�szi utaz�sok a v�r�s postakocsin


El�hang a m�sodik kiad�shoz

Amikor ezeket a sorokat �rom k�nyvemhez, a kakukk ki�ltozik a Margitszigeten; k�tszer-h�romszor sz�l, ak�rmint figyelem �tj�ban. Vajon nekem ki�ltott vagy pedig annak a tarfej� kert�s�nak, aki minden tavasszal fel�ssa a kertet, de kincsek helyett legfeljebb r�gi kopony�kat tal�l a f�ld alatt?

Mindenesetre j� dolog tiszt�ban lenni a feladatokkal, amelyek m�g h�tra vannak: amikor a kakukk �gy takar�koskodik a hangj�val. Itt van p�ld�ul ez a k�nyvem, amely �vek �ta elfogyott a k�nyvesboltok polcair�l, most azt�n valami k�l�n�s szesz�ly folyt�n ism�t megkezdi utaz�s�t az olvas�k k�z�tt, holott m�r olyan f�radtnak l�tszott, mint a Calderoni-c�g gazd�ja, aki tudval�v�leg a legt�bbet utazott Magyarorsz�gon.

Utaz� k�nyv. Benne van egy pillant�s a r�gi Magyarorsz�gb�l, amelyet manaps�g n�melyek m�r Szent Magyarorsz�gnak is neveznek, mint az elb�jdosodott oroszok az � r�gi haz�jukat.

Nemcsak Alvinczi Edu�rd halt meg az�ta – a b�csi l�versenyt�ren, ahol diadalait �s buk�sait aratta –, hanem sokan meghaltak, akiknek neve, alakja el�fordul ebben a reg�nyben. Itt-ott �gy t�nik fel a k�nyv lapozgat�sakor, mintha az napl�ja volna a r�gi Budapestnek, annak a gy�ny�r� Pestnek, amelyet B�rczy Istv�n �p�tgetett a h�bor� el�tt; mily elmondhatatlan k�r, hogy nem fejezte be nagy m�v�t! M�shelyen valami csod�latos j�slatok buggyantak ki az �r� toll�b�l, amely j�slatok a k�nyv megjelen�se �ta sajnos szomor�s�ggal val�ra v�ltak. M�s lapokon �rezni h�lgyi illatokat, amelyeket t�bb� nem �rezhet�nk, mert azok a parf�m�k kimentek a divatb�l; ism�t m�sutt olyan szenved�lyes hangok csapnak f�l�nkbe, mintha valami elvar�zsolt erd�ben j�rn�nk, ahol a falombok folyton boldogtalan szerelemr�l panaszkodnak. Igen, igen, szerelem �ll a k�nyvben, m�gpedig oly f�lreismerhetetlen�l, mint ak�r a vet�k�rty�ban, mint a nap az �gboltozaton, miel�tt lenyugodn�k. B�v�s h�lgy b�v�l� arca n�zeget ki a k�nyv lapjai k�z�l… Nem is tudjuk, hogy �lt�nk, hogyan �rezt�nk azel�tt, pedig m�g t�z esztend� se m�lott el az�ta, hogy ezt a reg�nyt �jszak�nk�nt a Royal sz�lloda egyik harmadik emeleti szob�csk�j�ban �rogattam �s n�ha m�g az �r�asztaln�l tal�ltak azok a k�nnyed l�ptek, amelyek kegyelmesen felkerestek mag�nyoss�gomban.

H�t sz�p volt utazni a v�r�s postakocsin, b�r m�g egyszer �trakelhetn�k azokra a t�nd�ri t�jakra, dr�gal�tos emberek k�z�, akiket valaha a kocsi ablak�b�l l�ttam. Folyamok h�mp�ly�gtek el, mint a b�k�s �r�kk�val�s�g, f�k �lltak mozdulatlanul, mint ak�r a hegyek, a n�k szinte a m�svil�gi hat�rig megtanult�k szerelmi esk�v�s�ket, a v�rosban sem �rhette nagyobb baleset az embert, mert a polg�rmester mindenhat� �s b�lcs volt. Csak a bolond ember csat�zott az �lettel, legfeljebb n�h�ny izg�ga nem f�rt a b�r�ben, egy�bk�nt keresztet vetett�nk az est�li harangsz�ra. Tudtuk, hogy B�csben most fekszik le Ferenc J�zsef, de itt Pesten �bren marad B�rczy polg�rmester.

Ebb�l a korszakb�l val� ez a k�nyv. Most, amikor a m�sodik kiad�shoz rendezgetem a k�nt�s�t, �gy �rzem, hogy egy �zvegyasszony lakodalm�n vagyok, aki m�sodik h�zass�g�val f�tyolt bor�t eg�sz m�ltj�ra.

Kr�dy Gyula

Szent Margit-szigeten, 1924-ben, tavaszkor.



Hogyan �rtam ezt a reg�nyt?

(El�sz� az els� kiad�shoz)


I.

Egyszer a Matschaker Hofban t�lt�ttem a telet, ahol m�r a nagyap�m is megsz�llni szokott, ha �tja B�csbe vezette.

A r�gi fogad�ban j�lesett hallgatni a t�li sz�l dudor�sz�s�t �s a h�es�s k�l�n�s pian�j�t. Nagy l�ng lobogott a k�lyh�ban �s csizmah�z�, csengetty�zsin�r �s f�lig �gett gyertyasz�l eg�sz�tett�k ki a z�ld ripszb�l val� b�torzatot. Doh�nyszita �llott mindig a k�zelemben �s oly halkan, elgondolkozva pip�ztam a t�z el�tt, mintha a magam nagyapja voln�k. Kiv�l� szatty�npapucsaim voltak �s egyik fontos sz�rakoz�som volt a hossz� nyakkend� v�g�t az ajt�kilincsre k�tni �s �gy gall�romra csavarni a kell� forg�sok ut�n.

N�hanapj�n megl�togatott egy hazug �reg uracska, akinek egyetlen szav�t sem hitt�k m�r a v�rosban, ez�rt t�bbnyire idegen emberekkel �llott sz�ba. Morvai egykor a magyar kancell�ri�n�l irnokoskodott, a hivatal megsz�nt �s � dologtalanul �d�ng�tt B�csben, kis nyugd�j�t k�l�nb�z� ked�lyes �s j�sz�v� serm�r�kn�l z�logba t�ve, ahol udvari f�rfi� l�t�re az asztalf�n �ld�g�lt. A Matschaker Hof el�tt elhaladva, a p�rk�lt illat�val egy�tt azt is meg�rezte, hogy �j vend�g �rkezett a h�zba Magyarorsz�gb�l. Hasznos bar�t volt, mert minden kocsm�t �s m�zeumot ismert a v�rosban; sz�mos �reg asszonys�gnak cs�kolt kezet, am�g a belv�roson v�gighaladt, csinos n�knek szalut�lt, k�rt�kalapja mell� emelv�n kez�t; a k�v�r f�pinc�reknek megveregette a h�t�t �s a csapost keresztnev�n sz�l�totta; szerette az �tj�r� h�zakat �s a tekint�lyes, mogorva kapusokkal meg�llott besz�lgetni, akik sz�lesen mosolyogtak, mintha �vek �ta nem l�tt�k volna.

Egy t�li est�n, mid�n m�r a tizedik pip�t sz�vtam konok mosolytalans�gban, Morvai �r szok�sa szerint izgatotts�got sz�nlelve be�ll�tott �s elmondta, hogy �ppen most m�szik fel a v�ndorleg�ny az Istv�n-toronyra.

Azonban k�s�bb �gy vettem �szre, hogy nem sz�lt semmit, csak a s�r� pipaf�stben gondoltam el szok�sos hazugs�g�t.

Lassan �s idegenszer�en, hangtalan l�ptekkel ment v�gig a szob�n, �rnyk�nt t�nt el alakja a s�t�tben, amelyet csak az utcai g�zl�ngok f�nye enyh�tett. Gondoltam, elfoglalta hely�t a g�rbel�b� z�ld kanap�n �s nem t�r�dtem tov�bb vele. Elsz�ntan sz�vtam tajt�kpip�mat, mert egy n�met k�nyvben azt olvastam nemr�giben, hogy a doh�nyz�s csillap�tja a nagy f�jdalmakat.

A v�n fogad�i szoba megtelt f�sttel, mint valamely barlang, ahol �reg t�rp�k fonj�k a szak�llukat. A cser�pk�lyha parazsa nagy messzis�gb�l l�tszott vil�g�tani, mintha f�gg�ny ereszkedett volna a szob�ra �s a k�rpit m�g�tt halkan k�h�cselni kezdett Morvai �r.

– Csak azt akarom mondani – sz�lalt meg nagy t�vols�gb�l –, hogy �n ma estefel�, M�dlingben, abban a h�napos szob�ban, ahol harminc �v �ta lakom, meghaltam, miel�tt v�grendeletet �rtam volna.

Kor�bbi id�b�l tudom�som volt arr�l, hogy az egykori koncipista bizonyos haszonnal foglalkozott a spiritizmussal is. Unatkoz� �reg h�lgyekb�l �s vagyonos polg�rokb�l kis t�rsas�gokat szervezett a v�ros k�l�nb�z� r�szein. Egyszer a Piros Alma k�l�nszob�j�ban magam is megjelentem egy spiritiszta �sszej�vetelen, ahonnan mindenki beborozott �llapotban t�vozott. Olykor e szellemek �tj�n szerezte meg apr� k�lcs�neit Morvai �r.

Teh�t nem sok jelent�s�get tulajdon�tottam szavainak. Bizonyosan meghal�sa is �r�gy�l szolg�l majd egy ked�lyes �s mulats�gos est szervez�s�re.

– Nagy titok nyomja a lelkem – sz�lalt meg ism�t panaszos hangon –, amely titokt�l nem lesz nyugov�som a m�svil�gon. Tudom, hogy helyemet nem lelhetem meg, kocsm�k �s fogad�c�merek k�zel�ben v�rom majd, hogy esz�be jutok-e r�gi t�rsas�gomnak. �s azut�n is nyomorult az �n sorsom. Bossz�t �llt rajtam az ez�stforintos, amellyel annyi csalafintas�got k�vettem el.

– Szeg�ny �reg – gondoltam pip�m f�stj�ben –, t�bbet ivott a kellet�n�l �s a lelkiismeret furdalja.

K�s�bb valaki meg�rintette a v�llam. Bizonyosan tudom, hogy nem Morvai �r volt, mert t�volabb �lt t�lem, hogysem ezt megtehetn�.

– �n voltam – sz�lalt meg valahonnan a k�m�nyb�l vagy a h�ztet�r�l az el�bbi panaszkod� hang. – Id�m csakhamar lej�r. K�rem, uram, k�vessen, hogy titkomt�l megszabadulhassak.

Nem sz�vesen mozdultam meg a helyemr�l. Azt hittem, hogy a nyugalmazott udvari �rnok valamely gyerekes tr�f�n t�ri a fej�t, amelyet a k�lv�rosi h�zmesterrel szokott megcsin�lni. Az ajt� ellenben lassan felny�lott �s egy sz�rke �rny�k suhant ki rajta, amelynek form�ja Morvaihoz hasonl�tott. Felvettem bund�mat �s a f�lhom�lyos l�pcs�n k�vettem l�togat�mat.

Odak�nn h�f�v�s nyugtalan�totta a g�zl�ngokat. Vastag feh�r sz�nyeg bor�totta a belv�rosi utc�t, amelyen nesztelen�l g�rd�lt egy fekete kocsi. A koncipista alakja v�gleg elt�nt szemem el�tt, csup�n l�bnyomait k�vettem a n�ptelen utc�n hever� h�ban. Addig nem is l�ttam, am�g a kapucinusok templom�hoz �rt�nk. A templomajt�n �t vil�goss�g sz�remlett, mintha tolvajl�mp�ssal j�rna valaki. Morvai hideg keze meg�rintette a kezemet.

– K�vessen.

A kripta l�pcs�in haladtunk lefel�.

Odalenn h�rom csukly�s szerzetes �llott f�kly�val egy v�r�sr�z szarkof�g k�r�l, amelynek fedele a fal mell� volt �ll�tva. �p�t�szersz�mok, kalap�csok, k�telek hevertek a k�kock�kon.

– N�zze! �res a kopors� –, sz�lt a l�thatatlann� lett �rnok, aki mint egy hideg t�li lehelet bolyongott k�r�l�ttem.

A kopors� k�zel�be mentem. Oldalt meg�llottam �s szem�gyre vettem a fel�r�st. Az �rny�kban a f�kly�k nyugtalan l�ngj�ban bet�k k�gy�ztak a v�r�sr�z kopors�n:

RUDOLF…

A k�vetkez� percben a l�thatatlan k�z vaser�vel a l�pcs� fel� l�d�tott. M�g egy pillanatig l�ttam a n�ma szerzeteseket f�kly�ikkal az �res kopors� fel� hajolni, azt�n a hideg utc�n tal�ltam magamat, gall�romra nedves h� hullott. Egy s�t�t utc�n �thaladva, az Istv�n-torony al� �rkeztem. A kivil�g�tott �ralap X-et mutatott. Most m�r t�j�koz�dva, gyors, nyugtalan l�ptekkel igyekeztem hazafel� a Matschaker Hofba. A l�pcs�n felszaladtam, mintha valaki a bund�mba kapaszkodna. Hideg �s s�t�t volt a szob�m. Idegenszer� kriptaszag borongott az arcom k�r�l. Csup�n a m�sodik pipa elsz�v�sa ut�n tudtam rendbe szedni gondolataimat.

M�snap posta j�tt Magyarorsz�gb�l, v�rva v�rt levelek, kedves h�rek, dr�ga �zenetek, amelyek nagyobb dolgot is elfelejtettek volna velem, mint az esti �lmodoz�st a karossz�kben.

Utazni k�sz�ltem, mikor egy k�z�s ismer�s�nk int az utc�n �s k�z�mb�sen mondja: «r�szeges �reg bar�tunk, Morvai meghalt».

– Mikor? – k�rdeztem �s lehet, hogy kiss� els�padtam.

– M�dlingben, p�nteken d�lut�n �t �rakor.

Teh�t m�r halott volt, mikor n�lam j�rt.

Keser� doh�nyf�st�t �reztem a torkomban, f�lve n�ztem a s�t�t l�pcs�h�zra �s a z�ld kanap�ra a szob�mba.

– A m�rt�ktelen doh�nyz�s meg�rt – gondoltam vigasztal�ssal.

�m m�r nem sok�ig maradtam a Matschaker Hofban.


II.

Egy t�l a m�ramarosi hegyek k�z�tt �rt, egy isten h�ta m�g�tti faluban, ahol oly tudatlans�gban �ltek a szeg�ny rut�nek, mint a k�z�pkorban. A pappal vad�szgattunk a kincst�r messzi kiterjed�s� erd�s�geiben. Egy �jszak�t egy lakatlan vad�szh�zban t�lt�tt�nk a havasok k�z�tt, t�zet gy�jtottunk �s nagyot hallgattunk, miut�n a l�ng furcsa k�peket, �rnyakat dob�lt a h�z fal�ra.

Vajon hov� lesznek e szesz�lyes �rnyk�pek, amelyek olykor a felsz�lben futkos� felh�k figur�it, m�skor a szenved�lyes emberi �rzelmek f�stjeit jelk�pezt�k? Egykor azt tanultam, hogy semmi sem v�sz el a term�szetben. L�m, az �rny�k, ember vagy j�tszi t�zl�ng �rny�ka r�videsen nyomtalanul elt�nik.

Tal�n van valahol egy orsz�g, ahol az �rny�kok tov�bb �lnek? Az emberek naps�t�ses �letb�l val� �rnyai tovaillannak a ny�r aranygyep�n, v�ndorbotot vesznek kez�kbe, amint az ember elhagyja �ket, �s elbandukolnak folytatni tov�bb a maguk �let�t. A messzi tartom�nyba sz�knek el a hold �rnyai, a torony �rny�ka a falu hossz� utc�j�r�l �s a f�k szenderg� �rnyk�pei. Itt a h�nak csak k�l�n�s �rnya hulldog�l �s a t�zl�ngnak szesz�lye meleg�t; nyulacsk�k futnak a mez�n, amelyek akkor sz�lettek, mikor egy apa a gyermekeinek a feh�r falra a k�zujjaib�l �rny�kk�pet csin�lt; csak a hal�l ker�li a tartom�nyt, mert neki nincs �rny�ka a h�zak oldal�n, amint az utc�n tovakullog. Bizonyosan az �rny�korsz�gban �ldeg�lnek �k, akik el�tt�nk �ld�g�ltek a vad�szh�zban. Elment vel�k az akkori t�zl�ng k�pe is a falr�l.

Estefel� m�r csak a zsar�tnok vil�g�totta a kis szob�t �s a vad�szh�z fal�n m�gis egy hatalmas �rny�k mutatkozott. Pusk�s f�rfialakot jelk�pezett a falon l�v� �rny�k. Sz�les v�ll�val, tariszny�j�val mozdulatlanul meredt re�nk.

A pap a feje al� tette a k�t kez�t �s nyugodtan mondta:

– A z�ld vad�sz �ll leshely�n.

 

…K�r�l a n�ma m�ramarosi rengeteg, az �serd� t�li ruh�j�ban, amikor a fagyt�l megh�kkentek a v�n f�k, �s a h� �gy fekszik a f�ld�n, mint a sarkvid�ken, ahol nem �rinti emberi l�bnyom. A t�lgyek �s feny�k, mint megannyi �reg kir�lyok, akik valamikor e t�jon vad�sztak �s a n�vekv� f�k ut�nozt�k k�rg�kben az arcok m�s�t, derekukban alakjukat, mint az eleven kir�lyok�t ut�nozz�k az emberek; n�melyik t�lgynek olyan szak�lla van, mint Szent Istv�nnak �s a v�n feny�k az �rp�d-kir�lyok kev�lys�g�vel emelik bozontos fej�ket; a medve, amely sz�nk�zik a lejt�n, tal�n Andr�ssal, a jeruzs�lemivel ment k�zdelemre; a gyors szarvasok honfoglal�k ny�lvessz�i el�l futottak; a befagyott hegyipatakon l�ket v�gtak �s Rudolf kir�lyfi mer�tett a pohar�val, aki csaknem annyit vad�szgatott e t�jon, mint a r�gi kir�lyok.

A pap v�n feje al� nyugtatja a kez�t, f�lig alszik, mormog, s�hajt, im�dkozik. K�s�bb nyugtalankodva felt�maszkodik, megn�zi a bez�rt ajt�t �s neh�zkes mozdulattal has�bf�t vet a t�zre. J� darab id� m�lva csap fel a szesz�lyes l�ng, hogy sz�tterpesztett f�nyl� ujjaival let�r�lje a feh�r falr�l a z�ldvad�sz komor �rny�k�t. A pap meg�r�l a l�ngnak. Errefel� egyszer� emberek laknak, a t�z �s a v�z m�g k�zeli rokonok, mint az �sember �let�ben voltak. A l�ng a t�zhelyen oly k�v�natos, mint a le�ny cs�kja.

– Fiatalkoromban n�ha felh�vattak a falub�l az urak �s ha m�rges medve tany�zott az erd�ben, a hajt�kat nekem kellett b�tor�tani. Mindig nagy iv�s volt, kup�b�l �nt�tt�k bel�m a hideg bort, egy frufrus kisasszony egyszer befonta a hajamat �s az asztalhoz pecs�telt�k a szak�llamat, ha elaludtam.

K�s�bb havazni kezdett odak�nn. Elhom�lyosult a feh�r t�j, mintha pip�ra gy�jtott volna az �ri�sok erd�ker�l�je �s f�st�t p�f�kelne a vid�kre. A h�es�s �rz�keny, mozg� f�gg�ny�t v�gigvonta a feh�r falon, az �rny�k lassan t�volodott, amint a h�es�s s�r�s�d�tt.

– Szerencs�re reggel �rt�nk j�n a sz�n! – s�hajtott a pap.

M�g piros volt a feh�r feny�k cs�csa, amikor elindultunk a merev, k�t gerend�b�l �sszet�kolt sz�non. Ha nem cs�szott oldalv�st a sz�n a hegyi �ton, a pap besz�lt egy-k�t sz�t.

– Csengeri kisasszonyt kellene megk�rdezni, uram, most m�r besz�lhet, mert �regasszony. Az elszeg�nyedett, kurtanemes le�ny t�bbet �lmodozott, mint a legv�nebb f�zfa. Egyszer h�tig sem l�tt�k otthon. A vad�sz urakkal mulatott a tany�n. A gr�fok azt�n megjutalmazt�k, tizenk�t inget kapott. Meg f�rjet.

Most csaknem kifordultunk a sz�nb�l, mert az �t meredeken kanyarodott. Fagyos j�zminillata volt a leveg�nek, mintha r�zsasz�n� volna a lehelet is. Neh�z ilyen helyen v�gk�ppen meghalni, m�g t�lid�ben is.

– Sz�ke volt �s fodros hajzat�, buta k�k szem�ben messzel�t�s l�tszott, bezzeg most m�r barchentals�szokny�t hord, mert ilyen az �let – folytatta a pap. – Az esk�v�j�n mindig azt v�rta, hogy meg�rkeznek a gr�fok a magas vad�szkocsikon. Egy v�ndorl� ment �t a falun a lagzi �jszak�j�n. Ibolya szent�l azt hitte, hogy a k�bor kir�lyfi volt. Ilyen bolond volt. Ha k�rt zeng�s�t hallotta, f�lelt, mint a vad�szeb. Jobb nem is besz�lni az eg�sz dologr�l.

– Istenem, milyen kir�ly lett volna bel�le!

Egy kereszt�thoz �rkezt�nk, ahol a b�dog-Krisztus oly f�jdalmasan terjesztette ki karjait a b�s vil�g felett, mintha azt v�rn�, hogy v�ndorzen�sz j�n hozz� enyh�l�st, hal�lt, megnyugv�st keresni.

Most nagy cs�rtet�ssel robban el mellett�nk egy sz�n, amelyet a parasztl�n�l jobb parip�k vittek. Valamikor piros-feh�rre lehetett festve a sz�n oldala. A t�p�r�d�tt kocsis valami furcsa, v�rosi el�kel�s�ggel tartotta k�t kez�ben a sz�rat.

Egy sz�rke k�rszak�llas, deres haj�, s�padt, sz�les v�ll� �s melankolikus tekintet� f�rfi �lt kopott macskab�r bund�ban az uras�gi �l�sen. A k�t kez�t vadmacsk�ba dugta �s n�gatni l�tsz�k a kocsist a gyorsabb hajt�sra. Egy rozsd�s, k�tcs�v� fegyver emelkedett ki az �l�sb�l.

A pap megragadta a v�llam �s az elrohan� sz�n ut�n mutatott.

– Ezt az embert hiszi a n�p – a z�ld vad�sznak.

Hosszan ut�nan�ztem az utaz�nak.

Olyan volt, mint egy faluz� k�rorvos.

(1916)



Els� r�sz
 Isten veled, ifj�s�g!


I.
 A v�r�s postakocsi elindul

Alvinczi Edu�rd sz�letett 1830-ban �s reform�tus vall�sban, ezt �rj�k r�la abban a k�nyvben, ahol az aranysarkanty�s vit�zek nev�t feljegyzik; holott Alvinczi Edu�rd m�r r�gen elm�lott sz�zesztend�s �s n�mely h�zelked� t�ny�rnyal� szerint a sz�zhuszadik �let�v�t is bet�lt�tte, mert ez oly ritkas�g az emberek t�rt�net�ben, mint a feh�r holl�.

K�lsej�re n�zve Alvinczi hasonl�tott ama s�torlak� �s puszt�kon n�veked� �zsiai t�rzsek v�neihez, akik sohasem �regednek meg v�gleg. Csontosak, barn�k, napsz�r�tottak, sz�lt�l edzettek �s vihart�l k�rgesek, mint a r�gi id�k tat�r k�njai, akik nyeregben szoktak v�gleg elszundik�lni. S�toros cig�nyok k�z�tt tal�lni ily sz�raz, csontos �regembereket, akik sohasem v�ltoznak, mindig eg�szs�gesek �s az id�j�r�s zords�ga mulattatja �ket.

�gy Alvinczi k�r�lbel�l �tven esztend� �ta egyforma k�lsej� volt. Barna, mint a f�st �s nyugodt, mint egy pusztai p�sztor.

Sohasem sietett, mindig lassan, meggondoltan evett, nadr�gsz�jat viselt a frakkja alatt �s karj�nak olyan izmai voltak, hogy b�tran birk�zhatott volna; olyan egykedv�en szivarozott szob�j�ban, mint aki m�r mindent tud az �letben; ugyanez�rt csak az el�kel� sz�rmaz�s� vagy nemeslelk� embereket szerette, mint az igazmond�st.

Tal�n bizonyosan senki sem tudta a napot �s �vet, amelyen Alvinczi sz�letett. (Egy �reg inas �ll�t�lag a titok birtok�ban az �r�ltek h�z�ban meghalt.) A titokzatoss�got n�velte t�n ez a k�r�lm�ny, amely titokzatoss�g Alvinczi Edu�rd alakj�t mindenkor k�r�lvette.

Avagy tal�n a gazdag �s el�kel� �ri f�rfi� – aki �gy szoktatta maga k�r�l az embereket, hogy jutalmat adott annak, aki n�ki j� reggelt k�v�nt, minden�rt �s mindenkinek igyekezett borraval�t dobni – n�mely takar�koss�gi sz�nd�kb�l titkolta el sz�let�se napj�t? Ede n�vnapj�n �gysem lehet mozogni a fogad�ban, ahol Alvinczi megh�z�dott, �s a port�s reggelt�l estig hordta a t�viratokat.

Estefel� Alvinczi el�vette a nagy k�nyvet, ahov� ismer�sei �s bar�tai voltak feljegyezve egy-k�t saj�tos megfigyel�s k�s�ret�ben, ahogyan napl�t vezetett azokr�l a versenyparip�kr�l is, amelyek a b�csi �s budapesti gyepen �lland�an futk�rozni szoktak.

A terjedelmes k�nyvb�l nemcsak a lovak term�szet�t tudta kiismerni, de az emberek�t is, akik Ede napj�n h�dolatukat �s szerencsek�v�nataikat kifejezt�k.

Alvinczi Edu�rd nevelte a legt�bb t�ny�rnyal�t Magyarorsz�gon �s Ausztri�ban. Hadakat �ll�that vala a semmittev�kb�l, akiket b�s�ges aj�nd�kaival munkaker�l�shez szoktatott. T�m�rdek �hes szemp�r k�s�rte l�pteit �s sz�zakra megy azon naplop�k sz�ma, akik minden alkalmat megragadtak, hogy Alvinczinak j�napot k�v�njanak. Ugyanez�rt, a legenda szerint, Alvinczi sz�let�snapj�t egymag�ban, krist�lykehellyel a kez�ben, z�rt ajt� m�g�tt szokta meg�nnepelni �s nevetett mag�ban, hogy tisztel�i nem tudj�k e napot, mid�n jogc�m�k volna kez�ket aj�nd�k�rt ny�jtani.

A b�csi fogad�, ahol Alvinczi lakott, hetenk�nt t�bbsz�r marhap�rk�lt �s guly�sillat� volt, mikor is az �reg f�rfi� bar�tai sz�m�ra t�bl�t ter�tettek.

A n�ket a maga m�dja szerint kedvelte. Soha sem kelt fel kor�bban egyetlen n� miatt, viszont titokzatos kalandjai oly �tl�tsz�ak voltak, mint az �veg. Tal�n egy-k�t n�t kedvelt, k�pzel�d� sz�n�szn�ket, el�kel�s�g ut�n �h�toz� zsid�asszonyokat, b�r a vagyon�t sz�vesen odaadta volna, ha egy osztr�k f�hercegn� r�mosolyog.

Azazhogy tal�n a vagyon�t m�gsem adja oda.

Ez az ember, aki t�bb milli� korona borraval�t sz�tosztott, pontosan tudta a p�nz �rt�k�t. Aj�nd�kkal �s hideg el�kel�s�ggel k�zel�tette meg a n�ket, egyiknek se mondta, hogy szereti, de titkon �gy �h�tozott, mint egy szeg�ny jog�sz. K�l�n�s p�lyafut�sa alatt – a r�gi �vekben sokat �lldog�lt j�t�kasztalok k�r�l �s a z�ld gyepen, kalandos spekul�ci�kat hajtott v�gre, am�g v�gre csaknem fejedelmi vagyon birtok�hoz jutott – megtanulta arc�t �s arckifejez�s�t konzerv�lni. A nagy k�rty�sok �s hazard�r�k mesterk�lt nyugalma �lt homlok�n, amely p�z v�g�l term�szet�v� lett. Elfelejtette a nevet�st, szeme sohasem t�kr�z�tt meglepet�st, leereszked�en ny�lt a szerencse ut�n, �m akkor sem mutatott csod�lkoz�st, ha balszerencse �rte.

K�rtya, versenyl� �s a t�zsde, amely dolgok bizonyosan sokat foglalkoztatt�k, l�tsz�lag mint �rdektelen, unalom�z� �s haszon n�lk�li id�t�lt�sek szerepelnek �let�ben. Mindig oly leereszked� k�z�nnyel j�tszott a k�rty�val �s a sz�p n�kkel, mintha �lland�an �reg hercegasszonyokkal csin�lna n�h�ny tric-partit az unalmas est�ly folyam�n, egy r�gi arisztokrata h�z langyos szalonj�ban.

M�g a k�rty�nak m�dfelett impon�lt a hideg b�n�sm�d, �s �ppen az�rt igyekezett szolg�lat�ra �llam, mert megvet�leg keverte; addig a sz�p �s elk�nyeztetett d�m�k (akik�rt titkon csaknem meghalt) k�l�n�s udvariass�g�t, furcsa h�dolat�t �s gyermekekkel szemben szok�sos, megbocs�t� viselked�s�t, hat�rozott ellenszenvvel fogadt�k.

Nem is k�s�rte itt szerencse l�pteit, ahol az �reszseb� kalandorok is kiny�jthatj�k kez�ket a legszebb r�zs�k ut�n. (Csup�n n�h�ny �reg, elszeg�nyedett gr�fn� im�dkozott sz�vb�l �rette, akik m�r senkit�l sem kaptak figyelmes aj�nd�kot, csup�n Alvinczi Edu�rdt�l.)

Alvinczi teh�t alvil�gi mosollyal n�zte hossz� �let�n a f�rfiakat, akik a n�knek l�ha �s ostoba b�kokat tudnak mondani, t�ncolnak vel�k (� egymag�ban t�ncolt n�hanapj�n) �s kor�n reggel lovagolnak a Pr�terben, h�tha arra j�n valaki. Ha valaha meg�llott volna is valamely csukott palota ablaka alatt holdf�nyben �s nyugtalans�gban, m�g �nmag�nak sem vallja be ezen gyenges�g�t.

Ugyanez�rt m�r nem t�r�d�tt vele, hogy tisztel�i sz�zh�sz�vesnek mondj�k, a fogad�ban «az �reg �rnak» nevezik �s a n�k b�lcsnek �s higgadtnak v�lik, tan�csot k�rnek t�le �s nem rejtegetik szerelmi �gyeiket, olykor k�l�n�s k�rd�sekkel lepik meg: mondan� meg, hogy milyen ember a fiatal X vagy Y…, holott sz�zh�sz esztend�s kor�ban is oly epedve gondolt n�ha egy cseh gr�fn�ra vagy egy sz�nh�zban l�tott h�lgyre, hogy gyakran k�nytelen volt elutazni a megszokott fogad�b�l, a kedves B�csb�l �s Budapestre j�tt, ahol belef�radhatott az ersz�ny nyitogat�s�ba.

B�cs volt a v�rosa, b�r r�gebben az eg�sz vil�got bej�rta. De sem a sk�t vad�szkast�lyok h�v�s kandall�in�l, sem a francia tengerpart nyak�keinek szikr�z�s�ban, P�rizsban vagy Zempl�n v�rmegy�ben: nem feledte B�cs ezeresztend�s falait, kanyarg�s belv�rosi utc�it, s�rh�zszag� kis t�rs�geit, h�rihorgas, feh�r ablakr�m�s h�zait �s a lakoss�g k�l�n�s �ri eleganci�j�t, amely oly nemes a pesti vil�ghoz k�pest, mint a Habsburgok lak�szob�i a pesti milliomosok palot�ihoz hasonl�tva.

Tal�n maga sem tudta teljes bizonyoss�ggal, hogy mi�rt f�zi oly rajong�s B�cshez, hogy szinte az eg�sz �let�t ott t�lti vala a Hofburg k�rny�k�n �s a nagy Opera �rk�djai alatt, a mohos Josefplatzon �s a Graben boltjai el�tt?

Napf�nyes d�lben, amikor a h� csikorgott a Ringen �s a f�k t�nd�k�ltek a pr�mjeikben, mint az alattuk s�t�l� asszonyok, n�ha idegen utaz� m�dj�ra ment �t a Burg egyik kapuj�n, hogy szem�gyre vegye, vajon mit csin�l Ferenc J�zsef �s a v�rt�n a zsand�r, a kolossz�lis szobrok �s a cs�sz�ri katonai iroda ajtaja el�tt, kinek a fogata �ll.

B�r R�k�czi Ferenccel tartott atyafis�got, mindig bizonyos �h�tatos �rz�ssel l�pkedett el az �rclovagok mellett �s a diadalkapun �t csendesen elballagott. B�r kor�ntsem volt szentiment�lis f�rfi�, egy r�gebbi belv�rosi h�z el�tt �br�ndozva meg�llott �s ha kan�rimadarat l�tott valamelyik ablakban, egy szel�dlelk� b�csi n� jutott esz�be, aki m�jusban feh�r szokny�ban t�ncol Grinzingben, m�g t�len egy r�gi aranym�vesboltban feh�r kez�b�l �rul antik �kszereket, amelyeket hajdani hercegek viseltek.

�r�lt a b�csi �letnek, mint egy reg�nyh�s…

�r�lt a f�nyl� s�rnek a Spattenbrein�l �s a csontos marhah�snak Meissl �s Schadenn�l; Istv�n torny�n�l, Riedln�l f�zik a legjobb k�v�t �s Sachern� �rulja vend�geinek a legszebb gy�m�lcs�t. Csak azokat a fogad�kat ker�lte el, ahov� a pestiek, illet�leg az �gynevezett magyarok szoktak megsz�llani B�csben. A Bristol �s a Grand Hotel sohasem l�tta h�s�nket. Igen j�l ismerte m�r a pestieket s azok is �t. �k �gyt�l �s asztalt�l r�gen elv�ltak egym�st�l. (Alvinczi n�ha Pestre ment, hogy a nem szeretett lakoss�g p�nz�t elnyerje a l�versenyen.) Ismerte a helyeket, ahol a r�gi n�p�nekesek ut�dai produk�lt�k magukat, szerette a fi�keresek k�rt�kalapj�t, a borh�zat, amely a Rotenthurmgass�b�l megk�zel�thet� �s a csatorn�n t�l fess le�nyok j�nnek estefel� a hivatalokb�l, �zletekb�l. K�b�t� illata a z�lds�gpiacnak �s a boltok esti f�nyess�ge, a n�k cip�inek villog�sa �s a sottis szokny�k r�nca, ked�lyes p�kek �s napf�nyes, sz�les k�rutakon v�gan hajt� kocsisok…

�s a Habsburgok, a b�csi asszonyt�pust k�pvisel� f�hercegasszonyok �s a polg�rias f�hercegek, akik oly urak ebben a v�rosban, mint sehol a vil�gon az uralkod�k: �h�tattal t�lt�tt�k el, mert csak egy dolog impon�lt neki a f�ld�n: a nagyuras�g.

A j�t�kt�l olyanform�n vett b�cs�t, mint egy varr�le�nyt�l, nem ment el a tal�lkoz�ra. Sajnos, ezt nem tehette a n�kkel, akik ut�n v�gyakozott, mert sohasem adtak randev�t. K�nytelen-kelletlen tekint�lyes, nevezetes �s tiszteletrem�lt� �reg �r lett, pedig legink�bb az lett volna a kedv�re, ha egy megcsalt le�ny megm�rgezi mag�t valahol miatta a k�lv�rosban. �gy megvetette a n�h�d�t� f�rfiakat, hogy keser� �zt �rzett a sz�j�ban, holott mis�t mondatott volna Maria-Zellben, ha ismeretlen n�t�l igazi szerelmeslevelet kap. �reg tat�r k�n lett, aki merev �s mozdulatlan arccal megy el a t�nchely mellett, hol a t�rzs fiatal n�i f�lig mez�telen�l lejtenek. M�g arra is �gyelt, hogy Anton, az �reg b�rszolga sohase hallja f�ty�r�szni. A Habsburgok a Hofburgban nem tarthatj�k vala szigor�bban a spanyol etikettet, mint nem messzire a cs�sz�ri v�rt�l egy kis fogad�ban egy aranysarkanty�s magyar �riember arra vigy�zott vala, hogy a pletyk�nak, sz�besz�dnek anyagot ne szolg�ltasson.

Holott a belv�rosban mindenki tudta, hogy majdnem valamennyi kock�s szokny�t �szrevesz az utc�n, csak nem �rulja el.

A kocsij�b�l az �sszes s�t�lgat�kat ismeri, s �r�l, ha egy k�v�r barn�nak v�letlen�l meghallja a keresztnev�t.

Csak annyira nyakas kuruca a n�knek, mint az �reg Ferenc J�zsefnek, akire az�rt haragszik, mert nem bar�tkozik vele. Ha egyszer elj�nne az �reg a fogad�ba, �s vele eb�det enne, mindj�rt m�sk�ppen �llana a helyzet. �mde Ferenc J�zsef ez id� t�jt m�r nem j�rogatott csup�n csal�di k�rbe, �s olyan g�g�s ember volt, hogy m�g Alvinczin is t�ltett, Eur�pa legels� gavall�rj�nak tudta mag�t.

�gy azt�n a gazdag Alvinczi bar�tai legt�bbnyire azon b�csi urakb�l tellettek ki, akik bizonyos okn�l fogva maguk is «haragba voltak» Ferenc J�zseffel. R�szint koruk, r�szben szeg�nys�g�k, olykor s�lyos ad�ss�gaik a falusi leveg�t javasolj�k sz�mukra, �m �k nem mozdulnak a b�csi Glacisr�l, mert haragban vannak a cs�sz�rral �s �tszellem�lve, moh�n hallgatj�k az udvari h�reket, mintha csak t�l�k, beleegyez�s�kt�l f�ggne, hogy mikor legyenek maguk is szem�lyes szerepl�i az udvari esem�nyeknek.

�gy �lt Alvinczi piros Garibaldi-ingben a szob�iban �s j�t�kot, n�t feledve, mindennap megk�rdezte, mit csin�l a cs�sz�r a Hofburgban?

(Tal�n ugyanezt teszi Ferenc J�zsef is, ha lakik n�mi udvariass�g e kem�ny �s zordon f�rfi�ban.)

Majd ellen�rizte a cs�sz�r cselekedeteit �s fejcs�v�lva hallgatta a. kisziv�rg� h�reket. Egy alkalommal tudom�s�ra jutott, hogy a cs�sz�rt k�nz� k�h�g�s �breszti fel �lm�b�l. B�r, mint eml�tettem, nem voltak j� viszonyban egym�ssal, Alvinczi s�rg�sen kik�rte a legh�resebb professzorok v�lem�ny�t Ferenc J�zsef betegs�g�r�l.

M�skor az ezerajk� pletyka egy k�l�n�sebb h�rt sodort Alvinczihoz, mint a sz�l kergeti B�cs utc�in az �szi falevelet.

Arr�l volt sz�, hogy egy bizonyos udvari sz�n�szn�, akit sz�lt�ben-hossz�ban �gy emlegetnek, mint Ferenc J�zsef szem�lyes ismer�s�t, p�nzzavarba jutott.

Alvinczi m�ltatlankodva cs�v�lta mag�ban a fej�t, m�g bar�tai, a «cs�sz�r haragosai», nyugtalankodva itt�k feketek�v�jukat. D�lut�nonk�nt k�l�nb�z� h�reket hoztak a v�rosb�l a mindink�bb elborul� Alvinczinak.

– A cs�sz�r ugyan nem �hezteti ismer�s�t, de Ferenc J�zsef sohasem tudja, hogy milyen �rt�ke van a p�nznek. A m�ltkoriban is fejedelmi dr�ga porcel�nk�szletet aj�nd�kozott a nagyon tiszteletrem�lt� h�lgynek, de �llv�nyr�l, amelyre a porcel�nokat elhelyezze, nem gondoskodott. A cs�sz�rok nem tudj�k a polg�ri �let apr�-csepr� bajait. Honnan tudn� azt az ausztriai cs�sz�r, hogy a m�sz�rosn�l a sz�mla �sszegy�l? – mondta gr�f Kinsky, akinek k�nnybe borult a szeme, ha udvari kocsit l�tott B�cs utc�in.

Egy j�gsz�rke �reg�r, aki az udvari sz�nh�zak k�r�l megillet�dve szokta n�zegetni a sz�n�szeket �s sz�n�szn�ket, m�r pontosabb h�reket hozott.

– Potom t�zezer forintr�l van sz�. Ez�rt van �rver�s kit�zve a nagyrabecs�lt m�v�szn� b�toraira. Term�szetesen, ezt senki sem mer�szeli a cs�sz�r tudom�s�ra hozni. Vajon ki volna ily tapintatlan? Legkev�sb� nyithatja sz�l�sra sz�j�t a sz�ban forg� dr�ga �rn�. �gy megeshetik az a p�ld�tlan, t�rt�nelemben el� nem fordul� eset, hogy el�rverezik a m�v�szn� b�torait.

Alvinczi hosszadalmasan f�jta a f�st�t szivarj�b�l, am�g k�r�l�tte a k�l�nb�z� h�rek csapkodtak sir�ly m�dj�ra.

Alvinczi a papucsa orr�t n�zte, azt�n az antik �ra mutat�j�ra f�ggesztette a szem�t. A jelenl�v� �reg bar�tok tudt�k, hogy ez jelad�s a t�voz�sra.

Majd alkonyattal Alvinczi titokzatosan elhagyta a r�gi fogad�t. Gr�f Kinsky, aki legjobban ismerte Alvinczi Edu�rdot, szok�s szerint a fogad� k�r�l lebzselt. S �gy sz�lott egy nyugalmazott udvari tiszthez.

– Edu�rd zseb�ben t�zezer forint van. �s viszi S. Katalinnak, hogy kiseg�tse p�nzzavar�b�l.

T�bbet nem besz�ltek a dologr�l, m�gis n�h�ny nap m�lva senkit sem lepett meg B�csben a h�rad�s, hogy a cs�sz�r kitiltotta Alvinczi Edu�rdot a rend�rhat�s�g �tj�n B�cs v�ros�b�l, mint az alkalmatlan idegenekkel szokt�k.

– Fogjanak be a v�r�s postakocsiba – int�zkedett Alvinczi Edu�rd a r�gi fogad�ban, �s olyan nyugodt volt, mint mindig �let�ben. Szok�sa szerint kocsin tette meg az utat Magyarorsz�gba, mert a vonatokat a keresked�k �s kupecek haszn�lj�k.

– Isten veled, szerelem, B�cs, �rintetlen f�hercegn� �s dr�ga ifj�s�gom – sz�lt Alvinczi �s egy keskeny sz�rke s�v l�tszott a szak�ll�ban, amely azel�tt nem volt ott.

Szent Genov�va napj�t jelezte a kalend�rium, �s nagy t�l volt abban az esztend�ben.


II.
 A budai v�r feh�r asszonya

Ferenc J�zsef Bud�ra j�tt. R�gi haragosa, Alvinczi Edu�rd felhaszn�lta ezt az alkalmat, hogy kik�mlelje a kir�ly budai dolgait. A kir�ly Pesten is f�rfinak sz�m�tott m�g.

Ez esztend�ben, hossz� �vtizedek elm�l�sa ut�n, ism�t a r�gi magyar t�l l�togatott el az orsz�gba. A t�l az egykori Magyarorsz�gon a pihen�s, nyugalom �s a szel�d �r�m �vszaka volt. J� volt a t�l, mint egy �regember; szak�ll�b�l b�s�gesen szit�lta a havat �s major�nn�s f�st�k sz�lltak az �gboltozatra.

Teh�t ez a r�gi t�l t�rt vissza �s Pesten mihamar megsz�nt a k�zleked�s. A budai v�r k�r�l ellenben szorgalmas munk�skezek takar�tott�k a havat, mert a kir�ly �ppen Pesten volt.

Ebben az id�ben t�rt�nt, hogy egy �jszak�n megjelent a budai v�rban a «feh�r asszony», akir�l annyi mindenf�le mes�t hordtak �ssze az �reg udvari csel�dek a b�csi Hofburg kapuja k�r�l �lldog�l� kulmbachi s�rh�zban. A feh�r asszony megjelen�se az�rt is rendk�v�li, mert id�ig m�g sohasem hagyta el a b�csi Burgot, most j�tt els� �zben a Habsburgok ut�n Bud�ra. Pontosan �s k�r�lm�nyesen fel van �rva a feh�r asszony budai l�togat�sa egy bizonyos pesti �rn�, madame Louise napl�j�ban, onnan olvasta e sorok �r�ja. A hiteless�g kedv��rt legjobb, ha sz�szerint id�zz�k az idev�g� r�szeket.

«Lujz�t este nyolc �r�ra rendelte mag�hoz �fels�ge, amikor is �nekl�s�t majd meghallgatja. A nagy t�li id� miatt S�ndor h�rom lovat fogott be kocsij�ba, mert m�teres h� bor�totta az utc�kat. �n a tigrisbund�mat vettem fel, valamint gondoskodtam a szok�sos l�bmeleg�t�r�l is. A kocsi a V�rmez�n �llott meg, a b�styal�pcs�n�l, Lujza feh�r usz�ly�t a kez�be vette, �s �n megcs�koltam a homlok�t.

– Viseld magad b�tran, kedves bar�tn�m.

Lujza sietve ment fel a l�pcs�k�n, �n a kocsi sark�ban elb�biskoltam, a moszkvai palackok helyes beoszt�ssal adt�k a meleget. Szok�s szerint megjelent �lmomban nagyap�, v�r�s honv�dsapk�j�val, �s kr�t�val lutrisz�mokat �rt a falra. Arra �bredtem, hogy a h�es�s dudor�sz a z�rt kocsi k�r�l, egyhelyben �llunk, mintha m�r betemetett volna a havaz�s. Nagy messzes�gben l�tszott egy g�zl�mp�s a V�rmez� fel�, k�l�nben olyan nyugtalan�t� csend volt, hogy ijedten vontam el� mell�nyk�mb�l �r�mat, amelyet a perzsa saht�l kaptam aj�nd�kba. A f�lhom�lyban csak annyit l�thattam, hogy a mutat�k egym�s felett �llanak. Most valahol nagy messzis�gben, t�n a m�svil�gon �t�tt egy torony. Lassan sz�moltam az �ra�t�seket. Tizenkett� volt.

Megr�zk�dtam �s hirtelen jeges borzalom futott v�gig tagjaimon, b�r a palackok kifog�stalanul m�k�dtek. Teremt� isten, mi t�rt�nt velem, mi t�rt�nt Lujz�val?

Hossz� id�be ker�lt, am�g a fi�ker ajtaj�t ki tudtam nyitni. A h�es�s k�zep�ig eltemette a kocsit, az ajt� nehezen engedett �s t�rdig s�ppedtem a kocsil�mpa k�r�l a r�zsasz�n� h�ban.

– S�ndor – sz�l�tom a kocsist jobbr�l s balr�l. Senki sem felelt, csak a nyerges l� emelte fel a fej�t �s megr�zk�dott a takar� alatt.

Fat�lis helyzet, gondoltam magamban, �s h�rneves hidegv�rem akkor majdnem cserbenhagyott. (Egyszer egyed�l lovagoltam egy t�li �jszak�n egy pusztai �ton, dr�ga szerelmesemet, Elem�remet hi�ba kerestem a tany�n, b�natomban hazafel� z�ty�gtettem f�j� sz�vemet, szomjas ajkam keser� volt a cs�ktalans�gt�l, b�r �rne valamely szerencs�tlens�g… K�r�lbel�l �gy �reztem magam az �jszakai V�rmez�n, pedig m�r elm�lt h�sz esztendeje, hogy Elem�rt�l halkan b�cs�t vettem.

Fat�lis helyzet volt, ism�tlem, mert bizonyos felel�ss�get �reztem a bar�tn�m�rt, akinek �nek�r�j�t �fels�ge el�tt ism�t a der�k Bolfr�sz eszk�z�lte ki, akinek annyi h�l�val tartozom. �n m�r nem �hajtok sz�p �s ifj� lenni, b�r a szerelmet kor�ntsem vetem meg, mint �reg bar�taim hiszik, akik azt gondolj�k, hogy eg�sz nap a k�lyha mellett �l�k. �, nem, kedves Kr�dy, aki valamikor e lapokat olvassa �s �letem reg�ny�t meg�rja. A szerelem ez �vekben m�g oly var�zslatos valami volt, hogy havonta cser�ltem a v�leg�nyeimet… �mde Lujz�t �szint�n szerettem, az � nemes, �nfel�ldoz� bar�ts�ga r�v�n jutottam a kedves «Bimi» ismerets�g�hez, aki csaknem egy esztendeig olvasott fel k�ltem�nyeket est�nk�nt.)

C�ltalanul tipegtem-topogtam a V�rmez� hav�ban. Gyilkosokt�l, rabl�kt�l f�ltem, eszembe jutott a gyermekkori j�slat, hogy nem halok meg �gyban �s az �j oly csendes volt, mint a temet�.

Mennyi id� m�lott el?

Fenn a b�styal�pcs�n�l g�zl�ng libegett, mint az �lomtalan lelkiismeret. Egy ny�l�nk f�rfitermet �s egy s�padt, �letunt arc t�nt fel a l�mp�s f�nyk�r�ben, azt�n k�zelg� l�p�sek hallatszottak a l�pcs�n.

Csaknem az els� pillanatban felismertem Rezeda K�zm�rt, egy h�bortos k�lt�f�l�t, azt hiszem elz�ll�tt �letet folytat� f�rfi�t, akit t�bbsz�r l�ttam Bud�n az utols� t�z esztend�ben, mindig tele volt nyavaly�val, boldogtalan szerelemmel. Sohasem vette �szre, hogy l�bam olyan, mint a szarvas� �s Mil�n kir�ly t�rdepelt el�tte. M�g arr�l sem �rdekl�d�tt, hogy kik szerettek az uralkod�h�z f�rfitagjai k�z�l. Haszontalan, isz�kos fr�ter volt e Rezeda, bizonyosan az �rokban fog meghalni.

Most azonban hat�rtalanul meg�r�ltem neki.

N�h�ny �v el�tt, kar�csony t�j�k�n karonfogva s�t�ltam a h�mez�n a Kutyavilla k�r�l K�zm�rral, akit v�gk�p elfelejtettem; mily dr�gal�tos dolog volt, a h�ra le�lni �s mindenf�le figur�kat rajzolni; a nap v�r�sen sz�llott le a dermedt Dun�ba…

Tal�n r�szeg Rezeda �r, mert hallottam, hogy ezt meg szokta cselekedni. F�lve sz�l�tottam meg a kocsi mell�l.

– Rezeda �r, hol j�r maga erre, ahol a mad�r sem j�r?

Unottan v�gigmustr�lt �s kor�ntsem csod�lkozott.

– Valami feh�r asszony j�rk�l a V�rban, azt lest�k n�h�nyan a kert fel�l. Gr�ci�sz bar�tom v�ltig esk�d�z�tt, hogy feh�r asszonyt l�tott egy folyos�i ablak m�g�tt.

(�n m�r tudtam, hogy az a feh�r asszony nem lehet m�s, mint Lujza bar�tn�m.)

– Nos, �s �n nem l�tta a feh�r asszonyt?

Legyintett �s havas bajusza alatt d�nny�g�tt:

– Ostobas�g… Megyek egy forr� grogot inni a V�rmez� t�ls� oldal�ra.

�sszetettem a kezem �s lehet�leg t�gra nyitottam a szemem.

– Rezeda �r, �n lovag �s �r, nem utas�thatja vissza egy n� esdekl�s�t.

– Egy n�?… – mormogott ep�sen, de �gyet sem vetettem a szemtelen megjegyz�sre. Nem maradhattam egyed�l tov�bb e k�s�i �r�ban, azt hiszem, hogy s�r�s lett volna a dolog v�ge.

– �n itt v�rok valakire… egy h�lgyre. Kocsisom elt�nt, ne hagyjon magamra.

– Nem �rtek a l�hajt�shoz – felelt cinikusan.

– A hajt�st majd csak b�zza r�m, uram, elhajtom �n a fi�kert. De �rtse meg, uram, az �j zordon �s ijeszt�, nem maradhatok magamra.

Rezeda �r darab ideig gondolkozott:

– F�lek, hogy bez�rj�k az Arany Goly�t, ahol a legjobb grogot kapni Bud�n.

�gy sz�lt k�l�n�s ismer�s�m, de az�rt m�gis helyben maradt. Egy szivart kotort el� a zseb�b�l, fog�val csattantotta le a szivar v�g�t, lassan, f�st�l�gve r�gy�jtott.

– H�t kire v�r? – k�rdezte flegmatikusan.

– Bar�tn�m, K. Lujza est�re a V�rba volt hivatalos, hogy n�h�ny magyar dalt �nekeljen a fels�g el�tt…

Szemmel l�that� volt a v�ltoz�s, amely Rezeda �ron v�gbement. Sz�nh�zban, r�gi operettekben vannak hasonl� jelenetek, amikor a darab csattan�ja fel� k�zeledik. K�zelebb l�pett hozz�m �s alig hallhat�an k�rdezte:

– K. Lujza a V�rban van?

Majd mindenf�le s�rt� szavakat mondott bar�tn�mr�l, amelyeket nem mertem visszautas�tani, m�g kitelik ett�l a bolondt�l, hogy szerelmes Lujz�ba, aki a legnemesebb h�lgy volt Budapesten. Toporz�kolt a h�ban �s fenyeget�leg hadon�szott.

– Ez bizonyosan az �n m�ve, Madame. Valamelyik udvari embernek megtetszett a m�v�szn� �s �n erre a V�rba csemp�szte.

Nem arra val� napl�m, hogy egy f�lesz�, t�bolyodott f�rfinak a kit�r�seit feljegyezzem. Bizonyos el�gt�telt �reztem, hogy a f�rfiak m�g mindig olyan szerelmesek, mint a reg�nyekben. L�m, ez a cinikus, tapl�sz�v� Rezeda milyen meglep� �rz�seket hordozott mag�ban az �jjel a V�rmez�n! Az �let tele van csod�kkal. Nem is tudom, hogyan fogok majd egykor belenyugodni, hogy n�kem is meg kell halni!

Lehet�leg csillap�tottam a f�ktelen �s szenved�lyes f�rfi�t, aki v�g�l s�r� hangon nevezett el mindennek, amit alig szoktam meg.

V�g�l megjelent a l�pcs�n Lujza bund�s, feh�rusz�lyos alakja, m�g�tte kocsisunk, S�ndor. Lelkendezve el�be futottam.

– Dr�g�m, ez az �ton�ll�…

Rezeda �r levett kalappal, megg�rnyesztett fejjel, pap�rfeh�r orc�val nyitotta ki Lujza el�tt a hint� ajtaj�t. Olyan volt, mint egy j� inas vagy egy boldogtalan szerelmes.

A kocsiban Lujza zokogva a keblemre borult.

– Hallatlan kalandom volt – pihegte. – Elt�vedtem a hangverseny ut�n a palot�ban, s�t�t szob�kban, n�ma folyos�kon bolyongtam, megijedtem a saj�t t�k�rk�pemt�l, el�jultam a l�pteimt�l, azt hittem, hogy �lve nem ker�l�k ki a palot�b�l, mert r�mesen kopogott a v�rta a folyos�n, �s a csal�di arck�pek megragadt�k a hajamat…

Val�ban gy�ny�r� volt Lujza e percben, azt el lehet ismerni. Nagy, k�nnyes szeme s�rva �s nevetve besz�lt, zeng� ajk�n perd�ltek a szavak, mint kis aranycip�s t�nd�rek �s a v�lla vak�tott.

– Ki volt az a f�lbolond f�rfi az im�nt? – k�rdezte Lujza �rdekl�dve.

– Nyomorult, minden utadba ker�lt f�rfit �szreveszel? – mondtam nevetve.

– �gy �llt, mint a h�h�r, f�ltem, hogy bel�mharap…

– Besz�lj�nk komoly dologr�l – intettem. – Mennyit kapt�l?

– Sz�z forintot, mert a fels�g nem tudja a p�nz �rt�k�t.

– Dehogynem.

Mire szerencs�sen haza�rt�nk. Te�ztunk �s a j�v�t tervezt�k.

Nem is csod�ln�m, ha reggel az Egyet�rt�sben azt olvasn�m, hogy egy akasztott f�rfit tal�ltak Bud�n, a V�rmez�n.

A kir�ly sz�zas�nak doh�nyszaga volt, bizonyosan a szivart�rc�j�b�l vette el� a fekete virzsinia szivarok h�ta m�g�l.

Azt hiszem, hogy Lujza valamit titkol el�ttem. Rem�lem, holnapra mindent kivall.

�s most j� �jszak�t, te szeg�ny, sokat szenvedett asszony, feh�rkam�li�s h�lgy. Vajon elj�n-e valaha a lovag, aki meg�rti sz�ved hangj�t?»

 

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – 

 

Madame Louise napl�ja t�bbet nem foglalkozik a budai kalanddal.

De ann�l t�bbet foglalkozott vele Alvinczi, aki nyomban meg�rta a k�l�n�s kalandot b�csi bar�tainak azzal a k�r�ssel, hogy titkolj�k el a dolgot S. Katalin, a b�csi m�v�szn� el�tt.

�gy adta vissza a tromfot Alvinczi Ferenc J�zsefnek.


III.
 Korunk h�se

Rezeda �r ez id� t�jt m�g Bud�n lakott egy meglehet�sen r�gi h�zban, amelynek f�st�s bolthajt�sai, kikoptatott l�pcs�i �s l�ghuzamos folyos�i mindig k�rgall�ros �sszeesk�v�ket juttattak esz�be, akik l�mp�st rejtegetnek, titkos jelsz�t mondanak, �larcot hordanak �s �sszeesk�dnek – a legenda szerint Martinovics, a v�r�s ap�t lakott valamikor az emeleten.

Rezeda �r ekkor m�r negyvenedik �let�ve fel� ballagott, de m�g r��rt haszontalans�gokon �br�ndozni, tuny�n a t�zbe b�mulni �s lelkiismeretlen�l a napot lopni, mert meggy�z�d�se szerint az � helye m�r j� darab id� �ta a f�ld alatt volna, hat l�bnyi m�lys�gben – esetleg a budai r�gi katonai temet� �rk�ban –, �s minden nap v�ratlan aj�nd�k, amellyel a sors meglepi. A spleen pedig m�r divatj�t m�lta Magyarorsz�gon, mint a Stanley-f�le feh�r v�szons�veg. Rezeda �r nem is divatb�l vagy szenved�lyb�l szak�tott az �let �r�meivel, hanem j�l megm�rt megfontol�sb�l.

Ism�tlem, negyven esztend�s volt az egykori h�rlap�r�, haja term�szetesen feh�redett �s bor�s szem�b�l m�r a m�lt sz�p eml�kei is elk�lt�ztek, akkor sem villant f�l a tekintete, ha olyan h�zak mellett vitt el �tja Pesten vagy a budai r�szekben, ahol bizonyos boldogs�g, meglepet�s, csal�ka �r�m k�t�zgetett hervadt csokrot.

