon, k�ny�k�re t�masztott fejjel Reviczky Gyula, v�rosligeti fotogr�fi�n L�z�r Mikl�s h�rlap�r�, emitt egy aranykeresztes pap, majd pesti, sz�p emberek: Tiller M�r nagy szak�ll�val �s a sz�p Farkas B�la, Kossuth Ferenc �s Tarj�n Vilmos, akik a n�knek tetszeni szoktak, Beketow cirkuszigazgat� �s Baumann Karcsi n�p�nekes, az oroszl�nfej� �br�nyi Korn�l �s Kem�ny b�csi, �reg h�rlap�r� (aki bizony�ra csak tiszteletb�l ker�lt a sz�p emberek sor�ba, mert �jjelente az orfeumi h�lgyek k�z�tt sz�vja virzsini�j�t, gondolta Rezeda �r), kedves, n�knek val� arcok a sz�p Szomory �s Iv�nfi Jen�, Moln�r Viktor �s G�los K�lm�n, Hadik S�ndor �s M�rkus Miksa, akiknek k�pei Calderoni kirakat�ban f�ggnek, �s eml�kbe egykor megvett�k a l�nyok, azt�n t�m�rdek n�, r�gi �s �j divatban, olyik mell� fekete f�tyoldarab volt fektetve, akik bizonyosan m�r meghaltak. Azt�n ford�tott megint Estella, �s nagy k�pen, Zr�nyi Mikl�s ruh�j�ban, erk�lyen �llott Alvinczi Edu�rd. A kis �rh�zon megkondult a jelz�harang.

– Pszt ! – mondta hirtelen Estella.

A szomsz�d szob�ban sikoltozva nevetett, galamb m�dj�ra b�gott, hiszt�rikusan vis�tott �s k�nnybe, zokog�sba, m�morba fullad� szavakat ki�ltott egy n�i hang.

– Pepita, a cudar– mondta gy�l�lettel Estella. – �rj�ng�st szimul�l a f�rfiak izgat�s�ra. A minap egy angol tr�ner ismer�s�m aludt itt, hogy a reggeli vonatot bev�rja. Pepita eg�sz �jjel �rj�ng�tt a szomsz�dban, az angol fel-fel�bredt, �s ugyanakkor felk�lt�tt engem is. Legal�bb t�zszer �bredt fel a bolond angol. Istenem, milyen nehezen virradt meg.

Talpra ugrottam. Vakon, sz�d�lve, magamon k�v�l rohantam az ajt�nak. Nem tudom, hogy jutottam ki. Az utc�n m�r s�t�t volt, hideg es� esett, az arcom tele volt k�nnyel, �s mellbe tasz�tottam egy becs�pett fiatalembert.

Rezeda �r mindk�t kez�t fogta Horv�th kisasszonynak az elbesz�l�s alatt.

K�nnyes szemmel n�zett a le�ny elborult szem�be.

– Igaz�n �gy t�rt�nt? – k�rdezte a f�rfi csendesen.

– Becs�letemre!

Rezeda �r erre kezet cs�kolt a kisasszonynak.


11. Fejezet
 A pillanatnyi elmezavar

„Kedd. Reggel 6 �ra.

 

