Móricz Zsigmond: Rokonok

Főbb szereplők:

Kopjáss István – Zsarátnok főügyésze
Szentkálnay Lina - a felesége
Kopjáss Menyhért - a testvére
Kopjáss Albert - a testvére
Kopjáss Adél - a húga
Berci bácsi - a nagybátyja
Lajos bácsi - az édesanyja testvére
Makróczy - a korábbi főügyészhelyettes
Kardics - a takarékpénztár igazgatója
Kardicsné
Polgármester
Martiny doktor - az ellenzék vezére
Boronkay Feri
Szentkálnay Magdaléna - Kopjáss titkos szerelme
Péterfi doktor - beosztottja

Kopjáss István arra ébredt, hogy a felesége a másik szobában telefonált, arról érdeklődött, hogyan kell elkészíteni a nyulat, hogy neki jólessen. Ez nagyon meghatotta a szívét, felkönyökölt az ágyban, hogy jobban hallja a felesége hangját, olyan bizakodó, boldog, mint amilyen már nagyon régen volt. Bizony sokáig tartott a vacsora, amit az este a tiszteletére rögtönöztek a városházi urak. Tegnap a délelőtti városi közgyűlés főügyésszé választotta. Nem volt tegnap még ember, aki meg merte volna jósolni, hogy nem Makróczy győz, aki helyettes főügyészként már évek óta dirigálta a várost Nyújtózott, és kényelmesebben hevert el az ágyban, s eszébe sem jutott, hogy felkeljen. Aztán valami dallam suhant át a lelkén, szinte belepirult. Az éjjel egy teljes óra hosszáig húzatta ezt a nótát, és senki se tudta, miért. Magdalénáért, ugyanis valaki megemlítette Boronkay Ferit, s ez elegendő volt, hogy Boronkayné Szentkálnay Magdalénát idézze fel, hétéves emlék ez a dal.

De ez a mai reggel kellemes volt, átölelte felesége derekát, s óvatosan szorította magához, s csodára, az asszony engedett. Engedte magát megölelni, s nem féltette a ruháját. Pár perc múlva ágyba hozta a reggelit is, pedig ez csak gyerekkorában volt szokás, Lina azonban nem tűrte. Aztán elmesélte, hogyan bukott meg az ellenfele, Makróczy. A vén szamár elszólta magát a közgyűlési terem előszobájában. Azt mondta zs. v. Olyan volt ez, mint valami gyilkos golyó, ez lőtte le őt. Zs. V ez van ráütve minden bútorára, minden tárgyára, minden marhájának a tomporára: zs. v. azaz Zsarátnok várósa (tulajdona). De mindenki tudja, hogy a városi gazdálkodásra való célzással ezt úgy szokták mondani, hogy azt teszi, hogy “zsebre váglak". Így mindenki kihúzta a nevét a szavazócéduláról, azt mondják, még maga az ispán is. Kopjáss István tanácsnok olyan észrevétlenül élt azon a tanácsházán, hogy Makróczy éppen azért egyezett bele, hogy ezt a nevet írják a jelölőlistára harmadiknak. Soha semmibe bele nem keveredett, a neve tiszta maradt. Aztán cigarettára gyújtott, Lina ezért sem szólt, pedig nemigen értékelte a férje dohányzását, különösen nem az ágyban.

Majd Lina elszámoltatta a húsz pengővel, amit a vacsora előtt kapott “Csak nem zabáltál el húsz pengőt?" - kérdezte közönségesen az asszony, ezt nem igen szerette a feleségében. Aztán bevallotta, hogy cigánnyal húzatta, erre Lina gyanút fogott, hogy talán nő is volt a társaságban, de megnyugtatta Pista, hogy nem. Ekkor elszánta magát, hogy felkel, s újra Magdalénára gondolt, mintha nem is Boronkay jött volna be, hanem Magdaléna. Ha nem jut eszébe ez a nő, akkor nyugodt, megbízható és boldog ember. Egy-egy év is elmúlik, hogy eszébe jut. Általában a nők nincsenek rá hatással. Meg van elégedve a feleségével. Minden igényét kielégíti, nem is kíván többet. Okosnak és jónak tartja, s valami nagy lelki békességet tud neki adni, de mintha az emberi szívet az örvény és a veszély vonzaná, már régen figyeli magát, hogy tartalékban őriz a lelke mélyén egy ilyen veszélyes álomképet Még szerencse, hogy csak ritkán találkoznak. A két nő hasonlít, valami családi vonás van bennük közös, de Lina a természetes, egyszerű teremtés, Magdaléna pedig a faj kitenyésztett, szinte egzotikus virága. Most újra vérhullámot kapott.

Nagy halom gratuláló levél érkezett, aztán a kezébe akadt Lajos bácsi levele, aki szintén gratulál az egész Kopjáss csaIád nevében és Isten áldását kéri, de nem tud eljönni, mert lehullott már róla minden ruha. A fia, Elemér elvégezte a Zeneakadémiát, de most nincs állása, szegénynek kávéházban kell muzsikálnia. Tudta, hogy feleségének elege van a rokonaiból. Végül elküldte a régi ferencjóskáját, amit már tíz éve kihízott. Kopjáss fél tizenegykor indult el hazulról.

Óvatosan lépkedett, mert minden kapu előtt át kellett lépni egy kifolyót. Még híddal is kevés helyen volt letakarva a szennylé. Be is kell menni innen a főutakra valamerre. Nem lakhat tovább ebben a félreeső utcában. Ha lesz csatornázás, ha nem, neki akkor is el kell költöznie. Ahogy kiért a Ferenc körútra, a takaréktár igazgatója köszönt rá, Kardics, aki igen nagy úr volt a városban, a Nagytakarék révén a legnagyobb hatalom, és igen nagy házat vitt. Aztán pillanatok alatt kiderítették, hogy a felesége révén rokonok, Kopjáss Ferdinánd lánya, Szidónia volt Kardics neje. Bár eszébe jutott, hogy a családi hagyomány szerint Kopjáss Ferdinánd kijátszotta a testvéreit, és zsebre vágta a többiek részét is, de végül ráhagyta, hogy sógorok. Kardics csütörtök estére meghívta Istvánt és feleségét. Az újdonsült főügyész mosolyogva, s boldog megelégedéssel haladt tovább a városháza irányába.

Tizenhét éve jár be a városházára, de ilyen lelkes üdvözlésben még sohasem volt része, mint ez alkalommal. Ahogy betoppant, egy újságíró rögtön ott termett a Zsarátnoki Újságtól, de a titkár már be is fúrta magát közéjük. Betessékelte a fogadószobába. Kicsit le is volt forrázva, hogy miért kell annyit várnia. A várakozás őrli meg az idegeket, az töri le a szarvakat, az oszlatja el legjobban az önbizalmat. Talán nincs is nála senki, csak azért várakoztatja, hogy el ne bízza magát. Végül nagy nehezen feltárul a polgármester szobája.

Irataiba mélyedve ült az asztalnál. Bocsánatkéréssel kezdte István a mondandóját, majd rögtön eldicsekedett, hogy Kardiccsal találkozott, aki egyébként a sógora. Ennek igen megörül a polgármester. Az öregúr olyan típusú ember, aki amíg meg nem szólal a legszellemesebb ember, de amint elkezd beszélni, a hallgató lehűl, mert várja, csak egyre várja, hogy mit akar, hová akar kilyukadni. A csatornázásról beszéltek, amit fontosnak tartott a főügyész, de az öregúr szerint nagy a költsége, s csak azután következhet az útburkolás. Aztán arra kéri Kopjásst, hogy ne nagyon szervezze át a jogügyi osztályt. Majd az amerikai kölcsön jött szóba, a Sertéstenyésztőre kellene fordítania polgármester szerint, de neki rögtön eszébe jutott, hogy ez volt az utóbbi idők legnagyobb panamája. Boronkay ellopta a Sertéstenyésztő egész alaptőkéjét, villát építtetett belőle saját magának, ezért megy most csődbe a Sertéstenyésztő.

