Category: A Biro Es A Hoher 1968 - LILLA CARSON

A bíró és a hóhér 1968

22/11/2018

A bíró és a hóhér
magyar dráma, 65 perc, 1996
    rendező:    Mihályfi Imre

Szereplők

Hans Bärlach felügyelő    Páger Antal
Richard Gastmann        Ajtay Andor
Walter Tschanz nyomozó    Márkus László

Von Schwendi ezredes, ügyvéd, képviselő
                                               Velenczey István
Dr. Lutz vizsgálóbíró, rendőrfőtanácsos    Szakáts Miklós
Friedrich (az író)        Tomanek Nándor

Schönlerné        Törőcsik Mari
Csendőr            Juhász Jácint
Ismeretlen        Garamszegi Károly

Schmied hadnagyot holtan találják a tanni országúton, agyonlőtték. Barlach felügyelő végzi a nyomozást,
aki maga mellé veszi Tschanz felügyelőt.

A bíró és a hóhér 1968

9/7/2018

A bíró és a hóhér 1968

9/7/2018

A bíró és a hóhér 1968 - tartalom 1/1

9/7/2018

Az idős berni rendőrfelügyelőt, Bärlach-ot a csendőrség éjszakai telefonhívása ébreszti.

Schmied rendőrhadnagyot agyonlőve találták a twanni szakadéknál, Lamboing község határában.

Bärlach kiküldi a helyszínelőket, maga azonnal Schmied lakására siet.

Schönlernének, a szállásadónak azt mondja, Schmied hadnagy sürgős ügyben külföldre utazott,
egy fontos titkos kell utánaküldeni. Átkutatja Schmied szobáját, elvisz egy „G” feliratú dossziét.

Dr. Lutz vizsgálóbírónak Bärlach elmondja, gyanakszik valakire, de még nem árulhatja el, bizonyítékokat kell gyűjtenie.

Bärlach régi vágású rendőr, gyakran kerül ellentétbe a modern amerikai módszereket kedvelő Lutz vizsgálóbíróval.

Gyomorbetegsége miatt Bärlach gyengélkedik, a nyomozáshoz a tehetséges és törekvő
Tschanz nyomozót kéri maga mellé. Tschanzot visszarendelik szabadságáról.

A szabadságról visszatért Tschanz nyomozó jelentkezik Bärlach-nál.

Kész elméletettel áll elő, hogyan történhetett a gyilkosság: Schmiedet megállította valaki, akit láthatólag ismert, kinyitotta neki a kocsi ajtaját, a gyilkos lelőtte.

Bärlach megmutat egy „talált” pisztolygolyót, Tschanz megállapítja, hogy azt katonai fegyverből lőtték ki.

Bärlach elmondja: Meg kell tudni, mit keresett Schmied Lamboing-ban.

A meggyilkolt hadnagy szmokingot viselt, estélyhez öltözött, naptárába aznapra egy „G” betűt jegyzett be.

Azt a helyet kell megkeresni, ahová aznap indult.

Tschanz rákérdez, hogy az áldozat lakásán, Schönlernénél nem talált-e valamit, de Bärlach nemmel felel. Megerősíti, hogy gyanakszik valakire, de csak érzelmi alapon, ezért a nevet Tschanz-nak sem árulja el.

Azon napon, ahol Schmied naptárában újabb „G” bejegyzés szerepel, Bärlach elkíséri Tschanz-ot Lamboing-ba,
a gyilkosság színhelyére.

Hamarosan egy villához érnek, kapuján „G” betűs címerrel. Tschanz szerint a név: „Gastmann”,
és Schmied csak ide jöhetett, mert a helyi telefonkönyvben Gastmannon kívül csak egy „G” kezdőbetűs név szerepel, „Gendarmerie”, azaz a csendőrség.

Nyolc órakor valóban vendégek érkeznek a villába.
Miután mindenki bement a házba, a két rendőr behatol a kertbe, kikémlelik a házat.