�rn�, let�rdepelek, �s Istennek aj�nlom a lelkemet. R�gi Werndl-f�le fegyver megt�ltve fekszik d�v�nyomon, csak azt sajn�lom, hogy cs�nya lesz a p�z, amid�n l�bam ujj�val megh�zom a ravaszt. R�gi �r�im �s saj�t meggy�z�d�sem szerint: hat lat por �s t�z deka �lom seg�t rajtam. Elutazom, pedig �gy szeretn�k �lni, mint Tosc�ban a tenorista sz�vrehat�an �nekli. (K�r, hogy k�t bal l�ba volt a sz�n�sznek.) Eml�kszik Mannheit Jacques-ra gr�f Almaviva szerep�ben? Egym�s mellett �lt�nk a n�z�t�ren, de Tosc�t egyed�l hallgattam a n�z�t�r zug�b�l hajdan�ban, �s elhat�roztam, hogy egykor, ha Isten is �gy rendelte, szomor� k�p� kisb�g�ssel f�lembe, sz�vembe j�tszatom e dalt – hajnalodik az Angyalv�rban! –, �s reggelre meghalok. F�lh�zom a f�gg�nyt, �s �ji pihen�ben el�rvult ablakomon (hisz senki sem s�hajtotta alatta �jjel, a hold, mint mesebeli jelv�ny �llt a h�zi r�gi tet�je felett, hogy »szeretlek, szeretlek, hozz�d k�v�nkozom, mindenem!« �s erk�lyem n�ma volt, mint a szevillai reg�nyekben) a napsug�r j�t�kos kedvvel j�n R�kos fel�l, kocsik szaladnak, emberek mozgol�dnak odalent, n�gy emelet m�lys�gben, hajnali utaz�sra gondolok t�n, mid�n gyorsvonaton mentem �szakra vagy d�lre, �s eg�sz �jszaka a vas�ti kocsik l�ncainak a cs�rg�se mulattatott, amint �sszecsap�dtak meg elv�ltak, tam-tam, betegs�g el�l fut� �riember m�dj�ra b�jtam el a h�l�kocsi pamlag�n, holott tejfeh�ren, als�szokny�ban ment a f�lk�m el�tt a k�v�natosan borzas rom�n asszony… Franci�ul kellett volna hozz� sz�lni, a navarrai gr�fnak bemutatkozni, kis szents�ges h�gomr�l besz�lni, aki Avignonban a n�v�rek z�rd�j�ban ap�c�nak k�sz�l, mert rangj�hoz m�lt� f�rfi�t nem tal�l, �seimr�l: �r�lt F�l�pr�l �s a sz�cs�nyi rabl�vez�rekr�l reg�lni, a s�nta lordot emlegetni, majd az orl�ans-i h�zat, �s a titokzatos hegyekre, andal�t� s�kokra, a Hern�d furcsa v�lgyeire vagy a hajdani hom�lyban pirosl� vash�morra mutatni, f�lig megt�bolyodni versekt�l �s szerelemt�l – �s elcs�b�tani a sz�p, rom�n asszonyt, aki egy�bk�nt a h�l�kocsik Henry IV.-szak�llas kalauz�t kereste. Mozdulatlanul maradtam keskeny �gyamon, �s csup�n �nre, az ismeretlenre, az egyetlenre, sz�vem kir�lyn�j�re gondoltam mindig, mindig… M�s n�k j�ttek, s�rga selyemruh�ban, zsid� asszonyok, akik mozdulataikkal, szem�kkel, k�l�n�s nyakukkal, k�jes orrukkal, piros nyelv�kkel �des�tett vastag ajkukkal �s szerelemre v�r�, ring� �s emelked� h�tukkal cs�b�t�an vonultak el az ifj� k�lt� el�tt… Sajn�lom, �rn�m, hogy ezt le�rtam. (Hisz rem�lhet�leg kiadja A Nap ezen utols� levelemet!) Senki sem j�tt fel�m: ez az igazs�g. Szinte f�lig haldokolva n�ztem a gy�ny�r� n�ket, akik az utc�n, k�v�h�zban vagy a sz�nh�zban elj�rtak mellettem. Tov�bbmentek pocakos �s zs�ros k�lsej� f�rfiakkal, akik napk�zben talpalnak rossz szag� �zletekben az Andr�ssy �ton vagy a Kir�ly utc�ban, somm�s keresetet �rnak, vagy a szeg�ny munk�sok orvosai, m�g �n hi�ba n�ztem meg a h�zsz�mot, ahov� bet�rtek. Olykor �jszaka gyilkoss�gra gondoltam a l�tott n�k miatt. Ilyenkor voltam a legboldogabb. A k�st a bal szembe eresztem, ameddig csak lehet. A pisztolyb�l a goly�t a k�t szem k�z� k�ld�m. Kem�ny �kl�mmel a gyomorra �s az orra ir�ny�tom a c�lz�st. Vagy kardp�rbaj lesz az ismeretlen n�k ismeretlen f�rfijaival: mid�n is teljes biztons�ggal gondoltam gyermekkori bar�tomra, K�zm�r A. lengyel hercegre �s t�ncmesterre, aki csup�n bordak�zi v�g�sokra, hasra m�rt, traverz�n s�jt�sokra �s a t�rdre, az inakat �tv�g� cselfog�sokra tan�totta a fiatalembereket. A karcs� fl�rett egykor oly k�nnyed�n j�rt kezemben, mint egy finom cigaretta, �s a pisztoly c�lgombj�t megszoktam ellenfelem l�b�hoz ir�ny�tani. Gyilkoss�g, hal�l, valakit meg�lni, esetleg b�rt�nbe menni, k�telet kapni, a Browningot egyetlen k�zmozdulattal haszn�lhat�v� tenni, verekedni, orrot leharapni, f�let kit�pni, fogsort sz�jjelz�zni: egykor �gy t�nt fel nekem, mint a vil�g rendje. Szerettem megvadult lovakat meg�ll�tani, kardot visel� hadnagyokkal szembe�llni puszta k�zzel, t�z er�s ujjam t�n a bik�t is megfojtotta volna – �s most �rok �nnek, �rn�m a Tosc�b�l zenehangok j�rnak �t vad sz�vemen, hogy reggelre meghalok.

Mindenkinek megbocs�tok, �rn�mnek is. H�dolattal, m�lyre hajlott fejjel, szilaj indulatokt�l megmenek�lten, elcs�ggedve �s csup�n az �lomban bizakodva vallom �nnek, dr�ga h�lgy: szeretni t�bb� nem tudok.

Egykor reg�nyh�s voltam, most unott, rosszkedv�, f�radt �riember lettem. N�k is lettek volna t�n, akiket meg�leltem?… Nem, csup�n �n volt az egyetlen, akit valaha szerettem. Az el�bb s�rtam kegyed�rt. Furcsa, hogy nagys�ga el�tt igazolom magam. Ugyan mi k�ze az eg�sz dologhoz?

Reggel van. A nap, az �let, nagys�ga, meg egy�b ostobas�gok… Verseket olvasok majd Any�ginb�l. A balettet, vagy a Tavaszt. Isten �nnel, Kir�lyn�!„

 

Horv�th kisasszony estefel� kapta meg a levelet. Kocsira �lt, �s Rezeda �rhoz hajtatott. A h�rlap�r�t ekkor m�r elvitt�k a ment�k. A katonafegyver der�k sebet v�gott a sz�ve f�l�tt. A k�rh�zban m�g �letben volt, v�n ap�ca �lt �gya mellett, �s a spanyolfalat el�k�sz�tett�k az �jszak�ra.


12. Fejezet
 ï¿½sz a m�ltban

�sz volt, Bud�n, a Tab�nban egy r�gi h�zban, ahol hajdan�ban kir�lyok kedvesei lakhattak, mert hisz a f�ld alatti �t, amely f�lig beomlott, csup�n arra volt alkalmas a kir�lynak, hogy �jjelente kedves�t megl�togassa. Egy-egy ajt�n a Corvin-c�mer, a led�lt erk�ly maradv�nyain is holl�mad�r �llong. A v�n k�vek kin�zegettek a falb�l, mintha k�v�ncsiak voln�nak a k�r�l�tt�k foly� �letre, a f�ld alatti folyos�n vidra s�t�lt mag�nyosan, a tet�n a sz�lkakasb�l csup�n a kakas farka maradott meg: az forgol�dott furcs�n, gyermekmesebeli groteszks�ggel, mintha a h�tlen kakast �hajtan� helyettes�teni.

Rezeda �r teh�t ebben a h�zban vett lak�st, k�t szob�csk�t, az egyikbe bek�lt�ztette Horv�th kisasszonyt a kalapskatuly�ival, a m�sikba k�nyveit, k�t frakkj�t �s csipk�s mell�, b�li ingeit helyezte, amilyen ingben k�z�ns�gesen j�rni szeretett a romantikus f�rfi�. (Horv�th kisasszony pomp�san �rtette a csipk�s ingek vasal�s�t!) A keskeny �gyban Rezeda �r aludt. Kl�ra a f�ldre vetette nyugv�hely�t, egy r�gi m�csest �gettek a falba v�sett fesz�let alatt, �s a m�csvil�gn�l �jjelente besz�lgettek.