A másik központi probléma a kisbérletek dolga volt. Eközben Pista úgy tett, mint a gyermek, lesütött fejjel és hízelkedve nézett fel, a polgármester mint a nagybácsi, aki rendre tanítja a gyermekeket, felülről becézve. Tízezer kisbérlet volt, s a terményárak hirtelen zuhanása a kisbérlőket a legnagyobb nyomorba döntötte, ellenben a város nem engedhetett semmit nekik, mert akkor veszélyeztetve volt a költségvetés. Csak ebből volt a városnak jövedelme. Mint a tanyai iskolák ellenőrzője jól ismerte ezt a problémát, ő akkor a szegény gyerekek érdekeiért harcolt. Aztán előadta kedves gondolatát, hogy azt kellene elérni, hogy az emberek örömmel adózzanak. Majd arra kérte az öregurat, hogy adja elő ő a maga álláspontját a kérdésben. Aztán váratlanul azt mondta, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon. A polgármester előbb elbámult, még a szeme is merev lett, aztán harsányan elnevette magát, hisz akkor jó, mondta a nevetése, ha ez egy ilyen kezes bárány. Hiszen ezzel a fiúval nem lesz semmi baj.

Még negyedóráig beszélgettek az aktuális városi problémákról. Akkor a polgármester az újságírót behívatta, s a bal oldali kis szobában összeültette őket, s nagy fejtöréssel és még nagyobb óvatossággal leadta első programját.

A polgármester nagy fogadótermében már ott várakozott a kisbérlők legnagyobb bujtogatója, Martiny doktor, valamivel fiatalabb ember Kopjássnál, negyvenéves férfi. Az a különös fajta ember volt, akiről messziről látszik, hogy szeret veszekedni. Sietett jó előre felhívni a főügyész figyelmét bizonyos anomáliákra, s megemlékezett arról is, hogy valaha együtt harcoltak az analfabétizmus, műveletlenség és a szegénység jármában szenvedő földművesekért. Megfogta a parasztok kezét, megszorította, az ügyvédét is, és egyszerűen s egy önkéntelen kis hunyorítással ennyit mondott: “Az a fő, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon." Először elcsodálkoztak, de aztán úgy értelmezték, hogy a főügyész melléjük állt.

A hivatalban mindenki olyan szívélyesen fogadta, hogy már el is felejtette, hogy milyen szorongással érkezett, hogy átvegye Makróczy birodalmát.

Jóleső érzésekkel indult haza, otthon virág volt az asztalon. A gyerekek ujjongtak, s tele voltak hírekkel, hogy az egész iskola tudja a zs. v. esetet. Azt is megtapasztalták a fiúk, hogy mennyire más érzés a főügyész gyerekének lenni. Ebéd után összeült Linával, s elmondott neki szóról szóra mindent. Linának eszébe jutott, hogy még nincs is ruhája, Pista biztatta, hogy varrasson gyorsan egyet a varrónővel. Aztán valódi babkávéból főtt kávét hozott, ami nagyon jólesett, úgy fogta fel, mint a mostani helyzet betetőzését.

Másnap már otthonosan mozgott a hivatalban, referáltatta magának a legsürgősebb ügyeket. Nagyon meg volt magával elégedve, hogy semmi baklövést nem csinált. A riport az újságban nagy feltűnést 'keltett, különösen nagy sikere volt a jelszavának, hogy “a káposzta is megmaradjon, a kecske is jóllakjék", úgy idézték e régi mondást, mintha sohase hallották volna. A másik passzus, amin jót derültek, hogy “adófizetésre kell lelkesíteni az embereket". Csak reggel jutott eszébe Pistának, hogy nem korrigálta' a hírlapíró cikkét, de feltűnt neki, hogy valaki a magasabb politikai tanításokat szépen kihúzta, s így maradt egy friss és vicces előadás az új főügyész első napjáról. Bizonyára a polgármester avatkozott bele ennyire a nyilatkozatába.

Míg ezen tűnődött, egy bankember jelentkezett nála. A Nagytakarék küldte be egyik tisztviselőjét. Valami egyszerű ügyben kellett neki egy aláírás. Valami pörös ügy volt a város és a Takarék között. Nem adta meg az aláírást, hogy ő nem jogosult annak megadására, de mindez nem volt elég a banktisztviselőnek, mindenáron rá akarta venni Pistát, hogy legyen a bank ügyfele. Azon gondolkodott el, hogy ő ama sose lesz kapható, hogy igazságtalanságokat és jogtalanságot kövessen el.

A polgármester hívatta, s megrótta, hogy nem korrigálta a cikket, s felhívta az egyik részlet visszásságára a figyelmét: mindenki az igazság alapján áll, de ha a joggal és törvénnyel szemben az igazságot hangsúlyozza a főügyész, esetleg visszatetszést kelthet bizonyos körökben. A polgármesternek ma nem volt jó kedve, nagyon sokat nyargalászott ezen az igazság szón. Aztán rákérdezett arra is, hogy mi van a Takarékkal. Kardics telefonált a polgármesternek, hogy Kopjáss megtagadott egy aláírást. Azzal védekezett, hogy még nem ismeri az ügyet, s azt sem, hogy mi a város álláspontja. Ezután barátságosabbra változott, s a vadászatról beszélgettek.

Kopjáss igencsak elcsodálkozott, hogy Kardics ilyen gyorsan telefonált. Péterfi doktor volt a referense, tőle tudta meg, hogy a Takaréknak volt egy kis bérlete, amelyet továbbadott, s ez a bérlő kivágta a fákat, s a törvénynek és szerződésnek nem tett eleget. Nem fásított, hanem kukoricát termelt. A banknak egyáltalán nem volt igaza, tudatosan tértek el a szabálytól, s azért kellett a városnak megindítania pert, mert az erdőhivatal utasította. Hogy ők kibújjanak a felelősség alól, kénytelenek voltak a bankot, s a bank Macskásit perelni. Aztán telefonon megbeszélték, hogy milyen aláírásra van szükség, s kiderült, hogy csak egy kisebb horderejű dologról van szó. Mosolyogva vette tudomásul Kopjáss, hogy egészen úgy bánik ezzel a vele egykorú tisztviselővel, mint ahogyan ővele a polgármester.

Néhány nap múlva megjött a belügyminiszter megerősítése. Nagyon meg volt nyugodva. Most már igazán nyeregben van. A polgármester azt mondta, hogy nemsokára fel kell mennie a belügyminiszterhez tisztelegni.

Lina ruhája szerdára elkészült. Felpróbálta, s remekül állt neki. Határozottan megfiatalodott, állandóan dúdolt. Pista szerette otthon kibeszélni magát, Lina okosabb volt, s kritikával tudta nézni, amit ő elhamarkodott. A felesége meg a férje alkalmazkodó képességét csodálta, de ettől a csütörtöki vacsorától nagyon félt, nehogy valamilyen sértést kapjon. Magdalénára, az unokanővérére is sokat gondolt, nagyon rossz híre volt a korrekt, tisztességes asszonyok közt. Az urát nem szereti, ellenben hatalmi törekvések vannak benne. Őmiatta építették a nagy fasori villát. Ő iparművészeti tervező is, művész, s a saját tervei szerint hallatlan fényűzéssel berendezett villát épített a legmodernebb német stílus szerint. De nincs gyereke, terméketlen, s a gyerekes asszonyok nagy magasságban érzik magukat a meddők felett. Szerdán délután megérkezett Berci bácsi, Pista nagybátyja.

Lina nem különösebben kedvelte, mindig pénzt kunyerált, ha kettesben maradt Pistával, így minél tovább igyekezett a szobában maradni, hogy megkímélje férjét ettől az inzultustól. Lina egy darabig bírta Berci bácsi historizálását, de egy idő után csak ki kellett mennie. A nagybácsi rögtön kihasználta az alkalmat, s előadta, hogy Kalácsbánya tulajdonosa lett Köleséren, s milyen jó minőségű szenet lehet ott bányászni. Újságpapírba csomagolva hozott is mintadarabot, hogy szakértőkkel megvizsgáltathassa Pista. Minden nagyon jól hangzott, csak egy baj volt, hogy Berci bácsi mondta, s ezért gyanakodva nézegette a főügyész. Ráadásul előállt azzal az ötletével is, hogy Zsarátnok városa rendeljen tőle, s felajánlott rögtön húsz százalékos részesedést. Pista húzódozott, hogy nem akarja a presztízsét üzletszerzésre használni. Amikor Lina betoppant, a bácsi rögtön lehalkította a hangját. Az öregúrnak esze ágában sem volt, hogy elmenjen, ott maradt vacsorára. Másnap a reggeli vonattal utazott el, búcsúzóul még meg akarta pumpolni unokaöccsét, de Lina előrelátóan nem rakott Pista zsebébe pénzt. Amikor hazaért, Lina figyelmeztette, hogy Berci bácsi szavára nem lehet adni.