Mert � m�r akkor is tudta, hogy a perc muland�, az �r�m kocsij�r�l csak szomj�s�g�t csillap�tani sz�ll le a titokzatos utaz�, aki b�rzs�kj�ban a k�l�nb�z� csecsebecs�ket hordozza az emberek k�z�tt. Rezeda �rnak mindenf�le hajasbab�kat hozott a k�ld�nc, amelyekkel elj�tszogatott, n�ha minden ok n�lk�l megn�zte a f�r�szport benn�k, m�skor elevenen eltemette �ket, mert megunt �r�lni. S �gy term�szetesen maga sem tudta, hogy melyik n� hozza meg a szerencs�j�t, mid�n hossz� d�lut�nokon elmeredve �ld�g�lt szob�j�ban �s a szomsz�dban egy elmebeteg �reg�r �nekelve im�dkozott.

– �r�lt voln�k? – k�rdezte mag�ban este fel�, mikor a bolondot aludni vitt�k s elhallgatott. R�vedezve ment az utc�n, bizonyos csendes k�v�ncsis�ggal gondolt arra, hogy val�ban elmebajos-e. Kor�ntsem nyugtalan�totta vagy b�s�totta ez a dolog. Ink�bb beleegyezett a megv�ltozhatatlanban. Csak n�ha, nagyon messzir�l gondolta, hogy egykor majd gy�gy�ttatni fogja baj�t. Mid�n azonban az anyai nagyn�nje, bizonyos romantikus asszonys�g – akivel fiatal kor�ban szerelmi viszonyt folytatott – meghalt, �s Rezeda �rnak rendes h�p�nzt rendelt v�gakarat�ban, elk�lt�z�tt a bolond �regember szomsz�ds�g�b�l.

– Nem magam miatt teszem – v�lte szomork�s mosollyal a t�k�r el�tt –, hanem a n�k miatt, akik esetleg megl�togatnak.

Holott ez id� t�jt m�r senki sem kereste fel Rezeda urat.

Mindenesetre �j ruh�t varratott, megvagyonosod�s�t k�z�lte az �reg budai kocsm�rossal, hol egy ember�leten �t lehetett hitelbe enni �s inni, ha a vend�g nem gar�zd�lkodott �s kereszt�ny m�dj�ra p�nteken halat rendelt.

Gr�ci�sznak h�vt�k a kocsm�rost �s m�r valamennyi �se borm�r�ssel foglalkozott. Rezeda �r �veken �t �ld�g�lt �jf�lt�jban az el�lmosodott gazda oldal�n, lutrisz�mokat jegyzett �s a h�zn�p sz�ja�ze szerint politiz�lt. Tervezte, hogy majd egyszer szemet vet a k�v�r kocsm�rosn�ra, azt�n hazabandukolt �s az angol irodalom t�rt�net�t olvasta vagy elm�lyedt Darwinban vagy Kantban, hogy a pip�ja t�ze felgy�jtotta az �gyat.

Olykor a reggel �r�asztal�n�l tal�lta, ahol a maga mulattat�s�ra verseket �s kis t�rt�neteket firk�lt. B�r fiatalkor�b�l ismer�s volt a nyomdafest�kkel, szem�rmesen eldugta m�veit. «Minek adn�m ki? – jegyezte fel egyszer egy vers h�t�ra. – Hogy legyen valamin nevetni Pesten?»

(Tudniillik a mag�nyos emberek m�ni�j�val azt gondolta, hogy m�g mindig eml�kszik valaki r� Pesten.)

Gr�ci�sznak egyszer megmutatta egy k�ltem�ny�t, mert bork�stol�sb�l j�ttek. A becs�letes ember hossz� ideig nem szor�totta vissza a k�zszor�t�s�t, h�mm�gve b�biskolt, �s rengeteg lutrisz�mot kellett feljegyezni Rezeda �rnak az asztallapj�ra, am�g egyetlen becs�letes bar�tj�val elhitette, hogy csak �lom volt az eg�sz.

K�lsej�re n�zve Rezeda �r nem k�l�nb�z�tt azokt�l az aggleg�nyekt�l, akik e nagyv�rosban ismeretlen�l �s �szrev�tlen�l �ldeg�lnek, �jjel a k�v�h�zban minden �js�got elolvasnak, a mos�n�val legyeskednek, mid�n az a tiszta ruh�t hazahozza, holott negyed�r�nyira egy �riasszonyka is meghallgatn� �rzelmeiket, a sz�p t�ncosn�ket elfelejtett�k, el�rhetetlennek l�tj�k a V�ci utca h�lgyk�z�ns�g�t, elgondolkozva cs�v�lj�k a fej�ket a szerelmi dr�m�kon �s �jjel �gyukban csendesen gondolkoznak azon, hogy majd egyszer e helyen meghalnak, s a vil�g tov�bb forog.

A nagyv�ros rikolt�s�ban �s minden megem�szt� egyhang�s�g�ban elt�nnek �k, az �letnek csendes horg�szai, akik megr�k�ny�dve n�zik a partr�l, hogy m�sok a sz�lh�mos cs�nak bizonytalans�g�ra teszik f�l �let�ket �s becs�let�ket, f�radhatatlanul k�zdenek a habokkal az elsz�nt �sz�k �s a magasban a trap�zugr�st oly optimizmussal v�gzik a v�llalkoz�k, mintha m�g soha senki se t�rte volna ki a nyak�t.

�k, az �let szeretetrem�lt� gibicei, halk csod�lkoz�ssal k�s�rik a hazard�r�k verejt�kes munk�j�t �s mindig legk�s�bben tudj�k meg a legutols� divatot. Szab�k, suszterek �s kocsm�rosok csal�dtagjai, egy koncertre sok�ig eml�keznek �s a szok�sos kar�csonyi aj�nd�kot december elej�n megveszik.

M�sr�szt, tal�n az�rt is vannak elsz�rva a v�rosba, hogy a feled�keny, a jelent moh�n habzsol� emberek k�z�tt a m�ltra eml�kezzenek, pontosan tudjanak r�gi �vsz�mokat �s felejthetetlen jeleneteket.

N�mi szel�d ravaszs�ggal �dalognak el az automobilk�rt�s k�rutakr�l, kis mell�kutc�kban �rzik j�l magukat, komolyan veszik a m�g �regebbeket, �s nedves sz�jjal cs�kolj�k meg a n�k kez�t, holott olvast�k az �js�gban, hogy bacilusok vannak.

Ha l�tsz, testv�r, egy cs�kos nadr�gos, zsakettos, sz�rk�l�haj�, k�kfeh�r-pettyes nyakkend�s, ez�stbotos �s r�gebbi cilinderkalapos f�rfi�t a kis budai utc�kon bandukolni, nem kell mindj�rt azt hinni, hogy szerelmi kaland v�gett koptatja a s�rga cip�it a Tab�nban: bennlak� � itt, �s kis szob�ja kanap�j�n a k�nyvkeresked�n�l megrendelt k�peslapokat forgatja, lexikon�ban nem egyszer ut�nan�z az �js�gcikk helyess�g�nek, lefekv�s el�tt felh�zza az �r�t �s hetenk�nt k�tszer a Rudas f�rd�be megy.

Ez Rezeda �r, korunk �s reg�ny�nk h�se, miut�n fiatal kor�ban t�bbet volt r�szeg bort�l �s szerelemt�l, mint egy kisebb n�met kir�lys�g lakoss�ga, m�g negyven esztend�s kor�ban nagy gondot ford�t keze �s k�rme tisztas�g�ra, kalapkef�je van, habozva v�s�rol egy �j nyakkend�t, a feh�rnem�s szekr�ny�t b�rmikor megn�zheted, a r�gi leveleket gumiszalaggal k�ti �t, esetleg mindennap szegf�t t�z a kab�tj�ra, de m�r esze�g�ban sincs, hogy k�nj�ban a p�rn�t harapd�lja vagy �ngyilkoss�got tervezzen egy �szbont� n��rt. Azt hiszi, hogy a b�natot nem ismeri, pedig az felg�rb�tett farokkal, dorombolva mendeg�l mellette, mint a cirmos gazdasszonya k�t�ny�vel.

Egy napon ez�stpecs�tes, aranyszeg�ly�, fejedelmi c�mer� levelet kapott Rezeda.

– A bolond Alvinczi megint Pesten van – d�rm�gte. – Lesz nevet�s a v�rosban.

A lev�lben megh�v�s volt egy t�li utaz�shoz a v�r�s postakocsin.


IV.
 ï¿½tban. A feh�r l�n�l

�jszak�ra Pozsonyba �rkezett a v�r�s postakocsi, amelyen Alvinczi Edu�rd elindult Pozsonyba, ahol n�mi kis b�csi leveg� �rezhet�…

Pozsonyig elk�s�rte egy kistermet�, �l�nk, Henri IV. szak�ll�, croupier-k�lsej� lovag, Mortimer, egy hom�lyos sz�rmaz�s�, lengyel �s francia eredet� t�rv�v�mester, aki Alvinczi Edu�rd k�rnyezet�ben a test�pol�s fel�gyel�je volt. Naponta n�h�nyszor �sszecsend�tett�k a t�r�ket; Alvinczi �gy v�vott, mint egy rabl�lovag a szem figyelm�t �s �bers�g�t labd�z�ssal tartott�k tr�ningben, amelyet els�t�t�tett szob�ban gyakoroltak; majd a v�gtagok frissen tart�sa c�lj�b�l n�gyk�zl�b futk�roztak; legv�g�l Alvinczi v�ll�ra dobta a sarokban �ll� zs�kot, amely magyar b�z�val volt megt�ltve, hogy ha arra ker�l a sor, zs�khord�ssal is meg tudja a kenyer�t keresni.

�tk�zben n�h�nyszor labd�ztak a kocsiban, ez�rt Mortimer lovag term�szetesen a kis �l�sen foglalt helyet. Majd Alvinczi el�vette Sz�chenyi Istv�n r�pirat�t (a Vil�g c�m�t) �s szok�s szerint n�h�ny jegyzetet �rt a k�nyv marg�j�ra. Sz�chenyi Istv�n volt az utols� korabeli �r�, akinek m�veit �rdemes volt elolvasni. A k�lt�szet Berzsenyin�l v�gz�d�tt; Petrovics S�ndor, ez a g�g�s �s neveletlen r�c paraszt m�r csak alacsony sz�rmaz�sa miatt sem lehetett Alvinczi k�lt�-ide�lja.

Mikor leeresztette a k�nyvet Edu�rd, Mortimer k�teless�g�nek tartotta a mulattat�st.

– K�r, hogy annyi ember l�zeng az orsz�g�ton, a farkasok nem mernek lej�nni a hegyekb�l. Nem �rtana n�h�ny j� l�v�s utaz�s k�zben.

Alvinczi lehunyta a szem�t.

– Igen – felelt f�radtan –, a civiliz�ci� b�ne, hogy apr�nk�nt kipusztulnak a term�szet nemes vad�llatai. T�rv�nyt kellene hozni, mint Afrik�ban az angol gyarmatokon megv�delmezik az oroszl�nokat, hogy Magyarorsz�gr�l ne puszt�ts�k ki v�gleg a vad�llatokat, medv�ket, farkasokat. Az �n gyermekkoromban m�g hi�zra lesett a v�rbeli vad�sz a M�tra erd�s�geiben. Majd sz�lani is fogok Lovik K�rolynak, hogy err�l �rjon cikket a Vad�sz�js�gban. Ne felejtsen el egy s�rg�nyt k�ldeni, Mortimer.

Alvinczi f�radtan eresztette le a szempill�it, k�r�lbel�l eleget tett a k�z�gyek�rt a mai napon; ha mindenki megtenn� k�teless�g�t, hogy naponta egy-k�t �r�ig gondolkozna haz�ja sors�n, nem kellene agg�dni a magyars�g �gy��rt.

Pozsonyban Alvinczi embereml�kezet �ta a Feh�r L�hoz c�mzett r�gi fogad�ban szokott megsz�llani. Nem vette tudom�sul, hogy az �ta �j, modern hotelek �p�ltek a v�rosban. Nagyon szeretett behajtani a fogad�k udvar�ba �s �r�lt, hogy a nyitott korridorr�l b�rmikor el�ki�lthatta kocsis�t �s lov�sz�t az ist�ll� k�rny�k�r�l.

A Feh�r L� m�r fekete volt az id�t�l, mid�n egyszer befesteni akart�k. Alvinczi �nnep�lyesen kijelentette, hogy elker�li a fogad�t. N�gysz�gletes, nagy petr�leuml�mpa �gett a kapu alatt, amelyre piros, g�t bet�kkel volt ping�lva:

Restaurant.

 

A s�r �s p�rk�lt szaga fel�l�nk�tette Alvinczi petyh�dt idegeit. A l�mp�s alatt egy piros mell�nyes, r�vid feh�rszak�llas, pepitanadr�gos f�rfi� �llott, aki a nagymama kend�j�b�l k�sz�lt barna k�penyegben v�rt Alvinczi Edu�rdra. Szilveszter volt �, Alvinczi magyarorsz�gi titoknoka, aki a fogadtat�s v�gett el�re utazott a g�zvas�ttal, amely k�r�lm�nyt azonban nem volt tan�csos emlegetni.

Pozsonyban k�z�pkorias �ze volt a t�li estnek. Nagy h� fedte a v�rost �s a L� kapubej�rata alatt k�s�rtetek �llongtak, akik a r�gi adom�kb�l l�ptek ki.

Az igazi Szilveszter, Alvinczi r�gi titoknoka, tulajdonk�ppen m�r n�h�ny esztend� el�tt meghalt Bud�n, a kis Sv�bhegyen, egy lapos homokk�re hajtv�n f�radt �s h�bortos fej�t. Hossz� titoknoks�ga alatt azonban el�re gondoskodott ut�d�r�l, egy Zempl�n megyei k�rjegyz� szem�ly�ben, akit �vekig oktatott, nevelt �s form�lt, hogy testileg is oly hasonlatoss� tegye mag�hoz, hogy a nagy�r mindennapi �let�ben semmi fennakad�s ne legyen a titoknokcser�ben. Az �j Szilveszter val�ban oly �leth�ven ut�nozta a r�gi Szilvesztert (m�g a k�z�r�s�t, a bolhanagys�g� bet�ket is eltanulta s titokban verseket �rt), hogy Alvinczi Edu�rd b�zv�st meger�s�d�tt ama r�gi hit�ben, hogy az emberek, akik szolg�lat�ban vannak, �r�kk� fognak �lni, mint � maga.

A pirosmell�nyes titoknokt�l h�rom l�p�snyire (mint a Habsburgokn�l a spanyol etikett szerint), egy boroshord�-k�lsej�, t�sk�sarc�, sz�rke, magyaros pantall�ban �s szalonkab�tba �lt�z�tt f�rfi �llott, oly meghatott, illet�d�tt arckifejez�ssel, mint a vid�ki fisk�lisok vagy k�vetek szokt�k, mid�n n�mi keresetre van kil�t�suk.

Ezt a f�rfi�t csup�n Aldzsi n�ven ismert�k; lehet, hogy egykor volt m�s neve is, id�vel azonban elfelejtett�k.

�ll�sa szerint Alvinczi jogtan�csosa volt, a kab�tzsebei duzzadtak a p�riratokt�l, mintha eg�sz lev�lt�rat hordana mag�val. Gy�r�ttek, s�rg�k voltak m�r ezek a papirosok, mint a jav�thatatlan p�r�sk�d�k �r�sai. N�melyik p�r m�r harminc esztendeje h�z�dott, Alvinczi azonban nem hagyta annyiban.

Aldzsi vigy�zott az �r�sokra. V�lem�nye szerint az ellenf�l nyomban ellopatn� az okm�nyokat, ha egy percre megv�lna t�l�k. «Magam legal�bb �gy tenn�k», mondta, oly �lvezettel ejtv�n a szavakat, mintha a legnagyobb gy�ny�r�s�gr�l besz�lne.

Aldzsir�l nem volt felt�telezhet�, hogy ak�r Spencer, ak�r Schopenhauer b�lcs�szet�t k�vetn�. V�lem�nye szerint minden bajnak az volt a k�tforr�sa, hogy Magyarorsz�gon sok az �rni-olvasni tud� ember.

A v�rakoz�k sor�t Enyingin� z�rta be, egy h�feh�rhaj�, feh�rruh�s, �sszesz�radt asszonyka, aki fekete szem�vel megemelni l�tszott Alvinczit, amint kocsij�b�l kisz�llott, mint a piacon a r�c�t vagy a ludat.

Enyingin� h�res f�z�asszony volt. Alvinczi egyszer Londonba is mag�val vitte a L�b�l, ahol az � kedv��rt alkalmazt�k. Kutat� tekintete leolvasta Alvinczi arc�r�l, hogy milyen �tv�gya van, b�lintott a fej�vel �s dolga v�gezt�vel visszavonulni k�sz�lt, de Alvinczi kegyesen intett fel�je a bunda ujj�val.

– Hogy szolg�l az eg�szs�g, asszonyom?

Enyingin� megcs�kolta Alvinczi keszty�j�t:

– �, �n m�r csak az �telek illat�val lakom j�l. Sok bajom van a gyomrommal.

Meghajtotta a t�rd�t, mint az �ri kisasszonyok. (�; Enyingin� a szatm�ri n�n�khez j�rt egykoron.)

– Fert�ly�ra m�lva bef�z�m a malacapr�l�klevest, nagy j� uram.

– Rem�lem, a m�jat nem felejtette ki – jegyezte meg fontoskodva Alvinczi.

Enyingin� felelet helyett az �g fel� ford�totta a szem�t. Hogyan lehet ilyesmit felt�telezni r�la!

Itt, a L�ban, alattval�i k�z�tt, �gy �rezte mag�t Alvinczi, mint egy kir�ly, aki hossz� k�lf�ldi �tj�r�l visszat�r orsz�g�ba. Cirkusz-lib�ri�ba b�jtatott inasok tartott�k a gyerty�t a keskeny k�l�pcs�n, («Service: à 100 Forint», �rta Krausz �r, a L� fizet�pinc�re). Alvinczi «leg�nyember l�t�re» nem t�rt n�csel�det maga k�r�l, a szobale�nyok csak t�voll�t�ben l�phettek be szob�j�ba.

Aldzsi egy lev�lbor�t�kot ny�jtott �t nagy figyelemmel, mint a jegyz�k szokt�k a legfontosabb okiratokat.

– Homok van benne. A Zichy-f�le exped�ci� hozta �zsi�b�l, arr�l a f�ldr�l, ahol m�lt�s�god �sei fejedelmek voltak – sz�lalt meg Aldzsi olyan kong� hangon, mint egy �reg veszpr�mi kanonok az olt�r el�tt.

Alvinczi tenyer�be vett a s�rg�sbarna homokb�l. Hosszadalmasan n�zte:

– Szentf�ld! – mond� �s a lev�lbor�t�kot �tadta Szilveszternek, hogy helyezze az erekly�k k�z�.

– Kicsoda most a n�dor Bud�n? – k�rdezte �s�tva, mialatt a h�rom bund�t egyenk�nt levetette. (A minisztereln�k�t nevezte n�dornak.)

– B�nffy, uram, B�nffy Erd�lyb�l – felelt Szilveszter �s legink�bb egy bund�t szeretett volna szolg�latk�szs�gben megragadni, Alvinczi azonban sz�v�san v�dekezett:

– Nem szeretem, ha inasi teend�ket v�gzel, Szilveszter – d�rm�gte, de bezzeg a titoknok nem hagyta mag�t: az �llatpr�mmel d�san b�lelt botosok levet�s�n�l n�mi szerephez jutott. (Alvinczi lemond�lag �s�tott.)

– Rem�lem, nem lesz bajunk a n�dorral!…

Aldzsi a kab�t sz�rnyai al�l el�vonta h�sos, sz�r�s kez�t, amelyben Alvinczi ellenfeleit megfojtja:

– Er�szakos fr�ter…

– Ezek az erd�lyiek – d�nny�gte Alvinczi, de nem fejezte be a mondatot; ki tudja, a n�dor t�n k�meket tart…

– �s az �reg Tisza �l m�g?

– Meghalt, mint egy ajt�szeg – jelentette Szilveszter �r.

Aldzsi �jtatosan kijav�totta a fiatal titoknokot.

– Megboldogult.

– Nem volt rossz emberem – d�nny�gte Alvinczi.

Ezut�n k�l�n�s szab�s� frakkot �lt�tt, amilyent a direkt�rium alatt viseltek a p�rizsi gavall�rok. Illatszerrel – a sz�na illat�val – behintett ruh�ja b�l�s�t �s k�t ujj�t bem�rtotta a mosd�t�lba. �nnep�lyesen �s temp�san mozgott a bolthajt�sos szob�ban, amelyben k�t nap �ta f�t�ttek b�kkfa gy�k�rrel �s g�rcs�vel, amely �gy�durrog�ssal �gett el a cser�pk�lyh�ban.

– Tal�n menn�nk az estelihez – v�lekedett Alvinczi �s egy cobolybund�t ter�tett v�ll�ra.

A cirkuszszolg�k ism�t el�l�ptek a Feh�r L� fal�b�l �s mozdulatlanul tartott�k a gyerty�kat. Alvinczi meg-meg�llott a l�pcs�fokon, mintha sz�lani akarna h�s�ges titoknok�hoz, de mindannyiszor meggondolta a dolgot.

A k�l�nszob�ban r�gi ev�eszk�z�kkel volt ter�tve (majd ism�t �rja Krausz �r: «Service: ?…»), nefelejcsvir�gos porcel�n �s damaszt asztalkend�k eg�sz�tett�k ki a t�bl�t, ahol k�z�pen foglalt helyet Alvinczi, m�g jobbr�l �s balr�l Szilveszter �s Aldzsi urak telepedtek le; Mortimer szemk�zt �lt, hogy mindig szemmel tarthassa Alvinczi izmainak rug�konys�g�t. M�g k�t �res ter�t�k volt az asztalon.

Pozsonyban, a L�ban mindig k�t szem�llyel t�bbnek ter�tettek Alvinczi asztal�n�l; k�t h�lgy tisztelet�re volt ez a cerem�nia, akik ezel�tt r�vid id�vel (h�sz �vvel ezel�tt) vend�gei voltak Alvinczinek egy lakom�n. K�t pozsonyi gr�fn� volt, k�t v�ndormad�r: a felejthetetlen vend�g. K�s�bb m�g visszat�r�nk hozz�juk. Most Enyingin� s�r� bocs�natk�r�ssel besompolygott a szob�ba – ez is a pozsonyi tart�zkod�s napjainak k�l�n�ss�geihez tartozott.

– Lengyel levest is f�ztem, mint Izabella gr�fn� idej�ben s�gta �h�tatosan.

Alvinczi meghatottan b�lintott, feh�rhaj� �s megpr�b�lt arculat� �reg pinc�rek glasz�keszty�kben hozt�k a tulip�nos cser�pt�lat.

Alvinczi el�bb megt�lt�tt egy krist�ly�veg poh�rk�t a sok k�z�l. Ferenc J�zsef m�di pinc�j�b�l val� �tputtonyos asz� volt az ��vegben.

– Egy poh�rral, a haz��rt – mondta Alvinczi �s f�lhajtotta a poh�rk�t.

A leves ut�n �-n�met ed�nyekben s�rt szerv�roztak, hab�r senki sem k�stolta meg. (Igazi magyar �riember akkoriban m�g nem ivott s�rt.)

A poharak kezel�s�t ezut�n piros nadr�gos, aranyos atill�s husz�r vette �t, aki halk sarkanty�peng�ssel j�rt az urak h�ta m�g�tt. �nt�tt Badacsony nedv�b�l, Szerednye arany�b�l �s a neh�z Szamorodnib�l; Mouton Rotschild �s a «p�pa v�re» folytatt�k a sort, m�g v�g�l dupla-Pomery j�tszott a krist�lyban feh�res, savanyk�s habokon.

�mde ne felejts�k az �teleket sem, amelyekhez e k�l�nb�z� italokat, a legszab�lyosabb etikett szerint elfogyasztottak Alvinczi vend�gei.

Aldzsi, az Alvinczi-f�le p�r�k igazgat�ja, r�gebben Zempl�n v�rmegyei fisk�lis volt �s vid�ki �rih�zak asztal�n�l eleget megt�r�lte a sz�j�t �s italt�l, �telt�l csillog� bajusz�t; tompa morajl�ssal fogadta a cser�ped�nyt, amelyet a konyha fel�l behoztak.

– Malac – mondta. – Kis g�nd�r malac.

Egy�b megjegyz�se nem volt, mert orr�t nyomban a t�ny�rba dugta. A citromos �s tejfeles levesben a malac l�bacsk�i, farka, m�ja �s l�pe nagy gy�ny�r�s�get okoztak. Szak�rt� tudhatta volna, hogy semmi nem hib�zott az annyira fontos �s vez�ri szerepet bet�lt� eledelb�l, amely szerepet egykor a leves a magyar konyh�n elfoglalta. (Sajnos, az id�k v�ltoztak Alvinczi utaz�sai �ta, a leves mindink�bb vesz�tett jelent�s�g�b�l a magyar asztalokn�l, a gazdasszonyok takar�koskodnak. Nem divat t�bb�: egy saj�t kez�leg k�sz�tett guly�sleves [b�lsz�n h�sb�l!] �tj�n el�rulni a vonzalmat. Pedig leves n�lk�l sohasem kezd�d�tt valamireval� vacsora Magyarorsz�gon. Voltak felejthetetlen levesek, amelyeket ty�kb�l, sert�sb�l �s marh�b�l f�ztek �s a levesf�z� asszonyt a messzi v�rosb�l hozatt�k. A csontok, z�lds�gek, f�szerek mennyis�ge: megannyi tudom�ny. A legjobb levest Ferenc J�zsefnek f�zt�k az orsz�gban. Ut�na Alvinczi k�vetkezett.)

Most a hal jellegzetes t�lai t�ntek f�l a szemhat�ron.

Aldzsi m�g bajusz�t t�r�lgette a leves maradv�nyait�l, egy csontocsk�t visszavett t�ny�rj�r�l �s paprik�s cip�darabot falatozott, mid�n a hal v�ratlanul megjelent. Hideg angolna volt.

A jogtan�csos aggodalmas arcot v�gott:

– Vajon folytonosan kevert�k az olvasztott aszpikot, am�g a halhoz adt�k?

Az angolna hallgatott, mert meg volt fagyva.

Aldzsi bor�san cs�v�lta meg a fej�t, am�g nekil�tott a halnak. Apr�nk�nt azonban kerekre ny�lott a szeme �s el�gedetten h�mm�g�tt. Majd halkan, mintegy mag�nak mondta:

– A hal �szni akar.

Mire a husz�r sz�d�s bort ny�jtott �t az �gyv�dnek, amelyet az egy hajt�sra ki�r�tett. (Aldzsinak az volt a privil�giuma, hogy �tkez�s alatt mindig egyforma, k�nny� kerti bort ihatott, szikv�zzel, mert v�lem�nye szerint a garatnak �s a t�bbi bels�r�sieknek ez a legj�t�konyabb. A vil�gosz�ld bort par�di �vegben szerv�rozt�k. A kerti borr�l csup�n a francia pezsg� kedv��rt mondott le.)

Most sajtpuding vonult az asztalra.

Aldzsi egy hatalmas fogpiszk�l�t tartott a sz�j�ban. A fogpiszk�l�t mindig szem�lyesen v�s�rolta, mert ki nem �llhatta a feny�f�b�l k�sz�lt puha fogv�j�t; � a kem�nyf�nak volt a h�ve, amellyel hatalmas fogai k�z� d�rda m�dj�ra d�f�tt. A szalonkab�tja h�tuls� zseb�ben mindig volt egy csomag fogv�j�, egy doboz gyomorer�s�t� por �s selyempapiros, mert csak abba tudta az orr�t f�jni.

Vizsg�l�b�r� m�dj�ra ki�ltott r� a pudingra:

– V�dlott, le volt�l z�rva egy �ra hossz�ig?

Enyingin�, aki olykor titkon beleskel�d�tt, vajon �zlik-e az uraknak a f�zte, hangosan elki�ltotta mag�t rejtekhely�r�l:

– �n magam dunsztoltam.

– Akkor rendben van – felelt Aldzsi.

Alvinczi egy rosszall� pillant�st vetett a rejtekhely fel�. Respektust kell tartani a csel�ds�ggel.

– A szak�csn�nak konyh�j�n a helye – mormogta.

A sajtos �tel ut�n k�t poh�rral hajtott fel az �gyv�d a kell�en h�t�tt borb�l, m�g Alvinczi szomj�t egy gy�sz�nyi v�r�ssel oltotta, amely Avignonban termett, �s egy angol lord pinc�j�b�l val�.

Most a f�c�n rep�lt be v�r�sbort v�rezve �s s�lt gesztenyetoj�sok k�z�tt.

– Mad�r! – zs�rt�l�d�tt Aldzsi. – Nem komoly dolog a mad�r.

A f�c�n ut�n csaknem megr�gott egy fogv�j�t a jogtan�csos. Nem szerette a tr�f�t az �tkez�s �gy�ben.

V�gre azonban megjelent a vacsora kir�lya, vajast�szt�ban a vesepecsenye, amint a legkifog�stalanabb szak�csn� s�t�tte egykor Rudolfnak a g�rg�nyi vad�szatokon. Alf�ldi napf�nyben l�tni a h�zott feh�r tulkokat, amelyeknek h�s�t B�csbe sz�ll�tj�k; Pozsonyban egy percre meg�ll a vonat, amely nem egyszer kocsij�ba viszi a levesh�s kedvel�j�t Pestr�l B�csbe, a K�rntner strassei emeletre, ahol a monarchia legjobb marhah�s�t eszik.

– Ez f�rfiaknak val� – ki�ltott fel a jogtud�s �s �nfeledten fente k�s�t a t�ny�r h�t�n. – Csak azt nem tudom, h�romszor sodort�k-e a t�szt�t?

Majd a sal�t�kat vette szem�gyre – a f�c�nt nem becs�lte annyira, hogy mell� sal�t�t fogyasszon. �l�nken �dv�z�lte a tart�rm�rt�ssal le�nt�tt babsal�t�t, b�lintott az esztragonnal kevert z�ld fejes sal�t�nak, m�g a k�poszt�val t�lt�tt paprik�t�l b�gyadtan k�rdezte: vajon k�tszer forr�zt�k-e?

Ezut�n Aldzsit a vacsor�n�l szok�sos baleset �rte.

�szrevette az asztal v�g�n azokat a kis, mogyor�nagys�g� savany�tott paprik�kat, amelyek szinte pirulnak a bels� t�zt�l. A fisk�lis j�l tudta el�re, hogy mi lesz tett�nek k�vetkezm�nye, nagy elhat�roz�ssal bekapta a legt�zesebbnek l�tsz� paprik�t. Csakhamar k�ts�gbeesett szuszog�s �s liheg�s hangzott a helyr�l, hol Aldzsi foglalt helyet. Szemei k�nnybe l�badtak, arca eltorzult, percekig sz�tlanul �s f�jdalmas k�nban hentergett sz�k�n, mint Enyingin� gazdasszonyi tudom�ny�nak �ldozata �s boldog v�rtan�ja. Amire a maga r�sz�r�l tulajdonk�ppen be is fejezte a vacsor�t. N�h�ny f�nkot kapott m�g be, mert farsangot mutat a kalend�rium �s egy bizonyos juhsajtot k�stolgatott elszomorodva a paprik�val val� neveletlen magaviselet�n. Am�g Alvinczi megt�lt�tte francia borral a hatalmas kelyheket �s megengedte, hogy pohar�t minden jelenl�v� az � serleg�hez koccintsa.

– A sz�p n�k�rt! – mondta szokatlan �l�nks�ggel.

Ezt mindig �gy cselekedte �tven esztend� �ta.

A feketek�v�t �s a k�l�nb�z� Focking- �s Bols-f�le p�link�kat n�h�ny angol term�kkel, Cherry-Brandyval, magyar meggylelk�vel �s kecskem�ti barackp�link�val t�rsas�gba hozva az �sszej�vetel v�get �rt.

Alvinczi m�snap d�lben befogatott a v�r�s postakocsiba, de miel�tt elhagyta volna Pozsonyt, l�togat�st tett ama eml�kezetes gr�fn�kn�l, akik a Szentv�r utc�ban laktak egy �don, s�rga h�zban.


V.
 Rezeda �r levelez�se az ismeretlen pozsonyi gr�fn�kkel

Miel�tt bel�pn�nk a francia fedel� h�zba, amelyet M�ria Ter�zia tisztelet�re �p�tett egy r�gi nemes ember – Ortovay –, mid�n a kir�lyn� szombatonk�nt B�csb�l kocsin felkereste Pozsonyban lak� le�ny�t �s v�le templomot, iskol�t l�togatott, n�h�ny sz�t kell el�rebocs�tanunk a r�gi lak gazd�ir�l.

Korunkban a h�z a Z�ldv�ri gr�fn�k tulajdona volt.

Z�ldv�ri Evelin �s Z�ldv�ri Izabella gr�fn�k, egy fels�magyarorsz�gi elszeg�nyedett csal�d sarjad�kai, 18** j�nius huszadik�n azt �rt�k a napl�jukba, hogy egyik�k majd val�sz�n�leg �ngyilkos lesz (Evelin a b�csi vonat el� veti mag�t, m�g Izabella a zsineget v�lasztja) vagy a Szepl�telen Sz�zr�l elnevezett gr�ci kolostorba vonul vissza a szerencs�tlenebbik, ahol az osztr�k nemesi csal�dok p�rt�ban maradott le�nyai a p�kh�l�t sz�v�k v�rz� seb�re illesztik, �s id�vel meggy�gyulnak.

Alvinczi Edu�rd udvarl�s�nak idej�ben volt ez, amikor a nemes f�rfi� maga sem tudta, hogy melyiket szereti a k�t kisasszony k�z�l.

N�ha �gy l�tszott, hogy Evelin (az id�sebb) v�gleg gy�zedelmeskedett. Alvinczi m�r csak az�rt k�r engedelmet a t�voz�sra, hogy frakkot vagy d�szmagyart �lts�n a le�nyk�r�shez, Evelin hosszadalmasan n�zett a t�voz� ut�n a francia fedel� h�z csipkef�gg�nyei m�g�l; m�skor Izabella (az ifjabb) vallotta be keserves k�nnyhullajt�ssal az �j csendes �r�j�ban n�nj�nek, hogy Edu�rd milyen szavakat mondott d�lut�n a pozsonyi ligetben.

Egy t�len tart�zkodott Alvinczi Pozsonyban �s naponta megl�togatta a kisasszonyokat, szertart�sosan j�tt �s ment, d�lel�tt lila sz�n� nyakkend�t �s harisny�t �lt�tt (Evelin sz�n�t), m�g d�lut�n a gy�ngysz�rke volt divat, amely az ig�nytelen, csendes, tan�t�n�s Izabella kedves sz�ne volt. Alvinczi komolyan, hivat�sszer�en �s t�bbnyire mozdulatlanul �lt, mint egy festm�ny a Z�ldv�ri-h�z szalonj�ban. Csaknem mindig ugyanegy t�m�r�l besz�lgettek – egy templom�p�letr�l, amely c�lra akkoriban kereszt�ny �s zsid� h�lgyek egyforma buzgalommal t�ncoltak Pozsony megy�ben; Alvinczi megeml�kezett egy izraelita imah�zr�l, amely Nizza �s Monte-Carlo k�z�tt tal�lhat�, ahol seg�ts�get k�rt �s aj�nd�kot adott, mid�n szerencs�je szunnyadozott… Ezenk�v�l egy feh�rfal� k�lvinista templomr�l tudott faluhelyen, ahol ifj� kor�ban a zsolt�rt �nekelte. Komolyan �s megfontoltan besz�lt, mint aki teljesen bizonyos abban, hogy szavait a h�lgyek nem felejtik el, s�t eml�kezet�kbe v�sik.

�t �rakor s�hajtva f�lemelkedett:

– Ak�r �p�t�nk fogadalmi templomot, ak�r nem: ennek a nemzetnek el kell pusztulni – sz�lt �s n�h�ny perc m�lva m�r postakocsij�ban �lt, amellyel meglehet�s felt�n�st keltett a koron�z� v�rosban.

Ezut�n tavaszodott az id�, m�rcius lett (a Z�ldv�ri h�lgyek sokat rem�ltek a tavaszt�l), Alvinczi helyett Szilveszter �r (m�g a r�gi) �rtes�tette a nemes h�lgyeket, hogy nagy j� ura Angli�ba utazott, ahol az �j csik�k most futk�roznak el�sz�r a napf�nyes versenyp�ly�kon. A Z�ldv�ri n�k f�jdalmas sz�vvel v�laszoltak Szilveszter �r level�re, �mde rem�lt�k, hogy kit�n� bar�tjuk nemsok�ra ism�t felkeresi az �don Pozsonyt. Amire Szilveszter �r nyomban post�ra b�zta tud�s�t�s�t, hogy ugyanazt rem�li � is. A h�lgyek n�h�ny nap m�lt�n ism�t Szilveszter �rhoz fordulnak Bud�ra (miut�n egyetlen bar�tjuk t�vol van, �s nem tartj�k illetlens�gnek, hogy bar�tjuk bar�tj�t bizalmukkal megaj�nd�kozz�k); �s tan�csot k�rnek bizonyos templom�p�t�si �gyben, amelyhez a mindentud� Szilveszter �r val�sz�n�leg ink�bb �rt, mint �k, mag�nyoss�gban, az emberekt�l t�vol �l� n�k. Szilveszter �r kifog�stalanul v�laszolt.

Ilyenform�n t�rt�nt, hogy Pozsony �s Buda k�z�tt megindult a posta. Eleinte ritk�bban, majd egy-k�t esztend� m�lt�n naponta levelek v�lt�dtak Alvinczi titoknoka, a h�s�ges Szilveszter �s a Z�ldv�ri h�lgyek k�z�tt. Szilveszter leveleiben t�bbnyire arr�l volt sz�, hogy mit mondott ism�t rendk�v�li gazd�ja, m�r reggel t�z �rakor �bren volt �s az ima elv�gz�se ut�n szalonn�t evett, majd egy k�shegynyi lipt�i t�r�t. A Z�ldv�ri gr�fn�k magukr�l keveset �rtak, ink�bb a k�z�gyekkel foglalkoznak a levelekben, a templom�p�t�s el�rehaladott terv�vel �s a magyars�g pusztul�s�val. M�skor politikai szenved�lyek piroslottak szarkal�bjaikb�l. Z. Izabella helyeselte az �reg Tisza politik�j�t a nemzets�giekkel, m�g Szilveszter a sz�ls� baloldalra �lt. R�gi nagyasszonyaink m�dj�ra a Z�ldv�ri h�lgyek szavazni szerettek volna a k�vetv�laszt�son. (Alvinczi �g�retet tett, hogy amint ism�t belesz�l�sa lesz az orsz�g k�z�gyeibe, programj�ba veszi a n�k v�laszt�jog�t.)

Mid�n Szilveszter �r (a r�gi) k�zeledni �rezte hal�l�t, a titokzatos levelez�sbe beavatta Rezeda urat. (Bud�n, a V�r�s B�k�n�l t�rt�nt ez.)

– Ha meghaln�k… A dr�ga n�k bizonyosan t�l�lnek… k�rlek, folytasd helyettem a levelez�st… Term�szetesen nem szabad el�rulnod, hogy m�r meghaltam – sz�lt a pirosmell�nyes Szilveszter.

Rezed�nak kedv�re val� volt a megb�zat�s.

Mid�n a v�r�s postakocsi a francia fedel� h�z el� �rt, Alvinczi Edu�rd megcs�kolta azt a kis ez�stkeresztet, amelyet a kebl�n viselt, az inge alatt finomm�v� l�ncon �s amelynek csod�latos erej�ben m�g sohasem csal�dott.

Val�ban: a h�sz �v el�tti h�lgyeket tal�lta a r�gi h�zban. Semmi sem v�ltozott itt az�ta, mi�ta utolj�ra Pozsonyban t�lt�tte a telet.

(Az ez�stkeresztnek var�zslatos hatalma volt. �ll�t�lag Zsigmond magyar �s lengyel kir�ly viselte a mell�n, aki h�romsz�z esztendeig uralkodott Bud�n [a t�rt�nelem, amelyet emberek �rnak, t�vedett itt] �s m�g haldokl�s�ban is olyan fiatal volt, hogy kocsin tette meg az utat Pr�g�t�l Nagyv�radig, �s k�zben ism�t megh�d�totta h�telen feles�g�t, Cilley Borb�l�t, �s vele kedves �r�kat t�lt�tt a znaimi v�rkast�lyban. A vigy�zatos r�mai cs�sz�r, aki h�romsz�z esztend�s kor�ig m�g az asszonyok t�rsas�g�ban sem vetette le apr�szem� p�nc�ling�t, amely alatt az ifj�s�g csodatev� keresztj�t viselte, a znaimi v�rban engedett a boszork�ny Cilley l�ny praktik�j�nak. A fogolyk�nt hurcolt Borb�la, mid�n kieszk�z�lte az utols� �jszak�t, ekkor v�gzett is Zsigmonddal. Lecsalta a p�nc�lt test�r�l. – Bezzeg Alvinczi sohasem lesz ily vigy�zatlan.)

Ugyanazon Vojka nev� feh�r muszka ag�r ny�jt�zkodott a f�t�tt folyos�n �s Karl�cain�, a kis feh�rfej� gazdasszony tipegve nyitotta ki az �vegajt�t a csend�t�sre, amely �ltal�nos jelk�nt hangzott, hogy szeret� szemek j�nnek a h�zhoz, amelyek nem l�tj�k meg a v�ltoz�sokat, amelyek itt h�sz esztend� alatt t�rt�ntek.

Van bizonyos szeretet vagy, ha n�melyek �gy k�nnyebben meg�rtik, hervadhatatlan szerelem az emberek sz�v�ben, amely az eg�sz �let�n �t hipn�zisban tartja azt, aki egyszer a s�t�t szob�ban belen�zett az ez�stkan�lba. N�mely eml�k, f�rfi vagy n�, t�jk�p vagy szoba, zenehang vagy cs�k: mintegy hipnotiz�lt k�p marad az emberek sz�v�ben. Nem hal meg a t�voll�t alatt sem, csak sub�j�n alszik az eml�k.

De bezzeg fel�bred �lm�b�l, mid�n a h�v�s kapuboltozat alatt a l�p�seknek ugyanazon r�gi visszhang-man�k ki�ltanak �dv�zletet a falakb�l, csatorn�b�l, bolthajt�sr�l! Akit egyszer er�sen hipnotiz�ltak egy s�tat�ren, szemmel, sz�val, testi �rint�ssel vagy gondolattal, visszat�rv�n a helyre, elegend�, ha a padot l�tja, amelyen akkor �lt, amikor itt boldog, boldogtalan volt. A k�zbees� �vek megmozdulnak, mint f�gg�ny�k; sz�tny�lnak �s alattuk �jra l�that� a r�gi sz�nj�t�k, a sz�n�szek ugyanazt j�tssz�k, a karmesternek leng� cs�sz�rszak�lla van; a sz�n�szn� szem�t forgatja fel�d (mintha h�sz �v �ta, m�g a f�gg�ny leeresztve volt, mindig ezt tette volna), a csep�r�g� a sz� k�zep�n folytatja mondanival�j�t, ahol egykor tork�ba fojtott�k szerep�t; h�zba dugja a rivalda al� veres fej�t a dobos, � volt az, aki a buk�tokat felny�jtotta a sz�n�szn�nek…

Egy bar�tom szerint, k�s� �regs�g�ben, mikor m�r csak nagyapai cs�kokat lehelt a n�kre, vannak bizonyos h�zak, amelyb�l az �ra�t�s hangzik, �s d�lut�n n�gykor, mid�n egy h�z el�tt elhaladt, mindig v�rhull�m, v�gy �s n�i illatokkal f�szeres fant�zia t�madt a sz�v�ben, pedig m�r elfelejtette volt a n�ket.

Benyitott a h�zba, tizenh�t�ves gy�ny�r� hajadon font a k�lyha mellett, aki ismer�s, dr�ga mosollyal v�rta, mint a Szentf�ldr�l megt�rt lovagot. «Henrik!» mondta p�rnameleg hangon �s bar�tomat t�nyleg Henriknek h�vt�k. Mid�n t�rdre vetette mag�t a fon�l�ny el�tt, �szrevette, hogy k�k frakk �s feh�r nadr�g van a saj�t test�n, amilyenben lion volt Pesten a harmincas �vekben. Megcs�pte a tenyer�t, nem �lmodott, pedig az im�nt m�g a Vad�szk�rtben j�tszott piquet-t egy sz�zesztend�s, m�zs�s f�rfi�val. A borj� nagys�g� kand�r a sarokban kis feh�r cica lett, az �cska f�gg�l�mp�s hely�n r�zsasz�n� viaszgyerty�k gy�ltak ki, �s a kandall�n az �ra mutat�ja mintegy meg�r�lten forgott visszafel�, mialatt az �r�t jelz�, parafadug�b�l val� bar�t ki- �s befutkosott h�zik�j�ba. Azt�n egy m�sodpercnyi nyugalom �llott be a szob�ban, a gy�ny�r� hajadon bar�tom sz�v�n pihentette sz�k�s, bodros, j�szag� fej�t. K�s�bb t�li s�t�t lett ism�t, a h�p�rna k�kes sz�nben fek�dt az ablak p�rk�ny�n, egy cs�f �reg katonas�ri, aki v�gigk�zd�tte az olasz hadj�ratot, sepr�je ut�n ny�lt a k�lyha mellett �s r�szeg diszn�nak nevezte bar�tomat, aki sohasem ivott egy kortyot sem.

…Alvinczi a f�nyl� kilincsre tette a kez�t a pozsonyi h�zban �s az �ramutat� t�n m�g az �regebb tornyokon is a v�ros t�voli ker�let�ben, hirtelen visszafel� kezdett futni.

– Hogy van kedves Evelin �s �n, nem mindennapi Izabella, sz�vemnek dr�ga rokonh�lgyei? – kezdte Alvinczi Edu�rd, mintha tegnap j�rt volna vizitben a Z�ldv�ri-h�zban.

– Nagy Lajos kir�lyunk le�nya, szent Hedvig tisztelet�re tervezett templomunk alapja az�ta is n�vekedett a pesti izraelita n�egylet adom�nya folyt�n – felelt Evelin.

– A tizenk�t nemes h�lgy m�r egy�tt van, akik az olt�rter�t�k �s misemond�ruh�k h�mz�s�t v�llalj�k, csak mindig f�rjhez megy k�z�l�k egy-kett� – s�hajtott Izabella. – Pedig a legr�gibb hagyom�nyok szerint, csak hajadonok keze �rintheti az egyh�zi ruhanem�t, amely azt�n illatos lesz a sz�zek �rint�s�t�l.

– Foglaljon helyet n�lunk, kedves rokonunk.

Evelin fejedelmi k�zmozdulattal mutatott a terjedelmes karossz�kre, amelynek p�rn�j�ban a Schwarzenberg hercegek pomp�zatos c�merpajzsa volt h�mezve, em�gy is jelezv�n a rokons�got, amely a Z�ldv�ri csal�dhoz f�zi az osztr�k f�nemesi fam�li�t. (Tal�n ennek a fejedelmi c�mernek is volt n�mi r�sze abban, hogy Alvinczi ama r�gi t�len h�s�ges volt a h�zhoz.)

A k�t Z�ldv�ri h�lgy egym�s mellett, szemben Alvinczivel foglalt helyet. �gy szerette �ket l�tni a k�l�n�s �r, mert, v�lem�nye szerint, ekkor nagyon hasonl�tottak k�t f�hercegn�h�z, akik az udvari fotogr�fus ablak�b�l n�znek a pozsonyi korz� k�z�ns�g�re. (M�g a Z�ldv�ri h�lgyek kijelentett�k, hogy Alvinczi m�sa Madar�sz Henrik kir�lynak, akinek arck�pe a British M�zeumban l�that�.)

– Nos, h�lgyeim, Evelin kontesz �s Izabella kontesz, van-e valami k�v�ns�guk? �n tudniillik most az�rt j�v�k Magyarorsz�gra, hogy j�v�tegyem b�neimet, eleget tegyek elmulasztott hazafi�i k�teless�gemnek, kib�k�ljek ellens�geimmel �s megfizessem tartoz�saimat, amennyiben tartoz�saim vannak – �gy sz�lt Alvinczi kezeit �sszekulcsolva.

Izmos, r�vid ujjai voltak, ink�bb a pengeforgat�sra teremtve, mint az ember simogat�s�ra. N�ha karvalyk�rm�ek voltak ezek az ujjak a nagyon feh�r, dombos k�zen; m�skor, ha �k�lbe szorult, kalap�csfejhez hasonl�tott a k�z, amellyel a sorsot fejbe lehet verni, mint a makrancos lovat. Most szel�den �sszekulcsol�dott a k�t k�z, mint a halottak�, akik m�r nem akarnak semmit.

– A templomunk – mondta szemles�tve �s zavartan Evelin, mialatt Izabell�ra n�zett.

– A misemond�ruh�k – rebegte Izabella �s remegett az orrcimp�ja, amely olyan finom volt, mint a h�ziny�l�.

Alvinczi beleegyez�leg b�lintott:

– Jogtan�csosom velem utazik e napokban. �tk�zben v�grendeletet dikt�lok, mert akkor tov�bb �lek. �s a kegyes c�lokon k�v�l nincs m�s �hajt�suk?

Evelin r�zv�r�s h�zicip�j�re n�zett:

– Nincs.

Izabella nem felelt, csak hossz�, gyanakod�, szemreh�ny� pillant�st vetett a nagy�rra.

– H�t akkor minden rendben volna – mormogta Alvinczi a szak�ll�nak.

A Z�ldv�ri h�lgyek mozdulatlanul, visszafojtott l�legzettel �ltek hely�k�n, amint Alvinczi kedvelte �ket egym�s mellett, profilban, mint ama bizonyos k�peken.

Ink�bb sz�k�k voltak, mint barn�k. Annyi sokszor mondt�k az elm�lt �tven esztend� alatt (a szeg�nyed�s idej�ben) a fam�li�ban a v�nek, hogy a Schwarzenberg hercegek r�v�n rokons�gban vannak a Habsburgokkal is, oly sokszor tanulm�nyozt�k a n�k a habsburgi hercegn�k arck�peit �s �lmodtak a messzi kast�lyokkal, ahol rokonaik laknak, miut�n saj�t v�raikat el kellett hagyni, hogy e hosszadalmas epeked�sben bizony n�mileg hasonlatosak lettek a f�hercegn�kh�z. Alvinczi, azon a r�gi t�len, d�lut�nonk�nt elmerengve n�zett a h�es�sbe �s B�cs h�rihorgas h�zait, a Burg kopott udvarait, feh�rr�m�s ablakait kereste a szem�vel az utca t�ls� oldal�n, mag�ban pedig azt gondolta, hogy Immaculata �s Anunci�ta habsburgi hercegn�kkel �ld�g�l a szalonban, mid�n a Z�ldv�ri h�lgyek komolyan hallgatnak. Meglehet�s sok p�nz�be ker�lt Alvinczinek ez a mulats�g, an�lk�l hogy a h�lgyeknek a kez�t melegebben megszor�totta volna. (Bizonyosan olyanform�n gondolt e h�lgyekre, mint els� szerelmeire szokott gondolni az ember, mid�n a m�lt id� megnemes�ti a n�k arck�p�t.) A jogtan�csos negyed�venk�nt tekint�lyes p�nz�sszeget tett post�ra az Alvinczi nev�ben. A Z�ldv�ri h�lgyek eleinte szem�rmesen tiltakoztak az alamizsna ellen, mire Alvinczi kategorikusan kijelentette, hogy az �sszeget egy r�gi ad�ss�g ut�n fizeti, amellyel a boldogult Z�ldv�ri gr�fnak tartozott, aki versenyp�lya-fel�gyel� volt Tat�n, �s ott gyakran agar�szott �s vad�szott a feh�r korl�tok k�z�tt, mid�n a csal�di asztalr�l hi�nyzott a vadpecsenye.

«Maguk csak �lj�k a szentek �let�t – �rta Alvinczi utols� level�ben, csaknem h�sz esztend� el�tt–, gy�jtsenek Hedvig templom�ra �s gondoskodjanak az egyh�zi ruh�kr�l, �n majd apr�nk�nt let�rlesztem ad�ss�gom, ha szerencs�m nem h�gy cserben. Ugyanez�rt k�rem, hogy m�rciusban, a n�vnapomon egy r�vid im�t mondjanak �rtem, miut�n �n nem igen �rek r� im�dkozni. A t�bbit majd meg�rja h� titoknokom, Szilveszter. A maguk �r�kk� lek�telezettje: Edu�rd.»

Ez a lev�l volt a Z�ldv�ri h�lgyek egyetlen vagyona, amely sz�k napokon mindig megnyitotta a p�nzk�lcs�nz�ssel foglalkoz� emberek ersz�ny�t. Ez�rt ment Ede napj�n mindig n�h�ny finom k�zimunka a t�vollev� Alvinczi ut�n, amelyeket Edu�rd haragosan eldobott. Nem szerette a h�l�t. A h�la �s a bossz�, v�lem�nye szerint, azonos �rz�sek.

�s a Z�ldv�ri n�k val�ban az im�ds�gos k�nyvben tart�zkod� szentk�pek �let�t folytatt�k. Oly rajong�st �reztek Alvinczi Edu�rd ir�nt, hogy h�sz esztend�n kereszt�l pontosan megtartott�k rendelkez�s�t: a szentek �let�t �lt�k.

Eleinte pedig n�h�ny unatkoz� katonatiszt, tan�r �s pap bizonyos c�lzattal koptatta saruj�t a Szentv�r utc�ban. Az egykori Szilveszter, a h�lgyek levelez�je, ha �lne m�g, n�h�ny saj�ts�gos kalandr�l tudna a Z�ldv�ri n�k leveleib�l.

Egy t�z�rkapit�ny egyszer estefel� bemer�szkedett a h�zba, el�adta �rzelmeit Evelin ir�ny�ban. (Evelin eg�sz id� alatt Alvinczi olajfestm�ny� arck�p�t n�zte a falon, amely z�ld zr�nyiben �br�zolta a nagyurat.) Igen er�lyes f�lsz�l�t�sra hagyta el a lakot az izgatott kapit�ny. A h�lgyek m�snap felrakt�k csal�di �kszereiket (mert �ppen otthon voltak), felkerest�k a f�isp�nt �s elpanaszolt�k s�relm�ket. A katon�t bez�rt�k, majd Boszni�ba helyezt�k. A tisztikarban �gy magyar�zt�k a dolgot, hogy P. kapit�ny ezen a napon a gyakorl�t�ren leesett lov�r�l s �ppen fejtet�re zuhant. Szolg�ja hazavitte �s �gyba fektette. A jeges borogat�sok alatt egy darabig nyugodtan fek�dt a t�z�r, k�s�bb elhal� hangon szer�ms�gi szilv�riumot k�rt. Agg�d� bajt�rsai eleinte konyakkal �s egy�b lik�r�kkel pr�b�lt�k P.-t f�lrevezetni, mert szilv�rium v�letlen�l nem volt a h�zn�l. P. megitta a lik�r�ket, de mind konokabbul cs�v�lta fej�t.

– Ha nem adtok szer�ms�gi szilv�riumot, �gy �rzem, rossz v�ge lesz a dolognak – ism�telte.

Az ezred �llatorvosa ismert egy nyugalomba vonult �reg keresked�t, akin�l val�di szer�ms�gi szilv�riumot l�tott. Nosza �tra kelt egy f�hadnagy �s diadalmasan t�rt vissza a keresked� aj�nd�k�val.

A kapit�nynak igaza volt. Estefel� ledobta a k�t�st fej�r�l �s mire az utols� kortyot elfogyasztotta, felkelt �s fel�lt�zk�d�tt, mint akinek soha annyi baja sem lett volna, mint egy bili�rdj�tszma elvesz�t�se Palugyain�l. A korz�ra s�t�lt, ahol m�r �gtek a l�mp�sok. Ekkor pillantotta meg a pap�rkeresked�s kirakata el�tt Z�ldv�ri Evelint, aki a divatos angol lev�lpapirosokat n�zegette �s azon habozott, hogy a pirosfrakkos r�kavad�szt jelz� papirosb�l vagy a kop�fejesb�l v�s�roljon h�ga, Izabella sz�m�ra. Febru�riusi est volt �s a lev�lpapirosok habosan szorultak meg a kirakat z�zmar�s �vege m�g�tt. – A t�bbi r�sz�t m�r tudjuk a t�rt�netnek. Az egykori Szilveszter �r �vekig ism�telten figyelmeztette a Z�ldv�ri kisasszonyokat, hogy nyomban �rtes�ts�k, amint a kapit�ny beteszi l�b�t a v�rosba.

�gy rep�ltek az �vek.

Egy t�vollev� f�rfi im�dat�ban m�lott-m�ladozott az ifj�s�g. Evelin haja mind sz�k�bb lett �s mandulametsz�s� szeme mindink�bb f�tyol al� b�jt. Egy mad�rka k�rm�nek a nyoma megmutatkozott a homlok�n, mint egy cs�knak az eml�ke. Arc�nak napr�l napra hidegv�z-illata volt; a forr�s�g a s�t�t bl�za al� cs�szott ajk�r�l, ahol t�bb� senki meg nem tal�lhatja; a hajviselete �venk�nt vesz�tett kalandos bodross�g�b�l; a f�rt�k, amelyek szinte k�l�n �letet folytattak homlok�n, f�le mellett �s nyak�n, elfelejtett�k a gyermekkori pajkoss�gokat, kij�rt�k az �let iskol�j�t, �s rendre szoktak, h�v�sen simultak a hajtestv�reikhez. �s keze, amelyre oly b�szke volt Evelin, mint gy�m�ntjaira az asszonyn�p, egy �vben megfogyott, r�ncok t�madtak rajta, mert nagyon sokat kellett sz�molni az apr�p�nzt a negyed�v v�ge fel�; csup�n n�gyszer egy esztend�ben foglalkozott e k�z vadonat�j, angyalfej� bankjegyekkel, amelyek szinte illatosak lettek az Evelin �rint�s�t�l.

Izabella mindenben k�vette n�nje p�ld�j�t.

Mid�n Alvinczi azt javasolta, hogy a r�gi t�li d�lut�nok mint�j�ra, a h�lgyek t�ncoln�nak el egy gavotte-ot, Evelin megh�zta a versailles-i t�jk�pekkel d�sz�tett �ra zsin�rj�t, amely halkan muzsik�lni kezdett asztalk�j�n. Az antik b�torok elhagyt�k hely�ket a vil�gossz�rke sz�nyegen �s a r�gi Z�ldv�riak f�lhom�lyos fotogr�fi�i (mintha a m�svil�gr�l k�ldt�k volna el eml�kbe k�p�ket), valamint Alvinczi a z�ld zr�nyiben el�rehajoltak, amikor a kisasszonyok k�nny� sz�vvel, k�teless�gtud�ssal �s szolg�latk�szs�ggel �tkarolt�k egym�s derek�t. Term�szetesen b� szokny�t hordtak �s egy�bk�nt is �gy �lt�zk�dtek, hogy Alvinczi sohase felejtse el ifj� kor�t, higgye, hogy a divat m�g mindig ugyanaz a vil�gon, mikor � h�sz esztend�s volt. A b� szokny�k lengtek �s besz�ltek t�nc k�zben, a feh�rharisny�s finom l�bakon eml�kk�nyvek �rzelmess�g�vel volt megk�tve a feh�r selyem harisnyak�t�, rajta apr�, arannyal h�mzett A. E. bet�k, m�g a cipell� M�ria Ter�zia azon magassark�, csatos f�lcip�j�r�l volt mint�zva, amelyben 1742-ben t�ncolt az udvari b�lon. Az �desk�s zene, a nyakban viselt medalionokb�l megfagyott, r�zsasz�n� mosoly a Z�ldv�ri h�lgyek arc�n, a t�nc nesztelen �temei �s a f�lhom�ly: mind Alvinczi Edu�rd szolg�lat�ra volt, hogy elfelejtse �vei sz�m�t, amint, az �reg gavall�rok nem egyszer az�rt veszik k�r�l magukat a m�lt sz�zad eml�keivel, m�kincseivel, hogy otthonukban legal�bb siker�lt meg�ll�tani az id�t. Az eml�kek boldog�t�bbak a val�s�gn�l, mid�n bizonyos korba �rkezett a f�rfi�. Eg�szs�g �s szilaj tekintet elm�lhat, de a kedves, f�jdalmas vagy b�gyaszt� �lm�nyeket senki sem veheti vissza, mint az eml�kbe adott imak�nyvet.