Olykor vend�g�k is volt a kis Bonif�cz B�la szem�ly�ben, aki hosszadalmas k�borl�sok ut�n gyalog, vonaton, tutajon a Dnyeperen, Dideri-Dir le�nyaival haza�rkezett Szib�ri�b�l. Tuberkul�zist �s Buddha im�dat�t hozta a f�ldgoly� t�ls� fel�r�l. Egy h�tig, tehervonaton juhokkal, lompos lovacsk�kkal �s buddhista papokkal utazott Bonif�cz B�la kir�ndul�sa alatt valahol a k�nai hat�ron, ahol koz�k hely�rs�gek voltak, �s a l�nyok magyar csik�st�ncot lejtettek az unatkoz� tisztek mulattat�s�ra. A tehervonaton B�la megt�rt, k�nai im�ds�got tanult, �s Bud�ra �rkezve azon mesterkedett, hogy Buddh�nak �j h�veket szerezzen ebben az orsz�gban, ahol az igazi �reg Istent sem im�dj�k m�r elegend�en. A napkeleti isten csod�latos �kessz�l�ssal ruh�zta fel boldogtalan kis h�v�t, aki t�n rongyosabb volt, mint valaha. De most m�r tudta, hogy mi�rt rongyos.

Teh�t �sz volt, �s a tab�ni tornyokban m�l�n kongtak az �ra�t�sek. A h�z el�tt v�n ecetfa �llott, amelyet t�n m�g Zsigmond kir�ly idej�ben �ltettek. Rezeda �r az ablakb�l mindig az ecetf�t n�zte. Napr�l napra megfigyelte, hogy pirosodnak a fa levelei, �s gyermekes szomor�s�ggal n�zett egy-egy elsz�ll� lev�l ut�n. Egy nagy karossz�ket tal�lunk a lak�sban. Meg�regedett kir�lyok hallgatt�k t�n e helyr�l ifj� kedves�k mesemond�s�t – hisz a n�k oly gy�ny�r� mes�ket tudnak mondani! Vagy tal�n �reg hercegn�k �ld�g�ltek, �s fiatal lovagok �lcein, pletyk�in mosolyogtak, �s a kir�lyn� anyja fej�t cs�v�lgatta a szomsz�dbeli udvarban l�bra kapott erk�lcstelens�gen. Most Rezeda �r �lt a karossz�kben, mert a l�tt seb nehezen gy�gyult, nemigen volt szabad sokat mozognia, �s Horv�th kisasszony minden cigarettaszippant�sn�l szemreh�ny�tag n�zett Bonif�cz B�l�ra, aki egy sarokban pomp�s helyet tal�lt mag�nak. Egy gyermekb�lcs�ben �lt, amelyet az elm�lt lak�k itt felejtettek. T�n meghalt a gyerek, �s nem akart�k magukkal vinni a szomor� eml�ket. H�tsz�mra l�gatta r�vid l�bait a kis Bonif�cz B�la a b�lcs�b�l, �s naponta nem mondott t�bbet t�z sz�n�l. Estefel� felkerekedett �s elment valamerre… Valahol, elhagyott kertekben aludt, mint a j� Isten madarai, mert sohasem fogadta el az �jszak�ra val� megh�v�st…

Egy napon �gy sz�lalt meg a b�lcs�b�l:

– Ti sohasem szoktatok cs�kol�zni? Elmegyek s�t�lni, cs�kol�zzatok.

Kl�ra b�natosan lehajtotta a fej�t, s megsimogatta a Rezeda �r arc�t.

– Majd ha meggy�gyul az �n j� uram, ha ism�t eg�szs�ges lesz, akkor mindig az ajk�n lesz az ajkam. Most m�g csak szolg�l�le�nya vagyok az �n kir�lyomnak.

Bonif�cz B�la nem szerette a vitatkoz�st. Tov�bb l�gatta a l�b�t, sz�vta a kapadoh�nyt, amelyet takar�koss�gb�l sz�raz ak�cfalev�llel kevert. Horv�th kisasszony egy szentt� v�lott k�z�pkori ap�ca cs�ndes l�pteivel j�rt-kelt a szob�ban, f�z�tt �s takar�tott, a szomsz�dasszonnyal traccsolt a folyos�n, mert tudta, hogy ennek Rezeda �r �r�l. Sz�rakozik a kedves… �s reg�nyt olvasott a k�pes �js�gban, amelynek folytat�s�t mindennap k�v�ncsian v�rta.

– Istenem, mi t�rt�nt Soroks�ri gr�ffal? – mondta n�ha, mert Rezeda �r ennek is �r�lt. Hogy nem csup�n a szomorkod�s foglalja el a kedvest… Mindig alacsony sark� cip�ben �s pongyolaszer� ruh�ban j�rt, frufrut �s kis keresztet viselt, a konyhaed�nyeknek neveket adott, �s a szomsz�dbeli Micivel, egy hatesztend�s kisle�nnyal eg�sz d�lut�n elj�tszadozott… Rezeda �r csendesen mosolygott a szempill�i alatt. Nem unatkozik a kedves… Francia nyelvtant forgattak, Bonif�cz �r n�ha k�zbesz�lt a helyes kiejt�s miatt, �s egy napon egy vid�m kis madarat hozott haza a tab�ni piacr�l Kl�ra. A kis mad�r reg�nyes, tornyos, lombf�r�sszel faragott h�zik�ban lakott, �s mid�n az ecetfa lombjai k�z�tt �tl�ptek az �szi nap sugarai, a mesebeli h�zik�b�l felcsend�lt a cinke f�ttye. Kl�ra az ajk�ra tette az ujj�t, szinte f�ld�nt�li boldogs�ggal n�zett a mad�rk�ra… Rezeda �r lehunyta a szem�t. Istenem, van valami a vil�gon, ami a kedvesnek �r�met okoz.

