R�ges r�gen, �lt egyszer egy id�s suszter, messze-messze, egy kis orosz falucsk�ban. Panovnak h�vt�k, de senki nem sz�l�totta Panovnak, Panov �rnak, s�t m�g Panov suszternak sem. B�rhov� ment a kis falucsk�ban, mindenki annyira szerette, hogy csak Panov ap�nak sz�l�tott�k.
Panov ap� nem volt gazdag, egyetlen kis szob�csk�ja volt, melynek ablaka az utc�ra n�zett. Ebben a kis szob�ban lakott �s ez volt egyben a m�helye is. De az�rt szeg�ny sem volt. Minden szersz�ma megvolt a suszter mesters�ghez, volt egy vast�zhelye, amin�l melegedett �s �telt f�zhetett, volt egy nagy fonott kos�rsz�ke, ahol id�nk�nt elszuny�k�lt, egy massz�v �gya sz�nes takar�val �s egy kis olajl�mp�ja, hogy est�nk�nt legyen, mivel vil�g�tana. Mindig olyan sokan akartak �j cip�t csin�ltatni vagy a r�git foltoztatni, sarkaltatni, talpaltatni, hogy Panov ap�nak mindig volt el�g p�nze keny�rre, k�v�ra, �s k�poszt�ra, amib�l levest f�zz�n. �gy Panov ap� szinte mindig vid�m �s boldog volt. A szeme csak �gy ragyogott kis kerek Szem�vege m�g�tt. Eg�sz nap dudor�szott, vagy f�ty�r�szett, a j�r�kel�ket, pedig hangos j�k�v�ns�gokkal k�sz�nt�tte.
De ezen a napon m�sk�nt volt. Panov ap� szomor�an �llt kis szob�ja ablak�n�l, �s feles�g�re gondolt, aki m�r r�gen meghalt, meg gyermekeire, akik feln�ttek �s elk�lt�ztek. Kar�csony este volt �s mindenhol egy�tt volt a csal�d. Panov ap� v�gign�zett a falu h�zam. Minden ablakb�l gyerty�k �s l�mp�k vid�m f�nye sz�r�d�tt ki �s m�r �lltak a kar�csonyf�k. Hallotta a nevet�st �s a gyermekek boldog zsibong�s�t j�t�k k�zben. �rezte a s�l� h�s illat�t, mely az ablak �s ajt� melletti reped�seken sziv�rgott be. Bizony, bizony. De nem volt senki, aki visszavar�zsolhatta volna. Szem�nek ragyog�s�t, kis kerek szem�vege m�g�tt. Panov ap� nagyot s�hajtott. Azut�n kom�tosan meggy�jtotta az olajl�mp�t, odament a polchoz, �s levett egy r�gi, barna k�nyvet. Leseperte az ottmaradt b�rdarabk�kat a padr�l, feltett egy b�gre k�v�t a t�zhelyre, le�lt a fonott kos�rsz�kbe �s elkezdett olvasni.
Panov ap� nem j�rt iskol�ba �s nem tudott valami j�l olvasni, ez�rt ujj�val k�vette a sz�veget �s hangosan olvasott. A kar�csonyi t�rt�netet olvasta, hogy J�zus nem h�zban, hanem egy ist�ll�ban sz�letett, mert nem volt sz�mukra hely a vend�gfogad� h�zn�l.
Bizony, bizony. Mondta Panov ap�, bajusz�t p�d�rgetve. Ha idej�ttek volna, elalhattak volna az �gyamon, a kisbab�t betakartam volna meleg takar�mmal. �r�ln�k, ha lenne itt velem valaki, �s egy kisgyermek, akivel elj�tszan�k. Panov ap� fel�llt �s megpiszk�lta a t�zet. Kint k�d�sre fordult az id�, �gy feljebb csavarta a l�mp�t, t�lt�tt mag�nak egy cs�sze k�v�t �s folytatta az olvas�st.
Arr�l olvasott, hogy gazdag b�lcsek keltek �t a sivatagon, hogy aj�nd�kot vigyenek J�zusnak aranyat �s illatos f�szereket.
Bizony, bizony. S�hajtott fel Panov ap�, ha J�zus idej�nne, nem tudn�k neki mit adni. Azut�n elmosolyodott �s a szeme felragyogott, kis kerek szem�vege m�g�tt. Fel�llt az asztal mell�l �s odament a polchoz. Volt ott egy zsineggel �tk�t�tt, poros doboz. Felnyitotta a dobozt �s kivett egy p�r apr� cip�csk�t. Kez�be vette a kis cip�ket �s mozdulatlanul �llt. Ez volt a legjobb p�r cip�, amit valaha k�sz�tett. �vatosan visszatette �ket a dobozba, azut�n �jra le�lt a kos�rsz�kbe. Ezzel aj�nd�kozn�m meg. d�nny�gte. S�hajtott egyet �s tov�bb olvasott.
