Hogy volt?
Tüskevár 1x01 - Nyaralás feltételekkel
Szerző: Gabba

Egy iskola udvarán ismerkedünk meg főszereplőnkkel, a hetedik osztályos Ladó Gyula Lajossal, aki nyilván már sokadszorra meséli el valami Tiszán szerzett tutajos élményét, aminek köszönhetően a teljes 4028-as számú Stromfeld Aurél úttörőcsapat Tutajos néven ismeri. Állandó hallgatósága a veretes nevű Pondoray Béla (beceneve Bütyök) és Csillik Árpád (Bika).

Tutajos és Bütyök közös nyaralást terveznek, de ennek helyszíne még bizonytalan. Bütyök két hetes táborba készül, de a Ladó szülők közül csak az apa támogatja ezt az ötletet (Hadd erősödjön a fiú!), anyuka ugyanis nem túl lelkes. A nagymama is adja alá a lovat: Még hogy táborba, de hát gyerek még! Ott minden reggel 6-kor kelnek, ráadásul krumplit kell pucolniuk! Végül megegyeznek, hogy Gyula elutazhat István nagybácsihoz, aki egy Keszthely közeli állami gazdaságnál főagromókus. A mérnök szülők ehhez viszont komoly feltételt szabnak: az év végi számtanjegy nem lehet 4-esnél rosszabb.

Tutajosunk nagyon megörül a vakációs tervnek, az utolsó héten már alig tud figyelni az órákon, gondolatai minduntalan elkalandoznak: lelki szemei előtt ladikok és kapitális horgászzsákmányok úsznak el, pedig éppen számtanóra van, Kengyel tanár úr folyamatosan feleltet a táblánál.

Izzadnak a delikvensek a Π-vel való szorzással: ez rohadt nehéz, a Π-ba!, morogják többen a helyükön. Kengyel kihívja Tutajost is, akinek persze fogalma sincs, miről van szó, képtelen folytatni a feladatot. Hát így bizony nem adhatok év végén hármasnál jobbat, küldi helyére a tanár Gyulát.

Bütyök biztatására Tutajos a szünetben Kengyel után rohan, hogy szeretne javítani, ez neki életbevágóan fontos. Kengyel cigarettázva hallgatja (iskolában!, a folyosón!, '67-ben!, ja kérem, azok voltak a kemény idők!): Majd meglátom, sok felelő van még, mondja végül és elvonul. A következő órán folytatódik a feleltetés, Gyulánk persze megint elmereng (ladik, stb.), amikor a tanár újra felszólítja: Helyes ez a megoldás, Ladó? Szerencsére az osztály főstrébere buzgón bólogat, Tutajos erre benyög egy igen, tanár urat. Kengyel leülteti, Tutajos meg ott ül teljes bizonytalanságban. Ne majrézz, megadja a négyest, láttam, amikor beírta, vigasztalja óra után Bütyök.

Elérkezik az évzáró napja, a táblán a minden diáknak legkedvesebb felirat díszeleg, Lajos bácsi, az osztályfőnök kiosztja a bizonyítványokat az ünnepi úttörőnyakkendőbe öltözött tanulóknak. Pár szóval jó nyaralást kíván mindenkinek, majd kivonul az osztályból. A kordában tartott indulatok végre felszabadulnak, a fiúk egymás hátát ütögetve nagy hanggal szintén távoznak. (Itt hívom fel a figyelmet, hogy ekkoriban még egynemű osztályok voltak, külön a fiúk, külön a lányok, mondom, hogy kemény idők voltak.)

Tutajos és Bütyök maradnak, mert Tutajos még nem merte megnézni a bizonyítványát. Guberálni kezdenek, persze nem a szemétben, hanem a bizonyítványban: soronként nézik meg a jegyeket. Alig kezdik el azonban, amikor belép a rettegett Kengyel és Éva nevű menyasszonya, aki szintén számtan-fizika szakos tanár. Engedélyt kér a fiúktól, hogy végignézhessék a guberálást, most komolyan, mit lehetne erre mondani? A letakart sorok közül egymás után bukkannak elő az osztályzatok, majd jön a megameglepetés: számtan – jeles! A vicces Kengyel meglepetést színlelve gratulál a fiúknak, majd ő is jó nyaralást kíván és a nővel lelép.