A napok kezdtek rendes kerékvágásba jönni, hazafelé találkozott Vadasival, a képviselővel, aki iskolatársa volt. Meglepte, ahogyan a képviselő az ország helyzetéről és a miniszterről nyilatkozott. Népnyomor, munkanélküliség, munkanélküli aratók, harmincezer munkátlan kubikus, ez mind nem létezik a miniszter számára. Mosolyog, hogy az mindig úgy volt, kell szegény embernek is lenni. Pista a miniszterelnököt nem ismerte, csak arcképről, s most ez a fesztelen leírás nagyon megdöbbentette. Találónak érezte, csak azon döbbent meg, hogy egy kormánypárti képviselő beszél így.

Otthon nagy izgalom fogadta. Lina megkapta a ruhát a varrónőtől, és éppen próbálgatta, emiatt ez alkalommal az ebéd késett. Körbeállták, úgy csodálták, hogy milyen szép. Maga Pista sem tudta, hogy ennyire szép asszony a felesége. Aztán eszébe jutott, hogy még nincs kész az ebéd, s ettől rettenetesen ideges lett, újra igazíttatta a ruhát, ami minden változtatás nélkül is pompásan állt neki. Pista a délutáni izgalmak elől bemenekült a városházára, s beletemetkezett a munkába. Végre elkövetkezett az indulás ideje, Lina olyan volt, mint egy darab fa, Pista furcsán érezte magát a taxiban a feleségével. Meg sem álltak a Kardics-házig.

Inas nyitott nekik ajtót, s lesegítette a felső ruhákat. Kardics bácsi személyesen jött elébük. Igen szép társaság volt együtt: egy ügyvéd, Kemény Boldizsár, a tankerületi főigazgató, a prelátus tagjai, a többiek is mind vagy üzleti, vagy hivatali hatalmasságok voltak. Pista igyekezett tájékozódni, inkább csak figyelt s arra vigyázott, hogy elég méltósággal üljön. Hirtelen villant át az agyán, hogy Magdaléna is itt lesz, pedig gondolhatott volna rá, hogy Boronkay Feriék is itt szoktak lenni. Ha Magdaléna megjön, akkor igazán kétségbeejtő a helyzet, mert kénytelen belátni, hogy jelenlétében nem tud uralkodni magán. Végre jelentették, hogy terítve az asztal, de szerencsére Magdaléna sehol.

Asztalbontás után külön kis csoportok képződtek, és Pista továbbra is el volt választva a feleségétől. Aztán egy röpke pillanatra sikerült egymás mellé kerülniük, hogy odasúgja neki: “Te vagy a legszebb. Gyönyörű vagy." Aztán Kardics bácsi termett mellettük, s lelkesen dicsérte Linát, sőt megcsípte az arcát és derékon ölelte eközben. Lina nem mert tiltakozni, de húzódozott, megmerevedett és egészen belepirosodott. Pistát a gyöngyösi bor nagyon felvillanyozta, s hogy a nagy veszedelem nem következett be, Magdaléna jelenléte, olyan vidámságot érzett, mint diákkorában.

Kardics bácsi ezt az alkalmat ragadta meg, hogy Pista figyelmébe ajánljon egy villát a villasoron. Pista önkéntelenül nevetett, mert a megszámolt pénzre gondolt, ami a zsebében volt. Lina ugyanis bankjegyeket is adott és ezüstpénzt s nikkelt is, hogy ne jöjjön zavarba, ha valami történik. De annyit nem, hogy most mindjárt egy villát vehessen belőle a villasoron. A bankigazgató szerint most kellene vásárolnia, mert ha egy év múlva teszi, akkor felmerül a gyanú, hogy a hivatalában szedte meg magát. Mindenesetre bogarat tett Pista fülébe. Éjfél előtt távozott a prelátus, Lina intett, hogy menjenek ők is, diszkréten elbúcsúztak. Hazafelé Pista agya azon járt, hogy hét-nyolc éve laknak már ebben a házban. Szerette ezt az otthont, de előre belepirult a gondolatba, hogy ha Kardicsnét látta bejönni hozzájuk. Nehezen tudta elmondani Linának a villavásárlás dolgát, az asszony rögtön megrémült, nehogy valami baj legyen.

Másnap reggel nagyon morózusan és fáradtan ébredtek. Pista nem álmodta meg, hogy mit kell tennie, de úgy érezte, a vonatja be van állítva valami új vágányra, s az most már megy, idegen vonatvezető ül a mozdony mellett, s ő utasként megy, kényszerútlevéllel, deportálva valami ismeretlen világ felé.

A hivatalban nem történt semmi baj, megcsinálta az első szerződést, amiért ötven pengőt kapott. A polgármester úgy beszélt vele, mintha a fia lett volna. Tanácsot kért tőle, hogy kell neki Kardics bácsit felfognia. Kardics remek ember, a semmiből teremtette meg a Takarékot, s az ma az Alföld legkülönb bankja. Ha ő valamit jónak talál, azt vakon el kell fogadni - vélekedett a polgármester. - Kardics sógorod a legnagyobb jóakarattal van hozzád. Úgy érezte magát, mintha valósággal beérkezett volna, mintha már benne volna abban a különös társadalmi szövetségben, amely a várost jelenti, a közéletet, a hatalmat, a valóságot.

Otthon Adélkának, a húgának a levele várta. Már tíz éve nem érintkeztek, rosszul esett Pistának, hogy ezt is felbontotta Lina. Szörnyű levél volt. Áradt belőle a panasz és az őszinteség. Hogy a házassága nem sikerült, most már kénytelen elmondani, és segítségért fordulnia bátyjához. Sokszor még a betevő falatjuk sincs meg az öt gyerekével. Lecsapta a levelet, s ökölbe szorult a keze. Elmondta, hogy mennyire sajnálja a húgát, de Lina közölte, hogy ő felelős a sorsáért. Egyszer hopp, másszor kopp. Valamilyen apróságon összezördült Lina és Adél, de Pista már nem is emlékezett rá, akkor jobb meggyőződése ellenére a felesége pártjára kelt valami ügyben, de most ő ezzel nem is kíván vitatkozni, mert csak azt érzi, hogy a húga éhezik a gyerekeivel együtt. Ezután magához hívta Bercit, hogy adjon fel a postán ötven pengőt, s elővett az íróasztalfiókjából egy rózsaszínű utalványt, megcímezte Adélkának, s ráírt ötven pengőt. Aztán tüntetően az utalványt az íróasztal sarkán hagyta, hogy Lina ha bejön, lássa. Mintha egy nagyon kínos adósságot fizetett volna ki.

Lina nagyon felháborodott, amikor meglátta. “ Nézze, Pista, maga nagyon veszélyes útra lépett. Ha maga most már fel akarja szedni az összes rokonát, a nagybácsikat, a testvéreket, az atyafiakat, akkor aztán nem tudom, mi lesz ennek a vége. Most már magából fog élősködni az egész poloskafaj?" Pista felugrott, mintha kígyó csípte volna meg. Felállott, és a felesége elé lépett. “Magának a Kopjássok poloskafaj? (...) Ötven pengő miatt maga így elveszti a fejét? Maga adta nekem azt az ötven pengőt? A Szentkálnayak segítettek ki engem a nyomorból? Abból élek én tizenhat éve, hogy az apád egy nyulat küld, meg egy kosár rohadt almát?" - Pista érezte, hogy nagyon elszaladt a szája, mert nem szerette az apósát, aki lenézte őt, mert nem tud pénzt. keresni, s eltűri, hogy az ő lánya itt cseléd legyen és szakácsné. Az öregúr egyébként is roppant nagy gondot fordít arra, hogy mindig gavallér legyen. Megkötötte a nyakkendőjét, és elment.

