Jávor Pál

Jávor Pál, eredeti nevén Jermann Pál Gusztáv (Arad, 1902. január 31. – Budapest, 1959. augusztus 14.)
minden idők egyik legismertebb és egyik legkedveltebb magyar színésze, az első magyar férfi filmsztár.

Népszerűségét kezdetben jó megjelenésének, tucatfilmekben eljátszott erős karakterű figuráinak köszönhette.
Később ismerték fel drámai tehetségét, mély jellemábrázoló képességét, de ezért meg kellett küzdenie.

Élete

Jermann Pál 53 éves városi pénztáros és Spannenberger Katalin 17 éves cselédlány szerelemgyerekeként született Aradon, a rácvárosi (rácfertályi) Kis Molnár utca 11. szám alatti házban.
Szülei csak az ő születése után házasodtak össze, ezért az anyakönyvbe Spannenberger Pál Gusztáv néven jegyezték be.

A háromgyerekessé növő család nehezen élt meg, sokszor költözködtek lakbérgondok miatt.
Édesanyja az Állami Főreálba íratta, de az iskola helyett szívesebben járt az Uránia és az Apolló moziba.

Az első világháború alatt kiszökött a frontra, és leveleket kézbesített a katonáknak.
Édesanyja kerestette, és hónapok múlva a tábori csendőrök szállították haza.

1918-ban az Aradi Hírlap újságíró gyakornoka volt, de kiutasíttatta magát az újdonsült Romániából,
mert Dániában akart letelepedni.

Budapesten

A vasúti jegyét azonban Budapesten érvénytelenítették, így ottragadt, és beiratkozott a Színművészeti Akadémiára. Oklevelet már az Országos Színiegyesület színiiskolában szerzett, 1922-ben.

Először a Várszínházban, majd 1922 és 1924 között a Renaissance Színházban játszott,
1924 és 1926 között Székesfehérváron, Faragó Sándornál,

1927 és 1928-ban Szegeden. Ekkor a Magyar Színházhoz szerződött,

1929-ben fellépett a Belvárosi Színházban és a Fővárosi Operettszínházban is.

1934. július 24-én házasságot kötött Landesmann Olga, gyermekeit egyedül nevelő özvegyasszonnyal,
egy zsidó iparmágnás lányával.

1930-tól 1935-ig a Vígszínház, 1935-től 1944-ig a Nemzeti Színház tagja volt.

Közben 1938-ban és 1943-ban fellépett az Erzsébetvárosi Színházban és 1944-ben a Vígszínházban is.

1944-ben a németek Sopronkőhidára hurcolták.
1945-ben a Magyar Színházban, 1946-ban a Művész Színházban kapott egy-egy szerepet.

Amerikai kitérő

1946-ban Sárossy Süle Mihály társulatával az Egyesült Államokban turnézott, 1950-ben és 1951-ben kisebb filmszerepeket kapott Hollywoodban.

Az itthon ünnepelt sztár sokat szerepelt amerikai magyarok előtt nagy sikerrel, rögtönzött, szegényesen díszletezett színpadokon. Az amerikai életszakasza egészében véve azonban sikertelen volt, és honvágyát sem tudta leküzdeni.

1956-ban Izraelben vendégszerepelt, de a következő évben hazatért, először a Petőfi Színházban, majd a Jókai Színházban játszott.

Visszatérése Magyarországra

Kitörő lelkesedéssel fogadták itthon, elhalmozták szerepekkel, de betegsége ekkor már egyre inkább elhatalmasodott rajta.

1959-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött, ami nagy elégtétel volt számára, hiszen a háború után Major Tamás nem fogadta be a színházba. Betegsége miatt szerepet azonban már nem kapott.

1959 augusztusában a János kórház kertjének egy félreeső zugában egy hófehér klinikai asztal mellett Jávor Pálnak utoljára húzták legkedvesebb nótáit a budapesti muzsikus cigányok. Az egykori filmsztár utolsó kívánsága volt, hogy halála előtt még egyszer mulathasson úgy, ahogyan azt éveken át tette a székesfőváros ezüst tükrös kávéházaiban-

Temetésére a Farkasréti temetőben tízezrek kísérték el.

A sármőr

A harmincas-negyvenes évek magyar amorózója botrányairól, lovagiasságáról és emberszeretetéről volt ismert.

Híres „cigányozó”, bor mellett, cigányzenére mulatozó és nótázó budapesti úr volt, és még ezzel a szokásával is növelte a személyét övező rajongást.