Ki tudja, tal�n a szoba melege tette, vagy am�gy is k�sre j�rt, de Panov ap� csontos ujjai nemsok�ra lecs�sztak a lapr�l, szem�vege is lecs�szott az orr�r�l �s cs�ndesen elaludt. Kint egyre nagyobb lett a k�d. Elmos�dott alakok haladtak el az ablak el�tt, de az �reg suszter csak aludt tov�bb �s m�g horkolt is egy kicsit. Hirtelen egy hang sz�l�totta. Panov ap�, Panov ap�! Az �regember felugrott. Ki az? K�rdezte, amint k�r�ln�zett. El�g rosszul l�tott a szem�vege n�lk�l, de biztos volt benne, hogy senki sincs a szob�ban. Panov ap�! Sz�lt �jra egy hang. Azt k�v�ntad, hogy megl�thass, hogy bet�rjek a m�helyedbe �s megaj�nd�kozhass. Holnap reggelt�l estig figyelj, �s �n elj�v�k. L�gy nagyon figyelmes, hogy felismerj, mert nem mondom meg ki vagyok!
Azut�n �jra csend lett. Panov ap� megd�rzs�lte a szem�t �s fel�llt. A k�lyh�ban m�r el�gett a sz�n, a l�mpa, pedig teljesen kialudt, de k�v�lr�l cseng�k hangja hallatszott. Itt a kar�csony, csilingelt�k.
� volt. Mondta mag�ban az �reg suszter. J�zus volt. Elgondolkozva megp�d�rte a bajusz�t. Lehet, hogy csak �lom volt, de az�rt figyelni fogok �s rem�lem, hogy kar�csony napj�n megl�togat. De hogyan fogom megismerni? Hiszen nem maradt kisgyermek, feln�tt, kir�ly lett �s azt mondta, hogy � az Isten Fia. Az �regember megcs�v�lta fej�t. Bizony, bizony, mondta nagyon kell majd figyelnem. Panov ap� le sem fek�dt. Ott �lt fonott sz�k�ben az ablakkal szemben �s figyelt, mikor j�n arra valaki. Lassan, lassan felkelt a nap �s sugarai megvil�g�tott�k a macskak�ves utat. Senki sem j�rt az utc�n.
F�z�k magamnak egy j� k�v�t kar�csony reggel. Mondta Panov ap� vid�man, csak �gy mag�nak. Begy�jtom a k�lyh�t �s f�z�k egy nagy adag g�z�lg� k�v�t, de az egyik szemem az�rt mindig az ablakon lesz. Rem�lem ma, elj�n! Panov ap� v�rt. V�gre j�tt valaki, egy alak t�nt fel a kanyarg�s utca m�sik v�g�n. Panov ap� kilesett a j�gvir�gos ablakon. Nagyon izgatott volt lehet, hogy J�zus j�n hozz�. Csal�dottan fordult el. Az alak egyre k�zeledett. Lassan j�tt az �ton, meg, meg�llva. Panov ap� tudta m�r, hogy kij�n az �reg utcasepr�, aki minden h�ten arra j�tt talicsk�j�val �s sepr�j�vel. Panov ap� m�rges lett. Jobb dolga is volt, mint �reg utcasepr�ket figyelni. Istent v�rta, J�zust, a kir�lyt. T�relmetlen�l elfordult az ablakt�l �s j� ideig v�rt, hogy az utcasepr� elmenjen. De mikor visszafordult, az �regember m�g mindig ott �llt az utca m�sik oldal�n, Panov ap�boltj�val szemben. Letette a talicsk�j�t, kez�t d�rzs�lgette �s dobogott a l�b�val, hogy egy kicsit felmelegedjen. Panov ap� nagyon megsajn�lta, mert l�tszott, hogy nagyon f�zik.
M�g elk�pzelni is rossz, hogy valakinek kar�csonykor is dolgoznia kell! Panov ap� megkocogtatta az ablakot, de az �regember nem hallotta, �gy kinyitotta m�hely�nek ajtaj�t. Az ajt�b�l kisz�lt. J�jj�n be! Az utcasepr� kicsit ijedten fordult h�tra az emberek gyakran durv�n b�ntak vele a munk�ja miatt, de Panov ap� mosolygott. Mit sz�lna egy cs�sze k�v�hoz? Sz�lt neki. L�tom, hogy teljesen �t van fagyva. Az utcasepr� egyb�l otthagyta a talicsk�j�t. H�t, bizony j�l esne! Mondta �s bement a kis m�helybe. Igaz�n nagyon kedves mag�t�l, igaz�n nagyon kedves. Panov ap� kit�lt�tt egy cs�sze k�v�t a t�zhelyen l�v� kann�b�l. Ez a legkevesebb, amit tehetek felelte. Hiszen kar�csony van. Az �regember fels�hajtott. Nekem ennyi a kar�csony. Mik�zben a k�lyha mellett melegedett, nedves ruh�j�nak p�rolg�sa keserny�s szaggal t�lt�tte el a szob�t.
