N. B. A.
NAGY BANDÓ ANDRÁS

Ingaórák

Elegem van a vonatokból!...
És elegem van az utazásból!...
Húzs éve ingázom!... Szatymaz és Budapest között...
Húsz éve sínen vagyok.... Arccal a vasút felé!...
Hegyek -völgyek között!...
Édes istenem! . . . amikor elsõ alkalommal fölkapaszkodtam az utolsó kocsiba mint hátrányos helyzetû utas!...
Ez a kocsi volt a második otthonom! . . . Pedig akkor még elsõ sem volt . . .
Másodosztályú otthon . . . tele fapados ülõgamitúrával . . .

Húsz éve ingázom! . . . Szatymaz és Budapest között. . .
Húsz éve kelek fáradtan és korán! . . .
Akkor, amikor még éppen csak a másik oldalára fordul a Volánbusz . . .
Istenem, hogy ezek a vonatok min mentek már keresztül! . . .
Útközben! . . .
"KÖSZÖNTJÜK A TÁVOLSÁGI BUSZSOFORÖKET! . . . ELÕBB AZ ÚTON, AZTÁN A SÍNEN, S VÉGÜL A LEVEGÕBEN! ..."

Húsz éve ingázom . . . Szatymaz és Budapest között . . .
Húsz éve eszem az elnyûhetetlen vasúti szendvicseket! . . .
Az én fogaimon nem tudtak kifogni! . . .
Azt mondtam: "HA BELEDÖGLÖK IS, MEGESZEM! . .. "
Késõbb már láttam: ha megeszem, bele is döglök! . . .
Minden nyolcadik utas a halál! . . . .
Ma már a pia sem kell tõlük! . . .
Magamnál tartom a közlekedõedényeimet . . .
Négy decit fogyasztok százon . . .
Ez aztán elaltat . . .
Ilyenkor álmodozom . . .
Azt álmodom, hogy hálókocsiban utazom . . .
És mosolygó stewardes jön lyukasztani a jegyemet . . .
És csokival kínál, meg vörösborral!...
És a mozdonyvezetõ három nyelven közli, hogy milyen magasságban és mekkora sebességgel repülünk! . . .
És végre megtörténik a csoda : tíz perc alatt érünk Szatymazról a Nyugatiba! . . .
És lépcsõt tolnak a kocsi elé, és a táskámat furgon viszi a hatos villamosig! ...
De mindez csak álom! . . .
Húsz éve zakatolok!
Betéve tudom a MÁV szabályait . . .
Ismerem a kiírásokat is! . . .
"A PÉNZTÁRTÓL VALÓ TÁVOZÁS UTÁN AZ UTASNAK NINCS HELYE!" .
Számomra a MÁV összes kiírása szent és érthetetlen! . . .
És húsz éve ezt kell betartanom! . . .
Húsz éve utazom ugyanolyan kocsikban!
Várakozom ugyanolyan váróteremben! ...
Ugyanazok a kupék, ugyanazok a képek! ...
Az idõ halad, az utas marad, a vonat késik, de a képek nem változnak!
És micsoda képek!...
"A TANÁCSKÖZTÁRSAS KATONÁI A 134. NAPON"...
"KARÓT EGYMÁSNAK SZEGEZÕ FÖLDOSZTÓK ÓPUSZTASZEREN" . . .
"TÉESZAGITÁTOROK AZ ÍGÉRET FÖLDJÉN"...
"GYAPOTSZEDÕ BÁNYÁSZOK A DÉL-ALFÖLDÖN" . . .
"BÉKÁRA VADÁSZÓ RATKÓ-GYEREKEK A BALATON PARTJÁN" ...
"FÁRADT MUNKÁSOK DOLGUKAT VÉGZIK A HÉVÍZI GYÓGYFÜRDÕBEN" . . .
Húsz éve mindig ugyanaz . . .
És még nem unom. . .
Egyszerüen csak elegem van belõle!!...
A vonat mindig a Nyugatiba megy be és a könyökömön jön ki! . . .
Semmi változatosság... Semmi izgalom...
Legalább egyszer megérném,hogy Kecskemét után nem Katonatelep jönne, hanem mondjuk Monte-Carlo!...
Vagy Bodega Bay!...
És nem a kofák szállnának föl , hanem a hitchcocki madarak! . . . .
És õk vernék be a kocsik ablakait, nem a Fradi-szurkolók!...
Egyszer bekísérték a rendõrségre velük együtt . . .
Azt hitték, én is rongáltam a nép vagonát. . .
A közös vagont!...
Hát hülye vagyok én?...
Mért tennék kárt a második otthonomban?...
Különben is lila-fehér szurkoló vagyok...
Mióta kiengedtek!...

Számomra húsz éve a vasút az élet!...
Vasútból vannak az idegeim...
Este, amikor hazaérek, pöfékelve megállok a bejáratnál, s megvárom, amíg a feleségem zöldre állítja a szemafort...
Aztán befütyülök az ablakon leengedem a fáradt gõzt, talpfám alatt  fütyül a szél!...
Kalapácsommal megkopogtatom a küszöböt, mire a feleségem hangosan elkiáltja magát:
Gyerekek!... Személyapu érkezik az elsõ váganyra!... Az elõszobában  tessék vigyázni!...
Táskámat feldobom a ponnyásztartóra...
Bemegyek  a büfékocsiba, illedelmesen megkérdezem a feleségemtõl:
"Szabad ez a hely?..."
Õ azt mondja: "Igen"
Erre én leülök, arccal a menetirány felé...
Anyósom mellém áll, nyakában egy tálcával, s megkérdezi, hogy parancsolok-e valamit?...
Én kiemelek két perecet, egy fõtt kukoricát és két folpackba csomagolt szendvicset...
Ölembe terítek egy szalvétát, enni kezdek, s a végén a maradékot kidobom az ablakon...
Közben figyelmeztetem a feleségem: "Asszonyom!.. Ha nem fegyelmezi meg a nyakamban ugráló gyerekeit, kizavarom õket a kupéból!...
Ekkor érkezik menetrendszerû pontossággal az apósom, s nagyon lekezeli a jegyeinket...
Kaja után felállok, elhúzom az erkélyajtót, s kimegyek a peronra elszívni egy cigit...
A feleségem utánam jön... Megsimogatja az indulási oldalamat, s kéri siessek, mert még a Nyugatiba érkezés elõtt szeretne velem átmenni a hálókocsiba!...
Ezután lehúzza a redõnyt, szabadra állítja a szemafort, s int a zászlójával, hogy tolathatok...
Átvonulunk a hálókocsiba, s jólesõ zakatolással adjuk át magunkat a szerelemnek...
Én persze olyan fáradt vagyok, hogy meg sem várom a végállomást, s már Kelenföldnél kiszállok...
Õ megpróbál rávenni, hogy szálljak föl újra, de akkor én már régen alszom... Alszom és álmodok!...
Azt álmodom, hogy ingázom... Húsz éve...
Szatymaz és Budapest között...