A szeme könnyekben égett, és vadul rohant előre. Kifelé sietett a városból. Nem bírt volna most emberekkel találkozni. Hirtelen reménytelennek látta az életét, s folytatta magában a vitát. Majd eszébe jutott Menyhért, a testvére, be kell hozni Zsarátnokra, a város most építi a Múzeumot, ide kell Menyhértet igazgatónak meghívni. Cikkei jelentek meg, könyvei is. Ásatásoknál dolgozik, jó neve van a Tudományos Akadémiánál. Azonnal írni fog neki, hogy szerezzen ajánlólevelet nagynevű tanároktól, tudósoktól.

Majd azon kapta magát, hogy a villasoron sétál, valaki üdvözölte, aztán hirtelen gyökeret vertek a lábai. Egy nő ment előtte. Magas, egyenes, karcsú nő, rendkívül elegáns, világos színű kosztümben. Az egész nő rafináltan egyszerű és mégis rafináltan előkelő. Jaj! Szentkálnay Magdaléna! Percekig lélegzethez sem bírt jutni. Magdaléna egyenes léptekkel ment. Mintha valami szomorúság lebegne felette. Nem tudta, mit tegyen, ha egy kicsit közelebb ér, mintha forróság csapná meg, ha elmarad, rémület. Most megállott egy kapu előtt s becsengetett. El kellett mennie mellette, mert ha viszszafordul, az sokkal feltűnőbb lett volna. Ő mereven köszönt. Kalapot emelt, s Magdaléna ránézett, felismerte, viszszabiccentett. Majd bement a villa kapuján. Különös, szép ház. Lassan ment az erdőig, s akkor visszafordult. Átment a túlsó oldalra, s ahogy jött, jól megnézte a villát. De megijedt, hogy Magdaléna kinéz valamelyik ablakon.

Ahogy lehajtott fővel ment, valaki odaköszönt neki, egy régi iskolatársa volt Hollaky Jani, akinek rettenetesen kellemetlen hangja volt. Röviden előadta élettörténetét, s amikor épp protekciót akart kérni a főügyésztől, akkor a kaszinóhoz értek, s kezet nyújtott, majd gyorsan besietett, szegény Jani nem volt bejáratos a kaszinóba, így csalódottan ment tovább. A kaszinóban egy másik iskolatárs csapott le rá, egy őrnagy, akivel a harctéren találkozott legutóbb. Hosszú, mulatságos történeteket adott elő, majd váratlanul gratulált Pista jövendőbeli villájához, a Boronkay-villához, az alispán mesélte az őrnagynak. Kopjáss nagyon meglepődött, de nem merte kimutatni. “- Boronkay Feri bemegy államtitkárnak a földművelődésügyibe" - folytatta magyarázatképpen, majd a Sertéstenyésztő kapcsán elmondta, hogy rettenetesen eláztatta őket. Szerinte Makróczy bűne. Pista ettől egy kicsit megborzongott, mert a saját sorsát látta benne előrevetítve. Vigyázni kell, hogy valami bűnt ne kövessen el, mert akkor minden szóba bele lehet kapaszkodni. Ezután egy rövid időre még beugrott a hivatalába, ott találta Péterfí doktort, s a véleményét kérdezte a Sertéstenyésztőről, a referens elmondta, hogy valódi panama. Ezután valósággal vágyott haza, s elhatározta, hogy megbékíti Linát.

Egész délután ott zsibongott benne a gyötrő érzés, hogy feleségét megbántotta. Ahogy letette a kabátját, bement a konyhába, ott vasalt Lina, amikor magához ölelte, az aszszonyból kitört a sírás, de végül sikerült kiengesztelnie. Ekkor tudta meg, hogy újabb rokon van a háznál, Kati néni, aki mindenáron felajánlotta a segítségét. Aztán keserűen ecsetelte Tákonyi András bácsi sanyarú sorsát Rimavölgyön, s kérte, hogy valami állást szerezzen neki Pista. Aztán a szüleiről mesélt. Az apjának kevés volt egy asszony, szerelmes volt Koltaynéba, meg nem csalta a feleségét, de senvedt miatta, csak messziről imádta. Pista rohanva ment ki a szobából, de a konyhában se tudott megmaradni, ki kellett szellőztetnie a fejét.

A hivatalban egész délelőtt a Sertéstenyésztő aktáit vizsgálta. Tipikus magyar alapítási ügy. Egy Kaiser nevű bérlő kibérelte Szentkálnaynak a kisállomás mellett levő tízholdas tanyáját sertéstelepnek. Ezen 1928-ban óriási vállalkozásba kezdett. Sertéstömegeket és kukoricarengeteget vásárolt össze. Hatalmas hiteleket használt fel, s készpénzzel a zsebében Amerikába szökött. Az építkezés színvonala kielégítő, hiszen amerikai rendszerű aklokat és berendezéseket építtetett. Az öreg Szentkálnay részvénytársaságot alapított, belevonta a várost, s a vejét, Boronkay Ferencet tette üzletvezető igazgatónak. Mielőtt az üzem tudott volna produkálni valamit, a sertés ára lement, a kukorica ára meg fel. Egyik ámulatból a másikba esett, ahogy a, mérleghamisítás, a ravasz elszámolások, a könyvelési manipulációk labirintusába belenézett. Napokon keresztül számolt.

Egy délelőtt hívatta a polgármester, s közölte vele, hogy fel kell utaznia Budapestre, a miniszter másnap reggel kilenckor fogadja. A polgármester részletesen és pontonként kidolgozta vele, mit kell mondania, mit kell sejtetnie. A cél az volt, hogy a minisztert a nagy városi kölcsön szükségességéről meg kell győznie. A vonat háromnegyed tizenkettőkor indult, az alispánnal utazott együtt. Pista nem volt hozzászokva a bérelt szakaszos utazáshoz, kicsit szorongva gondolt rá, hogy a folyosón emberek állnak. Az alispán vitte be taxin, de a taxit ő fizette. Nem pihent le a hotelben, hanem elment Menyhért öccséhez. Egy kis cukrászdában ültek le addig, amíg a miniszterhez mehetett.

Kedvetlen egy viharos nap volt. Egész nap a minisztert hajszolta, most ide küldték, majd oda, míg végre délután hat órakor sikerült a minisztériumban mégis a színe elé kerülni. Visszafelé is az alispán volt az útitársa. A parlamentben alig volt képviselő, volt úgy, hogy heten maradtak a teremben. Kezdte megérteni, hogy lehet az, hogy az egész ország meg van véve. Mindenki függ valami szálon, valami módon a kormánytól. Ő mint főügyész annyira szolgája a kormánynak, hogy egy szabad gondolata nem lehet. Olyan az élet, mint valami dzsungel. Vadak élnek benne, s marcangolják egymást, és felfalják, akit lehet. Itt senki sem ért alapjában semmihez. Itt az a baj, hogy mindenki olyan helyen áll, ahová nem készült. S aki ért valamihez, az sehol sincs. Egy percet sem tudott aludni, az alispán bezzeg kellemesen szunyókált, csak Zsarátnok közelében ébredt fel. Ekkor Pista elmondta, hogy szeretné, ha a múzeumigazgatói posztra Menyhért, az öccse kerülne, az alispán szerint nincs akadálya, mivel a polgármester nagyon kedveli.

Még ébren volt Lina, amikor hazaért, s büszkén mesélte, hogy a miniszterrel kezelt. Kati néni jelenléte zavarta őket, mindig ott nyüzsgött körülöttük. Mikor kibújt az ágyból reggel, arra gondolt: csak ez a Lina volna egy kicsit magasabb koncepciójú... milyen kár, hogy belefúl az örökös főzéseibe, mosogatásaiba. Reggel ment referálnia polgármesternek. Mindenről beszélnie kellett: Nagyon jót mulattak azon, hogy a miniszter punktum rollert visel. Aztán nyílt az ajtó, s belépett Kardics, csatlakozott a társasághoz, s úgy nevetgélt a két öreg, mint két diák, s Pista percek alatt be volt avatva mindenbe.