Panov ap� visszat�rt el�bbi hely�re az ablak mell� �s figyelte az utc�t.
L�togat�t v�r? K�rdezte az utcasepr�. Rem�lem, nem vagyok �tban? Panov ap� megr�zta a fej�t. �n, ...hm, hallott m�r J�zusr�l? K�rdezte. Isten Fi�r�l? K�rdezett vissza az �regember.
Ma meg fog l�togatni. V�laszolta Panov ap�. Az �reg utcasepr� megd�bbenve n�zett r�.
�gy Panov ap� elmondta az eg�sz t�rt�netet. Ez�rt figyelem, hogy mikor j�n. Fejezte be. Az utcasepr� letette a cs�sz�j�t, szomork�san megcs�v�lta a fej�t �s elindult az ajt� fel�. Sok szerencs�t! Mondta. �s, hm, k�sz�n�m a k�v�t! Most el�sz�r elmosolyodott. Azut�n sietve kil�pett az utc�ra �s fogta a talicsk�j�t. Panov ap� az ajt�b�l n�zett az utcasepr� t�volod� alakja ut�n. Sz�tn�zett. A t�li nap sugarainak melege megolvasztotta. A j�gvir�gokat az ablakon �s a cs�sz�s jeget a macskak�veken. Az emberek mozgol�dni kezdtek, n�h�ny r�szeg m�g most t�ntorgott haza az el�z� esti mulats�g ut�n. �nnepl�be �lt�z�tt csal�dok siettek, hogy megl�togass�k rokonaikat. Mindny�jan mosolyogva k�sz�nt�tt�k a m�helye ajtaj�ban �ll� Panov ap�t. Boldog kar�csonyt, Panov ap�! Mondt�k. Az �reg suszter is k�sz�nt, visszamosolygott, de nem �ll�totta meg �ket, hiszen mindny�jukat j�l ismerte. � valaki m�st v�rt. �ppen be akarta z�rni az ajt�t, mikor �szrevett valamit. A fal mellett, az �rny�kban egy n� k�zeledett karj�n kisbab�val. Nagyon sov�ny volt, l�that�an f�radt �s ruh�ja is kopott.
Panov ap� n�zte, n�zte, azut�n odasz�lt neki. J�jj�n be �s melegedjen meg egy kicsit! A n� meglep�dve tekintett fel �s el akart szaladni, de azut�n megl�tta, hogyan ragyog az �reg suszter szeme kis kerek szem�vege m�g�tt.
Nagyon kedves mag�t�l. Mondta az asszony, mik�zben Panov ap� f�lre�llt, hogy bemehessen a kis m�helybe. Az �reg csak megr�ntotta a v�ll�t. Ugyan, sz�n sem �rdemes! Felelte. Csak l�ttam, hogy nagyon �t lehet f�zva. Messzire megy?
A szomsz�d faluba. V�laszolta az asszony. M�g vagy hat kilom�ter. Tudja, lent laktam a malomn�l, de nincs p�nzem a lakb�rre, ez�rt el kellett j�nn�m. Most az unokatestv�remhez megyek, h�tha befogad, mert nincs f�rjem. Az asszony bement �s meg�llt a k�lyha mellett. Panov ap� karj�ba vette a kisgyermeket. Megk�n�lhatom egy kis levessel �s keny�rrel? K�rdezte. De az asszony b�szk�n elutas�totta. Akkor legal�bb fogadjon el egy kis tejet a gyermek sz�m�ra! Mondta. Meglangyos�tom a t�zhelyen. Ne agg�djon, ragyogtak az �regember szemei nekem is voltak gyermekeim. A kicsi csuklott egyet �s vid�man rugdal�zott a l�b�val. Bizony, bizony. Mondta Panov ap� a fej�t cs�v�lva. Szeg�ny kicsik�nek nincs is cip�je. Nincs mib�l vegyek. Mondta keser�en az asszony.