Bärlachot megtámadja a hatalmas házőrző kutya, élete veszélybe kerül, de Tschanz megmenti, lelövi az állatot.

A zajra a házból Gastmann ügyvédje, az arrogáns von Schwendi képviselő siet ki felháborodva.

A rendőrök igazolják magukat: gyilkossági ügyben nyomoznak. Átadja Schmied fényképét.

Az ügyvéd elküldi őket, de megígéri, másnap ő maga megy be Dr. Lutz vizsgálóbíró irodájába.

Távozóban Tschanz javasolja, hallgassák meg az ismert írót, aki ugyancsak jelen volt a múlt heti estélyen.

Otthon Bärlach egyedül maradva kiteszi nehéz revolverét, amelyet nem használt a kutya ellen.

Karjáról leveszi a vastag védőpólyákat,
amelyek megvédték a kutya fogaitól…

A bíró és a hóhér 1968 - tartalom 1/2

9/7/2018

Von Schwendi ügyvéd megjelenik régi barátjának, Dr. Lutz vizsgálóbírónak irodájában, és közli:
A Bärlach által átadott fénykép szerint a meggyilkolt személy Dr. Prandtl tanár
álnév alatt rendszeres vendége volt a Gastmann-háznak,
ahol nagyiparosok, politikusok és diplomaták szigorúan bizalmas megbeszéléseket folytatnak.

Lutz meglepődik, Schmied nem kapott ilyen megbízatást a rendőrségtől.
Az ügyvéd szerint Schmied egy külföldi hatalomnak kémkedett.

Schwendi figyelmezteti Lutzot, Gastmann a politika védelme alatt áll, nem nyomozhat utána.
Lutz biztosítja Schwendit, diszkréten kezeli az ügyet, eltekint a házkutatástól és kíméli Gastmannt.

Bärlachot otthonában Gastmann várja, kezében a Schmied által összegyűjtött nyomozati dossziéval, amit Bärlach széfjében talált.

Gastmann felidézi a múltat: Évtizedekkel korábban, Konstantinápolyban ismerkedtek meg, egy ifjú kalandor és egy fiatal rendőr.

Gastmann fogadott Bärlach-hal, hogy megöl egy embert fényes nappal, barátjának szeme láttára,
Bärlach mégsem fogja tudni rábizonyítani a tettet. Így is történt.

A fogadás meghatározta további sorsukat. Gastmann bűnözővé vált, bűncselekményei nyomán nemzetközi fegyverkereskedő, magas körökben mozgó életművész, sokszoros milliomos.

Bärlach rendőrfelügyelő lett, életcéljává vált egykori barátjának leleplezése, de Gastmann mindig mindig kicsúszott a kezéből.

Megöregedve, betegen utolsó esélyét, Schmied hadnagyot állította Gastmannra, aki álnéven a közelébe férkőzött, és bizonyítékokat gyűjtött Gastmann illegális ügyeiről, amíg meg nem ölték.

Gastmann most szembesíti az öreget végzetes betegségével.
Az orvostól ellopott iratokból tudja, hogy a felügyelő súlyos operáció előtt áll, egy éve sincs már hátra.

Ismerje be, hogy veszített. „Add fel, öreg, a halál nem vár.”
Az öreg rendíthetetlen: Nem adja fel, Gastmannak felelnie kell elkövetett bűncselekményeiért.

Gastmann magával viszi Schmied dossziéját, Bärlach egyetlen bizonyítékát Gastmann bűncselekményeire.

Dr. Lutz vizsgálóbíró berendeli Bärlachot, és megtiltja a nyomozást Gastmann ellen,
akit minden gyanún felül állónak kell tekinteni, magasabb politikai érdekből,

bár megütközve meséli el, hogy Schmied hadnagy temetésén Gastmann két embere részegen trágárságokat énekelve, egy koszorút hoztak, „a felejthetetlen Pradtl doktornak” felirattal.