Váratlanul Kardics felajánlotta, hogy kiviszi a villatelepre, hogy megnézzék a szóban forgó villát. Pista hiába tiltakozott, hogy a feleségével együtt szeretné megtekinteni, az öreg hajthatatlan volt. Amikor beléptek a villába, nagyon hatalmasnak érezte. Ellenben Magdaléna nagyon kedves volt, s nagyon magas, magasabb, mint Lina, ez lepte meg a legjobban. Pista jó ideig semmit sem hallott abból, amit beszéltek, csak nézte a termet. Nagyon határozottnak, biztosnak, öntudatosnak találta Magdalénát, ahogyan a falon található festményekről beszélt, s megtört a varázs. A kert még káprázatosabb volt, mint várta, némán megdöbbenve bámulta.. Ezután ideiglenes szerződést írt alá. A vételárat nagyon kevésnek találta, az összeg az építési összegnek legfeljebb a felét tehette ki. Kardics bácsi hazavitte, Pista abban a boldog tudatban ért haza, hogy van már háza, ahová pénteki zsúrra meghívhatja az újdonsült ismerőseit, rokonait. Amikor elbúcsúzott a bankigazgatótól, úgy érezte, hogy úgy áll ott, mint egy komornyik.

A felesége éppen csúnyán veszekedett a cseléddel, Pista ezt nem bírta hallgatni, áthívta a másik szobába, és megkérte, hogy ne vitatkozzon ilyen közönségesen a lánnyal. Büszkén mondta, hogy vett egy házat, de amikor a felesége a szerződést kérte, akkor rájött, hogy az Kardics bácsinál maradt. Tehát nincs, állapította meg Lina. Aztán kiment, majd kisírt szemmel jött vissza. Az a baj, hogy valakit be akarnak csapni azzal, hogy rátolnak egy pompás házat ingyen - sírt keservesen a felesége, és arról is felvilágosította férjét, hogy a fizetéséből nem fogja tudni fenntartani a házat, neki is csak abból lesz plusz jövedelme, amiből másoknak, azaz a városéból.

A gazdasági tanácsnoknak adta át Berci bácsi szénjét, aki biztosította róla, hogy a legkedvezőbben fogja referálni. Egyenlőre hetek teltek el, de a panamának a legtávolabbi nyomait sem lelte, s hirtelen most úgy érezte, mintha fekete szálakkal lenne átszőve az egész élete: Eddig is megéltem a magam tiszta, egyszerű életében, ezután is megleszek. Amikor belépett a szobába, egy felbontatlan levél várta, Albert öccsétől érkezett. Teljes nyomorban él a családjával, egy szobás lakásban szoronganak négy gyerekkel, nincs állása, már annyira kétségbeesett, hogy öngyilkos akar lenni. Fájt ezt olvasnia, megnézte, mennyi pénz van a zsebében, s azt feladta neki rögtön. Elment a kaszinóba, a felesége már azon gúnyolódott, hogy talán már kártyázni is fog.

A kaszinóban alig voltak. Martiny doktor szinte odaparancsolta az asztalhoz, römit játszottak, ebben nagyon erős volt Pista, s nyert is. Aztán a város ügyeiről beszélgettek, hogy a minisztériumban közölték, hogy csak jövedelmező dologra adnak pénzt: a csatorna, iskolák renoválása nem jövedelmező. A tömegnek nincs semmi befolyása a vállalkozásra és végrehajtásra, s míg egyfelől be van dobva mint szabad egyén a létbe, másfelől magára van hagyva.

Zúgó fejjel ment haza. Ezek olyan dolgok, hogy egy ember feje nem elég rá, hogy átfogja. Még egy ellenzéki politikus legalább kibeszélheti magát, de egy tisztviselőnek hallgatnia kell. Ahogy hazaért, az asztal felett égett a nagy csillár, de annak csak egy körtéje, az alsó. Véletlenül felpillantott a lámpára, s mosolygott, eszébe jutott, hogy milyen remek csillárok vannak Feri villájában. Büszkén újságolta el a fiúknak, hogy vett egy új házat, azok teljesen felélénkültek a hírre, s aznap nem lehetett velük mit kezdeni. Linának nem újságolta el sem a tíz pengőt, amit öccsének küldött, sem a kártyasikereit.

Lina kétségbeesetten figyelmeztette férjét, s keserű pa- _nasz fakadt fel belőle: “tudja maga, mi az egy asszonynak, aki felépítette már az életét, egy csapásra kifordulni magából.Amit maga csinál, azt jelenti, hogy mindaz, amit én eddig tettem semmiség volt. ... A véletlen kilódította a biztos pozíciójából, a kör, amelybe most került, egészen más, mint az, amelyben eddig élt." Meg van ijedve, hogy a pusztulás felé halad férje, hiszen azoknál az új ismerősöknél, akiknél vendégeskednek, teljesen mások az anyagi viszonyok, ők képtelenek ezzel lépést tartani. Pista rémülten hallgatta feleségének halk és okos szavait. Valóban a lelke mélyén mindenben igazat kellett adnia a feleségének. Ők képtelenek olyan pazar vacsorákat adni a jövedelméből. Lina szerint ezek az urak mind olyan pénzből élnek, amit nem szokás elkönyvelni azon a címen, amin kapják, hanem hamis címeken. Ráadásul a háta mögött ott vannak a szegény rokonok, akiket magával akar cipelni. Annyira nem viheti fel az Isten a dolgát, hogy az összes testvéreinek ugyanolyan pozíciót biztosítson, mint amilyen magának van.

Próbálta megnyugtatni magát, bár vele maradtak a gyötrő gondolatok. Mindenesetre Albertnek segít, legalább annyira, hogy élni tudjon, de különösebb terheket nem vesz a nyakába. Elég a maga baja. Már az is gyanús, hogy még eddig egy szót sem hallott a Sertéstenyésztőről. Pedig azoknak nagyon éghet a kapcájuk. Legrosszabb esetben felmegy a miniszterhez, s előadja neki az egész dolgot. Ki tudja, hátha a polgármester is benne van. Nem szokatlan a mai világban egy fegyelmi a polgármester ellen. Lassan kezdett összezsugorodni az egész házvételügy a szemében. Különös, soha nem volt évek óta rossz éjszakája. Most viszont nem tudott aludni, s minden éjszakája egyre nyugtalanabb lett. Ha aludt is, nemsokára felébredt. Tudta, hogy a rendes fizetéséből még a kamatot sem bírná fizetni. Hát honnan lesz neki jövedelme? Linának igaza van, ezek már úgy kezelik őt, mintha közülük való tőkepénzes lenne. Másnap reggel gyűrötten és törődötten ébredt.

Amikor megérkezett, a főmérnököt, Bisztriczayt faggatta a Sertéstenyésztőről. Szerinte az építmények elsőrangúak, csak túl vannak méretezve. Hármasban egész délelőtt az aktatömeget tanulmányozták. Borzalmas volt a deficit, aztán kimentek a helyszínre, Harangosra. A sertéstelepen csönd volt, a disznókat már elszállították. Aztán a főmérnök arról tájékoztatta, hogy útnak indult a köleséri bányából az első két mintavagon, Pista megijedt, mert nem tudta, hogy ez az ügy már ennyire előrehaladt. Aztán figyelmeztette a főmérnököt, hogy Berci bácsi kitűnő üzletember, de pénzt nem lehet rá bízni, csak a szállított mennyiséget szabad neki kifizetni. Ő egyébként sem vállal felelősséget a szén minőségéért, erre Bisztriczay pedig azt válaszolta, hogy akkor nem veszi át, a szerződés úgysincs aláírva.