Mik�zben Panov ap� a gyermeket etette, t�madt egy gondolata. El akarta hessegetni, de csak visszaj�tt. A doboz a polcon. Az a p�r cip�, amelyet oly sok �vvel ezel�tt k�sz�tett, tal�n j� lenne ennek a kis cs�pps�gnek. �gy Panov ap� el�vette a kis cip�ket �s felh�zta a gyermek l�b�ra. Pont r� illett. T�k�letes, mintha csak r��nt�tt�k volna!
Fogadja el ezt a p�r cip�t! Mondta kedvesen. Az asszony nagyon �r�lt. Hogyan h�l�lhatn�m meg? Ki�ltott fel.
De Panov ap� m�r nem is hallotta. Agg�dva tekintett ki az ablakon. Csak nem ment el J�zus m�g � a gyermeket etette? Valami baj van? K�rdezte egy�tt �rz�en az asszony.
Hallott m�r J�zusr�l, aki kar�csonykor sz�letett? V�laszolt a suszter egy k�rd�ssel. Az asszony b�lintott. Ma el fog j�nni. Mondta Panov ap�. Meg�g�rte. �s elmes�lte az �lm�t, ha egy�ltal�n �lom volt. Az asszony figyelmesen hallgatta, m�g Be nem fejezte a t�rt�netet. �gy n�zett, mint aki nem eg�szen hiszi, amit hallott, de az�rt kedvesen megveregette az �regember v�ll�t �s �gy sz�lt. Rem�lem, val�ra v�lik az �lma. Igaz�n meg�rdemli, hiszen olyan kedves volt hozz�m �s a gyermekhez! �s az asszony folytatta �tj�t. Panov ap� bez�rta m�g�tte az ajt�t. Meleg�tett mag�nak egy nagy adag k�posztalevest a t�zhelyen, �s �jra elfoglalta hely�t az ablakn�l. Teltek az �r�k �s az utc�n j�ttek, mentek az emberek. Panov ap� j�l megn�zett mindenkit, de J�zus nem j�tt el. Ekkor nagy ijedts�g fogta el. Tal�n J�zus elj�tt, de � nem ismerte fel? Vagy addig haladt el az utc�n, m�g � a t�zet piszk�lta vagy a leves�t meleg�tette �s egy pillanatra elfordult? Az �reg suszter nem tudott tov�bb nyugodtan �lni. Odament az ajt�hoz, hogy m�g egyszer sz�tn�zzen. Mindenf�le emberek j�ttek: gyermekek, id�sek, koldusok, nagyany�k, vid�m �s mogorva emberek, n�melyekre r�mosolygott, m�soknak b�lintott, a koldusoknak, pedig egy p�r fill�rt, vagy egy darab kenyeret adott. De J�zus nem j�tt.
Lesz�llt az este, mindent elbor�tott a decemberi k�d. Az �reg suszter szomor�an meggy�jtotta az olajl�mp�st �s f�radtan �lt le fonott kos�rsz�k�be. El�vette a k�nyvet, de olyan neh�z volt a sz�ve �s a szeme is annyira f�radt, hogy nem tudta kibet�zni a szavakat. Csak �lom volt az eg�sz. Mondta mag�ban szomor�an. Olyan nagyon hinni akartam benne, annyira v�rtam, hogy elj�jj�n.
K�t hatalmas k�nnycsepp gy�lt �ssze a szeme sark�ban �s leg�rd�lt az arc�n. Hirtelen �gy t�nt, mintha valaki lett volna a szob�ban. Panov ap� k�nnyein kereszt�l egy sor embert l�tott �thaladni a kis szob�n. Ott volt az utcasepr�, az asszony kisgyermek�vel, mindenki, akit l�tott, vagy akivel besz�lgetett aznap. Ahogy elhaladtak mellette, suttogva azt k�rdezt�k. Nem l�tt�l engem Panov ap�? Nem l�tt�l? Ki vagy?" Ki�ltott fel az �reg suszter �s neh�zkesen fel�llt, a sz�kb�l. Ki vagy? K�rlek, mondd meg! Azut�n ugyanazt a hangot hallotta, mint el�z� este, b�r hogy honnan j�tt nem tudta volna megmondani. �heztem, �s ennem adt�l, szomjaztam, �s innom adt�l, j�vev�ny voltam �s befogadt�l. Mik�zben ezeken az embereken seg�tett�l, velem tetted azt. Majd megint teljes csend lett. A k�nnyek felsz�radtak az �regember szem�b�l. Bizony, bizony! Mondta lassan Panov ap�, �sz bajusz�t p�d�rgetve. H�t, m�giscsak elj�tt! Elgondolkodva b�logatott. Majd elmosolyodott �s szeme �jra ragyogott, kis kerek szem�vege m�g�tt.
(Ruben Saillens mes�j�t �tdolgozta Lev Tolsztoj)