A t�nc v�gezt�vel Alvinczi felemelkedett �s �nnep�lyesen engedelmet k�rt, hogy h�dolat�t kifejezze. El�bb a n�k kez�t cs�kolta meg, majd homlokukra lehelt cs�kot, szel�den mag�hoz szor�totta Evelin �s Izabella f�z�j�t. (H�sz �v el�tt egyszer megharapta ilyenkor Evelin v�ll�t, Izabell�nak pedig egy sz�t s�gott a f�l�be, amelyet az m�g a n�nj�nek sem vallott be soha.)

– A konteszeknek teh�t nincs k�l�n�sebb k�v�ns�guk? – k�rdezte �s b�cs�z� m�dj�ra �llott a szoba k�zep�n.

E percben felny�lott a szomsz�d szoba ajtaja �s �g� gyerty�val kez�ben egy fiatal h�lgy mutatkozott.

– M�ria – ki�ltott�k egyszerre a Z�ldv�ri h�lgyek, n�mi megbotr�nkoz�ssal.

A M�ri�nak nevezett fiatal h�lgy megzavarodva �llott meg az ajt�n�l. A piros gyertya kez�ben remegett, de j�l megvil�g�totta csod�latos feh�r arc�t, amelyb�l ragyog�s l�tszott fakadni. Feh�r k�t�nye, s�t�tk�k ruh�ja �s fekete haja egy m�sodpercre k�nyszer�tene f�lemelkedni a lusta, �lmos szempill�kat, azt�n ism�t a f�ldre n�zett Alvinczi.

A le�ny, mintha s�lyos hib�t k�vetett volna el, futva t�vozott.

– Ki ez a zsid� le�ny? – k�rdezte darab id� m�lva Alvinczi.

– Rokonunk, az ap�c�khoz j�r iskol�ba, magunkhoz vett�k, mert senkije sincs Pozsonyban – felelte Evelin, �s a s�t�tben elpirult.

– Nagyon szolg�latk�sz gyermek – menteget�z�tt Izabella. – Bizonyosan a gyerty�kat akarta felgy�jtani.

Alvinczi csendesen �lt hely�n.

– A neve? – k�rdezte �t perc m�lva.

– Vecsera M�ria – felelt mosolyogva Evelin.

– Ilyen lehetett le�nykor�ban az igazi Vecsera is.

J� darab id� m�lt�n d�nny�gve szedel�dzk�d�tt Alvinczi:

– Saj�ts�gos… mintha az id�n nem volna farsang.

Evelin most Alvinczi karj�t ujja hegy�vel meg�rintette:

– M�g egy percre k�rj�k t�relm�t, kedves rokonunk. N�mi panaszunk van az �n �reg titoknok�ra, Szilveszter �rra, akit hossz� id�n �t mint a megb�zhat�s�g �s lovagiass�g mintak�p�t ismert�nk.

Alvinczinek els�t�t�l az arca.

– Nos? – d�rm�gte.

Evelin kisietett a szob�b�l. Egy perc m�lva karos gyertyatart�val t�rt vissza. L�bujjhegyen l�pkedett �t a sz�nyegen, a gyertyatart�t az asztalra helyezte. Egy csom� n�gysz�gletes form�j� lev�l volt a kez�ben, amelyek lilasz�n� szalaggal voltak �tk�tve.

– Titoknoka legut�bbi levelei ezek, uram, amelyeknek �rtelm�t nem tudjuk.

Alvinczi unott mozdulattal eltolta az asztalon a lev�lcsom�t.

– Mi van benn�k?

Evelin er�sen az Alvinczi szem�be n�zett.

– S�rt�sek.

– Az nem lehet – felelte nyugodtan Alvinczi. – Az �n embereim nem s�rthetnek meg n�ket.

Evelin tal�lomra beleny�lt a lev�lcsom�ba:

– Olvasd, Izabella, te jobban tudsz hangs�lyozni.

Izabella el�rehajolt �s gondosan sz�tteregette az aranyf�ny� lila tint�val �rott levelet, amilyen tint�val f�papok �rj�k al� a nev�ket. Egy m�sodpercig a bet�kre n�zett, mialatt mutat�ujj�t ajka sz�l�hez �rintette:

Tiszteletrem�lt� Gr�fn�,

Kegyes Patron�m!

(Alvinczi helyesl�en b�lintott.)

Mi�ta utols� levelemet k�ldtem, itt leesett a h� �s �regemberek j�sl�sa szerint, ha tov�bb is kitart a hideg, csakhamar gyalogszerrel megy�nk �t a Dun�n Pestr�l Bud�ra…

…�s m�g mindig nem tudom elfelejteni �nt, Legszebb �lmom, Gr�fn�m, holott m�r t�bb napja elm�lt annak, hogy egy f�lfont aranyat �g�rtem a r�c templom sekresty�s�nek, ha kieszk�zli, hogy Nicefor atya (akinek hathat�s k�zbenj�r�s�r�l tal�n Gr�fn�m is hallott) n�h�ny im�t mond az �rdekemben. Mert h� v�gyam: elfelejteni �nt, Gr�fn�, miut�n �gy �rzem, hogy l�ngbeborult h�zban fekszem �s a t�z m�r az ajt�mat nyaldossa. �gy l�tszik, a bar�t is hi�ba im�dkozik �rtem.

K�t szeme, e k�t s�t�t k�t, �letem lugasok �s mag�nyos kertek k�z�tt vezet� �sv�ny�n: az �les falakon �t bel�m n�z, kutat, figyel, megles, b�rmit gondolok vagy teszek egyed�lval�s�gomban.

Mid�n lehajtom a fejem, hirtelen a hangj�t hallom, amely hasonlatos ahhoz a hanghoz, amelyet els� �nfeledt boldogs�g�ban, egyszer az �letben ejtenek ki a n�k, m�g Kegyed, Gr�fn�m, mindig e hangon besz�l.

Azel�tt sohasem hittem, hogy a hajsz�lak �gy �lnek, mint k�l�n�s rokonok az emberi test kast�ly�ban. Sz�p unokah�gok, form�s �zvegyasszonyok, forr�t l�legz� s�gorn�k �k az �n test�n, Gr�fn�.

A h�es�sben finom alakj�t keresem. Mintha gyakran l�tn�m elt�nni a t�volban: ut�na sietek, h�tha m�gis �n volt, elj�tt, hogy jelt adjon, kez�vel h�vjon, tekintet�vel megnyugtasson, �s �n futok ut�na… Mi ez, ha nem az els� szerelem, Gr�fn�, �n dr�ga s�lymom?…

Alvinczi hangtalanul nevetett.

– �s az al��r�s?

– Csup�n: Szilveszter – felelt Izabella �s v�rakoz�ssal ny�jtotta �t a levelet Alvinczinek.

A tat�r k�n cs�ndesen eltolta mag�t�l a papirost: fels�hajtott, vagy �s�tott:

– Ha m�g annak a feketeszem� zsid�l�nynak �rta volna egy di�k, meg�rten�m e bolonds�got. Szilveszternek mindenesetre megmosom a fej�t.

Ezut�n Alvinczi (tal�n, mert m�r nagyon r�gen hallott szerelmeslevelet) melegebben b�cs�zott pozsonyi bar�tn�it�l, mint egy�bkor. Ism�telten megcs�kolta a hajukat.

– Milyen j�szag� – d�rm�gte.

Mid�n a v�r�s postakocsi elrobogott a h�z el�l, a Z�ldv�ri n�k elhagyt�k �llom�shely�ket a f�gg�ny�k m�g�tt. K�l�n-k�l�n szob�ikba vonultak �s j� adag morfiumot fecskendeztek a karjukba. S ekkor meglehet�s boldogok voltak.

 

*

 

Az esti orsz�g�ton, f�kly�s lovasok k�s�ret�ben sietve haladt a v�r�s postakocsi – Alvinczi szeretett �jszaka is utazni, t�li �jszak�n, mid�n senki sem j�r az orsz�g�ton. Bund�iba, pr�mjeibe fejedelmi m�don beburkol�dzott. Mid�n k�z�lte Aldzsival az �l-Szilveszter, illet�leg Rezeda �r level�nek t�rt�net�t, a jogtan�csos komoran cs�v�lta a fej�t a kis �l�sen, ahol Alvinczivel szemben helyet foglalt:

– Zsarol�s ez, nagy j� uram. Becs�letes magyar nyelven: zsarol�s ennek a neve, amit az egykori �reg Szilveszter m�vel.


VI.
 A budai sz�ph�lgyek t�rt�nete

Kr�nprinc Irma egy budai sz�l�sgazd�nak volt a le�nya, �s a nagyral�t� fam�lia sokszor ugyancsak sz�gyenkezett az �reg ember miatt, mid�n ujjasban, kap�val a v�ll�n t�r�lgette a verejt�ket homlok�r�l h�z�nak kapuja el�tt, m�g feles�ge �s le�nya gyors, csinos pesti b�rkocsin a Stef�nia �tr�l Bud�ra hazarobogott. A fi�keres el�tt lehet�leg elmell�zt�k a k�padon �ld�g�l� �regember pillant�s�t, csak mid�n a b�rkocsi tovag�rd�lt, ragadt�k meg jobbr�l �s balr�l az �reg embert �s cs�kjaikkal elhalmozt�k. Kr�nprinc gazda, f�radtan az eg�sznapi kap�l�st�l, egykedv�en t�rte neje �s le�nya szeretet�t. A selyemruh�kra, kalapokra, finom cip�kre �gyet sem vetett, Kr�nprincn� h�res k�csagtollai oly kev�ss� �rdekelt�k, mint le�nya divatos ruh�i, csup�n vacsor�zni akart �s ez�rt v�rta haza csal�dj�t. V�r�sk�p�, hallgatag budai polg�r volt, olyan fam�li�b�l, amelynek m�r a nagyap�i is sz�l�sgazd�k voltak. A bort tisztelte �s szerette egyed�l a vil�gi �letb�l, olyan nagyra tartotta, hogy m�g �nmag�t�l is sajn�lta; �nnepnaponk�nt megivott egy kis �veg sashegyit s ilyenkor meglehet�s el�gedett volt sors�val, b�r Kerk�poly �r »Gell�rthegyi Szemeltj�t«, valamint Andr�ssy Alad�r Hegyaljaij�t irigyelte.

Kr�nprinc Ferdin�nd arca olyan sz�n� volt, mint a karmazsinposzt�, m�g a haja szinte szalmas�rga, mint az angolsz�szok�, akik erd�kben laktak �s megijesztett�k a normannokat. Vil�goss�rga volt az �regember szak�lla is, pedig m�r j�val elm�lt hatvan�ves. Az ujjasa zseb�b�l sohasem hi�nyoztak azok a kis z�ld �vegecsk�k, amelyekben k�l�nb�z� bormint�k voltak. Volt val�di sashegyi bora, amelyet a napsug�rban vagy �rny�kban k�mlelve vizsg�lt, mint a fest�m�v�sz a sz�nhat�sokat. Hossz� b�rk�t�nyben j�rt odahaza is, mint a pinc�j�ben �s mogorv�n t�rt ki a h�z l�togat�i el�l. Hord�kat kalap�lt, borosed�nyeket reper�lt az udvaron, sz�r�ket �s lop�kat vizsg�lt; mintha egy m�sik plan�t�n sz�lna a zongora �s egy t�voli vil�gr�szben �nekelne Irma.

Egyszer, �szi hajnalon kor�bban kelt fel a szokott id�n�l, m�g a nedves ujj� �jszaka teregette tenyer�t az udvaron, a h�zb�l nagy �l�nks�g hangzott. Igen �m, csakhogy Kr�nprinc Ferdin�nd nem hi�ba kelt kor�bban e napon. Halaszthatatlan teend�je volt a sz�l�shegyi pinc�ben, �s e tennival�hoz sz�ks�ge volt bizonyos �vegecsk�kre amelyek, a fels�h�zban egy szekr�nyben foglalnak helyet. M�skor dehogy is k�zel�tette volna meg a kivil�g�tott, vend�gekt�l zajos szob�kat. �veg�rt azonban a pokolba is elment. N�mi j�ratlans�ggal l�pkedett v�gig a f�t�tt, sz�nes �veggel bevont folyos�n, ahol a p�lm�k cserepein f�lig elsz�vott szivarok �s cigarett�k l�tszottak. Nagy rendetlens�g volt mindenfel�. Egy asztalk�n feld�nt�tt boros �veget �s f�lig ki�r�tett poharakat vett �szre. Megszagolta �s megk�stolta a marad�k bort. Bossz�s arcot �lt�tt. H�z�n�l nem az � saj�t bor�t fogyasztott�k. Egy m�sodpercig nyelv�vel sz�rcs�lte, majd sz�j�ban forgatta, gurig�lta a bort, azt�n kik�pte. A bor hamis volt. Majd esz�be jutott tennival�, a halaszthatatlan �vegecske, �s kez�t a kilincsre tette, amely v�r�sl�tt a feh�r ajt�n. Egy vil�gos ripszb�l val� szalon volt az els� szoba. Kr�nprincn�, sz�letett Kr�my Vilma, egy v�ziv�rosi patr�cius csal�d sarjad�ka, m�lyen kiv�gott ruh�ban, csapzott hajjal �s feh�rre rizsporozva, bizalmas egy�ttl�tben �ld�g�lt a kanap�n egy kiviaszkolt feketehaj� gavall�rral, aki olyan r�gi szalonkab�tot viselt, amelyet tal�n m�r nemzed�kek �ta hordanak a p�nztelenebb budai gavall�rok ilyen alkalomkor.

Lehets�ges, hogy van valahol Bud�n egy szalonkab�t, amelyb�l kih�zott igazi tulajdonosa �s az�ta az ifj� gavall�rok egym�st�l k�lcs�n�zve k�regetik, ha l�gyottra vagy est�lyre mennek.

Kr�nprinc Ferdin�nd nemigen sokat t�r�d�tt a meglehet�sen �rdekes v�letlennel, f�lf�llel hallotta egy �reg k�d�rseg�dt�l, aki a hegyben a hord�it jav�tja, hogy h�z�ban odalent a V�ziv�rosban est�lyek vannak, amelyekre mindenkit megh�vnak, csup�n a h�zigazd�t nem. Szerette volna ugyan megk�rdezni, hogyan ker�lt a viaszkoshaj�, leng� nyakkend�s ifj� feles�ge bizalm�ba, ellenben a hossz�sz�rny� szalonkab�t neki is impon�lt, mint a v�ziv�rosi n�knek. Tal�n �ppen hivatalnok az illet� a v�rosh�z�n vagy tan�t� az iskol�ban!

Meggyors�totta teh�t l�pteit, amint s�rga szak�ll�val a ripszb�torok k�z�tt elhaladt. Ezek a b�torok feles�ge le�nykori hozom�ny�b�l val�k; nagy dolog volt ez annak idej�n, a v�ziv�rosi le�nyok nemigen kaptak hozom�nyba szalongarnit�r�t. Egy Kr�my l�ny azonban m�r akkor is kiv�tel volt. R�gebbi id�ben, m�g Kr�nprinc Ferdin�nd nem �lt teljesen a bor�szatnak, sz� volt r�la, ha egyszer elv�lnak, Vilma asszony mag�val viszi a b�torait.

A h�z harmadik szob�ja ism�t szalon volt. Ezt m�r j�form�n nem is ismerte Kr�nprinc Ferdin�nd, mert ez a b�torzat abban az id�ben ker�lt a h�zhoz, mikor � b�rk�t�nyben kezdett j�rogatni m�g vas�rnapi d�lut�nokon is. Ez Irma szalonja volt �s Pesten v�s�rolt�k egy Kerepesi �ti keresked�n�l. A szalonban �llott a zongora; a zongor�n�l Irma �lt feh�r selyemruh�ban, szalaggal megk�t�tt fekete haja, mint a k�gy�k omlottak feh�r v�llaira; feh�r f�lcip�j�n�l egy, az el�bbihez szakasztott hasonl� kab�tba �lt�z�tt pom�d�s ifj� t�rdepelt. Kr�nprinc Ferdin�nd a szemei el� tartva tenyer�t, egy kiss� megt�ntorodott a sz�nes sz�nyegen. Lehorgasztotta a fej�t �s alig hallhat�lag mormogta:

– Ez m�gsem j�rja.

�gy ment ki a h�zb�l, hogy sem jobbra, sem balra nem n�zett; mintha att�l f�lt volna, hogy valamely irt�zatos dolgot fog megl�tni. �s v�llra vetett kap�j�val, verejt�kez� homlok�val t�bb� sohasem �ld�g�lt a k�padon a budai h�z el�tt, hogy vacsor�ra v�rja a h�z n�p�t. Odak�nn maradt a hegyen, a pr�sh�zban, t�len-ny�ron k�nn lakott, sohasem tette a l�b�t a V�ziv�rosba.

�gy kezd�dik a Kr�nprinc h�lgyek t�rt�nete, akiket nemsok�ra pesti gavall�rok, urak �s csal�k, sz�lh�mosok �s balekok t�rsas�g�ban lehetett l�tni a f�v�ros cukr�szd�iban, a turfon �s a sz�nh�zban. A v�letlen sodorta �ket jobbra �s balra. Azon sz�mos f�v�rosi h�lgyek k�z� tartoztak, akiket napr�l-napra �szre lehet venni az utc�n, a divatos vend�gl�ben �s a cs�nakversenyen.

Gavall�rjaikat s�r�n cser�lt�k. Kr�nprincn� ny�ltan hangoztatta, hogy m�r csak addig akar �lni, am�g le�ny�t f�rjhez adja. M�g Irma eleinte minden h�ten kiadta az �tj�t a v�leg�nyeknek, k�s�bb ritk�bban siker�lt a szak�t�si jelenet, amelyet Kr�nprinc Irma �gy j�tszott, mint egy sz�n�szn�.

– Ne b�sulj, mama, j�n valaki, �rzem, aki igaz�n meg�rdemel benn�nket.

Kr�nprincn� sz�letett K. Vilma, a v�ziv�rosi patr�cius csal�d sarjad�ka, mindaddig nem is b�sult, am�g gavall�rok �s udvarl�k b�ven mutatkoztak a h�z k�r�l �s a t�rsas�gukban. Elsz�ntan megragadott minden alkalmat, hogy «a donok �s grandok» ismerets�g�nek a sz�m�t gyarap�tsa. Oly csod�lkozva hallgatta a b�kokat, mint egy iskol�sle�ny.

Mindig elhitte, ha szerelmet vallottak neki.

Ha j� napja volt, azt gondolta, hogy fiatalabb, mint kiss� blaz�rt le�nya.

Budai le�ny l�t�re m�r �vek �ta nem j�rt b�cs�ra M�riaremet�re �s ama hajnali jelenet �ta a rokonaival is megszak�tott minden �rintkez�st, ami tal�n m�g nem is t�rt�nt Bud�n.

– Nek�nk Pesten kell megtal�lnunk a szerencs�nket, gyermekem – mondogatta.

Ugyanez�rt napk�zben sehov� nem j�rtak, a templomok r�gen nem l�tt�k �ket �s kapuz�r�s ut�n t�rtek haza a V�ziv�rosba, mid�n bizonyosan nem tal�lkoznak m�r ismer�ssel.

Rezeda K�zm�r budai lakos hossz� ideig ker�lte a Kr�nprinc h�lgyeket, mert am�g nem ismerte meg az embereket, szigor� erk�lcsb�r�juk volt. Ezenk�v�l s�rtette a hi�s�g�t, hogy mid�n eleinte «j�ttek h�rbe» Bud�n �s Gr�ci�sz vend�gl�j�ben a h�lgyek, mindenf�le «semmih�zi» jelent�ktelen fiatalemberekkel kapcsolatosan emlegette �ket a pletyka. Gr�ci�sznak, poh�r k�z�tt, magyar�zta a dolgot.

– Bar�tom, eg�szen m�sk�ppen �llna a dolog, ha egy magamhoz hasonl� rang� �s tekint�ly� f�rfi�val kellene f�lvenni a versenyt. Tegy�k f�l, egy gr�fot vagy egy minisztert lehetne ki�tni a nyeregb�l. Rezeda akkor torn�ba �llna. Szeg�ny budai fiatalemberek azonban nem �rdekelnek, s ez�rt t�r�m, hogy a Kr�nprinc h�lgyek a legnagyobb kalapokat hordhass�k a v�rosr�szben. �n bizony nem t�r�d�m vel�k.

Gr�ci�sz, Rezeda �r egyetlen bar�tja azonban nem hagyta ennyiben a dolgot. Mint a nagyon j� emberek t�bbnyire, er�szakos volt a k�v�ns�gaiban �s sz�nd�kaiban a tisztasz�v� budai kocsm�ros.

– Nem �rtem, hogy az �n bar�tom mi�rt hagyja, hogy a budaiak el�l mindenf�le pesti csirkefog�k hal�ssz�k el a sz�p Kr�nprinc h�lgyeket? Ut�v�gre Buda kedv��rt is kell tenni valamit. Ha valamely �rintetlen h�rnev� n�r�l, szent asszonyr�l �s templomj�r� hajadonl�nyr�l volna sz�: Gr�ci�sz az els�, aki lebesz�ln� a v�llalkoz�sr�l Rezeda bar�tj�t. Ne b�ntsuk a n�ket, am�g �rtatlanok �s j�k. �mde az m�gsem j�rja, hogy k�t n� Bud�r�l mindennap a V�ci utc�ban j�rk�ljon. Tenni kell valamit, Rezeda bar�tom. Szeg�ny Kr�nprinc Ferdin�ndnak ez m�r mindegy.

– Egyetlen var�zssz�val v�get vetn�k a Kr�nprinc h�lgyek pesti kir�ndul�sainak – hivalkodott Rezeda K�zm�r, mert megszokta, hogy Gr�ci�sz el�tt term�szetf�l�tti k�ls�ben mutatkozik.

Gr�ci�sz, az egyszer� budai vend�gl�s, aki m�r Kr�nprinc Ferdin�nd saj�ts�gos elt�n�se miatt n�ha �lomtalanul t�lt�tt �r�kat �gy�ban egy r�gi bolthajt�s alatt, ahol m�r el�tte t�bb sz�z esztend�vel is id�s budai polg�rok fek�dtek, �j kir�ly koron�z�s�r�l �s fiatalkori n�kr�l �lmodtak, vagy p�nk�sd�t l�ttak a hegyen, s�rga sz�retet �s tapos� menyecsk�k l�b�t, amilyen dolgokkal az egyszer� emberek �lmodni szoktak, Gr�ci�sz nyitott szemmel gondolkozott a budai esem�nyekr�l.

Ut�v�gre, sz�gyen t�rt�nt a budaiakkal, b�rmely oldalr�l n�zz�k a dolgok �ll�s�t. Bizonyosan nevetnek Pesten Kr�nprinc�k t�rt�net�n s az erk�lcs�s Bud�n, ahol a l�nyok �s asszonyok nemigen �llottak sz�ba egym�ssal, mint bennsz�l�ttel. A R�cv�ros k�l�n h�zasodott �s �buda k�l�n, a tab�ni l�nyok lehet�leg otthon maradnak a r�gi v�rosr�szben, csup�n a Krisztin�b�l lehetett elcsalni a n�ket messzi t�jakra, mert itt nem igazi budaiak laknak, sok k�z�tt�k a bev�ndorl�.

A becs�letes Gr�ci�sznak ezen �lom n�lk�l t�lt�tt �r�kon oly furcsa gondolatai t�madtak, hogy reggel maga is megijedt t�l�k. P�ld�ul �jjelenk�nt szent�l hitte, hogy az elveszett budai becs�letet csak a nagyszer� Rezeda K�zm�r �ll�thatja helyre. Ennek a rendk�v�li embernek minden siker�l. Okos, nyugodt, b�lcs, meggondolt �s olyan sz�ja van, mint egy papnak. Ha Rezeda �r munk�ba venn� a h�tlen Kr�nprinc h�lgyeket, tal�n m�g arra is r�b�rhatn� �ket, hogy vissza�ll�ts�k a f�lig-meddig elvesz�tett csal�di becs�letet: Kr�nprinc Ferdin�nd ism�t megjelenne v�llra vetett kap�j�val �s – ez a legfontosabb – a h�lgyek t�bb� nem hagyn�k el a v�rosr�szt, hogy Bud�t Pesten kompromitt�lj�k.

Egy �reg, becs�letes polg�r gondolata volt ez, aki tiszta �regs�g�ben rendet szeretett lelk�ben, csal�dj�ban, �zlet�ben �s a v�rosban.

R�zsaf�z�rr�l nevezett vas�rnapon M�riaremet�re utazott t�rsaskocsival. Meggy�nt �s meg�ldozott. Az �tsz�li koldusok k�z�tt sz�tosztott n�h�ny susztertall�rt. H�tf�n reggel egy nagy �veg borral a h�na alatt be�ll�tott a Kr�nprinc h�zba.

R�gen nem volt itt vend�g. A h�lgyek csak aludni j�rtak haza. Irma n�ha d�lel�tt elment m�r a v�rosba, d�lut�n valamely k�v�h�zban vagy cukr�szn�l tal�lkozott az anyj�val – Isten tudja, hogyan telt el az id�.

Gr�ci�sznak a haja olyan feh�r volt, mint a templomaty�k�. Eg�sz magatart�sa megel�gedetts�get �s nyugalmat �rult el rendesen, mint az olyan emberek k�lseje, akik nyugodtan n�znek a holnap el�be, ad�val nem tartoznak, ad�ss�gaik rendben vannak �s k�nnlev�s�geik pontosan bevannak �rva egy k�nyvbe, amelyben Szilveszter napj�nak d�lut�nj�n al�h�zz�k a sort. Most azonban nyugtalanul csavargatta a fej�t puha inggall�rj�ban e sz�vj�s�gos f�rfi�, el�sz�r j�rt �let�ben olyan dologban, amelynek helyess�g�r�l nem volt eg�szen meggy�z�dve.

Kr�nprincn� m�r elv�gezte a dolg�t a fodr�szn�val, aki Pestr�l j�rt �t az omnibusszal.

Teli, negyven-�tven�ves asszony volt, nagy, mandula alak� k�k szeme volt, mint azoknak a M�ria Magdoln�knak, akiket r�gi templomok megfeketedett, falrafestett k�pein l�tni, mid�n a v�ndor-piktor m�g nem fukarkodott az �rthet� pikt�r�val. Furcsa, elhagyott asszonyokn�l �szlelhet� eped�s �lt tekintet�ben, mint egy �br�ndos polg�rasszony�ban, akinek l�nykor�ban felejthetetlen b�kot mondott egy r�szeg herceg, j�ratlans�g�t f�lhaszn�lva, hirtelen furcs�n meg�lelte, megsimogatta, megcs�kolta az �jf�li mis�n; mire a tapasztalatlan hajadon sikoltott volna a v�ratlan t�mad�s miatt, m�r csak a sz�ncs�rg�s hallatszott a havaz�sb�l.

�s az �let el�rehaladt�val (miut�n b�kot legf�ljebb a konyh�j�r�l �s gyermekei sz�ps�g�r�l hallott az�ta) mind k�r�lm�nyesebben jelentkezik az eml�k. Deli levente volt a herceg �s olyan puha volt a szak�lla, mint az �rval�nyhaj. Kar�csony este van… az �jf�li mis�re megy a h�zn�p… sehol sem hallatszik cseng�… a s�t�t boltozat, hol a mer�nylet t�rt�nt, az�ta �resen �ll. A haja, amely eredetileg barna volt, mind sz�k�bb �s feh�rebb lett, amint rizspor �s fest�k verekedtek egym�ssal a sok f�s�l�st�l t�r�kenny� lett hajsz�lakon. A negyven�ves asszony �lmai voltak feszesen a f�s�k al� rejtve; f�le mellett buzg�n �s a vas�rnapi mis�k nedves-kef�j�vel simultak h�tra a hajsz�lak, de a boltozatos homlok f�l�tt f�rt�k �l�lkodtak, amelyek alkalomadt�n kecses �rny�kot vetettek az arcra, a h�sos, egyenes orra �s a nagy �vel�s� szem�ld�kre. Olyan feh�r, eg�szs�ges, h�sos volt az arc, hogy b�zv�st p�ld�nak lehetett volna �ll�tani az �rett polg�ri sz�ps�gr�l. Bud�n a hegyek leveg�j�ben �s alapos mosakod�sok ut�n sz�p�lnek meg �gy a h�ziasszonyok, miel�tt v�gk�ppen elb�cs�znak t�l�k a f�rfiak kalandos, bujk�l� tekintete.

M�gis volt valami �rdekess�g, idegenszer�s�g az asszony alakj�ban. Kor�ntsem lehetett volna �t egy hentesbolt m�rv�nyasztala mell� elk�pzelni, p�rolg� sonk�k �s kunkorg� malacfarkok k�z�. J�r�sa, magatart�sa, m�l�z� fejtart�sa �s nyugtalan sz�jsz�le, oly k�ppel vette �t k�r�l, amely keretb�l nem hi�nyzott a b�natosan hervad� liget, mid�n is a falevelekkel behintett orsz�g�ton f�l�nken, de megad�ssal mendeg�l magassark�, er�s cip�j�ben az asszony �s egy gazember f�rfi l�bnyomait keresi, aki alkalomadt�n majd megveri, hazakergeti, a kocsiajt�t r�csapja, m�g nem messzire egy sov�ny, tiszt�talan kis pesztra �ld�g�l egy padon. – Ez az asszony sohasem tal�lja meg a boldogs�g�t.

R�ncos, selyempongyola fedte a test�t, papucs�b�l kivillant meztelen bok�ja �s v�r�s barchet als�szokny�ja.

– Egy kis bort hoztam, amelyet m�g az �reg Ferdin�ndt�l v�s�roltam. Tudom, mi�ta az �reg elk�lt�z�tt a h�zt�l, �gysem isznak a saj�t borukb�l – sz�lt Gr�ci�sz, miut�n szok�sa ellen�re megcs�kolta az asszony k�v�rk�s kez�t.

Kr�nprincn� j� darabig hagyta a kez�t a budai kocsm�ros bajusza alatt. M�g mulattatta �t a k�zcs�k.

– Szeg�ny Ferdin�nd, �n igaz�n nagyon f�jlalom t�voz�s�t – mondta el�kel�en Kr�nprincn�, amint ezt a pesti kioszkban tanulta, de azt�n er�t vett rajta a budai j�s�g: – Szeg�ny j� uram, darabokra szak�tan�m a selyemrongyaimat, ha m�g egyszer hazaj�nne, fel�je se menn�k t�bb� Pestnek, ha megint vel�nk egy�tt k�lten� el vacsor�j�t. Tudom, hogy megvetnek az emberek, a csal�dom megtagad, ujjal mutatnak ut�nam a V�ziv�rosban. De a le�nyomr�l ne mondjon rosszat senki, mert azt meg�l�m. Sohasem hittem, hogy Ferdin�nd ily szigor�, szinte kegyetlen tud lenni hozz�nk. �n egy v�rtan� vagyok.

Gr�ci�sz le�nykori nev�n sz�l�totta meg az asszonyt:

– Vilma, �n nem haragszom r�d. A te dolgod, amit teszel. Asszonyok �gy�be sohasem �rtottam magam. Kik�rte volna az �n �reg �lett�rsam, Fruzsina, ha mindenbe beledugom az orromat.

Ez nagyon helyes besz�d volt.

Vilma asszony nyomban hellyel k�n�lta meg Gr�ci�sz uramat. A legritk�bb pesti b�kn�l is jobban h�zelgett lelk�nek, hogy «v�rtan�s�g�ban» t�volr�l Fruzsin�hoz hasonl�totta Gr�ci�sz, ahhoz a Fruzsin�hoz, akir�l mindenki tudja Bud�n, hogy esztend�sz�mra nem hagyja el a h�zat, cip�t sem h�z �s �j ruh�t p�r esztendeje nem varratott. H�sv�tkor templomba megy, azt�n v�ge a kalandoz�snak.

– Mi, budaiak – kezdte Gr�ci�sz uram –, m�r r�gen keresztet vetett�nk az uradra, Ferdin�ndra. Bogaras embernek ismert�k vil�g�let�ben. Bizonyosan nagyothall, mert nem �rti meg az emberek szav�t. Csak a r�gi �vegeket �s hord�kat szereti. A szark�k meg a s�rgarig�k voltak a bar�tai ott a sz�l�hegyben. Azt mondj�k, tud egy dohos pince�reget, ahov� a p�nz�t el�ssa.

Vilma asszony energikusan el�rehajolt a dakszlil�b� sz�ken:

– A gyermekem�t?

Gr�ci�sz elv�r�s�d�tt. Zavarba j�tt, mert a p�nzr�l val� mondatot csak �gy �lmodta maga is, mikor elgondolta, hogy mivel bosszuln� meg szerencs�tlens�g�t az �reg Kr�nprinc hely�ben…

– A p�nz�rt nem k�r �s el sem v�sz, de a becs�letnek nem tan�csos lyukas h�don j�rni – sz�lt elkomolyodva. –�n tudom, hogy ki �s mi hi�nyzik nektek, Vilma. Egy becs�letes der�k j� bar�t, egy g�ncs n�lk�li nemes lovag hi�nyzik e h�zb�l, aki alkalomadt�n mulattasson, m�skor megv�delmezzen. Egy f�rfi�, aki az �rd�gt�l sem f�l �s oly gy�ng�d, mint egy apr�d.

(Honnan vette Gr�ci�sz polg�r e szavakat? Hisz eleget hallotta Rezeda urat szavalni, szenved�lyeskedni, h�nyk�dni, ha n�hanapj�n az fel�nt�tt a garatra.)

– Ezt s�gja az �n budai sz�vem. Minek menn�tek ti pesti mulats�gok, t�rsas�gok, koncertek ut�n, mikor a V�ziv�rosban lakik Rezeda K�zm�r?

– Azon izgatott f�rfi�, aki mindig megz�rgeti �jjel az ablakot? – k�rdezte Vilma asszony.

– Bolond vagy, Vilma, sohasem j�n meg az eszed. Rezeda K�zm�r nem szokta az ablakot z�rgetni; tiszteletre �s nagyrabecs�l�sre hivatott f�rfi� �. Csaknem lelk�sze leltetne a v�rosr�sznek, ha �rdekeln�k a k�z�ns�ges f�ldi dolgok. Tudom�nyos k�nyvekkel, a vil�g b�lcseivel szokott �jjelenk�nt t�rsalogni, kor�ntsem a n�k h�za k�r�l �l�lkodni. Hetenk�nt Pestre megy Hock J�nos f�tisztelend� �rhoz teoz�fi�r�l besz�lgetni.

– Ism�t megk�ri valaki a le�nyom kez�t.

– Nagy t�ved�s – felelt m�lt�s�gteljesen Gr�ci�sz �s f�lemelkedett. – Az �n bar�tom nem szokta a l�nyok kez�t megk�rni. Sohasem �rulta el, hogy n�s�lni �hajt; a legjobb partit Bud�n megszerezn�m neki, ha t�rdig kopna a l�bam. �mb�tor az is lehets�ges, hogy rem�nytelen szerelmes. Vannak olyan f�rfiak, akik t�z, h�sz �vig hordozz�k magukban titkukat, mint a k�t m�ly�ben, �s sohasem �rulj�k el magukat. Azok a f�rfiak, akik nem k�rkednek sz�v�k �rzelmeivel, amint hallgatni szokott az igaz ember istenf�lelm�r�l. Hallgatnak, meghalnak, an�lk�l, hogy valaha is el�ruln�k, hogy mit gondoltak az �leten �t. Rezeda K�zm�r, de �n is hasonl� vagyok, megveti a f�rfiakat, akik egy n�nek valaha is megmondj�k, hogy mily gy�ng�ds�ggel, mily gyenges�ggel viseltetnek. Egy rendes f�rfi� sohasem vall szerelmet.

Vilma elgondolkozva, az orra alatt csendesen mosolyogva hallgatta a budai polg�rt. Neki az ut�bbi �vekben minden f�rfi szerelmet vallott, a kioszkban �s a sz�lloda �tterm�ben, a Ferenciek templom�ban �s Alagon, a z�ld gyepen, a Pesti H�rlap apr�hirdet�sei k�z�tt �s a sz�nlapon a f�ldszinti zs�lly�ben… Sokszor csod�lkozva �llott meg a sz�les t�k�r el�tt, amely mindig d�sze volt a Kr�my csal�dnak, mit tal�lnak rajta a f�rfiak, ami�rt b�tors�got vesznek legszentebb �rzelmeik azonnali nyilv�n�t�s�ra? Vagy mi az a tetszet�s, szinte h�d�t� term�szeti adom�ny a k�lsej�n, amely a f�rfiakat ingerli – amint m�r a n�k a t�k�r el�tt gondolkozni szoktak.

Tal�n a haja, amely olykor lensz�n� volt, m�skor p�rizsi sz�ke? Kor�ntsem haszn�lt fest�ket, � ahhoz sokkal erk�lcs�sebb volt, mint hogy befesse a haj�t. M�gis e d�s �s elpuszt�thatatlan hajzatnak volt olyan saj�ts�gos tulajdons�ga, hogy k�ls� befoly�st�l mentesen a sz�n�rnyalatait v�ltoztatta; ha nagyon boldog napja volt Vilma asszonynak, p�rizsi sz�ke volt a haja. �s a nyak�n oly apr� g�nd�r sz�lak voltak, mint a mad�rpihe. (Le�nykor�ban kis bajusza is volt, de valahogy elm�lott.)

Vagy tal�n a l�ba zavarja meg a f�rfiak esz�t? Rendes nagys�g� n�i l�b volt, amilyenen a hetven-nyolcvan kil�s n�k szoktak j�rni. A cip�sarka term�szetesen kiss� kifel� hajlott �s a gombok megfesz�ltek. Ett�l m�g nem kell megbolondulni a f�rfiaknak.

Vajon ez a rendk�v�li Rezeda �r mit mondana, ha vele is s�t�lni menne a budai hegyek k�z�, a m�ly v�lgyekbe, h�v�s p�zsitokra �s a titkosan s�hajt�, z�ld kukoricat�bl�k k�z�tt merengve kanyarg� gyalog�tra, �lete felejthetetlen eml�k�nek sz�nter�re, mid�n egy bizonyos led�nt�tt fader�kon �lve, s�r� bokorban az erd�sz�len, el�sz�r hallgatta egy f�rfi� hazudoz�sait, nagyon boldog �s izgatott volt, a Diszn�f�t�l id�ig hallatszott a hang�szok j�t�ka, �s a szokny�j�ra kis nefelejcskoszor�k voltak h�mezve… Sohasem dobja el azt a ny�ri ruh�j�t �s szarvasb�r top�nj�t, mert igaz�n �s epedve szeretett, mint egy fl�ta. �s most az az �rz�se volt, hogy bizonyos Rezeda K�zm�r kedv��rt ism�t f�lveszi a r�gi ruh�j�t, cip�j�t �s k�pzeletben l�tta a led�nt�tt fat�rzset. S�hajtott, megszor�totta Gr�ci�st kez�t (mintha m�r a Rezeda keze volna) �s �nmag�t is meglepte a melegs�g, amellyel mondta:

– Rezeda urat sz�vesen l�tjuk b�rmikor, mert �n meg�rtem �nt, j� �reg bar�tom.

Sietve b�cs�zott, hogy a t�k�rben alaposan megn�zhesse arc�t, haj�t, kez�t: sz�p volt-e a besz�lget�s alatt �s milyen v�lem�nnyel t�vozik a j� �reg Gr�ci�sz?

Rezeda K�zm�r �gnes napj�t v�lasztotta a vacsora napj�ul, mert ezen a napon t�rt�nt vele azon eml�kezetes dolog, hogy a Dun�ba esett �s a j�g al�l partra verg�d�tt. (Egy�ltal�ban voltak szerencs�s �s szerencs�tlen napjai. Bizonyos �vfordul�kon nem mert a szob�j�b�l kimozdulni, r�zsaf�z�rrel �vezte a kez�t, erekly�kkel vette mag�t k�r�l �s ajtaj�t z�rva tartotta; m�skor egy kit�m�tt farkassal besz�lgetett, amelyet szob�ja sark�ban tartott, amelyt�l sokszor megijedtek n�i l�togat�i, am�g ilyenek is voltak a vil�gon.)

Gr�ci�sz a hossz� f�ldszintes h�z kapuj�ig k�s�rte �s el�z�kenyen megh�zta a falon a csengetty�t. H�romszor h�zta meg �s figyelt a harangoz�sra, amelyet el�id�zett a h�z belsej�ben.

Rezeda �r v�ll�t k�nny� kis gall�r bor�totta, amelyet frakkhoz viselnek Pesten az el�kel� gavall�rok. Kecsegeorr� lakktop�nja volt, der�kban r�ncos, barna, aranypityk�s sz�rnyaskab�tja, pepitanadr�gja �s fodros, csipk�s inge. A nyakkend�j�ben egy rubintszem� r�kafej volt, �s alkonyattal Pesten borotv�lkozott a Kish�d utc�ban.

(Term�szetesen, ez apr� hi�s�gokat m�g �nmag�nak sem merte volna bevallani. Azon �r�gy alatt ballagott Pestre, hogy a budai borb�lyok nem tudnak borotv�lni, holott m�skor a Szenth�roms�g t�ren oly j��z�en aludt egy fodr�szsz�kben, mint egy k�jenc �regember, akinek a mindennapi borotv�l�s is bizonyos �r�met okoz.)

A kapu kiny�lott �s Gr�ci�sz biztat�lag veregette meg Rezeda �r h�t�t.

– Ne felejtkezz�l meg, nemes bar�tom a lengyel borkeresked� t�rt�net�r�l, amely mindig szokott tetszeni a n�knek – d�rm�gte.

Az �nnepl�be �lt�z�tt csel�dle�ny �rn�i ferdesark� f�lcip�j�ben lelkendezve nyitotta a kaput. A faggy�gyerty�t magasra emelte, amint a l�pcs�n vezette Rezeda urat. A tapasztalt gavall�r k�r�ln�zett az udvaron. A h� el volt seperve a szalm�ba b�jtatott r�zsaf�k k�rny�k�r�l. Itt v�rt�k a vend�get.

Miel�tt azonban tov�bb menn�nk Gr�ci�sszal, aki csak n�h�nyszor s�t�lt el az ablakok alatt, vagy Rezeda �rral maradn�nk, hallgassuk meg a var�zsmes�t, amelyet a der�k budai polg�r javasolt a n�k megh�d�t�s�ra.


A borkeresked� t�rt�nete

�lt valamikor a Szepess�gben, Podolin v�rosk�ban egy Lutriczky nev� keresked�, aki mintegy �sszek�t� kapocs volt a lengyelorsz�gi urak �bl�s torka �s a magyar Hegyalja k�z�tt. Azt lehetne mondani, Lutriczky volt az a lop�, amelyen �t a krakk�i nemess�g f�lsz�vta Tokaj �s M�d bor�t.

Lutriczky j�kedv� fiatalember volt, alig m�lt �tvenesztend�s �s a gyakori hosszadalmas utaz�sokban �gy megsz�radt, mint egy l�szersz�m.

V�r�ses, nagysz�j� �s szepl�s fej�t ismert�k minden fogad�ban. Alig volt feh�rn�p a nagy orsz�g�t ment�n, amely a hat�ron �tvezet, akit�l cs�kot nem kapott vagy lopott volna az �rd�ng�s Lutriczky, mert a hegyaljai boron k�v�l csup�n az asszonyokat szerette.

Nagy, t�bb ember�lt�re szabott k�penyeg�ben, �tvenesztend�s csizm�iban �s hegyes vidrab�r s�veg�ben mindenkivel megismerkedett utaz�sai k�zben. Eperjesen m�g a torony�rrel is j� bar�ts�got tartott fenn, pedig az sohasem hagyta el a tornyot.

P�nze mindig b�ven volt, a ny�jas, hazug sz� k�nnyed�n perd�lt a sz�j�r�l, m�g azok a n�k sem �tkozt�k, akiket elhagyott.

Szerencs�s k�p� volt ez a Lutriczky.

T�rt�nt, hogy a sok tokaji �s m�di bor �lvezet�t�l Lutriczky mind a k�t l�b�ra megb�nult. El�fordulnak ilyen rejt�lyes dolgok az �letben. A doktorok a fej�ket r�zt�k, Lutriczky k�romkodott, mord�llyal belel�tt a szentk�pbe, amely el�tt r�gebben �jtatoskodni szokott, ha b�nei nem engedt�k az �lmot fekv�hely�hez k�zel�teni. Hi�ba volt minden.

Lutriczky tov�bb j�rta kocsij�n a nagy orsz�gutat. Csak akkor horgasztotta le a fej�t, ha fiatal csel�dle�ny �nekelve mosott az �tsz�li fogad� k�tj�n�l. Mert nem tudott ut�na menni.

�gy teh�t �r�mtelen�l folytak Lutriczky napjai, mert a boriv�ssal is f�lhagyott a doktor r�besz�l�s�re. Term�szetesen az �zlet kezdett rosszul menni, hisz Lutriczky nem t�ncolt sem az elad�val, sem a vev�vel. A krakk�i �reg nemes emberek p�kh�l�s szemmel n�ztek r�.

– Majd m�g mi is megs�ntulunk a v�g�n – �s nem mertek Lutriczky bor�b�l inni.

A tokaji, m�di bortermel�k nem sz�vesen hiteleztek a b�na keresked�nek. Kitudja meddig �l a nyomor�k ember? Akkor azt�n mehetnek a p�nz�k ut�n.

Lutriczky egy darabig vigasztalta a k�telked�ket.

– �n vagyok a legmegb�zhat�bb keresked� Magyarorsz�gon, mert �n nem sz�khetem el a hitelez�im el�l.

Most m�r n�ha sajn�lta Lutriczky, hogy annak idej�n elmulasztotta a h�zass�got, mikor k�t orsz�g feh�rn�pe k�z�tt v�logathatott volna. Legal�bb volna kivel veszekedni a hossz� t�li est�ken! Egymag�ban a k�romkod�st is megunja az ember.

Nyomor�ks�g�ban k�l�nb�z� fogadalmakat tett Lutriczky. Most m�r a harmatos ablak�, p�rk�ltdiszn�-szag� fogad�k helyett v�n, k�d�s �s s�t�t haj�j� templomok el�tt is meg�ll�totta kocsij�t. Az �l�sb�l integetett a J�zusk�nak, meg a szenteknek. Egy �tsz�li M�ri�nak azt fogadta, hogy soha t�bb� nem b�ntja az asszonyokat, csak m�g egyszer a talp�ra �llhasson.

– Mindegyiknek piros top�nk�t veszek, aki volt, m�g a legv�nebbnek is! – fogadkozott Lutriczky. – Ak�rmilyen messzire ker�ltek t�lem, elmegyek ut�nuk �s bocs�natot k�rek, ha valamivel megb�ntottam �ket. A t�rv�nytelen gyerekeimet f�lnevelem. Miattam p�rt�ban maradt le�nyoknak hozom�nyt adok. �regasszonyoknak szeret�t szerzek.

E sok fogadkoz�snak azt�n megvolt az eredm�nye. Egy �reg krakk�i asszonys�g megsz�nta a Jagell�-torony k�r�l gubbaszt� borkeresked�t �s adott neki a csodaf�v�b�l, amelyet pedig csup�n csal�dja tagjainak tartogatott. Lutriczky megf�rd�tt �s apr�nk�nt j�rni kezdett. Eldobta a r�gi csizm�t �s pirosat vett hely�be. A k�penyeg alatt aranyzsin�ros dolm�nyt viselt. A legfinomabb szepesi lenb�l varratott inget. Mert sok mulaszt�st kellett p�tolni. H�rom esztend�s betegs�ge alatt egy csom� sz�p le�ny n�vekedett f�l a nagy orsz�g�t ment�n: sok hajadonb�l menyecske lett; m�s feh�rszem�lyek k�r�l az unalom dorombolt, annak legjobb elkerget�je mindig a sokbesz�d� Lutriczky volt.

Esz�be sem jutott, hogy egyet is bev�ltson a fogadalmai k�z�l. A borkeresked�s �jra fellend�lt, mert Lutriczky a legv�nebb bortermel�ket is t�ncra ingerelte; a vev�it pedig �gy cs�b�totta, mint egy angyal.

A babonas�gra hajl� asszonyn�pnek nagyon tetszett Lutriczky besz�de. V�gig a nagy hat�rsz�li orsz�g�ton, Tokajt�l Krakk�ig minden asszonynak, le�nynak azt az egy hazugs�got mondta a borkeresked�, hogy az � cs�kj�nak, �lel�s�nek k�sz�nheti r�gi eg�szs�g�t, t�ncos l�b�t, piros csizm�j�t �s nagy �tv�gy�t.

T�rt�nt, hogy a r�gi templomn�l, ahol Lutriczky mindig a bundagall�rba h�zta a fej�t a J�zuska �s a szentek el�l, egy napon r�szegf�vel kiesett az utaz�kocsib�l. A megvadult lovak kereszt�lg�zoltak rajta, kocsiker�k �rintette, mire Lutriczky felnyitotta a szem�t, a kocsija m�r messze j�rt a hegynek emelked� orsz�g�ton. �s l�tja �m, hogy k�t piros csizm�s l�ba egyed�l, t�rzs �s fej n�lk�l fut az orsz�g�ton a kocsi nyom�ban.

Ett�l a napt�l fogva senki sem l�tta t�bb� Lutriczkyt, de k�t csizm�s, k�kbugyog�s l�bsz�ra sz�z �v m�lva is felt�nedezett vala a nagy orsz�g�ton, amint sietve vette a m�rf�ldeket Krakk� �s Tokaj k�z�tt. Ki hajtotta Lutriczky l�bsz�rait, hogy azok sohasem nyugodhatnak meg? Vannak ilyen babon�s dolgok a vil�gon. A fuvarosok keresztet h�nytak a titkos l�bsz�rak l�tt�ra. M�g a menyecsk�k, le�nyok hirtelen feleszm�ltek v�gig a nagy orsz�g�t ment�n, mid�n a k�s�bbi utaz�k sz�p hazugs�got sugdostak a f�l�kbe.

J�n a Lutriczky l�bsz�ra!

V�ge volt akkor a szerelemnek, tr�f�nak, d�vajkod�snak. A hetyke, v�llalkoz�kedv� utaz�kat m�g a h�zb�l is kiz�rta a fiatal fogad�m�.

Ez a borkeresked� t�rt�nete.

 

*

 

Rezeda �r nem tulajdon�tott ugyan olyan nagy fontoss�got a mes�nek, mint Gr�ci�sz �r, m�gis mid�n vacsora ut�n elmondta a Kr�nprinc h�lgyeknek a borkeresked� t�rt�net�t, azt tapasztalta, hogy a budai h�lgyek elmerengenek, Vilma asszony, f�l�s pillant�st vetett a vaskosaras ablakra, odakintr�l l�p�sek hallatszottak a k�vezeten, tal�n a Lutriczky gazd�tlan l�bai j�rnak odakint?…

Irma hosszadalmasan h�mozott egy narancsot. A tenyer�n Rezeda �r el� ny�jtotta:

– Tess�k, Rezeda �r. Ugye a mese azt p�ld�zza, hogy a f�rfiak m�g hal�luk ut�n is m�szk�lnak a n�k ut�n?

– Val�sz�n�leg. Mert n�mely n�t sohasem lehet elfelejteni – v�lekedett Rezeda �r.

– Minden f�rfi bolond egy kiss�? – k�rdezte Irma �s figyelmesen n�zett a vend�gre.

Rezeda �r m�l�zva ingatta a fej�t. Nem felelt mindj�rt. Igyekezett alaposan Irma szem�be n�zni.

Fekete �s feh�r sz�nekb�l volt �ssze�ll�tva Irma alakja. Testhez�ll� fekete ruh�t hordott, mert ez j�l �llott neki �s az apj�t gy�szolta. Valahol, valamerre egy rezign�lt magatart�st tanult. Nem t�r�d�tt az emberekkel, mert azok rosszat besz�ltek r�la.

Olyan hossz� szempill�ja volt, hogy �rny�kot vetett az arc�ra, s ez �ltal b�natosnak is l�tszott. A homlok�n egy feh�r foltocska volt, mint egy csillag. Az anyja azt besz�lte, hogy meg van jel�lve, mert k�l�nb, mint a t�bbi n�. Nagyon s�r� fekete haja �s igen feh�r, gyeng�den meghajl� nyaka volt. N�ha egy pesti sz�n�szn�h�z hasonl�tott�k a f�rfiak, de ez nem tetszett neki. «Olyan vagyok, mint egy zsid�l�ny», mondta elkeseredve s ugyanez�rt aranykeresztet viselt a nyak�ban. Kecses v�ll�b�l, igen j� form�j� kez�b�l �s g�dr�s �ll�b�l nem valami sok mondanival�t lehetett kiolvasni. M�gis a megjelen�se, kis termete, jelent�ktelen alakja arr�l besz�lt, hogy e mindennapi k�ls� alatt bizonyos rejtelmek, v�gzetek, sorsok, s�t titokzatoss�gok lappanganak.

Mikor a szempill�it felnyitotta, az �rny�k hely�n feh�r villan�s mutatkozott arc�n, amely titkos f�nyes szem�b�l l�vellt, mint valamely energia, amely minden percben k�sz akci�ra. Elsz�nts�g �s szentimentalizmus, gyermekes gyeng�ds�g �s egy gyilkoss�g v�ghezvitele, hossz� s�r�sok �s �l�nk, sz�r�s, b�nt� figyelmez�s, el�gedetlen szomor�s�g �s hal�los hazugs�g voltak a szemeiben, amelyek az �nfeledkez�s perc�ben vagy az elm�lyedt gondolkoz�s alatt alig �szrevehet�leg k�zeledtek egym�shoz. A hirtelen tekintet �gy l�tta volna, hogy Kr�nprinc szeme n�ha kancsal�t, s ilyenkor feltehet� volt e le�nyr�l, hogy a h�l�kamr�j�ban �jjel k�st ver egy f�rfi fotog�fi�j�ba.

Megmered� bal szeme mintha a j�v� ismeretlen t�jaira figyelne, �vatosan v�rja a k�rpit fellend�l�s�t, �s a sz�ja m�r telve van hazugs�ggal, bocs�natk�r�ssel �s sz�n�szi szavakkal. Valaki j�n az ismeretlens�gb�l (tal�n a Lutriczky gazd�tlan l�ba), akinek majd b�ven, talpraesetten �s meggy�z�en kell elmondani, hogy mi t�rt�nt a mai napig, am�g h�szesztend�s lett �s m�r tizenk�t esztend�s kor�ban szerelmes leveleket �rogatott egy deresbajusz� �riembernek, aki az �llamnyomda hivatalnoka volt. Egy hossz� est�n majd nagy szerepe lesz ennek az �that� tekintet� bal szemnek, mid�n figyelni kell egy arcot �s egy verg�d� lelket, m�g az �lett�rt�net fordulatai les�jtanak �s felemelnek, (Irma ugyanis sohasem gondolt arra, hogy b�rmit is elhallgasson m�ltj�b�l. A kalandjaira pontosan eml�kezett. Egyetlenegyszer sz�gyellte mag�t, mid�n egy f�rfi nem j�tt el a tal�lkoz�sra. Ekkor bossz�t esk�d�tt �s elhat�rozta, hogy az �letben m�g a legs�lyosabb kellemetlens�get okozza ama f�rfi�nak, akit mag�ban csup�n Himpell�rnek nevezett. Elmondja majd a j�vend� f�rj�nek Himpell�r t�rt�net�t �s k�rni fogja, hogy seg�tsen a bossz��ll�sban.)

A jobb szemben a b�nat lakott, mint kis h�zik�j�ban a remete.

Itt suhantak �t kis fellegekk�nt az eml�kek �s keser�s�gek, ki�br�ndul�sok �s �ts�rt �jszak�k. A h�szesztend�s �letunalom, l�lekvir�gok gyenge hervads�ga �s a c�ltalan f�jdalom a m�lt�rt, a j�v� nem tehet� �r�k �s elk�rty�zott �rtatlan ifj�s�g: a jobb szem bor�s s�t�tj�ben �ld�g�ltek, mint kis apr� man�k, amelyek kamp�s karjaikkal felkapaszkodnak a hossz� szempill�kra �s �jszak�nk�nt elhagyj�k �rhely�ket, leteszik nyilaikat, amelyekkel az �nfeledt �r�m lepk�ire vad�sznak… �lomk�zben furcsa t�rperuh�ikba �lt�zve, bej�rj�k a homlok mezej�t, hint�znak a kibontott hajban, lel�gatj�k a l�bukat a f�l pirosl� kagyl�ir�l… az �lomban elt�lt�tt �jszak�n, mid�n semmi tennival�juk nincsen, mert odabent a homokember �llott r� sz�les talpaival a l�lekre, �s az erek v�rpatakjain tavasz vir�gai �sznak tova, hogy reggelre �d�n �s megfiatalodva ugorjon ki az �gyb�l az alab�strom test. A szenved�lyes k�pzelet, ez a vakmer� l�gtorn�sz, a legmer�szebb trap�zmutatv�nyokat v�gzi bukott �s �rtatlan angyalok �jjeli l�mp�sa k�r�l, mid�n a hajnal nedvei f�ben, vir�gban, f�ban �s emberi testben elindulnak a term�szet titkos �tjaira.

A jobb szemben �ld�g�lt az �nfeledts�g �s a rejtett v�gy. Itt lakott Irma n�iess�ge, fiatal szerelme �s �letk�v�ncsis�ga, m�g a bal szem, mint egy hideg k�s �gyelt a vil�g �s az �let mozdulataira; hi�zk�nt f�lelve a l�mpa l�ngj�ra, �s a szemben�l� f�rfi hazug �s igaz arcvon�saira.

Rezeda �r tudta, hogy vizsg�l�b�r�ja el�tt �l (Vilma asszony szok�s szerint �s els� l�t�sra beleszeretett �s Lutriczky titokzatos l�bsz�rainak t�voli kopog�s�ban m�r a Rezeda �r l�pteit v�lte felismerni, amint azok a h�z k�r�l s�hajtanak), ugyanez�rt olyan rezign�lt �s fagyos volt, mint aki el�re tudja, hogy letart�ztat�s�t nem ker�lheti el.

(M�r az els� pillanatban meg�rezte a le�ny test�nek, kez�nek, haj�nak azt a k�l�n�s illat�t, amelyet, v�lem�nye szerint, csak � �rzett bizonyos n�k�n.