Ahogy a zsebébe nyúlt, egy idegen női zsebkendő akadt a kezébe, idegenül nézte, nem tudta, kié, aztán rájött, hogy Magdalénáé. A benne levő parfüm, vagy mi, elkezdett melegíteni, izgatni, zsibbasztani. A szívére ment valami, az előbbi ügy elvesztette jelentőségét. Amikor hazafelé tartott, s befordult az utcába, nagyot lélegzett.' Erőt kellett gyűjteni, hogy a felesége szeme elé kerülhessen, s Lina ne vegye észre rajta, hogy valami történt. Most bezzeg hálás volt Kati néninek a jelenlétéért, mivel nem kellett beszélnie, sőt nem is lehetett, ellenben hallgatni joga volt. Lina el akarta venni a kabátját, hogy eltegye, de Pista olyan ijedt mozdulattal kapta el, hogy a felesége elkezdett gyanakodni, hogy mi lehet a zsebében, aztán egy óvatlan pillanatba a nadrágzsebbe csempészte Magdaléna kendőjét. Lina csak kivitte a kabátot és titokban áttanulmányozta, s nagyon megnyugodott, hogy semmi különöset nem talált.

A délutáni alvás után Kardics bácsi hívatta, s a Sertéstenyésztőről beszélgettek, hogy az egy valóságos aranybánya, csak ügyesen kell intézni a dolgát. Ekkor elővett egy paksamétát, s kiteregette az aktákat, százezrek röpködtek, váltóknak egész tömege feküdt a szerződés mellett, s rábeszélte Pistát, hogy írja alá, mert ennél jobb üzletet nem lehet csinálni a városban. Nagyon csüggedten ült, csak arra vigyázott, hogy meg ne látsszék rajta. Kardics folyószámlát nyitott Pista számára, amire tizenötezer pengő kerül, ami természetesen a rendelkezésére áll. Úgy ment el, mint aki elvesztette az ártatlanságát. Mikor az utcán találta magát, olyan volt, mint a lány, aki először volt legénylakáson, ahová oly hetykén és magabíztában ment, s ahol a kíváncsiság, az akaratnak pillanatnyi kikapcsolódása elvette az erejét, s megtépettnek és rongynak érezte magát. Valami konfliktus volt benne, a régi énje s a mostani közt. Valami belső zűrzavar. Egyáltalán nem tudott eligazodni, s ez rémes volt és boldogtalanság.

Menyhért az egyetlen, akivel beszélni tud, s most mindenáron megnyugvásra volt szüksége. Fantasztikus tervek lobogtak fel benne: csatornázás, központi kórház. Olyan gyorsan ment, mintha valami kergette volna, a kaszinóba érkezve szórakozottan játszott, vesztett is. Martiny nagy hangon adta elő, hogy Boronkay Feri villát épített a Sertéstenyésztő tégláiból. El fogjuk licitálni az ipsét! - s figyelmeztette, hogy nézzen minél hamarabb utána a dolgoknak, mert attól a gazembertől kitelik, hogy ezt a pár napot fel fogja használni, míg szabad kézből eladhatja. A főügyész elsápadt és hallgatott A doktor tovább folytatta, együtt vannak az adatok, iratok, feljelentések. Te még nem vagy benne a maffiában, új ember vagy, akit közbizalom emelt az állásába. Ekkor árulta el, hogy ő és Kardics rokonok. “No akkor nem is szóltam" - mondta meglepetten Martiny.

Ez így van Magyarországon, kicsi az ország, mindenki rokon. Magyarország a rokonságok és a panamák lápvilága. Ez egy olyan furcsa ingovány, hogy aki ebbe beleplántálódik vagy akklimatizálódik, vagy elpusztul - állapították meg közösen, s valóban sikerült egy közös őst találni, méghozzá a nagymamát. Martinyi tréfálkozva felveti, hogy rokoni jusson meg kéne vennie a Boronkay-villát, s igen elcsodálkozott, amikor Pista elmondta, hogy csak egy napot késett, mert már ő megvette, így kellemesen eldiskuráltak. Majd sürgöny jött Menyustól, hogy a kilencórás vonattal jön, s fél tizenkettőre ideér. Linának azt hazudta, hogy esti értekezlet van.

Az öccsével nagyon megörültek egymásnak, végre kibeszélhette magát őszintén, mintha csak magának mondaná. Menyus minden döntését helyeselte: a házvételt, a magasabb nívójú életet, a Sertéstenyésztő dolgában tett lépéseket, s ez Pista számára őszinte lelki megnyugvást jelentett. Csak Berci bácsitól intette, benne nem lehet megbízni, bevallotta, hogy a maga húszezrét ki sem engedi fizettetni. Kikísérte az állomásra, s ott az orvossal futott össze, aki szintén szegény rokont vitt ki, s megpróbált protekciót kérni tőle, kocsit rendelt, de amikor beült a taxiba, rájött, hogy nincs nála pénz, amikor kiszállt, sokáig kotorászott, végül a sofőr is protekciót akart kérni tőle. Régen aludt már ilyen jól, nyugodtan jóízűen.

Ahogy beért a hivatalba, a főmérnök várta, másnap lesz annak a pályázatnak a lezárása, amelyet a város hirdetett egy vashídra, amely a régi rozzant fahíd helyére fog kerülni. A főügyész élénk érdeklődést mutatott az ügyben. A másik napirendi pont az volt, hogy város Ráczkevey kúriáját készül ajánlani adóhivatalnak a minisztériumnak, amelyet megfelelő áron meg is vesz a tulajdonostól. Egy ellenérv merül csak fel, hogy három kilométerre van a várostól, de ez nem jelenthet akadályt, mert millió érv szól mellette: történelmi emlék az épület, a család mindig is nagy pártfogója volt a városnak, s nem utolsó sorban a tulajdonos unokaöccse államtitkár, meg egyébként mindenkinek érdeke fűződik ehhez. A főmérnök arra hivatkozva, hogy mivel holnap zárul le a pályázat, elkérte a pályázatokat, hogy ne legyen készületlen és tájékozatlan, de ezt megtagadja a főügyész, mivel szabálytalan. A főmérnök nagy haraggal vette a kalapját és távozott, mivel szerette volna a statisztikai számításokat is kiíratni, hogy a Holub és Társa céget informálhassa. Aztán behívatta a titkárt, Péterfi doktort, és a Sertéstenyésztő aktáit kérte. Eközben a polgármester hívatta.

Előadta Kardics bácsi nagyszabású terveit a Sertéstenyésztőről, aztán a polgármester felszólította, hogy adja át a pályázati anyagokat, ő személyesen vállalja érte a felelősséget. Ezután Pista elmondta, hogy Martiny doktor is jól informált az ügyben. A polgármesternek nem nagyon tetszett a dolog, s nem igazán értette, hogy honnan a kapcsolata vele, mire Pista sejtelmesen közölte, hogy rokonok. Nem értette azt sem, hogy mi lehet az ellenzéki politikus célja ezzel, hogy egyszer csak így hirtelen bejelenti, hogy rokonok. A főmérnök már várt az iratokra, Pista úgy látta jobbnak, hogy legalább megvárakoztatja egy kicsit, s megugráltatta a Sertéstenyésztő ügyében, majd elengedte a pályázati anyagokkal, de úgy érezte, mintha tolvajlás történt volna.

Ezután kifaggatta Péterfit, hogy kik a rokonai, de kiderült, hogy erdélyi, s csak pár éve költöztek a városba. Az érdekelte Pistát, hogy milyen irányban elfogult a referense, de megnyugodott, hogy pártatlan. 1921-ben indult a Sertéstenyésztő, egy sertéskupec határozta el, s egy részvénytársaságot alapítottak másfélmillió korona alaptőkével, de a pénzzuhanással tönkrement, ezután jött Kaiser, s ő fújta fel az egészet, de ő is megbukott, s Amerikába szökött. Szentkálnay volt a következő tulajdonos, a város adott egy földterületet a vállalkozásnak, de az a mai napig nincs átírva a nevükre. Az alaptőkéjük növeléséhez a Takarék kölcsönzött újabb összegeket, s elkezdődött az építkezés, a Holub és Társát bízták meg. Csak váltókkal tudtak fizetni, de az erős téli fagyokra való tekintettel az építkezés szünetelt.