�gy �ltek Bud�n a Tab�nban, a r�gi h�zban, hol Zsigmond kir�ly eldugdosta a szeret�it. Az ecetfa levelei mind pirosabbak �s az �ra�t�sek hangosabbak lettek az �szi csendess�g� v�rosr�sz f�l�tt. Bonif�cz B�la kim�szott a b�lcs�b�l.

– M�giscsak elmegyek vall�s alap�t�nak! – mondotta, �s m�snap nem j�tt el a szokott id�ben…

Egyszer t�k�letesen megpirosodtak a s�rga levelek Zsigmond kir�ly ecetf�j�n, Horv�th kisasszony aznap k�t kismacsk�t vett a tab�ni piacon, egy cs�kos kand�rt �s egy s�rga foltos n�st�nyt. A kand�rt Rezeda �r �l�be tette.

– Ez kegyed�! – mondta b�natos mosollyal, mint a j� any�k szoktak gy�ng�lked� gyermek�k f�l� hajolni.

A foltosnak piros szalagot k�t�tt a nyak�ra.

– Kisasszony! – sz�lt, �s k�nnyes szemmel nevetett.

Rezeda �r megint csak lehunyta a szem�t, am�g a cs�kos kand�rt simogatta, �s arra gondolt, hogy nemsok�ra papot kell h�vatni. Milyen neh�z lesz a b�cs� a kedves h�lgyt�l! A r�gi kir�ly ecetf�j�r�l szinte men�ettl�p�sben keringtek al� a levelek, �s a r�cv�rosi h�ztet�k felett mesebeli m�lys�ge volt az �gnek. A k�m�nyek oly komoran f�st�l�gtek, mint az Andersen-mes�kben, �s a s�rk�nyfej�, rozsd�s es�csatorn�k szinte alattomoskodva pislogtak megfoltozott szem�kkel az �szi napsug�rra, vajon mikor j�nnek m�r a hegyekr�l a k�p�nyeg alak� felh�k, hogy �k is elv�gezhess�k k�teless�g�ket. Ah�ny feh�r kutya volt a v�rosr�szben, mind s�rg�sen szaladt az utc�n, mintha elmulaszthatatlan tennival�ja volna. Csup�n a holl�k �ltek le n�ha-n�ha aggodalmaskodva a h�zereszekre, �s gondba borulva merengtek magas �llom�saikon. K�s� �szre j�rt, b�r a napocska olyan szent szerelemmel s�t�lt m�g a girbegurba tab�ni utc�csk�kon, mint ahogy �rdemrendes, piros arc� �regemberek l�togatnak el hajdani szerelmeikhez – d�lut�n a sz�p m�ltr�l besz�lgetnek.

Egy d�lut�n madame Louise k�nyelmes hintaja �llott meg egykori kir�lyi szeret�k h�za el�tt. Sz�rke utaz�ruha �s kis, tollas kalapka volt az �rn�n, a bakr�l Bonif�cz B�la ugrott le. Szomork�san �s elgondolkozva nyitott be bar�taihoz.

– Sajnos, �n nem �lhetek a Madame mell� – mormogta, mintha egy f�lbemaradt gondolatot folytatna –, a Madame sokkal el�kel�bb �s gazdagabb, minthogy �n �cska ruh�mban helyet foglalhatn�k mellette. A j�r�kel�k azt gondolhatn�k, hogy a k�v�rh�t� lovak v�letlen�l el�t�ttek a L�nch�dn�l, �s a j�sz�v� Madame most k�rh�zba sz�ll�t kocsij�n. Ti azonban b�tran be�lhettek a hint�ba, a Krisztin�ba megy�nk, a V�r�s Farkasba, ahol nagy uzsonna leend Szilveszter �r tisztelet�re.

– Meghalt a j� �reg? – k�rdezte Rezeda �r.

– M�g nem, de m�r �tban van. A kis Gell�rten a vadr�zsa bokrok k�z� j�r szundik�lni, nagy k�re helyezi a fej�t, �s nagyon el�gedetlen, ha n�ha felkel a hervad� gyepr�l. �ngyilkos le�ny�val �lmodik minden �jjel, �s hosszadalmasan n�zi estve a napot, mintha holnap m�r nem l�tn�. Gyer�nk el az �reg�r mulattat�s�ra.

A j� Madame-nak gondja volt arra, hogy a gy�ng�lked� Rezeda �r meleg kend�t kapjon a v�ll�ra �s a t�rd�re. Horv�th kisasszony oly kopott �s furcsa kis kalapot tett a fej�re, mintha valamely m�lt sz�zadbeli budai asszonys�gt�l k�rte volna k�lcs�n. A keszty�j�t �sszevarrta a kell� helyeken, �s kiss� kitaposott cip�j�t aggodalmasan h�zta a szokny�ja al�. A Madame hossz� szempill�ja al�l egyetlen tekintettel v�gign�zett a sz�n�szn�n, azt�n k�nnyed�n fels�hajtott, �s egy piros r�zs�t ny�jtott �t Kl�r�nak.

– J�l �ll a sz�k�knek! – mondta, �s a hangj�ban bocs�natk�r�s csengett.

A kis Bonif�ci B�la elfoglalta hely�t a bakon, �s a sz�rnyas, sz�rke bajusz� kocsis, aki olyan szomor� volt, mintha halottaskocsi bakj�n �lne, az ostorral megn�gatta a sz�les h�t� sz�rk�ket. A Madame fiatal kor�ban a leggyorsabb amerikai lovakat szerette kocsij�ban, �s a bakra egy-egy pepita nadr�gos tenorist�t �ltetett, id�vel azonban, miut�n v�re megcsendesedett, a veszpr�mi k�ptalant�l v�s�rolta a lovakat, amelyeket m�r az �reg kanonok �r sem fogatott be.