Ez a v�gyb�l, �lomb�l �s fant�zi�b�l �ssze�ll�tott illat �gy k�s�rte a n�k f�nyl� cip�sarkait, mint a k�kesfeh�r h� a s�tat�r �tjain. Ugyanezen illat �ramlik annak a n�nek m�g a nev�b�l is, mid�n hangosan kiejti mag�nak szob�j�n, akibe �letre-hal�lra szerelmes volt, hogy szinte megg�rnyedt a v�lla. Azt hitte, hogy az alig elviselhet�, szinte fizikai f�jdalmak, mag�nyos pofoz�sok, t�k�r el�tt tartott �nszitkok v�gre felejtett�k v�le �lete szerelm�t, egy asszonyt, akit rajta k�v�l senki sem l�tott h�d�t�nak. Most itt �llt el�tte a felejtett asszony: megfiatalodva, le�nyos k�ls�ben. K�kopors�k k�z�tt andalg� k�z�pkori vit�z volt a mai estig; minden n�re f�lt�keny volt m�r a v�rosban, mint Bayard lovag, mert egyszer sem szeretett; mag�ban sz�mon tartotta a n�knek azon mozdulatait, amelyeket mintegy az �let objekt�v t�vols�g�b�l l�tott, rosszul elf�gg�ny�z�tt esti h�zakban Bud�n, mid�n a n�k azt hitt�k, hogy senki sem l�tja �ket. A boldogtalans�g�ban �r�m�t lel� f�rfi�, a betegs�g�nek k�l�nb�z� f�jdalmaiban mulattat�st tal�l� ember eltompults�g�val szeml�lte ma estig a h�ztet�ket �s alattuk a hazugs�gokat, kend�z�tt val�s�gokat. Most egyszerre �gy �rezte, hogy v�gtelen v�gy lepi meg, hogy a megszokott mag�nyb�l visszat�rjen az emberek k�z�; foglalkozzon az �let nevet�seivel �s szomor�s�gaival; �s sz�rakoz�st, s�t bizonyos v�ratlan �dv�ss�get tal�ljon egy hangban, amelynek illata volt… A szem�ben n�h�ny remeg�st �rzett, m�g a mell�ben dobban�st, mint a h�t�meg zuhan le az ereszr�l… Irma hossz�k�s l�ba, keskeny v�lla �s karcs� dereka m�r csak bizonyosnak rem�lt tan�vallom�s volt arr�l, hogy a r�gi n�vel tal�lkozott, aki majd a kisujj�val f�ldre dobja �s �gy megal�zza, hogy s�rva koldulja a hal�lt a k�lv�rosban.)

– Nemde, a f�rfiak bolondok egy kiss�? – ism�telte Irma az asztal felett a k�rd�st, �s a hazudni is j�l tud� jobb szemben �h�tat, tudniv�gy�s �s al�zat mutatkozott, mint a n�vend�k n�z mester�re.

Rezeda �r legyintett, mint akit kis k�tkerek� kocsin visznek a veszt�helyre �s �tk�zben eg�szs�gi �llapota fel�l tudakoz�dik egy utcai ismer�s.

A R�ctemplomban m�r el�t�tte az �jf�lt az �ra, amikor Rezeda K�zm�r �r kis selyemk�p�nyeg�ben benyomult Gr�ci�sz fogad�j�ba.

– �tkozott Lutriczky! – kezdte. – Az eg�sz �ton el�ttem szaladtak a havon gazd�tlan piros l�bsz�rai.

Az �reg Gr�ci�sz megel�gedetten simogatta meg a m�ty�smad�r, a legr�gibb kocsmavend�g kalitk�j�t.

– Tudtam �n azt.

Rezeda K�zm�r elgondolkozva �lt bora felett. Mid�n k�s�bb titkon visszasz�k�tt a Kr�nprinc-h�z el�, �s n�h�nyszor els�t�lt a ropog�s havon, odabenn vil�goss�got vett �szre. Fel�gaskodott �s igen term�szetesnek tal�lta, hogy odabent piros m�cses �g egy szentk�p alatt, amely este m�g nem volt a hely�n.

Vajon ki gy�jtotta meg?

Vilma vagy Irma?

Az anya vagy a le�nya?

Rezeda �r lass� l�ptekkel ment hazafel�, meg-meg�llott, de �gyet sem vetett a rosszul elf�gg�ny�z�tt budai ablakokra, amelyek el�tt sohasem ment el k�z�ny�sen.

– Akkor is m�csest gy�jtottunk, mikor �letem legnagyobb szerencs�tlens�ge kezdet�t vette – d�rm�gte. – Szerencs�re m�r nincs sok id� h�tra az �letemb�l, elviselem az elviselhetetlent.

Kant k�nyv�t a f�ldre dobta �s hajnalig a bolthajt�st n�zte.



M�sodik r�sz
 Sz�p �lmokat, szeg�ny tat�r


VII.
 K�zm�r a n�k kez�be ker�l

Rezeda K�zm�r naponta k�tszer borotv�lkozott ez id�ben, kor�n reggel, hogy idej�t valamivel t�ltse, �s a friss v�ziv�rosi pletyk�kat meghallgassa a csendbiztos-bajusz� �reg borb�lyleg�nyt�l; valamint estefel� Pesten, a Kish�d utc�ban, ahol elolvasta az �js�gokat, haj�t szagos v�zzel mosatta, t�bbsz�r habozott, hogy haj�t megfesteti �s a felt�n�bb, szik�r feh�r sz�lakat kiny�ratta a bajusz�b�l.

M�r napok �ta egy karossz�kben t�lt�tte az �jszak�it, mert amint �gyba fek�dt, v�gtelen elhagyatotts�got �s �letunalmat �rzett, mindig az k�v�lygott a fej�ben, hogy egy j� pisztolyl�v�ssel el lehetne int�zni �lete gyan�s m�rleg�t, r�gi vesebaj�t �s megal�zott sz�v�t, amelyet fogadalma megszeg�s�vel ism�t kitett a templom k�sz�b�re, hogy a gy�nni j�v� n�k re�tapossanak, l�nyok kics�folj�k, asszonyok �sszekarmolj�k, v�n boszork�nyok lek�pd�ss�k.

A karossz�kben, szarvasb�rmell�nyben �s szatty�npapucsban, hossz�sz�r� pipa volt a bar�tja, aki olyan nyugodt �s lass� tan�csokat adott, mint egy falusi De�k Ferenc a m�hesben.

Az eg�sz �let nem �rdemes arra, hogy megv�ltozzon �rte az ember. A v�ns�g bizonyosan r�zsek�teget cipel a temet� fel�, b�rmilyen t�zes volt az ifj�s�g. Elkopik a t�rd r�zsasz�n� b�re, megritkul a haj, �s a szenved�ly vack�ra fekszik, mint a f�radt vad�szkutya. Bizonyos, hogy kopors�t visznek lefel� egy napon a l�pcs�n az unott fekete inasok, �s annyi id�nk sincs, hogy megrettenj�nk a g�d�rt�l, ahol csak az els� �jszaka lehet kellemetlen, amint mag�hoz t�r a tetszhalott.

Viszont teljesen k�z�mb�s, hogy �letben vagyunk, ha t�vol tart�zkodunk a helybeli mozgalmakt�l. A t�vollev�t teljes bizonyoss�ggal megcsalj�k, kij�tssz�k, elfelejtik, a nev�t is let�rlik �s a p�rn�j�ra m�st fektetnek. Az a legnagyobb bolond, aki azt hiszi, hogy csak neki s�hajtott m�g �nfeledten az im�dott.

Ha a f�rfiak nem voln�nak egym�ssal szemben oly titoktart�k, gyakran kider�lne, hogy n�mely n� ugyanazon k�t-h�rom sz� elmond�s�val (a kell� id�ben) svindlizi v�gig a szerelmi �let�t. K�zm�r eml�kezett egy h�lgyre, aki s�t�tben mindig Henriknek nevezte, mert �gy megnyugtatta a lelkiismeret�t. (Vajon h�ny Henrikje volt a dr�g�nak?)

Ezek a dolgok azonban csak a karossz�kben voltak orvoss�gok, a t�blab�r�s f�l�nye nyomban elhagyta Rezeda K�zm�r urat, amint csak egy kicsit is elgondolta, hogy vajon h�ny szeret�je volt m�r Irm�nak �el�tte, valamint bizonyosan cs�kol�zik most is valakivel a f�lhom�lyos szob�ban, �s alig �rthet� szavakat g�gy�g… Ilyenkor mindj�rt sietni kezdett Rezeda K�zm�r, nem volt t�relme a cs�ndes pip�zgat�shoz.

M�skor hideg nyugalommal vizsg�lta az esetet, mintha nem is vele t�rt�nt volna.

– N�zz�k! �l Bud�n egy unatkoz� aggleg�ny �s megismerkedik egy napon egy kancsi polg�rl�nnyal. Okvetlen�l beleszeret, mert nincs egy�b dolga. Mi ez? Trag�dia ez? Baj ez? Kinek �rt, vagy kinek haszn�l? Meg kell h�d�tani a kisasszonyt. �tviszem Pestre, r�gi, el�kel� bar�taimhoz �s bar�tn�imhez. Majd beadja a derek�t, ha l�tja, hogy nemcsak Bud�n van �let a vil�gon. Elcs�b�tani, mint egy kalandor a vas�ti f�lk�ben, �s t�bbet sohasem utazni azon a vonalon. Megm�rgezni tudatlan lelk�t, felnyitni el�tte a titkok szelenc�j�t, megmutatni az �letet, az embereket, k�ts�gbe ejteni �s megvigasztalni, hogy szaporodjon az okos n�k sz�ma. Belop�zni az �lmaiba, a gondolataiba, lefekv�skor halkan sugdosni �s v�gleg elutazni. Nemde, ez volna az �let? – k�rdezgette mag�ban Rezeda K�zm�r j�zan d�lut�nokon, mikor hideg sz�l f�jt Bud�n �s a Dun�n j�gt�bl�k �sztak, mint megfagyott halottak Pozsony megy�b�l.

�jszak�nk�nt azonban n�ha minden ok n�lk�l elhagyta a lak�s�t, amelynek ablak�ban piros magyal�g volt, amilyennel Angli�ban �nneplik a kar�csonyt �s a piros bogy�k k�r�l szard�ni�s dobozok, olajos pisztr�ngok, papirosba csavart f�st�lth�sok �s k�l�nb�z� boros�vegek foglaltak helyet, amelyeknek nem �rt a t�l zordon hidege: elhagyta a k�nyelmes karossz�ket, a filoz�fi�t �s a b�lcs k�nyveket – mint egy haz�tlan v�ndorl� bujk�lt a budai utc�kon �s egyetlen �r�me az volt, hogy botj�val megz�rgette a boltok b�dog c�gt�bl�it.

A h�zak lef�gg�ny�z�tt ablakaira sanda pillant�st vetett, odabent boldog csal�dok �lnek, ty�klevessel t�pl�lt f�rjek �lelik feh�rb�r�, j� szag� feles�g�ket, a gyermekek angyallal �lmodtak, az �regasszonyok a k�sz�b�n macsk�val, b�ke, biztons�g, dr�ga cs�nd van, amelyet szinte �h�tatosan vil�g�t meg a hamvad� par�zs; aki nem tud aludni, tal�l �rz� f�let, amely panasz�t meghallgassa; a betegnek a p�rn�j�t szeret� k�z megforgatja; az �ra boldog tiktakol�ssal siet el�re �tj�n a rem�nyteljes reggel fel�, mid�n az asszonyok nesztelen�l kelnek fel, �s j�l megmoss�k a kez�ket, arcukat, l�bukat, miel�tt b�rki fel�bredne a h�zban; friss, illatos reggeliz�abroszt ter�tenek az asztalra �s a gyermekek �s f�rfiak oly boldogan �brednek fel, mintha pehelyk�nny� lett volna pihen�s�k, agyuk, sz�v�k, gyomruk rendben van, m�g a sz�juk sem keser�, �s �r�lnek a habz� szappannak, a j�szag� k�v�nak, a s�rga te�nak, a ropog�s szalonn�nak, j��z� s�darnak, kis�st�n f�tt p�link�nak… Az asszonyok haja m�r megf�s�lten simul fej�k�n, �s kezd�dik a gy�ny�rteljes, polg�ri nappal, amelynek majd olyan �r�me leend az estve, mint az esztend�nek a kar�csony.

Rezeda K�zm�r akkor�kat h�zott a p�kbolt b�dogt�bl�j�ra, hogy visszhangzott bele az utca.

– Elt�vedtem! – ism�telgette k�ts�gbeesetten. – Elt�vedtem. Mi lesz bel�lem?

– Polg�r, becs�letes, tisztess�ges polg�r, nyolcvan �vig �lhetsz, ha vigy�zol magadra, ves�dre, sz�vedre, m�jadra! – felelt mindj�rt �nmag�nak.

M�g egy k�l�n�s fagyos, janu�rv�gi �jszak�n, mikor a legtiszt�bb j�zans�ggal meg�llap�totta ism�t, hogy t�bb� nem lehet semmit sem helyrep�tolni, rendbehozni, elvesz�tette v�gleg a j�tszm�t az �lettel, egy ugr�s seg�t a L�nch�dr�l a s�t�t foly�ba – a Kr�nprinc-h�zon, amely k�r�l t�bbnyire �l�lkodott, megny�lott az ablak.

– Mi�rt fagyoskodik? – k�rdezte egy hang a magas f�ldszintr�l.

Kr�nprincn� volt vagy, mint K�zm�r mag�ban nevezte «Vilma any�m».

A feh�rr�m�j� ablak a s�rga h�zon �gy ingott, lengett, mint a mennyorsz�g ablaka.

Rezeda K�zm�r s�hajtva a fal mell� l�pett.

– �lmatlan vagyok – mormogta olyan hangon, amelybe m�ly f�jdalom vegy�lt, hogy szinte �nmaga is megd�bbent.

– Szeg�ny bar�tunk! – felelt meleg, halk, visszafojtott sz�val Vilma any�m, mintha att�l f�lt volna, hogy a V�ziv�rosban mindenki meghallja a szav�t.

– �r�k�s katzenjammerem van az �lett�l – magyar�zta most m�r v�gabb hangulatban Rezeda �r. – Nagyon elromlott a gyomrom, a sz�vem, a ves�m. Beteg vagyok mindig. S �gy kit�nt, hogy egy szentiment�lis, gy�nge fick� vagyok magam is, aki olyan kem�nynek hittem magam, mint az �rd�g. Ny�jtsa le a kez�t, dr�ga Vilma any�m. Ha megcs�kolom a kez�t, tal�n nyugodtabb leszek.

A j� Kr�nprincn� oly szolg�latk�szs�ggel, mint az orvoss�got adj�k a betegnek, leny�jtotta az ablakb�l h�l�k�nt�sbe b�jtatott karj�t. Rezeda cs�kot lehelt a helyre, ahol az �rver�s szel�den, enyh�n v�gezte teend�j�t. A k�z v�gigsimogatta Rezeda �r arc�t �s szempill�it.

– Menjen haza, fek�dj�n le, K�zm�r �s gondolja azt, hogy erre �n k�rtem mag�t, aki szereti �nt – dudor�szott az �ji asszonyhang. – Ny�jt�zkodjon, forduljon a fal fel�, tegyen egy selyemkend�t a fej�re �s a sz�v�re hideg borogat�st. K�rem, hogy megnyugodjon �s b�zzon abban, hogy m�g minden j�ra fordulhat.

– J�ra fordul? – ism�telte Rezeda K�zm�r.

– M�velt, kedves, er�teljes ember. Mi�rt teszi mag�t sz�nd�kosan t�nkre? A n�k szeretete nem adhatja vissza eg�szs�g�t, legfeljebb enyh�t szenved�sein.

– F�lek: �lni.

– J�jj�n hozz�nk t�bbsz�r, mindig… Holnap eb�dre v�rjuk. �s ha akarja, holnaput�n is.

Rezeda �r lehajtotta a fej�t.

– Cs�kolja meg helyettem az aluv� le�ny�t. Vilma any�m.

– Megteszem – felelt meleg k�zszor�t�ssal Kr�nprincn�, �s az ablak halkan bez�rult.

K�zm�r csendesen kullogott hazafel�, semmi l�rm�t nem okozott �tk�zben �s hossz� id� ut�n el�sz�r t�lt�tte �gyban az �jszak�t.

– M�zeskal�csosnak sz�lettem – v�lte f�l�lomban �s nem kalandornak.

Jobb oldal�n aludt, mint az oroszl�n.

Soha nem volt m�g oly tiszta a lehelete, mint a k�vetkez� reggelen. Frissen, bizonyos beleegyez� j�kedvvel ugrott ki �gy�b�l, csod�latosk�ppen nem f�jt a sz�ve, sem a ves�je. Gondosan �lt�zk�d�tt �s a nyakkend�j�vel t�bbet foglalkozott, mint m�skor. Egy r�gi t�je volt, amelyet fiatalkora �ta nem viselt, mi�ta tudniillik elv�lt a n�t�l, akit legjobban szeretett. El�vette a tizenk�t t�rkizb�l �ssze�ll�tott t�t �s az ablakn�l hosszan, elmerengve n�zte. Esz�be jutott, hogy milyen boldog volt, mikor m�g csak annyit tudott az �letr�l, hogy egy n� a harisnyak�t�j�be h�mezte a nev�t. (Milyen ostobas�g t�bbet is megtanulni!) Most feltette a t�t, mint valamely szerencsejelv�nyt. Hisz hasonl�tanak; Irma a m�sa ama r�gi n�nek, mintha nem m�lott volna el t�z esztend�.

Irma az ablakn�l �lt.

A napf�nyes janu�riusi d�lben csod�latosan ragyogott a szeme a cserepes t�li vir�gok k�z�tt. Olyan �de �s rugalmas volt, mintha a Duna viz�ben f�rd�tt volna. Szinte Rezeda �r v�ll�hoz simult, amint el�be futott a f�t�tt folyos�n:

– Mi�rt nincs bizalommal hozz�nk? Valami baja van? Mi j� bar�tunknak tekintj�k �nt, mindent megtesz�nk, hogy a felh�t eloszlassuk sz�v�r�l.

– M�l� rossz hangulat volt az eg�sz, mint a hideglel�s. Az ember m�snap l�tja, hogy nem �rdemes annyit szenvednie az �let��rt. Most m�r minden j�l van. �r�l�k, hogy mag�t ism�t l�thatom, kis bar�tn�m – felelt Rezeda �r �s nagyb�csi m�dj�ra tapsolt a kez�vel.

– Nagyon rossz �jszak�im voltak egy id�ben – sz�lt Kr�nprinc Irma. – �jjelente mindig kiitta valaki a vizet a palackb�l az �gyamn�l �s �n napr�l napra fogytam, s�padtam. Majd egyszer elmondom mag�nak, mi t�rt�nt velem n�h�ny esztend� el�tt. Most menj�nk eb�delni. Any�m v�r.

M�g soha ilyen napf�nyes d�l nem volt P�l fordul�s�nak napj�n. A hossz�, f�ldszintes s�rga h�z feh�r ablakai ragyogtak, a vil�gossz�rke sz�nyegek vil�g�tani l�tszottak �s a b�torok f�nyesre voltak t�r�lgetve. K�t angyal sz�llott �t a f�gg�l�mpa feh�r erny�j�n �s vir�g illatozott az asztalkend�ben. A h�sleves olyan volt, mint az olaj; a z�lds�get k�l�n t�lban hozt�k; a cip�nak illata volt �s a hideg marhas�lth�z egy reggelt�l estig hajt�, v�r�sarc� postakocsis �tv�gya lett volna megfelel�. T�lt�tt k�poszta oldalassal k�vette t�rsait; az oldalas sz�tomlott az ev�k sz�j�ban, k�r lett volna a csontok�rt, mert azt is meg lehetett r�gni �s a k�posztalev�l z�ld volt �s ropog�s, mintha reggel hozt�k volna a kertb�l. K�nny� borocska j�ghidegen s�rg�llott alacsony poh�rban �s az ev�k�s oly �les volt, mint a beretva. J�m�d� polg�rh�z eb�dje volt ez, ahol a kamra meg van rakva b�s�gesen mindenf�le �lelemmel �s nem j�n zavarba a szak�csn�, ha egy-k�t vend�ggel t�bben �lnek le az asztalhoz.

«Vilma any�m» itt �rezte j�l mag�t, az asztalf�n, feh�r bl�zban �s v�r�s szokny�ban, amelyet s�rga b�r�v szor�tott derek�ra. Telt, feh�r kez�vel, amely mindig ragyogott a tisztas�gt�l, j��z�en rakott Rezeda K�zm�r �r t�ny�rj�ra; megt�r�lte a sz�ja sz�l�t miel�tt koccintott, �s a fekete k�v� ut�n megmutatta a d�v�nyt – h�mzett p�rn�kkal – a szomsz�d szob�ban, ahov� «kom�ci�» kedv��rt led�lhet Rezeda �r. A Journ�lt �s egy doboz Princessz�sz-cigarett�t k�sz�tett egy kis asztalra.

K�zm�r elgondolkozott a bar�ts�gos h�zban, mid�n a feh�r sz�rnyas ajt� bez�rult m�g�tte. Ilyen ny�jas napja m�r r�gen volt. Testileg is kifog�stalanul �rezte mag�t. A sz�ve l�ztalanul dobogott, mintha falun volna. A dereka szel�den pihent egy selyemp�rn�csk�n.

– Vajon mit csin�lnak a dr�ga h�lgyek? – k�rdezte mag�ban, mintha m�r hossz� esztend�k �ta j�rna a h�zhoz �s f�lig-meddig rokonai voln�nak a h�z lak�i.

(Anya �s le�nya a h�z f�rd�szob�j�ban bizalmas megbesz�l�st folyatott, ahol eb�d ut�n mindig egy�tt szoktak lenni �s a napi esem�nyekr�l halk gondolatokat v�ltanak.)

– Azt hiszed, lesz bel�le valami? – k�rdezte Vilma anya.

Irma szappannal d�rzs�lte a kez�t:

– Tal�n visszaj�nne az ap�m, ha megismern�…

– Mindig az ap�d! Hagyjad m�r az �reget, nem t�r az vissza soha a Sashegyr�l. Ott �rzi j�l mag�t. A mag�nyt m�r nem tudn� felcser�lni az �lettel.

– Mintha erre l�ttam volna a m�ltkoriban. Hosszadalmasan meg�llott a sarkon, az Oroszl�nn�l �s a h�zat n�zte…

– Az Gr�ci�sz Caspar volt, a Rezeda bar�tja. �n is szem�gyre vettem az alkonyati �regembert. – felelt Vilma anya.

– S�r�n hullott a h� �s m�r s�t�tedett. Lehet, hogy t�vedtem – felelt s�hajtva Irma.

Vilma anya nem szeretett sok�ig id�zni a szomor� t�m�n�l. Visszat�rt a kiindul�shoz:

– Mi a te v�lem�nyed?… Mit akar ez a kedves ember t�l�nk?

– Tal�n szerelmes bel�d, mama… Vagy bel�m…

Vilma anya megsimogatta l�nya haj�t:

– T�ged szeret. �n tudom. Hisz az elm�lt �jszaka arra k�rt, hogy cs�koljalak meg �lmodban, helyette.

– Ez lehet udvariass�g. Nagyon nem szeretn�m, ha bel�m bolondulna. Az eff�le szentiment�lis f�rfi k�nnyen p�rul j�rhatna velem.

– Az Isten�rt, Irma.

– Tudod te azt, mama, nagyon j�l, hogy nekem nem val� ilyen l�gy, �rzelmes, �br�ndos f�rfi�, hiszen huszonn�gy �ra alatt a k�tba ugrik, ha szesz�lyes napom van. Mit csin�ljak �n egy olyan emberrel, aki nyomban azon panaszkodik, hogy a sz�ve f�j? Eleinte, am�g kalandornak, k�bor lovagnak, gazembernek, elsz�nt har�csol�nak mutatta mag�t, meglehet�sen �rdekelt. Szeretem az er�szakos, komisz f�rfit, aki megszor�tja a torkom �s a l�b�hoz er�szakol. �n urat, istent akarok l�tni abban, akinek a sz�vemet adom, k�l�nb legyen, mint �n. �s sohase jusson esz�be a l�bam el� t�rdepelni, mert beler�gok. El�re sajn�lom, szeg�nyt, hogy nagy fejjel, v�rz� kebellel fog szaladg�lni a v�roson; idegen embereknek elpanaszolja baj�t; a k�nnyeit�l nem l�tja k�zelg� kocsit, a l�hajt�knak kell vigy�zni r�, hogy el ne g�zolj�k. Tal�n agyonissza mag�t, tal�n d�h�ben feles�g�l veszi az Aranygoly� kassz�rn�j�t. K�r �rte.

Am�g Irma besz�lt, hideg v�zzel �bl�tette le az arc�t �s durva t�r�lk�z�vel d�rzs�lte.

Vilma anya csendesen, hat�rozottan cs�v�lta a fej�t.

– �n pedig azt mondom, l�nyom, hogy ez a Rezeda veszedelmes kalandor, akivel nagyon �vatosan kell b�nnunk. Ravasz, okos �s kisz�m�thatatlan. Ez nem k�ri meg a kezed t�lem, legfeljebb ellop.

– Ez? – ki�ltott fel Irma g�nyol�dva. – Akarod l�tni, hogy a ruh�m szeg�ly�t cs�kolja? Ez egy cukr�szd�ban uzsonn�z� polg�r, aki n�vszerint ismeri a t�szt�kat, kr�meket, habokat. Van�li�t iszik �s n�knek gy�rtott cigarett�t sz�v. A reg�nyeket csak az�rt olvassa, hogy tudjon mit hazudni a polg�rasszonyoknak. Kecskeszak�llt kellene hordani �s mekegni. Bizonyosan szab� volt az atyja; abb�l l�tszik, ahogyan �l.

A bizalmas besz�lget�s v�get �rt.

(A Kr�nprinc h�lgyek elfoglalt�k hely�ket a szalonban. Irma a zongor�n�l. Vilma anya egy reg�nyt olvasott m�r �vek �ta, amelynek ez volt a c�me: Ivanhoe – amikor vend�g j�tt a h�zhoz.

K�zm�r csod�lkozva nyitotta fel a szem�t. Egy m�sodpercig idegenkedve n�zte a csipkef�gg�nyt az ablakon, mint fiatalkor�ban, mid�n ismeretlen h�zakban aludt, �s csup�n a k�l�nb�z� h�zi hangokb�l tudta meg�t�lni, hogy hol aludt. (Olykor kintorna sz�lott az udvaron, a hatalmas zongoraverkli nagyot d�ccent a kapu alatt, �s rendesen h�rom n�t�t j�tszottak a verkli tulajdonosai. M�skor egy vak ember �nekelt b�s, szerelmes magyar n�t�kat, az udvari k�tnak vetv�n h�t�t, m�g a papirosba g�ngy�lt p�nzdarabok jobbra �s balra koppantak az udvar k�zel�ben. Kis cig�nygyerekek muzsik�ltak keserves heged�k�n �s fekete szem�k �g� pillant�ssal tolakodott be a konyh�kba, m�g az �res lak�sban a szobafest� �lvezettel �nekelt. �gy volt ez a Dalsz�nh�z utc�ban, ahol a 17-es sz�m alatt egy k�lf�ldre sz�k�tt chantant-�nekesn� �rva gyermekeit nevelgette Rezeda �r, m�g fiatal volt �s unatkozott.

K�v�l halkan, merengve zongor�zott valaki, mintha alig hallhat� mel�di�kat j�tszana egy �lmod�nak.

– Moszkovszki – gondolta K�zm�r �s �r�lt, hogy r�ismert a mel�di�ra. – M�gis tisztess�ges h�zn�l vagyok.

Irma azt ind�tv�nyozta, hogy menjenek egy�tt s�t�lni.

– Odak�nn szakad a h�. Ilyenkor nem tudok a szob�ban maradni.

Rezeda �r beleegyezett a le�ny k�v�ns�g�ba.

– Majd elvezetem olyan budai utc�ba, ahol m�g sohasem j�rt, uram. �n egyed�l szoktam csavarogni. Van egy l�mp�s a hegyoldalban, amelyet �n gy�jtok meg a l�mpagy�jtogat� nagy csod�lkoz�s�ra.

Vilma anya a d�v�ny k�zep�re �lt:

– Vacsor�ra haza kell j�nni, K�zm�r – sz�lt any�skodva �s megsimogatta Rezeda �r fej�t. – Szereti a hideg malacot, fokhagym�s uborkasal�t�val?

Irma, aki nem szokott a h�ztart�s dolgaiba avatkozni, most felvette s�t�t szem�t.

– A zs�ros eb�d ut�n, mama, ink�bb egy kis sz�raz sonk�val k�n�ln�d meg Rezeda urat.

– Ink�bb egy hagym�s rost�lyost s�t�nk – ellenkezett Vilma anya.

Miel�tt a h�lgyek hajbakaptak volna a vacsor�n, Rezeda �r ind�tv�nyozta, hogy Irma k�sz�lj�n fel a s�t�hoz. Irma egy kis asztrak�nsapk�t nyomott a fej�re, mint egy fi�kalapot, beleugrott bund�csk�j�ba, amelyet csak az utc�n gombolt �ssze. Egy hegynek kanyarod� utc�csk�ba fordultak, ahol oly kicsinyek voltak a h�zak, mint a mes�ben. Az ablakok der�kig �rtek, �s egy helyen �regany�ka n�zett a dudor�sz� h�es�sbe. Valaha, am�g itt a h�zak nagyobbak voltak, bizonyosan ifj� volt, �s moln�rleg�nyek j�ttek fel a Dun�r�l, hogy az ablak�t megkopogtass�k.

– Engedje, hogy megfogjam a karj�t – d�dolt Rezeda �r, mint annyiszor �let�ben.

– Csak fogja meg, budai s�t�n ez �gy szok�s. A pesti n�k, mikor Bud�ra mennek kalandozni, sokkal elvetem�ltebb n�szem�lyek, mint otthon a v�rosukban. Mindegyik azt hiszi, hogy valami �jat, ritk�t, p�ld�tlant cselekszik, mikor a gavall�rral elhagyott utc�csk�ban bujdosik. Sokszor megcs�ptem �ket leeresztett kocsi f�gg�ny�k m�g�l kandik�lva, vagy besurranva n�ma, titokzatos h�zik�ba. A R�c f�rd�r�l k�nyvet lehetne �rni, uram.

– Nagyon szigor�, kedves Irma.

– �n lehetek – mond� nyugodtan. – �n m�r egy gyermeket hoztam a vil�gra.

A sapk�ja al�l Rezeda �rra pislantott, de nyomban megb�nta ezt a sz�nj�t�kot. K�z�mb�sen, �sszeszor�tott sz�jjal ment a f�rfi mellett, �s n�mi rezign�ci�val n�zett a f�ldre, a mind feh�rebbre v�l� h�ra.

– �s a gyermek? – k�rdezte meglehet�s visszafojtott hangon Rezeda �r, b�r igen k�z�mb�s �hajtott lenni. (Egy hurkot lassan megvontak a tork�n �s a ves�j�ben alattomos g�rcs jelentkezett, amelyt�l mindj�rt a h�ra d�l.)

Irma egy v�r�st�gl�s, bed�lt ker�t�sre n�zett:

– A gyermek az udvarunkban van eltemetve. Nyomban sz�let�se ut�n meghalt.

Rezeda K�zm�r olyan hossz�akat l�pett, mint m�g soha.

Mag�ban egy halk im�ds�got mondott, hogy b�r v�ge volna ennek a sz�rny� d�lut�nnak. Gr�ci�sz cs�rd�j�ba menek�l �s t�bb� soha az �letben, nem teszi ki onnan a l�b�t. Mi�rt lenne ezek ut�n tov�bb is k�v�ncsi az emberekre? Mit mondhatnak neki m�g a n�k? Hol tal�lja meg azt a hangot, amelyet �rdemes volna meghallgatni? �me j�, becs�letes polg�r akart lenni, szak�tani �hajtott a k�nnyelm� �letm�ddal, l�ha, kalandori p�ly�val, cinizmussal �s az �let megvet�s�vel. Olyan ember akart lenni, mint a t�bbi Bud�n, este lefek�dni, h�v� im�ds�got mondani �s �jjel gondolat n�lk�l aludni, mert a sorson �gysem lehet v�ltoztatni.

Negyvenedik �ve fel� k�zelgett, �s m�r azt hitte, hogy mindent hallott �s megtudott az �letr�l. Meglepet�s n�ki m�r csak a mindennapi k�z�ns�ges, gondolatn�lk�li �letm�d lehetne; polg�rok k�v�r, zs�ros, cukros �s h�ziorvossal megbesz�lt �letm�dja…

Felkapaszkodtak a hegyh�tra, amelyen a gyalog�sv�ny keskeny korl�ttal van elv�lasztva, hogy a r�szeg emberek a m�lys�gbe ne zuhanjanak. Alant a Tab�n havas h�ztet�i, m�ly udvarai esti aluv�sukat kezdt�k, mintha �jszak�ra el�szn�nak valahov� messzire a t�nd�rmes�kbe. Egy varr�g�p hallhat�lag pergett egy f�ldi�nyi h�zik�ban, �s egy sik�torban kis fekete kutya ugatta a katonagomb nagys�g�, s�padt holdat a torony m�g�tt.

Irma gyuf�t gy�jtott �s nagy szak�rtelemmel meggy�jtotta a mered�ly sz�l�n �ll� faoszlopon a petr�leuml�mp�t.

– Mondja becs�letszav�ra, hogy igazat besz�lt az im�nt! – sz�lalt meg Rezeda �r.

A le�ny balj�slat� szem�t a hossz�, titokzatos pill�k al�l re�villantotta:

– Igazat mondtam – felelte egyszer�en.

– No, majd egyszer – folytatta Rezeda �r megcsukl� hangon – nagyon fog szeretni engem, megaj�nd�koz a teljes bizalm�val, ugye elmondja, hogyan t�rt�nt e rendk�v�li esem�ny?

– Elmondom… Majd elmondom az eg�sz f�lesztend�t, mikor rossz �jszak�im voltak �s a palackb�l mindig kiitta valaki a vizet. A gyerek volt. De ezt sok�ig nem tudtam.

Irma halkan b�lintott a fej�vel, amint h�trafont k�zzel �llott a hegyoldali �sv�nyen �s a t�l k�ks�g�be n�zett.

M�r elindultak a leveg�ben az �rnyak, amelyek a R�ctemplomn�l tal�lkoznak �s Buda felett kiter�tik �tl�thatatlan, fekete k�p�nyeg�ket.

A h�es�s megritkult, mint a cs�k bizonyos id� m�lt�n.

Szilvak�k f�st sz�llongott a k�m�nyekb�l. A havon egy nagycsizm�s, sub�s, z�zmar�s bajusz� ember bandukolt, mintha est�re valakit el akarna vinni Bud�r�l, egy kis h�zb�l. Tal�n egy k�h�g� �reget visz mag�val vagy egy mellbeteg kisasszonyt.

– T�len alig l�tni a v�rosban ezt az embert – mormogta Irma. – A betegs�gek megfagynak, mint a kiakasztott nyulak az �mbituson. Tavasszal ann�l s�r�bben j�r-kel a Tab�nban. Azt mondj�k ez a budai temet� s�r�s�ja.

– Lehet, hogy �rtem j�n, m�r meg�rtem a kasz�ra – d�rm�gte Rezeda �r.

Kr�nprinc Irma sz�tnyitotta a bund�j�t �s teli t�d�vel sz�vta a friss t�li leveg�t. Felpirult az arca, mintha bel�l kigyulladna egy h�z �s az ablakok vil�g�tani kezdenek.

– Milyen gy�vas�g a hal�lr�l besz�lni! – ki�ltott fel, mintha a l�thatatlan szem�lyeknek, �lomba mer�lt kis hegyoldali h�zik�knak szavalna, ahol pedig sokan v�rj�k a hal�lt, mint valamely f�nyerem�nyt. – Egy s�t�t kis zugoly a hal�l, ahov� a rosszalkod� gyermeket be�ll�tja az �let. Egy macsk�t is sajn�ln�k kidobni a szob�mb�l azzal a gondolattal, hogy meg kell n�ki halni, mert a hal�l nem is annyira ut�latos, mint megal�z� kicsi, jelent�ktelen, nem fontos, sz�gyenletes esem�ny, amelyb�l az emberek a legnagyobb k�zust csin�lj�k.

�lni kell! Pirosan, naps�t�sben, h�f�v�sban, csendes szob�ban �s m�ly pinc�ben: csak �lni; enni, szeretkezni, j�kat gondolni �s eg�szs�gesen aludni.

– Hol tanulta ezt? – k�rdezte f�lv�llr�l Rezeda �r.

– Sokat n�ztem a holdba, �s j�ismer�seim a csillagok – felelt k�nnyed�n Kr�nprinc Irma. – Mikor a legszerencs�tlenebbnek �reztem magam hossz� �jszak�kon, ki�ltem az udvarunk ablak�ba �s reggelig n�ztem a csillagos �gboltozatot. Milyen csod�latos utaz�sokat tettem meg! Szindb�d, a csodahaj�s a keleti mes�ben egy falev�len k�sz� csiga volt. A hajnalcsillagt�l, a holdt�l, a szikr�z� bolyg�kt�l bizony �n nem k�rdeztem z�rdan�vend�k m�dj�ra, hogy mi�rt is �lek �n? Bel�j�k n�ztem hosszadalmasan, �s mindig megnyugodtam. R�j�ttem, hogy nem szabad oly nagy felt�n�s�get csin�lni az �letb�l, mint a l�rai k�lt�k. Ezek az �lborb�lyleg�nyek – vagy tal�n szeg�ny kis �zott madarak – minden t�sz�r�sb�l okot kov�csolnak, hogy az �let �s hal�l rejtelmeit kutass�k. Szeretem �ket olvasgatni es�s d�lut�n, mikor nem mehetek el s�t�lni a hegyek vagy az emberek k�z�.

Rezeda �r budai gavall�r m�dj�ra folytatta az udvarl�st (mert legink�bb goromb�skodni szeretett volna).

– Kik a kedvenc �r�i?

– �n mondok �nnek valamit, amit tal�n nem is fog mindj�rt elhinni. �n sohasem n�zem meg az �r�k nev�t, akik a k�nyveket �rt�k. Mi�rt t�mjem meg f�l�sleges dolgokkal az eml�kezetemet? Vagy mulattatnak a k�nyvek, vagy eldobom �ket. A k�lt�k olyanok, mint a h�emberek. Elolvadnak a val�s�gos �let napsugar�ban. Vagy olyanok, mint Zeitung, a szab�, aki felt�n�s�g miatt utazott l�d�ban…

– Hideg l�lek – d�nny�gte Rezeda �r. – Hiszen, ha k�lt�k nem voln�nak a vil�gon, m�g az is undor�t� dolog volna, mikor egy n� a cip�j�t leveti! �k mondanak, �nekelnek, s�rnak mindenf�le k�b�t� hazugs�gokat a n�k haj�r�l, v�ll�r�l, talp�r�l �s harisny�j�r�l.

– Holott nem mindegyik n� f�rdik – jegyezte meg sz�razon Irma.

Rezeda �r nem hagyta mag�t.

– A lelk�ket, a gondolatukat, a k�l�n�s �rz�s�ket �k dics�nek l�tj�k. Nemzed�kr�l nemzed�kre azt kalap�lj�k a publikum f�l�be, hogy egy n��rt meghalni nemes �s c�lravezet� dolog. Nem is �rdemes m�sk�ppen felfogni az �letet, mint egy n� gondolatvil�g�n �t. Szesz�lye: v�gzet; k�v�ns�ga: elh�r�thatatlan parancs; s�hajt�sa: �trakel�s a szentf�ldre csodatev� olajfa�g�rt; s�r�sa: gyilkoss�g; �s �lel�se: k�rhozat vagy mennyorsz�g… A k�lt� sz�vesen dalol arr�l, hogy b�rt�nben �lni n��rt: a legnemesebb cselekedet. A k�lt�k v�gyakoz�sa hasonlatos a vakok szomjas �rz�kis�g�hez.

Kr�nprinc Irma lehajtotta a fej�t �s csendesen megszor�totta a K�zm�r karj�t:

– A legboldogabbak a hisz�keny f�rfiak, akik k�z� �n is tartozik dr�ga bar�tom. Azt mondhatn�m, hogy n�mely f�rfinak sohasem n� be a feje l�gya. H�t �n megmondom �nnek, hogy legink�bb megind�tott az olvasm�nyaim k�z�l a Trenk Frigyes horv�t rabl� t�rt�nete, a festm�nyek k�z�l pedig azok a rajzok, amelyeket a b�rt�n�k fal�n l�ttam kr�t�val meg korommal rajzolva. P�ld�ul sohasem felejtem el a v�ci fegyh�zban azt a falra rajzolt, sz�nnel bem�zolt pip�z� asszonyt, aki egy gyereket tartott a kez�ben, mint egy kukoricacsutk�t. Legkedvesebb mulats�gom volt a b�rt�n�k l�togat�sa. Az�ta szeretek �lni. �lni szabadon, a h�ban taposni, nyakamba ereszteni az es�t �s k�d�t harapni.

Rezeda K�zm�r rosszindulattal n�zett a le�nyra:

– Ki volt a gyermek atyja? – k�rdezte hossz� hallgat�s ut�n.

– �rdekli? Egy budai orvos – felelt ridegen Irma.

– �s?

M�r csaknem bes�t�tedett; feh�rf�st�s, szilvak�k �rnyak k�sztak felfel� a kanyarg�s ucc�kon, mintha az emberek b�nei t�volodn�nak el �jszak�ra a v�rosb�l.

– �s? – ism�telte fogvacogva Rezeda �r.

A le�ny elford�totta az arc�t, mintha nem is � besz�lt volna, hanem egy hang a s�t�t hegyek m�g�l, tal�n a Farkasr�tr�l.

– Otthon azt mondtam, hogy Rohicsra utazom f�rd�zni s az � lak�s�ra mentem este, hogy ott v�rjam be az esem�nyt. Senki sem volt mellettem – csup�n �. Egyszer azt �lmodtam, hogy � fojtotta meg a gyermekemet, akit egy kalapdobozban azt�n hazahoztam �s az udvaron el�stam.

K�zm�r a falnak d�lt.

– Istenem – rebegte.

– �s most, ha kedve tartja, menj�nk az any�mhoz vacsor�zni.

– Mehet�nk – felelt Rezeda �s hirtelen kiegyenesedett.

 

*

 

�jszaka, miel�tt a kapu bez�rult volna, Rezeda K�zm�r elejtette a k�sz�b�n szarvasagancsb�l faragott zsebk�s�t. A sv�b csel�dle�ny kez�ben k�tszer fordult a kulcs, pattogott a z�r, de a kapu nem z�rult be. Negyed�ra m�lva m�r a holdf�nyes udvaron �llott K�zm�r.

A h� vil�g�tott �s a hold ragyogott. Nappali f�ny volt a Kr�nprinc-h�z udvar�n.

Rezeda K�zm�r az este hallottakt�l szinte megb�v�lve �llt az udvar k�zep�n, ahol a k�t maradv�nyai voltak, egy m�rv�nymedence �s a vascs�. A f�jdalomt�l v�r�sre mart szemmel n�zett k�r�l, mintha azt a bizonyos, titokzatos kis s�rhalmot kereste volna. R�gi temet�k, falba �sott kript�k, templom k�sz�b�n fekv� s�rk�vek j�rtak a k�pzeletben. Gyermeks�rt csup�n cserepes vir�gokkal d�sz�tve l�tott m�g. Valami ilyent keresett tekintet�vel az udvaron.

Egyszerre megroppant a h�ta m�g�tt a h� �s k�t forr� kar �lelte a nyak�t.

– Egyetlenem, bolondom, �lmom, v�gyam – kezdte Kr�nprinc Irma olyan meleg hangon, mint a fecskef�szek. – Tudtam, hogy itt tal�llak, ha a h�ztet�n kell is bem�sznod.

Rezeda reszketett, mint a ny�rfalev�l.

A k�t kar szorosan tartotta a nyak�t, a le�nyhang b�b�jt �s v�gyat s�hajtott.

– Egy sz� sem volt igaz abb�l, amit besz�ltem. Csak meg akartalak pr�b�lni. A szenved�sed nekem gy�ny�r volt. Akarom tudni, hogy val�ban szeretsz.

Egy h�kupac �llott az udvar k�zep�n, amelyre mer�legesen n�zett le a hold. Rezeda �r ide �ll�totta a le�nyt, hogy jobban l�ssa.

Irma k�nny� �jjeli k�nt�s�t bibliai n� m�dj�ra forgatta. Halov�ny arca olyan volt, mint M�ria Magdoln�� a r�gi templomi k�peken. Sz�tt�rta a k�t karj�t �s a k�nny� f�st�kkel �kes �gre n�zett. (Mintha a hold pip�zott volna.)

– Esk�sz�m, hogy olyan tiszta vagyok, mint a liliom.

A t�rdei �sszecsuklottak �s le�lt a h�dombra.

Rezeda �r mell� t�rdepelt �s sokszor megcs�kolta az Irma ajk�t, mint az �r�kk�val�s�got.

Mid�n elt�nt a le�ny, a h�ban a hely�t cs�kolta, ahol �lt. A h� meleg volt �s gy�ngyvir�gillata volt.


VIII.
 Pesten nem divat az eml�kk�nyv

Rezeda K�zm�r ezut�n m�skor is elk�s�rte s�t�iban Kr�nprinc Irm�t.

Irma a v�rosligeti tavon korcsoly�zott, mint egy f�tyolk�p. Rezeda �r a szenesk�lyha mellett �lt a parton �s s�tap�lc�j�val mindenf�le figur�kat rajzolt a h�ba. T�bbnyire akaszt�f�kat �s kulcsokat.

A katonabanda a Rip van Winkle kering�j�t f�jta. P. R. �rh�lgy, a feh�rkam�li�s h�lgy volt a legjobb valcert�ncos a j�gen, a J�gkir�lyn� c�m� opus�t neki aj�nlotta egy fiatal zeneszerz�, �s a kaszin�ban a fiatal gr�fok pezsg�s�veggel vert�k be egym�s fej�t miatta. (Ne kutass, figyelmes olvas�, manaps�g az egykori Pest e romantikus «bukott h�lgye» ut�n – mikor m�g ennek a kifejez�snek: a «t�vedt n�» olyan var�zsa volt, mint a heliotr�p parf�mnek –, jelenleg karossz�k�hez van l�ncolva �, napl�j�t rendezi �s a «nagy Nap�leon» nev� patience k�rtyaj�t�kkal �zi el unalm�t.)

Az urak k�z�l t�bb h�rneves francia quadrille-rendez� m�k�d�tt ez id� t�jt a magyar f�v�rosban, akik �jszaka a Redout csill�rjai alatt vez�nyelt�k Pest h�lgyeinek a t�ncot, m�g d�lut�n a v�rosligeti j�gp�ly�n r�vid Any�gin-bund�ban, sz�k iramszarvas-nadr�gban vagy bugyog�ban �s lakkcsizm�ban lejtett�k a korcsolya-t�ncot. (Rohonczy Gedeonra nemde t�bben eml�keznek az id�s h�lgyek k�z�l? K�s�bb �j csillagok j�nnek �s �ket is hamar felejti a «j�g-csal�d».)

M�r az egykori Sacher fi� – akit anyja nev�n B�rczy Istv�nnak neveznek – a polg�rmesterjel�lt, de Pestnek �don, b�jos �s romantikus szaga van.

M�g elegen �lnek a lakosok k�z�l, akik Sug�r�tnak nevezik az Andr�ssy utat, ahol szem�tdombok, elhagyott telkek k�z�tt mulattatta a r�gi Pestet Kara Basi, a keleti b�v�sz, a Duna 1877 �ta nem fagy be �s a budaiak odahaza maradnak t�li id�ben, a «Belv�» divatban van, s Somosinak h�vnak egy orfeumot, ahov� Danzer b�csi mulat�hely�r�l j�nnek «le» a l�nyok.

De m�r jelen az �j vil�g, a r�gi kor felejtve s a megjelen�s a V�ci utcai korz�n �letbev�g� napi teend�, itt szell�ztetnek a napi pletyk�k �s az asszonyok bemutatj�k �j kalapjukat, a kikap�sabb d�m�k friss udvarl�jukat.

Az urak m�r nemigen viselik K�rolyi Istv�n divatj�t, a felgy�rt nadr�got �s a f�lcip�t, er�sen h�d�t a kam�sli, k�l�n�sen a vil�gos sz�nekben.

Szap�ry P�l gr�f zsakettben �s selyemharisny�ban s�t�l a legs�r�bb h�f�v�sban; de m�g az �reg alapi Salamon t�likab�t n�lk�li, �sz alakja is mindennap felt�nedezik a M�zeum k�r�ton.

A sz�p asszonyok (akik m�r r�gen azok voltak) �rvendeznek, ha Foriny�k t�bornokn�hoz vagy Erzs�bet kir�lyn�hoz hasonl�tj�k �ket (k�l�n�sen az�ta, hogy M�rk Lajos megfestette a Lehullott a rezg� ny�rfa levele c�m� k�pet), m�g a fiatalok m�r Fed�k S�ri�rt rajonganak. Monaszterly �s Kuzmik neve hangzik m�g a n�k �lm�ban, m�g Cs�sz�r �s Szirmay urak apr�nk�nt visszavonulnak.

Az eml�kk�nyv kimegy a divatb�l, a pap�rkeresked�k londoni port�k�t k�n�lnak vev�iknek, tarka sk�tsz�vet a viselet a Kaszin� k�rny�k�n �s a legfinny�sabb d�m�k ist�ll�szag� parf�m�rt kezdenek epedni. P�chy Andor piros szegf�je hervad�ban, angol t�ncosn�k lejtenek az orfeumban Carola Cec�lia deszk�in, miss Mary Halton�rt sokan rajonganak �s Friedman Adolf a cs�dbe jutott ember elkesered�s�vel t�ri a fej�t, hogyan kezdhetne �j �letet.

Blaskovics �s Lazarevics pepitanadr�gos, k�v�r fi�keresei m�r kivesz�ben vannak, egy napon Munczy K�roly beadja a kulcsot, miut�n a divatos francia dalocsk�kat �vekig muzsik�lta a T�likertben.

…Idegenszer�, �j vil�g keletkezik Pesten, ipari �s kereskedelmi szaga van minden embernek, fantasztikus �gyn�k�k raja n�tt az aszfaltb�l, a svindlit b�szke mellvereget�ssel munk�nak nevezik, rengeteg �j l�mp�t gy�jtanak �s a legszeg�nyebb embernek is van telefonja. Langerman aranyb�ny�it m�r felejtik, Kunv�ri thalheimi b�nyar�szv�nyei m�g nem indulnak el kalandos �tjukra. Haas �s Deutsch alatt repedezik a f�ld, �js�gv�llalatok, h�zak, ipari v�llalatok inognak, m�g egy Cs�sz�r nev� elkeseredett m�rmarosi erd�sz pisztolyl�v�ssel a m�svil�gra k�ldi a szinte �llami kiv�teless�get �lvez�, milliomos c�g egyik f�n�k�t, mire a buk�s rohamosan bek�vetkezik �s mag�val r�ntja a r�gi vil�g milliomosai k�z�l Hotzspachot �s Weisenbachert.

B�lv�nyok d�lnek �gy le, hogy �j pesti istens�geknek adjanak helyet. Az ifj� Schossberger b�r� is ez id� t�jt mutatkozik a t�zsd�n �s Blum bizom�nyosnak kifizeti eg�sz vagyon�t. Kobr�k M�r m�g dics�s�ge tet�pontj�n �ll a M�ria Val�ria utc�ban. Hirtenstein �kos ellenben P�rizsba k�lt�zik �s ottani t�zsd�n forgatja meg a n�met birodalmi polg�rok p�nz�t.

Szinte amerikai verseny keletkezik a h�rlapok �s egy�b �zleti v�llalkoz�sok k�z�tt is. A k�v�h�zak negyed�venk�nt cser�lnek gazd�t. Egy ember nagyon komolyan meggazdagodik azon, hogy egy esztend� alatt n�gy k�v�h�zat vett �s tov�bb adott. A sz�vetkezetek m�g az utols� b�rt igyekeznek leny�zni klienseikr�l, de m�r �tban van hal�los �t�let�k.

Krausz Simon nev�t ism�t emlegetni kezdik a t�zsd�n �s a b�rzi�nerek, a legkev�sb� konzervat�v emberek, rajongva besz�lnek sikereir�l.

Goldschmidt leborotv�lja a bajusz�t, hogy yankee legyen, �s francia ap�c�k menek�lnek Magyarorsz�gba, hogy a vall�stalans�got leb�rj�k. A politikai szenved�lyek a v�gletekig felizgatj�k az embereket, a minisztereln�kt�l kezdve mindenki meggazdagod�son t�ri a fej�t.

«ï¿½zlet!»

�gy hangzik ez a sz�, mint a trombitaharsog�s. Sok p�nzt keresni! Ez�rt �ss�k a k�v�h�zak padl�j�t. Az ideggy�gy�t� int�zetet megnagyobb�tj�k, Kecskem�ti Viktor ellopja a f�lmilli�t �s Sur�nyi �tveszi �js�gj�t �s naggy� szervezi. Ungerleider m�r jav�ban mulattatja vend�geit a Kir�ly utcai k�v�h�zban a laterna magika �rny�kk�peivel. Thekla, az orfeumb�l f�rjhez megy, �s a nevezetes h�zat �p�teni kezdik a Magyar utc�ban. Turf Karolin elt�nik Pestr�l, mert m�r alig van ismer�se e v�rosban. Fodor Oszk�r belebukik az orfeumv�llalkoz�sba. Vidor is t�lt�geti m�r a forg�pisztolyt, amellyel a nem siker�lt sz�nh�zi v�llalkoz�s m�rleg�t helyre�ll�tja.

Siv�r, jajgat�, k�ts�gbeesett, el�gedetlen �s cs�d sz�l�n �ll� v�ros ez. Somosk�i G�za szeretne lenni itt mindenki, m�g a mester maga k�lf�ld�n bolyong. Az emberek fuldokolnak az ad�ss�gokt�l �s senkinek nincs hitele. A k�szp�nznek hallatlan �rt�ke van. Az �zleti spekul�ci� szinte nem is t�rekszik egy�bre, mint k�szp�nzre, amelynek kurzusa csod�latosan emelkedik.

– Mi lesz? Mindny�jan t�nkremegy�nk! – s�hajtoznak az emberek.

– A mai rossz �zleti �s kereskedelmi viszonyok megingatj�k a leger�sebb c�geket! – �llap�tj�k meg a k�zgazd�k.

B�r nincs kimondott krach a spekul�ci�ban, mindenki �gy �rzi, hogy az �let m�r nem mehet �gy tov�bb, rem�nytelen �s elviselhetetlen az �let. Az �ngyilkosokon alig csod�lkoznak. M�g az uzsor�sok is kivesz�f�lben vannak Pesten, Hartmann �s Lefkovicsot sajn�lkozva emlegetik a p�nztelen gavall�rok.

Szinte nyitott ablakn�l folyik m�r a pesti �let.

Minden lakosr�l tudj�k, h�ny korona van a birtok�ban, mennyi h�p�nzt kapnak a maitresse-ek, aj�nd�kot a m�v�szn�k, k�lcs�nt a bar�tok, zs�km�nyt a j�t�k �s h�ztart�sp�nzt a feles�g.

Csak a provincia foglalkoztatja a pesti inform�ci�s-irod�kat; a mindentud� pestiek azt hiszik, hogy �k a legokosabb emberek a f�ldg�mb�n, akik m�r azt is tudj�k, hogy mit mond szerelmi vallom�s k�zben X. �r vagy X. h�lgy. �jjel a k�v�h�zban «bar kochba» nev� t�rsasj�t�kot j�tszanak, amely abb�l �ll, hogy egy elgondolt sz�t kital�lnak a v�llalkoz�k. Az egykori eredm�nyek szerint Szomah�zy �s Jellinek doktor a s�mpi�nok, akiket vend�gszerepl�sre visznek a t�rzsk�v�h�zukb�l.

A f�v�rosban senki sem csin�lja azt, amihez hivat�sa van. R�gi foglalkoz�sokat elhagynak, hogy �j utakon pr�b�ljanak boldogulni. Prov�zi�t szeretne kapni az utcai j�r�kel�, mert ben�pes�ti a k�rutakat. Ingyen csak a bolond besz�lget a k�v�h�zban. A h�rneves Lantos �ltal alap�tott mulat�helyeken az alkalmazott n�k k�l�n fizets�get sz�m�tanak fel minden egyes sz� ut�n, amit a bevet�d�tt vend�ggel v�ltanak. («Hogy van kisasszony?» –: egy vacsor�t jelent. «Milyen vid�kr�l val�, kisasszony?» – «Ahonnan �n, pasas �r!» –: t�z forintot �r.) A szerelem n�i �gyn�kei �ppen nem fecs�rlik hi�ba az idej�ket, mint ak�r a f�rfi �gyn�k�k.

C�ltalanul, tiszteletb�l vagy rokons�gb�l m�r nem k�sz�n senki a v�rosban. M�g a vend�gl�s�k �s f�pinc�rek is az elk�lt�tt �sszeg latbavet�s�vel «adj�k le» k�sz�n�s�ket a helyis�geikben.

Bizonyos tolvajnyelv lesz divatt� a v�rosban, amit Horv�th Louis nev� fiatalember honos�t meg el�sz�r Budapesten, miut�n k�lf�ldi barangol�saib�l visszat�r. «Doh�ny»-nak nevezik a p�nzt, mindenki «link» akar lenni a v�rosban �s el�kel� h�lgy elv�rja az udvarl�j�t�l, hogy bevezesse a «j�niss» nyelv titkaiba, miut�n a Lip�tv�rosban m�r m�sk�ppen sem tudnak besz�lni a h�lgyek.

N�das S�ndor megind�tja a Pesti Fut�rt �s leleplez�seivel meglehet�s zavart csin�l a v�rosban; a «link emberek» �s a «link n�k» olykor �lmatlanul v�rj�k a pesti Fackelt.

Dungyerszky Gy�rgy nagy �sszeget vesz�t a B�thory-k�v�h�zban, ama z�ldbor mellett, m�g Szemere a b�csi Jockey-Cubban milli�kba men� match-et v�v a lengyel gr�ffal, amelyb�l gy�ztesk�nt ker�l ki.

A B�rczy fi� polg�rmester lesz �s folytatja r�gi teend�it: �j iskol�kat �p�t Pesten, egy hazard�r �s egy bank�t� elsz�nts�g�val fog bele a f�v�ros nagyvil�gi p�ly�ba, k�zben annyi ad�ss�got csin�l, mint a belga kir�ly Kong�-papirosaira v�r� �r�k�s�k, ellenben szerencse k�s�ri l�pteit �s a v�ros legszebb h�lgyeinek tenyere buzg�lkodik, hogy sima maradjon homloka. Zongor�zik, �nekel, t�ncol, poh�rk�sz�nt�ket mond, sz�n�szn�ket k�s�r haza, csokrokat k�ld, nem hagyja ki a sz�let�snapokat, nagyon szeret esketni, j� k�nyveket sz�p k�t�sbe tesz, labd�t r�g �s k�lv�rosi tan�t�k vacsor�j�n sz�nokol: – m�g a kez�ben minden �rt�kk� v�lik, ami a v�ros nagyran�veked�s�t jelenti. Csup�n egyetlen k�r�lm�nyt hagyott ki p�lyafut�s�n. Nem volt �nk�ntes t�zolt�.

Lehets�ges, hogy az �j polg�rmester �s a korszellem dikt�lja azt a k�ts�gbeesett, amerikai vasutak verseng� gyorsas�g�ra eml�keztet� temp�t, amint Pesten az �let folyik. Az emberek h�rom-n�gy �r�t alusznak napj�ban. Reggelig tart a piros �s a munk�s �let �jszak�nk�nt. A hivat�sos �jszak�z�k alig akarnak belenyugodni abba, hogy reggel takar�tanak a k�v�h�zban, m�g a legszorgalmasabb kor�nkel�k az Erd�lyi boroz�ba j�rnak reggelizni, ahol klienseiket, m�g lefekv�s�k el�tt, megtal�lhatj�k. A naiv idegenek �s az irigy osztr�kok azt mondj�k, hogy Budapest a kontinens leglumpabb v�rosa, z�ll�tts�g dolg�ban t�ltesz P�rizson �s Bukaresten; holott itt mindenki csak keresni akart, amikor lumpolt, �jszakai n�k k�r�l forgol�dott, reggelig tanakodott, sz�mjegyekkel �rta tele a m�rv�nyasztalt, bablevest fr�st�k�lt �s a g�zf�rd�t l�togatta. Ez volt a v�ros �lete �s az okos emberek alkalmazkodnak a szok�sokhoz.

