Még egy év sem telt el azóta, hogy a gyönyörű örökösnő, Rosemary Barton meghívta hét barátját születésnapi partijára.
Heten ülnek asztalhoz, de csak hatan hagyják el a termet élve. Vajon Rosemary tényleg öngyilkos lett?
---
Férjében George-ban egyre inkább erősödik a kétely, hogy életvidám felesége valóban önnön kezével vetett véget életének – különösen azután, hogy névtelen leveleket kap, amelyek hidegvérű gyilkosságra utalnak.
A történet középpontjába kerül egy – vagyis két – pezsgőspohár, amihez senki nem férhetett hozzá és amiben ennek ellenére ott gyöngyözik a cián…
---
George barája, Race ezredes kideríti, hogy a mérget valójában Irisnek, Rosemary húgának szánták.
Rosmary korábban nagyobb vagyont örökölt, amely – saját gyermekek híján – Irisre szállt.
Ha Iris is meghalt volna, akkor nagynénje, Mrs. Drake örökölt volna utána.
Mrs. Drake fia, Victor, a család fekete báránya, aki mindannyiszor öngyilkossággal fenyegetőzik,
amikor pénzszűkébe kerül.
---
Race ezredes és Iris kérője, Anthony Browne rájönnek, hogy Victor együtt tervelte ki a gyilkosságot szeretőjével, Ruth Lessinggel, aki George titkárnője volt.
A terv félresiklott, mivel amikor Iris táncolni ment, és leejtette a kézitáskáját,
a pincér véletlenül egy hellyel odébb rakta vissza az asztalra.
Így amikor a tánc véget ért, George ült Iris helyére, és ő itta meg a mérgezett pezsgőt.
---
Ruth Iris táskájába csúsztatta a méreg csomagolását, hogy öngyilkosság látszatát keltse,
Victor pedig pincérnek álcázva magát megmérgezte a pezsgőt.
Mivel az eredeti terv nem sikerült, Ruth megpróbálta Irist autóval elütni, majd gázzal elkábítani,
de Race ezredes és Anthony Browne megmentették.
Ez a mű „Valaki hiányzik” címmel is megjelent.
ac_-_gyongyozo_cian.rtf |