Ezután került sor a vállalkozás átszervezésére, új alapokra helyezték, tőzsdei papírokat bocsátottak ki. A város erősen támogatta, s a részvényárak szépen emelkedtek. A modem sertéstelep hamarosan felépült, de túlméretezett lett, s nem volt elég disznó, nem lehetett gazdaságosan üzemeltetni, ekkor kezdődött a leépítés, erre még rátett a kukorica árának emelkedése, és a sertésvész. A kolera idején a megbetegedett disznókat bevitték a Sertéstenyésztőbe, ott kifizették, és leírhatta veszteségnek. Az igazgatóságban érdekeltek: Szentkálnay mellett Boronkay Feri, a veje, Kardics igazgató, Makróczy, az alispán meg a polgármester veje. Ez valósággal a Kellermann Alagútja, melyet regényben kellene megírni.

Egész délelőtt dolgoztak, és senkit sem engedett be magához, majd újra nekiültek s elölről vették át az egészet, s pontosan végigmentek a két év történetén. Fél tizenkettőkor eszébe jutott, hogy neki át kell mennie Kardicshoz, s tizenötezer pengő boldog tulajdonosa lesz, de üres zsebbel mégsem mehet. Reggel röstellt Linától kérni, mert magyarázkodnia kellett volna Diákként mindig az anyjától kunyerált kis pénzeket, s azután az édes kis feleségét tette meg maga felett anyának és felettes hatóságnak. Rettenetes volt ugyanakkor, hogy ő ennyire pénz nélkül van. A hivatali szolgát küldte el haza húsz pengőért, amit a felesége el is küldött egy számonkérő levél kíséretében. Azután a Takarékba telefonált, de ott arról értesítették, hogy nincs benn Kardics. Úgy érezte, hogy ez szándékos packázás. Milyen jó, hogy nem épített arra a tizenötezer pengőre. Ezután mozgósította Pétet, hogy nézzen utána minden apró részletnek, menjen el a telekkönyvhöz, s írja ki Szentkálnay teherlapját.

Le s föl járkált, s hallatlan düh és bosszúvágy kezdett benne úrrá lenni. Átsétált az épület túlsó szárnyába, a mérnöki hivatalba, ahol egy ismeretlen fiatalembert talált, aki jegyzetelgetett s rajzokat készített. Kiderült róla, hogy a Holub és Társának dolgozik, s a pályázatokból készített jegyzeteket. Pista teljesen felháborodott és elzavarta. Ezután azt szuggerálta magában, hogy ő még semmibe se keveredett, még tiszta. Ekkor megjelent a tegnapi taxisofőr, s protekcióért könyörgött, kifizette neki a tegnapi fuvardíját, s dühösen elzavarta, de még előtte megkérdezte a beadványának a számát. Más apró ügyek is hevertek az asztalán, a kisbérlők dolgai, siralmas körülmények között élnek, de a szociális támogatásról a kormány nem volt hajlandó gondoskodni, nem volt rá pénz. Ekkor érkezett lélekszakadva Péterfi dr., Szentkálnaynak a Sertéstenyésztő felállítása óta hatszázötvenezer pengővel szaporodott a betáblázott adóssága, érthetetlen, hogy a bank ezerkétszáznegyven holdra ennyi új kölcsönt folyósított. Áron felül meg van terhelve az egész vagyon.

Ezalatt Bisztriczay főmérnök értesült a történtekről, először a polgármesterhez akart rohanni, mint reggel, de most más volt a helyzet, a főügyész markában érezte magát, mert a Holub és Társa alkalmazottjának a jelenléte olyan alapot szolgáltatott a főügyésznek, hogy akár el is távolíthatta a hivatalából. Holubhoz rohant, hogy csinálni kell valamit a főügyésszel, mert a markában van. Az építész teljesen fásult volt teljesen el volt adósodva, Markóczyt, aki az ő embere volt megbuktatták, most itt ez a botrány, ez már túl sok neki, most már okosabb nem pályázni, nem maradt más hátra, csak egy revolvergolyó. Ekkor toppant be váratlanul Kardics, Bisztriczay referált a történtekről, majd közösen vették a kalapjukat, s elmentek a polgármesterhez.

A polgármesternél épp egy küldöttség volt, de azonnal végzett a kérelmezőkkel, egyszerűen mindent megígért, és melegen kezet rázott a deputáció tagjaival. Kardics bácsi viharosan rontott be, a főmérnök összefoglalta a történteket. A polgármester pár pillanatig a semmibe bámult, majd felkapott az asztaláról valami barnás vasúti szelvényt: a Bátay Bertalan-féle köleséri bányaajánlatot. Bisztriczaynak hályog esett le a szeméről, meg van mentve minden, gyorsan tárcsázott, s megtudta, hogy Berci bácsi valóságos 'príma' salgótarjáni szenet küldött. Kiderült, hogy már nem először próbálkozik így, csak valami rosszféle tufája van. “Borzasztók ezek a rokonok" - jegyezte meg gúnyosan a polgármester. A főmérnök elment. Kardics nem kis kárörömmel mesélte el, hogy a főügyésznek sosincs pénz a zsebében, mert a feleségétől kell zsebpénzt kunyerálni, bezzeg az asszonykának hétszázhúsz pengője van a Takarékban. Még szerencse, hogy ennyire elővigyázatos volt, s csak egy előszerződés van, s a pénzt még nem utalta át neki. Közben a polgármester hívatta Kopjáss főügyész urat, akinek karrierjéről úgy határoztak, hogy ezennel lezárul.

Megérkezett a főügyész, a polgármester élénk színekkel ecsetelte, hogy a főmérnök milyen vétséget követett el, s ezt számon fogja kérni, mert Holubék nem is akarnak pályázni. Aztán meghívta vásárnap estére a feleségével együtt Boronkayék búcsúestjére, ahol egyúttal a felesége is megcsodálhatja majd jövendőbeli otthonukat.

Pistáékhoz szombaton Berci bácsi állított be, teljes odaadással beszélt a bányájáról, sőt felvetette, hogy nemcsak a szenet kéne a városnak megvennie, de magát a bányát is. Kati néni, aki egész héten vizitről vizitre ment, amikor megpillantotta az öregurat, óva intette tőle őket, s Berci bácsi ugyanezt cselekedte. A szénért járó provízió zavarta Pista lelkiismeretét, még eddig sohasem kapott, s most el is határozta, hogy a köz céljaira fogja fordítani. Szeretné bevonni a város vezetésébe a rokonait, s így megtisztíthatná a közéletet. Berci bácsi nagyvonalúan osztogatta tanácsait: “Fiam, a rokont szeretni kell, de vigyázni is kell." Aztán amikor Lina belépett a szobába, lehalkították a hangjukat, s amikor Pista kettesben maradt a feleségével, elmondta a polgármester szíves invitálását Boronkayékhoz.

Kellemesen telt a vasárnap este, Magdaléna teljesen elbűvölte, zavarában még a pezsgőt is az ingére löttyintette. Berci bácsi még itt sem hagyta békén őket, itt is pénzt kunyerált. Péterfi bizalmasan a fülébe súgta, hogy a minisztériumba bekérték a Sertéstenyésztő papírjait, s elképzelhető, hogy a polgármester hamarosan hívatni fogja. Pista végre nyeregben érezte magát, a titkár már a kártyaszobába tessékelte.

De előtte Kardics kapta el, s felvetette, hogy aláírhatnák a szerződést, most rögtön. Pistának nagyot lobbant a szeme, de aztán lehunyta, hogy bele ne lásson a másik. Úgy látszik, itt van a revizor, Péterfi igazat mondott, hirtelen sürgős lett. Óvatosan próbált kicsúsznia kezei közül. Majd a bankigazgató legnagyobb meglepetésére egyenesen rákérdezett, hogy a miniszteri biztos még ma éjjel visszautazik-e. Pista tovább folytatta a kínos beszélgetést, megemlítette, hogy informálódott a belégekről, számlákról, s kiderült, hogy mire ment el a pénz. Aztán váratlanul a két öccsét protezsálta be. Kardics szaladt referálni a történtekről a kártyaszobába.