Dr. Lutz a további nyomozást a szövetségi ügyész döntésétől teszi függővé.
Bärlach látszólag belenyugszik az utasításba, egy hét betegszabadságra megy.

Bärlach és Tschanz meglátogatja az Írót, a Gastmann-ház gyakori vendégét, hátha megtudnak tőle valamit.

Az író hosszú meditáció során kifejti, íróként tanulmányozza Gastmann személyiségét,
rossz embernek tartja, mégis csodálattal tekint rá, aki saját korlátlan szabadságát abban éli ki,
hogy megszegi a törvényeket és szabályokat.

Gastmannt bármilyen bűncselekmény elkövetésére alkalmasnak tartja.

Tschanz vitába keveredik Bärlach-hal.
Tschanz tudja, hogy Dr. Lutz vizsgálóbíró, Von Schwendi rábeszélésére letiltotta a nyomozást Gastmann ellen,
de Tschanz biztos benne, hogy Gastmann vagy valamelyik embere a gyilkos.

Bärlach szerint nem Gastmann a gyilkos.
Utasítja Tschanz-ot, inkább Schmied életét kutassa,
ott találjon nyomot.

Tschanzból kitör az elkeseredés,
mindig háttérbe volt szorítva,
most egy jelentős ügyben sikert érhetne el,
de nem nyúlhat Gastmannhoz.

Könyörög Bärlach-nak, járjon közbe Dr. Lutz-nál, engedélyezze a nyomozást,
de az öreg visszautasítja: ő betegszabadságra megy, Tschanz-nak egyedül kell megoldást találnia.

A bíró és a hóhér 1968 - tartalom 1/3

9/7/2018

Bärlach éjszaka arra riad, valaki jár a lakásában. Betörő kutat az irodájában.

Amikor Bärlach rajtaüt, a betörő megpróbálja megölni, az öreg többször rálő, az ismeretlen elmenekül.

Felhívja Tschanz-t, elmondja neki, sejti, ki lehetett a betörő, és mit kereshetett.
Tschanz nyomokat keres, de semmit sem talál, Tschanz azonnal Gastmannhoz akar menni, de Bärlach hazaküldi.
Az öreg rosszul érzi magát, lefekszik.
Reggel kilép hálószobájából, ott találja Gastmannt az embereivel.

A kalandor szemére veti Bärlachnak, hogy elment az íróhoz.
Megfenyegeti Bärlachot: Ha továbbra is szaglászik utána, meghal, mint mindenki, aki közel jutott hozzá.

A halálraszánt Bärlach nem rendül meg: „Tudom, hogy nem te ölted meg Schmied hadnagyot.
Nem sikerült rád bizonyítanom a gaztetteket, amelyeket elkövették, most rád bizonyítom azt, amit nem követtél el.”

Gastmann meghökken: „Lehet, hogy veszedelmesebb fickó vagy, öreg, mint ahogy gondoltam?”

Az öreg elszántan befejezi: „Nem fogsz megölni, mert én vagyok az egyetlen ember, aki ismerlek,
én vagyok, aki ítélkezhetem fölötted. Halálra ítéltelek, Gastmann.
A hóhér ma elmegy hozzád, ezt a napot nem éled túl.” Gastmann rálegyint, és embereivel együtt távozik.

Hajnalban Gastmann és testőrei utazni készülnek. Váratlanul Tschanz lép be.
Gastmann rámered: „Tehát maga az. Ezt nem csinálta rosszul az öreg”!
Testőrei tüzet nyitnak, a tűzpárbajban Tschanz megsebesül, de mindhármukat agyonlövi.

A lövöldözés helyszínét szemlézve Dr. Lutz vizsgálóbíró és von Schwendi ügyvéd értetlenül tárgyalják,
hogyan volt lehetséges, hogy a jogrendszerrel, törvényekkel jól védett társadalom bástyái mögé hogyan tudott bejutni egy olyan bűnöző, mint Gastmann.