Teh�t mentek a girbegurba budai utc�kon hegynek fel, v�lgynek le, a sz�rk�k oly h�s�gesen trappoltak, mint a megb�zhat� r�gi hivatalnokok v�gzik munk�jukat. Madame mozdulatlanul �s komolyan �ld�g�lt s�r�, k�k f�tyolos kalapk�ja alatt, Rezeda �r a sz�p �szi t�jra vigy�zott, amely n�ha el�bukkant bed�lt ker�t�sek, lerombolt h�zak m�g�tt; a V�rban er�sen piroslott egy h�zf�d�l, mintha �jonnan cserepezt�k volna, a tornyok szinte szenz�ci�san �lesen v�ltak ki a megritkult leveg�b�l, messzi hegyek felett z�r�jel alak� madarak rep�ltek; – Horv�th kisasszony b�s komoly bizalommal n�zett szeret�je arc�ba. A szem�be, az arc�ba �s a nyak�ba, amely k�l�n�sen v�kony �s s�padt volt. Odaad�ssal, az �let fel�ldoz�s�val, szent szerelemmel n�zte az ifj�t, aki m�g nemr�gen is sz�v�be szeretett volna goly�t k�ldeni miatta. Az ajka szorosan �sszez�rult, mint rossz id�kben a vir�gok kelyhe, de a szeme, a homloka, stoppolt keszty�je �s kitaposott cip�j�nek orra mindig csak azt mondta: „Istenem!”

A Krisztin�ban gurult a k�nyelmes hint�, lassan forogtak a kerekek, mert hisz v�gtatni m�r nem �rdemes. A Madame n�ha-n�ha elsz�lta mag�t a f�tyol alatt:

– N�zd csak!

A hervadt f�k alatt szerelmesek mendeg�ltek, f�rfiak, komoly, megfontolt, mondhatni Ferenc J�zsef-kab�tos urak – itt-ott egy sz�rke bajusz –, oldalukon a pesti asszonyka vagy le�nyka, aki el�gedetlen�l �s rosszkedv�en l�pkedett h�d�t�ja oldal�n. N�mely n� mereven megn�zte a helyet, ahov� erny�je �rt a f�ld�n, m�sok a f�kra pillantottak, amelyek a Krisztin�ban az utat szeg�lyezt�k. Igen gyakran mutatkozott a tavalyi divat a Bud�n s�t�l� h�lgyek ruh�zat�n, s�t �ltal�ban mindny�jan olyanform�k voltak, mintha az „Elhagyott menyecske” neve alatt ismerkedtek volna az apr�hirdet�sek k�z�tt. Ott ment a molett az ismer�se oldal�n, a „vid�ki sz�ke asszony” �s az „els� l�p�s”. Olykor felt�n�, m�skor divatjam�lt ruh�ikban olyanform�n illegett�k magukat az elsz�ntan kifestett bajusz� gavall�rok karj�n, mintha m�g sohasem j�rtak volna Bud�n, a V�rmez� t�j�k�n, mid�n az apr�hirdet�s �tj�n ebben meg�llapodtak. Ki �d randev�t Bud�ra, a V�rmez�re? A hercegn�k bizonyosan nem itt tal�lkoznak a lovagokkal, az inf�nsn�k erre nem robognak. Igen fiatalnak, sz�vben lobog� szerelemmel szeret�, vagy korav�n uracsnak, z�rd�lt aggleg�nynek, nyolcgyermekes, f�l�nk csal�dap�nak kell lennie annak, aki Bud�ra, a V�rmez� mell� megy h�lgy�vel, hogy s�ta k�zben mindazt elmondja, ami sz�v�t nyomja. A bajuszukat e napon gondosabban festette a borb�ly, �s a n�k elhervadt csipked�szeket vasaltak eb�d ut�n.

– A kapit�nyn�! – mondta a Madame. – M�r t�z �ve l�tom.

Egy kis termet�, sz�raz �s r�vid szokny�s asszonyka szinte eg�rf�rg�n l�pkedett megtelt, komoly f�rfi� mellett. A szeme olyan f�nyes volt, mint a patk�ny�, �s gyors pillant�st vetett a Madame hint�j�ra. A Madame kutyab�r keszty�s kez�t alig �szrevehet�leg megmozd�totta a kocsitakar�n, �s a kapit�nyn� furcsa kis kalapja al�l bar�ts�gosan intett. Azt�n tov�bb forogtak a kocsikerekek.

A Madame az �szi felh�kre n�zett, �s halkan f�ls�hajtott:

– Ah, Bud�n csupa Tell Vilmos j�r. A f�rfiak mind a n�k sz�v�be tal�lnak.

A hint� meg�llott egy f�lig f�ldbe �sott vend�gfogad� el�tt. Nem messzire, t�n a fogad� udvar�r�l, kov�cskalap�csok zeng�se hallatszott. Kisv�rosokban, csendes falukban zeng �gy a kalap�cs. Az alkonyat hom�ly�ban k�k �s piros t�zek jelentkeztek a kov�cs t�zhely�n, szomor�an �ll a patkol�sra v�r� �reg, sz�rke l�…

– Azt�n ne sokat igyon! – s�gta vagy gondolta a szentek gl�ri�s arculat�val kit�ntetett sz�n�szn� Rezeda �rnak. Sz�k�sbarna haj�n a k�s� �szi d�lut�n b�cs�z� napocsk�ja a hervatag kankalin sz�n�ben ragyogott. Rezeda �r �h�tattal n�zte a gy�ny�r� hajsz�lakat, amelyek a h�lgy kalapja al�l mutatkoztak. Hajak csillogtak az �szi napsug�r f�ny�ben, amilyen hajak�rt egykor t�n kir�lyokat �ltek meg. R�gi p�p�k el�tt t�rdepeltek kir�lyle�nyok a Horv�th kisasszony haj�val, m�g az avignoni kast�lyon �br�ndosan pillantott be az alkony… Rezeda �r term�szetesen ezt gondolta mag�ban, m�g a kov�csp�r�ly dallamosan, falusi szomor�s�ggal zengett nem messzire.

– Helyben vagyunk! – sz�lt Bonif�cz B�la, �s leugrott a bakr�l. A Madame m�lt�s�gteljesen ereszkedett le a kocsi l�pcs�j�n, mintha az el�siet� csel�ds�get v�rn�. A kocsis ezalatt kez�ben tartotta a viaszosv�szonnal bevont kalapot. �s a kocsishoz t�tul sz�lott az �rn�.

– F�l �ra m�lva gyere �rtem, koma.