Ezután Szentkálnayval beszélt a Sertéstenyésztőről, s azt mondta, hogy talán kevés veszteséggel is megúszhatja. Szentkálnay vértódulást kapott, amikor ezt meghallotta. Ezt még eddig senki sem merte neki így megmondani, még célzással sem. Tudta ő, de még maga előtt is takargatta. Aztán gyorsan másra terelte a szót, Pista csak bámult, hogy egy pillanat alatt kirázta magából az előbbi kínlódást. Már tud anekdotázni. A másik szobában hirtelen megpillantotta Magdalénát. Behunyta a szemét, és nem nézett rá. A cipőjét nézte, csak lassan emelte fel a pillantását, a cipőjétől fel a combon végig, a derekán, a mellein, a meztelen karján és magas nyakán, a hajáig... Ahogy emelkedett a tekintete felfelé, úgy emelkedett a vére, mintha a hőmérőt húzná felfelé a tűz. Magdaléna és Pista szeme összeakadt, s végül zavarba jött a nő. Aztán beszédbe elegyedtek, s Pista felidézte annak a régi bálnak az emlékét, amikor Magdaléna fűzöld ruhában volt, s éppen belemelegedtek a múltidézésbe, amikor az idős Szentkálnay oldalán megjelent Lina, s egyre azt hajtogatta, hogy ez a villa nem az ő álma. Egy pillanatra az övé volt ez az elérhetetlen nő.

Kardics jött, Pista elmondta, hogyan képzeli a Sertéstenyésztő szanálását, szerinte egy szindikátust kell alakítani, amely megveszi a vállalatot, ez tesz ajánlatot a városnak, s eladják a részvénytöbbséget, mert csak a város tud hitelt szerezni. A Takarék igazgatója azonnal a polgármesterhez rohant referálni. Ekkor odalépett hozzá Lina, s panaszkodott, hogy milyen hazugnak érzi ezt a világot, amiben van. Magdaléna miatt szóváltásba keveredtek, s nem győzte csitítani a feleségét.

Kardics kifordult a kártyaszobából, de nem volt hajlandó egy szót sem szólni. Így Pista maga ment be a kártyaszobába, ahol tarokkoztak, ő csak kibicelt A polgármester finoman megrótta őt, s gúnyolta az ellenzékiségét. Most már Kopjáss végképp nem tudta, hogy mit akarnak, övé lesz a ház,, vagy másképp döntöttek. Ezek a kérdések kavarogtak a fejében. Többé már az ő személye nem volt fontos, valami szorongás gyötörte, fenyegető veszély.

Magdaléna hűsítővel kínálta, s leültek beszélgetni, s ismét a hét évvel ezelőtti bál került elő. Az asszony azt mondta, hogy vannak Don Juanok, s ellen Don Juanok. A Don Juan tűzön-vízen keresztül áthalad, és belesodorja a nőt, míg csak meg nem hódítja... A másik típus viszont néma marad, és évtizeden át tudja ugyanolyan hőséggel emészteni magát De itt megállt, mert nem akart túl messzire menni. Végül megkérdezte, hogy megveszik-e a házat, s ő a polgármesterre hivatkozva mondta, hogy talán igen. Aztán a nő finoman kisiklott a további társalgás elől. Aztán Lina jött, hogy menjenek haza, de Kardics tartóztatta őket, nem lehetett elmenniük. Telt múlt az idő, már hajnalodott, takarítottak, amikor a polgármester titkára megjelent, s a társaság szétszéledt.

Reggel időben ment be a hivatalába, Péterfi azzal a hírrel fogadta, hogy este feltúrták a páncélszekrényét, az éjjel folyamán megvolt a minisztériumi ellenőrzés, a terhelő iratok, belégek otthon voltak, s így semmilyen terhelőt sem találtak Boronkay Ferire nézve. Most világosodott meg a számára, hogy Kardics miért tartotta vissza, s csak akkor engedték haza, amikor már befejeződött a revízió. Az egyik szekrény aljában egy revolvert pillantott meg, ekkor hívatta a polgármester.

A polgármesteri fogadóterem küldöttséggel volt tele. Kétszáz szegény tanyasi állott ott, köztük Mahiny dr., Pista előadta a tanyabokor-rendszer lényegét, sőt a tanyai vasútról is beszélt. Azután hirtelen a polgármester a rokonokra terelte a szót, itt van a Berci bácsi, s hozza a szenét, egyébként eddig is mindig a főügyész rokona szállította a szenet. Ő azért tudta oly régóta megőrizni a pozícióját, mert nem helyezte el a rokonait a vezetésbe. Pista próbálta elhatárolni magát a szénügytől, de a polgármester ebből sem engedett. Majd a Holub és Társa cég került terítékre, Pista nem győzött mentegetőzni, ha a város rendezné a Sertéstenyésztő dolgát, akkor nem menne csődbe.

A polgármester itt teljesen gúnyos lett, tudta Kopjáss szindikátussal kapcsolatos terveit, de a Sertéstenyésztő megvásárlásához is pénz kell, s nem lehet áron alul megszerezni, mint például Boronkayék villáját. Van-e pénze erre, tizenötezer pengőre van kilátása a Takaréknál, s még húszezres tételre, ez már százezernek az egyharmada, csak egy bibi van, Berci bácsi szene, mert ő igen nagy gyorsasággal szállított.

Megy minden, mint a karikacsapás, a főügyész úr három elsőrangú tervvel állt elő - foglalta össze a polgármester gúnyosan. Első: a bokortanya-rendszer életbeléptetése, hogy a kisbérlőket könnyebb legyen megfogni, zseniális, de nem népszerű, hiszen nem szociális érvekre hivatkozva akarja végrehajtani, hanem anyagiak miatt. A második, hogy Szentkálnayékat úgy kell megmenteni, hogy az állam vegye őt magához mint például államtitkárt, itt is csak a szempont sántít, a kormány elég bölcs ahhoz, hogy kiválassza megfelelő embert a megfelelő helyre, de alólról kezdeményezve ez sem népszerű. A harmadik a legkolosszálisabb, egy konzorcium vegye át bruttó hétszázezer pengőért, mert százezer pengő a részvénypakett, hatszázezer az átvállalt adósság, s akkor a város nyakába kell sózni, mondjuk egymillióért, ezen mind a három tag száz-százezer pengőt nyer, s a közvélemény rögtön panamára gyanakszik. Ráadásul még itt van Berci bácsi szene, akinek csak gyenge tufája van, és Salgótarjánból vett két vagonnyi jó minőségűt, hogy a gyengét el tudja majd sózni. Pistára mintha az egész roppant ház rászakadt volna, egyszerre elvesztette a lélegzetét, s halotti sápadtság s halálverejték borította be a testét. A polgármester pedig lelkesen ismét a rokonokat emlegette, ekkor hirtelen felugrott, és magánkívül kiáltotta, hogy az éjszaka folyamán betörtek a hivatali szobájába, s feltörték a páncélszekrényeit. A polgármester hűvösen és megvetően nézett rá, és közölte, hogy a rovancsolás az ő parancsára történt, és a zárakat nem törték fel, mert neki vannak kulcsmásolatai. Arról nem volt szó, hogy bemehetnek a főügyész szobájába, mondta Pista, de az öregúr rögtön tromfolt, hogy arról sem, hogy Berci bácsi szene nem Kalácsbányából származik, hanem Salgótarjánból. Tehetetlenül ült a nagy fotelben, elveszve, úgy, mint mikor betegen ült az édesanyja ölében, teljesen megsemmisülten. Majd felállt és távozott, mintha idegen lábakon járna. Kis idő múlva Kardics bácsi jött át a másik szobából, hogy gratuláljon a polgármesternek. - Én azt hiszem, ha holnap visszajön, akkor igen hasznavehető ember lesz, mert nemigen talált olyan embert a pályafutása során, aki ilyen gyorsan beletanult a dolgokba, s azon morfondíroztak, hogy ki lesz az a három tag.

Ebben a pillanatban Péterfi rohant be fejvesztetten a hírrel: a főügyész lelőtte magát, orvosért szaladtak, de már késő volt.

vissza