N�mely �zletembert csak �jf�lkor lehetett megtal�lni az �zlet�ben.

A nevezetes b�torgy�rosnak, M�gn�s Elza bar�tj�nak «fenntartott asztala» van a T�likertben; h�rneves v�d��gyv�dek �jjeli egy �r�ig �lnek a k�v�h�zban; a szerkeszt�k �s lip�tv�rosi urak a Dalsz�nh�z utc�n hajnalban mennek v�gig. Egy j� �gyn�k vagy egy rendes �zletember a telefonsz�m helyett annak a helyis�gnek a nev�t �rja be jegyz�k�nyvecsk�j�be, ahol �gyfele az �ji �r�iban megfordulni szokott. Egy �ra ut�n a legj�zanabb �s legtisztess�gesebb emberek �ll�tanak be m�g az orfeumba, hogy megbesz�l�seiket folytass�k, �s egy forr� te�t felh�rpintsenek, mialatt V�r�s Elek opera�ri�kat j�tszik egy vid�ki gavall�rnak, aki haz�jabeli szok�s szerint este nyolc �ra �ta r�szeg.

Ismert t�rsas�gok v�ndorolnak k�v�h�zr�l k�v�h�zra, akik toj�sn�l �s feketek�v�n�l egyebet nem fogyasztanak, Princessz�sz-cigarett�t sz�vnak, k�t krajc�r borraval�t adnak a pinc�rnek �s j�zanabban mennek haza, mint ahogy elj�ttek. Az �gynevezett k�nnyelm� n�k Andr�ssy �ti k�v�h�zaiban irodalomr�l, zen�r�l, fest�szetr�l, bankalap�t�sr�l, v�llalatokr�l besz�lgetnek sz�r�sszem� fiatalemberek, am�g nagynehezen bevet�dik a helyis�gbe a honv�dzenekar �rmestere, akit a Gambrinusban leitattak a n�k. A «c�goscip�s�k» sohasem rendeltek m�st a pinc�rn�l, mint friss vizet. J�zan, �zletes vil�g van a v�rosban, tal�n �ppen az�rt, mert kev�s embernek van felesleges k�lt�p�nze ez id� t�jt.

A p�rizsi mint�ra berendezett kabar� csaknem megbukik, mert �tven krajc�rt k�rnek egy poh�r ital�rt.

Pest olyan, mint egy z�ll� f�lbenl�v� el�kel� maitresse, akit kitart�ja elhagyott. A hitel mind v�konyabban cs�rgedez. Ki tudja, mi lesz a v�ge a l�zas, �nk�v�letben folytatott �letnek!

(A f�rfilakoss�g k�z�l t�bbnyire m�g csak azok beretv�lj�k a bajuszukat, akik b�rt�nb�ntet�st szenvedtek vagy a turfr�l, t�zsd�r�l ki vannak «harangozva» �s bajusz n�lk�l, mintegy ismeretlen�l �hajtanak megjelenni a felejthetetlen p�nzszerz� helyeken. De m�r k�zeleg az id�, mikor csupa sz�n�sz j�r-kel a v�rosban, mintha a bajuszviselet elt�n�se jelenten� a hat�rt, amikor a r�gi Pest a mai Pest kezd lenni.)

 

*

 

Rezeda �r a v�rosligeti j�gr�l t�bbnyire az Andr�ssy �ton ment hazafel� Bud�ra Kr�nprinc kisasszonnyal. A ligetben k�zen fogva mentek – Irm�nak igen finom �s meleg szarvasb�r keszty�je volt, amelyet n�ha levont jobbj�r�l, �s egy v�rpiros rubint �s egy patk�szikr�s brili�nsk� k�zz� elhelyezkedett a Rezeda �r sz�ja, mintha ez volna az egyetlen n�i k�z a vil�gon – m�g m�s alkalommal befordultak egy mell�kutc�ba, egy elhagyott kapualjba, mert K�zm�r r�besz�lte Irm�t, hogy cip�szalagja felbomlott �s azt csak � tudja megk�tni.

Rezeda �r majdnem mindenkit ismert a v�rosban, de elvb�l nem k�sz�nt senkinek.

– Annyi gazember lakik Pesten – d�rm�gte bar�tn�j�nek –, hogy istennek kellene annak lenni, aki tudn�, hogy ki k�z�tt�k a becs�letes. A r�gi bety�rvil�gbeli R�day b�s�ges fog�st csin�lna az Andr�ssy �ton. N�ha, �gy l�tszik, egyetlen tisztess�ges ember sincs a v�rosban. A sz�lh�mosok, svindlerek, nagyk�p�ek, f�lk�zkalm�rok, hamis tan�k v�rosa Budapest. Sz�gyellem magam, amikor k�r�ln�zek a tramway-n. Ez�rt ink�bb menj�nk gyalog. Szerencse, hogy az emberek itt nem titoktart�k. Hangosan veszekednek az utc�n, mint a cig�nyok; el�g egy g�rbe tekintet, hogy a legszebb r�galmakat kital�lj�k egym�sr�l. Ha mindaz igaz volna, amit itt egym�sr�l besz�lnek a lakosok, fegyh�zba kellene z�rni az eg�sz v�rost.

– Bud�n sem jobbak az emberek – v�lekedett Irma.

De szem�rmesebbek… Tudja, milyen a pesti ember? Mint egy cig�nytolvaj, akit bizony�t�kok h�j�n f�lmentett a b�r�s�g, �s most elbizakodva h�nyk�dik a hat�s�ggal val� el�ny�s �sszek�ttet�s�vel. Itt mindenki magasan hordja a fej�t, mert a szomsz�dj�r�l azt v�li, hogy az m�g nagyobb gazember. A szeg�ny bolond �s hisz�keny asszonyokat gondolkoz�s n�lk�l el�rulj�k az itteni f�rfiak. M�g a h�zat is megmondj�k, ahol tal�lkoztak. Igaz, hogy az amolyan asszonyok, ezek a beteg n�st�nykuty�k, sem �rdemelnek valami nagy k�m�letet. Szeretik �nmagukat h�rbe hozni. Le�lnek a szalonban �s szem�rmetlen�l panaszkodnak udvarl�ik csalfas�g�r�l. Egym�st rontj�k, biztatj�k, elt�k�lik. A rossz p�lda oly ragad�s! Szinte feh�r holl� a tisztess�ges asszony a v�rosban!

– Akiket azt�n sohasem l�tni!

– �gy van. �mde azok, akik a premiereken, �ttermekben, cukr�szd�ban henteregnek, oly elvetemedettek, hogy nincsen olyan f�rfi a v�rosban, aki megmenten� �ket a m�gly�t�l, ha m�g fenn�llana ez a der�k szok�s. Pedig a k�csagtollas b�szk�k, a semmitmond� arc� usz�lyosok, g�g�s deln�k �s finny�s el�kel�sdiek, az �ltisztess�gesek, a sop�nkod�k, az unatkoz� �s mindent fitym�l�k; ruha n�lk�l olyanok, hogy az eg�sz n�i nemb�l ki�br�ndulnak a f�rfiak. Hogy m�g van kedv�k Pesten a f�rfiaknak cser�lgetni a bar�tn�iket, a sz�vh�lgyeiket, a titkos ismerets�geiket! Hisz majdnem mindegyik divath�lgy kereszt�lmegy valamennyi f�rfi kez�n, aki nem sajn�l n�mi f�rads�got �rt�k; csak a kanap�r�l kell f�lkelni d�lut�n, t�z sz�t kell megtanulni �s er�szakosnak vagy al�zatosnak kell lenni.

– Azt hiszi…

– R�gebben eleget pr�b�ltam �l�lkodni az ismert pesti mondaine-ek k�r�l, am�g megismertem �ket, mint a zsebemet. M�r csaknem azt is tudni v�ltem, hogy mikor mondanak igazat �s mikor van f�jdalmuk a cip�, irigys�g, hi�s�g vagy sz�vb�li esem�ny miatt; mikor s�rnak majd otthon egyed�l, d�h�s, sz�n�szked� vagy �szinte k�nnyeket, �s mikor nevetnek fel a s�t�tben, mikor magukra maradnak; mikor d�rzs�l�dik fel a sarkuk a hossz� budai s�t�t�l, amelyet lefekv�s el�tt otthon hosszan n�zegetnek, �s melyik bar�tn�j�knek akarnak bossz�s f�jdalmat okozni, ha minden ok n�lk�l re�nevetnek egy f�rfira, �s randev�t adnak a Margit-h�d t�ls� oldal�n; mikor mulattatja �ket a szerelem val�ban, �s mikor haszn�lj�k fel apr� c�ljaikra a f�rfiak bizalm�t �s gyenges�g�t… De hiszen ezek csak �ltal�noss�gok.

– Sohasem szeretnek?

– Azt nem mondhatn�m. Szeretnek �s szenvednek, de kor�ntsem annyira, amint magukkal azt elhitetni �hajtj�k. A szerelem k�r�lbel�l olyanforma v�gy a sz�v�kben, mint az �j kalap ut�n val� t�rekv�s; a bar�tn�nek m�r �j tavaszi kalapja van, holott alig �runk �prilt… Ezek�rt az �j kalapok�rt mennyi harc folyik! A pesti kalaposn� memo�rja nagyon �rdekes olvasm�ny volna. Majdnem olyan fontos korunkban m�r a csipk�s feh�rnem� is, holott a pesti nagyvil�gi asszonyok otthon, le�nykorukban hossz�, barchent als�t viseltek m�g. V�r�sb�l volt az als�, �s k�kszeg�ly� h�romsz�gekben v�gz�d�tt; zsineggel kellett megk�tni az �rtatlan der�kon, s a gumib�l val� harisnyak�t� foszladozott, mid�n a comb k�v�redett. A miedert m�g sokszor megstoppolj�k, miel�tt �jat v�s�roln�nak t�z forint�rt, a Kir�ly utc�ban kapni a legjobb halcsontot �s a v�szoning vagy eg�szen r�vid vagy teljesen hossz�, aszerint, hogy melyik v�rosi ker�letben sz�letett a le�nyz�. A j�zsefv�rosi n�k k�t als�szokny�val, egy feket�vel �s egy v�r�ssel �lik v�gig az ifj�s�gukat, m�g a Belv�rosban m�r p�nk�sdkor levetik a barchent als�t, hogy ny�ron szell�zz�n a test. �gy volt ez abban az id�ben, mikor Rezeda fiatalember volt.

– �s mostan�ban? – k�rdezte nevetve Irma.

– Nagyon sokat �p�tkeztek Pesten, a k�vez�mesterek j� bar�tai voltak a polg�rmestereknek, �lland�an por �s piszok volt az utc�kon, maltert kevertek �s k�vet t�rtek, a n�k nem mehettek s�t�lni, hogy meg ne teljen az �p�tkez�sek por�val a ruh�juk. A trik�r�l kit�nt, hogy nem lehet hetekig viselni poros �llapotban. A barchent nehezen sz�radt mos�s ut�n. �gy j�ttek divatba a leng�bb kelm�k, a gombok, az �jfajta miederek; a z�rt als�ruh�k, a k�nny� ingek, v�ltozatos als�szokny�k, selyemharisny�k, b�r az iskol�ban m�g mindig csak a k�z tisztas�g�ra vigy�znak a tan�t�n�k. Mire a barchentszokny�s kisasszonyok f�rjhez mentek, a f�lvil�gi n�k m�r sz�npadi, csipk�s nadr�got hordanak a k�z�letben is, �s annak megy legjobban a dolga, akinek leghangosabban suhog az als�szokny�ja. A r�gebbi cip�nyikorgat�s helyett a szokny�k besz�lnek �s figyelmet keltenek. Es�s id�ben csak az mer�szeli megemelni a szokny�j�t, akinek van mit mutogatni. Eml�kszem egy asszonyk�ra, aki nedves napokon mindig az Andr�ssy �ton s�t�lt, mert volt egyetlen csipk�s nadr�gocsk�ja. Egyik menyecske l�tta a m�sikt�l a v�ltoz�sokat. �s nem egyszer az els� ball�p�s az�rt t�rt�nik, mert meg kell valakinek mutatni az �j feh�rnem�t.

– A szerelem? – ism�telte t�bbsz�r Kr�nprinc Irma, aki makacs volt, mint a legt�bb v�ziv�rosi le�ny.

– Alszik, mint a vadmacska napk�zben, lehet, hogy �jjel �bren van.

– A szerelmi �ngyilkoss�gok?

Rezeda �r meg�llott, hogy alaposan feleljen a k�rd�s�re, amikor nagy ostorpattog�ssal robogott el mellett�k a v�r�s postakocsi, Alvinczi, mint egy halott spanyol kir�ly, mereven �lt a kocsi belsej�ben, de lez�rt szem�vel is nyomban �szrevette Rezeda urat a gyalogj�r� sz�l�n egy h�lgy t�rsas�g�ban. (Alvinczit mindig �rdekelt�k azok a n�k, akiket a kalandos Rezeda ki�sott Budapest f�ldj�b�l, olykor a legt�volibb k�lv�rosokb�l csalogatott be �j le�nyokat a v�rosba, akiket v�g�l magukra hagyott, hogy elt�vedjenek. M�skor a negyedik emeletig haladt egy kalapskatuly�s le�nyka ut�n. Majd a zeneiskol�k k�r�l �l�lkodott �s Kelenf�ld fel�, a viharos orsz�g�ton v�rakozott egy kis ded�sn�ra. A b�gyadt Alvinczi igen j�l tudta, hogy Rezeda �r nem foglalkozik �rt�ktelen n�szem�lyekkel, �s a mindennapi n�mbereket oly messzire elker�li, mint a r�ka a csap�vasat. Rezeda �rnak term�szetesen volt annyi esze, mint a kam�leonnak, sz�n�t v�ltoztatta, csup�n azokkal a n�kkel rukkolt ki a nyilv�noss�g el�tt, akiket megunt, mint a r�gi rongyos cip�j�t elejti az �tj�r�h�zban a gavall�r, amikor �j cip�t vett a boltban. Az igazi n�ket lakat alatt tartogatta �s titkon, a zseb�ben vitt nekik eledelt.)

Alvinczi megf�jt egy s�pot, mire a n�gy vasderes sallangos szersz�mait vadul z�rgetve, leveg�be emelt l�bbal meg�llott. A Gizella t�ri b�rkocsisb�l pand�rnak �t�lt�ztetett l�hajt� r�gi szok�s szerint lekapta fej�r�l k�kszalagos p�rge kalapj�t, m�g jobbkez�vel al�ny�lt a bakr�l, hogy a v�r�s postakocsi ajtaj�t kinyissa.

Rezeda �r ek�zben �gy megijedt a gyalogj�r�n, hogy a h�ta m�g� �ll�totta Kr�nprinc kisasszonyt �s gavall�ros, vid�kies kab�tj�t kigombolta.

Alvinczi lusta l�ptekkel k�zelgett, mint a leop�rd.

– Sz�llj fel a budai t�rsas kocsira – int�zkedett az utols� percben Rezeda �r, de Irma hely�n maradt, s�t tagadhatatlan �rdekl�d�ssel figyelte az unott urat, aki m�g eddig nem n�zett fel a f�ldr�l. Szinte lehunyt szemmel k�rdezte:

– Mi �js�g, tisztelt bar�tom uram? Hogy szolg�l az eg�szs�g? Mit csin�lnak bar�taink Pesten? – �gy sz�lt, tuny�n eregetve a sz�kat, m�g cobolysapk�j�t m�lyen megemelte a h�lgy el�tt.

Felnyitotta a szem�t, amely olyan fekete volt, mint a pusztai �jszaka.


IX.
 B�natos est�ly

A Dalsz�nh�zban Don Juant j�tszott�k Kom�romy kisasszony fell�pt�vel, �s Alvinczi k�t f�ldszinti p�holyban helyezkedett el k�s�ret�vel. (�ltal�ban csak akkor j�rt sz�nh�zba, ha a szomsz�dos p�holyban valaki �lt, akivel megbesz�lni val�ja volt, f�rfi vagy h�lgy; m�g � egymag�ban gubbasztott, l�tsz�lag aludt, a szomsz�dban v�g �let volt: bar�tai �s h�vei szolg�latk�szs�g�kben csaknem t�ncra perd�ltek a h�lggyel, aki az est�re megh�v�st kapott. Alvinczi �r volt; a szolg�ival mondatott sz�peket a szeret�inek. Az udvarl�kat megfizette, v�g�l karonfogta a h�lgyet �s megeskette, hogy esze�g�ban sem volt a csal�s. Elk�rhoz�st �s gyilkot �g�rt, m�g cseng� arannyal fizetett.)

A f�ldszinten helyet foglaltak Rezeda �r �s a Kr�nprinc csal�d, miut�n el�ad�s ut�n az Alvinczi vend�gei voltak �k is a Casino k�l�nterm�ben, ahol a tat�r k�n egy nagyobbszab�s� t�rsadalmi akci� megind�t�s�t �g�rte.

Rezeda �r m�r �vek �ta nem volt az Oper�ban, mi�ta Bud�ra k�lt�z�tt, �s f�lt a dunai sz�lt�l a hidakon, ahol meggy�z�d�se szerint egyszer kalapj�val egy�tt elr�p�l. �gy �rezte, hogy frakkja kiss� r�gim�di, mint azok� a t�voli atyafiak�, akik a lakodalmon a mell�kszob�ban esznek, �s s�v�r szemmel v�rj�k, hogy nagyot cs�kolhassanak a menyasszonyon, miel�tt az a n�sz�tra elindul; �k maguk sem tudj�k biztosan az atyafis�got a h�zn�ppel, de sz�vesen r�szt vesznek az esk�v�n, ahol a nyoszoly�l�nyoknak perk�l �s r�zsav�z illata van, �j cip� �s harisnya van a l�bakon, a n�sznagy napok �ta p�dri a bajsz�t, �s az �r�many�k sz�vesen cs�kol�znak az �tsz�li f�val is; ilyen helyen egyetlen f�rfi sem kaphat ver�st, ha b�rmilyen vakmer�en incselkedik is a n�kkel az �ltal�nos z�rzavarban.

Rezeda �r bizonyosan tudta, hogy Alvinczi az�rt rendezi a «feminista-est�lyt», hogy a Kr�nprinc kisasszonyt t�le elragadja, �mde m�r nagyobb veszedelmekkel is szembesz�llott �let�ben. Mi�rt ne mulassanak a n�k is egyszer, mid�n napok, s�t hetek �ta j�l viselt�k magukat, Bud�r�l el nem mozdultak �s az �sszes k�zimunk�kat befejezt�k?

Sohasem �rt a pr�ba a n�i h�s�ggel – gondolta mag�ban, b�r nemr�giben m�g megrezzent volna az ilyen k�s�rlett�l. B�zzunk a n�kben pr�ba n�lk�l, mert a v�laszt�vizet csak az arany �llja. Sohase akarjuk megtudni, hogy mit gondolnak magukban, �s mit cselekednek, mikor egyed�l vannak; tegy�k fel, hogy csak az �j ruh�ra gondolnak �s megvakarj�k a helyet, s�rt �snak az elillant szerelemnek vagy elmerengnek t�voli f�rfiakon.

A Kr�nprinc h�lgyek vadonat�j ruh�kban jelentek meg, miut�n m�r eb�d k�zben �lt�zk�dni kezdtek, egyed�l hagyv�n Rezeda urat az asztaln�l, hogy okvetlen�l k�stolja meg a t�szt�t. (A j� Vilma anya m�g ut�lag szemreh�ny�st is tett mag�nak, hogy feketek�v�r�l nem gondoskodott, holott a sv�b csel�d, aki a leveleket hordta Rezeda �r lak�s�ra, tejben-vajban f�r�szt�tte volna a tiszteletrem�lt� f�rfi�t.)

A pesti fodr�sz �s a fi�keres egyszerre �rkeztek. A s�rga-k�k l�takar�kat a d�lut�n folyam�n l�tt�k a V�ziv�rosban, de senki sem botr�nkozott meg, hogy a Kr�nprinc h�lgyek ism�t Pestre hordj�k a p�nzt; a b�lcs Rezeda �r beleegyez�s�vel t�rt�nik a dolog, teh�t rendben van. (Gr�ci�sz budai tekint�ly�b�l sokat k�lcs�nadott Rezeda �rnak. Sz�vesen nyitottak volna kont�t a helybeli takar�kp�nzt�rn�l a bar�ts�g r�v�n.)

Kom�romy kisasszony vil�gosk�k, feketebojtos, spanyol szokny�ja v�gleg elt�nt a k�rpit m�g�tt, mire Vend�ghegyi Algernon hars�ny hangon megsz�lalt a f�ldszinti p�holyban. – Direkci� a Casino feh�r szob�ja.

A fogpiszk�l�k kikandik�ltak feh�r mell�nye zseb�b�l, �s ott volt egy zsebben a vad�szk�s is, amelybe kan�l volt kombin�lva. Gyomorer�s�t� szerek a frakkban �s a l�lekben rem�nyek, v�rakoz�sok, tervek, mint a diszn�torra sz�nk�z� falusi uras�g kebl�ben.

– H�lgyeim – mondta Rezeda �r.

Kr�nprinc kisasszonynak valami esz�be jutott.

– Mama – kezdte komoly hangon. – Arra k�rlek, hogy ne egy�l sokat: �zl�stelen l�tv�ny egy k�v�r �regasszony. Pesten mindj�rt rosszra gondolnak az emberek, ha fiatal n�t k�v�r �regasszony t�rsas�g�ban l�tnak.

Vilma anya elborult arccal b�longatott �s v�delm�l a Rezeda �r karj�ba kapaszkodott, aki titokban megszor�totta a kez�t.

– A l�nyunk ma szesz�lyes kedv�ben van – s�gta K�zm�r menteget�zve.

– De nagyon sz�p – susogta Vilma anya.

Kr�nprinc Irma val�ban t�nd�k�lt ez est�n, megsz�p�lt, mint egy sz�n�szn� a nagy szerepe el�tt.

�lni l�tszott a hajfodor a homlok�n �s tekintete nedves, mereng� �s elgondolkoz� volt, mint a menyasszonyok�. Usz�lyos, feh�r ruh�j�t oly gyakorlattal �s b�jjal emelte, mint egy gr�fn�. V�lla oly gyeng�d volt, mint az els� h� a ribizkebokron. Mez�telen nyak�n a s�r� n�v�s� haj f�lig meglapult, f�lig g�nd�r�d�tt, mintha reggel fel� j�rna az id� �s �gy�ban �bredezne egy kedves �lom ut�n, mid�n tenyer�vel megsimogatja haj�t, amelyet �lm�ban sz�k�nek l�tott. A feh�rcip�s l�ba �gy l�tszott ruh�ja al�l, mint a foxterrier k�t els� l�ba. Figyelt ez a kis l�b ma este �s l�mpal�za volt. Vajon merre �s hov� fog menni, miut�n elindult a csillog�, �hajtva v�rt nagyvil�g fel�?

A pozsonyi h�lgyek fekete, csipk�s ruh�ban jelentek meg a «feminista-est�lyen». A kis Vecsera l�ny barackvir�gsz�n� volt. Szilveszter �r a feh�r teremben is �gy vigy�zott re�juk, miel�tt asztalhoz �ltek volna, mint a vonaton, amelyen id�ig k�s�rte �ket ura meghagy�s�b�l. A Z�ldv�ri gr�fn�k kebl�k balfel�n bizonyos keresztalak� jelv�nyt viseltek, amely hasonl�tott a csillagkereszthez, �mde csup�n egy f�rang� j�t�konyegylet jelv�nye volt, amelyet a templom�p�t�s mellett ugyancsak a Z�ldv�ri h�lgyek eszeltek ki.

E reg�ny figyelmes olvas�i mindenkit ismerhetnek a t�rsas�gb�l, csup�n azt a vad�szruh�s, k�rszak�llas, sz�tlan f�rfi�t nem, akit Henrik n�v alatt mutatott be Alvinczi, �s megs�gta, hogy az angol �r ma este �rkezett a m�ramarosi havasok k�z�l, hol farkasokra vad�szott �s poggy�sza elk�sett valahol az �ton.

Rezeda �r v�gign�zte a n�ma angliust.

– H�t ez mif�le csodabog�r megint? – k�rdezte bar�tj�t, az �l-Szilvesztert.

– Azt hiszem, egy d�sgazdag �s k�l�nc uras�g, m�lt�s�gos urunk bar�tja. Bizonyosan: lord. A velszi herceg l�togat�jegy�vel egy�tt k�ldte be n�vjegy�t.

Rezeda �r savany�an vont v�llat:

– Ne l�ssam t�bb� a R�ctemplomot, ha ez is nem olyan svindler-f�le, mint az a titokzatos angol, aki�rt Batthy�ny Elem�r gr�f csaknem az eg�sz vagyon�t kifizette j�t�ll�sban.

Nemsok�ra ezut�n Alvinczi meg�rintette Rezeda �r karj�t, miut�n cercle-t tartott a teremben.

– �tkez�s ut�n n�h�ny bizalmas szavam lesz �nnel, bar�tom-uram.

Rezeda alattomosan n�zett a fekete k�vekbe v�sett brili�nsokra Alvinczi ing�n.

– Parancs�ra, m�lt�s�gos �r.

– Ez az angol… – kezdte Alvinczi, de nyomban sz�j�ra tette a kez�t, �s l�that�lag nyugtalanul, felindulva l�pkedett tov�bb, hogy k�s�bb Z�ldv�ri Izabell�t asztalhoz vezesse, m�g Szilveszter a m�sik Z�ldv�ri h�lgynek ny�jtotta karj�t, nem kevesebb grandezz�val, mint gazd�ja. Ezut�n Kr�nprincn� k�vetkezett Rezeda �rral, Irma Vend�ghegyi Aldzsival �s Vecsera kisasszony a komoly angollal.

A komornyik felt�rta a szomsz�d szoba sz�rnyas ajtaj�t, ahonnan kivasalt �s nagyon tiszta pinc�rek hordani kezdt�k a lakom�t.

– A haz��rt! – mondta szok�s szerint Alvinczi, miut�n egy gy�sz�nyi bort ivott, a kir�ly m�di pinc�j�b�l val�t.

– A haz��rt – ism�telte Alvinczi, amikor a poharat letette �s Rezeda �r fel� fordulva, nyomat�kosan mondta:

– Sajnos, a F�ti dalt napr�l napra kevesebben �neklik Magyarorsz�gon. Elsatnyulnak a nemzeti ide�lok.

K�zm�r r�gi szok�s szerint nagyot b�lintott.

A lakom�n ezenk�v�l nem is t�rt�nt egy�b, mint a k�l�nb�z� eledeleknek az elfogyaszt�sa, Alvinczi saj�tkez�leg szeletelte a vadat, Aldzsinak tork�n akadt egy ujjnyi sz�lka (a gomb�val t�lt�tt halb�l), amelyet az eg�sz t�rsas�g �l�nk �rdekl�d�se k�zepette vont ki k�t ujj�val a nyeldekl�j�b�l, �s ezut�n elborult megszokott der�lt ked�lye, szem�t egyetlen egyszer sem emelte fel az asztalter�t�r�l, s�hajtozva pakolta bend�j�be a megrakott t�ny�rok tartalm�t; a Z�ldv�ri kisasszonyok, mint a csal�di olajfestm�nyek, mereven �s �nnep�lyesen �ltek, �s a legnagyobb szertart�soss�ggal eml�keztett�k Alvinczit egy r�gi eb�dre, amelyet Trencs�n v�rmegy�ben f�ztek; Szilveszter t�bbsz�r elmondta szomsz�dj�nak, Kr�nprincn�nek, hogy � nem bar�tja az �nnep�lyes lakom�knak, a Miakits-f�le Kerepesi �ti kiskocsm�ban szeret enni, mi�ta le�nya �ngyilkos lett, csup�n a s�nt�sben �s egyszer� emberek, b�rkocsisok, j�v�-men� vid�kiek, feh�rfej� �reg pesti b�rszolg�k (kik harminc �v el�tt a frakkj�t vitt�k a z�logh�zba), a Nemzeti Sz�nh�z v�r�sk�p� h�zmestere �s egy�b becs�letes emberek t�rsas�g�ban, akiknek besz�lget�s�t hosszan elhallgatja, �s akiknek ismerets�g�t az igazi Szilvesztert�l hagyom�nyba kapta. A minap is megh�vt�k Alvinczi titoknok�t a nemzeti sz�nh�zi h�zmester �s annak bar�tai R�kosszentmih�lyra, ahol vas�rnap d�lut�n egy kecskeversenyt akartak rendezni a falun lak� pestiek.

– Sajnos, magas korom miatt m�r nem t�vozhatom oly messzire a v�rosb�l, b�r az eln�ks�get is felaj�nlott�k – d�rm�gte Szilveszter �r.

Ugyancsak a Miakitsn�l szokott d�lt�jban megfordulni, egy poh�r s�rre vagy egy tr�f�ra beugrani a Kerepesi �tr�l: az igazi, megholt Szilveszter bar�tja: gr�f Kreith B�la, Seffer L�szl�, Pongr�tz B�la, Szeles Adorj�n, Ribi�nszky J�zsef, vas�rnaponk�nt Incz�dy L�szl� �s m�s nevezetes hazafiak, mid�n is a Hentzi-szobor felrobbant�s�t itt is megbesz�lt�k a r�gi id�ben.

Kr�nprincn� bal oldal�n Rezeda K�zm�r foglalt helyet, aki nem gy�zte k�n�lni �s az ev�sre b�tor�tani Vilma any�t. Kis sz�noklatokat tartott a budai f�rfi� a pulyka �rdek�ben, amely n�lk�l egy farsangi vacsora el nem k�pzelhet�, «ï¿½mb�tor hidegen �s vill�sreggelire kir�lyoknak val� eledel». Irma n�h�nyszor az �desanyj�n felejtette a kancsal szem�t, amelyben (minden �jabb t�ny�rmegrak�sn�l, amit Rezeda �r v�gzett szomsz�dn�j�vel) bizonyos megvet�s mutatkozott; v�g�l gy�z�tt K�zm�r sz�noki k�pess�ge, amelyet a kalocsai jezsuit�kn�l tanult, mid�n sz�lei szerzetesnek sz�nt�k, mert valamennyi n�rokon�t jegyes�nek tekintette. Vilma anya les�t�tte a szem�t �s olyan csendesen, �szrev�tlen�l igyekezett t�k�letesen j�llakni, mint azok az asszonyok szokt�k, akik �ll�t�lag m�r a konyh�n p�rolg� �telek illat�val eltelnek, hogy az asztaln�l enni t�bbet nem k�pesek.

Kr�nprinc Irma az Alvinczi szomsz�ds�g�ba ker�lt a h�ziasszonyi tisztet bet�lt� Z�ldv�ri Izabella int�zked�se folyt�n.

Ez est�n egy r�nc volt Irma homlok�n (amely k�s�bbi �let�ben is n�ha mutatkozott), orra �tl�tsz� �s figyelmez� volt, mintha �r�kk� szimatolna; a tekintete l�tsz�lag elmereng� volt, de n�ha olyan villan�s mutatkozott szem�nek s�t�t t�k�r�ben, mint a f�nyjelek, amelyekkel a Mars lak�i adnak h�rt a f�ldre.

G�nd�rk�s haj�nak fekete f�ny�ben titokzatos, kabalisztikus abrakadabr�k csill�ml� vonalait l�tta Rezeda �r, mint egykor ama r�gi n� nemes fej�n, aki�rt t�bbsz�r akart �ngyilkos lenni �let�ben, mint a t�bbi n�k�rt �lni.

Az Irma fej�nek l�gy, gyermekes, figyelmes el�rehajl�sa, amid�n Alvinczi �r sz�lt hozz�; valamint titkos, hosszan elfelejtettnek l�tszott oldalpillant�sa Rezeda �rra, amid�n szomsz�dja alaposan �s meggondoltan magyar�zott; nagyon feh�r, szerelmes kez�n (amely csak arra l�tszott hivatva, hogy �rint�s�vel a v�gs�kig nyugtalan�tson egy f�rfit), a rubintgy�r� megforgat�sa, amely boszork�nyos jelnek sz�m�tott a f�rfiak h�zelked� besz�de ellen: mind-mind a r�gi n�re eml�keztette Rezeda urat, akit �gy izgatott e hasonl�s�g, mint valamely megfejthetetlen �lom, amely f�lig val�s�gb�l van �sszerakva. �s a r�nc a homlokon, amely a m�sik n�n�l is ugyanazon helyen volt, aggodalmas figyelmet jelentett, amellyel a «szentt� v�lott» (amint Rezeda �r az egykori h�lgyet mag�ban nevezte) hol kis apr�p�nz�t gondosan beosztotta, hol Rezeda �r �gyei bajai, k�zdelmei felett gondolkozott �s mindig meg tudta tal�lni a helyes utat.

– Te, kimondhatatlanul �rt�kes, isteni �tv�s�k vonalaival alkotott, h�sb�l �s csontb�l val� �kszer! – rebegte K�zm�r a di�s palacsint�j�ba, m�g Vilma anya �tszellem�lt arccal s�gta az asztalkend�nek:

– Annyira szereti?

K�zm�r nagyot nyelt �s an�lk�l, hogy �szrevette volna, olyan er�sen gondolt most a r�gi asszonyra, hogy a pezsg�s poh�rban hat�rozottan meg�rezte a kis p�rn�nak az illat�t, amelyen a r�gi n� pihent ez �jszaka. «Milyen j� volna k�s�rtetnek lenni �s beb�jni a kulcslyukon a h�zba, ahol � felh�zott t�rdekkel, a h�t�n alszik az �j e k�s�i �r�j�ban!» – gondolta K�zm�r.

Irma, Alvinczi oldal�n, a n�k mindennapi �szt�n�vel meg�rezte, hogy valami baj van kedvese sz�v�ben, mire cip�j�vel az asztal alatt megsimogatta K�zm�r t�rd�t. (Rezeda �r ett�l fogva nem k�v�nkozott a k�s�rtet bizonytalan p�ly�j�ra.)

Mir�l besz�lt Alvinczi Irm�val?

Valahogy teljesen �rthetetlen�l egy olyan t�m�t fedezett fel, amely m�g Alvinczi szesz�lyes gondolatvil�g�ban is szenz�ci�s volt. A n�k�rd�sr�l, a feminizmusr�l folyt a t�rsalg�s. Alvinczi t�bbsz�r hangoztatta, hogy milyen h�s�ges h�ve a n�k mozgol�d�s�nak, mert a n�k rendszerint eszesebbek, mint a f�rfiak.

Minden k�vetel�s�ket teljes�teni kell; mindj�rt nagyobb rend lesz az orsz�gban, ha n�k fognak korm�nyozni.

Kr�nprinc Irma hirtelen felki�ltott:

– Nem kell nekik semmit sem adni. Semmit, semmit…

Ekkor olyan volt, mint Kleopatra, az egyiptusi kir�lyn� – jegyezte meg Rezeda �r.

Miszter H. �s Vecsera kisasszony sz�tlanul �ltek egym�s mellett. A k�rszak�llas vad�sz sz�rke szem�t nyugodtan szegezte szomsz�dn�j�re, a pozsonyi n�n�k n�vend�k�re. A kisasszony is olyan halkan viselkedett, mintha nem is tartozna a t�rsas�ghoz, egy k�lf�ldi hotel t�rsaseb�dj�n�l �lne ismeretlen emberek k�z�tt.

– Abb�l a szilv�b�l szeretn�k – mondotta angolul az eb�d v�g�n.

H. lord kiny�jtotta karj�t az ez�sted�ny ut�n, �s a csod�latos szilv�kat V. M�ri�nak felk�n�lta.

A le�ny kett�t vett a t�ny�rj�ra. Azt�n az egyiket r�pke mosollyal az angol �r t�ny�rj�ra helyezte. H. lord s�padt, viszontags�gokt�l megjel�lt arc�n piros f�ny lobbant �t, mint a beng�li gyufa f�stje, hogy ut�na m�g s�t�tebb legyen a t�jon.

Az �tkez�snek m�g egy kisebbfajta esem�nye volt a befejez�s el�tt. Szilveszter �r ugyanis, m�r a gomb�val t�lt�tt haln�l szokatlan szomj�s�got �rzett, �s n�h�nyszor a bort t�lt�get� husz�rra kacsintott, majd egy Kossuth-bank�t cs�sztatott a kez�be.

A s�lt ut�n a kacsint�st megism�telte �s titokzatosan �sszed�rzs�lte mutat�- �s h�velykujja hegy�t, valamint jelent�sen b�lintott. Ezen szertart�sok folyt�n a palacsinta ut�n hirtelen esz�be jutott, hogy megn�zi a csillagos �gboltozatot, mert okvetlen�l el kell d�dolgatni egy dalt, amelyet egy zempl�n megyei f�b�r�t�l, bizonyos Barthos J�zseft�l tanult; Kr�nprincn�nek megs�ghatja, hogy a dal nagyon r�vid, egy �veghint�r�l �s egy szolgab�r�r�l van benne eml�t�s t�ve. Ezut�n a sz�t tett k�vette, csup�n a fekete k�v�n�l mutatkozott ism�t az �reg Szilveszter �r, a feket�t nagy megel�ged�ssel fogyasztotta el, mint aki dolg�t j�l v�gezte.

– Nem j� mindent �szrevenni! – d�rm�gte mag�ban, mintha valaki �rdekl�d�tt volna ir�nta.

A t�rt�neti h�s�g kedv��rt feljegyezz�k, hogy Vend�ghegyi �r a hosszadalmas sz�tlans�g�t v�ratlanul �nmaga helyeselni kezdte, gyan�san b�lintgatott a sajt h�j�nak, mivel mindent elmondtunk Alvinczi lakom�j�r�l.

A feketek�v�t �s a lik�r�ket a szomsz�d szob�ban szolg�lt�k fel. Valamint itt �lltak asztalk�jukon azok a mesebeli szivarosdobozok, amelyeknek n�melyike a kubai k�zt�rsas�g eln�k�nek a k�zjegy�vel volt hiteles�tve.

Rezeda �r unottan harapott bele egy aranypiros derek�, fekete r�dba, mid�n Alvinczi bizalmas t�rsalg�sra sz�l�totta fel �s egy sarokba vonta, ahol egy asztalk�n barackp�linka foglalt helyet, amit orvoss�g gyan�nt szokott meginni K�zm�r. Ma betegebb volt, mint rendesen, �s miel�tt Alvinczi kinyitotta volna a sz�j�t, h�rom poh�rral l�k�tt be nyugtalan bens�j�be.

– Az �rd�gbe, most veszem �szre, hogy kecskem�ti – d�rm�gte kell� meglepet�ssel. – Ez az a p�linka, amelynek hat�sa hasonlatos az ember szeret�j�nek a l�ba nyom�hoz a frissen hullott h�ban, a kertben, mid�n utolj�ra megy el a kedves a titkos h�zik�b�l, �s a r�csos kis kapu z�rrenve becsap�dik, mintha valahol nagyon messzire z�rn�nak be egy ajt�t.

– Hagyjuk a bolonds�gokat, tisztelt bar�tom uram – felelt Alvinczi, mialatt meggondoltan leereszkedett b�re szabott nadr�gj�ban �s f�nytelen gombos cip�s l�b�t egym�sra vetette. (V�lem�nye szerint csak a led�r n�k �s a sz�n�szek hordanak lakkcip�t.)

– Hagyjuk a bolonds�gokat – ism�telte Alvinczi, �fels�ge aranysarkanty�s vit�ze �s fels�magyarorsz�gi f�ldbirtokos –, az �let olyan komoly dolog, mint a subagall�r.

Rezeda fejcs�v�lva hajtott fel egy poh�rk�val. (N�ha szeretett ellentmondani Alvinczinak, miut�n senki sem tudott egy�bk�nt vitatkozni a nagy�rral.)

– Az �let egy rendk�v�li esem�ny. Szent �goston m�dj�ra kell �lni. A fiatals�g�t �ton�ll�ssal, n�k elcs�b�t�s�val �s f�l�nf�gg�k rabl�s�val t�lti a rendes ember, m�g csontjai roggyan�s�val igyekszik bejutni a szentek koszor�j�ba. Az �n ide�lom Szent �goston. Csak azzal nem vagyok tiszt�ban, vajon fiatalember vagyok m�g?

Alvinczi g�g�sen n�zett v�gig Rezeda �ron:

– Maga «szomor� diszn�», mint a francia �r�t nevezt�k, a kort�rsai… Mit akar �lland�an a n�kkel? N�zzen meg engem… �n m�r nagyon r�gen undorodom t�l�k, egy-k�t kiv�tel h�j�n. K�l�n�sen gy�l�l�m azokat a n�ket, akik m�sokat szeretnek.

A legt�bb n�t a v�g�n ki kell fizetni, azt�n elfelejteni. Nagyon ritka n� az, akinek �lel�s�t, karj�nak melegs�g�t, t�rd�nek k�l�n�s biztat�s�t �s szerelemben eldudor�sz� hangj�t �let�nk v�g�ig nem felejthetj�k.

�s vajon melyik n�r�l t�telezhetj�k fel jogosan, hogy csup�n minket egyed�l fogadott kegyeiben �s az �ji m�csesn�l, a szentk�p alatt csak �rett�nk im�dkozott, hogy �jabb szerelemre �bresszen a jegesmedveb�r�n, ahol aludni akarunk? Csak nek�nk d�dol a hangja? Csak �n tudom haj�nak rejtelmes n�v�s�t, l�b�nak g�rbes�g�t vagy az anyajegyet a f�z�be szor�tott der�kon? Nem, tisztelt bar�tom-uram, ne �rts�k f�lre a n�ket. �k kevesebbet gondolnak magukr�l, �let�kr�l, b�jaikr�l, mint mi hissz�k. �n mindig nagy leereszked�snek v�ltem, ha a legszebb n�vel is sz�be�llottam. Csak gy�l�ljenek �sszeszor�tott �k�llel; ann�l ink�bb szeretnek, ha eszembe jut megh�d�tani �ket.

 

…A sz�zesztend�s, pergamentt� sz�radt, r�gi l�b�r m�dj�ra nyikorg� Alvinczi szok�sa szerint hangtalanul nevetett a r�vid sz�noklat v�g�n, �s n�h�ny «boszork�nyost!» d�rm�g�tt a szak�ll�ba. K�r�ln�zett a t�rsas�gon �s a Z�ldv�ri n�k eped�, rajong� tekintet�vel tal�lkozott, akik mindig m�lys�gesen meg voltak hatva az Alvinczi t�rsas�g�ban.

K�zelebb hajolt K�zm�rhoz:

– M�r t�z Vikt�ria-aranyat ig�rtem Szilveszternek, ha e szentiment�lis n�k k�z�l egyiket vagy m�sikat elh�d�tja. Mi�rt vigy�k el a m�svil�gra tudatlans�gukat? Kinek mi haszna van ebb�l? Szeressenek, csal�djanak �s s�rjanak �k is, �gy, mint a t�bbi n�k. �nn�l megkett�z�m a kit�z�tt jutalmat, tisztelt bar�tom uram.

– Ha majd egyszer unatkozom, megkopogtatom az id�sebbik h�t�t, nincs-e a t�dej�nek valami baja. Szeretem, hogy olyan hervadt, mint �sszel a kankalin – felelt unottan Rezeda �r.

– Azt�n a r�szleteket ne felejtse el, bar�tom uram. Most majd b�ven lesz alkalma egy�tt lenni a h�lgyekkel. Egy nagyobb utaz�st tervezek. A Glattfelder-kocsigy�rban m�r megrendeltem a m�sodik v�r�s postakocsit. Az eg�sz t�rsas�got megh�vom felvid�ki kast�lyomba, amelyben m�r R�k�czi Ferenc lakott �s a h�rsf�k h�tsz�zesztend�sek. Az idei telet vad�szattal t�ltj�k Medveh�z�n.

Rezeda �r nagy f�st�t f�jt a mennyezet fel� s a karik�k ut�n sand�tott:

– Az idegen uras�g kedv��rt? – k�rdezte csendesen.

Alvinczi nyugtalankodva n�zett k�r�l, nem hallhatj�k-e szavait? A t�rsas�g b�natosan �ld�g�lt. Vend�ghegyi Algernon olykor megpr�b�lt valamely cig�ny vagy zsid� anekdot�ba fogni, de a fel�t elfelejtette. «Majd k�s�bb eszembe jut!» – d�rm�gte, �s k�r�lbel�l egy tucat adoma befejez�s�vel maradt ad�sa Szilveszter �rnak, aki �h�tatosan hallgatta a jogtan�csost. Miszter H. �s Vecsera kisasszony Medny�nszky L�szl� �szi t�jk�p�t n�zt�k a falon, amelyen olyan s�rg�k voltak a falevelek �s a lombok, hogy a n�z� gyermek m�dj�ra ut�nuk ny�jtotta a kez�t. Az �szi �t a v�gtelenbe ny�lt, k�d�s hegyh�t emelkedett a h�tt�rben, mint egy �szakkeleti rege. A titokzatos z�ld vad�sz szokott e t�jon j�rni �s az alkonyati hegyh�tr�l hosszan, tomp�n t�lk�l kuty�inak. Miszter H. odavet�leg megjegyezte, hogy � ismeri a helyet, amelyet a magyar fest�mester meg�r�k�tett, Vecsera kisasszony sz�tlanul b�lintott. M�g Kr�nprinc Irma hideg gy�l�lettel n�zett minden poh�rk�t, amelyet Rezeda �r gyomorer�s�t�s gyan�nt felhajtott.

Alvinczi halkan megsz�lalt:

– Egy nagy�rdek� titok birtok�ba jutottam, amely nagy meglepet�st �s megd�bben�st id�zne el� b�csi bar�taim k�z�tt. Tal�n a hanyatl� sz�zad leg�rdekesebb kalandja k�zpontj�ba jutottam. Nem is merem elhinni a dolgot, hisz oly val�sz�n�tlen az eg�sz �gy. Ha megmondan�m �nnek, tisztelt bar�tom uram, att�l f�lek, hogy n�mileg megzavarn�m polg�ri nyugalm�t.

Rezeda �r erre sz�mtalanszor meger�s�tette, hogy �t mivel sem lehet megzavarni, bivalyt�l vette k�lcs�nbe az idegeit, �s a f�le mellett els�t�tt pisztolyt�l sem rezd�lne meg. Pazarl�an legyintett a kez�vel.

–�n m�r fek�dtem hat m�ter m�lys�gben a befagyott foly�ban �s csup�n azon bosszankodtam, hogy elfelejtettem, milyen nap van. Mire a parton �gyelg� k�kfest�k kih�ztak a l�ken a cs�k�nyokkal, eszembe jutott, hogy szerda van.

– Titok, �llamtitok – s�hajtotta Alvinczi nyugtalankodva. – Valaki meghalt egyszer �s most �jra visszaj�tt. Valakit elsirattak, k�t orsz�gban is meggy�szoltak, aki �ll�t�lag az eleven vil�gon van. Valaki titkos, rejt�zk�d� �letet folytat a havasok k�z�tt, akir�l azt hitt�k, hogy m�r csak a legend�kban, n�pmes�kben fordul el� a neve. Valaki van, aki nincs. Hangja van, holott halott. L�t� szeme van, b�r kopors�ba z�rt�k. A sz�ve hangosan dobog, holott az orvosok bebalzsamozt�k a holttest�t. �rgirus kir�lyfi j�tt vissza a G�nc�l szeker�n �s a fader�knak vetve h�t�t, �szrev�tlen�l hallgatja csillagos �jszak�n a ny�j�rz� emberek r�la val� mes�lget�s�t… S�lyos titok ez, igen tisztelt bar�tom uram – susogta Alvinczi Edu�rd.

Rezeda K�zm�r mereven r�sz�gezte a szem�t �s nyomat�kosan, igen lassan mondta:

– Ha �gy gondolja, m�lt�s�gos uram, hogy nem vagyok megfelel� elhagyott pusztai k�t egy titok meg�rz�s�re, ink�bb hallgasson el�ttem.

Alvinczi pattantott az ujj�val.

– Boszork�nyos! �gy l�tszik m�g nem tudok a dologr�l besz�lni. Gondolkodni kell, �s egyet-m�st meg�llap�tani. De hiszen id�vel �gy is megtudja titkomat, tisztelt bar�tom uram. Most csak arra k�rem, hogy jel�lje meg karik�val a napot a kalend�riumban, mint a n�k szokt�k bizonyos alkalommal, amid�n �tra kelni �hajtunk. Faust napj�n indulnak el a kocsik.

Rezeda �r b�lintott, �s k�z�ny�s magaviselete jutalm�ul egy poh�rral meglepte mag�t a kecskem�tib�l, m�g Alvinczi �r Kr�nprinc Irma mell� telepedett �s �that� tekintettel besz�lt a n�k magaviselet�r�l, a francia forradalomr�l, amely dolgokr�l egy hegyes szak�ll� m�rkit�l �rtes�lt, aki a nyolcvanas �vekben B�csben megtelepedett, �s azt h�resztelte mag�r�l, olyan �reg m�r, hogy gyermekkor�ban a t�rd�n lovagoltatta XVI. Lajos kir�lyt.

– A franci�k majdnem olyan j�l hazudnak, mint a spanyolok, holott nincs k�l�n�sebb okuk. Pedig szak�llt viselnek a f�rfiak, mint keleten az urak – fejezte be Alvinczi tanuls�gos kisel�ad�s�t, amely ut�n a nagy�r m�g odavet�leg megk�rdezte, hogy vajon nem l�pett fel titokban a sz�npadon Kr�nprinc kisasszony? � mintha m�r l�tta volna jellegzetes arc�t B�csben vagy Budapesten.

Az �sszej�vetel �jf�lut�n v�get �rt, miut�n Alvinczi Edu�rd mindenkit �nnep�lyesen megh�vott a fels�-magyarorsz�gi t�li utaz�sra. A vend�gek egy�rtelm�l�g helyeseltek �s R. K. v�gb�cs�t vett az alf�ldi barackt�l.

Gyalog mentek �t Bud�ra.

Rezeda �r a L�nch�don megsz�lalt, miut�n od�ig a bens� gondolataival volt elfoglalva.

– Irma, ide hallgasson. Most h�don vagyunk, itt igazat kell mondania. Mondja meg �szint�n, sok rosszat besz�lt mag�nak �nr�lam a tat�r fejedelem?

Kr�nprinc kisasszony sz�rakozottan ingatta a fej�t.

– �tkozottul sokat foglalkozott �nnel – folytatta Rezeda K�zm�r a d�rm�g�st. – Nem szeretem, mikor a h�zigazda nagyon kit�nteti egyik vend�g�t. Igazi �riember minden vend�g�vel egyform�n foglalkozik, mindig neveletlen �s f�lbolond volt Alvinczi. Tudja mit gondol mag�ban? Hogy � K�rp�thy J�nos a Magyar n�bobb�l. Eszel�s, h�bortos figura. Az �rd�gbe is, mit akar t�len a hegyek k�z�tt?

Kr�nprincn� a f�lt�kenys�gi jelenet alatt n�h�ny l�p�ssel el�re ment, m�g Irma azzal nyugtatta meg Rezeda urat, hogy csendesen levonta a jobb kez�r�l a keszty�j�t, gyeng�den megfogta vele Rezeda �r kez�t, �s hosszan s�hajtva a derek�hoz szor�totta a f�rfi kez�t. A bund�csk�n volt egy zseb, ahov� f�rg�n bek�szott K�zm�r keze, s ezut�n csak n�ha v�ltottak egy-k�t suttog� sz�t haz�ig, amelyet hi�ba jegyezn�k fel, �gy sem �rten� meg �ket az olvas�.

Vajon ki tudn�, hogy mit jelent Rezeda �r ezen szava:

– L�tuszvir�g?

Majd Kr�nprinc kisasszony megeml�kez�se a Bimir�l.

Ki �s mi volt a Bimi? – Ember vagy majom? Vagy tal�n csak egy furcsa sz�, amelynek jelent�s�g�t k�t ember tudta egyed�l a vil�gon? Egy eml�k vagy cs�knak a cuppan�sa?

Milyen j� int�zked�se a sorsnak, hogy a b�rt�rc�k �s zsebkend�k, harisnyak�t�k �s �ratart�k, amelyekbe mindenf�le titokzatos szavakat szoktak h�mezni a n�k, id�vel elrongyol�dnak, elvesznek, elpusztulnak. Vajon ki ne sz�gyelln� nagyapa kor�ban, hogy egykor egy n� h�z�rz� kuty�j�nak nevezte?

�jszaka Rezeda K�zm�r t�bbsz�r k�r�lj�rta a Kr�nprinc-h�zat, mint az illedelem engedi.

A n�k szob�j�ban sok�ig �gett a l�mp�s, besz�lgettek. Elhat�rozta, hogy nyitva tartja a szem�t.


X.
 A t�l

Rezeda �r nagyon szeretett t�li id�ben bajl�dni n�kkel.

A t�l most is hely�n tal�lta, n� oldal�n, mint annyi �vvel el�bb; a havaz�sban Rezeda �r egyform�n �rezhette a t�l szag�t, valamint a h�lgy perzsakab�tj�nak illat�t. Faust napja egy h�t m�lva volt meg�rkezend�, addig Kr�nprincn� reggelt�l estig j�rta a pesti boltokat, hogy az utaz�shoz kell�k�ppen felk�sz�l�djenek – Irma kis l�b�ra alig lehetett tal�lni megfelel� nagys�g� h�cip�t, m�g Gr�ci�sz �r R. K. r�sz�re bej�rta eg�sz Pestet, am�g kell� t�zk�vet �s tapl�t tal�lt az esetleges szivarra gy�jt�shoz, ezalatt Irma �s Rezeda m�g egyszer bej�rt�k azokat a helyeket, ahol boldogok voltak a hegyek k�z�tt, a kis utc�kban, rejtett kis kocsm�kban, mintha �r�kre elb�cs�zn�nak szerelmi eml�keikt�l.

A sz�nk� nem mindig hordott bort Gr�ci�sz �r hegyoldali pinc�j�b�l, �s a t�zes lovak kedv�kre r�zhatt�k a cs�rg�ket. A Duna be�llott �s L�gym�nyos fel�, a Kutyavill�n�l a j�gre sz�kkent az �don, budai sz�n, amelyben Gr�ci�sz �sei messzi utakat megtettek, mikor bort sz�ll�tottak a kir�lynak. A nyerges olyan k�nyeskedve, szinte ifj�s�g�t �s erej�t fitogtatva emelgette l�bait, mint egy t�ncol� n�vend�kle�ny, akinek m�g nem mondott senki rosszat. A rudas olyan h�s�gesen ment, mint egy megb�zhat� j� bar�t.

Mid�n bealkonyodott �s kigy�ltak a l�mp�k a partokon, a Duna jeg�n nyargalva Rezeda �rnak esz�be jutott ifj�kori olvasm�nya. Any�gin Eug�n, �s a N�v�ra s Moszkv�ba k�pzelte mag�t. Puskin verseit mondta Irma f�l�be, m�g a le�ny �gy simult oldal�hoz, mint a folyond�r. Simulni, k�zel lenni, sark�t�l a haja sz�l�ig K�zm�rral �rintkezni: �gy tudott Irma, mint egyetlen n� sem a v�rosban. A hossz� pill�k alatt alig l�tszott szeme, mert f�lig lehunyta �ket �s mindenf�lek�ppen jelt adott, hogy isten�nek l�tja R. K. urat.

Sz�p volt a szerelem.

(Nem hiszem, hogy farkascsorda, amely Pest al�l el�rohan, vagy alattomos hal�szl�k a Duna jeg�n, valamint vadmacskagall�ros �ton�ll�k elb�rtak volna Kr�nprinc Irm�val. Rezeda �r karja minden vesz�lyb�l megszabad�totta volna a le�nyt, akit most olyan megad�ssal szeretett, mint a r�gi �tv�s ritka dr�gak�v�t az utols� �jszak�n, miut�n reggelre m�r elviszi t�le a vev�, egy szerencs�s rabl�lovag.)

A szerelemnek azon napjai felejthetetlenek, mid�n teljes bizonyoss�ggal egyik sem tudja, hogy mi t�rt�nik k�r�l�tte. Az �r�kon a fekete mutat�k oly gyorsan forognak, mint a szemhat�ron a sz�lmalom sz�rnyai. Az embereket csup�n messzir�l l�thatni, mint a k�z�pkori v�rkast�ly ablak�b�l a f�li�nsai k�z�tt �l� k�nyvt�ros l�tja az �lomkarik�s ablakon; – valahol v�s�r van �s a kanyarg� orsz�g�ton az emberek a v�s�rra igyekeznek. Koldusok, tarka rongyaikban �s d�s urak cifra �lt�nyeikben: k�tkerek� kocsikon olaj�rusok �s borm�r�k; fogaton �lnek k�v�r �s pirosra festett arc� n�k, akik majd a cing�r k�t�lt�ncosra r�meresztik v�ggyal bevont szem�ket �s tajt�kos szeglet� sz�jukat; b�rsonynadr�gos, piros mell�nyes l�kupecek kehes lovaikba k�romkodva t�ltik a p�link�t; cip�t visz a h�t�n az �szhaj�, sanda szem� v�s�ri tolvaj, m�g a fiatal zsebmetsz� tarka nadr�gj�ban nyurg�n, lengve, tollas kalapj�val mulatva m�ri az orsz�gutat; fiatal n�k les�tik a szem�ket hetyk�n z�rg� l�rm�s katon�k el�tt, m�g magukban olyanokat gondolnak, hogy nem gy�zn� el�g miaty�nkra el�t�lni �ket a bar�t.

N�ha �gy l�tja a szerelmes az �letet, messzi �nmag�t�l �s esz�be se jut, hogy az utcagyerekek szam�rf�let mutatnak a h�ta m�g�tt; a templom fal�b�l kiny�lik egy halott karja �s a h�lgy haj�ba k�sz�l ragadni; m�g a borm�r�s �lommal bevont iv�asztala felett piros orral �s csapzott bajusszal teli torokb�l kacagnak kancs�ikba a korhely cimbor�k �s a dr�ga n�t j�l megr�galmazz�k.

Rezeda �r �s Irma �gy j�rtak-keltek e t�li napokban karonfog�zva, mintha t�bb� m�r sohasem t�rn�nek vissza a val�s�gos �letbe; �r�kk� t�vol maradnak az emberek szavait�l, gondolatait�l, vil�g�t�l, diszn�tort�l �s temet�st�l. �k m�r nem j�nnek vissza a budai el�lj�r�s�gra, sem a sekresty�be, kapit�nys�gra vagy a hal�rusok piac�ra. Elmentek abba a nagy �larcosb�lba, ahol az �letnek kiv�lasztottai olyan jelmezt �ltenek magukra, amely szerelmes�knek legjobban megnyeri tetsz�s�t. Az emberek l�rm�ja messzire elmarad �tjukban, «mint a s�padt reggel, amelynek sz�nd�kait a d�li sz�l harsogva hirdeti, �res s�pot f�jv�n a lombok k�z�tt». Hatty�k m�dj�ra sz�llnak el a v�gtelens�gbe.

Szerelem, te s�ket, �reg bolond.