(Egyszer kider�lt, hogy a Madame falusi birtok�n valamennyi csel�dj�vel f�lig-meddig rokons�gban van. Az elszeg�nyedett rokonait bedugta a zsell�rh�zakba, �s azzal vigasztalta mag�t, hogy legal�bb nem idegenek lopkodj�k el a k�m�nyb�l a sonk�t. A v�n kocsis ny�ri id�ben falun hat gyereknek volt az apja, az �rn� sz�l�j�ben kap�lt, �s csup�n a hideg be�llt�val h�zta fel a lib�ri�t.)

A fogad�ban m�r v�g �let volt, amennyiben v�g �letnek lehet nevezni, hogy Szilveszter �r f�lrecsapta gomba nagys�g� kalapj�t, �s egy vak, k�v�r ember sz�les v�ll�ra t�maszkodott, mintha t�bbet ivott volna a kellet�n�l.

– Bar�tom: Bocskai, sajnos, nem az igazi Bocskaiak k�z�l, de az�rt igen der�k ember – mondta Szilveszter �r, bar�tj�t bemutatva.

Egy m�sodperc m�lva pazarl� k�zmozdulatot tett a kez�vel.

– Bocskai a legnagyszer�bb ember Bud�n. Fiatal kor�ban sz�nh�zi zen�sz volt, de mert sokat n�zegetett a sz�npadra, a sz�n�szn�k ruh�ja al�, megvakult. �jjeli mulat�helyre vonult teh�t zongorist�nak, �s egy napig sem volt m�g szomor� �let�ben. Igaz j� �ll�sa volt a H�mz� utc�ban, a legnagyobb uraknak szolg�ltatta a t�nczen�t, a fiatal m�gn�sok akkoriban odaj�rtak t�ncolni tanulni, m�g k�zbel�pett a v�gzet. Bocskai bar�tom beleszeretett a h�z egyik h�lgy�be, mire t�voznia kellett a mulat�helyr�l. F�lt�keny volt szeg�ny… most m�r csak a Kap�s utc�ban zongor�zik.

A vak ember �letrajz�t megel�gedett fejb�lint�ssal k�s�rte. Vastag r�zl�nc volt a mell�ny�n, �s fekete nyakkend�j�ben turb�nos t�. Tiszta gall�rja �s zsebkend�je volt. Vajon ki l�tja el a vak embert e dolgokkal?… Bocskai a kez�t �lland�an talpas, vastag �veg� pohar�n tartotta. Szilveszter �r olykor jog�szos j�kedvvel �nt�tte tele a zongor�s pohar�t.

– Elmegyek az �jjel a Kap�s utc�ba – �g�rte f�nyl� szemmel. – Mi�ta szeg�ny feles�gem meghalt, �gyse �leltem le�nyt.

Madame Louise hangosan nevetett.

– �, mind azt mondj�tok v�n gazemberek! Ti m�r �gy cs�b�tj�tok a n�ket. Mi�ta… t�z �v �ta… tizen�t �v �ta… Tagadhatatlanul �rdekes dolog az, ha egy f�rfi t�z esztendeig szent �let� volt.

A Madame az asztalf�n �lt, �s csakhamar elk�ldte maga mell�l Bonif�cz B�l�t rossz szag� szivark�j�val.

– Rezeda �r, �n nem doh�nyzik… �lj�n mell�m.

Szal�mit, hagym�t, er�s kis paprik�kat hozott a korcsm�ros. Piros bort pintes �vegben, �s f�st�lt szalonn�t, amelyhez Szilveszter �r nyomban felaj�nlotta a bicsk�j�t. Koccintott a vakkal.

– �gy �lt�nk hajdan�ban mindig szeg�ny Bal�zs S�ndorral. A N�psz�nh�zban m�g olyan sz�n�szn�k voltak akkoriban, akik sz�vesen j�ttek �t Bud�ra a kis korcsm�ba. Itt �nekelt egykor Blah�n� �s a t�nd�ri Hegyi Aranka, m�g L�nyi a cimbalmot verte. R�gi �r�k mulattak itt, �cs�m. Dalid�kat tartottak a Lisznyai modor�ban, �s a k�lt�nek sohasem kellett b�sulni szerelem miatt. A l�nyka �jjel a szalon puha pamlag�n hever�szve, Reviczky verseit olvasta fel a vend�geknek, de a polg�rkisasszonyok sem idegenkedtek este, f�lhom�lyban a kit�rt ablak vir�gos cserepei k�z�l kiny�jtani feh�r kez�ket. Szent f�rfiak voltak a k�lt�k. �r�k �s sz�n�szek gyakran nem fizettek kv�rt�lyp�nzt a r�gi asszonyokn�l a belv�rosi h�zakban, �s a sz�ghaj� le�nyka k�ltem�nyes k�nyvet tartott a p�rn�ja alatt. Akkoriban m�g m�s volt a szerelem is.

A vak zongorista biztos mozdulattal emelte sz�j�hoz a borospoharat. Borong�s, messzir�l hangz� hangon megsz�lalt.

– H�tk�znap n�lunk is nagy keletje van a k�nyvnek. Szim�nia – egykor j� h�zakn�l nevel�n� – a szalonban a nagy l�mp�s al� �l, �s hangosan olvas a le�nyoknak. A m�ltkoriban az eg�sz h�z b�g�tt egy olvasm�nyon. Levelek, amiket meg nem �runk. �s Cserg� Hug� �rta. A Feh�r n�sz, mondta a k�lt�, �s mindny�jan cs�ndesen s�rdog�ltunk.

Szilveszter �r hevesen intett.

– Nem ismerem a k�nyvet, de v�lem�nyem szerint akkor voltak igazi n�k az mulat�helyen, amikor k�nyv n�lk�l tudt�k a Perdita-ciklust Reviczkyt�l. �s a fiatal �r�k a H�mz� utc�ban aludtak, laktak �vsz�mra, abban a mesebeli kast�lyban. Fiatalkoromban nagy t�ncos voltam magam is… �s a h�res Czig�ny Vilm�t �n tan�tottam a Pest v�rmegyei dalokra. Madame Louise bogar�sz� pillant�st vetett Rezeda �rra.