Schwendi sajnálkozik: „Senki nem sejtett semmit, ki gondolta volna, hogy bűnöző?”

Lutz elmondja, Schmied hadnagy hivatalos megbízás nélkül, saját szakállára nyomozhatott Gastmann után, eredményeit egy dossziéban gyűjtötte össze. Gastmann rájött igazi kilétére, és megölette.

A gyilkos fegyvert megtalálták az egyik lelőtt testőr kezében.

Bärlach felügyelő is a helyszínre érkezik, Lutz beszámol neki Tschanz sikeres akciójáról.

Az öreg mélyen elgondolkodva nézi meg a halott Gastmannt, akit három évtizeden át üldözött.

Tschanz-t előléptetik, kitüntetést kap. Bärlach meghívja magához ünnepelni.
Tschanz megdöbbenve látja, hogy az öreg, akit súlyos gyormorbajosnak hitt, gazdag vacsorával várja:
„Meg kell ünnepelnünk Schmied gyilkosának leleplezését.”

Bärlach félelmetes étvággyal eszik, szinte zabál, erős italokat iszik.
A rémült Tschanz rájön: A ravasz öreg mindvégig tévedésben tartotta őt, nem is beteg.

Bärlach feltárja a valóságot: „A fegyver, amit a szolga a kezében tartott, a te pisztolyod volt.
Schmiedet te ölted meg.”

A bíró és a hóhér 1968 - tartalom 1/4

9/7/2018

Az öreg sorolja a bizonyítékokat: „Ugyanazzal a fegyverrel ölted meg, amelyikkel Gastmann kutyáját lelőtted.
A két golyó ugyanabból a fegyverből származott.

Elárultad magad, amikor megmentetted az életemet. Tudtam, hogy Gastmann vérebet tart.
Előre bepólyáltam a karomat. Csapdát állítottam neked. A golyót meg kellett szereznem.”

„Schmied hadnagy a legjobb emberem volt. Őt küldtem Gastmann környezetébe, de te irigyelted a tudásáért, műveltségéért. Kifigyelted, hová jár, és megölted, hogy megszerezd tőle ezt az ügyet, és végre sikert arathass.

Megölted Schmiedet, megszerezted az állását. Ő volt az utolsó reménységem, hogy leleplezhessem Gastmannt.

Nekem nem maradt más választásom, mint hogy téged küldjelek Gastmann ellen, gyilkost a másik gyilkos ellen.

Mindenképpen bizonyítanod kellett, hogy Schmiedet Gastmann ölte meg, különben te magad kerülsz gyanúba.

Jártál nálam, tudtad, hogy Schmied bizonyítékai nálam vannak, de nem tudtad, hogy Gastmann már elvitte tőlem a dossziét.

Éjszaka rám törtél, hogy megszerezd, akár azon az áron is, hogy engem megölsz.

Másnap megtudtad, hol a dosszié, és végsőkig elkeseredve elmentél Gastmann-hoz,
hogy kikényszerítsd valahogyan a döntést. Így tettem a te célodat az én célommá.”

Tschanz megpróbál védekezni: „Önvédelemből tettem”
Bärlach megsemmisítő válasza: „Aznap reggel megmondtam Gastmannak, elküldök hozzá valakit, aki megöli.”

Tschanz összeroskad: „Tehát ön volt a bíró, én voltam a hóhéra. Bűnöző lettem.”
Fegyveréért nyúl, de az öreg leinti: „Lutz tudja, hogy nálam vagy. A Schmied-ügyet lezártuk.
Nem áruljuk el senkinek..” Tschanz elrohan.

Az öreg Bärlach azonban valóban beteg, ebben az egyben nem hazudott. Magára marad a rátörő fájdalmakkal. Bevégezte élete feladatát, készül a kockázatos műtétre.