Miut�n elt�lt�tt�k a boldog napokat a hegyek k�z�tt �s tele sz�vt�k magukat a t�l szag�val, uzsonn�ztak kis hegyoldali kocsm�kban (ahol Rezeda �r m�r valamikor megfordult, �vek el�tt, de egy m�sik n� cip�sark�t lesegetve, a keskeny �sv�nyen felfel� haladva – �s most ime �jra v�gigj�tssza a r�gi reg�nyt, m�g a Trombit�s-beli pir�t�skenyeret sem felejtv�n el a programb�l), hegyoldali kocsm�k k�l�n kis szob�j�ban, ahonnan tegnap temett�k el a hektik�s kocsm�rosn�t, �s viaszgyertyaszaga van a bornak, a d�v�nynak, az asztalnak, amelyen a kopors� fek�dt: egy d�lut�n a temet�be l�togattak el, ahol Irm�nak valamely olyan nagyn�nje v�rta az angyalok k�rtjel�t, amely nagyn�nit�l okvetlen�l el akart b�cs�zni, miel�tt hosszabb id�re elhagyn� Bud�t. («ï¿½ nevelt gyermeks�gemben �s minden este k�rty�t vetett sorsomra. Mikor k�h�gtem �gyacsk�mban, a t�zbe n�zett eg�sz �jszaka» – mondta Irma �s Rezeda �rnak nem lehetett semmi kifog�sa a halott nagyn�ni ellen.)

A Farkasr�ten lakott m�r egy �vtizede az �reg h�lgy �s am�g a t�zes sz�n a temet� kapuj�ig nyargalt vel�k, R. K. �r kacsal�bon forg� kast�lynak nevezte boldogs�g�t, hol �jjel-nappal zen�l�s hallatszik, a pirosl�b� t�nd�rek �nekelnek �s hegyesorr� saruban lengedez� hoppmester mindenkit�l megk�rdezi, hogy meddig parancsol �lni.

– Ameddig szeretni fogsz – felelt Irma �s nyugodt elhat�roz�ssal n�zett Rezeda �r szem�be. – Azut�n m�r nem k�vetkezik semmi. Mindig veled akarok maradni. Hiszen ha nem l�tlak egy �r�ig, nem tudok egy�bre gondolni, mint arra, hol �s merre j�rnak l�pteid, tekinteted kire f�ggeszted, gondolatod merre ballag unott v�ndor m�dj�ra… �s mikor az any�m kiejti n�ha el�ttem a neved, olyan szeretettel �lelem meg, mint m�g soha sem az �letben. Ha m�r ez nem lesz: akkor a nagyn�ni mell� �hajtok k�lt�zni.

A temet�t h� bor�totta, �s a havas dombok alatt l�tsz�lag meg�llott az �let, mint a h�f�v�sban a vonat. E csendes, sz�rk�s, felh�tlen d�lut�n aligha lehetett elk�pzelni, hogy �jf�lkor itt az Aranykacsa utca r�gi haragosai ism�t birokra kelnek, a szab�k tov�bb varrnak, a k�t�lver� h�ttal megy el�re, �s a hamisp�nzver� alattomosan f�jja a l�ngot kis t�zhely�n.

A s�rdombhoz �rtek, amely oly feh�r volt, mint az eml�kezet a r�gi halottakr�l. A vaskereszten rozsd�s kis t�bl�n g�tikus bet�k �rizgett�k meg Elisabeth Kr�my nev�t, akinek s�rhalm�ra most letelepedtek a n�ptelen temet�ben.

– Nagyon sz�p n� volt… �s sokat szeretett �s szenvedett… Egy t�rv�nytelen fia volt, n�ha elj�tt h�zunkhoz Pepi �s �n mindig vizsg�ltam Pepit, vajon hasonl�t-e hozz�m? Nem hasonl�tott. Egy vizesszem�, kefefej� fi�cska volt, bizonyosan szab� lett bel�le. �n a nagyn�nihez kezdtem idomulni. M�r kisle�ny koromban r�vid f�rtjeimet az � f�s�ivel hoztam rendbe, h�tha hasonl�tani fog �gy hajviseletem az � romantikus, �br�ndos �s megind�t� frizur�j�hoz, amilyent az�ta csak r�gi fametszeteken l�ttam, �s mindig egy kir�lyn� neve volt a k�p al� �rva. S � �gy cs�kolgatta a hajam, mint �n is olykor, K�zm�r.

– A hajad, �letem s�t�t �gboltozat�n enyhet ad� f�rt�k – felelt Rezeda �r, mert sz�npadi szavakat mondott, mid�n valamit akart.

(A nagyn�ni olvas�val �sszef�z�tt k�t keze bizony�ra nem hanyatlott al�, mert a halottak tudnak megbocs�tani.)

Ezut�n az Utols� �llom�shoz c�mzett kocsm�ba mentek, ahol a s�r�s�k szoktak tany�zni. A sekresty�s olykor behavazottan j�n Buda fel�l a megfelel� h�rrel, mire a hallgatag emberek megt�rlik boros bajszukat.

Rezeda �r f�st�lt kolb�szt rendelt, amely h�ress�ge a kocsm�nak, valamint bort, amelyt�l felvid�modni szokott a temet�si gy�lekezet, mid�n a halottat m�r j� helyre eltett�k.

A sarokban egy vak harmonik�s tapogatta vastag pohar�t, azon megel�gedett �reg emberek k�z�l, aki t�k�letesen rendben tal�lja a l�tet, mid�n n�h�ny poh�rral felhajtott a vend�gek kont�j�ra, �s a gy�szol�k a mulats�g v�g�n el sem vert�k.



Harmadik r�sz
 Az �let eliramlik


XI.
 Faust nevenapja

Alvinczi Edu�rd, miel�tt elindult volna v�r�s postakocsij�n a t�li Fels�-Magyarorsz�gba, term�szetesen k�rty�t vettetett egy j�sn�vel, aki m�r harminc esztendeje �lvezte bizalm�t. Ez a j�sn� a k�ls� Ferencv�rosban lakott, a k�rny�kbeli h�zmestern�knek �s varr�n�knek rendelt, de n�ha titokzatos d�m�k foglaltak helyet este a teljesen bes�t�t�tett v�r�szob�ban, ahov� csup�n akkor �radt n�mi vil�goss�g, ha a j�sn� kis feh�r kuty�ja felugrott a kilincsre �s bel�lr�l kinyitotta az ajt�t. Olykor elk�bulva, magukba sz�llottan, egy-k�t napra megrend�lten j�ttek el t�le az �ri h�lgyek, akik rejt�lyes kalandba keveredtek. A k�rtyacsomag h�romszoros megemel�se ut�n t�bbnyire �gy kezdte a j�sn� (miut�n szem�gyre vette a keszty�t):

– K�t f�rfi is van a h�lgy k�r�l.

�s rendesen eltal�lta az igazat.

Alvinczi ravaszdi m�dj�ra Szilveszter �rnak k�penyeg�t vette mag�ra, amely a nagymama kend�j�b�l k�sz�lt k�zvetlen�l a forradalom ut�n, ezenk�v�l kerek spanyol kalapot nyomott a fej�re, amilyent Sevill�ban viselnek a torre�dorok. Gyalog, d�c�gve k�zel�tette meg a k�lv�rosi utc�t �s oly t�relmesen �lt a h�zmestern�k k�z�tt, mint egy cs�dbe jutott szat�cs. �mde m�r a kis feh�r kutya megismerte, m�g Kalv�zin� a tenyer�t emelte szem�re, hogy fel ne fedezze a r�gi ismer�st.

A k�rty�k parancssz�ra mondt�k el a j�v�t. Alvinczi �tra indul, �s �tj�ban szerencse �s n� k�s�ri.

Ezen k�v�l egy d�lut�nt m�g azzal is elt�lt�tt Alvinczi, hogy v�grendelkez�st dikt�lt Szilveszter �rnak, k�t kez�t �sszefonva a feh�r k�lyha el�tt, m�g a titoknok l�dtolla szorgalmasan sercegett a di�sgy�ri �rkuson.

– Neked term�szetesen, egy r�gi pip�mat hagyom�nyozom – miut�n v�g�re �rt a rendeleteknek. – Nem szeretn�m, ha �r�ln�l hal�lomnak.

Majd egy napig b�jt�lt, elhivatta a g�r�gkeleti papot, akinek nagyobb szak�lla volt, mint b�rkinek a v�rosban, meg�ldatta mag�t; szarvasb�rbe baty�ba k�t�tte �sszes f�tiseit, a kis jap�ni, indiai �s egy�b �zsiai istenek szobrocsk�it, Pit�li k�tel�t �s anyja m�h�ben meghalt gyermek k�ld�kzsin�rj�t, patk�sz�geket �s az �desanyja hajsz�lait, egy romlott n� ing�t, aki mindig megcsalta el�bb, miel�tt �t szerette (r�gen) �s K�r�si Csoma papucsait, amelyeket nagy p�nz�rt v�s�rolt egy r�gis�gkeresked�t�l.

Rothschild S. M. feh�r, angol bankjegy-mint�zat� utalv�ny�t nagyobb �sszegre kit�lt�tte �s meg�zente a Malvieux �s T�rsa bankc�gnek, hogy a summa fel�t brit aranyban k�ri, a megfelel� levon�sokkal. A bankhivatalnok �s a szolga pergamentbe g�ngy�lt oszlopocsk�kat sz�moltak le �r�asztal�ra. Azt�n a Szervita t�ri vir�gos boltban int�zkedett, hogy mindennap egy kos�r iboly�t k�ldjenek ut�na Medveh�z�ra. V�g�l megmosta a kez�t �s h�ttal el�re kiment az ajt�n, hogy mindv�gig l�ssa katon�s, kem�ny vas�gy�t, ahol papucsban �ld�g�lni �s hever�szni szokott. A Griff fogad� �reg kapus�t�l m�g egyszer megk�rdezte, miel�tt v�gk�ppen elhagyta volna a h�zat, hogy val�ban Faust nevenapja van, �s szolg�kt�l, s�rga csizmabet�tes fullajt�rokt�l, piroskab�tos inasokt�l, k�t�nyes mindenes-leg�nyekt�l k�r�lv�ve �vatosan besz�llott a v�r�s postakocsiba. Turf Karolin, aki valamely �ton-m�don �rtes�lt az esem�nyr�l, az utols� percben kam�li�b�l val� bokr�t�t ny�jtott �t. Valamint l�lekszakadva j�tt madame Louise beavatott h�zmestern�je, aki �rn�je indiai kend�j�t hozta, amely kend� egyszer m�r Szentp�terv�rra is elk�s�rte Alvinczi urat.

Miut�n titokban t�rt�nt az elutaz�s, Vend�ghegyi Aldzsi, Szilveszter �r �s miszter H. m�r kor�bban elfoglalt�k hely�ket a v�r�s postakocsi belsej�ben, amely a Griff szalm�s, h�f�dte udvar�nak sark�ban csomagokkal megrakottan �llott, �s n�ma f�b�lint�ssal �dv�z�lt�k Alvinczit, aki hosszadalmasan burkol�zott bund�iba, kend�ibe, miut�n a fagy�ngyb�l val� olvas�t megigaz�totta csukl�j�n. A lengyel v�v�mester v�r�s cirkuszi dolm�nyban �s lovagcsizm�kban v�rta a jelt az indul�shoz. Alvinczi intett a szem�ld�k�vel, mire a lengyel felkapta k�szen tartott farkasbund�j�t �s gumilabda m�dj�ra a magas bakra ugrott, miut�n kik�rte az engedelmet, hogy a pesti hat�rig � hajthassa a v�r�s postakocsi hat lov�t. A fullajt�rok nyeregbe z�kkentek �s az emeleten s a vasr�csos folyos�n valaki megf�jta a postak�rt�t. A postakocsi d�ngve, dobogva robogott ki a Griff bolthajt�sa alatt. A lengyel t�rmester fekete b�rsonysapk�j�t homlok�ba h�zta �s h�travetett der�kkal kapaszkodott a gyepl�be.

�tk�zben, a V�ci �t v�g�n egy elhagyott cs�rd�n�l m�g k�t v�r�s kocsi csatlakozott Alvinczi kocsij�hoz, miut�n a kocsisok k�zfelemel�ssel jelt adtak egym�snak. A h�rom fogat nyugodt �get�ssel haladt egym�s nyom�ban. Alvinczi egy h�don, �tkanyarod�n�l a h�tuls� ablakr�l f�lrevonta a b�rtakar�t. A kocsik megel�ged�s�re h�s�gesen k�vett�k nyomait.

Rezeda �r, aki a Kr�nprinc h�lgyekkel egy kocsiba jutott, ep�sen d�rm�g�tt a korai felkel�s miatt.

– Sohasem l�ttam, hogy valakinek d�lel�tt legyen kedve eltemettetni mag�t. Ha nem bolond ez az Alvinczi, ne l�ssam t�bb� a R�c-templomot.

�mde a Kr�nprinc h�lgyeknek ez esetben hi�ba besz�lt a sokoldal� j�bar�t �s lovag. A n�k el voltak ragadtatva a d�lel�tti napf�nyt�l, amely olyan enyhe volt, mint egy hossz� betegs�gb�l felt�p�szkodott embernek els� s�t�ja; gy�ny�rk�dtek a h�mez�kben, amelyek oly v�ltozatlanul ter�ltek el az �t k�t oldal�n, mint a nyugalmas, lelkifurdal�s n�lk�li �let: a behavazott �tsz�li fesz�letek a k�nnyekig megind�tott�k Vilma any�t, m�g R. K. �r egy falusi templom Sz�z M�ria szobr�n�l lekapta fej�r�l hegyes b�r�nyb�r s�veg�t.

– A szentek k�z�l csup�n ebben az Asszonyban hiszek – d�rm�gte.

Majd bozontos, v�n nyulat l�ttak a sz�nt�sok k�z�tt h�rom l�bon elfutni, mint a n�pmes�ben. A t�volban krist�lyfeh�ren �llongtak kopasz f�k, mint a t�j megfagyott v�ndorl�i, akik tavaszig egy helyb�l n�zik a j�v�-men�ket, mert b�v�l�s al� estek. Kis hidak alatt l�thatatlan vizek m�lyen aludtak, mint az elfelejt�s. �s a varjak, amelyek olyan meggondoltan sz�lltak, mint az orsz�g�t fel�gyel�i, olykor hangot adtak, mint a v�mszed�k figyelmeztetik meg�ll�sra az idegen kocsikat.

A Pest k�rny�kbeli �lfalvak rossztekintet� lakosaikkal, �jonnan �p�tett �s gondsz�tte h�zaikkal, el�gedetlen, lompos, rossz�tra k�v�nkoz� k�lv�rosi n�k szem�hez hasonlatos ablakaikkal: elmaradoztak. Egy ny�rott f�l�, feketek�v�n tartott, Pestr�l eltoloncolt eb ugat�sa hangzott sok�ig a kocsik ut�n, mint a nagyrav�gy� �s tehetetlen, szeg�ny hivatalnokok f�n�keikr�l mondott r�galma, azt�n egy k�kre festett nagymarosi szek�r j�tt szemk�zt, amelyet a lengyel �gyes fog�ssal az �rokba ford�tott, miel�tt kit�rhetett volna. A sv�b k�veket keresett a h� alatt, de a postakocsik tov�bb robogtak, miel�tt sz�nd�k�t v�grehajthatta volna.

D�lt�jban a v�ci Curia sz�lloda el� �rt a t�rsas�g. A p�sp�ki v�ros rem�nytelen�l aludt a h�ztet�kre ereszkedett k�dben, mintha a f�ld al�l hangzana a fegyh�z rabjainak cs�r�mp�l�se. A korz�n v�gigs�t�lt a t�rsas�g, am�g Szilveszter �r az eb�d megrendel�s�vel volt elfoglalva. A kihalt, kocsiken�cs-szag� utc�kon olykor egy c�ltalan lovastiszt bandukolt unott sarkanty�ival, papok mentek oly tragikusan, mint az elhib�zott �let, �s festett arc� l�nyok rik�csolva nevettek, mint az elhagyott menyasszonyok gy�zelmes vet�lyt�rsn�j�k esk�v�i ruh�j�n.

Rezeda �r alattomosan d�rm�g�tt, mint egy �cska doh�nyszita b�r�n az ott felejtett doh�ny z�r�g.

– A sz�p v�ci n�k, persze, ilyenkor Pesten vannak. Sok bev�s�rolni val�juk van. Azon csod�lkozom, hogy oly kev�s h�zass�gt�r�si dr�ma j�tsz�dik itt le, mikor a sz�p n�k gyakran �j kalapban t�rnek vissza Pestr�l az esti vonattal.

Alvinczi �r, aki utaz�sai k�zben megfiatalodott, mint a Calderoni-bolt egykori tulajdonosa (aki csak a pult mellett volt aggasty�n), lelkesedve megjegyezte:

– A v�ci sz�p n�k olyanok, mint Pest vadgalambjai. Besz�llnak a kormos v�rosba �s erdei illatot, t�cs�khangot �s falusias als�szokny�t hoznak magukkal. Pal�cosan besz�lnek a szerelemr�l �s musk�tlit felejtenek a kedves�kn�l. Hosszas megfontol�s ut�n v�s�rolnak egy f�tyolt �s t�prengve gondolnak V�cra. Megtisztult l�lekkel, v�gyakozva �s boldogan mennek haza az esti vonattal, mint a madarak f�szkeikbe.

R. K. �r ep�sebb volt, mint Budapesten, mert v�lem�nye szerint, az�rt utazott vid�kre, hogy ott megjavuljon a romlatlan erk�lcs�k tapasztalat�n.

– �n �gy eml�kszem, hogy a vid�ki n�k nem f�jj�k fel a szerelmi esem�nyeket, kalandokat, titkos tal�lkoz�sokat olyan trag�di�kk�, mint p�ld�ul a romlott pesti n�k. Tal�n mert k�zelebb vannak a term�szethez, ahol a szerelem oly mindennapiass�ggal bonyol�dik le, mint szombatra vas�rnap k�vetkezik. Csak a kisle�nyok akasztj�k fel magukat a padl�son, m�g az �rettebb n�k megnyugosznak abban, hogy «ut�v�gre, asszony vagyok!» S ez a k�r�lm�ny sok mindennel kib�k�t. Volt egy testi-lelki j� bar�tom fiatal koromban, aki Pesten mindig nagy kravallokat rendezett, ha egy csal�dhoz betette a l�b�t, a n�ket igyekezett megfosztani a j�zan esz�kt�l �s mindig annyi bajt csin�lt, hogy �vekig emlegett�k m�g elt�n�se ut�n is. Nos, ez a kalandor egyszer vid�kre ker�lt �s annyi sz�p hazugs�got hozott mag�val, amennyi nem f�rt volna el egy v�s�ros csizmadia l�d�j�ban sem. �s egyetlen n� sem kapott sz�vg�rcs�t miatta, senki sem leselkedett ut�na a mell�kutc�ban, skandalum n�lk�l elfelejtett�k ott is, ahol egy darabig, egy napig, vagy egy �r�ig szerett�k: m�g az a h�lgy sem eml�kezett re� m�snap, aki a kar�csonyfa alatt szerette �s a b�r�nyk�k �s kis dobok �s falovacsk�k felborultak a cip�sarokt�l. Nem, nem okozott trag�di�t bar�tom. Szerett�k, de azt�n gall�rj�n�l fogva kitett�k az �tra.

Alvinczi helyesl�en b�lintott, m�g Irma felbiggyesztette a sz�j�t.

– Eml�kek – mondta sz�razan –, mind�n eml�k hamis. A legnagyobb bolondok azok a f�rfiak, akik a n�k papucsait �rizgetik az �r�asztaluk fi�kj�ban. Elm�lt szerelemnek annyi �rt�ke sincs, mint a fogatlan v�n kom�di�sok r�gi dics�s�g�nek. Milyen undor�t�, mikor egy r�ncosk�p�, botork�z� �reg f�rfi azzal dicsekszik, hogy �t egykor szerett�k a n�k… a n�k. Hogy a kakas cs�pjen meg minden olyan n�t!

Az eb�d k�t �r�ra volt rendelve a Curi�ban �s Vend�ghegyi �r szem�lyesen �gyelt fel a ter�t�sre, mert Szilveszter �r v�ratlanul megismerkedett egy sz�llodai szobal�nnyal �s az utaz�st�l, leveg�v�ltoz�st�l, idegen v�rost�l felhev�lve, kereszt�l-kasul k�vette a szobale�ny l�pteit a sz�lloda folyos�j�n. (Ez�rt k�s�bb k�t angol fontot sz�m�tott fel Alvinczi �rnak.)

Az unatkoz� husz�rtisztek m�r elvonultak a Ferenc J�zsef arck�pe alatt fel�ll�tott hossz� asztalokt�l, elsz�lling�ztak az aggleg�nyek, csup�n egyetlen f�rfi �ld�g�lt sarokasztal�n�l, aki nyomban talpra�llott, amint Rezeda urat megpillantotta. Deresfej�, eml�kk�nyvarc�, zekszeres �s kih�lt tekintet� �reges f�rfi volt, akinek tagjai l�cdarabokb�l l�tszottak �sszer�va lenni, mint egykor Solymosi�, a n�psz�nh�zi komikus�. A vid�ki albumb�l val� gavall�r meg�lelte R. K. urat, mint a p�nzeslev�lhord�t, n�h�ny sz�t lelkesedve mondott; azt�n, mintha esz�be jutott volna szerepe, amelyb�l kiz�kkent, m�ly szomor�s�ggal visszahanyatlott sz�k�re �s v�rtan� m�dj�ra csipegette a t�r�s csusz�r�l a tepert�t.

– Mif�le elz�ll�tt bar�tj�t fedezte fel? – k�rdezte Irma R. K. urat, mid�n a hossz� asztaln�l helyet foglalt.

K�zm�r rejt�lyesen hunyor�tott szem�vel.

– Majd a feketek�v�n�l… Unikum ez az ember.

Irma kancsal tekintet�t megvet�leg vonta v�gig a sarokbeli gavall�r kopott szalonkab�tj�n �s rojtos k�zel�j�n.

– Azt l�tom, hogy nem a londoni divat szerint �lt�zk�dik.

R. �r pazarul legyintett �s sietve tolta gall�rj�ba az asztalkend�t, hogy utol�rje a m�jgomb�clevest kanalaz� t�rsas�got.

– M�r olyan kegyed is, mint egy f�rj – mondta Irma halkan, �s Rezeda �rnak fizikai gy�ny�rt okozott, ha kedvese olykor megkorholta.

(Csak az�rt hordott a mell�kzseb�ben pirosra sz�radt, vitriolerej� szegedi paprikafejet, amellyel az �telt f�szerezte, mert Kr�nprinc kisasszony ezt elviselhetetlennek v�lte. A fekete virzsini�t az�rt vette el� k�l�n�s delici�val eb�d ut�n, mert Irma hevesen tiltakozott. A feketek�v�ba konyakot t�lt�tt, mert im�dottja ilyenkor els�padt �s megk�rdezte, vajon �zveggy� akarja �t id� el�tt tenni K�zm�r? Ah, Rezeda �r a szerelem ovidiusi �s egy�b �kori �r�mei mellett nem vetette meg a szerelem aggodalmas, polg�ri gy�ny�reit, csup�n napok k�rd�se volt, hogy mikor adja r� Kr�nprinc kisasszony J�ger tan�r ing�t. «M�r nem olyan fiatalember �n, K�zm�r!» mondja majd. �s R. K. n�ha m�r val�ban sz�d�l�st �rzett, mint a meg�regedett k�t�lt�ncos.)

Eb�d v�gezt�vel Rezeda �r n�h�ny sz�t s�gott Alvinczi Edu�rd f�l�be, mire a tat�r k�n bizalmatlanul meresztette szem�t a sarokbeli elny�tt gavall�rra, azt�n v�llat vont. K�zm�r karonfogta a l�cekb�l �sszerakott f�rfi�t �s az asztalhoz vezette.

– Botfi �r, �llamfogoly �s a n�k �ldozata, akivel a v�ci �llamfegyh�zban n�gy h�tig �ltem – sz�lt �nnep�lyesen Rezeda �r.

Botfi a mell�re tette a kez�t, l�b�t f�lk�r alakban h�travonta, majd mandzsett�it igyekezett elrejteni a kab�t ujjai alatt. E percben val�ban el lehetne hinni, hogy egy r�gi ruhaszekr�nyb�l l�pett ki, hol egy fogasra akasztva v�rta a hasbesz�l� produkci�kat. Elmerengve b�lintott a h�lgyek fel�, mintha azt akarta volna mondani, hogy �k fiatalok �s �d�k maradtak, csup�n re� ker�lt a meg�reged�s szomor� sorsa.

– A n�k �ldozata – ism�telte Rezeda �r, mire valamennyien szem�gyre vett�k az idegent, aki olyan komolyan fogadta a tekinteteket, mint az �reg katona t�ri, hogy med�li�it megforgatj�k zubbony�n.


XII.
 …Az �let eliramlik…

A h� f�rt�kben l�gott a feny�f�kon �s hegyoldalakon, mint a birk�k gyapja, az �g gy�ngyh�zsz�rke volt, �s a h�olvad�st jelent� langyos sz�l f�jdog�lt valamely l�thatatlan helyr�l, mintha egy d�lut�ni szellem megkegyelmezett volna a h�ba bor�tott f�ldnek, de b�r�t�rsai m�g nem enyh�ltek.

Az utaz�t�rsas�g az utols� eb�det Ungv�rott k�lt�tte el a Korona vend�gl�ben, amelyet megel�z�leg megtekintett�k a h�rneves s�rh�zat, ahov� minden idegent elvisznek az ungv�riak, miut�n ott kapni a legfrissebb s�rt; majd eb�d ut�n az �zvegyi-f�le cukr�szd�ban telepedtek le, hogy az �reg k�rty�sokat szem�gyre vegy�k, akik egy hossz� �let meggy�z�d�s�vel forgatt�k itt a kalabri�szt, szakemberek gibiceltek, �s hosszadalmasan vitatkoztak a k�rtya eshet�s�gein. Mintha senki sem t�r�dn�k egy�bbel e szorgalmas keresked�v�rosban, mint az �zvegyi cukr�szda kalabri�sz partijaival.

Alvinczi Edu�rd urat e helyen egy r�gi vil�gbeli nemes ember, az �reg Berzenczey �r felkereste, Sirokai tan�r �r t�rsas�g�ban �s �nnep�lyesen megh�vta �t az ungv�ri pinc�k megtekint�s�re.

– Azt hiszem, el�g ideje utazunk, hogy n�mi megszak�t�ssal kipihenj�k magunkat, miel�tt Medveh�z�ra meg�rkezn�nk – v�lekedett Alvinczi �r, a t�rsas�g helyeselt, k�l�n�sen Rezeda �r, aki �tk�zben t�bb vid�ki hotelnek a fogad�s�t tiszta lelkiismerettel meggyilkolta volna, ahol �jszak�kat kellett t�lteni.

(A magyar vid�ki vend�gfogad� olyan siv�r, mint egy vas�ti teherkocsi. Mintha csup�n abb�l a c�lb�l volna �p�tve, hogy a bet�ved� vend�g �gyess�g�t pr�b�ra tegye: hogyan tud �szrev�tlen�l megsz�kni hajnalban vagy este a ragy�s, haramiak�p� b�rszolga, a kimustr�lt, gyermekgyilkoss�gokn�l seg�dkez� �s csel�dle�nyokkal keresked� «szobaasszony» �s orvgyilkos arculat� kapus el�l, an�lk�l, hogy borraval�t adna. �r�k�s, alattomos harc folyik itt a vend�g �s a kiszolg�l� szem�lyzet k�z�tt. Mindig hideg van, az �gy oly tiszt�talan, mintha az elm�lt �jjel fojtottak volna meg benne egy f�rdetlen kupecet. R�gi �js�gpapirosok vannak a szekr�nyekben �s az ablakb�l egy szomor� utc�t l�tni, ahol sohasem nevetnek a gyermekek �s nem lehet meg�rteni, hogy mely c�lb�l �lnek a feln�ttek.)

Rezeda �r �l�nk, sokatmond� pillant�st vetett Kr�nprinc Irm�ra �s felh�vta figyelm�t a nagy h�ra, amely a v�rost bor�tja.

– H�t m�g a pinc�k fel�! – tette hozz� pazarul. – Minden t�len megfullad egy-k�t v�ndorsz�n�sz, aki a pinc�k k�r�l leissza mag�t.

A Z�ldv�ri h�lgyek felfedeztek egy kis cukr�szd�t (mint a reg�nyk�nyvben). Vecsera kisasszonnyal �s miszter H.-val �k itt t�ltik a d�lut�nt, �s az ablakb�l majd figyelemre m�ltatj�k a v�roska nagyszem�, keleties h�lgyeit, akik divatosabb kalapokat viselnek, mint a pestiek �s minden irodalmi �s m�v�szeti esem�nyt gyorsabban megtudnak, mint Pesten. Az �reg k�nyvkeresked� boltj�ban moh�n forgatj�k az �j k�nyveket �s friss hangjegyf�zeteket. Nem is eleg�ns d�ma, akinek Zacconit�l vagy Az ez�st kecske szerz�j�t�l nincs autogramja vagy f�nyk�pe. S�t�t szob�ban zongor�zz�k Bachot, am�g odak�nn az �szakkeleti K�rp�tok h�vihara d�l, �s a v�rosk�ban lakik Margitay Tiham�r, a delel� pontj�n visszavonult fest�m�v�sz, hogy a n�knek nagyokat k�sz�ngessen. Kis P�rizsnak hiszik magukat, mint ak�r Nagyv�rad, �s az �rin�k monogramos harisnyak�t�i alatt nagyvil�gi rugalmass�ggal fesz�lnek meg a l�bak izmai. P�rizs! Pest! F�nyl� l�mp�sok.

A k�l�n�s �reg nemes ember, Berzenczey Gy�rgy (aki azzal dicsekedett, hogy Alvinczi Edu�rdot gyermekkor�b�l ismeri Zempl�n v�rmegy�b�l) olyanf�le ember volt, akit a hal�l itt felejtett, mert bizonyosan mindig boros�veg mellett �ld�g�lt �jszaka �s �res poh�r volt k�sz�tve a v�ndorl� vagy az ablakon kocogtat� hal�l r�sz�re. Sov�ny l�bsz�r�, dar�zs derek�, �reg ember volt, a fej�n olyan kis kalapot viselt, mint a pont az i bet� f�l�tt, �s a bajusza k�l�nb�z� ken�cs�kkel ajk�hoz volt tapasztva. Rezeda �r el�re �rvendezett a rendk�v�li f�rfi� hossz�, v�kony nyak�n mutatkoz� hegyes �d�mcsutk�nak, amely bizonyosan mulats�gos mozdulatokat v�gez, amint a bor lefel� gurul benne. A Szent P�ter-templom kulcsa nem lehet tekint�lyesebb, mint a pincekulcs, amelyet az �reg �r kez�ben l�b�lt, m�g balkez�vel a hegyoldalban t�nedez� pinc�ket mutogatta �s a hallgatag Alvinczi �rnak, valamint h�s�ges csatl�sainak, Szilveszternek �s Vend�ghegyi Aldzsinak a pinc�k gazd�inak t�rt�net�t mes�lte. Minden pincetulajdonosnak volt k�l�n t�rt�nete, k�l�n n�t�ja, s�t cig�nya is a r�gm�lt id�kben. De f�lt�kenyen �gyeltek a gazd�k vend�geikre is. Amikor egy-egy �reg vend�g otthonmaradt a pinc�b�l, hely�re keresztet vetettek a hord� mellett, nemsok�ra elk�ldi a gy�szjelent�s�t.

Sirokai tan�r �r sz�les v�ll�, m�ly �regember volt, olyan hangja volt, mint a riad�dobnak. Az iskol�ban a fi�kat a magyar irodalomra tan�totta, �s �gy vigy�zott a hat�rsz�li gimn�zium magyars�g�ra, mint valamely �rszem, akit m�g a honfoglal�k hagytak. � az elem�zsi�skosarat vitte.

Rezeda �r �s jegyese, Kr�nprinc kisasszony h�tul maradtak; k�l�n�sen vonakodott a t�rsas�ggal egy�tt haladni R. K., mid�n t�rden fel�l �rt a h� a hegyoldalban, a n�ma pinc�k k�z�tt.

– F�lt�keny vagy? – k�rdezte Rezeda �r. – Tudom, hogy ostobas�got besz�lek, de m�gis elmondom neked, hogy t�z-tizenk�t esztend� el�tt m�r j�rtam ezen a t�jon, t�len, a helybeli sz�nh�z naiv�j�val, akinek nev�t m�r elfelejtettem.

Kr�nprinc Irma kancsalul n�zett R. K�zm�rra.

– Igaz�n elfelejtette a nev�t?

– Ha megbocs�tja: Irm�nak h�vt�k.

Irma a cobolysapk�t a szem�be h�zta.

– Nem haragszom. Egy id�ben az Irm�kr�l m�g valcert is �rtak.

– Csak egyszer l�ttam �t – folytatta Rezeda �r elmereng� hangon. – Ha j�l eml�kszem, ezen a helyen.

Egy term�sk�b�l �p�tett, kormos homlokzat�, gyermekfej-lakatokkal ell�tott pinc�re mutatott, amelynek bej�rata felett r�gies sz�mok azt hirdett�k: 1755.

Kr�nprinc kisasszony szem�gyre vette a pinc�t, mint valamely �rdekess�get. Azt�n, mivel a t�rsas�gt�l siker�lt elmaradni, beleharapott R. K. ajk�ba.

– Tudott �gy t�ged megcs�kolni? – k�rdezte rekedtes hangon �s alattomosan villant a szeme.

Szokatlan izomzat� karjaival, mint a folyond�r, �t�lelte R. K�zm�r nyak�t, hogy a lovag fuldokolni kezdett.

– Tudott �gy �lelni?

Azt�n egy birk�z�fog�ssal, amelyet m�r t�bbsz�r pr�b�lt, a t�rd�t R. K. v�ll�ra dobta, �s az als� l�bsz�r�val megcsavarintotta a f�rfi nyak�t, hogy az nyomban a h�ra zuhant. Kr�nprinc kisasszony ezut�n gyorsan R. K. mell�re t�rdepelt, mint a j�kedv� bakfisok birk�znak a z�rda h�l�term�ben, am�g a n�ne a p�kt�l �tveszi a Stef�niakiflit.

N�m�n �s elsz�ntan folyt a k�zdelem a m�ly h�ban. Rezeda �r v�g�l megszabadult macskapr�mes bekecs�t�l, elhaj�totta sapk�j�t �s egy meg nem engedett birk�z�fog�ssal (amid�n is Irma kez�nek nagy ujj�t a k�r�m t�j�n nyom�ssal illette), t�rdre k�nyszer�tette Kr�nprinc kisasszonyt.

– Engedelmeskedj! – ki�ltotta, mint fiatal kor�ban az arat�l�nyoknak a b�z�ban, mid�n �gy ropogtak csontjai �s izmai, mint a szarvas�, �s nem riadt vissza a fojtogat�st�l sem, hogy c�lj�t el�rje.

Igaz, hogy m�r j� ideje volt ennek, mikor egy-k�t faluban �s cs�ndes tany�n nem voltak t�le biztons�gban a n�k, a ker�t�sek k�r�l leskel�d�tt, mint tavasszal a h�mfarkasa komondorokra, m�g a f�rfiak l�ccsel �s kocsir�ddal kergett�k meg, ha �jszaka valahol �szrevett�k: Rezeda �r nem felejtette el v�gleg a r�gi virtust, b�r haja m�r itt-ott olyan feh�r volt, mint a h�. Egy mindenre elsz�nt csavarg� (�reg csavarg�) �hs�g�vel k�zd�tt Irm�val, mint az epr�szle�nyk�val. (A le�nynak k�gy�zott a k�t l�bsz�ra �s a sark�val, mint d�rd�val d�fk�d�tt. A dereka h�nyk�dott, mint a hab a tengeren.) M�g Kr�nprinc kisasszony elkeseredett d�hvel egy mar�k havat v�gott arc�ba:

– Az ap�d!…

Talpra ugrott �s megvet�ssel v�gigm�rte R. K. urat.

– Mit gondol maga fel�lem, nyomorult f�rfi?

Rezeda �rnak egy m�sodpercig az volt a sz�nd�ka, hogy torkon ragadja a kisasszonyt, amint t�z esztend� el�tt cselekedte volna, �s k�nyszer�ti vala, hogy bocs�natot k�rjen engedetlens�g��rt, kezet, arcot, keszty�t �s bekecset �rintsen ajk�val, �s v�g�l megesk�dj�n szerelm�re – de Rezeda K�zm�r m�r unta a dolgot… F�ty�r�szni kezdett, mint a p�kleg�ny, mikor nagyon f�zik hajnalban az utc�n, �s s�ntik�lva megy kosar�val.

– Egyszer egy haldokl� embert l�ttam a havon – mondta �s k�z�mb�sen verte le a havat Irma kab�tj�r�l. – Valami kupec lehetett elny�jtott csizm�ir�l �t�lve, h�r�gve �s habos v�rt k�pk�dve fek�dt az �tsz�len, a szem�t felnyitotta, meg lez�rta. Az jutott eszembe, hogy ilyen poz�ci�ba jutok egyszer �n is, ha szentt� nem v�lok m�g �letemben. Vajon Szent �goston mikor kezdte a tisztess�ges �letet?

– Maga sohasem javul meg – felelt Irma s�rt�d�tten. (� maga sem hitte, hogy ilyen kietlen befejez�se lesz a t�leked�snek.) Vannak egyes emberek, akik arra vannak megjel�lve, hogy kocsmac�g�rek maradjanak v�ns�g�kre is az Oroszl�nn�l vagy a Kis Redoutn�l. Elz�ll�tten, toprongyosan �s asztmatikusan �ld�g�l majd egyszer az iv�ban, mid�n egyetlen bar�tja, Gr�ci�sz �r sem lesz t�bb�, �s �l-vil�gf�jdalommal az asztalra �rja a nevemet.

– �g�rem, hogy nem teszem – sz�lalt meg igen sz�raz hangon R. K. �r.

Irma arc�n n�mi s�t�ted�s mutatkozott:

– Vajon mi lehet a sorsa? Dolgozni m�r negyven�ves kor�ban nem tud. B�szke, mint egy jellemsz�n�sz, hogy gazdagon n�s�lj�n �s az asszonnyal mag�t eltartassa. V�ratlan szerencse nem �ri, mert szerencs�je szaruj�t m�r kimer�tette azzal, hogy eddig �letben tudott maradni.

– Minden �j nap Istennek k�l�n�s j�t�tem�nye �s csod�ja – felelt �h�tatosan Rezeda K�zm�r. – Az �let eliramlik, mint a post�sleg�ny, miut�n j� �s rossz h�reit �tadta.

– �s ha majd �n is elhagyom?…

Irma a h�r�l felemelte hib�s tekintet�t, amely szinte gy�l�leteset villant.

Rezeda �r im�ra kulcsolta a k�t kez�t �s v�llat vont.

– Ha mi is elhagyjuk? – folytatta szenved�lyesen Kr�nprinc kisasszony. – Felr�gom �s t�bb� sohasem l�t. �n nem j�rok a maga t�rsas�g�ban, �n nem j�het az eny�mbe, tal�lkozhatunk, k�nytelenek lesz�nk elfelejteni egym�st…

– R�gi tervem, hogy v�n napjaimra be�llok bar�tnak. Ismerem a tihanyi ap�tot. A Balaton felett, regevil�gok felett mer�szen emelked� r�gi kolostorban laknak a legv�nebb szerzetesek. Tizenegyen vannak �s t�bbnyire ezer esztend�t tesz ki az �letkoruk egy�tt. Ott j� helyem lesz nekem – felelt szel�den R. K.

– Mit gondol? Sz�ks�ge van az ap�tnak a l�h�t�kre?

– K�lyh�t f�t�k �s f�t v�gok; bort hozok fel a pinc�b�l…

A le�ny bossz�s�g�ban kacagni kezdett, hogy a k�nnyei kicsordultak �s v�gigfolytak arc�n.

– Fogja meg a kezemet! – ki�ltotta �s futva ment fel a hegyoldalba, ahol m�r egy set�t pinceajt�n �t t�tova f�nyek vil�g�tottak, mintha az �rd�g�k kov�csm�hely�hez �rkeztek volna.

Sirokai tan�r ebben a percben int�zkedett, hogy L�nyi cig�nypr�m�s teljes zenekar�val megjelenjen a Berzenczey-f�le pinc�ben, egy kalap- �s cip�n�lk�li embert futtatv�n a v�lgybe, amilyen ember teljes megel�gedetts�gi �llapotban volt feltal�lhat� egykor Magyarorsz�gon �s b�g�hordoz�nak h�vt�k �t a kivil�g�tott v�rosokban. (Honnan j�ttek ezek az emberek az egykori Magyarorsz�gba, akik a muzsikus cig�nyok szolg�latt�v�i lettek? – a Magyar Titkokban sem �r�dtak meg Nagy Ign�c toll�b�l. T�nkrement urak nem egyszer v�lasztott�k e p�ly�t, amelyen a t�k�letes meghasonl�st �s szak�t�st tal�lhatt�k vil�gi �let�kkel. Egy k�l�nc K.-r�l besz�l az eml�kezet, aki p�rductermet� cig�nyle�nyba volt szerelmes, �s a Holl� utc�ban hordozta a b�g�t �s cimbalmot a muzsikusok ut�n, hogy a cig�nyhercegn�t n�ha l�thassa. M�skor a nyiretty�be �s a n�gy h�rba belebolondult urak, miut�n t�nkrementek, �cska pepitanadr�gban �s talpn�lk�li lakkcip�ben hallgatt�k tov�bb a banda muzsik�j�t a vend�gfogad� sark�ban �s tov�bb mulatnak, csendesen danolnak, m�ltjukra eml�keznek a zenekar hangjain�l; h�tukra kapj�k a cimbalmot, mid�n posta j�n, hogy a Bety�r k�v�h�zba v�ratlanul �s boros f�vel bel�pett X. vagy Y., a magyar hang�szat rajong�ja. Az Osztr�k–Magyar Bank az�rt sz�ntette be a r�gi ezerforintos bank�t, amely s�rga volt �s amulettjeiben az orsz�g legk�v�rebb �s legszebb zsid�asszonyai tal�lkoztak: mert valamennyit Debrecenbe vitt�k, hogy az ottani cig�nypr�m�s homlok�ra ragassz�k. Fiatal koromban egy b�g�hordoz� k�z�lte velem el�sz�r, hogy nem szabad a n�knek hinni – miut�n harminc esztendeig hordozta megad�ssal �s n�mi passzi�val a hangszereket az �jjeli zen�khez.)

A pinc�ben m�r v�g �let volt.

A m�cs l�ngja – amely olyan szesz�lyes volt, mint az id�sebb Boromissz�k gyomra –, k�l�nb�z� figur�kat mutatott a pince fal�n, amelyeket r�gi vend�gek rajzoltak itt korommal, v�rrel, borral �s v�gleges elfelejt�ssel: pip�z� kurucok �s egyl�b�, �regembert d�delget� n�k foglaltak helyet a pince fal�n, �s oly nyugodtan viselkedtek, mint a m�mi�k a piramisokban. Alig volt pince a hegyoldalban, ahol II. R�k�czi Ferenc vagy legal�bb Bercs�nyi fel ne �rta volna nev�t a term�sk� falra f�lig le�gett fahas�bbal, mert ez id� t�jt nagy divatban volt az autogram, amelyet Ocskay B�cs fal�n gyakorolt. (A Berzenczeyek pinc�j�ben val�s�gos lengyel kir�lyok hagyt�k n�val��r�sukat, akik bort, le�nycs�kot �s k�rm�ci aranyat lopni j�ttek Magyarorsz�gba.)

Alvinczi Edu�rd �r term�szetesen m�ly meghatotts�ggal szeml�lte a t�rt�nelmi falakat �s a feliratok k�z�l k�l�n�sen egy keltette fel figyelm�t.

Ez a fel�r�s �gy hangzott:

Hic fuit Szemere de genere Huba.

– Tal�n Mikl�s unoka�cs�m j�rt erre? – k�rdezte n�mi meghatotts�ggal �s �nk�nytelen�l megigaz�totta a sapk�j�t.

Sirokai tan�r �r a mindentud� komolys�g�val v�laszolt:

– Ennek a fel�r�snak szerz�je: Mikl�s, a k�lt�, a Szemer�k nemzets�g�b�l, aki Pet�fit a t�volb�l szerette, m�g k�zelr�l nem kedvelte, mert v�lem�nye szerint olyan f�nyes csizm�t nem illett k�lt�nek viselni, amilyen l�bbelit Pet�fi hordott.

Alvinczi helyesl�en b�lintott.

– K�ts�gen k�v�l igaza van aty�mfi�nak.

M�sfel�l Lill�k, Trill�k �s Anyuci nevei t�ntek fel a pince eml�kk�nyv�ben, a kormos falon. Sirokai tan�r �r basszus hangon, amelyet suttog�snak v�lt, hogy az alant fekv� v�rosban meg ne hallj�k, megjegyezte:

– Gyurka �cs�m sz�kb�rl� volt a helybeli sz�nh�zban, �s a divette-ek n�mi p�rtfog�sban r�szes�ltek – mondta t�rt�nelmi arckifejez�ssel, mintha Zsigmond kir�ly korabeli fel�r�st fejtegetne.

(A sz�ban forg� Gyurka, az �reg Berzenczey �r les�t�tte a szem�t.)

Ezut�n nemsok�ra elfoglalt�k hely�ket a r�gi hord� k�r�l, amelyre a m�csest �ll�tott�k. Kecskebakon �s k�l�nb�z� gerend�kon, r�gi korhelyek eml�kezet�t �riz� kimustr�lt hord�kon telepedett meg a t�rsas�g. Vend�ghegyi �r a polcra �lt, ahonnan az im�nt vette le a h�zigazda a v�gk�ppen elhom�lyosodott, igen vastag�veg� borospoharakat, Szilveszter egy v�ndorsz�n�sz ittfelejtett, r�g�ra j�r� kalapj�t fedezte fel �s f�lrecsapta fej�n, m�g Alvinczi Edu�rd egyetlen gombot szabadd� tett meny�tbund�j�n. Berzenczey Gy�rgy elt�nt a pince s�t�tj�ben, ahonnan fekete �veggel t�rt vissza, �s oly aggodalmasan �nt�tt a flask�b�l, mintha recept szerint m�rn� az orvoss�got.

– Aj�nlom. K�l�n�sen: �hgyomorra! – d�rm�gte leragasztott bajusza alatt, mint egy var�zsl�.

Kr�nprinc kisasszony fen�kig �r�tette a gyan�s poharat.

Szilveszter �r szok�s szerint mindennel meg volt el�gedve, m�g Vend�ghegyi Algernon a f�lk�ben p�kh�l�s, divatjam�lt �veghez int�zte szav�t egy bizonyos egri borr�l, amely v�r�s �s savanyk�s, amelynek p�rja nincs Magyarorsz�gon.

– A sz�p n�k�rt! – sz�lt Alvinczi Edu�rd, �s tekintete v�ratlanul tal�lkozott Kr�nprinc kisasszony l�ngol� szem�vel.

A koros ember elpirult, azt�n megigaz�totta test�n bund�j�t, majd �jra Irm�ra vetett egy alattomos pillant�st. Egyp�r percig sz�tlanul �lt, maga el� meredve, m�g Irma idegen hangon megsz�l�totta:

– Milyen szomor� dolog, hogy a f�rfiak bizonyos korban m�r nem emelik fel a n�k keszty�j�t!

Alvinczi Edu�rd s�rt�d�tten �s megzavarodva n�zett k�r�l, �mde a pinc�ben ez id� t�jt senki sem t�r�d�tt a n�i nemmel, a sonkacs�l�k, apr� hagym�k, retkek �s penetr�ns illat� sajtok k�t�tt�k le a figyelmet, amelyeket egy v�ndorb�v�sz b�kez�s�g�vel rakosgatott a hord� tetej�re Sirokai tan�r �r. M�g a keny�r sz�raz volt �s kem�ny, mert a frissen s�lt cip� gyorsan megt�lti a gyomrot. Penecilusok, szarvasagancsos k�sek, vad�szt�r�k j�ttek el� a zsebekb�l. Alvinczi az utaz�st�l �s k�teles udvariass�gt�l f�radt hangon ism�telte, mint valamely sz�ndarabban:

– A n�k keszty�je…

– Amelyet elejtenek – felelt egy szokatlan, idegen n�i hang, mintha a nevek egyike sz�lalt volna meg a falr�l, valamely r�gi Trilla.

– Nacsak, bicsak! – sz�lt k�n�lgatva Sirokai tan�r �r.

R. K. �r az eg�sz id� alatt oly k�r�rvend� arcot v�gott, mint a keresztes vit�z, aki f�rfiatlan�totta csel�ds�g�t �s szerelemlakatot tett nej�re, miel�tt a szentf�ldre elindult volna. A gyan�tlan Sirokai tan�r �rral hosszadalmas besz�lget�st kezdett arr�l, hol kapni Ungv�rott a legjobb sonk�t, mert nagyb�tyj�nak k�ldene, akit�l tekint�lyes �r�ks�gre sz�m�t.

– A bor a szerelemnek �d�z ellens�ge – folytatta az el�bbi hang, mintha a sz�nfalak k�z�l besz�lne valaki, akinek igazi arc�t nem l�thatjuk soha.

– Legv�g�l a haz��rt iszunk – sz�lt Alvinczi Edu�rd �s letette pohar�t.

Lassan f�lemelkedett, mint egy k�szv�nyes �regember, de az arca csod�latosan megfiatalodott, mintha var�zslat t�rt�nt volna a r�gi kurucok pinc�j�ben.

Piros �s andalg� volt az arca, mint egy R�k�czi-korabeli n�ta �teme.

A homlok�nak �s arc�nak olyan sz�ne volt, mint az �sap�k olajfestm�nyein a kem�nytekintet�, varkocsos vit�zeknek, akik sz�lj�rta �jszak�kon lesz�llnak a r�m�k k�z�l, hogy aty�skod� kedvvel bepillantsanak unok�ik, a fiatal n�k �lmaiba, mid�n azok h�tgerinc�k�n alusznak.

Felemelkedett, mint egy k�s�rtet, �s l�thatatlan karjaival �t�lelte Kr�nprinc kisasszonyt.

A fekete orvoss�gos �vegb�l csepeg� var�zslat m�g n�h�ny m�sodpercig leny�g�zte a t�rsas�got.

R. K. �r hirtelen megr�zk�dott, felemelte a fej�t, Irm�t kereste.

Irma a h�ta m�g�tt �lt egy hord�n, k�zit�kr�ben arc�t n�zegette �s rizsporos kend�vel t�r�lgette az orr�t. Olyan kih�v�an mosolygott, mint egy deln� �lt�z�szob�j�ban, mid�n saj�t b�jaiban gy�ny�rk�dik, �s arra gondol, hogy mily b�kot mondanak majd a f�rfiak szokny�j�nak csipk�ir�l �s harisnyak�t�j�nek pillang�j�r�l.

– Megcsaltalak – sz�lt Kr�nprinc kisasszony odavet�leg, �s �ll�t rizsporozta, mid�n Rezeda �r bikav�r�s tekintet�t �szrevette.

L�nyi cig�nyband�ja e percben �rkezett.

A muzsikusok egym�sut�n b�jtak be a pince ajtaj�n, kerekrenyitott szemmel k�r�ln�ztek, mintha vil�g�let�kben el�sz�r h�vt�k volna �ket zen�lni. (A falusi cig�nyok mind egyform�k, alig lehet �ket megk�l�nb�ztetni egym�st�l. L�nyi band�ja v�rosi zenekarnak sz�m�tott; nyaranta Szobr�nc f�rd�n, j�szag� fenyvesek �s sz�vder�t� hegyek k�z�tt, egy kerek pavilonban reggelenk�nt felk�lt�tte a vend�geket a Habsburg-indul�val. A kontr�s keskenysz�l�, s�t�ts�rga kem�nykalapj�ra volt b�szke, m�g a fuvol�s gy�ngyh�zgombos vil�gos kab�tj�ra, amilyen senkinek sem volt a v�rosban; a pr�m�s zsakettben volt �s pepitanadr�gban; gy�r�be volt f�zve a cimbalmos nyakkend�je; m�g annak az ingetlen embernek is mandzsetta volt a kez�n – �vek �ta –, aki a nagyb�g�t id�ig cipelte; igen eleg�ns banda volt a L�nyi band�ja.)

A muzsikusoknak vad�llati szaguk csakhamar �rezhet�v� v�lt a pince atmoszf�r�j�ban. Rezeda K�zm�r �r egy darabig gy�zte a versenyt, miut�n orrfacsar� szivart r�gott fogai k�z�tt. K�s�bb megsz�k�tt a hord� mell�l, mid�n Szilveszter �r alig �rthet� poh�rk�sz�nt�j�be fogott.

A pince el�tt meghatott t�li �jszaka volt. Olyan csend volt a hegyoldalban, hogy hallani lehetett, amint a feny�kr�l n�ha lecs�szott egy mar�k h�, mintha v�ndorleg�ny fek�dne alant, akinek tetem�t reggelig el kell rejteni. Olyan s�t�ts�gek mutatkoztak a k�l�nb�z� �ji t�jak fel�, mintha a t�li �jszaka feket�t feket�re festene: itt-ott elfelejtett egy ecsetvon�st �s vil�gosabb a s�t�ts�g. Ez volt az id�, mid�n az ember meg�rezheti, milyen lesz m�svil�gi �lete, tal�n egy behavazott fesz�let k�p�ben fog �llapi az �t ment�n, vagy p�kh�l�s ablak lesz egy elhagyott ist�ll�n, ahol legfeljebb egy b�nbeesett csel�dle�ny sz�li meg magzat�t.

Rezeda �r szeretett n�ha a hal�lut�ni dolgokkal foglalkozni; v�grendelet�ben sz�ve �tsz�r�s�t ind�tv�nyozta, amely c�lra alkalmas volna b�rmely kalapt�.

Valaki meg�rintette a v�ll�t.

Rezeda �r meg sem fordult, s �gy sz�lt:

– Azt szeretn�m tudni, hogy mit akar avval a s�rboltszag� �reg emberrel?

Kr�nprinc kisasszony felhajtotta a bund�ja gall�rj�t.

– Ostobas�g – mormogta dideregve. – N�ha minden ok n�lk�l kac�rkodom. Rossz a v�rem. B�r megh�nyna valaki, amikor rossz vagyok.

– Azt �n nem fogom tenni, – felelt csendesen, elkomolyodva R. K. �r. – M�s dolgom van… Illet�leg: nincs semmi teend�m. Sajn�lom, hogy e h�bortos utaz�sba belementem.

A le�ny mind a k�t kez�vel meg�rintette R. v�ll�t.

– K�zm�r! Bocs�sson meg nekem!

R. K. meghatottan b�longatott.

– �n – nem haragszom… �n utolj�ra tizen�t �v el�tt haragudtam n�re �s �r�kk� sz�gyenlem.

– Megvet?

– Mily gyermekes k�rd�s! Egyetlen embernek sincs joga megvetni a m�sikat! Akik legink�bb szokt�k a megvet�st gyakorolni, rendszerint a legsz�gyenletesebb b�n�kkel terhesek.

– Mondjon valamit, amivel megnyugtat.

R. K. �r elgondolkozott, mintha valamely nagyfontoss�g� kijelent�sen t�rn� a fej�t. �sszer�ncolta a homlok�t, v�g�l a k�vetkez�ket adta el�:

– Egyszer, mikor m�g minden eszk�z j�nak l�tszott ahhoz, hogy az �rz�keit megzavarjam, �s m�g �gy figyeltem mag�t, mint az �veg alatt a skorpi�t, jap�ni k�peket mutattam �nnek, amelyek selyempap�rosra voltak nyomtatva �s a szerelem stiliz�lt jeleneteit �br�zolt�k. Eml�kszik a furcsa n�v�nyekre, amelyek szeretkez� emberek voltak? A k�l�n�s �llatokra, amelyeknek emberi fej�k volt? A hossz� porz�j� vir�gokra �s a k�l�n�s kelyh�, n�nem� cseresznyevir�gokra? Fiatalok �s �regek voltak e n�v�nyek, a napkeleti k�pzelet egzotikus bujas�ga �ramlott a vonalakb�l. Nos, ezek a k�pecsk�k jutottak eszembe, mikor a h�bortos �regemberrel cs�kol�zott.

– M�sr�l besz�ljen. Mit �rzett? – k�rdezte fuvol�z� hangon Irma, mintha a v�rhat� f�jdalmas szavak m�r el�re is k�l�n�s gy�ny�r�s�ggel t�lten�k el.

R. K. �r nagyot sz�vott a t�li �jszak�b�l, mintha egy csatorna megm�sz�s�ra indulna, �s egy ablak v�rn�.

– A h�lgy-ismerets�geimnek eddig mindig az lett a v�g�k, hogy �n elfelejtettem �ket. Szerencs�m volt. Sohase maradtam h�tul. Valamely rejtelmes szimat, n�ha egy �lom, amelyb�l f�jdalom-ord�t�ssal �bredtem fel, vagy egy alig �szrevehet� jel az im�dott n� homlok�n: j�el�re tud�s�tott, hogy vegyem s�torf�mat �s p�rologjak el a k�rny�kr�l. Gyakran m�r akkor is meg�reztem a k�zelg� fagyot (mintha id�j�sl� k�szv�ny volna sz�vemben), mikor m�g im�dottam maga sem tudta teljes bizonyoss�ggal, hogy turb�kol�sa hamis, k�v�ns�ga m�r csup�n szok�s �s unottan �lt�zk�dik a tal�lkoz�ra, mint egy n�egyleti gy�l�sre.

M�r olykor elfelejtette a rezedasz�n� csokrocsk�t a harisnyak�t�j�r�l, valamint az im�ds�got reggel �s este lelki�dv�ss�gem�rt. Sz�rakozottan j�tt az utc�n, egy �r�t is k�sett a meg�llap�tott id�b�l, �s nem rep�lt fel lihegve a l�pcs�k�n.

Bolthajt�sos, r�gi h�zban, ahol visszhangzottak a falak, h�lgyem l�p�s�r�l, amely a kapu al� kanyarodott gyakorta, meg tudtam �t�lni, hogy milyen ked�lyhangulatban teszi majd versekbe foglalt kis kez�t a kilincsre; vajon libben-e vagy tart�zkodva meg�ll, mintha megb�nta volna �tj�t; igazat mond-e vagy hazudik; kor�n t�vozik vagy l�mpagy�jt�sig marad, �s a feh�rnem�s szekr�nyt rendbe hozza?

A r�gi h�zban a l�p�sek azt is tudom�somra hozt�k, hogy h�nyszor j�n m�g a p�va vagy a kis sz�rke ver�b? Utolj�ra! Ezt mindig pontosan tudtam. �s t�bb� �letjelt nem adtam magamr�l. Hogy csod�lkoztak a n�k, amikor b�cs� n�lk�l elkullogtam a vid�kr�l! Nem �rtett�k pontosan a dolgot, azt hitt�k, f�lre�rt�s van, majd tal�lkozunk �s elejtenek n�h�ny szavat, k�zszor�t�st, �rj�t� eml�ket �s megsz�l�t�st, mint borraval�t, �s a lovag tov�bb� is �rhely�n marad. Sohase mentem el az utols� tal�lkoz�sra, mindig rettegtem a n�kt�l, akik szerelm�nk t�rt�net�ben m�r az �letben �gy lapozgatnak, mint valamely memo�rban. «Ugye mily sz�p volt – szerd�n volt!» – mondt�k, �s �n titokban pakolni kezdtem, mint egy v�ndorsz�n�sz.

S �gy elfelejtettem �ket egyenk�nt, miel�tt m�g �szrevett�k volna, hogy f�ll�bbal vonatra sz�lltam. J� �r�ban legyen mondva, csup�n affekt�ci�b�l szenvedtem ut�lagosan egy-k�t n� miatt, mert a f�rfiak �ppen oly k�pzel�d�k, mint a n�k. Kedvelik az �rdekes, nem mindennapi �rz�seket.

– Teh�t sohasem szeretett! – jegyezte meg Kr�nprinc kisasszony.