– Mondja, fiatal�r, mit akar azzal a szerencs�tlen le�nnyal?

Rezeda �r elkomorodott.

– Ha meggy�gyultam, feles�g�l veszem; meg�rdemli, der�k le�ny.

A Madame b�natosan mosolygott.

– H�ny esztend�s, fiatal bar�tom?

– Huszonhat. Majd dolgozni fogok.

– Mit? k�rdezte csod�lkozva Louise asszony. – T�n verset fog �rni?

A f�rfi les�t�tte a szem�t.

– Van egy �reg bar�tom, aki meg�g�rte, hogy behoz a most megindult Az �js�ghoz korrektornak. Gaj�ri �d�n �gy szokott gondoskodni az embereir�l, mintha �des testv�re volna valamennyi.

– A korrektornak �jjel kell dolgozni, �n mellbetegnek l�tszik. Rezeda �r, fiatal �zvegyke maradna ut�na, �s ad�ss�g a f�szeres boltban.

Rezeda �r megsimogatta a homlok�t.

– �n mindig azt v�ltem nagys�godr�l – sz�lt elfojtott hangon –, hogy k�lt�i lelk�let� teremt�s. �me, sokkal pr�zaibb, mint hittem volna. A hal�lt�l �n nem f�lek. Teljesen mindegy, hogy mikor kell meghalni, miut�n egyszer �gyis meghal az ember. De m�g szeretn�k boldog lenni… Asszonyom, �n m�g nem �leltem n�t igaz�n soha �letemben.

– A kisasszonyt?

– Istenem! Hisz jobban szeretem ann�l… El�bb megesk�sz�nk valahol egy r�gi kis templomban, szent �let� �reg pap �ld�s�t k�rj�k szerelm�nkre, reszket�s egyh�zfi �ll tan�k�nt, �s a s�nta harangoz� k�v�n szerencs�t a templomocska ajtaj�ban. Ha p�nz�nk lesz, az orgon�n Lohengrin n�szindul�j�t j�tszatjuk egy hozz��rt� mesterrel. A gy�ny�r� n� szeme, amely barn�n �s hib�san r�m pillant, nyugtalan l�ba �s feh�r keze, hol a szenved�ly lakik… Csupa sejtelem a h�lgy, �s b�j�nak testr�szeit megismerni v�gyom… Barna k�p�, fekete r�m�s szentek n�znek a falr�l, �s az Asszony liliomkoszor�s fej�vel �ld�an mosolyog az olt�rr�l. Mi�ta �ngyilkos lettem, vall�sos vagyok, asszonyom. A j� Istenben b�zni megtanultam.

A Madame �sszer�ncolta a homlok�t.

– �n is istenf�l� vagyok. Szint�n az �ngyilkoss�gom �ta. Azel�tt… bolond, pazarl� �s muzsik�s ifj�s�gomban sohasem �reztem sz�vemben az im�ds�got. Hangosan, gyorsan, k�teless�gszer�en im�dkoztam. Manaps�g n�ha-n�ha meg�llok napi teend�im k�zepette, elgondolkozom, a sz�vem meleg, boldog�t� �h�tattal telik meg. M�r �tven�ves vagyok. Napr�l napra k�sz�l�d�m l�togat�ba menni a j� Istenhez.

A falumban k�poln�t �p�ttettem, �s a r�gi arany- �s ez�stp�nzeket, amelyeket fiatal koromban a gr�fokt�l �s kir�lyokt�l eml�kbe kaptam, beleolvasztottam a kis harang �rc�be, amely falusi birtokom k�zel�ben esti im�ds�gra sz�l�tja a f�ld n�p�t. Louise Pommery Reimsban t�bb� nem az �nyemnek t�lteti meg sz�ke bor�val az egykor nagyszer� palackokat, amelyeket egy Battenberg nev� k�vet kedv��rt f�rd�k�damba �nt�ttem, �s a zen�b�l csup�n Haydn a kedvencem.

Am�g besz�lt a Madame, egy narancsot h�mozott, egy gerezdet Rezeda �rnak ny�jtott.

– Kis bar�tom, istenf�l� ember nem teheti t�nkre egy m�sik embernek az �let�t. Hagyja futni a kisasszonyt. J�s�gb�l az �ngyilkoss�ga ut�n a maga �pol�s�ra szeg�d�tt – de nem csupa beteg�pol�sb�l �ll az �let. Egykor elj�het az id�, hogy nem csin�l botr�nyt Steinn�n�l, akit fiatalkor�b�l egy�bk�nt a r�gi Somossyb�l ismerek.

– Nagys�god tudja? – k�rdezte elfeh�redve Rezeda �r.

A Madame megcukrozta a narancsot.

– K�r�lbel�l mindent tudok, ami a v�rosban t�rt�nni szokott. Egykor az volt a mesters�gem, hogy sz�p voltam, buta voltam, �s h�napokig szenvedtek �rettem a f�rfiak, miel�tt engedtem volna nekik. Most d�ma vagyok, m�velt �s sokat olvasott, mint az els� udvarh�lgy, tal�n emberismer� is vagyok… Az �reg uraim, akik megl�togatnak, �s k�nyelmes �letemr�l gondoskodnak, unatkozn�nak n�lam, ha mindig csak Sarceyt vagy Salg� Ern�t id�zn�m, ha a tegnapi sz�nh�zi el�ad�s h�lgy�r�l v�lem�nyt kell mondani… A pamlagon hever�sz� �regurak, miut�n �letm�k�d�s�ket csup�n annyiban nyilv�n�tj�k, hogy est�nkint a Kaszin�ban eb�delnek, olykor szeretnek egyet �s m�st hallani is a falakon k�v�l es�, messzire lev� �letb�l. Tudnom kell, hogy a legszebb n� Gombasz�gi Frida Pesten, �s M�rkus Emma tigrisbund�t hord. Mit csin�lt �s mit gondol az eleg�ns Csekonics gr�f? �s Szemere merre j�r. �reg asszonyk�kat l�tok el seg�llyel, akik a v�rosbeli h�reket hozz�m juttatj�k, m�g egykori bar�tn�im, akik m�g nem vonultak vissza az �let k�zdelmeib�l, tan�cs�rt hozz�m sietnek. S ilyenform�n tudtam meg azt is, hogy a kisasszony, aki a nagyszer� Alvinczivel �hajtott tal�lkozni Steinn�, sz�letett Svarcz F�ni lak�s�n, egy kellemetlen esem�nyt�l megzavartatva, hirtelen elt�vozott… De m�r itt van a kocsim, �s j� mulats�got k�v�nok az uraknak.