A két barát csak nehezen tér magához: Mondtam én, hogy ötöst ad, hajtogatja Bütyök, feledve, hogy két bekezdéssel feljebb még csak a négyest látta beírni. Tutajos bevallja, hogy amikor belépni látta a tanárt, arra gondolt, bárcsak inzultálná őt a kengyelfutó gyalogkakukk, de most már minden meg van bocsátva, tuti a nyár!

Pár nap múlva már a Déli pályaudvaron látjuk viszont a családot, Tutajos a vonatablakból integet: Bütyök, a kéthetes tábor végeztével gyere utánam István bácsihoz! A szülők még gyorsan mondanak pár szót (anyuka: Vigyázz a keszthelyi átszállásnál!, apuka: Aztán matekozz is! (nyári szünetben? nooormális?!), nagyi: Csókoltatom Nancsit!), majd a gőzmozdony vontatta szerelvény kihúz az állomásról. A család hosszan integet, elment a legnagyobb gyerek, énekelt meg egy hasonló szituációt a KFT 15 évvel később.

Tutajos a rendkívüli izgalmaktól képtelen egy helyben ülni, először utazik egyedül, ennek megfelelően végig az ablakban lóg, fején takaros stüszi kalap, így dacol a szemébe röpködő szikrákkal. Füst száll az ég felé és zászlóval intenek, lángol az arcod és bámul a nép – bocsánat, most jövök rá, hogy ez egy másik járműről szól… Na mindegy, mire barátunk behalózza az uzsonnára csomagolt fasírtot, rántott csirkecombot, koviubit, cserkészkolbászt, virslisalátát, mézes puszedlit és császármorzsát, a 22.047 sorozatszámú gőzös már fékez is Sármellék állomáson. Felhangzik a hangosanbeszélő közlése: Figyálem, figyálem, számélyvonat érkezik Keszthelyről az Á vágányra, Á, mint Álámér, a vágány mellett kérjük vigyázzanak!

István bácsi segít lecihelődni a vonatról, az állomás előtt kétlovas kocsi várja a Pestről érkezett gyereket, a bakon idős kocsis ücsörög, aki Siklósi Balázs néven mutatkozik be. (István bácsi az öreg Siklósival pár évvel korábban rendkívül hatékony munkát végzett Siklós környékén, ott úgy is nevezték őt, hogy a Tenkes kapitánya.) Amíg hazafelé döcögnek, a főagromókus mesél a környék látnivalóiról, a Kis-Balatonról, a Tüskevár nevű régi romról, és Matuláról, az öreg csőszről. Az ő gondjára foglak bízni, egész nap a környéket járja, amit ő nem ismer, arról nem is érdemes tudni; nem szabok neked korlátokat, tanulj meg vigyázni magadra, vázolja fel nagy vonalakban az elkövetkező hét epizód eseményeit a nagybácsi.


Estefelé a faluszéli ház tornácán ücsörögve Nancsi néni előszedi a könnyű vacsorának szánt lebbencslevest, sült csirkemellet, házi kolbászt, hasaszalonnát, sült oldalast, túrós csuszát, mellé a kilós kenyeret, tejfölös köcsögöt, meg a desszertnek szánt lekváros buktát fél vájdling barátfüle kíséretében, közben elszörnyedve nézegeti a Gyula gyereket: De sovány vagy, hát mit adnak neked otthon, na majd én gondoskodom rólad, hogy ne legyél ilyen keszeg! Pedig annál nincs is jobb, parázson sült keszeg, hogy még a szálkáját is el lehet rágni, veszi át a szót az öreg Matula. Majd elkéri Tutajos bicskáját, aminek szerinte alig van éle, még a meleg vizet se viszi el, de majd ő a faluban megköszörülteti a bognárral. Jó bicsak nélkül nem lehet meglenni odakint, közli Tutajossal, majd elbúcsúzik: Hajnal felé bezörgök, aztán indulunk a berekbe, addig is joccakát!