– Mindig, �letre-hal�lra.

– �n azt hiszem, sohasem tudn�m elfelejteni – folytatta Irma remeg� hangon.

– Elfelejt.

– Vajon milyen lesz az �letem maga n�lk�l?

R. K. �r kifel� ford�totta a tenyer�t, mint egy zsid�.

Irma sziszegett.

– Valami azt s�gja nekem, hogy m�g sokat fog szenvedni miattam.

– Istenhez menek�l�k, �s � mindig megseg�tett.

A le�ny szeme vil�g�tott s�t�tben, mintha egy �gb�l elkergetett angyal viaskodna igaz��rt, ropogtak a v�llperecei, amint Rezeda �r mell�re simult.

– Elmehetsz. De cs�kolj meg utolj�ra.

A t�li �jszaka �gy f�lelt k�r�l�tt�k, mint egy alv�st sz�nlel� �reg titkosrend�r a hamisk�rty�sok tany�j�n. A pinc�kben megroppant egy abroncs valamely r�gi hord�n, a h� fagyni kezdett �s hallatlan s�hajt�ssal, mint egy varj� sz�rnyal�sa, ereszkedett le a hideg.

– Mandula�ze van a sz�dnak – rebegte R. K. �r. – Mintha valamely titokzatos folyamat folyt�n: minden cs�k ut�n �jra felfriss�lne az ajkad �s az �des�ge nem v�lik soha b�gyadts�gg�, hanem j� szagg�.

– A t�rded �gy vil�g�t, mint a csillag az erd�n.

– Honnan van hajadnak ez a k�b�t�, n�st�nyillata, hisz eg�sz d�lut�n a leveg�n volt�l?

(Az ungv�ri hegyoldalban a febru�riusi �jben olyan jelv�ny maradt a havon, mint a piramisok hieroglifjei.)

Ezut�n ism�t megjelent Rezeda �r a pinc�ben.

Alvinczi Edu�rd, aki egy kurucfejedelem m�lt�s�g�val �lt a hord�n, mag�hoz intette.

V�gtelen gy�ng�ds�ggel meg�lelte, mint apa a fi�t.

– Fiam, gondoskodom r�lad v�grendeletemben – mondta f�nyl�, nedves szemmel. – Der�k fi� vagy. Nem kell szomor�tani a kisasszonyt. Szeresd �t, mert meg�rdemli.

R. K. cinikusan v�llat vont, �s t�bb� egy pillant�st sem vetett Kr�nprinc Irm�ra.

Alvinczi �r ezut�n lakodalmas kedvvel rendelt a pr�m�sn�l n�h�ny hallgat�, b�skomoly magyar dalt, Lavott�t �s Cserm�kot nem mell�zve, m�g a cig�ny a meleged� hangulatban m�r mindenkinek megs�gta, hogy L�nyi, a n�psz�nh�zi cimbalmos testv�rb�tyja. A sz�vbajos kisb�g�s elv�ltoz� arccal vonta a n�t�t, a banda �regapja, a nagyb�g� kezel�je gy�nge �regember m�dj�ra leszopta mag�t, de mindig a kell� helyen v�gott von�j�val az �reg h�rokra. (�ltal�ban igen r�szegnek kell lenni az �regebb muzsikusoknak, hogy a hangot elt�vessz�k.)

K�kl� balatoni t�jak; �lombeli sz�l�hegyek; borh�z el�tti mag�nyos fl�t�z�s; holdvil�gos ablak a r�gi balatonf�redi Esterh�zy-udvarban; eped� szem�, szilaj, barna deln� a b� szokny�j�ban; �letre-hal�lra elsz�nt gavall�r: b�b�jos romantika �ramlott sz�jjel a pinc�ben a r�gi n�t�k zengt�re…

Egyszer Kisfaludy S�ndor, ez a f�rt�sfej�, kopasz fejboltozat� �s alacsony termet� t�blab�r� rajongott, amint csak azok a k�lt�k tudnak, akik nem sz�m�thatnak sok sikerre a n�i nemn�l, a kalandok vil�g�ban; s ez�rt ragaszkodnak g�rcs�sen az egyetlenhez, a rem�nytkelt�h�z.

M�skor a m�lt sz�zadbeli, gunyoros kalandor malaclop� k�penyege l�tszott a fader�k m�g�tt megh�z�dva a gazdag keresked�le�ny ablaka alatt, amint cs�fond�rosan mondja: «A szeren�dot el ne felejts�tek, a kisasszony �l-hal �rette…»

Rezeda K�zm�r �r a halotti tor alatt azt gondolta, hogy levelet dobott be d�lut�n a vas�ti postakocsi ny�l�s�n, a vonat elindult, s � megcs�szott a s�kos talajon �s a kocsi al� ker�lt. Most der�kkal fekszik a s�nen, �s egy teherkocsi f�nyl� kereke elh�r�thatatlanul k�zeledik. A haja az �g fel� �llt, �s igen megk�nnyebb�lt, mid�n Alvinczi Edu�rd jelt adott az indul�sra, miel�tt Szilveszter �r �sszet�rte volna a cimbalmot.

– Az �let eliramlik – gondolta mag�ban �s keresztet vetett az est k�l�n�s �lm�nyeire.

(T�z esztend� el�tt agyonl�tte volna mag�t az elk�vetkez� �jszak�n.)



Negyedik r�sz
 Nem boldog a magyar


XIII.
 Egy k�l�n�s ember

– Van medve? Farkas? – k�rdezte Alvinczi Edu�rd a megg�rnyedt, �sszesz�radt z�ldruh�s emberk�t, aki sapk�j�t kez�be tartotta, mintha a man�k fejedelm�nek parancs�ra j�tt volna el� az erd�s�gb�l, amely oly buj�n k�rny�kezte a medveh�zi vad�szkast�lyt, mint az �serd�.

– Az orosz parasztok nem igen mer�szelnek napk�zben sem a h�zb�l kimozdulni. Babon�s n�p. Azt mondja, hogy nappal a farkascsord�k �getnek �t a falvakon. K�r�lszagl�ssz�k a kocsm�kat, fej�kkel a mestergerend�t verik. A m�ltkor a templomban l�ttek agyon kett�t a farkasok k�z�l.

– Z�rj�k be a templomokat – felelt Alvinczi �s kegyesen elbocs�totta a vad�szt.

A vad�szkast�ly term�szetesen t�rt�nelmi m�lt� volt.

T�bb mint egy �vtizedig kerest�k �t a t�nkrement urak, akik birtokok ad�sv�tel�vel foglalkoznak. Barthos J�zsef, nyugalmazott f�szolgab�r� a fels� v�rmegy�b�l azt hitte, hogy m�r mindent tud, amit az �szakkeleti r�szekben lak� zsid�k �s urak tudhatnak: maga is megh�kkent, amikor a felt�teleket meghallotta.

R�k�czi fejedelem kor�ban �p�ts�k a kast�lyt, a rengeteg erd�nek, amely k�r�lveszi, m�r a honfoglal�k idej�ben hely�n kellett �llni, a Tisza forr�sa itt eredjen, �s kell n�h�ny k�s�rtet, lehet�leg kuruckatona, a k�m�nyben, akik az unalmas hossz� est�ken mulattatj�k a h�zigazd�t. K�nyvt�r, k�pt�r, r�gi �gyak, ahol egy kir�lyn� vagy egy kir�ly is nyugodtan t�ltheti az �jszak�t. Egy erk�ly, ahonnan a naplement�t lehet n�zni, mintha utolj�ra sz�llna le a napkorong a hegyek m�g�tt, mint az �let muladozik a piros bor mellett.

�s a kast�ly k�zel�ben valahol visszhangnak kell lenni, amely egy V�r�smarty sort korrekt�l tudjon. A mad�rf�szkek �rintetlenek legyenek �s romlatlan a f�ld n�pe.

A magyarorsz�gi �gyn�k�k j� kereset fej�ben megbirk�znak a lehetetlens�ggel. Az �gyn�k�k egy gr�fot nyomoznak ki, mid�n az �ppen p�nzzavarban volt.

�llom�sr�l �llom�sra kergett�k, f�l�be duruzsoltak, eget-f�ldet ig�rtek, F�bi�n, az �gyn�k�k �regapja, ki tudn� h�nyadszor, ism�t kikeresztelkedett, mert zsid�nak nem elad� a birtok, megmozdult egy asszony is, akinek indiai karika volt a combj�ra tetov�rozva: v�g�l l�trej�tt az �zlet a fuldokl� gr�ffal �s a R�k�czi-f�le birtok Alvinczi Edu�rd tulajdona lett, b�r az �gyn�k�k k�zdelm�r�l nem igen tudott a nagy�r. (T�len-ny�ron a nagymama lakott itt, am�g �lt az �reg asszonys�g.) Alvinczi megel�gedett annak a tudt�val, hogy van valahol egy t�lgyfa erd�s�ge, ahol neki hull a makk a sz�zesztend�s f�kr�l.

A varjak oly m�l�n �ld�g�ltek a havas f�kon, mint az �r�kk�val� eml�kezet; vajon meghalnak valaha a varjak? A szark�k szitak�t�k m�dj�ra cser�lgett�k hely�ket �s a nyugtalan madarak itt is felt�n�st keltenek. A Rotschild-sapk�s cinke rem�nykedve mondott egy-k�t hangot, hogy valahonnan v�laszt kap r�. Nagy csizm�s, k�kk�t�nyes uradalmi csel�dek mentek �t n�ha az �les h�ba v�jt gyalogutakon, mintha elunt�k volna az �r�k�s hever�st.

�s a k�lyh�kat k�l�n lehetett szem�gyre venni. N�melyiket k�v�lr�l, a folyos�r�l f�t�tt�k, amikor is a vadonb�l j�tt has�bfa akkor�t durrant, mint egy �gy�. Mez�tl�b ment a k�lyhaf�t�, hogy az uras�gokat ne zavarja. A sapk�j�t is a folyos� v�g�n hagyta egy nyal�b havas has�bon, mert a falak telve voltak r�gen elment urak kih�v� arck�peivel, valamint hegyesorr�, pirossapk�s papok�val, akik olykor az im�ds�gos k�nyv�kkel fejbek�lintott�k a pince k�r�l is �l�lkod� k�lyhaf�t�t. (Az igazi uras�goknak lobog� volt a sz�jukban, amelyre latin szavak voltak �rva.)

A kandall�kat oly �nnep�lyess�ggel rakt�k meg az inasok, mintha k�l�n�s tudom�ny volna a k�lyhaf�t�s. Talpig vadb�rben j�ttek ketten �s kis sz�nk�n hozt�k a f�teni val� f�t. Az aszaltszilva-nagys�g� udvarmester n�ha belesz�lt a dologba. Lehets�ges, hogy ezzel csak jelenl�tel�t akarta el�rulni.

Rezeda �r, miut�n h�rom napig nem l�tta Kr�nprinc Irma kisasszonyt (mi�ta t�linap-piross�g� ruh�j�t levetette), egyszerre nagy sz�vf�j�st �rzett a k�nyvt�rban, ahov� r�gi bibli�k �s alkimista k�nyvek k�z� elmenek�lt, m�g a kast�ly k�r�l a vad�szk�rt riadozott. Egy p�rnanagys�g� mis�sk�nyvre hajtotta a fej�t, amelyben gyermek m�dj�ra csod�lta az inici�l�kat �s furfangos bet�ket, mid�n is a r�gi papok b�zv�st �rezhett�k a szertart�sok titokteljess�g�t, mid�n elnyomta �ket az �lom, �s arra �bredtek fel, hogy a k�v�lr�l f�thet� k�lyh�ban d�r�mb�l a f�t�, majd unottan felny�lott a c�meres, alacsony ajt�, amely olyan er�s volt, mintha kincsesh�zat z�rna, �s a k�l�n�s idegen, miszter H. l�pett a k�nyvt�rba.

Az angol �r az utaz�s ideje alatt oly k�z�mb�sen viselkedett, hogy egyetlen egyszer sem nyitotta ki a sz�j�t.

�rdektelen�l, f�sultan h�z�dott meg a postakocsi sark�ban. A rugalmass�ga, amellyel olykor lesz�llott a postakocsi l�pcs�j�n, a b�bok rugalmass�ga volt. Merev v�lla, amely a katonatisztek v�ll�ra eml�keztetett, meggondolt, hat�rozott l�p�se �s fels� test�nek sz�rakozott ringat�sa, fej�nek elgondolkozott felfel� hajl�t�sa �s katon�san begombolt k�penyege: ama utaz�� volt, aki a vil�g legterm�szetesebb dolg�nak l�tja, hogy a Szuezi-csatorna ut�n India k�vetkezik, B�cs ut�n Budapest.

Spleen nem volt a mozdulataiban (amely spleen a m�lt sz�zad derek�n oly jellemz�je volt a kontinensre t�vedt angolnak, mint a k�szv�ny, amelynek jelentkez�s�t, m�g manaps�g is csal�di lakom�val �nneplik Angli�ban, mint a hossz� �letkor jel�t; am�g Vikt�ria cs�sz�rn� fia, a wellsi Edu�rd mindink�bb elszoktatta a vil�got att�l a v�resh�s� t�pust�l, amely �letunalomb�l fejbe l�d�zi mag�t, rem�nytelen�l utazik a cirkusz k�t�lt�ncosn�je ut�n, mert ott akar lenni, amikor lezuhan a trap�zr�l �s fogad�sb�l beleugrik a Vez�vba; a kakasviadalban gy�ny�rk�d� serf�z� leg�nyek ut�dai a herceg idej�ben p�rizsi p�st�tomt�l, b�csi marhah�st�l �s pesti «s�lett�l» h�ztak Eur�p�ban oly s�rg�ra, mint a kappanok; csak a k�lt�k, sz�n�szek �s led�r n�k ut�nozz�k v�ns�g�kre is ifj�kori karikat�r�jukat, rendes ember v�ltozik a korral �s az id�j�r�ssal; a magyar urakhoz oly sz�vesen j�rtak vizitbe az Orient-expresszen, mint a kauk�zusi f�urakhoz a muszka nagyhercegek; t�zokk�nt gunnyaszt� otthoni semmittev�s ut�n vad�szatt�l, k�rty�t�l �s d�rid�t�l hangos magyar vend�gesked�s k�vetkezett) – a spleen divatj�t m�lta; miszter H. oly �lmodoz� volt, mint egy m�svil�gi ember. Egy �cska k�pr�l j�tt valamely templom s�t�ts�g�b�l, ahol legigazabb im�ikat mondj�k el a n�k, vagy a c�ltalan t�megb�l ker�lt ide, ahol medvet�ncoltat�k �s kardnyel�k egy�tt ballagnak a polg�rokkal?

Vagy tetszhalott volt egy kript�ban, �s az utols� l�legzetv�tellel tal�lta meg az utat kifel� a kopors�b�l, miut�n k�rm�t ler�gta: �s odak�nn t�bb� m�r nem csod�lkozik semmin, azaz mindenen csod�lkozik?

Rezeda �r a k�nyvt�rszoba torny�ban aludt, amely oly magasan emelkedett a polcok felett, hogy onnan a vaskapcsos bibli�kkal �s furfangos lakat� k�dexekkel egy sereg �rd�g�t agyon lehetett volna verni: tal�n az�rt is v�lasztotta e helyet, amelyr�l a regebeli hat�rsz�li hegyek f�z�r�t lehetett l�tni; itt futott a csodaszarvas, �s egy v�lgyi malomban reszket� �jszak�nak idej�n kacag�nyos lovagok d�ngett�k meg a kaput, akik elmaradtak egy r�gi vad�szt�rsas�gt�l; m�g m�sr�szr�l a keskeny csigal�pcs�re nem mer�szelt felj�nni a k�s�rt�s elhom�lyosult szem�, m�n-nyer�t�s� bakkecske kopog�s�val.

R. K. �r egy bibli�n �lt, amelynek, bels� fel�r�sa szerint, a m�svil�g annyi �rtatlan le�nylelket k�sz�nhetett, hogy angyalb�r�kkel be lehetett volna k�tni a k�nyveket.

A karj�ra fektetett fejjel n�zte az angol urat, amint a naps�t�ses k�nyvt�rszob�ba letelepedett a karossz�kbe, amelyre p�rducb�r volt vetve, �s olyan tornyos h�ta volt, hogy b�zv�st meghalhatott volna benne egy keleti fejedelem.

A sz�k karj�n egy szatty�nb�rbe k�t�tt k�nyv hevert (a r�gi h�bortos k�nyvt�ros bels�lapra �rt megjegyz�se szerint «Fatime h�remh�lgy» csillagos papucs�b�l vett�k a k�t�shez a b�rt, �mde a k�nyvt�ros, egy kicsapott pataki de�k, nem mindig �rt igazat a d�delgetett k�nyvekbe, meg is ett�k a farkasok egy t�len, mid�n m�lyebben n�zett a kancs�ba), miszter H. f�lvette a k�nyv�t, �s abban lapozgatott.

Az Ezeregy�jszaka mes�i voltak a papucsb�rbe k�tve, V�r�smarty ford�t�s�ban.

A kandall� l�ngja �s a t�li d�lut�ni napf�ny megaranyozt�k az angol sz�ke, ritkul� f�rtjeit, valamint k�rszak�ll�t. R. K. �r f�lig behunyt szemmel azon gondolkozott, hogy l�tta m�r valaha ennek az arcnak a hasonm�s�t? Biztosan tudta, hogy l�tott ilyen sz�ke, k�kszem�, elhalv�nyul�, a k�zels�gben is messzes�gben l�tsz� arcot, amelyen �gy aludtak az arcvonalak, mint az eml�kp�nzen, amelyet a h�d l�ba alatt el�snak.

R. K. �r megcsavarta a mem�ri�j�t, amikor is sz�ll� darumad�r alak� r�ncok keletkeztek a homlok�n �s a f�ldabrosz m�dj�ra kiteregetett esztend�k eml�kezet�n sejtve j�rt a mutat�ujja, mintha valamely kis falut keresne. Azt�n egy nagyv�rosn�l �llott meg.

B�cs! – mondta a mem�ria.

Most m�r k�nnyebben t�j�koz�dott a botork�l� eml�kezet.

L�tta mag�t: amint bandukol r�zsasz�n� t�lben vagy vizes tavaszon a belv�ros nyurga, feh�r ablakos b�rh�zai k�z�tt. A rozsd�s l�mpavason lilafrakkos, feh�rnadr�gos, magas cip�sarkos, szalm�val t�m�tt gavall�rt l�gat a sz�l, ahov� egy farsangon vet�lyt�rs�t �hajtotta elhelyezni. Egy r�gi eml�kk�nyv barnas�g�val ny�lnak f�l a mell�kutc�k �s az els�t�tedett ablakb�l, mint az �don f�nyk�palbum egykor kr�msz�n� k�regpapiros�r�l alig sejthet�, a m�ltba feh�redett szellemalakok virrasztanak.

M�r a nev�t sem tudta az utc�nak, �mde m�lyvaillatra eml�kezett; sz�ke asszonyi hajsz�lon �sszehajtogatott papirosszelet l�gott egy zsalug�terr�l �s violasz�n� tint�val, mint egy remeg�s, egy napszak �s egy �ra volt a h�rty�ra �rva. A randev� ideje.

M�s utc�kban t�n�dve �llott kapubej�rat alatt, �s kikoptatott k�vek m�lyed�seir�l azt szerette volna meg�llap�tani, hogy melyiket okozta a cs�sz�rzsemly�s p�k �s melyiket a gr�fn� p�rizsi cip�sarka. Ezek a k�be v�jt nyomok �vekig �rdekelt�k az �don v�rosr�szben, �gy szimatolt felett�k, mint egy rend�rkutya. M�ria Ter�zia cs�sz�rn� kor�ban hordt�k el�sz�r a nagyon magas cip�sarkokat a n�k. Bizonyosan akkor kezdtek kopni a k�vek, mikor a d�m�k feh�rharisny�s l�bukat s�r�n lengett�k a magyar test�r�k ut�n. �s a r�gi m�lyed�sekbe �j l�bak l�ptek. Ugyanazon az �ton j�rt a belv�rosban a d�danyja �s unok�ja; tal�n ugyanazon kilincset fogt�k meg az �lettelen �s az izgalmas, ujjhegyeiben is v�gyat, term�kenys�get �s az �let csod�lat�t remeg� kezek; a gr�dicsfordul�n�l fels�hajtott a nagymama �s az unoka, �s a s�hajt�sok a magasban �sszen�ztek, mint az �reg p�k a fiatallal, miel�tt megenn�; r�gi vil�gos szalmakalapok ellengtek, m�g a szeg�ny n�k a viharban kiterjesztett karral, sir�nkozva kapkodtak ifj�s�guk ut�n, �s meghat� volt, hogyan meredtek t�kr�kbe �r�kon �t, arcuk r�zs�it k�ts�gbeesve keresve, m�g az unoka gyorsan a kamr�ba z�rta �ket, mert alulr�l hangzott a lovag �j cip�inek nyikorg�sa.

A m�ltba mer�lve �llott a r�gi belv�rosi utc�kon Rezeda �r, term�szetesen, v�gtelen�l sajn�lta, hogy nem lehetett jelen az els� k�koptat�sokn�l, �s ha nem f�l vala a b�ntet�st�l, m�r r�gen felt�rte volna egy hercegi csal�d s�rboltj�t, hogy a k�pekr�l �s amulettekr�l ismert, gy�ngyh�zf�ny� deln�t, S. hercegn�t kopors�j�ban megh�bor�tsa, amint egyszer titokban lyukat sz�rt egy k�pt�rban M. A. kir�lyn� rokok�szokny�j�ra.

Azt�n megpillantott egy embert a h�ztet�n, aki k�z�mb�sen �llott az eg�sz B�cs v�rosa felett, a cserepeket jav�totta �s egyetlen pillant�ssal nem t�r�d�tt az alant hemperg� �s �ssze-vissza kusz�lt �lettel. Pip�zott, azt�n vizet �nt�tt le a h�ztet�r�l. A reg�nyes m�lyed�sek megteltek v�zzel �s a k�nyes d�m�k, a m�ltak elk�pzel�sei ijedten kapt�k nyakukba habcsipk�s szokny�jukat.

Most egy �j k�p t�nt fel az �lmodoz� Rezeda �r el�tt. A Hofburg kapuja, amely olyan t�gas, hogy nemzetek sorsa sz�n�sszek�ren is meg�rkezhetik, �s a kapuval szemben egy m�ltsz�zadbeli h�z, barokk, mint a legt�bb b�csi �p�let �s Matestesio Pietro �p�tette. A h�zban egy k�pkeresked�s; amelynek kirakat�ban a helyi fest�k cukr�szda�z� elk�pzel�s�ben jelennek meg az el�kel� h�lgyek �s urak arck�pei. Schwarzenberg, F�rstenberg, Kaunitz h�lgyek miatt nyugtalankodik a j�r�kel�, hosszan b�m�szkodik a di�k �s tenyeres-talpas Alf�ldj�t felejt� magyar �s a hercegn�k sohasem tudj�k meg, hogy hasonlatoss�g alapj�n szerencs�t csin�lt egy polg�rle�ny.

R. K. �r vil�gosan eml�kezett.

Ebben a k�pkeresked�sben l�tta el�sz�r miszter H.-t. Akkor vil�gosz�ld keszty� �s feh�r ezredesi kab�t volt rajta. Cin�berpiros nadr�gj�n aranyos s�v �s vil�gosz�ld szalag a mell�n. Ferenc J�zsefnek h�vt�k, �s 1859-ben festette egy akad�miai piktor.

Mikor ezt a f�lfedez�st meg�llap�totta Rezeda �r, m�lyebben nyomta a fej�t a mis�sk�nyvbe, �s l�legzet�t is visszafojtotta.

Apr�nk�nt szem�gyre vette az idegen �r hossz�k�s kez�t, amelyeken az ujjak visszafel� hajoltak �s ink�bb asszonyhaj simogat�s�ra �s �r�toll forgat�s�ra l�tszanak teremtve lenni, mint gyepl�fog�sra; bizonyosan tud ez a k�z �rint�seket a n�i testnek is nevezett heged�n, amint hogy a legnemesebb f�rfik�z tud a legkegyetlenebb lenni. Vajon szor�tott m�r torkot ez a k�z? Az ezeregy�jszaka mes�i halkan simultak el az �don lapokon a k�z �rint�s�re, mint a f�tylak.

Majd a l�bat vette szem�gyre Rezeda �r. Ennek egyforma idoma volt a k�zzel. Hossz�k�s volt, �s kengyelben megny�lt e l�bnak m�r �sapja v�res torn�kon �s f�radhatatlan vad�szatokon.

A sz�rmaz�s k�l�n�ss�g�t m�g az apr�, szinte n�ies f�lek is jelentett�k; a f�lcimpa az archoz volt n�ve, rabszolga r�gen nem volt a csal�dban, aki karik�t viselt volna �s a szembetegs�g miatt sem kellett megf�rni a f�let.

A homlok �gy dudorodott el�re, mint egy m�rv�nyeresz, �s a ritk�s hajzat k�z�tt m�ly sebes�l�s nyoma l�tszott, vill�m vagy kard beforrott helye.

Az ajkak nem �stak csatorn�t a k�rny�ken, amelyen elt�njenek; csak n�mas�g �lt az ajkakon, mint a s�rkertekben a szobrokon.

Tal�n ez az az ember, aki a legm�lyebb erd�s�gbe megy, mid�n besz�lgetni akar �nmag�val? Tal�n nem is � volna az t�bb�, aki az alig hallhat�, elejtett szavakon k�v�l egy�b mondanival�ra is felnyitn� a sz�j�t. Ez a sz�j egyform�n unja a parancsol�st, mint a c�ltalan besz�lget�st. �mde megvet�s n�lk�l megy el a t�jon, mert megvetni is f�rads�gos az �letet.

Az ajt� felny�lott.

– Kismad�r! – sz�lalt meg miszter H. magyar nyelven.

A k�sz�b�n hajadonf�vel, koszor�ba k�t�tt hajjal, feh�r zubbonyban, fekete szokny�ban Vecsera kisasszony jelent meg. Nedves, szomork�s szeme �s nagyon feh�r arca t�nd�kl�tt, mint egy jelen�s�. Hegyipatak friss illata �ml�tt a v�ll�r�l. A f�lcip�j�n k�t pillang� volt, azok hozt�k id�ig.

A h�na alatt rajzk�nyv volt.

Letelepedett egy zs�molyra �s egy megkezdett v�zlatot folytatott, amely miszter H.-t �br�zolta. �gyesen �s form�san rajzolt.

– Az «eml�k» holnapra elk�sz�l – mondta bizonyos id� m�lva, miut�n n�m�n rajzolt.

Miszter H. felemelkedett, mosolyogva a rajzra n�zett, azt�n elhagyt�k egy�tt a k�nyvt�rszob�t.

R. K. �r a v�n mis�sk�nyvet �sszecsapta:

– Mit sz�lsz a kis k�gy�hoz? – k�rdezte.

�m a k�nyv nem felelt.

Rezeda �r elhat�rozta, hogy nyitva tartja a szem�t, mint t�bbnyire mindig, mid�n valamit k�s�n tudott meg.

 

*

 

�mb�tor R. K. �r ez id� t�jt m�g meglehet�sen el volt foglalva a saj�t szomor�s�g�val, amelyr�l semmi �rdemleges feljegyz�st nem tal�lt az �lmosk�nyvekben, amelyeket a vad�szkast�ly kor�bbi tulajdonosa l�that�lag nagy szenved�llyel gy�jt�tt �ssze az orsz�g minden t�j�r�l.

Holott azt hihette, hogy m�r oly gyakorlott szenved� a szerelemben, mint a gyomorbajos ember, aki frakkja h�tuls� zseb�ben hordja �lland� orvoss�g�t. Minden k�gy�mar�sn�l el�lr�l kell kezdeni a gy�gy�t� elj�r�st, �s sohasem lehet biztos a beteg, hogy pontosan meggy�gyul.

R. K. �r m�r t�bbsz�r�s kiad�sban l�thatta mag�t szembej�nni lehorgasztott f�vel a nagy �ll� t�k�rben.

�gy volt R.-val, B-val �s Mumuval is. Az erk�lynek d�lt, �s tengersz�n�, fodros szokny�ja volt az eg�sz t�jnak, amilyent a dr�ga h�lgy viselt utolj�ra…

�s sohasem tudott a dr�ga h�lgy gyomr�nak belsej�be n�zni, ami j� szer �br�ndoz�s ellen. Csak az �lmosk�nyvet n�zte, amelyben magas s�veg� csal�k a felejteni k�v�n� le�nynak tiszaf�redi bajuszpedr�t, m�g a leg�nynek a «Rothe Lampe» krinolinos szolg�l�it aj�nlott�k. Cs�pcsanaki, egy m�lt sz�zadbeli napt�r kiad�ja, a sz�vf�j�sban szenved� gavall�rok figyelm�t a sz�k csizmaviseletre �s «f�ldresz�llott angyal», Hermine sz�p juh�szn� b�jaira h�vja fel.

Kr�nprinc kisasszony h�rom napja r�szt vett a f��ri vad�szatban, sz�nk�n, l�h�ton �s hajt� h�t�n k�zlekedett az �les havakkal bor�tott erd�s�gben, mint egy �r�met, falut �s term�szetet kanalaz� pesti �rh�lgy, aki m�g Vend�ghegyi �rnak is elhitte, hogy a «dzsentri» mind nemes ember �s hivat�sa a zsid�k �ld�z�se �s az �ri temp� gyakorl�sa.

«Ah, dzsentri-urak!» – s�hajtotta Kr�nprinc kisasszony.

A vad�szat sz�les kedvvel folyt a medveh�zi erd�s�gben. A vad�szok t�bbet k�rt�ltek, mint l�v�ld�ztek. Est�nk�nt b�r�s�got tartottak a hanyag hajt�k felett. A t�tlen hajd�k nagy buzgalommal osztott�k ki a megszabott bot�t�seket. Egyetlen hajt� sem v�llalkozott, hogy a gyertyaszentel� �ta barlangj�ban alv� medv�t kizavarja. N�h�ny kopott, csontt� aszott farkas a fegyverdurrog�st�l a v�lgyekbe menek�lt. Vend�ghegyi Algernon volt az egyetlen, aki mindennap l�tott farkast, s�t hi�zt. Szilveszter �r varjakra l�v�ld�z�tt. M�g Alvinczi Edu�rd meg sem t�lt�tte fegyver�t. Kr�nprinc kisasszony �gy lovagolt, mint egy cirkuszm�v�szn�. Olykor sz�nk�n ereszkedett le a hegyoldalban, lobogott a haja, ruh�ja, kedve. Csod�latos v�ltoz�son ment �t az egykor mereng� h�lgy. A szabad leveg�n l�rm�s �s nyugtalan volt, mint egy rabs�gb�l szabadult mad�r. M�moros lett a t�l leveg�j�t�l, az erd�t�l, h�s�ges szolg�kt�l, a kast�ly duruzsol� k�lyh�it�l.

– Nem csoda, hogy a gr�fn�k oly sz�pek �s eg�szs�gesek – mondotta. – A sportok fiatal�tanak.

Alvinczi dermedten �s bund�iban alig mozogva, b�longatott a t�zes h�lgynek. Agg�dott �rte, ha a le�ny bemer�szkedett az erd� belsej�be. A sz�raz kis f�vad�sznak volt el�g gondja, hogy Kr�nprinc kisasszony nyom�b�l el ne maradjon.

Egy napon miszter H. is meg�nta a semmittev�st, fegyvert vett v�ll�ra, �s egy parasztfi� t�rsas�g�ban az erd�be kalandozott.

D�lut�n a leg�ny visszat�rt a kast�lyba. Miszter H. a Bicsk�nak nevezett vad�szh�zn�l egy nagy medv�t ejtett el.

Faderekakb�l k�sz�lt sz�nk�kra ugrott a t�rsas�g �s a vastag bund�j� parasztlovacsk�k nagy v�gs�ggal elindultak a Bicska fel�.

Rezeda �r a kocsis mellett foglalt helyet �s Alvinczi felh�v�s�ra egy katonafegyvert szorongatott az �l�ben, mert a medv�nek p�rja vissza szokott t�rni.

Alvinczi �r, Szilveszter �s Vend�ghegyi urak megrakodtak fegyverekkel �s kulacsokkal. Szilveszter �r egy vaddiszn�t�rt is derek�ra csatolt, amellyel el�bb pr�b�t tett otthon: f�lt�rdre ereszkedett �s a t�r markolat�t a t�rdkal�cs�nak fesz�tette; nincsen olyan vad, mely megmenek�lj�n a szuronyt�l. Az �llig fegyverzett vad�szok egy farkascsord�val felvehetn�k a k�zdelmet. Az �reg kis f�vad�sz l�v�sre k�szen tartott pusk�val �lt a sarogly�ban. Kr�nprinc kisasszony otthon maradt.

– Nem szeretem az idegen urat – mondta kedvetlen�l.

M�g a Z�ldv�ri h�lgyek az izgalomt�l magukon k�v�l voltak, �s nem tudtak az esem�nyhez ill� komolys�ggal viselkedni. Negyed�r�nk�nt felmentek a vad�szkast�ly keleti torny�ra, ahonnan messzil�t�n �t figyelt�k a n�ma erd�s�get. – Vecsera kisasszony h�mz�se felett �lt, �s egyetlenegyszer sem emelte fel a fej�t. Mikor olykor egyed�l maradt, a Z�ldv�ri h�lgyek ism�t felsiettek a toronyba, mert Izabell�nak csengett a f�le, egy M�ria-k�pet vont el� kebl�b�l, amilyent a vizsg�kon osztogatnak �s az aranyos, szel�d n�h�z besz�lt valamit �sszefont k�zzel. L�p�sek hangzottak a folyos�n. A k�pet hely�re dugta. Csak annyi ideje volt, hogy keresztet vessen, Kr�nprinc kisasszony lovagl�ruh�ban, lakkcsizm�ban, ez�stsarkanty�t pengetve ment �t a napf�nyes termen.

– Nem volna kedve, M�ria, a t�rsas�g el� lovagolni? – k�rdezte unatkozva.

Vecsera kisasszony szel�den megr�zta a fej�t �s h�mz�s�be mer�lt.

M�r az alkonyat sz�llott lefel�, mintha mind s�t�tebb kerekek futn�nak lefel� a hegyoldalokon, amelyek v�g�l az erd�kben csapatba gy�lekeznek. A k�lyhaf�t�k kett�z�tt buzgalommal f�t�ttek, k�kk�t�nyes leg�nyek hord�t gur�tottak fel a pinc�b�l, a konyh�n izgalommal l�ttak a vacsora f�z�s�hez, �s a sohasem haszn�lt l�mp�sokat is felgy�jtott�k. Majd szilaj ebek �s ki�ltoz� parasztok k�s�ret�ben f�kly�s emberek bontakoztak ki az erd�b�l, a sz�nok meggyors�tott�k fut�sukat, a Z�ldv�ri h�lgyek az udvarra rohantak.

Az �les termet� medv�t deszk�ra fektett�k.

A meg�lt erdei �ri�s �gy fek�dt ott �sszefont l�bbal, mint egy alv� gyermek. Nagy bolond feje szomor� lemond�ssal hanyatlott h�tra. Biztosan megb�nta, hogy elhagyta csendes rejtekhely�t.

K�r�l�llott�k �s csod�lkozva n�zt�k.

– A talp�t majd �n elk�sz�tem, mert �rtem a m�dj�t – jelentette ki Z�ldv�ri Izabella.

– Hov� kapta a goly�t? – �rdekl�d�tt Kr�nprincn�, aki abbahagyta napok �ta tart� f�f�j�s�t.

Szilveszter �r kijelentette, hogy verset �r a medv�r�l.

Vend�ghegyi Algernon feleml�tette a vad�szregul�t, hogy a puskavessz�vel n�h�ny avat� �t�st kellene m�rni miszter H.-ra a diadalom alkalm�b�l, de Alvinczi �r elhallgattatta.

Vecsera kisasszony sok�ig sz�tlanul n�zte a barna �llatot. Azt�n megsimogatta a medve vastag bund�j�t.

– Szeg�ny mack�! – mondta alig hallhat�lag.

– A medveb�r a kisasszony� – sz�lalt meg miszter H. �s megemelte kalapj�t.

A Z�ldv�ri h�lgyek a k�vetkez� napon megzavarodottan �s gyanakodva suttogtak, amikor Vecsera kisasszony h�mz�s�be mer�lt. Nem is nyugodtak mindaddig, am�g V. M�ria a jelenl�t�kben kijelentette miszter H.-nak, hogy az aj�nd�kot nem fogadhatja el, mert arra nem szolg�lt r�. Az idegen itt szel�den b�lintott.

– Akkor menjen vissza az erd�be! – d�rm�gte.

A medve a legk�zelebbi �jszak�n elt�nt a sz�nb�l, ahol a boncol�st �s megny�z�st v�rta.

Az angol �r t�tlenkedve �lt a k�nyvt�rszob�ban, de M�ria nem nyitotta fel az ajt�t, pedig Rezeda �r v�gleg elrejt�z�tt m�teres nagys�g� r�gi k�nyvek m�g�.

Eb�dn�l �s vacsor�n�l L�nyi band�ja szolg�ltatta a zen�t. Est�nk�nt a h�lgyek b�liasan fel�lt�zk�dtek �s minden igen el�kel� volt. Alvinczi �r a v�ltozatoss�g kedv��rt az eg�sz nagys�gban felszolg�lt vadkan combj�t gyakran m�rtogatta egy r�gebbi bord�i medoc nedv�be �s juh�szn�t�kat vonatott, mikor is Bakai, a dud�s kitett mag��rt.

Szilveszter �r az �reg emberek h�s�g�vel ragaszkodott egy szerencs�sen puha vesztf�liai s�darhoz, amelyet a kamar�ban felfedezett; m�g Vend�ghegyi Aldzsi minden nap megeml�kezett egy r�gen megholt f�z�asszonyr�l, aki �gy ismerte az ember gyomr�t, mint egy doktor, �s f�ztj�vel olyan j�kedvre hangolta a vend�geket, mintha csupa n�szutas foglalt volna helyet az asztaln�l.

Az idegen �r papiros szeletre �rta fel a n�t�j�t (m�g ma is �rzi egy v�n cig�ny) : «ï¿½desany�m is volt n�kem…» sz�lt a n�ta. S a napok oly unottan folytak, hogy Rezeda �r elhat�rozta, hogy folytatja azt a lombf�r�szmunk�t, amelyet a kast�ly egyik szob�j�ban felfedezett.


XIV.
 K�l�nb�z� rejtelmes �gyek

Az angol �r megl�togatta a k�rny�kbeli parasztokat �s furcsa p�nzdarabokat felejtett az asztalon, ablakp�rk�nyon, k�sz�b�n.

Egy tall�rt a kast�lyba hozott egy ijedt orosz paraszt.

Tal�n elvesztette az idegen uras�g, �s ez�rt majd � ker�l bajba. Alvinczi �r, a h�zigazda meghallgatta a paraszt fogyat�kos el�ad�s�t, amelyb�l kider�lt, hogy m�r n�h�ny beteget is meggy�gy�tott az idegen �r a v�lgyben elter�l� faluban. R�n�zett a betegekre �s megparancsolta nekik, hogy eg�szs�gesek legyenek.

Z�ldessz�rke tekintet�re �sszer�zk�dtak az �regek, a gyermekek �s a kuty�k a k�penyeg�hez h�z�dtak.

A rongyos kis falusi temet�ben vil�goss�got l�ttak a s�rokon, amikor az idegen �r egy este, beteggy�gy�t�s ut�n arra elhaladt. Azt�n ism�t els�t�t�ltek a s�rhantok. Cservenka, a falub�li f�ll�b� katona, aki a s�r�s� teend�j�t szokta ell�tni, ha valaki �ppen meghal Medveh�z�n, esk�d�z�tt, hogy mi�ta az idegen �r a faluban megfordult, a temet�i halottak k�z�tt nyugtalans�g �szlelhet�. A m�ltkor is, holdas este a s�rdombj�ra �lt a harmad�ve eltemetett kov�csmester �s azon iparkodott, hogyan sz�khetne el a temet�b�l. (Szerencs�re, l�bai m�r elszoktak a j�r�st�l.)

Alvinczi �r f�l�ig beleb�jt bund�j�ba, amikor tudom�s�ra hozt�k a falusi h�reket. F�lszemmel vizsg�lta az aranytall�rt, mintha valamely b�v�s p�nzt tartana a kez�ben. Vikt�ria cs�sz�rn� arck�p�vel d�sz�tett j� aranyfont volt az. T�m�r, alapos, j�zengzet�; mint az angolok p�nze.

Ezut�n a parasztok m�g azt a mes�t is kital�lt�k, hogy hi�ba adtak t�l a tall�ron Ungv�ron a r�f�sn�l. Mire visszat�rtek a hetiv�s�rr�l, az aranyp�nz m�r odahaza volt, az asztal sz�l�n vagy a k�sz�b�n, ahova egykor az idegen �r dobta.

Egy naps�t�ses d�lben Kr�nprinc Irma azt a k�l�n�s felfedez�st tette egy udvari ablakb�l, hogy az idegen �rnak nincsen �rny�ka a havon.

Miszter H. az �les h�ember mellett �llott, amelyet az udvar k�zep�n emeltek a csel�dek, egy �cska hajd�s�veget nyomtak a fej�re, amelyet leemelt a h�ember, mid�n az idegen �r mellette elhaladt. A h�embernek kell� �rny�ka volt a naps�t�tte havon, m�g miszter H. alakja �rny�ktalanul haladt tova az udvaron. Az idegen �r a falu fel� tartott a v�lgybe. Amint az erd�h�z �rt, f�ttyentett �s a m�ltkori hatalmas medve f�nyl� szemmel kibaktatott a s�r�s�gb�l �s az idegen �r sark�hoz d�rzs�lte nagy bozontos fej�t.

M�skor – ezt viszont Kr�nprincn� mes�lte k�s�bb Bud�n �s a M�ty�s-templom melletti cukr�szd�ban a kiszolg�l� kisasszony hallotta –, egy alkonyattal a medveh�zi napok alatt, k�t pirosnadr�gos, lakkcsizm�s, der�k �s fejn�lk�li l�bsz�r futott fel az orsz�g�ton �s levelet hozott az idegen �rnak.

A kereszt�tn�l egy k�polna �llott, bolthajt�sos, kis s�rga �p�let, amelyben egy f�rafestett M�ria-k�p el�tt vetett keresztet a f�ld n�pe.

Olyan volt a behavazott t�jon a kis �p�let, mint egy t�lvil�gi eml�k, amelyet �gi utasok hagytak h�tra, miut�n egy �j szak�t e vid�ken t�lt�ttek.

A falak vastagok voltak �s a term�sk� nem repedezett. Ny�ri j�szag� fagallyak �s rozskoszor�k maradv�nyai eml�keztek �h�tatos im�kra, amelyek az�ta bizonyosan beteljesedtek. Egy v�ndorl� leg�ny bocskor�t, szeg�ny asszonyok z�ld krajc�rk�ikat, egy r�gente erre utazott d�ma pillang�keszty�j�t aj�nlotta fel a nyugodalmas M�ri�nak; a k�ntor, ha erre j�rt, �nekelt egy k�d�s mel�di�t, Amerik�b�l visszat�r� parasztok el�rz�kenyedtek. A v�ndorpiktor, aki valamikor p�kh�l�s szem�vel, reszket� kez�vel a vonalakat �s sz�neket felrakosgatta, bizonyosan sokat �lmodott fiatal kor�ban fekete asszonyokkal. A bibliai asszony karcs� volt �s aranypiros arc�, k�k pal�stja elrejtette kez�t, pedig azt sokan kerest�k. Vecsera kisasszony n�ha elt�nt d�lt�jban a kast�lyb�l, korcsoly�val karj�n a foly�ra sietett, amely kanyarogva h�z�dott az orsz�g�t mellett, mint egy �vegk�gy�. Barna �s �ttetsz� j�g fedte a foly�t, sisteregve futott rajta az ac�ltalp. A megfagyott k�k�nybokrok, �regesen �lmodoz� feny�k k�z�tt moha �s sz�raz lev�l fedte �sv�nyen a k�poln�hoz lehetett j�nni a foly�r�l.

(Rezeda K�zm�r �r a k�k�nybokrok k�r�l �gy figyelt, mint egy vadmacska.)

A k�poln�n�l a boltozat al�l miszter H. l�pett el� �s kez�t ny�jtotta a le�nynak.

�hitatosan �s hosszadalmasan n�zett a le�ny arc�ba, miut�n k�t kez�t fogta �s m�ly meghatotts�g t�kr�z�d�tt a m�skor k�z�mb�s arcon.

Mintha m�r nagyon r�gen ismert�k volna egym�st e tal�lkoz�s el�tt, de a m�ltr�l egyetlen sz�val sem tesznek eml�t�st.

Elfoszlott az, mint a vir�gszirom; felleg lett napnyugaton; csillag egy t�voli �gt�jon; im�ds�gos por a templom l�mp�s�n. M�lt: a tegnapi hang. R�gm�lt: a tegnapel�tti k�zszor�t�s. Messzi, dr�gal�tos eml�k egy tekintet, amely sohasem ism�tl�dhetik t�bbet.

– �n elmegyek ma innen, mert id�m lej�rt. De majd egyszer m�g visszat�rek hozz�d, M�ria – �gy sz�lt a k�l�n�s idegen, �s k�zel hajolt a le�ny lehunyt szemeihez, amelyen a pill�k nem remegtek �s a feh�r arcocska mozdulatlan volt; mint a halottak�.

– Vigyen mag�val – mondta Vecsera kisasszony.

– Ahov� �n megyek, te oda nem j�hetsz. �n a m�sik vil�gba megyek vissza, ahonnan elj�ttem, hogy t�ged l�ssalak. �gy tudtalak mindig: fiatalnak, kedvesnek, sz�vringat�nak. Dalnak, amelynek nincsen hangja. N�vnek, amelynek nincs bet�je. �lomnak, amelynek nincsen teste. Ismerlek, mi�ta el�sz�r j�rtam e t�jon �s a magyar urakkal Kun L�szl� m�dj�ra poharat �r�tettem. Ugyanez volt�l: az �n lelkemnek a h�rja, sz�vemnek kiv�lasztottja, akivel bizonyosan kellett tal�lkozni, am�g �ltem �s szenvedtem. A k�rt zengett az erd�n, �s mi m�r akkor is szerett�k egym�st, amely id�re te nem eml�kezel. Ilyen volt a hajad, a szemed, az arcod, a l�bad. A homlokodon csillag volt. Nagyon szerettelek �s visszat�rtem hozz�d.

– Vigyen mag�val – ism�telte M�ria �s felnyitotta a szempill�it.

A vad�szruh�s sz�ke ember csendesen mosolygott.

– Ha meg�rinten�m a homlokod, ha lez�rn�m a szemed, ha a sz�vedre leheln�k: halott lenn�l te is, mint �n vagyok.

– �gy is halott leszek, ha nem l�thatom.

– Mi halottak csak az �l�ket szeretj�k, mert �k m�g szenvednek, mikor mi m�r r�gen nem ismerj�k a szenved�st �s a nyugtalans�got. Sz�njuk �ket �s egyengetj�k utjaikat. Nem hallott�l m�g hangot �lmodban? A halottak hangja az, akik k�r�l�lik az �lmot �s megmutatj�k magukat sz�p �s k�l�n�s ruh�ikban, szenved�s- �s r�ncmentes arcukkal, pehelyk�nny� �rint�s�kkel �s f�ldet t�bb� nem �rint� l�bukkal. Szeg�ny �l�k! Mily nehezen tudnak elaludni

– �n t�bb� sohasem fogok �lmodni.

– Nagyon sok �lmod van m�g, M�ria. A k�t szemed m�g�tt a s�t�ts�gben l�thatatlanul �lnek az �lmok, mint a puszt�ban a szellemek. A hajf�rtjeid k�z�tt kis �rnyak laknak, amelyeknek meg kell n�vekedni, hogy val�s�gos �lmokk� v�ljanak. Az ujjaid k�z�tt l�thatatlan r�zsalevelek vannak, amelyeknek le kell hullani, hogy utadat bev�gezhessed. A f�ledben zen�knek kis heged�sei telepedtek, akiknek mel�di�it v�gig kell hallgatnod. �s fogaid s�v�nye m�g�tt �lnek a hangok, mint a leheletek, amelyeknek m�g �letre kell �bredni, mint a vir�gok magvainak.

– Sok�ig kell �lnem, hogy t�ged el�rhesselek?

– Messzi m�g a fogad�, amelyb�l m�r nem utaznak tov�bb a vend�gek. T�rj vissza, kis le�nyom az ap�c�khoz, �s majd egyszer ism�t v�rni foglak Pozsonyban egy r�gi utc�ban, amint iskol�sk�nyveiddel sietve m�gy a h�es�sben. �n el�rel�pek �s te felismersz. Megfogjuk egym�s kez�t �s egy percig vagy egy �r�ig azt hissz�k az �don, s�rga �p�letek k�z�tt, hogy szeretj�k egym�st, teh�t jogunk van az �lethez.

– Mi�rt h�gy itt?

– Mennem kell… M�r nem maradhatok. Meg�ldalak, M�ria.

A le�ny t�rdre ereszkedett, �sszekulcsolta a kez�t.

Az idegen �r keresztet vetett a le�nyra, azt�n �nmag�ra. Cs�ndesen megsimogatta M�ria f�rteit. A le�ny lehunyt szemmel, hal�lra k�szen t�rdepelt.

Mire feleszm�lt, m�r csak a halk d�li sz�l simogatta az arc�t.

A le�ny sok�ig t�rdepelt az �tsz�li M�ria el�tt, gondos megbesz�l�st folytatott n�testv�r�vel, �s azt�n l�that�lag megnyugodott.

T�n�dve indul el a kast�ly fel�, miut�n korcsoly�it lecsatolta. A fej�t lehajtotta �s kerek kis v�llai �sszeh�z�dtak. Mind lass�bb lett a l�p�se. L�that�lag nehezen viselte el a k�l�n�s �lm�nyt.

(Rezeda �r ez id� t�jt m�r a napl��r�st is besz�ntette. Azel�tt azonban minden cs�kot, minden �r�t, minden n�t pontosan feljegyzett, a helyeket �s c�meket, utc�kat, h�zsz�mokat, csal�d�sokat �s k�s�bben megvet�sre m�lt� hazugs�gokat, soha be nem v�ltott �g�reteket �s csalfas�gokat, gombokat, szokny�kat �s kalapokat. Egy boldogtalan �let: ez volt a napl�k�nyvre �rva �s b�lcsess�gekkel volt teli, mint az elhervadt f�rfi�k gondolatai, akik szanat�riumban laknak, �s v�gk�ppen megszabadultak a n�kt�l; miel�tt elb�cs�zn�nak a f�ldi l�tt�l, egy-k�t napig oly vil�gosan l�tj�k a diszn�s�got, amely vel�k itt t�rt�nt, hogy megel�gedetten fordulnak a fal fel�.

Ez id� t�jt m�r oly messzire v�lte mag�t a f�jdalmas �lett�l, hogy elmulasztotta a tanuls�gokra val� feljegyz�seket. Azt gondolta, hogy m�r semmi baj nem �rheti t�bb� az �letben, miut�n t�vol tartja mag�t annak sz�lmalom-vitorl�it�l, csendesen �l egy g�d�rben �s mag�nak f�jja a tilink�t. Teh�t a napl��r�st is besz�ntette. Elhat�rozta azonban, hogy n�mi f�ljegyz�seket tesz a Vecsera kisasszonyok �gy�r�l, amelyet hal�la ut�n a Nemzeti M�zeumnak hagyom�nyoz; hadd cs�v�lj�k a fej�ket a tud�sok.)

Alvinczi Edu�rd �r eb�d k�zben �nnep�lyesen felemelkedett a fejedelmi karossz�kb�l. (Szilveszter �r a h�ta m�g� �llott pohar�val, hogy majd els�nek koccinthasson �s kell� id�ben jelt adjon a tusa elvon�s�ra. Vend�ghegyi Algernon levette az asztalkend�t nyak�b�l �s h�trad�lt sz�k�n, miut�n n�h�ny «halljuk!»-ot ki�ltott.)

– Nem mulaszthatom el az alkalmat – kezdte Alvinczi remeg� hangon, miut�n tekintet�t v�gigj�rtatta a t�rsas�gon – hogy poharamat a sz�p n�k eg�szs�g�re �r�tsem. Id�zem nemes honfit�rsamat, Szemere Mikl�s urat ezen alkalommal: Igyunk, urak, mert nem boldog a magyar.

Taps �s poh�rcseng�sbe mordult a b�g� �s rengett a cimbalom.

Az idegen �r helye �res volt az asztaln�l. Senkinek sem t�nt fel t�voll�te, mert m�skor is elmarad sz� n�lk�l az eb�dt�l.

D�lut�n Szilveszter �r egy udvarmester komolys�g�val egyenk�nt felkereste a vend�geket. Meghatottan jelentette:

– Elhangzott a b�cs� poh�rk�sz�nt�. A medveh�zi sz�p napok befejez�dtek. Reggel indulnak vissza Magyarorsz�gba a postakocsik.

Kr�nprinc Irma kisasszony estig hi�ba kereste Rezeda K�zm�r urat, hogy v�le a legk�zelebbi programj�t megbesz�lje. A megb�zhatatlan fiatalember sz�rk�l� bajusza alatt tollsz�rat r�gott egy bez�rt szob�ban. Fekete selyemsapk�t tett a fej�re, mikor elhat�rozta, hogy ism�t felveszi az �r�k toll�t. Apr� bet�kkel �rt, mint T�th B�l�t�l vagy G�sp�r Imr�t�l l�tta fiatalkor�ban, akik m�r j�form�n teljesen megsz�ntek �rz� �s mindennapi emberi �letet �lni, elg�rb�lt ujj� �r�k voltak, akik f�lelmetes rendszeretettel hajoltak papirosaik f�l�. S eg�szen mindegy volt nekik, hogy odak�nn tavasz van vagy t�l. (Egyid�ben minden �r� Balzac Honor� szeretett volna lenni �letm�dj�ban is.)

A m�, amelynek kidolgoz�s�ba fogott Rezeda K�zm�r �r, ezt a c�met viselte: Rudolf kir�lyfi megjelen�se �szak-Magyarorsz�gon.


XV.
 Madame Louise k�rty�i

Pest ebben az id�ben, tavasz kezdet�vel m�r majdnem olyan rossz szag� v�ros, mint ny�ron. A dohos, r�gi h�zak kapualj�b�l t�len megrekedt leveg� �ml�tt ki; az ablakokat kinyitott�k �s betegszob�k leveg�je �ramlott.

�reg emberek b�jtak el�, akiket t�len nem lehetett l�tni, csontfej� botokra t�maszkodva, z�ldre kopott ruh�kban t�nferegtek a napf�nyben, amely a Belv�ros utc�it h�v�ss� �s nedvess� tette. S�rh�zszag, mint �ton�ll�, r�gi pinc�k, bolthajt�sos f�ldszintek, csod�latosan z�rt udvarok �s gyan�s l�pcs�h�zak szaga, mint megannyi odv�b�l el�m�sz� szarvasbog�r volt feltal�lhat� a v�rosban.

Mintha sohasem szell�ztetnek vala a negyedik ker�letben, csak tavaszi napon, eb�dut�n, mikor m�r mindenki megeb�delt �s lefek�dt szuny�k�lni. A r�gi hord�r a sarkon �letuntan guggolt kis zs�moly�n, a z�logh�z p�dimentum�ra nyolcasokat locsolt a tulajdonos, �s a szerelmi levelez�sre v�r� d�ma m�g lompos slafrokban �s mez�telen l�b�ra h�zott papucsban olvasta a reg�nyfolytat�st a h�rlapban.

R�gente Pest eb�dut�n mindig elaludt egy �r�csk�ra, nyugodt emberek voltak itt, csak az �zlet�kbe igyekv� iparosok, n�szab�k �s f�z�k�sz�t�k j�tszottak egy k�glipartit a Koron�ban, P�chy Andor m�g a Korona k�v�h�z bels� szob�j�ban b�biskolt, a p�pos mark�r, Fridolin, �gyet sem vetett a feket�j�ket gyorsan fogyaszt� pasas�rokra. Eb�d ut�n csak a k�lcs�nk�r� sietett v�gig utc�kon. Az urak a Nemzeti-sz�ll�ban k�s� d�lut�n keltek �s el�k�sz�tett�k, megbesz�lt�k az elm�lt �jjel aff�rjait, p�rviadalait.

A v�ros ter�let�n egy csom� �riember �s�tozott, aki m�s gentlemanek baj�b�l, r�szeg indulat�b�l, k�rtyanyeres�g�b�l �hajtott meg�lni.

A titkos k�rtyabarlangokban estefel� kezd�d�tt az �let, f�nyesen berendezett lak�sokon jelsz�ra ny�lott meg az ajt� a mell�kutc�ban; Bodh Elek roulette bankja, a «kis doktor» nasi-vasi asztala. Somosy K�roly d�lut�ni ferbli partija, majd a Ter�zv�ros fel� «Sli�» bankja: a v�ros p�nztelen semmittev�it a szerencseker�k k�zel�be csalogatta. S�rk�ny, a vid�ki f�ldes�r m�g n�gy lovon j�tt Budapestre �s a Cs�sz�rf�rd�t�l a Feh�r L�ig, a l�vas�ton elvesz�tett t�zezer forintot azon elm�s j�t�kon, hogy «fej vagy �r�s». A belv�rosi kaszin�b�l dr. Dick hazak�ld�tt a m�lt h�ten viselt harisny�j��rt, mert abban szerencs�je volt. Az Erzs�bet t�ri Kioszkban L�nyi Man� adta a bankot �s m�r Thaisz kapit�ny idej�ben tudt�k, mivel kell elhallgattatni a rend�rs�get �s �reg Szvobod�t, a n�met �js�g reporter�t. A Tigrisben, Eur�p�ban, Istv�n-kir�lyban – e r�gen let�nt sz�llod�kban – kedves vid�ki emberek v�rtak, hogyan adhassanak t�l p�nz�k�n. A b�ncselekm�nyesek k�z�l: Spang�t, Pit�lit �s Berecet, a posztkisztli tolvaj�t, Farkas Menyh�rtet, a temesv�ri lott�st �s k�s�bben Kecskem�tit volt szok�sban emlegetni, mint jeles f�rfiakat; a Szarvas t�ri �s �jpesti bankrabl�s m�g ismeretlen volt a pestiek el�tt, a legnagyobb tekint�ly Papakoszta, aki a biztos Wertheim-szekr�nyeket f�rni kezdte.

Kitartott n�k �s feles�gek �bren v�rt�k a k�rty�s �jszak�k eredm�nyeit, m�g a Rost�ly utcai Folies Caprice-ban, a Haj�s utcai Herzmannban vagy az Imperi�lban t�relmesen, egym�s k�z�tt k�rty�zgatva virrasztottak az �j m�v�szn�i; a zenekar v�rakoz�lag hallgatott; a pinc�rek �s a h�z el� �rkez� fi�keresek jelbesz�det folytatnak az �rmin pinc�j�ben, a Dobler-baz�rban, a Ferenczi-k�v�h�zban (az �jjeli szerelem hely�n vagy a nappali szerelmi tal�lkoz�helyen, a budai Elipsz-k�v�h�zban); Blau b�csi, mint egy �jf�li f�fel�gyel� minden �jszaka �bren volt, �s pontosan tudta, hogy mi t�rt�nik a v�ros k�l�nb�z� r�szeiben, ahol az �rit�rsadalom megfordulni szokott (m�g a Nemzeti Kaszin� k�rtyacsat�ir�l, mulats�gair�l madame Louise-hoz mentek a post�k a Belv�rosba) – am�g hajnalodni kezdett, �s a legizgalmasabb k�rty�z�sok is v�get �rtek.