A Madame �nnep�lyes elt�voz�sa ut�n nemsok�ra m�g egy kis esem�ny maradott meg eml�kben Szilveszter �j jubileumi uzsonn�j�b�l.

Bonif�cz B�la az asztal legv�g�n hirtelen �sszerogyott, �s v�rt h�nyt. A szomsz�db�l egy orvos, k�s�bb a budapesti ment�k jelentek meg.

– A rossz t�pl�lkoz�s �s a r�gi t�d�baj – mondta a ment�orvos Horv�th kisasszonynak, akit nagyon megijesztett az esem�ny.

Azt�n elment a kocsi a Szent J�nos-k�rh�zba, �s mag�val vitte Bonif�cz B�l�t, aki m�r olyan sz�pen fek�dt a kocsi p�rn�j�n, mint egy kedves �s j� halott. Egy h�t m�lva a k�t kez�t is �sszekulcsolt�k mell�n a j�s�gos �pol�n�n�k.

A zongor�s�rt elj�tt egy hatesztend�s t�kmag nagys�g� le�nyka. Megfogta a vak ember kez�t, �s elvezette mindennapi szok�sa szerint a Kap�s utcai mulat�helyre, ahol m�r v�rtak kez�re az elef�ntcsontok.

– Szervusz – ki�ltott ut�na Szilveszter �r. – Egyszer majd, ha m�g �lek, megl�togatlak.

A g�zt felgy�jtott�k, �s Szilveszter �r tenyer�be hajtotta a homlok�t. Percekig maradt �gy, csak a melle zih�lt hevesen.

Levette a kez�t a homlok�r�l, �s a szeme tele volt k�nnyel.

– Cs�kolj�tok meg egym�st – mondta hirtelen.

Rezeda �r �s Horv�th kisasszony engedelmeskedtek. Csendesen, szel�den megcs�kolt�k egym�st, mint a gyermekek.

Szilveszter �r felemelte a mutat�ujj�t.

– Az �regemberek j� emberek – mondta kiss� zavaros hangon. – Nemigen szoktak m�r megszeretni senkit, de ha megkedvelnek valakit, arra gyakran titokban gondolnak. Mi �regek szeret�nk fiatal bar�taink dolgaiba avatkozni. Rezeda �r, kis pajt�som, a bab�d ma est�re elh�gy t�ged.

Horv�th kisasszony les�t�tte a szem�t Rezeda �r ijedt tekintete el�tt.

– Ez az �sszej�vetel a ti b�cs�tok volt. Elv�ltok egym�st�l, mert Bonif�cz B�la, Louise asszony, mindny�jan mi, �regek, �gy gondoljuk ezt j�nak �s helyesnek. A d�li vas�ti �llom�son m�r ott van a kisasszony poggy�sza, �s a vonat egy �ra m�lva indul, amely a vid�ki t�rsulathoz visszaviendi �nagys�g�t. A mozdonyt m�r f�tik a hercegn� elutaz�s�hoz – mondta Szilveszter �r komoly hangon.

Rezeda �r h�siesen viselkedett, csak egy darabig nem b�rt megsz�lalni.

– Igaz�n elm�gy? – k�rdezte hirtelen.

A sz�n�szn� les�t�tt szemmel; �lt a r�gi fogad� kopott b�rsonypamlag�n. S�padtnak, szomor�nak, betegnek l�tszott. Az ajka kicsit reszketett is. Megragadta a Rezeda �r kez�t.

– Neked nem mertem megmondani, mert m�g akkor beteg volt�l… Nagyon szeretn�k �jra sz�nh�zat j�tszani.

– Elm�gy?

– Elmegyek, mert nem tehetek m�st.

Rezeda �r megszor�totta a sz�n�szn� kez�t.

– Isten veled.

M�g sok�ig s�rdog�ltak h�rmasban ezen az est�n. T�bbnyire Szilveszter �r kezdte a k�nnyez�st, Rezeda �r folytatta, �s Kl�ra a tenyer�be temette arc�t, mid�n zokogott. Az egyik szeme s�r�s k�zben kisebb lett, mint a m�sik. Kicsit kancsal�tott. A n�k akkor a legszebbek, ha kancsal�tanak. Monseigneur Rohan �gy halt meg egykoron…

Azt�n m�g egyszer megcs�kolt�k egym�st. A sz�n�szn� er�sen a Rezeda �r ajk�ra tapasztotta az ajk�t. Forr�, k�nnyt�l nedves arc�t az arc�hoz szor�totta.

– Egyszer, ha valaki� leszek az �letben, csak a ti�d leszek – mondta halkan.

– Esk�sz�m a halott �desany�mra.

– Isten veled! – mondta komoran Rezeda �r.

Ezen az �jszak�n tem�rdek csillag volt az �gen, a Tab�n felett. H�v�s sem volt, a ny�r t�rt vissza a s�t�ts�gben. Rezeda �r a r�gi h�z ablak�ban �llott �jf�lig, folyton a csillagokra n�zett, �s mag�ban sz�mtalanszor elmondta:

– Isten veled! Reggel papot h�vatok.

Az �gen, a s�t�t magass�gban vadludak ki�ltottak. Valahol messze, egy tab�ni r�c kocsm�ban csendesen tambur�ztak. A boldogtalan ifj� egy r�gi gy�r�t keresett el� a holmijai k�z�l, amely gy�r�t a hagyom�ny szerint egy Anjou-kir�lyn� n�zegetett finom ujjain. T�rkizk� volt a gy�r�ben, a h�s�g k�ve. Elhat�rozta, hogy a gy�r�t elk�ldi a sz�n�szn�nek.

 

*




Kezdõlap Elõre