N�mely k�rtyacsat�n�l, mid�n naponta �jult er�vel m�rk�ztek az ellenfelek, mintha az eg�sz v�ros �rdekelve lett volna. Zs�kokban hozt�k a vid�kiek �s a b�csiek a j�tszani val� p�nzt Pestre, a k�rtyaasztalr�l a f�ldre esett egy sz�zas vagy egy ezres, nem igen t�r�dtek vele.

Az els� fel�letes pillant�sra �gy n�zett ki Pest ez �vekben, hogy itt senki sem akar a munk�j�b�l meg�lni; gazdag emberek megkopaszt�s�n t�ri fej�t mindenki a v�rosban; lutriz�k, akik Frankl M�ric nev� csodagyermek �tbaigaz�t�sa nyom�n nem egyszer tern�t �tnek, �s l�verseny-j�t�kosok hemzsegnek; G�nd�cs Benedek b�k�sgyulai ap�tpl�b�nos a K�p�r� utcai ablakb�l l�gatja le csibukj�t Luft R�zi h�z�ban, ahov� vend�gk�nt bet�vedt; a Ciank�li c�m� �lclap ki�rja a v�rosbeli hamisk�rty�sokat; Edu�rd, a Kontinent�l sz�lloda port�sa el�sz�r mutat ajt�t a b�csi vagabundoknak; G�ly Lajos, az egyiptomi kedive v�lt�ival megjelenik az Aranyk�z utcai kis kocsm�ban; Szirmai Imr�t pezsg�ben f�rdeti a v�r�s milliomos-l�ny; megindul A Nap c�m� �js�g �s n�mi ijedts�g �szlelhet� az elsz�nt v�rosban; a r�gi sz�p kast�lyban, a Magyar utc�ban d�lig sz�l a muzsika a t�k�rszob�ban; �sterreicher �r elv�lik �s egy fekete pinc�rn�t vesz feles�g�l; a Gyapj� utcai n�met sz�nh�z egykori m�v�szn�je, Foriny�kn�, t�bornokn� kor�ban is megjelenik a Bellevue terasz�n; Carola Cec�lia elpusztul Pestr�l, �s sz�p asszonyokb�l �regasszonyok lesznek; �gyn�ks�g rikoltoz �s mosolyg� csendben dolgozik a n�kkel val� kereskedelem; az �letben val� boldogul�s egyik fontos k�r�lm�ny�nek l�tszott, hogy ki melyik k�v�h�zba j�r, �s mennyit hitelez a szab�ja.

B�natos, sz�lh�mos, �resfej� Magyarorsz�g, amely a nadr�gja szab�s�b�l �s a k�rtya kever�s�b�l akart meg�lni. M�giscsak tiszteletrem�lt�bbak voltak e kor nagy svindlerei, akik legal�bb dolgoztak is valamit, hogy v�llalatuk siker�lj�n.

Nagyon �rthet�, hogy eb�d ut�n mindenki aludt a Belv�rosban, a felgy�rt nadr�gos fiatalemberek, valamint sz�lesujj� d�m�k pihentett�k arcuk vonalait, a hord�r legfeljebb k�lcs�np�nz ut�n rohan, szund�t a p�k �s f�szeres, megkopaszodott �gyv�dek a Tarn�czy-cs�d iratai felett t�rik a fej�ket; E�tv�s K�roly �s Pol�nyi G�za a sz�p Brunkal�n� p�r�r�l �lmodoznak, �s a bar�ts�gos kis kocsm�kban m�r elfogyott az utols� f�zel�k is «felt�ttel», ami h�sz krajc�rba ker�lt.

Nem volt k�nny� �lete a r�gi vil�gbeli magyarnak a Belv�rosban m�r a peleskei n�t�rius �ta.

Konok n�met f�szek volt a Belv�ros harminc esztend� el�tt, a Hatvani utc�ban nem �rtette meg a boltos a vid�ki jog�sznak a szav�t, aki magyar nyelven k�rt kok�rd�t a nemzeti �nnep�lyhez, a V�ci utc�ban n�met volt minden boltfel�r�s; a Zr�nyib�l m�r kipusztultak a jur�tusok �s hamisk�rty�sok �s a magyar nem is nagyon csod�lkozott azon, hogy a kellner nem tudott magyarul a Vad�szk�rtn�l vagy az Angol-kir�lyn�n�l. Er�s v�ra volt a n�mets�gnek a r�gi Belv�ros; Isten nyugosztalja r�gi v�rosaty�inkat, bizony akad�kosan forgatt�k a sz�jukban a magyar sz�t. A sajt� Eszl�rral, meg az �reg Tisz�val volt elfoglalva, szunnyadt a magyar �rz�s a v�rosban, m�g a Janszky-f�le t�ntet�s ut�n egyszerre megv�ltozott a vil�g. Hirtelen, v�ratlan er�s magyar �raml�s futott v�gig a v�roson, elfelejtik a zsid�kat, Verhovayt; az ifj�s�g zajongani kezd a Kecskem�ti-h�zban, a sajt� l�rm�san agit�l a n�vmagyaros�t�s mellett �s Feleky Hug� dr. leszak�tja az els� n�met c�gt�bl�t a Belv�rosban.

Valamely k�l�n�s l�z t�mad a v�rosban, amely napr�l napra, �vr�l �vre emelkedik, mint egy m�sodik forradalom, amelyet m�rcius tizen�t�dike �s �cska l�fegyverek n�lk�l visz v�ghez az ifj�s�g, a sajt� �s a j�raval� terror.

Magyarosodjunk!

Ez a jelszava a korszaknak. Az Egyet�rt�sn�l Cs�volszky Lajos lobogva �s szangvinikus, r�vid felki�lt�sokkal fut g�rbe l�bain, ha t�ntet�s vagy l�rma keletkezik a n�mets�g ellen a v�rosban; �j lapok alakulnak, amelyeknek egyetlen c�ljuk az er�szakos magyaros�t�s; a pinc�rnek ki�tik kez�b�l a n�met �js�got �s nemzeti h�sk�nt j�r minden vereked�, aki az osztr�k tisztekkel skandalumot rendez az Orfeumban, a Kossuth-n�ta vagy egy n�met sz� miatt. V�rmes, er�szakos, szinte a megf�leml�t�sben �r�m�t lel� korszaka ez Pesten a magyars�gnak. A sajt� v�rbeborult szemmel usz�t, mindennaposak a csetepat�k a belv�rosi sp�szb�rgerek �s a lelkes ifjak k�z�tt, amely harcok t�bbnyire hat�s�gi beavatkoz�s n�lk�l �rnek v�get; Carola Cec�lia is kibontja az Orfeum sz�npad�n a trikolort, mikor a H�lgyz�szl�alj utols� kvadrillja k�vetkezik; az eg�sz orsz�g tapsol, mikor k�s�rlet t�rt�nik a Hentzi-szobor felrobbant�s�ra. K�zeleg az id� mid�n az egyetemi k�r egy zsid� fiatalembert v�laszt aleln�k��l, bizonyos Veiszfeld Vilmost, aki (V. V.) jel alatt �rogatja demokrata vez�rcikkeit a Pesti H�rlapba. Majd �nnep�lyesen V�zsonyira magyaros�tja a nev�t.

De am�g id�ig jutottunk, k�t k�zzel dolgoztak Pesten a hazafiak.

Ezt a r�gen let�nt korszakot Pesten lehetne az asztalt�rsas�gok korszak�nak is nevezni.

Ezt a n�met eredet� szok�st hajdan�ban a sp�szek gyakorolt�k a Belv�ros kiskocsm�iban; jelv�nyeiket m�g l�ttuk, az eln�ki kalapot, a perselyt �s a k�l�nb�z� szertart�si eszk�z�ket. Nagyokat ittak �s �nnep�lyesen el�nekelt�k n�t�ikat; a bor j� �s olcs� volt a Belv�rosban, �jf�lig mindenki megihatta a maga porci�j�t.

Nos, a komolyabb hazafiak is, akik nem j�rtak az utc�ra, meg az Orfeumba verekedni a magyars�g�rt, asztalt�rsas�gba gy�lekeztek. Tetszet�s, �zl�ses �s k�nyelmes alakul�s volt az ilyesmi. Gyorsan n�pszer� lett a v�rosban. A n�met polg�rok egyszerre azon vett�k �szre magukat, hogy a saj�t r�gi kocsm�ikb�l, megszokott sarkaikb�l �s az �n�ll�an bef�st�lt bolthajt�sok al�l: Kossuth-n�t�val, magyar poh�rk�sz�nt�vel, hazafias, harsog� l�rm�val k�ldik �ket hazafel�. M�r alig lehet n�met�l megsz�lalni az Uhrban vagy a Koml�n�l, hogy r� ne d�rd�lne egy er�szakos hang valamerr�l:

Magyarul!

A Pip�ban, a Kiskoron�ban, Buda v�ros�n�l, a Zen�l� �r�n�l, Csal�nyin�l, Szikszayn�l, V�r�smarty egykori kocsm�j�ban, a Koml�ban, a Sz�l�t�k�n�l, v�gig az eg�sz Belv�rosban lelkes tan�rok, �gyv�dek, h�rlap�r�k, k�lt�k tr�f�lkoznak egym�s k�z�tt, de a havas kos�rral bel�p� kucs�berre is r�ki�ltanak:

– Magyarul, az ebadt�t!

(Ugyanebben az id�ben a V�gsz�nh�z n�met sz�n�szeket szerz�dtet, akiket csaknem a testi er� fens�bbs�g�n�l fogva t�vol�t el a Keglevich sz�npad�r�l a magyar k�z�ns�g; a t�ntet�st Bartha Mikl�s rendezte, mik�zben egy sz�rkecilinderes urat �s Neszm�ly h�rlap�r�t tizenh�tszer vezetett ki a sz�nh�zb�l Saj� rend�rkapit�ny.)

A belv�rosi hazafiak sikeres m�k�d�se �reztette hat�s�t a m�g f�lig fel�p�tett k�rutak t�j�k�n, amerre l�mp�ssal j�rt a rend�r. A J�zsefv�rosban �s a Ter�zv�rosban egym�sut�n alakultak hazafias bizotts�gok, mint Carlyle forradalmi P�rizs�ban. (Gyakran a n�k is kok�rd�t t�znek mell�kre, �s Damjanich J�nosn� t�bb egyes�letnek a vezet�je.)

A ter�zv�rosi Ty�kketrec vend�gl�ben hangzik fel el�sz�r az er�szakos, k�vetel� ki�ltv�ny, r�gi id�knek jelszava:

– Magyarul!

A fogad�s, kellnerek, veinbursok, csaposok �s vend�gek r�m�lten n�znek k�r�l. A Ter�zia v�rosr�sz m�g olyan s�lt n�met, hogy germ�nul ugatj�k az ideval� kuty�k a holdat. Legfeljebb a tolvajnyelvet ismerik m�g ebben a ker�letben, magyarul itt utolj�ra a l�v�szek �nnep�ly�n besz�lt egy becs�pett jur�tus. A h�napos szob�kat hirdet� n�met c�dul�kat kezdik let�pni egy id� �ta, a c�gt�bl�kat f�ldh�z verik, a boltokban, kocsm�kban megd�rd�l az ismeretess� v�l� jelsz�.

A Ty�kketrec-beli hazafiak f�lelmetes l�rm�ja felveri a s�t�tbe mer�lt v�rosr�sz csendj�t. A polg�rok ijedten h�zz�k fej�kre h�l�sipk�jukat, mint ak�r egy ember�lt� el�tt, amikor az utols� jur�tusok r�ngatt�k meg itt a csengetty�ket. M�rkus J�zsef, a k�s�bbi f�polg�rmester magyar n�t�kat �nekel a Ty�kketrec n�met t�rzsvend�geinek, az �reg Baintner Imre tal�lja ki a tr�fa nev� fr�ccs�t, �rley Lajos, Dezs�nyi J�zsef, S�megi Vilmos, Tak�cs Gyula �lik k�r�l az asztalt, �s nem egyszer tettlegesen r�szt vesznek a magyaros�t�s munk�j�ban.

 

*

 

A n�ptelen Belv�roson hossz� l�ptekkel sietett �t Rezeda K�zm�r �r �s egy emeletes barokk �p�leten, amelynek f�ldszintes ablakait csipk�s f�gg�ny�k fedt�k, �s oly cs�ndesnek l�tszott a h�z, mintha lak�i messze d�len t�lten�k a tavaszt, megh�zta a r�gim�di csengetty�t. Poszt�papucsos csinos h�zmestern� az orra alatt k�sz�nt:

– Mit csin�l a nagyasszony?

– Amit ilyenkor szokott: k�rty�t vet.

Madame Louise a korai d�lut�ni �r�kban, mid�n k�r�lbel�l bizonyos volt arr�l, hogy senki sem h�borgatja, k�rty�t vetett a szalonban, �nmag�nak, a kisgyereknek, akit �r�kbe fogadott, Batthy�ny Elem�r gr�fnak, Jankovichnak, Szemer�nek, Mil�n kir�lynak �s a perzsa sahnak, emelt helyett�k �s k�rty�ib�l sorsukat n�zte.

Szerdai nap volt �s ez k�l�n�sen kedvezett a k�rtyavet�snek.

– No, maga v�n cs�mp�s! – ki�ltott fel harsog� kacag�ssal, amikor Rezeda �r betolta a fej�t az ajt�n. – J�het, szabad az �t. �reg gr�fjaim m�g a dezs�n�n�l �lnek. Az aranyparaszt j�n leghamar�bb, mert kor�n el�lmosodik. Azt majd beteszem a kis szalonba. Ott elalhat. Mi pedig kibesz�lj�k magunkat. Azon rejtelmes t�li �jszaka �ta �gy sem l�ttuk egym�st, amikor meg akart �lni.

Madame Louise teli t�d�b�l kacagott, megmutatta �p fogait (valamennyi megvolt) �s a k�rtyavet�sz�kben megigaz�totta mag�t, hogy j�l szem�gyre vehesse R. K. urat. A kez�t is felemelte szem�hez, �s alaposan megn�zte vend�g�t:

– Azt mondj�k, valami kancsi kisasszony szokny�j�ra �lt�l. F�lt�keny vagy, mint egy t�r�k. Az �rd�gbe, �gy l�g az orrod, mint a szerb kir�ly�, amikor Kecsk� Nat�lia elkergette, �s idej�tt vizet inni.

R. K. �r nyugodtan helyet foglalt, feketek�v�t k�rt a szobale�nyt�l, r�gy�jtott egy cigarett�ra, �s megv�rta, am�g a Madame a hosszadalmas kacag�s ut�n alaposan kik�h�gi mag�t.

– Cs�d�t mondtam asszonyom. Tennival�mat a h�lgyek k�r�l befejeztem.

– Teh�t ism�t megcsaltak.

Rezeda �r elpirult:

– Azt nem mondhatn�m.

A Madame nevetett �s legyintett:

– Ismerlek benneteket. Amikor az a bizonyos n�mber, akit ti h�lgynek, istenn�nek, �letemnek szoktatok nevezni, term�szetszer�leg unatkozni kezd, �s rajt felejti a szem�t m�s f�rfiak mell�nygombjain is, hazudik �s sz�rakozott, a kalapj�t olyan hosszadalmasan pr�b�lgatja a t�k�r el�tt, mintha ti nem is voln�tok a szob�ban, olykor ismeretlen helyre mereng a tekintete: ti, f�rfiak, akik eg�sz �letetekben tilosban j�rtok, az ujjatokat az orrotok hegy�re teszitek. Hopp, baj van, szak�tani kell az eg�sz n�i nemmel, miel�tt valami sz�gyenbe keveredn�nk, mondj�tok nagy b�lcsen.

– H�nyan j�nnek ide a v�ros t�voli r�szeib�l, m�g Bud�r�l �s falur�l is, akiknek sebes�l�se hal�losnak l�tszik, a l�pcs�n alig tudnak felt�ntorogni �s a pisztoly cs�ve kil�tszik a zseb�kb�l – folytatta a Madame elmerengve. – «Louise, unatkozom. Louise, beteg vagyok. Louise, nem tudok aludni». �gy kezdik �s gyakran az id�j�r�sr�l is besz�lnek, mikor m�r dobog a sz�v�k a v�gyt�l, hogy a n�vel folytatott csata lefoly�s�t elmes�lhess�k, ahol a sebes�l�st kapt�k. Nevetnek, cinikusak, helyeslik furcsa �lceimet, �s arra k�rnek, hogy k�nnyelm� n�knek mutassam be �ket, akiket nem kell elvenni feles�g�l. �n csak csendesen sz�nom �ket… Hol r�gott meg a kanca? A hi�s�godon, vagy a sz�veden?

– Az ifj�s�gomon! – felelt Rezeda K�zm�r.

Madame Louise oly szel�den mosolygott, mint egy �reg asszony, aki m�r t�lesett az �let valamennyi bolonds�gain �s harisnyak�t�s�nek mondja el n�zeteit a legfontosabb dolgokr�l.

– Az ifj�s�godn�l s�rtett meg, fiam? Mi r�gi asszonyok azt tartjuk, hogy nincs is ifj�s�g a f�rfiakn�l, legfeljebb a n�kn�l. B�r meg kell jegyeznem, hogy a fiatal n�k sokkal komiszabbak, mint a tapasztalt �s f�jdalmat pr�b�lt, n�k.

– Ezek a moh� fiatalok – tudja kedves Rezeda �r – mindink�bb t�rhetetlenn� teszik az �letet. Alig b�jtak ki a toj�sb�l, m�g j�form�n k�r�l sem n�ztek a vil�gban, n�ha repedt a sarkuk, a kez�k�n, a feh�rnem�j�k�n a szeg�nys�g szaga, a h�zmesterrel m�g fenntartj�k az atyafis�got �s vas�rnap d�lut�n rokonaik k�r�ben �lnek a cukr�szn�l vagy a k�v�h�zban: �s m�r �lni akarnak, moh�n, szomjasan, szemtelen�l, zsarolva �s fenyeget�zve. Nem is csod�lkoznak, ha egy gr�f sz�ba ereszkedik vel�k, mint ak�r �n, aki negyven esztendeje �lek a magyar m�gn�sok k�z�tt, �s nem egyszer szerencs�m volt az �regebb gr�fn�kkal is besz�lgetni, mid�n h�zamban megfordul� fi�k vagy f�rj�k magaviselete aggodalomra adott okot. A boldogult Wenckheim Krisztina gr�fn� elh�vatott a palot�ba, �s �gy sz�lt hozz�m: »Louise lelkem, �n azt hallottam mag�r�l, hogy j� �s okos teremt�s, meg�rti egy anya aggodalm�t fia miatt, ismerni akartam �nt«. Kezet cs�koltam a gr�fn�nak, �s sohasem felejtem el, mily megel�ged�ssel vette tudom�sul nem mindennapi m�velts�gemet, �les eszemet �s lelkem nemes von�sait. – Manaps�g minden elsz�nt k�ristale�ny mindj�rt a palot�ba akarna bek�lt�zni. Mondhatom, nagyon arc�tlan lett a vil�g az�ta, mi�ta �n a Szervita t�ren vir�got �rultam, �s mindig �szint�n �s igaz�n szerettem. Csak az �reg n�knek higgy�l, savany� l�ben �sz� bar�tom.

Rezeda �r �sszefonta kez�t:

– Hisz nemr�gen azt hittem, hogy �n vagyok a leg�regebb ember Pesten, m�r mindent tudok a h�lgyvil�g rejtelmeib�l, m�g azt is, amit magukban gondolnak, mid�n a t�k�r el�tt f�zik a derekukat.

Madame Louise besz�des kedv�ben volt:

– Egyik�k sem tud semmit – felelt.

A fogadott gyermek ek�zben kiskutya m�dj�ra bek�szott a szomsz�d szob�b�l, kis piros sapka volt a fej�n �s k�k ing, mint a parasztgyermeken.

– Tunyi! – ki�ltotta repdesve Madame Louise. – Ez lesz az �n falusi f�ldeimnek az �r�k�se. Parasztnak nevelem. Ez a kis l�lek boldog lesz �ltalam. Hisz k�r�lbel�l mindenkit boldogg� tettem, akit szerettem. Az els� fogadott fiam, akit felneveltem, m�r bajuszos keresked� �s h�zas ember. Vigy�ztam az erk�lcseire. Rendes fiatalember lett bel�le. Csak addig �ljek, m�g Tunyit is embernek l�thatom. Az eke szarv�t fogja odak�nn a tany�n �s boldogan danoljon. Az �n sz�vem olyan, Rezeda bar�tom, hogy szeretet n�lk�l nem �lhetne egy napig se.

R. K. �r szomork�san b�longatott.

Madame Louise �l�be vette a gyereket:

– Tal�n k�lcs�np�nz kell, te szomor� lovag? R�gi bar�taim gyakran fordulnak hozz�m pillanatnyi p�nzzavarukban. Kellemetlen dolog, de ut�v�gre az ember a t�rsadalomban �l.

– M�r el�bb �szrevettem, hogy ez�rt igyekszik sz�rakoztatni, hogy a neh�z k�r�st ne mer�szeljem kimondani – felelt Rezeda �r. – Pedig most csalt az �lesl�t�sa, Madame. P�nz dolg�ban oly korrekt lettem, mint az Osztr�k–Magyar Bank.

Madame kez�t ny�jtotta �s nevetett:

– Bocs�ss meg, sokat csal�dtam az emberekben. Csal�dtam? Rosszul fejeztem ki magam. Mindig tudtam, hogy milyenek, csak nekem hazudoztak, mert sz�p, fiatal �s el�kel� voltam. H�zelgett a szem�lyem a szem�knek �s hi�s�guknak, olykor a v�gyakoz�suknak; lehet, hogy sokan igaz�n szerettek. Legal�bb a falon, az a sok mereng�, fodr�szfrizur�s, sz�n�szked� fotogr�fia, amelyekkel a f�rfiak megaj�nd�koztak, azt l�tszik mondani, hogy a f�nyk�p�sz cs�ve el�tt re�m gondoltak �k, halni k�sz lovagjaim. Sohasem csaltam meg �ket; t�n ez�rt szerettek… Megaj�nd�koztak ritka aranyaikkal �s aranyn�l is ritk�bb �rz�seikkel. Azt�n egyszerre – nagyon hirtelen j�tt ez a dolog, m�g b�gtem is miatta, mint valami kellemetlen meglepet�sen, a p�nzeket kezdt�k visszavenni a f�rfiak.

A kis szerb �js�g�r��rt tartottam akkor lak�st egy garni sz�ll�ban, m�g napk�zben itt kellett �lnie valamelyik sarokban, hogy legyen valaki, akivel eb�deljek, k�rty�zzak �s a rossz kedvemet a fej�hez v�gjam. Esk�sz�m… Ugye, mily furcs�n hangzik ez az �n sz�jamb�l? Esk�sz�m m�gegyszer, hogy egy sz� sem volt igaz, amire most te is gondolsz… Hisz �ppen ez�rt m�rgel�dtem annyit… Ha legal�bb egy olyan f�rfi�nak veszek nadr�got, bort, szivart, akit n�mileg is elviselhet�nek tal�lok: eg�szen rendben lett volna az �gy. Madame meg�regedett, Madame unatkozik, Madame nem tud n�ha �jszaka aludni… �s a t�bbi. M�r hallottam ilyesmit. De a szerbnek olyan szaga volt, mint egy �cska pipaszurk�l�nak. A ked�lye olyan volt, mint egy r�szeges v�n h�zmesternek. Any�som, gyilkosom �s titk�rom volt. Vid�ki gavall�rok kezdtek a h�z k�r�l leskel�dni, csinosak, festett bajusz�ak, g�cs�r-tollasok, minden h�ten megk�rte valaki a kezem… Ilics Iv�n mindenkit elmart a h�zt�l, mint egy r�gi jogaira f�lt�keny h�zibar�t. Kinyomozta ad�ss�gaikat, a csal�djukban el�fordult gyilkoss�gokat, b�rt�nben t�lt�tt �veik sz�m�t �s a k�st, amellyel falun majd elmetszik a torkomat. Elmondott mindennek: v�n bolondnak, megzavarodott led�r n�nek, aki nem nyughatik a biztos hajl�k�ban, h�s�ges �reg bar�tja t�rsas�g�ban. Mindenki gazember, aki engem feles�g�l akar venni…

Egyszer a fej�hez v�gtam a n�vjegytart� ez�stdarut. Maga gazember, mondtam neki, maga az els� f�rfi, akinek nadr�got vettem. Legal�bb viselkedjen tisztess�gesen. Elment, �s h�napokig s�t�lt a h�z el�tt a gyalogj�r�n, leveleket �rt �jszaka a szomsz�d k�v�h�zban, �s �g�rte, hogy felk�ti mag�t. Ehelyett azonban visszat�rt, ki�hezve, f�zva, lerongyosodva, beszimatolt a konyh�ba, kik�rdezte a csel�deimet, r�musz�totta a r�gi h�zmestern�met, felbontotta a leveleimet �s szidalmazta az asztalomat. M�r jav�ban f�lni kezdt�nk t�le �reg n�csel�deimmel, v�rtuk mindennap, hogy melyik�nket ver meg el�sz�r… mid�n az �rd�g egy vid�ki jegyz�t vetett az utamba.

Odak�nn tal�lkoztam vele az �reg bolond embern�l a Zugliget v�g�n, ahov� elj�rogattam, mert az �reg bolond h�rtalan zongor�n j�tszott nekem, �s �rctelen hangon �nekelt, t�len h�res bef�ttel k�n�lt �s �g�rte, hogy meggy�gy�t, ha egyszer beteg leszek.

A jegyz� z�ldkalapos, s�rgabajusz�, der�k k�lsej� �zvegy ember volt, �s f�vek�rt j�tt a remet�hez, mert a dereka n�ha f�jt id�v�ltoz�s el�tt.

Nem mondtam meg az ok�t: mindig a remet�n�l tal�lkoztunk csak a jegyz�vel, am�g megismertem �s eljegyeztem vele magam a V�r�s B�k�n�l, Bud�n.

Ilics Iv�n semmir�l sem tudott.

Ez id� t�jt a h�zmestert akarta kitenni a h�zb�l, aki goromba volt egyszer.

M�snap be�ll�t a jegyz� �s bemutatom �t Ilics Iv�nnak mint v�leg�nyemet.

Ilics Iv�n elz�ld�lt, kalapj�t vette, �s soha t�bb� nem l�ttam.

�gy mentem �n f�rjhez, Rezeda �r. Egy vid�ki birtokomba ker�lt, am�g azt�n v�g�rv�nyesen el tudtam v�lni a jegyz�t�l, aki az esk�v�m napj�n megvert.

A tanuls�gos t�rt�net el�ad�sa alatt Rezeda �r elkomolyodva hallgatott �s b�lintott a kell� helyeken.

– Nem jobb lett volna Ilics Iv�nt megtartani? – k�rdezte csendesen…

– Az �rd�gbe! – pattant fel a Madame. – Hisz �, a gazember, ker�lt harmincezer forintomba. Az � bosszant�s�ra mentem f�rjhez. Sohasem tudtam neki megbocs�tani, hogy � volt az els� f�rfi, akinek a nadr�gj�t �n fizettem. Bele is �ntettem az aranyamat, ez�st�met a falum templom�nak a harangj�ba. Azt latorf�rfi nem l�tja t�bb�.

Rezeda �r beleegyez�leg b�longatott.

Madame m�g elmerengett egy percig az eseten:

– Csakis Ilics Iv�n az oka mindennek. Ha � nem viselkedik oly alattomosan, sohasem vonhatja le nadr�gsz�j�t a n�t�rius, hogy engem megcsapjon, engem, akinek szalonj�ban Eur�pa legels� gavall�rjai fordultak meg!… De h�t ut�v�gre kihez mehettem volna f�rjhez?… Pest megyei l�ny vagyok… Nem mehetek f�rjhez Erd�lybe.

Rezeda �r ism�t b�lingatott, mire Madame n�mileg megs�rt�dve vonta v�gig rajta fekete szem�t:

– H�t neked mi bajod van?

R. K. �r a cip�sark�nak intett a szem�ld�k�vel.

– �n – kezdte –, olyan bajba keveredtem, ami�rt t�z esztend� el�tt (ma van a napja) katonapusk�val a mellembe l�ttem. Jelenleg azonban eszem�g�ban sincs a hal�l, mert �gy l�tszik, m�r megv�n�ltem. Beleszerettem, meg kiszerettem… Kiss� komiszul b�nt velem egy h�lgy.

– �llj bossz�t – ki�ltott fel a Madame �s fekete szeme nagyot villant. – �n mindig h�s�ges �s j� teremt�s voltam. Gy�l�ltem a c�da n�ket – pedig j�form�n nem is l�ttam m�st Pesten.

– �n m�r �regember vagyok – felelt csendesen Rezeda K�zm�r.

Ezut�n les�t�tt szemmel �s r�viden el�adta szerelmi t�rt�net�t, a medveh�zi utaz�st, Alvinczi Edu�rd v�ratlan szerelm�t…

Madame Louise mind k�z�mb�sebb arcot v�gott az elbesz�l�s alatt, holott �lt-halt a szerelmi pletyk�k�rt. El�vette k�rty�it, �s kevergetni kezdte.

– Ismerem az esetet– felelt, �s�t�st nyomva el. – A minap itt volt Alvinczi �r. Lefek�dt a d�v�nyra, �s meggy�nt mindent, ami az�ta t�rt�nt vele, hogy utolj�ra erre j�rt. Kijelentettem neki, hogy sohasem v�n�l meg, �s ma is oly fiatal, mint harminc esztend� el�tt, mid�n a f�ldszinti ablakon menek�ltem el�le egy sz�l ingben; meg�lni akart, a bolond, f�lt�kenys�gb�l vagy az �rd�g tudn� m�r, hogy mi�rt. �s egy kos�r d�ligy�m�lcs�t, epret, anan�szt �s narancsot k�ld�tt, miut�n elt�vozott.

R. K. �r h�mm�g�tt.

– Ami pedig a h�lgyet illeti – folytatta Madame elbesz�l� hangon –, nem adok neki f�l esztend�t, hogy megjelenik szalonomban �s arra fog k�rni, hogy vezessen be az el�kel� vil�gba. Rendezzek vacsor�t, �s h�vjam meg X-et vagy Y-t, gr�fot, herceget, f�papot vagy sz�nh�zi kritikust. Ez m�r �gy szokott t�rt�nni azokkal, akik high life fogalm�t nagy bet�vel mondj�k gondolatban. El�kel� vil�g! Istenem, mily cs�b�t� � messzir�l. Palota, orosz bunda, j� kocsi, operai p�holy, k�l�n�s parf�m, k�gy�termet� gr�fok �s Festeticsek, akik �vsz�zadok �ta egyforma szak�llt viselnek!

A v�r�s milliomos l�ny a haj�t odaadta volna egy gr�f�rt. Leveleket kaptam unatkoz� tisztess�ges d�m�kt�l, akik a bar�ts�gom�rt esengtek, hogy a r�vemen megismerkedjenek egy val�s�gos kir�llyal. J� csal�db�l val� kisasszonyok suttogtak a h�zmestern�mmel �s a n�psz�nh�zi m�v�szn�k a nyakamba borultak, ha n�hanapj�n sz�nh�zba mentem. Bolondok a n�k, Rezeda fiam. H�lgyed majd n�h�ny �vig v�gyakozik Medveh�z�ra, az el�kel� �letbe, Szilveszter urat �s Vend�ghegyit h�vogatja vacsor�ra, olyan kalapokat fog hordani, mint a gr�fn�k, �s tal�n lak�st fogad a Belv�rosban, mert k�zel akar lenni a Kaszin�hoz. Azt�n majd f�rjhez megy valakihez. �n sohasem avatkoztam m�s n�knek a dolgaiba, el�g bajom volt mindig a magam sz�v�vel. A feh�rkam�li�s h�lgy a saj�t �let�t tette t�nkre, magam�rt majd felelek egykor Isten sz�ke el�tt. K�nnyelm� voltam, ifj� voltam, szerelmes voltam. K�rdezd meg az �reg f�rfiakat: azt mondj�k mind, akik ismertek: »J� n� volt Lujza, az Isten �ldja meg �t, ahol van«. – Te k�lt� vagy fiam, b�mulj a csillagokba. Van egy Le�nyszem nev� csillag. Van Sz�passzony-csillag. T�nd�rek t�nca �s Sell�-csillag. Ott keresg�lj az �gboltozaton. De van a Kocsm�nak is csillaga.

– Orvoss�got m�g mindig nem mondott bajomra, nagyasszony? – mormogta Rezeda �r.

Madame Louise emel�sre k�n�lta a k�rty�t vend�g�nek.

– Utazz el valahov�. Valami n�h�z – felelt odavet�leg. Azt�n k�rty�iba m�lyedt.

P�r percnyi hallgat�s ut�n felvetette a szem�t.

Tudod-e, hogy h�bor� lesz a vil�gon? A k�rty�im, babon�im, csillagaim, m�r egy f�lesztendeje mutatj�k a h�bor�t. A Gell�rthegy felett hajnalonk�nt a Halleyr�l elnevezett �st�k�st b�mulja a pesti n�p, �mde senkinek sem jut esz�be, hogy a farkos csillag megjelen�se a vil�g fenn�ll�sa �ta h�bor�t jelent. A falusi f�im nyaranta k�l�n�sen z�gnak a h�zam k�r�l, �s gyakran szinte �rthet� nyelven besz�lnek hozz�m. A temet�ben, ahol a nagyap�m s�rja van, gyermekkoromban ismert halottak s�rj�n megsz�lalnak a forradalmi f�rfiak. Az elhagyott, r�gi k�t piros vizet mutatott �s a padl�son megint k�s�rt az a dsid�s k�s�rtet, aki K�nigr�tz �ta nem mozdult ki a k�m�nyb�l. Nem veszed �szre, hogy az �gboltozatnak nem olyan sz�ne van est�nk�nt a pusztai t�j felett, mint azel�tt volt? A mezei �llatok komolyabbak, csendesebbek. A falusi kutyaugat�snak est�nk�nt nincs az a megnyugtat� hat�sa, mint azel�tt volt; vadul �v�ltenek az ebek, mintha �rd�g�t szimatoln�nak a holdban. A lovak harapnak az ist�ll�ban �s javakorbeli meg fiatal falusi parasztok arc�ra l�tom fel�rva a hal�l k�l�n�s jel�t. Az �regek sietnek meghalni, a t�l helyett tavasz lett, a ny�r szomor�, mint az �sz, �s a v�ndormadarak, a r�gi vil�g e pontos �r�i rendetlenek �s megb�zhatatlanok. Valami igen nagydolog k�sz�l. V�ge a r�gi magyar �letnek, r�zs�m. Csak az vigasztal, hogy a vil�g, f�k�nt ez az orsz�g meg�rdemli balj�slat� sors�t.

Madame v�gigsimogatta kerekre kopott k�rty�it, amelyet dr�ga p�nzen vett, amely figur�kkal �ll�t�lag Nap�leon �s a n�polyi kir�lyn� keze j�tszadozott m�r.

– H�bor� �ll! Ugyanez�rt melletted van a Kasz�s �s a Katona. M�g t�n katona leszel.

Rezeda K�zm�r kicsinyl�en v�gigmustr�lta a h�res k�rty�kat.

– �reg katona – d�rm�gte.

Madame megs�rt�d�tt, �sszepakolta k�rty�it �s a fi�kba rejtette.

– R�za! – hallatszott a szomsz�d szob�b�l a bez�rt ajt�n �t egy �lmos, rekedt, �reg hang.

– Itt van m�r az aranyparasztom. A v�n bolond R�z�nak nevez, mert a Louise nevet nem tudja kimondani.

Rezeda �r felemelkedett.

– Teh�t…

– Igen. Utazz el. Ha van valami r�gi n�d, a m�lt id�ben, akire nem volt�l f�lt�keny soha: j� orvoss�g lehet.

– K. Lujz�t, Ferenc J�zsef csalog�ny�t �s a budai v�r feh�rasszony�t, akinek k�p�t sz�vemben hordoztam, nem tal�lhatn�m? – k�rdezte les�t�tt szemmel R. �r.

– Teh�t ez�rt j�tt�l hozz�m! Itt m�r nem lelheted fel �t t�bb�, mert hazudott, �s mint j� bar�tn�h�z illik: �reg gr�fjaimat akarta elcs�b�tani.

– R�za! – sz�lalt meg az el�bbi hang.

– Nem tud elaludni, am�g nem olvasok neki �js�got.

Madame Louise felkapott egy r�gi megs�rgult h�rlapot a sarokasztalk�r�l. A Vas�rnapi �js�g volt, 1857-b�l.

– N�zz�k csak, van-e benne kakasviadalr�l �s r�gi �reg f�kr�l sz�? – mormogta Louise, �s feltette a p�paszem�t.


XVI.
 A v�r�s postakocsi pihen�se

Z�zmar�s tavaszi nap v�ndorolt az �gboltozaton, a Kos ballag ki a vil�gmindens�g h�val bor�tott mez�ire, �jszak�nk�nt hideg kis csillagok hullnak a magasb�l, a h�ztet�k Bud�n k�kek �s feh�rek, a V�ziv�rosban egy mag�nyos ablak virraszt: Rezeda K�zm�r �r a levelez�s�t megsemmis�ti, mintha b�rsonyzek�s sbirrek �l�lkodn�nak lenn az utcasarkon, hogy minden�ron birtok�ba jussanak a monogramos papirosoknak, amelyekre n�k �rtak r�gi bolonds�gokat s elfelejtett �lmokat, tal�lkoz�sokat �s esk�v�seket. R. K. �r egy �jszak�n mind visszaadta az esk�ket a t�znek. A reg�ny�r� tartozik annak kijelent�s�vel, hogy a sablongentleman meghatotts�g�b�l mit sem �rzett Rezeda �r. Csak a k�lt�k �s v�nkisasszonyok fant�zi�j�ban �rz�kenykednek a kopasz aggleg�nyek. A falr�l bicsk�val lekaparta a n�i neveket, amelyeket az esztend�k folyam�n oda fel�rt korommal, v�res ujjal, fogai k�z�tt tartott ir�nnal. Reggel tal�lkoz�sra k�sz�lt Kr�nprinc kisasszonnyal, s nem is igen gondolt m�r arra sem, hogy mit fog mondani a b�cs� perc�ben Irm�nak, akivel tagadhatatlanul boldog volt. »Majd eszembe jut valami!« – gondolta, �s szok�sa ellen�re elf�jta a gyerty�t, hogy a budai h�z s�t�ts�g�ben m�lyet �s alaposat aludjon, mint egy halott a s�rj�ban. S �lm�ban egy ismeretlen, k�v�r, barna n� hajolt sz�ja fel� asszonyos k�v�ncsis�ggal. Olyan piros volt a barna n� melle �s v�lla, mint az ecetfa d�rcs�pte vir�ga. Savanyk�s �s �de volt a lehelete, mint a francia pezsg� �ze. Turb�kolt a hangja, mint egy �desany��, aki atyja szerelm�t mes�lgeti fi�nak. G�mb�ly� volt, mint a f�ldgoly� a tanul�szob�ban, ahol gyermekkor�ban Rezeda �r a vil�g teremt�s�t tanulta, �s arr�l volt sz�, hogy Isten szolg�i k�z� l�p, miut�n n�ies volt �s f�l�, hogy a v�v�t�rrel val� gyakorlatban nem fogja mag�t kit�ntetni. A f�ldgoly� megfordult tengely�n. R. K. �r nagyot l�legzett �s f�lszemmel ut�nan�zett az utaz� n� f�tyola m�dj�ra elt�volod� �lomnak. M�g l�tta a k�v�r n� mez�telen als�l�bsz�r�t, amint kil�p a k�sz�b�n, ahol hirtelen n�ni kezdett, mint Alice, a csod�k vil�g�ban. Felugrott �s a hideg v�zbe dugta a fej�t. Odak�nn nap ragyogott, mintha ma kezd�dne az �let a vil�gon. Az �lomr�l m�r csak annyit gondolkozott, mint amennyi szalonn�z�s k�zben elf�rt a bicska hegy�n.

– Ha hitvall�som nem tiltan� a szerencsej�t�kot, megtenn�k n�mely sz�mokat a linzi kislutrin.

A szalonna ropogott, mint a sz�zies j�g a hegyi foly�n, a keny�rnek olyan illata volt, mint az �desanyja kez�nek, a Sashegy piros nedve, mint az �j �letet hoz� h�v�s v�r �ml�tt le tork�n. Fekete ruh�t vett fel, �s a velencei doktor elef�ntfej� s�tap�lc�j�t a kez�be. Der�lten, �ber agyvel�vel l�pett a tavaszi utc�ra, mintha h�sv�t napja volna.

A Gell�rthegy szerpentin �tj�n, ahol tiszta�let�, nyugalmazott katonatisztek, elh�z�s ellen v�dekez�, j�m�d� aggleg�nyek, hossz� �let fel� �h�toz� id�s gavall�rok j�rnak-kelnek az �ra pontoss�g�val a reggeli id�ben, egy sarkig �r� bund�s, egyetlen f�c�ntollal �kes�tett, p�rizsi kalapk�s, lilaf�tyolos, cobolykarmanty�s, karcs� h�lgy j�tt szemk�zt Rezeda K�zm�r �rral, mint egy reg�nyh�sn�.

– �, �n nobilis t�nem�ny! – sz�lt der�lten R. K. s kalapj�t di�kos kedvvel megemelte, mintha �szre sem vette volna a h�lgy ajk�nak vonagl�s�t.

– Besz�lni akartam �nnel, tal�n utolj�ra. Ugyeb�r, mindketten meg�rdemelj�k, hogy megnyugodva, szenved�s �s f�lre�rt�sek n�lk�l v�ljunk el? – mond� Kr�nprinc Irma, �s oly sz�p �s nemes volt e reggelen, mint az el�kel� h�lgy, akinek ismerets�g�re a szeg�ny k�lt� v�gyakozik. Antilopkeszty�j�nek olyan j� szaga volt, hogy R. K. egy percig a kez�ben felejtette a kis kezet, am�g Irma gyeng�den, de hat�rozottan visszavonta.

– Hallom Gr�ci�szt�l, akit az �n tan�cs�ra ap�mnak, gy�momnak, vagyonom gondoz�j�nak v�lasztottam, miut�n szeg�ny �desap�m aligha lesz valaha eg�szs�ges odafent a Sashegyen, hallom t�le cs�ndesen, hogy bar�tja utazni k�sz�l, messzire, tal�n nem is j�n vissza Bud�ra.

– A nehezen sz�ll�that� holmim egy r�sz�t m�r berakt�roztam egy sz�ll�t�n�l.

– Mi�rt nem k�ldte hozz�nk? A padl�sunkon meg�rizt�k volna k�nyveit, b�torait, kedves k�peit. M�g Gr�ci�szn�l is jobb helyen lett volna holmija.

– El�g gondot okoztam bar�taimnak eddigi �letemben – felelt csendesen R. K. – M�s ember lettem. Tisztelem az �letet �s embert�rsaimat. Azel�tt p�ld�nak ok��rt mindig k�r�r�met �reztem, mid�n arra gondoltam, hogyan is lesz az, ha meghalok. Ki fizeti a kopors�t, a k�ntort, harangoz�t, s�r�s�t �s a t�bbieket, akik a Hal�l borraval�sai? Szeg�ny �reg Gr�ci�sznak bizonyosan sok l�t�st, fut�st okoztam volna, am�g a sz�ks�ges papirosokat �sszeszedi; valamint megk�nnyebb�l�st is szereztem volna neki, amint v�gre egy cs�ndes �szi d�lut�n le�l a s�rhalmom mell�. – Manaps�g imm�r rendben vagyok a sz�n�mmal. Bel�ptem egy veter�negyletbe, mely Albrecht f�herceg indul�j�t fogja j�tszani kopors�m m�g�tt, a tab�ni �s v�ziv�rosi h�zmesterek katon�sdit j�tszanak temet�semen �s mikor kivonul a menet, a j�r�kel�k azt fogj�k hinni, hogy egy eln�k halt meg.

– �nnek tal�n gondjai vannak? – k�rdezte szem�rmesen Kr�nprinc kisasszony. – Gr�ci�sz bar�tj�hoz bizalommal fordulhat. �n tudom, hogy felt�rhatja el�tte helyzet�t, amely miatt el akar utazni innen. Any�mnak nagy megnyugv�s�ra szolg�lna, ha �n tov�bbra is a V�ziv�rosban maradna. Gr�ci�sz m�r �regember, nem igen �rti az �letet. �s nek�nk nincsenek bar�taink.

Rezeda K�zm�r k�nnyes szemmel megcs�kolta a kez�t Irm�nak.

– Ismerem j�s�g�t, kedves Irma. – Mindenki gazember, aki a n�ket szidalmazza. �n eg�sz �letemben azt tapasztaltam, hogy a n�k �rthetetlen�l, szinte rejtelmes m�don j�k voltak hozz�m. Mily nemesek, lemond�k, �nfel�ldoz�k �s gondoskod�k voltak! Igaz, hogy nem is igen ker�ltem rossz n�k kelepc�j�be, szent any�m ezt kiim�dkozta r�szemre a M�ri�t�l. A n�k az �letem �sv�ny�n olyan �ldottak voltak, mint �szkor a gy�m�lcsf�k. Alm�k, k�rtv�k, arany sz�l�k hullottak gallyaikr�l a kalapomra. Majd elsim�tott�k a homlokomr�l a r�ncokat, mint a zene, amely j�sz�v�kb�l hangzott. Kis kar�csonyf�k voltak, amelyek l�mp�saikkal szeretetet, meg�rt�st, csal�dias �rz�st sug�roztak. Amikor t�volr�l olyan �rny�kuk volt, mint az akaszt�f�nak, amelyen majd befejezem rem�nytelens�geimet, c�ltalans�gaimat, akkor is, mid�n a dombot f�l�nken megk�zel�tem, kit�nt, hogy gonosz boszork�ny var�zsolta el�m a k�pet, orgonavir�g ny�lott a f�n �s alatta csermely futott, amelynek vize meggy�gy�totta sz�vemet. V�delmez� lombok voltak, amelyek alatt sokszor megpihentem. J�sz�v� kutak voltak, amelyeknek t�k�r�ben megnemesedve, megsz�p�lve l�ttam arcom m�s�t. D�li szelek voltak, amelyek elhessegett�k sz�vemb�l a f�jdalom dong�it. A szeret�im egyben �desany�im is voltak. Ha m�gegyszer kezden�m az ifj�s�gomat, kedvesebb �ton nem haladhatn�k. – �mde most nincs gondom, sem bajom. Tavasz van. K�borolni v�gyom.

– Messzire megy t�l�nk? – k�rdezte n�mi hallgat�s ut�n Irma, mialatt hib�s szem�t a tavaszi f�ldre szegezte �s foxterrier kutya els� l�baihoz hasonl� l�p�se �lmodoz� �s mereng� volt a kis sz�rke bet�tes cip�csk�ben.

– Annyira megyek, mint a sz�l.

– L�tni fogom n�ha?

– Ha behunyja a szem�t.

– A hangj�t hallom?

– Ha f�l�re tapasztja a k�t kez�t �s arra figyel, hogyan dobog a sz�ve a mag�nyban.

– Megszor�thatom a kez�t?

Rezeda �r nem felelt.

Irma megism�telte a k�rd�st:

– Megfoghatom a kez�t?

– Majd egyszer… Tal�n m�g visszat�rek a r�gi budai h�zak k�z�, ahol boldog, boldogtalan, de ifj� voltam.

– Ha bajba jutok, szerencs�m elh�gy, sz�vemben k�gy�k laknak �s az �lmomban sz�rnyetegek: megtudhatom mag�t�l azt a sz�t, amely megszabad�t szenved�seimt�l?

Rezeda K�zm�r felemelte a fej�t. A tekintete nyugodt, der�lt �s �ber volt.

– Azt a sz�t m�r most megmondhatom �nnek. Tal�n haszn�t veheti. Egy v�ndorl� szerzetes volt Indi�ban �s a neve: Buddh�.

Kr�nprinc kisasszony rem�nytelen�l cs�v�lta a fej�t:

– �n�k f�rfiak tele vannak babon�kkal, r�geszm�kkel, j� �s rossz ide�lokkal, amelyek az �let keserves baj�ban kik�t�c�l�p�k, amelyekre k�telet vetnek. Politika, tudom�ny, k�lt�szet, gy�jt�s �s j�t�k: mind megannyi r�geszme, amelynek falai k�z� elvonulnak a mindennapi �let szenved�sei el�l. De mi, szeg�ny n�k gyeng�d, nyitott, szinte mez�telen sz�vvel j�runk-kel�nk az �letben. Az egyetlen hely a templom, ahol bizonyos id�re gy�gy�t� �rt tal�lunk szenved�seinkre.

– Buddh� �ppen azt a vall�st alap�totta, amely megszabad�t a szenved�sekt�l – felelt Rezeda �r.

Kr�nprinc Irma halkan, szinte bocs�natk�r�leg folytatta a maga mond�k�j�t:

– �n m�g �lni szeretn�k, hisz m�jus hav�ban leszek huszonegy esztend�s – sz�lt szem�rmesen.

R. K. �r gyeng�den megfogta a le�ny karj�t �s egy �tsz�li padra vonta maga mell�. Halkan, szenved�ly n�lk�l �s m�gis der�lten besz�lt:

– T�z esztend� el�tt �ngyilkoss�got k�vettem el, mert m�g nem voltam harminc esztend�s. Egy r�gi Corvin-h�zban v�rtam a gy�gyul�st a Tab�nban �s mellettem volt a n�, aki miatt a tettet elk�vettem.

»Olykor vend�g�nk is volt a kis Bonif�cz B�la szem�ly�ben, aki hosszadalmas k�borl�sok ut�n, gyalog, vonaton, tutajon a Dnyeperen, Dideri-Dir le�nyaival haza�rkezett Szib�ri�b�l. Tuberkul�zist �s Buddh� im�dat�t hozta a f�ldgoly� t�ls� fel�r�l. Egy h�tig tehervonaton juhokkal, lompos lovacsk�kkal �s buddhista papokkal utazott Bonif�cz B�la kir�ndul�sa alatt valahol a tibeti hat�ron, ahol koz�k hely�rs�gek voltak, �s a le�nyok magyar csik�st�ncot lejtettek az unatkoz� tisztek mulattat�s�ra. A tehervonaton B�la megt�rt, k�nai im�ds�got tanult �s Bud�ra �rkezve azon mesterkedett, hogy Buddh�nak �j h�veket szerezzen ebben az orsz�gban, ahol az igazi �reg Istent sem im�dj�k m�r elegend�en. A napkeleti isten csod�latos �kessz�l�ssal ruh�zta fel boldogtalan kis h�v�t, aki t�n rongyosabb volt, mint valaha. De most m�r tudta, hogy mi�rt rongyos.«*

– �mde, m�g fiatal voltam ez id� t�jt – folytatta elmerengve Rezeda K�zm�r –, �s nem igen tulajdon�tottam fontoss�got kis bar�tom tan�t�s�nak, az �lett�l val� sz�ps�ges elborults�g�nak, keresztbe vetett l�bakkal, kiegyenes�tett der�kkal �s �beren felemelt fejjel val� �ld�g�l�s�nek a budai hegyek elhagyott barlangjaiban vagy mag�nyos f�k alatt. Pedig h�nyszor k�rdezte, hogy mi�rt nem akarok szenved�seimt�l megszabadulni, a v�gyakt�l megmenek�lni, testemet megvetni �s a nyolcr�t� �tra l�pni, amelynek a v�g�n a paradicsom, a Nibbanam van, ahol a l�ng kialszik! Kedvesemre n�ztem ilyenkor �s megcs�v�ltam a fejem. M�g nem m�ltam el harminc esztend�s �s �r�m�met leltem abban, hogy �n vagyok az a boldogtalan �riember, akinek m�r semmije sincs, csak a szerencs�tlens�ge mulattatja.

Az�ta elm�lt t�z esztend� �s rongyos kis bar�tom oktat�sait nem felejtettem, mindig t�bbsz�r id�ztem �ket eml�kezetembe, cs�ndes d�lut�nokon k�nyveket olvastam a nevezetes G�tam� Buddh�r�l, az indiai papr�l, aki csak egyszer mosolygott �let�ben, mid�n ap�s�val tal�lkozott, s az szemreh�ny�st tett neki n�n�lk�li, elm�lyed�, boldog �letm�dj��rt. Amint m�ltak az �vek, mind er�sebben lett bennem a gondolat, hogy szenved�seimt�l csak Buddh� vall�sa r�v�n szabadulhatok, c�ltalan, haszontalan, tunya, szenved�lyes �s �rz�ki �letemnek csak �gy vethetek v�get, ha r�l�pek a nyolcr�t� �tra, amelyet k�tezer �tsz�z esztend� el�tt egy homokba �s dzs�ngelbe temetett v�rosban, Lumbini indiai v�rosban sz�letett b�lcs megjel�lt a boldogul�s �tj�nak. Der�lt �bers�g, megel�gedetts�g, cs�nd, nyugalom �r�kb�ke j�r e vall�s k�vet�s�ben. J�s�g �s b�kez�s�g, f�ldi �rz�sekt�l val� megszabadul�s, �r�k�s tisztas�g �s testietlens�g a jutalmam, ha �t elk�s�rem. Szenvedni t�bb� nem fogok, ha elgondolom, hogy csak testek vannak itt, csak �rz�sek vannak itt, csak gondolatok vannak itt, csak jelens�gek vannak itt, amelyek keletkeznek �s elm�lnak, �s engem k�z�mb�sen �rintenek, mert fel�l vagyok mindenen. Egy fa alatt �l�k az erd�ben, s azt gondolom magamban, amit akarok. Csak j�t, sz�pet, szenved�smenteset, s nem t�r�d�m azzal, hogy mit gondolnak szerte a vil�gban az emberek. »Elragad�, testv�r, a G�zingamerd�, isteni a tiszta holdvil�gos �j, a f�k teljes vir�gz�sukban vannak, azt hinn�d, �gi illatok lengenek k�r�l�tted.«S elm�lyedtem �s meggy�gyultam; b�v�lr�l m�r buddhista szerzetes, egy �lruh�s bikkhu voltam, mid�n �nnel megismerkedtem Irma, �s kedv��rt m�g egyszer visszat�rtem a mindennapi �letbe. Tudtam, hogy nagy szenved�sek v�rnak itt re�m, megpr�b�ltat�sok �s t�preng�sek, kock�ra tettem a vall�som �ltal �g�rt hervadhatatlan �letet, l�p�seket tettem a meg�reged�s �s a hal�l fel�, amelyet pedig szerzetes l�temre sohasem ismertem volna meg ijeszt�s�g�ben, csak j�s�g�ban �s sz�ps�g�ben – a maga kancsi szem��rt visszaj�ttem a buddhista paradicsomb�l, a Nibban�mb�l.

Itt voltam.

M�g egy napon felkerestem azt a mag�nyos f�t a Sv�bhegyen, amely alatt el�sz�r �ltem keresztbe tett l�bakkal, kiegyenes�tett der�kkal �s �ber gondolatokkal, ahol magamat az indiai istennek felaj�nlottam: �s a k�znapi �letnek csod�latos, k�z�mb�s �s megvil�gosodott elm�m visszat�rt. A b�lcsek �s �regek, sokat szenved�k �s megcsalatottak istene, G�tam� Buddh� re�m lehelt az indiai erd�b�l. T�bb� nem f�j az �let, le�nyom. A nyolcr�t� utat ism�t bej�rtam, �s ma elutazom a paradicsomba.

– Buddhista lett? – k�rdezte Irma, meglepetten.

– Mindig az voltam, csak nem tudtam. A legt�bb f�rfi negyvenedik esztendeje k�zeledt�vel buddhista lesz. Ne par�zn�lkodj! – mondta a hitvall�som harmadik parancsolata. Csak az eszel�s �regek nem tartj�k meg e szab�lyt.

Kr�nprinc kisasszonynak egy kem�ny, elsz�nt r�nc t�madt a homlok�n, a k�t szeme k�z�tt. Elhat�rozottan fel�llott hely�r�l. A keszty�j�vel babr�lt, azt�n k�nnyes, haragos szem�vel elfelejthetetlen�l a Rezeda arc�ba n�zett:

– Mindig tudtam, hogy okos ember – sz�lt visszafojtott hangon. – De azt sohasem gondoltam, hogy vall�sos meggy�z�d�sek alapj�n adja ki az utamat.

Bok�ig �r� bund�j�ban cs�ndesen, kiss� el�rehajlott fejjel �s elgondolkozva indult el Kr�nprinc Irma a szerpentin �ton. V�lla igen keskeny volt, bizonyosan mellbetegs�g szokta k�nozni, �s r�vid nyaka volt: �s oly k�v�natos volt, mint a paradicsomi asszony. R. K. �r Buddh� egyik mond�s�val vigasztalta mag�t:

»Aki leig�zza a v�gyakoz�st, amit neh�z legy�zni, arr�l lepereg a f�jdalom, mik�nt a v�zcsepp a l�tuszlev�lr�l.«*

A szerpentin �t fordul�j�n�l Irma visszan�zett. Rezeda �r ekkor m�r keresztberakott l�bakkal �lt a tavasz k�zeled�s�t k�kes �rny�kkal jelz� h�rsfa alatt. S miut�n reggel volt �ppen, k�t kez�t feje f�l�tt �sszekulcsolva tisztelte a hat vil�gt�jat: keletet, delet, nyugatot, �szakot, a nad�rt �s a zenitet. Pesten �s Bud�n harangoztak, mintha valamely k�sz�l� nagy hangversenyhez stimmeln�k �ssze hangszereiket a torony�r�k. Gazdag embert temetnek d�lut�n.

A buddhista emelt f�vel, boldogan �lt a tavaszi f�ld�n.


V�gsz�

Egyszer Hietzingben t�lt�ttem a m�just, mid�n a csillagkeresztes h�lgyek Sch�nbrunn fel�l templomi z�szl�k alatt k�zeledtek, rendes �vi b�cs�jukat tartott�k a heitzingi k�poln�hoz, amint M�ria Ter�zia szok�sba hozta. A k�t orsz�g el�kel� h�lgyei egyh�zi �neket mondva vonultak a naps�t�ses, z�ldf�s �ton. A ruh�jukon a jelv�ny, arcukon a megindul� �h�tat, eml�kezetem szerint M�ria Jozefa f�hercegasszony vezette a menetet, amely �ppen olyan lassan haladt, mint M�ria-P�csra a f�ldm�vesasszonyok csapata. A n�k mind egyform�k a templom k�zel�ben. Hercegn�k, gr�fn�k az �h�tatban lehajtott�k a fej�ket �s sz�v�kben az �h�tat kivir�gzott.

Egy orgonabokor mell�l n�ztem a csillagkeresztes n�k csoportj�t; n�melyik magyar gr�fn� arc�t felismertem az arck�p ut�n.

A karinges udvari pl�b�noson k�v�l m�g egy f�rfi ment levett f�veggel a menetben. Alvinczi Edu�rd volt ez a f�rfi�, aki lassan �s meghatottan ballagott, mintha eg�sz �let�ben b�cs�kra j�rt volna.

A szokatlan, j�szag� menet elvonult. A hercegn�k messze �nekeltek, mint az �g angyalai. A z�szl�k, mint a b�r�nyfelh�k lengtek. �ldott m�jus volt.

Nemsok�ra ezut�n olvastam egy b�csi �js�gban, hogy Alvinczi Edu�rd ism�t megjelenhetett B�cs el�kel� t�rsas�g�ban, amelyet Ferenc J�zsef haragja miatt n�lk�l�zni volt k�nytelen. Edu�rd ett�l fogva nem volt haragban Ferenc J�zseffel.

 

Pesten, A. D. 1917. Kos hava.




Hátra Kezdõlap Elõre